Immár két éve, hogy Luc és Oliver egymásba szerettek – ezzel pedig álkapcsolatuk valódivá vált. De most mintha körülöttük mindenki házasodásra adná a fejét, ami miatt Luc bepánikol, és megkéri Oliver kezét! Vajon túléli a fiúk kapcsolata az esküvőszezont? Tartsatok bloggereinkkel a Husband Material – Férjalapanyag blogturnéján, és játsszatok velünk, mert a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a regényt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Mivel nagyon szerettem a történet első részét is, mert humoros és romantikus volt, ezért kérdés sem volt, hogy el szeretném olvasni a folytatást is.
Véleményem a könyvről
Luc és Oliver immár ténylegesen is egy párt alkot, és nagyon boldogok együtt. Ám körülöttük mindenki esküvőre készül, ezért úgy érzik, nekik is tenniük kéne egy újabb lépést előre a kapcsolatukban, és követniük kéne a példát. De vajon készek-e összeházasodni, főképp úgy, hogy teljesen mást gondolnak mind az esküvőkről, mind a házasságról, mind a közösségről, amihez tartozónak érzik vagy épp nem érzik magukat.
Először is, ez a leghumorosabb könyv, amit valaha olvastam. Olyan, mintha egy Jóbarátok, Így jártam anyátokkal vagy hasonló sorozat lenne, csak épp nem filmként, hanem könyvként. Konkrétan hangosan végigröhögtem szinte az egész könyvet. A helyzetkomikumok briliánsak, a párbeszédek zseniálisak, a barátiak és a Luc meg Oliver közöttiek is. Szóval ha valakinek borús napjai vannak, vegye kézbe ezt a könyvet, néhány oldal után képtelen lesz nem kuncogni, röhögni.
– Bele kell törődnöm, hogy nekem nem jár szerelem, csak mindenki másnak a világon – emelte Bridge az ég felé a kezét –, úgyhogy egyedül fogok meghalni, csak a macskáim lesznek majd mellettem, és még csak nem is szeretem a macskákat! És csak akkor találnak majd rám, amikor a magányos, oszladozó hullámból elkezd mindenféle testnedv lefolyni az alattam élő házaspár otthonába, és éppen akkor csöpög le a plafonjukról, amikor a vasárnapi ebédet eszik majd a csodálatos gyerekeikkel.(...)– Erre sosem kerül sor – mondta Priya. – Biztos, hogy a macskáid már azelőtt megesznek majd, hogy mindenféle testnedv kezdene csöpögni belőled.
A könyv egy öt fejezetre osztott, „négy esküvő, egy temetés” felépítésű történetet. Ami egyfelől azért volt izgalmas, mert érdekelt, hogy mennyire állítható párhuzamba az ismert filmmel, másfelől, mert érdekelt, hogy ki is lesz az a négy pár, akinek az esküvőjéről olvashatunk, és ki fog meghalni. Az eseményeket ezúttal is Luc szemszögéből követhetjük végig, vagyis az ő fejébe, érzéseibe látunk bele, és mindenki mást, így Olivert is, csak az ő szemén keresztül ismerhetünk meg.
Lucot és Olivert kérdés nélkül azonnal a szívembe zártam, de imádtam Luc barátait és kollégáit is. Annyira viccesek, saját egyénisége van mindegyiküknek. És imádtam a nagyon különböző négy esküvőt is, és azt, hogy mindegyiknek megvolt a maga konfliktusa, érdekessége, izgalma, és mindegyiket sikerült teljesen egyedivé tenni.
– Szóval a következők a lehetőségeim – összegezte Bridge pillanatnyi csend után –, mehetek meztelenül, pizsi-pulcsi kombóban, koszorúslányként vagy valami szarban, amit anyád barátnője előrángat az alsó fiókból.– Ilyesmi – feleltem, úgy éreztem magam, mint a világ legrosszabb tanúja, aki valaha is tanúskodott. – De szerintem a negyedik a legkevésbé rossz opció.– Mondjuk a meztelenségnek lenne ereje – jegyezte meg Bernadette.
Tetszett, hogy bár a srácok már egymásra találtak és szerelmesek, ettől mégsem változott meg teljesen a személyiségük. Luc még mindig totálisan bizonytalan, mindig mindent elcsesz, hülyeségeket beszél, és mindig attól fél, hogy egyszer majd a kapcsolatát is elcseszi. Oliver pedig még mindig takarításmániás, kicsit merev pasi, akire túl nagy hatással voltak a szülei nézetei, az, ahogyan vele bántak, emiatt pedig sokszor összezavarodik önmagával kapcsolatban (nem a melegségével kapcsolatban!), és ő is attól fél, hogy nem érdemli meg Lucot, és egyszer majd elveszíti. Pedig mindketten mélyen szerelmesek egymásba, és eszük ágában sincs a másik nélkül élni.
Ám ez nem azt jelenti, hogy nincsenek problémáik. Például nagyon érdekes, hogy mindketten teljesen másképp élik meg a melegségüket. Luc imádja a melegközösségeket, a bulizást, a különböző LMBTQ+ jelképeket és utalásokat, az esküvőjét is úgy tudja elképzelni, hogy azon mindez megjelenjen. Ezzel szemben Oliver annak ellenére, hogy biztos a melegségében és abban, hogy Luc élete szerelme, nem érzi úgy, hogy az LMBTQ+ közösséghez tartozna, elég konzervatív, nem szeret bulizni, giccsesnek tartja az LMBTQ+ jelképeket, és az esküvőjét is pont olyannak képzeli, mint egy átlagos heteró pár esküvője. Ám azt nem tudja eldönteni, hogy amit ezzel az egésszel kapcsolatban érez és gondol, azok a saját érzései, a saját ízlését tükrözik, vagy a szülei hatására érez csak így. Ezek az ellentétek pedig, bármennyire is szereti egymás a két férfi, mégis feszültséget szítanak kettejük között. Aztán történik egy haláleset is, ami csak még jobban felerősíti ezeket a problémákat.
– Ügyvéd vagyok. Az a munkám, hogy tisztázzak dolgokat. És csak azt akartam mondani, hogy képes lennék létezni nélküled, mert bármilyen nagyszerű vagy is, ez a kapcsolat nem függőségre épül. Csak éppen nem szeretnék. Az életem annyival érdekesebb melletted, és te annyival rosszabb emberré teszel...– Hm. – Kiegyenesedtem. – Köszi?– A fejemben ez sokkal hízelgőbben hangzott.– Mégis hogyan hangozhatott a fejedben? – kérdeztem. – Azt mondtad, hogy rosszabbá teszlek. Úgy értve, hogy kevésbé jóvá.– Inkább úgy értettem, hogy... szarkasztikussá. Olyan Oscar Wilde-os kisugárzással.
Őszintén bevallom, aggódtam kicsikét, hogy vajon a srácok össze tudják-e egyeztetni a nézeteiket, képesek-e olyan közös jövőt építeni egymással, amiben mindketten boldogok lehetnek, és nem érzik majd úgy, hogy lemondtak a másikért önmagukról. Simán el tudtam képzelni azt is, hogy a történet vége rosszul alakul, mert a srácok az utolsó pillanatig bizonytalanok voltak. De azt is, hogy a végén rájönnek, hogy nem akarnak mást, csak egymást, kimondják a boldogító igent, és boldogan élnek, míg meg nem... Nos, annyit mondhatok csak, hogy nagyon nem azt kaptam, amit vártam.
És bár már jó idő eltelt azóta, hogy a könyv végére értem, de még mindig nem tudom, hogyan is érzek a befejezéssel kapcsolatban. Zavarosan kavarog bennem az egész. Részben a konzervatív, romantikus énemnek hiányérzete van, részben pedig a feminista, liberális, lázadó énem totálisan megérti a srácok viselkedését és döntéseit, és örül neki, hogy ilyen egyedi befejezést kapott a sztori. De azt hiszem, hajlok a liberális lázadó énem felé, és inkább örülök a befejezésnek.
A könyv végén van egy interjú az íróval, amiben azt mondja, hogy készülnek a regényhez spin-offok, amikben mellékszereplők kapnak majd főszerepet. Aminek nagyon örülök, mert tuti érdekesek lesznek. Viszont én még mindig nagyon szívesen olvasnék Luc és Oliver életéről is, szóval nem bánnék egy eredeti sorozathoz tartozó folytatást sem.
Hogy tetszett ez a könyv?
Ahogy fentebb is említettem, a legviccesebb könyv, amit valaha olvastam, én ilyen sokszor és ilyen jókat még egy regényen sem röhögtem. Szerettem Luc és Oliver karakterét, de odavagyok a barátokért és munkatársakért is. Érdeklődve vártam mindig az újabb és újabb esküvőt, hogy vajon ezúttal kik házasodnak, milyen lesz az esküvő, és milyen problémákkal kell szembenézni előtte, alatta vagy utána. És kíváncsi voltam arra is, ki fog meghalni, és ez miféle konfliktusokat hoz majd elő. Imádtam, hogy Luc és Oliver között egy olyasféle probléma került elő, amiről más LMBTQ+ történetben még egyáltalán nem olvastam, pedig szerintem nagyon fontos beszélni erről is. A regény vége meglepett, kis hiányérzetet is hagyott bennem, de összességében tetszett az írótól a nagyon bátor lezárás.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretik a poénos, romantikus LMBTQ+ történeteket, amik azért tele vannak komoly problémákkal, kérdésekkel, témákkal.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban nem más a feladat, mint válaszolni az állomásokon található kérdésekre. A helyes válaszokat pedig a Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasóban találjátok! Jó olvasást!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mennyi idősnek tippeli Jojót Luc?
Állomáslista:
06. 28. Hagyjatok! Olvasok!
06. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 02. Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése