A Menő Könyveknek és Soman Chainaninak köszönhetően most megtudhatjuk, milyen lenne a világ, ha hirtelen a fiatalok kezébe kerülne az irányítása. Tartsatok három bloggerünkkel, valamint a 17 éves Benton Young elnökkel, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Ti mit tettetek volna, ha 17 évesen váratlanul a kezetekbe kerül egy ország sorsa? Sőt, az egész világé! A gimnazista Benton Young kitett egy videót az internetre, hogy meghódítsa a neki tetsző lány szívét, ám helyette feltüzelte vele a felnőttekben csalódott fiatalokat, akik összefogva elérték, hogy ő legyen az USA következő elnöke. De vajon egy tinédzser képes megoldani egy elnök feladatait, és érvényre tudja juttatni az akaratát, és azt, amiben hisz? Szembe tud szállni az idős politikusokkal és a hatalomtól megrészegült fiatal országvezetőkkel, akik a világ többi táján a nyomdokaiba léptek? Többek között ezekre kaphatunk választ a Lázadó ifjúság című regényből, ami fontos társadalmi kérdéseket boncolgat.
„Mindent bele!”-alapötlet
Amikor kézbe vettem ezt a könyvet, azt gondoltam, hogy valamiféle ifjúsági disztópiát fogok olvasni, amiben a fiatalok fellázadnak az idősek ellen, és végül legyőzve őket átveszik az irányítást, és megmutatják nekik, hogyan kell jobban vezetni a világot. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Ez a könyv egy igazi olvasztótégely volt. Egyszerre volt ifjúsági regény, disztópia, politikai thriller és krimi, amit meghintettek némi romantikával, humorral, akcióval, pszichológiával és társadalomkritikával. Lényegében a fantasyn és a sci-fin kívül szinte minden fontosabb zsáner benne volt kisebb-nagyobb mértékben.
Ami azért volt érdekes, mert így fogalmam sem volt róla olvasás közben, mire számíthatok, és ez egyfelől kíváncsivá tett, másfelől folyamatosan meglepett. A regény elején azt gondoltam, hogy egy ifjúsági regény kapok majd, amiben Benton szerelmi élete, barátságai, családi gondjai állnak a középpontban, valamint a jellemfejlődése, a politikai háttér pedig csak díszlet lesz ehhez. Aztán azt, hogy mégis az intrikákkal teli politikai szál a lényeg. Hogy Benton miként gyűri le az őt irányítani akaró idősebb politikusokat, hogyan szerez a fiatalok között támogatókat és ellenségeket, és miként éri el a politikai színpadon a céljait.
Végül történt egy gyilkosság, ami azt sugallta, hogy mind ez idáig teljesen tévúton jártam, ugyanis valójában egy krimit tartok a kezemben, és most az lesz a dolgunk, hogy szépen kinyomozzuk Bentonnal karöltve, ki is a tettes. Végül nyomozás helyett inkább a kalandokra és az akcióra tevődött át a hangsúly, és a nyomokba csak véletlenül futottunk bele itt-ott, miközben Benton különböző helyzetekből menekült.
De nem csak zsánerét tekintve ennyire sokszínű ez a regény, a kivitelezése is eléggé egyedi és összetett. Először is egyfajta levélregénynek indul. Benton ugyanis levelekben írja meg a vele történteket Miss Escobedónak, a fiatal kormányzástantanárának. Aztán bizonyos okokból fel kell hagynia ezeknek az írásával, és elkezd egyszerű naplót írni magának, amiben megosztja velünk az érzéseit, gondolatait és persze az őrült elnöki életének a történéseit. Emellett a könyvet különböző grafikai elemek, térképek, rajzok, plakátok, cikkek, diagramok, kihallgatási jegyzőkönyvek, szerződésszövegek és egyéb érdekességek dobják fel, amik a levelek és naplóbejegyzések között találhatók, és szorosan kapcsolódnak a cselekményhez.
Ez egyfelől elég egyedi ötlet volt, másfelől tényleg feldobja a könyvet vizuálisan. És végül kicsit olyanná teszi az olvasást, mintha te magad is jelen lennél a történetben. Hiszen a saját szemeddel láthatod azt a térképet, amit épp Bentonék is látnak, elolvashatod a szerződést, amit épp aláírtak, és hasonlók. Az olvasót is a történet részesévé teszi ez az egész.
Kiábrándult fiatalok, megbízhatatlan felnőttek?
Ez a történet tökéletesen reflektál arra, ami a valóságunkban is történik. A világot nagyrészt idős politikusok irányítják, akik egymással marakodnak a hatalomért, közben pedig tönkreteszik a bolygónkat és nagy ívben tesznek az emberekre és a fiatalok jövőjére. A fiataloknak pedig elegük van ebből. Kiábrándultak, dühösek és változást akarnak. Nagyrészt ez mentette meg a mi hazánkat is a legutóbbi választáson attól, hogy végleg és biztosan a pokolban vezessenek minket.
De ez nem jelenti azt, hogy a fiatalok mind jobbak, mint az idősebbek, ahogyan azt sem, hogy minden felnőtt rossz lenne. És örülök, hogy ez a regény ezt megmutatta, mert kicsit tartottam tőle, hogy az lesz majd a tanulsága, hogy az idősek bénák, mind csak elcseszik a világot, és semmi szükség nincs már rájuk, és kizárólag a fiataloké a jövő, az igazság és a hatalom.
Benton karaktere jó példa arra, hogy csak azért, mert valaki fiatal, idealista és valóban jót akar a világnak, nem biztos, hogy automatikusan jó vezető és ténylegesen képes jobbá tenni a világot. A regény elején Bentont igazából egyáltalán nem érdekli a világ. Mármint szeretné, ha jobban működne, de úgy gondolja, hogy nem az ő dolga megmenteni. Ő nem akar mást, csak elnyerni annak a lánynak a szívét, akibe belezúgott. Elnök is ezért lesz végül, nem valami eszme miatt.
Ennek ellenére próbálkozik, és végül nagyon klassz jellemfejlődésen megy keresztül. De ehhez az kell, hogy már ne csak egy egyszerű fiatal legyen, hanem tanuljon, keresztülmenjen olyan dolgokon, amik által tapasztalatokat gyűjthet, és a megfelelő emberektől kapjon támogatást. Vagyis lényegében, amíg csak egy szimpla tinédzser, egy gyerek, addig nem alkalmas elnöknek, akkor válik alkalmassá, amikor már elég tapasztalatot gyűjtött és lelkileg sokkal érettebbé vált. Vagyis lényegében felnőtt.
A többi ország tinédzser vezetője még rosszabb nála. Ez pedig annak köszönhető, hogy bár fiatalok, és valóban idealistán kezdték ők is a lázadást a felnőttek rendszere ellen, ám a felnőttek rendszerében nőttek fel. Csak azt látták egész életükben, hogy ezek az öregemberek hogyan vezetik a világot, hogyan építenek birodalmakat, taposnak át másokon, szereznek egyre több hatalmat és pénzt. És azt hiszik, hogy ez csak így működhet. Még áltatják magukat, hogy bár a módszerük ugyanaz, ők jóra fogják felhasználni a hatalmat és pénzt, de nyilvánvaló, hogy szép lassan pontosan ugyanolyanná válnak, mint az idősek, akiket korábban megvetettek.
– Mi vagyunk az emberiség. Mi nyolcan. A sors választott minket vezetőknek – válaszolja Amita teljes lelki nyugalommal. – Ez egy újfajta birodalom. Felvilágosult birodalom. Egy jobb, békésebb világért.– Békés?! – Most már kiabálok, a bőröm lángol. – Nincs olyan, hogy felvilágosult birodalom! Minden ország, amit birodalmak elnyomtak, pokoli harcot vívott a szabadságért. Ez robbantott ki minden háborút a történelemben!
És ez egy picit ijesztő és szomorú. Mert a regény azt érezteti velünk, olvasókkal, hogy nincs túl sok reményünk. Az újabb generációk hiába akarnak változást, amint hatalmat kapnak a kezükbe, pont azt fogják tenni, amit az elődeik. Mert egyszerűen csak az ő eszközeiket és módszereiket ismerik.
Olvasás közben reméltem, hogy azért a végére kapunk némi reménysugarat arra nézve, hogy bár nagyon nehéz, mégis ki lehet törni ezekből a generációs mintákból, és újféle, jobb módszert kitalálni az országok és a világ irányítására.
Amikor elmosódik a határ
Nagyon érdekes volt a viszony Benton és a szülei, valamint Benton és Miss Escobedo között is. Mindkét szál megmutatta, hogy időnként a felnőttek szimplán nagy gyerekek, esetlenek, sérültek, riadtak, zavarodottak és önzők. És ilyenkor a rájuk bízott gyerekeknek túl korán fel kell nőniük. Vagyis a könyv bemutatta, milyen az, amikor elmosódik a határ gyerekek és felnőttek között, valamint a gyerekkor és a felnőttkor között.
Bentonból lényegében azért lett elnök, mert úgy érezte, megfosztották a fiatalkorától, és felnőttként kell viselkednie. A szülei ugyanis, akik nemrég elváltak, gyerekként viselkedtek, és nem számíthatott rájuk igazán. Az anyjának új családja lett, és úgy csinált, mintha ez semmiség lenne. Csak élvezte az új életét, és nem igazán törődött azzal, hogy Benton mit érezhet. Az apja pedig úgy próbálta feldolgozni a válás traumáját, hogy csak és kizárólag a munkájával foglalkozott.
Nagyon meglepett, hogy lényegében még akkor is teljesen magára hagyták Bentont, amikor elnökké választották, és hirtelen egy egész ország súlya került a vállára. Sőt, akkor is, amikor gyilkossági kísérletekkel akarták kiiktatni az ellenfelei. Igaz, ő küldte el az apját, hogy nyugodtan foglalkozzon a munkájával, de az apjának nem lett volna szabad úgy hallgatnia rá, mintha szerepcsere történt volna, és Benton lenne az ő apja. És az is igaz, hogy Benton sértettségében és fájdalmában ellökte magától az anyját, de a nőnek kellett volna felnőttként viselkednie, és addig próbálkoznia, míg el nem nyeri a gyereke bocsánatát.
Az azért látszott, hogy annak ellenére, hogy nem megfelelően viselkednek, szeretik Bentont, úgyhogy kíváncsi voltam, vajon megváltoznak-e a történet végére.
Miss Escobedo szála kicsit megijesztett, mert attól féltem, hogy a könyv romantizál majd egy tanár-diák kapcsolatot, Benton ugyanis a tanárnőjébe szerelmes, az ő kegyeit kereste minden egyes cselekedetével. De hála az égnek, szerintem nagyon jól alakította az író ezt a szálat, úgy, hogy végül a megfelelő tanulság jött le belőle.
Bentonnak nem volt senkije, akire igazán számíthatott volna, ezért belekapaszkodott az első emberbe, aki meglátott benne valamit. Aki először elhitette vele, hogy nagy dolgokra lenne képes. Miss Escobedóba. De ez nem igazi szerelem volt, legalábbis akkor még nem, hanem egy túl korán felnőni kényszerült gyerek mentőövként használt álomképe. Ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy amikor Benton majd ténylegesen felnő, nem alakulhat ki valódi szerelem is köztük, hiszen a tanárnő is fiatal, de az már egy teljesen másik helyzet lesz, és a jövő zenéje.
Szóval volt a történetben romantikus szál, és bár az elején megijesztett, végül elégedett voltam vele.
Amikor szép lassan haladunk, aztán rátaposunk a gázra
A könyv három nagyobb részre van osztva. Az első rész a leghosszabb, és ez nagyon szépen és részletesen bemutatja Benton elnökké válásának első napjait, hogy milyen emberekkel van körülvéve az új életébe, milyen problémákkal kell megküzdenie, hogy ez milyen hatással van rá, valamint megismerhetjük a családi hátterét, a baráti kapcsolatait, a szerelmi vágyódását.
A második rész is elég hosszú és jól kidolgozott. Ebből személyesen megismerhetjük a többi ország fiatal vezetőit, azt, hogy miként intrikálnak egymás között, hogy megszerezzenek egy rengeteg hatalommal és pénzzel együtt járó területet. Láthatjuk, hogy Benton hogyan viselkedik ebben a helyzetben. És hát itt kezdődik el a krimiszál is egy korábban már sok krimiben felhasznált sablonhelyzettel: adott néhány ember egy teljesen lezárt szobában, egyikük meghal, ki lehet a jelen lévő közül a gyilkos?
A harmadik rész viszont oldalszámát tekintve is rövid, és bár izgalmas, mert pörögnek az események, tele van akcióval és veszéllyel, de valahogy számomra mégsem állt össze teljesen. Túl gyorsan meg volt oldva a végső probléma és túl egyszerűen. És voltak olyan karakterek, akiknek egyszerűen nem értettem az indítékát, hogy mit miért tettek. Persze az is lehet, hogy bennem van a hiba, nem tudom, de azt éreztem, hogy az első két rész lassú és jól kidolgozott építkezése után a harmadik rész kicsit logikátlan, kicsit összecsapott, kicsit túl gyors.
Ettől függetlenül érdekes volt a történet, élveztem, és a tanulságok nagyon jól átjöttek, csak maradt bennem némi hiányérzet.
Összeesküvés-elmélet vagy valóság
A történet középpontjában egy Sárkányfarok elnevezésű sziget áll az Északi-sarkvidéken, ami alatt olyan nyersanyagok vannak, amikhez ha egy ország hozzájut, akkor hihetetlen hatalomra és rengeteg pénzre tesz szert. Ez a sziget az, ami megrészegíti az újonnan hatalomra kerülő, fiatal vezetőket is.
Benton azonban két okból is amellett van, hogy senki ne folytasson a szigeten fúrásokat, és hagyják békén. Az egyik ok, hogy ha fúrni kezdenek ott, akkor tovább csökken a jégtakaró, a globális felmelegedés rosszabbá válik, és a bolygónk szép, lassú haldoklása kicsit gyorsabban folytatódik. A másik ok, hogy egy számítógépes játékba rejtett üzenet miatt úgy véli, egy szupervulkán van a sziget alatt, amit ha a fúrásokkal megzavarnak, konkrétan eljön a világvége.
– Várj. – A hangom elcsuklik, tenyerem nedves a képernyőn. – Azt mondod, ha bármelyik ország megszerzi a Sárkányfarkat, és elkezd fúrni, akkor így vagy úgy, de mind meghalunk?– Remélhetőleg nem a következő Pókember-film előtt – feleli Freddy csípősen.
Olvasás közben szinte végig nem lehetett tudni, hogy ez utóbbi vajon igaz-e, vagy csak egy összeesküvés-elmélet, de ha csak az első ok áll fenn, az is épp elég, hogy Bentonnal értsünk egyet, és neki drukkoljunk.
A többi fiatal vezető karaktere egyébként igazán érdekes volt. Akadt olyan köztük, aki elsőre szimpatikusnak tűnt, de nem tudtam eldönteni, hogy tényleg bízhatunk-e benne, és akadt olyan is, akinek az első pillanattól antipatikus volt minden mondata és tette.
Ami érdekes, hogy bár a vulkánról nem tudtam eldönteni, hogy létezik-e, ahogyan a karakterek jó részéről sem tudtam biztosan, hogy most a jó vagy a rossz oldalon áll-e, de valahogyan már a gyilkosság pillanatában megéreztem, hogy mi is lesz itt a csavar. Így a Sárkányfarokon játszódó jelenetnél is pontosan tudtam, ki várja a jégen Bentont. És azt is tudtam, hogy az illető a jó oldalon áll. Nem tudom, honnan jött a megérzés, csak egyszerűen összeálltak a kirakós darabkái a fejemben, ahogy szép lassan csepegtette nekem a történet az infókat.
Szóval akadtak olyan fordulatok, amik megleptek, de a fő fordulatot lényegében kitaláltam, ami elég nagy sikerélményt okozott, viszont logikus módon így nem volt számomra valódi fordulat.
Újszerű kivitelezés és mondandó
Összességében nagyon tetszett ez a könyv. Imádtam, hogy ennyire sokszínű mind zsáner tekintetében, mind kivitelezésében. A sok grafikai elem nagyon feldobta és modernné varázsolta a történetet, valamint még jobban a részévé tett olvasóként a történetnek az, hogy ugyanazokat a dolgokat láthattam a saját szememmel, amiket a karakterek is láttak. Benton klassz főszereplő volt, igazi jellemfejlődéssel, a történet tele volt érdekes tanulságokkal és izgalmas kalandokkal.
🤯🤯🤯🤯 5/4 – Bár valószínűleg nem fogok még napokig a könyvön elmélkedni, de olvasás közben eléggé megmozgatta az agyamat a történet. Mind a krimiszál, mind a társadalomkritikai és filozófiai szál elgondolkoztató és érdekes volt.
🔥🔥 5/2 – Bár volt romantikus szál a történetben, hála az égnek, az olyan irányt vett, amit etikusnak tartok. A pikáns jeleneteket inkább a mellékkarakterek adták, főképp Benton egyik legjobb meleg barátja, valamint a többi fiatal vezető.
🤧5/1 – Ez a könyv egyáltalán nem volt szomorú, úgyhogy egyetlen könnycseppet sem csalt ki a szememből. Olvasás közben nem szükségeltetik hozzá zsebkendő.
💔 5/1 – Bár volt, amikor sajnáltam Bentont a szülei, a reménytelen szerelme, a sok teher miatt, ami a vállát nyomta, de a szívem teljesen egészben maradt.
🍵🍵🍵🍵5/4 – Szerintem ez egy tök jó könyv ahhoz, hogy befészkeljük magunkat egy bögre teával (pillanatnyilag inkább jeges teával) egy kényelmes fotelbe, és órákon át csak olvassunk és teát kortyolgassunk.
✊✊✊✊ 5/4 – Bár a történet végét kicsit elkapkodottnak éreztem, végig nagyon szórakoztató és izgalmas volt. És fontos társadalmi problémákat, politikai kérdéseket vetett fel, amikre szerintem megfelelő válaszokat is adott végül.
Ha kíváncsi lettél erre a könyvre, itt megvásárolhatod:
Nyereményjáték:
Ezúttal egy kis fantáziajátékra hívunk titeket. Képzeljétek el, hogy holnap megválasztanak titeket miniszterelnöknek. Milyen döntéseket hoznátok? Válaszoljatok őszintén a turné állomásain feltett kérdésekre, a választ a Tally megfelelő helyére írjátok be.
(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Ha csak egyetlen mondatot üzenhetnél a népednek, mi lenne az?
Állomáslista:
08. 02. Kelly és Lupi olvas
08. 03. Könyv és más
08. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út
