Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. július 4., szombat

Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz! – Blogturné


A Jégvarázs című mese 2013-ben hódította meg magának a közönséget, azóta töretlen az emberek rajongása a rajzfilm iránt. Kicsik és nagyok egyaránt odavannak Elza és Anna nagyszerű történetéért. De vajon mi lett volna, ha a két lány egymástól külön nőtt volna fel és egyáltalán nem emlékezne egymásra? Mi történt volna akkor, ha nem a meséből ismert módon alakul a történet? A Manó Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül. Tartsatok velünk, merüljetek el a Jégvarázs világában és vigyétek haza a kiadó által felajánlott három nyeremény könyv egyikét. 


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, egyfelől A szépség és a szörnyeteg mellett a Jégvarázs a kedvenc Disney-mesém. Másfelől, egy csomószor voltam már úgy, hogy megnéztem egy filmet, elolvastam egy könyvet, és elkezdtem azon gondolkozni, mi lett volna, ha valami másképp történik benne. Akkor vajon hová futott volna ki a sztori vége... Szóval örültem, hogy most egy kicsit valóra válik ez a "mi lett volna, ha..." játék, és kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki a Jégvarázs történéseinek megváltoztatásából az író.


Első gondolatok


Kicsit féltem tőle, hogy mivel egy meséhez készült a regény, nyelvileg, stílusban nem fogja megütni a mércét, de szerencsére ez nem így lett. Simán elmegy egy jó ifjúsági regénynek a történet.


A történet

Míg az eredeti mesében Elza és Anna, még ha elkülönítve is, de egymásról tudva és egymást szeretve nőnek fel, addig Calonita történetében sem Elza, sem a birodalom többi lakója nem tud Anna létezéséről, ahogyan Anna sem tudja, hogy kik az igazi szülei, ki a nővére, és ki ő valójában. Elza Arandelle hercegnőjeként és leendő királynőjeként él a szüleivel a palotában, míg Anna egy egyszerű családhoz kerül, akik örökbe fogadják és a saját lányukként nevelik. Hosszú évek telnek el, míg végül Elza képességére fény derül, és elindul ugyanaz a bonyodalom, ami az eredeti mesében is. Elza elmenekül, de telet varázsol egész Arandelle területére.

Nos, először is nagyon nosztalgikus volt olvasni ezt a regényt. Voltak benne párbeszédek, amik a mesében is elhangzottak, csak kicsit más körülmények között, mégis hallottam a fejemben a karakterek hangját, hangsúlyát.

Az alapötletet nagyon izgalmasnak találtam. Az, hogy Elza ekkora hatalommal bír, és nincs mellette egy szerető húg, aki visszafogná, érdekes változtatásnak tűnt. Ahogyan az is, hogy Anna átlagos gyerekként nő fel, és emiatt megvan az a szabadsága, amitől a mesében a nővére miatt megfosztatott. Úgy véltem, valami teljesen más fog kijönni a történetből, hiszen a karakterek személyisége egy ilyen nagyságú változtatástól teljesen másképp alakul(na). Nagyon nem mindegy ugyanis, főképp hatalommal bíró emberek esetében, hogy van-e mellettük valaki, aki szereti őket és akit szeretnek, vagy magányban kell élniük, és senkire nem kell tekintettel lenniük. Ahogyan az sem mindegy, hogy más emberektől elzárva kell-e felnőnöd, vagy élheted az életedet gondtalanul.

Szóval valami teljesen új irányra számítottam. Azt sem zártam ki, hogy Elza Anna nélkül valóban kegyetlen jégkirálynővé változik majd, hiszen nincsen, aki a jó úton tartaná, és a magány sötétséggel jár együtt. A könyv ehelyett arra épített, hogy mindegy, mi történik velünk, hogyan növünk fel, kik vesznek körül, kik szeretnek, az nincs hatással az alapszemélyiségünkre. Elza és Anna a regényben egyáltalán nem változott meg a körülmények hatására, hanem pontosan ugyanolyanok, mint az eredeti mesében. Ami egyfelől jó, mert ahogy fentebb is írtam, így nosztalgiázhattam, másfelől viszont én valami újra, valami izgalmasra számítottam, arra, hogy a körülmények megváltozásával az egész sztori megváltozik majd.

Ezzel szemben, bár a történet más kiindulópontot kapott, mint a mese, a karakterek mégis ugyanolyanok maradtak, és a szálak is mind ugyanoda futnak ki. Az én elvárásaimhoz képest csak minimálisan mert módosítani rajtuk az író.

Vagyis a "mi lett volna, ha...?" kérdésre azt a választ kaptuk, hogy: ugyanaz, mint eredetileg.

Nagyon élveztem egyébként a regény olvasását, mert jóleső érzés volt újra a karakterek között lenni. Szórakoztatott a történet pont úgy, ahogyan a mese is szórakoztat századszori nézésre is. Tetszik a tanulsága, hogy a testvéri szeretet mindent legyőz. De ez ugyanaz a tanulság, mint az eredeti mesében.

A mese humorát szerencsére a könyv is átvette, Kristoff, Olaf és Sven, valamint Anna is hozta a vicces formáját. Voltak olyan poénok, amelyek a mesében is benne voltak, és akadt néhány új is. Jókat kuncogtam olvasás közben.

Jó ötletnek találtam, és nagyon tetszett, hogy a könyv elején kicsit jobban megismerhettem Elza és Anna szüleit is, főképp az édesanyjukat. Ez kivételesen különbözött az eredeti mesétől, és hozzáadott valami többet a sztorihoz.Valamint az is bejött, hogy Olafból kicsit többet kaphattunk, mint a mesében, ugyanis ő éveken át Elza mellett élt a palotában, teljes titokban.


Ami még tetszett, az trollpapa varázslatának a megváltoztatása. Főképp az, hogy nemcsak emlékeket törölt ki vele, hanem mellékhatásként valami izgalmas is történt közben, és a varázslat ezáltal egyfajta átokká változott. Hogy pontosan milyenné, azt nem árulhatom el, de ez a csavar feldobta a sztorit, és érdekesebbé tette trollpapa beavatkozását, mint amilyen az eredeti mesében volt.


Hogy tetszett a könyv?

Kellemes volt olvasni, nosztalgikus érzést keltett bennem. Jókat kuncogtam a már korábban hallott és az új poénokon is. Az alapötlet és néhány más ötlet is klassz volt benne, pl. trollpapa varázslatának módosulása. Ám én több eltérést és más végkifejletet vártam a sztoritól, amit nem kaptam meg. Végül minden szál ugyanoda futott ki.


Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik odavannak a Jégvarázs című meséért, és szeretnének kicsit visszatérni a világába.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Mivel a Ne érezz, ne kérdezz című könyv a Jégvarázs című mesét dolgozza fel, így a játékot a mese legikonikusabb dala ihlette, amelynek a címe magyarul Legyen hó. Nincs más dolgotok, mint megkeresni minden bejegyzésben azt a szót, mely a hópelyhet rejti. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06. 21. Csak olvass!
06. 22. Utószó
06. 26. Readinspo
07. 03. Dreamworld
07. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 05. Hagyjatok! Olvasok!
07. 06. Dreamworld (extra)
07. 07. Sorok között
 
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. július 1., szerda

Kiss Ottó: A piros tengeralattjáró


Miért választottam ezt a könyvet?

Aranyos mesének tűnt a fülszöveg alapján, és a borítót látva úgy gondoltam, olyan illusztrációk találhatók a könyvben, amelyek nagyon fognak tetszenek. Nem mellesleg jól kidolgozott mesének tűnt, ugyanis a kiadó honlapján láttam, hogy 142 oldalas, vagyis úgy sejtettem, nem a legkisebbeknek tetszhet csak, hanem a nagyobb gyerekeknek, vagy akár a felnőtteknek, szóval nekem is.


Első gondolatok

Ahogy belelapoztam a könyvbe, igazolódott az az előfeltevésem, hogy bejönnek az illusztrációk. Imádom Orosz Annabella rajzait, ha egyszer megjelenne egy mesekönyvem, simán örülnék, ha ő illusztrálná.

Azt is jól gondoltam, hogy a mese jól kidolgozott. Igaz, hogy egy csomó illusztráció van a könyvben, de szövegből sincsen hiány. Ez nem olyan mese, ahol egy oldalon három mondat található, hanem egy összetett, klassz stílusú történet épp elég szöveggel ahhoz, hogy egy idősebb gyereket vagy egy felnőttet is szórakoztasson.


A történet


Luca elhatározza, hogy kell neki egy tengeralattjáró, és nem is tétlenkedik, hogy megszerezze azt. Miután a szülei azt mondják neki, ez lehetetlen, elmegy Turbó mamához és Beton tatához, ez utóbbi pedig hordóból és egyéb dolgokból épít neki és a kis barátjának, Dominiknak egy piros tengeralattjárót. Ezután nekivágnak egy párhetes nyaralásnak, amit a tengernél akarnak tölteni.

Útközben sok-sok kaland éri őket, és ezek a tengerparton sem fogyatkoznak. Olyannyira nem, hogy Luca végül rájön a dédnagyapja titkára, és a nyomdokaiba is lép rögtön.

A történet nyelvileg tényleg összetett, stílusban csiszolt, és rengeteg klassz mondanivalóval, tanulsággal rendelkezik az olvasói számára. Először is önbizalmat ad a gyerekeknek ahhoz, hogy megvalósítsák az álmaikat. Akkor is, ha mások azt mondják ezekre, lehetetlenek. Luca egy igazi határozott kislány, nem lehet eltántorítani attól, amit véghez akar vinni. Tökéletes példakép az olvasói számára, akik láthatják, hogy egy lány is bármire képes, akár még tengeralattjáró-kapitány is lehet belőle, vagy bálnamentő, ha nagyon akarja és elég fifikás, valamint kitartó.

A másik tanulság az állatokhoz való hozzáállásban mutatkozik meg. Luca dédnagyapja arra áldozta az életét, hogy megmentse a bálnákat a bálnavadászoktól, a dédunokája pedig folytatja a küldetését. Ezzel példát mutatnak az olvasó gyerekeknek is, hiszen bármelyik gyerek segíthet bármilyen bajba került állaton ahhoz, hogy Lucához hasonló hős lehessen.

A harmadik tanulság, hogy a tőlünk különböző népekkel hogyan kössünk barátságot. Az, hogy valaki más, nem jelenti, hogy rosszabb (persze azt sem, hogy jobb). Ha hajlandóak vagyunk barátságosan közeledni, megismerni egy másik népet, ebben az esetben az eszkimókat, akkor talán örök barátságokat köthetünk. És kicsit többé válhatunk, hiszen egy másik élet- és gondolkodásmódot is megismerhetünk.

Én nagyon élveztem a mesét, a kalandozást Lucáékkal, tökéletes kikapcsolódás volt ez a könyv számomra néhány óra erejéig.


Karakterek

Luca igazi határozott egyéniség, akit nem lehet letörni. Ez egy nagyon pozitív tulajdonság, hiszen az emberek többsége nem érti az álmodozókat, és ha akaratlanul is, de visszafogja őket a megvalósításban azzal, hogy hitetlen és negatív. Luca viszont, ha valamit akar, akkor addig megy előre, míg el nem éri. Emellett eszes és cseles is, amivel olvasás közben többször kuncogásra késztetett (például, amikor megválasztatta magát kapitánynak előzetes kézfeltartással). Luca a belevaló kislány megszemélyesítője, sok-sok ilyen karakterre lenne még szükség a mesekönyvekben, hogy a valódi kislányok példaképekre találjanak, és tényleg elhiggyék, ők is bármire képesek.

„Lucát ugyanis nemrég kapitánnyá választották. A szavazás Turbó mamáéknál történt, és annyira titkos volt, hogy senki más nem tudott róla. Luca csak azután árulta el, hogy éppen szavaznak, miután mindenkit felszólított, hogy emelje fel az egyik kezét.
– Ugye, én legyek a kapitány? – kérdezte aztán, és mielőtt bármit is mondhattak volna, gyorsan hozzátette: - Köszönöm a bizalmat!”

Dominik igazi jó barátja Lucának, aki benne van a kalandokban. Turbó mamával és Beton tatával egyetemben, akik szintén belevaló idős emberek. Olyan tipikus régi nagyszülők, akik nem punnyadnak egész nap, hanem pörögnek, mindig csinálnak valamit, nagymama a konyhában, nagypapa a műhelyben. Megoldják a gondokat, együtt kalandoznak a gyerekekkel és még tele vannak életkedvvel és -erővel.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon klassz, kalandos, izgalmas mese volt minőségi szöveggel és stílussal, fontos mondanivalóval és egy olyan kislánykarakterrel, aki példakép lehet az olvasói számára.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kalandvágyó gyerkőcnek és gyereklelkű felnőttnek, aki részt akar venni egy izgalmas nyaraláson a tengernél.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. június 30., kedd

Bella Swift: A láma, aki koszorúslány lett – Blogturné


A ​kiskutya, aki unikornis akart lenni után újabb meseregény jelent meg Bella Swift tollából a Manó Könyvek Kiadó gondozásában. Ezúttal Lulu, a láma történetét ismerhetitek meg, aki az Almafa tanyán él sok más állattal együtt, és bármit megtenne, hogy jobb kedvre derítse a mostanában letörten viselkedő gazdáját.
Ha kíváncsiak vagytok Lulu kalandos próbálkozásaira, tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok A ​láma, aki koszorúslány lett könyv három példányának egyikéért.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, az írótól A kiskutya, aki unikornis akart lenni című mesekönyv nagyon tetszett, olyannyira, hogy voltak részek, amiket kicsit meg is könnyeztem. Úgyhogy reméltem, a koszorúslány láma története is aranyosra sikeredett, és jól fogok szórakozni rajta.


Első gondolatok

A könyvben lévő rajzok fekete-fehérek, de nekem nagyon bejön a stílusuk, úgyhogy kivételesen nem volt hiányérzetem, mint a többi fekete-fehér mesekönyv esetében. A betűk mérete, sorok távolsága pont kellemes elrendezésű ahhoz, hogy én és egy kisgyerek is kényelmesen olvashassa a történetet. Szemkímélő, és egy éppen csak olvasni tanuló gyereknek könnyűvé teszi a betűk, szavak kibogarászását.


A történet

Lulu, a láma boldogan élt az Almafa-tanyán, mígnem a gazda felesége meghalt. Jakab gazda azóta állandóan szomorú, és a tanyát sem tudja teljesen egyedül ellátni, így az jár a fejében, hogy inkább el kéne adnia. Lulu persze ezt nem akarja, ezért mindent megtesz, hogy Jakab gazda ismét boldog legyen és a tanya is megmaradjon. Ebben segít neki a szomszédba beköltöző kislány és az anyukája végül.



„A bárányok mind Berci köré gyűltek, és várták, hogy az meséljen nekik a tegnapi kalandjáról.
– Milyen a sövény túloldalán? – kérdezte az egyikük.
– Szuper! – dicsekedett Berci. – A fű sokkal finomabb ott, mint nálunk. És úgy bántak velem, mint egy mozisztárral – mindenki fényképezkedni akart velem!
– Hűűű – csodálkoztak a barátai.”

Lulu nagyon aranyos karakter. Kedves, önzetlen, kicsit esetlen, de pont ezért szerethető. Mindig segíteni akar, de persze, mindig el is szúrja, ebből pedig vicces helyzetek alakulnak ki. A szomszéd kislány, Avani is olyan karakter, akit könnyű megkedvelni, hiszen állatszerető, kedves, és olyan gondjai vannak, amiket szerintem bárki át tud érezni. A tanya többi állata is kellemes hangulatot kelt az emberben, főképp Berci, a kisbárány, aki olyan, mint egy rosszcsont gyerek, mégis csak mosolyogni lehet a csíntalanságain.

A történet nem tartalmaz hatalmas fordulatokat, a humorával mégis életkortól függetlenül fenntartja az olvasó figyelmét. Miközben Lulu történetét olvassuk, végig drukkolunk neki, hogy elérje a célját, boldoggá tegye a gazdáját és megmentse az otthonát.

Tetszik, hogy az író egy nagyon fontos mellékszálat is betett a történetbe, mégpedig az iskolai bántalmazás témájában. A szomszédba költöző kislányt, Avanit állandóan piszkálja és bántja az egyik osztálytársa. Az anyukájának nem szól róla, talán hogy ne terhelje őt még ezzel is, hiszen az új helyre költözés mindkettejüknek nehéz lehetett. Csak Lulunak meséli el a gondjait, aki innentől kezdve nemcsak a gazdájának, hanem a kislánynak is segíteni akar.


Mivel nemsokára tanú leszek egy esküvőn, így az esküvőszervezős szálat is szívesen olvastam. Mivel még soha nem voltam esküvőn (vagyis egyszer nagyon apró koromban igen, de arra nem emlékszem egyáltalán) előrevetítette számomra az élményt.

Az írónő ezen könyve nem annyira megható, mint az első, így könnyeket nem tudott előcsalni a szememből, de örülök, hogy olvashattam Lulu történetét. Nagyon élveztem, bár ezúttal inkább a humorfaktor és cukiság volt az, ami lekötött. De azt hiszem, ez nem baj, hiszen nem lehet mindig ugyanolyan stílusú és ugyanolyan hatást elérő mesét írni.


Hogy tetszett a könyv?

Én nagyon jól szórakoztam rajta. Lulu tökéletes főszereplő, mert igazán szerethető, és a humoros dolgok mellett volt komoly mondanivalója is a sztorinak.


Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a mese.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyerkőcnek, aki szereti az állatos meséket, és minden gyereklelkű felnőttnek.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban minden állomáson egy-egy állítást fogtok találni a lámákkal kapcsolatban, a feladatotok pedig az lesz, hogy megállapítsátok, az állítás igaz-e vagy hamis, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Állítás a játékhoz:


A láma alapvetően barátságos, azonban ha elégedetlen valamivel vagy felbosszantják, akkor a már megemésztett gyomortartalmát ráköpi az illetőre vagy állatra.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.22. Könyvvilág
06.26. Csak olvass!
06.30. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.02. Sorok Között

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. június 28., vasárnap

Morgan Rhodes: Árnyak gyűlése (Falling Kingdoms 3.)


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, olvastam a Falling Kingdoms első két részét, és mivel azok szórakoztatóak voltak, kíváncsi voltam, mi történik a folytatásban a karakterekkel. Így kérdés sem volt, hogy szeretném folytatni a történet olvasását a harmadik résszel is.


Első gondolatok

Az első könyv szórakoztatott, de csak úgy átlagos módon, a második részt már sokkal jobbnak találtam, ez a harmadik rész pedig felnőtt az igazán jó fantasyszinthez. Szóval már az olvasás kezdetén éreztem azt, hogy az írónő megérett a feladatra, ez egy izgalmas, kalandos, fordulatos regény lesz.


A történet

A sztori ott folytatódik, ahol a második könyv félbemaradt. Jonasnak, a lázadók vezetőjének tervei füstbe mentek, a csapata nagy része meghalt vagy szétszéledt. Lényegében csak ő maradt, egy újonnan hozzá csatlakozott, titokzatos srác, és Lys, aki viszont a Vérkirály börtönében sínylődik.

Cleo továbbra is a Vérkirály által elfoglalt palotában, Magnus herceg feleségeként próbálja megtalálni az Ősköveket, hogy bosszút állhasson az ellenségein és visszaszerezhesse Auranos trónját.

A történet világa az első könyvben elég egyszerűnek tűnt, a második részben kezdett kidolgozottabbá válni, itt viszont már igazán részletesen megismerhetjük mind az emberi világot, mind a Figyelők világát. Nagyobb bepillantást nyerhetünk abba, mi történt a múltban az Őskövekkel, ahogyan az is szépen kirajzolódik végre, hogy ki miért és milyen célból akarja megszerezni magának ezt a négy mágikus követ.

Tetszett, hogy olvasás közben végig ott volt a feszültség a levegőben. Cleo állandó életveszélyben van a palotában, az ellenségeitől körülvéve. Még az állítólagos barátai is bajt hozhatnak a fejére. Egyfelől ott van Lucia, Magnus húga, aki mágikus képességekkel bír, de képtelen irányítani őket. Cleo először csak érdekből próbálja elnyerni a barátságát, de később valóban megkedveli a lányt. Lucia viszont nyilvánvalóan veszélyes, bármikor kitörhet, akár véletlenül, akár csalódottságában, hogy Cleo szándékai (a baráti érzései ellenére) nem feltétlenül őszinték vele kapcsolatban. Végig féltem attól, hogy Luciával még baj lesz, főképp azért, mert több fontosabbnak hitt szereplő is meghalt már az előző két könyvben, szóval cseppet sem csodálkoztam volna azon, ha egy főszereplő (Cleo) is így jár.

Aztán ott van Nic, Cleo legjobb barátja, aki bár jót akar és direkt sosem árulná el Cleót, elkezd kötődni Ashur herceghez, akiről nem tudhatjuk, hogy jót akar-e vagy csak kihasználja Nicet. Ezen a szálon is végig ott a feszültség, és végül nagyon izgalmasan is alakulnak a dolgok.

A Vérkirály is egy elég kiszámíthatatlan és velejéig gonosz karakter, aki bármikor dönthet úgy, hogy Cleo már nem hasznos számára. És persze Cleo Őskő-kereső küldetése sem veszélytelen.

Szóval, mint láthatjuk, Cleo élete cseppet sincs biztonságban, így végigizgulhatjuk, mi lesz vele, túléli-e a harmadik könyvet, hogy tovább küzdhessen a trónjáért és az országáért.

A lázadók szála is hasonlóan izgalmas. Jonas új lázadótársa elég titokzatos és sötét múlttal rendelkezik. Jonas annak ellenére teljesen megbízik benne, hogy mindenki más számára gyanús a srác, és bennünk, olvasókban is végig ott motoz a kétség, vajon ki lehet és mit akarhat valójában. Jonas ellen fordul végül, vagy valóban barát?

A Figyelők és az Őskövek körül is megszaporodnak a rejtélyek. Már nemcsak az izgatja az olvasó fantáziáját, hogy vajon hol lehet a négy kő, és ki fogja megszerezni őket végül, hanem az is, hogy mire valók (veszélyesek, hasznosak?), és ki mihez tudna kezdeni velük...

Olvasás közben egy pillanatig sem unatkoztam, a sorozatból ez a harmadik rész tetszett eddig a legjobban, és alig várom, hogy a negyediket is olvashassam.


Karakterek

Cleo karaktere egyre erősebb, és ez nagyon tetszik. Mindent elvettek tőle, az ellenségei között kell élnie, mégsem törik meg. A legveszélyesebb helyzetekben sem mutat gyengeséget, mindig tartja magát a terveihez, és sosem alázkodik meg. Igazi harcos hercegnő, csak kard nélkül. A fiatal női olvasók számára igazi példakép.

Jonas továbbra sem tökéletes lázadó. Bizonytalan, időnként rossz döntéseket hoz, és forrófejű is tud lenni. De sosem adja fel, mindig új tervei vannak, és ő legalább nem ül a babérjain egy őrült király elnyomását tűrve, mint a birodalomban élők nagy része. Tetszett, hogy azért a nép körében is egyre többen próbálnak tenni, segíteni, még ha óvatosan, titokban, akkor is. Azért Jonas is fejlődött a harmadik könyvre, mert egyre összetettebb, okosabb terveket eszel ki, és már nem veszít annyiszor, mint korábban. Vagyis képes tanulni a múlt hibáiból.

Lucia... Nos, számomra ő inkább ijesztő, semmint kedvelnivaló. Tudom, hogy nem velejéig gonosz, tudom, hogy a mágiája hatással van a személyiségére is, de számomra ijesztő a gondolat, hogy olyasvalaki közelében legyek, aki bármikor kitörhet és bánthat, vagy akár meg is ölhet. Lucia az én szememben veszélyes, és épp ezért miatta nem aggódtam, bár fennállt a lehetősége, hogy nem éli túl a harmadik könyvet. Persze, hogy így történt-e, nem árulom el előre...

„– Te nem vagy olyan, mint a király – mondta Cleo lágyan, amikor nem kapott választ.
Magnus elfordult.
– Tévedsz. Pontosan olyan vagyok. Az a célom, hogy én is olyan nagy ember legyek, mint az apám. Egész életemben erre vágytam.
Cleo megérintette a kezét, amitől a fiú összerándult.
– Olyan akarsz lenni, mint az az ember, aki egy kisgyermek arcát is képes felvágni valami jelentéktelen kis sértés miatt?
Magnus rámeredt, és önkéntelenül is a sebhelyéhez nyúlt. Ezt soha nem lett volna szabad elárulni a hercegnőnek. Csak egy újabb gyengeségét fedte fel előtte, és a lány most ellene fordította.”

Magnus még mindig a legérdekesebb karakter számomra. Az írónő érezteti, hogy van benne némi jóság, ennek ellenére nem próbál finomítani a karakterén. Magnus simán végignézi ártatlanok halálát, ha úgy érzi, úgysem lenne képes segíteni rajtuk. Cleóval is tud rideg lenni, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan szerelmes belé. Az olvasó mégis valahogy képes kedvelni őt. Izgalmas, összetett karakter, akiről el tudom azt is képzelni, hogy megváltozik a regénysorozat végére, de azt is, hogy végül olyanná válik, mint a Vérkirály. Magnus karakterében mindkét lehetőség benne van, és épp ettől izgalmas róla olvasni. Nem mellesleg a Cleóval való kapcsolata is sokkal összetettebb és érdekesebb, mint a Cleo és Jonas közötti vonzalom. Az én szememben Cleo Magnushoz tartozik, Jonas pedig Lyshez, aztán persze majd meglátjuk, hogy az írónő is így gondolja-e...


Hogy tetszett a könyv?

Ez volt eddig a sorozat legjobb, legösszetettebb, legizgalmasabb része. Nagyon élveztem az olvasását, és remélem, hogy mihamarabb megjelenik a negyedik könyv is.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a regény.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a fordulatos, akciódús, izgalmas fantasyket és az összetett, titokzatos karaktereket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz