~ Sárga könyves út ~

2023. szeptember 23., szombat

Lewis Hancox: Welcome to St. Hell



Miért választottam ezt a könyvet?

Egyfelől, mert rákattantam a képregényekre. Másfelől, mert rákattantam arra, hogy angolul olvassak. Végezetül pedig azért, mert ismerni akarom azoknak az embereknek az életét, gondolatait, érzéseit, gondjait, akiket bizonyos gyűlölettel teli körök erőteljesen támadnak. Mert ha többet tudok róluk, jobban ki tudok állni mellettük.


Véleményem a könyvről

A történet írója a saját életét meséli el nekünk képregényformában. Lewis Hancox Lois néven született, vagyis lánynak, de már egészen kiskorától kezdve érezte, hogy valahogyan más. Hogy ő valójában fiú. Akkor még fogalma sem volt arról, hogy mit is jelent a transzneműség (mert nem, bármennyire is próbálják elhitetni velünk, ez nem egy fóliázott könyvek által terjesztett vírus, lásd, én sem lettem transz a képregény elolvasásától...), egyszerűen csak fiúnak érezte magát, fiúként viselkedett, fiúként érzett, és a maga gyerekmódján fiúként is próbált élni.

A kötetben a már felnőtt Lewis meséli el egy képzelt időutazás keretében, hogy milyen is volt rossz testben, Loisként élnie. Végigkövethetjük a tinédzserkorát, a ráeszmélését arra, hogy mi is az a transzneműség, azt, ahogyan rátalál önmagára, és megkezdi az új életét. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen is egy transz fiatal számára az iskola, láthatjuk, hogy milyen Lewis családja, miként fogadták a szülei, nagyszülei és a barátai a coming outját.

A képregény fekete-fehér, a stílusa egyszerű, letisztult. Nekem nagyon bejön ez a stílus és Hancox humora is. Azt hiszem, ez a sokszor önironikus, tényleg vicces humor vonzott be leginkább a történetbe.

Mivel nem vagyok transz, sosem éreztem azt, hogy valójában férfi vagyok. Viszont azt éreztem már, hogy nem vagyok önmagam, nem lehetek önmagam. Ezekre a pillanatokra visszagondolva, teljesen át tudtam érezni Lewis félelmét, fájdalmát, vágyait. Szörnyű érzés, amikor valami miatt az ember nem lehet teljesen önmaga, hanem valamiféle álarcban, szerepben kell élnie az életét.

Lewis a szerencsések közé tartozik, mert bár a szülei elváltak, az anyja és az apja kisebb zökkenőkkel, de elfogadták és támogatták őt. Ahogyan a nagyszülei is, akik egyszerűen imádnivalóak a képregényben. Az idősek sajnos sokszor homofóbok, transzfóbok, mert egy olyan világban nőttek fel, ami nem adott nekik megfelelő információkat, és elutasításra, rosszabb esetben gyűlöletre nevelte őket. Lewis nagyszülei viszont azonnal elfogadták őt, egyszerűen azért, mert a szeretetük valóban feltétel nélküli volt. Lewis gyerekkori legjobb barátnője is mindig kiállt mellette, már akkor is, amikor csak egy furcsa lánynak gondolta, aztán amikor leszbikusnak hitte, majd transz férfiként is. Többször is megvédte őt az iskolában és azon kívül is másoktól.

Ennek ellenére Lewis élete nem volt könnyű. Abban az időben, amikor gyerek és tinédzser volt, még nem igazán lehetett hallani a transzneműségről, ezért sokáig nem értette, mi történik vele. Fiúnak érezte magát, fiúként akart viselkedni, és azt hitte, valami baj van vele. Orvoshoz is fordult, de „dr. Know Nothing” (magyarul dr. Semmittudó) nemcsak tudatlan volt, hanem még bunkó is.

Végül, amikor Lewis rendes információkhoz jutott, azonnal a helyére kattantak benne a dolgok, és megértette, hogy mi is történt és történik vele. Ezért is nagyon fontos, hogy a fiatalok megfelelő információkat kapjanak az LMBTQ-témákról. Mert rengeteg fiatal szenvedését meg lehetne előzni azzal, ha az információknak köszönhetően tudnák, hogy nincs velük semmi baj, amit éreznek, az tök normális, és ami a legfontosabb, hogy nincsenek egyedül.

Az ilyen információszerzéshez lennének jók az olyan könyvek, mint ez is. De persze mi a fóliázás országa vagyunk, szóval... Igen. Fáj a szívem a magyar transz, meleg, leszbikus, biszexuális stb. fiatalokért, és csak remélni tudom, hogy valahogyan mégis eljutnak hozzájuk a szükséges információk, a kellő segítség és támogatás, és nem kell szenvedniük, nem esik bajuk.

Lewis egyébként tipikus tinédzser, aki tipikus tinédzserdolgokat csinál, és olyan, mint bármelyik esetlen korabeli srác. Durcázik a szüleivel, lázadozik, keresi önmagát, az útját, buliba jár, szerelmes szeretne lenni, és ismerkedik a testiséggel. Könnyű volt őt megkedvelni karakterként. Azt viszont nagyon nehéz volt végignézni, ahogyan a teste miatti utálat és az ebből következő étkezési zavar miatt küzd. Mivel én is étkezési zavaros vagyok, csak pont az ellenkező módon, ezért teljesen átéreztem a küzdelmeit.

Nagyon megkedveltem Lewis anyukáját is, aki bár nem igazán értette, mi is történik a gyerekével (mert neki sem voltak információi erről a témáról), és félt is egy csomó dologtól (például, hogy mások mit fognak szólni, ha elmondja nekik, hogy a lánya mostantól fiú), mégis mindig támogatta Lewist. Nemcsak lelkileg, anyagilag is (ő fizette Lewis számára az orvost, a hormoninjekciókat stb.).

Nagyon örültem, hogy a könyv végén fényképeket találtam a valódi Lewisról, a családjáról, a barátairól. Mármint a könyvet olvasva olyan volt, mintha egy kicsit én is összebarátkoztam volna Lewisszal így ismeretlenül is, és jó érzés volt arcot társítani hozzá, a családjához, a barátaihoz. És jó volt boldognak látni őt.





Hogy tetszett a könyv?

Imádtam a képregény stílusát és önironikus humorát. Megkedveltem Lewist, átéreztem a szomorúságát, a félelmeit, és nagyon drukkoltam, hogy megtalálja a saját útját, a boldogságát. A szüleit (főképp az anyukáját) és a nagyszüleit is megkedveltem. Szerintem ez a képregény tökéletes (lenne) arra, hogy a transz fiatalokhoz eljussanak a megfelelő információk, és lelki támaszt is kaphatnának a történettől. És mivel az állam szerint a szülők dolga dönteni arról, hogy milyen könyvet adnak a gyerekeik kezébe, remélem, hogy az érintett szülők megszerzik majd ezt a könyvet a gyerekeiknek.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Ha szülő lennék, én 16 éves kortól adnám a gyerekem kezébe, pusztán azért, mert megjelenik konkrétan a szexualitás is a könyvben. De 16 évesen szerintem már elég érett egy fiatal ahhoz, hogy kézbe vegye. Ha transz fiatalról van szó, akkor lehet, hogy már előbb átlapoznám vele a képregényt szülőként az érintett oldalakat esetleg kihagyva, vagy legalábbis átbeszélve. Ezen kívül ajánlanám a felnőtteknek is, hogy jobban megértsék a transzneműséget.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet angolul:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. szeptember 17., vasárnap

10 éves a Blogturné Klub



Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni – hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.

Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.


Én és a Blogturné Klub

Amikor először elkezdtem a könyves blogomat, eszembe sem jutott, hogy csatlakozhatok a Blogturné Klubhoz. Hiszen annyira híres volt, olyan nagy olvasottságú bloggereket sorakoztatott fel, akiknek úgy éreztem, a közelébe sem érhetek. Így amikor Rácz-Stefán Tibi megkérdezte tőlem, hogy esetleg nem szeretnék-e csatlakozni, nagyon meglepődtem és nagyon megtisztelőnek éreztem. Gyorsan rákérdeztem, mik a elvárások és szabályok, és az elolvasásuk után kb. két másodperccel már rá is bólintottam a dologra.

Akkoriban lelkileg épp nem voltam túl jó passzban, lévén épp álláskeresőként csak a könyveim után kapott pénzből tengődtem, úgyhogy a Blogturné Klub lényegében segített abban, hogy valami célt találjak, valami hasznosat tegyek, és ezáltal a lelkem is kicsikét helyrejöjjön. Aztán persze találtam állást, és ez a probléma megoldódott, de a nehéz pillanatokban rengeteget jelentett a turnézás, és az, hogy belemerülhettem a turnés könyvek olvasásába.

Nem mondom, hogy mindig könnyű blogturnésnak lenni. Vannak nehéz időszakok, akadtak zökkenők és problémák az évek során, de elmondhatom, hogy egy nagyon jó csapatba kerültem. Akik összetartanak, támogatják egymást, és ami számomra fontos, nyitott, elfogadó világnézetet képviselnek.

Egy percre sem bántam meg soha, hogy csatlakoztam a Blogturné Klubhoz, mert a rengeteg jó könyv és a jó társaság mellett azt a tudatot is megadta számomra, hogy éppen valami jót teszek. Nagyrészt olyan könyvekről írhatok értékeléseket és ajánlókat, amik jobbá tehetik a világot. Amikre érdemes felhívni a Ti figyelmeteket.


Kérdezz-felelek:

1. Számodra mi a legmotiválóbb a blogturnézásban?

Az, hogy olyan könyveket ajánlhatok másoknak, amik jobbá tehetik az ő életüket is és a világot is. Ami megsimogathatja a lelküket, amitől értelmesebb, okosabb, elfogadóbb és jobb emberré válhatnak. És persze tagadhatatlan, hogy a sok klassz könyv is motivál, amiknek egyébként csak a töredékéhez tudnék hozzájutni, ha nem lenne a blogturnézás.


2. Sikerült eljutnod blogturnézásból a Bahamákra? Ha nem, akkor inkább mesélj arról, hogy mi alapján döntöd el, melyik könyvvel turnézol, melyikkel nem, és melyiket olvasod el inkább egyénileg?

Igen, most is éppen ott ücsörgök a tengerparton egy koktélt szürcsölve. :D Nem, sajnos nem jutottam el a Bahamákra a blogturnézással. Sőt, soha életemben nem jártam külföldön (leszámítva azt a három percet, amikor egy út során autóval áthajtottunk a határon, aztán visszakanyarodtunk), tovább megyek, még belföldön sem voltam soha nyaralni életem eddigi 39 éve alatt. De majd egyszer...

És hogy mi alapján választom ki a turnés könyveket? Nos, elsősorban fülszöveg alapján. Ha egy könyvnek érdekel az alaptörténete, akkor biztosan jelentkezem rá. Ezenkívül vannak turnés társaim, akik nagyon jól ismerik az ízlésemet, ők is szoktak ajánlani nekem könyveket turnéra, és eddig még egyik ilyen ajánlott könyvben sem kellett csalódnom. Aztán van olyan író, akit egyenesen imádok, és ha meglátom a nevét egy új könyvön, akkor azzal biztosan turnézni szeretnék. Valamint nagyon preferálom a feminista, LMBTQ+, egyéb kisebbségekkel és emberi jogi témákkal foglalkozó könyveket, úgyhogy ezekkel is igyekszem mindig turnézni.

Egyéniben általában azt vállalom el, amihez nem tudunk blogturnét rendezni, vagy lesz blogturnéja, de éppen olyan időszakban, amikor már túlterhelt vagyok (egyéniben pedig megkérem a kiadót, hogy egy kicsit később írhassak az adott könyvről).


3. Amikor nem megy az olvasás, mert épp olvasási válságban vagy, mivel töltődsz fel?

Sosem volt még olvasási válságom. Írói igen, de olvasói még soha. Mindig könyvek vettek körül, és elképzelni sem tudok olyan napot, amikor nem olvasok legalább egy keveset.


4. Mi az a hobbid blogturné mellett, amivel szívesen foglalkozol?

Mostanában két új hobbim is van. Az egyik nem teljesen hobbi, mert keresek vele egy kis pénzt, ez a fordítás. 16 éves korom óta szenvedtem az angol nyelv tanulásával (előtte németül tanultam csak), aztán néhány éve eljutottam egy nagyon jó angoltanárhoz, elkezdtem angolul YouTube-videókat és filmeket nézni, könyveket olvasni, és nagyon büszke vagyok magamra, amiért eljutottam odáig, hogy regényeket fordíthatok. Imádom csinálni, de tényleg! Nagyon jó szórakozás számomra.

A másik hobbim (amivel sajnos még nem keresek pénzt, de talán majd egyszer...) a rajzolás. 1 éve és másfél hónapja kezdtem el, és nagyon sokat fejlődtem. A rajzolás teljesen kikapcsol, megnyugtat. És egyszer majd szeretnék eljutni arra a szintre, hogy saját képregényem legyen.


5. Melyik az a zsáner, amit soha nem olvasnál (akkor sem, ha beígérnék a Bahamákat...)?

Hú, a nagyon gagyi, A szürke ötven árnyalatához hasonlító erotikus regényekre még egy bahamai úttal sem lehetne újra rávenni. A Szürke-trilógiát anno végigszenvedtem, mert akkoriban mindenki erről beszélt, és tudni akartam, miért, de egy újabb próbálkozáshoz nem vagyok elég mazochista. XD


6. Mennyiben változott a blogturnézásról alkotott véleményed most, hogy a csapat tagja vagy, ahhoz képest, mint amit jelentkezés előtt gondoltál róla?

Egyfelől a jelentkezés előtt hallottam pletykákat arról, hogy a blogturnésoknak muszáj csak jókat írniuk a turnés könyvekről. Nos, erről most már tudom, hogy nem igaz. Ha igaz lenne, nem lennék blogturnés.

Másfelől többen azt gondoltuk, hogy a blogturnézás akkora hajtással jár, hogy a blogturnésok már nem is tudják élvezni a könyveket. Az persze tény, hogy vannak időszakok, amikor sok turnénk van és nagy a hajtás. De még soha nem volt egyetlen könyv sem, amit emiatt ne élveztem volna. Szóval rájöttem, hogy a nagy hajtás nem a könyvolvasás élvezetének rovására megy, hanem inkább az alváséra. :D


7. Melyik volt a legelső blogturnés olvasmányod és melyik az eddigi legutolsó?

Ha minden igaz, akkor az első blogturnés olvasmányom Sara Shepardtől a Hazug csajok társasága 1. része volt 2017 szeptemberében. Az eddigi legutolsó pedig Alex Donovicitől a Csudi, a pacsirta című mesekönyv.


8. Volt olyan, hogy mellényúltál, és egy turnés olvasmányod nem jött be? Hogyan élted meg?

Igyekszem mindig olyan könyveket választani, amelyekről sejtem, hogy ha esetleg kicsit csalódást is okoznak, azért élvezni fogom őket. Szóval hatalmas mellényúlásom szerencsére még nem volt.


9. Ha három könyvcímmel kellene jellemezned a blogturnés pályafutásodat, mik lennének azok?

Az első Catanától a Bekuckózunk című könyv. Mert a blogturnés könyvek olvasása alatt szerintem többször voltam bekuckózva a fotelágyamba, mint úgy egyébként egész életem alatt.

A második Jane Austentól az Értelem és érzelem. Mert amikor épp ezernyi turném van már amúgy is, és új könyvekre lehet jelentkezni, akkor az eszem és a szívem küzd egymással. Az eszem azt mondja: "elég volt, ne jelentkezz több könyvre, mert aludni sem lesz majd időd." A szívem viszont azt mondja: "ide nekem ezt a könyvet is!" Általában a szívem szokott győzni...

A harmadik könyv pedig Ecsédi Orsolyától a Meleg a helyzet! Mert amikor túl sok turnét vállalok egyszerre, akkor nos igen, meleg a helyzet!

És +1 könyvként Alexandra Brackentől a Világok utazói, mert bár még sosem jártam külföldön, a könyvek által egész világokat járhatok be.


10. Egészítsd ki: Bárcsak több …………. témájú könyv lenne.

Bárcsak több LMBTQ+, azon belül is nőkről szóló könyv lenne. Imádom a pasi-pasi szerelemről szóló könyveket is, de nő-nő szerelemről szóló (főképp, ami tényleg jó is) nagyon kevés van magyar nyelven.


11. Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?

Nos, anyu már csak felvonja a szemöldökét, amikor a futár újabb könyveket hoz nekem a turnézáshoz, és biztos benne, hogy egyszer egy könyvhalom alatt fog megtalálni (remélhetőleg csak ájultan).


12. Az elmúlt évek alatt sikerült baráti viszonyba kerülnöd valamelyik futárral? Komolyabbra fordítva a szót, van bármilyen vicces futáros sztorid, ami a turnés könyvek érkezéséhez kötődik?

Van egy futár bácsi, aki sokszor hoz nekünk könyvet, vele ha nem is vagyunk barátok, de kedvelem őt, mert ha valami gond van a csomaggal, lehet számítani a segítségére.

Vicces sztorim sajnos nincs, de szomorúan érdekes az van. Anno részt vettem a Meseország mindenkié című mesekönyv turnéján, és amikor meg kellett volna kapnom a könyvet, nem érkezett meg. Jeleztem a problémát, mire kiderült, hogy már rég kiküldték nekem a könyvet. A csomagos postás azt jelezte a rendszerben, hogy nem voltam itthon, nem tudta átadni (mindig van itthon valaki!), ezért leadta a postán, ott volt átvehető x napig, de nem dobott be erről értesítőt nekem. Így mire kiderült, hogy el kellett volna mennem a csomagért a postára, azt már visszaküldték a kiadónak. Szerencsére a kiadó volt olyan rendes, hogy újra kiküldte nekem, és másodszorra rendben meg is érkezett. Korábban soha nem volt még ilyen problémám a kiküldött könyvekkel, ezért önkéntelenül is felmerült bennem a gondolat, hogy nem véletlen, hogy pont ezt a könyvet nem hozta ki a csomagos postás és nem is írt értesítőt róla. A borítékon rajta volt feladóként a kiadó neve, szóval... Jah... Azóta is remélem, hogy csak véletlen volt, nem pedig egy homofób csomagos postás.


13. Hogy érzed, sikerült elérnie a Blogturné Klubnak azt a célt (az olvasás népszerűsítése), amiért megalakult?

Én úgy érzem, hogy igen. Csak a saját bejegyzéseimmel kapcsolatban is kaptam nem egy olyan visszajelzést, hogy az illető az ajánlásom miatt olvasta el az adott könyvet.


14. Mi volt a kedvenc turnés könyvetek?

Hű, nekem rengeteg kedvencem van. Ami a legjobban a szívemhez nőtt, az a Heartstopper-sorozat, de rengeteget fel tudnék még sorolni.


15. Gondoltátok volna a kezdetekkor,hogy ekkora sikere lesz az oldalnak?

Én a kezdeteknél még nem voltam tag, de kívülállóként engem meglepett a dolog. Nem is azért, mert nem láttam a blogturnésok igyekezetét, tehetségét, hanem inkább azért, mert állandóan azt hallottam mindenhonnan, hogy az embereket nem érdeklik a könyvek. Szóval pozitív meglepetés volt számomra, hogy ez nem igaz. Hiszen a blogturnék azért ennyire sikeresek, mert ti szerettek olvasni.


Extra kérdés blogturnés társamtól, Anett-től: Mi volt a legmeghatározóbb könyvélményed, ami a BTK nélkül nem jöhetett volna létre (elsiklottál volna a könyv felett, nem választottad volna, valaki rábeszélt és örök élmény maradt)?

Rengeteg ilyen élményem volt, most legutóbb például Tibi ajánlotta nekem a Csak emlékeket hagytál nekem című könyvet, ami érzelmileg nagyon hatott rám, úgyhogy ez él jelenleg a legélénkebben az emlékezetemben. De rengeteg könyvet nem olvastam volna, és rengeteg írót nem ismernék most a blogturnézás nélkül.


Nyereményjáték:

Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha minden feladvánnyal megpróbálkoztok, esélyetek nyílik megnyerni valamely, bloggereink által felajánlott nyereménykönyvet.


Leírás a játékhoz:

A következő blogon úrrá lett az őrület, bloggerünk őrülten jó könyvekről hoz nektek beszámolókat.


Állomáslista:

09. 09. Dreamworld
09. 10. Utószó
09. 11. Csak olvass!
09. 12. Readinspo
09. 14. Szembetűnő
09. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út
09. 18. Könyvvilág
09. 19. Insane Life
09. 20. KönyvParfé
09. 21. Könyv és más
09. 22. Veronika’s Reader Feeder
09. 23. Blogturné Klub

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. szeptember 16., szombat

Alex Donovici: Csudi, a pacsirta – Blogturné



A Móra Könyvkiadó egy igazán kedves mesesorozat kezdő kötetét hozta el a magyar gyerkőcök számára, melynek főszereplője Csudi, a kis pacsirta, aki egészen biztosan hamar belopja magát az olvasók szívébe. Az első rész üzenete: A lehetetlen csak egy szó! Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, és ismerjétek meg Csudi első kalandjait! A turné nyereményjátékán tiétek lehet egy könyv a kiadó felajánlásában.


Miért választottam ezt a könyvet?

Régen olvastam már igazán kisgyerekeknek való mesekönyvet, szóval gondoltam, itt van újra az ideje. Ez a történet a fülszöveg alapján aranyosnak és tanulságosnak tűnt, ezért választottam ki.


Véleményem a könyvről

A könyv két meséből áll, ami rövidebb fejezetekre tagolódik. Az első mesében megismerkedhetünk Csudival, a pacsirtafiókával, aki szárnyak nélkül és túl rövid lábakkal született, ezért nem képes repülni és úgy gondoskodni magáról, mint a testvérkéi. Az anyukája mindent megtesz érte, de mikor a testvérei nagyobbak lesznek, már nem tudja őket is óvni a veszélytől, és Csudiról is gondoskodni. Ezért egyik éjszaka elszökik a szárnyakkal rendelkező gyerekeivel, és Csudit a fészekben hagyja abban reménykedve, hogy majd egy másik madár rátalál és befogadja, gondoskodik róla. Ám Csudi végül Buhuval, az erdő rémével fut össze, akiről kiderül, hogy valójában nem is annyira ijesztő. Az erdő állatai azonban veszélybe kerülnek, és Csudi az egyetlen, aki megmentheti őket.

A második mesében Csudi már fiatal felnőtt madár, saját fészke van, és megtanult gondoskodni magáról. Azonban az erdő ismét veszélybe kerül, és neki újra meg kell mentenie a barátai segítségével.

A történet alapötlete szerintem nagyon klassz: egy kismadár, aki valamiben más, mint a testvérei és a többi madár. Csudi helyébe lényegében bárki bele tudja képzelni magát, aki valaha is érezte azt az élete során, hogy ő más. Ez a másság lehet testi ugyanúgy, mint Csudi esetében, de akármi egyéb is. Vagyis az olvasó kisgyerekek többsége biztos, hogy szinte azonnal meg fogja kedvelni Csudit és átérzi majd a magányát, félelmeit, és persze a bátorságát és az örömeit is.

– Én?! Nem tudom!
– Ezt ne mondd többé! És ami a legfontosabb, ne gondold ezt magadról. Nem tudod, ha nem akarod. Ne engedd, hogy bármi utadat állja! Ha szárny nélkül és rövid lábbal születtél, meg kell tanulnod így boldogulni.

Az is klassz tanulság, hogy egy „más” madár (vagy épp ember) is képes lehet bármit elérni, ha kitartó, bátor és nagyon akarja. A való világban is rengeteg olyan ember élt és él, aki valamiféle hátránnyal indult, és nagy dolgokat vitt véghez. A gyerek olvasóknak Csudi karaktere, személyisége és tettei erőt adhatnak, hogy ők se adják fel, amikor úgy érzik, nem képesek valamit megcsinálni.

Buhu karaktere pedig arra tanítja meg a fiatalokat, hogy ne a pletykák és a külső alapján ítéljenek meg valakit. Buhuról az erdő lakói azt mesélik egymás között, hogy veszedelmes, aki a karmai közé kerül, annak vége. Buhu ijesztőnek is néz ki a nagy, sárga, villogó tekintetével. Pedig Buhu valójában egy vegetáriánus bagoly, aki soha senkinek sem ártana. Ugyanígy a való életben is ijesztgetik az embert időnként másokkal, akiket nem ismer személyesen, és van, hogy pusztán külső alapján félelmetesnek találunk valakit, de ez nem jelenti azt, hogy az illető valóban gonosz vagy veszélyes. Lehet a világ legkedvesebb embere is, de ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha megismerjük.

Csudi anyukája... Nos, azt hiszem, ő az egyetlen gyenge pontja az első mesének. Azt értem, hogy Csudi mellett nem tud odafigyelni a többi fiókájára, akiket felfalhatnak vagy egyéb bajuk eshet emiatt. Szóval a döntése körülbelül olyan lehetett számára, mintha azt kellett volna eldöntenie, hogy a jobb vagy a bal szárnyát vágják-e le. De egy anyának egy ilyen helyzetet mindenképpen másképp kéne megoldania, nem úgy, hogy elhagyja az egyik gyerekét. A gondolat, hogy egy egyébként szerető anyuka is képes ilyesmit tenni, megijesztheti a gyerek olvasókat, úgyhogy ezt a részt mindenképpen ajánlott a szülőnek átbeszélnie a gyerekével az olvasás után.

A történetben felbukkan az ember is, aki először megmutatja a pusztító arcát, aztán azt az arcát, ami szimpatikusabb. Sajnos tartok tőle, hogy a való világban az emberek vezetője nem úgy döntött volna, ahogyan a könyvben. De talán, ha a gyerekek ehhez hasonló könyveket olvashatnak, akkor egyszer még eljuthatunk a fejlettség azon szintjére, hogy a pusztítás helyett inkább a természettel való együttélést választjuk.


Hogy tetszett ez a könyv?

Két aranyos mese volt a kötetben, amiben több fontos tanulságot is találtam a gyerek olvasók számára, Csudi karaktere pedig példakép lehet azoknak a kicsiknek, akik valamiben mások, mint a többi ember, és ezért kevesebb az önbizalmuk. Egyedül Csudi anyukája van a történet gyenge pontja.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy tanulságokkal teli, aranyos mesét szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Csudi első kalandjaiban megismerkedhetünk az erdő lakóival, így a könyvhöz tartozó nyereményjátékban is ez lesz a központi téma. Minden állomáson találtok egy-egy rövid információt az erdő valamely madarával kapcsolatban. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be, az adott állomáson mely madarat ismertétek fel!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Információ a játékhoz:

Számos hiedelem kapcsolódik. Nevezték őket a halál hírnökének, összehozták már őket a bűnnel, a démoni erőkkel, sőt Angliában a rossz időért is őket okolták. Az ókori görögök viszont sokkal pozitívabban álltak hozzájuk, a bölcsesség jelképének tartották őket. Pallasz Athéné szent állata is ez a madár volt.


Állomáslista:

09.16. Spirit Bliss Sárga könyves út
09.18. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. szeptember 15., péntek

Pamela Butchart: A kém, aki szerette a menzakaját – Blogturné



A Móra Kiadó jóvoltából megérkezett hozzánk Pamela Butchart Izzy Könyvek sorozatának a második része, A kém, aki szerette a menzakaját címmel. Ezúttal három bloggerünk nyomoz együtt Izzyvel és a barátaival, hogy megmentsék az iskolát és a világot a furcsa francia cserediáktól. Tartsatok velünk, és a turné végén nyerhettek egy példányt a történetből ti is!


Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén szólva, alig vártam, hogy megjelenjen ez a könyv, és elolvashassam. Az első részen annyira jól szórakoztam, szó szerint hangosan nevettem, kuncogtam rajta, hogy újra át akartam élni ezt az élményt.


Véleményem a könyvről

Izzy és a barátai osztályába ezúttal egy francia lány érkezik új osztálytársként. Izzy megpróbál összebarátkozni vele, segíteni neki a beilleszkedésben, de Mathilde visszautasítja a kedvességét, és nagyon furcsán viselkedik. Nem mellesleg nemhogy megeszi a pásztorpitét a menzán, hanem még repetázik is belőle! Szóval biztos, hogy kém, aki el akarja pusztítani az iskolájukat, és talán az egész világot...

A regény stílusában egyáltalán nem kellett csalódnom. Ugyanúgy egy nagyon cuki, humoros történetet kaptam, mint az első rész esetében. Együltömben fel is faltam, és nagyon feldobta az estémet. Megint sikerült végignevetnem, -kuncognom, -vigyorognom az elsőtől az utolsó oldalig. Izzyék gyermeki fantáziája, a gyerekszájas poénjaik, az, ahogyan félreértik a dolgokat, egyszerűen annyira aranyos, hogy képtelenség nem szeretni ezt a sorozatot még felnőttként is.

Természetesen ahogyan az első rész esetében nyilvánvaló az olvasó számára, hogy Izzyék tanárnője nem űrlény, úgy ezúttal is nyilvánvaló volt, hogy Mathilde nem francia kém. De pont ezért volt izgalmas az egész történet. Ugyanis bár tudtuk, mi nem Mathilde, azt nem tudhattuk, hogy valójában kicsoda. Hiszen tényleg furcsán viselkedett, de vajon miért...

Olvasás közben próbáltam rájönni, miért viselkedik úgy, ahogy, miért teszi azt, amit. Nagyjából sejtettem az érzelmi hátterét a tetteinek, de a pontosok okokra nem tudtam rájönni. Viszont amikor kiderültek, az teljesen logikus volt. Mathilde helyében én is furcsán viselkedtem volna.

Úgyhogy leültünk, és néztük. És egyszerűen NEM HITTÜNK A SZEMÜNKNEK! Jodi hányós hangokat adott ki, Zach meg azt mondta:
– Ez a csaj NEM NORMÁLIS!
Maisie pedig azt:
– Mi van? MIT csinál?
Ő ugyanis nem látott semmit, mert olyan kicsi, és amúgy is be volt csukva a szeme.
Így aztán közvetítettem neki.
– Megeszi az EGÉSZET... És most még REPETÁZIK is!

Izzyt természetesen alap, hogy imádtam, de nagyon a szívemhez nőttek a kis barátai is. Főképp Maisie, aki kis félős és ájulós. Tetszett, hogy bár ezek a tulajdonságai nem könnyítik meg éppen a nyomozást, a barátai mégsem hagyják őt cserben. Ha kell a hátukon cipelik őt, de nem hagyják ki a közös nyomozásból. Ez a baráti összetartás igazán szép tanulság az olvasók számára is.

Továbbra is nagyon tetszik a könyv kivitelezése. A betűméret nagyobb, ami mind a gyerekeknek, mind a kissé rosszul látó vagy szemfáradtsággal küzdő felnőtteknek megkönnyíti az olvasást. A fontos szavakat, nyomatékosítani akart dolgokat nagybetűkkel kiemelik, ami megint csak segíti a gyerekeknek a megértést. Ezen kívül a belső, fekete-fehér illusztrációk legalább annyira cukik és viccesek, mint maga a történet. Imádom Thomas Flintham stílusát!


Hogy tetszett ez a könyv?

Legalább annyira vicces és érdekes volt, mint az első rész, úgyhogy alig várom a harmadik könyvet. A karakterek nagyon cukik, tetszik, ahogy barátként összetartanak, a nyomozós szál érdekes, és megvan a maga tanulsága a sztorinak.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy nagyon aranyos és nagyon vicces ifjúsági krimitörténetet szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A történetben központi nyomként szerepel a menzakaja, ezért ezúttal a menzával kapcsolatos kérdéseket fogunk feltenni nektek. Írjátok be a válaszotokat a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Melyik volt anno az a menzakaja, amit a világ minden kincséért sem ettél volna meg? (Ha nem jártál menzára, akkor melyik lett volna az?)


Állomáslista:

09. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út
09. 16. KönyvParfé
09. 17. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz