Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2021. május 6., csütörtök

Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala – Blogturné



Jennifer Lynn Barnes egy olyan csavaros történetet hozott el nekünk, amiben semmi sem az, aminek látszik. Avery egy nem várt örökség miatt belecsöppen egy különleges életbe, és kap vele egy még különlegesebb családot, aminek a tagjai mind-mind titkokat rejtegetnek. De az igazi titok az, hogy miért hagyta rá az idős Tobias Hawthorne ezt a mesés vagyont, ha nem kötik rokoni szálak a lányhoz? Vagy mégis? Avery miközben próbál rájönni az elé kerülő rejtélyekre, a Hawthorne-házban élő fiúk nem könnyítik meg az életét.

Az Animus Kiadónál megjelent regény egy izgalmas történet bemutatkozó kötete, amiről a Blogturné Klub 10 bloggere mesél nektek. Tartsatok velünk a turnén, aminek a végén természetesen nem áruljuk el, hogy ki nyeri az Örökösök viadalát, de meghozzuk a kedvedet ahhoz, hogy te is megismerd Avery-t, és a szexi örökös fiúkat, akik mindenre képesek, hogy a rejtvények végére járjanak! Tarts velünk a turnén, és nyerd meg a kiadó által felajánlott Örökösök viadala regény egyik példányát! Csatára fel!


Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege alapján izgalmas, kalandos, rejtélyekkel teli történetnek tűnt, és mivel én nagyon szeretem az olyan könyveket, amik megmozgatják az agyamat, kedvem támadt elolvasni. Hozzáteszem, a borítója is nagyon jól sikerült a könyvnek, csak borító alapján sosem választok olvasmányt, de ebben az esetben a fülszöveget a borítónak köszönhetően olvastam el.


Véleményem a könyvről

A regény főszereplője egy Avery nevű gimnazista lány, aki nem a legjobb körülmények között él. Mivel az apja lelépett, az anyja pedig meghalt, a féltestvére, Libby neveli őt. A nővére azonban egy erőszakos rosszfiúval él együtt, aki csak megkeseríti mindkettejük életét. Egy nap azonban minden megváltozik. Libby megtudja, hogy hatalmas vagyont örökölt egy Tobias Hawthorne nevű férfitól. A kérdés csak az, hogy a számára teljesen ismeretlen férfi miért pont őt választotta örököséül. Valamint az, hogy Libby hogyan fogja túlélni a többi Hawthorne haragját, amiért akaratán kívül kisemmizte őket.

Úgy kezdtem bele a regénybe, hogy lényegében annyit tudtam róla, amennyit a fülszöveg elárult. Az alapján pedig nem igazán tudtam beazonosítani, hogy ez most egy fantasy, egy romantikus történet vagy egy krimiregény lesz-e, esetleg valami más. Olvasás közben derült ki számomra, hogy elsősorban kalandregény erős krimi- és némi romantikus szállal vegyítve.

Avery karaktere szimpatikus. Bár hirtelen zuhan a gazdagság az ölébe, egyáltalán nem száll el magától. Az örökségét csak úgy kaphatja meg, ha beköltözik a Hawthorne-házba, vagyis jobb körülmények között élhet, de mégsem dőzsöl a pénzben. Sőt, érdeklődve próbálja felfedezni Tobias jótékonysági alapítványának működését, és egy otthoni hajléktalan férfin is megpróbál segíteni, akivel a parkban szokott sakkozni. Vagyis jóra próbálja használni a szerencséjét.

– Több milliárd dollárt örökölhetek azzal az egyetlen feltétellel, hogy muszáj beköltöznöm egy kastélyba?
– Így van.

A családban négy unoka van, Grayson, Jameson, Nash és Xander. Mindegyikük teljesen más személyiség, és épp ezért érdekesek. Grayson hidegnek tűnik, távolságtartó Averyvel, mert nem bízik benne. Jameson imádja a fejtörőket, az életet egyfajta játékként éli meg, legalábbis látszólag. Beleveti magát a nagyapja utolsó fejtörőjébe, de Averyt is a rejtvény részeként kezeli. Nash magának való jótét lélek. Nem érdekli a pénz, ki akar maradni az egész családi mizériából. Xander pedig a legkisebb fiú, aki elsőre pusztán cukinak tűnik, pedig ennél sokkal több van benne.

Avery szempontjából Grayson és Jameson karaktere a legfontosabb. A két testvérnek van egy közös titka, és mindketten kapcsolódnak érzelmileg Averyhez is. Bár önálló karakterekként nagyon érdekesek, valahogy egyikük romantikus szála sem tudott igazán megfogni. Inkább csak azért érdekeltek, mert kíváncsi voltam, mi történt a múltjukban, mit titkolnak, vajon mire képesek, hogy megoldják a nagyapjuk által előkészített rejtvényt és azért, hogy esetleg megszerezzék Averytől a vagyont.

Nash viszont annak ellenére, hogy sokkal kevesebbet szerepelt, nagyon szimpatikusnak tűnt. Mindig próbált segíteni a rászorulóknak, és az is aranyos volt, ahogy Libbyről próbált gondoskodni. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy miért szakítottak a korábbi barátnőjével (Avery egyik ügyvédjével), de nem hiszem, hogy olyan ok állt volna a háttérben, ami miatt Nasht negatívan ítélném meg. Szóval bár őt inkább a mellékszereplők közé sorolnám, mégis megkedveltem.

Libby karaktere női szempontból volt érdekes. Egy bántalmazó kapcsolatban élt nagyon sokáig, amiből csak azért tudott kiszakadni, mert Avery megörökölte a vagyont, és magával tudta őt vinni egy másik, jobb környezetbe, távol az exétől. Az exnek persze ez nem tetszik, főképp azért, mert ő is részesülni szeretne a lányok szerencséjéből. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon Libby képes lesz-e véglegesen nemet mondani a pasinak, vagy pedig újra beleesik a hálójába akár Averyt is magával rántva.

A könyv legizgalmasabb, legérdekesebb szála a nyomozós kalandszál. Ez teszi igazán érdekessé az egész történetet. Mi köze Averynek Tobiashoz? Miért ő lett az örököse? Miért semmizte ki a családját? Mi történt a múltban? Miért hozott össze a halála előtt egy rejtvényekkel teli nyomozós játékot Tobias Avery és az unokái számára? Mi volt a célja?

Imádtam Averyékkel együtt keresni a nyomokat, gondolkozni a rejtvényeken, rejtélyeken, és nagyon kíváncsian vártam, milyen válaszokat kapok majd a kérdéseimre.

A regény végén volt egy nagy csavar, ami gondolom, a következő részben lesz majd igazán kifejtve. Ez a csavar visszautal a regény elejére, és érdekel, hogy mit hoz majd ki belőle az író. Viszont az Averyvel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok számomra kicsit túl egyszerűek voltak. Én ennél valami izgalmasabb indokot vártam, miért is lett ő az örökös.

Ettől függetlenül a regényt igazán izgalmasnak, összetettnek, és témáját tekintve újszerűnek találtam. Mindenképpen kíváncsi leszek a folytatásra.


Hogy tetszett a könyv?

A karakterek izgalmasak voltak, a nyomozós rejtélyek, rejtvények beindították az agyamat, a kalandok, fordulatok fenntartották a figyelmemet. A megoldások egy része kicsit egyszerűre sikeredett, de bőven akadtak olyan további kérdések, amelyek miatt kíváncsian várom a második részt.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?


Azoknak, akik szeretnének egy alaptémájában érdekes, cselekmény és karakterek tekintetében izgalmas regényt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Szereted a rejtélyeket, és a titkos kódokat? Ha te is jó vagy ebben, mint Avery és a Hawthorne-fiúk, akkor itt az idő, hogy bebizonyítsd ezt. Minden blogon találsz egy anagrammát, ami egy Agatha Christie könyv címét rejti. A te feladatod pedig rájönni erre, és a helyes címet beírni a blog Raffecopter dobozába. Hajrá! Nyomozásra fel!

Anagramma a játékhoz: Káró.


Állomáslista:

04. 23. Könyvvilág
05. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 07. Kelly és Lupi olvas
05. 09. Readinspo
05. 11. Flora the Sweaterist

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. május 2., vasárnap

Sarah Devos: Nahát, ezek az egyiptomiak!



Miért választottam ezt a könyvet?

Mindig is érdekelt az ókori Egyiptom, szívesen olvasok róla bármit. Korábban volt már szerencsém egy másik kiadótól egy ehhez hasonló, tudományos, mégis szórakoztató, fiataloknak szóló könyvhöz, amely pont erről a korszakról és témáról szólt, úgyhogy kíváncsi voltam, ez miben lesz más, tud-e valami többet adni.


Véleményem a könyvről

A könyv kivitelezése nagyon tetszik. Kemény borítós, jó minőségű papírlapok vannak benne. A borítón lévő rajz máris megmutatja, miféle vicces, mégis informatív illusztrációkra számíthatunk majd a kötet oldalain.

A borító felső részére az van írva, hogy Dr. Kisagy és Nyuszi (és le is vannak rajzolva), ezért érdekelt, hogy ők miféle módon lesznek a könyv részesei, hogyan vezetnek majd végig az ókori Egyiptomon olvasóként, miféle pluszt adnak hozzá a könyvhöz. Őszintén szólva, azt vártam, hogy majd a szövegben is valamiféle szerepet kapnak, de szinte csak az illusztrációk részesei (még abba a néhány feladatba építették be őket, amikről a későbbiekben bővebben is írok majd). A rajzok viszont nagyon jól sikerültek, jókat mosolyogtam rajtuk.

A könyv lényegében minden témát végigvesz, ami az ókori Egyiptomhoz köthető. A területétől kezdve a Níluson, piramisokon és múmiákon át a fáraókon, isteneken, hétköznapi embereken keresztül egészen a hieroglifákig, hadseregig, hétköznapi életig. Tetszett, hogy külön alfejezet tárgyalta nemcsak a nők, hanem a gyerekek helyzetét is az ókori Egyiptomban. Fontos, hogy a történelem már nemcsak a férfiakról szól, és ha még nem is egyenlő arányban, de már egy picikét megjelenik a világ másik felét alkotó nő is benne.

A lányok leginkább fonatokban viselték a hajukat, a fiúkét viszont leborotválták. Egy tincset tarthattak csak meg, a fejük jobb oldalán. Ezt sokszor bebodorították, hogy úgy nézzen ki, mint egy S betű – ez egy hieroglifa, amely azt jelenti, hogy "fiatalság". Amikor a fiúból férfi lett, ezt a tincset is levágták.

A könyv tele van érdekes, izgalmas, humoros vagy épp kicsit bizarr érdekességekkel. Például lépésről lépésre leírják, hogyan is kell múmiát készíteni egy holttestből. Persze mindezt úgy, olyan megfogalmazásban, hogy az ne ijessze meg a fiatalokat, egyszerűen csak érdekes történelmi ténynek lássák.

Ahogy már fentebb is említettem, volt néhány apró feladatos játék is a kötetben, amikben szintén előtérbe kerülhetett kicsit Dr. Kisagy és Nyuszi. Egy labirintusos kincsvadászatnak köszönhetően megtalálhatjuk Nyuszi számára a piramis kincsét: egy répát. Hieroglifákat fejthetünk meg. Valamint az egyiptomi számok jelzései segítségével megtudhatjuk, hogy hány éves is Dr. Kisagy és Nyuszi.

Ez a könyv egyébként (a korábban olvasott hasonló témájú könyvhöz képest) szövegét nézve kevésbé vicces. Inkább könnyed, élvezhető stílusban ad át fontos történelmi és egyéb információkat úgy, hogy az ne legyen tankönyvszagú, mégis az olvasó hasznára váljon. Én úgy éreztem, hogy a humor részét elsősorban az illusztrációk adják a kötetnek. Nekem egyébként bejött ez, mert a szövegekből élvezettel nyerhet ki az olvasó fontos tényeket, de közben a képeket nézegetve jól szórakozhat.

A kedvenc részeim itt is azok voltak, amelyek a hétköznapi emberek életét mutatták be. A fáraókról, piramisokról, múmiákról elég sok információ van mindenfelé, de az egyszerű átlagemberekről mindig kevesebbet írnak és beszélnek (az iskolában, a könyvekben és egyéb helyeken is). Szóval imádok minden kis morzsát, amit velük kapcsolatban elszórnak az ilyen könyvekben.


Hogy tetszett a könyv?

Jól felépített, az információkat könnyeden, élvezetesen előadó könyv, amelyben viccesek és informatívak az illusztrációk is. Én valahogyan jobban beleépítettem volna a szövegbe is Dr. Kisagyat és Nyuszit, de egyébként klassz kis kötet.

Szóval összességében NAGYON TETSZIK ez a könyv.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak a fiataloknak, akiket érdekel Egyiptom, vagy éppen most tanulnak róla, és szeretnék kiegészíteni azt, amit az iskolában hallanak, a tankönyvben olvashatnak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. április 22., csütörtök

Susan Kay: Fantom



Miért választottam ezt a könyvet?

Nemrég olvastam Lerouxtól Az operaház fantomja című regényt, ami tetszett, de rengeteg kérdés maradt bennem a szereplők motivációit, tetteit, érzéseit tekintve. Egy olvasóm hívta fel a figyelmemet Kay Fantomjára, én pedig kíváncsi lettem, vajon ez a történet is tud-e annyit adni, mint az eredeti, esetleg megkapom-e általa azokat a válaszokat, amik az eredetit olvasva felvetődtek bennem...


Véleményem a könyvről

A történet Erik életét meséli el nekünk a születésétől egészen a haláláig, sőt, egy kicsit még azon is túl. Míg az eredeti történetből nem igazán ismerhetjük meg a valódi Eriket, csak a Fantomot, és őt is pusztán mások szemén át láthatjuk, addig Kay bepillantást enged Erik fejébe, érzéseibe.

A könyv fejezetei más-más karakterek szemszögéből mutatják be az eseményeket. Erik édesanyja, Madeleine szemén át láthatjuk a fia születését és kisgyermekkorát. Erik szemén át az otthonról való szökése utáni eseményeket. Egy építőmester, Giovanni szemén át a tinédzserkorát. Nadir, a Mazanderan darogája szemén keresztül a fiatalférfi-korát. Ismét Erik szemén át a felnőttférfi-korát és az operaházban történteket. Ez utóbbit Christine-nel felváltva mesélik el. Végül Raoul zárja a könyvet, aki által megismerhetjük az operaház utáni történések egy részét.

Először féltem attól, hogy vajon ennyi nézőpontváltással le tud-e majd kötni a könyv, és mások szemén át képes leszek-e igazán megismerni Erik valóját, de Kay tökéletesen választotta meg, mikor ki által láttatja az eseményeket és Eriket. Mindegyik szemszög hozzáadott valamit Erik személyiségéhez, szóval számomra minden egyes fejezet igazi kincs volt. Tényleg nincs jobb szó rá: tökéletes.

Madeleine szemszöge lelkileg nagyon megrázó volt. A nő boldog házasságban élt, ám a terhessége alatt elvesztette a férjét. Amikor pedig megszületett Erik, egyszerűen nem tudott mit kezdeni a helyzettel és az érzéseivel. Erre rátett egy lapáttal az, hogy a legjobb barátnőjén kívül mindenki úgy kezelte Eriket, mint egy szörnyet, így Madeleine sem tudott másképp nézni rá. Erik lényegében rosszabb körülmények között nőtt fel, mint egy háziállat (egyébként a legjobb barátja egy kutya volt). A morbid az, hogy az anyja valamilyen bizarr módon kötődött hozzá, szerette őt, mégis képtelen volt túllépni az iszonyán, amit a fia láttán érzett. Persze a leírás alapján Erik valóban szélsőségesen eltorzult lehetett, megpróbáltam elképzelni őt, de valószínűleg a tényleges kinézete még annál is rosszabb volt, mint amit a fantáziám képes megjeleníteni. De kiemelkedően értelmes, tehetséges gyerek volt, aki mélységesen szomjazta a szeretetet. És bár többen – néha még a saját anyja is – ördöginek tartották, valójában semmiféle gonoszság nem volt ekkor még benne. Csalódottság igen, talán még düh is, de ha rosszat tett, azt sosem gonoszságból tette, és nem tudatosan. Pedig a felnőttek vele való viselkedése alapján még azt is megértettem volna, ha meggyűlöli őket. De Erik, a kisgyerek ártatlan lélek volt, csak azok láttak gonoszságot a tettei mögött, akik nem tudtak átlátni a külsején.

Majd megszakadt a szívem érte ebben a fejezetben. Biztos, hogy a külseje láttán bennem is fakadtak volna ellenérzések, szerintem ez teljesen emberi reakció, de az is biztos, hogy sosem bántottam volna, és minden szeretetemet neki adtam volna anyaként.

Érdekes egyébként az, ahogyan az anyja újra előkerül kétszer is Erik életében már felnőttkorában. Az első ilyen esetből derül ki az, hogy a nő valóban szerette őt, csak éretlen, ostoba, egoista és felszínes volt. Nem tudta legyőzni a saját gyengeségeit, hogy ki is mutassa a fia iránt a szeretetét. A második eset pedig azt bizonyítja, hogy mindennek ellenére Erik is a végletekig szerette az anyját, és a hatás, amit a nő tett rá, mindörökre vele maradt. Ez utóbbi motívumot egyébként kicsit bizarrnak, mégis pszichológiai szempontból teljesen hihetőnek találtam.

Az Erik szökése utáni időszak megint csak megviselte a gyomrom és a szívem. Az, ahogyan az emberek bántak Erikkel, aki akkor még csak egy gyerek volt, egyszerűen iszonytató. Nem Erik volt a szörnyeteg, hanem ők. Még szerencse, hogy Erik tényleg kivételesen intelligens volt, és idővel rájött, hogyan védheti meg önmagát, és kerülhet akár fölénybe is. Ez a fejezet számomra az emberi ostobaság és gonoszság fejezete volt. Megmutatta, hogy az emberek többsége felszínes, ostoba és kegyetlen. Nemcsak Javert, aki állatként bánt Erikkel és mutogatta őt pénzért, mint valami látványosságot, hanem azok is, akik hajlandóak voltak fizetni ezért. Az pedig, hogy olyasvalaki is ártana neki, akin segített (erdőbeli jelenet)... Nos igen, talán ez ütött a legjobban szíven. És teljesen megértem azt, amit végül tett. Egyáltalán nem ítélem el érte. Tökéletesen igaza volt és cseppet sem érzem őt emiatt gonosznak. Itt még nem lépett rá arra az útra, amiről aztán már nehéz visszafordulni.

Az építőmester fejezete másféle módon rázott meg. Itt találkozik Erik először a feltétel nélküli elfogadással, az apai szeretettel és a szerelemmel. Úgy szerettem volna, ha ez egy tündérmese, egy "szépség és a szörnyeteg" történet, ahol a szörny megtalálja a boldogságot. De persze az eredeti történetet ismerve, tudtam, hogy nem így lesz, ezért fájt olvasni ezt a fejezetet. Mert tisztában voltam vele, hogy valami nagyon rossz fog történni. Őszintén szólva arra számítottam, hogy Erik itt követi majd el az első olyan tettét, amit már nem tudok megbocsátani neki, de sikerült az írónőnek meglepnie. És ettől csak még jobban megszerettem Eriket.

A Perzsiában játszódó rész már többet mutat Erik sötét oldalából. De még itt is csepegtet el az írónő olyasmiket, amik miatt az ember egyszerűen nem tudja megutálni a karakterét. A Nadirral való barátsága, az, ahogyan Nadir kisfiával viselkedik, az, ahogyan a nőkről gondolkozik minden erőszakos cselekedete ellenére szimpatikussá teszi őt.

– Erik, miért küldted el azt a lányt? Kívántad, és a tiéd volt, hogy azt tégy vele, amit akarsz. Miért kockáztatod a sah haragját egy rabszolgalány kedvéért?
Hirtelen dühös ordítást hallatott, felemelte az előtte álló asztalt, és keresztülhajította a szobán, úgy, hogy szanaszét pattogtak a lábak a márvány asztallapról.
– Csak rabszolga! Csak állat! – tombolt magából kikelten. – Tökkelütött perzsa fajankó, pusztulj innen, mielőtt minden jószolgálatodról megfeledkeznék!

Apropó, a nőkről való gondolkodása... Feministaként az eredeti Az operaház fantomját olvasva azt gondoltam, hogy Erik egy birtoklási mániás, kegyetlen férfi, aki tulajdonként tekint a nőkre, vagy legalább is Christine-re. Nos, ebben a könyvben kiderül, hogy Erik ennek pont az ellentéte. Tiszteli a nőket, sosem bántaná őket, vannak vágyai, de sosem élne vissza a hatalmával, testi erejével. Amikor lehetősége lenne rá, akkor is nemet mond a nemi erőszakra. Barbár szokásnak tartja, hogy a perzsáknál a nő a férfi tulajdona, és adhatják-vehetik. Ez pedig előrevetítette számomra azt, hogy valószínűleg Christine-nel sem úgy és az történt, amit olvasóként az eredeti könyv sejtet.

Az operaház építéséhez érve attól féltem, hogy majd ellaposodik a történet, hiszen ami ezután következett, azt már olvashattam az eredeti regényben is, de nagyon nem így történt! Ami az eredeti sztoriban homályos, érthetetlen volt számomra, azt Kay teljesen helyrerakta, logikussá tette. Megértettem, hogy Erik mit miért tett. És végre azt is, hogy amíg Christine emberszámba vette őt, addig tökéletesen tiszteletben tartotta a lány döntéseit. Azt is gond nélkül elfogadta volna, ha Christine Raoult választja, csak azt várta el, hogy tisztességes választ kapjon, ahogyan egy másik férfi is kapna, akinek nincsen torz arca. Az lökte át végül egyetlen pillanatra az őrület határán Eriket, hogy Christine hazudott neki, szörnyként kezelte. És még azon a határon is vissza lehetett hozni végül az igazsággal.

Christine is nagyon érdekes karakter egyébként ebben a könyvben. Az eredeti sztoriban csak idegesített, olyan kis butácskának találtam. Itt viszont őt is kicsit jobban megértettem. Ő is önmagával küzdött. Mert bár Erik arca rémülettel töltötte el, a lelkébe tényleg, őszintén beleszeretett. Ezzel pedig nem tudott mit kezdeni. Képtelen volt legyőzni önmagát, az ellenérzéseit a szerelme ellenére is. Legalábbis egy pontig.

És épp ezért tetszett ez a regény. Mert megtudhattuk azt is, ami az eredetiből nem derült ki. Hogy mi lett a Fantom és Christine sorsa az operaházbeli események után. Csak annyit láthattunk az eredetiben, hogy Christine végül Raoullal megy el. De bennem ott maradt a hiányérzet. Amit Kay most kitöltött. És pont olyan módon, ahogyan arra én vágytam. Így megismerhettem Christine valódi érzéseit. Megtudhattam, hogy Erik nem birtokolni akart, hanem szeretni. És azt is, hogy Raoul is sokkal mélyebben szerette Christine-t, mint én azt az eredeti regényből hittem.

És a vége, a legvége! A jövőbeli titok. Ennél szebb befejezést és elégtételt nem is kaphatott volna Erik az élettől. Egyszerre voltam szomorú és boldog.


Hogy tetszett a könyv?

A nyelvezete szépirodalmian gyönyörű volt, mégis érthető, élvezhető. A történet minden egyes sora izgalmas volt számomra. Egyfelől igazán megismerhettem Eriket, másfelől állandóan történt valami érdekes, izgalmas. A különböző szemszögek is nagyon jól lettek kiválasztva, mindegyiktől kaptam valami értékes pluszt. Számomra ez a regény egyszerűen tökéletes volt.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, akiben hiányérzet maradt az eredeti Az operaház fantomja után. Azoknak, akik egy olyan szépirodalmi igényességű, mégis izgalmas, érdekes történetet szeretnének olvasni, amit a szórakoztató irodalom kedvelői is tökéletesen élvezhetnek.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. április 11., vasárnap

Paula Harrison: Kitti és a Holdfény-mentőakció – Blogturné


Kitti anyukája egy igazi szuperhős, és egyszer a kislány is azzá fog válni, de egyelőre még fél az esti sötéttől. Aztán egy nap felbukkan egy segítséget kérő kandúrnak, akinek köszönhetően Kitti talán korábban is szuperhőssé válthat, mint gondolta! Tartsatok bloggereinkkel ezen az aranyos blogturnén, kalandozzatok Kittivel a holdfényben, és játsszatok velünk! A turné végén a Móra kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a mesekönyvet!


Miért választottam ezt a könyvet?

Aranyos kis mesének tűnt, klassz illusztrációkkal, és tetszett, hogy a főszereplő egy olyan kislány, aki az anyukája nyomdokaiba lépve maga is szuperhős szeretne lenni. Vagyis egy vagány, belevaló főszereplőre számítottam, aki példakép lehet a gyerekek, elsősorban kislányok számára.


Véleményem a könyvről

Kitti egy szuperhős anyuka lánya, aki maga is szuperhős szeretne lenni. Csakhogy mindentől fél, az éjszakától, az árnyékoktól, a furcsa hangoktól. Egyik éjszaka megjelenik nála Figaró, a macska, és a segítségét kéri. Furcsa hang jön az óratoronyból, és az állatok félnek, mi lehet az. Kitti anyukája éppen küldetésen van, így bármennyire is fél, Kitti az egyetlen, akire az állatok számíthatnak. Ő neki is indul a nagy kalandnak, bár kételkedik benne, hogy képes lesz-e igazi hőssé válni.

A történetet a stílusa, cselekménye, karakterei miatt a legkisebbeknek ajánlanám elsősorban. A nagyobbak számára is lehet aranyos mese, de az egyszerűsége valószínűleg csak egyetlen olvasás erejéig köti majd le őket, ahogyan a felnőtteket is. Viszont a kicsik számára kedvenc, többször olvasós könyv lehet.

A betűk elég nagyok, egy-egy oldalon csak néhány sornyi szöveg van, épp ezért az olvasás gyakorlására is megfelelő koraérett vagy 1. osztályos gyerekeknek. Az illusztrációk nagyon édesek, Kitti és a cicák elbűvölik az olvasó felnőttet is, nemhogy a kicsiket.

Ahogyan Kitti számára az édesanyja, pont ugyanolyan jó példakép Kitti az olvasó kislányok számára. Bár megvannak a félelmei, nem rettenthetetlen, mégis képes legyőzni ezt önmagában, hogy másokon segíthessen. Ez azt üzeni a gyerekeknek, hogy nem baj, ha félünk valamitől, a lényeg, hogy bátran nézzünk szembe azzal, ami megrettent. Kitti erőt adhat az olvasóinak.

– Oda ne menj! Mi lesz, ha a kísértet észrevesz?
Kitti nyelt egyet.
– Biztos vagyok benne, hogy nem lehet kísértet – jelentette ki határozottan.

A történetben több cica is szerepel. Mindegyiknek más a személyisége, de mindannyian nagyon cukik. Mivel a gyerekek általában szeretik az állatokat, azon belül is a macskákat, ezért úgy vélem, élvezni fogják, hogy együtt kalandozhatnak néhánnyal Kitti társaságában.

A főtitok megoldása, vagyis, hogy mi adja ki az ijesztő hangokat a óratoronyban, pont az adott korosztálynak (vagyis a legkisebbnek) megfelelő. Nem kell nagy fordulatokat várni, de egy kisgyerek számára kalandos lesz az, ahogy Kitti eljut az óratoronyig, rájön, mi is a baj, és megoldja azt. Szóval az ő szintjüknek tökéletesen megfelel ez a történet, és olyan értékeket ad át, amikre szükségük van a magabiztossághoz.

Ribizli cica is nagyon aranyos. Ő is félénkséggel küzd, ám a szeretet végül belé is bátorságot önt, és kóborlás helyett családra talál.


Hogy tetszett a könyv?

Aranyos mese volt aranyos illusztrációkkal, és Kitti megfelelő példakép lehet a gyerekek számára, mert megmutatja, hogy nem az a lényeg, hogy ne érezzünk félelmet, hanem az, hogy elég bátrak legyünk annak ellenére cselekedni, ha kell.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Felnőttként és nagyobb gyerekként egyszer olvasós, ezért elsősorban a legkisebbeknek ajánlom. Olvasásgyakorlásra tökéletes a szöveg tördelése, nyelvezete, stílusa.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Kitti álöltözetében merészkedik ki a holdfénybe, abból merít erőt az esti kalandhoz, de nem csak ő segít szuperhősi álruhában másoknak! Minden állomáson elrejtettünk egy képet, amin hasonló hősök találhatóak, és nektek ki kell találnotok a mese CÍMÉT, amiben szerepelnek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Állomáslista:

04. 09. Utószó
04. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 13. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz