~ Sárga könyves út ~

2024. január 31., szerda

Bauer Barbara: Vörös posztó – Blogturné



A Jaffa Kiadó jóvoltából múlt év végén megjelent Bauer Barbara legújabb regénye, a Vörös posztó. Ezúttal három bloggerünk követi végig négy generáció titkokkal teli életét. Ha velünk tartotok, a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Több könyvet is olvastam már Bauer Barbarától, és mindegyik igazán tetszett, úgyhogy gondoltam, ennek a regénynek is adok egy esélyt. És nagyon jól tettem! Ez volt eddig a kedvenc könyvem az írótól, olyannyira tetszett, hogy még festésre is ihletett a történet. A képet megmutatom majd nektek lejjebb. 😊


Véleményem a könyvről

A történet főszereplője, Laura egy középkorú nő, akinek van egy férje és három fia. Látszólag az élete tökéletes, ő maga is mindig azt hangoztatja, hogy boldog, és nincs semmi baja. Aztán egy nap bemegy a dédnagymamája kiállításának ügyét intézni egy galériába, ahol elájul. A galéria tulajdonosa, Ádám karjaiban tér magához, aki megmutatja neki a kiállítással kapcsolatos terveit. Miközben együtt végignézik a dédnagymama festményeit, és meghallgatják a képekhez írt történeteit, Laura rájön, hogy az élete mégsem annyira tökéletes, mint azt el akarta hitetni magával is és mindenki mással is. A generációkon átívelő traumák mellett a családja működési mechanizmusa is megbetegíti a lelkét és a testét is.

Őszintén bevallom, nem tudom, mivel kezdjem, mert a könyvnek szinte minden egyes mondata olyan gondolatokkal van tele, amik azonnal beindítják az ember agyát. Ez egy tökéletes összerakott regény. Minden egyes szó, amit az oldalakra leírtak, nagyon fontos. Miközben az ember olvassa Laura történetét, egyfolytában a saját életén gondolkozik, és vagy ezerszer világosodik meg, míg a könyv utolsó mondatához nem ér.

Laura generációs utazása alatt olyan témák kerülnek elő, amiket bármelyikünk át tud érezni, mert a legtöbb családban történnek/történtek hasonlók. A legnagyobb álmunkról és így a valódi énünkről való kényszerű lemondás; nemi erőszak; a naivság és jó lélek kihasználása; elhanyagoló, szeretni nem tudó szülők; férj, aki szeret, de fogalma sincs róla, hogyan tegyen boldoggá; gyerekek, akik 24 órás szolgának nézik az anyjukat; gyerekek, akik nem lehettek sosem gyerekek, mert kénytelenek voltak a szüleik szüleivé válni, és még sorolhatnám...

Laura lényegében bármelyikünk lehetne, mert mindannyiunknak vannak generációs és saját traumáink is, amiket képtelenek vagyunk feldolgozni, még magunk előtt is eltitkoljuk őket, egyszerűen azért, hogy túléljünk. Mindennek ellenére irigyeltem kicsit Laurát, méghozzá azért, mert találkozott Ádámmal. Ádám a saját traumája és a dédnagymama történetének köszönhetően látja meg azt, mi van igazából Laurában. És ahelyett, hogy legyintene, ez nem az ő baja, szívügyének érzi, hogy segítsen Laurának rádöbbenni a múlt titkaira és a múlt jelenbeli hatásaira.

– Ezt nem ígérhetem meg.
– Mit is?
– Ha meg kell mentenem, nem hagyom magára. Mi lesz, ha váratlanul betör egy szökőár?
– Itt, a belvárosban?
– Bármi megtörténhet – tárja szét a karját, és tudom, hogy megint viccel.

Nagyon tetszett, hogy bár az első pillanattól az utolsóig ott volt a kémia Laura és Ádám között, nem lépték át azt a határt, amivel Laura már végzetes hibát követett volna el a házassága szempontjából. Érezni lehetett, hogy a gondok ellenére szereti a férjét, és a férje is szereti őt, úgyhogy ennek örültem. Persze kicsit sajnáltam is, mert Ádám a kora ellenére nagyon vonzó férfinak tűnt, főképp személyiség tekintetében. És jó embernek, aki megérdemelné a boldogságot.

A regény felváltva meséli el Laura galériabeli önismereti és megvilágosodási útját, valamint a dédnagymama által a festményekhez megírt családtörténetet. A visszaemlékezések teljesen más stílusban íródtak, mint a Laura jelenében játszódó fejezetek, ami nagyon tetszett. Így teljesen elkülönült egymástól múlt és jelen. Érdekes volt végigkövetni a dédnagymama, a nagymama és az anya életét, látni, hogy melyikük mitől szenvedett, melyikük milyen hatással volt a következő generációkra. A nagymamával történtek borzalmasak, mellette talán még az anya élete volt a legrosszabb. Amikor nem szeret az anyád, sőt, semmibe vesz, annál szörnyűbb dolog nem is történhet egy kisgyerekkel. Teljesen megérettem, a nagymama miért viselkedik így, de őszintén sajnáltam azt a kicsi lányt, akinek anyai szeretet nélkül kellett felnőnie.

Leginkább mégis a dédnagymamával és Laurával tudtam azonosulni, mert az ő traumáikat, ha nem is ugyanilyen módon, de én is megtapasztaltam. Tudom, milyen az, amikor valamit szívből szeretsz csinálni, amikor ki tudsz teljesedni valamiben, aztán az élet megfoszt ettől. És tudom, milyen az, amikor valaki lelki manipulációval próbál elérni valamit nálad (esetemben több ilyen rokon is volt már).

– De mi lenne, ha egyszer azt mondaná, eleget néztem, hogy búvárkodtok, most nézzük meg Párizst. Mindig csend van, de most hadd szóljon a zene, most nem akarok főzni, hanem menjünk el oda, ahol a legjobb croissant-t sütik. És ma kikapcsolom a mobilomat, és mezítláb mászkálok egy parkban, és nem tudom, mikor jövök, és ne kérdezzétek, hogy miért. Csak. Mert ezt szeretném. Mert erre vágyom, mert ez tesz boldoggá. És ha benneteket nem tesz boldoggá, hogy jól érzem magam, akkor basszátok meg!
Már zokogok.
– Gondolom, most az jár a fejében, hogy ezt nem teheti meg. Mert a férje nem árult zsákbamacskát, mert a gyerekekkel úgy alakította ki, ahogy, és ha most hirtelen előállna mindezzel, nem értenék, azt hinnék, lázad, vagy az egésznek a klimax az oka, és talán komolyan sem vennék. Vagy ami még rosszabb, bár gyanítom, nincs alapja, csak a maga fejében, azt gondolja, hogy akkor nem lesz szerethető. Hisz magának az a dolga, hogy boldoggá tegye őket.

Egyetlen dolog volt, amit furcsálltam kicsit a történetben. Mikor én már rég tudtam, hogy mi történt a nagymamával a múltban, Laura még mindig azon tűnődött, hogy vajon mi lehet a nagy titok. Bár magamnak próbáltam azzal magyarázni, hogy tudta ő, csak önmagának is hazudva elfojtotta ezt a tudást...

Nagyon ötletes volt, hogy sms-ek, telefonok és egy véletlen találkozás által nyerhettünk bepillantást Laura családi életébe. Érdekes volt, hogy mennyi mindent meglehet tudni az emberről és a családjáról ilyen rövid üzenetváltásokból, beszélgetésekből. Minden probléma ott volt ezekben teljesen nyilvánvalóan.

A történet végével is teljesen elégedett voltam, szerintem pont úgy zárult, ahogyan kellett. A karakterek számára is, és számomra, az olvasó számára is.

A festményem a négy generációról, dédnagymamáról, nagymamáról, anyáról és lányáról

Hogy tetszett ez a könyv?

Engem minden szava megfogott, rengeteget gondolatot váltott ki belőlem, és még meg is ihletett.

Szóval összességében IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM ezt a könyvet!


Kiknek ajánlom a könyvet?

Lényegében mindenkinek. Mert szerintem mindenkinek vannak olyan családi vagy egyéni traumái, aminek az feldolgozásában kicsit segíthet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A játék során az lesz a feladatotok, hogy a blogjainkra kitett idézetek alapján kitaláljátok, Bauer Barbara mely korábbi könyvéből valók. Írjátok be a könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Idézet a játékhoz:

„– Nyomtatott betűvel szárnyra kel a gondolat, a gondolat, ami összefűzi azokat, akik összetartoznak, akiket a múltja összeköt.”


Állomáslista:

01. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út
02. 02. Szembetűnő
02. 04. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. január 30., kedd

Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna – Blogturné



Mörk Leonóra A Hellinger-Madonna című könyve szemet gyönyörködtető, új és bővített kiadásban jelent meg újra a Jaffa Kiadó kínálatában. Tartsatok velünk egy képzeletbeli utazásra Németországba, ismerjük meg közösen a Madonna-kép rejtélyét, és merüljetek el velünk a regény világában. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.


Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban olvastam már Mörk Leonórától többször is, és nagyon tetszett a stílusa, de az a két regény, amit olvastam tőle, a múltban játszódó, történelmi szálakkal átszőtt romantikus volt, míg ennek a regénynek a nagy részében a 21. században tartózkodunk. Szóval kíváncsi voltam rá, hogy hogyan ír a jelenről.


Véleményem a könyvről

Kata művészettörténészként dolgozik Pesten. A szakmájában sikeres, de a kapcsolatai sorra tönkremennek. Hogy rájöjjön, mi a probléma vele, elmegy egy családállításra, ahol fény derül rá, hogy a dédnagymamája valami titkot őrizgetett előtte. Az van kihatással egy generációs trauma miatt arra, miként viselkedik a férfiakkal való kapcsolataiban. Egy eltűnt családi örökség nyomába ered, és egészen Németországig jut, ahol megismerkedik a családi festmény új tulajdonosával, Johannesszel. A férfi, bár a festményt nem akarja visszaadni Katának, felkéri őt, hogy restaurálja azt. Kata elvállalja, mert úgy érzi, a festmény által fényt deríthet arra, mi történt a dédnagymamájával.

A történet két idősíkon játszódik, a szöveg pedig három részből áll. Az első rész a jelenben játszódik, Kata E/1-ben meséli el nekünk, mi történik vele a családállításon, hogyan bukkan rá a dédnagyapja által festett képre, ami a dédnagymamáját és a nagymamája akkor még csecsemő fiútestvérét ábrázolja, hogyan utazik ki Németországba, és mi is történik ott vele Johannes, a kép új tulaja otthonában.

A középső rész az 1500-as években játszódik Wittenbergben. E/3-ban bepillantást nyerhetünk Cranach udvari festő otthonába, ahol Matthias, a festő egyik növendéke összeismerkedik egy titokzatos, fiatal, állapotos nővel, a mester pedig megbízza őt a nő portréjának megfestésével.

A harmadik részben visszatérünk a jelenbe, megtudjuk, hogy miként is kapcsolódik Matthias portréja Kata nagyapjának festményéhez, kiderül a dédnagymama titka, és persze Kata és Johannes szerelmi szála is tovább alakul.

Az első rész hamar beszippantott. Nem igazán hiszek a családállításban, abban, hogy vadidegenek ösztönből elő tudják adni, mi is a problémád xy rokonnal úgy, hogy nem ismerik sem őt, sem téged (maximum ráhibázhatnak, ha olyan dolgot játszanak el, ami sok emberrel megtörténik). Abban viszont hiszek, hogy a nem túl távoli rokonok a viselkedésükkel, személyiségükkel önkéntelenül is átadnak nekünk félelmeket, örömöket, egyéb érzelmeket, és így ezeket az érzelmeket mi is átérezhetjük, kihathat az életünkre akár tudat alatt is. Bár azt nagyjából sejtettem, mi történhetett a dédnagymamával, azt nem tudtam, miként kapcsolódik a múltbeli eseményhez a dédpapa, valamint Matthias festménye. Úgyhogy a kapcsolódási szálra nagyon kíváncsi voltam.

Kata szenvedélyét a munkája iránt, a múlt kutatása iránt teljesen át tudtam érezni. Ahogyan azt is, hogy falakat emel maga köré, és nem nagyon engedi át rajta a férfiakat. Ez még a dédnagymama történet nélkül is teljesen érthető viselkedés sajnos, mert az ember maga is épp elég aprócska traumát szenved el nőként ebben a férfiak irányította világban, és emiatt nehéz megbízni valaki másban.

Imádtam, hogy bepillantást nyerhettünk Kata munkája által a restaurátorszakma rejtelmeibe. Mindig érdekes megismerni egy olyan szakma titkait, ami alapból érdekli valamelyest az embert. És amikor kiderült, hogy a festményen van valami szakadás, ami mögött lapul valami titok, alig vártam, hogy Kata végre megtisztítsa a festményt, és rájöjjünk, mi is rejtőzik ott.

Johannes kezdeti viselkedése Katával elbizonytalanított, a múltját először megismerve, vártam, hogy vajon mi derül még ki róla. Aztán ahogy haladt előre a szerelmi szál, rájöttem, hogy ha volt is valami (én elsősorban munkamániára gondoltam) probléma Johannes és az első felesége között, az Kata és az ő alakuló kapcsolatában már nem áll fenn. Lehet, hogy a volt feleségével egyszerűen csak nem voltak egymáshoz valók, a nő hamarabb rájött erre, és bátrabb volt lépni.

Szóval Johannes a kezdeti gyanakvásom ellenére szimpatikus férfinak bizonyult. Nagyon tetszett, ahogyan Pippivel (a szomszédban lakó nő unokája) bánt, és Katával is igazán rendesen viselkedett a kezdeti furcsaságok után. Kíváncsi voltam, vajon ha komolyra fordul a kapcsolata Katával, hogyan oldják meg a költözés problémáját, és az egyéb felmerülő gondokat. Annak örülök, hogy az író meg merte mutatni Johannes gyenge pontjait, az önbizalomhiányát, hogy a feleségével történtek után szerethetetlennek hiszi magát. Nem szeretem a tökéletesnek megalkotott férfikaraktereket, mert nem tűnnek valódinak, de Johannesről el tudnám képzelni, hogy a valóságban is létezik.

Amikor átléptünk a második részbe, egyetlen pillanatig bosszús voltam, mert nagyon szerettem volna továbbolvasni Kata történetét. De alig néhány perccel később már annyira bevonzott Matthias 1500-as évekbeli szála, hogy a bosszúságom teljesen el is párolgott.

Miközben hazafelé száguldunk az autópályán, az a sok nő jár a fejemben, akiket valaha megerőszakoltak. Vajon miért arról szól az emberiség története, hogy a férfiak úgy gondolják, joguk van hozzányúlni egy nőhöz, akár akarja, akár nem? Miért mindig a nőknek kell megfizetniük a háború, a részeg mámor, a férfifrusztráció árát? Miért számít az ilyesmi sok helyen még ma is megbocsáthatónak? Mi az, hogy az illető még feldolgozást is nyer? Eltelt ötszáz év, ezer év, és mégis szinte nincs olyan hét, hogy ne érkezne hír egy újabb erőszakos esetről. Utána meg vége-hossza nincs az áldozat hibáztatásának: miért ment oda, miért öltözködött így, miért beszélt úgy, miért viselkedett amúgy? (...) Holott ha egy nő nemet mond, az nem, akármikor és akármilyen körülmények között mondja! Igaza van Johannesnek, az nem igazi férfi, aki csak kényszerrel tud szexre bírni egy nőt!

Itt is nyilvánvaló volt számomra, hogy mi történt Magdalenával, csak azt nem tudtam, hogy ki a tettes. Az biztos, hogy a nevelőapja alapvetően olyan alak, aki egy békepártiból is kihozza a vágyat, hogy képen vágja egy vas palacsintasütővel. Tipikus hímsoviniszta, bántalmazó, elnyomó seggfej. Aztán gyanús volt még Léna mostohabátyja is, amikor megemlítették a létezését, és vártam, hogy több is kiderüljön róla, milyen természetű férfi (az apja után nem számítottam túl sok jóra). És persze az is eszembe jutott, hogy egy idegen városlakó bántotta. A története eléggé szívszorító és megrázó volt. Féltem tőle, hogy Matthias miként fog reagálni, ha mindent megtud, mert azokban az időkben szinte mindig a nőket hibáztatták mindenért.

Annyira megkedveltem Matthias és Lena történetét, hogy amikor a harmadik részben visszatértünk Katáékhoz, pontosan ugyanazt éreztem, mint a második rész elején. Egy pillanatig bosszús voltam, hogy kiszakadtam a történetükből, aztán néhány mondat után örültem neki, hogy folytathatom a jelenbeli szálat.

Igazából a két idősík miatt olyan volt kicsit, mintha egy 2 in 1 könyvet kaptam volna, amiben két kerek egész történet is található, csak éppen ez a két kerek egész történet egymással is összefügg.

A két festménnyel kapcsolatos művészettörténeti titok, ami végül kiderül, nagyon érdekes volt. Szeretem az ilyen kis rejtett utalásokat a különböző alkotásokban, amiket csak az tud értelmezni, aki ismeri az adott jelképet, történelmi eseményeket, mondákat stb. Az, hogy végül egy híres magyar író is része lesz a rejtély megoldásának, nagyon ötletes volt. Mörk Leonóra igazán profi abban, hogy a valós történelmi tényeket és az általa kitalált fiktív dolgokat úgy vegyítse, hogy az érdekes és az olvasó számára hihető legyen.


Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon szeretem Mörk Leonóra stílusát, és azt, ahogyan a történelmi tényeket fiktív dolgokkal vegyíti. Kata, Johannes, Matthias és Lena is nagyon szerethető karakterek voltak, és a jelen, valamint a múltbeli idősík története is teljesen beszippantott és lekötött.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik, ha történelem és fikció, romantika és egy kis nyomozás keverednek egymással.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, a könyv középpontjában egy festmény áll. Így ebben a játékunkban mi is a festészetre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik festő készítette azt.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:

01. 23. Csak olvass!
01. 26. Szembetűnő
01. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. január 28., vasárnap

Hulej Emese: Unoka a Gerbeaud-házból – Blogturné



Hulej Emese egy neves család leszármazottjának történetén keresztül kalauzolja végig az olvasót a boldog békeidők Budapestjétől a 21. század első évtizedéig. Az életrajz főszereplője Elischer Edith, Gerbeaud Emil unokája. Vajon olyan édes és könnyed volt a legendás cukrász és családjának élete, mint ahogy elsőre gondolnánk? Tarts a Blogturné Klub három bloggerével, s ismerd meg Edith történetét! A turné végén a Jaffa Kiadó jóvoltából tiéd lehet a könyv egy példánya.


Miért választottam ezt a könyvet?

Bár az írótól korábban még semmit nem olvastam, eddig még mindig bejöttek a Jaffa Kiadó történelmi hátterű, romantikus könyvei. A fülszöveg alapján pedig egy olyan korszakról és egy olyan családról szólt a könyv, ami érdekesnek tűnt.


Véleményem a könyvről

Amikor belekezdtem a könyvbe, őszintén bevallom, egy kicsit meglepődtem. Mert a fülszöveg alapján regényre számítottam, helyette viszont egy életrajzi írást kaptam. Ezek után félve kezdtem el olvasni a könyvet, mert nem tudtam, mennyire fog lekötni lényegében számomra teljesen idegen emberek élete nem regényszerűen megírva. De azt kell hogy mondjam, nagyon hamar beszippantottak az oldalak, és érdeklődve olvastam a Gerbeaud családról és azon belül is Edithről.

Nagyon tetszettek a könyvben található régi fotók, mert a segítségükkel pontosan el tudtam képzelni az adott helyeket, embereket.

A könyv nem csak és kizárólag Edith életét mutatja be, hanem visszamegy egészen a nagyszülőkig. Végigkövethetjük, hogyan vette át Gerbeaud Emil azt a cukrászdát, amit aztán kemény és minőségi munkával világszínvonalúvá emelt a családja segítsége által. Bár ez a rész is nagyon érdekes volt, eleinte mégis azon gondolkoztam, hogy ha elvileg a könyv Edithről szól, akkor miért mások életébe megyünk bele ilyen mélységekben. Aztán Edith történetéhez érve rájöttem, hogy valószínűleg azért döntött így az író, mert a nagyszülők és egyéb rokonok története, személyisége sokat hozzátett Edith személyiségéhez. Azáltal, hogy megismerhettük őket, Edithet is jobban megérthettük.

A pazarlás bűn, legyen szó az ebéd maradékáról, feslett szegélyű fehérneműről vagy az időről. A családi gondolkodást mélyen áthatotta az iparos szemlélet, a józanság, annak tudata, hogy a sok tárgy, a szép otthon, a számos lehetőség egyetlen forrása a sikeres üzlet. Az pedig sok munkán, figyelmen és nagy alázaton alapul. Mindig gondolkodni kell, méghozzá előre gondolkodni, újítani és őrizni egyszerre.

Tetszett, hogy az író nem akarta tökéletesnek lefesteni a családot és Edithet. Voltak olyan gyereknevelési elveik, amikkel nem értettem egyet, de azt imádtam, hogy a lányokat nem vették semmibe, mint ahogy abban a korban ez szokás volt, hanem taníttatták őket, hagyták, hogy maguk hozzák meg a döntéseiket arról, mihez akarnak kezdeni az életükkel, kihez akarnak férjhez menni, akarnak-e egyáltalán, és mikor. Látszott, hogy mennyire szeretik a gyerekeket, egymást, és mennyire összetartó az egész család. Volt néhány elejtett mondat is, amiből látszott, hogy a házi alkalmazottaikkal nagyon jól, szinte barátian bántak, viszont a cukrászda alkalmazottaival nagyon szigorúak voltak. Szóval a cukrászdában nem szívesen lettem volna az alkalmazottuk. A süteményeik viszont biztosan nagyon finomak lehettek, nem véletlen, hogy a gazdagabb emberek cukrászdája voltak.

Alapvetően mindenképpen az jött le a történetükből, hogy jó emberek voltak. Amikor kitört a második világháború, segítettek néhány zsidó embernek elbújni, és nem törtek meg akkor sem, amikor bevitték őket kihallgatásra. Mivel a dédimamám zsidó volt, és a családja sokat szenvedett a második világháború alatt, sokan meg is haltak közülük, ez a bátorság, segítőkészség szimpatikus volt számomra.

Épp ezért rendített meg, hogy aztán Edith mégis börtönbe került, miután a nácikat legyőzték. És teljesen ok nélkül. Nem is tudom, vagy inkább nem akarom elképzelni, hogy milyen lehet egy olyan világban élni, ahol bárkit bármikor börtönbe zárhatnak koholt vádak, lényegében teljes ostobaságok alapján. Hosszú éveket vehetnek el az életedből, megfoszthatnak a családodtól, a szabadságodtól. És mindezt egy olyan börtönben, ahol állatokat sem tartanék, nemhogy embereket. Még valódi bűnösöket sem. Szörnyű volt olvasni ezeket a részeket. Persze, volt, aki valódi árulás miatt került be, vagy más valódi bűnök miatt, de biztos, hogy sokan ugyanúgy nem csináltak semmit, mint Edith.

Az biztos, hogy én nem bírtam volna ki azokat a körülményeket, és rövid távon beleőrültem vagy belehaltam volna az egészbe. Edith nagyon-nagyon erős lélek volt. Teljesen más, mint a mostani gazdagok. A mostani gazdagok elkényeztetettek, századát sem bírnák ki annak, amit Edithtel történt. Őt és a testvéreit viszont nem kényeztették el, erősnek, bátornak, határozottnak és kitartónak nevelték. Igazi túlélőknek, akik a jég hátán is megélnek. Edith az első pillanattól kezdve talpraesettségről tett tanúbizonyságot, valahányszor felmerült egy lehetőség, azonnal megragadta azt, és nem is hagyta, hogy veszendőbe menjen.


Hogy tetszett ez a könyv?

Bár nem azt adta, amire előzetesen számítottam, teljesen lekötött, és nagyon érdekes volt. Edith egy intelligens, bátor, talpraesett nő volt, akinek sok rossz dolgon kellett keresztülmennie, de mindent ép ésszel túlélt. Izgalmas és tanulságos volt végigkövetni az életét.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a bátor, okos nőkről szóló életrajzokat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A történethez kapcsolódóan a sütemények világába kalauzolunk titeket. Minden állomáson elrejtettünk a szövegben egy ismert desszertet, a feladatotok pedig, hogy a betűket megtalálva, az édesség nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Állomáslista:

01. 27. Szembetűnő
01. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 31. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. január 27., szombat

Schmöltz Margit: Kék imágó



Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg fogott meg elsőként, mert én is imádom az érdekes játékokat. De az is tetszett, hogy a regény a környezetszeretettel, környezetvédelemmel foglalkozik, ami nagyon fontos téma, és jó, ha minél többet beszélünk róla. A könyvek pedig, ez is, segíthetnek ebben.


Véleményem a könyvről

A történet főszereplője, Hanna, akinek nemsokára a 13. születésnapja lesz. Mikor Hanna mobilját véletlenül tönkreteszi a nővére, és ezért újat kap, felfedezi, hogy az új telefonon van egy furcsa app, a Kék imágó. Az app minden nap új feladatokat ad neki, amiket ha teljesít, jutalom vár rá. Ezek a feladatok ráveszik, hogy kimozduljon a lakásból, megismerje és megszeresse a természetet, és olyasmiket csináljon, amikkel segíthet a bolygónk élővilágán. A kérdés csak az, hogy vajon ki áll az app mögött, és mi a célja vele?

Őszintén bevallom, én sem vagyok nagy természetjáró, főképp a rovarok, bogarak, pókok és hasonló élőlények miatt. Nem akarom bántani őket, de fóbiám van tőlük, így a közelükben sem szeretek lenni. Ennek ellenére mindig nagyon szerettem volna ezen változtatni, valahogyan legyőzni a visszatartó fóbiáimat. Ezért is tetszett meg a Kék imágó app ötlete, mert imádom a játékokat. Szerintem játékos módon sokkal egyszerűbb rávenni bármire a fiatalokat és a felnőtteket is, mint paranccsal, kényszerrel.

A fejezeteket olvasva, mindig kíváncsian vártam, mi lesz a következő feladat, és vajon hogyan fogja megoldani azt Hanna és a későbbiekben hozzá csatlakozó legjobb barátja, Fasírt. Itt kell elmondanom, hogy igazán klassz ötlet volt a könyv végére betenni egy kalandlapot az olvasók számára is, aminek az oldalain saját feladatok várják őket. Ezzel még inkább arra motiválhatja a könyv őket, hogy kimenjenek a természetbe, felfedezzék és megszeressék azt, és így meg is akarják óvni.

Eszembe jutott Fasírt. Biztosan élvezné ezt a kék imágós felfedezőtúrát. Bepötyögtem neki egy rövid üzenetet, de ez alkalommal direkt olyat, hogy ha lustaságból nem válaszolt eddig, akkor most aztán vegye észre: kaland van!

Az óriáspókok behálóztak az erdőben. Ki kéne szabadítani!!!

Ha erre sem reagál, biztos lehetek benne, hogy elrabolták az ufók.

A könyvbeli feladatokból egyébként tanulni is lehet, persze úgy, hogy azt az ember egyáltalán nem érzi tanulásnak, csak egy szórakoztató történetnek. Számomra is voltak új információk a regényben, úgyhogy biztosan a fiatalabb olvasók számára is lesznek.

Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon ki áll az app mögött. Volt egy elég erős gyanúm, ami végül be is jött, de csak részben. Azt hittem, hogy még egy ember benne van a dologban, de kiderült, hogy ő más dolgokkal kapcsolatban titkolózott. Úgyhogy sikerélményem is volt, ám közben kicsit sikerült meg is lepni. De elég sok lehetséges gyanúsított volt a könyvben, Hanna családtagjaitól kezdve a szomszédokon és osztálytársakon át a postásig és Fasírt anyukájáig. Szóval bőven lehetett találgatni, hogy vajon ki is a hunyó és miért, és így ez a szál is érdekes lett. És szerencsére logikus is. Maga az app készítőjének személye is, és az is, ahogyan a feladatokat kiadta, irányította és a jutalmazást megoldotta.

Azt mondjuk nem igazán értettem, hogy Hanna miért nem jött rá, hogy a feladatokban felbukkanó 13-as szám a születésnapjához kötődik, mert teljesen nyilvánvaló volt. De egyébként szépen megoldotta a feladatokat. És amikor kint járt a természetben, a leírások és az ő lelkesedése miatt kicsit én is oda vágytam. Most meg, hogy a lakást sem nagyon hagyhatom el a betegségem miatt, még inkább így éreztem. Lehet, hogy még a végén, amint meggyógyulok végre, mégis elmegyek egy kicsit körülnézni a természetben...


Hogy tetszett ez a könyv?

Bár elég rövidke volt, ám annál érdekesebb és tartalmasabb. Fontos témákról szól, érdekes dolgokat tanít nekünk az appos feladatok által, emellett pedig érdekes, kalandos és agymozgató is volt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden fiatalnak és természetszerető (vagy a természetet megszeretni vágyó) felnőttnek, aki szeret játszani, játékosan tanulni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz