Brianna Bourne: 41 nap 9 óra 42 perc – Blogturné

A tizenhét éves Flint Larsen egy olyan világban él, ahol a testünk jelzi, ha elérkeztünk életünk feléhez. Főszereplőnknek még 41 nap, 9 óra és 42 perc van hátra az életéből, amit szülővárosában tervez eltölteni… De mi történik, ha tovább szeretne élni? Tartsatok velünk ennek az érdekes regénynek a blogturnéján, és ha szerencsések vagytok, tiétek lehet a Kolibri kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Miért választottam ezt a könyvet?

Valami érdekes, mégis könnyed romantikus fantasyre vágytam, ami kicsit kikapcsolja az agyamat, és ez a fülszövege alapján ilyennek tűnt.

Véleményem a könyvről

A történet egy olyan világban játszódik, amelyben mindenki előre tudja, mikor fog meghalni. Amikor eljön a féléletidő, az emberek az idők kezdete óta furcsa rohamot kapnak, ebből pedig tudják, hogy pontosan ugyanannyi idő van még vissza az életükből, amennyit már leéltek. Van, akinek több, van, akinek kevesebb jut.

Flint az utóbbiakhoz tartozik. Kilencéves volt, amikor rátört a roham, és már csak 41 nap 9 óra és 42 perc van vissza az életéből. Az utolsó heteit abban a kisvárosban akarja tölteni, ahol megszületett, ezért a szülei kivesznek ott egy kis házat maguknak. Flint az elmúlt kilenc évét úgy töltötte, hogy megvont magától minden jót, mert úgy gondolta, akkor nem fogja bánni, ha véget ér az élete. A szüleivel sem viselkedett túl kedvesen, hogy amikor majd meghal, ne hiányozzon nekik annyira. Aztán a szülővárosába visszatérve véletlenül összetalálkozik Septemberrel, egy lánnyal, aki a Félélet Intézetben kutatógyakornok, és ez megváltoztatja az egész életét. Vagy legalábbis azt, ami még maradt belőle.

A történetet Flint és September váltott szemszögéből ismerhetjük meg, vagyis mindkettejük fejébe, érzéseibe beleláthatunk.

Elég sok hasonló alapsztorival rendelkező regény jelent már meg. Az egyik fél súlyos beteg, valószínűleg meg fog halni, de utolsó heteiben, hónapjaiban rátalál a nagy Ő-re, és végül általában meghal (vagy legalábbis azokban a sztorikban, amiket én olvastam, ez történt). De az élete nem volt hiábavaló, mert a vele való találkozás megváltoztatja a nagy Ő egész hátralévő és hosszú életét. Ez a regény egyetlen dologban különbözik, hogy hozzátett az író egy fantasyszálat a féléletidő fogalmával. De őszintén megmondom, nem tudom, hogy ez mennyire ötletes, mert ha nem létezne a regényben, és Flint valami létező betegségben haldokolna, September pedig annak az ellenszerét kutatná, akkor is teljesen ugyanígy alakulhatna az egész regény. Szóval igen, egyfelől maga a gondolat, hogy milyen érzés lenne, ha minden egyes ember pontosan tudná előre, mikor fog meghalni, igazán érdekes és elgondolkoztató. Másfelől a cselekményre magára nincsen túl nagy hatással.

Viszont abba érdekes volt belegondolni, én miként viselném, ha előre tudnám, mikor fogok meghalni. Egyfelől iszonyatosan ijesztő lenne, mert nem akarok meghalni, de tudnám, hogy ez elkerülhetetlen bárhogy is tiltakozom ellene. Másfelől lehet, hogy adna egyfajta szabadságot is. Én biztos, hogy nem úgy kezelném a helyzetet, mint Flint. Amint megtudnám, hogy meg fogok halni, csak azzal foglalkoznék, hogy jól érezzem magam, kipróbáljak mindent, amit korábban azért nem tettem, mert egyéb kötelességeim voltak. Szóval igen, ijesztő lenne, de közben meg mintha lehullana az emberről valami lánc.

Ennek ellenére Flint viselkedése érthető volt számomra. Alapvetően éppen tinédzserkorban van, szóval a borús, depis gondolkodás még a halál ígérete nélkül is jellemző erre a korszakra sok fiatalnál. Ez a végzetes tudás pedig csak súlyosbíthat ezen. Vágyik ő a jó dolgokra, ez abból is látszik, hogy amint összeismerkedik Septemberrel, képtelen kikerülni a bűvköréből, és visszasüppedni a depresszióba, csak hát, fél.

Érdekes volt látni egyébként az emberi kapcsolatait. Azt, hogyan viszonyul a szüleihez, a gyerekkori legjobb barátjához, Septemberhez, September barátaihoz. És azt, hogy ezek a kapcsolatok miként változnak meg az utolsó hetek, napok során.

Nagyon-nagyon drukkoltam, hogy végül September kitalálja, miként mentheti meg őt, mert egyfelől Flint megérdemelte a hosszú, boldog életet, másfelől nagyon aranyosak voltak együtt Septemberrel. Azt kívántam, bárcsak együtt lehetnének még sok-sok-sok éven át. De tartottam is attól, hogy nem így történik majd. Hogy ennek a könyvnek is az lesz a vége, ami a hasonló témájú könyveknek. Persze nem spoilerezem le, hogy végül mi lett Flinttel, majd mindenki megtudja, ha elolvassa a könyvet.

– Mivel tudott úgy igazán megnevettetni? – kérdezi Flint.

Elgondolkodom. Fura, hogy most konkrét emlékek után kutatok, amikor idáig mindenáron el akartam nyomni őket.

– Hát... egyszer bevásárolni mentünk anyukámmal, és hirtelen megszólalt a hangosbemondó: „Jó napot, kedves vásárlóink, ma akciós áron kínáljuk a málnát!”, vagy valami ilyesmi. Maybelle felnézett a plafonra, és azt mondta: „Köszönjük, égi hölgy!”

De nézzük most a másik főszereplőt. September tipikus példája az elfojtásnak. Hogy egy korábbi tragikus emlékét elnyomja egyfelől beleveti magát a kutatógyakornoki munkába, mert meg akarja találni a féléletidő ellenszerét. Másfelől állandóan pörög, vidám színeket visel, nevet, szórakozik. Akik nem tudják, mi történt vele, azt gondolnák, hogy a világ egyik legboldogabb embere. De ez csak álarc. Képtelen beszélni az őt ért tragédiáról, képtelen kimutatni a fájdalmát, ezért egyszerűen nem foglalkozik vele. Csakhogy az elfojtás végül sosem működik. Az elzárt fájdalom így vagy úgy, de kitör az emberből.

Amikor hirtelen beugrott neki a könyv elején egy elmélet a féléletidővel kapcsolatban, és elkezdett kutatni, dolgozni rajta, azt reméltem, hogy kicsit többet kaphatunk majd ebből a fantasyszálból. De két kocsikázáson kívül nem sok minden történt ez ügyben a könyv végéig. Nem igazán ismertük meg azokat a betegeket, akiknek az aktáit vizsgálta, nem igazán lett kibontva, hogyan jutott végül arra a következtetésre, amire. A romantikus szál nagyon jó lett, de ezt a szálat szerintem kicsit jobban ki kellett volna bontani, és akkor némi kalandos izgalom is feldobta volna a sztorit.

A történet vége... Nos, igen... Volt, ami tetszett benne, volt, ami kevésbé. Ennél többet spoiler nélkül nem tudok mondani sajnos.

Hogy tetszett ez a könyv?

Egy nagyon szórakoztató, aranyos romantikus történet volt, amelyben egy haldokló srác élete végén megtalálja a szerelmet. Élveztem olvasni, tényleg, de a fantasyszál sajnos nem lett kibontva rendesen, így ez a regény csak ennyit adott: cuki romantikát. De abból a jófélét.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik egy igazán aranyos, ám szomorkás szerelmi történetet szeretnének olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk ezúttal egy IGAZ-HAMIS játék. Mi állítunk valamit, a ti feladatotok pedig eldönteni, hogy igaz-e, amit állítunk. Legyetek figyelmesek!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Állítás a játékhoz:

Igaz vagy Hamis? A regény főszereplői Flint Larsen és August Harrington.

Állomáslista:

Blogturné

01. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 18. Könyv és más

01. 20. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Kovács Krisztián: Minden csendes és nyugtalan – Blogturné

Kovács Krisztián második könyve különleges történet, melyben a főszereplők sosem találkoztak egymással, mégis hatással vannak egymás életére. Kövessétek blogturnénkat, hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink a Minden ​csendes és nyugtalan című regényhez, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen egyik szerencsés olvasónk megnyeri az Európa kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén szólva, mondhatni tévedésből. Ugyanis úgy ajánlották nekem, hogy azt hallották, LMBTQ+ könyv. Olvasás közben aztán kiderült, hogy bár három srácról szól, semmiféle LMBTQ+ szál nincsen benne. Amit végül is nem bántam, mert a téves infó ellenére ez egy jól megírt, érdekes regény volt, amit örülök, hogy elolvashattam.

Véleményem a könyvről

Ahogy fentebb is említettem, a könyv három srácról szól, Zalánról, Hunorról és magáról a mesélőről, aki beavat minket kicsit a saját életébe, és elmondja nekünk a két másik srác életének történetét is. A mesélő egy könyvesbolt tulajdonosa, aki felveszi eladónak Hunort, ám hogy Zalán miképpen kapcsolódik a másik két férfihoz, arról majdnem a könyv végéig fogalmunk sincs. Már csak azért sem, mert Zalán története jó harminc évvel korábban kezdődik. Ez a rejtély igazán jó ötlet volt, mert végig kerestem olvasás közben a jeleket, vajon ki kinek a kije lesz, mikor és hol érhet majd össze a két szál.

Az elején kicsit nehéz volt észben tartani, hogy melyik srác életéről is van szó éppen, és mi történik vele, ezért olvasás közben egy kis papíron vezettem, hogy melyiküknek milyen családja van, mit tudunk az apjukról (mert mindegyik fiúnál az apa volt előtérben lényegében mint az életükre kiható tényező), mivel foglalkoznak, ki a barátnőjük, feleségük, szeretőjük stb. Aztán ahogy belemerültem a fejezetekbe, nagyjából sikerült ezeket az infókat megjegyezni, és már nem igazán volt szükségem a cetlire.

Zalánt elhagyta az anyja, az édesapja nevelte (valamint haláláig a nagymamája), és egy állatkerti látogatáskor kisgyerekként súlyos balesetben elvesztette az egyik kezét. Bár ez nem akadályozta semmiben, hiszen mellékállásban grafikusként kereste a pénzét, mégis hatással volt az életére, ezért is tért vissza főállásban az állatkertbe dolgozni. És ez a gyerekkori baleset, valamint az ebből fakadó döntései tették végül „gyilkossá”. Eleinte nem tudjuk, hogy miért, de kiderül, hogy évek óta nem áll szóba az apjával, aki felnevelte őt.

Hunornak öngyilkos lett az apja, rendőrként és emberként is olyan traumák érték, amiket nem tudott elviselni. A bátyja szereti és támogatná őt, de Hunor féltékeny rá, mert míg ő csak szeretne író lenni, addig a testvére már befutott a pszichológiai könyveivel. Valamint a bátyjának jó házassága van, neki viszont gondjai akadtak a feleségével. Hülyébbnél hülyébb döntéseket hoz, mert képtelen nemet mondani, és olyan anyagi és egyéb gondokba hajszolja magát, amik miatt végül leég a munkahelye, meghal egy ember, és ártatlanul letartóztatják.

A mesélő apjáról, családjáról egyelőre nem nagyon tudok beszélni spoilerek nélkül, a lényeg, hogy az ő apja is meghalt, ő maga pedig egy könyvesboltot vezet, amiben Hunor is dolgozott.

Hunor és Zalán karaktere nagyon érdekes, összetett, de őszintén szólva nem túl szerethető. Valahogy mindkettejük szerelemmel, szexszel kapcsolatos viszonya eléggé visszatetsző. Míg egyikük vérfertőzést követ el, a másik lényegében nemi erőszakot, valamint később a feleségét is megcsalja. Emellett Zalán elég hülyén bánik az apjával, szerintem nagyon nem ezt érdemelte a férfi azok után, hogy szeretetben felnevelte. Persze, követett el hibákat szülőként, de ki nem, és mindig az volt az elsődleges szempontja, hogy a fiáról gondoskodjon. Hunor pedig eléggé gázul bánik a bátyjával szimplán azért, mert féltékeny rá. Pedig a testvére láthatóan aggódik érte, próbál segíteni neki. Szóval igen, nagyon izgalmas volt olvasni erről a két pasiról, de nem lettek a szívem csücskei. Viszont ez egyáltalán nem zavart, olvastam már olyan könyvet, aminek egyszerűen utáltam a főszereplőjét, magát a regényt mégis imádtam. És itt is hasonló volt a helyzet.

A regény stílusa nagyon bejött, szerintem jól volt megírva, és annak ellenére, hogy nem kedveltem meg a két srácot, mégis érdekes volt az életüket végigkövetni. Az pedig, ahogyan a végén teljesen összeértek a szálak, igazán érdekes volt. Olvasás közben voltak ötleteim, miképpen történik ez majd meg, de mind elég sablonos volt. Az írónak sokkal érdekesebb megoldása volt végül.

– (...) Csak kinézel abba a kurva világba, és ömlik rád a szar. Az emberek egymást marják, nincs tisztelet, nincs munka, nincs tisztelete a munkának. Nincs tb, kórházba kerülsz, majdnem megdöglesz, felépülsz, örülsz, hogy élsz, de az orrod alá tolják a számlát. Tejeljél, fizess, pedig a vécépapírt is te vitted be, hogy segget tudjál törölni, ha vagy olyan állapotban, hogy elbotorkálj a budira. Aztán meg mi történik, valami seggfej a tévében azt mondja, megvédünk téged. De kérdem én, mi a kurva anyádtól védesz meg? Nem védelem kell nekem, hanem munka, meg normális fizetés. És akkor majd én abból megvédem magam, meg akit még akarok.

Imre, a hajléktalan karaktere volt még kiemelendően érdekes és fontos a történetben. Elég visszataszító ember volt, akit az olvasó időként mégis megsajnál, időnként meg azt gondolja, hogy a férfi magának köszönheti, hogy ilyen az élete. Homofób és náci dolgokat mond, de közben vannak nagyon is érdekes és igaz észrevételei a világ működéséről. Igazán reálisan megalkotott karakternek gondolom, és azt hiszem, pontosan azokat a kettős érzéseket váltotta ki belőlem olvasóként, amiket általában a hozzá hasonló hajléktalanok váltanak ki az emberekből a valóságban.

Hogy tetszett ez a könyv?

Jól megírt, érdekes, titokzatos regény volt, aminek bár nem igazán szerettem meg a főszereplőit, mégis élveztem az olvasását.

Szóval összességében IMÁDTAM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti a minőségi, titkokkal teli, mély történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal válaszokat várunk tőletek néhány kérdésre! Minden állomáson felteszünk nektek egy kérdést, melyre egy kevés kutatómunkával választ kaphattok. A helyes válaszokat várjuk a Rafflecopterbe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Kérdés a játékhoz:

Kit öl meg a tigris?

Állomáslista

Blogturné

01. 13. Hagyjatok! Olvasok! (extra)

01. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 17. Könyv és más

01. 18. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Rácz-Stefán Tibor: Kamupasi karácsonyra – Blogturné Extra

Bár karácsony már elmúlt, visszahozhatjuk egy kicsit a hangulatot Rácz-Stefán Tibor Kamupasi karácsonyra című könyvével, ami a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg. Tartsatok három bloggerünkkel a turné során, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Ez a regény így, januárban tényleg meghozta számomra azt a karácsonyi hangulatot, ami sajnos idén a valóságban kimaradt az életemből a betegségem és egyéb dolgok miatt... Most extraként megmutatom nektek néhány kedvenc idézetemet a regényből. :)

1.

– Nagyon helyes ez a srác – mondja Panka, amint kellő távolságra érünk a nagybetűs kísértéstől. – Fogadok, hogy bevonzza majd az olvasókat. De próbálom ám utálni a kedvedért!

Elmosolyodom ettől a baráti szolidaritástól, noha tudom, hogy nem lesz képes kikerülni Zénó bűvköréből. Onnan egyszerűen nincs menekvés.

2.

Egyetlen helyen lehettem a csúcson. Ez a bolt az enyém volt, itt ragyoghattam igazán, de megjött Zénó, és már megint ő van a középpontban. Utálok újra az árnyékában élni.

3.

– Szia, gyerekem! – szól bele a telefonba. – Milyen volt a műszak?

– Fárasztó – sóhajtom, és próbálok úgy beszélni, hogy a hangosbemondó dacára is halljon. – Van egy idegölő, új kollégám. Gyűlölöm őt.

– Mennyire? – kérdi anya, és hallom a hangjából, hogy mosolyog, mert a kedvenc közös játékunkra invitál.

– Elolvastatnám vele A kőszívű ember fiait egymás után háromszor – vágom rá a legförtelmesebb kínt, amit hirtelen el tudok képzelni.

– Hűha! Akkor tényleg igazi seggfej lehet az a barom!

4.

Anya mindig azt tanította, hogy a becsületedet csak egyszer veszítheted el.

5.

– Ó, az Obszidián! Készülj fel, hogy bele fogsz zúgni Daemon Blackbe!

A lány megvető pillantással jutalmaz, amitől még a levegő is bennem akad.

– Tipikus trottyos vagy. Azt feltételezed, hogy a fiúkhoz vonzódom, csak mert lány vagyok, és hosszú a hajam.

6.

– Mi maradunk Pesten az albiban. A bátyám, Kornél feljön hozzánk látogatóba, és beugranak a gimis barátaim is egy nagy vacsorára. Együtt lesz az ötös bandánk végre! Aztán, ha a kisbabám örökölte az apja humorérzékét, a karácsonyi vacsora alatt folyik majd el a magzatvíz.

– Na jó, ez valós veszélynek tűnik – állapítom meg, miközben próbálok nem röhögni.

7.

– Nem leszek sokáig távol, csak öt hónapot, amíg elkezdődik a hozzátáplálás. Utána már eljöhetek, és Máté marad otthon a kicsivel – mondja Hanna, engem pedig elönt a büszkeség. Miért is természetes, hogy az anya dobja el a karrierjét és a munkáját, hogy nevelje a gyereket? Hiszen egy apa is képes arra, hogy az anyatejes cumisüveget odaadja a picinek.

8.

– Boldog karácsonyt! És üzenem Bastiennek, hogy most ne írjon végig úgy, mint tavaly. Filmezzetek meg hasonló!

Panka elgondolkodva mered rám, aztán nemet int a fejével.

– Szeretek úgy olvasni, hogy közben a billentyűzete kopogását hallom, és a tűz ropogását a kandallóban.

– Utállak titeket – felelem vigyorogva, miközben azért belém mar a féltékenység is. Olyan jó lehet, ha a pasid is szereti az irodalmat, és együtt élhetitek át a könyvek iránti rajongást…

9.

– Tudnom kell, mi lesz Charlie-val és Nickkel! – közli köszönés nélkül. – Ugye megvan a többi rész is?

– Csak nem jó dolog mégis az olvasás? – vigyorodom el. Válaszként a lány olyan megvetően húzza el a száját, ahogy arra csak egy tini képes. – De csak azért tetszik a könyv, mert képek is vannak benne, ugye? – húzom tovább, mire gyilkos pillantással jutalmaz, amitől leolvad az arcomról a mosoly.

– Remélem, öregen nem leszek olyan idegesítő, mint te.

Na, ezt nehéz nem a szívemre venni, hiszen ma direkt farmeringet vettem fel, amit ráadásul felhajtottam az ujjánál, és nincs rajtam se nyakkendő, se semmi hasonló.

– Még csak huszonöt vagyok!

– Akkor a munka tett trottyossá. Vágom – bólint egyet, és ebből leesik, hogy csak szívat.

10.

– Pont ezt szeretem az irodalomban – mondom, és küzdök, hogy ne ütközzön ki a szánalom a hangomon. – Tudat alatt segít feldolgozni a saját gondjainkat. Ráadásul itt sok a kép, így még te is megbirkózol vele.

– Gyökér vagy – lök meg a lány, de újra felemeli a fejét, és amikor megkapja a Heartstopper többi részét, erősen magához öleli őket. Mielőtt kisétálna a boltból, az ajtóban megfordul. – Boldog karácsonyt! De tudd, többet itt már nem látsz.

– Dehogyisnem! – kiáltok felé. – Könyvmoly lettél, csak szólok!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A kiadó oldalán találhattok a könyvből egy kis beleolvasót. A játék során kérdéseket teszünk fel nektek, ezeket kell megválaszolnotok a beleolvasó segítségével. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Milyen színű karácsonyi pulcsija van Pankának?

Állomáslista:

Blogturné

01. 09. Hagyjatok! Olvasok!

01. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra

01. 13. Utószó

01. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Adam Silvera–Becky Albertalli: Mi van, ha pont nekünk sikerül? – Blogturné

A Menő Könyveknek köszönhetően ezúttal egy olyan könyvet olvashatunk Adam Silverától, amit nem egyedül írt, hanem Becky Albertallival közösen. Négy bloggerünk követte végig a történetet, hogy megtudja, az univerzum milyen sorsot szán Arthurnak és Bennek. Ha ti is velünk tartotok, egyikőtök a turné végén nyerhet egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Ha jól emlékszem, szintén Rácz Tibi bloggertársam ajánlotta, és hát, nem nagyon kell rábeszélni soha egy jó kis LMBTQ+ regényre, főképp, hogy Silverától már több könyvet is olvastam, és tetszettek.

Véleményem a könyvről

A történet két srácról, Arthurról és Benről szól, akik egy véletlennek köszönhetően összefutnak egymással a postán, és azonnal kialakul közöttük a szikra. Arthur hisz az univerzumban, ám Ben éppen most szakított valakivel, így azt gondolja, az univerzum tehet neki egy szívességet... Mégis mikor elkeverednek egymástól, mindketten arra gondolnak, hogy talán meg kéne keresniük a másikat. Mert mi van, ha pont nekik sikerül...

A történet elején, mivel Arthur gyakornok egy ügyvédi irodában, azt hittem, hogy a két srác már legalább huszonéves, ám később kiderült, hogy még tizennyolcak sincsenek, mivel Arthur csak az anyja munkahelyén, a gimi nyári szünetében gyakornokoskodik New Yorkban. Kicsit sajnáltam, hogy megint gimis szerelmi sztorit kapok, mert elég sokat olvastam már, és vágynék valami másra is idősebb karakterekkel. De úgy voltam vele, hogy ha maga a történet jó, akkor végül is, ez nem akkora baj.

A regény első fele nagyon lekötött. A két srác első találkozása vicces, romantikus, tényleg sorsszerű volt, és amikor megpróbálták lényegében nulla információ alapján megtalálni egymást New Yorkban, nagyon kíváncsi voltam, mikkel fognak próbálkozni, és végül hogyan sikerül egymás nyomára bukkanniuk. A nyomozásaik, próbálkozásaik izgalmasak és leleményesek voltak.

Aztán amikor egymásra találtak, és elkezdtek randizni, azt gondoltam, végre! Esküszöm, nem vagyok antiromantikus, de viccesnek találom, hogy a legtöbb történetben, ha valakik tetszenek egymásnak, akkor csak tökéletes randijaik vannak és minden rózsaszín felhőkben úszik az első pillanattól. Nos itt elbénázott első randikról olvashattam (igen, nem véletlen a többes szám), ami igazán realista. A valóságban a randik akkor sem mindig sikerülnek tökéletesen, amikor két ember tetszik egymásnak. Mert hát, még nem ismerik egymást, nem tudják, mit szeret a másik és mit nem, és így óhatatlanul is hibáznak. Ami még szintén tetszett, hogy az elcseszett randik ellenére nem adták fel. Sokan, ha egy randi nem jön össze, akkor lezárják annyival, hogy hát, megpróbálták, de ez nem fog működni. Pedig ha van szikra, csak a randi volt béna, lehet, hogy idővel minden klappolna, ha a két fél esélyt adna egymásnak és önmaguknak. Szóval tetszett az itteni tanulság, hogy ne add fel elsőre, sem másodikra, talán még harmadikra sem, mert lehet, hogy negyedikre már tökéletes lesz.

A szüleimnek fontos a hit, és szeretjük azt mondani, hogy egészséges kapcsolatunk van a vallással. Nem vagyunk régimódi katolikusok, akik a Biblia szerint élnek, miközben kényelmesen figyelmen kívül hagyják azokat a részeket, amelyek ellentmondanak a szájukból áradó gyűlöletnek. Mi olyan katolikusok vagyunk, akik szerint az emberek nem kerülhetnek a pokolra azért, amiért nem heterók, és ez már azelőtt is így volt, hogy elmondtam volna nekik.

Nagyon tetszettek a baráti mellékszálak. Mind Arthur, mind Ben barátai viccesek, aranyosak és valamilyen szempontból érdekesek voltak. Arthur esetében szinte azonnal tudtam, hogy az egyik barátja miért nem beszél vele soha négyszemközt, csak a másik barátjuk társaságában. Nekem ez a titok nagyon nyilvánvaló volt.

Dylan, Ben legjobb barátja volt a kedvencem. Egyfelől tetszett, hogy heteró létére simán mert olyan dolgokat tenni Bennel és olyasmiket mondani neki, amik miatt mások melegnek nézhetnék. Bírom, amikor egy férfi annyira magabiztos a férfiasságában és a szexualitásában, hogy ki meri mutatni a gyengédebb, törődőbb, lágyabb oldalát is. Másfelől imádtam a Samanthával való kapcsolatának az alakulását. Azt, hogy ezen a téren is jobban kimutatta az érzéseit, mint más férfiak szokták. Igaz, hogy ebben az esetben mindig parázott, hogy épp most szúrta el az egészet a lánnyal, de attól még lényegében önmagát adta.

A könyv vége... Nos, Silverától nem nagyon számítottam másra... Ennél többet nem tudok mondani, aki ismeri Silvera korábbi írásait, tudja, mire gondolok, és alapból úgy áll neki a regénynek, hogy tudja, mire számíthat. Aki pedig még nem olvasott tőle, nos, ez a regény jó első próbálkozásnak.

Hogy tetszett ez a könyv?

Igazán szórakoztató volt, romantikus, de realista. Megkedveltem Arthurt és Bent, és a mellékszereplők között is találtam olyanokat, akiket nagyon bírtam.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Silvera-rajongóknak mindenképpen, de bárkinek, aki szereti a jól megírt LMBTQ+ történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

LMBTQ+ történetekből keresünk ezúttal olyan párokat, akiket végül a viszontagságok ellenére összehozott az univerzum. A ti dolgotok annyi, hogy beírjátok a pár nevét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Egy rögbis és egy kocka srác ugyanabba a tanulócsoportba kerül, és szinte azonnal egymásba szeretnek.

Állomáslista:

Blogturné

01. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

01. 12. Csak olvass!

01. 14. Sorok között

01. 16. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway