Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója – Az éhes árnyék – Blogturné

A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett az Egy kis boszi naplója második része, amelyben Luna ismét izgalmas – boszorkányos – kalandokba keveredik. Ismerd meg ezt a middle grade képregényt a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd Az éhes árnyék egy példányát!

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretek rajzolni, szeretem a képregényeket, és az első rész is érdekes, aranyos volt, szóval gondoltam, folytatom ezt a történetet.

Külcsín és kivitelezés

Egy kemény borítós könyvről van szó, ami annak ellenére, hogy átlagos méretű, alig van súlya. Szóval akár mászkálás közben is könnyedén olvasható úgy, hogy nem szakad le az ember csuklója. Ami számomra előny, mert a trombózisom óta gyakran olvasok fel-le sétálgatva.

A borító háttérszíne bordós-lilás árnyalatú, és a főszereplő, Luna van rajta, egy nyaklánccal a kezében. A nyaklánc ragyog, Luna árnyéka pedig egy más kinézetű lányt jelenít meg. Luna vállán ott a táskája, amiből a macskája, Laszlo kukucskál ki. Az illusztráció ugyanolyan stílusú, mint a képregény maga, és illik az adott rész történetéhez is. Egyébként nekem nagyon bejön a rajzok stílusa, igazán szép, grafikailag jól kidolgozott képregény.

Szóval 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Maga a boszis sztori fiataloknak nem új ötlet, de az, hogy képregény formába önti valaki, mégis egyedivé teszi. A tinik amúgy szeretik a boszorkányokról szóló történeteket, úgyhogy valószínűleg bevonzza őket ez a világ. Anno fiatalon én is odavoltam egy csomó boszorkányos ifjúsági sorozatért.

Ez a második rész egyébként az iskolai bullyingról és az önelfogadásról szól, ami bár szintén nem egyedi téma, nagyon fontos minél többet beszélni róla, mert igencsak aktuális. Sajnos túl gyakran jön szembe velem olyan hír, ami arról szól, hogy egy gyerek azért próbált öngyilkos lenni, vagy lett az, mert az iskolában a társai bántalmazták. Ha csak egy bullyingolt gyereknek is erőt ad ez a történet, vagy egyetlen gyerek is meggondolja magát, és nem bántja a társait, már nagy haszna volt a kötetnek.

Szóval 5-ből 4,5 pont.

Cselekmény és karakterek

Luna Hushról kiderült az előző részben, hogy boszorkány, de az iskolában továbbra sem szabad használnia az erejét. Így megvédeni sem tudja magát azoktól, akik minden alkalmat megragadnak arra, hogy kigúnyolják. Mikor meglátogatja a nagymamáját a másik dimenzióbeli otthonában, talál nála egy érdekes varázsmedált, ami állítólag előhozza a lényének a „jobb” oldalát. Vagyis laza és menő lesz tőle, és képessé válik megvédeni magát. A probléma csak az, hogy ezt a változást egy, a medálban élő démon segíti elő, aki át akarja venni Luna felett az uralmat.

Először is, nagyon örülök, hogy a képregény egy kis összefoglalóval kezdődik, hogy mi történt az első részben. Az első rész hat éve jelent meg magyarul, akkor olvastam, és bár voltak halovány emlékeim róla, de a részletekre már nem nagyon emlékeztem. És ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Úgyhogy jó ötlet volt ezzel kisegíteni az olvasókat.

Luna aranyos karakter, és igazán együtt tudtam érezni vele. Bár nem értettem egyet vele, de teljesen megértettem, hogy miért próbált még azután is varázsolni a medállal, hogy megtudta, veszélyes lehet. A szomorú az, hogy alapvetően egy csinos, okos, tehetséges és különleges kislány, és a gonoszkodó gyerekek mégis képesek elhitetni vele, hogy meg kell változnia, mert különben nem szerethető. És sajnos ez ilyen idős korban (sőt, van, akinél később is) tényleg így működik. Annyira meg akarunk felelni másoknak, hogy akár olyasmit is megteszünk, ami árthat nekünk, csak hogy elfogadjanak.

Majdnem mindenki azt tanácsolta Lunána, hogy egyszerűen csak ne törődjön a gonoszkodással. És persze, ez lenne a valódi megoldás, de mégsem ennyire egyszerű. Az ember nem tudja csak úgy kikapcsolni az érzéseit. Persze elfojthatja őket, de saját tapasztalatból tudom, hogy attól csak rosszabb lesz. És kell egyfajta érettség és rengeteg tapasztalat addig, míg az embert már tényleg egyáltalán nem érdekli, mit mondanak róla mások. Ez pedig idő és tapasztalatok híján egyszerűen nem lehet meg egy Luna korabeli lányban.

Luna anyukája egyébként bár támogatta a lányát, de kicsit figyelmetlen volt vele szemben. Tudta, hogy a lányát gúnyolják az iskolában, amit a lány nehezen visel, mégis olyasmit tett, amiről sejthette, hogy csak ront Luna helyzetén. Persze utólag engedélyt kért rá, de úgy, hogy Lunának lényegében esélye sem volt nemet mondani az adott dologra. Szóval ez kicsit érzéketlen volt az anyjától.

A történetben van egy iskolai szépségkirálynő-választáshoz hasonló esemény is, ami kicsit előhozta az emlékeket a Carrie című filmről, de azért annyira nem volt durva, lévén, ez egy gyerekkönyv. Viszont azt jól bemutatta, hogy miért működnek rosszul ezek az események, és hogy miként kellene változtatni rajtuk, hogy valódi értéket adjanak.

A cselekmény érdekes volt, akadtak benne izgi részek, amikor kíváncsian vártam, mi fog történni, és a benne lévő tanulságokat is jól átadta. Talán csak azt találtam kissé egyszerűnek és túl gyorsnak, ahogyan Luna végül legyőzte a démont.

5-ből 4,5 pont.

Lezárás

A könyv vége úgy zárult, ahogyan az egy gyerekkönyvtől elvárható. Luna rájött, hogy a medál nélküli valódi önmaga pont jó úgy, ahogy van, és nekiállt, hogy megváltoztassa az iskola légkörét. Ez pedig tökéletes tanulság a gyerek olvasóknak.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Tetszik az illusztrációk stílusa, és érdekes volt a történet is. Luna érzéseit, problémáit teljesen át tudtam érezni, és nagyon fontos témának tartom a bullyingot és az önelfogadást is. Szóval ez egy aranyos kis képregény jó tanulságokkal.

5-ből 4,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Igazából bárkinek, aki szereti az aranyos ifjúsági képregényeket és a boszis történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Te is imádod a boszorkányos történeteket? Akkor bizonyára könnyedén kitalálod az idézetek alapján, hogy melyik könyvre gondoltunk! Ha pedig megvan a megfejtés, csak be kell írnod a címet a Tally-form megfelelő sorába.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Nemrégiben a polgármester úrnak is ajánlottam, hogy rejtse el legalább a gerincét, ha nem akarja, hogy városszerte kitudódjon, nem teljesen egyenes neki.”

Állomáslista:

Blogturné

07.20. Utószó

07.21. Csak olvass!

07.23. Dreamworld

07.24. Spirit Bliss Sárga könyves út

07.25. Könyv és más

Rachel Reid: Game Changer – Mindent vagy semmit (Heated Rivalry 1.) – Blogturné

Kip és Scott párosa a Heated Rivalry című sorozatban meghódította a nézőket, és most végre magyarul is megjelent a róluk szóló könyv, a Game Changer. Ismerd meg a történetüket, és játssz velünk, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted az egyik példányt.

Miért választottam ezt a könyvet?

Néhány hónapja megnéztem a Heated Rivalry című sorozatot, amiben bár Kip és Scott nem főszereplő, de kaptak egy saját részt, ami csak róluk szól. És ez a rész volt a kedvencem az egész sorozatban. Kip és Scott karaktere, szerelme valahogy sokkal jobban megfogott, mint Ilya és Shane párosa. Szóval gondoltam, elolvasom a róluk szóló könyvet is, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy mennyiben tér el attól, ami a sorozatban történt velük.

Külcsín és kivitelezés

Bár ez a könyv sincs még nálam, de valószínűleg a megszokott KMK-s minőséget hozza. A borító is a KMK-ra jellemző egyik stílust képviseli: rajzolt illusztráció formájában szerepel rajta Scott és Kip abban a bizonyos smoothie-bárban, ahol Kip dolgozik, és ahol először találkoztak.

Őszintén bevallom, ez a borítóstílus sem áll túl közel hozzám, ahogyan a KMK-s „fekete háttér-szimbólum” stílus sem. Valahogy az illusztráción lévő emberek olyan túl tökéletesek, az arcuk meg minden... Nem tudnám elmondani, miért érzem így, de egyszerűen nincs bennük lélek. Viszont a rajz kapcsolódik a történethez, és a karakterek kinézete is illik a leírtakhoz (a filmbeli karakterekhez egyáltalán nem, de ez végül is a könyv, úgyhogy ezzel nincs gondom).

Szóval nekem 5-ből 3 pont.

Alapötlet

Ez a regény tipikusan a melegek egyik legfőbb problémájáról, a rejtőzködésről és a coming out nehézségeiről szól. Nincs benne semmi új. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy a téma újra és újra megjelenjen a történetekben. Egyfelől, hogy az LMBTQ+ emberek erőt meríthessenek belőlük. Másfelől, hogy a nem a közösséghez tartozók edukálódjanak, megérthessék, átérezhessék a történetek által, hogy milyen nehéz is melegnek lenni egy heteró férfiak által uralt közösségben, és mennyire nehéz felvállalnia magát az embernek.

Szóval bár a téma nem új, és a történet a melegregényekben megszokott toposzokat használja fel újra a saját stílusában, ennek ellenére fontos problémákat dolgoz fel.

5-ből 4 pont.

Cselekmény és karakterek

Kip egy smoothie-bárban dolgozik, és az élete megrekedt kissé. Aztán egy nap besétál a munkahelyére Scott Hunter, a sztárhokis, és kér tőle egy smoothie-t. A két férfi körül azonnal izzani kezd a levegő, és szép lassan egymásra is találnak. Ám Scott nem meri felvállalni nyilvánosan a melegségét és a kapcsolatukat. Ő lenne az első a profi jégkorong világában, aki nyíltan vállalná, hogy meleg, és ez megijeszti. Attól fél, hogy ezzel nemcsak a karrierjének tenne keresztbe, hanem azoknak is gondot okozna, akik számítanak rá, akiket nemcsak a csapatának, hanem valamiféle családjának is tart. Kip viszont hosszú távon képtelen elviselni, hogy még a saját szülei előtt is titkolnia kell, mennyire szerelmes. Szóval Scottnak muszáj eldöntenie, hogy mit tesz kockára inkább, a szerelmét vagy a karrierjét.

Amikor belekezdtem a regénybe, először nagyon hasonlított a sorozatbeli Scott–Kip-részhez, de aztán sok minden másképp történt benne, és ezt egyáltalán nem bánom. Így megvolt olvasás közben a nosztalgia, de a különbségek miatt mégsem éreztem úgy, hogy unatkoznék. Mindig kíváncsi voltam, hogy vajon mi történik, ugyanúgy alakulnak-e épp az adott események, vagy eltérünk a filmtől.

Ami nagyon tetszett, hogy itt kicsit lassabb volt Kip és Scott kapcsolatának a kibontakozása. A filmben Scott konkrétan az első együtt töltött éjszaka után odaköltöztette magához Kipet. Ami elsőre romantikusnak tűnik, de azért jobban belegondolva, kicsit fura. A valóságban valószínűleg inkább tényleg egy sorozatgyilkos tenne ilyesmit (erre utalnak is filmben), és Kip egy pincében végezné megkötözve. 😅 Érdekesebb és mondjuk úgy, egészségesebb volt így, hogy szép lassan alakultak a dolgok. Először Kip azt hitte, csak volt egy jó éjszakájuk, aztán később, hogy állandó szexpartner kell Scottnak, akibent megbízhat, végül elismerték egymásnak a valódi érzéseiket, és belekezdtek egy titkos, de valódi párkapcsolatba. Aztán persze jöttek a problémák, majd a megoldás. A valóságban általában inkább így működnek a dolgok szerintem.

Tetszett az is, hogy a könyv nagyobb bepillantást engedett Scott életébe, a jéghoki világába. Jobban megismerhettük Scott csapattársait, megtapasztalhattuk a sportvilág heteronormatív, néhol homofób légkörét. Ezáltal pedig kicsit jobban megérthettük, hogy Scott miért habozik, amikor a coming outról van szó.

Scott három legjobb barátját nagyon megkedveltem, imádtam, ahogyan reagáltak, amikor Scott végre összeszedte a bátorságát. Az edzője is jófej volt. Neki volt hasonló tapasztalata nem fehér játékosként, ugyanis, amikor még játszott, csak ő és még egy játékos volt összesen a ligában, aki nem fehér. Szóval pontosan tudta, milyen kisebbségnek lenni, milyen a gyűlölködés, a beszólások, az, hogy az újságírók és riporterek nem a teljesítményedre kíváncsiak, hanem a bőrszínedre, és hasonlók.

Összeölelkeztek, és a többiek is csatlakoztak hozzájuk.

– Amúgy – mondta Bennett, miután elváltak –, hogy hívják? 

Scott elmosolyodott.

– Kip.

– Kip?! – Carter arca felragyogott. – Hát ez a legcukibb dolog, amit valaha hallottam! Viccelsz?

– Hála istennek – szólt közbe Huff –, már azt hittem, hogy titokban Rozanovval kavarsz.

– Szeretné… – vágta rá Scott.

Scott ügynöke viszont megijesztett egy kicsit, mert bár elfogadóan reagált, pontosan felvázolta Scottnak, hogy mivel járhat a karrierjét tekintve, ha coming outol. És hát, ijesztő volt belegondolni, hogy igen, lényegében az egész addig felépített élete, amiért küzdött, harcolt, keményen melózott, romba dőlhetne csak azért, mert olyasvalakit szeret, akit mások szerint nem kéne.

Bár volt mélypontja Scott és Kip kapcsolatának, de mindvégig szerették és tisztelték egymást. Örültem, hogy a könyvben láthattuk, hogy mi történt a szülinapozás és Stanley-kupa között. A filmben úgy jött le kicsit, mintha a szülinapozás után szétmentek volna hosszabb időre, és csak a Stanley-kupán találkoztak volna újra. De itt megkaptuk a kettő közötti kieső időt, és megtudhattuk, hogy ez egyáltalán nem így történt. Aminek nagyon örülök.

Ami kevésbé tetszett, hogy a könyvben baromi sok részletes szexjelenet volt, és szerintem nem voltak túl jól megírva. A filmben is volt szexjelenet Scott és Kip között, de csak néhány, és azok romantikusak, aranyosak voltak. A könyvben viszont nagyon lelassította a valódi cselekményt az, hogy átlagosan kb. 5–10 oldalanként szexeltek. Egy-két szexjelenet egyáltalán nem zavart volna, még akkor sem, ha nincs túl jól megírva, de így minden egyes egymásnak eséskor azon járt a fejem, hogy oké, oké, de ehelyett inkább beszélgethetnének valami mélyebb dologról, vagy történhetne valami érdekes, romantikus a cselekményben, vagy kibontakoztathatnánk jobban a személyiségüket, esetleg a baráti kapcsolataikat. És hát igen... Biztosan velem van a baj, de a szex közben lefolytatott párbeszédekről nekem a rossz pornó jutott eszembe. Nem izgatóak voltak, hanem csak felvontam a szemöldökömet, hogy ez most komoly? Ki mond ilyesmiket az ágyban? Szóval bár a történet maga tetszett, az erotikus jelenetek voltak szerintem a gyenge pontja.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy egyetlen dolgot azért nagyon értékeltem a szexjelenetekben is, hogy nem voltak sztereotipikusak. Hiába Scott volt a sportoló, és ezáltal a magasabb, izmosabb, a társadalom által „férfiasabbnak” tartott fél, ugyanúgy élvezte a befogadó szerepet a szexben, mint az aktív szerepet. Mert hát, nem kinézettől függ az, hogy ki mit szeret a szexben.

Scottért és Kipért amúgy odavagyok. Nagyon szerethető karakterek mindketten, és együtt is igazán cukik voltak. Imádtam, amikor tényleg beszélgettek, amikor nem erotikus, hanem romantikus jeleneteik voltak.

Szóval 5-ből 4 pont.

Lezárás

Tökéletesen elégedett voltam azzal, ahogyan a történet zárult, bár a filmből nagyjából már tudtam, mire számíthatok. A Stanley-kupa-jelenet itt is imádni való volt, és örültem, hogy az utolsó jelenetben (is) megjelent Ilya, és ezzel átvezettek minket kicsit a második könyv történetébe. Amit amúgy szintén nagyon szeretnék olvasni majd.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A számomra túl sok és szerintem nem túl jól megírt szexjelenetet leszámítva nagyon élveztem a történetet. Kip és Scott igazán szerethető karakterek, nagyon aranyosak együtt, és teljesen átéreztem mindkettejük helyzetét, problémáit, érzéseit. Tetszett, hogy a könyv története jól visszaadta a sorozatbeli történéseket, de azért annyira más volt, hogy ne unjam, sőt, kíváncsian olvassam. Ahogyan az is tetszett, hogy a könyvben jobban beleláthattunk a jéghoki világába, mint a filmben, és így jobban megismerhettük Scott barátait, életét.

Szóval 5-ből 4 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az LMBTQ+-könyveket, és szeretne betekintést nyerni a jéghoki világába egy kicsikét.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunk során olyan LMBTQ+-regényekből találsz idézeteket, amiket bátran ajánlunk, ha szereted Scott és Kip párosát. A feladatod, hogy felismerd, mely kötetből idézünk, és beírd a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

– Egész életemben ki akartam tűnni a tömegből, de esküszöm, ha azzal mennék haza, hogy mostantól transzexuális vámpírjeti leszek, akkor is csak azt mondanák, hogy: „Jaj, Jamie! De cuki vagy!”

Állomáslista:

Blogturné

07. 20. Sorok között

07. 21. Hagyjatok! Olvasok!

07. 23. Ambivalentina

07. 25. Zakkant olvas

07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 29. Readinspo

S. F. Williamson: Sárkányok háborúja (Sárkányok nyelvén 2.) – Blogturné

A Sárkányok háborúja, S. F. Williamson nagy sikerű Sárkányok nyelvén-sorozatának folytatása már magyarul is elérhető az Anassa Kiadó gondozásában, és ismét egy sárkányokkal, politikai intrikákkal és veszélyes küldetésekkel teli világba repíti az olvasókat. Vivien Featherswallow ezúttal a polgárháború közepén indul útnak, hogy felkutasson egy legendás sárkányfajt, amely talán véget vethet a pusztító konfliktusnak – miközben a saját múltjával és a rá nehezedő felelősséggel is szembe kell néznie. Tartsatok velünk a blogturné állomásain, ismerjétek meg ezt a lebilincselő fantasyregényt, és a turné végén akár ti is nyerhettek egy példányt a kötetből!

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első rész érdekes volt, nem mellesleg gyönyörű is, ezért gondoltam, a második résznek is a polcomon a helye, hogy elolvassam.

Külcsín és kivitelezés

Egy kemény borítós könyvről van szó, aminek gyönyörű élfestése van. Valamint nagy örömömre belevarrt anyagkönyvjelzővel rendelkezik, amit imádok, mert olvasás közben mindig leteszem valahol az adott könyvjelzőt, aztán meg keresem, hol hagytam el. Belevarrt könyvjelzőnél viszont ilyesmi nem fordulhat elő.

A borító alapárnyalatai a bordó/barna-kék-narancs. Kisebb-nagyobb körökben különböző sárkányok illusztrációja látható. A körök nem tudom, hogy konkrétan mit akarnak jelképezni, de nekem a csillagképek ugrottak be róluk, szóval talán a Sárkány csillagképet akarják megjeleníteni. Az élfestés felső részén a narancssárgás égbolton repkedő sárkányok, oldalt pedig szintén a sárkányok és az ég alatti hegy található. Az alsó részen a hegy alatt hullámzó tenger van a fehér és kék árnyalataiban.

A borítón és az élfestésen található képek passzolnak a történethez is, és az első rész borítójához is.

Szóval 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Még mindig jó és érdekes ötletnek találom, hogy a történet középpontjában a nyelvészet és a fordítás állnak. Érdekes látni, hogy Williamson milyen gondolatokat fogalmaz meg, és ad a különböző karakterek szájába. A nyelv mint fegyver, a nyelv mint gyógyító eszköz, a nyelv mint spirituális kötelék, a nyelv mint a fordítás által megismerhetetlen kincs.

A történet alapja egyébként egyáltalán nem egyedi, olvasás közben nagyon sokszor éreztem azt, hogy az írót Az éhezők viadala-sorozat ihlette meg. A „kiválasztott”, bár csak egy egyszerű lány, és semmi kedve a lázadók példaképévé válni, mégis kénytelen a lázadás élére állni, hogy megvédje a szeretteit, a hazáját, az ártatlanokat. A sárkányok világa az, ami egyedivé teszi az egész történetet, és ad valami pluszt, valami érdekességet hozzá.

Szóval 5-ből 3,5 pont.

Cselekmény és karakterek

Vivien ál-személyazonossággal visszatér Londonba, hogy elsajátítsa a wyvern sárkányok nyelvét, mert Hollingsworth szerint ők az egyetlenek, akik segíthetnek a lázadóknak megnyerni a háborút Wyvernmire miniszterelnök és a bolgorit sárkányok ellen. Vivet viszont nem avatja be a részletekbe. A lány egy véletlennek köszönhetően ismét Wyvernmire fogságába kerül, és pont azon a skót szigeten köt ki, ahol a wyvernek is élnek állítólag. Meg kell szöknie, hogy aztán felkutassa a különleges sárkányokat, és rávegye őket a lázadókkal való szövetségre.

Ez a második rész érzéseim szerint mozgalmasabbra sikeredett, mint az első könyv. A cselekmény pörgött, Viv folyton valamiféle bajjal vagy megoldandó problémával került szembe, úgyhogy olvasóként egy percem sem volt unatkozni.

Mivel imádom a nyelvészetet, a különböző nyelveket, így örülök, hogy ez a könyv is visszatért ezekhez a témákhoz. Kíváncsi voltam, mi derül ki a wyvernek nyelvével kapcsolatban, és arra is, hogy ők maguk miért különlegesek még a sárkányok között is.

– A nyelv fegyver, Vivien. Wyvernmire már használja, és hamarosan te is fogod. Valójában ez lehet az utolsó fegyver, ami még megmaradt nekünk.

Tetszett, ahogyan bepillantást nyerhettünk a skót sziget világába. Az ott élő, sárkányeledelnek szánt gyerekek csoportjaiba, a wyvernek titkos, elrejtett otthonába. A gyerekekről egy picit A Legyek Ura című történet jutott eszembe, míg a wyvernekről az, hogy mennyire emberiek ahhoz képest, hogy sárkányok. Ha sárkányokkal kéne együtt élnem, biztosan őket választanám, mert klassz lenne egész életemben tudományokkal, művészetekkel foglalkozni velük közösen.

Már az első könyv végén éreztem, hogy a legütősebb csavar ebben a könyvben vissza lesz vonva, és nem tévedtem. Őszintén szólva, ahogy akkor, még most is kettős érzések vannak bennem ezzel kapcsolatban. Egyfelől kedvelem Atlas karakterét, másfelől egyedibb lett volna a történet, ha Williamson elég bátor véglegesíteni a halálát.

Amit kicsit sérelmeztem, hogy bár Viv a főszereplő, szinte végig csak sodródott az eseményekkel. Nem mondtak el neki semmit, fontos dolgokat titkoltak el előle, eszközként használták, és igen, erre volt logikus ok (még ha erkölcsileg nem is feltétlenül értek egyet vele), de lényegében Viv olyan volt, mint egy bábu. Egyszerűen csak próbálta túlélni a dolgokat teljesen tudatlanul. Jobban szeretem az aktív, cselekvő női karaktereket, akik legalább viszonylag a saját sorsuk urai.

Újra Atlasra sandítok, de épp körmöl valamit.

– Ha nincs semmi dolgod – veti oda, de rám se néz –, átolvasnád a bolgorit csata gyenge pontjairól szóló jegyzeteimet? Van egy bekezdés a családi kötelékekről, amit nem ártana kijavítani.

Felizzik bennem az unalom és haszontalanság érzése, majd lassan lángra kap.

– Nem vagyok a rohadt titkárnőd – robban ki belőlem.

Már a történet egyharmadánál valahogy tudtam, hogy kiket fogunk elveszíteni (különböző módokon végleg vagy átmenetileg), nem tudom, hogyan, de egyszerűen megéreztem a cselekmény alakulásából és a hangulatból.

Viszont voltak olyan apróságok, csavarok, amik megleptek. Például Hollingsworth nagy titka, vagy hogy milyen B tervet szándékozott végrehajtani a győzelemért cserébe.

5-ből 4 pont.

Lezárás

A cselekmény nagyon pörgős volt a végén, de ennek megfelelően kicsit kaotikus is. Nem tudom, hogy bizonyos döntéseknek csak én nem értettem a logikáját, vagy valóban logikátlanok voltak, de akadtak számomra zavaros dolgok. Viszont így is kíváncsi vagyok a folytatásra, mert több karaktert is igazán megkedveltem, és érdekel, hogy mi lesz velük.

Szóval 5-ből 3,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Cselekményesebb, izgalmasabb volt, mint az első rész, tetszett, hogy megint fontos szerepe volt a nyelveknek, a fordításnak, az ezekről való elmélkedésnek. Viv egy picit lehetett volna kevésbé bábkarakter, akit mások hazugságokkal, titkolózva irányítanak a háttérben, de talán a történet végére kinövi magát igazi cselekvő hőssé. Meglátjuk... Volt pár apróság, aminek nem igazán értettem a logikáját, de ez lehet, hogy az én hibám, ennek ellenére, nagyon érdekel a folytatás.

Szóval 5-ből 4 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a nyelvészetet és a sárkányokat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A nyereményjáték során azt teszteljük, mennyire ismeritek az első részt! Válaszoljatok helyesen az igaz-hamis kérdésekre, hogy bekerülhessetek a virtuális kalapba a folytatásért!

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Vivian önként csatlakozik a lázadókhoz, hogy háborút indítson a kormány ellen. Igaz vagy hamis?

Állomáslista:

Blogturné

07. 17. Kitablar

07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 21. Könyv és más

07. 23. Csak olvass!

Harry Sidebottom: A halálba menők – Blogturné

A Corvina kiadó jóvoltából most bepillantást nyerhetünk a múlt gladiátorainak életébe. Megtudhatjuk, kik voltak, hogyan éltek, miért harcoltak, és miféle téveszmék terjedtek el róluk a filmeknek köszönhetően. Tarts két bloggerünkkel a turnén, és a végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mindig is érdekelt a történelem, nem véletlenül jelentkeztem az egyetemen magyar–történelem szakra, és időnként szeretek ismeretterjesztő könyveket olvasni. Most is épp ilyen hangulatom volt, és a gladiátorok elég érdekes témának tűntek.

Külcsín és kivitelezés

Egy kemény borítós könyvről van szó, amin van egy külső papírborító. Lényegében a külső és belső borítón ugyanaz található, csak eltérő színekkel, árnyalatokkal. A háttér vörös színű, és egy lándzsás-pajzsos gladiátor ugrik rajta előre támadóan, a lándzsáját fentről lefelé előredöfve. A könyvön az író neve fekete, a cím fehér, az alcím pedig fehér és fekete, míg a papírborítón minden a piros árnyalataival van írva.

Szerintem amúgy egy ismeretterjesztő könyv esetében ezt nem is kell jobban túlragozni. Az illusztráció azonnal megmutatja, miről is szól a könyv, és a vörös szín is jól kapcsolódik a gladiátorok halálos küzdelmeihez.

A lapok minősége jó, az egyetlen, ami nekem kicsit hiányzott ebből a könyvből, az a belevarrt anyagkönyvjelző. Valahogy illett volna hozzá, és hiányzott is kicsit olvasás közben, többször a könyvhöz nyúltam, hogy behajtsam az adott oldalra jelzésképpen, mikor rájöttem, hogy ennél a könyvnél ezt nem tehetem meg.

5-ből 4,5 pont.

Alapötlet

A különböző filmekben, könyvekben többször találkozhattunk már gladiátoros témával, de a könyvet olvasva jöttem rá, hogy ettől még majdhogynem semmit nem tudnak az emberek róluk. Mármint valós, tényszerű dolgokat. Merthogy a könyvek, filmek általában teljesen téves képet mutatnak a gladiátorokról. Egyfajta vonzó szexszimbólumként tüntetik fel őket, és hát, bizarr módon valóban szexszimbólumok voltak, de csak ebből a könyvből tudtam meg, hogy vonzóak aztán biztos, hogy nem. A fegyvertartó karjuk hosszabb volt, mint a másik, a koponyájuk eldeformálódott a sisaktól és az ütésektől, a fogaik rothadtak, és kövérre hizlalták őket, mert a zsírréteg jobban védte harc közben a súlyos sebesüléstől a belső szerveiket.

Szóval igen, jó ötlet volt egy olyan könyvet kiadni róluk, ami a valóságot mutatja be nekünk, olvasóknak.

5-ből 5 pont.

Tartalom

A kötet felépítése igazán érdekes, egyetlen napot, vagyis 24 órát mutat be a Colosseumban 12 fejezetben. Este, Éjszaka, első őrváltás, Éjszaka, második őrváltás, Éjszaka, harmadik őrváltás, Éjszaka, negyedi őrváltás, Napkelte előtt, Első fény, Reggel, Dél, Délután, Alkony, Este – így osztja fel a Colosseum-beli napot a könyv. Mindegyik fejezet elején van egy kis történetszerűség, ami bepillantást enged az adott korba, aztán pedig az adott napszakhoz valamiben kötődő témákról írnak. Például az Estéhez tartoznak az étkezési szokások, az éjszakához a szex, az alvással kapcsolatos témák, az álomfejtés, az öngyilkosság, és hasonlók.

A kötet nyelvezete élvezetes, egyáltalán nem száraz, mint egy történelemtankönyv. Inkább olyan, mintha egy témában jártas szakember egy ismerősének, barátjának mesélne az adott történelmi témákról. A tények nemcsak úgy le vannak írva, mint egy tankönyvben, hanem ki vannak egészítve például a szerző gondolataival, érdekes történetekkel híres történelmi személyekről vagy épp a múltban élő átlagemberekről.

Tetszett, hogy nemcsak konkrétan a gladiátorokról volt szó, hanem sok egyéb másra is kitértünk, és olyan témák is előkerültek, amikre nem is gondoltam volna. Például ha valaki meghallja a gladiátor szót, biztosan nem az álomfejtés jut eszébe, de igen, ebben a könyvben kapunk egy ilyen fejezetet is, és az tényleg kapcsolódik a könyv alaptémájához is.

A gladiátoréletnek konkrétan minden részébe bepillantást enged a könyv. Kikből lett kényszerrel vagy szabad választás gyanánt gladiátor, hogyan viszonyultak azokhoz, akik maguk vállalták ezt, kik voltak a gazdáik, a kiképzőik, hol szállásolták el őket, milyen fegyvernemekben harcoltak, milyen egyéb őrző-védő feladatokat láttak el, kikkel harcoltak, hogyan viszonyultak hozzájuk az átlagemberek, a nők, a különböző uralkodók. Még arról is olvashatunk, hogy milyen durva módon lettek inkább öngyilkosok a latrinán a gladiátorok, csak hogy ne kelljen másnap harcolniuk. Szóval az életüknek tényleg minden részletét kifejtik, olyan mély bepillantást nyerhetünk a történelem ezen szegletébe, amilyet korábban szerintem sosem.

És amit megtudunk, az szinte teljesen eltér attól a képtől, amit a filmek, regények közvetítettek eddig a gladiátorokról. De pont ezért érdekes ez a könyv, mert képes új, hiteles információkat átadni, meglepni olvasás közben.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes volt. Megtudtam, hogy egy csomó dolog, amit igaznak véltem a filmekből, könyvekből a gladiátorokról, valójában csak mese volt, és a valóság teljesen más. Akadtak durva tények, amiktől kikerekedett a szemem, és olyanok is, amik szimplán csak érdekesek voltak. Az akkori babonákon és tévhiteken jókat nevettem és szörnyülködtem egyszerre, hihetetlen, hogy emberek mikben voltak képesek hinni a múltban. A könyv egyáltalán nem volt tankönyvszagú, olvasmányos stílusban, érdekes történetekkel kiegészítve adott át valós tudást.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretnék a valós történelmi tényeket megtudni a gladiátorok életéről.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az állomásokon gladiátorokkal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel nektek. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes válaszokat a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Milyen csaták nem voltak a gladiátorjátékokon?

a. állatok elleni

b. vízi csaták

c. gyerekek elleni

Állomáslista:

Blogturné

06. 28. Könyv és más

06. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

07. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út

Vi Keeland–Penelope Ward: Hogyan randizzunk az egyéjszakás kalandunkkal?

Nemrég megjelent Vi Keeland és Penelope Ward Hogyan randizzunk-sorozatának 3. része, melyből megtudhatjuk, hogyan randizzunk az egyéjszakás kalandunkkal. Tartsatok három bloggerünkkel, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Korrektúrázásra kaptam. Először nem igazán örültem neki, mikor megláttam, hogy egy sorozat harmadik része, mert az első két részt nem én korrektúráztam, és így nem is olvastam (még, mert ezek után szeretném majd pótolni...). Szóval kicsit féltem tőle, hogy így a közepébe vágva érthetetlen lesz a történet, de szerencsére egy kerek, egész sztorit kaptam, ami nemcsak érthető, hanem élvezhető is volt, mivel mint kiderült, minden részben más karakterek állnak a történet középpontjában, saját történettel.

Külcsín és kivitelezés

A könyv ezúttal sincs még a kezemben, de gondolom, a Könyvmolyképzőtől megszokott minőségű lehet. A borító nagyon egyszerű, egy férfialak van rajta, aki nagyon elgondolkodva és szexin próbál nézni. Tagadhatatlanul jóképű pasi, de nekem már túl szépfiús. Egyfelől nem igazán vagyok oda a tipikus szépfiúkért, másfelől nem igazán vagyok oda az olyan borítókért, amikre emberi alakot tesznek, mert szinte sosem úgy képzelem el az adott karaktert a regény alapján, mint amilyen a borítóképen. Ezúttal is ez a helyzet sajnos.

Szóval ez nekem most 5-ből csak 3 pont.

Alapötlet

A történet alapja egyszerű, de őszintén szólva, nem sok könyvet olvastam még ebben a témában, szóval számomra új volt. Lehet-e egy egyéjszakás kalandnak induló dologból a véletlennek köszönhetően szerelem és komoly kapcsolat? Egy fiatal férfi képes-e egy zűrös családi háttérrel rendelkező nő mellett valódi társ lenni? Képes-e elfogadni egy nagyon bonyolult élethelyzetet? És egy fiatal nő, akit gyerekkorában rengeteg rossz tapasztalat ért az anyja miatt a férfiak kapcsán (is), képes-e komoly kapcsolatra? Készen áll-e arra, hogy megfelelő anyakép nélkül jó anya váljon belőle?

A történetben felmerülő problémákkal azok is képesek azonosulni, akik sosem jártak még hasonló cipőben, szóval szerintem 5-ből 4 pont.

Cselekmény és karakterek

A történet két főszereplője Owen és Devyn, akik egy szórakozóhelyen futnak véletlenül egymásba, és összejönnek egy éjszakára. Másnap Owent értesítik, hogy a barátaival közös tulajdonban lévő társasházban gond van az egyik lakó gyerekeivel, ezért tegyen valamit, oldja meg a helyzetet. El is megy az adott lakáshoz, és amikor bekopog, Devyn nyitja ki az ajtót. Kiderül, hogy a két bajkeverő tinédzser az ő öccse és húga, az anyjuk pedig szokásához hűen lelépett hetekkel ezelőtt valami pasival, és egyedül hagyta őket. Devyn azért hagyta ott egy másik városbeli életét, hogy vigyázzon rájuk, míg az anyjuk újra elő nem kerül. Owen háziúrként így belekeveredik Devyn életébe, aztán később barátként a magánéletébe is, míg végül rá nem jön, hogy sokkal többet érez a lány iránt, mint eredetileg gondolta. A Devyn körüli bonyodalmak azonban nem állnak meg két neveletlen tinédzsernél és egy eltünedező, megbízhatatlan anyánál...

– Owen! Csak nem azért hívsz, mert éppen egy bárban múlatod az időt valami gyönyörű nővel meg annak hasonlóképpen dögös, szingli barátnőjével, és szükséged lenne egy szárnysegédre? 

Halkan felnevettem.

– Majdnem. Az irodámban ücsörgök, és magamban fortyogok, amiért valaki lenyúlta a hűtőben hagyott joghurtomat. Öregszem.

– Ja, nekem mondod! Tegnap becsípődött a derekam, miközben kivittem a szemetet.

A történet olvasása során a Szégyentelenek című sorozat jutott eszembe, mert abban van hasonló élethelyzetben Fiona, csak neki sosem jutott annyira rendes és segítőkész pasi, mint Owen. Ahogy anno Fionával, úgy most Devynnel is nagyon együtt tudtam érezni. A testvérei nem rosszak, csak épp elhanyagolt kamaszok, ő pedig nagyon igyekszik, hogy a saját elhanyagolt gyerekkora ellenére megfelelően gondoskodjon róluk. Nemcsak az érdekli, hogy a gyerekeknek legyen hol lakniuk, legyen mit enniük, hanem azzal is törődik, hogy a lelkük ne sérüljön annyira a felelőtlen anyjuk miatt, mint az övé. Tetszettek a három testvér jelenetei, és tetszett az is, ahogy Owen szép lassan beépült a családjukba úgy, hogy sem ő, sem Devyn nem tervezte ezt meg előre.

Owen baráti társasága nagyon szimpatikus. Olyanok, akik közé olvasóként is vágyik az ember. Az egyetlen dolog, amitől kicsit megijedtem, hogy egyikük, Brayden ráhajt majd Devynre. De szerencsére ez a szerelmi háromszög és baráti marakodás végül nagyon hamar elhalt, mert Brayden jó barátja Owennek. Ehelyett kaptunk egy másik szerelmi háromszöget, de míg az zavart volna, ha két jó barát marakodik egy nőért, ez az új felállás cseppet sem bosszantott, sőt, nagyon érdekes volt.

– Te meg ki vagy?

– A nevem Devyn – mosolyogtam le a lányra. – És téged hogy hívnak?

– Saylor Lennon – mutatkozott be, majd a babára mutatott. – Ő pedig a kistesóm, Maverick Ryan Lennon.

Biztosan Billie gyerekei.

Lenéztem a kisbabára.

– Mennyi haja van!

– Ugye? Olyan, mint egy pipi!

– Pepi – javította ki Colby, a kezét nyújtva felém. 

Devynnek ugyanis évek óta van egy pasija, aki híres színész, és csak titokban össze-összejönnek időnként. Devynnek szerencséje van, mert Robert is rendes pasi, viszont Devyn nem engedte soha túl közel magához, mert úgy vélte, egy olyan anya mellett, mint az övé, alkalmatlanná vált egy komoly kapcsolatra. Ám beüt a krach, és kialakul egy olyan probléma, ami újra behozza Robertet Devyn életébe, és amiről nem lehet eldönteni eleinte, hogy pozitív vagy negatív irányba befolyásolja-e majd Devyn jövőjét és az Owennel való kapcsolatát.

Devyn testvérei, annak ellenére, hogy valóban kis bajkeverők, nagyon szimpatikusak és szerethetőek voltak. Szeretetéhesek, összetartóak, és aggódnak amiatt, hogy ha az anyjuk sosem tér vissza, Devyn is cserben fogja végül hagyni őket, és teljesen magukra maradnak. Lényegében nem csoda, hogy ilyen körülmények között folyton bajba keverednek. De cseppnyi rosszindulat sincs bennük. Nagyon tetszett, ahogy szép lassan megértették, és el is hitték, hogy a nővérük nem fogja cserbenhagyni őket. És az is tetszett, ahogyan Owen a bizalmukba férkőzött, de nem manipulációval, hanem őszinte érdeklődéssel és segíteni vágyással.

Bár a történet in medias res egy egyéjszakás kalanddal indít, szerintem jó, hogy utána lelassultak a dolgok, és Devyn meg Owen szép lassan jöttek rá, hogy mit éreznek egymás iránt, és szép lassan építették fel a kapcsolatukat. Devyn bizonytalanságai néha bosszantóak voltak, de őszintén szólva teljesen megértettem a múltját ismerve, csak közben sajnáltam Owent. Owen meg nagyon jól kezelte a különböző helyzeteket annak ellenére, hogy fogalma sem volt, hogyan fog végül alakulni minden, és miként dönt majd Devyn.

Szóval 5-ből 5 pont.

Lezárás

A történet pontosan úgy zárult, ahogyan azt elvártam, szóval bár meglepetéseket nem okozott egyáltalán, a lelkemnek tökéletesen esett.

Ezért 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Érdekes családi, kapcsolati problémákról szólt, a főszereplők szimpatikusak voltak. Tetszett a Devyn és a testvérei közötti kapcsolat, és tetszett Devyn és Owen szerelmi szála is. Egy elgondolkoztató, aranyos, romantikus történet volt, ami teljesen lekötött.

Szóval 5-ből 4,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Bárkinek, aki egy elgondolkoztató, de szórakoztató romantikus regényt szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző honlapján található beleolvasó alapján válaszolj az általunk feltett kérdésekre. Írd be a helyes választ a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Kit vett rá a felesége, hogy csináltasson mellbimbópiercinget?

Állomáslista:

Blogturné

06. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

06. 25. This is my (book) universe.

06. 27. Hagyjatok! Olvasok!

Mécs János: Meder – Blogturné

Mécs János kisregénye 2050-ben játszódik, egy olyan Magyarországon, amin már súlyos nyomokat hagyott a globális felmelegedés. Ebben a kontextusban bontakozik ki előttünk egy sajátos, érzelmileg összetett apa-fiú kapcsolat, melyet a fiú visszaemlékezéseiből, gondolataiból ismerhetünk meg. Tartsatok bloggereinkkel a kötet blogturnéján, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Rengeteg disztópiát olvastam már, de azok főképp szórakoztató irodalmi regények voltak. Kíváncsi voltam, hogyan lehet megjeleníteni egy disztópikus világot egy szépirodalmi kisregényben.

Külcsín és kivitelezés

Egy nagyon vékonyka, kevesebb mint 120 oldalas könyvről van szó, ami puha borítós és kisebb méretű, mint egy átlagos könyv. A borító vastagabb kartonpapír, a történet pedig hófehér lapokra lett nyomtatva. A fejezetek is rövidkék, vagyis ha hirtelen valami dolga akad az embernek, nem kell mondat közben abbahagynia az olvasást, tuti, hogy lesz még egy perce, hogy legalább a fejezet végére érjen. Szóval ez pont olyan könyv, amit az ember szívesen cipel magával mindenhová, hogy útközben a buszon, a munkahelyi szünetében olvasgassa.

A borítón a lila és szürkés színek dominálnak. Az ég lilás színű, a borító alsó kétharmadában egy kiszáradt tómeder látható, a távolban hegyekkel. Víz csak kisebb tócsákban található a mederben. A borító jobb alsó részén két kinyitható kempingszék áll üresen. Vagyis a borító illusztrációja kapcsolódik a történet címéhez, és elárulja nekünk, hogy egy kiszáradt világban járunk, ahol a víz valószínűleg kincset ér. A tómeder pedig egyben azt a helyet is megjeleníti, ahová a főszereplő és a barátnője elmennek a történetben.

Természetesen más szemmel tekintek erre a borítóra, mint a szórakoztató irodalmi könyvek borítójára, és így nézve, nekem tetszik, hogy a borító a maga egyszerűségével milyen sok fontos dolgot el tud mondani a történetről.

Szóval 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Szerintem érdekes ötlet, hogy szépirodalmi kisregény formájában mutassunk be egy nagyon is lehetségesnek és realistának tűnő, disztópikus jövőképet. Az külön tetszik, hogy a helyszín Magyarország, mert így még hihetőbb, átérezhetőbb volt a világ, ami a díszletet adta a történethez.

A szülő-gyerek kapcsolatban szerzett traumák, sebek, valamint a szülő elvesztése miatti gyász feldolgozása nem új téma, de mivel majdnem mindenkit érint vagy érinteni fog, ezért nagyon fontos beszélnünk róla. És fontosak azok a történetek is, amik esetleg segíthetnek a saját érzéseink megértésében és feldolgozásában.

Az viszont újdonság volt számomra, hogy egy ennyire általános és hétköznapi családi kapcsolati problémát disztópikus környezetbe ültetett egy író.

Szóval 5-ből 5 pont.

A kisregény

A történet Magyarországon játszódik a 2050-es évek elején, amikor is a vízhiány miatt a nagy folyóink, tavaink kiszáradtak, a hőmérséklet jócskán megemelkedett, az élő munkaerőt leváltották nagyrészt a robotok, az embereket pedig az adott vezető politikai rezsim a túlfogyasztás csökkentése miatt a virtuális élményszerzés felé kényszeríti. Ebben a disztópikus jövőben él a főszereplő, Gerzson, akinek az édesapja nemrég halt meg. Miközben azon kevés szakmák egyikében próbál boldogulni, amit nem tudnak a robotok elvégezni, vagyis színészként, és a párkapcsolati problémáival küszködik, az apja iránti érzéseit, a gyászát is fel kell dolgoznia. Vissza-visszaemlékszik az apjával kapcsolatos gyerek- és felnőttkori élményeire, a férfi haldoklására, a jelenben pedig próbálja megírni a temetésére a búcsúbeszédet.

Nagyon érdekes a történet tördelése, ugyanis a bekezdéseket nem úgy jelölik, hogy behúzzák az első sort, hanem a végükön enterrel egy üres sor választja el egymástól a bekezdéseket. Ezáltal a bekezdések témája, a bennük lévő gondolatok kicsit jobban elkülönülnek egymástól.

A cselekmény időben összevissza ugrál. Hol a jelenben vagyunk, hol a múltban (lévén Gerzson visszaemlékszik az apjával kapcsolatos múltbeli dolgokra), de a jelenen belül is sokszor előre-hátra haladunk az időben. Ez néha megnehezítette számomra, hogy azonnal pontosan tudjam, hol is járunk éppen az idővonalon. Volt, hogy el kellett olvasnom egy fél oldalt, mire rájöttem, hogy már nem a múltban járunk, de a jelennek sem az éppen aktuális pillanatában, hanem valamivel korábban. Ehhez egy picit szoknom kellett, de aztán mindig szépen összeálltak a fejemben a dolgok.

Gerzson apjával való kapcsolata alapvetően azt hiszem, átlagosnak mondható, egy-két kicsit zavarba ejtő dolgot leszámítva (soha nem akarnék semmit tudni a szüleim fiatalkori szexuális kalandjairól, ha voltak nekik). Azt hittem, hogy majd kiderül valami olyasmi Gerzson gyerekkorából, amit felnőttként komolyan fel kell dolgoznia az apjával kapcsolatban, főképp, mikor kiderült, hogy a nővére nem hajlandó valamiért elmenni az apjuk temetésére. De igazából csak egy átlagos apa-fiú kapcsolatot kellett magában helyre tennie, kicsit megspékelve azzal, hogy az apa generációja tette tönkre a bolygót és ezáltal a gyerekeik életét. Persze egy ilyen átlagos kapcsolatban is vannak lelki sebek, sértődések, fájdalmak, mint minden szülő-gyerek kapcsolatban, és talán ezt megmutatni még érdekesebb ötlet volt, mintha kiderült volna valami nagyon durva az apáról.

Az is érdekes ötlet volt, hogy Gerzson és az apja kapcsolatán keresztül láthassuk azt, hogy Gerzson maga hogyan viszonyul az apasághoz és a barátnőjéhez, Eszterhez. Főképp egy olyan világban, ami pont ellenkezője a miénknek: arra ösztönöz, hogy ne szülj gyereket, védekezz, legyenek inkább a virtuális világban kapcsolataid, kalandjaid, és ha becsúszott a baba, akkor menj abortuszra.

Eszter hallani sem akart a gyerekről. Ebbe a világba, kérdezte tőlem, nehezére esett már azt is elhinni, hogy egyáltalán felhozom a dolgot. A tétova válaszomra pillanatok alatt annyi érvet hozott fel, hogy hamar beláttam azt, amit egyébként én is tudtam, hogy teljesen irracionális gyereket akarni. Piszkálgattam az ételt, erőtlenül igazat adtam Eszternek, és azzal nyugtattam magam, hogy csak olyan apja lennék, mint amilyen apa apám volt nekem, de ettől meg elszégyelltem magam, felhívtam apámat, szia apa, mondtam, türelmetlenül vibrált köztünk a vonal egy ideig, aztán apám megérzett valamit, kedvesen elbeszélgetett velem, amitől csak még inkább elszégyelltem magam, és a végén jobb ötletem nem lévén, azt hazudtam hogy indulnunk kell Eszterrel valahova, és leraktam a telefont.

Egyébként nagyon tetszett, hogy az adott disztópikus világnak a működéséről elcsepegtetve, a részletekbe rejtve kaptunk teljesebb képet. Például nincs leírva sehol konkrétan, hogy a rendszer virtuális kapcsolatokra ösztönöz, de mégis nyilvánvalóvá válik abból, hogy a rendszer a virtuális élményeket támogatja, Gerzson pedig egy lehetséges virtuális megcsalás miatt veszik össze Eszterrel.

Vagy nincs kifejtve, hogy pontosan mekkora mértékű a vízhiány, és mekkora a hőség, csak olyasmikből sejted, hogy például a kávézóba nem kávézni jön be egy pasas, hanem hogy a hűsítősarokban pár másodpercig a víz alatt álljon ruhástul, mielőtt újra kimegy a hőségbe. Esetleg abból, hogy Gerzsonnak eszébe jut, hogy manapság már teljesen irreális lenne egy olyan reklám, mint gyerekkorában, amiben egy család megázik az esőben, sárosak lesznek, de nem baj, mert az ultraerős mosópor megoldja a gondot.

Egyfelől szerintem sokkal érdekesebb így megismerni egy könyves világot, másfelől sokkal kreatívabb megoldás ez az írótól, legalábbis nekem nagyon tetszik, hogy kitalált ilyen apró részleteket is a világa működéséhez.

5-ből 4,5 pont.

Lezárás

Kíváncsi voltam, hová fog kifutni végül a történet, mit is akar elmondani az író nekünk. Számomra az volt a tanulság, hogy foglalkozni kell a sebeinkkel, fel kell dolgozni azokat, és ha akarjuk, akkor nem muszáj ugyanolyanná válnunk, mint a szüleink. Dönthetünk másképp, lehetünk jobb szülők, jobb társak. És nem muszáj egy fotelben, a körmünket egy virágcserébe dobálva leélni az életünket, hanem helyette cselekedhetünk is, hozhatunk olyan döntéseket, amik bár nem könnyűek, de jobbá tehetik az életünket. És talán a gyerekünkét is.

5-ből 4,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon más, mint amiket olvasni szoktam, de pont ezért érdekes volt. Tetszett, hogy nem a cselekményen volt a hangsúly, hanem a lelki dolgokon, az emlékezésen, a gyászon, a feldolgozáson. Érdekesnek találtam Gerzson és az apja, valamint Gerzson és Eszter kapcsolatát, és izgalmas volt, hogy az adott disztópikus világot apró kirakós darabkák által ismerhettük meg.

Szóval 5-ből 4,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a lelki folyamatokat, emberek közötti kapcsolatokat bemutató történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Cser Kiadó további regényei után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Anya a konyhában várakozott, tekintete türelmetlen volt, de ajka mosolygott, mintha karambol történt volna az arcán, bőre tele volt féknyomokkal.”

Állomáslista:

Blogturné

05. 18. Könyv és más extra

05. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 22. Könyv és más