~ Sárga könyves út ~

2024. június 9., vasárnap

R. L. Stine: Libabőr-sorozat (1. 2. 3. rész) – Blogturné Extra



Bloggereink ezúttal R. L. Stine igazi klasszikusait veszik górcső alá! Legújabb blogturnénkban a Könyvmolyképző Kiadó által újonnan kiadott két részről olvashattok – tartsatok velünk a turnén, és játsszatok a kiadó által felajánlott Kísértet-part (1.) és Váljunk ​láthatatlanná!/A Láz-mocsár vérfarkasa (2-3.) kötetekért.


Ezúttal néhány kedvcsináló idézetet hoztam nektek a sorozat első három részéből. Jó olvasást!


1.

– Csak eszembe jutott egy pár hónappal ezelőtti rossz álmom.
Terri homlokráncolva nézett rám.
– Miért most?
– Egy temetőről szólt – magyaráztam. Hátrapillantottam az apró, régi temetőre, amit épp az imént fedeztünk fel a mögöttünk álló fenyőerdő szélénél. – Az álmomban zöld kezek bukkantak elő a földből, és elkapták a bokánkat.
– Undi – felelte Terri.


2.

– Ne aggódj! – mondta Natnek. Megtörölgette a kisfiú arcát. – Ez nem egy emberi csontváz. Csak egy kutyáé.
Ezt hallva Nat zokogni kezdett.


3.

Elkaptam a karját, és a háta mögé csavartam. Aztán én is csiklandozni kezdtem őt.
– Szívd vissza! – utasítottam.
– Oké, oké! – kiabálta. – Nem gondoltam komolyan.
– És soha többé nem fogsz gyáva nyúlnak hívni?
– Soha!
Amint elengedtem a karját, az ajtóhoz rohant.
– Találkozunk reggel... gyáva nyúl! – köszönt el.
Majd eltűnt a konyhában.


4.

Mentem tovább egy újabb parcella felé. Itt is mind Sadlerek nyugodtak. Hiram, Margaret, Constance, Charity...
Vajon az egész temetőben csak Sadlerek vannak eltemetve?


5.

Fehérke a kutyám. Keverék eb: van benne terriervér, de sok minden más is. A bundája fekete, így természetesen Fehérkének neveztük el.


6.

– Bejöhetünk? – Ezúttal Aprik hangja hallatszott.
(...)
– A buli holnap lesz – hallottam Bali válaszát.
– Tessék? – kiáltott fel mindkét lány döbbenten.
– Ez nem igaz! – kiabáltam.


7.

Közöltem is az öcsémmel, hogy csak azért hívtam meg, mert családtag, és nem tudtuk volna hova tenni a buli idejére. Erre azzal válaszolt, hogy szélesre tárta a száját, így mindenki szemügyre vehette az összecsócsált csokitortát.


8.

– Fehérke... gyere ide! – hívtam.
Természetesen rám sem bagózott. Csak még erősebben kapart.
– Fehérke, mit kaparsz ennyire?
– Biztos épp széttép egy egeret – vetette fel Bali.
– Én már itt se vagyok! – kiáltott fel April.


9.

– Itt egy hulla! – visította.
– Neeeee! – kiáltott fel April és Erin halálra rémült sikoltással.
De én jól ismertem Bali béna humorérzékét.
– Szép próbálkozás, Bali – mondtam, majd követtem az ajtón át.


10.

– Rossz előérzetem van – dünnyögte.
Ferde árnyékommal a hátam mögött az alacsony, egymásnak dőlő fák felé siettem.
– Emily, mégis mi baj történhetne? – kérdeztem.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod az első részt:

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a második és harmadik részt:


Nyereményjáték:

Vessetek árgus pillantásokat a Libabőr-sorozat borítóira, ugyanis a feladatotok nem más, mint az állomásokon található borító részletekből a könyvek címeinek a kitalálása! Jó kutatást kívánunk

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:

06. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út ~ extra
06. 12. Hagyjatok! Olvasok! (1. könyv)
06. 15. Hagyjatok! Olvasok! ~ extra
06. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (1. könyv)
06. 21. Könyv és más (2. könyv)
06. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út (2. könyv)
06. 27. Hagyjatok! Olvasok! (2. könyv)

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. június 7., péntek

Alice Oseman: Nick és Charlie – Blogturné



Térjünk vissza a Heartstopperből ismert szerelmesekhez, Nickhez és Charlie-hoz! Ebben a rövid kötetben Nick egyetemre megy, Charlie pedig a Truham Gimnázium végzős tanulója marad – vajon hogy érez ezzel kapcsolatban az elválaszthatatlan páros? Tartsatok bloggereinkkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyeri Alice Oseman Nick ​és Charlie című kötetét!


Miért választottam ezt a könyvet?

Igazából ez volt az a könyv, amit nagyon-nagyon le akartam fordítani nektek, amikor kiderült, hogy nekiállhatok Oseman regényeinek és kisregényeinek. Nagyon reméltem, hogy a Pasziánsz és Az idei tél után ez is megjelenhet, és megkönnyebbültem, amikor megvolt rá az aláírt szerződés. A fóliázási bizonytalanságok miatt ugyanis eléggé aggódtam, nehogy úgy alakuljanak a dolgok, hogy félbemarad az Oseman-könyvek megjelenése. De szerencsére nem álltunk le, megyünk tovább, megjelenhetett a Nick és Charlie, és Oseman további regényei is folyamatosan jönnek majd magyarul, ami elsősorban annak köszönhető, hogy rengetegen szeretitek Oseman történeteit.


Véleményem a könyvről

A történet során Charlie-nak még hátravan egy teljes éve az érettségiig, Nick pedig épp végzős a középiskolába, és hamarosan egyetemre megy. Méghozzá egy távolabbi egyetemre, ami miatt ő és Charlie távkapcsolatba kényszerülnek majd. Charlie viszont nagyon fél ettől, nem biztos benne, hogy a kapcsolatuk kibírja majd a távolságot. Nick pedig attól fél, hogy Charlie megint összeomlik majd, ha egyedül marad ilyen hosszú időre. A gond az, hogy nem igazán beszélnek erről a problémáról és az érzéseikről, és a sok elfojtott félelem végül egyszerűen kirobban belőlük egy rossz pillanatban. Mi pedig aggódhatunk, hogy vajon ez a véget jelenti-e számukra, vagy sem.

A történteket felváltva láthatjuk Charlie és Nick szemszögéből, aminek nagyon örültem, mert így pontosan megtudhatjuk, mi jár a két fiú fejében, hogyan éreznek. Ha csak egyikük fejébe látok bele, valószínűleg nehezebb tudtam volna jól értelmezni a tetteiket.

Bevallom őszintén, nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, de egyben nagyon féltem is tőle, mert Nick és Charlie, ahogyan a könyvben is írják, „Nick és Charlie”, a tökéletes pár, akiknek muszáj elnyerniük az örök boldogságot együtt. Mert ha a valóságban ritka is a tündérmese, legalább a történetekben léteznie kell. Szóval féltem attól, hogyan viselem majd lelkileg az összeveszésüket, mennyire fog fájni az, hogy a „tökéletes párt” is csak két esendő, fiatal srác alkotja, akik hibáznak, veszekednek, rondán viselkednek egymással, és akár még szakítanak is.

És hát igen, eléggé megviselt. De közben meg valahogy jó is volt erről olvasni. Mert ha „Nick és Charlie” átlagos srácként képesek összeveszni, aztán mégis boldogan élni életük végéig együtt, akkor talán a valóságban is sikerülhet ez nekünk, átlagos embereknek.

Amúgy az alapproblémát nagyon megértettem. Távol lenni valakitől, akit szeretsz, és akivel eddig konkrétan minden napodat együtt töltötted, hatalmas váltás. Egyfajta veszteség. Hiszen nem szólhatsz hozzá, amikor akarsz. Nem ölelheted meg, amikor akarod. Nem láthatod őt, amikor akarod. Szóval tökéletesen megértettem, hogy Charlie retteg.

A történet egyébként szépen megmutatta, hogy miért ne legyünk közösségimédia-függők. Charlie kiteregeti a magánéletét a Tumblr-ön, kap egy csomó hozzászólást vadidegen emberektől (nem homofób hozzászólásokat, csak mindenki kéretlen tanácsokkal bombázza, meg ilyesmik), és ezektől még jobban kiborul, mint amennyire alapból tenné. Sok ember számára a valóságban is a lájkok számától, vadidegen emberek hozzászólásaitól függ, hogy épp jól érzik-e magukat, vagy sem. Olyan emberek véleményétől függnek, akiket nem is ismernek, akikről nem tudhatják, hogy érdemesek-e arra, hogy bárkinek is tanácsot adjanak. Nagyon nehéz a mai világban függetlenedni ettől az egésztől, de nem lehetetlen, és megéri. Ha rájössz, hogy vadidegenek véleményével felesleges foglalkozni, mert az többet elmond a vélemény írójáról, mint önmagadról, sokkal boldogabbá és szabadabbá válhatsz. De hát, Charlie csak egy tinédzserfiú, és természetes, hogy még nem jutott odáig a személyiségfejlődésben, hogy ezt az egészet a helyén tudja kezelni. Ami az olvasók számára végül is hasznos, mert ha a fiatal olvasók elolvassák ezt a történetet, elgondolkoztathatja őket arról, vajon megéri-e mások hozzászólásaival foglalkozni.

A veszekedős jelenetet többféle szempontból is nehéz volt lefordítani, azt hiszem, ez volt a legnehezebb rész fordítóként eddig számomra. Egyfelől megviselt lelkileg, konkrétan megkönnyeztem, mert rossz érzés volt Nicket és Charlie-t ennyire kiborulva látni. Másfelől nyelvileg is át kellett gondolnom a dolgot. Az eredeti szövegben Nick és Charlie elég durván beszél egymással veszekedés közben. Fordítás közben el kellett döntenem a szerkesztőm segítségével, hogy ezeken mennyit finomítunk, mert a képregények fordításában megszokhattátok, hogy finomítva van a fordítás (pl. fuck helyett banyek, és hasonlók). De úgy éreztem, hogy nem finomíthatom túlságosan a mondataikat ebben az esetben.

Egyfelől, mert ez egy nagyon komoly veszekedés volt, amitől tényleg, szó szerint mintha kitépték volna a szívüket a mellkasukból, és ha ezeken finomítok, akkor nem jönnek át a valódi érzéseik, a kétségbeesésük, és nem lesz a mi szívünk is kitépve. Vagyis sokkal kevésbé lesz érzelmileg komolyan vehető és ütős a jelenet.

Másfelől, mert Nick és Charlie már nem gyerekek, hanem ráléptek a fiatal felnőttek útjára, és bár én utálok káromkodni, hasonló helyzetben még én is megtenném. Szóval nem kezelhettem már a karaktereiket gyerekként, akik csak banyekelnek, ahogyan Alice Oseman sem kezelte őket itt már gyerekként az eredeti szövegben.

Igazából ettől a jelenettől Nick és Charlie sokkal emberibb lett a szememben, és a kapcsolatuk sokkal valóságosabb. Ami szerintem jó. Mert a tökéletes emberekkel a valóságban sem igazán tudok mit kezdeni, a tökéletleneket viszont sokkal könnyebb megérteni és szeretni, pont azért, mert mellettük nekünk sem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy szeressenek minket.

Volt, aki kiakadt azon, hogy korábban Nick és Charlie kommunikációja mennyire jó volt, és most miért kellett ilyen hülyén viselkedniük, de azért ha valaki visszanézi a képregényeket és a sorozatot, láthatjuk, hogy Charlie azokban is sokszor csendben emésztette magát jó ideig, mire valahogy képes volt megnyílni. És igen, bár Nick a legtöbbször jól reagált ezekben a helyzetekben, nem felejthetjük el, hogy ő még csak egy tizennyolc éves srác, aki nem lehet mindig tökéletes, és nem reagálhat mindig tökéletesen. Mert tökéletes emberek nem léteznek. Ha valaki egy történetben tökéletes, akkor nem is tűnik valódinak. Szóval én örülök neki, hogy most végre láthattuk, hogy Nick is csak egy hús-vér srác, aki igen, néha hibázik, félreérti a másikat, kiabál, káromkodik, kiborul és hülyeségeket mond.

Tudom, hogy írnom kellene neki, de ha megkérdezem, tényleg szakítani akar-e, és igent mond, nem tudom, mit fogok csinálni.
Mi a célja az életnek Nick nélkül?

A második legnehezebb rész pedig fordítóként a könyv végén található, nagyon rövidke, de nagyon fontos, finoman megfogalmazott szexjelenet volt. Mert szexjelenetet nemcsak írni, hanem fordítani is nehéz. Olvasás előtt őszintén szólva, azt hittem, hogy Nick és Charlie első együttlétéről fogok majd olvasni, de aztán kiderült, hogy ez már nem az első. De legalább annyira fontos volt, mint az, hiszen életük nagy vitája után találtak újra egymásra lelkileg és testileg, és újra „Nick és Charlie” lettek. És ezt Oseman nagyon szépen bemutatta nekünk anélkül, hogy túlzásba vitte volna a leírást.

Örültem, hogy Tori ebben a könyvben is felbukkant, és segített Charlie-nak helyrehozni, amit elszúrt. Még mindig Tori a kedvenc karakterem Nick mellett, valahogy ők ketten állnak a legközelebb hozzám, ha barátokat választhatnék magamnak, biztos, hogy hozzájuk hasonlókat választanék.

Harry csípőre teszi a kezét, és felvigyorog rám.
– Vélemény?
(...)
Felvonom a szemöldököm.
– Az erődről vagy a combodról?
– Mindkettőről, haver.
– Mindkettő nagyszerű – mondom kifejezéstelen arccal. – Szép munka! Csak így tovább!
Harry oldalsó kitörésbe lép.
– Tudtam, hogy a szoknya jó döntés volt. Gyakrabban kéne hordanom.

És bár sosem hittem volna, hogy ezt fogom írni egyszer, de Harryt is jó volt viszontlátni a történetben. Ő a példa arra, hogy a homofóbiát le lehet küzdeni. Ha valaki rossz környezetben nevelkedett, homofób, gyűlölködő emberek között, nem csoda, ha ő maga is ilyenné válik. De ha valaki alapvetően értelmes ember, és/vagy megfelelő, nyitott, értelmes környezetbe kerül, ahol a saját szemével láthatja, hogy a melegek is ugyanolyan emberek, és a szerelem az szerelem, akkor van rá esély, hogy jobb emberré váljon és megszabaduljon a homofóbiától. Bár Nick és Charlie nincsenek oda érthető okokból továbbra sem Harryért, én egészen megkedveltem őt. Lökött hülyegyerek, de már jóindulatú lökött hülyegyerek. És sokkal nyitottabbá vált, mint azt valaha hittem volna róla.


Hogy tetszett ez a könyv?

Én imádtam olvasni és fordítani is, főképp azért, mert bár Nickről és Charlie-ról kiderült, hogy ők is csak hús-vér, esendő fiatal srácok, pont ettől váltak sokkal valóságosabbá, szerethetőbbé számomra. A veszekedésük lelkileg összetört, de ez szintén klassz, mert az a jó történet, ami erőteljesen képes hatni az olvasóra.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a történetet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik nem bánják, ha kiderül, Nick és Charlie nem tökéletesek, csak esendő emberek, viszont esendő emberként is szívből szeretik egymást.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod az amerikai borítós könyvet:

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a brit borítós könyvet:


Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadónak hála bele is tudtok olvasni Nick és Charlie történetébe, és azt javasoljuk, hogy tegyétek is meg, ugyanis az egyes állomásokon feltett kérdésekre megtaláljátok benne a válaszokat!
A helyes választ szokás szerint a Rafflecopter megfelelő rubrikájába várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Sorolj fel legalább 2 dolgot, mit csinál Nick és Charlie otthon?


Állomáslista:

05. 31. Csak olvass!
06. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 10. Könyv és más
06. 13. Hagyjatok! Olvasok!
06. 16. Dreamworld
06. 19. Utószó

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. június 6., csütörtök

Katherine Rundell: Hihetetlen teremtmények – Blogturné



Tartsatok velünk és Christopherrel Archipelagóba, a varázserejű birodalomba, ahol a fiú új barátra lel a varázslatos Mal személyében. Kettejük feladata lesz kideríteni, hogy miféle veszély fenyegeti az ottani varázslatos lényeket.
A blogturné végén egy szerencsés olvasónk a Manó Könyvek kiadónak hála meg is nyerheti a Hihetetlen teremtményeket!


Miért választottam ezt a könyvet?

Érdekes fantasyregénynek tűnt, ami rejtélyes, izgalmas, tele van mágikus lényekkel és kalandokkal. Úgy gondoltam, jó szórakozás és kikapcsolódás lesz számomra.


Véleményem a könyvről

A történet két szemszögből mutatja be az eseményeket. Az egyik szemszög egy Mal nevű kislányé, aki egy Archipelago nevű titokzatos helyen él. Ez a hely sok kisebb-nagyobb szigetből áll, rejtve van a valódi világban élő emberek szeme elől, és különleges lények élnek boldogan és biztonságban rajta. Egészen addig, míg valami fel nem borítja ennek a rejtett világnak a rendjét. A mágikus állatok elkezdenek furcsán viselkedni, sok közülük meghal, és egy gyilkos is megjelenik, aki végezni akar Mallal, de a lány nem érti, hogy miért.

A másik szál egy a való világban élő kisfiú, Christopher szála, aki éli a majdhogynem átlagos életét, míg egy nap a nagyapjánál töltve az időt rá nem jön, hogy a nagyapja Archipelago titkos bejáratának az őrzője, ahogyan ő is az lesz majd felnőve egy nap. Christopher egy váratlan találkozásnak köszönhetően átkerül a másik világba, és Mallal megpróbálják megmenteni azt.

Ez egy tipikus (a szó pozitív értelmében) ifjúsági fantasyregény. Kicsit olyan, mint egy, a Harry Potter világában játszódó Legendás állatok-történet, de nemcsak felnőtteknek íródott, hanem akár a legkisebbeknek is. Tele van mágikus helyszínekkel és lényekkel, amik biztosan felkeltik minden korosztály figyelmét. Már a könyv első oldalait is ezeknek szentelte az író, ugyanis (nem unalmas, hanem érdekes) lexikonszerűen bemutatja nekünk a könyvbeli varázslényeket. Ezek az oldalak egyébként rajzokat is tartalmaznak, és nagyon feldobják a könyvet, valamint megadják a történet alaphangulatát az első pillanattól kezdve.

– De... Egyáltalán nem készültem az útra! Nincsen csomagom, nincs nálam semmi.
– Egyikünknél sincs. Egyikünk sem erre készült. A kalandok már csak ilyenek. A kalandozók sokszor büdösek. A legnagyszerűbb történetekben mindenki mosdatlan, még akkor is, ha erről az elbeszélők hajlamosak megfeledkezni.

Az alapsztori a szokásos, van egy gyerek, A Kiválasztott, akinek le kell győznie a Gonoszt, és megmenteni a világot. Ebben a könyvben Mal és Christopher a kiválasztottak, csak különböző értelemben. A céljuk eléréséhez pedig rengeteg feladatot kell megoldaniuk, és még több veszedelmes kalandon kell keresztülmenniük, miközben hol unikornisháton, hol hajóval, hol csak szimplán gyalog bejárják Archipelago különböző helyeit.

Ez a történet igazából egy utazás- és fejlődéstörténet fantasyköntösbe öltöztetve. Miközben a gyerekek különböző érdekes helyeken barangolnak, a jellemük, személyiségük is fejlődik a különböző rossz és jó tapasztalatoknak köszönhetően. És ebben a könyvben valóban vannak rossz tapasztalatok is. Ez nem a Narnia világa, ahol a meghalt oroszlánt megsiratjuk, aztán mégis feltámad. Rundell nem fél beavatni a gyerekeket a valódi halálba, megmutatni nekik, hogy mennyire fájdalmas, de azt is, hogy az életben maradottak feldolgozhatják a szeretteik elvesztését. Akár azzal, hogy értelmet adnak a saját tetteikkel az elhunytak halálának. És szerintem jó, hogy az író nem nézi hülyének vagy gyengének a gyerekeket, mert nem azok! A történet persze a megfelelő módon kezeli ezeket a témákat, úgy, hogy a fiatalabb olvasókat ne érje sokkoló élmény, de mégis bemutatja nekik a valóságot.

– Nem akarom, hogy vigyázzanak rám!
– Tudom – felelte Nighthand. – Tudom – ismételte meg, majd magukra hagyta őket.
– De... – kezdte Irian. – A felelősség...
– Én nem akartam ezt a felelősséget! Miért is akarnám? Hiszen még ki sem hullott az összes tejfogam!

Természetesen a gyerekek segítséget is kapnak a kalandjaikhoz egy hajó legénysége, valamint egy tengerbiológus személyében. Nekem Nighthand, a hajó kapitánya volt a kedvencem, mert elsőre egy nagy, mocos medvének tűnt, de aztán szép lassan megmutatta a benne rejlő mélységeket.

Ami kicsit zavart, hogy szerintem túl sok különálló kaland volt a történetben, és így volt olyan közöttük, amit nem fejtett ki részletesen az író, pedig alapvetően érdekes ötletnek tűnt. Én inkább kevesebb megoldandó feladatot adtam volna a gyerekeknek, de azokat a feladatokat hosszabban kifejtve érdekesebbé és csavarosabbá tettem volna. De ezt csak felnőtt fejjel látom így, lehet, hogy egy fiatal gyerek olvasót pont az fogja bevonzani a történetbe és fenntartani a figyelmét, hogy állandóan történik valami újdonság, valami érdekes dolog.

A főgonosz is számomra túl semmilyen volt. Konkrétan kimondta a motivációját, de az író nem mutatta meg igazán, hogy miért lett olyan, amilyen, milyen személyes tapasztalatok, fájdalmas emlékek miatt gondolkozott és érzett úgy, ahogyan. Mert egy igazán jó főgonosznak, tűnjön bármilyen érzéketlennek is, általában jó érzelmi motivációja van. Szóval igen, voltak hiányosságai felnőtt olvasóként a könyvnek, de a hangulata, a sok mágikus lény és hely, a két igazán aranyos és kedvelhető gyerek főszereplő mégis bevonzott, és élvezetessé tette az olvasást.

A könyv vége viszont igazán bátor tett volt. Nem sok író merné meglépni azt, amit Rundell meglépett. Nem árulhatom el, mit tett, de annyit talán igen, hogy nem lett teljes a happy end. Ami nekem kifejezetten tetszett, mert kedvelem a bátor írókat, akik ki merik kicsit akasztani az olvasóikat, és meg merik forgatni kicsit a kést a szívükben.


Hogy tetszett ez a könyv?

Megvoltak a hibái felnőtt olvasói szemmel, de alapvetően egy kellemes és hangulatos ifjúsági fantasytörténetet kaptam. Nagyon megkedveltem a két főszereplő gyereket, és tetszett az a világ, amiben együtt kalandoztak.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Elsősorban fiatalabb tinédzsereknek, akik szeretik a kalandos, mágikus fantasyket. De egy gyermeki lelkű felnőtt is élvezheti a történetet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Olvassatok bele a Hihetetlen teremtmények című történetbe, hogy válaszolni tudjatok az állomásokon feltett kérdésekre! A helyes válaszaitokat írjátok be a Rafflecopter megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Kicsoda Leonor?


Állomáslista:

06. 03. Dreamworld
06. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2024. június 4., kedd

Heather Fawcett: Emily Wilde tündérenciklopédiája – Blogturné



Az Agave Könyveknek hála, végre Magyarországra is megérkezett Heather Fawcett különleges fantasyregénye, az Emily Wilde tündérenciklopédiája! A történet főhőse, Emily egészen a sarkkörig megy, hogy vége befejezze különleges enciklopédiáját, és megírja a szócikkét az ezen a tájon élő különös rejtetteknek. Ha kíváncsi vagy, hogy hogyan folytatódik Emily nem mindennapi története, akkor tarts bloggereinkkel, és ha velünk játszol, akár a könyv egy példányát is megnyerheted!


Miért választottam ezt a könyvet?

Ritkán választok borító alapján, de ennek olyan szép és egyedi a borítója, hogy elsőre megfogott. Ahogyan a regény címe is. És ha ez nem lett volna elég, egy izlandi tündérmeséről van szó, nem is tudom, olvastam-e már valaha izlandi történetet, szóval kíváncsi voltam rá, milyen is.


Véleményem a könyvről

A történet főszereplője, ahogyan a cím is mutatja, Emily Wilde professzor, aki drüadológiával foglalkozik, vagyis a „szerzeteket” kutatja. A könyv lényegében az ő naplója, amelyből megismerhetjük a sarkköri Hrafnsvikban tartott expedícióját, mely során a Ljoslandon élő rejtetteket akarja felkutatni, hogy befejezhesse az enciklopédiája utolsó fejezetét. Nehezíti a dolgát, hogy a helyiek nagyon vendégszeretőek, ő viszont nem igazán szeret emberek közelében lenni, valamint hogy felbukkan barátja és rivális kollégája, Wendell Bambleby is, hogy segítsen neki a kutatásban (vagy épp megnehezítse az életét...).

Először is, nagyon tetszett az a világ és környezet, amiben a történet játszódik. Érdekes volt, hogy bár a világ maga nagyon hasonló a valósághoz, annyiban különbözik, hogy itt mindenki tud a szerzetek létezéséről, és valóban komoly tudományág épült arra, hogy őket, a szokásaikat, a történeteiket, a nyelvüket és az életüket kutassák. Maguk a szerzetek is egyediek voltak. Sok különleges lényről olvastam már regényt, de ezek valahogy sokkal misztikusabbnak, rejtélyesebbnek tűntek. Látszott, hogy olyan mondakört használt fel az író, amit nem nagyon ismerek, ezért különlegesebbnek érződött számomra.

Maga Hrafnsvik is érdekes, egyedi és egzotikus környezetet biztosított az emberi lakóival. Egy nagyon barátságos kisvároska a fagyos semmi közepén, ám megvannak a maga szigorú szabályai, amiket ha nem ismer az ember, akkor nehézkessé válik a boldogulása. Lilja és Margaret karaktere nagyon szimpatikus volt, és igen, újabb reprezentációi az LMBTQ+ embereknek, ismét olyan formában, hogy az teljesen természetesnek tűnik. Az ott élők számára totál normális, hogy Lilja eljegyezte Margaretet, fel sem ötlik bennük, hogy ezzel bármi baj lenne. Egyszerűen csak megjegyzik, hogy ők egy szerelmespár, nemsokára össze fognak házasodni, és ennyi. Pont olyan egyszerűen, ahogyan a valóságban is lennie kéne. De Aud, Finn és Thora is kedvesek voltak, és Aslaug meg Mord „elcserélt gyerekes” történetszála is igazán érdekes volt.

A legérdekesebbek viszont a főszereplők voltak, Emily és Wendell. Sok romantikus fantasyt olvastam már életem során, de ritka az, amikor valóban egyedi főszereplőkkel találkozom, és nem a sablonokat kapom. Nos ebben a könyvben a főszereplőknek igazi egyéniségük volt. És ami nagyon klassz, hogy baromi jól működött közöttük a kémia annak ellenére, hogy egyáltalán nem voltak nyálasak, és nem lebegtek rózsaszín felhők között. Wendell kifejezetten vonzó férfi karakter volt számomra, még a hibái ellenére is. Mert hát, kicsit kényes, kicsit lusta, kicsit bőbeszédű és imádja, ha körülrajongják. Mégis... volt benne valami, ami ezek ellenére szimpatikussá tett. És egy érdekes kis titok még inkább feldobta a karakterét.

– Hiányoztál, Em. Furcsa volt, hogy nem ücsörögsz ott a folyosó túloldalán, és nem ráncolod rám a homlokod.
– Milyen különös, hogy a falon keresztül is látod, ha ráncolom a homlokom. Más képességeid is vannak?

Emily pedig totál olyan, mint én, szóval rögtön rokonlélekként tekintettem rá. Imád tanulni, kíváncsi mindenre, fel akarja fedezni a világ összes titkát, vagyis ő az ész embere. Emellett visszahúzódó, nem igazán tud mit kezdeni az emberekkel, és szívesebben tölti az időt egy könyvvel, mint társaságban. Ennek ellenére, szeretné, ha szeretnék, ha elfogadnák őt olyannak, amilyen. Vicces az a kutya-macska barátság/szerelem is, ami közte és Wendell között van. Annyira különböző a személyiségük, hogy az ember nem is gondolná elsőre, hogy összeillenének, pedig nagyon jól passzolnak egymáshoz. Pont abban egészítik ki a másikat, amiben az hiányosságot szenved.

A cselekményszál is különbözött attól, amit megszoktam. A fantasykben általában már a könyv elején ki van jelölve az elérendő cél, a fő probléma, a legyőzendő gonosz. Nos itt, a könyv első felében csak Emily kisebb kutatásaiból, kalandjaiból, a helyiekkel való ismerkedéséből, problémáiból, a Wendellel kapcsolatos gondolataiból, problémáiból, érzéseiből kapunk ízelítőt. Vagyis megismerhetjük a karaktereket, az emberi környezetet, a szerzetek világát. Ez a rész sem unalmas, mert van egy nagyon érdekes, egyedi hangulata, ami azonnal beszippantja az embert. Csak épp olvasás közben fogalma sincs, mi is a lényeg, hová akar kifutni majd a történet.

Aztán történik egy szerzetek által elkövetett tett, akkor azt hittem, hogy majd arról fog szólni a történet, hogy hogyan jutnak el Emilyék a szerzetek birodalmába, és oldják meg az adott dolgot. Ez persze meg is történik, csak épp néhány fejezet alatt. Utána megint nem igazán tudtam, hogy akkor miről is fog szólni most a könyv...

Majd előkerül az „elcserélt gyerek” szál, akkor megint felmerült bennem, hogy akkor ez lesz a fő cél, valahogy visszakapni az embergyereket, és ezáltal megmenteni a szüleit a totális őrülettől. De ez a szál is elég hamar lezárul.

Aztán eljutottunk az elátkozott tündérkirály szálig, ami már a regény elején is előkerült egyszer, de mire újra felbukkan, majdnem el is feledkeztem róla. Ez egész érdekes szálnak ígérkezett, viszont a vége elég furcsán és villámgyorsan lett lezárva. Ahhoz képest, hogy mekkora problémaként vázolták fel a helyzetet, szerintem túl könnyen lett megoldva.


Hogy tetszett ez a könyv?

Imádtam a történet hangulatát, a környezetet, amiben játszódott, igazán egyedi és egzotikus volt. Nagyon szerettem a szintén egyedi és összetett főszereplő karaktereket, és a mellékszereplők közül is sokakat megkedveltem. De a cselekmény kidolgozása számomra elég furcsa volt. Nem volt egy főszál, ami szépen átívelt volna a történeten, és a kisebb kalandszálak túl gyorsan, túl egyszerűen megoldódtak végül.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik egy izlandi mitológiára épülő, nagyon hangulatos, nagyon jó főszereplő karaktereket tartalmazó történetet akarnak olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Emily Wilde a történet során tündérek után kutat, és mivel vele tartunk, így mi is sokat megtudhatunk ezekről a különleges lényekről. Játékunkban ezért most a tündérekkel foglalkozunk: minden blogon egy rövid leírást találtok a tündérekről, nektek pedig csupán azt kell kitalálnotok, hogy melyik könyvből származik az idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Leírás a játékhoz:

„A tündérek képtelenek hazudni, így tökéletesítették a fondorlatok és a kegyetlenkedés művészetét. Torz szavak, csínyek, bizonyos tények elhallgatása, talányok, botrányok… Ráadásul képesek ősrégi sérelmekért bosszút állni, amikor már maguk sem emlékeznek pontosan a történetre. A vihar nincs olyan szeszélyes, a tenger olyan háborgó, mint ők.”


Állomáslista:

05. 22. Utószó
05. 28. Readinspo
05. 30. Könyv és más
06. 02. Dreamworld
06. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz