Soman Chainani: Hercegnő és boszorkány (Jók és Rosszak Iskolája 1.) – Blogturné

A Menő Könyvek jóvoltából ismét elmerülhetünk Soman Chainani méltán híressé vált regénysorozatának első kötetében, a Hercegnő és Boszorkányban. Gyertek és járjátok be velünk a Jók és a Rosszak Iskoláját, a tornyokat és a furcsa szobákat, barangoljatok velünk a kék minden árnyalatában játszó fák között a Végtelen-erdőben és fedezzétek fel velünk a mesék világát egy kissé más értelmezésben. Ismerkedjetek meg Agathával, aki biztos volt benne, hogy a Rosszak közé kerül, illetve Sophie-val, aki eredendően Jónak tartja magát. Agatha mégis Végestelen lesz, Sophie pedig Végességes. Vajon hiba történt vagy a két lány nem is az, akinek feltételezi magát?

Miért választottam ezt a könyvet?

Már korábban is érdekelt ez a könyvsorozat, de most, hogy nemsokára jön a netflixes filmfeldolgozása, és újranyomták az első részt, úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy belevágjak a történet olvasásába.

Véleményem a könyvről

Gavaldon városából minden negyedik évben elrabolnak két gyereket, egy igazi jó kislányt vagy kisfiút és egy rosszat, hogy a legenda szerint a Jók és Rosszak Iskolájában tanulhassanak hősnek/hercegnőnek vagy gonosznak. Sophie, a város legszebb lánya biztos benne, hogy idén őt viszik majd el a Jókhoz, a barátnője, Agatha viszont, aki csúnyácska, a temető mellett lakik, feketében jár és kerüli az embereket, egyáltalán nem hisz ebben az egész elrablási mesében. Ám eljön az éjszaka, és mindkettejüknek rá kell döbbenniük, hogy tévedtek. A két lányt valóban elrabolják, tényleg elviszik őket a Jók és Rosszak Iskolájába, ám Agathából akarnak hercegnőt, Sophie-ból pedig gonosz boszorkányt képezni. Sophie biztos benne, hogy valami tévedés történt, és mindenáron be akarja bizonyítani, hogy ő teljesen jó. Agatha viszont csak haza szeretne jutni a barátnőjével együtt.

Először is, az alapsztori nagyon izgalmas, és Chainani csodás világot épített fel a könyvében. Nagyon tetszett, ahogyan az általunk is jól ismert meséket beépítette a sztoriba, ezáltal valamiféle ismerős, jóleső, nosztalgikus érzést adva. Tetszett az író stílusa is, és külön érdekes volt, hogy felnőtt férfiként mennyire jól elkapta és visszaadta két egymástól teljesen különböző fiatal lánykarakter személyiségét, stílusát, érzéseit, gondolatait.

Agatha karakterét azonnal megszeretettem, és nagyon együtt tudtam érezni vele. Agatha lényegében olyan, mint én voltam tizenévesen, ugyanazokat a dolgokat érzi, ugyanolyan torz módon látja önmagát, ugyanúgy nem tudja felmérni a saját értékeit, ugyanúgy vágyik a szeretetre és elfogadásra annak ellenére, hogy alapvetően magának való. A Sophie-hoz való ragaszkodása egyszerre volt nagyon aranyos és nagyon szomorú. Sophie nem érdemelte meg őt, de Agatha pont attól vált jóvá, hogy tűzön-vízen át kitartott mellette, és a legrosszabb helyzetben is hitte, hogy visszaterelheti Sophie-t a rossz útról a jóra.

Sophie karaktere is izgalmas volt, és bármilyen furcsa, őt is képes voltam megérteni, sőt, megkedvelni is. Láttam benne a sötétséget, de azokat a pillanatokat is láttam, amikor küzdeni próbált a saját gonosz énje ellen. Ő valóban jó akart lenni, csak valahogy nem tudta, miként tegye. De elhittem neki, hogy tényleg az akar lenni. Nem tudom, hol csúszott félre a személyisége, talán az anyja halálakor, de már a regény elején is nyilvánvaló volt, valójában nem tévedés, hogy ő került a Rosszak Iskolájába. Arra viszont kíváncsi voltam, mikor és hogyan döbben rá a két lány, hogy mindketten a megfelelő helyen vannak.

A két iskola tökéletesen illett egy kiemelkedően jó fantasyregénybe. Annyira részletgazdagon ki volt dolgozva mindkét épület, a szobák, a tárgyak, a tantermek, a tantárgyak, az ételek, az iskolák körüli terület, és minden pontosan tükrözte, hogy a jók vagy a rosszak területén járunk-e éppen (esetleg semleges területen). Megint úgy éreztem magam, mint mikor anno gyerekként a Roxfortról olvastam, egyszerűen el voltam bűvölve. Mondjuk a Rosszak Iskolája esetében sokszor gyomorforgató módon.

Bár egyértelműen megvolt a történetben a rosszak és a jók közötti különbség, mégsem egy fekete-fehér sztorit kaptunk. Nagyon nem. A jók sokszor tenyérbemászóan beképzeltek, felszínesek voltak, volt, hogy azon gondolkoztam, nem is értem, miként kerültek a Jók Iskolájába. A rosszak pedig bár tudtak kegyetlenek lenni, többször nagyon aranyosak is. Például barátság terén sokszor jobban teljesítettek, mint a jók.

A karakterek összetettségét mutatja az is, hogy a mellékszereplők közül Pötty és Hort voltak a kedvenceim, akik a Rosszak Iskolájához tartoznak. Pötty egy duci boszorkánylány, aki képes mindent csokivá változtatni, és persze fel is falja az összes csokit. Bár sokszor semmibe veszik, elárulják, ő maga nagyon jó barát. Pötty az első, aki kedvesen fordul Sophie-hoz, és ő az első, aki a gonoszok közül hajlandó szóba állni Agathával.

– A szerelmet soha nem lehet elfelejteni – vélekedett Hort; hosszú alsónadrágjának szára a padlót seperte. – Akkor sem, ha elfoglalják az ember szobáját, és ellopják a pizsamáját!

Hort pedig egy csúnyácska srác, akinek bár azt mondták, gonoszként sosem lehet szerelmes, mégis teljesen odavan Sophie-ért. És valódi szerelemmel szereti, akkor is mellette áll, amikor Sophie csúnyán bánik vele, és annyira szép, romantikus dolgokat mond és cselekszik, hogy egyszerűen imádom őt. Sokkal jobb srácnak tartom, mint a könyv jó hercegét, Tedrost.

De a többi gonoszban is láttam a jót, Hester, Mona, Vex, Arachne... mindegyikükben több van, mint amennyit ők látnak magukban, és mások látnak bennük. Igazából végig azt éreztem, hogy a jók csak azért jók, mert mások ezt mondták nekik, ők meg elhitték, a rosszak pedig azért rosszak, mert szintén egész életükben azt szajkózták nekik, hogy azok. Vagyis mindkét oldal meg akar felelni a külső elvárásoknak, valójában viszont nincsenek sem jók, sem rosszak, csak egyszerű fiatalok, akik képesek jóra és rosszra is időnként.

Igazából mindkét oldalt nagyon sajnáltam, mert az elvárások miatt senki nem lehetett teljesen önmaga. De a rossz oldalt jobban a szívembe zártam. Az, hogy ostoba szabályok miatt elhitetik velük, hogy ők sosem lehetnek boldogok, szerelmesek, hogy csak a halál vár rájuk a meséjük végén, szó szerint kegyetlenség.

– Amikor én először mondtam apának, hogy tetszik egy lány, mézbe hempergetett, és egy egész éjszakára a medvebarlangba zárt. Az hatott. Azóta nem szerettem, de még csak nem is kedveltem senkit.

– Amikor először mondtam anyámnak, hogy tetszik valaki, egy óráig sütött engem a kemencében – osztotta meg saját tapasztalatát Mona. Zöldes bőre elhaloványodott. – Most már sosem gondolok fiúkra.

– Amikor először tetszett nekem egy fiú, apám megölte. 

A csoport megállt, és nézték, csak nézték Arachnét.

Ha igazán jó regényt olvasok, mindig félek attól, nehogy az író elszúrja a történet végét. Nincs rosszabb, mint mikor egy zseniális történetnek a vége össze van csapva vagy logikátlan. Mivel ezt a regényt is imádtam, félve haladtam az utolsó fejezetekkel. De szerencsére nagyon-nagyon pozitívan csalódtam. Az utolsó fejezetekre minden szépen összeállt, logikus volt, és az utolsó oldalakon egyszerre sírtam és nevettem. Tökéletesen elégedett voltam a befejezéssel. És alig várom, hogy kézbe vehessem a folytatást. Na meg persze, kíváncsian várom a Netflix-feldolgozást.

Hogy tetszett a könyv?

Zseniális az alapsztori, kitűnő és részletes a világépítés, a főszereplő karakterek és a mellékszereplők is izgalmasak, összetettek és szerethetőek. Tetszik a történet mondanivalója, hogy semmi nem fekete és fehér, hanem mindennek és mindenkinek vannak mélységei. Nincsenek tökéletes jók és tökéletes rosszak, csak esendő emberek, akikre hatással van az, hogy mit várnak el tőlük mások.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy zseniális és eredeti ifjúsági fantasyt szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a Jók és Rosszak nemezisei kerülnek fókuszba. Minden állomáson láthattok egy fotót, melyen vagy egy jó vagy egy antihős fog szerepelni, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter-dobozba az adott karakter nemezisének a nevét. Pl.: ha Pongó és Perdita képét látjátok, akkor Szörnyella nevét kell elküldenetek.

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

08. 30. Dreamworld

08. 31. Fanni’s Library

09. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 02. Csak olvass!

09. 03. Utószó

09. 04. Könyv és más

09. 05. Kelly & Lupi olvas

09. 06. Sorok Között

a Rafflecopter giveaway

   

Robin Stevens: Hova tűnt Miss Bell? (Úrilányok nem gyilkolnak 1.) – Blogturné

Az Úrilányok nem gyilkolnak-sorozat első részében megismerkedhetünk a Wells és Wong Nyomozóiroda szenzációs hőseivel, akik könnyen belopják magukat a szívünkbe. A fordulatos ifjúsági krimit a Manó Könyvek adja ki magyarul és ha bloggereinkkel tartotok, s együtt nyomoztok a turnénk során, végül egy szerencsés olvasóé lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

Miért választottam ezt a könyvet?

Több klassz ifjúsági krimiregényt is olvastam már, és általában nagyon jól szórakoztam rajtuk, időnként jobban, mint a felnőtteknek szóló krimiken. Szóval a fülszöveg alapján azt reméltem, hogy ez a történet is jó lesz kikapcsolódásként. Az csak pluszösztönzés volt, hogy ezekkel a kékkel festett oldalakkal nagyon klasszul néz ki a kötet.

Véleményem a könyvről

A sztori 1934-ben játszódik, a Deepdean Leányiskolában, ahol a 13 éves Hazel Wong egy este rátalál a tornateremben az egyik tanítóra, Miss Bellre. Holtan. Segítséget hív, de mire visszamegy a többiekkel, a holttest már eltűnt, másnap pedig arról tájékoztatják a lányokat, hogy Miss Bell felmondott, és elhagyta az iskolát. Hazel és a barátnője, Daisy korábban játékból alapított nyomozóirodájának így valódi ügye akad. A két lány elhatározza, kiderítik, ki gyilkolta meg a tanárukat.

A történteket Hazel szemszögéből ismerhetjük meg, méghozzá úgy, hogy a lány leír mindent egy nyomozati esetnaplóba. Így nemcsak az eseményeket követhetjük nyomon, hanem a lányok gondolatait, felvetéseit, elméleteit, a gyanúsítottak listáját, különböző pletykákat és valós nyomokat is megismerhetünk, mivel Hazel gyönyörűen összeszed maguknak és nekünk is mindent.

Először is nagyon érdekes volt a két főszereplő karakter és az egymáshoz való viszonyuk. Hazel Wong kínai származású, az apja küldte el őt tanulni a távoli lányiskolába, ahol eleinte kívülállónak érezte magát. Kitűnő tanuló volt, pedáns, olyan igazi jó kislány, a többieknek viszont csak egy furcsa idegen. A lányok, főképp Daisy nem viselkedtek vele túl szépen. Aztán elkezdett direkt hasonulni hozzájuk, elkezdte megjátszani, hogy nem az, aki, pont úgy, ahogyan Daisyn is észrevette. Ennek köszönhetően barátkoztak össze végül, mert Daisy tiszteli azt, aki igazán intelligens egy ilyen színjátékhoz, és ezáltal majdnem felér hozzá. Persze Daisynél ez a tisztelet annyit jelent, hogy Hazel csatlakozhatott hozzá valamiféle csatlósként.

– Úgy érted, hogy meggyilkolták?

– Igen! – bólintott Daisy. – Csak azt ne mondd, hogy még nem jutott eszedbe! Ó, Hazel, hogy ez milyen izgalmas! Egy igazi gyilkos van Deepdeanben! Persze mindig megvan az esélye annak, hogy lyukra futok. Az is lehet, hogy csak rossz pillanatban értél oda, és félreértettél valamit...

– Nem hinném – tiltakoztam bosszúsan.

– Vagy egyszerűen csak elkerültük a felmentő sereget. Hát... Ha így van, és nagyon remélem, hogy nem, akkor tudni fogjuk, amint beérünk holnap reggel. Elterjed a suliban, akár a mumpsz.

– De mi van, ha nem? – kérdeztem, habár valójában tudtam a választ.

– Ha mégsem – vigyorgott rám az ágyon pattogva Daisy –, akkor a Nyomozóirodánknak megvan az eddigi legjobb esete.

Daisy karakteréről nekem azonnal a Hazug csajok társaságából Alison jutott eszembe. Hideg, önző, tökéletesnek akar látszani, valamiféle szerepet játszik mindig, és a barátai addig a barátai (jobban mondva inkább csatlósai), amíg azt csinálják, amit elvár tőlük. Közben viszont mégsem tudja igazán utálni az ember, mert valahogy érezzük, hogy valahol mélyen van benne valami több, csak történt valami (a neveltetése vagy valami pluszesemény), ami megakadályozza abban, hogy valóban jó ember legyen. Mondjuk, az elég ijesztő volt benne, hogy konkrétan élvezte, hogy gyilkosság történt, valamiféle szórakozásnak, kihívásnak fogta fel a nyomozást, és szinte félelem nélkül kutatott egy gyilkos után.

Érdekes volt a két lány közötti dinamikát szemlélni. Hazel pontosan érzi, hogy Daisy nem úgy viselkedik vele, ahogyan azt egy barátnak kéne, mégsem képes otthagyni őt. Kötődik hozzá, megbocsát neki újra és újra. Szerintem klassz, hogy bár ez egy krimiregény, valós tinédzserproblémával is foglalkozik: a rossz, mérgező barátságokkal. Nem tudom, mi lesz a sorozat többi kötetében, de remélem, hogy végigviszi az író ezt a szálat vagy addig, hogy Daisy végül megnyílik és megváltozik, vagy addig, hogy Hazel elég erős lesz kilépni ebből a bántalmazó és elnyomó "baráti" kapcsolatból.

Az is jó ötlet volt, hogy nem a jelenben játszódik a történet, hanem a 20. század elején. Egyfelől érdekes volt bepillantást nyerni az adott korba, abba, miként működött akkoriban egy leányiskola. Másfelől ez lehetőséget adott arra, hogy a lányok és később a rendőrség valóban csak az intelligenciájukra, emberismeretükre alapozva nyomozzon, ne pedig a modern technika segítségével (amivel sokkal egyszerűbben és gyorsabban meg lehetne oldani egy bűntényt).

A nyomozós szálra nagyon kíváncsi voltam, mert ifjúsági krimi esetében nehéz megtalálni az egyensúlyt. Nem lehet egy sztori túl vérengzős és ijesztő, de nem lehet elbagatellizálni, rózsaszín felhőbe burkolni sem egy bűnesetet. Szerencsére Stevens pontosan tudta ezt, a gyilkosság és a helyzet épp elég ijesztő ahhoz, hogy úgy érezzük, valódi tétje van a lányok nyomozásának, de közben mégis az ifjúsági regény határain belül maradt félelemkeltés szempontjából.

Mindig tartok attól a krimik esetében, hogy jól kezdődnek, aztán a végük teljesen logikátlanná válik. Itt is megvolt a klassz kezdet, érdekes bűnügy, épp elég gyanúsított (sem túl kevés, sem túl sok), izgalmas nyomozás, apró nyomok, vagyis azonnal beindult az agyam, próbáltam rájönni, ki lehetett a tettes, és miért gyilkolt. Nagyon élveztem végig a nyomozást, mert az író pont jól adagolta az infókat és bűnjeleket. Egyetlen pillanatig sem hagyott unatkozni. És szerencsére a krimiszál végét sem rontotta el. A tettes személye és motivációja teljesen logikus (legalábbis abban a korban, amikor a történet játszódik).

Hogy tetszett a könyv?

Igazi élvezettel olvastam végig, beindította az agyamat a nyomozós szál, örültem, hogy csavaros volt, de végig teljesen logikus. Emellett tetszett a Hazel–Daisy kapcsolat dinamikája, a bántalmazó barátság témájának nagyon jól kidolgozott szála. Nagyon kíváncsian várom a folytatást.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden krimirajongónak, legyen fiatal vagy fiatal lelkű felnőtt.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az ifjúsági regények között külön izgalmasak azok, ahol a fiatal szereplők nyomok után kutatnak. A mostani játékban hasonló témájú regények fülszövegeiből találtok idézeteket, a megfejtéseket, azaz a szerzők nevét és a könyv címét kell a Rafflecopter megfelelő sorába írni.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Fülszöveg a játékhoz:

Ám ezúttal komoly a dolog (bár most sem hiányzik a humor…), egy politikai merénylet leendő áldozatát kell megvédeni, elrejteni. A kalandokra éhes gyerekek és kissé flúgos felnőtt barátaik mindenre kaphatók.

Állomáslista:

Blogturné

08. 22. Olvasónapló

08. 24. Csak olvass!

08. 26. Könyvvilág

08. 28. Spirit Bliss Sárga Könyves út

08. 30. Zakkant olvas

a Rafflecopter giveaway

   

Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! – A Szívzűr-hadművelet

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, sajnos ez a sorozat utolsó könyve, így mindenképpen el akartam olvasni, hogy lezárjam magamban a történetet. Nem tudom, hogy Böszörményi valóban ezt szánta-e a Lúzer Rádió-sorozat végének, vagy sem, de szerencsére kerek egész lett a sztori, úgyhogy akár tudatos utolsó kötetnek is megfelel ez a rész.

Véleményem a könyvről

Mark élete elég zűrzavarossá válik. Az anyja bekattan, és valami lelki gurus nőcit költöztet a lakásukba, hogy a családját "normálissá" változtassa. A legrosszabb az, hogy Mark még Slambuchoz sem fordulhat tanácsért, mert a barátja furcsa módon állandóan lerázza és kerüli őt, Marknak pedig fogalma sincs róla, hogy miért.

Ez a könyv számomra olyan volt, mintha két különálló történet került volna egy kötetbe. Az egyik fele valóban a Szívzűr-hadműveletről szólt, vagyis egyfelől Slambuc száláról, amelyben Markék kiderítik, miért kerüli őket mostanság a srác, milyen bajba keveredett, és megpróbálják kimenteni belőle. Másfelől Mamaguru uralmának megszüntetéséről szintén egy szívzűrös módon. A könyv másik felében viszont már Pet próbálja megmenteni a karácsonyt. Mivel Bencus családjának kevés a pénze, Pet kitalálja, hogy tartsanak egy nagy lakótelepi közös karácsonyt, vegyenek egy közös fát az udvarra, és ünnepeljenek együtt. Ám ez az ötlet nem mindenkinek tetszik, sok akadályt kell legyőznie Petnek és a segítőinek, hogy boldog legyen a szenteste.

A szívzűrös történetrészben egyfelől jókat röhögtem Mamaguru hülyeségein, és azon, hogy a Kukec család hogyan szenved ezektől. Másfelől sajnáltam őket, mert ha megzizzen, akit szeretünk (ebben az esetben a Kukec anyuka), nagyon nehéz megmondani neki, hogy amit csinál, az totál hülyeség. Mamaguru karakterét  érdekesnek tartottam, mert sokáig nem tudtam hová tenni őt. Egy gonosz csaló, aki csak kihasznál másokat, és kiszedi a pénzt a lelkileg egyébként sem toppon lévő szerencsétlenekből? Vagy valóban hisz abban, amit csinál, jót akar, csak szimplán ő is zizi? Voltak olyan jelenetek, amikben nagyon nem kedveltem, aztán olyanok is, amiknél azt éreztem, hogy mégsem rossz ember, szóval összességében egészen összetett karakter lett.

A nyomozós szál is ismét kalandos és érdekes lett. Kíváncsi voltam, hogy mibe is keveredett Slambuc, aztán amikor nagyrészt kiderült, miért tűnt el a barátai elől, már arra voltam kíváncsi, mennyire keveredett bele az adott bűntényekbe. Vajon ő is bűnös, vagy csak átverték? Örültem, hogy Mark igazi barát, nem mond le Slambucról még akkor sem, amikor az bunkón viselkedik. Megérti, hogy miért teszi, és így is segíteni akar neki. Persze Slambucról gondolhatnánk, hogy nem érdemli meg, mert nem jó barát, de mentségére szóljon, hogy sok könyvön át bizonyította már az ellenkezőjét, és hát a tinédzserhormonok meg a szerelem a jó srácok fejét is átmoshatja időlegesen.

A karácsonyi kalamajka pedig egyszerre volt vicces és megható. Imádtam, hogy Pet és Tircsi milyen lelkesek, és milyen lelkesen vonják be a többieket is (önként vagy ráhatással) az előkészületekbe. Sikerült igazi karácsonyi hangulatot teremteni a könyv második felében, mert tele voltak a kalandok szeretettel, összetartással. Jó volt látni, hogy egy lakóközösség ennyire összetarthat.

A faszerző eksön azonban egyelőre csúfos kudarcot vallott, ma délután ugyanis a fent nevezett különítmény hiába járt végig legalább tucatnyi, a környék terein, parkolóiban, plázák előtti csilivili placcain dekkoló árust, még csak egy nyamvadt ágacskát sem tudtak lekarmolni tőlük.

– Azok odakinn mind hülyemajomfenekek! – dühöngött Pet.

– Mégis miért? – zöttyentem le mellé az ágyára, ami akkor épp duzzogóbarlangként üzemelt, vagyis plüssök serege árasztotta el.

– Pénzet akarnak a fáért! – tört ki a felháborodás pukkancs kis tesómból. – Hiába mondtam nekik, hogy közös karácsonylást kell csinálnunk, mert a Bencusék vastalanok, az Őszikékes nénik és bácsik meg egészen aprócska kisnyugdíjasok, az a sok fakupec popófej csak bornyúzta az új kaput.

– Bámult, mint bornyú az új kapura – javítottam ki.

– Ne piszkálják te is engemet, Majcsika, mer' úgy jársz, mint az az irigy, fát árulós lóbéka, aki még holnap is sántítani fog attól a mérgességtől, ami az én lábamból az ő bokájába költözött!

Örültem, hogy a könyv végére minden karakter szálát sikerült valamiképpen lezárni. Monyó változásával kapcsolatban csak azt sajnáltam, hogy nem derült ki, Halálvicsor is képes a változásra, de hát ez van, nem lehet a történetekben sem minden szerelmi szál tündérmese, néha kell a realizmus is. Monyó viszont jól elintézte a dolgokat, örülök, hogy mindig minden helyzetben vállalja önmagát, és nem érdekli, hogy mások mit szólnak hozzá.

A történet vége azért egy kicsikét szomorú. Egyfelől, mert Markék élete nagy fordulatot vesz, ami egyszerre jó és rossz, másfelől, mert tudom, hogy ez volt az utolsó kalandjuk. A Lúzer Rádió adása véget ért, és a család számára új élet kezdődik. Én meg csak szimplán örülök, hogy végigolvashattam ezt a könyvsorozatot, mert nagyon jó szórakozás volt.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon szerettem, és nagyon szomorú vagyok, amiért véget ért a történet, és nem lesz már új Lúzer Rádió-kaland, amire várhatok. Humoros, izgalmas volt. Imádtam, azt a családi és közösségi szeretetet és összetartást, ami a Kukec családot, a barátaikat és szomszédaikat jellemezte, és tetszett a karikatúraszerű, mégis reális társadalmi kritika, ami újra és újra előkerült az oldalakon.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne jól szórakozni, kikapcsolódni, nagyokat nevetni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Ecsédi Orsolya: Sárkányugatás (Kell egy csapat 3.) – Blogturné

Ecsédi Orsolya Kell egy csapat-sorozatának múlt évben megjelent a harmadik része Sárkányugatás címmel. Ezúttal három bloggerünk ered a főszereplők társaságában egy elveszett kutya (sárkány) nyomába.Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Ecsédi Orsolya könyvei mindig viccesek, szórakoztatóak, emellett mindig van bennük valami, ami észrevétlenül tudást, műveltséget ad át a fiatal (és az idősebb) olvasóknak. A sorozat első két része is nagyon tetszett, épp ezért kérdés sem volt, hogy a folytatást is szeretném elolvasni.

Véleményem a könyvről

Zizu, Anka és Báti ezúttal veszélyes kalandba keveredik. Lóri bácsit baleset éri, ezért előbb kórházba, majd (mivel rossz állapotban van fizikailag és szellemileg is) idősek otthonába kerül, a kutyája, Ulrik pedig (aki valójában egy elvarázsolt, veszélyes sárkány) megszökik a menhelyről. A gyerekeknek mielőbb meg kell találniuk, mielőtt véletlenül átváltozik, és felégeti, lerombolja egész Budapestet. Persze azt gondolnánk, hogy könnyű megtalálni egy sárkányt, de olvasás közben rá kell jönnünk, hogy ez nem így van.

Stílus tekintetében azt kaptam a könyvtől, amit az első két rész alapján vártam. Vicces és kalandos volt, és ezúttal is szépen bele voltak építve a versidézetek, amelyek egyfelől érdekessé tehetik a fiatalok számára a költészetet, másfelől jó játékot jelentenek, hiszen megpróbálhatjuk kitalálni, hogy vajon mely költő mely verséből idéztek éppen a karakterek.

A sztori tetszett, a vicces beszólások, szórakoztató kalandok mellett ezúttal két fontos téma is előkerült. Az egyik a hajléktalanság, a másik az öregség kérdése. Lóri bácsi, mint minden idős ember egy idő után már nem tudja ellátni sem magát, sem a feladatait. Ez Lóri bácsi esetében azért érdekesebb, mert ő a kutyabőrbe zárt sárkány őrzője, vagyis ha már képtelen ezt a szerepet betölteni, az veszélyt jelent sok ártatlan emberre nézve. Zizuék nemcsak Ulrikot akarják biztonságba helyezni, hanem Lóri bácsiért is aggódnak, aki rosszul viseli, hogy el kellett hagynia az otthonát, és már másokra van szorulva.

A hajléktalanság témája a második könyv egyik szereplőjéhez kapcsolódik, a Kábeleshez, aki nagy zűrt kavart korábban. A fiatal fiú az utcán él, ezért Zizuéknak minél előbb meg kell találniuk őt. Egyfelől, hogy a hidegben ne fagyjon halálra, másfelől, mert Ulrik őt választotta ki következő őrzőjének. Nagyon tetszett, hogy a gyerekek ennyire szívükön viselik egy rászoruló gondjait, nemcsak elfordítják a fejüket, ahogyan a legtöbb felnőtt teszi a valóságban, hanem ténylegesen segíteni próbálnak. A Kábeles pedig az a karakter, aki bebizonyítja, nem mindenki az, akinek elsőre látszik. Sokszor túl gyorsan ítélkezünk mások felett, pedig ha adnánk nekik esélyt, rájöhetnénk, hogy egyfelől nem ok nélkül olyanok, amilyenek, másfelől több van bennük, mint azt hittük.

Klassz volt a nyomozás, kutatás, szerettem, ahogyan a fiatalok lépésről lépésre haladtak, és nem adták fel a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben sem. Tetszett a kitartásuk és összetartásuk, ahogyan az is, hogy képesek voltak rávenni másokat is (az osztálytársaikat és a magyartanárukat), hogy segítsenek. Mert hát, mint más mesékből is tudjuk: együtt, összefogással mindent könnyebb megoldani, mint egyedül.

Ami viszont a legjobban tetszett, az a történet végén a nagy megoldás. Igazán klasszul ki lett találva, hogy végül minden és mindenki pontosan arra a helyre kerüljön, ahová való. Olyan volt, mintha egy kirakós játék utolsó eleme is bekerült volna a helyére.

Hogy tetszett a könyv?

Pontosan azt kaptam tőle, amit az első két rész alapján elvártam. Szórakoztató, vicces, kalandos volt, imádtam a versidézeteket benne. És tetszett az a két fontos és az olvasók számára is tanulságos téma, ami köré felépítette az író a cselekményt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki jól akar szórakozni, szeretne egy klassz, kalandos történettel kikapcsolódni egy kicsikét.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A sárkányokat mindenki féli és csodálja, szóval ezúttal a játékban is ők kerülnek főszerepbe. Minden állomáson találtok egy fényképet egy sárkányról, a feladatotok az lesz, hogy a Rafflecopter megfelelő helyére beírjátok, az adott sárkány nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 26. Könyv és más

08. 28. Sorok között (interjús extra)

a Rafflecopter giveaway