Miért választottam ezt a könyvet?
Egyfelől, mert rákattantam a képregényekre. Másfelől, mert rákattantam arra, hogy angolul olvassak. Végezetül pedig azért, mert ismerni akarom azoknak az embereknek az életét, gondolatait, érzéseit, gondjait, akiket bizonyos gyűlölettel teli körök erőteljesen támadnak. Mert ha többet tudok róluk, jobban ki tudok állni mellettük.
Véleményem a könyvről
A történet írója a saját életét meséli el nekünk képregényformában. Lewis Hancox Lois néven született, vagyis lánynak, de már egészen kiskorától kezdve érezte, hogy valahogyan más. Hogy ő valójában fiú. Akkor még fogalma sem volt arról, hogy mit is jelent a transzneműség (mert nem, bármennyire is próbálják elhitetni velünk, ez nem egy fóliázott könyvek által terjesztett vírus, lásd, én sem lettem transz a képregény elolvasásától...), egyszerűen csak fiúnak érezte magát, fiúként viselkedett, fiúként érzett, és a maga gyerekmódján fiúként is próbált élni.
A kötetben a már felnőtt Lewis meséli el egy képzelt időutazás keretében, hogy milyen is volt rossz testben, Loisként élnie. Végigkövethetjük a tinédzserkorát, a ráeszmélését arra, hogy mi is az a transzneműség, azt, ahogyan rátalál önmagára, és megkezdi az új életét. Bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen is egy transz fiatal számára az iskola, láthatjuk, hogy milyen Lewis családja, miként fogadták a szülei, nagyszülei és a barátai a coming outját.
A képregény fekete-fehér, a stílusa egyszerű, letisztult. Nekem nagyon bejön ez a stílus és Hancox humora is. Azt hiszem, ez a sokszor önironikus, tényleg vicces humor vonzott be leginkább a történetbe.
Mivel nem vagyok transz, sosem éreztem azt, hogy valójában férfi vagyok. Viszont azt éreztem már, hogy nem vagyok önmagam, nem lehetek önmagam. Ezekre a pillanatokra visszagondolva, teljesen át tudtam érezni Lewis félelmét, fájdalmát, vágyait. Szörnyű érzés, amikor valami miatt az ember nem lehet teljesen önmaga, hanem valamiféle álarcban, szerepben kell élnie az életét.
Lewis a szerencsések közé tartozik, mert bár a szülei elváltak, az anyja és az apja kisebb zökkenőkkel, de elfogadták és támogatták őt. Ahogyan a nagyszülei is, akik egyszerűen imádnivalóak a képregényben. Az idősek sajnos sokszor homofóbok, transzfóbok, mert egy olyan világban nőttek fel, ami nem adott nekik megfelelő információkat, és elutasításra, rosszabb esetben gyűlöletre nevelte őket. Lewis nagyszülei viszont azonnal elfogadták őt, egyszerűen azért, mert a szeretetük valóban feltétel nélküli volt. Lewis gyerekkori legjobb barátnője is mindig kiállt mellette, már akkor is, amikor csak egy furcsa lánynak gondolta, aztán amikor leszbikusnak hitte, majd transz férfiként is. Többször is megvédte őt az iskolában és azon kívül is másoktól.
Ennek ellenére Lewis élete nem volt könnyű. Abban az időben, amikor gyerek és tinédzser volt, még nem igazán lehetett hallani a transzneműségről, ezért sokáig nem értette, mi történik vele. Fiúnak érezte magát, fiúként akart viselkedni, és azt hitte, valami baj van vele. Orvoshoz is fordult, de „dr. Know Nothing” (magyarul dr. Semmittudó) nemcsak tudatlan volt, hanem még bunkó is.
Végül, amikor Lewis rendes információkhoz jutott, azonnal a helyére kattantak benne a dolgok, és megértette, hogy mi is történt és történik vele. Ezért is nagyon fontos, hogy a fiatalok megfelelő információkat kapjanak az LMBTQ-témákról. Mert rengeteg fiatal szenvedését meg lehetne előzni azzal, ha az információknak köszönhetően tudnák, hogy nincs velük semmi baj, amit éreznek, az tök normális, és ami a legfontosabb, hogy nincsenek egyedül.
Az ilyen információszerzéshez lennének jók az olyan könyvek, mint ez is. De persze mi a fóliázás országa vagyunk, szóval... Igen. Fáj a szívem a magyar transz, meleg, leszbikus, biszexuális stb. fiatalokért, és csak remélni tudom, hogy valahogyan mégis eljutnak hozzájuk a szükséges információk, a kellő segítség és támogatás, és nem kell szenvedniük, nem esik bajuk.
Lewis egyébként tipikus tinédzser, aki tipikus tinédzserdolgokat csinál, és olyan, mint bármelyik esetlen korabeli srác. Durcázik a szüleivel, lázadozik, keresi önmagát, az útját, buliba jár, szerelmes szeretne lenni, és ismerkedik a testiséggel. Könnyű volt őt megkedvelni karakterként. Azt viszont nagyon nehéz volt végignézni, ahogyan a teste miatti utálat és az ebből következő étkezési zavar miatt küzd. Mivel én is étkezési zavaros vagyok, csak pont az ellenkező módon, ezért teljesen átéreztem a küzdelmeit.
Nagyon megkedveltem Lewis anyukáját is, aki bár nem igazán értette, mi is történik a gyerekével (mert neki sem voltak információi erről a témáról), és félt is egy csomó dologtól (például, hogy mások mit fognak szólni, ha elmondja nekik, hogy a lánya mostantól fiú), mégis mindig támogatta Lewist. Nemcsak lelkileg, anyagilag is (ő fizette Lewis számára az orvost, a hormoninjekciókat stb.).
Nagyon örültem, hogy a könyv végén fényképeket találtam a valódi Lewisról, a családjáról, a barátairól. Mármint a könyvet olvasva olyan volt, mintha egy kicsit én is összebarátkoztam volna Lewisszal így ismeretlenül is, és jó érzés volt arcot társítani hozzá, a családjához, a barátaihoz. És jó volt boldognak látni őt.
Hogy tetszett a könyv?
Imádtam a képregény stílusát és önironikus humorát. Megkedveltem Lewist, átéreztem a szomorúságát, a félelmeit, és nagyon drukkoltam, hogy megtalálja a saját útját, a boldogságát. A szüleit (főképp az anyukáját) és a nagyszüleit is megkedveltem. Szerintem ez a képregény tökéletes (lenne) arra, hogy a transz fiatalokhoz eljussanak a megfelelő információk, és lelki támaszt is kaphatnának a történettől. És mivel az állam szerint a szülők dolga dönteni arról, hogy milyen könyvet adnak a gyerekeik kezébe, remélem, hogy az érintett szülők megszerzik majd ezt a könyvet a gyerekeiknek.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Ha szülő lennék, én 16 éves kortól adnám a gyerekem kezébe, pusztán azért, mert megjelenik konkrétan a szexualitás is a könyvben. De 16 évesen szerintem már elég érett egy fiatal ahhoz, hogy kézbe vegye. Ha transz fiatalról van szó, akkor lehet, hogy már előbb átlapoznám vele a képregényt szülőként az érintett oldalakat esetleg kihagyva, vagy legalábbis átbeszélve. Ezen kívül ajánlanám a felnőtteknek is, hogy jobban megértsék a transzneműséget.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet angolul:
