A Trend kiadó jóvoltából új kiadásban, új borítóval olvashatjuk Zsoldos Péter Gregor Man-trilógiájának első két részét. Tarts a főszereplővel és velünk az emberiség legnagyobb kalandjára egy űrhajó fedélzetén, és fedezz fel egy érdekes és veszélyes bolygót. Természetesen a turné végén ti is megnyerhetitek a két könyv egyikének egy példányát.
Miért választottam ezt a könyvet?
Az első könyv után mindenképpen kíváncsi voltam a folytatásra is, érdekelt, hogyan alakul Gregor Man űrhajós élete egy másik bolygón.
Külcsín és kivitelezés
Egy puha borítós, jó vastag és nehéz könyvről van szó, szóval inkább otthoni olvasásra ajánlom, mert nem egyszerű magunkkal cipelni sehová, és ha nincs egy asztal, amire letehetjük olvasás közben, a csuklónk is megfájdulhat tőle.
A borító stílusban illik az első rész borítójához. Itt a vöröses-narancsos-barnás színek dominálnak, ami passzol a sziklás környezethez és a képen látható háborús jelenethez is. A sziklán egy férfi áll (lehet, hogy Gregor, de mivel ő nem harcos, hanem egyfajta égből jött isteni király, ezért nem ilyen harcosöltözékben és karddal a kezében képzelném el), előtte egy hatalmas város áll, aminek a tornyai füstölögnek. A sziklákat és a várost a tenger választja el egymástól, amin hadihajók úsznak, tippre ők támadhatták meg az adott várost (volt a történetben hasonló támadás, szóval szerintem ezt ábrázolhatja az illusztráció). Az égen pedig egy űrhajó hasít keresztül.
A borító belső oldalán egy térkép található az adott világról, ami nagyon jó ötlet, mert így könnyebb volt nyomon követni, hol is vagyunk éppen. Viszont nekem hiányzott a könyvből valamiféle névjegyzék, mert annyi karakter volt a történetben, hogy sokszor azt sem tudtam, kiről van éppen szó, és macerás volt visszalapozgatni, hogy kiderítsem.
A borító amúgy szerintem szép, csak a férfialak kilétét nem igazán tudom hová tenni... Szóval 5 pontból 4,5 pont.
Alapötlet
A gondolat, hogy egy fejlett tudású vezetőt helyezzünk egy elmaradott civilizáció élére, és megnézzük, mi lesz vele és a társadalommal, egész érdekes ötlet. Egy csomó filozófiai, erkölcsi, etikai kérdést vet fel, ami tényleg elgondolkoztatja az embert olvasás közben. Vajon jogunk van beleszólni egy idegen bolygó civilizációjának a fejlődésébe? Mi van, ha egy tettünkkel dominóeffektust okozva olyan változást hozunk, ami emberek, népek életébe kerül? Attól, hogy fejlettebb az intelligenciánk, jogunkban áll mások felett uralkodni? Átadhatunk olyan tudást, tudományos felfedezéseket, amikről tudjuk, hogy rossz kézbe kerülve rosszra is lehet használni őket? És hasonlók...
Engem nagyon elgondolkoztatott a történet, szóval 5-ből 5 pont.
Cselekmény
Gregor Man szervezete a korábbi túlélő üzemmód után képtelen lenne egy űrutazást túlélni, ezért társai azon a bolygón hagyják, ahol korábban lezuhantak. Egy lázadásnak köszönhetően végül ő lesz Avana uralkodója, de ez hatalmas felelősséggel jár. Vannak, akik istenként tisztelik őt, mások a halálát akarják, neki viszont az egyetlen célja az, hogy az új népének jobb életet teremtsen, az új otthonát pedig felvirágoztassa.
A kötet öt részből áll, ebből négyben Gregor szemszögéből, pontosabban az emlékirataiból ismerhetjük meg az eseményeket. Mindegyik rész cselekményének középpontjában más fontos esemény áll, miközben végignézhetjük, hogyan fejlődik Avana Gregor uralma alatt.
Az első részben Avana ellen külső támadás készülődik. Gregornak ki kell találnia, hogy miképp is védje meg az embereit a hajókkal érkező támadókkal szemben. A második részben fordul a helyzet. Bár Gregor próbálja megakadályozni, az emberei vérszemet kapnak, és kapzsiságból szembemennek az akaratával: ezúttal ők akarják megtámadni Lail gazdag városát, hogy kirabolják azt. Gregort gyötri a lelkifurdalás, mert a tudásával túl nagy hatalmat adott Avana népének úgy, hogy még nem sikerült őket emberségre tanítania, ezért ahelyett, hogy jóra használnák, visszaélnek vele. De nemcsak önmaguktól kell megvédenie Gregornak a népét, hanem egy halálos járványtól is.
A harmadik részben Gregor új települést akar alapítani, mert a népe kinőtte Avana területét többféle szempontból is. Így néhány emberével hajóra száll, és nekiindul egy megfelelő területet keresni. Persze ez nem megy egyszerűen, ezernyi veszély és kaland vár rájuk, és egy új, vörös hajú népet is megismerhetünk, amiről kiderül, hogy még az avanaiaknál is fejlettebbek, és ezért veszélyesek.
A negyedik részben Gregorra rátalál a szerelem, de közben ismét nehéz helyzetbe kerül. Össze akarja fogni a környező népeket, hogy együtt szálljanak szembe a náluk fejlettebb vörös hajúakkal, ám a korábbi haragosai nem veszik komolyan a figyelmeztetését. Az ötödik részben pedig a jövőben járunk már, amelyben körülbelül a mi fejlettségi szintünkön élnek már a bolygó lakói, és két fiatal kutató (történész-régész) a Földről jött égi ember történetét kutatja.
Az első rész számomra rögtön egy kiborító dologgal kezdődött, ami Nogóhoz kapcsolódott. Picit felhúztam magam miatta, mert az első könyv után nem számítottam arra, hogy ez és így fog történni.
– Rendben van, Numda, legyél te Avana királya! Mi ketten úgyis tudjuk, hogy jobban ismered a város dolgait, mint én.Arcán a két ránc mély lett, mintha késsel hasították volna.– Szavaiddal köveket dobsz rám, Isteni Uram! Avanának nem lehet más királya, csak Te!
Mivel ebben a részben Avana volt az áldozat, ezért nagyon drukkoltam, hogy Gregor kitaláljon valami tervet a megvédésükre. Nagyon izgalmas volt látni, ahogyan szép lassan átadta a tudását az avanaiaknak. Először a tízes számrendszert tanította meg nekik, aztán az írásukat modernizálta, és megmutatta nekik, hogyan készítsenek vasból szerszámokat. Őt csak és kizárólag az vezette, hogy jót tegyen, de nem gondolt rá, hogy a vasból nemcsak szerszámokat lehet készíteni, amik megkönnyítik a munkát, hanem jobb fegyvereket is. Kíváncsi voltam, hogy miképp menekül meg Avana a támadóitól, és imádtam Gregor ötletét, haditervét.
A második részben dühös voltam az avanaiakra, mert elvakította őket a kapzsiság és a becsvágy, és ahelyett, hogy a Gregor által kapott tudást jóra használták volna, ártatlanokat akartak megölni a segítségével. Gregort is féltettem, mert nem tudtam, hogy az emberei milyen messzire képesek elmenni. Vajon a kincsek elvakítják-e őket annyira, hogy a saját vezetőjük ellen forduljanak... Érdekes volt ennél a résznél a vezetői szerepekről elmélkedni. Gregor nem akart gonosz, kegyetlen, félelmet keltő vezető lenni, ezért barátként kezelte a tanácsadóit, a legközelebbi embereit, és a népével is jól bánt.
Megszüntette a rabszolgaságot, megtiltotta a fizikai bántalmazást, megpróbált kiépíteni egy igazságos társadalmat. Csak arra nem gondolt, hogy az emberei még nem elég fejlettek ahhoz, hogy a korábbi diktatórikus rendszer után képesek legyenek egy ekkora váltásra. Így mikor azt látták, hogy Gregor nem olyan keménykezű, mint az elődje, visszaéltek ezzel. Szomorú belegondolni, hogy vannak emberek, akik egyszerűen nem állnak készen egy jó vezetőre, a szabadságra, az egyenlőségre, a békére. És ha egy népen belül sok ilyen ember van, vagy pont azok ilyenek, akik döntési helyzetben vannak, akkor hiába akar jót egy vezető... A népeknek egyszerűen meg kell érniük arra, hogy jobb életük lehessen. Gregor siettette ezt a jobb életet, és nem hagyott elég időt az érésre.
Ebben a részben kicsit elnyújtottnak éreztem az avanai rablóhadjárat leírását. Egyfelől hiányzott Gregor jelenléte, aki csak mások elmondása alapján mesélte el nekünk a történéseket, másfelől elég lett volna szerintem a nagyobb tervek végrehajtását elmesélni részletesen, az apróbb melléktörténéseket pedig csak egy-egy mondattal összefoglalni.
Viszont az egyik legizgalmasabb dolog is ebben a részben volt számomra, méghozzá a halálos járvány. Egyfelől a Covid után nagyon át tudtam érezni az egészet, másfelől kíváncsi voltam, vajon ezt képes lesz-e Gregor megállítani valahogyan. Mert hát, hiába tudja, hogyan működnek az oltások, ha egyszer nincs meg a megfelelő felszerelése ahhoz, hogy létrehozzon egyet. Kifejezetten élveztem itt is, és más esetekben is azt végigkövetni, hogy egy fejlettebb tudású elme miként boldogul egy sokkal fejletlenebb világban.
A harmadik rész szintén nagyon izgalmasra sikeredett. Örültem, hogy ezúttal Gregor is ténylegesen részese a kalandoknak, mert így, hogy valóban azt látjuk, érezzük, amit ő is megélt, sokkal átérezhetőbb volt az egész. Bár még sosem jártam mozgó hajón, olvasás közben mintha tényleg ott lettem volna. Szinte éreztem, ahogy dobál a vihar, vagy épp a szélcsend miatt az emberek teljes kilátástalanságban várják, hogy a szél támad fel előbb, vagy a halál jön el értük.
Érdekes volt egy új népet megismerni, még ha csak közvetve is (vagyis egyetlen karakter által). Nagyon vártam, hogy esetleg Eniten kívül felbukkannak-e mások is közülük, esetleg eljutunk-e az ő területükre, vagy ők jönnek Gregorékhoz. Elég valószínűnek tartom, hogy erről fog szólni majd a harmadik könyv, amit kíváncsian várok. Az biztos, hogy az új nép nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek. Enid elmondása alapján eléggé vallási fanatikusok, és küldetésüknek tekintik, hogy másokat megtérítsenek. Szóval elég nagy harcokra számítok a folytatásban, de majd meglátjuk...
Az utolsó résznél kellett némi idő, mire összeállt, hogy mi is történik, hol és mikor vagyunk, és kik azok a karakterek, akiket úgy hívnak, mint a történetből már megismert embereket, de mégsem ők azok. Elég nagy ugrás volt egy fejletlen világból egy olyanba átugrani, ami már a miénkhez hasonlít, de érdekes volt. Remélem, hogy a harmadik könyv visszatér még ehhez a korhoz, esetleg ezek az „újkori” karakterek lesznek azok, akik elmesélik nekünk a kutatásaik során talált bizonyítékok alapján, mi is történt Gregorékkal.
Ami kicsit fura volt, hogy inkább éreztem valamiféle fiktív történelmi regénynek ezt a könyvet, semmint sci-finek. Persze volt benne az is, lévén Gregor tudása egy másik, fejlettebb bolygóról ered, de mégis sokkal nagyobb hangsúly volt a politikai, társadalmi szálon.
5-ből 4,5 pont.
Karakterek
Gregort sokkal jobban megkedveltem ebben a könyvben, mint az elsőben. Jó ember, aki jó vezető akar lenni. Mindig hű az elveihez, akkor is, ha azok veszélybe sodorhatják őt vagy a terveit. Gondoskodni akar az új népéről, és akár egy jó apa, megbocsátja és elnézi a gyengeségeiket, tévedéseiket, bűneiket is. Próbálja okítani, tanítani őket. Nemcsak a tudományokra, hanem arra is, mit jelent jó embernek lenni. Szóval igen, szimpatikus karakter.
Megszerettem az embereit is, különösen Numdát, Gregor legközelebbi és leghűségesebb emberét. Ő mindvégig kitartott Gregor mellett, és hűséges tanácsadója, segítője és barátja volt.
– Vagy megnémult a kínzásoktól, vagy hős. Még nem láttam embert, aki ilyenkor ne ordított volna, ahogy a torkán kifért.A tanítványokhoz fordult.Tanuljátok meg tisztelni az olyan embert, aki így tűri a fájdalmat. Mert a fájdalma éppen akkora, mint azé, aki ordít, és a kezét harapdálja kínjában. De tud uralkodni rajta, és ennél semmi sem tiszteletre méltóbb!
Ordsu volt a másik kedvencem, a szótlan, meggyötört testű és lelkű túlélő. A nauni néphez tartozott, de a saját népe durván megkínozta, meg akarták gyilkolni őt, Gregor emberei viszont a tudásáért megmentették az életét, Gregor pedig befogadta. Ordsuval kapcsolatban biztosra vettem, hogy ki fog róla derülni még valami, és azt is sejtettem, hogy nem egyszerű „közember”.
Rengeteg mellékszereplő volt még a történetben, főképp Gregor emberei. Voltak köztük érdekesebbek, de Nogo után nem igazán mertem egyiküket sem megkedvelni, mert tudtam, hogy akkor csak végigaggódnám értük az egész könyvet.
5-ből 5 pont.
Hogy tetszett ez a könyv?
Voltak benne kicsit unalmasabb részek, amiket lehet, hogy ki kellett volna húzni a könyvből, hogy feszesebb legyen a cselekmény tempója. De mindig, amikor már elkezdtem volna unatkozni, végül újra felpörgött a történet, és jött valami izgalmas, ami miatt ismét falni kezdtem az oldalakat. Szóval lényegében bár kicsit túlírtnak tartom, azért nagyon jól elszórakoztatott. Izgalmas filozófiai, erkölcsi, etikai kérdésekkel volt tele, amik elgondolkoztattak arról, milyen egy jó vezető, hogyan működik egy társadalom, miként lehet egy elmaradottabb társadalmat mindenféle szempontból fejleszteni. Gregor karaktere nagyon szimpatikus volt, és a harmadik könyvre is nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy remélem, hamar kijön az új kiadása.
5-ből 4,5 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a politikai, társadalmi, filozófiai, erkölcsi kérdéseket és témákat.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal olyan filmcímeket kell kitalálnotok, amelyekben szerepel a bolygó szó valamilyen formában. A feladatotok annyi, hogy beírjátok a Tally megfelelő helyére az adott film teljes magyar címét.
(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Leírás a játékhoz:
57 évvel később egy mentőhajó talál rá Ripleyre (Sigourney Weaver), akinek az utolsó pillanatba sikerült megmenekülnie. Hazaérkezvén megtudja, hogy annak idején egy emberi kolóniát telepítettek arra a bolygóra, ahol megtámadta őket az ismeretlen szörnyeteg. Miután a földi kutatóbázis minden kapcsolatot elveszített az odatelepített emberekkel, Ripley-t egy sereg felfegyverzett harcos kíséretében visszaküldik a távoli bolygóra, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljanak a félelmetes idegennel és megmentsék a túlélőket. De a landolás után nem sokkal elszabadul a pokol.
Állomáslista:
04. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út – Távoli tűz
04. 20. Kelly és Lupi olvas – extra
04. 23. Kelly és Lupi olvas – Távoli tűz
