~ Sárga könyves út ~

2025. július 19., szombat

Scott Westerfeld: Szépek (Csúfok 2.) – Blogturné



Nemrég új borítóval is megjelent Scott Westerfeld Csúfok című sorozatának mindhárom része a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. Tartsatok velünk a csúfok és szépek világába, és nézzetek velünk a külsőségek mögé. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt az általatok választott részből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Az első részből készült film megnézése után alig vártam, hogy a könyvsorozat a kezembe kerüljön, aztán az első rész elolvasását követően alig vártam, hogy folytathassam a történetet ezzel a második résszel. Nagyon kíváncsi voltam, mi is történik Tallyval és a füstösökkel.


Véleményem a könyvről

Tally, hogy segítse az ellenszer kifejlesztését, önként visszamegy a városba, és hagyja, hogy széppé tegyék. Ez azonban nemcsak azzal jár, hogy megváltozik a külseje, hanem azzal is, hogy elveszti az eredeti személyiségét, sőt, az emlékei egy részét is. Alig tud valamit a füstösökről, Davidre (a vezetőjükre és a fiúra, akibe beleszeretett) pedig egyáltalán nem emlékszik. Úgy éli a szépek csilli-villi életét, mint bármelyik másik szép. Bulizik, iszik és semmin nem gondolkozik. Aztán az egyik álarcos partin felbukkan egy titokzatos fiú, aki emlékeket ébreszt benne, és azt mondja, elrejtett számára valamit egy adott helyen, keresse meg. Tally és az új szép pasija, Zane felvillanyozódva neki is vágnak a kalandnak. Egy levelet találnak, amit a csúf Tally írt a jövőbeli szép énjének, valamint két fehér tablettát, ami a levél szerint segít helyreállítani Tally agyát.

Ezt a második részt úgy olvastam, hogy semmit nem tudtam róla előzetesen, mivel a film sztorija csak az első könyvet dolgozta fel. Szóval nagyon izgultam, hogy mi is fog történni Tallyval. Alig vártam, hogy végre hozzájusson a tablettáihoz, ahogyan az első rész végén eltervezték, és ismét önmaga legyen. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mikor magához tér, mihez kezd majd, hogyan próbálja legyőzni a rendszert, és miként próbál visszatérni a füstösökhöz és Davidhez.

Az első részben elsősorban a csúfok városon belüli szálláshelyét, valamint Füstöst ismerhettük meg, ezúttal azonban újabb helyek működésébe nyerhetünk betekintést. Egyfelől a szépek városrészébe és életébe, másfelől a határon túl egy újabb csúf embercsoport lakóhelyére és életébe pillanthatunk be. És mindkettő kifejezetten érdekes és izgalmas volt.

A szépek azért voltak érdekesek, mert őszintén bevallom, kicsit előítéletesen gondolkoztam róluk, mielőtt jobban megismertem volna őket ebből a részből. Azt hittem, mindegyikük kívül szép, belül üres és buta. De ez nem teljesen így van. Vannak kivételek köztük, és vannak úgymond dolgok, amik képesek felébreszteni a szépek tudatát, és rövid időre valahogy bekapcsolni az agyukat. Nagyon érdekes volt látni őket, és a személyiségük, valamint egy dr. Cable-lel való beszélgetés nagyon izgalmas filozófiai kérdéseket vetett fel bennem azzal kapcsolatban, hogy ha a rendszer módszerei rosszak is, alapvetően az elképzelésük és céljuk ijesztő módon érthető. Hiszen azon alapul, hogy jobbá, békésebbé váljon az emberiség, és ne pusztítsa el önmagát és a bolygót.

Mért hát, valljuk be őszintén, az emberiség valóban olyan, mint a pestis. Önmagára és a bolygóra nézve is életveszélyes. De közben meg ott van a szabad akarat kérdése, és az, hogy vajon megfoszthatjuk-e az embereket a sokszínű egyéniségüktől, hogy egyenszemélyiséget adjunk nekik, csak azért, mert egy felsőbb jó cél ezt kívánja.

– Óvatosnak kell lennünk. De észrevettem, hogy az istenek nem... tökéletesek. Hiszen te is meg tudtál szökni a tornyukból.
– Még ilyet! Tökéletlen istenségek – heherészett Tally. – Mit szólna ehhez a maga apja?
Andrew a fejét csóválta.
– Nem tudom. De nincs itt. Most én vagyok a szent ember.

Szóval az agyam érti a miérteket, amik miatt a szépek világa megalapult, de a lelkem, ami hisz a szabad akaratban, a szabadságban, a sokszínűség értékében, valahogy mégis rossznak találja ezt az egészet. És olvasás közben végig azon töprengtem, hogy vajon meg lehetne-e oldani valahogy úgy az emberek békésebbé és jobbá tételét, hogy közben nem fosztjuk meg őket sem a szabad akaratuktól, sem a személyiségüktől. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a harmadik könyvben vajon kapunk-e választ erre.

A rozsdás embercsoport felbukkanása először igazán meglepett. Ők sem a szépekre, sem a füstösökre, sem ránk, modern kori emberekre nem igazán hasonlítanak. Inkább olyanok, mint az ősemberek, vagy mint egy, a világtól elzárt bennszülött-törzs. Nagyon érdekes volt látni őket, mert részben alátámasztották azt, hogy az emberek alapvetően erőszakosak és veszélyesek még önmagukra és egymásra nézve is. Másfelől viszont ők jelentették a bizonyítékot arra is, hogy az ember képes a fejlődésre, és van a lelke mélyén valami, ami miatt megéri meghagyni a szabad akaratát és az eredeti személyiségét. Igen, teszünk borzalmas dolgokat időnként, vannak köztünk erőszakos, gonosz emberek is, de közben van szép is a lelkünkben, remény, szeretet, kíváncsiság, jóság. Képesek vagyunk a fejlődésre. Ha nem is mindannyian, de sokan.

– Arra, kábé egyheti járóföldnyire.
– Egy hét?
– Vagyis hét nap.
– Igen, ismerem az istenek naptárát – mondta a férfi ingerülten. – De egy egész hét?
– Igen. Nincs olyan messze, igaz?
Előző éjjel a vadászok fáradhatatlanul gyalogoltak.
Andrew a fejét csóválta, arcán félelemmel vegyes ámulat ült.
– De hiszen az túl van a világ végén!

Tally karaktere az első részben egy átlagos lány volt, ebben a második könyvben viszont szépként számomra sokkal érdekesebb és összetettebb lett. Azt mondják, a külsőnk meghatároz minket, és a történet ezt nagyon alátámasztotta számomra. Amikor Tally visszanyerte az emlékeit, és ismét „csúf” agya lett, már nem volt agyatlan szép, de nem is volt a régi, csúf Tally. Teljesen másképp gondolkozott, érzett. Mintha egy harmadik emberré vált volna, aki kívül szép, megvannak benne a csúf Tally jellemvonásai, mégis teljesen egyedi.

Érdekes volt Zane-nel látni őt. David karaktere nagyon szimpatikus volt az első könyvben, de valahogy nem igazán éreztem kidolgozottnak azt, ahogyan Tally és ő egymásra találtak. Ennek ellenére először furcsa volt, hogy Tally valaki mással jár. Ám Zane nagyon szerethető karakter, szerintem egy kicsit jobban is kedveltem, mint Davidet, és az ő esetükben, hiába gabalyodtak gyorsan egymásba, valahogy jobban megértettem a köteléküket. Nagyon sajnáltam Davidet, mert tudtam, hogy rossz lesz neki mással látni Tallyt, de a lelkem mélyén valahogy Tallyt és Zane-t jobb párnak találom, és a második könyv után azt remélem, hogy Tally végül emellett a kapcsolat mellett dönt. Aztán majd meglátjuk, mi sül ki ebből az egészből a harmadik részben.

A könyv vége nagyon izgalmasra sikeredett, olyan lezárása van, amire egyáltalán nem számítottam. De épp ezért ismételten alig várom, hogy folytathassam a történet olvasását a harmadik résszel.


Hogy tetszett ez a könyv?

Nekem nagyon bejött. Egy csomó érdekes filozófiai kérdés merült fel bennem olvasás közben a szabad akaratról, az emberi természetről, a sokszínűség értékéről és más egyebekről, amiken hosszú ideig fog még járni az agyam a trilógia befejezése után is valószínűleg. Tally karaktere sokkal összetettebb és érdekesebb volt szépként, mint az első részben csúfként, a Zane-nel való kapcsolata is sokkal jobban tetszett, de közben alig vártam, hogy végre ismét emlékezzen önmagára és találkozzon Daviddel meg a füstösökkel. A rozsdás embercsoporttal való találkozás kifejezetten izgalmas volt, ahogyan a történet vége is. Remélem, hogy ezt a részt is megfilmesítik majd, mert megérdemelné ez a történet, hogy ne hagyják filmen se félbe.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy érdekes, egyedi disztópiára kíváncsi, ami tényleg mélyen elgondolkoztatja az embert komoly filozófiai kérdésekről is, miközben nagyon szórakoztató.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

A szépséggel kapcsolatos kérdésekre kell ezúttal válaszolnotok a játék során. Minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ be kell írnotok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Mely mesében mondogatja egy tükör a gonosz királynénak, hogy ő a legszebb a vidéken?


Állomáslista:

07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 21. Könyv és más
07. 23. Hagyjatok! Olvasok!
07. 25. Kelly és Lupi olvas
07. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 31. Könyv és más
08. 01. Kelly és Lupi olvas
08. 02. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2025. július 16., szerda

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül, szabadon – Blogturné



Egy megrázó és felemelő történet a bátorságról, barátságról és a szabadság iránti vágyról. Sue Monk Kidd nagy sikerű regénye új borítóval, a XXI. Század Kiadó gondozásában jelent meg idén nyáron. A történet Sarah és Hetty/Handful sorsán keresztül mutatja meg, hogy a legnagyobb változások is egyetlen nemet mondással kezdődnek. Ez a könyv nemcsak elgondolkodtat, meg is érint. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a Szárnyak nélkül, szabadon című regényről!


Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon szeretem Sue Monk Kidd regényeit, stílusát, úgyhogy ami csak megjelenik tőle, az felkerül a várólistámra, mert mindenképpen el akarom olvasni.


Véleményem a könyvről

A regény két karakter szemszögéből meséli el a történéseket. Sarah Grimke fehér, jómódú, rabszolgatartó családból származik. Tizenegy éves, amikor a születésnapjára megkapja ajándékba a fekete rabszolgát, Handfullt. Az első pillanattól érzi ennek a helytelenségét és felelősségét, de gyerek lévén nem tud mást tenni, csak együttérezni Handfull-lal és a többi rabszolgával. A két lány összebarátkozik, és szép lassan felnő. Handfull egyre inkább vágyik a szabadságra, és a láncaitól egyre dühösebb és elkeseredettebb. Sarah bár fizikailag szabad, nőként mégis meg van kötve a keze a saját jövőjét illetően is. A szülei nem akarják, hogy vénlány maradjon, ahogyan azt sem, hogy ügyvéd legyen belőle, ami gyerekkora óta a szíve vágya. Ám Sarah érzi, hogy többre hivatott annál, semmint hogy egy férfinak engedelmeskedjen és gyerekeket neveljen. Tenni akar azért, hogy megszűnjön a rabszolgaság intézménye, ahogyan azért is, hogy a nők egyelők lehessenek végre a férfiakkal.

A történet már csak azért is nagyon érdekes, mert a valóságon alapul. Sarah Grimke, a húga, Angelina és a családjuk létező emberek voltak. Sarah és Angelina valóban abolicionistaként harcolt a rabszolgák felszabadításáért, és az első feministák egyikeként a női egyenjogúságért. Bár Sue Monk Kid nagy vonalakban megmaradt életük eredeti történéseinél, Handfull csak a képzelete szüleménye. Egy elképzelt ok, ami Sarah-t motiválttá tette a küzdelemben. Valóság vegyül fantáziával, és tökéletes elegyet alkot, egy olyan történetet, amit alig bírtam letenni.

A nagysága aszonta nekünk, hogy az Isten mindenkit meghallgat, még a rabszolgát is. Elképzeltem magamba az Istent, egy fehér embert, aki bottal jár-kel, mint a nagysága, úgy kerülgeti a rabszolgákat, ahogy a Grimké uraság, s közbe úgy tesz, mintha a világban, amit teremtett, a rabszolgák nem is léteznének. Nem bírtam elképzelni, hogy akár csak a kisujját is megmozdítja, hogy segítsen.
De a mama többet már nem esett el, gondoltam, az Isten mégiscsak odafordította felém a fél fülit, és az a fül tán mégsem volt fehér, talán volt a világnak egy színes bőrű Istene is, de az is lehet, hogy a mama magától maradt állva, hogy ő felelt az imádságomra a tagjai erejével, a szíve szorításával.

Amikor váltott szemszögből íródik egy sztori, általában az egyik szemszöget jobban szeretem valamennyire, mint a másikat, és olvasás közben mindig várom, hogy az általam jobban szeretett szemszögű fejezetekhez érjek. Ez esetben azonban mind Sarah, mind Handfull fejezetei ugyanannyira lekötöttek, csak más-más okból.

Bár csak Handfull rabszolga jogilag, a történet tökéletesen bemutatja azt, hogy abban a korban a nők épp csak néhány hajszállal maradtak le attól, hogy rabszolgának lehessen nevezni őket. Vagy azt tették, amit elvárt tőlük az apjuk, férjük, a társadalom, és feladták önmagukat, a saját álmaikat, vágyaikat, vagy cselekedhettek másképp, de azért drága árat kellett fizetniük.

Épp ezért mindkét főszereplővel nagyon együtt tudtam érezni. Számomra egyszerűen elképzelhetetlen, hogy volt olyan időszak, amikor emberek azt gondolták más emberekről, hogy tulajdontárgyak. Ahogyan Handfull, az anyja és a többi rabszolga életéről olvastam, színtiszta dühöt éreztem. És tehetetlenséget. Azt a tehetetlenséget, amit Handfullék is érezhettek. A fehérek bármikor bármiért bántalmazhattak, megcsonkíthattak, elszakíthattak a családodtól, és egyszerűen nem tehettél semmit. Mert hiába lázadtál volna fel, hiába mentél volna neki a ház urának vagy asszonyának, a végső győzelem nem a tiéd lett volna, és mindent ezerszeresen toroltak volna meg. Egyszerűen borzalmas lehet így élni. És a röhej az volt, hogy Sarah anyja és legidősebb nővére szentül hitte, hogy ők aztán jól bánnak a rabszolgáikkal, az ő rabszolgáik boldogok. Fú, még most is dühös vagyok, hogy írok erről. Undorító álszent emberek voltak. És Sarah apja is, aki pontosan tudta, hogy a rabszolgatartás undorító, igazságtalan dolog, mégis fontosabb volt számára a vagyon és a rang, mint ártatlan emberek élete.

Sarah és a kishúga, Nina volt a családból az egyetlen (pedig egy rakás testvérük volt), aki nemcsak látta, tudta, hogy a rabszolgatartás bűn, hanem a lelkiismeretük cselekvésre is ösztönözte őket. Nemcsak látszólag voltak jótét lelkek, mint sok gazdag, aki a biztonságos és kényelmes kis életéből odavet valami alamizsnát a szenvedőnek, csak hogy megnyugtassa a lelkiismeretét, hanem valódi lemondásokkal járó, akár az épségüket, életüket is kockáztató döntéseket hoztak, csak hogy segítsenek.

Amikor Sarah megismerkedett Israellel és neki köszönhetően a kvéker vallással, kicsit megijedtem, hogy majd jön egy szerelmi szál, ő behódol a nőkkel szembeni elvárásoknak, és mégis a feleség- és anyaszerepet választja majd. Persze, hogy így történt-e, azt szokásomhoz híven nem árulom el nektek, majd kiderül, ha elolvastátok a könyvet.

Szóval Sarah élettörténete és szála nagyon izgalmas. Teljesen együtt tudtam érezni vele, és reméltem, hogy sosem hagyja el a bátorsága, nem adja meg magát, hanem élete végéig küzdeni fog azért, amiben hisz.

Míg Sarah szála inkább a lelki fejlődésről szól, és nincsenek benne nagy drámák és fordulatok, addig Handfull szála sokkal mozgalmasabb és titokzatosabb. Egy rabszolgalázadás előkészítésében is részt vesz, de az anyával kapcsolatban is van egy rejtélyes momentum, ami sokáig kíváncsivá tett, míg ki nem derült, mi is történt valójában. Persze azért Handfull is fejlődik lelkileg. Tanulatlan kislányból olvasni és írni tudó és logikusan gondolkodó felnőtt nő lesz. Aki már nemcsak csendben tűri, hogy elvegyék a szabadságát és bántalmazzák, hanem cselekvően tenni akar önmagáért és azokért, akiket szeret.

Sajnáltam apámat. Valami módon ártottak neki, és a fivéreim készen álltak arra, hogy bármi módon elégtételt vegyenek, de közben a feleségüknek, az anyjuknak, a nővérüknek nem volt semmiféle joguk, még a saját gyermekeinkhez sem. Nem szavazhattunk, nem tanúskodhattunk a bíróság előtt, nem írhattunk végrendeletet – nyilván, hiszen nem volt semmiféle tulajdonunk, amit örökül hagyhattunk volna. A mi védelmünkre miért nem sorakoztak fel a Grimké család férfijai?

A férfi karakterek eléggé elkeserítőek a könyvben. Még aki viszonylag normálisan gondolkozik, az is vagy eladja a lelkét a pénzért, vagy kiderül róla, hogy bár elítéli a rabszolgaságot, de azért annyira tenni nem akar ellene, vagy épp elítéli a rabszolgaságot, tesz is ellene, de a nőknek azért jobb lenne hallgatniuk és meghúzniuk magukat. Szóval igen, amilyen klassz és bátor női főszereplőket kaptunk, annyira kiábrándító férfi karakterekkel volt tele a történet.

A regény vége nagyon izgalmasra sikeredett. Iszonyúan aggódtam, hogy vajon mi fog történni, és tartottam tőle, hogy negatív lezárást kapok majd, lévén részben valós történetről volt szó. Hogy így volt-e, szintén nem árulom el, viszont azt igen, hogy ez egy csodás könyv volt, az elejétől a végéig.


Hogy tetszett ez a könyv?

Mindkét főszereplő fejezeteit imádtam, Sarah és Handfull szála is teljes mértékben lekötött. Tiszta szívemből együttéreztem velük, és a rabszolgaság, valamin a nőkkel szembeni elnyomás miatt iszonyatos dühöt és tehetetlenséget éreztem olvasás közben. Az ilyen történetek után mondok hálát azért, hogy a 21. századba és egy viszonylag fejlett országba születtem. Nem is tudom, hogyan lehetett épeszű és -lelkű emberként kibírni egy olyan világban, ahol normális volt a rabszolgaság és a nők ilyen szintű elnyomása. Volt olyan jelenet, amin mosolyogtam, olyan is, amit megkönnyeztem, és akadtak olyan fejezetek is, amiken izgultam.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, akit érdekelnek az emberi jogok, és szeretne egy, a rabszolgaságról szóló, igaz történeten alapuló regényt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Az állomásokon olyan regényekből láthattok idézeteket, melyekben – a Szárnyak nélkül, szabadonhoz hasonlóan – ugyancsak megjelenik a rabszolgaság. A feladatotok, hogy derítsétek ki, mely könyvekből származnak az idézetek. A Rafflecopter megfelelő sorába az adott könyv címét kérjük.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„[…] ezt jelenti a rabszolga lét. A múltad nem számít, a jelenben láthatatlan vagy, a jövőddel pedig nem te rendelkezel.”


Állomáslista:

07. 06. Readinspo
07. 10. Szembetűnő
07. 14. Csak olvass!
07. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2025. július 13., vasárnap

Demi Winters: A csontok útja – Blogturné



A General Press kiadó egy izgalmas, skandináv mitológiával átitatott romantasy történettel kápráztat el most bennünket: megérkezett A csontok útja, amelyben egy fiatal lány történetét követhetjük végig, aki vállalkozik a lehetetlenre. Tartsatok ti is velünk, és ismerjétek meg Silla útját a végzete felé! És ne feledjétek, hogy a turné végén kisorsolunk egy példányt a kötetből!


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a General Press kiadó felajánlott egy ajándékdobozt a könyv mellé, és annyira kíváncsi voltam, mi lehet benne, hogy elolvastam a könyv fülszövegét, és mivel érdekesnek tűnt, jelentkeztem a turnéra. A csomagbontást itt nézhetitek meg, ha ti is kíváncsiak vagytok az ajándékokra: KATT.


Véleményem a könyvről

Először is, nagyon szép a könyv borítója és élfestése, élvezet kézbe venni a kötetet, és csak úgy nézegetni.

A regény főszereplője Silla, aki az apjával városról városra menekül, mindenhol csak kevés időt töltenek, de a lány nem igazán érti, hogy miért. Mígnem egy nap harcosok bukkannak fel, meggyilkolják az apját, őt pedig a királyné elé akarják hurcolni. Sillának sikerül megszöknie, és az apja tanácsát követve elindul Kopa városába, ahol elvileg biztonságra lelhet. Ám ahhoz, hogy odajusson, végig kell mennie a Csontok útján. Silla elrejtőzik néhány idegen szekerén, de rátalálnak, és mikor kiderül, hogy a királynak dolgozó Véresbárdú Bandához sikerült hozzácsapódnia, hazugságokkal ráveszi őket, hogy vigyék el Kopába.

A történet igencsak ígéretesen kezdődött, rögtön izgalmas és rejtélyes dolgok történtek, amik felkeltették a kíváncsiságomat. Érdekelt, hogy ki lehet Silla valójában, miért üldözik őt a királyné emberei, ki az a szellemkislány, akit Silla lát, és mi vár majd rá Kopában pontosan.

Aztán Silla elrejtőzött azon a bizonyos szekéren, és az út egyre hosszabbá vált. Persze időnként történtek izgalmas dolgok, felbukkant egy-egy veszélyes lény, vagy az ellenség közül valaki, és a Banda számára is meg kellett szereznie egy könyvet Sillának, de nagyon sok fejezet pusztán arról szólt, hogy Silla főzött, harcolni tanult, beszélgetett hol ezzel a bandataggal, hol azzal. És persze kerülgették egymást Jonasszal, a Banda egyik tagjával, valamint volt valami kis szikra Reyjel is, a Banda vezetőjével. Ahogy Silla is gondolta az egyik fejezet elején: „A következő nap olyan izgalmas volt, mint azt nézni, hogyan nő a fű.” És ennek ellenére mégis benne volt részletesen, mi történt épp aznap. Szóval volt a könyv elején egy kb. 150 oldal, aminek az olvasása lassabban ment, mert szerintem akadtak benne dolgok, amikről teljesen felesleges volt írni, és simán ki lehetett volna húzni.

Aztán amikor már megijedtem, hogy végig ilyen lesz a történet, akkor beindultak a dolgok, nagyon is. Nemcsak cselekmény szintjén, hanem a karakterek bemutatása szintjén is. Kifejezetten érdekes volt a két fő férfikarakter. Jonas volt az, aki Sillának jobban tetszett, akihez szexuálisan nagyon vonzódott, és akivel történtek is dolgok, én mégis végig azt éreztem, hogy Jonas rossz választás. Hiába volt meg a szomorú háttértörténete a bántalmazó apjával kapcsolatban, volt egy olyan rossz megérzésem, hogy ő nem tanult a gyerekkorából, hanem ott lappang a lelke mélyén egy pont olyan személyiség, mint az apjáé volt. Egy olyan férfi személyisége, aki a nőt a tulajdonának tekinti, aki ok nélkül féltékenykedik, aki ha valami nem úgy történik, ahogyan azt ő elképzelte, akkor agresszív lesz tőle. Kicsit féltem, hogy a regény romantizálni fog egy ilyen kapcsolatot, de közben reménykedtem is, hogy vagy én érzem rosszul, és Jonas nem is ilyen, vagy bejön az, ami a valóságban nem nagyon szokott: a szerelem majd megváltoztatja.

Felpillantott. Hekla és Silla feléjük tartott, az arcukon széles mosoly ült. Miközben Silla bedugta a füle mögé az egyik kiszabadult hajfürtjét, megbotlott egy kőben. Nevetve hátrafordult a kő felé.
Jonas majdnem megfulladt, amikor meghallotta, hogy a bocsánat szó elhagyja a nő ajkát.
– Malla cickójára! – mormolta Rey, és végigsimította az arcát. – Mondd, hogy nem kért bocsánatot egy kőtől!

Rey viszont a kezdetektől sokkal szimpatikusabb volt számomra annak ellenére, hogy veszélyes harcos, képes gyilkolni és a morgásával igyekezett távol tartani magától Sillát. Mégis... valahogy sokkal inkább úgy tűnt, hogy nem elnyomja, birtokolni akarja Sillát, hanem inkább védeni és kibontakoztatni a benne rejlő lehetőségeket. Rey valahogy feminista szemmel sokkal vonzóbb férfi volt számomra. És olvasás közben végig azt éreztem, hogy nem Jonas, hanem Rey a főbb férfi szereplő, még ha az író az ellenkezőjét is szeretné elhitetni velünk.

Általában a romantika része szokott a legkevésbé érdekelni a könyveknek, de be kell valljam, most az is nagyon megfogott, és kifejezetten vártam, hogy mi sül majd ki ebből az egészből. A megérzéseim bejönnek-e, vagy sem.

Rey egyébként egy nagyon titokzatos karakter, a regény vége felé kiderül róla egy hatalmas titok, amivel kapcsolatban még nem tudom, mit gondoljak. De kíváncsian várom a folytatást, hogy mi is lesz belőle.

Miközben a férfi hahotázott, Silla próbált értelmes gondolatokat a fejébe csalni. Hogyan értelmezze ezt a nevetést? Rey vajon mennyire ütötte be a fejét? Lehet, hogy elment tőle az esze?
Silla meglengette három ujját a levegőben.
– Rey, hány ujjat tartok fel? Mi Íseldur fővárosa? Mi Hekla második neve? Hamvak, azt én sem tudom...

Sillát is körüllengik a titkok, bár az ő esetében nemcsak azok, amiket ő titkol el, hanem azok is, amiket mások titkolnak el vele kapcsolatban úgy, hogy még ő sem tud ezekről. Az ő titkait nagyjából sejtettem végig, bár a fényes dolog még mindig nem igazán értem, mire jó (hogy milyen fényes dologról van szó, azt nem spoilerezem el).

A kicsit monoton 150 oldal után a cselekmény is beindult, jöttek a veszélyes helyzetek, a nagy fordulatok. Olyasmi is történt, amire egyáltalán nem számítottam, pozitív értelemben is, és megrázó értelemben is. Onnantól kezdve faltam az oldalakat, és kb. 1-1,5 nap alatt jutottam el a regény végére, és az volt az első gondolatom, hogy remélem, hamarosan megjelenik majd a folytatás is.


Hogy tetszett ez a könyv?

A több mint 600-ból volt olyan 150 oldal, amit szerintem ki lehetett volna húzni, de a többi kb. 450 oldal érdekes és izgalmas volt, vagyis tökéletesen kárpótolt engem. Tele volt fordulatokkal, titkokkal és akciójelenetekkel. És bár általában nem a szerelmi szál az, ami megfog egy fantasyregényben, ezúttal imádtam. Jonas és Rey karaktere is kifejezetten érdekes volt, csak mindegyikük más miatt, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan alakulnak a dolgok köztük és Silla között. A történet végén pedig azt éreztem, hogy nagyon szeretném minél előbb olvasni a következő részt.

Vagyis összességében (a 150 oldaltól eltekintve, ami csak szimplán tetszett), IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az utazós fantasyket. Amikben a karaktereknek el kell jutniuk valamiért A-ból a B pontba úgy, hogy közben kalandok, veszélyek várnak rájuk.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Ezúttal azt teszteljük, milyen jól ismeritek a skandináv mitológiát! Nincs más dolgotok, mint helyesen megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket, és a megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Milyen fa a mitológia szerint a világfa?


Állomáslista:

07. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 15. Angelika blogja
07. 17. Readinspo
07. 18. Kitablar
07. 19. Könyv és más
07. 21. Kelly és Lupi olvas
07. 24. Dreamworld
07. 25. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2025. július 11., péntek

Scott Westerfeld: Csúfok – Blogturné



Nemrég új borítóval is megjelent Scott Westerfeld Csúfok című sorozatának mindhárom része a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. Tartsatok velünk a csúfok és szépek világába, és nézzetek velünk a külsőségek mögé. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt az általatok választott részből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Még múlt évben láttam a Csúfok első könyvéből készült filmet, ami szerintem nagyon jól sikerült, és azóta vártam, hogy a könyvsorozat mindhárom része megjelenjen új borítóval, és turnézhassunk vele.


Véleményem a könyvről

Tallynak nemsokára itt a tizenhatodik születésnapja, amikor is végre szép lehet belőle. Ugyanis ebben a világban mindenkit alávetnek egy teljes testet átalakító plasztikai műtétnek, amint elérte ezt a kort. Addig csúfként élnek a fiatalok egy bentlakásos iskolaszerűségben, és alig várják, hogy a szépek közé tartozhassanak, és az ő csillogó luxuséletüket élhessék. Tally legjobb barátja, Peris már a szépek között van, de mióta átműtötték, mintha nem is lenne önmaga, egyáltalán nem törődik többé Tallyval. A lány új barátot talál a csúfok között, Shay-t, aki mesél neki egy lázadó csoportról, akik rejtőzködve élnek, és megszöktek a széppé tevő műtét elől. Tallyt nem igazán érdekli ez az egész, ő szép akar lenni, de mire észbe kap, lefújták a műtétjét, és arra kényszerítik, hogy beépüljön a lázadók közé.

A történet alapötlete nagyon klassz és aktuális, mert a modern világban a reklámoknak, divatnak, internetnek, tévének köszönhetően elég fontos szerepe van a szépségnek. És sokszor torz módon hat ez az egész az átlagemberekre, akiknek a többsége egyáltalán nem felel meg a szépségideálnak. Látni a könyvben, hogy Tally és a csúfok agyát annyira átmosták, hogy valóban csúfnak látják önmagukat, a barátaikat, elég elszomorító. Pedig egyáltalán nem csúnyák, egyszerűen csak átlagos emberek, és a maguk módján szépek és egyediek.

A tömegben felvillanó ismerős arcok megviseltek, mocskosak és gyűröttek voltak az ijedtségtől és a veszteségtől, de Tallynek feltűnt, hogy már nem látja őket csúnyának. Most sokkal inkább a Különlegesek tűntek számára borzalmasnak, bármennyire is szépek voltak.

Ijesztő volt egy olyan világba belépni, ahol mindenki tökéletes és egyforma „baba” akar lenni ahelyett, hogy inkább egyedi és önmaga lenne. A rendszernek ez persze jó, ha mindenki egyforma és irányítható, akkor könnyű uralni az embereket. De elképzelni, hogy elveszted önmagadat, csak hogy szép legyél, számomra valóban nagyon ijesztő. Szerintem pont attól gyönyörű a világ, hogy sokszínűek vagyunk, hogy mindenki más, hogy mindenki külsőleg és belsőleg is egyedi.

Annak ellenére, hogy az első könyv eseményeit már ismertem a filmből, egyetlen percig sem unatkoztam. Mert bár a film nagyon jól végigkövette a könyvet, a regény mégis sokkal mélyebbnek és összetettebbnek bizonyult. Belelátva Tally fejébe őt is sokkal inkább megértettem, sokkal jobban átjött, miért is vállalta el a kémkedés, miért akart annyira szép lenni. Bár annak ellenére, hogy jobban megértettem őt, így is alig vártam, hogy végre a lázadókhoz kerüljön, és elkezdjen megváltozni a gondolkodásmódja.

David, a lázadók egyik vezetője nagyon szimpatikus karakter volt számomra. Bár őszintén bevallom, hogy a könyvben kevésbé éreztem a kémiát közte és Tally között, mint a filmben. Valahogy a regényben kevésbé volt kifejtve, hogy miként alakultak ki az érzések a két fiatal között, egyszer csak már ott voltak.

– Gyűlölném, ha megműtenének téged. – Maga is elcsodálkozott azon, amit mondott. – Úgy értem, még akkor is, ha az agyadhoz nem nyúlnának.
– Hű, kösz! – mosolygott sugárzóan David a sötétben.
– Nem akarom, hogy úgy nézz ki, mint mindenki más.
– Azt hittem, ez az értelme a szépségnek.
– Én is azt hittem – felelt a lány, és megérintette David szemöldökét ott, ahol fehér vonal szelte ketté. – Ezt hol szerezted?
– Egy kaland alkalmával. Jó sztori. Majd valamikor elmesélem.
– Megígéred?
– Meg.
– Akkor jó.

Füstösnek nevezik a lázadók rejtett búvóhelyét, ami lényegében egy kis erdei tábor, ami nélkülöz minden kényelmet és komfortot. Őszintén bevallom, ha választanom kéne, hogy ott éljek, vagy átműtsenek széppé, bár végül Füstöst választanám, de nem érezném ott túl jól magam. Nem vagyok egy természetjáró, szeretem a kényelmet, szeretem, ha van rendes vécém, és ágyban alhatok. Szóval igen, kicsit megértem azokat, akik végül otthagyták Füstöst, bár a műtét sem nagyon vonz.

Elég sok titokzatos dolog volt ebben az első részben. Nagyon érdekel például, hogy más városokban miként élnek a szépek, mert mi csak Tally városát ismerhettük meg. A helikopteres szépek például egész kedvesnek tűntek, és ők nem akartak ártani a füstösöknek. Remélem, hogy a folytatásban más városokat is megismerhetünk kicsit. Az is izgat, hogy a fehér virágnak van-e valami titka. Valamiért úgy érzem, hogy kapcsolódik a széppé váláshoz, vagy ahhoz, hogyan lehet visszaváltozni csúffá, vagyis átlagos önmagaddá.

A történet végig pörgős, izgalmas volt, főképp a legvége. És úgy van lezárva, hogy alig várom, hogy kézbe vehessem a második és harmadik részt is.


Hogy tetszett ez a könyv?

Annak ellenére, hogy a film miatt már ismertem az első könyv történetét, teljesen lekötött, izgalmasnak találtam. Az alapötlet a szépekről-csúfokról nagyon elgondolkodtató és nagyon aktuális is ez a téma a 21. századi szépségkultuszban, ahol rengeteg embernek van önértékelési és önképzavara, és rengetegen választják a plasztikai sebészetet, hogy szerintük szebbé tegyék magukat. Tally karaktere kicsit bizonytalan, de ettől emberi és szerethető, David pedig nagyon szimpatikus. És bár sosem laknék Füstösben, de olvasni izgalmas volt róla.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy aktuális és érdekes témájú fantasyt szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:



Nyereményjáték:

A szépséggel kapcsolatos kérdésekre kell ezúttal válaszolnotok a játék során. Minden állomáson találtok egy kérdést, amire a helyes választ be kell írnotok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják a Szépség és a szörnyeteg Disney-feldolgozásában Szépséget?


Állomáslista:

07. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 13. Könyv és más
07. 15. Hagyjatok! Olvasok!
07. 17. Kelly és Lupi olvas
07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 21. Könyv és más
07. 23. Hagyjatok! Olvasok!
07. 25. Kelly és Lupi olvas
07. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 31. Könyv és más
08. 01. Kelly és Lupi olvas
08. 02. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz