Sophie Gonzales–Cale Dietrich: Ha ez kiderül – Blogturné

Ruben és Zach az egyik leghíresebb amerikai fiúbanda, a Saturday tagja és legjobb barátok, ám eléggé megzavarja a kapcsolatukat a közöttük elcsattanó csók! De ha ez nem lenne elég, életük első nemzetközi turnéján vesznek részt, az egyik tagjuknak függőségi gondjai vannak és a menedzsmentjük szinte minden pillanatukat beosztja. Vajon túléli a zenekar a tagjai közti feszültséget? Tartsatok bloggereinkkel az If ​This Gets Out – Ha ez kiderül regény blogturnéján, a könyvet a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyeri!

Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban olvastam Alice Oseman Erre születtem című regényét, ami ehhez hasonlóan egy híres fiúbandáról szóló LMBTQ+ könyv volt, és érdekelt, hogy ez mennyiben tud valami újat adni.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Ruben és Zach, akik Angellel és Jonnal együtt alkotják a Saturday nevű világhírű zenekart. Ruben meleg, de a zenekar menedzsmentje lényegében megtiltja neki, hogy ezt nyilvánosan is felvállalja. Emellett az a titok is nyomja a vállát, hogy szerelmes Zachbe, akiről azt gondolja, hogy teljesen heteró. Amikor kiderül, hogy ez nincs így, a dolgok csak még bonyolultabbá válnak. A menedzsment lényegében fogolyként kezeli mind a négy fiút, a testőreik idővel már nem az épségüket védik, hanem konkrétan a börtönőreikké válnak, ám van az a pont, amikor az ember besokall, és elgondolkozik azon, hogy inkább felrúgja az álmait, mert azok már rémálommá változtak.

Ez a regény sokkal inkább hasonlít azokhoz a sztárokról szóló ficekhez, amiket életem során olvastam, mégsem untam egy pillanatig sem. Egyszerűen azért, mert teljesen át tudtam érezni a fiúk szenvedését, és alig vártam, hogy végre kitörjenek a börtönükből, és elküldjék a menedzsmentjüket a pokolba. Legalábbis nagyon reméltem, hogy ide fut majd ki végül a történet...

Míg az Erre születtemben egy rajongó és az együttes egyik sztárja szemszögéből ismerhettük meg a történéseket, és a romantikus szál a háttérbe szorult sok egyéb más szál miatt, addig ebben a könyvben a rajongók szemszögét nem ismerhetjük meg, csak az együttes két tagjáét, Rubenét és Zachét, és a romantikus szál nagyon is a történet hangsúlyos részét képezi. Emellett, míg az Erre születtemben az LMBTQ+ szál sem hangsúlyos (Jimmy transz, Lister biszexuális, de nem ezen alapul a cselekmény fő konfliktusa), addig a Ha ez kiderülben több fontos konfliktus is abból ered, hogy Ruben meleg, Zach pedig biszexuális.

Szóval bár a két történet egy-egy híres együttesről szól, lényegében nem igazán hasonlít egymásra, mindkettőnek teljesen más a sztorija. Így aki az egyiket már olvasta, nyugodtan belekezdhet a másikba is, mert teljesen mást fog nyújtani számára.

A történet eleje lényegében arról szól, hogy Ruben és Zach egymást kerülgetik, folyton félreértik a másikat, hülyén viselkednek, közben magukban szenvednek, de a világ minden kincséért sem beszélnék meg nyíltan, hogy most akkor mit is éreznek igazából. Miközben a szenvedésüket olvastam, alig vártam, hogy végre megnyíljanak egymás előtt, és kiderüljön, hogy valójában mindketten odavannak a másikért. Ehhez persze Zachnek is el kellett fogadnia, hogy valójában biszexuális, csak eddig elnyomta magában ezt.

Amikor viszont Zach kezdi levenni a pólóját, ügyelek arra, hogy semmiképpen ne nézzek oda, akárcsak az elmúlt hónapok többi koncertjén. Mert bármennyire is meghatározhatatlan az a „plusz”, ami felkelti a figyelmemet Zachben, mindenesetre megvan benne. Akárhogyan próbálom kiölni ezt az érzést, nem tudom teljesen kikapcsolni. Vagyis amíg nem tudom elfojtani magamban az ostoba tréfát, amit az agyam mostanában űz velem, addig úgy kell bánnom a póló nélküli Zachkel, mint Medúzával. Ha ránézek, halál fia vagyok.

Amint ez a probléma megoldódott, a két srác nagyon cuki párost alkotott, tökéletesen megvolt közöttük a kémia. A következő problémák pedig már jobban érdekeltek olvasóként, mert olyan emberjogi, melegjogi kérdések kerültek elő, amik szerintem egyfelől izgalmasak, másfelől nagyon hatottak az érzéseimre.

Úgy élni, hogy nem lehetsz önmagad, folyton maszkot viselni mások előtt, borzalmas érzés. Végignézni, ahogy lényegében mind a négy srác valamilyen módon elnyomja a saját énjét, csak mert a menedzsmentjük és a szerződésük ezt várja el tőlük, szívszaggató volt. A legjobban Angelt viselte meg ez az egész, a barátai és a szemem előtt roppant össze teljesen, és érezni lehetett, hogy előbb vagy utóbb történik majd valami szörnyűség vele. Hogy mikor és mi, azt nem tudtam, de biztos voltam benne, hogy eljön majd az a pont. És annak ellenére, hogy tudtam, mégis megrázó volt eljutni odáig.

Ebben a könyvben a menedzsmentet sokkal jobban gyűlöltem, mint az Erre születtemben. Ott is elég sok láncot aggattak a srácokra, de mégsem ennyit. Ebben a könyvben konkrétan volt olyan helyzet, amiben fogva tartották a négy fiút. Bár hazugságokkal és kígyómódra, de konkrétan megtiltották nekik azt is, hogy azok legyenek, akik. Nemcsak olyan szempontból, hogy Ruben és Zach nem vállalhatták fel a melegségüket és biségüket, valamint a kapcsolatukat. Hanem még azt is megszabták, hogy kinek milyen személyiséget kell eljátszania a nyilvánosság előtt. Pl. a csendes, visszahúzódó srácra rákényszerítették, hogy a testét és a szexualitást használja fel az imázsához, a vadabb, energikusabb srácra pedig ráparancsoltak, hogy a visszafogott karaktert játssza. Ruben pedig nem mutathatta meg, hogy milyen profin tud énekelni, mekkora a hangterjedelme, mert ő az „átlagos srác” skatulyáját kapta. Szóval a menedzsment nemcsak szimplán homofób volt, hanem konkrétan megfosztották a srácokat az alapszemélyiségüktől, mert úgy gondolták, hogy egy másik személyiséggel jobban eladhatók.

– Figyelj – vág bele. – Talán voltak rossz gondolataim a dolgok alakulása miatt, de sosem szűntem meg kedvelni téged. Nem ígérhetem, hogy akkor is kedvelni foglak, ha sorozatgyilkos leszel, vagy, mondjuk, neonáci vagy ilyesmi, de egyébként nagyjából rendben vagy.

A zenekar menedzsere egyébként Jon apja, ami nem igazán könnyíti meg szegény srác életét, mert kétszeres nyomás nehezedik rá.

Az biztos, hogy rühelltem Jon apját és az egész menedzsmentet, és ezért a sztori vége felé volt egy jelenet, ami egyszerűen felszabadító volt, és kb. végigbőgtem. Ami meglepett, hogy nem itt ért véget a történet, mert jött még egy fordulat a menedzsmenttel kapcsolatban, ami feldühített, és ismét alig vártam, hogy a srácok s*ggbe rúgják őket.

Hogy tetszett ez a könyv?

A közös alapsztori ellenére teljesen más volt, mást helyezett fókuszba, és nekem is mást adott ez a könyv, mint az Erre születtem. Az első pár fejezetben a félreértések miatti nyüglődés, és hogy a srácok véletlenül sem ültek le megbeszélni, mit éreznek egymás iránt, egy kicsit bosszantott, de aztán gyorsan letudtuk ezt a szálat, és azok a problémák, konfliktusok, amik ez után jöttek, teljesen lekötöttek, és érzelmileg is hatottak rám. Volt egy nagy, katartikus jelenet, ami még meg is bőgetett. Mind a négy srác karaktere nagyon szerethető lett, a szerelmi szál is aranyos lett, és egyszerűen jó szórakozás volt olvasni ezt a történetet.

Szóval összességében IMÁDTAM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a hírességekről szóló szerelmi sztorikat, valamint az olyan LMBTQ+ történeteket, amik az előbújásról, önmagad felvállalásáról és az ezzel kapcsolatos problémákról szólnak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban nem más a feladat, mint válaszolni az állomásokon található kérdésekre. A helyes válaszokat pedig a Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasóban találjátok! Jó olvasást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Hol volt az utolsó amerikai koncertje a fiúknak?

Állomáslista:

Blogturné

06. 23. Hagyjatok! Olvasok!

06. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 27. Sorok között

a Rafflecopter giveaway

   

Alice Oseman: Erre születtem – Blogturné

Alice Oseman legújabb Young Adult regényében egy felkapott zenekar frontemberének és az adott zenekar rajongójának az életébe tekinthetünk be! Míg Angel minden gondolata a The Ark nevű együttes és az aktuális koncertjük körül forog, addig az énekest, Jimmyt mind jobban agyonnyomja a hírnév súlya.

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerjétek a történetüket. És ne felejtsetek el játszani sem, mert a turné végén a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri az I Was Born for This – Erre születtem című regényt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, én fordítottam, de már azelőtt megvásároltam magamnak angolul, hogy egyáltalán elkezdtem volna fordítani a KMK-nak, szóval mindenképpen el akartam olvasni. Mert szeretem Alice Oseman történeteit, mindig adnak valami újat, valami kellemeset a lelkemnek.

Véleményem a könyvről

A történet egy Angel nevű rajongólányról szól, aki nemcsak odavan a The Ark együttesért, hanem lényegében az együttes jelenti az egész életét. Szó szerint. A The Arkkal kel és fekszik, minden gondolata az övék, nem foglalkozik semmi mással. Egyetlen barátnője van, Juliet, akit eddig csak online ismert, és akivel közösen rajonganak a bandáért, csak ez hozta és tartja össze őket. Most a The Ark koncertet tart Londonban, ezért Angel odautazik Juliethez, hogy megismerje őt végre személyesen is, együtt elmenjenek a koncertre, és élőben láthassa azokat, akik az életét jelentik, Jimmyt, Rowant és Listert, vagyis a The Ark tagjait.

A sztorit felváltva ismerhetjük meg Angel, valamint az együttes egyik tagja, Jimmy szemszögéből, úgyhogy mind a rajongók, mind az együttes életébe, lelki világába, problémáiba bepillantást nyerhetünk.

Bevallom őszintén, amikor először olvastam, miről is szól ez a könyv, egy kicsit aggódni kezdtem. Korábban egy csomó hasonló alaptémájú fanficet olvastam, amiben a rajongólány és rajongása tárgya, egy együttes tagja találkoznak, egymásba szeretnek és a bonyodalmak leküzdése után boldogan élnek együtt, míg meg nem... Attól tartottam, hogy ez is csak egy ilyen tucatsztori lesz.

Nos, jobban kellett volna bíznom Alice Osemanban, mert ő nem szokott tucatsztorikat írni. Olvasás és fordítás közben rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem egy rajongó-énekes romantikus sztori, sőt, bár van benne némi szerelmi szál, a romantika szinte teljesen a háttérbe szorul. No, de akkor miről is szól pontosan ez a regény?

Egyfelől egy rajongólányról, aki egészségtelen mértékben rajong egy zenekarért. Konkrétan megszűnik mellettük a saját élete, a saját személyisége. Tetszett, hogy Alice Oseman tanulsága nem az, hogy a rajongás önmagában véve rossz. Hanem az, hogy ebben is meg kell tartani az egészséges arany középutat. Angelnek meg kell ezt tanulnia. Meg kell tanulnia, hogy a saját életében ő legyen a főszereplő, ne pedig lényegében vadidegen zenészek. Meg kell tanulnia, hogy a média mennyire elferdíti a dolgokat, hogy bár rajongóként azt hiszi, százszázalékosan ismeri rajongása tárgyait, a valóságban semmit nem tud róluk. Meg kell tanulnia, hogy hogyan kell igazából barátokat szerezni, és meg is tartani őket. És rá kell jönnie, hogy mit is akar kezdeni az életével a The Arktól függetlenül.

Ez a hét lesz életem legjobb hete.
Mert találkozni fogok a The Arkkal.
És tudni fogják, ki vagyok.

És akkor érni fogok valamit.

Ismét őszinte vallomás következik részemről. A regény nagy része során nem igazán kedveltem Angelt. Bár én is rajongtam fiatalkoromban több színészért is, és csináltam olyan dolgokat, amiket mások furának tarthattak (pl. egyszer két hetet töltöttem Pesten a barátaimmal egy Robert Pattinson-filmforgatáson), de úgy alapvetően azért volt életem a rajongásom mellett. Érdekelt, hogy továbbtanuljak, hogy mi lesz belőlem később, hogy az akkori barátaimmal töltsem az időt.

De nem is Angel túlzott rajongása volt a fő ok, amiért nem kedveltem őt. Hanem az, hogy egyszerűen rosszindulatúnak találtam. Szembe mosolygott, a gondolataiban pedig leszólta mind Julietet, mind Juliet új barátját, Macet, és úgy kb. mindenki mást is. Ahhoz képest, hogy nagyon vallásos volt, és állandóan azzal jött, hogy ő ezért milyen jó ember akar lenni, gondolatban nagyon gonoszan viselkedett sokszor másokkal.

Juliet karakterét viszont kedveltem. Neki van egy titok az életében, amitől épp el van keseredve, de ahelyett, hogy segítséget kapna az elvileg legjobb barátnőjétől, Angeltől, Angel le se tojja őt. Nem mondom, hogy Juliet mindig mindent jól csinált, mert igen, nem volt szép, hogy nem szólt Angelnek előre Mac meghívásáról, de Juliet Angellel ellentétben a valódi embert akart megismerni Angelben, nem pedig csak egy rajongótársat keresett.

Mac pedig... Nos ő a sztoriban elég negatív karakternek van beállítva, főképp Angel szemszögéből, de én nem láttam őt annyira borzalmasnak. Totál homofóbnak írják le, csak mert zavarba jön attól, ha arra célozgatnak, hogy esetleg fiúként neki is tetszhet a banda egyik fiú tagja. Szerintem viszont csak egy szimpla tinédzserfiú, aki bizonytalan, esetlen, és egy homofób világban nőtt fel, és ez kihatással van a saját önértékelésére és a reakcióira is. De nem éreztem azt, hogy konkrétan homofób lenne, sosem szólta le a melegeket, sosem mondott semmi rosszat róluk, pedig többször is előkerült ez a téma. Szimplán csak zavarba jött, és ennyi. Angel viszont azonnal elkönyvelte homofóbnak.

A füllentése Julietnek persze nem volt szép, de ez sem gonoszságból eredt, hanem a saját bizonytalanságából és félelmeiből. Szóval én nagyon sajnáltam őt, amiért Angel és később az összes lány úgy kezelte, ahogy. És az is mutatja, hogy valójában jó ember, ami később a pályaudvaron történt. Egy homofób seggfej nem így viselkedett volna. A Machez való hozzáállása miatt sem volt Angel szimpatikus számomra.

Viszont a karakterfejlődése így írhatott le egy szép ívet. Ahhoz, hogy a könyv végére megtanulhassa, amit meg kell tanulnia, nem lehetett már az elejétől tökéletes.

Jimmy és a banda szemszöge valahogy jobban megérintett, mindig alig vártam, hogy Jimmy fejezetei jöjjenek a fordítás során. Az ember alapvetően azt hiszi, hogy sztárnak lenni csupa móka és csillogás. Nos, ez a történet a negatív oldalát is bemutatja a dolognak. Jimmy egy transz srác, pánikrohamokkal küzd, és teljesen szét van esve pszichésen, retteg a rajongóitól, retteg attól, hogy egyszer egy őrült rajongója vagy egy transzfób majd meggyilkolja. Lister szép lassan alkoholistává vált, mert képtelen kezelni a sztársággal járó dolgokat, és azt, hogy biszexuálisként még a saját barátai is azt hiszik róla, hogy összevissza szexel mindenkivel és megbízhatatlan. Közben az is nyomja a lelkét, hogy titokban régóta szerelmes Jimmybe. Rowannak pedig a párkapcsolata esik lassan szét, mivel a nyilvánosság előtt nem vállalhatja fel, hogy barátnője van, ugyanis akkor a lány életét is megszállnák a riporterek, paparazzik és rajongók. Ezek a problémák pedig szép lassan felemésztik őket.

– Jimmy – mondja Dave –, hogy érzel a rajongóiddal kapcsolatban?

Felvillan az elmémben a fénykép, mielőtt megállíthatnám. Egy rajongólány áll Rowan és fölöttem, miközben a hálószobámban alszunk, a szeme üres, fekete gödör, hegyes cápafogakkal vigyorog.

– Szeretem a rajongókat – mondom robothangon.

Bár a srácok sem voltak tökéletesek, mégis sokkal szerethetőbbek voltak számomra mindhárman, mint Angel. Az ő problémáikat, félelmeiket tökéletesen megértettem és átéreztem. Belekerültek egy világba, ami csodavilágnak tűnt elsőre, megvalósulhatott az álmuk, aláírták a szerződésüket, és csak késve jöttek rá, hogy lényegében eladták a lelküket. Kb. olyan volt az egész, mint mikor egy békát betesznek a vízbe, és szép lassan felmelegítik alatta, aztán már csak arra eszmél, hogy az eleinte kellemes fürdőnek tűnő vízben megfőtt. A srácokat is először csak néhány alapvető joguktól fosztották meg, csak egy-két láncot kaptak magukra, aztán mire észbe kaptak, képletesen már egy falhoz voltak láncolva, amitől el sem tudtak mozdulni.

Konkrétan eljutottak odáig, hogy már nem engedték kilépni őket a lakásukból, egyszerűen be voltak oda zárva. És az új szerződésükkel teljesen ki akarták zsigerelni őket.

Tetszett, hogy Jimmy szenvedése teljesen átérezhető volt. A pánikrohamainak a fordítása alatt konkrétan azt vettem észre, hogy én is visszafojtom a lélegzetemet, és veszettül dobog a szívem. Ahogyan a veszélyes helyzetek is átérezhető módon voltak megírva. A közönségtalálkozón kitört pánikhelyzet, valamint a regény végén az egyik nagy fordulat, amire nem számítottam. Fordítás közben reméltem, hogy senkinek nem esik komoly baja, de közben nem voltam biztos benne, így konkrétan aggódtam a karakterekért. Persze, hogy mi történt a végén, baja esett-e valakinek, azt nem árulom el, de klassz volt, hogy ezek a helyzetek valós veszélyt rejtegettek, és így érzelmileg hatással voltak rám.

Lehet, hogy furán hangzik, mert a valóságban nem vagyok oda az alkoholistákért, de a regényben Jimmy mellett Lister volt a másik kedvenc karakterem. És szerintem klassz volt az ő romantikus száluk. Azért volt klassz, mert nem nyomult a történet előterébe, viszont így is felkeltette a figyelmemet olvasóként.

Amit viszont sosem fogok megérteni, hogy a lemezcégek, színészeket alkalmazó ügynökségek miért érzik úgy, hogy megtehetik ezeket a szörnyűségeket a színészekkel, zenészekkel. Vagyis miért érzik úgy, hogy ezt kell tenniük velük a siker érdekében? Miért gondolják azt, hogy a rajongók hazugságokra vágynak? Miért hiszik, hogy a rajongók azt akarják, hogy a kedvenceik tönkremenjenek a hazudozásban és megjátszásban? Abban, hogy nem lehetnek teljesen önmaguk, hogy nem lehetnek szabadok?

– Már csak egy előadás! Aztán békében nyugodhatunk! – Vidámnak hangzik, de még mindig szédülök attól, ami épp történt, és a „békében nyugodhatunk” folyamatosan a fülemben cseng, újra meg újra meg újra.

Én rajongóként azt szeretném, ha akiért rajongok, önmaga lehetne. Ha nem kéne megjátszania magát, nem menne lelkileg tönkre abban, hogy majdhogynem fogolyként kell élnie. Ha azt szerethetne, akit akarna, az lehetne, aki, és senki nem zargatná őt semmiféle módon. Ha valaki tényleg kedvel egy sztárt, akkor nem akar neki rosszat szerintem. Én pl. soha nem visítoznék senki után, nem zaklatnék senkit rajongóként. Amikor anno a Robert Pattinson-filmforgatáson voltunk, akkor is mindig figyeltünk rá, hogy ne legyünk ijesztőek, zavaróak, zaklatók, és arra is, hogy mások se legyenek azok, mert azonnal leállítottuk tömegesen azt, aki nem tudott viselkedni. Egyszerűen csak támogató viselkedést mutattunk, és ez ennyire egyszerű.

Sosem reggelizünk a hotelekben. Néha valaki szerez nekünk valami kaját valahonnan, de nem ehetünk nyilvános helyen. Néha ez azt jelenti, hogy egyszerűen nem eszünk.

A történet vége eléggé feldúlt, nagyon aggódtam az egyik karakterért, nem tudtam, mi fog történni vele, csak reméltem, hogy az utolsó oldalakra helyrejönnek majd a dolgok.

Hogy tetszett ez a könyv?

Összességében nagyon érdekes volt. Bár Angel karakterét nem igazán kedveltem, az ő szála is teljesen lekötött, a srácokét pedig kifejezetten szerettem. A történet az elcsépelt alapsztori ellenére teljesen egyedi, egyáltalán nem hasonlít egyetlen általam olvasott rajongó-sztáros történethez sem. Tele van jellemfejlődéssel, nagyon fontos tanulságokkal. A veszélyes helyzeteket valóban veszélyesnek érzi az ember, valódi tétje van dolgoknak, ami izgalmassá teszi az olvasást.

Szóval összességében IMÁDTAM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik Alice Oseman könyveit, azoknak, akik egy teljesen egyedi rajongó-sztár alapsztorijú történetet szeretnének olvasni, és persze LMBTQ+ rajongóknak is.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet brit borítóval:

KATT

Itt pedig amerikai borítóval:

KATT

Nyereményjáték:

A regényben szereplő The Ark fiúbandáért egyszerűen megőrülnek a rajongóik…, és bizony mindannyian ismerősünk ilyen zenekarokat a valóságban is! Minden állomáson találtok egy nyomot, ami alapján ki kell találnátok, melyik imádott fiúcsapatra gondoltunk. A megfejtést, azaz a zenekar/csapat nevét írjátok be a Rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Nyom a játékhoz:

Szerepeltek a Camp Rock című filmben. Testvérek. 6 albumuk van, a legelső: It's About Time (2006).

Állomáslista:

Blogturné

06. 18. Hagyjatok! Olvasok!

06. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 22. Csak olvass!

06. 24. Ambivalentina

06. 26. Utószó

a Rafflecopter giveaway

   

Krekó Kata–Vibók Ildi: A hősnő útja – A női lélek kiteljesedése a mesék tükrében – Kulcslyuk Kiadó Blogturné Extra

A Kulcslyuk Kiadó jóvoltából ezúttal két könyvvel is megismerkedhettek, amelyek segítenek abban, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehessetek. Lépjetek bloggereinkkel a lelki fejlődés útjára, és a turné végén ti is nyerhettek egy könyvet.

Extraként ezúttal egy nagyon izgalmas interjút hoztam nektek a könyv két szerzőjével, akiknek nagyon köszönöm az érdekes válaszokat. 😊

– Honnan jött az ötlet, hogy népmesék tükrében írjatok nőkről szóló önismereti, önfejlesztő könyvet?

Vibók Ildi: – 2024 őszén – pont egy rázós élethelyzetben – jött egy meghívó a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár gyerekrészlegét vezető Bozzai Judittól és Zsigri Máriától – Juci, Ria, nem tudok elég hálás lenni Nektek! –, hogy indul egy meseterápiás műhely: A hősnő útja. Soha még csak hasonlón sem vettem részt, de most annyira éreztem, hogy ott kell lennem… Szóval elmentem. A mese – mit mondjak – telitalálat volt. A különböző érzések hetekig kavarogtak, de egyet biztosan tudtam, óriási szerencsém van, hogy létezik ez a csoport. És arra gondoltam, hogy a kevésbé szerencséseknek – akik nem találják meg ilyen könnyen ezt a mindenben támogató közeget – talán segíthetne egy könyv. Már van valamennyi tapasztalatom abban, milyen segítő szakemberrel könyvet írni, és azt is tudom, hogy lehetnek élethelyzetek amikor a könyv jelenti az egyetlen támaszunkat. Szóval – miután pár napig rágódtam a dolgon – ráírtam Katára...

Krékó Kata: – Pszichológusként több mint húsz éve dolgozom nőkkel. A terápiás eszköztáramat szeretem bővíteni, hogy minél inkább a nők egyedi igényei szerint tudjam alakítani a terápiás folyamatot. Így találtam rá Boldizsár Ildikó Metamorphoses Meseterápia módszerére, amit idén pont tíz éve sajátítottam el. A meseterápia engem is elvarázsolt, és nyolc éve elindítottam az önismereti meseműhely-foglalkozásokat nők számára. Először az Őrségben, ahol élek, majd 2025 szeptemberében Szombathelyen, ahol a Berzsenyi Dániel Könyvtár ad helyet a havonta megrendezett műhelynek. Ide látogatott el Vibók Ildi, és a csoport után egy rövid e-mailben megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem könyvet írni vele. Nekem pedig volt. 😊 Nagyon is.

A népmesék egyedülálló módon segítik a nőket a lelki kiteljesedés útján. A mese mint történet a legkülönfélébb élethelyzetekre kínál megoldási javaslatokat. Teszi mindezt szimbolikus formában. A mesét olvasva vagy hallgatva megnyílik a belső képzeleti tér, megelevenednek a szereplők, és útra kelünk a lelkünk zegzugos tájain. A mese elején a hősnő egy problémával találja szemben magát, amit a mese végére megold, miközben ellenfelekkel vagy kihívásokkal találkozik, és segítőkre tesz szert.

Önismereti és terápiás módszerként azért működik nagyon jól a mese női csoportban (vagy egyéni terápiás folyamatban), mert olyan szemléletet tükröz, amit én is hosszú éveken át csiszoltam. A hagyományos „férfiasabb” pszichológusi szemlélet helyett nagyon női módon lehet a mesékkel dolgozni. A mese nem ad tanácsot, hanem megoldási javaslatokat mutat. Ezzel eltűnik a „pszichológus mint szakember” szerep, és inkább kísérőként tudok jelen lenni a nőkkel. Továbbá megmutatja, hogy ezen az úton járunk mindannyian, és nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. A mese a testünkben és a képzeletünkben is megelevenedik, nem marad a ráció, az elme hideg terében – és így mély változásokat indít el bennünk. A szereplőkről beszélgetve pedig önmagunkról beszélünk, sokkal megengedőbb, nem direkt módon.

A kötetben szereplő hősnőkkel azonosulva reményt kaphatunk arra, hogy mi is megoldhatjuk az életünk problémáit. Csak el kell indulni az úton.

– Ketten dolgoztatok a köteten. Miként osztottátok fel egymás között az írást és a kiegészítő munkákat (tudományos kutatás, mesék keresése stb.)? Milyen volt a közös munka?

Ildi: – Könyvet írni jó dolog. Könyvet írni Katával: fantasztikus. Salamon király a varázsgyűrűje segítségével értett az állatok nyelvén. Én úgy érzem, mintha kaptam volna egy gyűrűt, aminek a segítségével kezdem hallani, mit mondanak a számomra a népmesék. Mert a népmese talán pont az a méltatlanul mellőzött kincs, amit gyerekként imádunk, de felnőtt korunkra – amikor igazán szólni tudna hozzánk – elfelejtünk. Soha nem gondoltam volna, mennyi mindenre kell odafigyelni, miközben más nép meséjét a mi valóban gyönyörű nyelvünkre ültetjük át. Hogy dolgok – amik felett átsiklik a szemünk – micsoda jelentéssel bírnak. A könyv végén megköszöntem Katának a barátságát és azt, hogy az írás izgalmasabb volt, mint egy skandináv krimisorozat, és hogy a népmesék már egész mást jelentenek nekem. És ez tényleg így van, pedig azóta még két krimisorozaton teszteltem a dolgot. 😊

Kata: – A közös munka nagyon inspiráló volt. Támogattuk és biztattuk egymást, sokat ötleteltünk, és közben a hétköznapi életünk történéseibe is beavattuk egymást. Barátság szövődött köztünk a munka során. Így jó alkotni. (Ez az igazi sisterhood megélése, amire egy későbbi kérdésnél utalsz.)

A mesék értelmezése volt az én fő feladatom. Ehhez olyan történeteket kellett válogatnunk, amelyek főhőse nő, és a női lélek kiteljesedésének útját járja. Az évek alatt sok ilyen mesét gyűjtöttem, de most a kötethez újabbakat is kerestünk. Sokat nyomoztunk az interneten, és idegen nyelvű könyveket is beszereztünk. Azt is fontosnak tartottuk, hogy rátaláljunk minden mese eredeti formájára.

– Nehéz volt rábukkanni a megfelelő mondanivalóval rendelkező, nőkről szóló népmesékre? Hogyan történt a válogatás közülük?

Ildi: – Inkább úgy mondanám, nem volt könnyű. Mert ugyan tényleg rengeteg mesét olvastunk végig, de nekem a „nehéz” mindig valami fárasztó tevékenységhez kapcsolódik, és ez akkor inkább inspiráló volt. Teljesen beszippantott a mesék világa. A szülinapom is akkortájt volt, és kaptam egy ősrégi zulu, egy tibeti meg egy kínai mesekönyvet is. 😊Ráadásul mindig meg akartuk találni egy adott mese legősibb fellelhető formáját. Igazi nyomozómunka volt.

Kata: – A népmeséknek csupán töredéke szól a nők fejlődésútjáról. Az a benyomásom, hogy sokkal több a férfi hősökről szóló történet. És bizony vannak olyan népmesék, amelyek a patriarchátus szemszögéből mutatják be a nőt: elérendő célként és a férfi kiválasztottjaként – akit a hős emel fel királynői minőségbe.

Sok kutatómunkát végeztünk ahhoz, hogy rátaláljunk a kötetben bemutatott gyöngyszemekre. Nagy kihívás, de fantasztikus érzés először „találkozni” egy hősnővel. Megismerni a történetét, és rácsodálkozni a benne lakozó szépségre és erőre.

Milyen szempontok szerint válogattunk? Kevésbé ismert meséket szerettünk volna elhozni a közönségnek. Olyan történeteket, amelyekkel nagy valószínűség szerint még nem találkoztak. Törekedtünk továbbá a kulturális sokszínűségre. Valamint az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy sokféle hősnőt mutassunk be. Mindenkinek más a története, más nehézséggel küzd, és más-más erőforrásra talál rá önmagában.

– Mely nép népmeséi állnak a legközelebb hozzátok?

Ildi: – Minden alkalommal, amikor kiválasztunk egy mesét, utazásra indulunk. Persze, csak az interneten keresztül, de én például végigjártam azokat a tájakat, ahonnét a mese származott, és amire csak rábukkantam, azt buzgón elolvastam az ott élő emberek történelméről, kultúrájáról, hétköznapjairól; még a turisztikai leírásokat is átböngésztem, de tényleg. És ezzel Kata is így volt, mert röpködtek közöttünk az izgalmasabbnál izgalmasabb információk. (Ennek amúgy nagy hasznát vettük a könyv végén lévő Tudásmorzsák fejezet megírásakor.) Egy idő után mintha már magunk is az ott élők emberek valamelyike lettünk volna. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ugyan kedvenc meséim vannak, de azok földrajzilag nemigen kötődnek egymáshoz. Amúgy bármelyik mesében is kalandoztunk, mindig beleszerettünk kicsit. Voltak könnyebb történetek – én magam meglehetős szószártyár tudok lenni, így az olasz mesék mintha csak nekem íródtak volna –, de az inuit mese szűkszavú, szikkadt keménységével tényleg megküzdöttem. Mindamellett lenyűgözőnek tartom… És persze ott vannak a kegyetlenségükben gyönyörű fekete-afrikai történetek, amikkel nagyon nehéz megbirkózni, vagy Tibet, ahol olyan leheletfinoman ábrázolják, hogyan cipeljük az elmúlt életek traumáit… Nem tudnék választani.

Kata: – Én igazán most döbbentem rá arra, hogy a mese megfogalmazása milyen mélyen tükrözi az adott kultúra világképét. Ildivel nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ez a sokszínűség a fordításban is megjelenjen. Például az inuit eszkimó mesék nagyon rövidek, minden szónak súlya van – tükrözik azt, ahogy ennek a népnek zord környezeti feltételek között kell életben maradni. Ezzel szemben egy indián mese tele van életteli természeti képekkel, és a hősei hosszú utat járnak be – nem spórolnak annyira az energiával. 😊Én mindegyik mesére ugyanúgy rácsodálkozom. Nem tudnék választani kedvencet.

– Az én kedvenc mesém a kötetből A Vadlúd Tó volt, mert számomra a sisterhoodról, a női összefogásról, női barátságról, egymás támogatásáról szólt, és mert nem az a vége, hogy a főszereplő nő férjhez megy és/vagy gyereket szül, hanem másképp találja meg a boldogságát és a helyét a világban. Nektek melyik a kedvenc mesétek a könyvből, és miért pont az?

Ildi: – A mese, ami örök kedvencem marad, A Rókalelkű. A főszereplője a legbölcsebb, legszabadabb teremtés, akivel olvasmányaim során összefutottam, és az életszemlélete rengeteget adhat mindannyiunknak. Persze akad mindig egy aktuális kedvenc – az a mese, ami megdolgoztat, attól függően, pont milyen élethelyzetben vagyok, és ez most számomra is A Vadlúd Tó. 😊

Kata: – Ezt a mesét én is nagyon szeretem. A női összetartozás érzése miatt, és az életszemlélete miatt. Ez egy kínai mese, és értelmezésem szerint a taoista wu wei koncepciót láthatjuk benne megjelenni. Mint a víz, együtt áramlik a természet törvényeivel a két lány, és így állítják helyre a rendet a világukban.

Valóban törekedtünk arra, hogy olyan meséket is bemutassunk, amik eltérnek a klasszikus narratívától: a hősnő férjhez megy, vagy boldog párkapcsolatban él, és esetleg gyermeke is születik. Ugyanakkor, a hősnő útja lélektani megközelítése szerint a mese cselekményét és szereplőit is a saját lelki világunkban találjuk meg. Tehát a mesebeli menyegző azt szimbolizálja, hogy a nő megteremtette magában a női és férfi minőségek egészséges egyensúlyát. Tehát önmagában teljes emberré vált. Ezek a mesék nem azt sugallják, hogy kiteljesedni csak kapcsolatokban tudunk. Sőt. Inkább azt mutatják meg, hogy minél teljesebb emberként lépünk be a kapcsolatainkba, annál többet tudunk adni a világnak. Ez az igazi boldogság.

Nem tudnék egy kedvenc mesét megnevezni. Azonban van egy mesehősnő, akivel a legmélyebb kapcsolatom van, ő pedig a Szóló szőlő királylánya. Őt vittem 10 évvel ezelőtt a meseterápiás képzés önismereti munkájába. Már kislány koromban megszólított, és azóta is újabb és újabb felfedezésekre vezet engem.

– Miben különböznek a népmesék a többi mesétől? Miért fontos szerintetek, hogy a nők (és persze mindenki más is) népmeséket is olvasson?

Ildi: – A népmesék valami egészen különleges ősi tudást hordoznak és adnak át az olvasóiknak – legyőzve az időt, és legyőzve a teret is. Nagyon sok ember, nagyon sok tapasztalat, nagyon sok élethelyzetre adott válasz, megoldás sűrűsödik össze egy-egy történetben. Az olvasásukkor pedig igazi önismereti utat járhatunk be akár egyedül is. Amikor A hősnő útja kötetben előforduló 13 népmesére gondolok, nem tizenhárom nő történetét látom magam előtt, hanem azét a rengeteg asszonyét, akinek a sorsa mind belefonódott azokba a sorokba, és aki a megélt tapasztalásaival a segítőinkké vált. Köszönöm Nekik...

Kata: – Kezdem azt gondolni, hogy a nőket leginkább az az erőtér gyógyítja, ami akkor jön létre, amikor körben ülünk, és meghallgatjuk egymás történetét. Nem adunk egymásnak tanácsot, senki sem szakértője a másik életének. Jelen vagyunk, figyelünk, és megtartjuk egymást. Ebből nagy hiányunk van a rohanó világban.

Az agyunk a történetekre teljesen máshogy reagál, mint a puszta tényekre vagy a száraz tanácsokra. Mondhatni felvillanyozódik 😊, sok agyterület együtt kezd dolgozni. Aktiválódnak az érzékszervekkel kapcsolatos területek és a mozgásért felelős agyterületek is. Azaz: teljesen át tudjuk élni, sok szinten meg tudjuk tapasztalni a kapott információt. Ez az információátadás egyik legtermészetesebb módja az idegrendszerünk számára. A történeteket átéljük érzelmileg is, és megmozgatja a képzeletünket. A történetek, és így a mesék is segítenek megértenünk a világunkat, és hozzá tudnak járulni a lelkünk és a közösségünk gyógyulásához. Ezenfelül a népmesék hozzákapcsolják a lelkünket és a szellemünket a világ rendjéhez.

Természetesen vannak, akik úgy érzik, hogy a mesék világa távol áll tőlük. Ez is rendben van. Azt azonban javaslom, hogy hozzanak ők is létre elfogadó, egymást támogató női kört, ahol elmesélik a történeteiket. Mert amikor történeteket, mesét hallgatunk akkor nem okos tanácsot kapunk. Hanem értékes javaslatokat és új szempontokat. Ehhez mindenki úgy kapcsolódik, ahogy szeretne: ötletet merít, megoldási javaslatot kap, vagy egyszerűen meglátja a reményt arra, hogy van kiút a legnehezebb helyzetből is.

– A könyv végén van egy összefoglaló a feminin és maszkulin minőségekről. Ez röviden arról szól, hogy vannak nőies és férfias lelki minőségek, de mindkettő minden emberben megtalálható különböző arányban, és a lényeg, hogy minden emberben a megfelelő egyensúlyba kerüljenek (ez az egyensúly pedig mindenkinél más és más). Elgondolkoztam azon ezt olvasva, hogy ha ezek a minőségek mindenkiben megvannak, tehát a nőkben nemcsak feminin, a férfiakban nemcsak maszkulin minőségek vannak, hanem mindenkiben van mindkettő, akkor miért kell ezeket megkülönböztetnünk és nemet adnunk nekik? Nem lehetnének egyszerűen csak különböző emberi minőségek, amiket egyensúlyba kell hoznia magában mindenkinek ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott személyisége és élete legyen?

Ildi: – A bennem élő biológus azt mondja, minél konkrétabban behatárolunk, minél pontosabban megnevezünk valamit – amikor kommunikálunk róla –, annál biztosabban tudhatjuk, hogy mind ugyanarra gondolunk. Az én agyam elég rendszerező, így számomra nagyon megkönnyítik a világban – és ebbe beletartozik a saját lelkem is – való eligazodást a minél pontosabb definíciók. Úgyhogy nekem ez a fajta felosztás sokat segít. Nem a különbségeket hangsúlyozza, csak a pontos meghatározás miatt szeretem, hogy van.

Kata: – Nagyon érdekes és fontos kérdés. A világunk kettősségekre épül. Ilyen dualitás a nappal és az éjszaka, a jó és a rossz, az igen és a nem. A mesék is kettősségekben gondolkoznak. A szereplők vagy jók, vagy rosszak. A jó jutalmat kap, a rossz megbűnhődik. Ilyen kettősség a női és a férfi is.

Nagyon bízom benne, hogy el fog jönni az az idő, amikor általánosságban fogunk beszélni emberi minőségekről és ezek egyéni vagy közösségen belüli egyensúlyáról. Most azonban még nem tartunk ott. Ugyanis nem minden minőség egyformán értékes a patriarchális világban.

Az egészséges férfias minőségeket sokkal többre tartja a társadalmunk. A patriarchátus azt mondja, hogy akkor vagy értékes, ha magas teljesítményt érsz el; ha kitartóan küzdesz még akkor is, ha a tested pihenni szeretne; ha az érzelmeidet háttérbe szorítod és racionális maradsz; ha a célt tartod szem előtt; ha egyedül érsz fel a csúcsra. A női minőségek ezt a pólust egészítik ki. A férfias stabilitást a női ciklikusság. A férfias racionalitást a női érzelmesség és intuíció. A férfias védelmet a női gondoskodás. A férfias küzdést a női ráhagyatkozás. A férfias kijavítás, megszerelés és a nőies elfogadás. És még sokáig sorolhatnám. Azonban ebből a felsorolásból is látszik, hogy társadalmi szinten a női minőségek java nem több furcsa hóbortnál.

Nevezhetnénk ezt a két egymást kiegészítő minőséget jinnek és jangnak is, azonban van még egy fontos szempont, amit érdemes mindenkinek megfontolni. Ezeknek a minőségeknek a működtetését testi szinten hormonok és az idegrendszer teszi lehetővé. A fent felsorolt férfias minőségekhez tesztoszteron és stresszhormonok kellenek. A női minőségeket pedig az ösztrogén, a progeszteron és az oxitocin támogatja többek között.

Terápiás munkám során azt vettem észre, hogy a férfiasan élő nők (akik rohannak, megfelelnek, sok felelősséget vállalnak, rengeteg döntést hoznak, nagy rajtuk a nyomás, alig pihennek) hajlamosak a hormonális zavarokra. Miért? Mert nincs a férfias működéshez megfelelő hormonális hátterük. Sokáig bírjuk, mert a szervezetünk nagyon ellenálló. Úgy veszem észre, hogy ha előbb nem, akkor a változókor környékén bukkannak fel a problémák. Mert nőként nem bírjuk tovább stresszhormonokkal az életet.

A stresszhormonok és a nemi hormonok azonos előanyagból képződnek. Ha a női szervezet hajt, küzd és teljesít, akkor ez a stressz kimeríti a hormonális erőforrásait, és idővel egészségügyi problémái lesznek. A férfi szervezetben lényegesen több a tesztoszteron. A férfinak szüksége is van arra, hogy teljesítsen, mert a tesztoszteron csak akkor termelődik megfelelően, ha rendre kimerülnek a készletek. A társadalmi elvárások a nők hormonális egészségét finoman szólva sem támogatják. Meggyőződésem, hogy ha a női minőségek az őket megillető méltó helyre kerülnének, akkor mindannyian sokkal boldogabbak és egészségesebbek lennénk.

A kötetben szereplő mesék hősnőinek zöme a patriarchális közeg miatt van bajban. Azt mutatják meg nekünk, hogy milyen sokféle módon találhatjuk meg a lelki egyensúlyunkat a jelenlegi társadalmi feltételek mellett is.

– A mesék mellett Lélekbonbonok, Tükör elnevezésű mélylélektani elemzések, valamint kérdések és feladatok is vannak a könyvben. Ezek mind adtak számomra valami pluszt, elgondolkoztam rajtuk. Időnként azonban más gondolatokat és -érzéseket is kiváltott belőlem egy-egy mese, mint amikről az elemzésekben olvastam. Baj, ha egy olvasó teljesen mást lát az adott mesében, mint amit ti láttatok, vagy elég, ha elmélkedésre késztetik a mesék, még ha időnként más irányba is indulnak el a gondolatai? Így is segíthetnek a kiegészítő szövegek és feladatok abban, hogy a lélekfejlődés útjára lépjen?

Ildi: – Én azt hiszem, a népmese egy olyan – rendkívül fontos – kommunikációs forma, amellyel múltbeli életutak üzennek a jelenbelieknek. És az emberi kommunikáció nagyon szabad és nyitott világ – szerencsénkre viszonylag kevés örökletes modullal. Van egy „szándéka” az adó félnek, és van a „vevő” hozzáállása. Mivel a mondandó korokon és kultúrákon át ível, még nagyobb lehet az eltérés a fejünkben megjelenő képben. De ez lehet, csak addig van így, amíg a fejünkkel vagyunk a mesében, mert abban a pillanatban, hogy megengedjük, hogy az ősök szava a lelkünkig hatoljon, a kiváltott érzések is közelíteni kezdenek. A Tükör fejezetek, a kérdések és a gyakorlatok talán ezt az elmélyülési folyamatot segíthetik, amikor az olvasó úgy gondolja, hogy beengedi őket. És mivel például én magam is folytonos változásban vagyok, újra és újra elővéve ezeket a részeket, nekem sem jelenti kétszer ugyanazt. Egyre többet kapok.

Kata: – A népmesék különlegessége az, hogy rendet teremtenek a lelkünkben. Olyan több ezer éves élettapasztalatokat összegeznek, amelyek a mai ember számára is nagyon aktuálisak. Nekünk azonban már segítségre van szükségünk a dekódoláshoz. Azonban bármilyen gondolati vagy elméleti körben is nézünk a mesére, mindig kerek egészet kapunk.

Nagy volt a csábítás, hogy racionális meseelemzés is helyet kapjon a kötetben (elsősorban szakemberek számára), de elvetettük ezt az ötletet. A mesék a testben kelnek életre, átéljük őket, azonosulunk a főszereplővel, megérezzük az érzéseit. A történetek nem maradhatnak az elme világában, mert úgy nem válhatnának a részünkké. Mégis módot kellett találnunk arra, hogy bemutassuk azt a lélektani utat, amit a hősnő bejár, azaz dekódoljuk a mese szimbolikus történését. Így történt, hogy Ildi felhívott kutyaetetés közben, és azt javasolta, hogy tartsunk Tükröt az olvasónak. A tükör – ha belenézünk – azt a fejlődési utat mutatja meg, amit a mese hősnőjével együtt bejártunk. Megmutatja, milyen készségekre és erőforrásokra tett szert a hősnő, és milyen feladatokkal birkózott meg.

Ez azonban csak egy megközelítés a sok lehetséges közül. Minden mese közös kincsünk, de az egyéni lélekben kel életre. Nem érdemes azon morfondírozni, hogy „mit akart ezzel mondani a költő”. Nagyszerű, ha az olvasó elmélkedik a mesén, vagy csak hagyja, hogy hasson rá a történet. A kérdések és gyakorlatok így is használhatók, mert szélesítik az önismeretet. A Tükör és a Lélekbonbon pedig – szándékunk szerint – simogatja a lelket.

– Ha nem ti lennétek ennek a kötetnek az írói, hanem valaki más, és olvasóként vennétek a kezetekbe, melyik mesét olvasnátok el elsőként belőle, és miért azt?

Ildi: – Most levettem a polcról a könyvet, és belenéztem. Az Oni nevetésével kezdeném. (Vajon miért is az a mese az első?) Vannak helyzetek, amikor a szörny olyan borzasztó, hogy az ember nem talál rajta más fogást – csak a humort és az isteni segítséget. Az én mesém most Az Oni nevetése lenne...

Kata: – Ma az együttérzés című fejezetet választanám, azaz a tibeti népmesét. Mindig, amikor rám tör a „nem vagyok elég jó” érzése, akkor szükségem van arra, hogy megértőbb és együttérzőbb legyek magammal.

– Ha lehetőségetek lenne írni egy saját modern népmesét, amiben bemutatjátok a modern nők életét, lelkét, problémáit, örömeit a jövő nemzedékeinek, miről szólna a ti mesétek? Mit tartanátok fontosnak átadni vele?

Ildi: – Izgalmas kérdés, és már nekem is eszembe jutott. A csapból is az folyik, hogy ez egy rohanó világ. És félő, hogy ami ennyire gyors, talán felületesebb is… Én alapjából egy lassú ember vagyok, és ez szerintem az egyik legjobb tulajdonságom. Legalábbis én nagyon szeretem. 😊 Az én mesém egy olyan nőről szólna, aki megtalálja az utat – persze, csak ha szükségesnek érzi –, ami a frusztráló rohanásból elvezeti őt egy nyugodtabb, lassabb, elmélkedőbb világba, aki legyőzi a külvilág egyre sürgetőbb, egyre pörgőbb életmódot követelő sárkányát. Mert valahol itt kezdődik nekem a szabadság. Jut eszembe – erről már van is mese: A Rókalelkű… 😁

Kata: – Több mint húsz éve dolgozom nőkkel, akik beavattak a bizalmukba, és rám bízták életük történetét. Azt látom, hogy a patriarchátus a bőrünk alá is beférkőzött. Először ott kell átírnunk, hogy a világban is helyreálljon a rend. Kiemelném a nőknek azt a szélsőségesen maszkulin hozzáállását önmagukhoz, miszerint: valami baj van velem, valamit meg kell magamon javítani (akár a külsőnkön, akár a lelkünkön, akár az életünkön). Az én mesém arról szólna, hogy bárhol is vagy az úton, jó helyen vagy. Értékes vagy, szeretve vagy, és fontos vagy.

– Mik a jövőbeli terveitek? Fogtok még közösen dolgozni könyvön, vagy külön-külön vágtok bele valami új projektbe?

Ildi: – A hősnő útja írása egy igazán intenzív időszak volt. Szó szerint éjjel-nappal, egyfolytában és mindig ezzel foglalkoztunk – röpködtek az e-mailek, napi több videóchat, még kutyasétáltatás közben is az éppen esedékes meséről beszéltem; a családom erősen megérezte, hogy pont milyen női sorsban vagyunk Katával… 😊 És ahogy az ilyenkor lenni szokott, amikor leadtuk a kéziratot, jöttek az elvonási tünetek… Szóval nem volt kérdés: A hősnő útja inkább a kezdete valaminek...

Kata: – A mi hősnői utunk folytatódik, mert tele vagyunk ötletekkel, és még sok mindent meg szeretnénk osztani veletek! Ahogy időm engedi, szeretnék összeállítani egy képzést nőkkel dolgozó szakemberek (pszichológus, coach, pedagógus, természetgyógyász stb.) számára, ami a nők egyedi igényeit veszi figyelembe.

– Hol találkozhatnak veletek a közeljövőben az olvasóitok, ha esetleg dedikálást szeretnének a könyvükbe?

Kata: – Mindkettőnk hősnői útja a természetbe vezetett minket. Ildi Ausztriában, egy csodálatos, magas hegy oldalában él, én pedig az Őrségben. Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Könyvtárban minden hónapban tartok A hősnő útja meseműhelyt, ide is várjuk az érdeklődőket. És hamarosan ellátogathattok a www.hosnoutja.hu honlapra is, ahol egy ajándék vár rátok: készítettünk egy ajándék fejezetet, amit letölthettek a honlapról. Minden aktuális hír és információ itt fellelhető lesz.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A játék során minden állomáson egy népmese címét találhatjátok. A feladatotok ezúttal az, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére írjátok be, mely nép meséjéről van szó. (A https://estimesetar.blogspot.com/ oldal segíthet nektek a feladatban.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Cím a játékhoz:

Ogán Fia

Állomáslista:

Blogturné

06. 12. Könyv és más

06. 15. Szembetűnő

06. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra

06. 20. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

   

Krekó Kata–Vibók Ildi: A hősnő útja – A női lélek kiteljesedése a mesék tükrében – Kulcslyuk Kiadó Blogturné

A Kulcslyuk Kiadó jóvoltából ezúttal két könyvvel is megismerkedhettek, amelyek segítenek abban, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehessetek. Lépjetek bloggereinkkel a lelki fejlődés útjára, és a turné végén ti is nyerhettek egy könyvet.

Miért választottam ezt a könyvet?

Feministaként minden olyan könyv érdekel, ami a nőkről és a nőknek szól, legyen szó regényről vagy épp önfejlesztő könyvről.

Véleményem a könyvről

A kötetben 13 + 1 (vagy inkább 1 + 13) népmese található a világ minden tájáról. Ezekben az a közös, hogy valamilyen módon mindegyik egy nőről, vagy úgy alapvetően a nőkről szól.

A kötet egy kis bevezetővel kezdődik, amelyből megtudhatjuk, hogy mi is vár ránk, ha elolvassuk ezt a könyvet, valamint tanácsokat kapunk arra nézve, hogyan is olvassuk és dolgozzuk fel a meséket és a hozzájuk tartozó elemzéseket, kérdéseket, feladatokat. Ezen fejezet után következik egy bevezetőmese (vagyis a + 1 mese), amihez még nincsen sem ajánló Lélekbonbon rész, sem mélylélektani elemzés, vagyis Tükör, sem kérdések és feladatok. Ez a mese a saját meglátásom szerint egyfajta ráhangolódás a kötetre.

A többi fejezet négy részből áll. Az első a Lélekbonbon, ami egyfajta ajánlása az adott mesének. Ez alapján döntheted el, hogy a mesében található élethelyzet, nehézség érdekel-e téged, tudod-e vonatkoztatni a saját életedre.

Én ezúttal nem válogattam a mesék közül, hiszen az egész könyvre kíváncsi voltam, hogy meg tudjam írni ezt a bejegyzést nektek. De volt jó pár olyan mese, amit a saját életemre is tudtam vonatkoztatni, és persze olyanok is, amiknek a problémái távol álltak tőlem.

A Lélekbonbon után következik maga a mese. Elég sokszínű történeteket rejt a kötet sokféle szempontból. Találhatunk benne japán, skót, magyar, kínai, tibeti, örmény, inuit, olasz, indiai, afrikai, indián és angol mesét is. Vannak az oldalakon hosszabb és rövidebb mesék. A nők problémái is eltérőek a mesékben. Van, aki a népét akarja megmenteni, van, aki a testvérét, akad olyan is, aki saját magát. Néhány nő az álmait próbálja valóra váltani, mások egy trauma elől menekülnek. Akad nő, aki az eszével éri el a célját, de olyan is, aki sisterhood segítséget kap, vagy épp az ereje, a jósága vezeti el a célig.

Őszintén bevallom, a népmesék távol állnak tőlem, valahogy gyerekként sem igazán voltam oda értük, és ez felnőttként sem változott. Ennek ellenére valahogy újra és újra visszatérnek az életembe megmutatni, hogy van bennük olyan érték, ami miatt mégis érdemes elolvasni őket. Ezúttal is szinte mindegyik mese elgondolkoztatott. Többek között azért, mert az utánuk következő Tükör című mélylélektani elemzések és a kérdések, feladatok felpörgették az agyamat. Többször is megesett, hogy teljesen más gondolat jutott eszembe egy-egy meséről, mint amit a szerzők leírtak az elemzésükben, de azt hiszem, ez nem baj, mert a lényeg, hogy beindították a gondolataimat. A kérdéseknek és feladatoknak köszönhetően pedig olyasmikről is elgondolkoztam az életemmel kapcsolatban, amikre eddig nem gondoltam.

A leginkább egyébként a kérdések és feladatok tetszettek a könyvben. Szerintem nagyon jól össze voltak válogatva, passzoltak a mesékhez, az adott témához, valóban megmozgatták az ember gondolatait, segítettek magába nézni. Szóval tudatos és értékes szakmai munkát látok mögöttük, nem csak úgy hasraütés-szerűen lettek kitalálva, mint sok más önfejlesztő könyvben.

A kedvenc mesém a Vadlúd Tó című volt, ami egy délnyugat-kínai mese. Azért ez tetszett a legjobban, mert itt mutatkozott meg a leginkább a sisterhood érzés számomra. A főszereplő nőnek, hogy elérje a célját és megsegítse a népét, egy másik női karakter segít. A két nő összefog, legyőzik az akadályokat és megmentik a népet. És a legjobb, hogy a sztori végén nem az a lezárás, hogy a főszereplő nő megtalálja a szerelmet, férjhez megy és szül egy vagon gyereket, aztán boldogan élnek, míg meg nem..., hanem az őt segítő nő lesz a társa barátként. Együtt élnek boldogan, együtt énekelnek naphosszat a csobogó patak partján, és a környező falvak összes asszonya a hőstettükről énekel minden évben. Vagyis nemcsak őket hozta össze a sisterhood, hanem a környező falvak összes asszonya átérezte azt. Csodás sztori, csodás lezárás. Imádtam!

Hogy tetszett ez a könyv?

Ahhoz képest, hogy alapvetően nem vagyok oda a népmesékért, nagyon lekötött az összes, könyvben található történet. Imádtam a kérdéseket és feladatokat, a Tükör részeknek köszönhetően pedig tényleg elgondolkoztattak a mesék, még ha néha kicsit mást is gondoltam róluk, mint a szerzők.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Minden lánynak és nőnek, aki szeretné kicsit átgondolni az életét, problémáit, és az érdeklődő és a nők lelkére és problémáira nyitott férfiaknak is.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A játék során minden állomáson egy népmese címét találhatjátok. A feladatotok ezúttal az, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére írjátok be, mely nép meséjéről van szó. (A https://estimesetar.blogspot.com/ oldal segíthet nektek a feladatban.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Cím a játékhoz:

Isten és a koldus

Állomáslista:

Blogturné

06. 12. Könyv és más

06. 15. Szembetűnő

06. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra

06. 20. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

   

P. Szathmáry István: Bánatos férfiak kézikönyve – Blogturné

P. Szathmáry István első regényében egy kissé fásult krimiíró életébe nyerhetünk bepillantást, aki már beletörődött abba, hogy kiszámítható izgalmakat csak saját könyveiben élhet át. Éppen ezért ő maga számít rá a legkevésbé, hogy egy haláleset és a tökéletes magyar bűnügyi regény felbukkanása majd eltűnése fenekestül felforgatja az életét. Tartsatok három bloggerünkkel a Bánatos ​férfiak kézikönyve című kötet blogturnéján, játsszatok az állomásokon, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Van a kiadó oldalán egy beleolvasó, és az, valamint a fülszöveg alapján érdekes történetnek tűnt. Nem tudtam biztosan, hogy ez most konkrétan egy krimi lesz-e, vagy csak egy krimisztoriba ültetett társadalomkritika, esetleg a férfiak gondjairól szóló pszichológiai regény, de reméltem, hogy bármi is sül ki belőle végül, az jó lesz.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője egy átlagférfi, aki krimi tucatregényeket ír, a családi élete eléggé megkeseredett, és nem találja a helyét a világban és a saját életében. Aztán valami kizökkenti a mókuskerékből. A legjobb barátja, Nagykef, aki nála sokkal sikeresebb író, megírja a tökéletes magyar krimit Vércsetánc címmel, majd rögtön utána holtan találják, és a kézirata is eltűnik. A főszereplő nyomozni kezd, a múlt és a jelen titkai pedig egyaránt veszélybe sodorják.

Először is, nagyon tetszik az író stílusa. Szépirodalmi szintű, mégis könnyen olvasható és élvezhető. Észre sem vettem, és nagyon gyorsan a könyv végére értem, mert olvastatta magát a történet. Olvasás közben pedig rájöttem, hogy ez egy elég összetett sztori. Elsőre valóban szimpla kriminek tűnik: meggyilkolnak valakit, a főszereplő nyomozni kezd, és ki akarja deríteni, ki volt a tettes. Ám a mélyben egyfajta pszichológiai, filozofikus szál is rejtőzik, ami által megismerhetjük a főszereplő gondolatait, érzéseit, hozzáállását a világ különböző dolgaihoz, és betekintést nyerhetünk egy csalódásokkal teli életbe. Na meg az írók világába is.

Tetszett, ahogy P. Szathmáry megtévesztett, folyamatos kétségek között tartott és megmozgatta az agyamat. Ahogy haladtam előre a történetben, újabb és újabb elméleteket gyártottam arról, mi is történhetett. Először azt gondoltam a főszereplőjéről, hogy íme, egy újabb férfi, akinek nem jött össze az élet, ezért megkeseredett, elhanyagolja a feleségét és a gyerekét, és még inkább elcseszi a saját életét is.

Aztán szép lassan előkerült egy újabb meg újabb kirakós darab, és elkezdett azon járni az agyam, hogy talán semmi és senki nem az, aminek látszik. Felmerült bennem, hogy a főszereplő mentálisan instabil, és esetleg a halott íróbarátját is csak kitalálta, valójában nem is létezik, csak a fejében vagy az egyik történetében. Ezt erősítette meg bennem a Nyomozó karaktere is, aki nem tűnt valódi nyomozónak, de nem lehetett tudni, ki is valójában, valamint a banki ügyintézőnő is, akinek lényegében csak a hangja játszott szerepet a történetben. És hát, a főszereplő pszichológushoz járt, és nyilvánvalóan volt valami pszichés problémája. Szóval egy csomó karakterrel kapcsolatban azt éreztem, hogy mintha nem valós személyek lennének, simán el tudtam volna képzelni, hogy a főszereplő csak képzeli ezeket a karaktereket. De újabb apróságok jöttek, titkok a múltból, egy furcsa rendőrségi kihallgatás, és ismét elbizonytalanodtam.

Aztán újabb ötletem támadt... Nagykef személyisége és élete pont a főszereplőjével ellentétes. Nagykef íróként olyan célokat ért el, emberként pedig olyan életet élt, amilyenre a főszereplő is vágyott. Időnként érezni lehetett, hogy bár a barátjának nevezi Nagykefet, mégis féltékeny rá. Épp ezért felmerült bennem az is, hogy ő gyilkolta meg a barátját, csak ezt is törölte az agya, és egyszerűen nem emlékszik rá, mit tett. Talán a kéziratát akarta ellopni, vagy egyszerűen csak kiborult, hogy Nagykefnek összejött az, ami neki soha, megírta a tökéletes magyar krimit, és ettől gyilkos indulatai támadtak. Természetesen, hogy valamelyik elméletem bejött-e részben vagy egészben, azt nem árulom el, mindenki megtudhatja majd, ha elolvasta a könyvet.

„A fikció nem menedék, a meséhez nem csak szavak kellenek! A betűlisztbe vért is kell gyúrni, hogy a massza életre keljen, akár a gólem.”

És néha a vér a mesében fakad fel ugyan, ám kiderül, már rég átcsordult a valóságba.

A sok elmélet ellenére szinte a könyv végéig nem tudtam, hová is fog kifutni a történet. És ez klassz, mert általában nehéz meglepni.

Egy apró hiányossága akadt a történetnek, mégpedig a múltbeli sztori. A múltban történt valami, ami lényegében az egyik legfontosabb darabja volt a kirakósnak, de számomra homályos maradt. Mi történt pontosan? Ki hogyan járult hozzá az adott esethez, vagyis kit miért lehetne bűnösnek kikiáltani akár emberileg, akár jogilag? Csak felelőtlenség történt, vagy direkt tettet követtek el? A hajóskapitányról miért állítja a főszereplő, hogy ártatlan, amikor ha az történt, ami, ő is ugyanúgy felelős a tetteiért és döntéseiért, mint mindenki más? A főszereplő hogyan volt részese az egésznek, miért állítja magáról, hogy ártatlan, amikor ő is jelen volt? Miért nem emlékezett a dolgokra? Vele is történt valami, csak neki nem esett baja, vagy szimplán a látvány miatti trauma okozta a részleges amnéziát? Rengeteg kérdés maradt bennem ezzel kapcsolatban, amire nem tudtam tényszerű válaszokat találni az oldalakon.

A krimiszál mellett rengeteg filozofikus gondolat található a regényben az életről, az alkotásról, azon belül is az írásról, a családról, a magányról és sok egyéb másról, amivel egy hétköznapi olvasó azonosulni tud. Én ezek közül íróként kifejezetten érdekesnek találtam az írással, könyvkiadással kapcsolatos részeket. A főszereplőnek rendszeresen jelennek meg krimiregényei, amik jól is fogynak, viszonylag jól is keres velük, mégis úgy érzi, hogy eladta a lelkét, és boldogtalan emiatt. Az írásaival ugyanis nem teremt igazi értéket. Ezt jól mutatja az is, hogy kiderül, a krimisorozatáért és annak férfi főszereplőjéért leginkább az incelek rajonganak. Pedig az írónak nem ez volt a célja, őt magát is megrázza ez a tény. Időnként próbált valami értéket becsempészni a sztorijaiba, de a kiadója végül ezt megakadályozta. Pedig ő arra vágyik, hogy valami olyan irodalmi remekművet alkothasson, mint az elhunyt barátja. De az élethez pénz kell, a pénzt pedig könnyebb ponyvákkal előteremteni, így mindig csak halasztgatja, hogy tényleg azt írja, amit írni akar. Ez pedig nagyban hozzájárul a lelki gondjaihoz, depressziójához, fásultságához.

A családi élete is elég boldogtalan. A feleségével elhidegültek egymástól, a fia, bár egy házban laknak, lényegében nem beszél vele. Elsőre úgy tűnik, mindez a férfi hibája, és igen, az övé is, de ahogy haladunk a sztoriban, rá kell jönnünk, hogy nem csak ő a bűnös. Sőt, nem ő a főbűnös. Izgalmas volt, amikor lehullt az álarc, és végre mindenki felfedte a valódi arcát. Egy kicsit meg is lepett, mert ekkora változásra nem számítottam. De mivel a főszereplő szemén át láttuk a különböző karaktereket, és ő nem feltétlenül a teljes valóságot látta, ezért teljesen érthető, hogy miért kaptunk torz tükröt az adott szereplők személyiségéről.

A történet végét lényegében már korábban, a rendőrségi kihallgatás során megtudni, de akkor még nem áll össze, hogy pontosan hogyan is történtek a dolgok. Az biztos, hogy a végén sikerült meglepni. De itt is maradt némi ürességérzetem, mert nem tudni, mi történt végül a rendőrségi kihallgatást követően. Rájöttek a rendőrök, mi történt pontosan? Tudtak bizonyítékokat szerezni? A bűnösök megbűnhődtek?

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes és egyedi volt, imádtam elméleteket gyártani, és imádtam, hogy fogalmam sem volt, mire számíthatok. Maradt néhány homályos folt a múltbeli esetnél és néhány lezáratlan kérdés a legvégén, de ennek ellenére igazán szórakoztató volt a történet.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy igazán egyedi krimisztorit szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Cser Kiadó további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Anya a konyhában várakozott, tekintete türelmetlen volt, de ajka mosolygott, mintha karambol történt volna az arcán, bőre tele volt féknyomokkal.”

Állomáslista:

Blogturné

06. 02. Könyv és más

06. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 06. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway