~ Sárga könyves út ~

2020. április 19., vasárnap

Sara Shepard: Tökéletes (Hazug csajok társasága 3.) – Blogturné


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Hazug csajok társasága könyvsorozat harmadik része, a Tökéletes. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja a négy régi barátnő - Aria, Hanna, Spencer és Emily - történetének folytatását, valamint izgalmas extra tartalmakkal színesíti azt.
Kövessétek a turné állomásait, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.
 


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, végignéztem anno a Hazug csajok társasága filmsorozat-változatát, és nagyon érdekelt, hogy vajon a könyv mennyiben más ahhoz képest. Ezért belekezdtem a könyvsorozatba is, és miután az első két részt már olvastam, mindenképpen folytatni akartam ezt az élményt a harmadik résszel is.



Első gondolatok


Kicsit vissza kellett zökkennem a történet könyvváltozatába. A sorozat még mindig erőteljesebben benne van az emlékeimben, és mivel a regényben sok minden másképp történt, ezért kellett némi idő, míg felidéztem a második részt hogyan zártuk, hol is tartunk pontosan a sztoriban.


Miután ez sikerült, nagyon gyorsan visszazökkentem a könyv világába, és ismét feltámadt bennem a kellemesen nosztalgikus érzés.



Történet és karakterek


Mivel ez a regény főképp a karakterekre épít, ezért nem szedem külön részbe a véleményemet a cselekményről és a szereplőkről. A fejezeteket, ahogyan megszokhattuk, négy szemszögből bemutatva kapjuk, Arya, Hanna, Spencer és Emily szemén át láthatjuk, mi történik éppen a négy lánnyal.


Aria még mindig Ezrán nyüglődik, a sorozattal szembeni különbség az, hogy itt nemcsak az nehezíti a dolgát, hogy Ezra a tanára, hanem az is, hogy közben összejött Hanna volt pasijával is. Az ő történetszála annyira nem fogott meg, őszintén, a sorozatban sem igazán érdekelt az Ezrával való kapcsolata, és szegénynek sok más konfliktust nem nagyon adtak, ami izgalmassá tehetné az ő történetét. Ott van még persze a családi szál, amelyben az apja megcsalta az anyját, ő pedig tudott az egészről, de nem merte elmondani. Ez annyiból volt érdekes, hogy megsajnáltam Ariát, amiért két ilyen nyomorult szülővel áldotta meg a sors. A könyvben ugyanis az anyja sem viselkedik úgy, mint egy igazi anya. Semmi megértés nincs benne a lányával szemben, és igen, értem én, hogy fáj neki az árulás, de épeszű ember pontosan érti, hogy ez csak és kizárólag a férje bűne. Egy igazi anya nem viselkedhetne így a saját gyerekével, és pont. Szóval Ariával kapcsolatban az egyetlen érzésem az volt, hogy sajnálom őt, amiért nincsenek normális szülei.

Hanna egyfelől a Monával való megromlott baráti kapcsolata miatt szenved, másfelől összehozza a sors Lucasszal, a sráccal, akit a suliban mindenki lúzernek tart, de Hanna kedvesnek találja. Monából a könyvben sokkal jobban előjön az a tipikus gonoszság, ami a menő lányokat jellemzi. Nagyon szemét módon bánik Hannával, én Hanna helyében biztos, hogy nem futnék utána, hanem hagynám a fenébe, mert már itt látni lehet, hogy ez nem igazi barátság. Lucas meg... hát, elsőre cuki, de mivel a könyv eléggé eltér a sorozattól, nem tudom, mi derül majd ki végül a karakteréről. Szóval kedves srácnak tűnik, de azért fenntartásokkal kezelem a viselkedését egyelőre.

Spencer családja egy fokkal szimpatikusabbnak tűnt, mint korábban. Most már legalább próbálják helyrehozni a gondokat, bár ez nem mindig sikerül nekik. Na meg persze, sokat megmagyaráz a viselkedésükről az, ami kiderül Spencerről. Ez a valami a sorozatban is előkerül, de emlékeim szerint csak jóval később, és nem éreztem ennyire erőteljesnek a dolgot. Egy pillanatig azon is elgondolkoztam, vajon nem Spencer-e a gonosz (vagy az egyik gonosz) a sztoriban. Szóval ez a bizonyos titok róla szerintem a könyvben sokkal klasszabbul ki lett dolgozva, és ezáltal sokkal jobban elbizonytalanítja az olvasót. Ez volt az a rész, amelyben kezdtem megérteni a Melissa és Spencer között kialakult konfliktus alapjait, és kezdtem egy pöttyet megkedvelni Melissát.

Emily családjával pont ellentétes a helyzet, nemhogy megkedveltem volna, egyre jobban utálom őket. Főképp az anyját. Róla is az a véleményem, hogy egy igazi anya egyszerűen nem viselkedhet így a gyerekével. A filmsorozatbeli Emily mamája hamar rájött erre, de a könyvbeli már három könyv óta viselkedik rasszista, homofób hülye módjára. Nem tudom, ez változni fog-e itt is, de egyelőre nem bírom őt. Szegény Emily két tűz között van, egyfelől szerelmes egy lányba, vele akar lenni, másfelől szereti a családját, fél attól, hogy elküldik őt valami átnevelő célzatból, viszont nem képes megváltoztatni önmagát, hiszen a melegségből nem lehet "kigyógyulni". Ezt nagyon szépen megmutatja a történetbeli szál is, amiben összehozzák Emilyt egy elvileg már a melegségből kigyógyult lánnyal, hátha jó hatással lesz rá ez a barátság, de aztán teljesen másképp alakulnak a dolgok.

Ebben a könyvben a legjobban Emily és Spencer szála tetszett. Emilyé azért, mert nagyon át tudom érezni a kitaszítottság érzését, és szörnyen sajnálom őt, amiért ilyen hülye családja, főképp anyja van. Spencer szála pedig azért, mert sokkal izgalmasabbra megcsinálták az ő nagy titkát, mint a filmsorozatban, olyannyira, hogy még engem is el tudtak bizonytalanítani azzal kapcsolatban, vajon Spencer tényleg az-e, akinek hiszem.

Hanna szála is tetszett, a Lucasszal kapcsolatos részeket kifejezetten élveztem, mert aranyosak voltak. De Arya száláért nem igazán voltam oda. Talán, mert Ezra számomra még mindig unalmas és cseppet sem vonzó karakter, és szegény Arya szála másról sem szól, minthogy utána vágyakozik, miatta szenved, én pedig nem értem, miért...


Hogy tetszett a könyv?

Egyfelől nosztalgikus érzést keltett bennem, mert a megszeretett karakterekről olvashattam, másfelől örültem, hogy a sztori eltért a filmsorozatétól, mert így elmélkedhettem, izgulhattam azon, vajon kiről mi derül ki, hogyan alakul a cselekmény. A lezárás pedig... Nos, azt éreztem, hogy most azonnal tudnám folytatni az olvasást, és csak remélni tudom, hogy a negyedik rész hamar kijön majd.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

A sorozat rajongóinak, és azoknak is, akik még nem látták, de szeretnének egy izgalmas, titokzatos, fordulatos ifjúsági történetet olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a sorozat szereplői után nyomozunk. Minden állomáson láthattok egy azonosító kártyát, amiről sajnálatos módon kikopott a fénykép, és összekeveredett rajta a név. Arra kérünk benneteket, segítsetek nekünk kitalálni, kiket is rejtenek ezek az igazolványok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 21. Dreamworld - Borítók
04. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út - Idézetek
04. 25. Sorok között
04. 27. Dreamworld
04. 29. Sorok között - Sorozat

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. április 14., kedd

Dion Leonard: Találkozás Góbival


Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén szólva nem is emlékszem rá, hogy kiválasztottam, egyszerűen csak megjött a többi könyvet tartalmazó csomaggal. Persze, biztosan el akartam olvasni az adott pillanatban, amikor összeállítottam a listámat, csak aztán teljesen elfelejtkeztem róla. Valószínűleg a borítón lévő kutyus volt az, ami miatt akkor és ott felírtam a listámra. De bármi is vett rá arra, hogy így tegyek, nagyon örülök neki, hogy megérkezett hozzám ez a könyv és elolvashattam. Szerintem a sors akarta.


Első gondolatok

Amikor kézbe vettem a könyvet, és úgy igazán elolvastam a fülszövegét, először megrémültem. Fogalmam sem volt, miért választottam egy futással kapcsolatos könyvet, még ha kutya is van a borítóján. Egész életemben gyűlöltem futni, a versenyszerű sportokat pedig egyáltalán nem kedvelem. Szóval kicsit tartottam tőle, vajon le fog-e kötni a történet. Főképp úgy, hogy a könyv eleje még nem Góbiről, a kiskutyáról szól, hanem a Góbi sivatagban lévő futóversenyről, amin az író részt vett.

Szóval félve kezdtem bele a sztoriba, de észre sem vettem, máris beszippantott. Annyira átélhetően, átérezhetően írta le a szerző a versennyel kapcsolatos lelki és fizikai tapasztalatait, hogy képtelenség volt unni még egy ilyen a sport iránt egyáltalán nem érdeklődő emberkének is. Lélekben ott futottam a hőségben, homokviharban, dombra fel, vízen át, és bár végig azon gondolkoztam, én biztos, hogy nem vállalnék ilyen önkínzást semmi pénzért, valahol mélyen mégis megértettem, hogy Dion Leonard miért tette.

Akkor pedig, amikor Góbi is bejött a képbe, még jobban élveztem az olvasást. Imádom a kutyákat, ezeket a kistestű kutyusokat meg még annál is jobban, hiszen nekem is két shi-tzum van, szóval simán el tudtam képzelni, ahogyan Góbi a sárga lábszárvédő után kapkod futás közben, lohol Dion után, megáll a vízparton és vinnyog, hogy ugyan vigye már át a férfi a karjában és hasonlók.


Történet

A sztori egy igaz történt. Egy Dion Leonard nevű sportoló részt vett egy többnapos futóversenyen a Góbi sivatagban, ahol a nyomába szegődött egy kóbor kiskutya. Anélkül, hogy Dion észrevette volna, Góbi belopta magát a szívébe. Olyannyira, hogy mikor véget ért a verseny, a férfi vállalta azt a hosszú, bonyolult és költséges tortúrát, aminek köszönhetően Góbit Kínából hazavihette magával Skóciába.

A történet egyfelől a futásról, másfelől az "örökbefogadási és költöztetési" tortúráról, valamint az egész világot átjáró reményről szól.

Ahogy fentebb is írtam, bár nem szeretem a sportot, nagyon érdekes volt olvasni arról, hogyan áll Dion a futáshoz, hogyan változott meg az élete, és lett túlsúlyos férfiból sportoló, valamint a konkrét verseny eseményei is izgalmasak voltak. Egyetlen percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Az is tetszett, hogy bár eredetileg Dion azt mondta, azért kezdett pont futni, mert nem csapatjátékos, a saját győzni vágyása motiválja, a történet végére Góbi keresése mégis megtanította arra, hogyan legyen egy csapat része, és hogyan örüljön egy csapat sikerének.

Az, ahogy Góbit végül kihozták Kínából, elég bonyolult eljárás volt, ami közben ezernyi akadályt kellett leküzdeni. Nemcsak a bürokrácia nehezítette Dion és Góbi egymásra találását, hanem például az is, hogy Góbi megszökött azoktól, akikre Dion rábízta a kutyát. Bántalmazták, vagy csak baleset történt? Esetleg a pénz volt a mozgatórugó, és Góbit valójában elrabolták? A kínai állam tényleg megfigyeltette Diont, követték őket, és veszélyben voltak? Vagy csak a sok gond és az idegen ország miatt az ok nélküli paranoia uralkodott el Dionon?

Ezernyi kérdés merült fel a történetben és bennem is olvasás közben. Aggódtam Góbiért, aggódtam Dionért, és drukkoltam nekik, hogy gond nélkül kijuthassanak az országból, és új életet kezdhessenek együtt.


Karakterek

Dion múltjáról, gyerekkoráról is megtudhatunk egy-két dolgot a könyvből. Az egyik múltbéli jelenetnek már a könyv elején sikerült könnyet csalni a szemembe. Nem volt Dionnak könnyű gyerekkora, és az anyját sosem fogom megérteni. Egy anya nem viselkedhet így a gyerekével. De a szomszédokat, a korábbi barátai szüleit sem értem, miért egy gyereken verték le az anya hibáit.

Az biztos, hogy Dion nagyon erős lélek. Már tinédzserként olyan körülmények között is képes volt boldogulni, amiben mások felnőttként is összeomlottak volna. Épp ezért tökéletes számára szerintem az ilyen extrém körülmények között való futás. Mert szívós, kitartó, erős és persze intelligens.

Jó ember is, hiszen csak egy jó ember képes ennyire kötődni egy állathoz, és a saját érdekeit az állat érdekei mögé helyezni. Dion képes lett volna az összes pénzét rááldozni arra, hogy Góbit megmentse, sőt, az állását is otthagyta volna, ha kell. Egyébként a főnökei csoda emberek lehetnek, mert adott körülmények között szerintem 1000-ből 999 főnök elbocsátotta volna Diont, míg az ő főnökei támogatták őt. Szóval kíváncsi vagyok, hol is dolgozik pontosan, mert az egy jó munkahely lehet ilyen főnökökkel. Akinek szakmájába vág, érdemes jelentkeznie oda.

De nemcsak a főnökei, hanem a felesége is kérdés és kétség nélkül támogatta őt olyasmikben is, amik elsőre őrültségnek tűntek. Szerintem 1000-ből 999 feleség is másképp reagált volna. Szóval Dion iszonyatosan szerencsés, amiért ilyen társa és munkahelye van.

„Még mindig húsz perccel Brett előtt voltam, és úgy láttam, ha továbbra is előtte maradok, biztos a második helyezésem.
Így is tettem egész nap, de amikor félúton megálltam egy homokdomb tetején, hogy megitassam Góbit, láttam, hogy Brett közeledik mögöttem. Megállt mellettem. Bizonyára fürkésző pillantást vethettem rá, mert rám mosolygott, majd vállat vont.
– Nem futhatok el melletted, amíg te inni adsz a kutyának, nemdebár?
Visszamosolyogtam rá.
– Köszönöm – feleltem.”

Na meg persze azért is szerencsés, mert rengeteg jó lelkű, idegen ember is az ügye mellé állt. Támogatták Góbi kihozatalát Kínából anyagilag. Amikor eltűnt, napokig hajlandóak voltak járni Kína utcáit, hogy megtalálják a kutyát. Utána is segítették őt lakhatással, a bürokrácia útvesztőiben, az állatorvos-keresésben.

Szóval lényegében összefogott a fél világ azért, hogy Góbi új életet és családot kaphasson Dion mellett. Ez az összefogás pedig szívmelengető. Ha minden jó ügy érdekében így összetartanánk, egy egészen más világban élhetnénk. De Góbi története egy kis remény arra nézve, hogy egyszer talán így lesz.

Góbi pedig... hát egy okos, édes kiskutya, akinek sok szörnyűségen kellett keresztülmennie, míg rá nem talált a gazdájára. Nagyon remélem, hogy hosszú, boldog, egészséges élete lesz Skóciában, Dion mellett.


Hogy tetszett a könyv?

Beszippantott magába a történet, a leírások. Odavoltam mind a múltbeli történetekért, mind a sporttal kapcsolatos gondolatokért, mind a futóverseny leírásáért, és persze Góbi megmentésének izgalmas sztorijáért is.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az állatokat, a szívmelengető, reménykeltő történeteket.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. április 13., hétfő

Palásthy Ágnes: Mi lesz veled, Cica? – Blogturné extra


Palásthy Ágnes állattörténetei a természet és az élővilág szeretetére neveli a kicsiket és a nagyokat. Legújabb könyvében megismerkedhetünk Bellával és családjával. A kislány nagyon szeretne egy saját cicát, de a szülei sajnos nem egyeznek bele a dologba. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor a család rábukkan egy elkóborolt kismacskára. Ha kíváncsiak vagytok, hogy Bella és a cica milyen kalandokba keveredik, akkor tartsatok három bloggerünkkel és ha nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a mesekönyvből. 


1. Rengetegféle állatról írtál már mesét. Miért pont egy cica került a középpontba az új mesekönyvedben, melynek „Mi lesz veled, cica?” a címe?

Nagyon szeretem a cicákat. Nagyszüleimnél mindig is volt cica. Amikor pedig nekünk lett a férjemmel saját háztartásunk, teljesen természetes volt, hogy cicát hozzunk a házhoz. Az ajtó előtt a gazdáját váró, vagy az ablakpárkányon napozó cica számomra a meleg otthon jelképe. Jelenleg egyébként öt befogadott macsekunk van, mert mi is úgy vagyunk ezzel, ahogy a könyvben mondja az anyuka: minden állat megérdemel egy esélyt.


2. Sok gyerkőc szeretne háziállatot magának, akárcsak a főszereplőd, Bella. Te is így éreztél gyerekkorodban? Megkaptad az áhított kedvencet?

Tízéves koromban, súlyos betegségből lábadozva hosszú ideig feküdnöm kellett. Ekkor kaptam az első saját cicámat, Micókát, hogy ne unatkozzak. Izgága kiscica volt, amikor hozzánk került, aki nagyon szép kort megért. Vele nagyon összenőttünk. Ő például minden délben, amikor az általános iskolából hazajöttem, ott ült a kapuban és várt. Tudta, hogy mikor érkezem. Csodálatos dolog ez a megérzés az állatokban. 


3. Ha Bella létező kislány lenne, mit tanácsolna az állatokkal kapcsolatban az olvasóknak?

Talán azt, hogy mivel az állat nemcsak örömöt ad, hanem munkát is, csak az vállaljon cicát (vagy bármilyen más háziállatot), aki felkészült a gondozására. És hogy azt a hatalmas szeretetet, amit egy kisállat ad, szeretettel és gondoskodással kell viszonozni.


4. Az állati szereplők mellett emberek is találhatók a mesédben. Bella, a szülei, Berci (Bella osztálytársa) és az elsőre morcosnak tűnő szomszéd. Melyikük a kedvenced, kiről szerettél a legjobban írni?

Azt hiszem, az író számára a szereplői kicsit olyanok, mint a szülőnek a gyerekei, nem nagyon lehet választani közülük. A történet úgy lesz kerek, hogy mindnyájan hozzátesznek valamit. Bellát nagyon szerettem, ez a cserfes kislány olyan, amilyen én voltam ennyi idősen. A morcos szomszédban is örömmel megmutattam a jót. De elárulok egy kulisszatitkot: menet közben nem is vettem észre, de Violában, az anyukában magamat írtam meg. Viola pontosan úgy beszél és viselkedik, mint én. Vigyáznom is kellett, nehogy őt tegyem meg véletlenül főszereplőnek. Persze ez csak vicc, de tény, hogy őt volt a legkönnyebb megformálnom. 


5. Egy kisállat nagy felelősséggel jár, ezt Bella is megtanulja. Neked is vannak otthon állataid jelenleg? Ha igen, mi volt a legnagyobb zűr, amibe belekeveredtek?

Jelenleg öt befogadott cicánk van. Annak idején hoztunk a házhoz két kiscicát. Utána sorra-rendre jelentek meg az ajtónk előtt a gazdátlan macsekok, akiket persze mindig befogadtunk.

Ennyi cica között aztán mindig zajlik az élet. A legnagyobb zűr az volt, amikor az egyik fiatal cica, miközben arra vártunk, hogy elég idős legyen az ivartalanításhoz, sajnos kiszökött egy pásztorórára, és megesett. Mi pedig csodálkozva láttuk, milyen szépen gömbölyödik. Meg voltunk győződve róla, hogy csak kis dagi lett. Mígnem egy szombat délelőtt megellett. Három kis fekete cicát hozott a világra. Hát ez hatalmas sokk volt mindnyájunknak. Őt is beleértve. Nagyon fiatal volt még, sajnos nem sokáig éltek a kiscicák.

Ehhez képest igazán említésre sem méltó, hogy például az egyik kandúrunk elől mindig zárni kellett a csokoládét, mert sztaniollal együtt megette, a másik miatt madzaggal kellett bekötnünk a padlásajtót, mert ki tudta nyitni a kilincset, és volt egy öreglányunk, aki direkt mindig az alom mellé pisilt. És a végtelenségig folytathatnám a sort. 


6. Ha a következő életedben valamilyen állatként születnél újjá, macska lennél? Vagy valami más állat bőrébe bújnál?

Ahogy a családommal elnézzük a saját macskáinkat, gyakran megjegyezzük, hogy „Én is macska lennék nálunk”. Most, ahogy körülnézek, egy itt alszik a fotelban mellettem, a másik elnyújtózva a heverőn, és a harmadik épp most vonult keresztül a szobán nagy peckesen. Keresi a legjobb helyet. Szóval, igen, macska lennék. Nálunk. 


7. Olvashatunk a jövőben újabb mesekönyveket is Belláról és a cicájáról? Lesz folytatás? Ha igen, miről fog szólni?

A történet folytatása már kész, most írom át az első változatot. Ha elkészül, és jó lesz, akkor remélhetőleg a közeljövőben meg is jelenhet. Ebben egy faksznis nagynéni, és a lelkesen vadászó Cica jut majd fontos szerephez. 


8. A világban történő dolgok miatt sajnos most nem tudod dedikálni a kis olvasóidnak a könyveiket, de van valami, amivel készülsz nekik, esetleg egy online meglepetés, hogy ne legyen annyira unalmas a kényszerű otthonlét?

Sajnos két megbeszélt programot, író-olvasó találkozót is le kellett mondanom, a kialakult helyzet miatt. Egyelőre elnapoltuk őket őszre. Viszont közben elkezdtem videóra venni, ahogy felolvasom a meséimet, és feltöltöm őket az Ágnes Mesél – Palásthy Ágnes meséi elnevezésű Facebook-oldalamra. Úgy gondoltam, ezzel egy kis szórakozást vihetek az otthon lévő gyerekeknek, és pár perc szusszanáshoz juttathatom az anyukákat. Ez is a hashtag az Ágnes Mesél Facebook-oldalon: #anyaszusszanjegyet. Nem könnyű ez a helyzet, és örülök, ha ezzel egy kicsit segíthetek. 

Az anyukák biztosan hálásak neked a szusszanásnyi időért, a gyerkőcök pedig a mesékért. :) Köszönöm szépen az interjút! :)


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

Palásthy Ágnes könyvében a kóbor kiscica rengeteg kalandba keveredik. A mostani játék során elveszett macskákat kell keresni. Minden bejegyzésben elrejtettünk egy képet. Nincs más dolgotok, mint megtalálni az elkóborolt cicákat és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy milyen fajtájú az általatok meglelt kisállat.

 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 07. Csak olvass!
04. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. április 12., vasárnap

Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy (Bodza, a természetmentő 1.) – Blogturné extra


Lovranits Júlia Villő legújabb gyerekkönyvében megismerkedhetünk egy különleges és bátor kislánnyal, Bodzával, aki mókás nagymamájával benevez egy természetfotó pályázatra. Miközben éppen egy csodaszép, öreg tölgyfát szeretnének lefotózni, megtudják, hogy a hatalmas növény nagy bajban van, ugyanis ki akarják vágni. Vajon sikerül Bodzának megmentenie a tölgyfát? Ha három bloggerünkkel tartotok, ti is megtudhatjátok, és még a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt is megnyerhetitek! 


1. A Bajban az öreg tölgy a Bodza, a természetmentő-sorozat 1. része. Ha jól tudom, ez az első olyan megjelent mesekönyved, amelyben nincsen semmiféle varázslat, mágikus teremtmény. Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal kimarad a mesédből a mágia?

Inkább az volt furcsa az ismerőseim számára, hogy az eddigiekben volt. Eredeti végzettségem szerint biológus vagyok, környezeti nevelőként, múzeumpedagógusként dolgozom. Így aztán évek óta unszoltak a barátaim, hogy mikor írok már végre valami madarasat. Csak ha az ember jobbára parkokban, erdőkben dolgozik, utána nem túl valószínű, hogy szabadidejében erdőbe akar menni kirándulni, sokkal inkább vágyódna pihenni mondjuk egy csapágygyárba. Így én, aki eredendően madarásznak tartom magam, szabadidőmben rengeteg népmesét és műmesét olvasok, főleg tündérekről, manókról, boszorkányokról és más effélékről. Pihenésképp főleg ilyenekről szoktam írni. Bár nem esküszöm meg, hogy ha a tündérek ugyanolyan könnyedén megfigyelhetőek lennének, mint a madarak, akkor nem mentem volna-e ugyanolyan szívesen néprajzkutatónak. És akkor nem tudom… most talán a tündérek szárnyerezete alapján foglalkoznék a különböző tündérek rendszertani besorolásaival. De egyelőre még minden állítólagos tündérfotó hamisnak bizonyult, a madarak viszont kétségtelenül megfigyelhetőek, így maradt a biológus szakma. 


2. Bodza még kislány, de máris nagyon sokat tud a természetről, főképp a madarakról. Tudom, hogy hozzád is közel áll a természet, az állatok. Bodza személyisége is hasonló a tiédhez, önmagadról mintáztad őt?

Bodzával néhány dologban hasonlítunk egymásra, de nem mondanám, hogy kifejezetten saját magamról mintáztam. Én is hátulról a második voltam a tornasorban alsó tagozatban, és én is gyerekkorom óta szeretem a madarakat, de nagyjából ennyi a hasonlóság. Az ember persze mindig beleteszi szívét-lelkét, egy kicsit önmagát a meséibe, de ebben a történetben kimondott alteregóm nincsen. 


3. A mesekönyved arról szól, hogy Bodzának és a nagymamájának meg kell mentenie egy csoda szép tölgyet attól, hogy a modernizáció nevében kivágják. Sok olyan téma van a környezetvédelem terén, amelyről érdemes írni, te miért a fák megmentését választottad ezek közül?

Ennek viszont egészen konkrét oka van, nem is valami, hanem valaki. Kettőezer-tizenhat telén vettem részt egy erdei sétán, amit egy azóta kedves ismerősömmé vált természetvédelmi őr vezetett, Németh András. A túrán a fő attrakció két hatalmas, idős tölgy volt, több száz évesek. Ott hallottam ezt a gondolatot, hogy igazából mennyire szomorú, hogy egy ennyi idős fát attrakcióként kell mutogatni, holott a tölgyek természetes körülmények között simán megérnék ezt a kort, ha hagynák nekik. Mert amikor egy erdő „vágásérett lesz”, vagyis a tölgyeket kivágják az erdőgazdálkodás során, akkor még egyetemistakorúaknak számítanak. Sajnos a városban is gyakran látni ilyet, hogy idős, értékes, őshonos fákra nem vigyáznak, hanem kivágják őket. Szerintem valahol hátborzongató belegondolni, hogy mi, hozzájuk képest kérészéletű lények honnan vesszük magunknak a bátorságot, hogy döntsünk a sorsukról. Persze, nem vagyok „sötétzöld”, nem gondolom, hogy minden fához oda kéne láncolnia magát valakinek, de azt igen, hogy sokkal-sokkal nagyobb tisztelettel kéne bánnunk a körülöttünk lévő élővilággal.

Bodzáék fája egyébként létezik, szerencsére semmilyen veszély nem fenyegeti egyelőre. Ha valaki szeretne elmenni megnézni, akkor meg is találja a XIII. kerületben, a Tom Lantos sétány öreg tölgyfája ihlette. Andrással pedig ennél a fánál jártunk a túrázó csapattal: https://www.dendromania.hu/index.php?old=fareszletezo&id=236&id2=4&megye=&telepules=G%F6d%F6ll%F5&nemzetseg=&fbclid=IwAR0GM8ZeIMDcU9w4tex0O55c-jBaxEXlAsygmH2mNajbtYVYs38LXvPmANo



4. A környezetvédelem nagyon fontos téma manapság, hiszen a bolygónk nincsen túl jó állapotban. Legyél egy kicsit ismét Bodza szócsöve! Ha Bodza valódi kislány lenne, mit mondana az olvasóinak, mit kérne tőlük?

Hogy hallgassatok Greta Thunbergre! Bodza egészen biztosan két copfot fonna magának, és ott csücsülne a Fridays for Future első soraiban. Azután elvonatozna a nagymamájával békát menteni Farmosra! 


5. Bodza és a nagyija egy fotópályázaton is részt vesznek a mesében. Ha te is jelentkezhettél volna a könyvbeli pályázatra, milyen madárról készítettél volna képet, és miért róla?

Vörösbegyről. Az egyik legkedvesebb madaram. Szépek a színei, kedves „arckifejezése” van a viszonylag nagy szemei miatt. Szeretem az énekét is. 


6. Bodza és a nagyija igazán határozott és belevaló. Nem hagyják lerázni, eltántorítani magukat a céljuktól. Számodra mi az a cél, ami miatt hajlandó lennél tűzön-vízen átkelni, ha kell?

A természetvédelem. Ezért elég sok mindenre képes vagyok. 


7. Tudod már, hogy milyen természetvédelmi téma kerül elő Bodza következő meséjében?

Igen, a folytatást már régebben megírtam, a szerkesztése is elkészült, jelenleg az illusztrálás folyik. A következő rész a Sas-hegyen játszódik majd, ami egy megdöbbentően szép, csizmatalpnyi természetvédelmi terület Budapest szívében. 


8. A vírushelyzet miatt sajnos mostanában nem valószínű, hogy dedikálni tudnád az olvasóid mesekönyveit. Addig is, míg vége lesz ennek az egésznek, van esetleg valami online terved, ami feldobhatja az olvasóid „szobafogságát”?

Igen, április 28-án 18 órától egy online biológiai konferencia előadója leszek, amit a Szupraindividuális Klub szervez. Az előadás elsősorban a szakmai közönségnek szól, de alapvetően nyitott, szívesen látunk érdeklődőket is. A többi előadó jobbára kutató biológus, a saját témájukról, békákról, farkasokról, hódokról és ilyesmikről mesélnek. Én a múzeumpedagógiai munkámat fogom bemutatni. Arról szeretnék beszélni, hogy mennyire fontos, hogy a kutatók és a környezeti nevelők, múzeumpedagógusok között párbeszéd, együttműködés legyen. A mostani munkahelyem, a Magyar Természettudományi Múzeum egy rendkívül pozitív példa erre.

Az interneten a Facebook-oldalamon is lehet követni, hogy mi mindent csinálok a „karantén” alatt: például egy mozgásérzékelős kamerával megfigyelem a kerti itatónál éjjel és nappal megforduló állatokat, a legjobban sikerült felvételeket közzéteszem a Facebookon. Sok mesémet a saját festményeim ihletik, mert egy kicsit tudok akvarellezni, a mostanában készülő képeimet is ki szoktam tenni, és ajánlom az illusztrátorom, Imelda Green online akvarellworkshopjait is! 


Én mindenképpen meg fogom nézni képeidet! Köszönöm szépen az interjút!



Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 


Nyereményjáték:

A könyvben központi szerepe van egy fának, nevezetesen a tölgynek. Aktuális nyereményjátékunkban további fafajták után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a fafajta nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

04. 08. Csak olvass!
04. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út (EXTRA)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz