Raynor Winn Háborgó csend című kötete ott folytatja a történetet, ahol A tenger útja abbamaradt – de az út korántsem ért véget. A testi és lelki megpróbáltatásokkal terhelt vándorlás újabb szakaszához érkezünk, ahol a természet csendje és zordsága ismét tükröt tart az ember elé. A Blogturné Klub turnéja során egy érzékeny, mélyen emberi történetet ismerhetünk meg kitartásról, elfogadásról és arról, hogyan találhatunk békét a háborgás közepette.
Miért választottam ezt a könyvet?
Az első rész érdekes volt, kicsit felfedezhettem általa úgy a világot,hogy nekem nem kellett a főszereplőkkel együtt szenvednem túrázás közben, ezért gondoltam, a második rész is hasonló élményeket ad majd.
Külcsín és kivitelezés
A Háborgó csend borítójának stílusa azonos A tenger útjáéval, egyszerű, letisztult, de valahogy mégis harmonikus a szemnek. Ezúttal a fehér mellett a zöld és a sárga, narancssárga színek dominálnak, és a kép azt a tanyát ábrázolhatja, ami a könyvben is szerepel. Szóval passzol a történethez, és úgy alapvetően jól is néz ki.
Ahogyan az első rész, úgy ez sincs a kezemben nyomtatott példányként, szóval csak a korábbi tapasztalataimra hivatkozva mondhatom, hogy valószínűleg pont ugyanolyan minőségű a kivitelezés, mint más KMK-könyvek esetében.
A borító egyébként szintén 5-ből 5 pont nekem, mert bejön ez a stílus és színvilág.
Alapsztori
Az első könyv után azt hittem, hogy ez a rész is egy túra történetét meséli végig nekünk, de olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy ezúttal valami teljesen mást kapok majd. A sztori most leginkább a múltbeli dolgok feldolgozásáról, a gyerek- és fiatalkori emlékekről szólt, valamint az újrakezdésről és az elvesztett bizalom visszaszerzéséről. Túrázás csak a visszaemlékezésekben történt, valamint a könyv utolsó harmadában.
Amikor rájöttem, hogy most nem egy túra lesz a középpontban, először megijedtem, hogy vajon így érdekes lesz-e számomra a történet, de végül örültem neki, hogy nem ugyanazt kaptam, amit az első könyv adott, hanem az író képes volt újítani. És most is olyan alapproblémákat, gondolatokat hozott be a történetbe, amik mások számára is érdekesek és fontosak lehetnek.
Szóval az alapötlet nekem 5-ből 5 pont.
Cselekmény
A könyvet ezúttal is három részre osztanám. Az elsőben Ray és Moth megpróbálnak visszailleszkedni a normális életükbe. Egy jóakarónak köszönhetően lakhatási lehetőséghez jutottak, Moth a betegsége ellenére elkezdte az egyetemet, Ray viszont még mindig keresi a helyét és önmagát, borzalmas tragédiákon kell átmennie (az anyja haldoklik, és neki kell élet-halál döntést hoznia a kórházban), és közben visszaemlékszik a gyerek- és fiatalkorára is.
Nagyon át tudtam érezni Ray kétségeit, önvádját, fájdalmát. Ha egy szerettünkről van szó, és nekünk kell eldöntenünk, hogy kitesszük-e egy veszélyes és fájdalmas műtétnek, ami szenvedést okozhat neki, vagy egyszerűen csak hagyjuk gyorsan meghalni, hogy ne szenvedjen sokáig, bárhogy is döntünk, végül úgy érezzük majd, hogy rosszul választottunk, és utálni fogjuk magunkat érte. Ezt a két kutyusom halála miatt pontosan tudom. Mindkettejüknél másképp döntöttem, és végül mindkét döntés miatt lelkifurdalásom volt. És Ray helyzetét még az is nehezítette, hogy tudta, Mothra hamarosan ugyanaz a szenvedés és vég várhat majd, amit az anyjánál végignézett.
Tetszettek a gyerekkori és fiatalkori visszaemlékezései, bár őszintén szólva nem tudtam eldönteni, hogy a szülei szimpatikusak-e számomra, vagy sem. Mindketten elég szigorúnak tűntek, és több mindenben is irányítani akarták Rayt, de közben meg megértettem a félelmeiket Mothtal kapcsolatban. Mert bár alapvetően rendes ember, már fiatalkorában is szerette a veszélyes kalandokat, és simán magával vitte ezekre Rayt is. És bár Moth szó szerint meghalt volna, hogy Rayt biztonságban tartsa, szülőként azért normális, hogy aggódik az ember. És Moth fiatalon valóban nem tűnt megbízható férfinak, aki képes biztonságos életet nyújtani Raynek, méghozzá olyan életet, amilyenre Ray vágyik. De persze ott van az is, hogy fontos a szerelem és a bizalom, és Ray az első pillanattól szerelmes volt Mothba, és bízott benne. Amúgy teljes joggal, mert Moth is őszintén szerelmes volt Raybe már az elejétől kezdve. Szóval a szülők és Rayék szempontjait és érzéseit is megértettem a visszaemlékezések során a párválasztásával kapcsolatban.
– Gyere! Bízz bennem, nem esik bajod!Elkezdtem mászni. Könnyebben ment, mint gondoltam: az ujjaim megtalálták a kapaszkodókat, biztos lábakkal haladtam. De amikor elértem arra a pontra, ahol Moth meghajlott, a tornacipőm megcsúszott, és már nem is voltam a sziklán. Egy pillanatra meginogtam, de aztán Moth a kötél után kapott, és megállította a zuhanásomat, így a levegőben himbálództam. Láttam az arcát a szikla tetején, ahogy vörös fejkendőbe kötött haja lobogott a szélben.– Tartalak, nem eshet bajod.
Az viszont tuti, hogy baromi romantikus volt Ray és Moth szerelme, és nem kétlem, hogy igaz szerelem, hiszen évtizedeken át kitartott, és még most is mélyen éreznek egymás iránt.
A könyv első harmadában született meg Ray első regényének kézirata (amit eredetileg nem is megjelenésre szánt, hanem csak Mothnak, hogy ha a betegsége miatt elfelejtené az élményeiket, legalább olvashasson róluk), de csak a második harmadban jelent meg, ekkor pedig felbolydult emiatt egy kicsit az élete. Ez a rész nosztalgikus hangulatba hozott, mert tisztán emlékszem még, milyen is volt az első regényem megjelenése. Új, izgalmas, ijesztő, reményteli, fárasztó... Raynek köszönhetően kicsit újra átélhettem az egészet.
Spoiler nélkül, egy izgalmas, de rizikós lehetőség is rátalál Rayre és Mothra. Mindkettejüket nagyon vonzza a lehetőség, mert egy álmuk válna valóra, de közben tartanak attól, hogy megint pofára ejtik majd őket. Újra meg kell tanulniuk másokban bízni, ami nagyon nehéz, főképp, ha egyszer már megjárta az ember. De egyszer már elvesztettek mindent, és mégis újra tudták kezdeni. Nekem ez a rész tetszett a legjobban a könyvből, mert érdekes volt látni, hogyan kezdenek Rayék ismételten valami teljesen új dologba. Kíváncsi voltam, sikerül-e nekik, milyen gondokkal szembesülnek majd, és hogy Moth egészségére vajon milyen hatással lesz ez az új, természetközeli környezet és az intenzív testmozgásnak is beillő munka.
A harmadik harmadban vár csak ránk egy újabb túrázás. Ray és Moth elhatározzák, hogy az első könyvből már megismert barátaikkal, Dave-vel és Julie-val elmennek Izlandra túrázni. Ez a túra teljesen más, mint az első könyvbeli. Egyfelől már nem kényszer, mert Rayéknek van otthonuk, ahová bármikor visszatérhetnek. Másfelől nem kettesben, hanem barátokkal vágnak bele. És ezúttal nem kell éhezniük és a legnagyobb természeti kihívások közepette is odakint éjszakázniuk. Vagyis ez a túra nem annyira kínzó, és bár balesetek bármikor történhetnek, kevésbé életveszélyes is.
Örültem, hogy ezúttal új országot, tájakat járhattam be Rayékkel, és hogy az új út alatt teljesen másféle problémákkal néztek szembe és élményeket éltek át. Mielőtt belekezdtem a könyvbe, kicsit féltem tőle, hogy ugyanazt, vagy legalábbis hasonló utat fognak bejárni, mint az első részben, és úgy érzem majd, hogy nem egy folytatást, hanem egy ismétlést kaptam, de szerencsére nem így történt.
5-ből 4,5 pont.
Karakterek
Rayjel ebben a részben sokkal jobban együtt tudtam érezni, és azt hiszem, kicsit jobban meg is ismertem őt. Rájöttem, hogy nem azért beszél visszatetsző módon néha az emberekről, mert bunkó, hanem egyszerűen csak szélsőségesen introvertált. Amit teljesen át tudok érezni, mert én is az vagyok. Ez ebben második könyvben jobban átjött.
Motht még mindig nagyon bírtam. Kedves ember, jó férj, dolgos, intelligens, érzékeny. Sokkal kommunikatívabb másokkal, sokkal nyitottabb az emberek felé. Ebben a részben is nagyon aggódtam érte, mert bár vannak jobb időszakai, a betegsége ebben a könyvben rosszabbnak tűnt, mint az elsőben. Úgy láttam Molyon, hogy külföldön már megjelent a 3. rész (vagy most fog megjelenni), remélem, hogy továbbra is sikerül javítani Moth állapotán annyira, hogy normális életet tudjon élni. Nem nagyon olvastam utána a valódi Ray és Moth életének, úgyhogy azon kívül, hogy tudom, volt némi botrány körülöttük amiatt, hogy mennyi igaz a könyvekből, fogalmam sincs, hogyan alakult az életük. És nem is szeretném tudni, hogy a harmadik résznek is tiszta lappal állhassak majd neki.
– Te meg mit csinálsz idelent? Éppen csinálni akartam egy kis pirítóst, de gondoltam először megnézlek.– Várok.– Mire?– Egy farontólepkére.– Egy lepkére? Miről beszélsz?– Ez egy olyan lepke, ami öt évet tölt lárvaállapotban, és szerintem ebben a fában rejtőzik.– Akkor itt fogsz ülni öt évig?– Lehet, hogy muszáj lesz.– Inkább gyere, és egyél egy kis pirítóst, még mielőtt a tea kihűl.
Tetszett, hogy ezúttal Ray és Moth nemcsak összefutott, majd szinte azonnal búcsút is mondott embereknek, ahogyan az első részben, a túra során, hanem voltak állandónak mondható mellékszereplők. Szomszédok, barátok, a könyv végén lévő túra során egy fiatal lány, aki épp szerelmi bánatot él át. Az ő karaktereik színesítették a cselekményt, érdekelt, hogy mi lesz velük (és örülök, hogy a fiatal lány végül úgy döntött, ahogy).
5-ből 4,5 pont.
Lezárás
Nekem egy kicsit hirtelen ért véget a történet, itt most nem volt olyan nagy életfordulat, mint az első könyv végén (ahol Rayék hajléktalanból újra lakhatással és tervekkel rendelkező emberekké váltak), hanem csak kaptunk néhány fontos tanulságot a túra után, és ennyi. Bár lehet, hogy csak azért van hiányérzetem, mert szívesen olvastam volna még tovább is a történetet.
5-ből 4,5 pont.
.jpg)
Hogy tetszett ez a könyv?
Nem azt kaptam, amire eredetileg számítottam, vagyis egy, az első könyvhöz hasonlító történetet egy hosszú túráról, de azt hiszem, ez pont pozitív meglepetés volt számomra. Nagyon érdekes volt Ray gyerekkoráról olvasni, arról, hogyan szerettek egymásba Mothtal. Az édesanyjával kapcsolatos döntések tekintetében és úgy az egész veszteség tekintetében nagyon együtt tudtam érezni Rayjel, a könyve megjelenése pedig nosztalgikus érzéseket és emlékeket hozott elő belőlem. A könyv végén lévő túra nem volt annyira brutális, mint az első könyvbeli, de pont ezért tetszett, mert így egy kicsivel vonzóbb volt számomra.
Szóval összességében 5-ből 4,5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Akik szeretnek átlagos, mégis különleges emberek életéről olvasni, szeretik a természetet, és szeretnének kicsit szétnézni egy másik országban a főszereplők segítségével.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Játékunkban Anglia híres látnivalói kerülnek a középpontba. A feladatotok egyszerű: egy-egy kép alapján kell felismernetek, melyik ikonikus helyszínt látjátok, és a helyes megfejtést beírni a Tally megfelelő sorába.
Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
02. 13. Milyen könyvet olvassak?
02. 15. Könyv és más
02. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út
