Zsoldos Péter: A Viking visszatér – Blogturné

A Trend kiadó jóvoltából új kiadásban, új borítóval olvashatjuk Zsoldos Péter Gregor Man-trilógiájának első két részét. Tarts a főszereplővel és velünk az emberiség legnagyobb kalandjára egy űrhajó fedélzetén, és fedezz fel egy érdekes és veszélyes bolygót. Természetesen a turné végén ti is megnyerhetitek a két könyv egyikének egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem a sci-fit, és bár korábban sokszor hallottam Zsoldos Péter nevét, eddig még semmit nem olvastam tőle. Úgy gondoltam, ideje pótolni ezt a hiányosságomat.

Külcsín és kivitelezés

Egy puha borítós könyvről van szó, aminek behajtott fülecskéi vannak. Az elülsőn egy idézet van a könyvből, a hátsón az író rövid életrajza. A könyv átlagos méretű, az oldalai jó minőségű papírból vannak.

A borító türkizes árnyalatokban játszik, rajta egy a semmibe nyúló szikla látható a bolygón, amire a főszereplő, Gregor és a társai kerültek. Gregor a szila szélén áll, mellette valószínűleg az ősember bolygólakó, Nogo, akivel elsőként találkozik össze. Gregor az ég felé mutat, a haloványan látszó űrhajóra, valószínűleg az ősembernek magyaráz valamit róla. A szikla jobb oldalán dús lombú fák és bokrok láthatók.

Az illusztráció passzol a történet hangulatához, témájához, és jól is néz ki, szerintem a könyv különböző kiadásai közül ez a legszebb.

5-ből 5 pont.

Alapötlet

Az, hogy egy űrhajós véletlenül egy olyan bolygóra keveredik, ahol őskori állapotok, környezet és élőlények várják, szerintem nem új téma, de mivel ez a könyv 1963-ban jelent meg először, valószínűleg akkor még eredeti ötletnek számított.

Jó ötlet volt Gregort elszakítani a társaitól, bedobni a mély vízbe, ahol az életéért kell küzdenie, és összerakni egy, az adott világhoz tartozó ősemberrel, mert érdekes ellenpontok voltak egymás számára, mint a múlt és a jövő embere.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

A történet az utolsó fejezetet leszámítva Gregor szemszögéből van elmesélve E/1-ben. A fejezetek felváltva mutatják be nekünk Gregor múltját és jelenét, ami abból a szempontból kicsit zavart, hogy sok poént előre lelőtt a könyv. Például, előbb láttuk, hogy Gregor és Nogo társakként működnek együtt, mint hogy a múltbeli fejezet elmesélte volna, hogyan találkoztak. Ha időrendben haladtunk volna, akkor több minden miatt izgulhattam volna. Pl. nem tudtam volna az első találkozásnál, hogy Nogo barát lesz, vagy ellenség, félni kell-e tőle, vagy sem. Szóval én másképp szerkesztettem volna a könyvet emiatt. De azért így is élvezhető volt az egész történet, egy pillanatig sem unatkoztam rajta, csak időrendi szerkesztés esetén még izgibb lehetett volna...

Gregort több más a szakmájában zseniális férfival együtt felkérik arra, hogy vegyenek részt az első csillagközi expedíción. Ám az út végén valami elromlik, azért vissza akarnak fordulni, de a Föld helyett egy idegen bolygón kötnek ki. A bolygó nagyon hasonlít a Földhöz, ezért alkalmas az emberi életre. Elvileg. Leszámítva a veszélyes állatokat és az ősemberi szinten élő kannibál törzseket. Gregor egy küldetés során elszakad a társaitól, és amellett, hogy megpróbálja túlélni a cseppet sem emberbarát bolygót, meg akarja találni a visszafelé vezető utat is a többiekhez. Rengeteg megpróbáltatás, kaland és veszély vár rá, és folyamatosan az élet és halál közötti szakadék szélén egyensúlyozik.

Mind a múltbeli fejezetek, mind a jelenbeliek igazán izgalmasak voltak attól függetlenül, hogy ezek váltakozása sok mindent előre elárult. A történet kalandos volt, folyamatosan történt valami, ami fenntartotta a figyelmemet. Sokat hozzátett a hangulathoz, hogy egy igazán egzotikus, különleges, ősi bolygón találhattuk magunkat képzeletben. Izgalmas volt arról olvasni, milyen is ez a bolygó, kik és mik lakják, milyen szabályok szerint működik, milyen veszélyeket és csodákat rejt.

El sem tudom képzelni, hogy egy modern világból jött ember számára, mekkora sokk lehet visszatérni egy őskori környezetbe. Gregor hiába űrhajós, nincsen kiképezve arra, hogy a felszerelése nélkül túlélje. Olyan alapvető dolgok is nehézséget okoznak számára, mint az ételhez, vízhez jutás, vagy hogy tüzet tudjon rakni. De ahhoz képest, hogy ez mennyire szélsőséges váltás számára, ügyesen megoldja a dolgokat. Nogo is sokat segít neki, de Gregor eszére, szívósságára, kitartására is szükség van a túléléshez.

Izgalmas volt Nogo törzsét látni, azt, miként működhettek anno az ősemberek közösségei (bár azt remélem, hogy a mi őseink ritkán ettek emberhúst...). Szerintem Zsoldos Péter nagyon logikusan építette fel ezt a közösséget és az egész bolygó világát. Például tetszett, hogy olyasmikre is odafigyelt, mint a Nogo által használt nyelv működése. Nogo vadász, ahogyan a törzse is vadászokból áll, ezért logikus, hogy az antilopra többféle kifejezést is használ attól függően, hogy borjas állatról van szó, vagy fiatalról, esetleg betegről, sérültről. Ugyanis vadászat közben fontos gyorsan átadni ezeket az információkat egymásnak. Mert hát nem mindegy, hogy egy, a kicsinyét az utolsó lélegzetéig védelmező, nehezen megölhető anyaantilopról van szó, akitől jobb tartani, vagy egy tapasztalatlan serdülő állatról, akit egyszerű elkapni. Viszont a bogarakra és csúszómászókra egyetlen szót használ, mert ezek számára lényegtelen állatok.

5-ből 4,5 pont.

Karakterek

Gregor igazán érdekes karakter. Izgalmas volt látni, hogyan asszimilálódik az új körülményeihez. Miként válik modern gondolkodású emberből az ősemberek logikáját nemcsak értő, hanem ösztönösen használó emberré. Kíváncsian vártam, hogy miután annyi mindent átélt, és átalakult az egész személyisége is, hogyan lesz képes újra a társaival lenni, ha egyszer megtalálja őket.

– Gyere ide mellém a vízbe, és próbáld meg te is!

– Nogo elmerül, és jön krokodil!

– Krokodil nem jön, ketrec nem engedi, de ha te nem jössz vízbe, éjszaka megint jön Nagy Égi Hal! – fenyegetőztem.

Már majdnem derékig a vízben volt, mikor malacvisítással visszagurult a tutajra.

– Megesz!

Nagyon tetszett a Nogóval való kapcsolata. A különböző veszélyes helyzetek, a magány kovácsolta őket össze először, de aztán már a szeretet és a barátság tartotta őket együtt jóban-rosszban. Nogo igazán aranyos karakter volt. Kicsit olyan, mint egy gyerek. Tudatlan, de nem buta. Műveletlen, de érdeklődő és tanítható. Hatalmas termetű, veszélyes vadász, de közben egy édes plüssmackó, akit folyton megölelgetnél. Nagyon aggódtam azért, hogy ne essen baja, féltem tőle, hogy mikor Gregor újra rátalál a barátaira, az író valahogy kiiktatja Nogót csak azért, hogy Gregor haza tudjon végül menni a társaival. Azt nem árulom el, ez megtörtént-e, de végig aggódtam érte.

Gregor űrhajóstársai, őszintén bevallom, nem hagytak bennem túl nagy nyomot. A nevük sem maradt meg, ők csak a szükséges háttérszereplők voltak számomra.

A történet végén egy másik emberi közösséget, várost is megismerhetünk, a bolygón ugyanis van egy kicsit fejlettebb civilizáció is párhuzamosan az ősembereké mellett. Itt Mazu karaktere volt a legérdekesebb. Ő lényegében egy diktátor, bár főpapnak nevezik. És spoiler nélkül, de bizonyos módon útjában áll annak, hogy Gregor és a társai hazatérhessenek. Mazu karaktere jól bemutatja, hogyan is viselkedik egy ilyen típusú vezető, nagyon nem kedveltem őt, de pont ezért volt jól megalkotva.

5-ből 5 pont.

Lezárás

A történet vége nagyon meglepett, ami jó dolog, mert engem ritkán tudnak meglepni olvasás közben. Nem számítottam arra, hogy ez lesz Gregor sorsa. Az biztos, hogy amint befejeztem a könyvet, máris vettem a kezembe a második részt, mert nagyon érdekelt, hogy hogyan folytatódik a történet. Csak egy dologtól tartok, hogy a harmadik kötetre sokat kell majd várni, mert biztos vagyok benne, hogy amint a második végére értem, már olvasnám is a harmadikat.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagy meglepetésemre nagyon tetszett ez a történet. Kalandos volt, fordulatos, izgalmas. Jól ki volt dolgozva a regény világa, a bolygó működése, a rajta lévő állatok és emberek viselkedése, életmódja logikusan fel volt építve. Érdekes volt látni, ahogyan egy modern korból jött ember boldogulni és túlélni próbál egy őskori világban. És imádtam Nogo karakterét.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy jó sci-fire vágyik.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal olyan filmcímeket kell kitalálnotok, amelyekben szerepel a bolygó szó valamilyen formában. A feladatotok annyi, hogy beírjátok a Tally megfelelő helyére az adott film teljes magyar címét.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Adams azt a megbízást kapja, hogy legénységével együtt derítse ki, miért nincs semmi mozgás egy tudósok lakta bolygón, és mikor odaérnek, azt látja, hogy két ember kivételével mindenki meghalt. Dr. Morbius és lánya Altaira valahogyan túlélte a bolygón élő borzalmas szörny támadását. Dr. Morbius titokban felfedezett valamit, és semmi jel nem utal arra, hogy azt bárkivel is meg akarná osztani, ahogy egyetlen lányát sem.

Állomáslista:

Blogturné

04. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út – A Viking visszatér

04. 14. Kelly és Lupi olvas – A Viking visszatér

04. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út – Távoli tűz

04. 20. Kelly és Lupi olvas – extra

04. 23. Kelly és Lupi olvas – Távoli tűz

A. A. Milne: Micimackó – Blogturné

Idén ünnepli a 100. születésnapját A. A. Milne ikonikus mesekönyve, a Micimackó, melynek történetein generációk nőttek fel. A jeles évforduló alkalmából bloggereink egy maratoni Micimackó-turnéval készültek, melynek során a klasszikus kötet mellett bemutatjuk a Móra Kiadó más, Micimackóról szóló mesekönyveit is. Tartsatok velünk, valamint a Százholdas Pagony lakóival, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, amelyben a tiétek lehet a blogturnéban részt vevő kötetek egyike!

Miért választottam ezt a könyvet?

Néhány évvel korábban már olvastam egyszer ezt a könyvet, de akkor a MEK ingyenes változatát számítógépen. Emlékeztem rá, hogy nagyon tetszett, szóval mikor felmerült a turné ötlete, úgy gondoltam, ideje, hogy könyv formájában is kézbe vegyem a történetet.

Külcsín és kivitelezés

A kötet kemény borítós, kicsit nagyobb méretű, mint az átlagkönyvek. A borítója hasonlít néhány korábbi kiadás borítójához, legalábbis az illusztráció nem új rajta, de mégsem teljesen ugyanolyan, mint azok. Ezen a kiadáson a háttér égkék, sőt, maga az ég, mert apró méhecskék repkednek a kékségben. A borító nagy részét egy nagy piros léggömb tölti ki, amiben ott láthatjuk a karaktereket, Róbert Gidát, Micimackót, Malackát, Tigrist, Bagolyt, Nyuszit, Fülest, Kangát és Zsebibabát.

A méhek és a léggömb két különböző mesét mosnak össze a Micimackó című első részből. Az elsőben Micimackó egy kék léggömb segítségével akarja ellopni a méhektől a mézet, miközben magát sötét felhőnek álcázza. A másikban Malacka egy piros léggömböt akar adni Fülesnek születésnapi ajándékként.

Szóval lényegében az illusztráció kötődik a mesékhez. A karakterrajzok pedig ugyanabban a stílusban készültek, mint a könyv belsejében található illusztrációk, amik bár nagyon kis egyszerű tintarajzok, mégis illenek a mesékhez, és nagyon feldobják azokat.

Szóval 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Lényegében egy kisfiúnak (és persze az olvasóknak) szóló mesék találhatók a kötetben magáról a kisfiúról, Róbert Gidáról és a plüssjáték barátairól, akik a történetekben életre kelnek és a Százholdas Pagonyban mindenféle kalandokba keverednek. Sok történetet olvastam és láttam már, amelyben játékok kelnek életre, de talán ez lehetett azok „ősanyja”, úgyhogy a maga idejében valószínűleg elég egyedinek számított.

Tetszik az ötlet, hogy úgy meséljünk egy gyereknek, hogy őt magát is a mesék részévé tesszük. Hogy a kalandokat, a tanulságokat a saját játékbarátaival átélt mókákba szőjük bele. Szerintem az ilyen meséléssel sokkal jobban le lehet kötni az adott gyereket, mert sokkal személyesebbé válik számára az adott történet. És valahogy a többi gyerek is érzi, hogy van némi valóság a mesékben, így számukra is sokkal valóságosabb lesz.

5-ből 5 pont.

A mesék

A könyv két részre van osztva, az első a Micimackó, a második a Micimackó Kuckója címet kapta, és mindegyikben 10-10 mese található. Imádom, hogy minden mesének van egy vicces kis összefoglaló alcíme, amiből lényegében kiderül, hogy miről is fog szólni az adott történet.

A mesék stílusa nagyon édes és vicces, tele van nyelvi humorral, és ehhez nagyban hozzájárult a magyar fordítás. A könyvben Karinthy Frigyest írják egyedüli fordítónak, de feministaként el kell mesélnem nektek, hogy ez nem ennyire egyszerű. Érdekes történet kapcsolódik ugyanis a könyv fordításához. Röviden összefoglalva: bár Karinthy Frigyest tüntették fel fordítóként, ő a magyaron kívül egyetlen nyelven sem tudott. A Micimackó nyersfordítását így a testvére, Karinthy Emília készítette el, aki egy nyelvzseni volt, tizenöt-húsz nyelven fordított oda-vissza, de nem bánt olyan zseniálisan a magyar nyelvvel, mint az öccse. Így bár Emília munkája nélkül sosem készült volna el a fordítás, mégis Frigyes munkája és tehetsége adott a szövegnek humort és lelket. Vagyis lényegében ketten együtt hozták létre a Micimackó magyar fordítását, ki-ki beleadva a saját tudását, csak épp Emíliát nőként valahogy kihagyták a könyvekből... Ilyesmi régebben sokszor előfordult, szóval nem lepett meg a dolog, de azért szomorú, hogy a nők munkáját mennyire nem becsülték meg.

A mesék elég sokszínűek, a plüssállatok mindig más és más kalandba keverednek. Hol mézet próbálnak szerezni, hol nyúlüregbe szorulnak, születésnapot ünnepelnek, vagy épp az Északi-sarkot fedezik fel, de olyan is megesik, hogy kuckót építenek hajléktalan társuknak a télre, vagy egymás életét mentik a folyóból, az eső okozta árvíztől és hasonlóktól. A mesékben a humor, a barátság és a szeretet a közös pont, ezek hatják át mindegyik történetet.

A legtöbb mesét mosolyogva olvastam végig, de érdekes, hogy a néhány évvel korábbi olvasásomhoz képest új rétegeit is felfedeztem a történeteknek. Például a Fülesről szóló történetek már nemcsak egy depressziós csacsit vetítettek elém, hanem a hajléktalanság problémáját, és azt, hogy mások miként állhatnának azokhoz, akiknek az élet szűkebben mérte a szerencsét. Malacka félelmeit már nem a barátság elárulásának éreztem, hanem teljesen érthető kisebbségi komplexusnak. Szóval amik régebben csak cuki mesék voltak, most sokkal többet jelentettek számomra.

Az is tetszett, ahogyan a képzelet mindent kalandokká varázsolt a mesékben. Az esernyőből hajó lett, egy deszkából az Északi-sark, a félelmek nem létező Elefánttá váltak, és hasonlók. A gyerekek elméje valóban így működik. Adj nekik egy szimpla kartondobozt, és abból ház, űrhajó, ABC, versenyautó vagy bármi egyéb lesz, csak használniuk kell a fantáziájukat. Ezt a gyermeki képzeletet is jól visszaadták a könyvben lévő történetek.

Mindegyik mese nagyon tetszett, azt hiszem, az én kedvencem mégis a Micimackó 9. fejezete, amiben Malackát kell megmenteni az árvíztől. Tetszik, hogy ha Malackáról van szó, akkor Micimackó képes összeszedni magát, és annak ellenére, hogy „Csekélyértelmű”-nek nevezik, összehoz egy logikus és működő ötletet, hogy megmenthessék a barátját.

És végül még egy kis sztori... Bevittem a munkahelyemre a könyvet, hogy a szüneteimben olvashassam. A két kolléganőm egymástól függetlenül, amikor meglátta, hogy mit olvasok, felderült arccal kiáltott fel, hogy: „Ó, a Micimackót olvasod!”, és egy pillanatra mindkettejükből előjött a kisgyerek. Szóval igen, ez egy olyan könyv, amin generációk nőttek fel, generációk szeretik Micimackót, Róbert Gidát, Malackát és a többieket, és ha addig nem jön el a világvége, valószínűleg még több száz éven keresztül ismerni fogják az emberek újabb és újabb generációi ezeket a meséket, mert egyszerűen kortalanok.

5-ből 5 pont.

Karakterek

Nekem Micimackó a kedvencem a könyvből. Mert bár elvileg nem túl okos, de ő a legkedvesebb, leggondoskodóbb, legjobb, legönfeláldozóbb és legédesebb karakter. Sokszor csinál butaságokat, de mindig csak jót akar másoknak. És bár valóban úgy tűnik elsőre, hogy butácska, de időnként én nem voltam annyira biztos ebben. Voltak nagyon klassz és logikus ötletei, és a versikék, amiket ír... Nos, egy buta mackó nem tudna ilyen vicces-édes verseket írni, ehhez bizony ész kell.

Már nem emlékeztem rá, de kiderült, hogy Kanga és Zsebibaba csak az első könyv közepén bukkan fel új lakóként, Tigris pedig az első részben egyáltalán nem is szerepel, csak a Micimackó Kuckójában lesz a csapat része.

Amúgy a másik kedvencem pont Kanga és Zsebibaba. Gondolom, azt nem kell magyaráznom, hogy Zsebibabát miért szeretem. Ő egyszerűen csak egy cuki kis kengurukölyök, akit nem lehet nem imádni. Kanga pedig... Nos, ő igazi gondoskodó anyuka, akinek viszont megvan a magához való esze és a saját humora (lásd Malacka megtréfálása, amikor „elrabolják” tőle Zsebibabát).

– És velem mi lesz? – kérdezte Micimackó szomorúan. – Nekem senki sem veszi hasznomat?

– Ne törődj vele, Micimackó – vigasztalta Malacka –, majd legközelebb.

– Micimackó nélkül – mondta Nyuszi ünnepélyesen és ceruzáját hegyezve – az egész kaland lehetetlenné válna.

– Úgy? – mondta Malacka, iparkodva, hogy elkedvetlenedését ne vegyék észre.

De Mackó a sarokba ment, és ott többször büszkén ismételte: – Nélkülem lehetetlen! Ilyen Mackó vagyok én!”

Akit a legkevésbé kedvelek, az még mindig Malacka. Most már picit jobban szeretem őt is, mint első olvasásra, és jobban megértem, miért fél mindentől, miért hagyja időnként cserben emiatt Micimackót, miért féltékeny rá néha. De igen, ezek még mindig visszatetszőek számomra, még ha kevésbé is, mint korábban, mert már értem a háttérben lévő pszichológiai okokat.

Érdekes lenne egyébként végigelemezni, hogy melyik karakter milyen személyiséggel bír, esetleg milyen pszichés problémái, önértékelési zavarai vannak (pl. Füles depressziós, Malacka kisebbségi komplexusos stb.), de nem vagyok szakember, és erről születtek már máshol érdekes cikkek. Viszont ha valakit érdekel a téma, akkor ajánlom neki ezek megkeresését, mert bár a karakterek elsőre csak meseszereplőknek tűnnek, valójában nagyon összetett és mély személyiséggel bírnak.

Szóval 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Már első olvasásra is nagyon tetszett, de most még inkább imádtam. Jókat mosolyogtam olvasás közben, több jelenet is megmelengette a szívemet, de a mostani olvasás során mélyebb dolgokat is megláttam a mesékben.

5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki még gyerek, vagy ott lakik még benne az egyszer volt gyermek.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Micimackó ünnepi turnéjához egy igazán micimackós játékkal készültünk. Minden állomáson találtok egy rövid idézetet a Micimackóból, amelyből azonban hiányzik egy-egy szereplő neve. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplő nevét, és megírjátok nekünk a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„– Mit csinálnak a Januárok? – kérdezte ….. aggodalmasan, titokban remélve, hogy nem csinálják azt.

– Elrejtőznek az ágak közt, és hirtelen rád ugranak.”

Állomáslista:

Blogturné

04. 01. Utószó – Micimackó visszatér

04. 02. Szembetűnő – Micimackó

04. 03. Utószó – Mesék a Százholdas pagonyból

04. 04. Csak olvass! – Micimackó visszatér

04. 05. Szembetűnő – Micimackó visszatér

04. 06. Milyen könyvet olvassak? – Mesék a Százholdas pagonyból

04. 07. Ambivalentina – Micimackó visszatér

04. 08. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó

04. 09. Szembetűnő – Micimackó meg én

04. 10. Ambivalentina – Volt egyszer egy mackó

04. 11. Szembetűnő – Mesék a Százholdas pagonyból

04. 12. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó visszatér

04. 13. Ambivalentina – mesék a Százholdas pagonyból

04. 14. Szembetűnő – Volt egyszer egy mackó

04. 15. Csak olvass! – Mesék a százholdas pagonyból

04. 16. Csak olvass! – Micimackó meg én

Kelly Bishop: A harmadik Gilmore lány – Blogturné

Minden Gilmore Girls-rajongó örülni fog a hírnek, ugyanis áprilisban érkezik magyarul Kelly Bishop memoárja A harmadik Gilmore lány címmel. A könyvben Kelly elmeséli élete történetét, betekintést enged a show-biznisz kemény és kihívásokkal teli világába, ahonnan egészen Hollywoodig vezetett az útja, és ahol Emily Gilmore története elkezdődött.

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg a kötet, és most lehetőségetek nyílik nyerni belőle egy példányt.

Miért választottam ezt a könyvet?

Ezt a kötetet is korrektúrázásra kaptam, és mikor rájöttem, miről is van szó, nagyon megörültem, hogy nekem jutott. A Szívek szállodája című sorozatot ugyanis rengetegszer láttam anno, amikor még volt tévém, és imádtam. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Kelly Bishop miféle bennfentes érdekességeket tud mondani a forgatásokról, a színésztársairól és hasonlókról.

Külcsín és kivitelezés

Sajnos ez a kötet sincs még a kezemben, de a KMK-t ismerve a kivitelezés minősége körülbelül ugyanolyan lehet, mint az összes többi könyvüké.

A borító nagyon egyszerű. A háttér fehér, és az egyetlen illusztráció rajta Kelly Bishop egyik fotója. A képen pontosan úgy néz ki, ahogyan a Szívek szállodájából emlékezhetünk rá, a frizurája, az öltözéke pont olyan, mint Emilyé. Szerintem jó, hogy olyan képet választottak a borítóra róla, amiről rögtön mindenkinek beugrik a sorozat, mert így azonnal mindenki tudni fogja, kiről és miről is van szó.

Tetszik, hogy Lauren Graham, vagyis a filmbeli Lorelai ajánlása van a borító, mert ez előre jelzi, hogy a könyv célja nem az, hogy Bishop gonosz módon kipletykálja a munkatársait, ismerőseit, mint olyan sokan tették a hasonló memoárokban. Hanem csak az, hogy bepillantást nyerhessünk a filmes világba, Bishop életébe, a forgatásokba, és közben kicsit nosztalgiázzunk. Kicsit olyan ez a könyv, mintha Bishop az egyik barátunk lenne, vagy a nagymamánk, nagynénénk, aki közvetlen, baráti hangnemben beavat minket élete történetébe, csak mert jólesik neki is visszaemlékezni.

Szóval annak ellenére, hogy a borító nagyon minimalista, nekem 5-ből 5 pont, mert a kevesebb néha több.

Alapötlet

Nagyon szeretem, amikor számomra szimpatikus híres emberek könyvformába öntik az életüket, és mesélnek nekünk, rajongóknak. Valahogy érdekes belelátni egy olyan világba, amiben nekünk nem lehet részünk. Még akkor is, ha kiderül, hogy ez a világ nem feltétlenül mindig olyan tökéletes és csillogó, mint ahogyan azt próbálják sokszor elhitetni velünk.

Nem mellesleg ennyi tapasztalattal, élménnyel a háta mögött Bishop nagyon érdekes, izgalmas, művelt és intelligens nő lett, akivel az ember bármikor örömmel leülne beszélgetni, megtiszteltetés lenne számára, de ha már nem teheti, akkor boldogan hallgatja meg a történeteit, gondolatait, tanácsait egy könyv lapjait olvasva is.

Szóval igen, bár a memoár ötlete nem egyedi, de szerintem jó dolog, ha az idősebb generációk elmesélik nekünk a történeteiket, főképp, ha az életük ennyire színes, egyedi, tanulságos és izgalmas.

5-ből 5 pont.

A három Gilmore lány (A képet itt találtam: ‘Gilmore Girls’ Star Kelly Bishop Lives a 'Quiet Life' in New Jersey | New Jersey Monthly)

A memoár

Őszintén szólva ez előtt a könyv előtt semmit nem tudtam Kelly Bishopról azon kívül, hogy a Szívek szállodájában ő játszotta Emilyt. Nem tudom, hogy azért volt kevés infóm róla, mert szinte egyáltalán nem olvasok bulvárt, vagy azért, mert távol tartotta magától és a magánéletétől a firkászokat, de fogalmam sem volt róla, honnan jött, mivel foglalkozott a színészkedés előtt, nem tudtam semmit a gyerekkoráról, a  szerelmi életéről. Így mikor elkezdtem olvasni a könyvet, fogalmam sem volt, pontosan mire számítsak.

– Úgy tűnik, hogy mégsem kell a nyugati partra menned – mondta.

A szívem megsajdult, de ekkor folytatta.

– Nem szükséges. Ugyanis felajánlották neked Emily szerepét a Szívek szállodájában.

Túlságosan elállt a szavam ahhoz, hogy feltegyem a kérdést: mi lett azzal az állítólagos kötelező meghallgatással „az öltönyösöknek”?

Évekkel később Amy elmagyarázta.

– Hónapokig dobálóztak nekem nevekkel – mesélte. – De az első meghallgatásod után csak azt hajtogattam, hogy: „Nem, már meg van az Emilym.”

Szerencsére hamar kiderült, hogy egy nagyon szórakoztatóan megírt memoárra, amiben egy igazán intelligens nő meséli el a történeteit időrendben, gyerekkorától kezdve egészen a jelenig.

Bár úgy álltam neki a korrektúrázásnak, hogy elsősorban a Szívek szállodája miatt érdekelt a könyv, és a sorozattal kapcsolatban akartam minél több infót megkapni, egyáltalán nem éreztem végül csalódottnak magam, amiért ez csak egy kis része volt a memoárnak. Bishop annyira érdekesen, közvetlenül mesélt magáról, hogy a kötet még munka közben is beszippantott, nagyon élveztem olvasni.

Bishop, mielőtt színész lett volna, profi táncos volt, érdekes volt ebbe a világba is bepillantani a színészet mellett. Az biztos, hogy már fiatalkorában is egy nagyon kitartó, eltökélt, erős lány volt, aki rendíthetetlenül ment a céljai felé, és ha időnként esetleg el is szontyolodott a buktatóknál, mindig képes volt összeszedni magát, és folytatni.

Mind a tánc, mind a színészet világa izgalmas, gyönyörű, de többféle szempontból nehéz is. Egyfelől rengeteg fizikai és lelki megterheléssel jár együtt. Másfelől, ha valaki ezeket a szakmákat választja, akkor nem tudja úgy élni a magánéletét, a családi életét, ahogyan azt egy átlagember tenné. Más az időbeosztás, sokszor kell utazni, amíg nem futottál be, addig sokszor hol van pénz, hol nincs, a táncból hamar kiöregszik az ember, mert a teste nem bírja sokáig a megterhelést, és a színészetben is van, mikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan azt az ember szeretné.

És persze mindkét világban ott a szexizmus is (remélhetőleg a metoo óta már kevésbé...). Jó volt látni, hogy Bishop már fiatalon is képes volt kiállni magáért, megvédeni magát, felszólalni azokkal a férfiakkal szemben, akik bármiféle módon fenyegették, megalázták, lenézték, csak mert nő. Viszont kicsit úgy éreztem, hogy sokszor lekicsinyli ezeket az eseteket, de azt hiszem, érthető, hogy miért. Egyfelől fiatalkorában még nem volt metoo, és úgymond megszokottnak számított ebben a világban, ha egyes férfiak szexistán viselkedtek. Másfelől sok nő úgy védi magát lelkileg az ilyen helyzetek okozta lelki sebektől, hogy elhitetik magukkal is, ezek az esetek apróságok voltak. Mert ha nem volt komoly, akkor nem okozhat olyan mély sebet sem. Szóval értem teljesen, hogy Bishop miért mesél ezekről a dolgokról néhol megbocsátóan, néhol dühösen, de szinte mindig úgy, mintha nem komoly ügyről lenne azért szó. Azért bloggerként fel kell hívnom az olvasók figyelmét arra, hogy ezek az esetek komolyak voltak, és egy normális, valódi egyenlőségen alapuló világban vagy meg sem szabadott volna történniük, vagy ha megtörténtek, akkor súlyos következményük kellett volna, hogy legyen.

Bár kedves voltam, és jól kijöttem a Radio City táncosaival, nem igazán voltak ott „barátaim”. Viszonylag magamnak való vagyok, nem túl kíváncsi, és nem érdekelnek a pletykák; így bár nagyjából mindannyian tisztában voltunk vele, hogy kinek van párja, és kinek nincs, egyszer sem jutott eszembe, hogy megosszam a hírt, hogy összeköltöztem a barátommal, vagy hogy bárkit is megkérdezzek a lakhatási helyzetéről. Fogalmam sem volt, de nem is érdekelt, hogy helyeselnék-e, vagy inkább megdöbbennének rajta.

Az egyetlen igazi döbbenet anyámtól érkezett, akit mélységesen megsértett, hogy a lánya „bűnben él”.

Bishop magánélete is érdekes volt annak ellenére, hogy nem igazán szeretek mások privát szférájába belesni, mert úgy vélem, a sztároknak is joga van a magánélethez. Szóval ha egy pletykalap oldalain írták volna le az életét, akkor biztosan nem olvasom el, de így, hogy maga osztotta meg velünk, saját akaratából, önként és szívesen, én is örömmel és érdeklődve olvastam. Tényleg olyan volt, mintha egy idősebb rokonom mesélt volna nekem a múltjáról egy személyesebb beszélgetés során.

Volt pár férfi Bishop életében, sokszor elég rosszul választott véleményem szerint, de épp ezért tűnt végül a házassága egy igazi valóra vált romantikus mesének (aminek a vége azért megríkatott). És imádtam, hogy akár volt férfi az életében, akár nem, a családjának mindig részei voltak a háziállatai, akikről nagy szeretettel mesélt.

A Szívek szállodájáról szóló részekben sem csalódtam. Jó volt látni, hogy Bishop mennyire közel állt a férjét játszó Edward Herrmannhoz, olyannyira, hogy még a férfi halálos ágyánál is jelen volt. Aranyos sztorikat is kaptunk, amiken jókat kuncogtam, és azonnal beugrottak a kapcsolódó sorozatbeli részletek is. Az egyetlen, ami kicsit elszomorított, az az volt, ahogyan (és amiért) a sorozat végül véget ért. Bár a későbbi négyrészes kiegészítősorozat kicsit kárpótolt.

Az elejétől a végéig nagyon élveztem ezt a memoárt, szóval 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon örülök, hogy rám jutott a korrektúrázása, de ez az a könyv, amit ha nem én vagyok a korrektora, akkor is el szerettem volna olvasni. Szórakoztató volt, érdekes, bepillantást nyújtott a táncosok és színészek hol varázslatos, hol kevésbé szép világába, Bishop nagyon szimpatikus, intelligens, érdekes nőnek tűnt, és a Szívek szállodájáról megtudott történetek is megmelengették a szívemet.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Minden Szívek szállodája-rajongónak, valamint azoknak, akik szívesen bepillantanának egy színésznő memoárján keresztül a filmkészítés világába.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy-egy képet Emily Gilmore ikonikus jeleneteiből és az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik Gilmore Girls epizódból van az adott jelenet. A kérdőív megfelelő sorába írjátok be az epizód címét magyarul vagy angolul (de évad-epizód számot is elfogadunk). Sok sikert mindenkinek!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

03. 30. Pandalány olvas

04. 01. Könyv és más

04. 03. Kitablar blog

04. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út

Demi Winters: A karmok uralma (Hamvazók 2.) – Blogturné

Üdvözlünk újra A csontok útja világában! A karmok uralma folytatja az epikus fantasyvilág eseményeit, ahol a szereplőknek egyre nagyobb veszélyekkel és döntésekkel kell szembenézniük. A regény tele van intrikával, kalanddal és sorsfordító pillanatokkal. A blogturné során több állomáson is megismerhetitek Silla legújabb kalandjait, a turné végén pedig egy szerencsés olvasó meg is nyerhet egy példányt a kötetből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első rész nagyon egyedi és érdekes volt, megkedveltem benne néhány karaktert, és tudni szerettem volna, hogyan alakul a későbbiekben az életük, miféle kalandokban és harcokban vesznek majd részt.

Külcsín és kivitelezés

A könyv puha borítós és élfestett. Mivel több mint 700 oldalas, így megvan a súlya, szóval nem egy olyan kötet, amit az ember magával cipel, és út közben olvas. A borítón ezúttal az idősebb Volsik lány, Saga található, aki társfőszereplővé nőtte ki magát ebben a kötetben a húga, Silla mellett. A lány feje mellett két téliszárny nevezetű madárka repked, amik lényegében őt és a fogolylétét szimbolizálják. Lejjebb két bagoly van, ami Silla szálához köthető. Legalul pedig egy vörös szemű medve és két papírtekercs. A baglyok és a medve között virágok találhatók, és hópelyhek hullanak a háttérben az égből. A borító háttere fekete és sötétkék, ez a borús színvilág pedig jól átadja a történet hangulatát.

Az élfestésen szintén a borítón lévő fehér virágok és egy téliszárny van, de itt a háttér egy fokkal kevésbé sötét.

A borítón lévő illusztráció passzol a történethez, a színvilág illik a hangulathoz, és nagyon szép úgy egészében a könyv kivitelezése.

Szóval 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Udvari intrikák, két egymástól elszakított testvér, varázserővel bírók és nem bírók, elnyomottak és elnyomók harca. Egyik, a könyvben található toposz sem új, Wintersnek mégis sikerült egy egyedi történetet alkotnia belőlük, ami izgalmas, fordulatos, összetett, romantikus és teljesen leköti az embert.

Először megijedtem, amikor rájöttem, hogy ezúttal csak a könyv egy része szól Silláról, tartottam tőle, hogy Saga fejezetei annyira nem szippantanak majd be, de szerencsére tévedtem. Jó ötlet volt megosztani a fejezeteket a két testvér között, mert így nagyobb bepillantást nyerhettünk a királyi udvar életébe, közelebbről megismerhettük a Volsik családot lemészároló és a trónt elfoglaló Ivar királyt, a feleségét, Signe királynét, az őket szolgálókat, valamint egy új királyságot és népét is, a zagadkaiakat. Így a sztori még összetettebbé vált.

5-ből 5 pont.

Saga és Rurik (A képet itt találtam: Instagram)

Cselekmény

A történet ott kezdődik, ahol az első kötet véget ért. Silla Reyjel, a Véresbárdú Banda vezetőjével elmenekült Kopából. Kiderült, hogy a férfi is galdra, rendelkezik mágiával, és ő az a „sorozatgyilkos”, akit már régóta keresnek a királyságban. Silláéknak új és biztonságos rejtekhelyet kell keresniük, ezért Rey korábbi otthona felé veszik az irányt. Az új menedékbe érve Sillának meg kell tanulnia bánni a galdurjával, miközben ki kell nyomozniuk azt is, miért tűnnek el az emberek a faluból, ki ragadja el őket.

Saga eközben a saját szülei gyilkosainak a foglya. Igaz, hogy aranykalitkában tartják, de ettől még cseppet sem könnyű vagy boldog az élete. Az előző rész végén rájött, hogy a húga, Silla életben van, ahogyan arra is, hogy Signe királyné megpróbálja megtalálni és megöletni. Saga elhatározza, hogy bátor lesz, és bármi áron megvédi a testvérét. Miközben ezen ügyködik titokban, összeismerkedik a zagadkai küldöttség egyik vezetőjével, Rurikkal, akiben úgy véli, talán szövetségesre, vagy valami többre is találhat.

– Sok mindenhez értek, Saga – felelte Rurik elnyújtva, a smaragdzöld szemében fény gyulladt. – Miért rejtőzködsz?

– Mert nem akarok meghalni!

– Én inkább meghalnék, mint hogy madzagon rángassanak.

Ahogy fentebb már írtam, kicsit tartottam Saga fejezeteitől az elején, de az ő szála is azonnal beszippantott. Mindig is imádtam az udvari intrikákat, a politikai harcokat, ha nem a valóságban kell átélnünk, hanem csak a könyvek lapjain, akkor ezek számomra kifejezetten érdekfeszítőek. Tetszett, hogy egy új társadalmi réteg életébe tekinthetünk be, hogy a sakktábla olyan bábuit is közelebbről megismerhetjük, akikről még sosem hallottunk, vagy az első könyvben csak említés szintjén, alig-alig. Érdekes volt, hogy nemcsak Saga az, aki titokban ügyködik a célja elérése érdekében az udvarban, hanem Signe királynénak is megvan a maga kis összeesküvése a saját férje ellen, valamint a zagadkaiak is nyilvánvalóan készülnek valamire, és az egyezkedésük Ivar királlyal csak a látszat. Nagyon kíváncsi voltam olvasás közben, hogy mi is fog kisülni abból, hogy mindenkinek megvannak a maga titkai és céljai.

Silla fejezeteit is imádtam. Egyfelől érdekes volt, ahogyan próbálta megtanulni kezelni a galdurját. Másfelől izgalmas volt az eltűnt falulakókról szóló szál, érdekelt, hogy vajon miféle szörny ragadja el őket, kapcsolódik-e valahogyan ez az egész Signe terveihez, és mi is történik az eltűnt emberekkel pontosan. De ami a leginkább lekötött ezekben a fejezetekben, az Silla és Rey kapcsolatának az alakulása volt. Ami vicces, mert általában a romantikus szálak fognak meg a legkevésbé, de Rey valahogy annyira érdekes és szerethető karakter volt már az első részben is, hogy egyszerűen megkedveltem őt.

Ahogy Saga fejezeteiben jó volt megismerni egy új közeget és új karaktereket, úgy Silla fejezeteiben is. Nagyon örültem neki, hogy Rey régi otthonát kaptuk rejtekhelyként, mert így nemcsak a múltjába kaphattunk betekintést, hanem a személyiségét is jobban megérthettük. Ezenkívül az új karakterek, a családja, barátai is érdekesek és szerethetőek voltak.

Kicsit sajnáltam, hogy a Véresbárdú Banda első kötetben megismert tagjai ezúttal kimaradtak a cselekményből, de reményeim szerint a harmadik részben majd visszatérnek. Kivéve persze Jonast, aki sajnos a második könyvben is itt rontotta a levegőt, és csak még jobban megutáltatta magát velem...

A Sötétség Urának felbukkanása is feldobta a történetet. Ő lényegében valamiféle pokoli démon, akivel alkut köthetsz, de valahogy az alku sosem neked kedvez. Kicsit olyan, mint a sátánnak eladni a lelkedet. Épp ezért izgalmas az ötlet, hogy ezúttal nem a gonosz szereplők kötnek alkut ezzel a lénnyel, hanem a Volsikok. Visszaemlékezésekből megtudhatjuk, mit is tettek Silláék ősei, és aggódhatunk azért, hogy vajon Silla és Saga döntéseire és jövőjére milyen hatással lesz a Sötétség Ura.

Bár a cselekmény mindkét szálon elég lassan bontakozott ki, egy percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Mert azért mindig történt valami érdekes, mindig akadt némi titok, ami elgondolkoztatott, és érzelmileg is sikerült magához láncolnia a sztorinak.

5-ből 5 pont.

Karakterek

Volt egy kis Trónok harca-érzésem, mert Saga kicsit emlékeztetett Sansára, Signe királyné pedig Cerseire. Imádtam a köztük lefolyt párbeszédeket, főképp, hogy nemcsak Saga gondolatait hallhattuk közben, hanem Saga gondolatolvasó galdurjának köszönhetően Signéét is. És bár úgy vélem, hogy Signe nem egy pozitív karakter, úgy vettem le, hogy vannak még titkai, lesz itt vele kapcsolatban még olyan fordulat, amin meg fogunk lepődni.

Saga egyébként pont azért szerethető, mert nem egy harcos, nem egy hős, de ha a húgáról van szó, akkor képes összeszedni a bátorságát. Fél, elég erős fóbiái vannak bizonyos korábbi traumák miatt, régebben nem akart mást, csak meghúzni magát, most viszont elkezd kinyílni, egyre bátrabb, egyre merészebb. Céljai vannak, ötleteket sző, és végre is hajtja őket.

Rurik karaktere nagyon érdekes és összetett volt. Mindvégig érezni lehetett, hogy a népével valamit terveznek, nem azért vannak Ivar király udvarában, hogy ténylegesen szövetséget kössenek. De arra, hogy ki ő valójában, a vele kapcsolatos nagy csavarra nem számítottam. Remélem, hogy a harmadik könyv is mindkét testvér szemszögét bemutatja majd, mert szeretném látni Zagadkát, szeretnék felfedezni olvasás közben egy újabb királyságot úgy, hogy fizikailag is ott vannak a karakterek.

Silla a kötet elején kicsit bosszantott, mert bár értettem, miért vesztette el a bizalmát Reyben, azt nem érettem, miért nem tudja, hogy a férfi sosem ártana neki. Annyira nyilvánvaló volt mindvégig, hogy Rey szerelmes belé, és kb. bármit megtenne érte. De szerencsére Silla hamar összekapta magát. Érdekes volt, ahogy felfedezte a saját képességeit, és közben a Rey iránti érzéseit is.

– Hallottam Silla hangját az istálló felől – mondta Vig az asztal túloldaláról, miközben Rey kását lapátolt a szájába. – Tényleg... a lovaddal beszélget?

– Valószínű.

– Elég komolynak tűnt. Mintha lelkiznének.

Rey hosszan kifújta a levegőt.

Rey pedig továbbra is imádni való pasi. Kicsit morci néha, mert hát, megvannak a maga lelki sebei, de mindig Silla mellett áll, mindig segíti őt. Tetszett, hogy nemcsak testőrként funkcionál Silla mellett, hanem azáltal, hogy megtanítja harcolni és segít neki találni valakit, aki a galdurja használatára is kiképzi, fegyvert is ad a lány kezébe önmaga megvédésére. Elég erősnek és ügyesnek tartja ahhoz, hogy ne csak egy védeni való hercegnőként kezelje, hanem igazi harcostársként, egyenlő félként. Már az első könyvben éreztem, hogy ő lesz a megfelelő partner Silla számára, nem Jonas.

Jó volt megismerni Rey családját, barátait. Tetszett, hogy a férfi teljesen más oldalát láthattam azáltal, hogy most nem vezetőként funkcionált mások között, hanem családtagként, barátként. A nagymamája és a legjobb barátja is nagyon kedvelhető karakterek voltak, és reméltem, hogy helyre tudják hozni a múltbeli dolgokat, amik miatt eltávolodtak egymástól.

Jonas karakterét egyre jobban utálom. Rövid ideig azt gondoltam, hogy esetleg még van számára visszaút, még rájöhet, hogy rossz dolgot tett, és megpróbálhatja kijavítani, de nem... Azt a férfitípust testesíti meg, akinek ha egy nő megsérti valamivel az egóját, akkor bármire képes. A tettei egyáltalán nem az öccséről szólnak, ha róla szólnának, már rég rájött volna, hogy a testvére cseppet sem akarná, hogy Sillának és Reynek ártson. Ez szimplán csak arról szól, hogy férfiként ő meg lett sértve, és ezért bosszút akar állni a nőn, akit a tulajdonának tekint. Undorító. Remélem, hogy a harmadik könyvben még visszatér valahogyan, és remélem, hogy látni fogom, ahogy Rey szétrúgja a hátsóját.

Signe királyné is kiemelkedően összetett karakter. Bár Silla ellensége, de közben a saját férje ellen is megpróbál ügyködni. Először vele kapcsolatban is arra gondoltam, hogy „az ellenségem ellensége a barátom” alapon esetleg összefoghatna Sillával, de úgy vélem, sajnos túlságosan gonoszak a céljai ahhoz, hogy ez lehetséges legyen...

5-ből 5 pont.

Lezárás

Mind Saga, mind Silla szála izgalmasan van lezárva. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a történetük a harmadik könyvben, ha tehetném, már most olvasnám. És alig várom, hogy a két testvér ténylegesen is találkozzon végre.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Imádtam, talán egy hajszálnyit még jobban is, mint az első részt. Ott az első 150 oldal után kapott csak el a történet, ebben a második kötetben viszont már az első oldalak beszippantottak, és az utolsó mondatig faltam a betűket. Örülök, hogy ezúttal Saga is főszerepet kapott Silla mellett, mindkét lány történetszála fordulatos, izgalmas volt számomra. És mindkettejük szerelmi szálát is szerettem.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy jó, összetett fantasytörténetet szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A nyereményjáték során a skandináv mitológiával kapcsolatban találtok kérdéseket. Nektek az a feladatotok, hogy kiválasszátok a helyes válaszlehetőséget – a betűjelét írjátok a Tally-box megfelelő sorába!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Mi a neve annak a hatalmas kígyónak, amely körülöleli a világot, és Thor egyik fő ellensége?

a) Níðhöggr b) Jörmungandr c) Fafnir

Állomáslista:

Blogturné

03. 23. Kitablar

03. 25. Readinspo

03. 27. Csak olvass!

03. 29. Milyen könyvet olvassak?

03. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 02. Könyv és más