A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően magyarul is olvashatjuk már D. L. Taylor Bennünk élő bestiák című könyvét. Tartsatok bloggereinkkel, hogy átérezhessétek, milyen az, amikor a saját apád akar szörnnyé nevelni, és megtudjátok, Mancella vajon képes-e szembeszállni vele. A turné végén természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Szintén korrektúrára kapott könyv volt, és azok közé tartozott, amiket nagyon egyedinek és érdekesnek találtam. Szóval örülök, hogy olvashattam.
Külcsín és kivitelezés
Ez a könyv sincs még a kezemben, úgyhogy csak a borítót tudom értékelni. A kiadó visszatért a fekete háttérhez, amin valamiféle szimbólum található. Őszintén bevallom, ezt a korábban tipikusnak (már-már védjegynek) számító borítóstílust már régebben sem igazán szerettem, amikor a saját könyveim megjelentek. Mindig próbáltam rábeszélni a kiadóvezetőt, hogy térjünk el tőle, de csak a hetedik könyvemre sikerült meggyőzni.
Ebben az esetben egy virágokból összeálló, hegyes fogú szörny látható szimbólumként a borítón, amit elsőre kígyónak hittem, a fogai alapján viszont inkább valami tigris vagy oroszlán, nem tudom... A fejébe pedig bele van állítva egy tőr. Durva spoilerezés nélkül nem tudom elmagyarázni, hogy szerintem mit szimbolizál az egész, de ezen a téren teljesen passzol az illusztráció a sztorihoz. Viszont... Nem. Nekem még mindig nem jön be ez a fajta borító. Ha valakinek nincsenek ellenérzései a „fekete háttér-szimbólum” borítóstílussal, akkor tetszhet neki, mert amúgy jól van összerakva, de az én ízlésemtől ez még mindig távol áll.
Szóval nekem ez 5-ből 3 pont, bocsi...
Alapötlet
Szerintem egész egyedi sztori volt, talán csak egy hasonlót olvastam eddig, amiben az emberek át tudták mágiával venni a különböző állatok lelkének irányítását, és ezáltal az erejüket. Érdekes volt, hogy a főszereplők egy valóban gonosz király lánya és egy simlis tolvaj lettek, akik társadalmilag és politikailag is elviekben az ellentétes oldalon állnak, ám végül mégis egymás oldalán találják magukat. Az erkölcsi kérdéseket, a bántalmazó család témáját, a gonosz gazdagok és elnyomott szegények toposzát is sikerült igazán egyedire és átérezhetőre megírnia Taylornak.
Szóval 5-ből 4,5 pont.
Cselekmény és karakterek
Mancella nemcsak az apja trónjának az örököse, hanem mágikus képessége is van. Ha megöl egy állatot, magához láncolja a lelkét, képes újra megidézni, és irányítani. Állattól függően akár gyilkolni is vele. Persze a lány nem akar állatokat mészárolni, de az apja rákényszeríteni őt (azzal is, hogy király, és a képességével is, aminek köszönhetően képes irányítani mások akaratát), mert a lánya ereje hatalmat és fegyvert biztosít számára. Mancella látszólag belenyugszik abba, hogy nem lehet a saját sorsa kovácsa, amikor is felbukkan egy titokzatos szolgáló a kastélyban, és a feje tetejére állítja a világát.
Silver szolgálónak álcázva magát belóg a kastélyba, hogy egy titokzatos megbízó három feladatát teljesítse, ezzel pedig biztonságos otthont szerezzen önmagának és a két legjobb barátjának. Ám miközben önző okok vezérlik, megismeri Mancellát, és ez mindkettejük sorsát megváltoztatja. Akaratukon kívül egyfajta szabadságharcosok lesznek, akik szembeszállnak a gonosz királlyal, hogy az embereknek jobb világot teremtsenek.
Egyfelől érdekes volt az ötlet, hogy Mancella egy valódi gonosz királynak a lánya, és ő maga is, bár jó akar lenni, mégis kicsit ingadozik a határvonalon időnként. Sokszor azért, mert az apja kényszeríti rá, de jócskán meg kell harcolnia az apja mellett saját magával is. A történet nagyon jól bemutatta, milyen egy bántalmazó apa mellett élni. Néha még én is reménykedtem benne Mancellával együtt, hogy tévedünk, és az apja valójában csak muszájból gonosz, csak a családját védelmezi, de a férfi újra és újra bebizonyította, hogy velejéig romlott.
Szerintem könyvbeli szülőt még nem gyűlöltem annyira, mint Mancella apját. Fogalmam sincs, hogy egy szülő hogyan bánhat így a gyerekével pusztán azért, mert a hatalma biztosítását reméli tőle. Szóval igen, olvasás közben végig abban reménykedtem, hogy egyfelől Mancella szembeszáll vele, és legyőzi, másfelől hogy kínok között hal meg. És azt is nagyon reméltem, hogy Macella végül az apja bábjából igazi harcossá válik Silver oldalán.
Silver karaktere kicsit az Aranyhaj meséből Flynn Riderre emlékeztetett. Simlis, hazug, de alapvetően jóindulatú férfi, aki mindent azért tesz, hogy a barátaival együtt kijusson a mélyszegénységből. És itt most valóban a nagyon mélyszegénységre gondolok, ugyanis a barátaival konkrétan hajléktalanok, egy csomószor éheznek, veszélyes dolgokat vállalnak el, csak hogy legyen kajájuk, és hasonlók. Végig nagyon féltem, hogy amikor majd Mancella rájön, hogy Silver szinte végig füllentett neki, nem fogja megérteni, és ellene fordul. Érthető lett volna, mert ő nem látott úgy Silver fejébe, mint mi, olvasók, de közben sajnáltam volna Silvert, mert a tényleg szerelmes lett Mancellába, és nem akart sem neki, sem másnak rosszat. Persze nem árulom el, mi volt Mancella reakciója, de izgalmas volt.
Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ki az a titokzatos pasi, akinek Silver épp dolgozik, és mit akar azokkal a dolgokkal, amiket a fiúnak meg kellett szereznie neki. Nem tudtam eldönteni, hogy az illető ténylegesen rosszban sántikál, vagy pedig tényleg valamiféle népi ellenállást szervez a gonosz király ellen titokban. Alapvetően ellenszenvesnek tűnt, de meghagytam az esélyt arra, hogy ez esetleg csak írói fogás, és jön valami nagy fordulat. És hát, jött is, csak kicsit másképp, mint számítottam rá. Sikerült meglepni a megbízó kilétével kapcsolatban, nagyon érdekes volt a szála már akkor is, amikor még nem tudtam kicsoda, de utána még inkább.
Kedveltem Vie-t és Égimeszelőt, Silver barátait, vagyis inkább a választott családját. Tetszett a hármójuk között lévő dinamika, a vicces beszólásaik, és nagyon féltem, nehogy valamelyiküknek baja essen.
Az egész történet kalandos, fordulatos és izgalmas volt, a romantikus szál jól kidolgozott, a családi problémák érzelmileg megterhelőek és elgondolkoztatóak, a társadalmi problémák pedig átérezhetőek. Sokszor eléggé sötét és lelkileg megterhelő volt a történet hangulata, a cselekmény, de én bírom az ilyesmit. Szeretem, ha érzelmileg hat rám egy történet, még akkor is, ha fájó, ijesztő, sötét érzéseket vált ki belőlem.
Nekem ez 5-ből 5 pont.
Lezárás
Hát, az első könyv egy nagyon sötét függővéget kapott, ami végül is jó, mert alig várom, hogy elolvashassam a folytatást, és megtudjam, mi történik majd.
5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
A borítóján kívül minden tetszett benne. Érdekes és egyedi volt az alapötlet, izgalmasak a főszereplők, klassz a szerelmi szál. Szerettem Silver baráti hármasát, és imádtam tiszta szívből gyűlölni Mancella apját. És a függővég miatt a folytatás is mielőbb érdekelne.
Szóval 5-ből 5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Akik egy egyedibb, sötétebb hangulatú, kalandos fantasyt szeretnének olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ma olyan karakterek nevét kell kitalálnotok, akiknek szembe kellett szállniuk a képletesen vagy szó szerint bennük élő sötétséggel, gonosszal. Írjátok be a fülszövegben kipontozott karakterek nevét a Tally megfelelő helyére.
(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Fülszöveg a játékhoz:
Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit …-nak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét.
Állomáslista:
06. 24. Kelly és Lupi olvas
06. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
