Bodor Attila: A tél menyasszonya – Blogturné

Bodor Attila A tél menyasszonya című mesekönyve 2018-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A kalandos, varázslatos mese egy szív nélkül született királylányról, Zelkáról szól, aki feláldozza magát azért, hogy megmentse a kishúgát a Téltől. A mesekönyvet ezúttal a Blogturné Klub négy bloggere értékeli. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a mesekönyvből. 

Bodor Attila A tél menyasszonya című mesekönyve már a borítóján lévő rajzzal és a fülszövegével megfogott magának. Pont olyan mesének tűnt, amit szívesen olvastam volna gyerekként is, és még most is leköt majd.

Ami tetszett

1. Gyönyörű illusztrációk

Szimonidesz Hajnalka illusztrációi már a Minka-sorozatnál is bejöttek, és A tél menyasszonyában is nagyon tetszenek. Hajnalkának olyan egyedi stílusa van, ami szerintem elvarázsolja a gyerekeket (és a felnőtteket is). Én legalábbis imádtam volna a könyvben lévő rajzokat kislánykoromban, és most is odavagyok értük. Egyszerűen jó kézbe venni ezt a könyvet már csak a látvány miatt is.

2. Belevaló főszereplőlány egy férfi írótól

Azt már megszoktam, hogy a női írók próbálnak mostanában igazi példaképet adó női vagy lánykaraktereket megalkotni a regényeikben, amire nagyon nagy szükség van szerintem a mai világban. De annak kiemelten örülök, hogy egy férfiíró egy mesekönyvben ilyen belevaló karaktert alkotott Zelka királylány személyében.

Zelka királylánynak nincsen szíve, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lennének érzései. Egyszerűen csak hófehér a bőre, a haja és hideg a teste. Emiatt sokan félnek tőle, de amikor megszületik a kishúga, végre elmúlik a magánya is. Ám három váratlan látogatónak és egy múltbeli alkunak köszönhetően a kishúgát el akarják hurcolni a Tél birodalmába. Zelka viszont nem hagyja! Inkább a húga helyébe lép, és vállalja az alku terheit.

Bátorsága nem ér véget ott, hogy a húgáért képes feláldozni önmagát. Nem az a fajta lány, aki csak úgy ül a fenekén, és várja a végzetét, vagy hogy kiszabadítsák. Tud róla, hogy nem ő az első lány, aki a Tél fogságába esett, az előtte elvitt lányok viszont soha nem kerültek elő. Nem akarja megvárni, míg ő is erre a sorsra jut.

Szóval bátor kalandba kezd, amely során kideríti az eltűnt lányok és a Tél titkát. A legjobb, hogy ehhez nem kap semmiféle segítséget, sőt, megpróbálják elbizonytalanítani, letéríteni az útjáról, rávenni, hogy hagyjon fel azzal, amit tesz. Ő mégis elég bátor és kitartó ahhoz, hogy ne hallgasson másra.

3. Kalandos, titokzatos

Nagyon jól felépített meséről van szó, amelyben rejtélyek és kalandok sora vár az olvasóra. Bár egy felnőtt olvasó számára nem valószínű, hogy nagy meglepetést okoz a Tél titka, az állatok kiléte és a szobák rejtélye, egy gyereknek biztos, hogy megmozgatja az agyát és a fantáziáját. Úgy gondolom, egy percig sem fog unatkozni az a gyerek, aki kézbe veszi ezt a mesekönyvet.

És bár egy felnőtt olvasó valóban előre tudni fogja, hová is futnak ki a mese rejtélyei, ennek ellenére úgy vélem, legalább annyira élvezni fogja az olvasást, mint én, ugyanis annyira jó stílusú, varázslatos az egész történet, hogy simán bevonzza és nem ereszti a felnőtt olvasókat sem. Egy jó húsz percre így mi is visszaváltozhatunk kicsit gyerekké.

4. Fontos téma

A Tél úgy gondolta, hogy ha neki tetszik egy lány, akkor joga van hozzá úgy is, hogy az adott lány nem érdeklődik iránta. Örülök, hogy ez a téma előkerült a mesében, ugyanis nagyon fontos arról beszélgetni, hogy a lányok, nők nem tulajdonok, akiket akaratukon kívül birtokolni lehet.

Nap mint nap olvasni az újságokban, hogy a volt élettárs, férj hogyan bántalmazta, esetleg ölte meg az exét, pusztán azért, mert az már nem akart tőle semmit. Sok olyan eset is van, amikor egy lánynak, nőnek azért kell meghalnia, mert visszautasítja azt a fiút, férfit, aki próbálkozik nála. Ezek a férfiak valójában nem szerelmesek, csak úgy érzik, joguk van birtokolni a nőt.

A valóságban sajnos ezeket a férfiak nem sújtja átok, hogy végül megtanulhassák, egy nő csak és kizárólag önmagáé, és egyetlen férfi sem birtokolhatja őt. Viszont ez a mese segíthet megtanítani nekik még kisfiúkorukban, hogy az emberi szabadság fontos, senki nem hiheti azt, hogy egy másik embert az igájába hajthat. Még a „szerelem” kifogása mögé bújva sem, ugyanis ha a másikat bántod, az nem szerelem, hanem egoizmus és beteges birtoklási vágy.

Amin elgondolkoztam…

Bodor Attila meséjében szerintem minden megvan, ami leköthet egy gyereket. Varázslatos, kalandos, izgalmas, rejtélyes, jó stílusban megírt és csodásan illusztrált. Ahogyan Novák Vica Minka-sorozatáról, úgy erről a könyvről is azt gondolom, hogy tökéletesen megtestesíti az igazán jó mesét. Semmit nem változtatnék rajta, és ha lenne gyerkőcöm, biztos, hogy felolvasnám neki esti meseként. Ha jól sejtem, nem is egyszer…

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyerkőcnek, mert élvezni fogják. És a gyereklelkű, meseszerető felnőtteknek is, mert ők is élvezetüket lelik majd benne.

Kedvenc idézet

„– Találkoztál talán a Téllel?
– Nem kellett. Hiszen először a Tavaszt rabolta el, később meg sok más leányt is – sorolta Zelka, miközben épp egy összegyűrt párnahuzatot hajtott félbe. – Nekem ennyi bőven elég. – Jelentőségteljesen egy rendezett halom tetejére helyezte az immár szépen összehajtogatott párnahajat.
Az állat szomorkásan hátracsapta apró fülét, és félrebiccentette a fejét.
– A háborgó tenger is veszélyesnek tűnik a felszínen, a mélyben mégis a legnagyobb nyugalomban úszkálnak a halak. Meglehet, hogy a Tél sem olyan kegyetlen, mint amilyennek hiszed.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A mese a testvéri szeretetről is szól, úgyhogy a blogokon található képek alapján híres testvérpárkarakterek egyik tagját kell kitalálnotok, és a nevüket beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 13. Könyv és más

04. 15. Nem félünk a könyvektől

04. 17. Sorok között

Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

Rhiannon Navin Egyetlen gyermek című könyve a témájával fogott meg, bár a fülszövege egy kicsit megijesztett. Ugyanis a Jodi Picoult könyveit szerető embereknek ajánlják a történetet, én viszont nem igazán szeretem Picoult stílusát. Ami végül rávett arra, hogy belekezdjek az olvasásba, az egy online cikk volt, amelyben beleolvashattam a könyv első fejezetébe. Az pedig annyira borzongató, izgalmas és jó stílusban volt megírva, hogy rá néhány órára már a kezemben is volt a könyv, és nekiálltam olvasni.

Ami tetszett

1. Gyerekszemszög

A történet egy hatéves kisfiú, Zach Taylor szemszögéből mutatja be az eseményeket. Zach iskolájában lövöldözés történik, sokan meghalnak, köztük a bátyja, Andy is. A regény lényegében arról szól, hogyan tudja egy család feldolgozni ezt a borzalmas tragédiát. Az, hogy nem a felnőttek, hanem egy gyerek szemszögéből láthatunk mindent, teljesen új megvilágításba helyez mindent.

Zach még naiv, őszinte, gyermeki szemmel látja a világot, és át kellett esnie egy olyan traumán, amelyet egy felnőttnek is nehéz feldolgozni. Nem mellesleg, neki nemcsak az iskolában átélt rettegést, a testvére elvesztését kell valahogyan megemésztenie, hanem azt is, hogy a szülei darabokra estek a tragédiától, őt pedig, ha nem is fizikailag, de lelkileg magára hagyták.

Nagyon tetszett, hogy az írónő nem próbált meg finomítani Zach gondolatain és érzésein, és ezáltal azt támasztja alá, hogy a gyerekek még nem hazudnak önmaguknak, és a negatív érzéseiket is őszintén élik meg. Ugyanis, amikor Andy meghal, Zach első gondolata az, hogy mostantól akkor békésebb és boldogabb lesz a családjuk.

Andy nehezen kezelhető gyerek volt, pszichológushoz is járt, valószínűleg hiperaktív volt, és hasonlók. Nap mint nap vita volt közte és az anyja között, emiatt pedig az anyja és az apja is sokat veszekedtek. Andy Zachkel sem bánt valami jól, folyton szekálta, beszólogatott neki, kínos helyzetbe hozta. Vagyis tipikus szemétkedő nagytestvér volt. Zach szerette őt, szeretett volna a barátja lenni, de közben tartott is tőle, és utálta, hogy az anyjuk és az apjuk mindig Andy miatt vitatkozik.

Szóval bár elsőre furcsa lehet, teljesen érthető, hogy egy gyerek egyszerre ellentétes érzésekkel viseltetik a testvére iránt. Rajongásig szereti, de közben időnként azt kívánja, bár ne is létezne. Zachből is ezek az ellentétes érzések jönnek elő elsőként, sajnálja a bátyját, hiányzik is neki, de reméli, hogy nélküle nyugodtabb, boldogabb lehet a családjuk. Ám szép lassan rájön, hogy ez nem így van. A családjuk nem lett sem nyugodtabb, sem boldogabb Andy nélkül, sőt. Az anyja összeomlott és a teljes katatóniából gyűlölködő felelőshajhászásba kezd, az apja emiatt mérges, így egyre több a veszekedés, és egyre kevesebb törődést és figyelmet kap Zach.

Nagyon klassz az is, hogy Zach a gyermeki lelkének köszönhetően sokkal hamarabb rájön arra, hogyan vigasztalja meg saját magát és dolgozza fel a veszteségét, mint a szülei. Kialakít egy kis kuckót magának a bátyja szobájában lévő szekrényben, kirajzolja magából az érzéseket, beszélget a bátyjával, felolvas neki, miközben a könyv segítségével önmaga is kutatja a boldogság titkait. Míg a szülők totálisan szétesnek és képtelenek összerakni magukat, addig Zach szép lassan összekirakósozza a lelkét, és küldetése lesz: összerakni a családját is.

Ami pedig igazán tetszett, hogy bár a könyv témája megrázó, Zach szemszöge mégis gördülékennyé teszi lelkileg az olvasást. Könnyezve mosolyoghatunk az okos és édes kisfiú fejében járó gondolatokon.

2. A szülők

Az író mindkét szülőnek saját személyiséget adott, mindketten másképp élték meg a fiuk elvesztését, másképp próbálták feldolgozni. Az anya teljesen összeomlik, azután pedig a lövöldöző szülei elleni bosszúba kapaszkodva próbál túlélni. A csavar az a dologban, hogy a lövöldözés előtt jó kapcsolata volt a szülőkkel az egész családnak (főképp az anyának és Zachnek), és ez egyetlen másodperc alatt át tud fordulni gyűlöletbe. Nem is azért, mert az anya valóban a szülőket gyűlölné, egyszerűen csak ők az egyetlenek, akin le tudja vezetni a fájdalmát.

Az apa ezzel szemben képtelen rendesen kimutatni az érzéseit, a munkába menekül, kerüli a feleségét, akivel nem ért egyet, és emiatt folyton csak veszekednek. Ő az, aki viszonylag próbál odafigyelni Zachre, miközben az anya a saját fájdalmába süpped.

Eleinte emiatt az apa szimpatikusabb volt számomra, mert Zach számára tényleg ő nyújtott csak valamiféle támaszt.

Aztán elkezdtem mélyebben elgondolkozni az egészen, amikor kiderült az apa kis tragédia előtti titka. Vajon tényleg az a rendesebb szülő, aki könnyebben visszalendül az életbe az egyik gyereke halála után? Vagy az, aki képtelen továbblépni? Érthető, hogy az egyik gyerekkel történtek miatt elhanyagoljuk a másikat? Nincsenek meg a válaszaim, lévén sosem éltem át ekkora fájdalmat (ne is éljek!), de amint kicsit jobban elgondolkoztam az egészen, már nem tudtam úgy haragudni az anyára annak ellenére, hogy továbbra is borzalmasan sajnáltam Zachet.

3. Ki a bűnös?

Amikor ilyen tragédia történik, sokan felvetik, hogy a tettes szülei is bűnösök, hiszen, ha a gyerekük pszichopata tömeggyilkossá vált, akkor biztosan nagyon rosszul csináltak valamit a nevelése során. Nos, valahol megértem a vádakat, lévén, igen, az adott szülők biztosan hoztak hibás szülői döntéseket, ám úgy gondolom, nem feltétlenül az ő felelősségük, hogy mivé vált a gyerekük.

Nincsen tökéletes szülő, és nincs olyan gyerek, aki ne hordozna legalább egy-két olyan lelki sebet, amit a szüleitől kapott. Még akkor is hibáznak a szülők, ha úgy alapjában véve mindennél jobban szeretik a gyereküket, egyszerűen azért, mert emberek. Mert önkéntelenül magukkal hozzák esetenként azt a rossz nevelési hozzáállást, amit ők tapasztaltak a szüleiktől, még akkor is, ha számukra is szenvedést okozott az adott dolog gyerekként. Észre sem veszik, hogy ugyanazzal keserítik meg a gyerekük életét, amivel a saját szüleik az övékét.

Persze, adott esetben a szülői felelősség magasabb lehet, pl. ha bántalmazott gyerek az elkövető, de úgy gondolom, szerető, normális szülők gyerekéből is válhat szörnyeteg, mivel bár a környezeti hatások (főleg családon belül) nagyon fontosak, mégsem határozzák meg kizárólagosan egy gyerek személyiségét.

A könyvbeli esetben például tudjuk, hogy a tettes szülei kedves emberek voltak, akik imádták a gyerekeket. Hogy valóban kevesebb időt és figyelmet fordítottak-e a saját fiukra, vagy sem, az nem derül ki. Annyi biztos, hogy a fiuk úgy érezte, hogy a szülők, főképp az apja jobban törődik más gyerekekkel az iskolából, mint vele, és ez elég volt ahhoz, hogy a gyerekeken akarjon bosszút állni, akik szerinte „ellopták” tőle az apja szeretetét. Mint később kiderült, a srácnak volt valami pszichiátriai gondja is, szóval simán el tudom képzelni, hogy valójában mindent megkapott a szüleitől, csak ő érezte úgy, hogy másokkal nem akar osztozni az apján.

Azt is hibaként róják fel a szülőknek, hogy tudták, valami nem stimmel a fiukkal, mégsem kerestek neki hathatós segítséget. Igaz, tényleg ezt kellett volna tenniük. De sajnos sok szülő el sem tudja képzelni a gyerekéről, hogy képes lenne ilyen szörnyűségre. Látják, hogy baj van, de győzködik önmagukat, hogy nem akkora. Ez persze önálltatás, de ha körül nézek magam körül, azt tapasztalom, hogy a szülők jó része ugyanígy tett volna, inkább szőnyeg alatt tartja a gondokat, csak hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy a szeretett gyerekükben egy szörny is lakozik.

Épp ezért fontos ez a könyv többek között. Mert felhívja a figyelmet arra, hogy ha szülőként azt látjuk, valami nem stimmel a gyerekkel, akkor igenis szakember segítségét kell kérnünk, még ha ez nehéz is. Mert ha nem tesszük, végzetesre fordulhatnak a dolgok. És ha valami végzetes történt, akkor már nem tudjuk megmenteni a gyerekünket, hiába forgatnánk vissza az időt, hogy másképp cselekedjünk.

Amin elgondolkoztam…

Zach anyja, miközben a lövöldöző szüleit vádolja, maga sem veszi észre, hogy akár az ő fiából is lehetne a következő tettes. Olyan szinten nem foglalkozik semmi mással, csak a saját fájdalmával, hogy nem tűnik fel neki, semmivel sem jobb, mint a tettes szülei. Zach is úgy érzi, már nem szeretik őt, nem törődnek vele. Zachből is előhozza ez az agressziót, dühöt. Ha huzamosabb ideig fennállna ez a helyzet, simán előfordulhatna, hogy Zach annyira kiborul, annyira megszenvedi lelkileg ezt az egész helyzetet, hogy legközelebb ő akar majd bosszút állni valakin a fájdalmáért.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki kedveli az olyan könyveket, amelyek nagyon komoly témát mutatnak be gyerekszemszögből, és azoknak is, akiket érdekel az emberi lélek, a pszichológiai, mert itt beleláthatnak több különböző személyiséggel bíró ember lelkének legmélyebb bugyraiba is.

Kedvenc idézetek:

„Elgondolkoztam apa beszédén, néztem anyát és mindenkit, ahogy sír. Valami olyasmit éreztem, mintha ennek az egésznek köze nem lenne a valósághoz. Ebben benne volt apa is: nem úgy beszélt Andyről, mint amilyen igazából volt. És így ez olyannak tűnt, mintha mindenki sírna és szomorú lenne, de nem az igazi Andy miatt, hanem csak egy abszolút nem valóságos Andy miatt, akinek soha nem is volt köze a valósághoz. Úgy éreztem, mintha senki sem búcsúzna el a valódi Andytől. Szerettem volna felállni és rákiabálni mindenkire, hogy hagyják abba a hazudozást a bátyámról.”

„Arra gondoltam, hogy apának nem volt igaza, amikor azt mondta, hogy Charlie-nak nem lett semmi baja, mert lett. Az ő fia is meghalt, és ez neki ugyanúgy fájhatott, ahogyan nekünk Andy halála, csak Charlie-nak sokkal rosszabb, mert a fia ölte meg az ő angyalait, és ez rosszabb, mint ha egyszerűen csak meghalt volna.”

„– Milyen volt, Zach? – tette fel Miss Wanda ugyanazt a kérdést újra. Lenéztem az ölembe, nem akartam, hogy lássa az elvörösödött arcom. Meg akartam várni, amíg a málnaszörp leapad.
– Nem akarom elmondani – mondtam de már nem suttogva.
– Milyen volt, édesem?
Az ölembe bámultam, aztán éreztem, hogy egyre dühösebb leszek. Azt akartam, hogy Miss Wanda hagyja abba, ne nyaggasson ugyanazzal a hülye kérdéssel. Nem akartam beszélni.
Anya az oldalamba könyökölt.
– Zach!
És akkor fogalmam sem volt, mi történt. Csak abban voltam biztos, hogy már nem tudok a dühömön uralkodni. Mint a Hulkban.
– Nem akarom elmondani! Nem akarom elmondani! – kiabáltam egy csomószor.
– Oké, akkor nem kell… - mondta anya mellettem, megpróbált átölelni, de én félrelöktem. Amikor Hulk feldühödik, akkor dühös is marad. Mindenki engem bámult, még Dexter is. A hülye könnyek megint elöntötték a szemem.
– Ne bámuljatok rám! – kiabáltam, és ez a kiabálás jólesett.”

„A Hulkkal az a helyzet, hogy utál dühbe gurulni. Van egy könyvem a Bosszúállókról, és a Hulk is a Bosszúállók közé tartozik. Szeretem a Bosszúállókat, ők a kedvenc szuperhőseim. A rosszfiúk ellen harcolnak, és embereket mentenek meg. A Hulk igazi neve Burce Banner, mármint amikor igazi hús-vér ember. Tudós, és készített egy bombát, a bomba meg véletlenül felrobbant, a légnyomás megcsapta, ezért változott át Hulkká.
Úgyhogy ő olyan, mint két személy egyben. Egymás ellentétei, mert amikor hús-vér tudós, akkor csendes és jó ember, de amikor dühbe gurul, akkor hatalmas, dühöngő Hulk lesz belőle – nem akar az lenni, de nem tudja visszafogni magát. Olyankor üvölt: HUJ-HUJ-HULK!, és be is vadul.
Ez a helyzet most velem is. Egyik percben még a rendes Zach Taylor vagyok, és jól viselkedem, aztán valami történik, és átváltozom Zach Taylor másik alakjává, egy dühöngő, goromba figurává. Jöttem már dühbe korábban, amikor nem hagytak nyugton, vagy amikor megharagudtam Andyre a cseszegetése miatt, de ez most egy egészen másfajta dühösség.
Meglepetésszerűen kezdődik, lopva közelít, aztán rám ugrik, és én észre sem veszem, csak amikor már rajtam van. Ám akkor már késő, hiszen megváltoztatja az egész énemet. Először az történik, hogy könnyek jönnek a szememből, de nem rendes könnyek, hanem forrók. Forró dühkönnyek. És akkor mindenemet elönti ez a forróság, ez a furcsa, szorító érzés, és ezektől valahogy kiabálnom meg dühöngenem kell.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Miklósi Ádám (szerk.): A kutya – Blogturné

Bár rengeteg minden változott az emberek életében az elmúlt évszázadokban, van néhány dolog, ami szerencsére örök: mint például az, hogy a kutya az ember legjobb barátja. A Libri Kiadó csodaszép, gazdagon illusztrált új albumából sok mindent megtudhatunk négylábú társaink történetéről, sajátosságairól, illetve a különböző fajták egyedi jellemzőiről. Tarts a Blogturné Klub bloggereivel négy állomáson át, és legyél te a szerencsés, aki megnyeri a kiadó által felajánlott egy példányt! 

A Miklósi Ádám által szerkesztett, többszerzős A kutya című könyvet azonnal kiszúrtam magamnak. Mióta van két shi-tzu kutyusom, teljesen kutyabolond lettem, és szeretnék minél többet megtudni ezekről az állatokról, hogy a lehető legjobban értsem és ismerjem a sajátjaimat, ezáltal pedig a lehető legjobb otthont és gondoskodást tudjam nyújtani számukra.

Ami tetszett

1. Gyönyörű

Ez a könyv egyszerűen gyönyörű. Már lapozgatni, nézegetni is jólesik az embernek. Sok szöveg van benne, szóval nem egy képes album, mégis éppen elég képet, ábrát, táblázatot, diagrammot és hasonló érdekességet tettek bele ahhoz, hogy már az olvasás elkezdése előtt is felkeltse az ember figyelmét, és kellemesnek érezze a könyv kézbe vételét.

Már gyerekként is nagyon szerettem az ilyen ismeretterjesztő könyveket, rengeteg hasonlóm volt, amiből megismerhettem a világunkat, az állatokat, növényeket, világűrt és egyebeket, de így, felnőtt fejjel is nagyon élvezem a hasonló könyveket. Ez pedig kiemelkedően jól összerakott könyv volt.

2. Csodás kezdés és hozzáállás a kutyákhoz

Általában a bejegyzéseim végén szoktam csak idézni, de most másként teszek. Ugyanis a könyv első oldalán a szerzők kinyilvánították néhány mondattal, hogyan is állnak a kutyákhoz, és hogyan is kéne mindannyiunknak hozzáállni a kutyákhoz. Íme, ez a néhány mondat:

„A kutyát olyan fajként kell tisztelnünk, amelynek önálló sorsa és rendeltetése van. Hagynunk kell, hogy önmaga lehessen: kutya. Mindezek alapján talán akkor érthetjük meg leginkább az ember és a kutya közötti kapcsolatot, ha barátként tekintünk rá. A barátok egész életükben kötődnek egymáshoz, de ha a körülmények úgy kívánják, hosszabb-rövidebb ideig képesek egymástól független életet is élni. Segítik egymást, de nem igénylik a szívességek azonnali viszonzását. A barátok szeretnek együtt lenni, tisztelik egymást, és engedik, hogy a másik önálló személyiséget alakítson ki.”

Nekem ez a néhány mondat nagyon pozitívan hat. Nap mint nap látom, ahogyan az emberek agyonfotózgatják a kutyáikat, kihasználják őket a népszerűségük növelésére úgy is, hogy esetleg az adott kutya a háta közepére sem kívánja ezt az egészet. Azzal persze nincsen gond, ha egy kutya élvezi a fotózkodást, azzal sincsen, ha a gazda megörökíti őt néhány képen emlékként. De az szerintem gáz, amikor egy kutya csak rá van kényszerítve a „sztárságra”. És igen, látszik, amikor egy kutya utálja az egészet. Az enyémek utálják, és évente talán 3 kép készül róluk emlékként, mert tiszteletben tartom az érzéseiket. Én sem örülnék neki, ha a képembe nyomnának egy okostelefont, és agyonfotóznának az engedélyem és igényem nélkül.

Az is nagyon bizarr, amikor valaki kiegészítőként hordozza a kutyáját. Úgy kezeli, mint egy játék babát, ami csak azért létezik, hogy őt szórakoztassa, ám amikor épp nincsen kedve hozzá, akkor csak úgy simán beteszi a sarokba, és elvárja, hogy a kutya békén hagyja őt. A kutyának van lelke, van személyisége, vannak igényei, és van akarta is. Van, hogy nem igényli a simogatást, van, hogy magányra és nyugalomra vágyik, van, hogy szüksége van a gazdája közelségére, és ha menni kell, hát menni kell, akkor is, ha a gazda éppen fáradt, beteg, életunt, és semmi kedve nincs a sétához.

Egy kutya nem játék, nem kiegészítő, nem népszerűségnövelő. Egy kutya önálló személyiséggel bíró családtag, barát és felelősség. Hatalmas felelősség.

3. Mindenre kitérő, új infókkal teli, elgondolkoztató

Van olyan kutyákkal foglalkozó könyvem, amelyik leírja, hogyan etesd, sétáltasd, itasd a kutyádat, hogyan gondozd a szőrét, körmét, fogát, stb., vagyis elmondja, hogyan elégítsd ki az alapszükségleteit. Ám ez a könyv sokkal többet ad ennél. Megtudhatjuk belőle, honnan is származik a kutya. Én eddig csak annyit tudtam, hogy a farkastól, de ennél sokkal bonyolultabb a képlet, és új információkkal is szolgált. Azt pl. tudtam, hogy a mostani kutyafajták többségét úgy hozta létre az ember tenyésztéssel és különböző fajták keverésével, ám azt nem sejtettem, hogy az általunk ismert kutyafajták alig 150–200 éve élnek csak. Nagyon durva, hogy ilyen rövid ideje léteznek.

Megismerhetjük azt a folyamatot is a könyvből, ahogyan a kutya vadon élő rokonait háziasítottuk, és végül eljutottunk addig, hogy a kutya az ember legjobb barátja lett.

Ezután jön az anatómiai rész, amelyből megismerhetjük a kutyáinkat biológiai szempontból. Itt is voltak számomra új infók, pl., úgy tudtam, hogy a kutyák egyáltalán nem izzadnak, és lihegéssel hűtik magukat, de arról nem hallottam, hogy a tappancsaikon igenis képesek az izzadásra. Ahogyan azt sem tudtam, hogy minden egyes kutyának hasonló számú csontja van, legyen apró csivava vagy nagy német dog. És azt sem tudtam, hogy a megrövidült koponyájú kutyáknak rosszabb a szaglása, és jobb a látása. Ez pl. nagyon fontos információ volt számomra úgy, hogy az egyik kutyusomnak gond van a szemével. Két állatorvos közül az egyik azt tanácsolta, vetessük ki a szemét (a másik élete végéig tartó kezelést javasolt), mi viszont nemet mondtunk erre a drasztikus lépésre. Amíg nem fáj neki, nem zavarja, nem okoz számára valami más, súlyosabb betegséget az a szem, és valamennyire még lát vele, addig bizony nem hagyjuk, hogy kivegye az orvos. És ez alapján jól döntöttünk, mert fontos neki a látása a rosszabb szaglás mellett, még ha nem is tökéletesen lát az egyik szemével.

Ezt követően arról olvashatunk, milyen a kutya társas viselkedése. Hogyan viselkednek egymással, hogyan viselkednek az emberrel, mit jelentenek bizonyos reakcióik, miben más egy kölyökkutya és egy idősebb kutya. Hogyan kommunikálhatunk a kutyusokkal, és ők hogyan kommunikálnak velünk és egymással. Ha valakinek van kutyája, akkor ezeket nagyrészt már tapasztalta maga is, de érdekes volt így összefoglalva, megmagyarázva olvasni a témáról.

A következő fejezet a kutyák és emberek viszonyáról szól. Kapunk egy kis történelmi kitekintőt, majd arról olvashatunk, hogy a mostani világban hogyan alkotják az életünk részeit a kutyák. Olvashatunk a lakásban élő állatokról, azokról, akik részt vesznek a munkánkban és azokról is, akik állatmenhelyre kerülnek. Külön alfejezetekben tárgyalják, hogy milyen kihatással van az egészségünkre egy kutya közelsége, valamint azt is, hogy mi milyen kihatással vagyunk a kutyák egészségére például azzal, hogy néha ész nélkül szaporítjuk őket.

Ami nagyon durva, hogy írnak egy felmérésről, amely azt akarta feltárni, hogy kutyaszerető emberek miért nem lépnek fel az ellen, hogy a túltenyésztés miatt kedvenceiknek kóros elváltozásaik vannak, amelyek fájnak, betegségeket okoznak, és korai halálhoz vezethetnek. Kiderült, hogy az emberek valamiért hűségesen ragaszkodnak a hátrányos helyzetben lévő fajtákhoz, ha már egyszer volt olyan fajta kutyájuk. Az nem derül ki, hogy ennek mi lehet az oka, de én elgondolkoztam rajta. Talán, ha egy kutya beteges, akkor nagyobb szüksége van ránk, és ebben az elidegenedett világban ezáltal úgy érezhetjük, hogy van kiről gondoskodnunk, van értelme az életünknek. Ez egyfajta Teréz anya-komplexus lehet, amely által jobb, fontosabb embernek hihetjük magunkat. Vagy legalább is egyeseknél így lehet. Esetünkben például csak a véletlennek köszönhetően kerültek fajtiszta shi-tzuk a családba (a korábbi kutyánk stramm, egészséges keverék kutyus volt), és megszakad a szívem a kisebbért, aki borzalmasan beteges. Őket a világ minden kincséért sem adnám már oda, mert szívből szeretem mindkettőt, de ha lenne lehetőség arra, hogy túltenyésztéssel soha többé ne lehessen létrehozni ennyire beteges kutyusokat, akkor támogatnám. Csak azért, hogy egy kutya hű, de cuki és menő és trendi legyen, nem lenne szabad végignézni a túltenyésztésből adódó szenvedéseit.

4. Kis lexikon

A könyv végén található egy kis lexikonszerű rész a kutyafajtákról. Ennek köszönhetően megtudhatjuk mindegyikük legfőbb tulajdonságait, azt, hogy mennyire képezhetőek, mennyire gyerekszeretőek, milyen a gondozásigényük, milyen betegségek jellemzik őket, milyen a mozgásigényük, és kezdő gazdik számára mennyire ajánlott a tartásuk.

Ezt a kis összefoglalót nagyon klassznak tartom, mert ha valaki most szándékozik kiválasztani a kutyáját, akkor könnyebben át tudja látni, melyik kutya való neki. Ha pl. sokat dolgozik, akkor kisebb mozgásigényű kutyát választ, ha gyerkőcei vannak, akkor olyat, aki odavan a gyerekekért, ha házőrzőt szeretne, akkor olyat, akinek nagy a házőrzőhajlama.

Amin elgondolkoztam…

A könyvben arról is olvashatunk, hogy Svájcban már külön engedély kell ahhoz, hogy valaki kutyát tarthasson, ennek megszerzéséhez pedig el kell végeznie egy akkreditált kutyaiskolát. Nos, én szívből támogatnám ezt a lehetőséget itthon is. Sajnos én sem tudok mindent a kutyáimról, de igyekszem őket jól gondozni és biztonságban tartani. Ám annyi felelőtlen gazdát látok nap mint nap, olyanokat is, akik a saját kutyájukat veszélyeztetik, és olyanokat is, akik mások kutyáit, így az én kutyáimat is veszélyeztetik. Nem véletlen, hogy egyre többször olvashatunk kutyatámadásokról, melyeknek kisebb kutyák vagy emberek (sokszor gyerekek) az áldozatai.

Sok gazda egyáltalán nem ismeri vagy akarja követni a biztonságos kutyatartás szabályait, és tesznek rá, ha ez végül a saját kutyájuk, más kutyák vagy esetleg emberek épségébe vagy életébe kerül. Szóval igen, örülnék, ha engedélyhez kötnék a kutyatartást, és én lennék az első, aki elmenne az akkreditált kutyaiskolába, hogy még annál is többet megtudjon a kutyáiról, amennyit most tud.

Természetesen ehhez az kéne, hogy a kutyaiskola elvégzése megfizethető vagy ingyenes legyen és megfelelő tudással rendelkező emberek tanítsanak ott. De úgy gondolom, még mindig kevesebbe kerülne egy olcsó vagy ingyenes kutyaiskola támogatása anyagilag akár az állam, akár állatvédő szervezetek számára, mint azt a sok elhanyagolt, kitett, bántalmazott kutyát befogadni, ellátni.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, akinek van kutyája vagy szeretne kutyát a közeljövőben. Legyünk mindannyian felelős gazdák, ismerjük meg a lehető legjobban a kutyákat, válasszuk ki azt a fajtát, aki valóban nekünk való, illik az életmódunkhoz, és akinek jó és biztonságos életet tudunk nyújtani sok-sok éven keresztül. A kutya nagy felelősség, de annyi örömet tud adni, hogy megéri az erőfeszítést.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A könyvben sok információt találunk a különböző kutyafajtákról, így mi is egy ehhez kapcsolódó játékkal készültünk. Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon található képek alapján az adott fajtát, és nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

03.25. Könyv és más
03.27. Kelly és Lupi olvas
03.29. Szembetűnő
03.31. Spirit Bliss Sárga könyves út

Katie Fforde: Szerelmes levelek – Blogturné

Nemrég megjelent a Libri Kiadó gondozásában Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye, amelynek köszönhetően nemcsak betekintést nyerhetünk egy könyvfesztivál megszervezésébe, hanem egy romantikus szerelem fellángolását is végigkövethetjük. Ezúttal a Blogturné Klub 7 bloggerének véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a regényből. 

Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye a fülszövege miatt kezdett el érdekelni. Ugyanis a könyves világban játszódik, az egyik főszereplője egy könyvesboltban dolgozik és egy könyvfesztivál megrendezésén ügyködik, míg a másik író. Szóval úgy véltem, ez a világ érdekes számomra, és szívesen olvasnék róla.

Ami tetszett

1. Könyves világ, még ha kicsit álomszerű is

A történet a könyves világban játszódik, és ez egy könyvmoly számára máris ad valami pluszt. Érdekes volt látni, hogyan is ír az írónő a külföldi könyvesboltok, könyvkiadók, könyves események működéséről, arról, hogyan élnek az írók, miként működik egy írói pályázat elbírálása és egy kreatív írás tanfolyam meg hasonlók. Még úgy is érdekes volt, hogy élek a gyanúperrel, a valóságban egy csomó minden nem így működik, pusztán az írónő fantáziája és a történet cselekményének íve miatt történhetnek meg olyan dolgok is, amelyek kicsit irreálisak. Például, hogy egy éppen bezárni készülő könyvesbolt vállalja egy nagy könyvfesztivál összes könyvének szállítását, vagy hogy az adott könyvesbolt egyik eladóját egy nagynevű kiadó vezetője egyik pillanatról a másikra kinevezi a könyvfesztivál szervezőjévé és szerkesztővé, holott az eladóban nincsen semmi különös azon kívül, hogy sokat olvas.

2. Kellemes tulajdonságok

Dermot Flynn fiatalon írt két nagy sikerű könyvet, azután eltűnt a világ szeme elől. Most Laurát bízzák meg azzal, hogy hívja meg a férfit a könyvfesztiválra. Ha sikerrel jár, komoly anyagi támogatást kap a fesztivál megszervezéséhez. Laura némi huzakodás után belevág a dologba, és elutazik Írországba, abba a kisvárosba, amiből Dermot a visszavonulása óta nem tette ki a lábát. A férfi bele is egyezik abba, hogy elmegy a könyvfesztiválra, ám cserébe azt akarja, hogy Laura feküdjön le vele.

Nos, Dermot így elsőre nem tűnik túl vonzó személyiségnek, ám én szép lassan megláttam a szerethető oldalát is. Egyfelől, bár a szülővárosát nem hajlandó elhagyni, otthon mégiscsak kiveszi a részét a városka életéből, például a helyi iskolában is tanítja az alsósokat. Másfelől van egy jelenet, amelyben Laura elmeséli, hogy a kiadó vezetője azt mondta neki, ha van két ígéretes női írójelölt a pályázaton, azt válassza ki, amelyik jobban néz ki, mert az eladhatóbb. Dermot pedig felháborodik ezen, vagyis van igazságérzete. Emellett, van felelősségtudata is. Amikor Laura megkérdezi tőle, hogy miért nem ír gyerekkönyveket is, azt mondja, hogy az túl nagy felelősség, mert egy felnőtt, ha nem tetszik neki egy könyv, csak félreteszi, és választ más olvasnivalót, viszont egy gyerek kedvét örökre el lehet venni az olvasástól, ha elsőként rossz könyv kerül a kezébe.

A kreatív írás tanfolyam alatt is jófejnek tűnik, olyannak, akitől szívesen tanulna az ember, bár az esti ivós részt azért kihagynám. Viszont a tanfolyam elején adott egy feladatot a diákoknak, amit azonnal elkezdtem én is megcsinálni. Megadott időn belül kellett írniuk a pénzről, a halálról és a születésről egy-egy novellát.

Szóval Dermot valamivel összetettebb, mint az elsőre látszik, és vannak olyan tulajdonságai, amik tényleg szimpatikusak. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd a férfiak pártját fogom, de sokkal szimpibb karakter volt számomra, mint Laura, annak ellenére, hogy Dermotnak is megvoltak a felesleges hisztijei és hasonlók.

Laurát sajnos egyáltalán nem tudtam megkedvelni, mert az, amit ő és mások elmondanak róla (introvertált könyvmoly, aki visszahúzódva éli a kis életét) abszolút ellentétben áll a tetteivel. Számomra az a típus volt, aki megjátssza, hogy naiv, visszahúzódó jó kislány (talán még önmagát is becsapva), csak hogy mások kedveljék, ám valójában egyáltalán nem ilyen. Egy valódi introvertált, könyvmoly jó kislány sosem csinálna olyasmiket, amiket ő tett. Tapasztalatból tudom.

Amin elgondolkoztam…

Az igazság az, hogy ez a típusú romantikus regény nagyon nem az én világom. Erre olvasás közben jöttem rá. Sokkal közelebb áll hozzám a francia stílusú romantikus regény, amelyben a főszereplők nem a bizonytalanságuk által kreált fals problémák miatt szenvednek, hanem valódi lelki és egyéb gondok választják el a szerelmeseket. Szóval jobban szeretem azokat a romantikus regényeket, amelyek ennél sokkal reálisabb képet mutatnak mind a világról, mind az emberek lelki világáról, mind a szerelemről.

De ha valaki romantikus alkat és szereti a tipikus, régimódi, mesébe illő, ám kicsit irreális szerelmes regényeket, annak ez a könyv tökéletes kikapcsolódást jelenthet. Már csak azért is, mert Katie Fforde híres írónak számít a romantikus regények terén, vagyis tud valamit, amit a fenti olvasótípusok nagyon szeretnek. Nem mellesleg egy csomó regényét meg is filmesítették. A Szerelmes leveleket pont nem találtam ezek között (bár lehet, hogy ehhez is készült film, csak én vagyok béna a keresésben…), viszont sok egyéb regényének filmváltozatát szokta adni a tévé.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik nagyon-nagyon romantikus alkatok, és szeretik a régimódi, lányregényes „love story”-kat modern köntösbe öntve.

Kedvenc idézetek:

„– És gyerekeknek még sosem akartál írni?
Az elmondottak alapján kézenfekvőnek tűnt a kérdés.
– Nem. Semmilyen körülmények között. Túl nehéz, és túl nagy felelősség. Ha írok egy könyvet, és valaki utálja, akkor félredobja, és belekezd egy másikba. Ám a gyerekeknek akár egy életre elmehet a kedvük az olvasástól – felelte Dermot hevesen. A téma szemmel láthatólag érzékenyen érintette.”

„– Eleanora szerint az előnyös külső pluszpontot ér. Szerinte olyan vérre menő harc folyik az írók között, hogy ha két jelentkező nagyjából hasonló szinten ír, akkor érdemes azt választani, aki jobban mutat majd a címlapokon.
– Hát ez azért szerintem rendkívül szexista hozzáállás…”

„– És ha nem vagytok szépek, nagyon öregek, nagyon fiatalok, nem a szeretőtök vagy rokonotok egy futballsztár vagy egy kiadó igazgatója, akkor jobb, ha elfelejtitek ezt az egészet. Ha nem vagy eladható, nem vagy kiadható sem.”

Értékelés: A könyv a maga nemében és kategóriájában TETSZETT, bár nagyon nem az én ízlésem úgy egyébként.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A könyv főszereplője, Laura Horsley igazi könyvmoly. A feladatotok ezúttal az lesz, hogy a blogjainkon található képek alapján beazonosítsatok más könyvmoly karaktereket (könyvekből vagy filmekből), és a nevüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

03. 25. Deszy könyvajánlója
03. 26. Betonka szerint a világ...
03. 27. Szembetűnő
03. 28. Olvasónapló
03. 29. Könyvvilág
03. 30. Kelly és Lupi olvas
03. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út