A Blogturné Klub bloggerei belevetették magukat C. G. Drews gótikus bestsellerébe, hogy megismertessék veletek ezt a nem hétköznapi és kifejezetten borzongató történetet. Tarts velünk, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
Megesett már veled, hogy olyannyira elnyelt a fantáziád vagy egy álmod, hogy miután magadhoz tértél, egy pillanatig fogalmad sem volt róla, mi kitalált, és mi valóságos? Nos a Ne engedd be az erdőt! című könyvnek a két főszereplője hasonló helyzetbe kerül. Ahogyan mi, olvasók is. Miközben az oldalakat faljuk, végig azon pörög az agyunk, hogy ez most tényleg megtörténik, vagy csak valamiféle őrült képzelgésbe kerültünk bele. Bárhogy is van, ez a történet szó szerint beszippantja az embert, és tekergő gyökérként fúrja bele magát az elméjébe.
Amikor a természet meg akar ölni
Mint kiderült, az ehhez hasonló történeteket botanikai horrornak nevezik, bár ezt a könyvet szerintem egyben a testhorror kategóriába is betehetjük. A két főszereplő, Andrew és Thomas ugyanis rájön, hogy a bentlakásos iskolájuk melletti erdőt szörnyek szállták meg. Ezek azonban nem egyszerű szörnyek, hanem pontosan úgy néznek ki, mint ahogyan Thomas lerajzolta őket Andrew gótikus horrortörténeteinek illusztrálásaként. Fából, mohából, gombákból, földből, csontokból, rothadó húsból és hasonló csodás dolgokból állnak, és embereket gyilkolásznak brutális módokon. Csak a két fiú tud a létezésükről, így nekik kell rájönniük, hogyan ölhetik meg végleg a szörnyeket, mielőtt még több embert bánthatnának, és végül velük is végezhetnének.
Emlékeim szerint korábban még sosem olvastam vagy láttam sem botanikus horrort, sem testhorrort, de az biztos, hogy nagyon ijesztő és borzongató még könyvként is. Olvasás közben többször is elszörnyedtem azon, miféle sebeket ejtettek a szörnyek a két fiún és a többi áldozatukon, és miféle groteszk változások történtek főképp Andrew testében ennek köszönhetően. Nagyon élveztem ezt a történetet, ahogyan horrorfilmeket is mindig imádtam nézni, de ettől függetlenül egy-két jelenettől konkrétan hányingerem lett olvasás közben, és lezsibbadt a teljes testem. Szóval ha valaki nem bírja a durva sebeket, csonkításokat és hasonlókat, annak nem biztos, hogy jó ötlet elolvasni ezt a könyvet.
De aki képes kezelni ezt, az szerintem nagyon fogja élvezni a történetet. Mert sötét, ijesztő, libabőrös lesz tőle az ember, kikerekedik a szeme, és mégsem tudja letenni a könyvet, míg a végére nem ért.
Tetszett amúgy, hogy bár a szörnyek mind erdei természeti dolgokból álltak össze, mégis mennyire sokszínűek voltak. Akadtak hatalmas, agancsos lények, de egészen apró rovarszerű rettenetek is.
Kérdés kérdés hátán
A történetben több érdekes felvetés is van, amiken olvasás közben az ember a fejét törheti. Az első alapvetően az, hogy vajon a szörnyek valóban léteznek-e, vagy csak a két fiú (vagy egyedül Andrew) fantáziái, amivel valami traumát akarnak feldolgozni. A második Andrew ikerhúgával, Dove-val kapcsolatos, akiről végig érezni, hogy valami nem igazán stimmel vele. A harmadik, hogy ha a szörnyek valóságosak, akkor vajon tényleg Thomas rajzai keltették-e életre őket. A negyedik pedig, hogy Thomas valóban Dove-ba szerelmes-e, ahogyan azt Andrew hiszi, vagy csak nem veszi észre, hogy a fiú őt szereti.
Ebből az utolsó három kérdésre szinte azonnal volt egy megérzésem, bár a Dove-val kapcsolatos titok esetében ezt sikerült megingatni egy érdekes fordulattal. Természetesen, hogy jogosan, vagy sem, azt nem árulom el nektek, majd kiderül, ha elolvastátok ti is a könyvet.
Az első kérdésen viszont, hogy az egész szörnyesdi valóság-e, vagy sem, még most is töröm a fejemet. Olvasás közben végig kerestem a bizonyítékokat, ami nagyon szórakoztató volt. De még most is több elméletem van, és lényegében mindegyiket alá tudnám támasztani hihetően. Talán ennek a könyvnek pont ez volt a lényege, hogy ne tudjunk biztosat, és mindegyik lehetőségről elhiggyük, hogy akár igaz is lehetne.
Akad még egy pluszkérdés, mégpedig az, hogy vajon a történet maga miként zárult le. Ezzel kapcsolatban nem nagyon tudok bővebbet mondani, mert az mindenképpen spoileres lenne, de nagyon izgalmas, hogy a regény végét többféleképpen is lehet értelmezni, és mindegyik értelmezés logikus a maga módján.
Kreativitás – menedék vagy őrület
Andrew gótikus horrorsztorikat ír, Thomas pedig ezekhez rajzol sötét és ijesztő illusztrációkat. Mindketten imádnak elmerülni a saját és egymás művészetében. A szörnyek megjelenése előtt ez egyfajta menedék a fiúknak, ahol egyedül és kettesben is biztonságban érezhetik magukat, és megnyílhatnak a másik előtt.
Thomas a bántalmazó szülei elől menekül a rajzolásba, Andrew pedig a saját szexualitását (aszexuális) és a Thomas iránti titkos szerelmét rejti el a történeteiben, valamint az iskolai bullyingot és a pánikrohamait próbálja feldolgozni velük. Vagyis alapvetően mindkettejük lelkén van már jó pár seb a szörnyek megjelenése előtt is, így könnyen elgondolkozik azon az ember, hogy vajon ezek a sebek mennyire mélyek, kihatnak-e a pszichéjükre annyira, hogy egy közös fantáziavilágot alkossanak önmaguk számára.
A szörnyek megjelenése után viszont Thomas azt hiszi, a rajzai keltik életre a borzalmakat, ezért fel akarja adni azt a dolgot, ami Andrew mellett a legfontosabb számára a világon, a rajzolást. A menedéke hirtelen veszélyessé és ijesztővé válik.
Ez a kettősség szépen bemutatja a valóságot szerintem. A művészet, a kreatívkodás lehet egyfajta mankó, segítség ahhoz, hogy feldolgozzuk a traumáinkat, vagy egy időre elvonuljunk a világtól és a gondjainktól. Ám ha maga a művészet válik az egész világunkká, és nem marad semmi más, onnantól már akár káros is lehet ránk nézve. Kell egyfajta egészséges egyensúly, amiben el tudunk vonulni a fantáziánkba, de vissza is tudunk jönni onnan. Amiben ha élvezzük is a művészetünket, különbséget tudunk tenni valóság és kitaláció között.
Olvasás közben sokszor eltöprengtem azon, hogy vajon én képes lennék-e valami trauma miatt ilyen szinten belemerülni a fantáziavilágomba, mert nagyon be tudok zárkózni néha a fejembe. És őszintén szólva, fogalmam sincs. De ha egyszer megőrülnék, remélem, nem szörnyeket hallucinálnék, hanem inkább aranyos tündéreket, unikornisokat, esetleg a kedvenc karaktereimet a kedvenc sorozataimból, filmjeimből, könyveimből. 😅
Egyébként nagyon jó ötlet, hogy a könyvben ténylegesen is megtalálhatjuk Andrew néhány meséjét, valamint Thomas néhány rajzát. Ezek nagyon feldobják a kötetet, és kicsit oldják az emberben a történet okozta stresszt is.
Szerelem vagy toxikus kötelék?
Andrew és Thomas kapcsolata elsőre aranyosnak tűnik még akkor is, ha nem lehetünk biztosak benne, hogy Thomas viszontszereti-e Andrew-t, vagy csak barátként kötődik hozzá nagyon. Aztán ahogy haladunk előre a könyvben, egyre több sötét gondolat kerül elő. Andrew sokszor tesz elég furcsa, sorozatgyilkosokhoz is passzoló kijelentést arról, hogyan bántaná, ölné meg Thomast, csak azért, hogy örökre beleolvadhasson, a részévé válhasson, és hasonlók. És egy teljes mesét is ír lényegében arról, hogy kivágja a saját szívét, és odaadja Thomasnak. És olvasás közben valahogy azt érezni, hogy ez nem biztos, hogy csak egy mese. Talán tényleg képes lenne valami hasonlót tenni.
Thomas is egyre több megjegyzést tesz arra, hogy Andrew-ért képes lenne bármit megtenni, akár ölni és meghalni is. És esetében is érezni, hogy nem a levegőbe beszél, és nem is feltétlenül csak szörnyeket gyilkolna le Andrew védelmében.
Szóval, igen, a kapcsolatuk és az érzéseik nagyon erősek egymás iránt, vannak nagyon cuki, romantikus pillanataik, és vágytam is rá, hogy egymásra találjanak, megmentsék egymást, boldogok lehessenek együtt. De azért azon is elgondolkoztam, hogy az érzéseik talán időnként átlépik azt a bizonyos határt szerelem és toxikus függőség között.
A sötétség, ami elnyel
Ez egy igazán sötét, hátborzongató sztori, ami tele van titkokkal és szörnyekkel. Annak ellenére, hogy a testemből negatív fizikai reakciókat váltott ki (enyhe hányinger, libabőr, megfeszülő izmok stb.), az agyamat teljesen beszippantotta, konkrétan másfél nap alatt elolvastam, mert képtelen voltam letenni. Egyszerűen tudni akartam, mi a fene történik itt, mi a valóság, és mi a fantázia. Andrew-t és Thomast nagyon megkedveltem annak ellenére, hogy ők is néha elég beteg dolgokat mondtak és tettek. De a traumáik miatt képes voltam együttérezni velük.
🤯 🤯 🤯 🤯 🤯 5/5 – Szerintem még napokig azon fogok gondolkozni, vajon mit is jelentett pontosan a könyv legvége, mi is az igazság.
🔥🔥🔥 5/3 – Bár csak tinédzserekről beszélünk, ezért valódi szexuális izzást nem nagyon láthatunk köztük a könyvben (aminek egyébként én személy szerint örülök), főképp, hogy Andrew aszexuális is, de érzelmileg mégis érezni lehetett köztük a bizsergést, a köteléket.
🤧5/1 – Bár történnek szomorú, megrázó dolgok a könyvben, azok inkább szorongást váltottak ki belőlem, könnyeket nem csiholtak a szememből.
💔💔💔💔 5/4 – A szívemet viszont sikerült összetörni, mert ezek a srácok lelkileg és pszichésen nagyon megszenvedték ezt a történetet, akár valósak voltak a szörnyek, akár nem. A történet legvége pedig, mivel kétértelmű, szintén kicsit fájt a lelkemnek, mivel hajlok afelé a vég felé, ami megrázóbb.
🍵 5/1 – Bekuckózós, teázós kikapcsolódáshoz nem ajánlanám, mert ahhoz túl ijesztő történet. Hacsak nem valami nyugtatóteát iszik valaki, mert arra nekem is nagy szükségem lett volna néha egy-egy borzongató résznél.
💀💀💀💀💀5/5 Összességében viszont imádtam ezt a könyvet, mert horrorrajongóként teljesen be tudott szippantani úgy, hogy közben adott valami újat is.
Ha kíváncsi lettél a könyvre, itt megvásárolhatod:
Nyereményjáték:
A Ne engedd be az erdőt! egy újkori klasszikus a botanikaihorror-kötetek között. Most olyan kötetekből idézünk, amik szintén a botanikai horror kategóriájába sorolandóak. A feladatod, hogy felismerd, mely könyvből idézünk, és beírd a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„A félelem olyan, mint egy fátyol, amelyen keresztül minden valami másnak látszik: veszélyt és fájdalmat sejtek mindenütt.”
Állomáslista:
07. 29. Hagyjatok! Olvasok!
07. 31. Könyv és más
08. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 03. Sorok Között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése