Nemrég megjelent Rácz-Stefán Tibor első fantasyregénye a Könyvmolyképző Kiadónál. Tarts két bloggerünkkel, hogy megismerd a farkasok világát, és természetesen a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Eddig csak a való világban játszódó sztorikat olvastam Tibitől, és nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen lesz az első fantasyregénye. Meg egyébként is szeretem az LMBTQ+-sztorikat, szóval igyekszem minden ilyen témájú könyvet beszerezni és elolvasni.
Külcsín és kivitelezés
Ezt a KMK-könyvet kivételesen valódi könyv alakjában olvastam el, vagyis a kötet minőségéről is tudok most nektek véleményt mondani. Méretre ugyanakkora, mint a többi KMK-könyv, az viszont tuti, hogy az oldalak igazi túlélő minőségűek. Ugyanis a példányom két balesetet is simán megúszott szakadás, gyűrődés nélkül. Először a kezemben volt a munkahelyemen a könyv, nyitva, de bejött egy munka, abba kellett hagynom az olvasást, és ahogy hirtelen le akartam tenni a könyvet, az kiesett a kezemből, ösztönösen utánakaptam, és egyetlen oldalt sikerült megfognom. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a teljes oldal kiszakad a kötetből, és már kerülgetett a szívroham, de fogalmam sincs hogyan, az az egy oldal megtartotta szakadás nélkül a teljes könyv súlyát, és még csak meg sem gyűrődött. Következő alkalommal szintén bejött egy munka, hirtelen akartam becsukni a könyvet, mire az egyik lap kicsit félbehajlott. Azt hittem, hogy majd gyűrődés lesz rajta, de semmi... Nem tudom, hogy csak nekem volt határtalan mázlim, vagy tényleg a papír minőségi, de az tuti, hogy nehezen szakad és gyűrődik.
A borító háttérszíne türkizes árnyalatú, egy homályos, ködös, sötét erdőt ábrázol. Az előtérben egy vonyító fehér farkas és egy fiú áll, mindkettejüknek vérzik a szíve környékén, és egy vörös szalagszerűség köti össze őket. Először azt gondoltam, hogy a fiú Asher, de aztán a könyvet olvasva kiderült számomra, hogy mégsem. Az illusztráción a srác sokkal magasabb, izmosabb Ashernél, és a bőre is világos színű, ezért végül rájöttem, hogy Max lehet az. Vagyis ő van a borítón farkasként és fiúként ábrázolva. Ami nekem kicsit fura, mert egyszerre nem létezhet a farkas és a fiú, vagy az egyik, vagy a másik formáját ölti magára.
Szóval 5-ből 4,5 pont.
Alapötlet
Nyilvánvaló és tagadhatatlan, hogy ez egy Twilight-feldolgozás (utólag olvastam azt is, hogy van benne egy kicsi Árnyvadászok is, de mivel azt a sorozatot nem ismerem, így nem tudom, miben hasonlít arra). Láttam, hogy sokan erre negatív dologként tekintenek, mert nem teljesen saját az ötlet, a cselekmény. Én úgy vagyok ezzel, hogy szerintem ez egy tudatos döntés volt Tibi részéről (nem kérdeztem meg tőle, de így vélem), szeretett volna írni egy retellinget. Egy, a Twilight ihlette LMBTQ+-történetet a saját stílusában.
Nem ő az első író, aki retellinget ír, és valószínűleg nem is az utolsó, ezer régi mesét, történetet dolgoztak fel írók az egész világon. De akár nem is olyan régi regényekhez is készülhet ilyesmi, lásd, lényegében a Twilight sztoriját mondja el A szürke ötven árnyalata-sorozat is, csak a való világban játszódó erotikus történetként. Szóval igen, az alapötlet és a történet nem egyedi, hanem egy retelling, Tibi átdolgozta, átírta a saját stílusában és szájíze szerint. De az átírás, ha nem is lett tökéletes, számomra szórakoztatóra sikerült, én élveztem olvasni.
Elfogadva, hogy ez egy retellingnek szánt regény, nekem 5-ből 4 pont, mert jól hozta a Twilight stílusát, a párhuzamokat, és pont annyit változtatott a sztorin, hogy egyáltalán nem untam.
Cselekmény és karakterek
A történet főszereplője Asher, akinek nemrég meghalt az édesanyja. Hogy a nyomdokaiba léphessen, szeretne elnyerni egy művészeti ösztöndíjat, de ahhoz, hogy ez megtörténjen, azt kapja feladatként, hogy fesse le az iskolába nemrég érkezett, titokzatos és magának való új fiút, Maxet. Max nemet mond a páros munkára, de Asher nem akarja feladni. Addig próbálkozik, míg véletlenül rá nem jön Max nagy és veszélyes titkára, vagyis hogy a fiú vérfarkas.
Egyfelől tetszett az ötlet, hogy ezúttal nem egy vámpír a főszereplő, hanem egy vérfarkas, de nem tudom, hogy mit gondoljak arról, hogy a könyvben szereplő vérfarkasok lényegében azon kívül, hogy át tudnak változni farkassá, körülbelül úgy működnek, mint a vámpírok. Be kell őket hívni a házba, vért isznak, emberként is nagyon erősek és gyorsak. Lehet, hogy jobb lett volna megmaradni a régi sztorik vérfarkas-tulajdonságainál, vagy teljesen új szabályokat kitalálni számukra, mert így olyan érzésem volt, hogy a farkas karakterek ennyi erővel akár vámpírok is lehettek volna, és a történeten ez semmit nem változtatott volna.
Ugyanez volt az érzésem az LMBTQ+-szállal kapcsolatban is, bár ezt határozottan pozitív dologként éltem meg. Mármint... olvasás közben igazából totál lényegtelen volt, hogy Asher fiú vagy lány. Ha egy lány karakterrel lett volna megírva ugyanez a sztori, akkor is ugyanúgy működött volna a történet. Ebben az esetben viszont azért tartom ezt pozitívnak, mert a regény ezzel megmutatta, hogy a szerelem az szerelem. Nincs különbség aközött, hogy két férfi, vagy egy nő és egy férfi érzi-e egymás iránt. Ugyanúgy szeretnek, ugyanúgy vágyakoznak, ugyanúgy szenvednek, ugyanúgy viaskodnak az érzéseikkel stb. Jók azok az LMBTQ+-sztorik is, ahol fontos szerepe van annak, hogy a karakterek melegek, és fontos szerepe van a melegproblémáknak (coming out, homofóbia stb.), de időnként kellenek olyan történetek is, amik azt mutatják meg, hogy a melegek is ugyanolyan emberek ugyanolyan problémákkal és érzésekkel, mint bárki más.
Tibi többször írt már a közösségi oldalán az anyukája elvesztéséről. Ez a téma ebben a történetben is előkerül, hiszen Asher is elvesztette az édesanyját. És ez a szál, Asher ezzel kapcsolatos érzései nagyon-nagyon hitelesek. Érezni, hogy Tibinek sajnos ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatai vannak. És úgy vélem, hogy egyfelől jó, hogy kiírja magából ezeket, mert ez sokat segíthet a feldolgozásban neki, másfelől meg tényleg hiteles és átérezhető ez a szál a sztoriban. Ahogyan az is, hogy miként viselkedik, milyen döntéseket hoz Asher édesapja, és hogyan reagál ezekre Asher. Ez utóbbi nem tudom, hogy tapasztalat-e Tibinél, de mindenképpen hiteles volt számomra, hogy Asher érzései ingadoznak egy bizonyos élethelyzettel kapcsolatban. Kíváncsi voltam egyébként, hogy miként alakul Asher és az édesapja kapcsolata, mert annak ellenére, hogy Asher mit érzett, olvasóként azért látni lehetett, hogy az apja szereti őt.
Max tipikusan az a karakter, akit valamiféle sötét aura leng körbe, de ennek ellenére vonzó. Ő a titokzatos, önmagát utáló, mogorva, de nagyon szexi srác, akiről az első pillanatban tudod, hogy amúgy vajszíve van, csak valahogy át kell jutni a falakon, amiket maga köré épített. Asherrel szerintem sokkal jobban működtek a szerelmi szálban, mint a Twilightban Bella és Edward. Egyfelől Bella totál életképtelen karakter volt, ezzel szemben Asher azért eléggé önálló, másfelől Edward néha totál para volt (titokban bemászott Bella ablakán, és álmában bámulta őt, túlféltette, és emiatt hazudott neki vagy zsarolással, fizikailag korlátozta, szóval nem volt egy túl egészséges kapcsolatuk...), Maxszel kapcsolatban viszont egyáltalán nem éreztem, hogy ijesztően és kissé betegesen viselkedne. Szóval Asher és Max karaktere sokkal egészségesebb lelkületű volt, és az egymáshoz való viszonyulásuk is sokkal egészségesebb volt.
Ashernek van egy gyerekkori barátja, Hunter, aki még érdekes karakter. Asher gyerekkora óta bele volt zúgva, de Hunter egymásnak ellentmondó jelzéseket küldött neki állandóan, így semmi nem lett a dologból. Aztán felbukkant Max, kiderült egy nagy titok Hunterről is, és elsőre úgy tűnt, hogy itt is kialakul egy szerelmi háromszög majd, mint a Twilightban. De őszintén megkönnyebbültem, hogy Tibi végül nem így döntött. Érdekesebb volt az, ahogyan Hunter esetében előkerült a rasszista szál. Sokkal kíváncsibbá tesz az, hogy vajon mit kezd Hunter a természetfeletti lényekkel kapcsolatos szélsőséges érzéseivel, mint amennyire az érdekelt volna, hogy Asher a két fiú között nyüglődik. Szóval ez egy tök jó döntés volt Tibitől szerintem.
Amin egy picit lehetett volna csiszolgatni, hogy a könyv nagy része csak arról szól, hogy Asher és Max hogyan élik a kis életüket, miként találnak egymásra szép lassan, de nem volt igazi cselekményszál. A gonosz vámpírok csak a könyv háromnegyedénél kerültek elő, Max nagynénje pedig a legvégéig csak említés szintjén. Szóval valahogy a romantika és a fantasy-kaland szál aránya nem volt kiegyenlített ebben az első részben.
Ó, és feministaként muszáj kiemelnem két számomra problémás dolgot. Az egyik, amikor a könyv vége felé Asher valami olyasmit gondol, hogy mivel fiú, ezért simán kezdeményezhet ő is Maxnél. Ez kicsit azt sugallja, hogy egy lánynak, nőnek ilyesmit nem szabad tennie, pedig miért ne? Az, hogy egy lány, nő kimutatja, hogy bejön neki egy srác vagy egy férfi, nem jelent rá nézve semmi rosszat.
A másik, amikor Lucas bátyját mentegeti Asher, aki vérfarkasként meggyilkolta a barátnőjét, amikor az elhagyta őt. Igen, lehet, hogy a csaj szemét módon viselkedett vele, direkt cukkolta, hogy bántsa, féltékennyé tegye, meg hasonlók. Ettől függetlenül nincs mentség arra, hogy a srác meggyilkolta őt. Jogában állt dühösnek lenni, jogában állt fájdalmat érezni, jogában állt összetörni, jogában állt volna megmondani a lánynak, hogy szemét módon viselkedik, sok minden jogában állt volna, de meggyilkolni akkor sem, és erre a vérfarkasság sem mentség. Lucas testvére egy gyilkos, és pont. Ha ember lenne, egyetértenék vele, hogy ennek ellenére tárgyalást érdemel, és a jog által legyen elítélve, de mivel vérfarkas, és az emberi törvények felett áll, ezért nem igazán volt más választás, mint amit vele tettek.
Szóval 5-ből 4 pont.
Lezárás
Úgy éreztem, hogy a valódi cselekmény pont az első könyv végén indult volna be. Akkor éreztem azt, hogy á, itt van egy nagy összeesküvés, egy világméretű veszély, amit majd le kell győzni, és megvan végre a főgonosz is. Szóval szerintem a második rész már cselekményközpontúbb lesz. Viszont azt nagyon remélem, hogy Asher nem azzal fogja kezdeni a második részt, hogy elbizonytalanodik Maxben, mert szerintem totál logikátlan lenne ez tőle az utolsó jelenetek után (Max figyelmezteti őt, direkt hagyja, hogy lásson, halljon dolgokat stb.).
5-ből 4,5 pont, mert megijesztettek Asher utolsó gondolatai, amikben logikátlan módon bizonytalankodni kezdett.
Hogy tetszett ez a könyv?
Szándékos retellingnek szerintem szórakoztató olvasmány. Jók a Twilight-párhuzamok, mindig egyfajta nosztalgikus izgalmat váltott ki belőlem, ha észrevettem egyet-egyet, de van annyi változtatás a sztoriban, hogy mégsem éreztem úgy, hogy teljesen ugyanazt a történetet olvastam újra. A romantikus és a fantasy-kalandszál arányára a második részben majd figyelni kell, mert itt túl későn jött be a valódi cselekmény, de a történet végén felpörögtek a dolgok, és emiatt kíváncsi vagyok a folytatásra.
Szóval 5-ből 4 pont.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Akik kíváncsiak a Twilight egy szórakoztató LMBTQ+ retellingjére.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Híres filmes farkasok nevét keressük ezúttal. A kép alapján ismerd fel őket, és írd be a nevüket a Tally megfelelő helyére.
(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
06. 18. Hagyjatok! Olvasok!
06. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út
