Kulcslyuk Kiadó-mesekönyvek – Blogturné

Mostani turnénk során a gyermekeink érzelmi fejlődésére fókuszálunk, amelyhez 4 csodálatos könyvet szeretnénk bemutatni Nektek a Kulcslyuk Kiadó jóvoltából. Szó lesz testvérféltékenységről (pszichológiai útmutatóval), érzelemszabályozásról és az érzelmi intelligencia fejlesztéséről. Tarts velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, megnyerheted az általad választott könyv egy példányát.

Barcs Kriszta: Kis varázslók kézikönyve 1. (Ébreszd fel a varázserődet!) és 2. (Kavicsvarázs: Győzd le a félelmet!

Miért választottam ezeket a könyveket?

Egyfelől, mert nagyon tetszett a borítók hangulata, látvány- és színvilága, másfelől, mert gyerekkorom óta odavagyok a varázslattal, mágiával kapcsolatos történetekért, dolgokért.

Külcsín és kivitelezés

Az első könyv borítója lila árnyalatokban pompázik némi pirosas és fehér folttal tarkítva. Alapvetően csak különböző árnyalatú foltokról van szó, amikből itt-ott kirajzolódik egy-egy csillag. Szóval nincs túlbonyolítva a borítókép, viszont gyönyörűek a színei, az árnyalatai. Nem is tudom, egyszerűen jólesik ránézni.

A második könyv borítója is hasonló koncepcióval rendelkezik, csak ezen nincsenek csillagok, és a narancs árnyalatait vegyítik néhány kékes és fehér folttal. Erről is ugyanazt tudom mondani, nagyon egyszerű, de az ember szeme számára mégis tetszetős.

Mindkét könyv kemény borítós, kocka alakú, belül picit vastagabb lapok találhatók. A belső illusztrációk között már nemcsak foltokat találhatunk, hanem valós ábrázolást (például kutyát, embereket, autót stb.) is, ezekhez, ha a szemem nem csal, valószínűleg akvarellfestéket használhatott László Zsuzsi illusztrátor. Ezeknek a belső illusztrációknak is csoda szép a színviláguk, és egyszerűen valamiféle varázslatos hangulatot adnak a könyveknek. Tényleg mintha valamiféle mágiával töltenék meg az oldalakat, ami beszippantja még a felnőtteket is, nemhogy a gyerekeket. Én imádtam ezeket az illusztrációkat nézegetni, szerintem tényleg gyönyörűek, és van valami érzelmi hatásuk.

A szöveg mennyisége a képekhez képest kevés, ami itt egyáltalán nem hiba, hiszen a legkisebb gyerkőcöknek bőven elég ennyi szöveg ahhoz, hogy a könyvek elérjék a céljukat.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Alapötlet

A gyerekek szerintem nagyon érdeklődnek a varázslatos dolgok után, az meg, hogy varázslókká válhassanak valamilyen módon, a kicsik (sőt a felnőttek) nagy részének egyfajta vágyálom. Úgyhogy nagyon jó ötlet volt szerintem ehhez a témához kötni a könyvek problémamegoldó, pszichológiai részét.

Azt is jó ötletnek találom, hogy nem egy kötetbe van minden bezsúfolva, hanem mindegyik kötet egy-egy problémára, témára koncentrál majd. Ebben az esetben az első rész amolyan bevezető, a második pedig a félelmek felismeréséről, legyőzéséről vagy épp hasznosságáról szól. De a könyv végéből megtudhatjuk, hogy a tizenkét részesre tervezett kötet melyik részének mi kerül a középpontjába majd.

Az biztos, hogy a mai világban a gyerekeknek nagy szükségük van mind egy kis varázslatra az életükben, mind arra, hogy képesek legyenek kezdeni valamit az érzéseikkel. Negyvenegy éves vagyok, az én szüleimnek és nagyszüleimnek a generációja arra lett nevelve, hogy fojtsák el az érzéseiket, ne mutassák ki őket, mert az gyengeség. Az én generációm már érzi, hogy ez nem oké, de mivel senki nem tanította meg nekünk, hogyan kell bánni az érzésekkel, sokan nem is vagyunk képesek kezelni őket, vagy csak nehezen. Szóval az utánunk jövő generációknak nagy szükségük van arra, hogy már ne csak tudják, hogy az érzéseket rossz dolog elfojtani, hanem kiskoruktól kezdve eszközöket is kapjanak ahhoz, hogy képesek legyenek beazonosítani, kimutatni, kezelni, feldolgozni az érzéseiket. Ehhez pedig tökéletes mankót nyújthatnak az ehhez hasonló könyvek, könyvsorozatok.

Szóval az alapötlet 5-ből 5 pont.

Tartalom

Ahogy már említettem az első rész egy bevezető kötet. Ebben a gyerekek megismerkedhetnek a saját varázserejükkel, elképzelhetik, hogy ők maguk is varázslók, saját varázslónevet találhatnak ki, és belehelyezkedhetnek a történetbe, hogy a későbbi kötetekben már a kis mágiájukkal felvértezve nézhessenek szembe az érzéseikkel, gondjaikkal.

A második kötet a félelemről szól. De nemcsak azt tudhatják meg belőle a kicsik, hogy hogyan ismerjék fel és győzzék le, hanem azt is, hogy megesik, amikor a félelem nagyon hasznos dolog, mert akár életet is menthet. Ebben a részben egy kavics (vagy valami más apró tárgy) segítségével tanítja meg a könyv, hogyan uralkodhatsz a félelmeiden. Nem azt, hogyan nyomd el, hanem azt, hogyan fogadd el, és hogyan kezeld. Ahogyan azt is, hogy nem kell szégyellni, ha valaki fél, mert a félelem természetes dolog, és mindenki fél valamitől. Még a varázslók is.

Én ezt a két kötetet mindenképpen a legkisebb gyerekeknek ajánlanám, olyan 3–5 éves kor között. Mert szerintem ők azok, akik még képesek valóban elhinni, hogy létezik varázslat, és egy kavics segíthet, ha félsz. A nagyobb gyerkőcökben már ott lehet a szkepticizmus, vagy legalábbis én 6-7 éves koromban már nem biztos, hogy ténylegesen meg tudtam volna élni teljesen hittel a könyvben lévő dolgokat. Viszont az biztos, hogy a képi világa akkor is nagyon tetszett volna, ha már nem hiszek a varázslatban, varázslókban, és a szöveget is élvezettel olvastam volna, mert aranyos.

Az író mindkét könyvben közvetlenül az olvasó kisgyerekhez beszél. Neki mesél, neki mondja E/2-ben, hogy mit csináljon. Vagyis a szöveg olyan, mintha egy óvó néni, egy kedves nagynéni vagy anyuka beszélgetne a könyvet olvasó gyerkőccel. Ez a nagyon közvetlen stílus szerintem tökéletes arra, hogy bevonzza a kicsiket, mert úgy érezhetik, hogy igen, személyesen velük foglalkozik éppen a könyv mesélője.

A szöveg stílusa nemcsak közvetlen, hanem mesélő is. Olvasás közben szinte hallod a lelki füleiddel, ahogy egy nagyon kellemes hangú, kedves néni beszél hozzád, és elmeséli neked a dolgokat. A nyelvezet egyébként nagyon minőségi, választékos, mégis a gyerekek számára is tökéletesen érthető. Sok mesekönyv van, ami túlzottan leegyszerűsíti a nyelvezetet, és ettől gagyivá válik, de itt az egyszerűség minőségi módon van megvalósítva.

Tetszik, hogy a gyerekek különböző feladatokat kapnak a könyvektől. Ezek között van olyan, ami a fantáziát indítja be (pl. varázsnév kitalálása), de olyan is, ami kicsit megmozgatja a gyerekeket, mert a kővel kell bizonyos dolgokat átugrani, lecsúszni vele rajtuk, vagy épp átpöckölni a kavicsot valamin.

5-ből 5 pont, mert bár számomra csak aranyos kis könyvecskék voltak ezek a kötetek, a célkorosztály számára nagyon is hasznosak.

Hogy tetszettek ezek a könyvek?

Jócskán kinőttem már a célkorosztályból, szóval történetként nem nekem szóltak ezek a könyvecskék, de úgy gondolom, hogy a legkisebbek számára szórakoztató, tanulságos és aranyos kötetek ezek. Az illusztrációk pedig egyszerűen varázslatosan gyönyörűek.

5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezeket a könyveket?

A 3–5 év közötti gyerkőcöknek, akik még ténylegesen hisznek a varázslatban, és abban, hogy ők is varázslóvá válhatnak.

Ha kíváncsi lettél, akkor itt megvásárolhatod az első részt:

KATT

Itt pedig a másodikat:

KATT

Szegleti Gabriella–Vibók Ildi: Az ugyanolyan királyfi – Az érzelemszabályozás könyve gyerekeknek és felnőtteknek

Miért választottam ezt a könyvet?

Hát, ahogy korábban már írtam, felnőtt több generáció is úgy, hogy nemhogy kimutatni és feldolgozni nem tudja a saját érzéseit, de sokszor még felismerni sem, vagy ha mégis felismeri, akkor teljesen elfojtja. Úgyhogy amikor megláttam, hogy ez a könyv gyerekeknek és felnőtteknek is szól a témában, akkor úgy gondoltam, érdemes lehet elolvasni. Főképp, hogy korábban olvastam már egy könyvet Vibók Ilditől (A hősnő útja), és az tetszett.

Külcsín és kivitelezés

Az előző két könyvnél egy kicsit nagyobb, de szintén kocka alakú, kemény borítós könyvről van szó, belül vastagabb lapokkal.

A borítón a kis királyfi található több változatban lerajzolva. Mindegyik királyfi kezében egy ugyanolyan érzelemmentes, levett maszk, az arcuk, mozdulataik pedig különböző érzéseket mutatnak, öröm, düh, szomorúság, undor stb. Vagyis ez számomra azt jelképezi, hogy a királyfi már levette azt a maszkját, amivel elrejtette talán még maga elől is az érzéseit, és most már kimutatja őket. Amúgy a királyfi nagyon cukin lett megrajzolva, és a könyvben lévő illusztrációk stílusa is nagyon tetszik. Aranyosak, viccesek és szépen kivitelezettek, amiért Kovács-Gyenge Hajnalkát illeti a dicséret illusztrátorként. Szerintem csodás munkát végezett ő is.

Az oldalakon ebben az esetben több a szöveg, mint a rajz, de ez a könyv már a nagyobb gyerekeknek és a felnőtteknek is szól, úgyhogy szerintem a szöveg és rajz aránya teljesen rendben van itt is. Tetszik, hogy a címek, fontos dolgok ki vannak emelve a szövegben különböző színekkel, felsorolással vagy egyéb módon. Ez jól tagolja a szöveget, és az ember azonnal látja, hogy mik a legfontosabb gondolatok.

Szóval a kivitelezés nekem 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Ahogy az előző könyvnél is írtam, nagyon-nagyon fontos, hogy a minket követő generációk végre megfelelően tudják kezelni, feldolgozni, kimutatni az érzéseiket. A világ nagyrészt valószínűleg azért is van rottyon, mert egy csomó ember elfojtotta az érzéseit, és ettől lelkileg sérült és/vagy mérgező felnőttekké váltak. A lelkileg sérült és/vagy mérgező felnőttek pedig vagy rombolnak, vagy tétlenül nézik, ahogy mások rombolnak. Szóval ha az emberiség túl akarja élni, akkor nagyon fontos, hogy ezen változtassunk, és az ehhez hasonló könyvek ebben segíthetnek.

Az, hogy ez a könyv egyszerre szól a gyerekekhez és a felnőttekhez is, nagyon jó ötlet, mert mindkét generációnak szüksége van a segítségre érzelmek terén.

Az pedig, hogy mindezt a segítségnyújtást mesével és különböző játékos kérdésekkel, feladatokkal vegyítették, szintén jó ötlet, mert ezek egyfelől fenntartják a figyelmet, másfelől változatosabbá teszik a kötetet, és végül segítenek jobban megérteni az érzéseket a gyakorlatban is.

Szóval 5-ből 5 pont.

Tartalom

A könyvben hat fejezet található. Az első egyfajta bevezető, és a félelemről szól. A másodikban a haragról, dühről, a harmadikban az undorról, a negyedikben a szomorúságról, az ötödikben a meglepődésről, döbbenetről, a hatodikban pedig az örömről van szó.

Mindegyik rész egy kis mesével kezdődik, aminek a főszereplője Jonatán királyfi. Ezek a kis fejezetek összefüggnek, és egy kerek, egész mese lesz belőlük. A történet lényege, hogy Jonatán szülei és nagymamája mind mást várnának el a kisfiútól. Az apa azt akarja, hogy bátor legyen, az anya azt, hogy illedelmes és szófogadó, a nagyija pedig azt, hogy ne legyen válogatós. Amikor Jonatán rájön, hogy nem tud egyiküknek sem megfelelni, elszomorodik. Ekkor találkozik Pirossal, a helyi doktor unokahúgával, aki varázslónak tanul. Jonatán megkéri, hogy tüntesse el az érzéseit teljesen. Ám a dolog rosszul sül el, és Jonatán rájön, hogy érzések nélkül boldogság sincsen, úgyhogy rá kell vennie Pirost, hogy csinálja vissza az egészet.

A mese után minden fejezet esetében először a gyerekekhez szól a könyv. Ebből a részből a gyerkőc megtanulhatja felismerni az adott érzelmet például a fizikai tünetei, látvány alapján. De találhatók itt még érdekes kérdések is, amik elgondolkoztathatják a gyerkőcöt. Ezek szintén segítenek az érzelem felismerésében, de abban is, hogy a gyerek elkezdjen arról elmélkedni, vajon miért alakulnak ki benne ezek az érzések, mit tehet azért, hogy jobban érezhesse magát, hogy képes legyen kezelni az adott érzést. A kicsik különböző mankókat, ötleteket kapnak, például, hogy öleljék meg az egyik szülőjüket vagy a plüssüket, sírják ki magukból, csukják be a szemüket, lélegezzenek mélyeket, és hasonlók...

Ezt követően pedig a felnőttek tudhatnak meg dolgokat az adott érzelemről, és nekik ahhoz ad különböző módszereket a könyv, hogy miként kezeljék a gyermekeik érzelmeit, hogyan segíthetnek nekik játékosan vagy egyéb módszerekkel felismerni, feldolgozni őket.

A könyv végén pedig egy meditációs gyakorlatszerűséget találhatnak a gyerekek, ami segíthet nekik ellazulni.

Nekem nagyon tetszett a mese, mert eredetileg sokkal egyszerűbb sztorira számítottam, de a csavar, hogy Piros elveszi Jonatán érzéseit, és érzelemmentessé varázsolja őt, szerintem nagyon egyedi és érdekes ötlet volt. Felnőttként is igazán élveztem, és szerintem a gyerekek is élvezni fogják.

De a gyerekeknek szánt elméleti-gyakorlati részek és a felnőtteknek szánt alfejezetek is érdekesek voltak. A kérdések szerintem nagyon jól lettek megválogatva és megfogalmazva, mert bár hagyták, hogy a gyerek szabadon értelmezze őket, és használja a fantáziáját a megválaszolásukkor, mégis volt bennük némi rávezetés a lényegre. És jó ötlet volt a különböző ötletekkel segítséget nyújtani ahhoz, hogy az adott gyerek rájöjjön, neki mi segíthet az adott érzelmet feldolgozni, megélni. A felnőtteknek szóló részek esetében pedig szintén tetszett, hogy nemcsak az elmélet volt leírva, hanem konkrét gyakorlati tanácsokat is kaphattak a szülők.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon klassz benne a mese, még felnőttként is élveztem, imádom az illusztrációkat, és tetszett, ahogy kérdésekkel és ötletekkel egyfajta mankót kaptak mind a gyerekek, mind a felnőttek az érzések felismeréséhez, kezeléséhez, feldolgozásához.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

4 éves kortól 10 éves korig szerintem minden gyerkőc élvezné és hasznos lenne neki, és természetesen a szülőknek, tanároknak, olyan felnőtteknek, akik közelében gyerekek vannak, hogy segíthessenek nekik az érzéseikkel kapcsolatban.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során híres, mondhatni klasszikus mesékből idézünk Nektek. A ti feladatotok kitalálni, mi a mese címe, és beírni a helyes megfejtést a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Az Ohana azt jelenti család, a család pedig azt, hogy senkit sem hagyunk hátra vagy felejtünk el.”

Állomáslista:

Blogturné

12. 13. Milyen könyvet olvassak? /Kis varázslók kézikönyve 1-2 , Az ugyanolyan királyfi/

12. 15. Milyen könyvet olvassak? /Mit kezdjünk a testvérféltékenységgel?/

12. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út /Kis varázslók kézikönyve 1-2 , Az ugyanolyan királyfi/

12. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út /Mit kezdjünk a testvérféltékenységgel?/

12. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Barcs Krisztával

12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Szegleti Gabriellával

12. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Deliága Évával

Sara Raasch: Karácsonyi lidércrománc – Blogturné

Már magyarul is megjelent Sara Raasch bestsellere, amiben a Karácsonyi lidércnyomás találkozik a Vörös, fehér és királykékkel, azaz egymásba szeret a Karácsony és a Halloween hercege.

Kövesd velünk végig a blogturnén a srácok sorsát, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Karácsony környékén szeretek az ünnepekről szóló történeteket is olvasni, és hát, LMBTQ+-regény, ami alapvetően az érdeklődési körömbe tartozik, szóval gondoltam, ez a regény jó lesz amolyan 2 in 1 kikapcsolódásnak. Ezenkívül imádom a könyv címének magyar fordítását, megláttam, és azonnal kíváncsi lettem a történetre.

Külcsín és kivitelezés

A könyv sajnos még nincs fizikai példányként az kezemben, úgyhogy csak képek alapján tudok véleményt mondani a borítójáról.

A borító keresztben el van felezve. Az alsó részben a Halloween hercege található rajzként, ami egyébként teljesen hozza azt, amilyennek Hexet leírják a szövegben. A háttér sötétzöld, és a halloweenhez kapcsolódó szimbólumok vannak rajta (töklámpás, egy szellemszarvas, kopár fa stb.) A felsőbb részben a Karácsony hercege, Coal található, aki szintén hasonlít a leíráshoz, esetében a háttér piros és zöld (a karácsony színei), és szintén a karácsonyhoz kapcsolódó jelképek találhatók itt (fagyöngy, karácsonyfa). Szóval a borítón lévő illusztráció egyfelől nagyon passzol a történethez, másfelől igazán szép lett.

Így 5-ből 5 pont.

Alapsztori

A történetben a különböző ünnepek egy-egy uralkodócsaládhoz tartoznak, a házak vezetőinek feladata, hogy az adott ünneppel kapcsolatos gazdasági, nemzetközi kapcsolati, médiamegjelenési és egyéb ügyeket intézze, akár valami cégvezető, valamint odafigyeljen arra, hogy a halandó emberek és az adott ünnephez tartozó nép a lehető legboldogabb legyen. A történet középpontjában a Karácsony és a Halloween áll, de a Húsvét is elég nagy szerepet kap.

– Miért…? – kérdezem rekedt hangon. – Miért egyezne ebbe bele bármelyik Ünnep?

– Lehet, hogy mindannyian az örömre utazunk, de ha szigorúan vesszük, akkor mindegyik Ünnep egy vállalkozás. És a vállalkozások néha olyan dolgokkal üzletelnek, mint például az információ. Nagyon jól tudod, hogy milyen fontos a Karácsony hírneve. Nem mi vagyunk az egyetlen Ünnep, aminek van valami, aminek a megőrzéséért hajlandó mindent megtenni.

– Zsarolod őket – mondom. Kiszökik a tüdőmből a levegő, mintha gyomron vágtak volna. – Megtudtál róluk valami mocskosat, és most tizedet követelsz tőlük, hogy titokban tartsd, akármi is az.

– Aligha. Ezek üzleti megállapodások. Szerződések. Mindannyiunk érdekében zajló cserekereskedelem.

Érdekes volt egyfajta gazdasági társaságként, cégként ábrázolva látni az ünnepeket, az ünnepekhez kapcsolódó személyeket pedig uralkodócsaládként. Ez szerintem elég egyedi ötlet, vagy legalábbis én még nem találkoztam hasonlóval.

Úgyhogy az alapokra 5-ből 5 pontot adok.

Cselekmény

Coal apja, Karácsony vezetője, nevezzük Télapónak (bár valójában nem az, de őt testesíti meg) egy trauma (elhagyta a felesége) miatt rossz útra tér. Úgy gondolja, hogy csak a többi ünnep elnyomása által lehet elég erős a Karácsony ahhoz, hogy elég boldogságot termeljen. Ráparancsol Coalra, hogy vegye feleségül a Húsvét hercegnőjét, Irist, hogy a két család egyesülése segíthesse a törekvéseit. Coal nagyon szereti Irist, de csak mint barátot, és a saját öccsének, Krisnek sem akar fájdalmat okozni, mert tudja, hogy ő meg szerelmes a lányba. Hogy bonyolódjon a helyzet, a látszat kedvéért Télapó hagyja a Halloweennak, hogy a hercegük, Hex szintén harcba szálljon Iris kezéért. A probléma csak annyi, hogy Coal és Hex több érdeklődés mutatnak egymás iránt, mint a hercegnő iránt. Coalnak rá kell jönnie, hogyan hozza helyre az apja bűneit, hogy a Karácsonyt újra a szeretet ünnepévé tegye, és ne veszítse el Hexet.

Eredetileg egy cuki karácsonyi romantikus történetre számítottam, de igazából végül nem azt kaptam. A karácsonyi hangulat egyáltalán nem ragadott magával a sztoritól, ennek ellenére egyáltalán nem voltam csalódott. Valamiért nagyon szeretem az udvari intrikákat, összeesküvéseket, a politikailag összetett sztorikat, azt, amikor nem fegyverekkel, hanem ésszel vívják meg a csatákat. Szóval a történettől, ha nem is azt adta nekem, amire eredetileg számítottam, mégis olyasmit kaptam, ami nekem való.

Kíváncsi voltam, hogy Coal miképpen jár túl az apja eszén, sikerül-e egyfelől összefognia a testvérével és Irisszel, valamint sikerül-e hatnia a különböző ünnepek vezetőire és úgy alapvetően Karácsony népére. Érdekes volt látni, ahogy összeállt a haditerv a fejében, és ahogy lépésről lépésre kivitelezte. És alig vártam, hogy sikerrel járjon, mert az apja baromira irritált.

A baráti és testvéri szál nagyon tetszett. Klassz volt, hogy Coal, Kris, valamint Iris az udvari intrikák helyett igazi, szoros és őszinte baráti triót alkottak (még ha Kris többet érez is barátságnál Iris iránt). Imádtam a kis chateléseiket, egymás humoros szívatását, de azt is, hogy mikor valamelyiküknek gondja volt, a másik kettő teljes vállszélességgel ott állt mellette.

– Ez a verseny… biztonságos? 

Elég egyszerű kérdés, de fenntartással kérdezte, hallatszik a hangjából az aggodalom, amit biztosan nem akart, hogy beleszűrődjön. Gyorsan meg is köszörüli a torkát.

Nem akarok hazudni neki, de Iris megelőz:

– Igen! 

Vele egyidőben pedig Kris azt mondja:

– Hááát. 

Iris szúrósan néz Krisre.

– Biztonságos. A pálya jól ki van világítva, és ha még le is esel, akkor is a hóba zuhansz.

– Vagy egy fának – motyogja Kris.

A romantikus szál is cuki volt, de... Őszintén szólva nekem egyfelől egy kicsit túl gyorsan alakult ki, szerintem reálisabb lett volna, ha egy kicsit jobban megismeri egymást a két srác, és csak utána jön a halálosan szerelmes vagyok beléd rész. Másfelől klassz, amikor két fél tiszteli egymást mind a hétköznapokban, mind a szex terén, de Coal egy pöttynyit túlzásba vitte a dolgot, és ettől izgató helyett egy picikét viccesek lettek az erotikusabb jelenetek számomra. Ha a másik fél totál határozottan és megkérdőjelezhetetlenül igent mond, akkor csak fogd be, és csináld! De úgy alapvetően számomra egy kicsit túlzás volt az is köztük, amikor a politikai dolgokon aggódtak vagy vitáztak. Utólag kiderült, hogy tök egyszerűen el lehetett volna rendezni a dolgokat, és totál felesleges volt drámázniuk. Szóval, igen, számomra túl sok volt a felesleges drámázás és aggódás.

Úgyhogy a cselekmény 5-ből 4 pont.

Karakterek

Coal karaktere igazán érdekes volt. A herceg szívből odavan a Karácsonyért, de az önbizalomhiány és az apja viselkedése miatt úgy érzi, hogy bármi, amit tesz, csak árt az ünnepének, a családjának, a népének és az embereknek. Ezért úgy csinál, mintha semmi nem érdekelné, mert akkor nem csalódhat újra magában, de főképp az apjában. Látja maga körül, hogy a Karácsony egyre gazdagabb mágia tekintetében, amit a többi családtól zsarolással rabolt örömből is nyernek, de közben pont a lényege veszik oda. Ahelyett, hogy a valódi szeretetről és boldogságról szólna, mint régebben, már csak a haszon és a gagyi műanyag ajándékok számítanak. Vagyis teljesen elüzletiesedett. Haragszik az anyjára, amiért elhagyta az apját és őket, és haragszik az apjára, aki ezek után teljesen megváltozott, és jóságos Télapóból és apából zsarnoki üzletemberré vált. Coal egyébként néha meggondolatlan, szeleburdi, de nagyon tisztességes, becsületes srác. Kedves a testvérével, Irisszel, az udvari személyzettel, a népével, és csak azt szeretné, ha mindenki valóban boldog lenne. Hex felbukkanása az életében igazán jót tesz neki, mert magabiztosabbá válik, és reményt kap arra nézve, hogy még lehet változtatni a dolgokon pozitív irányban.

Hex karaktere is kedvelhető. Megvan a saját múltbeli traumája, de a családja, a Halloween és úgy alapvetően az őszi ünnepek teljesen másképp funkcionálnak, mint a Karácsony és a téli ünnepek. Hexék sokkal összetartóbbak, hisznek az ünnepek közötti egyenlőségben és összefogásban. Szerettem Hex pozitív látásmódját, azt, ahogyan erőt, önbizalmat és reményt öntött Coalba.

Kettejüket együtt is szerettem, voltak nagyon cuki jeleneteik, csak az elején egy kicsit jobban ki lehetett volna fejteni, hogyan szerettek egymásba. Mármint egyetlen találkozás után halálosan szerelmesnek lenni, számomra nem egy reális lehetőség. Alapnak jó, de nem elég. És hát igen, az apróságokon drámázás és aggódás... Azt is ki lehetett volna hagyni, és akkor tökéletes párost alkottak volna. Így csak aranyos páros voltak.

– Szóval. Egy herceg karácsonyra? – vigyorgok Hexre.

– Meglepő módon nem rólad szól vagy bármelyik másik Karácsony hercegről. Eléggé megtévesztő a cím.

– Szóval te már láttad.

– Ezt már megbeszéltük. Igen.

– Remélted, hogy rólam szól?

– Kész csoda, hogy az egód befér ebbe a kivetítőszobába – forgatja a szemét. – Azelőtt láttam, 

hogy idejöttem.

– De azután, hogy csókolóztunk a bár mögött? 

Vonallá vékonyodik az ajka.

– Lehetséges. 

A karjaim közé fogom a csípőjét, és magamhoz húzom.

– Filmeket néztél rólam! Tetszettem nekeeeeed. És az Ünnepem is.

Coal apját szívből utáltam. Mármint értem én, hogy trauma és bánat érte, mert elhagyta a felesége, de a szememben ez egyáltalán nem mentség a gonosz tetteire. Arra sem, amit más Ünnepekkel tett, de arra meg főképp nem, ahogyan a fiaival viselkedett. Szóval a sztori végének ellenére, esetemben még sokat kell tepernie ahhoz, hogy hajlandó legyek elgondolkozni a megbocsátáson...

Kris nagyon jó testvér volt, és igazán szerethető karakter. Olyan méltósággal viselte mind a háttérbe szorított fiú szerepét, mind a háttérbe szorított, reménytelen szerelmes szerepét, ahogyan talán még egyetlen karaktert sem láttam. Attól féltem az elején, hogy majd ő is drámázásba kezd, és féltékenykedni fog a bátyjára mind a trónörökösi szerepe, mind Iris miatt, de ő helyette igazi jó testvérként és barátként viselkedett mindvégig. És ezért elnyerte a teljes tiszteletemet. Szerintem ő volt a legszerethetőbb karakter a történetben.

Irisnek tetszett a karakterfejlődése. Az elején simán képes volt feláldozni önmagát az apjáért és a Húsvétért, de a végére megtanult kiállni saját magáért is. És ez klassz.

Remélem, hogy a folytatásban megismerkedhetünk majd Hex családjával és népével is, mert azok alapján, amiket mesélt, kíváncsi vagyok rájuk. Főképp az öccseire, akik hármas ikrek.

Szóval a karakterekre 5-ből 4 pontot adok.

Lezárás

Azok után, hogy mennyire problémásnak tűnt minden, és mennyit drámázott és aggódott mindenki mindenen, a megoldás túlságosan egyszerűnek tűnt. Logikusnak, de egyszerűnek. Én azt vártam, hogy egy kicsit trükkösebbnek kell majd lenni, egy kicsit nehezebb lesz megoldani a szerelmi gondokat is. Ettől függetlenül örültem, hogy az lett a sztori vége, ami, csak én ezt is jobban megcsavartam volna, hogy izgibb legyen.

Szóval 5-ből 4 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A könyv alapötlete, hogy a különböző ünnepek úgy működnek, mint egy cég és egy uralkodócsalád keveréke, szerintem nagyon egyedi és izgalmas. Szerettem az udvari intrikákat, és tetszett, hogy Coal testvéri/baráti hármasa ennyire összetartó és támogató. Hex karakterét is megkedveltem, és aranyosak voltak Coallal, csak számomra túl sok volt a drámázás és aggodalmaskodás mindenen. Karácsonyi hangulatot egyáltalán nem adott számomra ez a könyv, hiába szól szó szerint a Karácsonyról, de ettől függetlenül igazán szórakoztató volt.

Szóval 5-ből 4 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak semmiképp, akik karácsonyi hangulatra vágynak. Azoknak viszont nagyon is, akik hozzám hasonlóan szeretik a politikát, az udvari intrikákat és az érdekes alapötletű sztorikat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Hogy állsz a karácsonyi filmekkel? Mennyire ragadtak meg benned az ikonikus mondatok? Most eldől!

A nyereményjátékunk során kultikus karácsonyi filmekből találsz egy-egy idézetet. A feladatod, hogy beírd a Tally-doboz megfelelő sorába, hogy melyik filmből idéztünk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Karácsony van. Az örök remény ünnepe.”

Állomáslista:

Blogturné

12. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 18. Sorok Között

12. 20. Hagyjatok! Olvasok! Blog

Sam Coffman: Túlélők kertje – Blogturné

Gondoltál már arra, mi történne, ha bekövetkezne valami katasztrófa, ami miatt bezárnának a boltok, leállna a szállítmányozás, és nem tudnál ételhez és vízhez jutni a megszokott, kényelmes módon? A Corvina Kiadó és Sam Coffman jóvoltából most túlélheted az apokalipszist, elég, ha követed a Túlélők kertje – Hogyan termesszük meg magunknak az élelmiszert című könyv tanácsait. Készülj fel velünk a turné során a világvégére, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Olvastam anno egy disztópiát, amiben a főszereplő lány lényegében úgy él túl egy éhínséggel járó apokalipszist, hogy talál egy régi könyvet, ami alapján elkezdi saját magának megtermelni az ételt. Amikor megláttam Coffman könyvét, azonnal az jutott eszembe, hogy elnézve a világot, talán nem lenne hülyeség, ha legalább egy könyvem lenne arról, hogyan ne haljak éhen, ha esetleg még az életemben összedőlne a civilizációnk kártyavára...

Külcsín és kivitelezés

Egy kemény borítós könyvről van szó, amiben belül vastagabb oldalak vannak. Súlyra nem túl könnyű, de azért nem is túl nehéz, és elég jó minőségű ahhoz, hogy ha eljön az apokalipszis, akkor menekülés közben magaddal tudd cipelni, és ne szakadjon el vagy sérüljön meg másképp könnyen.

A borító háttere barnás-narancsos, és a fehér-feketével írt szerző nevén és a címen kívül két csöves kukorica, valamint egy sárga hátterű tábla található rajta, a táblán pedig egy ásó van. Az illusztrációnak olyan hangulata van, mint egy jelző- vagy figyelmeztetőtáblának, ami illik a tartalom hangulatához.

A könyvön belül klasszul rendszerezve találjuk a dolgokat, felsorolásokkal, színes fotókkal, ábrákkal és egyebekkel segítik megérteni a leírtakat, és elmagyarázni, hogy pontosan mit is kell tennünk. Na meg persze, ezek fel is dobják a könyvet, mert az ember sokkal szívesebben nézeget egy képekkel teli, színes könyvet, mint a tömény szöveget.

Szóval 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Körülnézve a világban, átélve a Covid-mizériát, az orosz–ukrán háború kitörését a szomszédban, valamint ezernyi disztópiát olvasva és filmként látva, őszintén szólva simán el tudnám képzelni, hogy még az életünkben kitör valamiféle apokalipszis. Pedig úgy egy évtizede még csak mosolyogtam a világvégehívőkön, és kissé bolondnak tartottam őket. Mostanra viszont szerintem aktuális lett komolyan átgondolni, mit tenne az ember, ha valóban összedőlne körülötte a világ, és az olyan alapdolgokat sem tudná könnyen megszerezni, mint az élelmiszer. Az emberek jó része nagyvárosokban él, és már halovány lilája nincsen arról, hogyan kell növényeket termeszteni, haszonállatokat tartani, úgyhogy ha valóban az életünk múlna ilyesmiken, hát nem indulnánk túl sok eséllyel.

Ez a könyv pont azért jó ötlet, mert aktuális, és érthetően, részletesen elmagyarázza a laikusoknak, hogy mit is kell tenniük, ha túl akarnak élni egy apokalipszist.

Szóval az aktualitása miatt 5-ből 5 pont.

Tartalom

A könyv bevezetője legalább olyan gyomorszorító és izgalmas volt, mintha egy disztópikus világvégeregényt olvastam volna. A szerző olyan stílusban, olyan hangulatot átadva magyarázza el, miért is lenne szüksége mindenkinek arra, hogy értsen az élelmiszer-termesztéshez, és már most nekiálljon felkészülni a jövőbeli gondokra, hogy tényleg azzal a gondolattal olvastam végig a könyvet, hogy nagyon oda kell figyeljek minden szavára, mert bármikor szükségem lehet még a lapokon lévő tudásra. Valamint rögtön elkezdett járni az agyam azon, hogyan tudnék még most, a viszonylagos biztonságban nekikezdeni az alapok megvalósításának.

A lényeg négy nagy részből áll, amin belül rövidebb fejezeteket és alfejezeteket találhatunk. Az első rész 1. fejezetéből megtudhatjuk, mit kell tennünk a világvége kitörésének első 5 napjában, hogy gyorsan olyan élelmiszerhez juthassunk, aminek köszönhetően megtarthatjuk az erőnket, egészségünket, és úgy alapvetően nem halunk éhen rögtön az elején. Itt olvashatunk a csírákról és mikrozöldségekről, arról, hogy mi kell a csíráztatáshoz, hogyan kell végezni a műveletet, milyen magokat érdemes csíráztatni, és még recepteket is kapunk, hogy tudjuk, hogyan érdemes elkészítenünk ételként a csírákat és mikrozöldeket.

A második fejezetben arról van szó, mit érdemes termeszteni az első 5 hétben, ha hosszabb ideig állna fenn a probléma, és változatosabbá, egészségesebbé kéne tennünk rövid idő alatt a táplálkozásunkat. Megismerhetjük a 12 leggyorsabban fejlődő növényt, és a gombatermesztésről, valamint -tárolásról is részletes információkat kapunk. Természetesen a receptek itt sem maradhatnak el.

A második nagyobb rész már arra készít fel, hogy mi történik, ha az apokalipszis nemcsak néhány hétig tart, hanem hónapokig vagy évekig. Vagyis az itteni fejezetekből megtudhatjuk, hogyan tartsuk magunkat életben hosszabb távon. Ebben a fenntartható túlélőkert lehet a segítségünkre. Ekkor már jobban át kell gondolnunk, hogy miket is termesszünk, figyelembe kell vennünk az éghajlatot, az évszakok változását, azt, hogy még változatosabban és egészségesebben tudjunk táplálkozni, és hosszú távon se legyen csömörünk, hiánybetegségünk, és ne gyengüljünk le.

Megtudhatjuk, hogy melyik évszakban miket érdemes termeszteni, mely növényeket érdemes egymás mellé ültetni, mert segíthetik egymást. Már a gyümölcs- és diófák ültetése is előkerül. És természetesen hosszú távon fel kell készülnünk az öntözésre, így többféle módszert is elmagyaráz nekünk a szerző ezzel kapcsolatban. Azt is át kell gondolnunk, hogy milyen módszerrel termesztjük a növényeinket, magaságyásban vagy szabadföldön, polikultúrás növénytermesztéssel vagy erdőkertészetben.

Részletesen szóba kerül, hogy miként javíthatjuk a talajminőséget komposzttal, és mivel trágyára is szükségünk van, így elkerülhetetlen, hogy különböző állatokat is tartsunk. Ezek kiválasztásáról, tartásáról és tenyésztéséről is sok mindent megtanulhatunk a könyvből. És hát, a túlélésért mindent, így a humántrágya kérdése is előkerül, mik a veszélyei, használjuk-e, és ha igen, hogyan.

Ez után egy még undibb, de érdekes fejezet következik, ami a rovarokról szól. De nemcsak arról, hogyan kell a kártevőket távol tartani a növényeinktől, vagy kiirtani őket. Hanem arról is, hogyan használhatjuk őket táplálékként. Az állataink és igen, saját magunk táplálására is. Még ehhez is kapunk recepteket a szerzőtől. És hát, bármennyire is undorítónak tűnik a gondolat, hogy lárvákat és rovarokat együnk, ezek mind fehérjék, és ha a túlélés a tét, akkor nincs kérdés, rá kell fanyalodni.

A harmadik nagyobb rész már nem a néhány évig tartó termesztésre készít fel, hanem a non-stop, folyamatos termesztésre, amikor már tudjuk, hogy a régi életünk sosem fog visszatérni. Megismerkedhetünk a szukcessziós ültetéssel, hogy folyamatosan legyen mit betakarítanunk és ennünk. Mivel itt már tényleg extra hosszú távra tervezünk, így megtudhatjuk, hogyan kell tárolni a növényeket, valamint megismerkedhetünk az aszalással is.

Hogy a termésszezont meghosszabbíthassuk, részletes segítséget kapunk a hidegház és az üvegház létrehozásához, valamint arról is olvashatunk, hogyan termeszthetünk különböző növényeket a föld alatt.

És persze, hogy legyen mit termesztenünk, fontos, hogy legyen saját vetőmagbankunk. Ezt már mindenképpen a világvége előtt el kell kezdenünk kiépíteni, a könyvből pedig megtudhatjuk, hogyan. Ha mást nem is, azt hiszem, ezt mindenképpen megpróbálom majd létrehozni, legrosszabb (vagyis legjobb) esetben lesz egy klassz kis vetőmaggyűjteményem, amire sosem lesz szükségem.

A könyv végén találtam meg a számomra legfontosabb fejezetet. Ugyanis hogyan készülhetne fel az a világvége utáni élelmiszer-termesztésre, aki egy kis panellakásban lakik, és nincsen saját földterülete... Nos a 9. fejezet választ adott nekem erre a kérdésre, ugyanis megtudhatjuk belőle, hogyan kell gyorsan kis területen kertet építeni, valamint gyűjtögetni. Szalmabálás kiskert, zsákkert, függőleges kertek, illetve gerillakertészkedés elhagyott telkeken, parkokban, ha panellakó vagy, ezek menthetik meg az életedet vészhelyzet esetén.

A könyv végén lévő függelékben végül konkrétan felkészítenek minket három világvégehelyzetre: a hurrikán, az aszály és a radioaktivitás miattira. Az első ebből valószínűleg nem érint minket soha itt, Magyarországon, az aszály viszont már felütötte a fejét itt is, és lehet még rosszabb a helyzet idővel. És hát, van atomerőművünk, meg épül egy újabb, amikről csak remélhetjük, hogy biztonságosak (de hát, ott volt Csernobil is...), meg elég sok bolond, istenkomplexusos vezető uralja most a világot, közülük is bármikor megkattanhat egy, és többen rendelkeznek is atomfegyverrel, szóval a radioaktivitás sem teljesen kizárt.

Tetszett, hogy a szerző tényleg, szó szerint minden apróságra gondolt a témával kapcsolatban, mindent lépésről lépésre, nagyon részletesen és egy átlagember számára is teljesen érthető módon írt le. Az is jó érzés volt, hogy bár elég para gondolat egy világvégehelyzet, olvasás közben mégis úgy éreztem, hogy ha esetleg bekövetkezne, a könyvnek köszönhetően akár még képes is lehetnék túlélni a szeretteimmel. És ez azt jelzi, hogy tényleg úgy adta át a szerző a tudását, hogy azt az élelmiszer-természetéshez egyáltalán nem értő, tudatlan panellakó (lásd én) is felfogja, és meg tudja valósítani. Ha nem egy nagyobb területen, akkor kisebb területeken.

Szóval tökéletesen azt kaptam ettől a könyvről, amiért el akartam olvasni, így 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon hasznosnak találtam ezt a könyvet. A szerző úgy adott át mindent részletesen, hogy azt egy teljesen laikus is megértse, és ha szükséges, meg is tudja a magyarázatok alapján valósítani. Minden apróságra és fontos dologra kitért a kötet, úgy gondolom, semmi nem maradt ki, a szerző olyasmikre is gondolt, amik nekem eszembe sem jutottak volna. A fotók, illusztrációk segítették a megértést, és egy jó adag önbizalmat is öntött belém a könyv, ami miatt úgy érzem, ha eljönne a világvége, elég nagy eséllyel képes lennék élelmet termelni magamnak és a szeretteimnek a könyv segítségével. Szóval tuti, hogy a polcon olyan helyre teszem majd ezt a könyvet, ahonnan vészhelyzet esetén könnyen lekaphatom, és az is biztos, hogy ha esetleg menekülős világvége lesz, az elsők között fogom bepakolni a túlélőcsomagomba ezt a könyvet.

Vagyis 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik nem pánikolnak a világvége miatt, de fel akarnak készülni mindenre a biztonság kedvéért.

Ha kíváncsi lettél, itt megvárásolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Elrejtettük az állomásainkon két a túléléshez fontos zöldség nevét. Találd meg a betűket, tedd őket helyes sorrendbe, és írd be az adott zöldség nevét a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Állomáslista:

Blogturné

12. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 10. Könyv és más

Király Anikó: Az Ordasverem éneke (Az Éjféli Rémmondó 2.) – Blogturné

Végre valahára a kezünkben tarthatjuk Király Anikó Az Éjféli Rémmondó című sorozatának második részét, Az Ordasverem énekét. Kövessük Leventét a Duna angyalához, nyomozzunk Garami Andrással együtt a titokzatos Eleonóra után, legyünk Lili és Dante társai az úton. Legyünk közösen tanúi annak, hogy miként alakul Hedvig és nagymamája találkozása. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, ezt a könyvet totális tévedésből választottam turnéra. Ugyanis, amikor jelentkezni lehetett rá, felmentem a Líra oldalára, elolvastam a fülszövegét, ami nagyon érdekes volt, megnéztem a borítóját, ami kifejezetten tetszett, és rögtön jelentkeztem is rá blogturnézni. A gond csak az, hogy a borítót piciben láttam, és így nem tűnt fel az a két picike kis vonal (II) a közepén, ami azt jelezte, hogy ez egy második rész, a Líra oldalán pedig sem a címnél, sem a fülszövegben nem jelezték ezt. Pár napja kézbe vettem a könyvet, hogy most akkor nekiállok elolvasni, és amikor fellapoztam, és megláttam az elején, hogy első fejezet helyett egy „Ami eddig történt” résszel kezdődik, akkor egy pillanatra megállt bennem az ütő. Mert hát, most mit csináljak? Olvassak el egy második részt, mikor az elsőt még nem olvastam? Érteni fogom? Tudok majd teljes értékű értékelést írni róla? Vagy szóljak a kiadónak és a turnés társaimnak, hogy hát, elcseszerintettem a dolgot?

Nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy úgy döntöttem, elolvasom először az „Ami eddig történt” részt, aztán belekezdek a történetbe, és meglátjuk, mi lesz...

Hála a jó égnek, mintha az író számított volna arra, hogy lesz legalább egy ilyen hülye, mint én, mert a könyv elején részletes beszámolót kaptam arról, mi történt az első részben, és így gond nélkül be tudtam kapcsolódni a történetbe. Ha apróságokról le is maradtam, az maximum a könyv 1%-a lehet, mert mind a szereplőket el tudtam helyezni a sztoriban, mind a cselekményszálakat tökéletesen értettem. Ez amúgy annak is köszönhető, hogy a fejezetekben az író lényegében mindig bemutatta az adott karaktert, mesélt arról, kicsoda, mi történt a múltjában, hogyan kapcsolódik a többi karakterhez, milyen küldetés hajtja éppen, és hasonlók.

Szóval hála a jó égnek, cseppet sem éreztem azt, hogy elvesztem a sztoriban, azt viszont igen, hogy így, a második részt elolvasva nagyon kíváncsi vagyok az első részre is, szóval biztos, hogy meg fogom majd venni valamikor, és utólag pótlom a hiányosságaimat.

Külcsín és kivitelezés

Ahogy már fentebb említettem, a borító nagyon szép lett. A háttér sötétpiros, rajta feketével egy épület és különböző a történethez kapcsolható jelképek vannak, mint például molylepke vagy gombák. Külön ajándékként négy szintén csoda szép, baromi jó stílusban megrajzolt, és a történet hangulatát zseniálisan visszaadó könyvjelzőt találtam, amiket imádok. A könyvjelző-illusztrációk a történethez kapcsolható termékek, cégek hirdetései lényegében, pl. Ottó barát szellemhajtó citromfüves illóolaját ajánlja az egyik, míg a másik a Duna angyalának gyógyító csodakönnyeit. Ez a kis ajándék nagyon kedves, hasznos és szép is egyben, szóval köszönöm.

A könyv kemény borítós, a belső lapok minőségiek, a betűméret pont megfelelő az olvasáshoz akkor is, ha valakinek már romlik a szeme, mint nekem, és mintha a sorköz egy picit tágabb lenne, mint egy átlagos könyvben, ami szintén megkönnyíti az olvasást.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Alapötlet

A történet az 1800-as évek végén játszódik az Osztrák–Magyar Monarchiában, de egy alternatív világban, ahol léteznek természetfeletti lények, furcsa képességekkel bíró gyerekek és felnőttek. És létezik egy Természetfeletti Hivatal, ami különböző módokon kordában akarja tartani ezeket a különleges lényeket és embereket. A sztori lényege nagyon röviden, hogy a természetfeletti lények és képességgel bíró emberek próbálják visszanyerni vagy megtartani a szabadságukat, így vagy rejtőzködnek, vagy különböző terveket hajtanak végre, míg a hivatal vezetői és dolgozói igyekeznek elfogni, megállítani, bezárni, esetleg megölni őket.

Hasonló alapsztorival találkoztam már sok helyen, kapásból a Napernyő Protektorátus és a Stranger Things jutott eszembe, amikben hasonló alapok találhatók. Ám Király Anikónak a stílusával, a különleges történetvezetésével és a szerintem kifejezetten jó karakteralkotásával sikerült egyedivé, újszerűvé és izgalmassá tenni a sztoriját.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

A cselekményről nagyon nehéz írni, mert ezerfelé ágazó. A hangsúly a történetben nem is igazán a cselekményen van, hanem inkább a karaktereken, és minden karakternek megvan a külön küldetése, külön célja, külön cselekményszála. Amik persze mind összekapcsolódnak valamilyen módon, mégis különállóak.

A fejezetek E/3-ban íródtak, és szinte mindegyik fejezet középpontjában másik karakter áll. Van olyan karakter, akinek több fejezet is jutott, és előfordul, hogy az adott fejezetben X karakter a lényeg, de mellette ott van Y mellékesen, a következő fejezetben viszont Y karakter kerül a reflektorfénybe, és X lesz a mellékszereplő mellette.

– Zsófinak nem szabadna kiszöknie – jegyezte meg halkan az idősebb, de a lemondó hangjából ítélve már letett arról, hogy bármiről is meggyőzze a többieket.

– Én inkább azon csodálkozom, hogy visszaszökik. Ha én madárrá változhatnék, a büdös életben nem találkoznék veletek újra.

Erre a megjegyzésére többen felhördültek.

– Ugyan, Márton, egy napot sem bírnál ki nélkülünk.

Ezenkívül időnként visszatérünk a múltba, és bepillantást nyerhetünk a már leégett Ordasverembe, ahol anno a különleges képességgel bíró gyerekek intézete (pontosabban börtöne) volt. Valamint a különböző karakterek gyerekkorát, fiatalkorát is meg-megidézi az író általában visszaemlékezések formájában. Azt nem tudom, hogy ezekről a múltbeli dolgokról volt-e szó, és ha igen, mennyi, az első könyvben, de örültem neki, hogy itt előkerültek, mert egyfelől jobban megértettem ezek segítségével a dolgokat, másfelől mélységet adtak a karaktereknek.

Annak ellenére, hogy karakterről karakterre, cselekményszálról cselekményszálra ugrottunk szinte fejezetenként, mégsem éreztem azt, hogy széttöredezne a történet, vagy ne lehetne követni, ki kicsoda, és mi történik. Ami az író tehetségét jelzi, mert ilyen sok fontos karakter esetén csodaszámba megy, ha nem esik szét egy történet teljesen.

Szóval számomra 5-ből 5 pont.

Karakterek

Ahogy már fentebb írtam, ez egy karakterközpontú regény. Olyan sok főbb karakter van benne, hogy őszintén szólva olvasás közben már nem is számoltam. És mindegyik karakter érdekes! De tényleg, egyet sem tudnék mondani, akinek a fejezetét akár csak egy kicsit is untam volna. Persze voltak kedvenceim (pl. Lantos, Hedvig, Félszemű, Ignác), és akadt olyan, aki kevésbé volt szimpatikus vagy érdekes, sőt, olyan is, aki baromi érdekesnek tűnt, de épphogy csak felbukkant ebben a második részben, és még szívesen olvastam volna róla (remélhetőleg a harmadik részben majd lesz rá lehetőségem), de mindegyik karakter csodásan ki volt dolgozva, és egyikre sem tudnám azt mondani, hogy unalmas vagy rosszul megírt volt.

Lantos az, aki miatt el akarom majd mindenképpen olvasni az első részt is, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, mi is történt pontosan Ordasveremben és Ordasveremmel. Lantos az egyik ott élő gyerek volt, aki eltitkolta, milyen komoly képessége is van, hogy a Természetfeletti Hivatal ne használhassa fel őt a céljaira. Egyébként arra képes, hogy ha valakit megérint, akkor rá tudja kényszeríteni az akaratát, amivel lássuk be, tehet jót, de lehet nagyon komoly fegyver is akár más, akár a saját kezében. Lényegében ő volt a vezér az ordasvermi gyerekek között, de mikor a hely leégett, megszökött. Azóta pedig átlagos embernek tetteti magát, felnőtt, és illusztrátorként dolgozik a Váczi Remete szerkesztőségében. Nagyon érdekes és szerethető karakter, aki fel akarja kutatni a múltja egyik nagyon fontos szereplőjét, akit korábban halottnak hitt. Ignác is hozzá kapcsolódik még gyerekkorukból. Nagyon érdekesnek találtam a múltbeli történetüket, valamint remélem, hogy még a jelenben is összehozza őket újra a sors annak ellenére, hogy Ignác nem igazán szeretné ezt.

Hedvig azért tetszett, mert belevaló lány. Mint megtudtam, az első részben férfi ruhát öltve akart a Váczi Remeténél dolgozni, de kiderült, hogy kicsoda, az apja valami intézetbe küldte, ahonnan megszökött, és ebben a második részben a halottlátó nagymamáját akarja megkeresni, aki évekkel ezelőtt egyik napról a másikra eltűnt az életéből, és Hedvig nem érti, miért. Abban a korban azok a dolgok, amiket Hedvig fiatal nőként tett és tesz, igazán bátornak számítanak.

– Tetten értél. Nem tagadhatom tovább nagyságomat. Az Országházban lenne a helyem, fel is ajánlották, maga Kossuth Lajos.

Hedvig a fejét rázva felhorkantott.

– De hát ő már meghalt.

– Éppen ezért utasítottam vissza – vágta rá Félszemű. – Szellemekkel nem alkuszunk. Nem lehet megbízni bennük.

– Úgy gondolom, a hiányzó szemed miatt több hely marad a fejedben az ostobaságokra.

Félszemű pedig sokat szenvedett, titokzatos karakternek tűnt, akinek mindennek ellenére jó lelke van, és akinek a szála ebben a könyvben elég izgalmas pontnál szakadt félbe egy női ruhába öltözött férfi társaságában egy sikátorban. Szóval nagyon érdekelne, hogy mi lesz vele ezek után.

A Fausztusz családnak is nagyon fontos cselekményszála van. A családfő, Mihály irányítja most a Természetfeletti Hivatalt, a bátyja, András pedig egy norára vadászik, aki viszont el akarja pusztítani a hivatalt, meg akar szerezni egy titokzatos és nagyon fontos bestiáriumot, és meg akarja gyilkoltatni Ferenc Józsefet. Ebben a szálban vannak titkok, összeesküvések, kalandok és izgalmak, és még egy kis nyomozás is.

Még rengeteg izgalmas karakter van a sztoriban, de nem akarom mindegyiküket külön bemutatni, mert akkor elég hosszú lenne ez a bejegyzés.

De nekem ez is 5-ből 5 pont.

Lezárás

A történet Hedvig fejezetével zárul, de az előtte lévő fejezetben egy rémálom teszi érdekessé ennek az utolsó fejezetnek a végét. Az egyik karakter ugyanis megálmodja, hogy milyen veszély vár azokra, akik azon a hajón tartózkodnak éppen, amin Hedvig is. De hogy az álom valóra válik-e, baja esik-e valakinek, az a harmadik kötetre marad, ugyanis kaptunk egy nagyon izgalmas pillanatban lezárt függővéget.

Ami hát, olvasóként kicsit frusztráló, mert most azonnal olvasnám tovább a történetet, de íróként jó írói fogás, pont azért, mert így az olvasók extrán kíváncsiak a folytatásra.

Szóval 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Annak ellenére, hogy én hülye kihagytam az első részt, és csak egy tévedés miatt került a kezembe a második, nagyon-nagyon élveztem ezt a második kötetet. Szerintem szinte mindent értettem benne, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy az első rész hiánya miatt valami nem állna össze a fejemben. Tetszett a cselekmény, és érdekesnek találtam a történet világát is, de a középpontban a jól kidolgozott, nagyon összetett karakterek álltak, akik tényleg mindannyian érdekfeszítőek voltak számomra. Biztos, hogy be fogom szerezni az első könyvet, hogy pótoljam utólag a hiányosságaimat, és az is biztos, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra.

Szóval összességében 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik egy egyedi stílusú, minőségi nyelvezetű, jól kidolgozott világú, összetett és érdekes karakterekkel teli történetet szeretnének olvasni. És bár ez a második rész önmagában is érthető, azért ti kezdjétek az elsővel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az Ordasverem éneke című kötet a sorozatnak már a második része, így a karaktereket régi kedves ismerősként köszönthetjük. A játékban most rájuk koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy nevet, de a betűi sajnos a nagy kavarodásban összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint a megfelelő sorba beírni, hogy melyik szereplőre gondolhattunk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Betűk a játékhoz: 

Totó tabár

Állomáslista:

Blogturné

12. 03. Csak olvass!

12. 05. Könyv és más

12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út