Helene Flood első magyarul megjelent regényében megismerhetünk egy fiatal pszichológusnőt, akinek látszólag tökéletesen rendben van az élete: éppen megörökölt házukat újítják fel a férjével, mindketten igyekeznek beindítani a karrierjüket, a házasságuk pedig rendben van. De vajon milyen titkok húzódnak a felszín alatt és milyen fordulatokat vesznek az események, amikor a férj váratlanul eltűnik? Ha kíváncsiak vagytok a válaszokra, tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Partvonal Kiadó által felajánlott példányt!
Miért választottam ezt a könyvet?
Ez életem harmadik skandináv krimije. Az első kettő is tetszett, de az egyiknek a végét szerintem elrontották, logikátlan lett, úgyhogy okozott egy kicsi csalódást számomra. Ettől függetlenül nem mondtam le a skandináv krimikről, biztosra vettem, hogy találok majd köztük olyat, ami izgalmas és a vége is teljesen logikus. Úgy gondoltam, adok egy esélyt A terapeutának, hátha ez a könyv lesz számomra a nagy áttörés skandinávkrimi-téren.
Hogy tetszett a könyv?
A történet egy Sara nevű pszichológusról szól, akinek a férje, Sigurd kiruccanásra készül a barátaival. Sara kap is tőle egy telefonüzenetet, amelyben azt állítja, megérkezett a helyszínre és a többiekkel van már, ám később a barátok azzal hívják fel Sarát, hogy tudja-e, merre van a férje, mert nem ért oda. Egyre több furcsaság történik, Sarának pedig fogalma sincs, mi történhetett Sigurddal. Nem mellesleg a saját életét is veszélyben érzi.
A történet középpontjában (a nyomozás mellett) a Sara lelkében lejátszódó folyamatok vannak. Ez kicsit lassítja a cselekményt, de én imádom az ilyen pszichológiailag jól kifejtett krimiket. Sokkal jobban érdekel, mi történik valaki fejében, mint a vér és gyilkolászás. Szóval nekem ez bejött.
Először úgy érezzük Sara gondolatai és elmondása alapján, hogy Sigurddal jó életük van, boldogok. Persze vannak apró bosszantó dolgok, mint például a házuk felújításának gondjai, de egyébként minden rendben. Ám Sara becsap minket és önmagát is. Szép lassan előkerülnek a csontvázak a szekrényből, és árnyalódik mind Sigurd, mind Sara személyisége és a kapcsolatuk dinamikája is. Végig ott az érzés az olvasóban, hogy valami nagyon nem stimmel. Van valami titok a háttérben, amiről Sara még nem tud. Én mint olvasó... nos, az egyik ilyen titkot szinte a könyv elejétől sejtettem, de szerencsére még így is maradt bőven, amire magamtól nem jöttem rá.
A rendőrök és Sara is nyomozásba kezd az ügyben, bár az rendőrök ezt elég érdekes és megkérdőjelezhető módszerekkel teszik. Nem tudom, hogy a valóságban megengedhetnek-e büntetlenül maguknak olyasmiket, amiket a regényben, de remélem, hogy nem. Még a nyomozás érdekében sem. Azért persze voltak rendes zsaruk is a könyvben, akik mellett Sara biztonságban is érezte magát.
A rendőrök és Sara is nyomozásba kezd az ügyben, bár az rendőrök ezt elég érdekes és megkérdőjelezhető módszerekkel teszik. Nem tudom, hogy a valóságban megengedhetnek-e büntetlenül maguknak olyasmiket, amiket a regényben, de remélem, hogy nem. Még a nyomozás érdekében sem. Azért persze voltak rendes zsaruk is a könyvben, akik mellett Sara biztonságban is érezte magát.
Mondjuk, Sara szakmai tapasztalata is megkérdőjelezhető szerintem, vagy legalábbis, amikor bepillanthattam a pácienseivel való beszélgetésekbe, az számomra furcsa volt. Nem ilyennek képzelek egy pszichológust, és nem ilyennek képzelek egy párbeszédet pszichológus és páciense között. Jártam már pszichológusnál a húszas éveim elején, és az nagyon nem hasonlított a könyv lapjain olvasható jelenetekre.
Bár azzal szemben vannak fenntartásaim, hogy mennyire hiteles Sara pszichológus énje a könyvben, a félelmeit, kétségeit nagyon át tudtam érezni, meg tudtam érteni. Ezek az érzések számomra teljesen hitelesnek tűntek. Egyfelől ijesztő lehet rájönni, hogy akiket szeretsz, azokat sem ismered százszázalékosan, és elárulhatnak vagy tehetnek rossz dolgokat. Másfelől ijesztő lehet a tudat, hogy még a saját otthonodban sem vagy biztonságban. Az embernek jobb esetben az otthona a menedéke. De csak önáltatás az a gondolat, hogy az otthonunk falai között semmi bajunk nem eshet soha. Sarában ez tudatosul az események során, és tudom, milyen sokkoló, borzalmas érzés erre rádöbbenni. Számomra ez volt a történet leghideglelősebb része, nem is a férj eltűnése.
Ahogy kirohanok a gyepre, egy rendőrautó parkol le a kocsibejárón. Fredly ül a volánnál, az utasülésről pedig az a rendőrnő száll ki, aki úgy néz ki, mint egy igazi nyugat-oslói liba. Kávéval teli papírpoharat tartanak a kezükben, és úgy tűnik, éppen megvitatni készülnek valamit, amikor megpillantanak. Láthatóan sokkolja őket a látványom, ami egyáltalán nem meglepő, tekintve, hogy fürdőköpenyben és mezítláb rohanok feléjük a nedves gyepen, amelyet itt-ott még hókupacok tarkítanak. Nekem azonban csak az jár a fejemben, hogy meg kell menteniük. Vélhetően még mindig sikítok.
Nagyon érdekes Sara családi háttere is. Az anyja betegsége és halála, az apja bizarr gondolkodásmódja, a nővére gondoskodó és határozott figyelme. Az anya miatt önkéntelenül eszébe jut az embernek, hogy talán Sara is örökölte a betegséget, és itt van a rejtély kulcsa. De az apával és a nővérrel kapcsolatban is felmerültek kétségeim. Ahogyan Sigurd barátai, munkatársai esetében is. Na meg egy titokzatos nővel szemben is, akiről már a könyv elején sikerült kitalálnom, kicsoda. A végére három gyanúsítottam maradt, de nem tudtam volna biztosra megmondani azt, hogy ki a tényleges hunyó. Viszont az egyik tippem helyes volt. Úgyhogy volt sikerélményem, de azért izgultam is azon, hogy vajon mi lesz a regény vége.
Egyébként ebben az esetben elégedett voltam a történet befejezésével. Szerintem teljesen logikus, hogy ki lett a hunyó és miért tette, amit tett. Vagyis ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint a korábbi két skandinávkrimi-élményem. Örülök, hogy adtam neki egy esélyt.
Hogy tetszett a könyv?
Izgalmasnak találtam a Sara lelkében történő kalandozást, át tudtam érezni a félelmeit, rettegését. Élveztem a nyomozást, megmozgatta az agyam, több elméletet is felállítottam olvasás közben. Sikerült néhány dolgot kitalálnom, vagyis megvolt a sikerélményem, de maradtak még olyan titkok, amiken izgulhattam. És persze, logikusan zárult a történet, ami számomra külön öröm.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnének egy logikusan felépített és lezárt skandináv krimit olvasni és végigizgulni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
Nem rendhagyó dolog, hogy a krimik és thrillerek főszereplői pszichológusok vagy terapeuták. Mostani nyereményjátékunkban ilyen regényeket keresünk: minden állomáson találtok egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Nem rendhagyó dolog, hogy a krimik és thrillerek főszereplői pszichológusok vagy terapeuták. Mostani nyereményjátékunkban ilyen regényeket keresünk: minden állomáson találtok egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
Eltemette a dühöt, a fájdalmat és a félelmet, aztán továbblépett. Legalábbis ezzel hitegette magát. Huszonhárom évvel később még mindig fájt. Még mindig dühös volt. És még mindig félt.
Állomáslista:
Blogturné Klub
01.15. Könyv és más
01.17. A Szofisztikált Macska
01.19. Spirit Bliss Sárga könyves út
