Mat Youkee könyvében négy uitoto gyermek történetét ismerhetitek meg, akiket 2023-ban negyvennapi keresés után találtak meg a dzsungelben. A csodával határos módon megmenekült gyerekekről bloggereink mesélnek nektek!
Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a Corvina kiadónak hála, egy szerencsés olvasónk megnyeri a turné végén a Negyven nap a dzsungel fogságában című könyvet!
Miért választottam ezt a könyvet?
Bár a hírekből nem hallottam az adott esetről, amit a könyv feldolgoz, de a fülszöveget olvasva nagyon kíváncsi lettem, mi is történt, hogyan élhette túl négy gyerek negyven napig a dzsungelben egy repülőgép-szerencsétlenség után.
Véleményem a könyvről
Amikor belekezdtem az olvasásba, fogalmam sem volt, hogy most egy valós eseményt feldolgozó fiktív regényt kapok-e, vagy egyfajta dokumentumkönyvet (nem tudom, létezik-e ilyen kategória ténylegesen...), ami tényszerűen elmondja nekünk a történteket, mint egy dokumentumfilm, csak épp írásban.
Nos, nem regényről, hanem tényszerű dokumentumkönyvről van szó, hogy lerántsam a leplet. Amit egyáltalán nem bántam, mert érdekes volt az íróval végignyomozni, kutatni azt, hogy mi is történhetett, sorra venni a bizonyítékokat, a tanúkat, és összerakni a kirakót.
A valóságban 2023 júniusában négy uitoto gyerek az anyjukkal, Magdalenával együtt lezuhant egy repülőgéppel, az anya és a gépen lévő többi felnőtt azonnal meghalt, a négy gyerek pedig, köztük egy csecsemő, negyven napot töltött egyedül a dzsungelben. Természetesen a katonaság, a törzsek tagjaiból verbuvált csapatok, a családtagok egy része folyamatosan kereste a gyerekeket, valamiért mégsem sikerült őket negyven napig megtalálni. De vajon miért? És vajon tényleg a gerillák elől menekült Magdalena a gyerekeivel a lezuhant repülőn? Vagy más állt a háttérben?
Amikor belekezdtem a könyvbe, egy kicsikét megijedtem, mert a szerző elkezdte bemutatni az uitotókat, aztán Magdalena és még pár családtag, az esethez kapcsolódó egyéb személy múltját, életét, és attól féltem, hogy magára a balesetre, a dzsungelben töltött időre nem marad elég oldal. Aztán utólag rájöttem, hogy mi is volt a célja ennek a kitérőnek, és örültem, hogy nem maradt ki a kötetből, mert így állt össze a történet kerek egésszé. Azáltal, hogy megismerhettük Magdalena első házasságát, és a férfit, akivel ezután együtt élt, valamint az egész repülőút feltételezett előzményeit. Azért feltételezett, mert a könyv végén olyan fordulatokra derül fény, amik teljesen megváltoztatták az események hátterét, és azt, amit néhány emberről gondoltam. Nagyon meglepődtem, amikor bizonyos emberekről kiderült, hogy nem is azok, akiknek gondoltam őket, valamint azon is, hogy Magdalenáék valószínűleg nem is a gerillák elől menekültek, amikor felültek arra a bizonyos repülőre. Igazán érdekes volt, ahogy a könyv írója kiderítette az apró tényeket, és megpróbálta összerakni belőlük a valóságot.
A bennszülött vadász számára nem magától értetődő jog a dzsungelben élelmet szerezi, hanem tárgyalásos diplomáciai művelet, azaz tapintattal és alázattal kell eljárni. A sikeres vadászat inkább a szellemek nagyvonalúságának, mint a vadász ügyességének köszönhető.
A dzsungelben töltött napok elmesélése nem egész olyan lett, mint amilyenre számítottam. Azt hittem, hogy majd több részletet tudunk meg arról, hogyan is élték meg és túl a gyerekek az egészet, de az ő szemszögükből csak néhány fejezet szólt. A fejezetek többsége inkább a katonaság, a rokonok és a törzsek kutatómunkáját mutatta be. Ami egyébként igazán érdekes volt. Megismerhettem egy olyan népet és kultúrát, amiről korábban konkrétan semmit nem tudtam. A uitotók hiedelmei és életmódja nagyon távol áll tőlem, és őszintén bevallom, amikor a katonaság időnként rájuk hagyatkozott a gyerekek kutatása során, a magasba szaladt a szemöldököm. Mármint... drogot meg alkoholt adtak a törzs tagjainak, sámánoknak, hogy majd ők megmondják betépve, különböző szertartások és szellemek segítségével, hol kell keresni a gyerekeket, meg egyéb badarságok, amik egy civilizált országban elképzelhetetlen módszernek tűnnek. De az Amazonas menti dzsungelben teljesen megszokott dolgok, amikben sokan tényleg hisznek, még a hatóság emberei közül is. Bizarr volt egy ennyire visszamaradott társadalomba bepillantást nyerni, mintha egy több száz évvel ezelőtti bennszülött törzs életébe nyerhettem volna bepillantást. Csak hát, ők most, a 21. században élnek.
Időnként elgondolkoztam azon, hogy vajon, ha a kutatócsoportok egy kicsit modernebb gondolkodásúak, akkor hamarabb megtalálják-e a gyerekeket, és van egy olyan sejtésem, hogy igen. Azért beszívott, részeg emberek nem igazán számítanak szerintem megbízható kutatócsapatnak, és lehet, hogy a különböző „szellemek” és egyéb misztikus dolgok is félrevezették egy párszor a kutatókat. És hát, a gyerekek is ebben a hívő környezetben nevelkedtek, szóval ha nem rejtőznek el az őket kutatók hangját hallva, mert azt hiszik, hogy a dzsungel gonosz szellemei, akkor valószínűleg sokkal hamarabb megmenekülnek.
Nos, igen, sokat számít az, hogy hiedelmek és szellemek vezetnek-e, vagy pedig tudományos tények és módszerek...
De attól függetlenül, hogy nagyon messze áll tőlem ez a tudománytalan, spirituális hozzáállás, érdekes volt megismerkedni az uitotókkal, érdekes volt bepillantást nyerni Kolumbia történelmébe és jelenlegi politikai helyzetébe, ahogy az ottani hétköznapi emberek életébe is, valamint a katonaság és a törzsek közötti ellentétbe.
Azt jó volt látni, hogy az eltűnt gyerekek lényegében egymással szemben álló embereket és csoportokat is összehoztak egy időre. Tényleg mindenki azért küzdött, hogy megtalálja őket (még akkor is, ha szerintem túl elvont, túl spirituális és nem működő módszerekkel). Az emberek (rokonok és idegenek) vállalták a dzsungellel járó szenvedést azért, hogy megmentsék ezeket a kicsiket. Az önfeláldozás ezen szintje igazán megható volt.
Ahogyan az a rész is, amikor végre rábukkantak a gyerekekre. Amikor a kisfiú első mondata a megmentőjéhez nem az volt, hogy a fájdalmáról, éhségéről panaszkodjon, segítséget kérjen vagy hasonló, hanem az, hogy: „Meghalt a mamám.”, konkrétan elsírtam magam. De több ilyen számomra megható jelenet is volt ennél a résznél.
A férfiak tárt karokkal közeledtek, mintha a kapuban várnák a labdát, és lassú mozdulatokkal bekerítették a gyerekeket. Kék pólót és fekete mellényt viseltek. Leguggoltak hozzájuk, mosolyogtak, lágy hangon szóltak hozzájuk.Tien, még mindig a földön ülve, az egyik férfira nézett, és megszólalt:– Meghalt a mamám.
Az biztos, hogy Lesly (14 éve volt a balesetkor) és Soleiny (9 éves volt a balesetkor), a két idősebb lány baromi erősek és ügyesek voltak. Az, ahogyan életben tartották egymást, valamint az öccsüket, Tient (5 éves volt a balesetkor) és a kishúgukat, Cristint (pár hónapos csecsemő volt a balesetkor), egyszerűen emberfeletti. Nem hiszem, hogy én akár csak magamat életben tudtam volna tartani egy ilyen helyzetben.
Épp ezért a könyv vége eléggé fájó, mert bár a gyerekek megmenekültek, koránt sincs megoldva az életük. Hogy hogyan is élnek most, és miért érzem szomorúnak magam, ha rájuk gondolok, azt nem spoilerezem le, de ha valaki elolvassa a könyvet, az érteni fogja.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon érdekes volt egy teljesen más kultúrát megismerni, bepillantást nyerni egy általam alig ismert ország életébe, működésébe. A baleset, aztán pedig a dzsungelbeli túlélés és kutatás szintén izgalmas volt, akadtak részek, amiknél konkrétan könnyes lett a szemem.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szeretne egy valóban megtörtént, titokzatos és érdekes esetet felderíteni a könyv írójával karöltve.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Minden állomáson találtok egy összekevert betűkből álló szót, és a ti feladatotok, hogy kibogozzátok őket! Annyit segítünk, hogy mindegyik szónak köze van a könyvhöz.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Betűk a játékhoz:
aulokibm
Állomáslista:
05. 15. Hagyjatok! Olvasok!
05. 17. Könyv és más
05. 19. Szembetűnő
05. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 23. Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése