Varró Dániel: Diótörő – Blogturné

 

Diótörő történetét szinte mindenki ismeri, legyen szó mesekönyvekről, balett-előadásokról vagy különböző filmadaptációkról. A Jelenkor Kiadónak köszönhetően most egy igazán különleges kiadást olvashatunk, melyben E. T. A. Hoffmann klasszikus történetét Varró Dániel szedte rímekbe, és amelyet Szegedi Katalin szépséges illusztrációi díszítenek. Tartsatok öt bloggerünkkel a garantáltan ünnepi hangulatú blogturnéra, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyjából ismerem A diótörő című mese történetét, de még sosem olvastam sem az eredetit, sem más feldolgozásokat. Filmfeldolgozásként is csak a legújabbat láttam, ami ha jól tudom, nem az eredeti sztorit meséli el, hanem annak egyfajta folytatása. A balettváltozatból részleteket láttam, a hozzá szerzett zenét viszont hallottam már. Szóval elég hiányos ismeretekkel láttam neki az olvasásnak, de így legalább nem voltak elvárásaim.

 

Véleményem a könyvről

Négyzet alakú, közepes méretű, kemény borítós könyvről van szó. A súlya könnyű, úgyhogy a gyerekek egyedül is könnyedén lapozgathatják, de inkább közös olvasásra ajánlom. Egyfelől, mert a verseket egy kisgyereknek nehezebb értelmezni, másfelől, vannak olyan részek a mesében, amiket olvasás közben, után nem árt átbeszélni szülőként a gyerkőccel.

Szegedi Katalin illusztrációi gyönyörűek, és tökéletesen illenek a történethez. Nem is tudok mást mondani, már azért megéri kézbe venni a könyvet, hogy lapozgatás közben megnézegessük a rajzokat.

Nagyon tetszik és ötletesnek találom, hogy a hátsó borítón nem egyszerű fülszöveg van, hanem a történetet is egy négy versszakos versikével foglalta össze a szerző. Ilyen megoldással máshol még nem találkoztam.

Varró Dániel neve már korábbról is ismerős volt számomra. Voltak versei, amikkel nem igazán tudtam mit kezdeni olvasóként, és voltak, amik tetszettek. Ha emlékeim nem csalnak, tőle olvastam régebben több a gyerkőceiről szóló történetet is, amiket aranyosnak találtam, és emlékszem, azt gondoltam, hogy valószínűleg klassz apa lehet. Tudom, hogy voltak körülötte botrányok, például sokan kiakadtak rá egy tankönyvbe kerülő verse miatt. De ezt a kiakadást már akkor sem értettem... Szóval Varró Dániellel kapcsolatban kevés ismerettel bírva, de pont ezért nyitottan, ellenérzések nélkül álltam neki a könyv olvasásának.

A történet több szakaszra osztható, amit a versek formája is szépen elkülönít. Többféle strófa, ritmus, rímképlet jellemzi a különböző részeket. Mindegyiknek megvan a maga lüktetése, egyedisége. Nekem tetszett ez a megoldás, mert passzolt a sztorihoz, és engem szórakoztatott is, hogy volt egy kis változatosság a történet kivitelezésében.

Az első szakasz rövid, háromsoros strófákból áll, amelyekben a gondolatok sokszor átnyúlnak a következő strófába is. Ezek Misi és Mari karácsony estéjéről szólnak, akik ajándékba kapnak egy diótörőbábut. Ez egy kis bevezetőrészt, amelyből megismerhetjük a karaktereket, alaphelyzetet. Megjelenik Drosselmeier bácsi is, és a második szakaszban, amelyben nyolcsoros strófákra váltunk, az ő meséjét hallgatjuk meg arról, hogyan is lett egy királylányt megmenteni vágyó legényből diótörő végül. Ez a kis mese önmagában is megállná a helyét egy történetként.

Ezután visszakerülünk a jelenbe és a háromsoros strófákhoz. A gyerekek, Misi és Mari lefekszenek aludni. Újabb gyors váltás következik a történetben, amelyet egy nagyon hosszú, egystrófás kivitelezés is jelez. Mari zajra ébred (jobban mondva azt álmodja, hogy felébredt), megérkezik a hétfejű egérkirály az egérseregével, hogy felfaljanak minden karácsonyra készített ételt, süteményt. Marinak a Diótörő segít harcolni. A győzelem jutalmat is érdemel persze...

A következő szakaszban öt különböző sorszámú versszak vár ránk. Mari és a Diótörő Babaországba indul kalandozni, ám hogy odaérjenek, denevérekkel kell megküzdeniük. Amikor ez sikerül, Mari megnézheti több nemzetiség (orosz, arab, francia, kínai) babáinak táncát. Nekem ez a részt tetszett a legjobban a könyvből, mert mindegyik nemzetiség külön stílusú kis "dalocskát" kapott. Ezek különböző strófa-, sor- és rímszerkezetben jelennek meg. Bár a könyvben versekként lehet ezeket elolvasni, akaratlanul is valami zenefélét költöttem hozzá magamban, és a belső hangom által dúdolgatva olvastam el mindegyiket.

 

Ó, jöjj, baba,

karomba ma

beszédülj!

 

Gyere, táncoljál,

itt ez szolgál

beszédül.

Végül visszatérünk a jelenhez tartozó háromsoros strófákhoz, Mari felébred az ágyában, de az álom, amit átélt, vele marad ébren is szép emlékként.

Nekem, felnőttként tetszett ez a kis mese. Érdekes volt, varázslatos, jó volt verses formában a kivitelezése, és szépek voltak az illusztrációk. Viszont ahogy fentebb röviden már említettem, gyerekeknek csak szülőkkel közös olvasásra ajánlanám. Ugyanis van néhány olyan rész a történetben, ami szerintem átlépi azt a durvasági szintet, aminél még egyedül olvashat bizonyos kor alatt egy kisgyerek egy könyvet. Például egereket gyilkolnak le benne, denevéreket fejeznek le, a vér is megjelenik, és hasonlók. Persze vannak még bőven gyerekmesék, amelyekben durva dolgok történnek, szóval ne ijedjünk azért meg nagyon ettől a könyvtől. Nyugodtan választhatjuk esti mesének, ahogyan a Piroskát, Hófehérkét vagy A kismalac és a farkasokat, csak ahogyan azokat is, ezt is olvassuk együtt a gyerekkel, és ha kell, akkor olvasás közben, után beszéljük át vele a történéseket.

 

Hogy tetszett a könyv?

Első Diótörő-mesének, amit elolvastam, tökéletesen megfelelt. Szórakoztatott a történet, tetszett a kivitelezés, odavagyok az illusztrációkért.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Családi olvasásra lényegében bármelyik gyerkőcnek. Szélsőséges állatvédők azért kerüljék, mert hullanak benne az egerek és denevérek. :D

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban mi is diót fogunk törni! Minden állomáson találtok egy-egy képet különféle diófajtákról, a ti feladatotok pedig, hogy - miután a fejeteket törtétek- beírjátok a fajta nevét a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz: 

 

Állomáslista:

Blogturné Klub
12. 13. Könyv és más
12. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 17. Fanni’s Library
12. 19. Dreamworld
12. 21. Nem félünk a könyvektől!

 

a Rafflecopter giveaway

 

Polus Enikő: Életünk mellékszereplői – Blogturné

 

 

Vajon kik azok a mellékszereplők az életünkben, akik hatással voltak/vannak a sorsunkra, személyiségünk alakulására? És vajon mi hány ember életében töltjük be ugyanezt a fontos szerepet? Polus Enikő izgalmas, interaktív elemekkel tarkított kötetében önismereti és pszichológiai vizekre evezünk, tartsatok öt bloggerünkkel az Életünk mellékszereplői című kötet blogturnéján, és nyerjétek meg a Jaffa Kiadó által felajánlott példányt!

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos eléggé introvertált vagyok, ezért sokszor nem tudok mit kezdeni azokkal a "mellékszereplőkkel", akik betévednek az életembe. Azt gondoltam, ez a könyv majd segít abban, hogy jobban megértsem őket és önmagamat is, és könnyebben tudjam jól kezelni azokat, akik valamilyen módon az életem részévé válnak.

 

Véleményem a könyvről

A kötet első felében arról olvashatunk, hogy miért és mennyire fontosak életünk mellékszereplői, na meg persze arról, hogy egyáltalán kik is ezek a mellékszereplők. Mielőtt kézbe vettem volna a könyvet, azt gondoltam, hogy életem mellékszereplői a családtagjaim, barátaim, kollégáim, vagyis a hozzám nagyon közel álló, a mindennapjaimhoz hozzátartozó emberek. De a könyvnek köszönhetően rá kellett jönnöm, hogy a mellékszereplők köre ennél sokkal, de sokkal tágabb.

Valahogy az olyan emberekkel sosem vetettem számot, akik csak egyszer szaladtak át az életemen, vagy rövid ideig voltak a részei. Sőt, azokat sem soroltam volna a mellékszereplőim közé, akik negatív hatással voltak csak és kizárólag az életemre. Az pedig végképp nem jutott eszembe, hogy mellékszereplő egy esemény, egy könyv, egy film, egy karakter, egy tárgy, vagy bármi egyéb is lehet. Pedig Polus Enikőnek igaza van, sokszor az ilyen pillanatemberek vagy negatívemberek, események, könyvek, filmek, tárgyak és egyebek sokszor legalább akkora vagy még nagyobb hatással voltak rám, mint azok, akik állandóan és pozitívan az életem részei.

Nagyon tetszett, hogy a könyvben az életből vett példákat is kapunk arra, amit a szerző magyaráz. Olyan emberek életéből, akiket a szerző kezelt és a saját életéből is. Különösen aranyos és érdekes történet volt az, amikor elmesélte, hogyan reagált a saját gyerkőce, amikor pont annál a pillanatnál fagyott be a tévéadás, amikor Micimackó beszorul a lyukba. És hogy hogyan vált ezáltal Micimackó az életük mellékszereplőjévé. Az pedig nagyon őszinte történet volt, amit a hajléktalanról mesélt, akivel élete egy rossz pillanatában futott össze.

Ezek a kis életből vett példák és mesék késztettek arra, hogy én is elgondolkozzam azon, számomra kik, mik voltak az életemet meghatározó mellékszereplők. Érdekes volt ebbe belemerülni, mert olyan emberek, dolgok is eszembe jutottak, akik/amik korábban nem, pedig tényleg hozzájárultak ahhoz, hogy az vagyok, aki, olyan vagyok, amilyen.

Van a könyvben néhány meseelemzés is. A szorgos és a rest lányt, A rendíthetetlen ólomkatonát, a Hamupipőkét és A gyufaárus kislányt boncolgatja a szerző. Nagyon tetszett, hogy Polus Enikő olyasmiket is megemlített a mesékkel kapcsolatban, amiken nekem meseolvasóként elsőre eszembe sem jutott gondolkozni. A szorgos és rest lánnyal kapcsolatban például mindig csak arra gondoltam tanulságként, hogy aki szorgos, az elnyeri méltó jutalmát, aki meg rest, az a büntetését. A könyvnek köszönhetően viszont elgondolkoztam azon, hogy igazából minden ember egyszerre rest és szorgos is, csak ki ezen a téren, ki azon. Én például rest vagyok, ha takarításról van szó, de ha a megfizetett munkámat kell elvégezni, még többet is magamra vállalok, mint azt elvárják tőlem. Egyszerűen csak azért, mert a megfizetett munkámat hasznosabbnak és megbecsültebbnek érzem, és ez motivál. Más meg lustácska a munkahelyén, de pont azért, mert otthon mondjuk van három gyereke, és agyon kell hajtania magát. De a mozaikcsaládok problémái is előkerülnek ebben a mesében, ami nekem sosem tűnt volna fel, ha a szerző nem világít rá. És nem ez volt az egyetlen "Váo, tényleg!" érzésem olvasás közben, ami a mesékben megbújó gondolatokat illeti.

Ezek után mesebeli mellékszereplőkről, valamint természeti jelenségekről szóló fejezetet találunk. Valamint arról is szó esik, hogyan segíthet mindenkinek az, ha kielemzi azt a mesét, amelyet gyerekkorában nagyon szeretett. Ez és a következő fejezetek elgondolkoztattak arról, hogy vajon a gyerekkori kedvenc mesém miért is lett a kedvencem, hogyan hatott rám, van-e esetleg a mai napig valami hatása rám. Ezen kívül sorra vettem életem könyveit, filmjeit, művészeit, amik és akik mellékszereplőként hatottak a személyiségemre akár úgy, hogy azonnal éreztem, akár úgy, hogy mostanáig nem is tudtam róla (maximum tudat alatt).

A könyv egyébként tele van kérdésekkel, feladatokkal, ábrákkal, amiket kitölthetünk akár a könyvben, akár külön lemásolva őket egy lapra. Ezek is segítenek abban, hogy tudatosan átgondoljuk, kik is vagyunk, milyen szerepeket játszunk nap mint nap, kik voltak azok a mellékszereplők, akik az életutunkon megjelenve hatottak ránk, és hasonlók.

 

Amit talán apró negatívumként említenék, hogy néhányszor azt éreztem, a könyv többféleképpen mondja el ugyanazt, miközben én már értettem elsőre is. De ezt főképp az első néhány fejezetben éreztem csak.

 

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon érdekes volt rájönni, hogy az életem mellékszereplői többen vannak, tágabb kört alkotnak, mint azt én korábban gondoltam. A könyv sorai, feladatai, kérdései elgondolkoztattak egy csomó dolgon, és olyasmik is előkerültek az emlékeimből, amiken korábban tudatosan sosem gondolkoztam. Tetszettek a meséken alapuló elemzések is, nagyon érdekesek voltak és szintén sikerült új dolgokat, értelmezéseket adniuk számomra.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnék kicsit jobban megismerni önmagukat, és rájönni, hogy kik, mik voltak valódi hatással az életükre.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

Nyereményjáték:

A Jaffa Kiadó kínálatában további izgalmas, lélektani és önismereti témákat feldolgozó köteteket találunk, mostani nyereményjátékunkban ezek után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy a könyv szerzőjének nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:

 

Állomáslista:

Blogturné Klub
12. 15. Flora the Sweaterist
12. 17. A Szofisztikált Macska
12. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 21. Fanni’s Library
12. 23. Könyv és más

 

a Rafflecopter giveaway

 

Disney – Karácsonyi mesegyűjtemény – Blogturné

 

 

A Kolibri Kiadó jóvoltából újabb kötettel bővült a Disney könyvek sora. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a Karácsonyi mesegyűjteményt, mely életre kelti a karácsony varázslatos hangulatát, és bepillantást enged régi- és új kedvencek ünnepi pillanataiba.
Tartsatok velünk, kövessétek az állomásokat, töltsétek ki booktagetünket, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Több Disney-mesegyűjteményt is olvastam az elmúlt években, ezért azt gondoltam, a legújabb, karácsonyi sem maradhat ki. Szeretem a Disney-meséket, a karácsonyt, a kettő párosítása pedig igazán szórakoztató.

 

Véleményem a könyvről

Közepes nagyságú, kemény borítós könyvről van szó, ami elég súlyos, úgyhogy inkább közös esti mese olvasásához ajánlom, hogy ne fáradjon a kicsik keze. Az illusztrációk, ahogyan a többi Disney-mesekönyvben is, a mesefilmek stílusát idézik, a karaktereket (Anna hajszíne kivételével) ugyanolyannal láthatjuk, mint a tévéképernyőn. A kötet egyébként gyönyörű kivitelezésű, az embernek már az is jólesik, ha lapozgathatja.

A kötet tizenkét mesét tartalmaz. Vannak benne régi és új Disney-mesékhez tartozó történetek. Népszerűbbek, amelyek folyton az ember elé kerülnek, ha tévézik vagy netezik (pl. Jégvarázs, Toy Story, Aranyhaj), és olyanok is, amelyekkel csak ritkábban találkozunk (pl. WALL-E, Robin Hood, Susi és Tekergő, Rontó Ralph).

 

A legtöbb mese fontos tanulságokkal rendelkezik, amelyek szerintem segíthetnek a gyerkőcöknek fejlődni, feldolgozni néhány érzésüket. Egy mese kivételével, aminek feminista nőként nem értek egyet az üzenetével, mindegyik mesét értékesnek találom, és a szerintem nem jó üzenetet hordozó mese is hasznos lehet a maga módján, ha a szülők képesek beszélgetéssel jól feldolgozni azt a gyerkőceikkel.

A Toy Story mesében a játékoknak Andy nélkül kell karácsonyozniuk. Azt hiszem, ez a mese most nagyon aktuális. A vírushelyzetben sok felelősségteljes ember inkább távol tartja magát a szeretteitől, csak hogy ne ez legyen az utolsó karácsonyuk együtt, hanem még sok-sok karácsonyt élvezhessenek egymás társaságában. Ez a mese segíthet feldolgozni a gyerkőcöknek azt, hogy idén nem lehet a nagyival, papával, egyéb rokonokkal karácsonyozni, és megmutatja nekik, hogy azért még így is lehet igazi a karácsony. Csak tőlünk és a hozzáállásunktól függ.

Az Aranyhaj és a nagy gubanc mese kicsit elszomorított, mert ezt olvasva tudatosul bennem az először, hogy milyen körülmények között is élt Aranyhaj valójában. Ugyanis az őt elrabló banya teljesen eltorzítva, ijesztő módon mesélt neki a karácsonyról, vagyis szegénynek sosem volt boldog, szeretettel teli karácsonya. Most viszont, hogy hazatalált a valódi szüleihez, megismertetik vele, milyen jó is a karácsony. Ez a mese az olyan gyerkőcöknek segíthet, akiknek nem mindig volt boldog karácsonyuk. Reményt adhat számukra, hogy bár a múlt nem volt túl jó, a jövő még az lehet.

Micky és barátai a jól ismert Karácsonyi ének című történetet mutatják be nekünk. Dagobert bácsi játssza a fösvény karaktert, aki végül a három szellemnek köszönhetően rájön, hogy eddig nem helyes életet élt, és változtatnia kell ezen. Mivel ezt a történetet úgy alapvetően ismerem, így ez a mese okozta számomra a legkevesebb izgalmat, mert pontosan tudtam, mi fog történni benne. A kisgyerekeknek viszont újdonság lehet, és megtanulhatják belőle, hogy a pénz nem ér semmit szeretet nélkül.

Micimackó története nagyon-nagyon édes. Csacsi, öreg medvém elfelejt ajándékot venni a barátainak, ezért elmegy Róbert Gidához, hogy zoknikat kérjen tőle, amiket megtölthet mindenféle klassz dologgal. Ez végül nem történik meg, a mese viszont jó és aranyos fordulatot vesz. Ez a történet kreativitást tanít a gyerekeknek. Azt, hogy értékeljenek minden apró dolgot, mert a fantáziájuk által hasznossá is válhat számukra. Számomra talán ez volt a legaranyosabb mese az egész kötetből.

A Verdák mese egy már máshonnan is ismert alaphelyzetet dolgoz fel. Két barát a másik tudta nélkül kölcsönösen feladja azt, amit szeret, csak hogy meg tudja ajándékozni a legjobb dologgal a másikat. Csakhogy ez a legjobb dolog már használhatatlan lesz anélkül, amiről lemondtak a másikért. Ez a mese az igazi barátságról, önfeláldozásról szól, amelynek végül meglesz a jutalma. Ha más nem, egy barát szeretete.

Rontó Ralph meséjében karácsonyi ünnepséget rendeznek a gonoszoknak, akik eddig mindig kimaradtak a jóból. Kedvelem azokat a történeteket, amelyek új szemszögből mutatják be a rossznak beállított karaktereket, és megmutatják, hogy valójában nem is annyira rosszak, csak egy kis szeretetre, odafigyelésre, örömre és barátokra vágynak.

A kis hableányban a kutyus okoz gondot, aki mindent elás a tengerparton. Ezúttal a karácsonyi ajándékokat is. Ariel viszont fifikás, nemcsak "megtalálja" az ajándékokat, még pluszörömet is okoz a szeretteinek. Tetszik, hogy Ariel ilyen okos, és arra használja az eszét, hogy mások karácsonyát feldobja.

A Susi és Tekergő mese tetszett a legkevésbé. Tekergő és a kölykök elmennek karácsonyit ajándékot szerezni Susinak. Közben kalandba keverednek, de a lényeg, hogy végül meglesz az ajándék is. Ami mi más lehetne, mint egy ékkövekkel kirakott nyakörv. Mert mire másra vágyna egy nő (még akkor is, ha kutya), mint ékszerre? Hmmm... Szóval egy pöttyet hímsovinisztára sikeredett ez a mese. Arra viszont tökéletes, hogy elbeszélgessünk a kislányunkkal, kisfiunkkal arról, hogy a lányok nem csak arra jók, hogy szépek legyenek (és a háztartást vezessék meg a gyerekeket neveljék), hanem bármit elérhetnek, amire csak vágynak. És az nem feltétlenül egy ékszer.

Susiék történetét nem igazán szerettem a mondanivalója miatt, A hercegnő és a béka meséhez kapcsolódó történet pedig olyan kis semmilyen volt. Egy családi karácsonyozásról szólt, amelyen felbukkan Papa Noel, vagyis a Télapó is.

A Jégvarázs karácsonyi meséje lényegében ugyanarról szól, mint az a kis rövidmese, amiben Elza tökéletes szülinapot akar csinálni Annának, csak arra nem jön rá, hogy Anna nem a külsőségektől lesz boldog, hanem attól, hogy együtt tölthetik az ünnepet. Most is ugyanez van, csak épp a karácsonyt akarja Elza tökéletessé tenni, ám közben nem jut elég ideje Annára. A mese üzenete szép, de a könyv alkotói írhattak volna valami új alapkoncepcióval rendelkező mesét is a kötetbe.

A Robin Hood mese nagyon Robin Hood-os. Ő és a társai kirabolják a gazdag és gonosz bírót, hogy a szegény embereknek szép és bőségben gazdag karácsonyt varázsoljanak. Kéne a valóságba is néhány Robin Hood, azt hiszem...

Az utolsó mese pedig a WALL-E világában játszódik. A robotok megtanulják az emberektől, mi is a karácsony. Érdekes gondolat, hogy vajon tényleg át tudják-e élni, érezni. Vajon egy szuperintelligens gépnek lehetnek-e érzései, ismerheti-e a szeretet lényegét. A kiemelkedően okos, világ iránt érdeklődő gyerkőcökből biztosan ezernyi gondolatot vált majd ki ez a mese.

 

Hogy tetszett a könyv?

 
Egy-két mese kivételével tetszettek a történetek. Egyetértettem az üzeneteikkel (egy mesét leszámítva), élveztem a történetüket. Nagyon klassz kis karácsonyi történetek voltak, amelyek hathatnak érzelmileg és gondolatilag a gyerekekre különféle módokon.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

A Disney-mesék rajongóinak, és azoknak a gyerekeknek, akik karácsonyi mesékre vágynak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

Nyereményjáték:

“Az ünnep arra való, hogy azokkal az emberekkel - és játékokkal - legyünk, akiket szeretünk.” Így hát mostani játékunk során a barátoké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, az illető ki(k)nek a legjobb barátja. Tehát nem a képen látható karakter nevét várjuk megfejtésként, hanem ismert barátjáét (pl.: ha Matuka van a képen, akkor a megfejtés Villám lesz). Egyes esetekben persze több megoldást is elfogadunk.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Kép a játékhoz: 

 

Állomáslista:

Blogturné
12. 15. Dreamworld
12. 16. Utószó
12. 17. Veronika's Reader Feeder
12. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 19. Booktag
12. 20. Csak olvass!
12. 21. Könyv és más

 

a Rafflecopter giveaway

 

On Sai: A két herceg (Vágymágusok 2.) – Blogturné

 

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk On Sai nagysikerű sorozatának, a Vágymágusoknak a második részét, mely A két herceg címet viseli. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Rianna izgalmas és mágikusan érzéki kalandjának folytatását, melyben bálokból, titkokból, és szívdöglesztő mágusokból se lesz hiány.
Tartsatok velünk, mélyedjetek el a Vágymágusok világában, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, imádom On Sai felnőtteknek szóló regényeit, az ifjúsági regényei közül pedig a Vágymágusok első részét is igen érdekesnek találtam. Kíváncsi voltam, hogyan folytatódnak a fiúruhát öltött Rianna kalandjai. Ahogyan arra is, hogy végül melyik srác lesz a befutó, Lidérc vagy Mort.


Véleményem a könyvről

A történet ott folytatódik, ahol az első könyv véget ért. Rianna még mindig a várban van a katonákkal, az újoncok között, ám legnagyobb meglepetésére az ikerbátyja belopódzik hozzá, és hajlandó vele helyet cserélni. Így Rianna visszakerül a normális életébe és a lányszerepébe. De persze szinte azonnal rájön, hogy az nem neki való. Közben mindenki készülődik a háborúra egy olyan ellenséggel, amiről még a katonák sem sokat tudnak (és így a regény nagy részében az olvasók sem).

A történet még mindig nagyon jól hozza a férfiak által uralt atmoszférát, amibe bekerül egy nő. Átérzem Rianna helyzetét, mert ha épp nincsen vírushelyzet, sok-sok férfival dolgozom együtt, akik néha gusztustalankodnak, néha hangoskodnak, és hát, férfiak... Alaphelyzetben persze férfiak között lenni akár még jó is lehet, ha amúgy jófejek (szerencsére a kollégáim azok), de Riannának nincs szerencséje. Többször megpróbálják bántalmazni, esetenként megölni, megvetik, amiért lányos (mivel férfinak hiszik). Szóval nincs jó helyzetben, mert igazi hímsoviniszták gyülekezete veszi őt körül. Azért persze vannak rendes férfiak is a várban, például Mort, akit kifejezetten megkedveltem.
 

A történet világa legalább annyira borzalmas egy nő vagy egy nem az elvárások szerint viselkedő férfi számára, akár a Trónok harcában, sőt, talán kicsit még jobban is. Hiszen itt pusztán azért szenvedett és/vagy meghalt egy csomó nő, a szipolyok, mert a férfiak féltek a varázsképességeiktől.

Az érdekes az, hogy olvasás közben, bár sokszor felháborodtam a várbeli férfiak viselkedésén, valahogy mégis átjött az, hogy valójában a társadalom, a neveltetésük, a környezetük tehet arról, hogy ilyenek. Adott világban ezt a viselkedést várják el tőlük, és hát az emberek többsége a valóságban is inkább behódol, semmint a kívülállók megvetettségének terhét viselje magán.

Szóval feminista nőként sokszor éreztem azt, hogy szívem szerint behúznék egyet egy-egy férfikarakternek, mégsem tudtam igazán haragudni a legtöbbjükre. És láttam bennük a változásra való képességet, amit Rianna közelsége hozott elő belőlük.

Rianna erőssége nem a fizikai ereje, a harci képessége, még csak nem is a szipolyok mágiája. Az ő valódi ereje a szeretet. A férfiak először meglepődnek ezen, gyengeségnek vélik, aztán mégis elgondolkoznak Rianna szavain. Persze a száznyolcvan fokos változás nem megy egyik pillanatról a másikra, de valamit mégis sikerült Riannának elindítania, ami talán kicsit módosít a férfiak gondolkodásmódján, viselkedésén, hozzáállásán végérvényesen. Meglátjuk...

Az biztos, hogy a katonák és Rianna között lejátszódó jelenetek erős érzéseket váltottak ki belőlem olvasóként. Hol jókat kuncogtam a humoros jeleneteken, hol kedvem támadt fejbe csapkodni a hülye pasikat és megvédeni tőlük Riannát. Na és persze, egy csomó jelenetben büszke voltam Riannára, mert képes volt egyedül is megvédeni önmagát, és jól megleckéztetni a férfiakat.

Rianna egyébként pont ezért tökéletes példakép a női olvasók számára. Erős, intelligens, a szeretet vezérli. Megállja a helyét a férfiak között, de nem azért, mert olyanná válik, mint ők, hanem önmagaként képes erre. Hiába visel férfiruhát, nem adja fel a saját személyiségét, azzal boldogul a várban.

A háborús cselekményszál csak a regény vége felé kezd beindulni, amikor is Rianna és mi, olvasók is megtudhatunk végre néhány dolgot az ellenségről, a hójárókról. Több olyan regényt is olvastam már, amelyben az ellenségről, egy másik népről az derült ki, ami itt is. De pont azért lettem kíváncsi az első titkok kiderülésekor, mert érdekelt, hogy egy már máshonnan ismert ötletet, hogyan tud On Sai egyedi és izgalmas formában feldolgozni és tolmácsolni.

Természetesen a szerelemi szál is fontos a regényben. Ezúttal Mort kevesebb szerepet kapott, amit én kicsit sajnáltam, mert nagyon megkedveltem őt. Elsősorban azért, mert most már nyíltan is megvédi Riannát a többi férfitól. Lidérc viszont előtérbe került, ahogyan a Riannához fűződő kapcsolata is.

Lidércről először azt gondoltam, hogy tipikus férfi. Az érzései megijesztik, főképp, hogy azt hiszi, Rianna is férfi. Túlságosan foglalkozik mások véleményével, de közben végzetesen vonzza valami Riannához. És a lányt is hozzá. Egy csomó ideig azonban nem értettem, miért haragszik Riannára annyira. Ahogyan még jó pár dolog furcsa volt számomra, például, hogy Zaher hogyan zúghat bele egy molesztálóba. Aztán jött a könyv vége, és minden összeállt. Kicsit furcsán, kicsit pikánsan, de nagyon jót nevetettem azon, hogy mi is bújt meg okként a háttérben. Ahogyan Rianna fején is átfutott a gondolat, én is hasonlóan éreztem: az adott titok a sors fricskája a nőket és melegeket alsóbbrendűnek tekintő, maguk alá taposó, beképzelt férfinem számára. Nem számítottam ilyen csavarra, bevallom őszintén, de bátor, egyedi és ironikus húzás volt On Saitól. Emelem a kalapom!

A regény vége pedig... Olyan súlyos függővég, hogy győzöm majd kivárni a folytatást!

 

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon jól szórakoztam azokon a poénokon, amik abból adódtak, hogy egy lánynak együtt kell élnie egy csomó férfival úgy, hogy közben fiúnak kell tettetnie magát. Szerettem a Rianna és Lidérc közötti cívódást. Nagyon klassznak találom a könyv végén kiderülő titkot, aminek köszönhetően végre megértettem bizonyos karakterek furcsa viselkedésének az okát, jót szórakoztam a férfiakat érintő ironikus fricskán. Amit kicsit hiányoltam, hogy végre a hójárók és a háború szála is beinduljon, mert azzal kapcsolatban eddig elég keveset tudhattunk meg. De remélhetőleg a harmadik könyvben ez a szál kerül majd a középpontba.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

On Sai olvasóknak azt hiszem, felesleges, mert ők biztosan el fogják olvasni, szóval inkább olyanoknak ajánlom, akik még nem olvastak tőle, és szeretnének véglegesen az olvasójává válni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

Nyereményjáték:

A Vágymágusok titkokkal teli világában minden elejtett szónak jelentősége van. Kémeinknek sikerült elcsípnie néhány fontos(nak vélt) üzenetet, ám akárhogy törjük a fejünket, sajnos képtelenek vagyunk rájönni, kitől is származhatnak. Segítsetek nekünk!

Minden állomáson elrejtettünk egy-egy fecnit a bejegyzésünk valamelyik szava alá (nehogy illetéktelen kezekbe kerüljenek), nektek pedig nincs más dolgotok, mint megkeresni őket, és kitalálni, melyik kitől származhat a rajtuk szereplő mondat. Ha ügyesek vagytok, és a szerencse is nektek kedvez, jutalmul hazavihetitek A két herceg egy példányát.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Állomáslista:

Blogturné
12. 07. Könyvvilág
12. 10. Sorok Között
12. 13. Sorok Között - Karácsonyi interjú
12. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 19. Dreamworld
12. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú
12. 22. Dreamworld - Idézetek

 

a Rafflecopter giveaway