Emily Nagoski–Amelia Nagoski: Érzelmi kiégés – A stresszkezelés gyakorlati titkai nőknek – Blogturné

Emily Nagoski ezúttal a testvérével, Ameliával karöltve írt könyvet a nőknek, méghozzá az érzelmi kiégésről és a stresszkezelésről. A Libri Kiadónak köszönhetően magyarul is megjelent a kötet. Ezúttal négy bloggerünk mondja el véleményét nektek, természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Emily előző könyve, az Úgy, ahogy vagy szerintem zseniális, minden lánynak és nőnek, sőt, a férfiaknak is el kéne olvasniuk. Azt reméltem, hogy a testvérével együtt írt könyve is hasonlóan hasznos és érdekes lesz, ezért mindenképpen el szerettem volna olvasni.

Véleményem a könyvről

A Nagoski testvérek könyve ezúttal is elsősorban a nőkhöz szól, ám most az érzelmi kiégés és a stresszkezelés a témájuk. Azt mondják, egy problémát akkor lehet csak megoldani, ha egyfelől beismerjük, hogy létezik, másfelől megértjük, hogy miből ered. A könyvben valóban adnak tippeket a stresszkezelés gyakorlati részéhez, ám mégsem ez volt számomra a kötet legfontosabb része. Hanem az, amikor az okokat azonosítottuk a szerzőkkel közösen.

A könyv stílusa ugyanolyan közvetlen, mint Emily Nagoski első könyvéé volt, ennek ellenére érezni, hogy hozzáértő, hosszú évek óta ezekkel a témákkal foglalkozó kutatókról van szó, nem pedig isten tudja honnan szalajtott coachokról.

Tetszett, hogy két kitalált női karakter (akiket a szerzők az általuk ismert sok-sok valóban létező nőből gyúrtak össze két személyiséggé) segítségével és történetével mutatták be Nagoskiék a problémákat, megoldásokat. Így sokkal közvetlenebb lett a téma, és sokkal jobban fel lehetett fogni, hogy mit is értenek Nagoskiék egy-egy fogalom, problémakör, vagy épp megoldási módszer alatt.

– Mi bajuk van? Hát nem nyilvánvaló, hogy ha színes bőrű emberekre bízzák a fehérek megtanítását, hogyan ne legyenek rasszisták, az megint csak a fehér felsőbbrendűség megnyilvánulása? A fehér emberekkel van a gond; nekünk kellene dolgozni ezen ahelyett, hogy még több munkát rakunk a színes bőrű emberek vállára.

Az egyik karakter Julie, egy túlterhelt tanárnő, akin a stressz már fizikai tünetek formájában jön ki, így kénytelen lesz újragondolni a férjével való kapcsolatát, ahogyan a férfinak is újra kell gondolnia azt, hogy mi is egy egyenlő társ szerepe egy házasságban. A másik karakter Sophie, aki mérnök, ám mivel fekete nő is egyben, így a munkáltatói állandóan rá hárítják azt, hogy előadásokat tartson arról, milyen is fekete nőként mérnöknek lenni, vagyis az emberi jogokról, egyenlőtlenségekről és létrehozandó egyenlőségről és hasonlók.

Mindketten szenvednek a stressztől és túlterheltségtől, és fogalmuk sincs róla kezdetekben, hogyan is lehetne ezen segíteni. Sőt, még a valódi okát sem ismerik a kiégésüknek.

A cím Az éhezők viadalára utal: a történet szerint a fiatal lányt, Katniss Everdeent egy disztópikus jövőbeli kormány arra kényszeríti, hogy részt vegyen egy "játékban", amelyben más gyerekeket kell megölnie.

A mentora azt mondja neki: "Ne feledd, ki az igazi ellenség." Nem azok az emberek, akiket a kormány parancsára meg kell ölnie, és akik őt próbálják megölni. Az igazi ellenség a kormány, amelyik az egész rendszert létrehozta.

Kitalálod, hogy ebben a könyvben mi az ellenség?

[Baljóslatú zene...] A patriarchátus! Uhh!

A nőknek szóló önsegítő könyvek többsége kihagyja ezt a fejezetet, és inkább csak azokat a dolgokat tárgyalja, amelyek az olvasó ellenőrzése alatt állnak, de ez olyan, mintha megtanítanánk valakinek, mi a legjobb nyerő stratégia egy játékban, de azt nem említenénk meg, hogy a játékot manipulálják. Szerencsére ha megértjük, hogyan manipulálják a játékot, elkezdhetünk végre a saját szabályaink szerint játszani.

A Nagoski testvérek nagyon szókimondóan és bátran levezetik, hogy a nők szenvedésének legfőbb oka a patriarchátus (Uhh). Ezen belül pedig az Emberi Adakozó Szindróma. Röviden ez azt jelenti, hogy a patriarchátus (Uhh) két csoportba oszt minket. Vannak az emberi lények (értsd: a férfiak), akiknek az a dolga, hogy megvalósítsák önmagukat, vezessék a világot, jog szerint elvegyék, amit elvehetnek. És vannak az adakozók (a nők), akiknek nem lehetnek saját vágyaik, mindig kedvesnek, türelmesnek, szépnek kell lenniük, és természetesen a lelküket, testüket, életüket fel kell áldozniuk másokért, de főképp az emberi lényekért (értsd: férfiak), mert ez a dolguk, és pont. Nem lehetnek mérgesek, dühösek, gyűlöletet és agressziót meg aztán végképp nem érezhetnek. És kimerültek sem lehetnek.

Elsőre ez elég szélsőségek gondolatnak tűnhet, de ha jobban belegondolunk, ha körülnézünk magunk körül, sajnos ez a valóság még mindig nagyon sok nő számára. A legtöbb nőismerősöm szó szerint körülugrálja a párját, férjét, aki vagy semmit nem csinál otthon, vagy alig valamit. Persze panaszkodnak, hogy a hivatalos munkájuk mellett nekik kell főzni, mosni, takarítani stb., és fáradtak, de aztán mégis megcsinálják, mert "muszáj". Még az általam legönállóbbnak hitt nőkön is azt láttam, hogy amint párjuk lett, elkezdték őt körülugrálni. Na meg persze ott van a gyereknevelés terhe, ami általában szintén a nőké, és az a tény, hogy ha a nő szülei, vagy épp a párja szülei megöregszenek, nagyrészt mindig a nőre hárul az az elvárás, hogy gondoskodjon róluk. Akkor is, ha beleszakad. A bérszakadékról, a nők panaszainak állandó meghazudtolásáról (gaslighting) nem is beszélve.

Ez utóbbi fogalom (gaslighting) egyébként nagyon érdekes. A patriarchátus legnagyobb fegyvere ugyanis, hogy megpróbálja elhitetni velünk, nőkkel, hogy csak képzelődünk. Hogy amit minden egyes nap érzünk, az nem is a valóság. Csak hiszti, csak képzelődés. Valójában már egyenlőség van. Valójában a férfiaknak is ugyanolyan rossz. Valójában a szexista poén csak poén. Valójában a főnök csak kedves akart lenni, amikor hozzád ért, te csak félreértetted szegényt. És mi, nők összezavarodunk. Annyiszor meghazudtolnak minket és kétségbe vonják az érzéseinket, hogy egy idő után elhisszük, hogy velünk van a gond. Pedig nem. Esetemben is hányszor próbálták férfiak bemagyarázni nekem, hogy a nők számára nem is veszélyes sötétedés után az utcán lenni, vagy legalábbis pont annyira veszélyes, mint egy férfinak. Aha, na persze. Pillanatokra még engem is sikerült megzavarni, szerencsére csak pillanatokra.

A Nagoski testvérek gyönyörűen levezetik ezt a könyvben, ami szerintem nagyon hasznos mind a nők számára, mind azon férfiak számára, akik nem akarnak szexisták lenni, akik alapvetően hisznek az egyenlőségben, csak épp őket is megzavarja a patriarchális vakságuk.

Természetesen gyakorlati dolgokról is szó van a könyvben. Például arról, hogy igenis szükségünk van a pihenésre, az alvásra. Sok nő ugyanis szó szerint lelkiismeret-furdalást érez amiatt, hogy az idejét alvásra, ne adj isten, pihenésre, lelki feltöltődésre, vagy a hobbijára "pazarolja". Pedig hát, ez olyan, mintha azért éreznénk lelkifurdalást, hogy levegőt veszünk.

Ezenkívül a könyvben nem csak elméletben beszélnek nekünk a stresszről és kiégésről, hanem különböző feladatok, táblázatok, kérdések is segítenek minket abban, hogy rájöjjünk, miként kezeljük ezeket a problémákat.

Hogy tetszett a könyv?

Igazi szókimondó, bátor feminista könyv, ami nyíltan kimondja, mi is a nők kiégésének a valódi oka. Imádtam minden egyes szavát. Nekem az elméleti része sokkal többet segített, mint a gyakorlati, de az egész kötet úgy volt tökéletes, ahogy megírták.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden nőnek, és azoknak a férfiaknak, akik hisznek az egyenlőségben, és szeretnének megszabadulni a patriarchális vakságtól.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Emily és Amelia közösen írták a könyvet, ezért ezúttal a játékban róluk lesz szó. Minden állomáson találhattok egyikőjükről egy állítást, azt kell beírnotok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére, hogy melyikőjükről.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Infó a játékhoz:

Az Indianai Egyetemen szerezte a diplomáját és doktori fokozatát.

Állomáslista:

Blogturné

11. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 17. A Szofisztikált Macska

11. 19. Könyv és más

11. 21. Olvasónapló

a Rafflecopter giveaway

   

Bonnie Garmus: Minden kémia – Blogturné

Itt az idő, hogy te is megismerkedj a végtelenül okos és szórakoztató Elizabeth Zott-tal, aki egy cseppet sem átlagos nő. Elizabeth egyszerre tudós, nő, édesanya és egyben tévésztár, aki mélyről indult a ‘60-as évek Amerikájában, de kitartásával és eltökéltségével sokra vitte.

Tarts velünk te is a Minden kémia-turnén bloggereinkkel, és neked is lehetőséged lesz megnyerni a Central Könyvek által felajánlott különleges regény egy példányát!

Miért választottam ezt a könyvet?

Több helyen is említették, hogy ez egy feminista történetet, úgyhogy azonnal kíváncsi lettem rá. Persze kicsit féltem, mert volt már, hogy hasonló ajánlással belekezdtem egy könyvbe, és köze nem volt a feminizmushoz, csak valami béna csajos sztori volt, amitől égnek állt a hajam, de reménykedtem benne, hogy ezúttal nem így lesz.

Véleményem a könyvről

Nos, áldom a sorsot, amiért elég bátor voltam, próbát tenni ezzel a könyvvel, mert konkrétan az egyik kedvenc könyvem lett, amit ebben az évben olvastam (pedig ebben az évben már átléptem a 100-as határt).

A történet Elizabeth Zott vegyészről szól, aki az 1960-as években próbál boldogulni egy olyan terepen, amit teljesen a férfiak uralnak. A kutatóintézetben, ahol dolgozik, egyáltalán nem veszik őt komolyan, úgy kezelik, mintha valamiféle titkárnő lenne, pedig zseniálisabb az ott dolgozó férfiaknál. Egyetlen férfi van, aki tudásban felér hozzá és aki nem fél egy okos nőtől, Calvin Evans, a magának való, Nobel-díjra jelölt vegyész. Elizabeth és Calvin rájönnek, hogy igazi lelki társak, egymásba szeretnek, de történik egy tragédia, és Elizabethnek újabb nehézségekkel kell megküzdenie. Ő azonban nem adja fel, sőt, összefogja az ország háziasszonyait, akik élvezettel tanulnak tőle... a főzésről? Nos igen, látszólag arról. Valójában viszont a kémiáról és az életről.

– (...) Tökéletesen meg tudom oldani a saját problémáimat.

– Nem tudja.

– Hogy mondta?

– Nem tudja, mert nem hagyják. Az élet nem igazságos.

Ez feldühítette Elizabethet. Még hogy egy férfi prédikál neki arról, hogy az élet nem igazságos?! Már mondani akart valamit, de Calvin gyorsabb volt.

– Nézze... az élet sosem volt igazságos, de maga mégis úgy tesz, mintha az lenne. Mintha minden a helyére kerülne, ha az éppen aktuális gondot megoldja. Pedig nem így lesz. Adhatok egy tanácsot? – Mielőtt Elizabeth nemet mondhatott volna, folytatta. – Ne próbáljon beilleszkedni a rendszerbe! Játssza ki!

Amikor belekezdtem a könyvbe, rögtön elkapott a stílusa. Humoros volt, lendületes, és igen, nagyon személyes is. Nőként, bár más korban élek, tökéletesen át tudtam érezni Elizabeth helyzetét. Viszont néhány fejezeten át azt hittem, hogy egy nagyon jól megírt és kifejezetten élvezhető romantikus történetet kapok majd, semmi többet. Nagyobbat nem is tévedhettem volna! A könyv elején történik egy nagyon ütős fordulat, amire egyáltalán nem számítottam. Akkor kicsit le is sokkolódtam, néhány percre félre kellett tennem a könyvet, mert egyszerűen nem értettem a dolgot. Elképzelni sem tudtam, hogy akkor most miről is fog szólni a történet a további 300 oldalon.

Aztán a kíváncsiságom miatt pár perc sokk után folytattam az olvasást, és teljesen beszippantott a sztori.

– Maga aztán pimasz – fortyogott Donatti. –Jól tudja, hogy a nők abbahagyják a munkát, amikor teherbe esnek. De ön... nemcsak terhes, hanem még férjnél sincs! Szégyen!

– A terhesség egy teljesen természetes állapot. Nem szégyen. Így jönnek világra az új emberkék.

– Hogy merészeli?! – Donatti most már kiabált. – Még hogy egy nő mondja meg nekem, hogy mi az a terhesség?! Mégis mit képzel, ki maga?!

Zott meglepődött a kérdésen.

– Egy nő vagyok – felelte.

Imádtam Elizabeth karakterét. Annyira elvont, furcsa gondolkodása van, de én odavagyok azokért az emberekért, akik képesek másképp gondolkozni, mint a tömegek. Ő az egyik legintelligensebb és legérdekesebb karakter, akiről valaha olvastam. Konkrétan sajnálom, hogy csak egy könyvbeli karakter, mert imádnám ismerni a valóságban is. Úristen, olyan jókat tudnánk beszélgetni a tudományról, a könyvekről, az életről!

De nemcsak Elizabeth eszét imádtam, hanem a tartását is. Azt, ahogy kiállt magáért, hogy szembe mert szállni a férfiakkal. Felismerte, hogy milyen is egy férfiak uralta világ, és hogy ebben a világban neki elvileg esélye sincs, mégsem törődött bele. Igenis tette a dolgát, nem adta fel, amikor olyasmit kellett csinálnia, ami elvileg nem illett a személyiségéhez, azt is végül az akaratával és eszével úgy alakította, hogy hasznossá váljon és idomuljon az elveihez. Konkrétan egy főzőműsort kezd vezetni, ahol csini kis celebként akarják felhasználni, ám ő végül tudományos oktatóműsort kreál az egészből, amit a női nézők imádnak. Az ország lányai és női elkezdenek kémiát tanulni tőle, és persze határozottságot, önbizalmat, kitartás is. Hitet kapnak tőle ahhoz, hogy bármire képesek, és tudást, hogy meg is valósíthassák az álmaikat. Még most is, ahogy írok erről, bekönnyezik a szemem. Mert ez az igazi sisterhood, átadni a többi nőnek a tudásodat. A valóságban is olyan jó lenne valami hasonlót létrehozni...

– A Finom falatok hatkor segítségével lehetőségem van kémiát oktatni. Ugyanis ha a nők megértik a kémiát, elkezdik megérteni a világ működését is.

Roth zavarba jött.

– Az atomokról és a molekulákról beszélek, Roth. A fizikai világról. Ha a nők megértik ezeket az alapvetéseket, rájönnek, milyen hamis korlátok közé szorítják őket.

– A férfiak?

– A mesterségesen kialakított vallási és kulturális szabályok, amelyek a férfiakat helyezik előtérbe. Ha valaki csak kicsit is érti a kémiát, láthatja, milyen veszélyes tud lenni az aránytalanság.

Roth eddig bele sem gondolt.

– Nos. Azzal egyetértek, hogy a társadalom hagy némi kívánnivalót maga után. De ami a vallást illeti, azt hiszem... nos, annak segítségével tudjuk, hol a helyünk a világban.

– Valóban? – kérdezte meglepetten Elizabeth. – Szerintem a vallás inkább félrevezet. Arra tanít, hogy semmi nem a mi hibánk, hanem valami felsőbb hatalom mozgatja a szálakat, így nem vagyunk felelősek a tetteinkért. Eszerint csak az ima segít, ha változtatni akarunk. De az az igazság, hogy igenis felelősek vagyunk a világ borzalmaiért. És megvan az erőnk, hogy változtassunk.

Annak ellenére, hogy a történetben sokszor történik olyan Elizabethtel, amitől feminista nőként felháborodik az ember, amitől dühös és frusztrált lesz, valamint nem kevés fájdalom is áthatja a sztorit, ez mégsem egy nyomasztó könyv. Tele van humorral, szeretettel, szerelemmel. Egyszerűen jólesik az ember lelkének, mert egy igazi női példaképről olvashat.

Nemcsak Elizabeth elvont humora nevettetett meg milliószor, hanem a könyvben szereplő kutya, Hatharminc és Elizabeth kislánya, Madeline is. A kutya karaktere arra emlékeztetett, hogy mennyire lebecsüljük az állatok intelligenciáját is. Pedig hiszem, hogy sokkal okosabbak, mint amennyire mi azt sejtjük. Sőt, körülnézve a világban, talán sokkal okosabbak, mint néhány ember...

– Rémes anya vagyok – hadarta Elizabeth. – Nemcsak hogy elaludtam a padlón, de... minden más is.

– Pontosabban?

– Például Dr. Spock szerint fontos a napirend, és én próbálnám is betartani, de Madeline fütyül rá...

Harriet Sloane felhorkant. Elizabeth folytatta:

– És nem tapasztalom meg azokat a pillanatokat, amiket minden anya ismer...

– Fogalmam sincs ilyesmiről.

– Hát az anyaság tökéletességét, a csodát...

– Az csak a női magazinokban létezik – vágott közben Mrs. Sloane. – El ne higgye! Szemenszedett hazugság!

– De én úgy érzem... hogy amit érzek, az nem normális. Én igazából sosem akartam gyereket, most viszont lett egy, és szégyellem, de bevallom, hogy már kétszer is megfordult a fejemben, hogy odaadom valakinek.

Mrs. Sloane megtorpant az ajtóban.

– Kérem, ne gondoljon rosszat rólam! – könyörgött Elizabeth.

– Na, várjon csak! Azt mondta, kétszer fordult meg a fejében, hogy odaadja valakinek a babát, ugye? – A fejét ingatva úgy nevetett, hogy Elizabeth majd elsüllyedt szégyenében.

– Nem vicces! – tiltakozott.

– Kétszer? Csak kétszer? A húsz se lenne sok, ne aggódjon!

Madeline pedig egyszerűen imádnivaló. Egy minizseni, akit ugyanúgy imádnék a valóságban, mint Elizabethet. Annak ellenére, hogy még az iskoláskort sem érte el, szerintem élvezettel tudnék vele is beszélgetni akármiről, a tudománytól kezdve az irodalmon át a politikáig. Tetszett, hogy bár nagyon okos, mégis érezni, hogy gyerek. Mármint nem úgy van megírva a karaktere, mintha egy felnőtt lenne kisebb méretben, hanem érzelmileg gyerek, viszont hatalmas tudással rendelkezik. Őszintén szólva, a fél karomat odaadnám, ha lenne egy ilyen kislányom. Imádnám tanítani őt.

Calvin múltjában van egy titok is, ami végigkíséri a történetet, és egy csavarral csúcsosodik ki a regény végén. Ahogy Elizabethnek, úgy Calvinnek is elég szörnyű gyerekkora volt, nem csoda, hogy mindketten maguknak való, elvont gondolkozású felnőttek lettek, akik szerencsére nem valami káros szenvedélyben, hanem a tudományban találták meg a vigaszukat. Calvin ezen szálában bepillantást kaphatunk, milyen is, amikor az egyházra bízzák az árva gyerekeket. Hogy mennyi visszaélés, kegyetlenség történik velük.

Valamint a szomszédasszony, Harriet személyében a családon belüli erőszak témája is előkerül. Harriet összebarátkozik Elizabethtel, sokszor vigyáz Madeline-ra is, és ebben az új környezetben olyan pozitív, az önbizalmát megerősítő hatások érik, amelynek köszönhetően rájön, hogy sokkal jobbat érdemelne, mint a férje. Persze egy régóta tartó, rossz házasságtól nem egyszerű megszabadulni.

Hogy tetszett a könyv?

Ahogy a bejegyzés elején is írtam, számomra eddig ez volt az év könyve. Nőként nagyon együtt tudtam érezni Elizabethtel, és úgy vélem, ő (és Madeline is) tökéletes példaképek. A történet egyszerre volt megrázó, dühítő, mégis humoros és a léleknek jóleső. Miután elolvastam a könyvet, odaadtam anyának, és ő is imádta. Alig várom, hogy elkészüljön a könyv filmes adaptációja is, nagyon kíváncsi leszek rá, sikerül-e átadni benne azt, amitől a könyv zseniális.

Szóval összességében IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy zseniális történetre vágyik.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Elizabeth Zott remekelt a konyhában és a kémiában is. Most olyan kémiai Nobel-díjasok nevére vagyunk kíváncsiak, akik szintén valami kivételes kémiával kapcsolatos dologban értek el áttörést, és ezért elismerést kaptak. Minden blogon találsz egy kis segítségét, a te dolgod az lesz, hogy beírd a kémiai Nobel-díjas tudós nevét a Rafflecopter-dobozba. A turné végén te is megnyerheted a Minden kémia című regényt.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Segítség a játékhoz:

A fluor izolálásáért és a róla elnevezett elektromos kemence felfedezéséért kapott Nobel-díjat. Ki ő?

Állomáslista:

Blogturné

11. 06. Zakkant olvas

11. 08. Deszy Könyvajánlója

11. 10. A Szofisztikált macska

11. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 14. Olvasónapló

11. 16. KönyvParfé

11. 18. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Marvel Studios – Kérdések és válaszok – Blogturné

A Kolibri Kiadó legújabb Marvel-kötetének a segítségével elmerülhetünk a Marvel-moziuniverzum világában. Az alapoktól kezdve, filmről filmre haladva jobban megérthetjük és megismerhetjük a különböző karaktereket és mozifilmeket. Tartsatok velünk, merüljetek el a szuperhősök világában, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon szeretem a Marvel-univerzumot, a Marvel-filmek többségét igazán élveztem. Imádom Pókembert, Vasembert, Lokit, Wandát, a Hangyát, Fekete Özvegyet. A képregények terén nem igazán vagyok otthon, de a filmek és sorozatok közül szinte mindegyiket láttam (a kötetben szereplő összes film megvolt már), amelyiket pedig még nem, azt is biztosan meg fogom nézni a jövőben. Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen kérdés-válaszos könyv tud-e valami újat mondani nekem, ezért szerettem volna elolvasni.

Véleményem a könyvről

A kötet elején egy általános áttekintést kapunk a Marvelről, az univerzumról, amit létrehoztak, a képregényekről, a filmekről, a főszereplőkről és egyéb érdekességekről. Ezek között találtam olyan információkat, amik számomra újak voltak, lévén én elsősorban a filmeket és sorozatokat ismerem, a stúdió háttértörténetét és a képregényeket nem.

Az is tetszett, hogy kaptunk egy ajánlott sorrendet arra nézve, hogy hogyan nézzük meg az eddigi filmeket. Emlékszem, anno, amikor először bekapcsolódtam a Marvel-univerzumba, már kint volt jó pár film, és fogalmam sem volt, hogy akkor most melyikkel is kéne kezdenem, mi az időrend, a logikai sorrend. Szóval, ha valaki csak most kezdi el felfedezni ezeket a történeteket, akkor ez a rész nagyon jól jön majd neki a könyvben.

Ebből az első részből megtudhatjuk, hogy mi is az a fázis, és hogy az eddigi filmek (A Bosszúállók: Végtelen háborúval lezárulva) három ilyen fázisba, vagyis sztoriszálra oszthatók. Ez a három fázis adja a kötet következő három nagy fejezetét.

Az első fázishoz az Amerika Kapitány: Az első Bosszúálló, a Vasember, a Vasember 2. a Thor és a Bosszúállók első filmje tartozik. A második fázis a Vasember 3., A Thor: Sötét világ, az Amerika Kapitány: A Tél Katonája, A Galaxis Őrzői, a Bosszúállók: Ultron kora és A Hangya. A harmadik pedig az Amerika Kapitány: Polgárháború, a Doktor Strange, A Galaxis Őrzői Vol. 2., a Thor: Ragnarök, a Fekete Párduc, valamint a Bosszúállók: Végtelen háború.

A fejezetekben lényegében végigveszik röviden az adott film sztoriját, bemutatják a főbb hősöket és antihősöket. Kiemelnek és elmagyaráznak néhány érdekesebb tény is, és mindezt nagyon klassz illusztrációkkal, rajzokkal, filmből vett jelenetképekkel színesítve teszik. Úgy alapvetően gyönyörű a kötet kivitelezése, látszik, hogy nagyon sok munkát fektettek bele, és szívből csinálták.

Annak, aki már az összes filmet látta, ez a három nagy fejezet nem fog sok újat mondani, de nosztalgiázni tökéletes. És az illusztrációk, képek, fotók, vagyis a kivitelezés miatt élvezet végignézni az oldalakat. Az viszont, aki még nem látta a filmeket, szerintem először nézze meg mindegyiket, mert a kötet olyasmiket is elmesél, amiket jobb először filmen látni. Úgyhogy én ezt a könyvet igazából nosztalgiázásra ajánlom azoknak, akik már túl vannak a filmeken, mint például én is.

Hogy tetszett a könyv?

Nosztalgiaként nagyon jó volt, a kötet kivitelezése igazán gyönyörűséges. Én azoknak, akik még nem látták a filmeket, nem igazán ajánlanám, mert lelő egy csomó fontos infót, és hát, azokat mégiscsak a filmekből kéne megtudni. De utólagos olvasásra kiváló időtöltés Marvel-rajongóknak.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Olyanoknak, akik már látták az összes a kötetben szereplő filmet, és szeretik a Marvel-univerzumot.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Marvel-univerzum szereplőit. Minden állomáson találtok egy kérdést az adott karakterről, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába beírni mindegyikre a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Ki az egyetlen emberi tagja a Galaxis Őrzőinek?

Állomáslista:

Blogturné

11.06. Csak olvass!

11.08. Dreamworld

11.10. Spirit Bliss Sárga könyves út

11.12. Hagyjatok! Olvasok!

11.14. Sorok között

a Rafflecopter giveaway

   

Lukács Liza: Ne cipeld tovább! Örökölt családi minták a táplálkozásban és az érzelmi evés – Blogturné

Az éhes lélek gyógyítása után újabb könyve jelent meg dr. Lukács Liza pszichológusnak az evészavarok témájában, amely a túlsúly kialakulásának okait, az étellel való kapcsolatunkat veszi górcső alá. A Ne cipeld tovább! emellett a generációkon keresztül továbbadott hibás evési mintákkal, az érzelmi evéssel, de ugyanúgy a falászavarral is foglalkozik, ráadásul a szerző elmeséli saját történetét is, ezzel is segítve azokat, akik különböző evési problémákkal küzdenek. Ha titeket is érdekel Lukács Liza rendkívül tanulságos és informatív könyve, tartsatok velünk és játsszatok a kiadó által felajánlott könyvért.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, egész életemben furcsa viszonyom volt az étellel. Kisgyerekként sokáig azt hitték, éhen fogok halni, mert szinte semmit nem akartam megenni. Aztán huszonéves koromig nagyon válogatós voltam, elsősorban szénhidrátot voltam hajlandó enni, attól (és a PCOS-től) viszont meghíztam. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, egyéb egészséges élelmiszert csak most, felnőttként kóstoltam meg először, és valami szépen átkattant az agyamban, azóta szeretem ezeket. A Covid legelején életmódot váltottam, elsősorban nem azért, hogy fogyjak, hanem hogy egészséges legyek. Bár a cél nem feltétlenül az volt, mégis leadtam 27 kilót, és azóta is tartom mind az egészséges étkezést, mind a súlyomat. Ennek ellenére az ételekkel, evéssel kapcsolatos viszonyom nem igazán normális, és ennek elsősorban lelki okai vannak. Épp ezért megörültem, hogy találtam végre egy könyvet, ami pszichológiai szempontból közelíti meg az evészavarokat, valamint körüljárja azt a kérdést, hogy ezekben mekkora szerepet játszik a családi minta és a fel nem dolgozott érzéseink.

Véleményem a könyvről

Kicsit féltem tőle, hogy ugyanazt kapom majd ettől a könyvtől is, mint a többi étkezési zavarokról, fogyásról szóló könyvben. "Egyél egészségesen, egyél kevesebbet, vegyél rohadt drága liszteket, cukrokat, édesítőszereket, zöldségeket, halakat és egyebeket, és sportolj. Ha nincs rá pénzed vagy időd, energiád, akkor csak nem akarod eléggé." Hála az égnek, pozitív csalódást okozott ez a könyv, mert nagyon nem erről szólt, sőt, épp az ellenkezőjéről.

A könyvben nemcsak az elhízásról, hanem a bulimiáról és anorexiáról is szó van, vagyis mindegyik étkezési zavart sorra veszi a szerző. Azt hittem, hogy engem csak az elhízásról szóló rész fog érdekelni, mivel ez vonatkozik rám, de nem így történt. A ló másik oldalán lévők lelki és fizikai szenvedéséről olvasni egyfelől nagyon szomorú, másfelől nagyon érdekes volt. Már csak azért is, mert sokkal jobban megértettem, miért és hogyan jut valaki odáig, hogy lényegében csontvázzá fogyassza és még mindig kövérnek higgye önmagát. Másfelől rádöbbentett, hogy valójában annyira nem is különbözünk egymástól. Ugyanolyan lelki sebek miatt ártunk magunknak, csak épp más módon.

Amikor arról olvastam, milyen hatással lehet az emberre az, ahogyan gyerekkorában a családja viszonyult az ételhez, és a szerző példákat írt az adott negatív mintákra, először csak ráztam a fejem, hogy á, nálunk ilyen nem volt. Aztán elkezdtem gondolkozni, és csak jöttek elő az újabb és újabb emlékek az étkezéseinkről, arról, mit ettünk, milyen helyzetben, mennyit, milyen szabályok között stb., és hirtelen jött a megvilágosodás. Ezerféle rossz családi étkezési mintát hoztam magammal a felnőttlétbe. Kezdve azzal, hogy sokkal több ételt főzünk, mint amennyire valójában szükségünk lenne, egészen addig a káros alapelvig, hogy nem hagyunk semmit a tányéron.

És persze mindig lesznek olyan családok is, ahol a tagok mereven ragaszkodnak a korábban megszokottakhoz, mert nem ismerik el azok káros hatásait. Elképzelhető, hogy azért nem változtatnak, mert a hibás minta mentén kialakult többletevéssel valójában más érzések, ki nem mondott problémák vagy konfliktusok tussolhatók el ideig-óráig. Mert bármilyen furcsán is hangzik: még mindig könnyebb a gyermek vagy a felnőtt súlyfeleslege miatt aggódni, mint szembenézni azzal, hogy nem vagyunk érzékenyek egymásra.

Arra is rájöttem, hogy korábban miért zabáltam annyi egészségtelen kaját, amikor sokszor nem is ízlett. Nem akarok mélyebben belemenni ebbe, mert ez nagyon személyes, de lényegében volt egy bizonyos érzelmi hiányom egész életem során, amit láttam, hogy másvalaki erőfeszítés nélkül, érdemtelenül megkap, de én nem jutottam hozzá, ha megfeszültem, akkor sem. Ezért lázadásból, bosszúból, hogy ha más nem adja meg az adott érzelmet, akkor majd én megadom magamnak, ettem. Sokat, egészségtelent és volt egy olyan időszak, amikor titokban (is). Őszintén szólva, ha nem olvasom el ezt a könyvet, talán sosem tudatosul benne a fő ok. Mert persze van egy csomó egyéb ok is, amiket mindig is ismertem, de amíg nem tudtam a fő okot, addig esélyem sem volt végleg helyretenni azt magamban lelkileg.

Tetszett, hogy ez a könyv nem hibáztatta az evési gondokkal küzdő embereket. Szó volt benne arról, hogy miként állnak például az elhízott emberekhez az orvosok, és úgy alapvetően az emberek. Hogy hányszor megkapjuk, hogy csak nem vagyunk elég kitartóak. Végre egy szakember leírta, hogy ez nem ennyire egyszerű. Hogy aki lelkileg sérült, aki gyerekkora óta rossz mintákat lát, annak nem olyan egyszerű kitartónak lenni. Előbb a lelkét kell kezelni, hogy aztán az életmódját meg tudja változtatni hosszú távon.

A túlsúly és az elhízás olyan egészségügyi stigma egy emberen, ami az összes panaszát egy kategóriába sorolja: fogyjon le. Akkor majd elmúlik minden baj. Addig ne is jöjjön ide, úgysem lehet vele érdemben foglalkozni. Ha nem tudja megcsinálni, akkor még rosszabb a helyzet: akkor akaratgyenge. Azon pedig úgyis csak ő maga tud változtatni, minden erőfeszítés az egészségügy részéről csak időpocsékolás és kidobott pénz. "Kérem a következőt!"

Pont ezért olvasok évek óta olyan könyveket, amik által jobban megismerhetem magam. Amik segítenek feldolgozni a gyerek-, tinédzser- és fiatalfelnőtt-kori traumáimat. Mert én is abban hiszek, hogy a testem mellett a lelkemet is gyógyítanom kell. És működik a dolog, mert amióta a lelkemet ápolom, azóta a testem is jobban van. Azóta sikerül betartanom az életmódváltásomat, azóta sikerül tartani a súlyomat. Nem mondom, hogy már mindent feldolgoztam, amit kellett, de ezen az úton haladok.

A végcél azért még messze van. Hatalmas megdöbbenés volt számomra, hogy az életmódváltásom és fogyásom után én azt gondoltam, hogy most már a megfelelő módon állok az ételekhez, étkezéshez. Aztán elolvastam a könyvben azt a tizenöt pontot, amiben a szerző leírja, mit is jelent az evéshez való megfelelő viszony, és rá kellett jönnöm, hogy egészen eddig teljesen rosszul gondolkoztam. Azt hittem, ha nem eszem nagyon egészségtelen dolgokat, és igyekszem igazán egészséges ételeket enni, akkor már minden oké. Hát, nagyon nem. A tizenöt pontból az életmódváltásom után is konkrétan csak három volt igaz rám eddig. Eddig. Mert próbálom elérni, hogy a maradék tizenkettő is igaz legyen.

Hogy tetszett a könyv?

Ez a könyv is az utam egy fontos része volt. Ahogy fentebb írtam, ha nem olvasom el, lehet, hogy sosem, vagy csak sok-sok év múlva tudatosul bennem a korábbi zabálásaim fő oka. Így, hogy rádöbbentem erre, nekiállhatok feldolgozni. Nem mellesleg nagyon tetszett az az érzékeny, közvetlen hozzáállás, amit a szerző az étkezési zavaros emberek felé mutat. Egyáltalán nem vádol, nem okoz kellemetlen érzéseket, lelkifurdalást, hanem inkább felszabadítja az ember lelkét. Bár nem rágja a fülünket, hogy együnk egészségesebben, együnk kevesebbet és mozogjunk minden nap, mégis sokkal nagyobb támogatást ad ahhoz, hogy ezt tegyük végül, mint azok az orvosok és egyéb emberek, akik ezzel nyomasztanak minket.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki úgy érzi, nem megfelelő a kapcsolata az ételekkel, nem jól áll az evéshez, gondja van a súlyával, utálja a külsejét, titokban eszik, zabál, vagy épp éhezteti magát, ezerféle diétával kínozta már magát, és mégis jojózik a súlya. Vagyis az emberek, főképp a nők nagy részének.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A játék során is az evészavarok kerülnek középpontba. Minden állomáson körülírunk egyet az evéssel kapcsolatos betegségek közül, a feladat pedig, hogy kitaláljátok melyikről van szó és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

Ennek az evési problémának fő jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik. Az önéheztetéshez gyakran társul kényszeres tornázás is. Mindezek hátterében az áll, hogy az ebben a betegségben szenvedő személy testképe torzult, túl kövérnek látja magát.

Állomáslista:

Blogturné

11. 07. Könyvvilág

11. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 11. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway