Louie Stowell: Loki – Egy büntibe küldött isten naplója – Blogturné

Tartsatok velünk a Loki – Egy büntibe küldött isten naplója blogturnéján, ahol a főszereplőnk a kamasztestbe zárt Loki, akit Odin a fivérével, Thorral együtt a földre küldött. Az istennek egy hónapja van, hogy megmutassa, hogy képes megjavulni, és minden gondolatát kénytelen egy visszabeszélő naplóba lejegyezni, hogy ezt bizonyítsa. Louie Stowell gazdagon illusztrált kötetéből egy példányt meg is nyerhettek a turné végén a Manó Könyvek kiadónak köszönhetően!

Miért választottam ezt a könyvet?

A Marvel-univerzumból Loki az egyik kedvenc karakterem, ezért ha róla van szó, szívesen elolvasok bármilyen könyvet. Korábban olvastam már róla regényt is, de biztosra vettem, hogy ez teljesen más lesz, hiszen itt Loki tinibőrbe bújva kalandozik a földön kényszerű okokból, a története pedig nem felnőtteknek, hanem fiataloknak szól.

Véleményem a könyvről

Először is meg kell dicsérnem a könyv fordítóját, Brúnó Boldizsárt, aki még csak 8. osztályos, de szerintem nagyon szép munkát végzett. A fordítás jól visszaadja a tinédzserek stílusát, mégis van benne Lokiból is, az ő személyiségét is hűen tükrözi a szöveg. Nem mellesleg klasszul átjöttek a poénok is, pedig vicces beszólásokat szerintem nehéz eredeti nyelvről magyarra átfordítani.

A történetben Odin megbünteti Lokit. Nemcsak hogy száműzi őt a földre, de a büntetését tinédzsertestben kell töltenie. Egy hónapja van, hogy jótettekkel összeszedjen 3000 erénypontot, és közben naplót kell vezetnie a napjairól. Na meg persze iskolába járni, és úgy tenni, mintha ő is csak egy átlaggyerek lenne. Mindezt úgy, hogy kap hozzá egy álcsaládot is amelyben Heimdall az apja, és Hyrrokkin az anyja. Valamint a nyakába kapja a szintén tinibőrbe bújtatott Thort.

A könyvben lényegében azt a Lokinak visszabeszélő naplót olvashatjuk el, amit írnia kell Odin parancsára. Loki stílusa egyfelől vicces, másfelől szarkasztikus és sokszor önironikus is. Én nagyon jókat derültem a beszólásain, élveztem, hogy bár tinédzserbőrbe bújva, de mégis a jól ismert Lokit kaptam. Azt, aki alapvetően nem akar rossz lenni, csak valahogy sosem jön össze neki, hogy jó legyen.

A könyvben az illusztrációk egyszerűek, de annál viccesebbek, tökéletesen kiegészítik a történetet, hozzátesznek valami pluszt a humorához. Ahogyan a képregények, a napló beszólásai és a modern földi szavak, kifejezések lexikonszerű, de poénos magyarázatai is.

Érdekes ötlet volt ez az erénypontgyűjtés a könyvben, egyfelől, mert hajazott a számítógépes játékokra, mintha Lokinak különböző pályákat kellett volna teljesítenie, és olvasóként mindig vártam, hogy vajon mi is történik majd vele a következő napon, sikerül-e végre pontokat szereznie, vagy csak még közelebb kerül a teljes vereséghez.

Tetszett Loki és Thor, valamint Loki és az álcsaládja kapcsolata. Érdekes volt, hogy látszatcsaládból miként váltak szép lassan valódi családdá. Az álszülők külön aranyosak voltak, mert ha néha hülye módon is, de látszott rajtuk, hogy komolyan veszik a szerepüket, és nagyon igyekeznek.

A könyvben felbukkan még egy fontos karakter, Valerie, egy emberlány, aki Lokival és Thorral jár egy iskolába. Valerie magának való lány, aki nem nagyon tud beilleszkedni a társai közé, ezért állandóan csúfolják. Bár Loki nagyon nem akar senkihez érzelmileg kötődni, mégis az első pillanattól érezni lehet, hogy kedveli Valerie-t. Aki szintén kedveli Lokit. Persze nyilvánvaló volt, hogy Loki el fogja szúrni valahogyan a barátságukat, de az is, hogy ezt nem akarattal teszi majd. Nagyon drukkoltam, hogy végül Valerie és Loki tényleg összebarátkozzanak, mert tudtam, hogy Valerie hozzásegítheti Lokit az erénypontokhoz végül.

– Köszönöm. Őszintén örülök, hogy olyan nemes lelkű űrlények vagytok, akik fellépnek a gonosz ellen – mondta, és elégedettnek tűnt. Vagy legalábbis szerintem ezt mutatta az arckifejezése. Ilyen arckifejezést eddig még sosem érdemeltem ki.

– Örömömre szolgál – mondtam, és most az egyszer nem is hazudtam. De mi volt ez a szívmelengető, boldog érzés a mellkasomban? Élveztem, hogy... segítek az embereken?

Biztosan nem. Loki vagyok.

A jégóriásokkal való kalamajka egyszerre volt kalandos és humoros. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon hogyan folytatódnak Loki földi napjai a második részben.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon humoros kis történet volt, szerettem a szöveghez tökéletesen passzoló illusztrációkat és a fordítást is, ami szerintem jól sikerült. Loki lokis maradt, de közben átjött, hogy még csak egy kamasz.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Loki-fanoknak mindenképpen, de azoknak is, akik csak szimplán jól akarnak szórakozni egy vicces ifjúsági sztorin.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Loki mondhatni az első számú kedvenc rosszfiúnk, és ennek köszönhetően elég gyakran fel-felbukkan a különféle könyvekben. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, és ki kell találnotok, mely könyvből származnak, hol találkozhattok az adott Lokival! (A megoldás a könyvek címe!)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Idézet a játékhoz:

– Szerinted apám királlyá tesz engem valaha?

– Nem, ha ragaszkodsz a jelenlegi hajápolási módszereidhez – hangzott a felelet, mire Loki a szemét forgatta.

– Amora…

– Komolyan, egy rendes hajvágás meg naponta egy kis olaj csodákat művelne ezzel a felmosóronggyal. – Felé nyúlt, és összecsippentett egy sötét tincset Loki füle mögött. – Szerinted apád eljutott volna oda, ahol most van, ha nem lenne az a ragyogó szakálla?

Állomáslista

Blogturné

04. 28. Könyv és más

04. 30. Olvasónapló

05. 02. Sorok között

05. 03. Hagyjatok! Olvasok!

05. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Peter Wohlleben: Ha a fák lélegzethez jutnának – Blogturné

A Park Könyvkiadónak köszönhetően most elolvashatunk egy a bolygónk és életünk szempontjából igazán fontos könyvet a fákról. Ezúttal négy bloggerünkkel kereshettek válaszokat arra a kérdésre, hogyan segíthetnek a fák a klímaváltozással kapcsolatban. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem a természettudományos könyveket, és érdekel a környezetvédelem, hiszen a bolygónk jóléte egyben a mi jólétünk is, és nagyon úgy tűnik, hogy mindkettő veszélyben van. Nem a távoli jövőben, hanem már most.

Véleményem a könyvről

Bár azzal tisztában voltam eddig is, hogy a fák nagyon fontos szerepet játszanak a bolygó életében, és ezáltal az emberiség fennmaradásában is, a tudásom csak a felszínt kapargatta. Ez a könyv segített, hogy sokkal komplexebben lássam a fákat, a növényvilágot, az élővilágot.

A könyv három fejezetre tagolódik. Az elsőben lényegében a fákról, erdőkről tudhatunk meg nagyon érdekes információkat. Ez a fejezet azért tetszett nagyon, mert tényleg értelmes, tanulni képes, egymással kapcsolatban álló élőlényekként beszélt a fákról. Bár tudásom nem sok van a fákkal és növényekkel kapcsolatban, mindig is úgy hittem, hogy értelmesebb élőlények, mint azt mi emberek felfoghatnánk. Persze másképp értelmesek, mint az emberek vagy az állatok, de azok.

A könyvből megtudhattam például, hogy a fák képesek tanulni, alkalmazkodni a kihívásokhoz, a klímaváltozáshoz (már persze, ha nem irtjuk ki őket, és hagyjuk nekik). Az író úgy beszél róluk, mintha családot alkotnának, szülőkként és gyerekekként festi le őket, olyan kapcsolatot ír le, aminek során kommunikálnak egymással, tanítanak és tanulnak. Együttműködnek egymással, figyelmeztetik egymást a veszélyre, ellátják egymást táplálékkal, és megosztják egymással az emlékeiket.

Ez a fejezet nemcsak más képet festett számomra a fákról, mint amit egész életem során képzeltem róluk, hanem rengeteg új, számomra meglepő információt is tartalmazott. Rengeteget. Sok tudományos könyvet olvastam már, de határozottan állítom, hogy ebből tanultam a legtöbb újdonságot. A könyv tartalmazta tényekből körülbelül ha 5-10%-ot ismertem korábban, és akkor lehet, hogy sokat mondok.

És voltak tévhitek is, amiket ez a könyv megcáfolt. Például gyerekként azt tanultam, hogy a fák azért hullatják le ősszel a leveleiket, hogy megszabaduljanak a súlytól. A könyvből viszont megtudhattam, hogy van egy másik, komolyabb oka is az őszi lombhullatásnak. Mégpedig az, hogy a leveleken összegyűlt eső, nedvesség ne párologjon el egyszerűen, vagyis ne menjen kárba. Ősszel, télen, amikor nincs hőség, a fáknak nincs szükségük a levelekre, ha lehullatják őket, a rajtuk lévő víz lekerülhet a földbe, és így lesz víztartaléka a fáknak nyárra.

Arról is tanultunk anno, hogy miként változik a falevelek színe az évszakok során, de sosem gondolkoztunk el azon, hogy vajon miért. Ám a könyvben erről is olvashatunk. Előkerül például, hogy miért pazarolják az energiáikat a fák arra, hogy vörösre színezzék a leveleiket. A válaszban még a tudósok is bizonytalanok, de vannak olyan elméleteik, amik nagyon érdekesek. Nekem nagyon tetszett a levéltetves magyarázat, mégpedig azért, mert pont az ellenkezője derült ki belőle, mint amire számítottam. Mégpedig az, hogy a vörös szín a fák esetében nem figyelmeztető szín, hiszen a tetvek nem érzékelik a vöröset, hanem inkább rejtőzködő. Ami azért izgalmas, mert az emberi világban ez pont fordítva van, sosem jutna eszünkbe vörösben rejtőzködni.

A második fejezet az erdőgazdálkodásról szól. Igazából engem felbosszantott, hogy ha igaz, amit olvastam, akkor azok, akiknek érteniük kéne a fákhoz, az erdőkhöz, a természethez, vagyis az erdészek mennyit ártanak a tudatlanságukkal és a kapzsiságukkal a bolygónknak. Igaz, hogy vannak fatelepítések, de ha nem a megfelelő fajta fákat telepítik, ha importált, nem őshonos fákkal szórják tele az erdőket, az nem sokat segít a bolygónknak. És ők is tudják, hogy ez csak látszatmegoldás, ami valójában nem a bolygónkat védi, hanem csak a jövőbeli nyersanyagellátásról, vagyis a pénzről szól.

Nagyon érdekes volt az, ahogyan az éghajlati övek eltolódásáról mesélt az író. Hogy a fák miként alkalmazkodnának hozzá maguktól, és mi hogyan nyúlunk bele ebbe a folyamatba Mert bár azt hisszük, hogy a fák mozdulatlan óriások, képletesen szólva, képesek a vándorlásra.

A könyv kitér a többi élőlényre is, ami kapcsolatban állhat a fákkal. Az előző fejezetben a baktériumokról volt szó, itt pedig többek között azokról a rovarokról, gombákról, amik potyautasként bekerülnek az európai környezetbe más tájakról, és itt is ragadnak, mivel a betelepített import fafajokkal ide hoztuk számukra a kedvenc ételeiket. Ilyen potyautas rovar például a duglászgubacsszúnyog is.

De szó van az őzekről is, akikből még többet akarnak kilövetni, mert állítólag károsak a frissen elültetett fákra nézve. Hogy szükség van-e a vadásztevékenységre bizonyos formában, azt én laikusként nem tudom eldönteni, de azt látom, hogy ha szükség is van, nem úgy, ahogyan jelenleg zajlik. A könyv szerzője is bizonyítékokkal támasztja alá, hogy az őzek, szarvasok, vaddisznók önmaguktól (betegségek, éhezés, zsákmányszerző állatok által) képesek lennének az állományszabályozásra. És ahogy a könyv is írja, milyen véletlen, hogy pont azokról az állatokról mondják, hogy ember által kell szabályozni a szaporodásukat, amikre évszázadok óta puszta szórakozásból lövöldöznek a vadászatokon...

A farkasok is előkerülnek a könyvben mint klímavédők. A fejezet címét olvasva kíváncsi lettem, vajon hogyan is kapcsolódnak a farkasok a klímánkhoz, de ezt a könyvet olvasva végül rá kellett jönnöm, hogy minden mindennel összefügg végül is.

Ebben a fejezetben arról is olvashatunk, hogyan lesz a jó szándékból káros tevékenység. Megtudhatjuk, hogy egy olyan jó kezdeményezés, mint a közösségi faültetés, miként tolódhat el rossz döntésekkel rossz irányba. Ez megint csak újdonság volt számomra, mert a faültetéses akciókat mindig pozitív felhanggal közvetítik az emberek felé, olyan tettként, ami megmenti a bolygónkat, és sosem gondoltam bele, hogy ezt is lehet rosszul csinálni.

A könyv ezen része kitér az emberiség egyik legfontosabb dolgára is, a vécépapírra. Ez egyfelől kicsit vicces volt, másfelől valóban elgondolkoztató. Mert a vécépapír PCOS-es nőként számomra mindig is tényleg a világ egyik legfontosabb dolga volt, de hát, fákat kell kivágni hozzá, lévén papírból van. A fejezet elgondolkoztatott azon, miként lehetne megoldani ezt a problémát, és bár nagyon furának tűnnek azok a speciális vécéöblítők, amikkel vécézéskor meg lehet mosakodni odalent, lehet, hogy nem ártana, ha kipróbálnánk és elterjednének... Nem tudom, hogy mennyire megoldható ez, főképp a menstruáló nők esetében. De ezt csak akkor tudnánk meg, ha lenne esélyünk megpróbálni.

A harmadik fejezet a jövő erdőjét mutatja be. Már a fejezet első két mondata felkeltette a figyelmemet: "Egyetlen fa? Ugyan mit számít?". Ugyanis mióta elkezdtük érezni a bőrünkön a globális felmelegedést, azt vettem észre, hogy egyre több fát ültetnek a panelházunk köré. És nagyon örültem neki. Még kicsik a fák, de vannak körülöttünk régebben ültetettek, és igen, szükség van rájuk. Nagyon is. Alig várom, hogy a most még kicsike fák végre megnőjenek, lombjuk legyen, és megóvjanak kicsit a nyári hőségtől, felfrissítsék oxigénnel a környezetünket. Azt sajnos nem tudom, hogy az új fák milyen fajtájúak, de remélem, hogy olyat ültettek, ami tényleg hasznos lesz a környezet számára és számunkra is. Mert csak akkor értjük meg, hogy mennyit számít akár csak egy fa is, ha a hatalmas hőségben behúzódhatunk alá.

Ebben a részben olvashatunk arról, hogy át kéne alakítani az erdészeti gazdálkodást, és miként is kéne ezt megtenni. Ehhez laikusként nem igazán értek, de hajlamos vagyok logikusnak találni és elhinni azt, amit a könyv szerzője leírt.

Hogy tetszett a könyv?

Rengeteg új, érdekes információt találtam benne, aminek köszönhetően tényleg másképp tekintek a fákra, mint korábban.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének többet megtudni a fákról, és arról, hogy milyen fontos részei a világunknak, mennyire fontos szerepük van abban, hogy a bolygónk és mi is élhessünk.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A könyv segítségével jobban megismerhetjük a fákat, ezért a játékban is velük kapcsolatos kérdéseket teszünk fel nektek. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes válasz betűjelét a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Honnan tudja a lúdfű, hogy ki tartozik a rokonai közé, és ki nem?

a. a levelek színéből

b. a gyökerekből

c. a kibocsátott illatanyagból

Állomáslista:

Blogturné

04. 22. Utószó

04. 26. Könyv és más

04. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 30. KönyvParfé

a Rafflecopter giveaway

   

A. M. Howell: A titkos csillagvizsgáló – Blogturné

A. M. Howell ifjúsági regényében főhőseink nemcsak a Halley-üstökös bűvöletében élnek, de még egy évtizedes családi titkot is meg kell fejteniük. A fordulatos, szívmelengető történetet családról, bátorságról és az igazság fontosságáról a Manó Könyvek adta ki magyarul, és ha bloggereinkkel tartotok a turnénk során, végül egy szerencsés olvasóé lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy ez egy izgalmas ifjúsági fantasytörténet lesz, de részben tévedtem. Valóban izgalmas volt, de nem fantasy. Ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, mert nagyon szórakoztató volt.

Véleményem a könyvről

1910 májusa van, és a Halley-üstökös a föld felé közeledik. Az emberek egy része kíváncsi érdekességként várja, mások elhiszik az álhíreket, és attól félnek, az üstökös pusztulást hoz az emberiségre, ezért a világvégére készülnek. Nancy a húgával, Violettel, az édesanyjával és a nevelőapjával éldegél boldogan és gondtalanul, mígnem az üstökös érkezése előtt néhány nappal Nancy anyukája fogja őt és a húgát, hagy egy üzenetet a férjének, és elindul New Yorkba, Nancy nagypapájához, akiről Nancy egész életében úgy tudta, hogy már meghalt. Megérkezve ezernyi titok és rejtély várja Nancyt. Vajon miért nem hagyhatják el a nagypapájuk házát, ami egyben csillagvizsgáló is? Miért nem láthatja meg őket senki? Mitől fél az édesanyja és a nagyapja? Hová járkálnak ki éjszakánként? És miért fenyegeti a polgármester a nagypapát?

Ahogy fentebb is írtam, először azt vártam, hogy valami mágikus dologra derül fény a rejtélyek kutatása közben, de erre nem került sor. Amit egyáltalán nem sajnáltam, mert a történet így is épp elég szórakoztató, titokzatos, érdekes és kalandos volt. Rengeteg olyan rejtély akadt benne, aminek a megoldására nagyon kíváncsi voltam. Persze próbáltam találgatni, de végül nem sikerült rájönnöm a titkokra. De ez sem zavart, mert az egész sztori logikusan volt felépítve, és a végére szépen megmagyaráztak mindent.

– Jó reggelt, Mrs. Cavendish. Merre van a férje ma reggel? – kérdezte éles, nyílt hangon.

– Ó... hát... ma vasárnap van, polgármester úr. A férjem nem dolgozik vasárnap – mondta Mrs. Cavendish, aki ajkára mosolyt erőltetett ugye, de a tekintete komor maradt.

A polgármester megsemmisítő pillantást mért Mrs. Cavendishre.

– Nos, ma igenis dolgozik.

Nancy látta, hogy Burch megemelkedik, arcán megfeszülnek az izmok.

– Burch – szólította meg a fiút a polgármester mézesmázos hangon.

– Igen? – nézett a fiú egyenesen a polgármester szemébe.

– Nem azt akartad mondani, hogy "Igenis, polgármester úr"? – húzta össze a szemét a polgármester.

Némi csönd támadt majd Mrs. Cavendish megköszörülte a torkát.

– Igenis, polgármester úr – bökte ki végül Burch, miközben lassan ökölbe szorította a kezét.

Amikor előkerült a gonosz polgármester, aki tipikus példája azon korrupt, harácsoló politikusoknak, akik azt gondolják, a hatalmukkal bármit megtehetnek, úgyis megússzák, csak még érdekesebbé vált a helyzet. Mivel ez a szál tökéletesen bemutatta, milyen kilátástalannak tűnik szembeszállni egy gazdag, hatalmat birtokló személlyel. Az emberek nem mernek ellentmondani neki, mert úgy érzik, egyedül képtelenek megállítani, hiszen a rendőrség úgysem nekik hinne, a polgármester pedig egy csettintéssel tönkreteheti a családjukat, az életüket.

Pedig ha összefognának, ha nem egyedül próbálkoznának, hanem együtt, sokkal egyszerűbb lenne a helyzet. De ahogy a valóságban nem tudatosul ez az emberekben, ugyanúgy a történetben sem. Ez a szál elég realista, ahogyan az is, hogy naiv gyerekek kellenek ahhoz, hogy ráébresszék a felnőtteket a helyes lépésekre. Olyan gyerekek, akik még hisznek abban, hogy a világ igazságos, hogy ki kell állni önmagunkért és másokért, hogy a gonosz végül elnyeri méltó büntetését, a jónak pedig happy end jár.

Nancy és Violet nemcsak a nagypapájuknak és a városlakóknak mutatja meg, hogy hogyan lehet legyőzni egy gonosz hatalmaskodót, hanem nekünk, olvasóknak is. Összefogással. Ezt persze a polgármester is nagyon jól tudja, ezért alázza meg az embereket, hogy szégyenükben ne merjenek beszélni. Hogy eltávolodjanak egymástól, még a saját családjuktól is. Mert külön-külön gyengék. Pontosan ez folyik most nagyban a világunkban, szóval nagyon kellenek nekünk a Nancyk és Violettek, akik még látják a helyes utat, és rávezethetik azokat a felnőtteket is, akik már elvesztették a reményt, a hitet abban, hogy a jó mindig győz, de csak együtt.

Burch egy fiatal srác a városból, akinek az apját szintén a markában tartja a polgármester. Nehéz helyzetben van, mert nem akar ártani az apjának, a családjának, de mivel még fiatal, benne is erősen dolgozik az igazságérzet, ezért segít Nancyéknek.

Mindhárom gyereket nagyon megkedveltem, igazán bátrak, okosak és jóságosak. Violet pedig nagyon aranyos, ő a legkisebb köztük, és ezért sokszor úgy érzi, hogy kihagyják a dolgokból, ám végül mégis megkapja a maga fontos szerepét.

Hogy tetszett a könyv?

Számomra nagyon érdekes volt a valóságunkkal kapcsolatos párhuzam, a fontos tanulság, amit meg kéne tanulnunk, hogy megváltoztathassuk az egész világot. Az, hogy felnőtt emberek miként hagyják elnyomni, megalázni magunkat, mert félnek a következményektől, mert szégyellik magukat. Hagyják, hogy elszigeteljék őket egymástól, miközben csak össze kéne fogni, és együtt bármilyen hatalmaskodót könnyedén le lehetne győzni.

Nancy, Violet és Burch nagyon klassz karakterek voltak. Egyfelől szerethetőek, másfelől tökéletes példaképek nemcsak a fiatal, hanem a felnőtt olvasók számára is. A történet maga pedig titokzatos, izgalmas, kalandos volt, nem lehetett egy percig sem unni.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a történetet.

Kiknek ajánlom a történetet?

Azoknak, akik bátorságot akarnak gyűjteni. Na meg persze azoknak, akik szeretnének egy szórakoztató történetet olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A könyvben szereplő Halley-üstökös egy csillagászról kapta a nevét. Játékunkban híres csillagászokról olvashattok leírást, megfejtésként az ő nevüket kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

Itáliai fizikus és csillagász, matematikus, természettudós. Az újkori fizika egyik megalapítója, a kísérleti tudományos módszer megalapozója. Elsők között épített mikroszkópot. A csillagászatban ugyancsak az elsők között használt távcsöveket csillagászati jelenségek és égi objektumok megfigyelésére.

Állomáslista:

Blogturné

04. 18. Olvasónapló

04. 20. Readinspo

04. 22. Csak olvass!

04. 24. Könyv és más

04. 26. Spirit Bliss Sárga Könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Katarzyna Ryrych: A Bojtorjánmező lakói – Blogturné

A Móra kiadó jóvoltából elolvashatjuk azt a mesekönyvet, ami 2017-ben az év legjobb gyerekkönyve lett. A Bojtorjánmező lakóival ezúttal három bloggerünk kalandozik, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem az olyan aranyos meséket, amiket jó érzés esti meseként olvasgatni egy fárasztó nap végén. A fülszöveg és a borító alapján úgy gondoltam, ez egy ilyen mesékkel teli kötet lehet...

Véleményem a könyvről

A kötetben 21 mese található, amelyek különálló, kerek kis történetek, de a helyszín, a Bojtorjánmező, valamint az újra és újra megjelenő karakterek összekapcsolják ezeket. A könyvnek olyan régimódi, esti meséket tartalmazó kötet stílusa van, ezért nosztalgikus érzés volt kézbe venni. Az illusztrációk aranyosak, illenek a mesékhez, szerintem tetszeni fognak a gyerekeknek.

A történet, ahogy a cím is mutatja, a Bojtorjánmezőn játszódik, ami egy szegénynegyedbeli lakótelepféleség. Itt él a Boszorkány a fekete macskájával, valamint egy csomó gyerek, akik mindig különféle kalandokba keverednek.

A Bojtorjánmező gyerkőceinek többségét egy-egy tulajdonságukról nevezte el az író, pl.: Legokosabb, Legbátrabb, Legerősebb stb. Ez talán azért volt jó ötlet, mert így minden gyerek megtalálhatja azt a karaktert, aki a legjobban hasonlít rá, és elképzelheti, hogy milyen lenne, ha ő volna az az adott karakter. A rendes becenévvel rendelkezők különböző könyves-filmes neveket kaptak, például van köztük Szutykos Harry Potter és Jack Sparrow is, akiknek a neve egyfelől vicces, másfelől ismerős a gyerekeknek, ezért jó érzést kelthet bennük, nem mellesleg kíváncsiak lesznek rá, miért is kapták ismert karakterek nevét a könyvbeli gyerkőcök. De ugyanígy érdekes a felnőtt, új szomszéd Dr. A. Kula neve is, ami jócskán meg is ijeszti a gyerekeket.

Magda talán emlékeim szerint az egyetlen gyerek, akinek valódi neve van, de hogy miért pont ő a kiválasztott, arra egyelőre nem tudtam rájönni.

A mesék bemutatják a gyerekek gondjait, és egyfajta szociológiai körképet nyújtanak a felnőtt olvasóknak. Ugyanis Bojtorjánmező összes gyerkőcének van valamilyen szociális, lelki vagy fizikai problémája. Szutykos Harry Potter még a szegény családok közül is a legszegényebben él, Legnagyobb nemcsak a súlyával küzd, hanem az apukája depressziója és alkoholizmusa is teherként nyomja a lelkét. Jack Sparrow rákbeteg, ezért elveszítette a haját, a gazdag negyedben élő gyerekek csúfolják, ő pedig magányosnak érzi magát. De találkozhatunk a mesékben árva, szeretethiányos gyerekkel, egy kislánnyal, aki elvesztette a szeme világát, és még sorolhatnám.

Vagyis a kötet meséi érzékenyíteni próbálják az olvasó gyerekeket más gyerekek problémái iránt. De mindezt úgy teszik, hogy történetekbe ültetik ezeket a dolgokat, megmutatják, hogy a könyvbeli gyerekek miképpen reagálnak az adott helyzetekre, vagyis nem szájbarágósan próbálják oktatni az olvasókat, hanem a cselekmény, a karakterek által szórakoztatva.

Vannak a könyvben szomorkásabb mesék, de vannak viccesek és aranyosak is. Alapvetően tele vannak a történetek varázslattal, mágikus dolgokkal a Boszorkánnyal kezdve a beszélő fekete macskáján át a békává változtatott gazdag lányig. De a könyvbeli mágia egyáltalán nem ijesztő vagy gonosz, általában azért van, hogy segítsen a gyerekeknek, ha bajba kerülnek, gondjaik vannak.

– Várjon csak! – Ambrózi doktor utánaszaladt, köntöse szélét lobogtatva. – Mit eszik?

A vörös hajú hölgy ledermedt.

– Doktor úr, csak nem kívánja tenyészteni?

Ambrózi doktor hevesen tiltakozott.

– Tenyészteni? Nem, nem, semmi esetre sem. De nem éheztethetem halálra! Megértheti, orvosi etika. Időről időre meg kell majd etetni...

– Megetetni... – helyeselt a vörös hajú hölgy. – ...igen, megetetni. Lerágott csonttal. A leghagyományosabbal. A csemegeboltból – magyarázta. – Ha mindenképpen muszáj ennie valamit.

Két kedvenc mesém volt a kötetből. Az egyik az Unalom, amelyben egy titokzatos és veszélyes élőlény kerül Dr. A. Kula állatorvoshoz, a gyerekek pedig megpróbálják kideríteni, milyen lény is lakik a lezárt dobozban. Ám véletlenül kiengedik, és onnantól kezdve egyiküknek sincs kedve semmihez.

A másik kedvencem A páfrány virága, amiben a gyerekek egy olyan virág után kutatnak, ami teljesítheti a kívánságaikat. A virágot végül Magda találja meg, aki önzetlenül másoknak segít a varázskívánságok által. Magda nagyon aranyos kislánynak tűnt az összes mesében, de itt szerettem meg igazán őt.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon kedves kis mesék voltak a kötetben, bár akadt köztük pár borongósabb témájú. De mindegyik olyan társadalmi, lelki, testi problémákról szólt, amikről nagyon fontos mesélni a gyerekeknek, hogy nyitottak, elfogadóak legyenek egymással és önmagukkal.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a régimódi, estimese-szerű, fontos tanulságokkal és varázslattal teli meséket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A mesék szereplői gyerekek, ezért játékunkban olyan történetek címét keressük, amelyekben szintén gyerekek játsszák a főszerepet. Nincs más dolgotok, mint beírni a címeket a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fülszövegrészlet a játékhoz:

Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt.

Állomáslista:

Blogturné

04. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 27. Csak olvass!

04. 29. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway