Spirit Bliss oldala: Rosie Talbot: Tizenhat lélek

Egy igazán izgalmas könyvet hozott el nekünk a Könyvmolyképző Kiadó, amely Tizenhat lélek címen jelent meg. Charlie szemén keresztül megismerhetjük a szellemek világát, amely egy csodálatos, mégis igazán veszélyes utazásra invitál minket. Ha kíváncsi vagy, Charlie miként menti meg az eltűnt lelkeket, tarts velünk, és nyerd meg a könyv egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mert LMBTQ+ regény, és egyfelől szeretem ezeket a történeteket, másfelől a jelenlegi helyzetben úgy érzem, mindenféle támogatás elkel ezeknek a történeteknek és a közösségnek itt, Magyarországon. Én pedig ezen a módon tudom megadni ezt a támogatást.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Charlie, egy meleg srác, aki néhány évvel ezelőtt meghalt egy betegségben, újraélesztették, és ettől kezdve látóvá vált. Vagyis látja a szellemeket. Ettől nem túl boldog, ugyanis bár a szellemek az élő embereknek nem árthatnak, a látókat képesek megérinteni, vagyis árthatnak is nekik. De aki nem akar ártani, az is folyton a gondjaival zaklatja Charlie-t. Neki pedig épp elég az iskola, a titok, hogy meleg és szellemeket lát, nem akarja még a lelkeket is pesztrálni.

Ám egy nap a szellemek elkezdenek eltünedezni. Valaki foglyul ejti őket, hogy gonosz célokra használja fel. Charlie-nak pedig nincs mit tenni, mégis segítenie kell a lelkeknek, mielőtt az egész világ elpusztul. Ebben segítségére lesz néhány szellem barátja, valamint egy titokzatos gazdag (és transz) srác, Sam, aki szintén látó.

Charlie karaktere nagyon érdekes volt. Történt vele több dolog is a múltban, ami miatt mindenkivel szemben bizalmatlan, és ahelyett, hogy meg akarná érteni a képességét, és megtanulná jóra használni, inkább retteg tőle, elnyomja, nem akar foglalkozni vele. Többször is fogtam a fejemet, mert amikor valakiről negatívan gondolkodott, pl. azt hitte, hogy épp őt beszélik ki, ellene esküdtek össze, én olvasóként éreztem, hogy nagyon félreérti a dolgokat. Legszívesebben megállítottam volna, hogy a szemébe nézzek, és megmondjam neki, ne gondolkozzon ennyire negatívan.

Persze érthető, miért lett ilyen. Az élete több szempontból sem könnyű, és megégette magát már egy párszor. Egyfelől majdnem meghalt többször is. Másfelől az egyik ilyen eset miatt amputálni kellett mindkét lábát, vagyis műlábakkal él. És bár majdnem ugyanolyan élete van, mint akárki másnak, azért mégis vannak nehézségei emiatt. A kalandok során pedig főképp, mert nem tud úgy mászni, futni, mozogni, mint egy lábakkal rendelkező karakter. Szóval megértem, hogy kerülné a bajt, mert nehezebb boldogulnia. Aztán ott van a melegség, amit titkol a családja elől. Volt egy negatív élménye a legjobb barátjával és egy csókkal kapcsolatban, és ez is hozzájárult a bizalmatlanságához. Az meg, hogy szellemeket lát... nos igen, ki hinne neki? Szörnyű lehet a családja előtt is titkolni, de én is félnék a helyében, hogy őrültnek néznének, ha elmondanám. És meg is érteném, ha őrültnek néznének...

Ezek a gyengeségek viszont szerethetővé tették Charlie-t, és hozzájárultak ahhoz is, hogy a könyvben gyönyörű karakterfejlődésen menjen keresztül. A könyv eleji Charlie homlokegyenest másképp gondolkodik és más jövőt tervez, mint a könyv végi Charlie.

Sam karaktere szintén szimpatikus. Ő pont Charlie ellentéte, az, aki gond nélkül képes felvállalni önmagát, legyen szó a transzságáról vagy a szellemlátásról. Sam egyfajta adományként éli meg a képességét, amit nem hagyhat figyelmen kívül, muszáj vele jót tennie. Ő az, aki lényegében belerángatja Charlie-t egy izgalmas, de szó szerint életveszélyes nyomozásba.

A kettejük közötti vonzalom kialakulása nekem egy kicsit gyors volt, meg nem is éreztem annyira a szikrát közöttük, mint más történetekben. De ez betudható annak, hogy egy fiatalokról szóló regényről van szó, amiben két tinisrác végre olyasvalakivel találkozik, akivel hasonlítanak egymásra, akivel megértik egymás problémáit, és emiatt villámgyorsan kialakul közöttük a kötelék (még akkor is, ha tagadják, vagy legalábbis Charlie).

Imádtam Charlie kishúgait, nagyon cukik és belevalók voltak, és Ollie, a szellemsrác karaktere is nagyon aranyos volt. Jókat mosolyogtam a jeleneteiken és a vicces beszólásaikon.

– Az a férfi félelmetes. – Poppy kis arca komoly. – Nem akarom, hogy vele menj.
– Nem megyek, Pops, ígérem. Nem hiszem, hogy igazi rendőr. – Letérdelek, hogy megöleljem. Olyan kicsinek tűnik hirtelen, csak egy aprócska kisgyereknek. – El kell távolítanom őt innen, hogy mindenki biztonságban legyen, rendben? Engem akar.
– Miért? – kérdezi Lorna.
– Mert megöltél valakit? – mondja Danielle.
– Persze, hogy nem – mondom. Őszintén csalódottnak tűnik.

A szellemek világa is igazán érdekes volt. Tetszett, hogy Talbot aprólékosan kidolgozta a szellemvilág működésének elveit. Néha kellett egy kis idő, míg megértettem, miről is van szó, mi hogyan működik, de izgalmas volt ez a része a történetnek.

Ahogyan a szellemrablós, gyilkosos krimiszál is. Érezni lehetett, hogy valódi tétje van a nyomozásnak, hogy Charlie-ék valóban megsérülhetnek, sőt, akár meg is halhatnak, ahogyan a szellemek is végleg odaveszhetnek. Volt olyan része a titkoknak, amit sejtettem, de akadt olyan fordulat is, ami igazán meglepett. Az biztos, hogy kíváncsian olvastam végig a történetet, érdekelt, hogy mi is lesz végül a rejtélyek megoldása.

Tetszett, hogy az LMBTQ+ több betűje is megjelent a történetben. Volt meleg, transz és biszexuális (vagy esetleg demi, pán, ezt nem tudtam eldönteni, de azt hiszem, még a karakternél is képlékeny volt az önmegismerés) szereplő is. De a legjobb, hogy nem ez állt a történet középpontjában. Csak mellékes dolog volt, hogy ki kihez vonzódik vagy milyen nemű, a lényeg a fantasy- és kalandszálon volt.

Persze kellenek azok a történetek, amikben az LMBTQ+ szál a lényeg, az ezzel kapcsolatos problémák állnak a sztori középpontjában, de kellenek olyan történetek is, amik egyszerű fantasyk, krimik, sci-fik stb., csak éppen LMBTQ+ szereplőkkel. Három dolog miatt fontos ez. Egyfelől, mert ezek a könyvek egyszerűen csak megmutatják, hogy léteznek. Most, amikor fóliával, törvényekkel és egyebekkel akarják elrejteni az LMBTQ+ embereket, mintha nem is lennének, különösen fontos megmutatni, hogy de, igen, itt vannak, és itt is maradnak. Nem lehet eltüntetni őket sem a könyvekből, sem a való életből! A másik, ami miatt fontosak az ilyen könyvek, hogy az LMBTQ+ emberek saját fantasy, sci-fi, krimi stb. hősöket kaphassanak. És a harmadik, hogy a nem LMBTQ+ emberek láthassák, hogy az LMBTQ+ emberek is pont ugyanolyanok, mint a heterók, és az LMBTQ+ karaktereket tartalmazó regények is pont ugyanolyanok, mint a heteró karaktereket tartalmazók (és pont ezért a heteró olvasók számára is szórakoztatóak, érdekesek lehetnek ezek a történetek).

Bár a regény sztorija lényegében szépen lezárult, láttam, hogy elvileg lesz még folytatás, amit nagyon várok. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz egy szellemes kaland egy magabiztosabb, nyitottabb Charlie-val. És persze Sammel meg a szellembarátokkal.

Hogy tetszett ez a könyv?

Igazán kalandos, fordulatos, izgalmas szellemsztori volt, aminek a világát szépen felépítette az író. A karaktereket igazán kedveltem, főképp a cuki emberi és szellemgyerekeket, akik nagyon viccesek voltak. Tetszett, hogy valódi tétje volt a nyomozásnak és a kalandszálnak, tényleg aggódhattam a karakterek épségéért és életéért. Voltak fordulatok, amik igazán megleptek, és őszintén kíváncsi vagyok a folytatásra is.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a tinikről szóló kalandos fantasytörténeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során olyan képekkel találkozhattok, amelyek egy-egy ismert filmhez kapcsolódnak. Nincs más dolgotok, mint a képen látható filmet beazonosítani, és a film címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz: