~ Sárga könyves út ~

2026. június 30., kedd

Marco Polo-útikönyvek (Bécs, Albánia, Amszterdam) – Blogturné




Utazást terveztek egy új országba vagy városba, vagy egyszerűen csak szívesen olvastok más helyekről, kultúrákról? Bármelyikről legyen szó, a Corvina Kiadó Marco Polo-sorozata biztosan a segítségetekre lesz! Tartsatok bloggereinkkel a népszerű útikönyvsorozatot bemutató turnéra, válaszoljatok helyesen a kérdésekre, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!


Miért választottam ezeket a könyveket?

Még sosem jártam külföldön, és arra gondoltam, hogy elsőre talán jó lenne valami közeli célpontot választani, ezért szerettem volna elolvasni a Bécsről szóló könyvet. Amszterdam olyan északi országban lévő város, ami szerintem elég nyitott, színes, elfogadó és nyugati ahhoz, hogy jól érezzem ott magam, viszont keveset tudok róla, szóval ezt a hiányosságot akartam pótolni. Albániában pedig pár éve az egyik barátom volt nyaralni, és érdekes dolgokat mesélt róla, szóval szerettem volna kicsit jobban utánaolvasni az országnak.


Külcsín és kivitelezés

Mindhárom könyv teljesen beleillik a sorozatba, kis méretű, könnyen magunkkal hurcolászható kötetekről van szó, amiket gond nélkül magunkkal vihetünk a nyaralásra.

A borítóik amúgy vicces módon pont lefedik azt, ami egy nyaralás során érdekes lehet az embereknek. A Bécsről szóló könyv borítóján egy régi épületekkel teli utca van, ami azokat vonzhatja, akik nyaralás közben városi környezetben szeretnék felfedezni a történelem, építészet érdekességeit. Az Amszterdam-útikönyv a víz szerelmeseit csábíthatja el a borítón látható folyóval. Az Albániáról szóló kötet pedig azokat, akik szeretik a természetet, szeretnének hegyes-dombos-fás tájon kirándulni.

Nekem látványra az Albán-kötet borítója tetszik a legjobban, viszont turistaként inkább a bécsi, városi környezet vonz.

Belül mindhárom kötetben sok-sok fotó és térkép található, amik színessé és érdekessé teszik az olvasást, és a fontos tények, infók valamilyen módon ki vannak emelve (akár sárga színnel, akár kerettel).

Szóval 5-ből 5 pont.


Bécs

Ahogy kinyitottam a könyvet, és az elején megláttam a Hundertwasser-ház formáját és ezer színét, abban a pillanatban beleszerettem Bécsbe, és most már mindenképpen el kell mennem egyszer oda. Főképp, hogy évek óta vezeti a legélhetőbb városok listáját.


Rengeteg számomra vonzó program van Bécsben. Például ott van a Time Travel Vienna időutazó 5D-s mozi, amiből megismerhetném Bécs 2000 éves történetét. 3D-s filmeket is ritkán láttam eddig, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lehet az 5D-s, mindenféle környezeti effektekkel, illatokkal és egyebekkel. Egykori ének-zene tagozatosként a Haus der Musik interaktív múzeum is biztosan lekötne, és a Technisches Museumban is legalább annyira élvezném a kutatóvá válást, mint a gyerekek. És tutira felülnék az óriáskerékre is.

Bár van néhány szép természeti táj Bécsben, úgy látom a könyv alapján, hogy oda inkább az megy, aki gyönyörű épületeket akar nézegetni, különböző érdekes múzeumokat felfedezni, és érdekli a történelem, a művészetek. Vagyis művészetkedvelő, városi lányként ez egy nekem való hely.

Az éttermek közül nem igazán találtam olyat, ami felkeltette volna a figyelmemet, de a Kleines Caféba szívesen elmennék, mert azt írják róla, hogy aprócska, aranyos kávéház, ahová annak ellenére nem nagyon járnak turisták, hogy itt forgatták a Mielőtt felkel a nap című filmet. Szóval én már csak azért is beülnék oda. Valamint a Phil elnevezésű könyvesbolt-kávézó-lemezbolt helyre is elmennék, mert a könyvek és a kávé csodás párosítás, a lemezboltban meg tudnék ajándékot venni az egyik barátomnak, aki imádja a hanglemezeket.


Nagyon tetszik, hogy külön fejezetet kapott az, hogy milyen ajándékféléhez hol, melyik üzletben juthatsz hozzá. Kiegészítők, ékszerek, régiségek, könyvek kották, lemezek, bútorok, ruhák, táskák, édességek – mindegyikhez ajánlanak egy vagy több üzletet. És persze a helyi piacok sem maradhattak ki az ajánlásból.

Nem vagyok egy bulizós típus, de aki igen, az arra is kap tippeket, merre talál klassz bárokat, zenés helyeket, klubokat és diszkókat. Ami viszont határozottan érdekelne, az a kabaré, a színház, a mozi, a különböző koncertek. És a sportolni vágyók sem maradnak ki az ajánlásokból, én például tuti elmennék falat mászni. Megint élménytúraterveket is kapunk, csak itt most egynapos és néhány órás változatban, hiszen nem egy országot járunk be a könyvvel, hanem egy várost.

A praktikus tanácsok, miniszótár,könyv-, film, app és blogajánló, valamint egy úti kvíz zárja a könyvet.


Amszterdam

Amszterdam is gyönyörű városnak látszik a már rögtön az első oldalak egyikén található, a Keizers- és Leidsegracht kereszteződésében álló házak alapján. Azt írják róla, hogy a világ legkisebb metropoliszainak egyike, de hihetetlenül sokoldalú hely. Kíváncsi voltam, hogy ez átjön-e az ajánlásokból, úgyhogy izgatottan álltam neki a könyvnek.

Ami nem igazán tetszett, hogy azt írták, Hollandia egyre konzervatívabbá válik, például a határ menti kávézókban csak holland lakcímmel rendelkezőket szolgálnak ki. De azt is írták, hogy Amszterdam azért nem ilyen, már csak azért sem, mert a városvezetés baloldali. Szóval Amszterdamot úgy képzelem el, ahogyan Pécset, hiszen itt is a 12 évig pusztító jobboldali országvezetéssel védőbástyaként állt szemben a baloldali vezetésű Pécs.

Érdekes, hogy a füvezők paradicsomának tartják Amszterdamot, de a kábítószer nem legális, csak tolerált, és nagyon szigorúan szabályozzák, hogy kik és hol árulhatják, valamint, hogy a vásárlók mekkora adaghoz juthatnak hozzá fejenként. Ami még érdekes, hogy míg a füvet áruló coffeeshopokból 1999-ben még közel háromszáz volt, addig mára már csak 160 van. Vagyis míg a tiltás miatt terjed a drog, addig a megtűrés mellett csökken az érdeklődés.


Még egy csomó más érdekesség is szerepel a könyvben, de nem írom le az összeset, majd a könyvben ti is elolvashatjátok ezeket.

Már rögtön az első ajánlások nekem valók voltak, mert az egyik a Centrale OBA könyvtárat ajánlja, a másik pedig a legrégebbi mozit, a The Moviest. Mondjuk, az állatkertbe, az Artisba csak félve mennék el, mert azt írják, hogy a lepkeházban szabadon röpködhetnek a rovarok. Bár a lepkék messziről szépek, de közelről, köszi, nem. Nem bírom, ha bármiféle rovarnak esélye van rám szállni, hozzám érni.

Itt is az ajánlások között inkább a művészetkedvelő városjárók találnak maguknak érdekes programokat. Csodás épületek, múzeumok, könyvtárak, templomok és egyéb történelmi helyek. Mindenképpen megnézném itt az Anna Frank-házat, a könyvélmény miatt is, meg családi okokból is, valamint Rembrant házát is.

Több Michelin-csillagos étterem is van az ajánlások között, de azok valószínűleg túl drágák az én pénztárcámhoz, szóval inkább egy olyan kisebb éterembe mennék, mint például a De Rozenboom, ahol megkóstolhatnám a tradicionális holland konyhát.


Ebben a kötetben is van üzletajánló, ahol könyveket, régiségeket, ínyencségeket, divatcikkeket, ékszereket, dohányt, ajándéktárgyakat és cipőt lehet a többi között vásárolni. Valamint olvashatunk a piacokról és áruházakról is.

A szórakozni vágyók találhatnak kocsmát, diszkót, de olyan szórakozási lehetőségek is vannak, amik még engem is érdekelnének. Például dzsesszklubok, mozik, koncertek, színház. És kaszinó. Aminek esetében nagyon vigyáznék arra, hogy ne szálljak el, és költsem el minden pénzemet, még a nem létezőt is, viszont egy előre meghatározott elveszthető (ami még nem terhelne meg nagyon anyagilag) összeggel biztosan kipróbálnám az ottani játékokat.

Anno gyerekként néztem a tévében a Játék határok nélkül című műsort, és nagyon szerettem, úgyhogy biztosan megnézném azt a beltéri játszóteret, ahol mindenféle ügyességi játék található, olyasmik, mint a műsorban is voltak. Tuti béna lennék, de nagyon élvezném.

Itt is kapunk élménytúraterveket (amik szintén város lévén egynaposak, néhány órásak), gyakorlati jó tanácsokat, szótárat, könyv-, film-, blog-, appajánlókat, valamint egy hosszabb útikvízt.


Albánia

Albánia nem a gyönyörű épületeivel, hanem a csodás, zöld dombjaival fogott meg elsőre. Nem vagyok egy nagy természetjáró, de csoda szép helyei vannak. Nem mellesleg azt írják róla, hogy mostanra kifejezetten nyugati orientációjú országgá vált, mert szeretnének csatlakozni az EU-hoz. Nyitott országként írják le, amiben keveredik a régi és az új. Ami viszont meglepő, hogy az átlagéletkor az országban mindössze 30 év, aminek az okát sajnos nem tudtam meg, pedig kíváncsi lennék rá.

Tetszik, hogy a könyv különböző jó ügyeket támogat az ajánlásaival. Egyfelől azt tanácsolja, hogy helyi családoknál szálljunk meg, mert ezzel nemcsak friss alapanyagok kerülhetnek a tányérunkra, hanem támogathatjuk a családi vállalkozásokat is. Másfelől egy olyan éttermet ajánl, amit nők vezetnek, és a nyereséget a családon belüli erőszak áldozatainak ajánlják.


Azt írják, hogy bár sok zöldséges étele van az albán népnek, a vegetáriánusok számára nehéz terep Albánia. Erről anno nem beszéltem a barátommal, aki járt már ott, de ő vega sok-sok éve, szóval rákérdezek majd, mennyire volt nehéz számára ehető ételhez jutni.

A könyv alapján úgy gondolom, hogy Albánia azoknak ajánlott, akik imádják a természetet, szeretnek sportolni, vagy épp odavannak a különböző épületek (templomok, várak, kolostorok stb.) felfedezéséért. Nagyon sok sportolási lehetőség van az országban, a túrázástól kezdve a biciklizésen át a kenuzásig, vadvízi evezésig, de lehet lovagolni és búvárkodni is többek között. Viszont nem nagyon találtam interaktív tudományos, művészeti programot, ami az olyan művészet- és tudománykedvelő panellakókat érdekelné, mint amilyen én is vagyok. Szóval talán eddig az összes hely közül, amiről az útikönyvekben olvastam, ez való a legkevésbé nekem. Ettől még gyönyörű ország, de elsősorban a természetjáróknak való.


Ebben a kötetben is egynapos és néhány órás élménytúraterveket találhatunk, ami kicsit meglepett. Mert ez a könyv egy egész országot mutat be, és nagyon szép tájai vannak, amiket egy túrázni szerető ember napokon át is örömmel fedezne fel.

Praktikus tanácsok, szótár és a kvíz zárja itt is a kötetet.


Hogy tetszett ez a három útikönyv?

Ugyanolyan klasszak voltak, mint az előzőek, bár Albánia esetében rájöttem, hogy ugyan gyönyörű tájai vannak, nem egy olyan panellakónak való ország, mint én is vagyok. De Amszterdamba és Bécsbe szívesen elmennék, mert ott találnék olyan programokat, amik érdekelnek. Ezúttal is kaptam mindhárom helyről egy csomó érdekes és utazáshoz hasznos információt, és végignézni a gyönyörű illusztrációkat és térképeket olyan volt, mintha kicsit mentálisan utazhattam volna.

Szóval 5-ből 5 pont.


Kiknek ajánlom ezeket a könyveket?

Nos az Amszterdamról és Bécsről szóló könyveket mindenkinek, az Albániáról szólót inkább azoknak, akik imádják a természetet, szeretnek túrázni, sportolni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a Bécs-útikönyvet:

Az Amszterdam-útikönyvet:

És az Albánia-útikönyvet:


Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a turnéban szereplő vidékeket kell felismernetek! Minden állomáson találtok egy-egy képet, nektek pedig be kell írni a Tally-doboz megfelelő sorába, melyik ország szerepel rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:


06. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. június 29., hétfő

Harry Sidebottom: A halálba menők – Blogturné Extra



A Corvina kiadó jóvoltából most bepillantást nyerhetünk a múlt gladiátorainak életébe. Megtudhatjuk, kik voltak, hogyan éltek, miért harcoltak, és miféle téveszmék terjedtek el róluk a filmeknek köszönhetően. Tarts két bloggerünkkel a turnén, és a végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Ezúttal extraként néhány érdekes idézetet hoztam nektek a könyvből, aminek köszönhetően bepillantást nyerhettek a gladiátorok világába.


1.

A gladiátorok annak ellenére szexszimbólumként jelentek meg, hogy kövérek voltak, rossz fogaik miatt gyakran bűzlött a leheletük, testük pedig a harc és a kemény, gyakori kiképzés miatt sérülések nyomait viselte, néha deformálódott is.


2.

A mai szóhasználattal élve: a gladiátoroknak masszívnak kellett lenniük a rövid, nagy erőt igénylő, intenzív fizikai aktivitáshoz, és a szénhidrátdús étrendtől vastag zsírréteg alakult ki a bőrük alatt, amely védte a létfontosságú szerveket. Így akkor is folytathatták a harcot, ha a testükön ejtett sebek erősen véreztek.


3.

Ellenben Caracalla császár halála sokkal megalázóbb volt. Egy mezopotámiai úton gyomorrontást kapott, és könnyítenie kellett magán. Testőrsége és kísérete a császár méltóságát tiszteletben tartva visszahúzódott. Elfordultak, bár látótávolságon belül maradtak. Ez elég volt ahhoz, hogy egy merénylő úgy tegyen, mintha a császár odahívta volna egy biccentéssel. Caracallát akkor érte a halálos csapás, amikor letolta a nadrágját.


4.

Az elitből kikerülő, önkéntes gladiátorok, akik a játék rendezőjével tárgyaltak egyetlen fellépésük részleteiről, biztosan maguk választották ki, milyen stílusban akarnak küzdeni. Az arénában harcoló nemes Gracchus szégyenét súlyosbította, hogy úgy döntött, retiariusként lép a homokra.


5.

Elsősorban a zaj állt az alvás útjába. Minden nagyváros zajos volt, és mint messze a legnagyobb, Róma a legrosszabb. A sötétben ugattak a kutyák, részeg mulatozók nevettek, kiabáltak és nagy zenebonával énekeltek. Még az elitet, például Cicerót is megzavarhatta a horkoló szomszéd.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Az állomásokon gladiátorokkal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel nektek. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes válaszokat a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Kik voltak a gladiatrixok?
a. a gladiátorok kiképzői
b. női gladiátorok
c. a gladiátorok ágyasai


Állomáslista:

06. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
07. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. június 26., péntek

D. L. Taylor: Bennünk élő bestiák – Blogturné



A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően magyarul is olvashatjuk már D. L. Taylor Bennünk élő bestiák című könyvét. Tartsatok bloggereinkkel, hogy átérezhessétek, milyen az, amikor a saját apád akar szörnnyé nevelni, és megtudjátok, Mancella vajon képes-e szembeszállni vele. A turné végén természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Szintén korrektúrára kapott könyv volt, és azok közé tartozott, amiket nagyon egyedinek és érdekesnek találtam. Szóval örülök, hogy olvashattam.


Külcsín és kivitelezés

Ez a könyv sincs még a kezemben, úgyhogy csak a borítót tudom értékelni. A kiadó visszatért a fekete háttérhez, amin valamiféle szimbólum található. Őszintén bevallom, ezt a korábban tipikusnak (már-már védjegynek) számító borítóstílust már régebben sem igazán szerettem, amikor a saját könyveim megjelentek. Mindig próbáltam rábeszélni a kiadóvezetőt, hogy térjünk el tőle, de csak a hetedik könyvemre sikerült meggyőzni.

Ebben az esetben egy virágokból összeálló, hegyes fogú szörny látható szimbólumként a borítón, amit elsőre kígyónak hittem, a fogai alapján viszont inkább valami tigris vagy oroszlán, nem tudom... A fejébe pedig bele van állítva egy tőr. Durva spoilerezés nélkül nem tudom elmagyarázni, hogy szerintem mit szimbolizál az egész, de ezen a téren teljesen passzol az illusztráció a sztorihoz. Viszont... Nem. Nekem még mindig nem jön be ez a fajta borító. Ha valakinek nincsenek ellenérzései a „fekete háttér-szimbólum” borítóstílussal, akkor tetszhet neki, mert amúgy jól van összerakva, de az én ízlésemtől ez még mindig távol áll.

Szóval nekem ez 5-ből 3 pont, bocsi...


Alapötlet


Szerintem egész egyedi sztori volt, talán csak egy hasonlót olvastam eddig, amiben az emberek át tudták mágiával venni a különböző állatok lelkének irányítását, és ezáltal az erejüket. Érdekes volt, hogy a főszereplők egy valóban gonosz király lánya és egy simlis tolvaj lettek, akik társadalmilag és politikailag is elviekben az ellentétes oldalon állnak, ám végül mégis egymás oldalán találják magukat. Az erkölcsi kérdéseket, a bántalmazó család témáját, a gonosz gazdagok és elnyomott szegények toposzát is sikerült igazán egyedire és átérezhetőre megírnia Taylornak.

Szóval 5-ből 4,5 pont.


Cselekmény és karakterek

Mancella nemcsak az apja trónjának az örököse, hanem mágikus képessége is van. Ha megöl egy állatot, magához láncolja a lelkét, képes újra megidézni, és irányítani. Állattól függően akár gyilkolni is vele. Persze a lány nem akar állatokat mészárolni, de az apja rákényszeríteni őt (azzal is, hogy király, és a képességével is, aminek köszönhetően képes irányítani mások akaratát), mert a lánya ereje hatalmat és fegyvert biztosít számára. Mancella látszólag belenyugszik abba, hogy nem lehet a saját sorsa kovácsa, amikor is felbukkan egy titokzatos szolgáló a kastélyban, és a feje tetejére állítja a világát.

Silver szolgálónak álcázva magát belóg a kastélyba, hogy egy titokzatos megbízó három feladatát teljesítse, ezzel pedig biztonságos otthont szerezzen önmagának és a két legjobb barátjának. Ám miközben önző okok vezérlik, megismeri Mancellát, és ez mindkettejük sorsát megváltoztatja. Akaratukon kívül egyfajta szabadságharcosok lesznek, akik szembeszállnak a gonosz királlyal, hogy az embereknek jobb világot teremtsenek.

Egyfelől érdekes volt az ötlet, hogy Mancella egy valódi gonosz királynak a lánya, és ő maga is, bár jó akar lenni, mégis kicsit ingadozik a határvonalon időnként. Sokszor azért, mert az apja kényszeríti rá, de jócskán meg kell harcolnia az apja mellett saját magával is. A történet nagyon jól bemutatta, milyen egy bántalmazó apa mellett élni. Néha még én is reménykedtem benne Mancellával együtt, hogy tévedünk, és az apja valójában csak muszájból gonosz, csak a családját védelmezi, de a férfi újra és újra bebizonyította, hogy velejéig romlott.

Szerintem könyvbeli szülőt még nem gyűlöltem annyira, mint Mancella apját. Fogalmam sincs, hogy egy szülő hogyan bánhat így a gyerekével pusztán azért, mert a hatalma biztosítását reméli tőle. Szóval igen, olvasás közben végig abban reménykedtem, hogy egyfelől Mancella szembeszáll vele, és legyőzi, másfelől hogy kínok között hal meg. És azt is nagyon reméltem, hogy Macella végül az apja bábjából igazi harcossá válik Silver oldalán.

Silver karaktere kicsit az Aranyhaj meséből Flynn Riderre emlékeztetett. Simlis, hazug, de alapvetően jóindulatú férfi, aki mindent azért tesz, hogy a barátaival együtt kijusson a mélyszegénységből. És itt most valóban a nagyon mélyszegénységre gondolok, ugyanis a barátaival konkrétan hajléktalanok, egy csomószor éheznek, veszélyes dolgokat vállalnak el, csak hogy legyen kajájuk, és hasonlók. Végig nagyon féltem, hogy amikor majd Mancella rájön, hogy Silver szinte végig füllentett neki, nem fogja megérteni, és ellene fordul. Érthető lett volna, mert ő nem látott úgy Silver fejébe, mint mi, olvasók, de közben sajnáltam volna Silvert, mert a tényleg szerelmes lett Mancellába, és nem akart sem neki, sem másnak rosszat. Persze nem árulom el, mi volt Mancella reakciója, de izgalmas volt.

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ki az a titokzatos pasi, akinek Silver épp dolgozik, és mit akar azokkal a dolgokkal, amiket a fiúnak meg kellett szereznie neki. Nem tudtam eldönteni, hogy az illető ténylegesen rosszban sántikál, vagy pedig tényleg valamiféle népi ellenállást szervez a gonosz király ellen titokban. Alapvetően ellenszenvesnek tűnt, de meghagytam az esélyt arra, hogy ez esetleg csak írói fogás, és jön valami nagy fordulat. És hát, jött is, csak kicsit másképp, mint számítottam rá. Sikerült meglepni a megbízó kilétével kapcsolatban, nagyon érdekes volt a szála már akkor is, amikor még nem tudtam kicsoda, de utána még inkább.

Kedveltem Vie-t és Égimeszelőt, Silver barátait, vagyis inkább a választott családját. Tetszett a hármójuk között lévő dinamika, a vicces beszólásaik, és nagyon féltem, nehogy valamelyiküknek baja essen.

Az egész történet kalandos, fordulatos és izgalmas volt, a romantikus szál jól kidolgozott, a családi problémák érzelmileg megterhelőek és elgondolkoztatóak, a társadalmi problémák pedig átérezhetőek. Sokszor eléggé sötét és lelkileg megterhelő volt a történet hangulata, a cselekmény, de én bírom az ilyesmit. Szeretem, ha érzelmileg hat rám egy történet, még akkor is, ha fájó, ijesztő, sötét érzéseket vált ki belőlem.

Nekem ez 5-ből 5 pont.


Lezárás

Hát, az első könyv egy nagyon sötét függővéget kapott, ami végül is jó, mert alig várom, hogy elolvashassam a folytatást, és megtudjam, mi történik majd.

5-ből 5 pont.


Hogy tetszett ez a könyv?

A borítóján kívül minden tetszett benne. Érdekes és egyedi volt az alapötlet, izgalmasak a főszereplők, klassz a szerelmi szál. Szerettem Silver baráti hármasát, és imádtam tiszta szívből gyűlölni Mancella apját. És a függővég miatt a folytatás is mielőbb érdekelne.

Szóval 5-ből 5 pont.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Akik egy egyedibb, sötétebb hangulatú, kalandos fantasyt szeretnének olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Ma olyan karakterek nevét kell kitalálnotok, akiknek szembe kellett szállniuk a képletesen vagy szó szerint bennük élő sötétséggel, gonosszal. Írjátok be a fülszövegben kipontozott karakterek nevét a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Fülszöveg a játékhoz:

Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit …-nak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét.


Állomáslista:

06. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. június 24., szerda

Marco Polo-útikönyvek (Finnország, Norvégia) – Blogturné





Utazást terveztek egy új országba vagy városba, vagy egyszerűen csak szívesen olvastok más helyekről, kultúrákról? Bármelyikről legyen szó, a Corvina Kiadó Marco Polo-sorozata biztosan a segítségetekre lesz! Tartsatok bloggereinkkel a népszerű útikönyvsorozatot bemutató turnéra, válaszoljatok helyesen a kérdésekre, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!


Miért választottam ezeket a könyveket?

Finnország, ha nem is a kedvenc országom, de sok szálon kapcsolódik hozzám. Egyfelől az egyetemen voltak finn tanárnő által tartott Finnországról, a finn nyelvről, művészetekről, történelemről, mítoszokról és egyéb érdekességekről szóló óráim, amiket kifejezetten szerettem. Másfelől tanultam is az egyetem alatt nagyon-nagyon alapszinten finnül. És végül, az egyik jó barátom finnfan (hehe, ezt most találtam ki, és nagyon funnak véltem, úgyhogy megosztottam veletek – valószínűleg a meleg ment csak az agyamra, bocsi...), járt is már Finnországban, finnül tanul, és sokat mesél az élményeiről, tanulmányairól, amik érdekesek. Szóval gondoltam, ha már van Finnországhoz is Marco Polo-könyv, akkor elolvasom, és megosztom majd vele a benne lévő érdekességeket.

A Norvégiával kapcsolatban nincsenek ilyen kapcsolódásaim, de mivel északi ország, ezért szimpatikusnak tűnik. Valahogy mindig is vonzottak az északi országok, mert egyfelől nincs hőség, másfelől az emberek sokkal nyitottabbnak, elfogadóbbnak, európaibbnak tűnnek ott, mint itt. Szóval ha egyszer nekiindulnék a világnak, akkor az úti céljaim között biztosan szerepelne Norvégia is.


Külcsín és kivitelezés

Mindkét könyv tökéletesen beleillik a sorozatba külsőleg. Kis méretű, hosszúkás könyvecskék, amiket egyszerű elpakolni, ha az ember utazik. Mindkét könyvön egy-egy vonzó, vízparti táj szerepel. Nekem a Norvégia-kötet illusztrációja jobban tetszik, mert a háttérben itt sziklák láthatók, az előtérben pedig egy nagyon élénkpiros színű épület, ami klasszul néz ki, vonzza a szemet.

Szóval 5-ből 5 pont.


Finnország

A kötet felépítése nagyjából ugyanaz, mint az előző turnéállomásomon lévő két részé. Vannak a könyvben gyönyörű és vonzó illusztrációk, térképek (rengeteg és nagyon részletes térkép), amelyek segítségével nem tévedünk el, ha Finnországba megyünk nyaralni, az érdekességek és fontosabb dolgok pedig valamilyen módon (kerettel, egy „biztos tipp” jelzéssel vagy egyéb módon) ki vannak emelve, hogy rögtön szembetűnjenek.

Ami tetszett, hogy itt nemcsak olcsó programlehetőségeket soroltak fel a könyv elején, hanem néhány ingyeneset is, gondolva azokra, akiknek nem túl mély a pénztárcájuk, de szeretnének minőségi kikapcsolódást a nyaralásuk alatt.

Több olyan programot is találtam a kötetben, ami érdekelne, és ha eljutnék egyszer Finnországba, akkor meg szeretném nézni. Először is, íróként mindenképpen megnézném a papírmúzeumot, de mivel nemcsak a művészetek, hanem a tudományok is mindig érdekeltek, ezért biztos látogató lennék a Heuréka Tudományos Központban is, ahol érdekes kísérleteket lehet végezni. Egyetlen dolog van, ami tipikusan finn, én mégis tutira kihagynám, ez pedig a szauna. A kisfőnököm olyannyira imádja, hogy konkrétan szaunamester végzettséget szerzett, de én meghalnék a forró gőzben. Pont azért mennék inkább valami északi országba, pl. Finnországba is, mert a hűvösebb éghajlata sokkal inkább nekem való, mint a mediterrán forróság.


A könyvnek köszönhetően most már azt is tudom, hogy júniustól augusztusig érdemes Finnországba látogatnom majd, mert ilyenkor mindenfelé izgalmas művészeti fesztiválok, események vannak, amik nagyon érdekelnének. Zene, filmek, színház, csupa nekem való program...

Direkt ki van emelve a könyvben, hogy a finnek nemzeti öntudata nagy, de nagyon toleránsak. Ami számomra pozitív, mert hát igen, lehet úgy is szeretni a hazánkat, a szokásainkat, hogy közben nem gyűlölünk mindenki mást...

A finn ételekre is kíváncsi vagyok, mert fehérliszt- és cukormentesen étkezem évek óta, és a „finnfan” barátom azt mondta, hogy amikor Finnországban járt, akkor hatalmas cukros süteményekkel, kelt tésztákkal etették folyton, én meg ezekből nem ehetnék sajnos. De a könyv alapján azért találnék Finnországban egészségesebb (és finom) ételeket is, amik a nemzetükre jellemzőek. Például, ahogy olvastam, sok halas ételt esznek, és bár annyira nem vagyok oda a halért (legalábbis itt nálunk a bolti fagyasztott hal nem túl ízletes), azért a frissen fogott halakból szívesen megkóstolnám ezeket a finn fogásokat. A frissen fogott tengeri hal biztosan teljesen más, mint az itteni fagyasztott halak vagy a tavi halak.

Tutira elmennék a Café Regattába is, ahol csak az első kávéért kell fizetni, ha további kávékat is iszol, akkor minden csésze után visszaadnak 5 centet. Igaz, kettőnél többet nem tudnék meginni, mert akkor szívrohamot kapnék, de milyen menő már, hogy pénzt adnak azért, hogy többet fogyasztasz...


Természetesen ajánlanak szabadidős és sportlehetőségeket, különböző látnivalókat, programokat, és több helyen is találunk kiemelve olyan lehetőségeket, tippeket, amik segíthetnek spórolósan nyaralni. Például megsúgják, hogy mely napokon lehet ingyenesen belépni Jyväskyläben az összes múzeumba, vagy hogy miként juthatunk olcsóbban kompjegyekhez.

Ismét kapunk egész élménytúraterveket. Van egynapos, többnapos, sőt, egy 16 napos túraterv is, ami pontosan leírja, mikor hová és hogyan jussunk el. És az adott helyekről térképekkel is hozzájárulnak ahhoz, hogy közben biztosan ne tévedjünk el. A fontosabb adatok, praktikus tanácsok és segítő, információt nyújtó, szórakoztató finn appok, linkek, blogok elérhetőségei is megtalálhatók a könyv vége felé.


Norvégia

A könyv felépítéséről nem írnék most hosszasan, mert szintén körülbelül ugyanolyan, mint az előző három könyvé. Teljesen beleillik a sorozatba mind kinézetre, mind tartalomra.

Erre a könyvre nagyon kíváncsi voltam, mert tényleg alig tudok valamit Norvégiáról. Amiket most megtudtam, az alapján viszont nagyon vonzó és szimpatikus ország. Többek között azért, mert itt a legalacsonyabb a korrupció, és ennek köszönhetően (mert a saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy a kettő összefügg, csak sajnos negatív értelemben) itt a legjobb az életminőség. Ó, és a nők itt simán építhetik a karrierjüket, mert a férfiak is ugyanúgy foglalkoznak a gyerekeik nevelésével. A norvégok lazák és toleránsak, fontos számukra az emberek közötti harmónia, és igazi könyvmolyok. Szóval ez is alapvetően egy paradicsomi ország, ami pont nekem való.


Sok olyan norvég étel van, ami nem igazán vonz, például a juhfej vagy a bálnahús, de azért biztosan lenne itt is olyan tipikus ottani étel, amit szívesen megkóstolnék. Nem mellesleg, ajánlanak egy olyan kávézót is a könyvben, a Café Laundromatot, amiben miközben megkávézol, és megeszed a hamburgeredet, hátul még a szennyesedet is kimossák.

Ebben a könyvben találtam meg az első olyan sportajánlást, amit örömmel ki is próbálnék, ez pedig a golfozás. Sőt, lehet, hogy a síelést is kipróbálnám, mert bár kétballábas vagyok, valamiért mégis nagyon érdekel, milyen lehet...

Itt is sok olyan hely, program van, ami érdekelne. Például a Mineralparken családi szabadidőpark és ásványmúzeumban konkrétan lehet kincseket keresni, aranyat bányászni, ami jó móka lehet. Bár elsőre kevésbé tűnik mókásnak, de kíváncsi lennék a Lepramúzeumra is, csak mert ez annyira bizarrnak és furcsának tűnik. És tutira elmennék a Vilvite tudásközpontba is, mert nemcsak a gyerekek szeretik szórakoztató és játékos formában megismerni a tudományt és a technológiát, hanem én is mindig vevő vagyok a szórakozva tanulásra. Szintúgy érdekelne a vikingmúzeum, ami egy élménymúzeum, valamint az Aurora űrhajó élményközpont, ahol VR-szemüveggel virtuálisan el lehet utazni a Marsra.


Ebben a kötetben csak 2 kétnapos és 1 egynapos élménytúraterv található, de ezekhez is van részletes útmutató és térképek is. A könyv végén pedig ismét praktikus tanácsok, egy kis norvég szótár, valamint egy blogos, appos és lejátszási lista vár ránk. A könyvecske végén kvízzel ellenőrizhetjük, mi ragadt meg bennünk a könyv olvasása közben.


Hogy tetszett ez a két könyv?

Ugyanolyan érdekesek voltak, mint a Málta és Gozóról és a Portugáliáról szóló útikönyvek, pedig két teljesen más országot ismerhettem meg belőlük. Finnország és Norvégia nemcsak egy rövid nyaralás céljából, hanem akár hosszabb távon is vonzana. Mind az éghajlata, mind a két ország társadalmi légköre pont nekem való lenne. Mindkét könyvben rengeteg érdekes szórakozási, túrázási és egyéb programajánlat található, sok-sok részletes térképpel és hasznos információkkal, tippekkel kiegészítve, vagyis ezek a könyvek is valóban segítenek abban, hogy egy jó nyaralást szervezhessünk az adott országokba.

5-ből 5 pontot adok mindkét könyvre.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik inkább az északi, kevésbé forró éghajlatú, de gyönyörű országokat preferálják.

Ha kíváncsi lettél, itt megtalálhatod a Finnország-útikönyvet:


Itt pedig a Norvégia-útikönyvet:


Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a turnéban szereplő vidékeket kell felismernetek! Minden állomáson találtok egy-egy képet, nektek pedig be kell írni a Tally-doboz megfelelő sorába, melyik ország szerepel rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:

06. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 26. Veronika's Reader Feeder
06. 27. Könyv és más
06. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út