Robin Crofut-Brittingham: Madarak nagykönyve – Blogturné

Tudtátok, hogy több mint tízezer madárfaj él a földön? A Madarak nagykönyve a legkülönlegesebb példányokat mutatja be. Kontinensről kontinensre repít a latin-amerikai esőerdőktől az afrikai szavannákig, miközben lenyűgöző illusztrációkkal és izgalmas történetekkel tárja fel a madarak világát. Ez az informatív és csoda szép kötet elrabolta madárrajongó bloggereink szívét is. Tartsatok velünk a turnén, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Miért választottam ezt a könyvet?

Anyum mostanában nagyon érdeklődik a madarak iránt, szereti megfigyelni őket, hogy miként viselkednek, mit csinálnak. És hát, én is szeretek érdekességeket megtudni az állatokról. Ezért azt gondoltam, mindkettőnket érdekelhet esetleg ez a könyv. Aminek egyébként a borítója is csoda szép, és elsőre megfogott.

Külcsín és kivitelezés

Egy nagy méretű, kemény táblás könyvről van szó, aminek van súlya, de annyira szép, hogy az ember amúgy sem kockáztatná meg a kötet épségét azzal, hogy bárhová is magával cipeli. Szóval mindenképpen otthoni olvasásra ajánlott, kényelmes és a könyvre nézve biztonságos körülmények között.

A borító háttérszíne fehér, és tele van rajzolva gyönyörű, ezerszínű és különböző fajú madarakkal. Egyfelől jó ránézni, másfelől elsőre megmutatja, hogy miről is szól a könyv. A belső illusztrációk legalább ennyire színesek és szépek. A kötet a többi ismeretterjesztő albumhoz képest nem is annyira drága. Mostanában már 20.000 Ft-os könyveket is látok ebben a kategóriában, ez pedig csak 13.990 Ft. És minőségben, szépségben simán felér a 20.000 Ft-os kötetekhez.

Szóval 5-ből 5 pont.

A kötet tartalma

Ez egyszerre egy ismeretterjesztő és művészeti könyv, és bár nekem laikusként rengeteg új információt adott át a különféle területeken élő madarakról, mégis úgy érzem, hogy a művészeti részén van inkább a hangsúly. Már csak azért is, mert Crofut-Brittingham grafikus képzőművész, és a madarak utáni kutatás inkább hobbinak mondható nála, mint szakmának.

A kötet nagy részében a világ madarait nézhetjük meg tájegységenként felosztva. Például Latin-Amerika madarait a Costa Rica, a Kuba és a Karib-térség, a Falkland-szigetek, az atlanti esőerdők, a Galápagos-szigetek és az Amazónia madarai alfejezetekbe sorolták be. De megnézhetjük Afrika, Óceánia, Ázsia, Észak-Amerika és végül Európa madarait is. Ezt követően egy rövidke fejezetet kapunk az egymással rokonságban álló madarakról, így például a récékről, a baglyokról, a fácánokról, a tyúkokról, a ragadozó madarakról, a röpképtelen madarakról, a varjúfélékről, a galambokról és a pingvinekről. Végül egy nagyon rövidke fejezetben megismerhetünk néhány olyan madarat is, ami már kihalt sajnos.

A bevezetésből megtudhatjuk, hogy jelenleg több mint tízezer madárfaj létezik a földön, és minden évben újabbakat is felfedeznek. Ebből az is azonnal kiderül, hogy ez a könyv csak a madárfajok egy kis részét mutatja majd be nekünk, hiszen több mint tízezer madár nem férne el egy kicsivel több mint 200 oldalon. Azokat ismerhetjük meg a könyvből, amik az adott tájegységre a legjellemzőbbek, és amik a könyv szerzőjét és illusztrátorát valamiért (művészeti vagy tudományos szempontból) a leginkább érdekelték.

A fejezetek elején van egy összefoglaló, figyelemfelkeltő szöveg az adott nagyobb tájegység madarairól. Aztán az alfejezetek elején szintén találhatunk néhány érdekességet az altájegység madarairól, valamint mellette egy teljes oldalas rajzot, amin ezek a madarak egy gyönyörű, egységes illusztráción szerepelnek. Ez az illusztráció egyébként játszani is jó. Az olvasó megpróbálhatja kitalálni, hogy vajon milyen madarakat lát a képen, aztán a számozás alapján ellenőrizheti az előző oldali névfelsorolásban, hogy vajon jól tippelt-e. Ezután 2–4 oldalon egyesével is megnézhetjük a madarakról készült rajzokat, és a rajzok mellett némi információt is találhatunk róluk 1-2 mondatban. Ezekből a mondatokból olyan érdekességeket tudhatunk meg, hogy például honnan ered és mit jelent az adott madár neve, vagy hogy milyen különleges tulajdonságai vannak, milyen szokatlan vagy érdekes dolgokat szokott csinálni, és hasonlók.

A Madárrokonságok és a Kihalt madarak fejezetek kicsit másképp épülnek fel, de azért hasonlítanak a korábbi fejezetekre. Itt is először kapunk egy rövidke összefoglalót az adott rokonmadarakról és a kihalt madarakról, aztán 1–3 oldalon keresztül egyesével megnézhetjük őket lerajzolva, valamint ezekhez az illusztrációkhoz is kapunk az adott madarakról néhány érdekes infót.

Úgy vélem, ha valaki már régóta foglalkozik a madarak megfigyelésével, kutatásával, annak nem sok újat fog mondani ez a könyv, viszont az illusztrációk akkor is elkápráztathatják az adott olvasót. Ha viszont valaki teljesen laikus, mint én is, keveset tud a madarakról, és a madárfajok közül csak keveset látott élőben, annak rengeteg új információt, tudást adhat a kötet.

Én életem során talán csak kakast, tyúkot, papagájt, galambot, baglyot, varjút, fekete rigót, verebet, nagyon messziről gólyát és az állatkertben emut láttam. Úgyhogy lenyűgözött, hogy mennyiféle madárfaj található még a világon, és ez még csak nem is az összes. Voltak a könyvben olyanok, amiket képen, videón, filmben már láttam, de olyanok is, amiknek eddig a létezéséről sem hallottam, nemhogy bármi egyéb infót tudjak róla.

Tetszett, hogy mennyire sokfélék a madarak már csak ránézésre is. Vannak köztük egészen aprók, közepesek és hatalmasak. Ezerszínűek és szürke, barna, fehér, fekete színben játszók. Gyakoriak és ritkábban láthatóak, na meg persze három kihalt is. Olyanok, amik tudnak repülni, és olyanok is, amik nem. Gyönyörűen éneklők, és olyanok, amiknek elég fülsértő lehet a hangjuk. Mindenféle szempontból nagyon sokszínűek és egyediek.

A kötet könnyedén felkeltheti a gyerekek, sőt, a felnőttek figyelmét is a madarak iránt, és elindíthatja őket az ornitológia útján. Engem inkább művészi szempontból inspirált, mert annyira gyönyörűek a madárrajzok benne, hogy egyszer majd szeretnék én is lefesteni néhány, a kötetben lévő madarat.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Egyszerűen gyönyörű a kötet, nagyon jó érzés lapozgatni. Nemcsak apró, érdekes információkat ad a különböző madárfajokról, hanem egyfajta művészeti élményt is, ami megihleti az arra fogékony embereket, így például engem is. Megfelelő lehet arra is, hogy valakinek a figyelmét felkeltse az ornitológia iránt.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Olyan ornitológusoknak, akik inkább a művészeti oldalát akarják ezúttal élvezni a madaraknak, és olyan laikusoknak, akik szeretnének néhány érdekes információt megtudni egy csomó madárfajról, valamint művészeti szempontból is érdeklik őket a madarak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mennyire ismeritek a madarakat? Ebben a játékban most tesztelhetitek a tudásotokat. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a választ beírni a megfelelő helyre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. Ne felejtsétek el, megváltozott az oldalunkon a játékot menete.)

Kérdés a játékhoz:

Hogyan vadászik a csodás, kék-narancssárga tollazatú jégmadár?

Állomáslista:

Blogturné

07. 05. Csak olvass!

07. 07. Könyv és más

07. 09. Hagyjatok! Olvasok!

07. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 13. Ambivalentina

07. 15. Veronika's Reader Feeder

Alice Oseman: Heartstopper 6. – Blogturné

Az utolsó részéhez ért az imádott Heartstopper-könyvsorozat. Vegyél te is búcsút Nick és Charlie történetétől a Blogturné Klub bloggereivel, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egyik példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, aki ismer, tudja, hogy imádom a Heartstopper-sorozatot mind képregény, mind filmsorozat formájában, és úgy alapvetően nagyon szeretem Oseman összes könyvét. Ezt az utolsó részt is már ezer éve olvastam angolul, ugyanis Oseman szokása szerint ingyen megosztotta az olvasóival az interneten fejezetről fejezetre. Amiből látszik egyébként, hogy milyen sokat és mennyire szeretik ezt a történetet, hiszen Osemannak az után sem kell attól félnie, hogy nem fogy elég a könyvéből, hogy totál ingyen odaadta nekünk a neten az egészet.

Külcsín és kivitelezés

A Heartstopper-sorozat borítóin lévő illusztrációk nagyon szépen végigkövetik Nick és Charlie kapcsolati fázisait. Az elsőn csak egymás mellett áll két iskolás srác, a másodikon egymás mellett hasalnak a négy fal között a földön, és csak a kezük ér össze, a harmadikon már a szabadban vannak a párizsi kiránduláson, és nyilvánosan fogják egymás kezét, a negyediken nyilvánosan átkarolják egymást, az ötödiken a szobájukban egymás ölében ülve ölelkeznek, a hatodikon, vagyis ezen a könyvön pedig egy igazi szenvedélyes csókban forrnak össze. Vagyis a hatodik könyv illusztrációja tökéletesen illik mind a sorozaton végigívelő tematikához, mind a két fiú kapcsolatfejlődési fázisának lezárásához, mind az adott rész történetéhez.

5-ből 5 pont.

A képregény

Charlie és Nick lassan átlépnek a tinédzserkorból a fiatalfelnőtt-korba, és ez újféle problémákkal jár együtt. Charlie célja, hogy megválasszák osztályelnöknek, és jobbá tegye az iskolát mindenki számára, megvédje a bántalmazottakat, azokat, akik valamiben mások. Közben viszont fel kell készülnie neki és Nicknek is arra, hogy Nick nemsokára egyetemre megy, és távol lesznek egymástól. A helyzetet bonyolítja egy szakítás után hazaköltöző báty, az, hogy Nick nehezen fejezi ki az érzéseit, Tao és Elle kapcsolati problémái, Darcy és az anyja konfliktusa és még egy csomó más érdekes, hol hosszabb, hol rövidebb mellékszál.

Míg korábban Charlie lelki és pszichés problémái álltak főképp az előző részek középpontjában, Nicknek pedig rendíthetetlen bástyaként kellett őt támogatni, addig most Nick félelmei, lelki sebei kerülnek előtérbe. Nick a tökéletes pasi, a legtöbb nő és férfiakat szerető pasi ilyen partnerről álmodozik. Megbízható, megértő, biztos támasz. Legalábbis eddig ennyit láttunk belőle. Ez a hatodik rész most emlékeztet rá minket, hogy ő is ember, nem mellesleg még nagyon fiatal ahhoz a sok problémához, amit át kellett és még át kell élnie. Egyáltalán nem csoda, hogy végül összeomlik a nagy súly alatt, amit a hátán kellett eddig cipelnie.

Az apja miatt Nicknek kötődési problémái vannak. Azt hiszi, ha nem tökéletes, akkor el fogják hagyni előbb vagy utóbb. Így megpróbál mindig tökéletes pasija lenni Charlie-nak, de ez nyilvánvalóan lehetetlen küldetés, hiszen senki sem tökéletes. Amikor pedig hibázik, sokkal jobban megviseli, mint kéne. A hatodik könyv egyik fő szála és tanulsága, hogy Nicknek meg kell tanulnia teljesen önmagának lenni Charlie előtt. El kell hinnie, hogy Charlie feltétel nélkül szereti a valódi énjét, és ez elég lesz ahhoz, hogy mellette maradjon. És rá kell jönnie, hogy kicsoda Charlie nélkül, mert nem lehet ő az egész élete, szüksége van tőle független dolgokra is ahhoz, hogy a kapcsolatuk egészséges és tartós legyen. Klassz ötlet volt előhozni ezt a történetben, mert a kapcsolati kötődési problémák legalább olyan aktuálisak és legalább annyira fontos beszélni ezekről, mint az iskolai bántalmazásról vagy az étkezési zavarokról.

Charlie nagyon sokat fejlődött a könyvsorozat alatt. Bántalmazottból a bántalmazottak védelmezőjévé vált. Most már ki mer állni önmagáért és másokért, nem ijed meg néhány nagyhangú sráctól, magabiztos és pontosan tudja, hogy kicsoda és mennyit ér. Tetszett, hogy bár most már láthatóan jobban van, és nem az ő problémája áll a középpontban, azért úgy sem csinál a történet, mintha varázsütésre végleg meggyógyult volna. Vannak kisebb visszaesései, de most már tisztában van vele, hogyan kezelje a helyzetet. Jó volt látni, hogy Charlie anyukája mennyit változott a könyvek során. Most már magától is észrevette, ha Charlie-nak gondja volt, és azonnal támogatóan lépett fel.

Nagyon tetszett, hogy még mindig mennyire egészséges módon áll a történet a szexualitáshoz. A fiúk mindig vigyáznak egymásra (óvszer, síkosító), mindig megérdeklődik, hogy a másiknak van-e kedve épp a szexhez, és ha valamiért nincs, az sem probléma.

Nagyon érdekes volt David karaktere. Időnként egy s*ggfej, de közben meg látni benne azt a sérült lelkű kisfiút, akit ugyanúgy elhagyott és semmibe vett az apja, mint Nicket. Ez persze nem mentség arra, ahogyan viselkedni szokott, hiszen akkor Nick is viselkedhetne s*ggfejként, csak szimplán pszichológiai magyarázat. Nem mindenki reagál ugyanúgy az őt ért traumákra, veszteségekre. Van, aki képes jobban kezelni (vagy legalábbis nem másoknak ártva), és van, aki nem. Örültem, hogy azért volt egy valódi, őszinte beszélgetés Nick és a bátyja között, még akkor is, ha tartok tőle, hogy David képtelen lesz egyedül feldolgozni a lelki sebeit, és jobb emberré válni, és nem az a típus, aki segítséget kérne hozzá. Szóval valószínűleg idővel pont olyanná válik majd, mint az apja, még ha azt is állítja, hogy ő nem olyan.

Tao és Elle problémái látszólag hasonlóak Nick és Charlie gondjaihoz, de azért mégsem teljesen ugyanolyanok. Elle külföldre megy, pénz híján ritkán tud hazautazni, vagyis sokkal jobban el lenne vágva Taótól, és hát, a természetük és a köztük lévő kapcsolat is teljesen más. Bár a könyv végén Tao és Elle szála nyitva marad egy jelenet miatt, én úgy gondolom, hogy csak barátként lesz tartós a kapcsolatuk. Néha a szerelem egyszerűen nem elég, vagy nem elég erős ahhoz, hogy örökké tartson. Ami nem baj, mert nem mindig az első szerelem az igaz szerelem. És pont attól lesz különleges Nick és Charlie kapcsolata, hogy nagyon-nagyon nehéz ilyet találni, és nagyon keveseknek adatik meg.

5-ből 5 pont.

Lezárás

Jó ötlet volt a történet végén a nosztalgiázás. Visszamenni Nick és Charlie első csókjának és első igazi randijának a helyszíneire, visszaemlékezni arra a fotóalbummal, hogyan is kezdődött ez az egész számukra és számomra is. A történetük szó szerint megváltoztatta az életemet, erőt adott, amikor minden reménytelennek látszott, és úgy tűnt, mintha egy disztópiában élnénk, és ezért mindig hálás leszek Alice Osemannak, Nicknek, Charlie-nak és az egész baráti társaságuknak.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Imádom ezt a sorozatot, és ez az utolsó könyv méltó lezárása volt Nick és Charlie történetének. Kicsit sajnálom, hogy nincs tovább, mert örömmel végignézném az egész életüket egészen a nyugdíjasotthonig, de érthető, hogy Oseman úgy érezte, itt a vége. Nick még tökéletlenül is a tökéletes pasi, és még mindig odaadnám a fél karomat, hogy találjak egy hozzá hasonló személyiségű társat, Charlie pedig a történet során erős és magabiztos fiatal férfivá vált, akit nagyon megszerettem. És a barátaikat, családtagjaikat is a szívembe zártam. Még David karakterét is érdekesnek találtam annak ellenére, hogy ő nem egy túlságosan kedvelhető srác. A történet vége megmelengette a lelkemet, és ebben a részben is olyan témák és problémák kerültek szóba, amikről ritkán beszélünk, pedig nagyon fontos lenne nyíltan kommunikálni róluk.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Őszintén szólva mindenkinek. Szerintem minden ember lelkének jót tenne, ha megismerné Nicket, Charlie-t és a barátaikat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Tudtad, hogy a Hearstopper írójának több regénye is megjelent magyarul? :) Most ezen kötetekből találtok idézeteket minden állomáson, a feladatotok pedig, hogy megtaláljátok melyik könyvhöz tartozik az idézet.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Nem akarom, hogy az emberek aggódjanak értem. Nincs miért aggódni. Nem akarom, hogy megpróbálják megérteni, miért vagyok olyan amilyen, mert nekem kellene az elsőnek lennem, aki megérti ezt. És én még nem értem. Nem akarom, hogy beleavatkozzanak. Nem akarom, hogy a fejemben legyenek, kiszedjenek ezt meg azt, állandóan összeszedegetve a törött darabjaimat.”

Állomáslista:

Blogturné

07. 08. Sorok Között

07. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 10. Booktastic Boglinc

07. 12. Hagyjatok! Olvasok! blog

07. 14. Readingspo

07. 18. Dreamworld Blog

07. 20. Ambivalentina

07. 22. Könyv és más

Harry Sidebottom: A halálba menők – Blogturné

A Corvina kiadó jóvoltából most bepillantást nyerhetünk a múlt gladiátorainak életébe. Megtudhatjuk, kik voltak, hogyan éltek, miért harcoltak, és miféle téveszmék terjedtek el róluk a filmeknek köszönhetően. Tarts két bloggerünkkel a turnén, és a végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mindig is érdekelt a történelem, nem véletlenül jelentkeztem az egyetemen magyar–történelem szakra, és időnként szeretek ismeretterjesztő könyveket olvasni. Most is épp ilyen hangulatom volt, és a gladiátorok elég érdekes témának tűntek.

Külcsín és kivitelezés

Egy kemény borítós könyvről van szó, amin van egy külső papírborító. Lényegében a külső és belső borítón ugyanaz található, csak eltérő színekkel, árnyalatokkal. A háttér vörös színű, és egy lándzsás-pajzsos gladiátor ugrik rajta előre támadóan, a lándzsáját fentről lefelé előredöfve. A könyvön az író neve fekete, a cím fehér, az alcím pedig fehér és fekete, míg a papírborítón minden a piros árnyalataival van írva.

Szerintem amúgy egy ismeretterjesztő könyv esetében ezt nem is kell jobban túlragozni. Az illusztráció azonnal megmutatja, miről is szól a könyv, és a vörös szín is jól kapcsolódik a gladiátorok halálos küzdelmeihez.

A lapok minősége jó, az egyetlen, ami nekem kicsit hiányzott ebből a könyvből, az a belevarrt anyagkönyvjelző. Valahogy illett volna hozzá, és hiányzott is kicsit olvasás közben, többször a könyvhöz nyúltam, hogy behajtsam az adott oldalra jelzésképpen, mikor rájöttem, hogy ennél a könyvnél ezt nem tehetem meg.

5-ből 4,5 pont.

Alapötlet

A különböző filmekben, könyvekben többször találkozhattunk már gladiátoros témával, de a könyvet olvasva jöttem rá, hogy ettől még majdhogynem semmit nem tudnak az emberek róluk. Mármint valós, tényszerű dolgokat. Merthogy a könyvek, filmek általában teljesen téves képet mutatnak a gladiátorokról. Egyfajta vonzó szexszimbólumként tüntetik fel őket, és hát, bizarr módon valóban szexszimbólumok voltak, de csak ebből a könyvből tudtam meg, hogy vonzóak aztán biztos, hogy nem. A fegyvertartó karjuk hosszabb volt, mint a másik, a koponyájuk eldeformálódott a sisaktól és az ütésektől, a fogaik rothadtak, és kövérre hizlalták őket, mert a zsírréteg jobban védte harc közben a súlyos sebesüléstől a belső szerveiket.

Szóval igen, jó ötlet volt egy olyan könyvet kiadni róluk, ami a valóságot mutatja be nekünk, olvasóknak.

5-ből 5 pont.

Tartalom

A kötet felépítése igazán érdekes, egyetlen napot, vagyis 24 órát mutat be a Colosseumban 12 fejezetben. Este, Éjszaka, első őrváltás, Éjszaka, második őrváltás, Éjszaka, harmadik őrváltás, Éjszaka, negyedi őrváltás, Napkelte előtt, Első fény, Reggel, Dél, Délután, Alkony, Este – így osztja fel a Colosseum-beli napot a könyv. Mindegyik fejezet elején van egy kis történetszerűség, ami bepillantást enged az adott korba, aztán pedig az adott napszakhoz valamiben kötődő témákról írnak. Például az Estéhez tartoznak az étkezési szokások, az éjszakához a szex, az alvással kapcsolatos témák, az álomfejtés, az öngyilkosság, és hasonlók.

A kötet nyelvezete élvezetes, egyáltalán nem száraz, mint egy történelemtankönyv. Inkább olyan, mintha egy témában jártas szakember egy ismerősének, barátjának mesélne az adott történelmi témákról. A tények nemcsak úgy le vannak írva, mint egy tankönyvben, hanem ki vannak egészítve például a szerző gondolataival, érdekes történetekkel híres történelmi személyekről vagy épp a múltban élő átlagemberekről.

Tetszett, hogy nemcsak konkrétan a gladiátorokról volt szó, hanem sok egyéb másra is kitértünk, és olyan témák is előkerültek, amikre nem is gondoltam volna. Például ha valaki meghallja a gladiátor szót, biztosan nem az álomfejtés jut eszébe, de igen, ebben a könyvben kapunk egy ilyen fejezetet is, és az tényleg kapcsolódik a könyv alaptémájához is.

A gladiátoréletnek konkrétan minden részébe bepillantást enged a könyv. Kikből lett kényszerrel vagy szabad választás gyanánt gladiátor, hogyan viszonyultak azokhoz, akik maguk vállalták ezt, kik voltak a gazdáik, a kiképzőik, hol szállásolták el őket, milyen fegyvernemekben harcoltak, milyen egyéb őrző-védő feladatokat láttak el, kikkel harcoltak, hogyan viszonyultak hozzájuk az átlagemberek, a nők, a különböző uralkodók. Még arról is olvashatunk, hogy milyen durva módon lettek inkább öngyilkosok a latrinán a gladiátorok, csak hogy ne kelljen másnap harcolniuk. Szóval az életüknek tényleg minden részletét kifejtik, olyan mély bepillantást nyerhetünk a történelem ezen szegletébe, amilyet korábban szerintem sosem.

És amit megtudunk, az szinte teljesen eltér attól a képtől, amit a filmek, regények közvetítettek eddig a gladiátorokról. De pont ezért érdekes ez a könyv, mert képes új, hiteles információkat átadni, meglepni olvasás közben.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes volt. Megtudtam, hogy egy csomó dolog, amit igaznak véltem a filmekből, könyvekből a gladiátorokról, valójában csak mese volt, és a valóság teljesen más. Akadtak durva tények, amiktől kikerekedett a szemem, és olyanok is, amik szimplán csak érdekesek voltak. Az akkori babonákon és tévhiteken jókat nevettem és szörnyülködtem egyszerre, hihetetlen, hogy emberek mikben voltak képesek hinni a múltban. A könyv egyáltalán nem volt tankönyvszagú, olvasmányos stílusban, érdekes történetekkel kiegészítve adott át valós tudást.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretnék a valós történelmi tényeket megtudni a gladiátorok életéről.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az állomásokon gladiátorokkal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel nektek. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes válaszokat a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Milyen csaták nem voltak a gladiátorjátékokon?

a. állatok elleni

b. vízi csaták

c. gyerekek elleni

Állomáslista:

Blogturné

06. 28. Könyv és más

06. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

07. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út

Sarah MacLean: Ezek a nyári viharok – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadónak és Sarah MacLeannek köszönhetően most végigkövethetjük a Storm család vetélkedését, hogy megszerezzék a nemrég elhunyt apjuk után maradt hatalmas örökséget egy játék során. Tarts velünk a családi drámák tengerén, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből, ha szerencsés vagy.

Miért választottam ezt a könyvet?

Korrektúrázásra kaptam, de amint elkezdtem olvasni, teljesen beszippantott. Már az elején sejtettem, hogy mind a családi drámák, mind az örökségért folytatott játék nagyon izgalmas lesz, és igazam is lett.

Külcsín és kivitelezés

A könyv még nincsen a kezemben, úgyhogy csak a borítóról tudok véleményt mondani. Egy tengerpart látható a képen, ahol három nő és egy férfi sétál és nézelődik. Ez a négy ember valószínűleg a négy Storm testvér, akik a családi szigeten vannak épp, ahol a játék is folyik. Témájában teljesen passzol az illusztráció a történethez, és maga a tengerpart is szép, de valahogy borítóként nekem mégsem igazán jön be. Nem tudnám megmagyarázni, miért...

Szóval 5-ből 3,5 pont.

Alapötlet

Olvastam már más örökségért való játékról szóló könyvet is korábban, de ennek teljesen más volt a hangulata. Itt bár a játék is fontos volt, de elsősorban a családi traumák, családtagok közötti kapcsolatok, jellemfejlődések álltak a történet középpontjában. Ez pedig egyedi színt adott a történetnek. A szerelmi szál is érdekes volt, sokkal jobb, mint amire számítottam.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény, karakterek

A történet főszereplője Alice, az egyik Storm testvér. Ő a testvérek közül az egyetlen, aki a múltban szembeszállt az apjával, aminek meg is lett az ára. Nemhogy semmiféle anyagi támogatást nem kap a milliárdos apjától, de az szóba sem áll vele, és a lánynak a család többi tagjával is teljesen megszakadt a kapcsolata. Átlagos emberként él, átlagos munkája van, közben pedig fest. Aztán egy átlagos napon váratlanul jön a hír, hogy az apja meghalt, és várják őt a temetésére (bár ezt a szót előszeretettel nem használják a regényben). Alice azonnal útnak is indul a Storm-szigetre, egyszerű vonattal, amin megismerkedik egy kedvesnek és gondoskodónak tűnő férfival. Jack megmenti őt a paparazziktól, és tetszik is Alice-nek, ezért az éjszakát együtt tölti vele. Azt gondolja, hogy az egész csak egy egyéjszakás kaland lesz, ám másnap, mikor megérkezik a szigetre, a családi házhoz, kiderül, hogy a titokzatos férfi az apja jobbkeze volt, és az ő feladata a végrendelet alapján a családi örökségért folytatott játék levezénylése. Minden családtag kap egy feladatot, amit végre kell hajtania. Ha egyvalakinek nem sikerül, akkor mindenki számára oda az örökség. A diszfunkcionális család tagjainak össze kéne tartaniuk ahhoz, hogy ne kerüljenek koldusbotra.

Amikor kiderült, hogy a családnak játszani kell az örökségért, először azt gondoltam, hogy ez egy Örökösök viadala típusú sztori lesz. Vagyis különböző logikai feladványokat kell majd megoldani, amik az én agyamat is esetleg megmozgatják. Aztán előkerültek a feladatok (takarítás, szigeten maradás, minden nap egy jó dolgot mondani az elhunytról, szakítani életed szerelmével stb.), és rájöttem, hogy ez nem egy logikai feladatos kalandjáték lesz. Kicsit elszontyolodtam, mert attól féltem, hogy így nem lesz túl izgi a történet, de szerencsére nagyot tévedtem.

– Egyszerűen mondhattad volna, hogy örülsz, hogy látsz, Sam.

– Miért örülnék? – vágta rá Sam.

Egy másik testvér szájából, egy másik családban ez akár vicc is lehetett volna.

De ők Stormok voltak.

Egyfelől a család tagjai nagyon érdekes karakterek, és nagyon izgalmas a köztük lévő dinamika is. Szórakoztató volt pszichológiai szempontból végigelemezni, ki milyen ember, hogyan kapcsolódik másokhoz, képes-e változni, mit titkol, és hasonlók. És arra is kíváncsi voltam, hogy a személyre szabott feladataik vajon milyen hatást, változást váltanak ki belőlük. Valamiért szinte az első pillanattól úgy éreztem, hogy bár az elhunyt Mr. Stormnak valóban megvoltak a maga hibái, sokszor nem volt túl jó apa, nem jól reagált, de mégis szerette a családját. Már csak azért is, mert olyan feladatot kapott mindenki, személyre szabottan, amit ha megoldanak, az így vagy úgy, de építi a jellemüket. Az is felmerült bennem, hogy az apa valójában meg sem halt, csak ezzel az átveréssel akarta újra összehozni a széthullott, diszfunkcionális családját. Szinte a végéig vártam, hogy talán váratlanul felbukkan, hogy: „Haha, csak vicc volt, életben vagyok.”

A szerelmi szál jól sikerült. Én általában nem vagyok túlságosan oda a romantikus sztorikért, de ebben az esetben Jack annak ellenére szimpatikus pasi volt, hogy egy hatalmas hazugsággal kezdte az ismeretségét Alice-szel, és jó volt a dinamika és a vibrálás köztük. Kíváncsi voltam, hogy túl tudnak-e lépni a titkokon és hazugságokon, főképp, hogy még a sztori végén is kiderült egy füllentés, amit fel kellett valahogyan dolgozni.

A legérdekesebbnek, bár egyben a legkevésbé kedvelhetőnek is, az anya karakterét éreztem. Nőként együttéreztem vele a terhek és sebek miatt, amiket el kellett viselnie feleségként, egy milliárdos, munka- és irányításmániás, adrenalinfüggő férj mellett, de az a rideg, gonosz bánásmód, amivel a gyerekei felé fordult, egyszerűen megbocsáthatatlan. Végig reménykedtem benne, hogy ő is majd változni fog, megenyhül, rájön, hogy így nem viselkedhet, és segítséget kér...

– Ha az utasításokat nem teljesítitek a Franklin halálától számított egy héten belül, elveszítitek az örökségre való jogosultságotokat.

Alice-nek el kellett ismernie: az apja mindig is tudta, hogyan vegye rá a családját a cselekvésre.

– Ki veszíti el? Csak az, aki nem teljesíti? Vagy mindenki? – pontosított Greta.

– Mindenki.

A testvérek jól kidolgozott és érdekes karkaterek voltak. Először azt hittem, hogy Samet nem fogom kedvelni, de ebben nem volt igazam. Ő a fiúgyerek a családban, az apjának dolgozgat, de igazából csak eltartják. Nagyon szeretne megfelelni az apjának, de tudja, hogy a férfi semmire nem tartja őt, és ez fáj neki. Végül ő maga is elhiszi önmagáról, hogy teljesen haszontalan. Van egy anyagias felesége és két gyereke, utóbbiakat tényleg szívből szereti is, de a házassága csak érdekeken alapul. Boldogtalan, fél a jövőtől, fél attól, hogy mi lesz velük, ha nem kapja meg az örökségét. És emiatt tesz dolgokat, amiket nem kéne. Ami szimpatikussá teszi, az az, hogy tényleg szívből szereti a gyerekeit, és ha lassan is, de látni rajta, hogy elkezd változni.

Ahogy Sam az apja árnyéka, úgy Greta, a legidősebb nővér az anyjáé. Sosem ment férjhez, nincsenek gyerekei, sosem költözött el, és mindig az anyja sarkában jár, hogy ha a nő füttyent neki, ő ugorhasson. Szerelmes az apja testőrébe, akivel évek óta nyílt titokként kapcsolatot folytat, de képtelen felvállalni őt, kiállni érte. Pedig látszik, hogy tényleg szeretik egymást, úgyhogy nagyon féltem tőle, hogy vajon Greta teljesíti-e az örökségért folytatott játék rá vonatkozó feltételét.

Emily volt talán a legkevésbé érdekes testvér számomra. Ő a legkisebb, olyan kis cuki, neki többet szabad, mint a nővéreinek és a bátyjának. A szüleik nem szóltak egy szót sem, amikor egy nővel házasodott össze, és azért sem, hogy egy kis holisztikus gyógyászati boltot vezetnek együtt, vagyis függetlenedett a családtól némileg. Van a múltjában egy nagy titok, amire számítottam, csak nem vele kapcsolatban, szóval picit meglepetés volt, de így sem bizonyult elég izgalmas karakternek számomra. A feleségével viszont cukik voltak együtt.

Alice tökéletes volt főszereplőnek. Bátor, belevaló, lázadó. Ő az, aki az igazság nevében még a saját apjával is szembe mert szállni. Egyébként ez különösen tetszett. Először azt hittem, hogy csak a saját függetlenségéért küzdött, de kiderült, hogy egy sokkal komolyabb ügy mellett állt ki az apjával szemben, ami miatt végül fekete bárány lett a családban. Pedig neki volt igaza.

Szóval 5-ből 5 pont.

Lezárás

Nagyjából azt kaptam a könyv végétől, amit reméltem, igazából szinte mindenkivel kapcsolatban. Volt néhány fordulat, meglepetés, de csupa olyasmi, amivel kapcsolatban szinte biztosra vettem, hogy ha lesz is dráma, hamar megoldódik majd, és megnyugtató módon. Szóval a vége nem volt meghökkentő, de a lelkemnek jólesett.

5-ből 4,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes volt látni a családi dinamikákat, a családtagok közötti kapcsolatokat, azt, hogy miként változnak az egyes karakterek, és hogyan változik ezáltal az egymáshoz való viszonyuk is. Bár az eleje alapján arra számítottam, hogy az örökség miatti játékon lesz a hangsúly a cselekményben, igazából szerintem a pszichológiai szál volt a lényeg. De nekem ez bejött. Tetszett a romantikus szál is, és a karakterek majdnem mind érdekesek és összetettek voltak.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Akiket érdekelnek a családi traumák, a családtagok közötti dinamika, a pszichológia.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal olyan könyvsorozatok címét kell kitalálnod, amelyekben különböző játékokat játszanak a főszereplők az életükért, a pénzért vagy más célokért. Írd be az adott könyvsorozat címét a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kulcskifejezések a játékhoz:

12 fiú és 12 lány, televíziós show, aréna, Kapitólium, fecsegőposztáta

Állomáslista:

Blogturné

07. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 03. Olvasónapló

07. 05. Kitablar