2020. augusztus 1., szombat
Salman Rushdie: Quichotte
2020. július 28., kedd
Rojik Tamás: Szárazság – Blogturné Extra (interjú)
Amikor disztópiát, lehetséges jövőt esetleg alternatív valóságot ábrázoló könyvvel vagy filmmel találkozom, a történet egy pontján mindig elkalandozom: hogyan zajlana ez nálunk? Milyen hatással lenne az adott technológia vagy esemény a magyar emberek életére? Mi történne velem?
Egy amerikai disztópia Amerikában játszódik, és ez teljesen természetes. A szerző ott született, ott mozog otthonosan, az érdekli, a hazájában mi történne. Nekem ugyanilyen egyértelmű, hogy Magyarországról írjak.
2. Látszólag a fő bonyodalmat a vízhiány okozza, de a mélyben ezernyi más ijesztő társadalmi, politikai gondot is észrevehetünk. A regényt egyfajta „jóslatnak” szántad a világ számára, vagy inkább figyelmeztetés, hátha még változtathatunk?
Nem volt igazán jósló vagy figyelmeztető szándékom, amikor írtam. Az alapján építettem fel a történetet és a hátteret, amit a világ működéséről eddig tapasztaltam, és arra a rengeteg kérdésre kerestem a választ, ami a klímakatasztrófáról szóló cikkek kapcsán felmerült bennem.
A mélyben szinte mindig találni társadalmi, politikai problémát.
Abból indultam ki, hogy az emberek alapvető jellemvonásai évszázadok alatt sem, vagy csak alig változtak. Ugyanúgy jelen volt a hatalomvágy, az árulás, a félelem, de a szerelem, a családféltés vagy a jóság is. Valószerűtlennek tűnt, hogy harminc év múlva egészen mások jönnének szembe az utcán. Ebben szívesen élnék át pozitív változást, ha odaérünk!
3. Két igazán érdekes főszereplőt ismerhettem meg Dani és Anikó személyében. Dani magának való, egyedien kommunikál és egyedien látja a körülötte lévő világot is. Igazán jól kidolgozott karakter. Anikó pedig tökéletesen kiegészíti, és elfogadja, szereti őt olyannak, amilyen. Mesélnél nekünk arról, hogyan születtek meg a fejedben ők ketten?
Először azt tudtam, hogy képregényeket fog valaki rajzolni. Sok rövid történet volt a fejemben, ami inkább képekből állt, és szerettem volna őket valahogy átadni. Rajzolni viszont egyáltalán nem tudok.
Dani karaktere formálódott meg először, láttam őt magam előtt, ahogy alkot, és azonnal éreztem, hogy szüksége lesz egy társra. Olyan párost szerettem volna, akik jól kiegészítik egymást, és ez szimbolikusan a művészetükben is megjelenik.
Ezután már ketten rajzoltak a lelki szemeim előtt, csendben, teljes egyetértésben, de nyilván előbb-utóbb meg kellett szólalniuk.
Daniban az első pillanattól azt kedveltem, hogy magától értetődően jött. A hangja, a hiányos, de lényegre törő mondatai, a gesztusai. Olyan erővel jelent meg, hogy maga köré csavart mindent. A környezete a tolmácsává vált, még az elbeszélő is az ő stílusára rezonált.
Anikót olyan szereplőnek szántam, aki képes kompenzálni Dani sajátos hozzáállását a világhoz, ugyanakkor ő is kívülálló a többiekhez képest. Két egészen különböző személyiség jött így létre, izgalmas volt a kapcsolatuk dinamikáját alakítani, figyelni.
4. Ha a valóságban is kitörne egy ilyen vízhiány miatti pánikhelyzet, te hogyan reagálnád le? Mit tennél, mit éreznél?
A regény megírása előtt valószínűleg mást válaszoltam volna. Azóta viszont túl vagyunk egy világjárvány első szakaszán, aminek a körülményei kísérteties hasonlóságokat mutattak a leírtakkal. Azóta tudom, hogy valószínűleg én is félnék, minden lehetséges forrásból tájékozódni próbálnék, és annyi készletet igyekeznék felhalmozni, amivel a családomat biztonságban tudom.
Amikor a bevásárlóhelyek üres polcairól írtam télen, még nem gondoltam, hogy tavasszal átélem. Ebben remélem, nem lesz újra részünk!
5. A regényben előkerül az a gondolat, hogy az előző generáció is idealistaként kezdte, de aztán a hatalom és az irányítással járó felelősség, valamint talán a csalódottság is, megváltoztatta őket. Úgy gondolod, hogy minden idealistára ez vár? Vagy látsz reményt arra, hogy valakinek sikerülhet valódi pozitív változást hoznia a világunkba?
Abban, hogy valaki majd változást hoz, nem hiszek. Abban inkább, hogy kialakul az emberek túlnyomó többségében a változásra való igény, és esetleg egy ideálisnak vélt vezető mögé szívesen felsorakoznának.
A környezetvédelem azért is nehéz kérdés, mert a döntő részében mindenkinek, naponta tevékenyen részt kell venni. Nem elég vezetőt választani, aki a csapatával megold egy problémát. Az egyes embereknek tudatosan életmódot, szemléletet kell váltani ahhoz, hogy működhessen, és ez rengeteg áldozattal járhat, akár kényelmi, akár anyagi szinten.
Az nem baj, ha az ember fejében kialakul egy ideális világ, amivel összeméri a sajátját, csak arról nem szabad közben megfeledkezni, hogy a kettő között hosszabb-rövidebb, járhatóbb és járhatatlanabb utak vannak.
Rengeteg energiát emészthet el, ha valaki azon görcsöl, hogy valami a világában miért nem úgy működik, ahogyan az szerinte normális, elvárható lenne. Ha egy ideális képpel a fejében az ember csak azt listázza, mennyi negatív tapasztalat érte, könnyen csalódottá válhat, és megszűnhet benne a tenni akarás.
6. A történet mellékkarakterei is érdekesek. Zoli, Ali, Alex, Orsolya és Balázs. Akad köztük, aki a hatalmat szolgálja, olyan is, aki csalódott a világban és egyszerűen kivonult belőle. Van, aki hazudós, mégis jólelkű, és akad, aki a hazugságait rosszra használja fel. Melyikük személyiségével, életfelfogásával tudsz a leginkább azonosulni?
Minden karaktert úgy igyekszem megalkotni, hogy a tetteik mögött érthető, érezhető legyen a motiváció. És adok valami olyan tulajdonságot is nekik, ami miatt – legalább nekem – rokonszenvesek lehetnek.
Zolinak van egy álma, amihez mindenáron ragaszkodik, és ezt a kitartását becsülöm, igaz az árat, amit fizetett érte, nem vállalnám. Ali az egyik legéletrevalóbb karakter, különösen kedvelem, bár ez a fajta vagányság belőlem hiányzik. Alex a jég hátán is megél, ezt mégis úgy tudja alakítani, hogy közben másoknak is segít. Orsolyát és Balázst együtt érdemes kezelni, valaha kiváló szakemberek voltak, akik belerokkantak a valóságba, amikor kikerültek a tudomány védőburka alól. Összeköti őket a küzdés és az élni akarás. Volt egy pont az életükben, amikor egy esemény vagy döntés miatt változtatniuk kellett a megszokott rutinjaikon, és ehhez aztán jól alkalmazkodtak.
Az említett szereplőkkel teljes egészében nem tudnék azonosulni, de mindegyikükben kedvelek valamit, ami miatt jó volt a megformálásukon dolgozni.
7. A történet igazi realista lezárást kapott véleményem szerint. Mindig a realizmust képviseled magánemberként és íróként is?
Íróként minél többfélét szeretnék írni, akár témáját, akár megvalósítását tekintve. Eddig három meglehetősen különböző regény van mögöttem, de mindig szem előtt tartottam, hogy amit elképzeltem, azt el lehessen hinni.
Olvasni is azt szeretem, amibe teljesen bele tudom élni magam, és ebből az érzésből nem esem ki egy-egy hiteltelen részlet miatt. Amikor befejezek egy regényt, az egyik legfontosabb visszajelzést azok az előolvasóim adják, akik számára teljesen ismeretlen a szöveg. Ha nekik valami hihetetlen vagy nem világos, akkor ott újra le kell ülni, azt a részt át kell gondolni, helyre kell kalapálni, esetleg újra kell írni.
Magánemberként folyamatosan vizsgálom a saját határaimat, de nem az a célom, hogy azokon belül éljek. Sokkal inkább az, hogy ezeket a határokat kijjebb toljam, ameddig lehet, és fejlődjek, amiben tudok. Ez összhangban van az írói munkámmal is.
8. Mi az, ami a leginkább foglalkoztat vagy megijeszt az emberiség jövőjével kapcsolatban?
A legjobban a technológiai haladás érdekel. Tipikusan olyan felhasználó vagyok, aki nem nagyon érti, hogyan működik az eszköz, de nagyon tetszik, amit csinálni lehet vele. Figyelem az űrkutatás eredményeit is, jó lenne megélni, hogy egy kicsit felgyorsulnak benne az események.
Ami aggaszt, hogy a technológia nem csak az otthonainkban felhasználható eszközök terén fejlődik, a hadászat is elképesztő mértékben halad. Ennek a versenynek például nem szeretném látni az eredményét.
Másfelől a hétköznapi életben tartok a személytelenedéstől. Sokan már most az ismerőseink zömével főleg elektronikus kapcsolatot tartunk, és egyre inkább azt érzem, hogy a személyes találkozás gesztusait, energiáit, apró mozdulatait még a videóbeszélgetés sem képes helyettesíteni.
9. Készülőben van a következő regényed? Ha igen, megtudhatunk róla valamit?
Van a fejemben több ötlet is, készülnek a jegyzetek, de hogy mikor lesz belőle valami, és az miről fog szólni, arról félig kabalából, félig pedig, mert még teljesen átalakulhat, nem merek többet mondani.
A Szárazság ötletéről például az első emlékeim 2017 novemberére vezetnek vissza, akkor az előző könyvem bemutatóján egy hasonló kérdésre azt válaszoltam, hogy nagyon szeretnék írni egy sci-fit. Voltak már elképzeléseim, de egészen más kerekedett belőle, mint amit akkor elgondoltam.
10. Az olvasók mikor és hol dedikáltathatják veled legközelebb a saját Szárazság-példányukat?
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
Feladat a játékhoz:
"A klíma változását egyik legérzékenyebben jelző indikátor a ______ változása. A ______ mérete az olvadás illetve a friss hó közötti egyensúly eredményeként jön létre, és mint ilyen alkalmas lehet a változás követésére és jelzésére." (Mi a hiányzó szó?)
07. 13. Könyvvilág
07. 15. Kelly és Lupi olvas
07. 17. Sorok között
07. 19. Hagyjatok! Olvasok!
07. 21. Veronika's Reader Feeder
07. 23. Könyv és más
07. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
2020. július 25., szombat
Rojik Tamás: Szárazság – Blogturné
Mint tudjátok, odavagyok a disztópiákért. Lehet, hogy perverzség, de valamiért szórakoztat látni, hogy hányféle módon jöhet el a világvége. Ezen kívül tanulságosnak is tartom az ilyen történeteket, mert tippeket kaphatunk azzal kapcsolatban, hogy a különböző vészhelyzetekben hogyan kerülhetünk a túlélők közé.
Első gondolatok
Azok a legjobb disztópiák, amikről valóban el tudom hinni, hogy a valóságban is alakulhatnának úgy a dolgok, ahogyan az adott könyvben. A Szárazság sztorija ilyen. Nem csak azért, mert Magyarországon, magyar szereplőkkel játszódik a történet, és az ismerős környezet miatt valószerűbbnek éreztem mindent olvasás közben. Azért is, mert valóban bármikor bekövetkezhet egy globális vízhiány. Az emberek általi környezetszennyezés és a klímakatasztrófa következtében végül eljuthatunk odáig, hogy nemcsak az elmaradott, harmadik országbeli helyeken lesz nehéz vízhez jutni, hanem a modern világban is.
Az ember annyira megszokta, hogy csak megnyitja a csapot, és máris ihat, hogy elképzelhetetlennek tűnik egy olyan világ, amelyben ez nem így működik, pedig nem vagyunk messze tőle. Csak az elmúlt két hétben több olyan cikket is olvastam, amelyek arról szóltak, hogy adott kisvárosokban vízhiány van, így korlátozásokat kellett bevezetniük (nem lehet locsolásra, autómosásra és más nem létfontosságú dolgokra használni a vizet). Azokat a cikkeket nem is említem, amelyek arról szólnak, hogy a Balaton és más vizeink milyen állapotban vannak (pl. kékalgák túlzott elszaporodása). Szóval a Szárazság sztorijáról bármikor készséggel elhiszem, hogy megvalósulhatna a mi valóságunkban is.
Véleményem a könyvről
Rojik Tamás azon magyar írók közé tartozik, akiktől bármikor bármit szívesen fogok olvasni ezután. Egyfelől, mert élvezetes, amit írnak, másfelől, mert én magam is tanulhatok tőlük íróként. Nagyon rövid idő alatt sikerült elolvasnom a Szárazságot, mert egyszerűen képtelen voltam letenni. Amikor pedig mégis muszáj volt, akkor alig vártam, hogy újra kézbe vehessem és folytathassam az olvasást.
A történet a 2050-es években játszódik Magyarországon. A főszereplő egy Dani nevű fiú, aki elég izgalmas karakter. Az agya teljesen máshogy jár, mint az átlagembereké, talán valamiféle autizmusra hasonlító betegsége is lehet, de ez nincs szó szerint kimondva a könyvben. Dani beszédmódja is különleges és egyedi. Címszavakban beszél, nem rizsázik, csak a lényeget mondja. És csak akkor szólal meg, ha valóban van mit mondania. Egy osztálytársa, Anikó áll hozzá a legközelebb, akivel közösen készítenek egy képregényt. A kapcsolatuk is nagyon egyedi. Anikó elfogadja Danit olyannak, amilyen, és közben pozitív hatással van a fiúra mind művészi, mind emberi szempontból.
A gondok akkor kezdődnek, amikor Dani szüleinek megsúgja Dani beépített ügynökként dolgozó nagybátyja, hogy baj lesz hamarosan, készüljenek fel. Ugyanis vízhiány lép fel az egész országban, aminek zavargások és egyéb zűrök lesznek a következményei. A baj be is következik, Anikónak pedig nyoma vész. Dani az, aki útra indul, hogy megkeresse a lányt.
Dani Budapestről indul el Anikóért Pécsre, közben áthalad Dunaújvároson is. Mivel Pécsett lakom, Dunaújváros pedig a munkám miatt ismerős számomra, ezért klassz érzés volt az ismerős helyekről olvasni. Ettől még inkább úgy éreztem, hogy a könyvbeli dolgok közel állnak a valósághoz.
Dani útja nagyon veszélyes, de egyben izgalmas is. Több érdekes karakterrel is megismerkedik útközben, akiknek köszönhetően mi, olvasók is tanulhatunk néhány dolgot. Talpraesettséget, segítőkészséget, emberséget. Azt, hogy néha a hazugság álarca mögött csak szeretetvágy lakozik, és hogy a család nem feltétlenül azt jelenti, hogy valakivel azonosak a génjeid, hanem azt, hogy a veszélyben számíthatsz rá.
A történet, bár ifjúsági disztópiaként van kategorizálva, jóval összetettebb, mint az ilyen kategóriában lévő könyvek többsége. A kalandos és szerelmi szál mögött ott van egy nagyon jól kidolgozott és végletekig realista politikai szál. A karakterek döntéseket hoznak, de ezek nem önfeláldozó hősök döntései, hanem hús-vér, esendő embereké. Olyanoké, akik talán meghalnának azokért az emberekért, akiket szeretnek, de elvont ideákért már nem feltétlenül. És szerintem ez így mutat valós képet rólunk. Mert valljuk be, kevés hős van közöttünk. A szánkat tudjuk jártatni, dühösen posztolgatunk a Facebookon, de tényleges cselekedetre és önfeláldozásra valami felsőbb jóért csak egy-két ember képes. Szóval igen, ez a regény végletekig realista. És mégsem elkeserítő vagy depressziós. Inkább megmutatja azt, hogy egy átlagember hogyan találhat boldogságot egy cseppet sem ideálisan működő világban. Nekem bejött ez a fajta új és valósághű ábrázolásmód, mert nem hős átlagemberként képes voltam átérezni és megérteni.
A történet lezárása is ezt a végletes, de nem depresszív realizmust tükrözi. Sikerült meglepni azzal, ahogyan zárult a regény, de örültem, hogy az író elég bátor volt meglépni ezt.
Nagyon érdekes volt Dani és Anikó képregénye is, amely történet volt a történetben. Ezen kívül élvezettel olvastam az alkotási folyamatról. Arról, hogy mennyire élvezik az ötletelést, milyen jól kiegészítik egymást alkotás közben, mennyire megviseli őket, ha kritikát kapnak, és örülnek, ha valaki tehetségesnek találja őket.
Hogy tetszett a könyv?
Újabb magyar író került fel a példaképeim listájára, és biztos, hogy mást is fogok olvasni még tőle. A történet izgalmas, realista, összetett, a karakterek egyediek és jól kidolgozottak.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik bírják, ha tükröt tart eléjük egy regény, és nem azzal simogatja a buksinkat, hogy hősök vagyunk, tökéletesek, bátrak, hanem megmutatja a valódi esendő arcunkat. Ez lehet, hogy fájni fog, de sok mindenre rádöbbenti az embert.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
Feladat a játékhoz:
"A hőmérséklet globális növekedése környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához vezet." (Igaz vagy Hamis?)
07. 13. Könyvvilág
07. 15. Kelly és Lupi olvas
07. 17. Sorok között
07. 19. Hagyjatok! Olvasok!
07. 21. Veronika's Reader Feeder
07. 23. Könyv és más
07. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
2020. július 23., csütörtök
Lana Millan: Raziel 2. – Egy angyal a szerelem küszöbén
Első gondolatok
Véleményem a történetről
Raziel és Belader egy alkunak köszönhetően folytathatja a küldetését. Fel kell kutatniuk azokat az embereket, akik segíthetnek nekik megakadályozni az emberiség kihalását egy vírus által. Ez a második könyv erről a felkutatásról szól lényegében. A kutatást könnyíti, hogy Razielt rehabilitálják az égiek, és visszakapja néhány angyaltulajdonságát. Nehezíti, hogy Belader kedve nem túl rózsás azóta, hogy az első könyv végén meghalt.
Ez a második rész egyfelől most már tényleg a főszálra koncentrál, másfelől tekinthető valamiféle összekötő kötetnek az első és a harmadik könyv között. Hiszen itt még nincsen szó a vírusról, nem kezdődik meg a tényleges harc az emberiség megmentése érdekében. Egyszerűen csak "sereget" toboroznak, olyan embereket, akik valahogyan segíthetnek megállítani a kihalásunkat.
Mivel a valóságban is küzdünk most egy világjárvánnyal, ezért vártam, hogy talán a könyvbeli vírusról kiderül, hogy valójában a Covid–19, és ezáltal a valóság bevonódik a történetbe, de egyelőre nem találtam erre utalást (bár a 3. részben még lehet). Ennek ellenére mégis reflektál a világunkban történő dolgokra a történet. Könnyű átérezni azt, hogy egy ilyen vírus okozhatja esetleg a civilizációnk, talán az egész emberiség vesztét.
Az is egy érdekes kérdés, hogy megérdemlünk-e egy ilyen szintű büntetést az emberiség bűneiért. Van még remény számunkra, ahogyan Raziel és a segítői gondolják? Vagy olyan szinten gonoszak vagyunk, hogy csak a teljes kipusztításunkkal lehet megmenteni tőlünk a bolygót, mint ahogy Mihály arkangyal véli?
Néha én magam is elbizonytalanodom, mert az emberiség borzalmas dolgokat tett és tesz, és bár az egyes emberek tanulnak, a tömegek nem, főképp azok nem, akiknek elég hatalmuk lenne valódi változást hozni. Mi vagyunk talán az egyetlen faj a világon, amely képes lenne kiirtani saját magát teljesen, a többi faj nem önpusztító, őket is mi irtjuk ki. Szóval valahol mélyen megértem, hogy mennyire károsak vagyunk. Olyanok vagyunk a bolygónak, mint nekünk a kártevő rovarok, akikkel nem tehetünk mást, mint elővesszük az irtószert. De azért mégiscsak ember vagyok, szeretem a saját fajomat, látom magam körül a jó embereket, a gyerekeket, akik nem érdemlik meg, hogy bajuk essen. Érdekes morális kérdések ezek, amiken olvasás közben el lehet gondolkozni.
– Lehet, hogy igazad van, de mi van, ha ez egyszer tévedsz? Az utóbbi években nagyot fordult a világ, minden felgyorsult. A XIV. században közel kétmillió ember halt meg a pestis miatt, pedig akkor még csak hajóval, lovas kocsival vagy gyalog közlekedtek. Képzelj el egy hasonlót most! A betegség akár néhány nap alatt elterjedhet az egész bolygón! – győzködöm Vickyt.”
A történet nemcsak izgalmas, hanem megkapjuk benne az első könyvből már jól ismert humort is. Raziel gondolatai, a Beladerrel vívott szócsatái, az egyik harcban segítő, alkesz karakter groteszken vicces személyisége mind-mind olyasmi, ami szórakoztatja az olvasót.
A könyv vége megint csak hasonló az első részéhez: totális függővég. Amikor épp beindulnának az izgi események, egyszer csak elfogynak az oldalak. Ez jó trükk ahhoz, hogy az olvasó alig várja a következő rész megjelenését.
Hogy tetszett a könyv?
Igazán szórakoztató volt, egy hajszállal talán jobban is tetszett, mint az első rész.
Vagyis összességében NAGYON TETSZETT.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnének egy könnyed, humoros, izgalmas fantasyt olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT





