Katty Kay & Claire Shipman: Az önbizalom kódja lányoknak – Blogturné

A Menő Könyvek kiadó gondozásában jelent meg idén ősszel Az önbizalom kódja lányoknak, mely egy szerzőpáros, Katty Kay és Claire Shipman munkája. A könyv célja, hogy a különböző játékos feladatok, igaz történetek, képregények és listák segítségével a fiatal lányok felépíthessék az önbizalmukat, hogy később magabiztosan nézhessenek szembe az élet kihívásaival. 

Feminista vagyok. Hiszek abban, hogy nő és férfi, bár nem lehet sosem egyforma (ahogyan két teljesen egyforma ember sem létezik), de egyenlők attól még lehetnek. Úgy látom, hogy jelen pillanatban ez az egyenlőség még nem valósult meg a világ modern, haladó részein sem, nemhogy az elmaradottakon. Épp ezért hiszek abban is, hogy azoknak a nőknek, akik a világ kevésbé rossz felén élnek, ilyen vagy olyan formában (mindenkinek a maga módján) hangot kell adniuk a véleményüknek, mert csak így változhat meg bármi is. És csak így lehet férfi és nő egyszer majd a távoli jövőben tényleg egyenlő.

Az én hangomat a regényeim és az olvasmányaimról írt véleményeim adják, épp ezért, ha van lehetőségem elolvasni egy olyan könyvet, amely a lányokról, nőkről, feminizmusról, egyenlőségről szól, akkor azonnal kapok a lehetőségen. Ezért akartam elolvasni Kay és Shipman Az önbizalom kódja lányoknak című könyvét is.

Ami tetszett

1. Kivitelezés

Ha az ember belelapoz a könyvbe, máris láthatja, hogy milyen sokszínű. Vannak benne képregények, illusztrációk, kvízek, önbizalomsztorik, a lényeg ki van emelve, pontokba van szedve, szépen meg van formázva. Így nemcsak átlátható lesz a szöveg, hanem olvasni is kellemesebb, izgalmasabb. Az olvasó minden egyes lapozás előtt kíváncsian várhatja, vajon mi lesz a következő oldalon: képregény, egy bátor lány valós sztorija, önismereti kérdések, amelyeken elgondolkozhat, kvíz vagy jótanácsok?

Kiemelten tetszik, hogy a könyv végén található egy lista azokról a szervezetekről, amelyek ilyen vagy olyan ügyben segíthetnek a fiatal lányoknak megtalálni, kiteljesíteni, elfogadni önmagukat és bátornak lenni. A listát természetesen magyarországi szervezetekre aktualizálták, ami klassz, mert más könyvekben láttam már olyat, hogy a magyar kiadásban is külföldi szervezetek címe volt megadva, amivel egy magyarországi ember nem biztos, hogy sokra megy.

2. Találd meg a hangodat!

Ahogy fentebb is írtam, a nőknek hangot kell adniuk az érzéseiknek, gondolataiknak, hogy segítsenek önmagukon, egymáson, és a valódi egyenlőség felé vezessék a világot. Ehhez viszont önbizalom, bátorság kell, na meg persze az, hogy információkat kapjunk a valós helyzetekről, és legyen valami/valaki, aki segít mélyebben elgondolkozni önmagunkon, a nők helyzetén, a világ működésén.

Ez a könyv elsősorban nem felnőtt nőknek íródott, hanem ahogyan a címe is mutatja, lányoknak. Fiataloknak (szerintem kb. 10–14 éveseknek), akiknek kell az iránymutatás, támogatás, segítség, hogy rátaláljanak önmagukra, és meg is merjék mutatni másoknak, kicsodák. Ez a könyv segíthet nekik erős fiatal lánnyá válni, hogy aztán az évek múlásával erős nők lehessenek, akiknek van hangjuk és merik is használni.

3. Félelem és bátorság

Ez a könyv nem superwomaneket akar csinálni a lányokból, sőt, azt mondja, taposd el azt a bizonyos P betűs szót: perfekcionizmus, mert hatalmas károkat okozhat. Nem ígéri, hogy ha valaki végigolvassa, soha többé nem fog félni, és bátran áll majd onnantól kezdve az élet elé. Azért tetszettek a könyvben található történetek és tanácsok, mert azokban arról olvashattam, hogy jogunk van félni, gyengének lenni, elkeseredni, sajnálni önmagunkat, összeomlani és sírni. Mellette azonban vannak módszerek, amik kihozhatnak minket ebből az állapotból, amik segítenek megérteni önmagunkat, az érzéseinket, az adott helyzetet, és hogy mit kezdhetünk az adott helyzettel, ha jól akarunk kijönni belőle.

Nem baj, ha félünk, a lényeg, hogy ennek ellenére merjünk kockáztatni, mert ahogy a mondás is tartja: aki mer, az nyer.

Olyan módszerekről olvashatunk, amelyekkel ezt tudatosíthatjuk önmagunkban. Olyan kérdéseket tesznek fel nekünk, amelyek segítségével átgondolhatjuk a saját bizonytalanságainkat, helyzetünket, a velünk történt eseményeket, a jövőterveinket. És persze olyan lányok igaz történeteit olvashatjuk a könyvben, akik a sorstársaink, mert nehéz, félelmetes, megoldhatatlannak tűnő helyzetekbe kerültek, valahogy mégis kimásztak a gödörből. Még csak nem is mindig nyertes módon, viszont a veszteségekben is megtalálták a tanulságot, és fel tudták dolgozni őket.

Az pedig, hogy a könyv képes elgondolkoztatni minket, kimondja, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, mert senki sem az, valamint megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, félelmeinkkel, egy a könyvet olvasó kislány számára nagy lelki segítség lehet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Elsősorban 10–14 éves lányoknak. Valamint pedagógusoknak és szülőknek, hogy a könyv által jobban tudjanak segíteni a diákjaiknak, kislányaiknak abban, hogy magabiztos, bátor nővé érjenek.

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A játékunk a címhez kapcsolódik. A kötet 3 szakaszra bontható, amelyek mindegyike különböző aspektusból vizsgálja az önbizalmat, ezek legvégén pedig 2 szóban összegzik a szerzők, mit tanultunk az adott részben. A 2 szavas tanulságok alkotják a végén az önbizalom kódját.
A bejegyzésekben linkek mutatnak 1-1 képre, amelyek a tanulságok egyikét rejtik, a feladatotok pedig, hogy ezeket a szövegeket megkeressétek, és begépeljétek a Rafflecopter dobozba.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Link a játékhoz: https://imgur.com/0GPhpHv

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11.18. Readinspo

11.20. Spirit Bliss

11.22. Könyvvilág

 

Sophie Collins: Info + Grafika – Kahlo – Blogturné

A Bookline Könyvek gondozásában érdekes és szemkápráztató sorozat indult útjára, melynek címe Info+Grafika. Az egyik első kötetből a híres festőművész, Frida Kahlo életét ismerhetjük meg rendhagyó formában. A kötet az életmű legfontosabb adataira és a főbb érdekességekre fókuszál, mindezt pedig könnyen emészthető és látványos módon, infografikákon keresztül tárja elénk. Tarts bloggereinkkel a nyolc állomáson keresztül, és nyerd meg a kiadó által felajánlott két példány egyikét! 

Mindig is érdekeltek azok a múltban élt nők, akik szembe mertek menni valamilyen módon az akkori világgal, elvárásokkal, szabályokkal, és annak ellenére, hogy olyan korban éltek, ahol a nőket korlátok közé szorították, képesek voltak kitörni, alkotni, valóra váltani az álmaikat. Ezért érdekelt ez a könyv is, amely Kahlót mutatja be. Azt mondjuk elképzelni sem tudtam, mit jelent az, hogy infografika formába van öntve Kahlo élete, de reménykedtem benne, hogy valami érdekeset és klasszat kapok majd a kezembe.

Ami tetszett

1. Info + Grafika

Nos, számomra ez az infografikás dolog teljesen új volt, de azt kell, hogy mondjam, nagyon klassz ötlet! Ha a megszokott formában, összefüggő szövegben kellett volna olvasnom Kahlo életéről, valószínűleg feleannyi információ sem marad meg a fejemben. Ha az ember felnőtt életet él, akkor kevesebb a szabadideje, és fáradtabb az agya az olvasáshoz, kevesebbet ért meg az olvasott szövegből (főképp, ha nem szórakoztató, hanem tudományos szövegről van szó), és abból, amit megért, még kevesebbet jegyez meg.

Ez az infografikás módszer viszont jó arra, hogy a fontos dolgokat, a lényeget kiemelje, csoportosítsa, emlékezetessé tegye számunkra vizuálisan. A rövid szövegek mellett grafikonok, képek és diagramok vezetik végig az olvasót Kahlo életén, munkásságán, és ezáltal emlékezetessé teszik a fontosabb információkat vele kapcsolatban.

2. Szenvedés és ihlet

Ahogy Kahlo életéről olvastam, végig az járt a fejemben, hogy nagyon erős nő lehetett. Nem elég, hogy hatévesen gyermekbénulás miatt a jobb lábfeje elcsavarodott, 18 évesen egy buszbalesetnek köszönhetően is súlyos sérüléseket szenvedett. Rengeteg műtéten kellett átesnie, a sérüléseknek köszönhetően többször elvetélt, végül a jobb lábát amputálni is kellett. Elképzelni sem tudom, mennyi fizikai és lelki fájdalmat kellett elviselnie, de gyanítom annyit, amennyit én képtelen lettem volna.

Annak ellenére, hogy ennyi kín érte, tevékeny volt, alkotott, szerteágazó ismeretségi kört épített ki, és három kiállítása is volt. Na meg politizált, amit akkoriban a nők még nem nagyon tehettek. Neki viszont elég határozott nézetei voltak, amiknek hangot is adott.

Már csak azért is érdemes elolvasni, végignézni ezt a könyvet, mert erős nőként példakép lehet számunkra Kahlo.

3. Elefánt és galamb

Kahlo és a férje, Diego Rivera egyfelől nagyon különböztek, másfelől sokban hasonlítottak. Kahlo törékeny, pici, vékony nő volt, a férje nagydarab, magas, 100 kg fölötti férfi. Mindketten hasonlóan gondolkoztak a politikáról, mindketten művészek voltak. Szellemileg gondolom nagyon érdekes társ lehetett Rivera Kahlo számára és fordítva. Rengeteg érdekes ember vette körül őket, akik közül sokan barátok voltak csak, sokan szeretők is. Mind Rivera, mind Kahlo szeretői, akadt, aki mindkettejüké egyszerre.

Arra kíváncsi lennék, hogy Kahlo ezt hogy élte meg, ő maga is szabadságként, vagy csak máshol kereste a vigaszt, miután a férje kicsapongó természet volt. Az biztos, hogy amikor Rivera a testvérével csalta meg, utána Kahlo elvált tőle, szóval volt ebben a szabadságban egy bizonyos határ Kahlo esetében.

Ez a kis könyv egy csomó kérdést felvetett bennem azzal kapcsolatban, vajon Kahlo hogyan érezhetett, gondolkozhatott bizonyos dolgokról. Persze, a képei sokat elárulnak róla, de nem mindent. Ő is olyan személyiség, akivel örömmel ültem volna le beszélgetni, csak hogy kicsit jobban belelássak a fejébe.

4. A legérdekesebb

Kahlo élete is igazán érdekes volt, de bevallom őszintén, engem a munkássága, a képei, a képei értelmezései jobban érdekeltek. És szerencsére ezekről is kaptam egy teljes fejezetet a könyvben.

Nagyon érdekesek voltak Kahlo önarcképei, mert általuk megmutatta azt, ő milyennek látja magát, valamint azt is, mik foglalkoztatják, mik bántják, milyen sebeket visel a lelkén (pl. hogy elvetélt többször is, és nem tudott gyereket szülni). Az egyik festményen a férjével együtt ábrázolta magát, és a férje kezébe festett palettát, nem a sajátjába. Vagyis ő a férjét tartotta a családban igazi művésznek, ő pedig feleségként csak amolyan támogatója volt a "zseninek". Utólag ez elég érdekes, hiszen Kahlo az, akinek a nevét a mai napig ismerik a hétköznapi emberek is. Rivera pedig a "Kahlo férje"-címkét viseli magán.

Őszintén szólva korábban nem nagyon néztem végig Kahlo festményeit, de azt kell mondanom, tetszenek. Realisztikusak, mégis elvontak. Az önarcképein pl. Kahlo egyszerre csúnya és szép, és közben az, ahogyan ábrázolja magát, tele van apró utalásokkal, megfejtendő szimbólumokkal.

Érdekes és egyben valahol szomorú is, hogy Kahlónak pusztán három kiállítása volt életében, és csak miután meghalt lett nagyon ismert, és váltak a képei nagyon értékessé mások szemében.

5. Apróságok

Bejött az is, hogy a könyv nemcsak Kahlo életére és munkásságára koncentrál, hanem apró, hétköznapi érdekességeket is elárul róla. Például, hogy hány tortillát vitt ebédre a férjének, és abból hányat evett meg ő, hányat Rivera. Vagy hogy milyen színeket használt rendszeresen a festményein, és melyik szín mit jelentett számára.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki érdekes, jól átlátható módon szeretne információkat szerezni Kahlóról, valamint szeretne izgalmas érdekességeket megtudni az életéről, munkásságáról.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során Frida Kahlo festményei állnak a középpontban. Minden állomáson találtok egy képet a híres festőnőtől, a feladatotok pedig, hogy a festmény címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.(Amennyiben több alternatív magyar cím is tartozik hozzá, természetesen bármelyiket elfogadjuk).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 20. Hagyjatok! Olvasok!

11. 22. Könyv és más

11. 24. Flora the Sweaterist

11. 26. Readinspo

11. 28. Csak olvass!

11. 30. Never let me go

12. 02. Utószó

Helen Pollard: Visszatérés a kis francia panzióba

Majdnem egy éve, hogy elolvastam Helen Pollardtól A kis francia panzió című regényt, ami nagyon tetszett. Így mikor megtudtam, hogy van a történetnek folytatása Visszatérés a kis francia panzióba címmel, nem is volt kérdés, hogy el szeretném olvasni. Nagyon érdekelt, hogy vajon Emmy hogyan boldogul az új életében, megérte-e, hogy feladta a biztos lakását, munkáját azért, hogy valóra váltsa az álmait.

Ami tetszett

1. Nosztalgia

A regényben található, kis francia panzió, a La Cour des Roses olyan hely, ahová az ember gondolkodás nélkül elmenne, ha lenne rá lehetősége. A ház és a kert hangulata, a szállótulaj Rupert közvetlen stílusa és a környező városka barátságos légköre egyszerűen csábítja az embert. Már az előző könyvnél is azt éreztem, hogy bárcsak ott élhetnék, kiszakadva ebből a hülye zajos, nyüzsgő-rohanó életből. Nos, ezt a vágyamat a második könyv is előhozta, sőt, felerősítette. A fél karomat odaadnám azért, hogy ilyen békés, csendes kisvároskában éljek egy kedves kis házban barátságos emberek között.

Bár a valóságban nem járhattam a La Cour des Rosesben, mégis nosztalgikus érzés fogott el a második könyv olvasása közben. Mintha egy hosszú utazás után ismét hazaérkeztem volna.

2. Kemény nő

Emmy, ha a munkával kapcsolatos álmairól van szó, igazán kemény, belevaló és dolgos. Feladta a nagyvárosi, modern, de lelketlen lakását, otthagyta a jól fizető, de lelket zabáló munkáját, átköltözött egy másik országba, amelynek még a nyelvét sem beszéli tökéletesen, és mindezt azért, mert úgy érezte, a La Cour des Roses és a saját vállalkozás az, ami boldoggá tenné őt. Nem sok ember képes feladni a biztosat, még akkor sem, ha boldogtalan benne, egy olyan bizonytalanért, amely talán boldoggá tehetné. Ehhez kiemelkedő bátorság kell.

A kis francia panzió gyönyörű, de Emmy természetesen már nem nyaralni megy vissza, hanem dolgozni. És elvezetni egy ilyen helyet, minden ott megszálló embernek megfelelni nem egyszerű feladat. Egyik megoldandó probléma jön a másik után, és akad olyan is, amelyet egyszerűen nem lehet megoldani. Persze a vendég ilyenkor sem mindig megértő. Rupert felesége sem könnyíti meg Emmy dolgát. Bár lelépett Rupert mellől a szeretőjével, egy csomó elrendezetlen foglalást hagyott hátra a szállóban.

Szóval Emmynek nincsen könnyű dolga, rendesen megdolgozik azért, hogy azon a gyönyörű helyen élhessen, független nőként, akinek van lehetősége a szállóbeli munkája mellett a vállalkozására is koncentrálni.

3. Szerelmi szál

Alain nem hősies, nem megtérítendő rosszfiú, nem sérült lelkű gazdag ficsúr. Igazából nincsen benne semmiféle olyan egyesek számára izgi tulajdonság, amit más romantikus könyvekben megszokhattunk. Csak egy totál átlagos pasas, aki könyvelőként dolgozik, szabadidejében fut és biciklizik, kedveli az állatkertet, és odavan Emmyért.
És pont ez teszi őt olyan vonzóvá. Hogy képes szeretni és elköteleződni.
Az emberben olvasás közben már-már feltámad a remény arra nézve, hogy talán léteznek még átlagos férfiak, akikben meg lehet bízni, akik nem félnek a komoly kapcsolattól, és akik igazán tudnak szeretni egy nőt.

Persze az élet nem tökéletes, Emmy és Alain éppen most alakulgató kapcsolatában is vannak buktatók. Egy kicsit féltem attól, hogy az írónő majd azzal próbál meg behozni egy problémát a történetbe, hogy előveszi a kertészfiút, akivel Emmy az első könyvben kicsit összemelegedett, de hála az égnek nem ez történt. Azt persze nem árulom el, milyen problémával kellett megküzdeniük Emmyéknek, majd mindenki számára kiderül, ha elolvassa a könyvet. :)

Amin elgondolkoztam...

Nos, ahogy fentebb is kifejtettem, ha a munkájával kapcsolatos álmokról van szó, akkor Emmy kemény, kitartó és határozott. Viszont magánéletével kapcsolatban túl önfeláldozó még azokkal szemben is, akik nem viszonozzák ezt az önfeláldozást. A saját életemben is rengeteg hasonló nőt látok, akik karrier terén igazi harcosok, de a magánéletükben simán hagyják elnyomni magukat, és másokat helyeznek önmaguk elé. Biztosan megvan a pszichológiai magyarázata ennek a kettősségnek is. Ez számomra egyébként nagyon érdekes pont azért, mert nem értem, hogyan lehet egy nő egyszerre önmagáért határozottan kiálló és önmagát (arra nem feltétlenül érdemesek miatt) feláldozó.

Rupert, a La Cour des Roses tulajdonosa volt az, aki arra biztatta Emmyt, kezdjen új életet a panzióban. Emmy épphogy csak elkezdte ezt az életet, amikor Rupert olyan döntés elé kerül, amelynek köszönhetően lehet, hogy el kell adnia a szállót, és akkor Emmy új állásának, álmainak annyi, feleslegesen mondott le a korábbi rosszabb, de biztonságot nyújtó életéről. Rupert tétovázik, gondolkozik, megvan rá az esély, hogy a saját boldogsága miatt simán keresztbe tesz Emmynek. Emmy pedig még biztatja is, hogy amikor dönt, akkor ne foglalkozzon senki mással (vele se), csakis azt nézze, mi teszi őt magát boldoggá.

Fordított élethelyzetben viszont Emmy van olyan hülye, hogy gondolkodás nélkül képes lenne lemondani a saját boldogságáról, mert az kényelmetlen lenne bizonyos okok miatt Rupertnek. És Rupert nem is mondja azt Emmynek, hogy ne vele foglalkozzon, amikor dönt, hanem csak azzal, Emmy maga mit szeretne. Vagyis Emmy önfeláldozó, Rupert pedig önző.

Időnként megráztam volna Emmyt, hogy ne legyen már ennyire Teréz anya-komplexusos. Szép dolog a barátság, de ha valaki nem áldozza fel magát érted, akkor nehogy már te feláldozd magad érte.

Attól függetlenül, hogy nagyon nem értettem egyet Emmy magánéleti döntéseivel néha, őszintén érdekelt olvasás közben, hová fut majd ki Rupert problémája, hogyan dönt végül, és hová fut ki majd Emmy problémája, hogyan dönt végül.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a különleges hangulattal átitatott romantikus történeteket, amelyek középpontjában nemcsak a szerelem áll, hanem az is, hogyan talál rá egy nő a saját útjára.

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni – Blogturné

Millit, a mopszkölyköt éppen karácsony előtt adja be a menhelyre az exgazdája, ezért a kiskutya egészen elszomorodik. Szerencsére úgy néz ki, hogy egy háromgyermekes család befogadja az ünnepek idejére, és mivel Milli nagyon megszereti őket, szeretne maradni. De vajon ehhez unikornissá kell válnia? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit szólnak ehhez az aranyos történethez. Ne feledjétek, hogy a turné végén lehetőségetek nyílik megnyerni a mesekönyv két példányát! 

Egy jó karácsonyi mese olyan a léleknek, mint bebújni a takaró alá egy nagyon hideg napon egy bögre finom mézes teával. Felmelegít, kellemesen érzed magad tőle, szeretettel tölt el. Nos, Bella Swift A kiskutya, aki unikornis akart lenni című könyvétől ezt az érzést vártam el a fülszöveget olvasva. Épp ezért esti meseként vettem a kezembe, az ágyamba gubózva, hogy tökéletes legyen a környezet is az olvasáshoz.

Ami tetszett

1. Felelősségvállalás

Egész életemben szerettem a kutyákat, de mióta két kutya anyja vagyok, azóta sokkal jobban át tudom érezni a kutyákról szóló könyveket, filmeket. Furcsa, de a kutyáim olyan érzéseket hoztak elő belőlem, amikről nem is tudtam, hogy megvannak bennem, vagy nem tudtam, hogy ennyire erősek bennem. Gondoskodni vágyást, felelősségtudatot, anyáskodást, fizikai kontaktusra vágyást (ha valaki azt mondta volna nekem korábban, hogy beengedek egy szőrös kutyát az ágyamba, azt konkrétan szembe röhögtem volna, aztán most mégis simán alszom ezekkel a szőrgombócokkal, és még jól is esik). Na meg persze rettegést (attól, hogy bajuk esik), és mélységesen mély szeretetet. Most jöttem csak rá, hogy teljesen más olyat szeretni, akinek a kis élete rád van bízva, mint olyat, aki nélküled is képes élni, ha úgy adódik.

Szóval igen, nem vagyok egy érzelgős típus, de egy ideje a kutyás történetekkel simán le lehet venni a lábamról. Millinek, a kis mopszkölyöknek is sikerült ez, és könnyű dolga volt, mert egyszerűen imádnivalóan cuki.

Millit először egy olyan gazda veszi magához, akivel nagyon nem passzolnak össze. Sokat dolgozik, nincs ideje, energiája, kedve egy mozgékony, kíváncsi, játék közben folyton koszt és rendetlenséget csináló háziállathoz, aki nem rossz, csak egyszerűen még kölyök. Ez nem is lenne baj, nem mindenkinek az életmódjához passzol egy ilyen típusú kutya. Az viszont már baj, hogy az adott nő valami számomra rejtélyes oknál fogva, mégis hazaviszi Millit, pedig már előre tudhatná, hogy ez nem fog működni. Az, hogy felelőtlenül dönt, azután felelősségvállalás helyett inkább lepasszolja szegény Millit az állatmenhelyen, elég szomorú. Ha egy ember úgy dönt, hogy felelősséget vállal egy másik lény életéért (legyen az kisbaba, háziállat), akkor utólag nem gondolhatja meg magát, mert az érzelmileg igenis kihatással van arra a kis lényre. Milli is végtelenül szomorú, amiért a szeretett gazdája elhagyta őt, mert igen, a kutya azt a gazdát is szereti, aki nem jól bánik vele.

Szóval a könyv először is tökéletesen bemutatja azt, hogy az emberi felelőtlenség milyen következményekkel járhat. Persze, a mesében leírtaknál sokkal durvább következményei is lehetnek, de a gyerekek számára az is bőven elég talán okként, hogy egy kiskutya mennyire szomorú lehet attól, ha elhagyja a gazdija.

2. Légy, aki vagy!

A mese másik nagy tanulsága Milli vágyából és félelméből fakad. Miután az első gazdája megszabadul tőle, a menhelyről hazaviszi egy háromgyerekes család, de egyelőre csak ideiglenes befogadóként karácsonyra. Az előző kutyájuk nemrég halt meg, még ott a seb a családtagok lelkén, és nem biztosak benne, hogy véglegesen is készen állnak-e egy új kutyára.

Milli tudja, hogy ha elnyeri a szeretetüket, akkor örökre náluk maradhat, de egy beszélgetés során arra is rájön, hogy a gyerekek nem kiskutyára, hanem unikornisra vágynak. Épp ezért Milli elhatározza, hogy ha muszáj, unikornis lesz belőle valahogyan.

A múltbeli események miatt Milli önbizalma megrendült, azt gondolja, csak akkor fogják szeretni és megtartani, ha mássá válik. Persze, ez nem sikerülhet neki, ám miközben próbálkozik folyton vicces galibákat okoz. Azt hiszem, mivel meséről van szó, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Milli feleslegesen gyötri magát, hiszen az új családja pontosan annak szereti őt, ami, egy szeleburdi kis mopsznak.

A mese megtaníthatja a gyerekeknek, hogy szeressék és fogadják el önmagukat és másokat is. Ne akarjanak mások lenni, mert aki valóban szereti őket, az ezt nem várja el tőlük. Mindenki legyen önmaga, és mindenki találja meg azokat az embereket, akik változtatás nélkül is szeretik őt. Mert csak ez az igazi szeretet, a feltétel nélküli.

3. Kuncogás és könnyek

Milli tündéri kiskutya. A gondolatai, a mókás helyzetek, amikbe belesodorja önmagát többször is mosolyra fakasztottak. A félelmeit is átéreztem, bár tudtam, hogy feleslegesek. Szívem szerint bemásztam volna a könyvbe, hogy megölelgessem őt, és elmondjam neki, hogy a családja mopszként szereti őt, nem kell unikornissá változnia.

És őszintén bevallom azt is, a mosolygás mellett, sikerült megkönnyeznem a történet végét. Szinte éreztem Milli boldogságát, amikor rájött, hogy a család megtartja őt, és mostantól ő is a család tagja. Sok mesekönyv elnyerte a tetszésemet így felnőtt fejjel is, de azt hiszem, ez az első, aminek sikerült előcsalnia a szememből egy könnycseppet.

Kedvenc idézet:

„– Bármi lehetsz, ami csak szeretnél, amíg hiszel magadban - olvasta Anna, aztán becsukta a könyvet. - Vége.
– Ruby akar munikornist - mondta a kislány, aztán nagyot ásított, és álmosan megdörzsölte a szemét.
– Én is - felelte Anna, és megpuszilta a kishúga feje búbját. - Az fantasztikus lenne.
Jaj, jaj - gondolta Milli szomorúan.
Szóval nem csak Finn nem akarta, hogy ő legyen a háziállatuk. A lányok sem mopszot szerettek volna. Hanem egy unikornist! Hirtelen eszébe jutott, mit mondott Csillámka a mesében.
Az lehetek, ami csak szeretnék - gondolta Milli. - Hát akkor unikornis leszek!
Ha tudná, hogyan lehetne olyan, mint Csillámka, akkor örökre Annával és a családjával maradhatna.”

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akik kíváncsiak egy igazán tündéri kiskutya néhol vicces, néhol megható történetére.

Értékelés: IMÁDOM!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

Történetünk főszereplője Milli egy aprócska mopsz, de bizony elég sok fajta kutya létezik a világon. Kisebbek, nagyobbak, szélesebbek, áramvonalasabbak, és bizony bloggereinknek is más-más fajta kutyusok tetszenek. A ti feladatotok az, hogy a képek alapján kitaláljátok, hogy az adott állomás bloggerének milyen kutya tetszik! A FAJTA nevét írjátok be a raffledobozba a megszokott módon.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11. 12. Hagyjatok! Olvasok! 

11. 14. Csak olvass!

11. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 18. Könyv és más

11. 20. Sorok között

11. 23. Könyvvilág