Király Anikó: Az Ordasverem éneke (Az Éjféli Rémmondó 2.) – Blogturné

Végre valahára a kezünkben tarthatjuk Király Anikó Az Éjféli Rémmondó című sorozatának második részét, Az Ordasverem énekét. Kövessük Leventét a Duna angyalához, nyomozzunk Garami Andrással együtt a titokzatos Eleonóra után, legyünk Lili és Dante társai az úton. Legyünk közösen tanúi annak, hogy miként alakul Hedvig és nagymamája találkozása. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, ezt a könyvet totális tévedésből választottam turnéra. Ugyanis, amikor jelentkezni lehetett rá, felmentem a Líra oldalára, elolvastam a fülszövegét, ami nagyon érdekes volt, megnéztem a borítóját, ami kifejezetten tetszett, és rögtön jelentkeztem is rá blogturnézni. A gond csak az, hogy a borítót piciben láttam, és így nem tűnt fel az a két picike kis vonal (II) a közepén, ami azt jelezte, hogy ez egy második rész, a Líra oldalán pedig sem a címnél, sem a fülszövegben nem jelezték ezt. Pár napja kézbe vettem a könyvet, hogy most akkor nekiállok elolvasni, és amikor fellapoztam, és megláttam az elején, hogy első fejezet helyett egy „Ami eddig történt” résszel kezdődik, akkor egy pillanatra megállt bennem az ütő. Mert hát, most mit csináljak? Olvassak el egy második részt, mikor az elsőt még nem olvastam? Érteni fogom? Tudok majd teljes értékű értékelést írni róla? Vagy szóljak a kiadónak és a turnés társaimnak, hogy hát, elcseszerintettem a dolgot?

Nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy úgy döntöttem, elolvasom először az „Ami eddig történt” részt, aztán belekezdek a történetbe, és meglátjuk, mi lesz...

Hála a jó égnek, mintha az író számított volna arra, hogy lesz legalább egy ilyen hülye, mint én, mert a könyv elején részletes beszámolót kaptam arról, mi történt az első részben, és így gond nélkül be tudtam kapcsolódni a történetbe. Ha apróságokról le is maradtam, az maximum a könyv 1%-a lehet, mert mind a szereplőket el tudtam helyezni a sztoriban, mind a cselekményszálakat tökéletesen értettem. Ez amúgy annak is köszönhető, hogy a fejezetekben az író lényegében mindig bemutatta az adott karaktert, mesélt arról, kicsoda, mi történt a múltjában, hogyan kapcsolódik a többi karakterhez, milyen küldetés hajtja éppen, és hasonlók.

Szóval hála a jó égnek, cseppet sem éreztem azt, hogy elvesztem a sztoriban, azt viszont igen, hogy így, a második részt elolvasva nagyon kíváncsi vagyok az első részre is, szóval biztos, hogy meg fogom majd venni valamikor, és utólag pótlom a hiányosságaimat.

Külcsín és kivitelezés

Ahogy már fentebb említettem, a borító nagyon szép lett. A háttér sötétpiros, rajta feketével egy épület és különböző a történethez kapcsolható jelképek vannak, mint például molylepke vagy gombák. Külön ajándékként négy szintén csoda szép, baromi jó stílusban megrajzolt, és a történet hangulatát zseniálisan visszaadó könyvjelzőt találtam, amiket imádok. A könyvjelző-illusztrációk a történethez kapcsolható termékek, cégek hirdetései lényegében, pl. Ottó barát szellemhajtó citromfüves illóolaját ajánlja az egyik, míg a másik a Duna angyalának gyógyító csodakönnyeit. Ez a kis ajándék nagyon kedves, hasznos és szép is egyben, szóval köszönöm.

A könyv kemény borítós, a belső lapok minőségiek, a betűméret pont megfelelő az olvasáshoz akkor is, ha valakinek már romlik a szeme, mint nekem, és mintha a sorköz egy picit tágabb lenne, mint egy átlagos könyvben, ami szintén megkönnyíti az olvasást.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Alapötlet

A történet az 1800-as évek végén játszódik az Osztrák–Magyar Monarchiában, de egy alternatív világban, ahol léteznek természetfeletti lények, furcsa képességekkel bíró gyerekek és felnőttek. És létezik egy Természetfeletti Hivatal, ami különböző módokon kordában akarja tartani ezeket a különleges lényeket és embereket. A sztori lényege nagyon röviden, hogy a természetfeletti lények és képességgel bíró emberek próbálják visszanyerni vagy megtartani a szabadságukat, így vagy rejtőzködnek, vagy különböző terveket hajtanak végre, míg a hivatal vezetői és dolgozói igyekeznek elfogni, megállítani, bezárni, esetleg megölni őket.

Hasonló alapsztorival találkoztam már sok helyen, kapásból a Napernyő Protektorátus és a Stranger Things jutott eszembe, amikben hasonló alapok találhatók. Ám Király Anikónak a stílusával, a különleges történetvezetésével és a szerintem kifejezetten jó karakteralkotásával sikerült egyedivé, újszerűvé és izgalmassá tenni a sztoriját.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

A cselekményről nagyon nehéz írni, mert ezerfelé ágazó. A hangsúly a történetben nem is igazán a cselekményen van, hanem inkább a karaktereken, és minden karakternek megvan a külön küldetése, külön célja, külön cselekményszála. Amik persze mind összekapcsolódnak valamilyen módon, mégis különállóak.

A fejezetek E/3-ban íródtak, és szinte mindegyik fejezet középpontjában másik karakter áll. Van olyan karakter, akinek több fejezet is jutott, és előfordul, hogy az adott fejezetben X karakter a lényeg, de mellette ott van Y mellékesen, a következő fejezetben viszont Y karakter kerül a reflektorfénybe, és X lesz a mellékszereplő mellette.

– Zsófinak nem szabadna kiszöknie – jegyezte meg halkan az idősebb, de a lemondó hangjából ítélve már letett arról, hogy bármiről is meggyőzze a többieket.

– Én inkább azon csodálkozom, hogy visszaszökik. Ha én madárrá változhatnék, a büdös életben nem találkoznék veletek újra.

Erre a megjegyzésére többen felhördültek.

– Ugyan, Márton, egy napot sem bírnál ki nélkülünk.

Ezenkívül időnként visszatérünk a múltba, és bepillantást nyerhetünk a már leégett Ordasverembe, ahol anno a különleges képességgel bíró gyerekek intézete (pontosabban börtöne) volt. Valamint a különböző karakterek gyerekkorát, fiatalkorát is meg-megidézi az író általában visszaemlékezések formájában. Azt nem tudom, hogy ezekről a múltbeli dolgokról volt-e szó, és ha igen, mennyi, az első könyvben, de örültem neki, hogy itt előkerültek, mert egyfelől jobban megértettem ezek segítségével a dolgokat, másfelől mélységet adtak a karaktereknek.

Annak ellenére, hogy karakterről karakterre, cselekményszálról cselekményszálra ugrottunk szinte fejezetenként, mégsem éreztem azt, hogy széttöredezne a történet, vagy ne lehetne követni, ki kicsoda, és mi történik. Ami az író tehetségét jelzi, mert ilyen sok fontos karakter esetén csodaszámba megy, ha nem esik szét egy történet teljesen.

Szóval számomra 5-ből 5 pont.

Karakterek

Ahogy már fentebb írtam, ez egy karakterközpontú regény. Olyan sok főbb karakter van benne, hogy őszintén szólva olvasás közben már nem is számoltam. És mindegyik karakter érdekes! De tényleg, egyet sem tudnék mondani, akinek a fejezetét akár csak egy kicsit is untam volna. Persze voltak kedvenceim (pl. Lantos, Hedvig, Félszemű, Ignác), és akadt olyan, aki kevésbé volt szimpatikus vagy érdekes, sőt, olyan is, aki baromi érdekesnek tűnt, de épphogy csak felbukkant ebben a második részben, és még szívesen olvastam volna róla (remélhetőleg a harmadik részben majd lesz rá lehetőségem), de mindegyik karakter csodásan ki volt dolgozva, és egyikre sem tudnám azt mondani, hogy unalmas vagy rosszul megírt volt.

Lantos az, aki miatt el akarom majd mindenképpen olvasni az első részt is, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, mi is történt pontosan Ordasveremben és Ordasveremmel. Lantos az egyik ott élő gyerek volt, aki eltitkolta, milyen komoly képessége is van, hogy a Természetfeletti Hivatal ne használhassa fel őt a céljaira. Egyébként arra képes, hogy ha valakit megérint, akkor rá tudja kényszeríteni az akaratát, amivel lássuk be, tehet jót, de lehet nagyon komoly fegyver is akár más, akár a saját kezében. Lényegében ő volt a vezér az ordasvermi gyerekek között, de mikor a hely leégett, megszökött. Azóta pedig átlagos embernek tetteti magát, felnőtt, és illusztrátorként dolgozik a Váczi Remete szerkesztőségében. Nagyon érdekes és szerethető karakter, aki fel akarja kutatni a múltja egyik nagyon fontos szereplőjét, akit korábban halottnak hitt. Ignác is hozzá kapcsolódik még gyerekkorukból. Nagyon érdekesnek találtam a múltbeli történetüket, valamint remélem, hogy még a jelenben is összehozza őket újra a sors annak ellenére, hogy Ignác nem igazán szeretné ezt.

Hedvig azért tetszett, mert belevaló lány. Mint megtudtam, az első részben férfi ruhát öltve akart a Váczi Remeténél dolgozni, de kiderült, hogy kicsoda, az apja valami intézetbe küldte, ahonnan megszökött, és ebben a második részben a halottlátó nagymamáját akarja megkeresni, aki évekkel ezelőtt egyik napról a másikra eltűnt az életéből, és Hedvig nem érti, miért. Abban a korban azok a dolgok, amiket Hedvig fiatal nőként tett és tesz, igazán bátornak számítanak.

– Tetten értél. Nem tagadhatom tovább nagyságomat. Az Országházban lenne a helyem, fel is ajánlották, maga Kossuth Lajos.

Hedvig a fejét rázva felhorkantott.

– De hát ő már meghalt.

– Éppen ezért utasítottam vissza – vágta rá Félszemű. – Szellemekkel nem alkuszunk. Nem lehet megbízni bennük.

– Úgy gondolom, a hiányzó szemed miatt több hely marad a fejedben az ostobaságokra.

Félszemű pedig sokat szenvedett, titokzatos karakternek tűnt, akinek mindennek ellenére jó lelke van, és akinek a szála ebben a könyvben elég izgalmas pontnál szakadt félbe egy női ruhába öltözött férfi társaságában egy sikátorban. Szóval nagyon érdekelne, hogy mi lesz vele ezek után.

A Fausztusz családnak is nagyon fontos cselekményszála van. A családfő, Mihály irányítja most a Természetfeletti Hivatalt, a bátyja, András pedig egy norára vadászik, aki viszont el akarja pusztítani a hivatalt, meg akar szerezni egy titokzatos és nagyon fontos bestiáriumot, és meg akarja gyilkoltatni Ferenc Józsefet. Ebben a szálban vannak titkok, összeesküvések, kalandok és izgalmak, és még egy kis nyomozás is.

Még rengeteg izgalmas karakter van a sztoriban, de nem akarom mindegyiküket külön bemutatni, mert akkor elég hosszú lenne ez a bejegyzés.

De nekem ez is 5-ből 5 pont.

Lezárás

A történet Hedvig fejezetével zárul, de az előtte lévő fejezetben egy rémálom teszi érdekessé ennek az utolsó fejezetnek a végét. Az egyik karakter ugyanis megálmodja, hogy milyen veszély vár azokra, akik azon a hajón tartózkodnak éppen, amin Hedvig is. De hogy az álom valóra válik-e, baja esik-e valakinek, az a harmadik kötetre marad, ugyanis kaptunk egy nagyon izgalmas pillanatban lezárt függővéget.

Ami hát, olvasóként kicsit frusztráló, mert most azonnal olvasnám tovább a történetet, de íróként jó írói fogás, pont azért, mert így az olvasók extrán kíváncsiak a folytatásra.

Szóval 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Annak ellenére, hogy én hülye kihagytam az első részt, és csak egy tévedés miatt került a kezembe a második, nagyon-nagyon élveztem ezt a második kötetet. Szerintem szinte mindent értettem benne, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy az első rész hiánya miatt valami nem állna össze a fejemben. Tetszett a cselekmény, és érdekesnek találtam a történet világát is, de a középpontban a jól kidolgozott, nagyon összetett karakterek álltak, akik tényleg mindannyian érdekfeszítőek voltak számomra. Biztos, hogy be fogom szerezni az első könyvet, hogy pótoljam utólag a hiányosságaimat, és az is biztos, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra.

Szóval összességében 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik egy egyedi stílusú, minőségi nyelvezetű, jól kidolgozott világú, összetett és érdekes karakterekkel teli történetet szeretnének olvasni. És bár ez a második rész önmagában is érthető, azért ti kezdjétek az elsővel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az Ordasverem éneke című kötet a sorozatnak már a második része, így a karaktereket régi kedves ismerősként köszönthetjük. A játékban most rájuk koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy nevet, de a betűi sajnos a nagy kavarodásban összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint a megfelelő sorba beírni, hogy melyik szereplőre gondolhattunk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Betűk a játékhoz: 

Totó tabár

Állomáslista:

Blogturné

12. 03. Csak olvass!

12. 05. Könyv és más

12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út

Edward Brooke-Hitching: Az ég atlasza – Blogturné

Ismerjétek meg az égbolt felfedezésének történetét, és kalandozzatok a csillagok között Edward Brooke-Hitching szemet gyönyörködtető ismeretterjesztő kötetével, Az ég atlaszával. Tartsatok bloggereinkkel, akik a turnénk során bemutatják neked a könyvet, és ha játszol velünk, akár a Corvina Kiadó által felajánlott könyvpéldányt is megnyerheted!

Miért választottam ezt a könyvet?

Már gyerekkoromban is szerettem a gyönyörű ismeretterjesztő albumokat, könyveket. Akkoriban is drágábbak voltak a regényeknél, ezért csak ritkán kaptam egyet-egyet, de olyankor nagyon örültem mindegyiknek. Most, mikor megláttam ezt a könyvet, azonnal éltem a lehetőséggel, hogy elolvashassam, mert mindig is érdekeltek az égbolt titkai.

Külcsín és kivitelezés

Amikor a futár meghozta ezt a könyvet, és kibontottam a csomagot, nem túlzás, hogy elállt a lélegzetem. Szerintem még soha nem blogturnéztam ennyire gyönyörűséges könyvvel. No meg ennyire drágával sem. Amikor jelentkeztem a turnéra, nem néztem meg, mennyibe kerül a kötet, így mikor megkaptam, és megláttam a hátsó borítón az árát, attól is elállt a lélegzetem. Nemcsak ilyen gyönyörűséges, de szerintem ilyen drága könyvvel sem turnéztam még soha (17.990 Ft). De abban a pillanatban, hogy belelapoztam a könyvbe, és megláttam, hogy nemcsak a külcsín, hanem a belbecs is kiemelkedően igényes, úgy voltam vele, hogy teljes mértékben megéri az árát ez a könyv. És remélem, hogy minél több ember megengedheti majd magának, hogy megvásárolja.

A könyv kemény borítós, és van egy leszedhető papírborítója is. A papírborítón lévő illusztráció a különböző csillagképeket ábrázolja kétféle módon. Például az oroszlán csillagképnél van egy tényleges oroszlánrajz, rajta pedig csillogó aranyszínnel az azt kiadó csillagok helyezkednek el. A háttér pedig kék, mint az ég. Egyszerűen gyönyörű az egész, jólesik ránézni is. A belső kemény borító egyszínű lila (pont olyan lila, amit nagyon szeretek), rajta pedig aranyszínnel található a könyv címe és írója. Igaz ez elég minimalista, szerintem mégis nagyon jól néz ki.

A könyv belseje minőségi, vastagabb lapokat tartalmaz, és szintén tele van gyönyörű képekkel. Vannak térképek, fotók, régi könyvillusztrációk, szobrok, minden, amit élvezetes és érdekes tüzetesen megnézegetni. Persze szöveg is található a könyvben, és talán ez az egyetlen, amibe picikét bele tudok kötni (bár ez semmit nem von le a kötet értékéből), hogy az én szememnek túl aprócska betűket választottak. Vagyis annak, aki már nem jól lát, kicsit nehezebben és lassabban mehet az olvasás.

A kötet elég súlyos, szóval inkább asztal melletti olvasgatásra ajánlanám otthon, de azt hiszem, egy ilyen ismeretterjesztő albumtól nem várhatjuk el, hogy pihekönnyű legyen.

Szóval nekem 5-ből 5 pont, mert hiába a súlya és a pici betűk, ez a kötet egyszerűen csoda szép. A legszebb könyvem, pedig több ezer van.

Alapötlet

Nem tudom, hogy létezik-e más átfogó és ennyire alapos mű az égboltról, de az biztos, hogy ez a téma mindig is érdekelte az embereket. Nemcsak a gyerekek, még a felnőttek is csodálva és kíváncsian tekintenek fel az égre, mert tele van titkokkal, amik beindítják a fantáziánkat. Hiába halad a tudomány előre, nemcsak az ősembereknek volt rejtélyes az égbolt, számunkra, 21. századi emberek számára is maradt épp elég kérdés a témában.

Szóval szerintem jó ötlet volt ezt a témát választani egy tudományos, ismeretterjesztő könyvhöz, mert elég tág a célcsoportja.

Vagyis 5-ből 5 pont.

Tartalom

A kötet felépítése kronologikus. Az őskortól kezdve a modern korig veszi végig a különböző népek és országok viszonyát az égbolthoz, a felfedezéseiket, a különböző hozzájuk kapcsolható tárgyi emlékeket, mondákat, érdekes történeteket és tényeket. Korszak szerint négy nagyobb fejezetre osztotta a szerző a kötetet, ezekben pedig több különböző hosszúságú alfejezet található. Mindegyik alfejezetben van szöveg és több illusztráció, kép is. Véleményem szerint pont eltalálták az arányokat, mert nem érzi azt az ember, hogy képeskönyvet nézeget, de azt sem, hogy túl töményen borítják a nyakába a szöveges információkat. Egyébként a képeken is elég sok információra és érdekességre bukkanhat az ember, ha alaposan megnézegeti azokat.

Az adatok és érdekességek aránya is jó lett. A szöveg egyáltalán nem olyan, mintha egy száraz tankönyvet olvasna az ember, mert mindig újabb és újabb izgalmas tudományos elméletek, sztorik, mondák és egyebek törik meg pihenésképpen a szimpla adatokat. És bár érdekeltek a tények is, mivel nem vagyok tudós, és nem kell szükségszerűen évszámokat és egyéb adatokat tudnom, így ezek az érdekességek jobban lekötöttek egy kicsit.

Például vicces és érdekes volt megtudni, hogy az 1830-as években egy médiahamisítás által elhitették az emberekkel, hogy a holdon furcsa növények és lények élnek. Pl. emberdenevérek.

Tetszett az is, hogy a nők is kaptak egy kis külön figyelmet a kötetben. Például a Halley-üstökös kapcsán megemlíti a könyv Nicole-Reine Lepaute nevét, aki az 1700-as években azon kevés nő közé tartozott, aki csillagászattal foglalkozott. De külön fejezetben megismerhetjük Pickering asszisztensnőit is, akik különböző fontos számításokkal és adatgyűjtéssel segítették Pickering munkáját, aki csillagász és asztrofotós volt.

Más híres tudósembereket is megismerhetünk a kötetből, olyanokat, akikről már hallhattunk az iskolában (pl. Newton), de olyanokat is, akiknek a létezéséről eddig nem is tudtunk. Elolvashatjuk, min dolgoztak, milyen elméleteket állítottak fel, és ez milyen hatással volt a tudományra és a világunkra.

Ez csak egy kis ízelítő volt mindazon érdekességekből, amiket a könyv tartalmaz, mert tele van ilyesmikkel.

Egyébként a kötet nagy része számomra teljesen új információkat tartalmazott, olyasmiket, amikről még sosem hallottam sehol, szóval olvasás közben egy percig sem unatkoztam.

Vagyis nekem 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A kötet egyszerűen gyönyörű kívül-belül, és tartalmilag is igényes, összeszedett, érdekes és szerteágazó. Tökéletes az aránya a szövegnek és a különböző érdekes illusztrációknak, térképeknek, képeknek, és tökéletes az aránya a tudományos tényeknek, adatoknak és az érdekességeknek is. Tény, hogy nagyon drága a kötet, de ha valakinek futja rá, nagyon megéri megvenni.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akiket mindig is érdekeltek az égbolt titkai, szeretnek tudományos témákról olvasni és szívesen nézegetnek meg tüzetesebben nagyon érdekes térképeket és egyéb képeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Csodáljátok meg velünk a csillagos égboltot, és ismerjétek fel a csillagképeket a legújabb játékunkban! Minden állomáson egy csillagképet találtok, nektek pedig csak annyi a dolgotok, hogy beírjátok a nevét a form megfelelő sorába.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

12. 02. Utószó

12. 04. Könyv és más

12. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 08. Hagyjatok! Olvasok!

12. 09. Veronika’s Reader Feeder

Erich Kästner: Interjú a Mikulással – Blogturné

Hamarosan itt a karácsony, és rengeteg, a témával kapcsolatos könyv jelenik meg ilyenkor. Romantikus regények, családi történetek, mesekönyvek… A Trend kiadónak köszönhetően most viszont azok is karácsonyi olvasmányra lelhetnek, akik valami különlegesebbre és egyedibbre vágynak. Valamire, ami egyszerre ünnepien boldog és szomorkás. Valamire, ami nemcsak megsimogatja a lelket, hanem el is gondolkoztat. Valami, ami társadalom- és rendszerkritikával is bír. Erich Kästner Interjú a Mikulással című könyve pontosan ilyen. Tartsatok három bloggerünkkel a turné során, és a végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Miért választottam ezt a könyvet?

Gyerekként olvastam Erich Kästnertől A két Lotti és az Emil és a detektívek, valamint az Emil és a három iker című könyvet, és bár ez utóbbi kettőre kb. egyáltalán nem emlékszem már, arra viszont igen, hogy anno tetszettek. Szóval gondoltam, miért is ne nosztalgiázhatnék egy kicsit, és térhetnék vissza egy olyan író könyvéhez, akitől utoljára általános iskolás koromban olvastam.

Külcsín és kivitelezés

A könyv puha borítós, kis méretű és vékonyka, és ami nagyon tetszett, hogy nem ragasztott, hanem cérnafűzésű. Nagyon-nagyon könnyű, úgyhogy simán cipelheti magával az ember, és olvashatja akár a buszon állva is. Ezt igazán értékeltem, mert valóban a buszon olvasgattam, és nem tört le a csuklóm tőle.

A borító kivitelezése minimalista, de ez ebben az esetben egyáltalán nem zavart. A háttér fekete, és kékes színű foltocskák vannak rajta, amik szerintem hópelyhek akarnak lenni. Középen pedig egy Mikulás-sapka, valamint -arcszőrzet található, valódi arc nélkül, csak úgy a semmiben lebegnek. Ez az arctalanság talán a Mikulás titokzatosságát jelképezi. Ez az arctalanság, vagyis felismerhetetlenség egyébként az egyik novellában is fontos szerepet kap majd, de erről később...

A sötét háttér és a piros-fehér Mikulás-fej nagyon jól visszaadják a könyv hangulatát. Ugyanis a kötetben lévő novellákon és verseken hol vidáman mosolyogtam, hol kissé elszomorodtam, vagy épp mélyebben elgondolkoztam. Vagyis a sötét háttér a komolyabb, szomorúbb novellákat és verseket szimbolizálhatja, a háttérből kiragyogó piros-fehér illusztráció pedig a kötet vidámabb történeteit.

Nekem a külcsín és kivitelezés most mindenképpen 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Karácsony közeledtével megszaporodnak az ünnepekről szóló, az ünnepek idején játszódó könyvek. Főképp romantikus regényeket láttam mostanában megjelenni a témában. De találkoztam már karácsonyi novelláskötettel és mesekönyvvel is. Ez a kötet viszont nagyon más, mint a többi. Mind hangulatában, mind abban, ahogyan az ünnepi témakört kezeli. Ebben a könyvben ugyanis nemcsak szívet melengető, aranyos karácsonyi sztorik vannak, hanem akad benne szomorkás történet, de olyan is, ami társadalmi vagy rendszerkritikát fogalmaz meg. A Mikulás pedig nem feltétlenül mindig egy aranyos, jóságos ajándékhozó bácsika benne, van olyan, amikor nem árt elpakolnod az értékeidet, ha beengeded az otthonodba.

Szóval igen, ez egy sokszínű és egyedi hangulatú könyvecske, ami nem a szokásos ünnepi érzést adja, ám számomra ez egyáltalán nem volt baj, sőt! Kellemes meglepetésként ért, hogy sokkal mélyebb történeteket kaptam, mint amilyenekre számítottam.

Szóval 5-ből 5 pont.

Novellák

A kötetben 23 történet van, ebből 11 verses formában. Bár mindegyik kapcsolódik szorosan vagy lazábban a karácsonyhoz valamilyen módon, mégis mindegyik teljesen egyedi mind témájában, mind stílusát tekintve. Szóval ez egy nagyon-nagyon sokszínű kötet. Olvasás közben mindig kíváncsian vártam, hogy vajon a következő novella vagy vers milyen lesz, és mit fog adni nekem.

Ami meglepett, hogy egyetlen novella kivételével az összes tetszett, általában novellás/verses kötetek esetében az arány nem szokott ennyire jó lenni. Mindegyik novella és vers vagy elgondolkoztatott, vagy érzelmileg hatott rám. Bár nem hittem volna, de az egyik novellán még el is pityeredtem egy kicsikét.

Ez a pityergős novella volt egyébként a kedvencem a könyvből. A címe Koch tanár úr, a karácsonyi angyal. Egy kisfiúról szól, aki egy bentlakásos iskolában tanul, és alig várja, hogy karácsonyra hazautazhasson a szüleihez. Ám a karácsonyi szünet előtt levelet kap az édesanyjától, aki szívszaggató sorokban elmondja neki, hogy képtelenek voltak összegyűjteni annyi pénzt, amennyibe a vonatjegye került volna, úgyhogy a fiúnak az iskolában kell tölteni az ünnepeket, külön tőlük. Az egyik tanár észreveszi a kisfiú mélységes szomorúságát, és ahogy a novella címe is mutatja, karácsonyi angyallá avanzsálja magát. Annyira átérezhető volt mind az anyuka, mind a kisfiú elkeseredettsége, és annyira megható volt, ahogy egymást biztatták, hogy ne legyenek szomorúak, na meg Koch tanár úr is annyira kedves volt, hogy bizony a sorokat olvasva kicsordultak a könnyeim, pedig épp a munkahelyemen olvastam a novellát az egyik szünetemben.

De a kötet első novellája is (ami amúgy az egész könyv címadó novellája is egyben) nagyon bejött, mert az egyediségével azonnal bevonzott és megfogott. Ez a történet a fentebb már emlegetett Mikulásról szól, aki elől el kell zárnia az embernek az értékeit. Mert hát, fogalmunk sincs, hogy is nézhet ki valójában a Mikulás, az arcát nem ismerjük, az öltözékét pedig bárki felveheti...

Valószínűleg Kästner is úgy gondolta, ahogyan én gondolom, hogy a gyerekek sokszor okosabbak, mint a felnőttek. Mert míg a felnőtt karakterét simán át tudta verni egy Mikulás, addig a gyerek karakterét nem sikerült az Én, szegény Mikulás! című novellában. Ezen is jól szórakoztam, és nagyon aranyosnak találtam.

Csalódott már szegény fejünk,

mégis mindig reménykedünk.

Az ember – nem várnánk tőle –

bizakodva néz előre.

Kész szerencse e fenti tény.

Nincs más kincse, mint a remény.

Kell is neki. Remény nélkül

az életbe belekékül.

Bár a legtöbbször regényeket szoktam olvasni, azért időnként novelláskötetek is kerülnek a kezembe, viszont verseket valamiért csak ritkán olvasok. Épp ezért meglepett, hogy ebben a könyvben több olyan versre is rábukkantam, amit bár más-más okból, de igazán érdekesnek és izgalmasnak találtam. Az egyiket például azért, mert szerintem nagyon egyedi módon arról szólt, hogy vajon hogyan érzi magát az a pincér, aki még szentestén is dolgozik. De a társadalom- és rendszerkritikus, szomorkás verseket is szerettem, mert alapvetően nem ilyesmit várna az ember egy karácsonyi verstől. Szóval nagyon érdekes gondolatnak találtam azt, hogy a nagyon komoly témákat összepárosította az író az ünnepekkel. Furcsa párosítás, de számomra működött.

Még jó pár novella és vers volt a kötetben, amiket imádtam, de nem akarom mindegyiket elmesélni, inkább olvassátok majd ti is végig, mert megéri.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon meglepődtem rajta, hogy 23 novellából és versből csak egyetlen novella nem fogott meg egyáltalán, az összes többi vagy érzelmileg hatott rám, vagy elgondolkodtatott. A novellák és versek stílusa és témája sokszínű, vannak boldog, vicces történetek a kötetben, de akadnak meghatóak és szomorkásak is. Ez nem egy tipikus karácsonyi kötet, az biztos, de engem pont ez az egyedisége ejtett rabul. Lényegében egyetlen szuszra végigolvastam a kötetet, és nem azért, mert vékonyka volt, hanem azért, mert nem tudtam letenni.

Szóval összességében 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik nem a szokásos habos-babos karácsonyi történetekre vágynak, hanem azoknál valami sokkal mélyebbre.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal Erich Kästner egyéb műveinek címeit kell kitalálnotok képrejtvények alapján. A mű címét írjátok be a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

12. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 05. Szembetűnő

12. 07. Könyv és más

Erdős Zsuzsanna: A doktorkisasszony – Blogturné

A Manó Könyvek gondozásában megjelent Új Kedvencek-sorozat Erdős Zsuzsanna regényével bővült, melyből kiderül, hogy elsőnek lenni nem mindig egyszerű dolog. Főleg akkor nem, ha egy fiatal lány arra készül, hogy egy vagyonos kérő helyett az orvosi szakmát válassza. Tartsatok velünk, ismerjük meg Flórát, akinek feltett szándéka, hogy Hugonnai Vilma nyomdokaiba lépve orvos legyen, és szülész-nőgyógyászként segíthessen a nőknek.

Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Miért választottam ezt a könyvet?

Gyerekként nagyon szerettem a Vilma doktorasszony című könyvet Kertész Erzsébettől, és ez a regény a címe, leírása alapján hasonló történetnek tűnt.

Külcsín és kivitelezés

Nagyon szépek a Manó Könyvek által kiadott, Új Kedvencek elnevezésű csoportba tartozó könyvek. Ez is kemény borítós, szerintem az oldalszámhoz képest nem olyan nehéz, mint az ember várná, a borítója pedig vászonszerű anyaggal fedett (fogalmam sincs róla, hogy valóban az-e, vagy mi, de szép és érdekes tapintású).

A borító háttérszíne fehér, rajta kék színnel levelek, virágok és különféle a történethez kapcsolódó tárgyak találhatók, mint például tankönyvek, levelek, sztetoszkóp, krémestégelyek, lombikok. Középen egy napernyő van, ami valószínűleg a főszereplő napra való érzékenységét szimbolizálja, ami miatt felerősödnek a szeplői, és kiütései lesznek. Ezek a kiütések azok, amik elsősorban elindítják a főszereplőt azon az úton, hogy orvos akarjon lenni. Szóval lényegében az adott tárgy passzol a sztorihoz, mert a kiindulópontot jelenti a főszereplő életében.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Alapsztori

Szatmári Flóra már fiatalon arról álmodozik, hogy egyszer majd orvos lesz. Egyfelől, hogy rájöjjön, hogyan lehet segíteni a nap okozta kiütésein, másfelől, mert frusztrálja, hogy ha valaki megbetegszik vagy megsérül a közelében, akkor tehetetlen, és nem tud segíteni. Az álma lehetetlennek tűnik, mivel még csak beszélnek róla, hogy engedélyezni fogják a nőknek is az egyetemi tanulmányokat, és az apja akkor sem akarná elengedni tanulni, ha kijönne a törvény, mivel kinézett már neki egy férjet. Flóra mégis szerencsés lány, mert az özvegy és gazdag Szidi nénikéje úgy szereti őt, mint a saját lányát, és nemcsak elülteti a feminizmus magvait a fejébe, hanem támogatja is abban Flórát minden eszközzel, hogy a lány megszabadulhasson a konvencionális elvárások fojtogató kötelékéből, és valóra válthassa az álmait, vagyis orvos lehessen.

A történet ezúttal nem egy valós nőről szól, Flóra kitalált karakter, de a könyvbeli világ, társadalom és a könyv néhány nagyon mellékszereplője is valaha létező ember (igaz, ők csak pillanatokra bukkannak fel a történetben, vagy csak említés szintjén). Szóval a történelmi háttér és néhány mellékkarakter valós, de maga a főszereplő és a története kitalált.

Bár nem ez az első könyv, ami arról szól, hogy a régi időkben egy nő hogyan küzdött azért, hogy egyetemen tanulhasson, és olyan szakmája legyen, amit korábban csak férfiak űzhettek, ez a téma mégsem unalmas, sőt, nagyon fontos minél többször és többféleképpen feldolgozni. A fiatal lányoknak meg kell tudniuk, milyen is, amikor kiveszik az irányítást, a döntést a kezükből, hogy soha többé ne hagyják megtörténni. Az idősebb nőket pedig emlékeztetni kell rá, milyen volt a múlt, hogy szintén tudatosuljon bennük, ha hátradőlünk, akkor amit már elértünk, pillanatok alatt semmivé lehet újra.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

A könyv első felében Flóra 18 éves, épphogy leérettségizett, és az apja hozzá készül adni egy olyan férfihoz, akit a lánya alig ismer. Flóra úgy tesz, mintha belemenne a dologba, ám közben a háttérben összefog Szidi nénikéjével. Nemrég végre engedélyezték a nőknek is az egyetemi tanulmányokat, így elhatározzák, hogy beadja a jelentkezését az orvosi egyetemre, és ha felveszik, a nénikéje finanszírozza a tanulmányait, nála lakhat, és mindenben támogatja őt. Ez persze azzal jár, hogy az apja iszonyatosan dühös lesz rá, a vőlegényével fel kell bontania az eljegyzését, szóval társadalmi megvetésre számíthat, és alapvetően ki fogják beszélni és nézni mindenhonnan. Szóval az első rész lényegében a fiatalkorát mutatja be a főszereplőnek, és azt a küzdelmet, hogy egyáltalán eljuthasson az egyetemre tanulni.

Az első szavakat hallva anyja koppanva ejtette le a csészéjét a tálcára, és Flóra nagyon megijedt, hogy esetleg megint elájul, de legnagyobb meglepetésére felállt, odalépett hozzá, két kezét megfogva felhúzta ültéből, és szorosan magához ölelte.

– Annyira örülök, kislányom! Mindig tudtam, hogy te egyszer még nagy dolgokat fogsz véghez vinni az életben. Ezért is estem teljesen kétségbe, amikor apád bejelentette, hogy férjhez akar adni.

A könyv második felében már Flóra egyetemi életét követhetjük végig. Mégpedig kicsit megbontva az időbeli lineáris rendet, ugyanis hol egy évvel az egyetem elkezdése után vagyunk, hol az elején, aztán már a harmadik événél tartunk, de közben visszaemlékezik Flóra a múltra, hogy azt is megismerhessük. Szóval lényegében a családi fészek elhagyásától kezdve minden információt megkapunk, csak kicsit ugrálva az időben, visszaemlékezések formájában. Ami bevallom őszintén, az elején egy picit zavart, mert sokszor utána kellett gondolnom, hogy akkor az adott történések most hol is vannak pontosan időben... A könyv első felének lineáris idővezetése sokkal átláthatóbb volt, és nem igazán értem, miért kellett ezt a második részben megbontani.

Az biztos, hogy olvasás közben végig bennem volt a nők eredendő dühe, amit több ezer évnyi elnyomás zsigeri emléke ültetett belénk. Mert még most, hogy kicsit szabadabbak és kicsit egyenlőbbek lehetünk is teljesen átérezhető az, hogy milyen volt, amikor még ennyi szabadságunk és egyenlőségünk sem volt. Pedig Flóra dolga még csak nem is annyira nehéz, mint például Hugonnai Vilmáé volt. Mire Flóra bekerült az egyetemre, Vilma már kijárta neki és a kortársainak az utat. És hát, Flóra mellett ott van egy gazdag, támogató nagynéni, márpedig nagyon kevés lány és nő mondhatja el magáról, hogy van valakije, aki mindenben segíti őt, és ezért nem kell aggódnia az anyagiak és semmi más miatt sem. És mire Flóra tanulni kezd, az egyetemi férfi tanárai is már sokkal könnyebb esetek. Ha nem is mindegyikük támogató, egyikük sem gördít legyőzhetetlen akadályokat a női hallgatók elé. Ami amúgy egy kicsit furcsa volt a regényben, mert legalább egy olyan hímsoviniszta férfi tanárra számítottam, aki átlépve a szabályokat bármire képes, csak hogy bebizonyítsa, a nők nem valók az egyetemre. Valahogy kétlem, hogy abban az időben tényleg minden egyetemi tanár ennyire korrekt lett volna a nőkkel.

A legdühösebb így Flóra apjára voltam, aki lényegében egy hímsoviniszta lúzer volt. Már ezer éve elvesztette volna a család minden vagyonát, ha nincs a testvére, Szidi, aki anyagilag kihúzta a bajból. De nemhogy hálás lenne neki, inkább dühös rá, amiért kivette a kezéből a gyeplőt, és nem hagyja elszúrni a dolgokat. Van egy családi titok is, amiben csak és kizárólag az apa a bűnös, ennek ellenére mindenki mást büntet maga helyett. És még annak sem néz utána rendesen, hogy kihez akarja hozzáadni a lányát. Szidi könnyedén kiderít minden a vőlegényről és a családjáról, de az apa simán odadobná nekik a lányát úgy, hogy azt sem tudja, kicsodák. A könyv első felében alig vártam, hogy Flóra végre elmondja neki, hogy lelép és orvos lesz, és a pasi jól pofára essen. Ez volt az első rész csúcspontja számomra.

A második részben érdekes volt látni, ahogyan Flóra mindent megtesz a diplomájáért. Még úgy sem volt egyszerű megszereznie, hogy előtte már kevesebb akadály állt, mint Hugonnai Vilma előtt, és tényleg minden támogatást megkapott a nénikéjétől, így semmi mással nem kellett foglalkoznia, csak és kizárólag a tanulással. Tetszett, ahogy kiválasztotta a szakterületét, és az is, ahogy különböző események sorának köszönhetően egyre magabiztosabbá vált.

Volt némi kalandos szál is, de azért nem ez jellemezte a sztorit, és a szerelmi szál is csak mellékes volt.

5-ből 4,5 pont.

Karakterek

A könyvben lévő karakterek közül talán néhány elsőre sablonosnak tűnhet, de nem azok. Olvasás közben több szereplő is okozott meglepetést számomra, mert kiderült, hogy több van bennük, mint amennyit elsőre láttam.

Flóra egy bátor, kitartó, intelligens nő, aki megfelelő példakép a fiatal női olvasók számára. Láthatják neki köszönhetően, hogy egy, a miénknél sokkal nehezebb korszakban is elérhették a nők az álmaikat, csak kitartóan és keményen kellett küzdeniük. Flóra szerethető karakter volt, mert bár ott volt benne a félelem, a bizonytalanság, sosem hagyta egyetlen helyzetben sem, hogy ezek eluralkodjanak rajta. Mindig azt tette, amit helyesnek gondolt, sosem nyugodott bele abba, hogy elnyomják az akaratát.

Nagyon érdekes kapcsolata volt a családtagjaival. Az apjának mindig is meg akart felelni, vágyott az elismerésére, de nem hagyta, hogy ezek visszafogják őt. Ha szükséges volt, akkor inkább csalódást okozott az apjának, semmint, hogy feladja önmagát.

Az apja és az anya lényegében sosem voltak boldogok. Az anyját pont úgy kényszerítették férjhez az apjához, ahogyan az apja akarta megtenni vele. Flóra azonban egész életében látta, hogy nincs szerelem a szülei között, és hogy az anyja boldogtalan életet él. Az anya karaktere egyébként számomra szerethető volt. Igaz, hogy nem mert szembeszállni a férjével, de ez abban a korban teljesen érthető, viszont ha csak szavakkal is, de támogatta a lányát. Megmondta neki, hogy ő ellenzi a házasságot, csak nem tud mit tenni ellene, és azt is, hogy tudja, a lánya nagyobb dolgokra hivatott, és örült is neki, amikor elérte ezeket. Szóval az anya szimpatikus karakter volt, és igazából sajnáltam őt, mert neki sajnos nem volt lehetősége és/vagy ereje ahhoz anno, hogy meghozza azokat a döntéseket, amiket a lánya már meg tudott.

Flórának van egy kisöccse is, aki nagyon aranyos kölyök. Szerencsére egyáltalán nem hasonlít az apjára, ami a titok miatt elég vicces. Mindig büszke a nővérére, szereti őt, támogatja őt, és igazán jó testvérek. Annyira, hogy amikor Flóra támogatást kap Szidi nénitől, csak úgy fogadja el, ha biztosra veheti, hogy a nő az öccsének is megadja majd ugyanazt a támogatást.

Péter jó szokása szerint megdézsmálta a készletet, és eltűnt valamerre. Flóra úgy sejtette, hogy a barátainak lopkodja a sütit, de esze ágában sem volt helyteleníteni. Sőt kifejezetten büszke volt rá, hogy öccse ilyen jószívű. A béresgyerekek zöme másképp soha nem is jutna semmilyen édességhez.

Szidi néni tökéletes támasz Flóra számára. Őt is anno az apja adta férjhez, és bár a férje viszonylag rendes ember volt, mégis fogságként élte meg Szidi a házasságát. Amikor a férje egy betegségben meghalt, sajnálta őt, de lényegében innentől kezdve lehetett szabad, és ettől kezdve vehette az életét a saját kezébe. Szidi határozott, pontosan tudja, hogyan érje el, amit akar, és nagyon intelligens. Tisztában van vele, hogy az információ hatalom, ezért mindig mindenki előtt jár két lépéssel. Nem férfigyűlölő, mivel rengeteg a nőket támogató tudóssal, művésszel és egyéb érdekes emberrel tart baráti kapcsolatot, egyszerűen csak igazi feminista, aki az egyenlőség híve. Flóra szerencséjére ezeket az elveket neki is átadta már gyerekkorától kezdve, annak ellenére, hogy a bátyja megpróbálta eltiltani őt Flórától. Szidi néni a látszólagos keménysége ellenére nagyon szerethető karakter, és igen, ő is klassz példakép a fiatal női olvasóknak.

Zoltán, a szerelmi szál férfi karaktere rendes férfi, szimpatikus, szívből támogatja Flórát az útján, és alapvetően jó férjjelöltnek gondolom. Megkedveltem őt, de mégsem vagyok kibékülve a szálával, majd a későbbiekben elmondom, hogy miért.

Aki még nagyon érdekes karakter volt, az Benedek, Flóra exvőlegénye. Elsőre egyáltalán nem volt szimpatikus, az alapvető viselkedése sem, meg a nőkkel szembeni viselkedése sem. Aztán a végére egy picikét változott a véleményem róla, kiderült, hogy összetettebb személyiség, mint amilyennek gondoltam.

A karakterek nekem 5-ből 5 pont.

Lezárás

Flóra orvosi próbatétele nagyon tetszett. Egy váratlan és komoly helyzetben kellett helytállnia, és megmutatnia, hogy bár még nincs diplomája, de akkor is orvos, és méltó rá, hogy egyszer ezt papírokkal is alá tudja támasztani.

Ami viszont kicsit visszás volt számomra, az a romantikus szál lezárása és Flórának az apjával való kapcsolata.

Értem, hogy fiatalon meg akart felelni az apjának, arra vágyott, hogy a férfi elismerje őt. De azok után, hogy megtudott róla dolgokat, és hogy a férfi éveken keresztül konkrétan épphogycsak nem tagadta ki őt, mert egyetemre ment, baromira nem érdekelt volna a helyében, hogy valami dicséretfélét köpött oda burkolt formában neki. A történtek után tartsa meg magának, és menjen vele a francba. Én biztos, hogy a sztori végén Flóra kapcsolatát az apjával inkább úgy zártam volna le, hogy Flóra megmondja neki, hogy többé nem érdekli, büszke-e rá, vagy sem, mert ő baromira nem büszke az apjára és a tetteire, és szégyellje magát.

A romantikus szállal kapcsolatban pedig kettős érzéseim vannak. Egyfelől, Zoltán tényleg szimpatikus, és a romantikus énem azt mondja, hogy nem baj, ha valaki megtalálja a hivatása mellett a szerelmet is, és esetleg családot alapít. De a feminista énem kicsit csalódott... Ez a könyv majdnem végig egy színtiszta feminista regény volt, aztán a végén visszakozott. Nekem hiányzik, hogy végre legyen egy olyan feminista történet, amiben megmutatják, hogy egy nő szerelem és család nélkül is lehet teljes és boldog. Hogy elég a karrierje, az, hogy jót tehet a világban, ebben az esetben úgy, hogy más nőknek segíthet, más gyerekeit megmentheti. Mert igen, szerintem ez is tökéletesen boldoggá tehet egy nőt. Nem minden nő vágyik férjre és gyerekre. Nem baj, ha valakinek van, csak kellenének olyan nőkről szóló történetek is, ahol nem ez hozza el a végső happy endet. Nekem sokkal nagyobb happy end lett volna az, ha a szerelmi szál helyett Flóra munka területén elért diadalával zárul a sztori.

Szóval 5-ből 4 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A legvégétől eltekintve szerintem ez egy nagyon jól megírt feminista regény, klassz karakterekkel és sok elgondolkoztató felvetéssel és tanulsággal. Nyelvileg és stílusban is bejött, mert bár szépirodalmi színvonalú, egyáltalán nem túlírt vagy unalmas.

Szóval nekem 5-ből 4,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Minden kislánynak, nőnek és a női témák, a nők történelme iránt nyitott és érdeklődő férfinak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ahogy a fülszövegben is olvashatjátok, Flórának, a kötet főszereplőjének Hugonnai Vilma, az első magyar női orvos a példaképe. Így ebben a játékban most rá koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdést az életéről. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a megfelelő sorba beírni a helyes választ.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Az Országos Nőképző Egyesületben mennyi ideig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet és a ragályos betegségek ismereteit?

Állomáslista:

Blogturné

11. 20. Csak olvass!

11. 22. Könyv és más

11. 24. This is my (book) universe.

11. 26. Szembetűnő

11. 28. Milyen könyvet olvassak?

11. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

Tamzin Merchant: A bajkeverők (A Kalaposok 3.)– Blogturné

Tartsatok velünk A Kalaposok-sorozat harmadik részében, amiben Kalapos Kordélia új kalandra invitál benneteket! A Bajkeverőkben Kordélia és a barátai hajóra szállnak, hogy megkeressék a hírhedt kalózbanda, a Bajkeverők szigetét.

Kalandozz bloggereinkkel, válaszolj játékunk kérdéseire, és ha szerencséd van, tiéd lehet a Manó Könyvek kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első két rész nagyon aranyos ifjúsági fantasy volt, megfűszerezve sok kalanddal, varázslattal, fordulatokkal. Szóval szerettem volna elolvasni a folytatást is mindenképpen.

Külcsín és kivitelezés

A könyv puha borítós, de jó vastag, úgyhogy a súlya miatt asztalnál vagy ágyban való olvasásra ajánlanám inkább, hogy ne kelljen tartogatni.

A borítón Paola Escobar illusztrációjaként a tenger és rajta egy hajó található, amin a főszereplő, Kalapos Kordélia és a barátai utaznak éppen. A hátsó borítón pedig egy kis sziget és egy másik hajó látható a távolban. Ez tökéletesen passzol a történethez, és nagyon cuki is. Ahogyan a könyvben található fekete-fehér illusztrációk is, amik csoda szépen és részletesen kidolgozott rajzok, és nagyon feldobják a kötetet. Ezek a cselekmény egy-egy jelenetét ábrázolják, alattuk pedig egy-egy a képhez passzoló, a regényből kivett mondat található.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Alapsztori

Kordélia végre megtalálta az édesapját, és most épp felkészítik a Kis Medve nevű hajójukat, hogy együtt nekivágjanak a tengernek. Ám mielőtt ezt megtehetnék, a lány bajba keveredik, és felségárulással vádolják meg, az uralkodó pedig betiltja mindenki számára a Mesterségek gyakorlását. Kordéliának menekülnie kell, de úgy véli, ha sikerül megtalálnia és elfognia a Bajkeverőknek nevezett kalózbandát, azzal kegyelmet nyerhet. Ám kiderül, hogy ez nehezebb, mint hitte, és sok veszéllyel jár.

A történet alapsztorija három nagyon fontos és aktuális témáról szól. Egyfelől a másságtól való félelemről, a rasszizmusról és a diktatórikus elnyomásról. A Józanész Párt tagjai és a vezetőjük, Sir Piers gyűlöli a Mestereket és a mágiájukat, nemcsak betiltani akarja ez utóbbit, hanem egyenesen megsemmisíteni. Egyszerű tudatlanság, irigység, kapzsiság és gonoszság vezérli, és fontosabb számára a jó hírneve és a gyűlölete, mint a saját lánya, Prudensz, akit a férfi elmondása szerint elraboltak a Bajkeverők. Sajnos a hatalmat is megkapja a gyűlöletéhez, ugyanis miniszterelnöknek választják. Szóval a regényben végigkövethetjük, milyen világ lesz akkor, ha egy gyűlölködő kezébe valódi hatalom kerül.

Másfelől a történet az önelfogadásról és önszeretetről is szól, valamint a mások által okozott traumák feldolgozásáról. A Bajkeverők ugyanis nem bajkeverőnek születtek, csak épp ha a világ bánt és kitaszít, akkor érthető módon dühös leszel rá, ha pedig bűnözőként kezelnek, egy idő után valóban azzá is válhatsz, ha nem vigyázol.

És végül a természet szeretete, a természetvédelem gondolata is erősen megjelenik a történetben. Láthatjuk, hogy az emberi kapzsiság miként pusztít el állatokat, növényeket, hogyan sodor a kihalás szélére különböző fajokat, és azt is, hogy bizonyos emberek hogyan tudnak tökéletes szimbiózisban együtt élni a bolygó élőlényeivel.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

Mivel az első két könyv Londonban játszódott, most kicsit jó volt kiszabadulni a tengerre, és megismerni néhány távolabbi helyet Kordéliával, az édesapjával és a barátaival. Az is jót tett a történetnek, hogy új, érdekes és szerethető karakterek bukkantak fel a már jól ismertek mellett.

Nagyon érdekes hely volt az Elveszett Lelkek Szigete, ahogy olvastam róla, szinte láttam magam előtt a különleges növényeket és állatokat. Szerintem a fiatal olvasók örömmel olvasnak egy ilyen helyről, hogy aztán ugyanúgy elvágyjanak oda, ahogyan gyerekként anno én Roxfortba. Csak ezúttal nem varázslók vagy boszorkányok akarnak majd lenni, hanem Mesterek és Bajkeverők.

A Bajkeverők vezetőjének, Tüskének a nagy titkát egyébként már szinte rögtön a szigetre kerüléskor tudtam, ahogyan azt is éreztem, hogy a Bajkeverők nem olyan gonoszak, mint amilyennek mondják őket. Azt viszont nem tudtam, hogy ki a többi kalóz, és azt sem értettem, hogyan kapcsolódnak a kirabolt és megsemmisített hajókhoz, mert valahogy nem tudtam elképzelni róluk, hogy embereket mészárolnak le.

– Egy együttérző kalpagot akarok csinálni – motyogta Tüske. Kemény hangját csipkeszegélyként vonta be a vágyakozás.

Vészjóslóan körülnézett, nehogy valamelyik kalóza nevetni merészeljen rajta. Senki nem merészelt erre vetemedni.

Kordélia levegőt is alig mert venni.

És alig merte feltenni magának a kérdést: MIÉRT? Miért akart ez a hírhedt kalóz, aki minden alkalmat megragadott, hogy morogjon és fenyegetőzzön, ilyen finom és gyengéd ruhadarabot alkotni?

A londoni helyzet nagyon bosszantott, utálom, amikor embereket fosztanak meg a jogaiktól, és olyasmi miatt gyűlölik őket, amiről egyáltalán nem tehetnek, és amivel senkinek nem ártanak. Mert bár néha félremehet a mágia, a Mesterek alapvetően jó emberek, nem akarnak senkinek ártani. Az erejük körülbelül annyira veszélyes, mint autót vezetni. Időnként történnek balesetek, de alapvetően az autózás nem rossz dolog, sőt, sokszor nagyon hasznos, időnként még életet is menthet.

Alig vártam olvasás közben, hogy Sir Pierst és a társait valahogy legyőzzék, elveszítsék a hatalmukat, és igazságosan megbűnhődjenek a tetteikért, és kíváncsi voltam, hogy Kordélia végül mit talál ki a győzelem érdekében.

A cselekmény fordulatos volt, kalandos, tele volt titkokkal és rejtélyekkel, és bár a történet elsősorban a fiataloknak szól, mivel nyelvileg és stílusban is kidolgozott és minőségi, ezért a felnőttek számára is teljesen élvezhető. Körülbelül olyan, mint anno a Harry Potter volt, amit igazából bármelyik korosztály gond nélkül élvezni tudott.

Nekem 5-ből 5 pont volt.

Karakterek

Kordélia bátor és belevaló karakter. Néha követ el hibákat, nagy hibákat is, de mindig csak jót akar, segíteni szeretne másoknak, és igyekszik helyrehozni a dolgokat. Nem bírja elviselni az igazságtalanságot, mások szenvedését, és mindig kiáll a gyengék és elesettek mellett. Vagyis jó példakép a fiatalabb olvasóknak. De én, felnőttként is nagyon megkedveltem őt.

– (...) Számtalanszor megvertek, de egy idő után már nem számoltam a hegeimet. Néhány gyerek tekintetében kihunyt a fény, és amikor ez megtörtént, „gyógyultnak” tekintették őket, és hazamehettek. De én nem adtam fel. Minden este ellenőriztem a szememet a sötét ablaküveg tükrében. Tudtam, hogy ha megőrzöm a fényt, továbbra is Mester maradok, mindegy, hányszor látja el a bajomat Miss Móres a rosszfavesszővel.

Tüske tekintetében láng lobbant.

– Az ágyam melletti falba véstem a Bajkeverő szót, hogy minden reggel lássam, és emlékeztessen arra, hogy még egy napig harcoljak.

Sam és Pupák is szerethető, de most a gyerekek közül nem ők voltak azok, akik a leginkább előtérbe kerültek a történet során Kordélia mellett. Hanem Tüske. A kalózlány személyisége nagyon összetett és érdekes volt. Nem véletlen a neve, mert Tüske nagyon tüskés személyiség, odaszúr másoknak, de csak azért, amiért egy sündisznó is teszi, hogy megvédje önmagát. Tüske jó vezető, mert elsődleges számára, hogy megvédje a társait, akik rábízták az életüket, és őt választották meg kalózkirálynőjüknek. De a lelke sérült a sok rossz dologtól, ami érte, és emiatt utálja önmagát, másokat, a világot. Nagyon reméltem, hogy Kordélia jó hatással lesz rá, és végül sikerül megtalálnia Tüskének önmagában és a világban is a jót, a fényt, a jóféle mágiát.

A negatív karakterek, mint Sir Piers, Miss Móres vagy Sarc admirális, nem túl összetett, ennek ellenére nagyon utálható karakterek. Azért nem túl összetettek, mert két dolog vezeti őket, a kapzsiság és a gyűlölet. A tetteik miatt viszont nagyon várja az ember, hogy végre valaki jól hátsón billentse őket, mielőtt megkapnák a komolyabb büntetésüket is.

Több új mellékszereplő is felbukkant a sztoriban, de ők nem kaptak olyan érdekes vagy összetett személyiséget. Például Tüskén és Kagylóson kívül a többi kalóz nem is maradt meg nagyon a fejemben, ők csak a tömeget alkották számomra. Voltak érdekes vagy aranyos megmozdulásaik, de lényegtelenek voltak egyénként.

Szóval 5-ből 4,5 pont a mellékszereplők miatt.

Lezárás

Mivel ez egy ifjúsági történet, szinte biztosra vettem, hogy a vége jól fog végződni. Kordélia és a jók legyőzik Sir Pierst és a többi gonoszt, és elérik, hogy a Mesterségek szabadon gyakorolhatók legyenek. Csak épp azt nem tudtam, hogyan fog mindez megvalósulni.

Őszintén szólva számomra kicsit túl gyorsan és idealista módon sikerült elérniük Kordéliáéknak a céljukat. De mivel ez egy fiataloknak szóló történet, végül is, ez nem feltétlenül baj. Az viszont biztos, hogy élvezetes volt látni, ahogyan végül szembeszállnak az elnyomókkal.

Szóval 5-ből 4,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon kalandos, mágikus, fordulatos ifjúsági fantasy volt. Kordéliát és Tüskét kifejezetten megszerettem, de a többiek is cukik voltak, csak egyénként nem nyomtak annyit a latba. Tetszettek a történet főbb témái és tanulságai, és imádtam az Elveszett Lelkek Szigetének varázslatos és sokszínű világát. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e a történetnek folytatása, és ha igen, vajon miről fog szólni. Én nem bánnám, ha még visszamehetnék Kordéliáék világába kicsit.

5 pontból 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Igazából mindenkinek, aki szeretne egy klassz, kalandos ifjúsági fantasyt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal egy kis szókeresésre invitálunk titeket! Minden állomáson elrejtünk pár betűt, amikből összeáll a sorozat valamely szereplőjének a neve, és ezeket a neveket kell beírnotok a megfelelő helyre a Tally kérdőívében.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

11. 27. Könyv és más

11. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 02. Hagyjatok! Olvasok!