A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk On Sai legújabb történetét, a Vágymágusok első részét, mely az Álruhában címet viseli. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Szépvölgyi Rianna grófkisasszony izgalmakkal teli kalandját, melyben férfiként kell helytállnia, miután egy katonai toborzás során összecserélik ikertestvérével, Roannal.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Vágymágusok világát, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Vágymágusok világát, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, úgy gondolom, hogy On Sai tehetséges író. Igaz, hogy a felnőtteknek szóló regényei közelebb állnak hozzám, de ettől függetlenül úgy vélem, érdemes minden írását elolvasni, mert tanulhat belőlük az ember.
Első gondolatok
Ahogy elkezdtem olvasni az Álruhábant, az első gondolatom az volt, hogy sokkal jobban és sokkal hamarabb beszippantott, mint On Sai előző VP-s regénye, az Apa, randizhatok egy lovaggal? Abban valahogy nem fogott meg sem a főszereplőlány, sem a főszereplőfiú (egy mellékszereplő, Mia Anne édesapja volt a legizgalmasabb karakter számomra). Itt viszont rögtön sikerült együttéreznem Riannával, akinek női mivolta miatt kell titkolózva leélnie az életét, mivel a mágiával bíró lányokat, vagyis szipolyokat veszélyesnek tartják, és elzárják vagy megölik. Nőként teljesen átérzem ezt az elnyomott, egyenlőtlen szerepet, annak ellenére, hogy szerencsére olyan helyre és korba születtem, ahol az életem viszonylagos biztonságban lehet.
A történet
Az alapmotívummal már sok könyvben és filmben találkoztam: egy lány férfiruhába bújva beépül a férfiak közé, hogy elérje a célját vagy megfejtsen egy rejtélyt. On Sai stílusa, a karakterek és a cselekmény viszont hozzátett valami újszerűt ehhez az alaphoz.
Rianna nem szánt szándékkal keveredik bajba, hanem a véletlennek köszönhetően. Épp férfiruhában kalandozik az otthonuk környékén, amikor is egy csapat mágikus képességekkel bíró katona útjába kerül. A katonák feladata az, hogy a király nevében összegyűjtsék a varázserővel bíró férfiakat és besorozzák őket katonának. Riannáról azt gondolják, hogy a fiúikertestvére, Roan, ezért magukkal viszik. Nem fedheti fel magát, mert ha kiderül róla, hogy nő és varázsereje van, azonnal megölnék. Így a mágusokkal tart egy kiképzővárba, hogy letegye a vizsgákat, és beálljon a király seregébe.
Az, hogy senki nem tudja a várban Riannáról, hogy lány, elég vicces helyzeteket szül. Nagyon poénos jelenetek, párbeszédek vannak a regényben, amiket igazán élveztem. A körülötte lévő srácok azt hiszik róla, hogy azért olyan lányos, mert meleg, azt viszont nem értik, hogy ők miért vonzódnak hozzá ösztönösen.
A sztori természetesen nem csak erről az álruhás beépülésről szól. A herceg hosszú idő után hazatér, és politikai intrikáknak köszönhetően valaki merényleteket követ el a kiképzővárban. Rianna és még két másik karakter az állandó célpont, de nem tudhatjuk, hogy miért pont ők, és ki akarja meggyilkolni őket. Ezt a szálat is izgalmasnak találtam, kíváncsi voltam, hogy ki a merénylő és mi a célja. Néha mondjuk Rianna elég butácskán viselkedett. Amikor csapda várt rá, én már a jelenet legelején üvöltöttem vele a fejemben, hogy: "Hahó, ez csapda, használd már az eszedet!", annyi jele volt annak, hogy mi is történik éppen, és ő mégis totál nyugisan sétált bele a bajba. Máskor viszont egész okos volt, olyan dolgokat is kitalált, amit a többi karakter és én sem.
A történet végén is rájön valamire, amivel sikerült meglepni, ám a meglepetés személyét sejtettem. Valahogy éreztem, hogy arról a valakiről van szó, akiről végül tényleg kiderült valami titok.
Az egyetlen, ami a cselekményben nem igazán fogott meg és nem tudtam hová tenni, az a tárgyak, a mágia és a szexuális vágy kapcsolata (lásd dob és körtés ládák). Egy férfi esetében el tudom képzelni, hogy csak a szexuális vágy aktivizálja a varázserejét, de Rianna nő, nekem elég lett volna, ha az ő erejét a szeretet, szerelem, gyengédség, megértés, elfogadás, biztonság utáni vágy motiválja, mert egy nőnek szerintem ezek sokkal fontosabb dolgok.
Nos, úgy gondolom, hogy On Sai tehetséges író. Igaz, hogy a felnőtteknek szóló regényei közelebb állnak hozzám, de ettől függetlenül úgy vélem, érdemes minden írását elolvasni, mert tanulhat belőlük az ember.
Első gondolatok
Ahogy elkezdtem olvasni az Álruhábant, az első gondolatom az volt, hogy sokkal jobban és sokkal hamarabb beszippantott, mint On Sai előző VP-s regénye, az Apa, randizhatok egy lovaggal? Abban valahogy nem fogott meg sem a főszereplőlány, sem a főszereplőfiú (egy mellékszereplő, Mia Anne édesapja volt a legizgalmasabb karakter számomra). Itt viszont rögtön sikerült együttéreznem Riannával, akinek női mivolta miatt kell titkolózva leélnie az életét, mivel a mágiával bíró lányokat, vagyis szipolyokat veszélyesnek tartják, és elzárják vagy megölik. Nőként teljesen átérzem ezt az elnyomott, egyenlőtlen szerepet, annak ellenére, hogy szerencsére olyan helyre és korba születtem, ahol az életem viszonylagos biztonságban lehet.
A történet
Az alapmotívummal már sok könyvben és filmben találkoztam: egy lány férfiruhába bújva beépül a férfiak közé, hogy elérje a célját vagy megfejtsen egy rejtélyt. On Sai stílusa, a karakterek és a cselekmény viszont hozzátett valami újszerűt ehhez az alaphoz.
Rianna nem szánt szándékkal keveredik bajba, hanem a véletlennek köszönhetően. Épp férfiruhában kalandozik az otthonuk környékén, amikor is egy csapat mágikus képességekkel bíró katona útjába kerül. A katonák feladata az, hogy a király nevében összegyűjtsék a varázserővel bíró férfiakat és besorozzák őket katonának. Riannáról azt gondolják, hogy a fiúikertestvére, Roan, ezért magukkal viszik. Nem fedheti fel magát, mert ha kiderül róla, hogy nő és varázsereje van, azonnal megölnék. Így a mágusokkal tart egy kiképzővárba, hogy letegye a vizsgákat, és beálljon a király seregébe.
Az, hogy senki nem tudja a várban Riannáról, hogy lány, elég vicces helyzeteket szül. Nagyon poénos jelenetek, párbeszédek vannak a regényben, amiket igazán élveztem. A körülötte lévő srácok azt hiszik róla, hogy azért olyan lányos, mert meleg, azt viszont nem értik, hogy ők miért vonzódnak hozzá ösztönösen.
„– (…) Nem hívok négynapi
ismeretség után az ágyamba egy férfit!
– Miért? Hány nap kell hozzá? – érdeklődött, elnyomva egy pimasz mosolyt.
Elvörösödtem.”
– Miért? Hány nap kell hozzá? – érdeklődött, elnyomva egy pimasz mosolyt.
Elvörösödtem.”
A sztori természetesen nem csak erről az álruhás beépülésről szól. A herceg hosszú idő után hazatér, és politikai intrikáknak köszönhetően valaki merényleteket követ el a kiképzővárban. Rianna és még két másik karakter az állandó célpont, de nem tudhatjuk, hogy miért pont ők, és ki akarja meggyilkolni őket. Ezt a szálat is izgalmasnak találtam, kíváncsi voltam, hogy ki a merénylő és mi a célja. Néha mondjuk Rianna elég butácskán viselkedett. Amikor csapda várt rá, én már a jelenet legelején üvöltöttem vele a fejemben, hogy: "Hahó, ez csapda, használd már az eszedet!", annyi jele volt annak, hogy mi is történik éppen, és ő mégis totál nyugisan sétált bele a bajba. Máskor viszont egész okos volt, olyan dolgokat is kitalált, amit a többi karakter és én sem.
A történet végén is rájön valamire, amivel sikerült meglepni, ám a meglepetés személyét sejtettem. Valahogy éreztem, hogy arról a valakiről van szó, akiről végül tényleg kiderült valami titok.
Az egyetlen, ami a cselekményben nem igazán fogott meg és nem tudtam hová tenni, az a tárgyak, a mágia és a szexuális vágy kapcsolata (lásd dob és körtés ládák). Egy férfi esetében el tudom képzelni, hogy csak a szexuális vágy aktivizálja a varázserejét, de Rianna nő, nekem elég lett volna, ha az ő erejét a szeretet, szerelem, gyengédség, megértés, elfogadás, biztonság utáni vágy motiválja, mert egy nőnek szerintem ezek sokkal fontosabb dolgok.
A karakterek
Riannát sikerült megkedvelnem, és ahogy fentebb is írtam, együttéreztem vele nőként. Hét férfival dolgozom egy légtérben, és bár kedvelem őket, azért néha vannak olyan mondataik, cselekedeteik, amiken nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Aki volt már hasonló helyzetben, az pontosan tudja, hogy miről beszélek... XD Riannának meg extrán nem lehetett könnyű a sok máguspasi között. Egyfelől, mert egy régi kor erkölcsei szerint nevelkedett úrilány, másfelől, mert bármikor lebukhat előttük, és akkor ki tudja, mi vár rá, vagyis állandó stresszből és félelemből állnak a mindennapjai a kiképzővárban.
„Férfiak! Élő, fingó, disznó
vicceket mesélő férfiak! Ha Fiona tudná, mit csinálnak egymás közt, hát
biztosan nem vágyna esküvőre…”
Amit kevésbé kedveltem benne, hogy bár voltak okos meglátásai, gondolatai, néha mégsem vette észre a nyilvánvalót. Anno Harry Potterrel voltam így a hetedik könyv olvasásakor, nagyon kedveltem őt, de konkrétan ordítottam vele olvasás közben, amikor azon elmélkedett, vajon mit akarhat Voldemort, miközben én már régen rájöttem. Szóval hasonlóan voltam Riannával is, kedveltem, időnként nagyon okosnak tartottam, de néha megráztam volna, hogy ne felejtsen el gondolkozni.
A mellékszereplők közül több karakterért is odavagyok. Egyfelől ott van Ras, a máguskatonák parancsnoka, aki marcona férfinak tűnik elsőre, de mégis kedves és odafigyel Riannára, óvja őt. Van köztük valami szikra, még ha nem is feltétlenül ő lesz végül a befutó. Bár ezt sem zárom ki teljesen, el tudnám képzelni...
Aztán ott van Mort, az egyik srác, akit ugyanúgy elhurcoltak a kiképzővárba, ahogyan Riannát és a többi mágiával bíró fiút, férfit. Kinézetre tökéletes szépfiú, és fizikailag Rianna hozzá vonzódik a legjobban. A poén az, hogy Mort fiúnak hiszi Riannát, mégis viszonozza a fizikai vonzódást, amit viszont szégyell, ezért idiótán viselkedik. Szóval ő tökéletesen megtestesíti azokat a melegeket, akik nem tudják elfogadni önmagukat, tiltakoznak az ellen, akik valójában, és ez agresszió vagy más negatív érzelem formájában tör ki rajtuk.
A harmadik érdekes karakter Lidérc, akiről Rianna úgy véli, veszélyes bűnöző, valahogy mégis vonzódik hozzá és furcsa mód bizalmat is érez iránta. Lidérc karaktere talán a legtitokzatosabb, sok mindent nem ért vele kapcsolatban az ember, és a regény végére sem kaptam mindenre választ. Többek között ezért is várom annyira a folytatást.
„Kimcse néném jutott
eszembe, és a mondata, hogy a rossz fiúk akkor is rossz fiúk, ha vonzóak.”
Hogy tetszett a könyv?
Bírtam a főszereplőt, odavoltam több mellékszereplő karakterért is, és a történet is teljes mértékben lekötött. Valamint a könyv végére érve azt éreztem, hogy simán folytatnám még az olvasást, és várom a következő részt.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik szeretnének egy kalandos, izgalmas, pikáns ifjúsági fantasyt olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során olyan, Riannához hasonló lányokat, nőket keresünk, akik a másik nem uralta területeken úgy próbálnak meg érvényesülni, hogy férfinak álcázzák magukat.
Minden állomáson találtok egy képet az adott álruhás hölgyről, nektek pedig azt kell kitalálnotok, mi az illető álneve (ha nincs/nem derül ki, a rendes nevét írjátok). Fontos: csak és kizárólag álnévre vagyunk kíváncsiak!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Kép a játékhoz:
Mostani játékunk során olyan, Riannához hasonló lányokat, nőket keresünk, akik a másik nem uralta területeken úgy próbálnak meg érvényesülni, hogy férfinak álcázzák magukat.
Minden állomáson találtok egy képet az adott álruhás hölgyről, nektek pedig azt kell kitalálnotok, mi az illető álneve (ha nincs/nem derül ki, a rendes nevét írjátok). Fontos: csak és kizárólag álnévre vagyunk kíváncsiak!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
01. 05. Dreamworld
01. 07. Dreamworld - Idézetek
01. 09. Könyv és más
01. 11. Könyvvilág
01. 13. Hagyjatok! Olvasok!
01. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 17. Kelly és Lupi olvas
