~ Sárga könyves út ~
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Érdekességek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Érdekességek. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 24., péntek

Amikor az ellenség beköltözik a házadba és a szívedbe – Francia szvit-filmkritika



Te bele tudnál szeretni az ellenségbe? El tudnád felejteni neki, hogy azokat szolgálja, akik ártatlan embereket, a népedet, a szeretteidet gyilkolják? Akik megszállták az országodat, sőt, az otthonaitokat is? Képes lennél meglátni benne az embert? A jót? A Francia szvit című 2014-es film többek között ezeket a nehéz erkölcsi-filozófiai kérdéseket boncolgatja.


A naplónak hitt regénytorzó

A film Irène Némirovsky félkész kéziratából készült. Némirovsky a mai Ukrajna területén született, Kijevben, zsidó származású volt, de Franciaországban élt. 1942 júliusában letartóztatták, és nem sokkal később tífuszban meghalt az auschwitzi koncentrációs táborban. A könyvet elvileg ötrészesre tervezte, de ebből csak kettő készült el, viszont leírta a teljes tervezett történet vázlatát.

Némirovsky egyik lánya, Denise azt hitte, hogy a történetet tartalmazó füzet az anyja naplója, amit képtelen lett volna elolvasni, ezért 50 éven át bele sem nézett. Végül úgy döntött, hogy az anyja iratait egy francia archívumnak adományozza, és szerencsére mégis átlapozta a füzetet. Így jelenhetett meg a történet 2004-ben, és világsiker lett belőle.

A könyvet sajnos még nem olvastam, így nem tudom összehasonlítani a filmmel, de szeretném majd egyszer beszerezni mindenképpen.


Ellenségből szeretők

A történet 1940 nyarán játszódik, egy Bussy nevű francia kisvárosban. Lucile az anyósával, Madame Angellier-vel él, miután a férjét elvitték a frontra. A két nő nem igazán kedveli egymást. Míg Lucile kedves és törődik másokkal, addig az anyósa elsőre ridegnek és anyagiasnak tűnik. Mikor a német hadsereg elfoglalja Franciaországot, a bussyi lakosok házaiban is német katonákat szállásoltatnak el. Lucile-ék otthonába egy tiszt, Bruno von Falk hadnagy kerül.

Brunót és Lucile-t a zene iránti szeretet tereli egymás felé elsőként. Bruno a háború előtt zeneszerző volt, és pillanatnyilag egy francia szviten dolgozik. Amikor Lucile meghallja őt a zongorán játszani, elkezdi meglátni a férfi énjének azt a részét, ami akkor lehetett volna, ha a háború sosem kezdődik el. A két ellenség pedig végül szép lassan egymásba szeret.

A városban feszült a hangulat, az emberek egy része egymást jelentgeti fel a német tiszteknél, néhány nő szívesen látja a csinos katonákat, míg mások zsigerből gyűlölik a megszállóikat. A pokol akkor szabadul el végleg, amikor az egyik helyi gazda, Benoit a felesége, Madeleine védelmében bűncselekményt követ el.

Lucile az egyetlen, aki segíthet Benoit-nak megszökni, így választania kell a szíve és a lelkiismerete, valamint egy biztonságosnak és romantikusnak tűnő álomvilág és a kegyetlen, zord és veszélyes valóság között.


Fiatalon más szemmel néztem volna

Amikor belekezdtem a filmbe, nem igazán tudtam, mire is számítsak. Kicsit tartottam attól, hogy egy szimpla „ellenségből szerelmesek” romantikus történet kapok, és a háborút csak egyfajta egzotikus díszletként használják majd fel, aminek nem lesz túl sok jelentősége. Szerencsére nem így történt. A háború hatásai, a történelmi környezet egyáltalán nem szorult háttérbe a szerelmi szál miatt. Sőt, a szerelmi szálat aktívan alakította az, hogy a második világháborúban, a német megszállás idején járunk Franciaországban.

Attól is tartottam, hogy majd egy olyan kapcsolatot fognak romantizálni, ami átverésen, megvezetésen alapul. Fiatalon nagyon romantikusnak találtam volna, hogy Bruno azzal próbálja magához csábítani Lucile-t, hogy az általa írt szvit kottájának a darabkáit részleteiben adja oda neki ajándékként. Ahogyan azt is, hogy beszélgetésekkel próbál folyamatosan közel kerülni Lucile-hoz tisztelettudóan, de éreztetve azt, hogy férfiként érdeklődik iránta.

Most, felnőttként viszont csak egyetlen dolog járt a fejemben szinte végig.

Hogy vajon Brunóban mennyire lehet megbízni. Nemcsak azért, mert német tiszt, hanem azért is, mert képtelen voltam először eldönteni, vajon mennyire becsületes férfi. Úgy alapvetően nehéz volt összeegyeztetni a fejemben, hogy valaki paradox módon lehet egyszerre náci tiszt és becsületes férfi. A tetteit ugyanis lehetett valós romantikus érzelemként értelmezni, de úgy is, hogy egy férfi megpróbálja kedvességekkel megszédíteni, magához édesgetni a fiatal, szabadságra vágyó nőt, hogy aztán kihasználja, majd eldobja.

Amikor Lucile elment hozzá kérni valamit, az volt az a pont, amikor bizonyosságot nyertem Bruno valódi jelleméről. Bár a legutolsó pillanatig haloványan bennem volt a kétely, hogy végül meginog, és csalódást fog okozni. Hogy megtette-e, vagy bizonyított Lucile-nek és nekem, azt természetesen nem árulom el. Nézzétek meg a filmet, és megtudjátok.


Szerelem vagy elvek? Szerelem vagy kötelesség?

Lucile és Bruno is meghasonlik, miután találkoznak és gyengéd érzéseik támadnak egymás iránt. Lucile meglátja az embert, méghozzá a jó embert egy náci tiszt, az ellenség lelke mélyén, de tudja, hogy a világ csak annyit fogna fel a kettejük között lévő kapcsolatból, hogy Lucile az ellenséggel hál, és elítélné őt. Bruno pedig tisztként „kénytelen” teljesíteni a kapott parancsokat, ám közben a lelke mélyén tudja, hogy amit tesznek, az rossz, és igazából ő nem akar ártani senkinek.

Könnyű kívülállóként azt mondani, hogy mi ellenállnánk a szerelemnek egy ilyen helyzetben. És azt is, hogy elég bátrak lennénk nemet mondani a parancsokra, és szembenézni a halállal (és valószínűleg a családunk halálával is). De felnőve megtanultam, hogy az élet nem mindig ilyen egyszerű, az emberek összetettek, és a világban nagyon kevés a valódi hős.

Lényegében ez az erkölcsi kérdés Bruno esetében nem arról szól, hogy emberség vagy elvakult kötelesség, hanem arról, hogy család vagy idegenek. És bizony, bár nem emberek halála múlt rajta szerencsére, de velem is megesett, hogy a családom biztonságát választottam idegenek helyett. És valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül, főképp ebben az országban, az elmúlt 16 évet tekintve.

Közben mégis azt gondolom, hogy vannak bizonyos határok, amiket egy jó embernek nem lenne szabad átlépnie. Ilyen például az, amikor gyilkosságra utasítanak, akár te fogod a fegyvert, akár csak te adod ki a tűzparancsot. Szóval bár Bruno sokkal kevésbé volt rossz ember, mint a katonatársai, mert korábban nem ölt, „csak” elnézte, hogy mások ölnek, és nem viselkedett állat módjára sem, mégsem tudom felmenteni őt a tettei alól.

Valószínűleg én is meglátnám benne az embert, mert sosem tudtam senkit hosszú távon gyűlölni, még azokat sem, akik ártottak nekem, de valószínűleg nem tudnám szeretni. És nem tudnám elnézni neki a legsúlyosabb tetteit még akkor sem, ha jó és önfeláldozó dolgokat is tett. Nem akarnám, hogy meghaljon, de azt sem gondolom, hogy ne érdemelne valami büntetést.


Hidegszívű anyós – vagy mégsem?

Nagyon érdekes a filmben Lucile és az anyósa kapcsolata, és az, hogy elsőre elég negatív képet festenek Madame Angellier-ről. Sokáig azt hittem, tipikus gonosz anyós sablonkaraktert kaptunk, de a film az ő esetében is odafigyelt a mélységekre.

A nő eleinte nagyon mereven, fegyelmezően viselkedik Lucile-lel, a fiatal nő pedig sokszor úgy érzi, hogy kalitkába zárták. És ez valahol így is van. Madame Angellier a távol lévő fia számára védi a felesége becsületét, testét, mintha valamiféle tulajdontárgy lenne. Ami 21. századi, feminista szemmel egyáltalán nem elfogadható, viszont a nő valószínűleg úgy vélte, hogy megóvja Lucile-t a bajtól. Hiszen abban a korban és helyzetben egy pletyka is szó szerint végezhetett egy nővel.

Elsőre anyagiasnak és másokkal szemben is érzéketlennek mutatják be Madame Angellier-t, amikor a szegény bérlőinek nem ad kedvezményt a bérleti díjra, vagy épp a menekülők tömegeinek vonulásakor nem nagyon akar segíteni senkinek. De ha jobban belegondolunk, egyedül kell gondoskodnia az otthonáról, Lucile-ről, a bérleményeiről, és egy háború és megszállás közepén járunk, ahol ha nincs tartalékod, ha nem vigyázol a pénzedre, könnyedén te is kisemmizve végezheted. Az én szociális érzékem is tiltakozik a döntései ellen, de ha jobban belegondolok, még ma sem könnyű nőként egyedül boldogulni, akkoriban pedig ez még nehezebb lehetett. Szóval bár nem értek egyet vele, de nem is ítélkeznék fölötte ezek miatt.

Azt sem tudom elítélni, hogy megtartotta Lucile előtt a fia titkát. Egy anya elsősorban a saját gyerekét védelmezi, akkor is, ha az a gyerek épp rosszat tesz, vagy nem érdemli meg.

A filmet nézve szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy Madame Angellier egyáltalán nem szívtelen, csak egy egyszerű nő, akinek sokszor keménynek kell lennie a túléléshez, ám bizonyos helyzetekben képes önzetlen lenni és mindent kockára tenni. Amennyire nem volt szimpatikus az elején, annyira megkedveltem őt a végére. Nagyon összetett és jól kidolgozott karakternek tartom.


A társadalom valódi arca

Érdekes volt a filmben, ahogyan Bussy közössége működött. Nagyon reálisan jelenítették meg a különböző emberek személyiségét, hozzáállását. A valóságban is körülbelül ilyennek látom a társadalmunkat.

Minden közösségben van néhány ember, aki rosszindulatú, haragtartó, simlis és önző. Ők azok, akik titokban „házmesterként” feljelentik a szomszédaikat a náciknál pletykákra alapozott hamis vádakkal. Ők azok, akik azt gondolják, többet érnek, ezért lefizetik a nácik parancsnokát, hogy az ő házukba ne költöztessen be katonát. Ők azok, akik felhalmozzák az ételt, miközben mások éheznek.

Aztán van néhány ember, aki fortyog a dühtől, aki igazi lázadó személyiség. Ők egy ideig tűrnek, aztán amikor valami olyan történik, amit a lelkiismeretük képtelen elviselni, robbannak. Ebbe a csoportba tartozik Benoit karaktere is.

Akadnak néhányan, főképp a fiatal lányok között, akik még nem elég érettek felfogni a helyzetet, csak helyes katonákat látnak a nácikban, akik udvarolnak nekik. Én sajnáltam ezeket a lányokat, mert közülük sokan elhitték, hogy az adott katona tényleg szerelmes beléjük. Szóval nemcsak szexeltek velük, hanem szerelmesek voltak, és úgy gondolták, hogy a dologból igazi kapcsolat, házasság lehet. Egy romantikus ábrándban éltek.

És van a félelmében magát meghúzó legnagyobb réteg. Azok, akik nem akarnak senkinek ártani, nem barátkoznak a katonákkal, nem segítik, sőt, a lelkük mélyén valószínűleg gyűlölik őket, de engedelmeskednek a lakossági parancsoknak, mert nem akarják, hogy a családjuknak vagy önmaguknak baja essen.


Tökéletes kémia

Michelle Williams (Lucile) és Matthias Schoenaerts (Bruno) neve ismerős lehet sokak számára. Én a színésznőt a Dawson és a haverok című sorozatban láttam, a színészt pedig imádom A halhatatlan gárda-filmekben. Szerintem mindketten nagyon jó választás voltak, mert kifejezetten jól működött közöttük a kémia. A pillantások, a röpke érintések, az egyetlen erotikusabb jelenet mind elhitette velem nemcsak azt, hogy a két karakter fizikailag vonzódik egymáshoz, hanem azt is, hogy érzelmileg is.

Kristin Scott Thomas is nagyon jól hozta a hidegnek tűnő, de valójában cseppet sem kegyetlen anyós karakterét. És az ő kémiája is jól passzol Williamséhez, csak más formában.

Ami meglepett, hogy utólag jöttem rá, Margot Robbie (a Barbie főszereplője) is játszott a filmben. Annyira másképp nézett ki sötét hajjal, hogy még azután is csak hitetlenkedve néztem róla a fotókat, hogy már tudtam, ő az. Mondjuk, a karaktere számomra viszonylag felejthető volt a filmben, egy fiatal lányt játszott, akinek a fejét elcsavarta az egyik náci katona. Sajnáltam őt, amiért átverték, és összetörték a szívét, de nem igazán tartozott az érdekesebb karakterek közé.

Nagyon megkedveltem viszont Madeleine karakterét, akit Ruth Wilson alakított. Amikor a nő kifelé jön a kihallgatásáról, és Lucile elmegy mellette, és odasúg neki egy bizonyos mondatot, konkrétan elpityeredtem attól, ahogyan az érzések végigfutottak Madeleine arcán.


Stúdió helyett korabeli hangulat

A filmet nem stúdióban, hanem valós korabeli helyszíneken, épületekben forgatták Franciaországban és Belgiumban, többek között egy Marville nevű kisvárosban. Ez a hely tökéletes volt ahhoz, hogy jól visszaadja a második világháborús Bussy hangulatát. A lakások, irodák, egyéb épületek berendezését is sikerült szerintem korabelinek láttatni, én legalábbis úgy éreztem magam filmnézés közben, mintha visszakerültem volna abba a korszakba.

A jelmezekre is nagy gondot fordítottak. Nemcsak arra, hogy korabelinek nézzenek ki, hanem arra is, hogy az adott társadalmi réteghez, karakterhez passzoljanak. Például Bussy egy elszigetelt kisváros, ezért az ottani emberek nem úgy öltözködnek, mint például Párizsban. Visszafogottabb, szerényebb ruhákat viselnek. De különbség van aközött is, hogy milyen ruhát visel a gazdagabb és a szegényebb réteg a faluban. Lucile egyszerű, de tiszta, csinos, általában világosabb színű, jó szabású ruhákat visel, míg mondjuk Benoit felesége (ők a legszegényebb család a faluban) általában barna, megviselt ruhákat, amikben dolgozhat, és nem baj, ha bekoszolódnak. És persze ott van a náci katonák élére vasalt, ropogós ruhája, amikor parádéznak, és a gyűrött, kigombolt fehér ingek, leengedett kantárok, amikor épp henyélnek.

A zenei aláfestés tökéletesen illik a cselekményhez, a korhoz, a jelenetekhez. De a film középpontjában mindenképpen az a francia szvit áll, amit a történetben Bruno írt, a valóságban viszont egy híres francia zeneszerző, Alexandre Desplat. Nem vagyok zenekritikus, de szerintem gyönyörű a dallama. Borongós, fájdalommal teli, mégis érzek benne némi halovány fényt és reményt. Nagyon illik Bruno karakteréhez, akiben ott a fény, de el kell nyomnia önmagában, ettől pedig ő maga is csendessé, borongóssá válik, és sajog a lelke.


Az árnyék-fény játék is jól visszaadja a jelenetek hangulatát. Amikor Lucile szomorú, a gondolataiba merül, vagy épp Brunóval kerül intimebb közelségbe, akkor általában nem a szabadban vagyunk, hanem egy kocsiba vagy egy szobában, és minden árnyékosabb, félhomályosabb. Ez érezteti a borús hangulatot, a titkolózást, a fenyegetettséget.

Viszont Lucile és Bruno első igazi beszélgetésekor a kertben, valamint a történet legvégén, az utolsó közös jelenetükkor verőfényes napsütés van. Az első esetében talán azt jelképezi ez a megvilágítás, hogy Bruno itt villantja meg először a valódi önmagát Lucile-nek, és a lány észre is veszi a benne lévő fényt. A második esetben pedig Bruno a cselekedetével teljesen színt vall azzal kapcsolatban, hogy ki is ő valójában, vagyis kilép a fényre, és őszintén, visszavonhatatlanul megmutatja a lelkét a nőnek.


Egy elgondolkoztató történet

A karakterek összetettek és érdekesek voltak, és a személyiségük, a motivációik és a tetteik mélyen elgondolkoztattak morális-filozófiai kérdésekről. A színészek tökéletes munkát végeztek, ahogyan a háttérben dolgozó stáb is. Egy percig sem unatkoztam a film nézése közben.


🤯 🤯 🤯 🤯 🤯 5/5 – Miután megnéztem a filmet, napokig a hatása alatt voltam, és a benne lévő morális-filozófiai kérdéseken törtem a fejem.

🔥🔥🔥🔥🔥 5/5 – Michelle Williams és Matthias Schoenaerts között izzik a levegő, de a fizikai vonzalom mellett az érzelmi is tökéletesen megjelenik.

🤧🤧 5/2 – A film szomorkás, borongós, de engem talán csak kétszer könnyeztetett meg egy kicsikét.

💔💔💔💔 5/4 – A szívemet viszont összetörte, mert végig azt éreztem, hogy adott körülmények között ez egy teljesen lehetetlen szerelem.

🍵🍵🍵🍵🍵 5/5 – Egy teázós-bekuckózós estéhez tökéletes, lassú cselekményű, érzelmes dráma.

🎹🎹🎹🎹🎹 5/5 – Összességében minden apróbb hiányossága ellenére nagyon élveztem.

2026. június 29., hétfő

Harry Sidebottom: A halálba menők – Blogturné Extra



A Corvina kiadó jóvoltából most bepillantást nyerhetünk a múlt gladiátorainak életébe. Megtudhatjuk, kik voltak, hogyan éltek, miért harcoltak, és miféle téveszmék terjedtek el róluk a filmeknek köszönhetően. Tarts két bloggerünkkel a turnén, és a végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Ezúttal extraként néhány érdekes idézetet hoztam nektek a könyvből, aminek köszönhetően bepillantást nyerhettek a gladiátorok világába.


1.

A gladiátorok annak ellenére szexszimbólumként jelentek meg, hogy kövérek voltak, rossz fogaik miatt gyakran bűzlött a leheletük, testük pedig a harc és a kemény, gyakori kiképzés miatt sérülések nyomait viselte, néha deformálódott is.


2.

A mai szóhasználattal élve: a gladiátoroknak masszívnak kellett lenniük a rövid, nagy erőt igénylő, intenzív fizikai aktivitáshoz, és a szénhidrátdús étrendtől vastag zsírréteg alakult ki a bőrük alatt, amely védte a létfontosságú szerveket. Így akkor is folytathatták a harcot, ha a testükön ejtett sebek erősen véreztek.


3.

Ellenben Caracalla császár halála sokkal megalázóbb volt. Egy mezopotámiai úton gyomorrontást kapott, és könnyítenie kellett magán. Testőrsége és kísérete a császár méltóságát tiszteletben tartva visszahúzódott. Elfordultak, bár látótávolságon belül maradtak. Ez elég volt ahhoz, hogy egy merénylő úgy tegyen, mintha a császár odahívta volna egy biccentéssel. Caracallát akkor érte a halálos csapás, amikor letolta a nadrágját.


4.

Az elitből kikerülő, önkéntes gladiátorok, akik a játék rendezőjével tárgyaltak egyetlen fellépésük részleteiről, biztosan maguk választották ki, milyen stílusban akarnak küzdeni. Az arénában harcoló nemes Gracchus szégyenét súlyosbította, hogy úgy döntött, retiariusként lép a homokra.


5.

Elsősorban a zaj állt az alvás útjába. Minden nagyváros zajos volt, és mint messze a legnagyobb, Róma a legrosszabb. A sötétben ugattak a kutyák, részeg mulatozók nevettek, kiabáltak és nagy zenebonával énekeltek. Még az elitet, például Cicerót is megzavarhatta a horkoló szomszéd.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Az állomásokon gladiátorokkal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel nektek. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes válaszokat a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Kik voltak a gladiatrixok?
a. a gladiátorok kiképzői
b. női gladiátorok
c. a gladiátorok ágyasai


Állomáslista:

06. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
07. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. június 22., hétfő

D. L. Taylor: Bennünk élő bestiák – Blogturné Extra



A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően magyarul is olvashatjuk már D. L. Taylor Bennünk élő bestiák című könyvét. Tartsatok bloggereinkkel, hogy átérezhessétek, milyen az, amikor a saját apád akar szörnnyé nevelni, és megtudjátok, Mancella vajon képes-e szembeszállni vele. A turné végén természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Ezúttal is extraként néhány idézetet hoztam nektek a könyvből. Jó olvasást hozzá! 😊


1.

– Nem is a karmok miatt kell aggódnod – mondja apám tárgyilagosan. – Hanem az agyarak miatt. Viselj sisakot, mert a harapása összeroppanthatja a koponyádat! Végigfut a gerincemen az idegesség, de vigyázok, hogy a hangomon semmi ne érződjön, amikor válaszolok. – Köszönöm a tippet – mondom. – Még valami?


2.

– Eladtam a csizmám, hogy vegyek rajta egy utolsó reggelit a fafejű barátomnak, mielőtt értelmetlenül belerohan a teljesen kiszámítható halálba, és örökre itt hagy – mondja. – Most pedig ülj le, és fogd be, vagy mondd el, hogy milyen fontos neked a barátságunk!


3.

– Ha tényleg olyan klassz sebhelyeket akarnál, mint az enyémek, akkor ne térj ki a csapások elől.
– Ebben van valami – replikázok. – Legközelebb, ha valami olyan hosszú agyarakkal támad rám, mint az alkarom, csak állok ott, mozdulatlanul.


4.

– Pontosan mit is akarunk mindketten? – Jobbá tenni a világot – mondja.


5.

– Szóval beszélgetni akartál? – mondom idegesen.
– Gratulálni akartam neked – mondja. Elfordulok a feketeségből, hogy ránézzek, bár még mindig érzem, hogy bizsereg a fejbőröm. – Gratulálni akarsz nekem az első igazi gyilkosságomhoz? – Gratulálok, hogy végre beszálltál a játékba – mondja. – Hogy megtetted a szükséges lépéseket a túléléshez ebben a kastélyban. Itt volt az ideje.


+1

– A mágia nem gonosz, csak erő kell hozzá, hogy kezelni tudd. Hogy megszelídítsd. Ahogy mondtam, nem mindenki méltó rá. A mágia tudja, hogy vissza kell utasítania azokat, akik nem elég jók a feladathoz. – Akkor talán nem kellene odavetni neki a gyerekeket – sziszegi a Százados, elég halkan ahhoz, hogy csak anyám és én halljuk, anyám pedig úgy tesz, mintha nem hallaná.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Ma olyan karakterek nevét kell kitalálnotok, akiknek szembe kellett szállniuk a képletesen vagy szó szerint bennük élő sötétséggel, gonosszal. Írjátok be a fülszövegben kipontozott karakterek nevét a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Fülszöveg a játékhoz:

Amikor … kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; … nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga … is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy … Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.


Állomáslista:

06. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
06. 24. Kelly és Lupi olvas
06. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. június 11., csütörtök

Adam Kay: Dexter Procter, a 10 éves doktor – Blogturné Extra



A Manó Könyveknek köszönhetően megérkezett hozzánk is Adam Kay új kötete Dexterről, a 10 éves doktorról. Az aranyos-humoros történetről ezúttal két bloggerünk mondja majd el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Ezúttal extraként néhány vicces-cuki idézetet hoztam nektek a könyvből. Jó olvasást mindenkinek!


1.

– Milyen ennyire okosnak lenni? – kérdezte Rupi.
– Hát... nem sokat ér – mondta Dexter. – Nem öröm a másság.
– Nem lehetsz pont olyan, mint a többiek – mondta Rupi. – Képtelenség. Mindenki különbözik.


2.

– Hogy ment a meccs? – kérdezte.
– Otto egészen elképesztő volt! – karolta át Rupi Otto vállát, már ameddig elért a karja. – Kivédett öt gólpasszt.
– Hetet viszont nem – vallotta be Otto.
– Részletkérdés – vetette oda Rupi, aztán betermelt még egy szelet színes paprikás pizzát, és bepötyögte ezt az adagot is a glükózt monitorozó appba az okostelefonján.


3.

– Gary Garbutt vagyok a Reggeli starttól – kiabált be Dexternek bántó orrhangon. – Sokan gondolják, hogy orvosnak korhatár alatti. Mit szól ehhez?
Dexternek addig is folyton a fejéhez vágták, hogy korhatár alatti ahhoz, amit éppen csinál. De nem mutathatta ennek a skóttojás-fejnek, hogy mennyire felidegesíti.
– Elértem azt a korhatárt, hogy ne érdekeljen, mit gondolnak – adott eléggé elmés választ.


4.

– Ne kéresd már magad, Dexy, titkosügynök vagy te vagy orvos?!
Dexter becipzározta a száját. (Csak átvitt értelemben, mert nem cipzáros.) Nem akarózott beszámolnia a hetéről, mert ha szóba hozza Dr. Drake-et, a gusztusa is elmegy a pizzájától.
– Jaj! – kapta fel a fejét izgatottan Otto, mint aki előtt megvilágosodott a kifogyhatatlan csoki titka. – Te titkosügynök vagy?
– Dehogy! – csattant fel Dexter.
– Így beszél egy igazi titkosügynök – jegyezte meg Rupi lényeglátóan.


5.

– Lenne erre tervem – mondta Dexter, és közben sebesebben pörgött az agya, mint a taposómalom, ha gepárd hajtja. – Mit csinálsz ma este?
– Alszok – felelte Otto.
– Jól figyelj, nem fogsz – mondta Dexter.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:



Nyereményjáték:

Ezúttal olyan filmek címét kell kitalálnotok a leírás alapján, amelyeknek a főszereplője egy kis zseni. Írjátok be a film magyar címét a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás a játékhoz:

A hétéves Mary matematikai zseni, nagy jövő előtt áll. Ám úgy tűnik, Frank Adler mellett erre semmi esélye. A férfi Floridában, egy tengerparti városban neveli az unokahúgát, mióta annak édesanyja önkezével vetett véget életének. Ő is őstehetség volt a számolás terén, de nem bírta az ezzel járó feszültséget. Frank azt szeretné, ha Mary-nek boldog és felhőtlen gyerekkora lenne, ellentétben Frank anyjával, Evelynnel, aki harcba száll a kislány felügyeletéért, hogy kibontakoztassa tehetségét.


Állomáslista:

06. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
06. 13. Könyv és más
06. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

2025. december 25., csütörtök

Kulcslyuk Kiadó-mesekönyvek – Blogturné Extra



Mostani turnénk során a gyermekeink érzelmi fejlődésére fókuszálunk, amelyhez 4 csodálatos könyvet szeretnénk bemutatni Nektek a Kulcslyuk Kiadó jóvoltából. Szó lesz testvérféltékenységről (pszichológiai útmutatóval), érzelemszabályozásról és az érzelmi intelligencia fejlesztéséről. Tarts velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, megnyerheted az általad választott könyv egy példányát.


Így karácsonyra meglepiként és extraként ismét egy izgalmas interjút hoztam nektek, ezúttal Deliága Évával, a Mit kezdjünk a testvérféltékenységgel? című könyv egyik szerzőjével. Ezúton is köszönöm neki, hogy időt áldozott erre közvetlenül karácsony előtt, sőt karácsonykor is. Nektek pedig jó olvasást! 😊


– Mikor és miért kezdett el foglalkoztatni téged a testvérféltékenység témája?

– Két okot említenék, az első személyes. Mozaikcsaládban élek, és amikor a férjemmel közös kisfiunk megszületett, akkor már volt a férjemnek az előző kapcsolatából egy nagyfia. Szóval nálunk az a helyzet állt elő, hogy az elsőszülött gyermekünk nem volt teljességgel elsőszülött, hanem bizonyos szempontból másodszülött volt. Ezért attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett, volt egyfajta dinamika a családunkban, ami arról szólt, hogy hát itt van egy elsőszülött, akinek van testvére, komplikálva a mozaikcsaládra vonatkozó dinamikákkal. Nem az idő teljes részében, de sokat volt velünk párom kisfia, szóval kezdettől fogva, hogy szülő lettem, a bónuszfiam jelenlétével instant jelen volt a testvérféltékenység is, még úgy is, hogy én csak egyet szültem.

A másik ok szakmai. A mit kezdjünk a testvérféltékenységgel című könyv egy sorozat része. A sorozat a 2010-es évek elején született meg fejben, akkor még nem volt teljes mértékbe kidolgozva, de szerettünk volna ilyen 2 in 1 segítőkönyvet, pszichológiai útmutatót összekombinálni Lovász Hajnalka pedagógus szerzőtársammal. És már akkor volt egy nagyon komoly szakmai megfontolás arra vonatkozóan, hogy melyek legyenek azok a témák, amiket szeretnénk feldolgozni, és milyen sorrendben.

A sorozat első része az akaratosság, a második a szorongás, a harmadik pedig az agressziókezelés. Ezek voltak a legégetőbb, legsürgetőbb témák, amiket a szakmai tapasztalatom alapján sikerült megállapítani. Még a legelején volt egy kutatás is, ami a szülőket kérdezte meg, hogy számukra a mindennapok során mi jelenti a legnagyobb elakadást, nehézséget. Már akkor ott volt a témák közt a testvérféltékenység, ami lényegében csak azt a családot nem érint, amiben nincs még testvér. Vagyis legalább annyira fontos téma, mint az akaratosság témája. Hosszabb vajúdásba telt, mire össze tudtuk hozni. 2017-ben jelent meg az első könyvünk, de azelőtt már évekig a fiókban pihent. Ahogy korábban is említettem, a 2010-es évek elején jött az ötlet, akkor kezdtünk el dolgozni rajta. Hajnalkának három gyereke van, nálunk is most már három gyerek van a családban, úgyhogy ez a téma egyre aktuálisabbá vált idővel.


– Ha valakinek már van gyereke, és tervezik a másikat, mely ponton érdemes segítséget kérni szakembertől? Előre érdemes beszélni vele, vagy csak akkor, ha már előállt a probléma, és ha csak akkor, melyik pontján a dolognak?

– Én azt látom szakemberként, hogy sok kétség és aggodalom övezi ezt a témát. Az anyukák sokszor megfogalmazzák, hogy bár gondolkoznak testvérben, szeretnének két vagy több gyereket, de ott van ez az aggodalom, szorongás, hogy fogják-e bírni, mekkora legyen a korkülönbség. Testvérféltékenység szempontjából fel szokták tenni azt a kérdést is, hogy tudnak-e több gyereket szeretni ugyanúgy. Azt gondolom, annak, akinek az eredeti származási családjában konfliktusa volt a testvérével, aránytalan testvéri dinamikájuk volt, az idősebb testvérek állandóan piszkálták, froclizták, sokat verekedtek, vagy valakiben nem keltett jó érzést, hogy milyen testvérnek lenni, felnőttszemszögből (aminek még egyáltalán nem részei a gyerekek) van önismereti munkája, ami lehet, hogy szükséges ahhoz, hogy jobban fel tudja dolgozni ezt a témát. Ha oda kerül, hogy belevág, akkor letisztulhat, hogy ő mit szeretne, mire vágyik, mire van kapacitása. Ebben persze mindkét szülő benne van apai, anyai oldalról, van, akinek nincsen testvére, van, akiben az a kép él, hogy nagy családot szeretne sok gyerekkel, ezt pedig össze kell hangolni, úgyhogy nemcsak egy emberre vonatkozó önismereti munka szükséges, hanem a párra vonatkozó. A párnak össze kell hangolódnia sok beszélgetés vagy akár tanácsadás által.

A testvérféltékenység kapcsán egyébként nagyon sok tévhit él a fejekben. Mikor azt mondjuk, hogy „szakemberhez fordulni”, annak az első szintje lehet az interneten, könyvekből való tájékozódás. Mert az is adhat egy alapot, ha van egy elérhető általános, szakmai ismereteket adó tudás. Ez a szint mindenképpen ajánlott.

Nagyon fontos, amit a könyvben is említettem, hogy „tervezzük a kistestvért”. Rákészülés, ráhangolódás, ott van már a testvér, akit fel lehet készíteni. Ez egy hosszabb időtartam: hogyan beszéljünk róla, hogyan vonjuk be az egészbe a nagyobb testvért, amikor még csak gondolatban van a kistestvér, aztán amikor már a pocakban van, később pedig, amikor már tudjuk, mikor fog megszületni.

Aztán az is kérdés, hogy mire lehet majd számítani… Mikor jelentkezik a testvérféltékenység, amikor hazahozzák a babát, vagy később? Mi az, ami természetes, normális? Mi az, ami még belefér? Szerintem minden szülőben felmerül: komoly baj van? Nem is arról van szó, hogy azonnal szakember segítségét kell kérni. Én azt látom, hogy a szülők kapaszkodót keresnek, hogy „Oké, nálunk ez van, akkor erre hogyan kell jól reagálni?”, illetve hogy „Ez most baj, ez sok, vagy túl kevés, ennek így kéne lennie, átlagos?” És ebben tudunk a szülőknek segíteni.


– Ha úgy tűnik, minden rendben van, de megszületik a baba, és mégis előjön a testvérféltékenység, ha a szülő úgy érzi, hogy valami már több mint normális, hová fordulhat segítségért?

– Először is, én próbálom ezt a jelenséget teljesen normalizálni. A legfontosabb üzenet, hogy: a testvérféltékenység természetes! Nem szülői, nevelési hiba. Ha a szülők azt tapasztalják, hogy előjött, érdemes átlátni, hogy ez életkori sajátosság, és tudni, mik azok a tünetek, amikre számítani lehet. Azt hiszem, a tudatosság nagyon sokat segít, ha tudja a szülő, hogy erre lehet számítani, és igen, náluk is ez van. Ha olyanokat mondana a nagyobb testvér, hogy „De hát én nem is akartam!”, „Vigyük vissza a kórházba!”, „Dobjuk ki a kukába!”, ez elég szélsőségesen hangzik, de ha számít erre a szülő, akkor tudja, hogy ez nem nevelési hiba, hanem egy megjelenése a testvérféltékenységnek, ami mindig, minden családban elő szokott jönni.

A területenként elérhető pedagógiai szakszolgálatokhoz lehet egyébként fordulni, ahol térítésmentesen igénybe vehető pszichológiai tanácsadás. De lehet online vagy személyesen olyan szakembereket keresni, akiknek konkrétan ez a szakterületük. Hozzá kell tenni, itt most nem súlyos esetekről beszélünk, semmiféle patológiáról – egészséges családokról van szó –, hanem arról, hogy a szülőnek kérdései vannak, jólesne neki egy összefoglaló vagy iránymutatás, ami által magabiztosabbnak érezhetné magát.


– Melyiknél kisebb az esély a komolyabb testvérféltékenységre, ha kisebb vagy ha nagyobb a korkülönbség a gyerekek között?

– A korkülönbség témája rendkívüli módon trükkös, mert mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya. Kisebb korkülönbségnél azt látjuk, hogy a nagyobb gyerkőcnek még nincsen belátása. Például elég bevett gyakorlat, hogy 3 éves a nagy, és 1 éves a kicsi, alig 2 év korkülönbséggel. Ráteszik az elsőszülött gyerekre a „nagy” címkét, de azt látjuk, hogy igazából ő még nagyon pici. És amikor azt mondom, nincs belátása, az azt jelenti, hogy nem fog csöndben maradni, amikor altatják a kicsit, nem fogja tudni késleltetni a saját szükségleteit, hogy mondjon valamit, kérjen valamit. Azt tapasztaljuk, hogy ilyen kis korkülönbségnél, amikor beindul a kisebb gyerek mozgásfejlődése – 8 hónapos kor körül mászni kezd, 1 éves kor körül feláll, járni kezd –, akkor nagyon-nagyon belobban a testvérféltékenység. A 3 évesnek a belátás hiánya miatt nem tudjuk elmagyarázni, hogy a testvére még kisbaba – ő még nem tud annyit, nem akarattal, nem direkt csinálta, nem azért jött ide, hogy szétrombolja az adott dolgot. Szóval ez azért nagyon nehéz, mert a 3-4 éves kiscsoportos, középső csoportos óvodás a járni tudó picikét a saját csoporttársaihoz hasonlítja. Nincs meg az a belátása, hogy a pici még nem olyan fejlett, nem olyan okos, még nem tud úgy beszélni. Őt nem érdekli, az ő dolgához ne nyúljon hozzá, ne menjen oda, ne vegye el stb. Nagyon hevesek tudnak lenni emiatt benne az indulatok kistestvére irányába.

Ha nagyobb a korkülönbség, a belátásfaktor jobb. A 7 évnél nagyobb korkülönbségnél azt látjuk, hogy a nagyobb testvér tyúkanyó szerepet is magára vehet, hozza-viszi a kicsit, pelenkázza, vagyis gondoskodó szerepben tud már jelen lenni nagytestvérként. Nincs az a klasszikus testvérféltékenység köztük. De ehhez már tényleg elég nagynak kell lenni a korkülönbségnek, mert még 5 év korkülönbségnél is azt látjuk, hogy hatalmas tud lenni a testvérféltékenység, pedig ott azért tényleg jelentős már a korkülönbség. Ebben az esetben már iskolás a nagy, óvodás a kicsi, de a nagy még mindig árgus szemekkel figyeli, hogy a másik mit kapott, vele mennyit foglalkoztak. Szóval itt előkerül a trónfosztás jelensége, amit az elsőszülött nehezen él meg.


– Ha csak egyetlen fontos dolgot mondhatsz, amit a szülőnek meg kell tennie, hogy megelőzze vagy kezelje a testvérféltékenységet, akkor mit mondanál?

– Van egy fontos üzenetem: Van remény! Ezt azért mondom, mert sokszor a testvérféltékenység mélypontokat tud elérni, és a szülő azt élheti meg, hogy akármit próbál, nem használ, és amikor már beletörődne, hogy ez ilyen, a gyerekei így vannak egymással, abban a pillanatban ez elkezd változni. Tehát olyan, mintha lenne a testvérféltékenységnek egy nagyon sajátos dinamikája, amire ambivalencia jellemző. Van egy nagyon erős szeretetkapcsolat, de mellette ott vannak ezek a nehéz érzések, indulatok is. És megesik, hogy a szülő azt éli meg, hogy egyszerűen már nem tud mit csinálni, és akkor váratlanul elkezd változni a helyzet: egyszer csak a testvérek elkezdenek közeledni egymáshoz, kapcsolódnak, elkezdenek együtt játszani, találnak egy közös érdeklődési területet, és szerintem ez a „van remény”-faktor nagyon-nagyon fontos.

Azzal kapcsolatban, hogy a szülő mit tehet, nekem az igazságosság jut eszembe. Minden olyan családban van remény, ahol nincs erős részrehajlás a szülők részéről. Ahol nem mindig a kicsinek adnak igazat, nem csak a kicsi a szerethető, az alkalmazkodó, nem csak a kicsit értik meg. És ahol nem csak a nagy felel mindenért, nem túl nagyok az elvárások felé, és megvan az a melegség, intimitás, közelség vele is ugyanúgy, ahogyan a kicsivel.

Testvérféltékenységhez vezethet, amikor a testvérek maguk is úgy érzik, hogy meg vannak különböztetve. Amikor például van a jó tanuló, az eminens, a kiváló sportoló, és van a fekete bárány, és nagyon be vannak rögzülve ezek a szerepek, a gyerekek igazságtalannak élik meg szüleik feléjük való viszonyulását. A szülők megkülönböztető bánásmódja mentén nagyon el tud mérgesedni a testvérféltékenység. Tisztán látszik, hogy ezek családi dinamikák nemcsak a testvéreken múlnak, hanem mindennek van egy kontextusa: a családi kapcsolatok, a családi szeretet, a szülőkhöz való viszonyulása külön-külön a gyerekeknek.


– A könyvnek két része van, a második részben egy mese található, amit Lovász Hajnalka írt. Mesélnél arról, hogy ez a mese hogyan született meg, te mennyire folytál bele a történetbe, mennyire szóltál bele, hogyan dolgoztatok együtt?

– Van egy kis képzeletbeli világ, a Figurancsok világa, akikről a mesék szólnak. Ők zokniból varrt kis állatfigurák, akik életre kelnek. Mindegyiküknek külön karaktere van, mindegyik különböző természetű. Van egy félénk sárkány, egy akaratos, nagyhangú oroszlán, egy bőbeszédű, csacsogó, hebrencs zebra és a bölcs zukmukfukk manó, aki kicsit gardírozza őket – nem teljesen szülő szerepben, de ő egy kicsit megfontoltabb, mint a többiek. És ebben a kötetben egy új szereplővel is megleptük az olvasókat, egy kis nyuszi érkezik a társasághoz.

Van egy bemutatkozó mese, amiből megismerhetik a karaktereket azok, akik a sorozat többi részét nem olvasták. Ezután hat darab különálló mese található a könyvben, és minden egyes történet feldolgoz egy olyan sajátosságot, amivel azok a gyerekek találkozhatnak, akiknek kistestvérük születik. Tehát a mesék úgy vannak felépítve, hogy van egy hatalmas vágyakozás, ami megelőzi azt, hogy a nyuszi megérkezik a barátokhoz, ezt követően pedig azok az érzések vannak megjelenítve nagyon szemléletesen mind Várkonyi Mária rajzain, mind a történeteken keresztül, amik megelevenítik azt a fajta érzésvilágot, amit átélnek ilyenkor a gyerekek.

Minden történetnek van egy kis konklúziója, csattanója, a többi mesétől különálló, önállóan is értelmezhető vége, ami megoldási módot kínál arra, hogy ezekkel a feltörő, nehéz érzésekkel mégis mit lehet kezdeni. A könyv meserésze szervesen kapcsolódik a könyv első részéhez, amiben konkrét módszerekről írtam – ezek olyan eszközök, amiket a szülők bevethetnek a testvérféltékenység kezelésére. Minden egyes mese egy ilyen módszert mutat be és dolgoz fel.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a mesét nem szájbarágós tartalomként kell elképzelni, ami unalmas, és valamiféle erkölcsi magaslatot fogalmaz meg, hanem a történetek rendkívül humoros, kalandos, fordulatos módon alkalmasak arra, hogy a gyerekek érzelmileg azonosuljanak a történettel, valamelyik kis karakterrel. Ahogy a kaland elér egy tetőpontot, ahogy a konfliktus lecseng, rendeződik, annak van egyfajta tanulsága, ami azonban nincsen kimondva, hanem a gyermek fejében születik meg.

Ez azt is jelenti, hogy a mesék is egy módszert jelentenek. Ha a szülő elolvassa a könyv első felében a pszichológiai útmutatót, akkor picit tudatosabban átlátja, hogy milyen lehetőségek vannak a megelőzésre, az egy-egy testvérkonfliktus aktív kezelésére, aztán leülhet, és akár estimeseként, akár nappali meseként, a gyerekkel minőségi időt töltve olvasgathatják ezeket a meséket. És itt már közvetlenül van a gyerek megszólítva, ő kap egyfajta küszöb alatti, nem teljesen kimondott, de egyértelmű pszichológiai segítséget ahhoz, hogy mit lehet kezdeni a nehéz érzéseivel.


– Miért döntöttetek úgy, hogy a mese nem gyerekkarakterekről fog szólni, hanem ezekről a kis zokniállatkákról, a Figurancsokról?

– Azt szerettük volna, ha a mese egy kicsit szimbolikus lenne, mert jóval direktebb, ha Pistiről, Hannáról, Márkóról szól. Ez utóbbi picit akadályozza az azonosulást, mivel abban a pillanatban, hogy pl. nem Márkónak hívnak egy gyereket, már kevésbé tud kapcsolódni az adott karakterhez. Ebben az esetben már az megjelenik, hogy egy kisfiúról van szó, de ha én kislány vagyok, az is nehezíti az azonosulást. Azt, hogy valaki fiú vagy lány, gyerekkarakterek esetében mindenképpen be kellett volna hozni, de az állatfigurák nem nélküliek, tehát bárki tud azonosulni a zebrával, akinek a fő tulajdonsága az, hogy hebrencs, meggondolatlan, sokat beszél, impulzív, hiszen ez ugyanúgy illhet a 3 éves kisfiúra, mint a 6 éves kislányra. Tehát ezeket az állatkaraktereket mindenki a magáénak érezheti, és ezt nagyon fontosnak tartottuk, mert az a mesének az egyik mechanizmusa, hogy azonosulni lehet a karakterekkel, és van egy feloldása annak, hogy bajba keverednek, vagy valami galiba történik velük, aztán kap egyfajta problémamegoldási módot a gyermek. Úgy gondolom, ezek a kis állatfigurák sokkal alkalmasabbak arra, hogy a szimbólumok szintjén adjanak a gyerekeknek, míg a gyerekszereplők a konkrétumok irányába vinnék a mesét.


– Mit tanácsolsz, hogyan dolgozzák fel együtt a szülők a gyerekkel ezt a mesét? Egyszerre olvassák el az egészet, vagy egy-egy mesét olvassanak el esténként? Esetleg ne is esténként, hanem napközben, és akkor jobban van idejük átbeszélni, kérdéseket feltenni, játékokat kitalálni hozzá?

– Én először is nagy szabadságot adnék ebben, mert biztos, hogy minden háztartásban más az időbeosztás, mások a szokások, és bárhogy lehet használni a könyvet. De szerencsésnek tartanám, ha naponta egy mesét olvasnának, mert eléggé különböző a témájuk, és eszkalálódik a tartalom. És én nappali mesének gondolnám, mert érzelmileg megterhelő lehet. Nem maga a mese kelt szorongást, hanem amiről szól, az lehet valakinek nagyon húsba vágó. Lehet például, hogy valakinek most született kistestvére, és azt éli át, hogy „Vigyétek már innen ezt a kicsit, mert zavar engem.” Ehhez hasonló tartalmak említésre kerülnek, és megeshet, hogy ez a kicsik számára érzelmileg felzaklató. Úgyhogy én szerencsésnek találnám, hogy egy mese, egy nap.

Nagyon különböző lehet a gyerekek kapacitása. Például négy és fél éves volt a fiam, amikor az akaratosságról szóló könyv megjelent, és neki hosszú volt egy mese, nem tudott végig odafigyelni. Most a legkisebbnek olvassuk a mesét, ő 5 éves lesz, és egyben meghallgat egy mesét, látszik rajta, hogy tudja követni, kérdezget hozzá, beleéli magát. De vannak szülők, akik azt mondták, hogy már a háromévesük is falja a meséket, simán végigüli, végighallgatja.

A szülő ilyenkor megnézheti, hogyan reagál a gyerek, érdekli-e a mese. A gyerekek nagyon szeretik például az ismétlést, lehet, hogy neki egy rész rettenetesen tetszik, viszont az összes többi nem érdekli, ám az az egy nagyon fontos neki. Ha azt kéri, hogy azt olvassák el újra és újra, akkor neki abban van valami tartalom, amivel azonosulni tud, azzal van neki dolga.


– Gyönyörű rajzok vannak a könyvben, hogyan készültek ezek? Először elkészült maga a mese meg a te pszichológiai útmutatód, ezt elolvasta Várkonyi Mária, és ez alapján rajzolt, vagy ti mondtátok meg neki, hogy körülbelül miket alkosson, hogyan alkosson?

– Nagyon szívesen beavatjuk az olvasókat a műhelytitkokba. Először a pszichológiai útmutató készült el, aztán Hajnalkával szoros együttműködésben elkészítettük a módszereket feldolgozó meséket. Ahogy elkészült a mese, Hajnalka azonnal átküldte Marcsinak, és ő teljes szabadkezet kapott. Száz százalékig Marcsi alkotói szabadságára volt bízva, hogy neki melyik rész hangsúlyos, melyiket szeretné megjeleníteni.

Aztán kaptunk vázlatot a rajzokból, ezt követte egy megbeszélés. A tördelőnk, Dániel Zsófia mindig szorosan együtt dolgozik Marcsival, megbeszélik, hogy melyik lapra kerül az adott rajz, mekkora rajzra van szükség, a szöveg hogyan lesz tördelve, jobb oldalas, bal oldalas rajz kell, egy- vagy kétoldalas. Nagyon komoly szerkesztői munka ezeket elhelyezni.

A vázlatokat mi is megkaptuk Hajnalkával. Ezek kézzel készültek, fekete-fehérben, és ceruzarajzként a körvonalakat tartalmazták. Ezután történt a véglegesítés, a körvonalak lefixálódtak, majd megtörtént a kifestés, ami az összes mesét tekintve hónapokba telt, mert mindegyik akvarelltechnikával készült rajz.

Utána jön a beszkennelés, tördelés, így csak a rajzok készítése körülbelül egy évbe telt. A munkafolyamat nagyon hosszú, a normál életünk mellett készítjük, erre nincs külön dedikált idő. Marcsi négygyermekes édesanya, a munkahelyről szabadságot kivéve, építkezés mellett készültek a rajzok, és Marcsi volt velünk a sorozat összes könyvénél. A mai világban azt látom, ez a fajta minőség érték, hogy tényleg kézzel készült minden egyes rajz. Nagyon sok a digitális tartalom, a tucatrajz, az AI-generált rajz. De ebben szívünk-lelkünk benne van. Hajnalka olyan szeretettel, beleéléssel készíti ezt a világot, és Marcsi is, hiszen minden könyvünket ő rajzolta. Ő egyébként nagyon örült a nyuszi karakterének, még meg sem volt a mese, már azon elmélkedtünk, ki hogyan képzeli el, hogy nézzen ki a nyuszi. Szóval hosszú-hosszú munkafolyamat, mire megszületik egy könyv.


– Azt tudjátok már, hogy a következő rész miről fog szólni?

– Az az igazság, hogy most valószínűleg pontot tettünk a végére. Ez a negyedik rész a sorozatból, és én azt látom, lehet, hogy ez így most kerek.


– És esetleg van valami más könyv, amin dolgozol most?

– Igen. Nagyon sokat dolgozom szülőkkel, a szülőkonzultáció az a fajta tanácsadási munka, amit csinálok. Vagyis egészséges családokkal dolgozom rendszerszemléletben. Ez a családdinamikai szemlélet azt jelenti, hogy megnézzük, mi az, ami nekik nehézséget okoz, mi az, ami elgondolkodtatja a szülőket, mi okoz nekik elakadást. Tudunk beszélgetni arról is, hogy mi az, amin ők változtatni tudnak, hogy jobbá tegyék ezeket a dolgokat a családjukon belül. Szóval ennek a konzultációs tanácsadásnak a kapcsán fogalmazódott meg bennem pár gondolat, amiből szeretném, ha egyszer könyv is lehetne. A szülőkonzultáció egyébként nagyon sokféle témát felölel. Kiskortól kezdve 18 éves korig nagyon sokféle pszichológiai téma van, ami előkerül, és ezt szeretném most könyv formájában átadni.


– És ez akkor csak a felnőttekhez szól, ugye? Nem lesz hozzá olyan, ami a gyerekekhez kapcsolódik, például mese?

– Így van. Amit Hajnalkával csináltunk az egy speciális 2 in 1 műfaj. Gondban is voltunk, hogy ezt most akkor a felnőtt- vagy a gyerekszekcióba kell-e tenni, ez akkor egy mesekönyv-e. Vagyis ez egy speciális hibrid. Én pedig szeretnék egy átfogóbb, nem ennyire egy témára fókuszáló, de a szülőknek ugyanúgy segítő könyvet létrehozni. Ezen dolgozom már fejben.


– A közeljövőben valamikor, valahol lehet veled találkozni, akár a felnőtteknek, szülőknek, akár ha egy kisgyerek alá szeretné íratni a saját könyvét?

– A Nyitott Akadémia szokott szakmai előadásokat szervezni. Legközelebb februárban lesz előadássorozat, 16-án Budapesten, 17-én Szegeden, 18-án pedig Pécsett. De március 16-án Győrbe, 17-én Érdre, 18-án pedig Székesfehérvárra is ellátogatunk. Ezek mind közönségtalálkozók és előadások, ahol könyvvásár, dedikálás, beszélgetés is lesz.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során híres, mondhatni klasszikus mesékből idézünk nektek. A ti feladatotok kitalálni, mi a mese címe, és beírni a helyes megfejtést a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„A tudás nem ér fel a bölcsességgel.”


Állomáslista:

12. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Deliága Évával

2025. december 23., kedd

Kulcslyuk Kiadó-mesekönyvek – Blogturné Extra



Mostani turnénk során a gyermekeink érzelmi fejlődésére fókuszálunk, amelyhez 4 csodálatos könyvet szeretnénk bemutatni nektek a Kulcslyuk Kiadó jóvoltából. Szó lesz testvérféltékenységről (pszichológiai útmutatóval), érzelemszabályozásról és az érzelmi intelligencia fejlesztéséről. Tarts velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, megnyerheted az általad választott könyv egy példányát.


Extraként ezúttal Barcs Krisztával, a Kis varázslók kézikönyve-sorozat írójával hoztam nektek egy érdekes interjút. Jó olvasást, és köszönöm neki az izgalmas válaszokat! 😊


– A Kis varázslók kézikönyve-sorozat kötetei közül még csak kettő jelent meg, de a kötetek végén található 12 pontos lista elárulja, hogy mindegyik egy-egy gyerekekkel kapcsolatos probléma megoldásáról, egy-egy érzelem feldolgozásáról szól majd. Kivéve az első kötetet, ami egy afféle bevezető rész. Miért érezted úgy, hogy szükség van egy ilyen bevezetőkötetre, és miért gondoltad úgy, hogy a mágiával, varázslással, varázserővel kapcsolod össze a gyerekek számára az adott problémák megoldását, érzelmek feloldását, feldolgozását?

– Az Így működik a lelked kapcsán többször előkerült az olvasóktól a kérdés, és a kiadóm is megkeresett, hogy a kisebb korosztálynak tudnék-e hasonlót írni – én pedig megláttam benne a kihívást a magam számára. Szerintem a legkisebbeknek a legnehezebb alkotni – hiszen annyira hisznek még bennünk, felnőttekben! Ez hatalmas felelősség, nekik tényleg csak a legjobbat szabad nyújtani magunkból. Ráadásul az ő világuk valóban egy mesevilág, ahol bármi megtörténhet. Itt a ráció kicsit a pálya szélére áll. Mivel alapvetően elég ösztönös és öntörvényű alkotó vagyok, bíztam az intuíciómban, épp a népi hitvilágról, az ősi társadalmak spirituális útkereséséről olvasgattam akkoriban – így jött képbe, hogy akkor ez egy varázslókönyv legyen.


– Amikor először belelapoztam a könyvekbe, azonnal megfogtak és elbűvöltek az illusztrációk. Ha jól látom, akvarellfestékkel készültek a rajzok, amik színesek, gyönyörűek, mondhatjuk, hogy varázslatosak. Hogyan zajlott a közös munka László Zsuzsival, a könyvek illusztrátorával?

– Alapvetően Zsuzsi is varázsolt, szokásától eltérően most akvarellel, igen. :-) Mindig nagyon szoros együttműködésben vagyunk, ért engem, és azt hiszem, én is őt, ráadásul mind a ketten borzasztóan maximalisták vagyunk. Közösen ötletelünk, melyik oldalon mi legyen, általában szokott lenni egy vízióm, hogy körülbelül mit szeretnék látni, vagy mi a lényeg, aminek át kell jönnie, és azt keressük, hogy tudja ezt ő vizuálisan elmondani. Van, hogy Zsuzsi rajza mondja el, amit akartam, nincs is szükség szövegre! Nagyon szeretem, hogy egy kreatív és öntörvényű alkotó ő maga is, saját ötletekkel és vízióval.


– Az Ébreszd fel a varázserődet! című első részben arra kéred a gyerekeket, hogy találjanak ki maguknak valami varázslónevet, és a könyv végén a sajátodat is elárulod: Kriszta, az elveszett szavak megkeresője. Miért pont ezt a nevet választottad magadnak? Mit jelentenek számodra az „elveszett szavak”?

– Ó, rajtakaptál. Azt gondolom, néha fel kell találnunk a szavainkat újra, ha már nem fejezik ki jól, amit gondolunk. Ez az Így működik a szerelem című felvilágosító könyvemben jött elő a leginkább. Ott azzal szembesültem, hogy nincsenek igazán jó szavaink a nemi szerveinkre, testi működéseinkre, ezért kénytelen voltam nyelvújítóskodni. Így lett nálam a női nemi szerv „Nőstényvirág”, a hüvelyváladék „tisztítóvíz”, a menstruáció pedig „megújhodás”. Szerintem nagyon nem mindegy, mit milyen címkével látunk el, mert ezek a címkék visszahatnak a gondolkodásunkra.


– A második könyv a félelem legyőzéséről szól. Miért pont ezt az érzelmet választottad elsőre?

– Nem tudnám pontosan megmondani, nincs racionális ok vagy marketingfogás mögötte, érzetre így jött ki a sorozat íve. Mivel mind a 12 rész szövege már megvan, egyben írtam meg, ezért az én fejemben van egy építkezése az egésznek.


– Elárulod nekünk, hogy gyerekkorodban te mitől féltél a legjobban? Sikerült azóta túllépned ezen a félelmen? Ha igen, hogyan?

– Ó, igen. Én a wc-ben lakozó boszorkánytól féltem, meg a sötéttől. A boszorkányt azt hiszem, valahogy kinőttem, a sötétséggel a szokásos módon küzdöttem meg: úgy, hogy bementem egyedül a sötétbe.


– A könyvben egy varázskavics (vagy más az adott gyerkőc által választott apró tárgy) segít a félelem legyőzésében. Neked van, vagy gyerekként volt varázskavicsod vagy valami más tárgyad, ami félelem esetén segít(ett) neked, megnyugtat(ott)?

– Egy kis plüssrókám volt, Vuk. Az ő érdemei elévülhetetlenek – egyébként a rajzfilmé is, ami csodálatosan megragadja a gyerekkori egyedüllét, félelem és kiszolgáltatottság érzéseit, és persze a bátorságot is. Hiszen mennyi mindent megcsinál Vuk! Ellenséges rókák, kutyák, a simabőrű – és megküzd velük, túljár az eszükön. Nekem Vuk segített sokat – egy zseniális történet, ami nem hazudik a gyerekeknek, viszont eszközöket ad a kezükbe.


– Ahogy a könyvben is olvasható, a félelem nem mindig negatív dolog. Volt olyan eset, amikor a félelem segített neked valamiben?

– Ez egyszerűen csak egy elővigyázatosság, egy „szimat” az emberben, hogy valamilyen helyzet vagy személy nem oké, és jobb távozni. Kár lenne a gyerekekben egy mindenhatóság-érzetet erősíteni, hiszen ez hazugság volna. Ők kicsik, a világ nagy, és igenis tud veszélyes lenni. A dolgunk nem az, hogy rettegjünk benne, hanem hogy bízzunk a saját észlelésünkben, és tudjuk, hogy mikor hasznos a futás.


– Kaptál már esetleg olvasói visszajelzéseket az első két könyvvel kapcsolatban? Sikerült a gyerek olvasóidnak elmerülniük a varázslatban és az érzéseikben?

– Igen, már hallottam kisgyerekről, aki varázskavicsot adott az anyukájának, hogy ne féljen, és úgy hallom, a könyvlapon csúszdázás és kavicspöckölgetés is igen népszerű.


– A következő rész címe „Tanít a természet: Nem vagy egyedül!” lesz. Hol tart most a könyv a kiadás folyamatában? Elárulhatsz nekünk valamit előzetesen erről a kötetről?

– Mindenképp 2026 termése lesz, még nem döntöttük el, pontosan milyen ütemezésben. A „Tanít a természet” pont a gyermeki egyedüllét, kiszolgáltatottság és magány oldását célozza. Hiszem, hogy a gyermekeknek van saját erejük is. Megküzdhetnek, és meg is küzdenek ezzel a magánnyal. Szülőként sem biztos, hogy dolgunk 0–24-ben rendelkezésükre állni – hiszen állóképes és önálló gyerekeket szeretnénk nevelni, nem? A könyveimmel szeretnék segíteni a sokszor borzasztóan túlterhelt szülőkön is, úgy vagyok vele, bármi, ami kicsit is könnyíthet rajtuk, az hasznos.


– A közeljövőben lesz valami esemény esetleg, ahol az olvasóid találkozhatnak veled személyesen is, és dedikáltathatják veled a könyveiket?

– Szoktam könyvtárakban, szülői közösségekben előadni, és a Nyitott Akadémiánál is elérhetőek dedikált könyvek. Legközelebb az SNI sulinál lesz egy videós előadásom a felvilágosításról. Nem kizárt, hogy a neurodivergens gyerekek élményvilága lesz a következő fókuszom.


Ha kíváncsi lettél a könyvekre, ITT megvásárolhatod az első részt, ITT pedig a másodikat.



Nyereményjáték:

Mostani játékunk során híres, mondhatni klasszikus mesékből idézünk Nektek. A Ti feladatotok kitalálni mi a mese címe, és beírni a helyes megfejtést a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„A dolog, amik miatt különbözöm másoktól, azok a dolgok, amik miatt én vagyok én!”


Állomáslista:

12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Barcs Krisztával
12. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Deliága Évával

2025. december 21., vasárnap

Kulcslyuk Kiadó-mesekönyvek – Blogturné Extra



Mostani turnénk során a gyermekeink érzelmi fejlődésére fókuszálunk, amelyhez 4 csodálatos könyvet szeretnénk bemutatni Nektek a Kulcslyuk Kiadó jóvoltából. Szó lesz testvérféltékenységről (pszichológiai útmutatóval), érzelemszabályozásról és az érzelmi intelligencia fejlesztéséről. Tarts velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, megnyerheted az általad választott könyv egy példányát.


Extraként ezúttal egy érdekes interjút hoztam nektek Szegleti Gabriellával, Az ugyanolyan királyfi című könyv egyik szerzőjével. Jó olvasást hozzá! 😊


– Generációkat neveltek arra, hogy az érzések gyengeségek, nem szabad őket kimutatni, el kell őket fojtani. Szerinted van esély arra, hogy a most fiatal generációk tényleg megtanulhassák az érzéseik felismerését, egészséges feldolgozását? És arra, hogy az idősebb generációk hozzáállása megváltozzon a saját és mások érzéseihez is?

– A gyerek a szülőtől tanulja meg, hogyan kezelje az érzéseit, a dühöt, a szomorúságot, a csalódást. Ha azt hallja, hogy pl. „a fiúk nem sírnak”, a gyermek azt tanulja meg ebből, hogy „az érzelmeim rosszak”, így az érzések elfojtása, szégyen vagy túlreagálás alakulhat ki. A generációk nem egyszerre változnak, hanem egymást húzva-feszítve. A kulcs nem az, hogy egyszerre mindenki „érzelmileg tudatos legyen”, hanem hogy az érzések ne legyenek szégyenletesek vagy veszélyesek. Bár még mindig erős, de már nem egyeduralkodó norma, hogy „az erős ember nem érez”. Csökken a szégyen az érzelmek körül. A fiatalabb generációk esetében egyre nagyobb az esély a változásra. Egyrészt nyelvük lett az érzésekhez. Ma már olyan fogalmak (érzelemszabályozás, határok, trauma, önreflexió) kerülnek be a közbeszédbe, amelyek korábban hiányoztak. Ami megnevezhető, az feldolgozhatóbb. Másrészt az érzelmi tanulás egyre korábban kezdődik. Szerencsére az egyre több óvodai–iskolai program, pszichoedukáció, online tartalmak révén a gyerekek előbb tanulnak az érzéseikről, mint a szüleik valaha.

Az idősebb generációk számára az érzelemelnyomás adaptív túlélési stratégia volt, nem jellemhiba (háború, hiány, autoriter rendszerek, „nem volt tér az érzésekre”). Azt gondolom, a változás ritkán elméleti belátásból történik, inkább kapcsolati tapasztalatból: pl. az unokával való kapcsolatból.


– Mesélnél nekünk arról, mikor és miért döntöttél úgy, hogy pszichológiát akarsz tanulni, ezzel akarsz foglalkozni?

– Ilyenkor olyan közhelyes dolgokat illik mondani, hogy segíteni akartam az embereken, de az az igazság, hogy ilyen családba születtem bele. Ma is ebben hiszek, és így nevelem a gyermekemet, hogy segíteni nem valami extra dolog, a mindennapok része. Tehát ami miatt pszichológus lettem, az a tudományos érdeklődés, hihetetlenül izgalmasnak tartom az idegrendszer és a psziché működését.


– Melyik volt az az érzelem, amit a legnehezebb volt számodra kezelni gyerekként?

– Arra nem emlékszem, hogy számomra mi volt az, de ha egyetlen érzelmet kellene kiemelni, amelyet gyermekként a legnehezebb felismerni, elviselni és egészségesen feldolgozni, az a szégyen. Mert a szégyen nem azt üzeni, hogy „valami rosszat tettem”, hanem azt, hogy „velem valami baj van.” Ez gyerekkorban különösen romboló, mert a személyiség kialakulásának idején zajlik. A gyerek még nem tudja elválasztani a viselkedést az önértékeléstől. Egy tekintet, egy sóhaj, egy összehasonlítás („bezzeg a testvéred, az osztálytársad” stb.) elég hozzá. A szégyen egy csendes érzelem. Nem „kitör”, mint a düh, hanem befelé fordul, így a felnőttek számára gyakran láthatatlan, de a szégyen ritkán marad „tiszta” formában. Átalakulhat dühé („rossz vagyok, ezért támadok”), szorongássá („ha hibázom, elveszítem a szeretetet”), visszahúzódássá („jobb, ha nem csinálom, úgysem sikerül”) vagy perfekcionizmussá („akkor leszek elfogadható, ha tökéletes vagyok”). Sok gyermekkori problémás viselkedés mögött valójában kezeletlen szégyen áll.


– Most, felnőttként van olyan érzelem, amit még mindig nehezen ismersz fel magadban, vagy nehezen kezdesz vele valamit?

– Az érzelemszabályozás egy egymással kölcsönhatásban álló biológiai, pszichológiai és környezeti tényezőből ered. Így természetesen, ha stresszesebb időszakot élünk meg, fáradtabbak vagyunk, túl kevés a pihenés és túl sok a stimuláció, az gyengíti a szabályozási képességünket. Így vagyok ezzel én is, mint mindenki más. Ilyen esetekben még fontosabb, hogy a megfelelő gyakorlati technikákat alkalmazzuk. Számomra a mozgás kifejezetten segít a stresszcsökkentésben. Fontos, hogy mindenki megtalálja a számára legsegítőbb eszköztárat.


– A történetben szereplő királyfi a családtagjai (szülei és nagymamája) elvárásai miatt omlik össze. Egyszerűen képtelen megfelelni ezeknek, ami elszomorítja. Mennyire kell megfelelnünk másoknak, és mennyire kell önmagunknak lenni ahhoz, hogy egészséges gyerek és később felnőtt lehessen belőlünk?

– A probléma nem a megfelelés, hanem amikor a kapcsolat ára az önfeladás, amikor a külső elvárások vezérlik az önértékelést, az érzelmek elfojtása egyfajta „biztonsági stratégiává” válik. A gyerekek természetesen alkalmazkodnak, mert így „működnek”, de szükségük van arra, hogy megtapasztalják:

· A kapcsolataim nem szűnnek meg attól, hogy önmagam vagyok.
· Az érzéseim elviselhetők mások számára.
· Lehet nemet mondani anélkül, hogy elveszíteném a szeretetet.

Ha ezek hiányoznak, akkor a gyerek vagy túlzottan megfelel („jó gyerek” szindróma), vagy lázadással, indulatokkal védi az identitását.


– A könyvben különböző kérdések, játékok, gyakorlatok vannak, amik segítenek a gyerekeknek felismerni és kezelni az érzéseiket, a felnőtteknek pedig abban, hogy hogyan támogathatják a gyerekeiket vagy a rájuk bízott gyerekeket ebben. Ezeket a módszereket kipróbáltad konkrétan a munkád során? Hogyan döntötted el, hogy mely kérdések, játékok, gyakorlatok kerüljenek be a könyvbe?

– Azok a gyakorlatok, technikák kerültek a könyvbe, amik valóban működnek, amiket terápiás helyzetekben is alkalmazunk, tanítunk a gyermekeknek, szülőknek. Az érzelemszabályozás fejlesztésében 3 fontos lépés/szabály van.
1. Legyünk példaképek (szülőként először nekünk kell megtanulni kezelni az érzéseinket, hogy példát tudjunk mutatni).
2. Beszélgetés és elfogadás (ismerjük fel az érzéseket és a szerepüket, különböztessük meg a viselkedéstől, ne legyen szégyellni való dolog érezni).
3. Gyakorlati technikák (találjunk rá a saját gyakorlatainkra, legyen ez légzőgyakorlat, mozgás, kreatív tevékenység, relaxáció stb.).
Erre törekedtünk a technikák kiválasztásánál is, hogy mindenki megtalálhassa a számára használható eszközt.


– Milyen volt a közös munka Vibók Ildivel? Először megírta a mesét, és utána készült el a gyakorlatokat, kérdéseket, játékokat tartalmazó rész általad, vagy pont fordítva történt? Te mennyire szóltál bele a mese alakulásába?

– Ez egy izgalmas interaktív és dinamikus folyamat volt, amiben egymás ötletei, gondolatai folyamatosan formálták a másikat. Először rövid összefoglalókat írtam az alapérzésekről, esetekről, amikkel a munkám során találkoztam, ezekből Ildi elkezdett ötletelni. Egy zseni, kimeríthetetlen kreativitással, szerintem 10 mesekönyvet lehetne teleírni azokból a történetekből, amiket felvetett. Ezekből persze nekem is újabb és újabb gondolatom támadt, és így tovább.


– Miért érezted úgy, hogy nemcsak a gyerekekhez kell szólnod a könyvben, hanem a felnőttekhez is?

– Az érzelemszabályozással nem születünk, ezt a készséget tanuljuk. A szülők szerepe, példamutatása, készségei, hogy támogató és ítélkezésmentes légkört teremtsenek, ahol a gyermek szabadon kifejezheti érzelmeit, a legfontosabb. Ebben szükséges, hogy ők is támogatást, útmutatást kapjanak, hogy megfelelően tudják segíteni a gyermekeiket.


– Lesz folytatása a könyvnek? Ha igen, miről fog szólni? Esetleg megtudhatjuk, milyen volt Jonatán és Piros együtt eltöltött nyara, és újabb érzelmeket ismerhetünk meg?

– Rendkívül élveztük, szerettük ennek a könyvnek a születését, fontosnak tartjuk, mindkettőnknek és a kiadónak is szívügye a téma, így elképzelhető. Az interjú közben is születtek új ötleteim…


– Ennek nagyon-nagyon örülök. Köszönöm szépen az izgalmas válaszaidat, és további sok ihletet neked! 😊


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során híres, mondhatni klasszikus mesékből idézünk Nektek. A Ti feladatotok kitalálni mi a mese címe, és beírni a helyes megfejtést a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„A végzetedet te irányítod. Nincs szükséged varázslatra hozzá. És nincs varázslat arra sem, hogy megoldhasd a problémákat!”


Állomáslista:

12. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Szegleti Gabriellával
12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Barcs Krisztával
12. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Deliága Évával