A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket, és ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Miért választottam ezt a könyvet?
Érdekesnek tűnt a fülszövege, és mivel tudtam, hogy külön kis ajándékcsomagban érkezne mindenféle apró ajándéktárgyacskával (amit ezúton is köszönök a kiadónak!), amire szintén kíváncsi voltam, ezért úgy gondoltam, megéri tenni vele egy próbát.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője Evelyn, vagyis ahogy jelenleg hívják, Branwen Blythe. Evelyn újra és újra megszületik, felnő, valamilyen misztikus vonzódásnak köszönhetően beleszeret egy bizonyos emberbe, akit valaha Ardennek hívtak, aztán Arden meggyilkolja őt közvetlenül a 18. születésnapjuk előtt, és ő maga is meghal. Evelyn ismét újjászületik, felnő, összekerül a szintén reinkarnálódott szerelmével, aki újra meggyilkolja a 18. születésnapjuk előtt, és vele hal, és így tovább, és így tovább. Sok-sok évszázadon keresztül. Ám ezúttal Evelyn, vagyis Branwen egyszerűen nem halhat meg. A kishúga, Gracie halálos beteg, és csak ő mentheti meg az őssejtjeivel. Valahogy rá kell jönnie, a gyilkosa ezúttal kinek a testében született újjá, miért akarja meggyilkolni újra és újra, és meg kell akadályoznia, hogy ezúttal is megtegye.
– (...) Ennek így semmi értelme. Soha nem mutatta jelét agresszivitásnak. Törött szárnyú poszméheket ment. Még cukros vizet is hord magánál nekik!– Ja, persze. Hitler is vegetariánus volt.
A történet igazából két szálon fut. Az egyikben Branwen életét követhetjük végig, a másikban azokról a korábbi életekről olvashatunk, amiket Evelyn és a szerelme/gyilkosa leél a sok száz év alatt.
Olvastam már olyan könyvet, amiben a karakterek újra és újra reinkarnálódtak egy új életbe, ez a regény mégis teljesen egyedi volt. Az, hogy akit szeretsz, valamiért mindig meggyilkol, és te nem tudod, miért, igazán érdekes alapkoncepció volt. Ezáltal ez nem csak egy sima romantikus történet volt, a szál, amiben Evelyn próbált rájönni, miért is történik vele mindez, és hogyan állíthatná meg, adott egyfajta többletizgalmat az egészhez, és persze jó pár csavart. Olyanokat is, amikre egyáltalán nem számítottam.
– Ha az a hős, aki feladja a szeretteit, hogy megmentse a világot, akkor a gonosz ennek az ellentéte. Aki feladja a világot, hogy a szeretteit megmentse.– Tehát te vagy a gonosz. Beismered.
Azt szinte biztosra vettem, hogy Arden nem egy szimpla szociopata gyilkos, és nem azért öli meg újra és újra Evelynt, mert élvezi a kínzását. Ahogyan azt is, hogy nem bosszúvágy vezérli, mert bár van, amikor szívtelennek tűnik, mégis őszintén úgy tűnt, hogy szereti Evelynt. Épp ezért hiába tűnt elsőre bántalmazó kapcsolatnak ez az egész, tudtam, hogy itt teljesen másról van szó. Szinte biztosra vettem, hogy Arden szerelme valódi, és bármi is az oka annak, hogy folyton meg kell ölnie Evelynt, valójában azért teszi, hogy valamitől megmentse őt. Talán a végleges haláltól, a világvégétől, valami démontól, akivel mágikus egyezséget kötöttek... Fogalmam sem volt, de a fejemet mertem volna tenni rá, hogy van valami a háttérben. Végül sikerült eléggé meglepni, főképp azzal, amikor megtudtam, ki is Evelyn valójában. Ó, és extrán tetszett, hogy ezzel kapcsolatban az utolsó előtti fejezetben jött még egy extra csavar, vagyis amikor már azt hittem, tudom, ki Evelyn, kiderült, hogy nem egészen...
A múltbeli jeleneteket mindig nagyon vártam, mert érdekes volt látni azt a sok-sok különböző életet, amit Evelyn és Arden élt. Külön klassz volt, hogy bár alapvetően ők mindig ők maradtak, mégis minden életben más személyiséget, családi hátteret, sztorit kaptak. Még az is mindig változott, hogy nőként vagy férfiként születtek-e újjá éppen. Volt, amikor Evelyn nő volt, Arden pedig férfi, de olyan is, amikor pont fordítva, vagy épp mindketten nők voltak, esetleg mindketten férfiak. És ez semmit sem változtatott az egymás iránti érzéseiken. Vagyis a történet ezzel kapcsolatban pont azt adta számomra, amit a nemekről és az igaz szerelemről gondolok. Szóval olvasás közben végig kíváncsi voltam, hogy vajon legközelebb kik lesznek ők ketten, hogyan találkoznak, és miként halnak meg.
– Egyiknek sem érzem magam – szólaltam meg lassan. – A szívem mélyén nem érzem magam fiúnak. De azt sem, hogy természetemnél fogva lány lennék. A lelkem egyikhez sincs kötve. Én én vagyok. Egyik test sem „megfelelőbb” a másiknál, és nem is kevésbé alkalmas. Mindössze a lélek szelencéje. Ami pedig téged illet... nekem nem számít, milyen a külsőd, milyen alakban jelensz meg. – Megérintettem a botja fogantyúját. – Te te vagy.
A jelenbeli szál is izgalmas volt. Reméltem, hogy Evelyn valahogyan túléli az őssejtlevétel időpontjáig, és sikerül megmentenie a húgát. És azt is reméltem, hogy végül úgy alakulnak a dolgok, hogy ezúttal nem kell meghalnia, és Evelyn testében végigélheti az életét boldogan. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal kinek a bőrében született újjá Arden. Három lehetséges jelöltem is volt, és végül tényleg az lett, akire az első pillanattól kezdve gyanakodtam.
A történet tele volt érdekes filozofikus gondolatokkal, amik elgondolkoztattak az életről, halálról, testről és lélekről, arról, mi tesz minket azzá, akik vagyunk, és még egy csomó más fontos kérdésről.
A történet vége... Nos, kifejezetten egyedi volt. Egyáltalán nem erre számítottam. Ennek ellenére nem mondhatom, hogy csalódtam, sőt, épp ellenkezőleg. Hiszen nagyon egyedi lezárást kapott ez a sztori, és én becsülöm azokat az írókat, akik mernek újítani, félre merik tenni a jól bevált sablonokat, és merik nem azt adni az olvasóiknak, amire azok valószínűleg számítanak.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon egyedi és érdekes volt. Imádtam a múltbeli szálakat, mindig kíváncsian vártam, hogy ezúttal Evelyn és Arden kiknek a bőrében születnek újjá, és hogyan alakul az adott életük és haláluk. És nagyon izgalmasnak találtam a jelenbeli szálat, amiben Evelyn a kishúga megmentése érdekében próbál életben maradni, próbálja megtörni a körforgást, és rájönni, hogy miért is történik ez az egész vele és Ardennel. A végső csavarról kiderült, hogy van rajta még egy csavar, szóval sikerült meglepni, és a lezárás sem az lett, amire számítottam, de pont ezért tetszett. Mert egyáltalán nem volt sablonos.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki egy érdekes, egyedi reinkarnációs-gyilkosos történetet szeretne olvasni, ami tele van titkokkal és rejtélyekkel.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot, és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
04. 14. Csak olvass!
04. 16. Ambivalentina
04. 18. Kelly és Lupi olvas
04. 20. Fanni's Library
04. 22. Kitablar
04. 24. Könyv és más
04. 26. Hagyjatok! Olvasok!
04. 28. Utószó
04. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 02. Sorok között
05. 04. This is my (book) universe
.jpg)
