~ Sárga könyves út ~

2020. augusztus 1., szombat

Salman Rushdie: Quichotte


Miért választottam ezt a könyvet?

Gimiben olvastam a Don Quijote című könyvet Cervantestől, és bár nem sokra emlékszem belőle, csak az alapsztori maradt meg, érdekelt, hogy vajon egy kortárs író hogyan ülteti át a mi korunkba és világunkba az ismert történetet.


Első gondolatok

Ahogy belekezdtem a könyvbe, azonnal érdekesnek találtam Quichotte karakterét, és azt, ahogyan a szerző felhasználta Cervantes történetét. Érdekelt, hogy mi fog ebből kisülni, hová lyukad majd ki a sztori, úgyhogy lelkesen vetettem bele magam az olvasásba.


Véleményem a történetről

A sztori egy idősödő férfiról szól, aki egy "agyi történés" miatt zavarosan gondolkozik és rossz a memóriája. A tévé világában él, mindenféle műsort, valóságshow-t ismer és néz, és egyfajta alternatív valóságként éli meg a képernyőn látottakat. Kiszúr magának egy híres színésznő-műsorvezetőt, Miss Salma R.-t, és azt gondolja, hogy a nő élete szerelme, és ha páncélos lovagként végighalad egyfajta spirituális úton, akkor végül elnyerheti a nő szerelmét.

Vagyis Quichotte egy bolond vénember, akiről olvasás közben végig nem lehet eldönteni, hogy az ártalmatlan fajtából való, vagy abból, aki végül megöli birtoklási vágyának tárgyát, amikor rájön, hogy nem szeretik őt viszont.

A történet egy kicsit meg van csavarva, ugyanis két különböző síkon halad párhuzamosan. Az egyik, ahogy fent is említettem Quichotte-é, a másik viszont Quichotte megalkotójáé, az íróé. Aki a könyv végét figyelembe véve, vagy egy kitalált karakter, akinek Salman Rushdie a bőrébe bújt mesélőként, vagy maximum részben testesíti meg Rushdie-t. Fogalmam sincs róla, melyik lehetőség az igaz, mivel semmit nem tudok Rushdie-ról mint íróról és mint emberről. Lehet, hogy a saját gyerekkorát, múltját és jelenét szőtte bele a regénybe, de az is, hogy egy teljesen fiktív írókaraktert alkotott meg.

A két sík időnként összeér. Egyfelől a könyvbeli író és Quichotte élete, múltja nagyon hasonló egymáshoz. Vannak apró eltérések, de az író mintha Quichotte karakterének megalkotásával akarná feldolgozni a saját életében megtörtént traumákat. Másfelől Quichotte a gondolataival és a vágyaival létrehoz magának egy saját gyereket (egy tinédzserfiút, akit Sanchónak hívnak), aki úgy érzi, az apja megteremtette őt, de Quichotte is valakinek csak a teremtménye (az íróé, aki valamiféle isten a saját regényének lapjain). A könyv végére pedig a két idősík teljesen egymásra talál egy meghökkentő csavarral.

Ez egy elvont történet, amit nem egyszerű értelmezni, de a feladat mégis szórakoztató. Vajon mi a valóság? Mit jelent igazi hús-vér embernek lenni? Lehet a semmiből valamit teremteni?

Aztán persze ott van a társadalomkritikai része is a regénynek. A televízió átmossa a befolyásolható emberek agyát. Sokan már nem is a valóságban élnek, hanem a tévéműsorok világában. Az, amin Quichotte keresztülmegy, a mi világunkra is nagyon jellemző. Az emberek úgy beszélgetnek valóságshow-szereplőkről, színészekről, mintha kedves ismerőseik lennének, pletykálnak róluk, aggódnak értük, velük örülnek. Miközben valójában semmit nem tudnak róluk úgy igazán. Quichotte is csak egy álomképbe szerelmes. Miss Salma R. egyáltalán nem olyan tökéletes, amilyennek ő elképzeli a tévében látottak alapján.

„Millió csatorna, és semmi sem tartja össze őket. Szemét is van, meg nagyszerű dolgok is, és ezek a valóságnak ugyanazon a szintjén élnek egymás mellett, mind a hitelességnek ugyanazt a légkörét árasztják. Hogyan kellene egy fiatalnak megkülönböztetnie őket? Hogyan válogasson? Minden műsor minden csatornán ugyanazt mondja: igaz történeten alapul. De ez sem igaz. Az igaz történet az, hogy nincs többé igaz történet. Nincs többé olyan igazság, amiben mindenki egyetért.”

Az idegengyűlölet sem marad ki a történetből. Az író és Quichotte is indiai származású, és mindketten megtapasztalhatják a könyvben, mit jelent "másnak" lenni olyanok szemében, akik nem viselik el a másságot.

Családon belüli molesztálás, testvérek elhidegülése, birtoklási mánia, a drogok káros hatásai, korrupció és az emberek elembertelenedése – ezek mind megjelennek a történetben. Annak ellenére, hogy ennyi fontos témát elővett az író, a regény nem tűnik túlzsúfoltnak vagy felszínesnek. Hol szimbolikusan, hol ténylegesen belemerülhetünk ezekbe a nehezen emészthető emberi és társadalmi problémákba, és sok új gondolattal is találkozhatunk, amikkel korábban talán más könyvekben nem.

Érdekes ellentmondás, hogy bár Quichotte személyisége eléggé zizzent, mégis nagyon reális. És így van ez a többi karakterrel is. Mindegyikük sérült lelkű valamilyen módon, de pont ettől lesznek emberiek. A könyv így már nem torz tükröt mutat az emberiségről és a világunkról, ahogyan azt hinni szeretnénk, hanem a valóságot mutatja meg nekünk. Hiszen a mi világunk és az emberek is elég zizzentek mostanság. A családok szétesnek, egyre több a családon belüli zaklatás, erőszak és tönkretett gyermeki lélek. Sokan nem tudják megkülönböztetni a valóságot a fantáziától, a tudományos tényeket az összeesküvés elméletektől. A férfiak azt hiszik, hogy a szerelem egyet jelent a birtoklással, ha kinéznek maguknak egy nőt, akkor úgy vélik, joguk is van hozzá. Terjed a "más" emberek elleni gyűlölet is, akár a pestis, és megmérgezi a lelkeket. Szóval igen, bár elsőre úgy tűnhet ez egy groteszk történet, ha mélyebben belegondolunk, rájövünk, hogy pontosan leképzi a mi groteszké vált világunkat.


Hogy tetszett a könyv?

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, de nagyon érdekes volt. Rengeteg gondolkoznivalót adott. Tele van olyan filozófiai, társadalmi témákkal, amelyek nagyon érdekelnek, és amelyet érdekes volt Rushdie tolmácsolásában látni.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik használni az agyukat, mert a szépirodalmi nyelvezet, a történet filozófiai mélységei megkívánják a komoly agymunkát.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. július 28., kedd

Rojik Tamás: Szárazság – Blogturné Extra (interjú)


Rojik Tamás Young Adult regényében a klímakatasztrófa már nem a távoli jövő, hanem a jelen. A szerencsések, mint történetünk főszereplői Budapest belső kerületeiben élvezhetik fiatalságukat, ám az újabb katasztrófa elszakítja őket egymástól. Vajon mit hoz számukra a jövő? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a Magyarországon játszódó disztópiáról, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek a Tilos az Á könyvek kiadó által felajánlott két nyereménypéldány egyikét!


1. A Szárazság című regényed egy Magyarországon játszódó disztópia. A magyar írók többsége inkább külföldre helyezi a történeteit, te miért döntöttél Magyarország mellett?


Amikor disztópiát, lehetséges jövőt esetleg alternatív valóságot ábrázoló könyvvel vagy filmmel találkozom, a történet egy pontján mindig elkalandozom: hogyan zajlana ez nálunk? Milyen hatással lenne az adott technológia vagy esemény a magyar emberek életére? Mi történne velem?

Egy amerikai disztópia Amerikában játszódik, és ez teljesen természetes. A szerző ott született, ott mozog otthonosan, az érdekli, a hazájában mi történne. Nekem ugyanilyen egyértelmű, hogy Magyarországról írjak.


2. Látszólag a fő bonyodalmat a vízhiány okozza, de a mélyben ezernyi más ijesztő társadalmi, politikai gondot is észrevehetünk. A regényt egyfajta „jóslatnak” szántad a világ számára, vagy inkább figyelmeztetés, hátha még változtathatunk?

Nem volt igazán jósló vagy figyelmeztető szándékom, amikor írtam. Az alapján építettem fel a történetet és a hátteret, amit a világ működéséről eddig tapasztaltam, és arra a rengeteg kérdésre kerestem a választ, ami a klímakatasztrófáról szóló cikkek kapcsán felmerült bennem.

A mélyben szinte mindig találni társadalmi, politikai problémát.

Abból indultam ki, hogy az emberek alapvető jellemvonásai évszázadok alatt sem, vagy csak alig változtak. Ugyanúgy jelen volt a hatalomvágy, az árulás, a félelem, de a szerelem, a családféltés vagy a jóság is. Valószerűtlennek tűnt, hogy harminc év múlva egészen mások jönnének szembe az utcán. Ebben szívesen élnék át pozitív változást, ha odaérünk!


3. Két igazán érdekes főszereplőt ismerhettem meg Dani és Anikó személyében. Dani magának való, egyedien kommunikál és egyedien látja a körülötte lévő világot is. Igazán jól kidolgozott karakter. Anikó pedig tökéletesen kiegészíti, és elfogadja, szereti őt olyannak, amilyen. Mesélnél nekünk arról, hogyan születtek meg a fejedben ők ketten?

Először azt tudtam, hogy képregényeket fog valaki rajzolni. Sok rövid történet volt a fejemben, ami inkább képekből állt, és szerettem volna őket valahogy átadni. Rajzolni viszont egyáltalán nem tudok.

Dani karaktere formálódott meg először, láttam őt magam előtt, ahogy alkot, és azonnal éreztem, hogy szüksége lesz egy társra. Olyan párost szerettem volna, akik jól kiegészítik egymást, és ez szimbolikusan a művészetükben is megjelenik.

Ezután már ketten rajzoltak a lelki szemeim előtt, csendben, teljes egyetértésben, de nyilván előbb-utóbb meg kellett szólalniuk.

Daniban az első pillanattól azt kedveltem, hogy magától értetődően jött. A hangja, a hiányos, de lényegre törő mondatai, a gesztusai. Olyan erővel jelent meg, hogy maga köré csavart mindent. A környezete a tolmácsává vált, még az elbeszélő is az ő stílusára rezonált.

Anikót olyan szereplőnek szántam, aki képes kompenzálni Dani sajátos hozzáállását a világhoz, ugyanakkor ő is kívülálló a többiekhez képest. Két egészen különböző személyiség jött így létre, izgalmas volt a kapcsolatuk dinamikáját alakítani, figyelni.


4. Ha a valóságban is kitörne egy ilyen vízhiány miatti pánikhelyzet, te hogyan reagálnád le? Mit tennél, mit éreznél?

A regény megírása előtt valószínűleg mást válaszoltam volna. Azóta viszont túl vagyunk egy világjárvány első szakaszán, aminek a körülményei kísérteties hasonlóságokat mutattak a leírtakkal. Azóta tudom, hogy valószínűleg én is félnék, minden lehetséges forrásból tájékozódni próbálnék, és annyi készletet igyekeznék felhalmozni, amivel a családomat biztonságban tudom.

Amikor a bevásárlóhelyek üres polcairól írtam télen, még nem gondoltam, hogy tavasszal átélem. Ebben remélem, nem lesz újra részünk!


5. A regényben előkerül az a gondolat, hogy az előző generáció is idealistaként kezdte, de aztán a hatalom és az irányítással járó felelősség, valamint talán a csalódottság is, megváltoztatta őket. Úgy gondolod, hogy minden idealistára ez vár? Vagy látsz reményt arra, hogy valakinek sikerülhet valódi pozitív változást hoznia a világunkba?

Abban, hogy valaki majd változást hoz, nem hiszek. Abban inkább, hogy kialakul az emberek túlnyomó többségében a változásra való igény, és esetleg egy ideálisnak vélt vezető mögé szívesen felsorakoznának.

A környezetvédelem azért is nehéz kérdés, mert a döntő részében mindenkinek, naponta tevékenyen részt kell venni. Nem elég vezetőt választani, aki a csapatával megold egy problémát. Az egyes embereknek tudatosan életmódot, szemléletet kell váltani ahhoz, hogy működhessen, és ez rengeteg áldozattal járhat, akár kényelmi, akár anyagi szinten.

Az nem baj, ha az ember fejében kialakul egy ideális világ, amivel összeméri a sajátját, csak arról nem szabad közben megfeledkezni, hogy a kettő között hosszabb-rövidebb, járhatóbb és járhatatlanabb utak vannak.

Rengeteg energiát emészthet el, ha valaki azon görcsöl, hogy valami a világában miért nem úgy működik, ahogyan az szerinte normális, elvárható lenne. Ha egy ideális képpel a fejében az ember csak azt listázza, mennyi negatív tapasztalat érte, könnyen csalódottá válhat, és megszűnhet benne a tenni akarás.


6. A történet mellékkarakterei is érdekesek. Zoli, Ali, Alex, Orsolya és Balázs. Akad köztük, aki a hatalmat szolgálja, olyan is, aki csalódott a világban és egyszerűen kivonult belőle. Van, aki hazudós, mégis jólelkű, és akad, aki a hazugságait rosszra használja fel. Melyikük személyiségével, életfelfogásával tudsz a leginkább azonosulni?

Minden karaktert úgy igyekszem megalkotni, hogy a tetteik mögött érthető, érezhető legyen a motiváció. És adok valami olyan tulajdonságot is nekik, ami miatt – legalább nekem – rokonszenvesek lehetnek.

Zolinak van egy álma, amihez mindenáron ragaszkodik, és ezt a kitartását becsülöm, igaz az árat, amit fizetett érte, nem vállalnám. Ali az egyik legéletrevalóbb karakter, különösen kedvelem, bár ez a fajta vagányság belőlem hiányzik. Alex a jég hátán is megél, ezt mégis úgy tudja alakítani, hogy közben másoknak is segít. Orsolyát és Balázst együtt érdemes kezelni, valaha kiváló szakemberek voltak, akik belerokkantak a valóságba, amikor kikerültek a tudomány védőburka alól. Összeköti őket a küzdés és az élni akarás. Volt egy pont az életükben, amikor egy esemény vagy döntés miatt változtatniuk kellett a megszokott rutinjaikon, és ehhez aztán jól alkalmazkodtak.

Az említett szereplőkkel teljes egészében nem tudnék azonosulni, de mindegyikükben kedvelek valamit, ami miatt jó volt a megformálásukon dolgozni.


7. A történet igazi realista lezárást kapott véleményem szerint. Mindig a realizmust képviseled magánemberként és íróként is?

Íróként minél többfélét szeretnék írni, akár témáját, akár megvalósítását tekintve. Eddig három meglehetősen különböző regény van mögöttem, de mindig szem előtt tartottam, hogy amit elképzeltem, azt el lehessen hinni.

Olvasni is azt szeretem, amibe teljesen bele tudom élni magam, és ebből az érzésből nem esem ki egy-egy hiteltelen részlet miatt. Amikor befejezek egy regényt, az egyik legfontosabb visszajelzést azok az előolvasóim adják, akik számára teljesen ismeretlen a szöveg. Ha nekik valami hihetetlen vagy nem világos, akkor ott újra le kell ülni, azt a részt át kell gondolni, helyre kell kalapálni, esetleg újra kell írni.

Magánemberként folyamatosan vizsgálom a saját határaimat, de nem az a célom, hogy azokon belül éljek. Sokkal inkább az, hogy ezeket a határokat kijjebb toljam, ameddig lehet, és fejlődjek, amiben tudok. Ez összhangban van az írói munkámmal is.


8. Mi az, ami a leginkább foglalkoztat vagy megijeszt az emberiség jövőjével kapcsolatban?

A legjobban a technológiai haladás érdekel. Tipikusan olyan felhasználó vagyok, aki nem nagyon érti, hogyan működik az eszköz, de nagyon tetszik, amit csinálni lehet vele. Figyelem az űrkutatás eredményeit is, jó lenne megélni, hogy egy kicsit felgyorsulnak benne az események.

Ami aggaszt, hogy a technológia nem csak az otthonainkban felhasználható eszközök terén fejlődik, a hadászat is elképesztő mértékben halad. Ennek a versenynek például nem szeretném látni az eredményét.

Másfelől a hétköznapi életben tartok a személytelenedéstől. Sokan már most az ismerőseink zömével főleg elektronikus kapcsolatot tartunk, és egyre inkább azt érzem, hogy a személyes találkozás gesztusait, energiáit, apró mozdulatait még a videóbeszélgetés sem képes helyettesíteni.


9. Készülőben van a következő regényed? Ha igen, megtudhatunk róla valamit?

Van a fejemben több ötlet is, készülnek a jegyzetek, de hogy mikor lesz belőle valami, és az miről fog szólni, arról félig kabalából, félig pedig, mert még teljesen átalakulhat, nem merek többet mondani.

A Szárazság ötletéről például az első emlékeim 2017 novemberére vezetnek vissza, akkor az előző könyvem bemutatóján egy hasonló kérdésre azt válaszoltam, hogy nagyon szeretnék írni egy sci-fit. Voltak már elképzeléseim, de egészen más kerekedett belőle, mint amit akkor elgondoltam.


10. Az olvasók mikor és hol dedikáltathatják veled legközelebb a saját Szárazság-példányukat?

Egyelőre sajnos nem tudok biztosat mondani, az ember egy hétre előre is alig mer programot tervezni. Az őszi könyvhét lehetősége biztatónak tűnik, de ha lesz dedikálás vagy közönségtalálkozó, arról biztosan lesz információ Facebookon a Pagony Kiadó vagy a Tilos az Á Könyvek oldalán és a saját írói oldalamon.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT


Nyereményjáték:

Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Feladat a játékhoz:

"A klíma változását egyik legérzékenyebben jelző indikátor a ______ változása. A ______ mérete az olvadás illetve a friss hó közötti egyensúly eredményeként jön létre, és mint ilyen alkalmas lehet a változás követésére és jelzésére." (Mi a hiányzó szó?)


Állomáslista:

[Blogturné Klub]

07. 13. Könyvvilág

07. 15. Kelly és Lupi olvas

07. 17. Sorok között

07. 19. Hagyjatok! Olvasok!

07. 21. Veronika's Reader Feeder

07. 23. Könyv és más

07. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2020. július 25., szombat

Rojik Tamás: Szárazság – Blogturné


Rojik Tamás Young Adult regényében a klímakatasztrófa már nem a távoli jövő, hanem a jelen. A szerencsések, mint történetünk főszereplői Budapest belső kerületeiben élvezhetik fiatalságukat, ám az újabb katasztrófa elszakítja őket egymástól. Vajon mit hoz számukra a jövő? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a Magyarországon játszódó disztópiáról, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek a Tilos az Á könyvek kiadó által felajánlott két nyereménypéldány egyikét!


Miért választottam ezt a könyvet?


Mint tudjátok, odavagyok a disztópiákért. Lehet, hogy perverzség, de valamiért szórakoztat látni, hogy hányféle módon jöhet el a világvége. Ezen kívül tanulságosnak is tartom az ilyen történeteket, mert tippeket kaphatunk azzal kapcsolatban, hogy a különböző vészhelyzetekben hogyan kerülhetünk a túlélők közé.


Első gondolatok

Azok a legjobb disztópiák, amikről valóban el tudom hinni, hogy a valóságban is alakulhatnának úgy a dolgok, ahogyan az adott könyvben. A Szárazság sztorija ilyen. Nem csak azért, mert Magyarországon, magyar szereplőkkel játszódik a történet, és az ismerős környezet miatt valószerűbbnek éreztem mindent olvasás közben. Azért is, mert valóban bármikor bekövetkezhet egy globális vízhiány. Az emberek általi környezetszennyezés és a klímakatasztrófa következtében végül eljuthatunk odáig, hogy nemcsak az elmaradott, harmadik országbeli helyeken lesz nehéz vízhez jutni, hanem a modern világban is.

Az ember annyira megszokta, hogy csak megnyitja a csapot, és máris ihat, hogy elképzelhetetlennek tűnik egy olyan világ, amelyben ez nem így működik, pedig nem vagyunk messze tőle. Csak az elmúlt két hétben több olyan cikket is olvastam, amelyek arról szóltak, hogy adott kisvárosokban vízhiány van, így korlátozásokat kellett bevezetniük (nem lehet locsolásra, autómosásra és más nem létfontosságú dolgokra használni a vizet). Azokat a cikkeket nem is említem, amelyek arról szólnak, hogy a Balaton és más vizeink milyen állapotban vannak (pl. kékalgák túlzott elszaporodása). Szóval a Szárazság sztorijáról bármikor készséggel elhiszem, hogy megvalósulhatna a mi valóságunkban is.


Véleményem a könyvről

Rojik Tamás azon magyar írók közé tartozik, akiktől bármikor bármit szívesen fogok olvasni ezután. Egyfelől, mert élvezetes, amit írnak, másfelől, mert én magam is tanulhatok tőlük íróként. Nagyon rövid idő alatt sikerült elolvasnom a Szárazságot, mert egyszerűen képtelen voltam letenni. Amikor pedig mégis muszáj volt, akkor alig vártam, hogy újra kézbe vehessem és folytathassam az olvasást.

A történet a 2050-es években játszódik Magyarországon. A főszereplő egy Dani nevű fiú, aki elég izgalmas karakter. Az agya teljesen máshogy jár, mint az átlagembereké, talán valamiféle autizmusra hasonlító betegsége is lehet, de ez nincs szó szerint kimondva a könyvben. Dani beszédmódja is különleges és egyedi. Címszavakban beszél, nem rizsázik, csak a lényeget mondja. És csak akkor szólal meg, ha valóban van mit mondania. Egy osztálytársa, Anikó áll hozzá a legközelebb, akivel közösen készítenek egy képregényt. A kapcsolatuk is nagyon egyedi. Anikó elfogadja Danit olyannak, amilyen, és közben pozitív hatással van a fiúra mind művészi, mind emberi szempontból.

A gondok akkor kezdődnek, amikor Dani szüleinek megsúgja Dani beépített ügynökként dolgozó nagybátyja, hogy baj lesz hamarosan, készüljenek fel. Ugyanis vízhiány lép fel az egész országban, aminek zavargások és egyéb zűrök lesznek a következményei. A baj be is következik, Anikónak pedig nyoma vész. Dani az, aki útra indul, hogy megkeresse a lányt.

Dani Budapestről indul el Anikóért Pécsre, közben áthalad Dunaújvároson is. Mivel Pécsett lakom, Dunaújváros pedig a munkám miatt ismerős számomra, ezért klassz érzés volt az ismerős helyekről olvasni. Ettől még inkább úgy éreztem, hogy a könyvbeli dolgok közel állnak a valósághoz.

Dani útja nagyon veszélyes, de egyben izgalmas is. Több érdekes karakterrel is megismerkedik útközben, akiknek köszönhetően mi, olvasók is tanulhatunk néhány dolgot. Talpraesettséget, segítőkészséget, emberséget. Azt, hogy néha a hazugság álarca mögött csak szeretetvágy lakozik, és hogy a család nem feltétlenül azt jelenti, hogy valakivel azonosak a génjeid, hanem azt, hogy a veszélyben számíthatsz rá.

A történet, bár ifjúsági disztópiaként van kategorizálva, jóval összetettebb, mint az ilyen kategóriában lévő könyvek többsége. A kalandos és szerelmi szál mögött ott van egy nagyon jól kidolgozott és végletekig realista politikai szál. A karakterek döntéseket hoznak, de ezek nem önfeláldozó hősök döntései, hanem hús-vér, esendő embereké. Olyanoké, akik talán meghalnának azokért az emberekért, akiket szeretnek, de elvont ideákért már nem feltétlenül. És szerintem ez így mutat valós képet rólunk. Mert valljuk be, kevés hős van közöttünk. A szánkat tudjuk jártatni, dühösen posztolgatunk a Facebookon, de tényleges cselekedetre és önfeláldozásra valami felsőbb jóért csak egy-két ember képes. Szóval igen, ez a regény végletekig realista. És mégsem elkeserítő vagy depressziós. Inkább megmutatja azt, hogy egy átlagember hogyan találhat boldogságot egy cseppet sem ideálisan működő világban. Nekem bejött ez a fajta új és valósághű ábrázolásmód, mert nem hős átlagemberként képes voltam átérezni és megérteni.

A történet lezárása is ezt a végletes, de nem depresszív realizmust tükrözi. Sikerült meglepni azzal, ahogyan zárult a regény, de örültem, hogy az író elég bátor volt meglépni ezt.

Nagyon érdekes volt Dani és Anikó képregénye is, amely történet volt a történetben. Ezen kívül élvezettel olvastam az alkotási folyamatról. Arról, hogy mennyire élvezik az ötletelést, milyen jól kiegészítik egymást alkotás közben, mennyire megviseli őket, ha kritikát kapnak, és örülnek, ha valaki tehetségesnek találja őket.

Hozzáteszem a szerelmi szál is különbözik az egyéb ifjúsági történetekben megszokottaktól. Ugyanis abban is elsősorban a realizmus diktál. Ami Dani és Anikó között történik az egy romantikus regényekhez szokott olvasónak nem tűnhet valami romantikusnak. A két fiatal kicsit béna, nehezen fejezik ki az érzéseiket (főképp Dani), ők maguk sem tudják, mit akarnak valójában. Nincsenek nagy teátrális vallomásaik és jeleneteik, mégis érezni a köteléket közöttük. Amely sokkal valószerűbb, hihetőbb, mint egy túlidealizált romantikus regényben. Nekem ez a fajta "romantika" sokkal jobban tetszik, mint a nyálas, elepedős, rózsaszín felhős fajta. Mert az ilyen kapcsolatok, ami Dani és Anikó között is van, hihetőbbek, kézzelfoghatóbbak, emberibbek. Hiszen, ha körülnézek a világban, több botladozó, bénácska szerelmest látok magam körül, mint tökéletes hősszerelmest.

Hogy tetszett a könyv?

Újabb magyar író került fel a példaképeim listájára, és biztos, hogy mást is fogok olvasni még tőle. A történet izgalmas, realista, összetett, a karakterek egyediek és jól kidolgozottak.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik bírják, ha tükröt tart eléjük egy regény, és nem azzal simogatja a buksinkat, hogy hősök vagyunk, tökéletesek, bátrak, hanem megmutatja a valódi esendő arcunkat. Ez lehet, hogy fájni fog, de sok mindenre rádöbbenti az embert.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT


Nyereményjáték:

Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)


Feladat a játékhoz:

"A hőmérséklet globális növekedése környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához vezet." (Igaz vagy Hamis?)


Állomáslista:

[Blogturné Klub]

07. 13. Könyvvilág

07. 15. Kelly és Lupi olvas

07. 17. Sorok között

07. 19. Hagyjatok! Olvasok!

07. 21. Veronika's Reader Feeder

07. 23. Könyv és más

07. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz


2020. július 23., csütörtök

Lana Millan: Raziel 2. – Egy angyal a szerelem küszöbén


Miért választottam ezt a könyvet?

Az első résznek olyan függővége lett, hogy kérdés sem volt, érdekel-e a folytatás. Kíváncsi voltam, mi lesz Beladerrel, sikerül-e Razieléknek megmenteni az emberiséget, és milyen kalandokban lesz még részük.


Első gondolatok

Nos, a történet elején úgy tűnt, beindul a főcselekményszál, ami lényegében az előző könyvnek csak a legvégén kezdett el jobban kibontakozni. Ennek örültem, mert bár az első könyv is izgalmas volt a kitérőkkel együtt, mégiscsak a főszál az, ami igazán érdekelt.


Véleményem a történetről

Raziel és Belader egy alkunak köszönhetően folytathatja a küldetését. Fel kell kutatniuk azokat az embereket, akik segíthetnek nekik megakadályozni az emberiség kihalását egy vírus által. Ez a második könyv erről a felkutatásról szól lényegében. A kutatást könnyíti, hogy Razielt rehabilitálják az égiek, és visszakapja néhány angyaltulajdonságát. Nehezíti, hogy Belader kedve nem túl rózsás azóta, hogy az első könyv végén meghalt.

Ez a második rész egyfelől most már tényleg a főszálra koncentrál, másfelől tekinthető valamiféle összekötő kötetnek az első és a harmadik könyv között. Hiszen itt még nincsen szó a vírusról, nem kezdődik meg a tényleges harc az emberiség megmentése érdekében. Egyszerűen csak "sereget" toboroznak, olyan embereket, akik valahogyan segíthetnek megállítani a kihalásunkat.

Mivel a valóságban is küzdünk most egy világjárvánnyal, ezért vártam, hogy talán a könyvbeli vírusról kiderül, hogy valójában a Covid–19, és ezáltal a valóság bevonódik a történetbe, de egyelőre nem találtam erre utalást (bár a 3. részben még lehet). Ennek ellenére mégis reflektál a világunkban történő dolgokra a történet. Könnyű átérezni azt, hogy egy ilyen vírus okozhatja esetleg a civilizációnk, talán az egész emberiség vesztét.

Az is egy érdekes kérdés, hogy megérdemlünk-e egy ilyen szintű büntetést az emberiség bűneiért. Van még remény számunkra, ahogyan Raziel és a segítői gondolják? Vagy olyan szinten gonoszak vagyunk, hogy csak a teljes kipusztításunkkal lehet megmenteni tőlünk a bolygót, mint ahogy Mihály arkangyal véli?

Néha én magam is elbizonytalanodom, mert az emberiség borzalmas dolgokat tett és tesz, és bár az egyes emberek tanulnak, a tömegek nem, főképp azok nem, akiknek elég hatalmuk lenne valódi változást hozni. Mi vagyunk talán az egyetlen faj a világon, amely képes lenne kiirtani saját magát teljesen, a többi faj nem önpusztító, őket is mi irtjuk ki. Szóval valahol mélyen megértem, hogy mennyire károsak vagyunk. Olyanok vagyunk a bolygónak, mint nekünk a kártevő rovarok, akikkel nem tehetünk mást, mint elővesszük az irtószert. De azért mégiscsak ember vagyok, szeretem a saját fajomat, látom magam körül a jó embereket, a gyerekeket, akik nem érdemlik meg, hogy bajuk essen. Érdekes morális kérdések ezek, amiken olvasás közben el lehet gondolkozni.

„– Egy vírus?? Tényleg ez lenne Mihály nagy terve? – álmélkodik Vicky. – Azt hittem, a pestis után mással próbálkozik majd. Az ember nagyon könnyen alkalmazkodik, lehet, hogy a betegség megtizedeli őket, de ezt is, mint az összes többit, túl fogják élni. Kizártnak tartom, hogy Mihály terve sikerüljön.

– Lehet, hogy igazad van, de mi van, ha ez egyszer tévedsz? Az utóbbi években nagyot fordult a világ, minden felgyorsult. A XIV. században közel kétmillió ember halt meg a pestis miatt, pedig akkor még csak hajóval, lovas kocsival vagy gyalog közlekedtek. Képzelj el egy hasonlót most! A betegség akár néhány nap alatt elterjedhet az egész bolygón! – győzködöm Vickyt.”


A történet nemcsak izgalmas, hanem megkapjuk benne az első könyvből már jól ismert humort is. Raziel gondolatai, a Beladerrel vívott szócsatái, az egyik harcban segítő, alkesz karakter groteszken vicces személyisége mind-mind olyasmi, ami szórakoztatja az olvasót.

A könyv vége megint csak hasonló az első részéhez: totális függővég. Amikor épp beindulnának az izgi események, egyszer csak elfogynak az oldalak. Ez jó trükk ahhoz, hogy az olvasó alig várja a következő rész megjelenését.


Hogy tetszett a könyv?

Igazán szórakoztató volt, egy hajszállal talán jobban is tetszett, mint az első rész.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy könnyed, humoros, izgalmas fantasyt olvasni.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz