Joseph O'Connor: Árnyjáték – Blogturné

 

 

A Helikon Kiadó jóvoltából Magyarországon is megjelenhetett Joseph O’Connor Árnyjáték című regénye, amely Bram Stoker, a híres író, “Dracula atyja” életébe és fejébe enged bepillantást. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 

 

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg alapján valami valóságra épülő fantasy- vagy krimiregényre számítottam, ami olyan sötét, titokzatos és misztikus, mint Stoker Drakula-története. Végül nem azt kaptam, amire vártam, de ezt egyáltalán nem bántam.

 

Véleményem a könyvről

Amikor belekezdtem a regénybe, nem igazán tudtam eldönteni, vajon miről is fog szólni. Stoker életéről és szerelmeiről? Vagy a Hasfelmetsző-szálnak köszönhetően krimi lesz a sztoriból? Esetleg Irvingről (Stoker munkaadójáról) kiderül, hogy nemcsak egy elvont, őrült, sötétségben járó színész, hanem valami démoni, gonosz lény, akárcsak Drakula? És vajon mennyire alapul majd a valóságon a sztori, és mennyire lesz O'Connor fantáziája?

Rengeteg kérdés zakatolt az agyamban, de mikor kezdett összeállni a kép, rájöttem, hogy ez egyfelől egy korrajz, másfelől pedig betekintés Stoker lelkébe, személyiségébe, írói útjába és ihletforrásaiba. Van benne azért némi misztikum, de csak épphogy, és előkerül benne Hasfelmetsző is, ám ő is csak hangulatkeltés szintjén. Vagyis az Árnyjáték elsősorban inkább szépirodalmi szinten megírt történelmi és életrajzi regény, mint fantasy vagy krimi.

Összegezve a regény arról szól, hogy Stoker friss házasként Londonba költözik, hogy a Lyceum Színház igazgatójaként dolgozzon, amely Henry Irving, a híres-hírhedt színész tulajdona. Ő ott a Főnök, de lényegében Stoker az, aki működteti a háttérből a színházat. Sokszor úgy, hogy Irving akadályozza őt a bolondságaival.

Stoker és Irving kapcsolata igazán érdekes volt. Egyfelől barátok, kötődnek egymáshoz. Másfelől Irving dühkitörései és az, ahogyan az embereket kezeli, időnként egyszerűen felháborító volt Stokernek (és nekem is mint olvasónak). Irving egy régi világ celebje. Tehetséges, de indulatos, lekezel másokat, botrányokat csinál, és igen, néha ijesztő is. Épp ezért gyanakodtam az elején arra, hogy talán ez mégis valami valós történeten alapuló fantasy lesz. De végül rá kellett jönnöm, hogy Irving nem vámpír, nem démon, a természete viszont tökéletes volt ahhoz, hogy részben megihlesse Stokert Drakula-karakterét illetően.

Olvasás közben igazi "aha"-élmény volt mindig, amikor előkerült egy-egy apróság, amiről (az eredeti Drakula regényt olvasva) pontosan tudtam, hogy az lehetett Stoker ötleteinek egyik forrása. Például a diliházi látogatás, ahol a bolond férfi bogarakat, patkányokat eszik, vagy Mina szelleme a titkos szobában. Sajnos a Drakulán kívül egyáltalán nem ismerem Stoker munkásságát, de biztos, hogy még az általam felfedezetteken kívül is voltak utalások a könyvben, amelyek más történeteihez kapcsolódnak.

Érdekes volt bepillantani a színház életébe is. Már a színház épülete is izgalmas volt a sok folyosóval, helyiséggel, színpad alatti résszel és nézőtérrel egyetemben, de azt látni, hogy hogyan folyt ott a munka az 1800-as évek végén, még érdekesebbnek bizonyult. Megtudhatjuk, milyen munkatársak dolgoztak ott, hogyan folytak a próbák és az előadások, miképpen ünnepeltek meg egy sikeres estét, és hogyan viszonyultak egy zseniális, mégis elviselhetetlen főnökhöz és egymáshoz a színház alkalmazottjai.

Női szemszögből is találtam izgalmas karaktereket. Egyfelől ott volt Florence, Stoker felesége. Mindvégig kitartott a férje mellett, pedig nem volt egyszerű élete mellette. Stoker minden energiáját és idejét a színháznak és az írásnak adta, és így a családjának nem sok jutott belőle. Annak ellenére, hogy Florence ezt végül is eltűrte, mégis feminista volt, legalábbis, amennyire az adott korban feministaként élhetett egy nő. Nem volt hajlandó feladni a véleményét a férjével szemben sem, és másokkal szemben sem, ha úgy gondolta, igaza van. Például amikor egy felvételi beszélgetésnél a férfifőnökök előbb vettek volna fel egy piás, semmire nem jó férfit, mint egy okos, értelmes, de önálló nőt, akkor is felemelte a hangját, és el is érte, amit akart. Szóval kemény, belevaló karakter volt, akit kedveltem.

 

– Tudod, mit utálok, Bram? Ahogy a házsártos feleséget csinálod belőlem. A makrancoskatát. A zsörtös hárpiát. A strafabábot. A határokat a te csökött megrögzöttséged jelöli ki, nekem nem hagysz más választást, csak hogy kinyissam ellene a számat.

–Mindig van más választás.

– A néma behódolás, úgy érted?

– A hitvesi támogatás talán jobb meghatározása lehetne.

– Mindenben, amit csak a feleség hites ura óhajt, legyen az kicsi vagy nagy ügy, vagy lényegtelen.

– Nekem úgy rémlik, mintha olyan fogadalmakat tettél volna, amik nem is esnek ettől oly mérhetetlenül távol.

– Te merészelsz kioktatni engem, hogy miféle fogadalmakra esküdtem fel, Bram? Miután hat hónapig távol voltál tőlünk, talán vethetnél egy icike-picike pillantást arra, hogy te hogy állsz a magadéival!

A másik érdekes női karakter egy művészlány, Harks, aki eleinte átverve Stokert és az egész színházat, férfinak kiadva magát nyeri el a díszlettervezői állást. Szomorú volt látni, hogy abban a korban a nőknek még ilyen cselekhez kellett folyamodniuk, ha el akarták érni az álmaikat, de az klassz, hogy ennyire bátrak, okosak voltak, és a férfiuralom ellenére sem hagyták magukat elnyomni.

A regény harmadik főbb szereplőjének Stoker és Irving mellett Ellen Terry színésznőt szánták, de ő a számomra valahogy nem volt annyira érdekes női karakter. Stoker odavolt érte, de csak plátói alapon, Irvinggel szintén volt valami szerelmi kapcsolatuk, mégsem sikerült ezt a szerelmi háromszöget túlságosan átéreznem. Valahogy Florence feleségként megélt problémái és Harks álmaiért való küzdelme jobban megfogott.

 

Hogy tetszett a regény?

Érdekes volt bepillantást nyerni egy régi színház és Bram Stoker életébe is. Néha kicsit túl dagályos volt a stílus, de a sztori így is beszippantott, a karakterek közül többeket megkedveltem, és érdekelt, hogy mi lesz a sorsuk. Valamint nagyon tetszettek a kis utalások Stoker Drakula-regényére.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiket nem rettent vissza a szépirodalmi stílus, és szeretnék megismerni Bram Stoker életét, világát, gondolatait, érzéseit, ihletforrásait.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

 

Nyereményjáték:

Ezúttal Bram Stoker életében kutakodunk egy kicsikét, mivel a regény is róla szól. Az állomásokon találhattok egy-egy kérdést az íróval kapcsolatban, ezek válaszát kell a rafflecopter megfelelő rubrikájába beírni!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

Kérdés a játékhoz:

Milyen fontos ügyért küzdött Bram Stoker édesanyja, Charlotte Mathilda Blake Thornley?

 

Állomáslista:

Blogturné Klub
11. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 15. Utószó
11. 17. A Szofisztikált Macska

 

a Rafflecopter giveaway

 

Héctor García – Francesc Miralles: Icsigo-icsie – Blogturné

 

 

A japán icsigo-icsie annak művészete, hogyan hozhatjuk ki minden pillanatból a legtöbbet. A könyv segít észrevenni, hogy az életünknek minden pillanata egyszeri és megismételhetetlen. Tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges turnén, és ne feledjétek, hogy a blogturné végén egy szerencsés olvasónk a Bookline Könyvek kiadó jóvoltából megnyerheti a könyvet!

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, a mostani őrült világban nehéz rálelni a lelki békénkre, boldogságunkra. Én mégis próbálkozom. Az elmúlt évben elég sok olyan könyvet olvastam, ami arról szól, hogyan lehet a zűrös világ mindennapi pillanataiban is meglátni és megélni a jót. Mivel a könyv alcíme azt ígérte, hogy a mű elmondja a pillanat megragadásának japán művészetét, ezért úgy véltem, ez a könyv a célnak pont megfelelő lesz.

 

Véleményem a könyvről

A könyvnek már a borítója is egyfajta nyugalmat áraszt. A zöld szín, a virágok, a tea, a betűtípus, nem is tudom... Olyan kellemes ránézni, kézben venni. A könyvnek, bár átlagos méretű és kemény borítós, valahogy egyáltalán nincs súlya. Könnyeden lehet tartani, miközben az ember olvassa.

Az icsigo-icsie valami olyasmit jelent, hogy amit épp az adott pillanatban átélünk, az soha többé nem fog megismétlődni, egyszeri alkalom, amit kincsként kell megbecsülnünk. Vagyis minden pillanatunk egyedi, és ezért megbecsülendő kincs. A szerzők az icsigo-icsie érzést egy kis mesével magyarázzák meg, amelyben egy férfi véletlenül rábukkan a paradicsom kapujára, de nem megy be, hanem megjegyzi az útvonalat, és visszamegy a szeretteiért. Amikor azonban újra elér oda, ahol korábban a paradicsom kapuja volt, az már sehol nincs. Mert csak az adott pillanatban mutatta meg magát egyszer és megismételhetetlenül.

Az icsigo-icsie nagyban kötődik a japánok vendégfogadási, teázási szokásaihoz. Ha egy vendég betér hozzád, valakivel együtt teázol, vagy csak úgy együtt töltöd az idődet egy barátoddal, tudnod kell és vele is éreztetned kell, hogy ez akkor is egy egyedi pillanat, ha máskor is találkozni fogtok még. Mert az a találkozás más lesz, mint ez, két pillanat sosem ugyanolyan.

Nagyon érdekes volt, ahogy a könyv elmagyarázta, hogy a különböző fő érzelmek milyen időhöz kötődnek, és mit lehet kezdeni velük. A haragot és a bánatot múltbeli dolgok miatt érezzük, és a múltból vissza kell térnünk, hogy megszabaduljunk tőlük. A félelmet a jövő váltja általában ki, attól félünk, ami még nem következett be, ebből az érzésből vissza kell fordulni. Az öröm az, ami a jelenhez kötődik, annak örülünk, amit éppen átélünk, ez az icsigo-icsie.

A fenti érzelemértelmezés logikus, magunktól mégsem biztos, hogy tudatosul bennünk. Én, mióta ezt a könyvet olvastam, tudatosan odafigyelek az érzéseimre, és arra, hogy a múltból visszatérjek, a jövőből pedig visszaforduljak. Volt nemrég egy félelmem, aminek a középpontjában egy olyan dolog állt, ami akkor még nem történt meg, de állandóan elképzeltem, mi lesz, ha rosszul sül el minden. Újra és újra lejátszottam magamban a még meg sem történt, és lehet, hogy soha meg sem történő dolgokat, és ettől félelmet és szorongást éreztem.

 

Amikor elolvastam ezt a könyvet, ez megváltozott. Valahányszor előjöttek a jövőképek és a félelem, csak kimondtam magamban, hogy "Fordulj vissza!", és bármilyen hihetetlen is, ez az egyetlen mondat kizökkentett a jövőbeli rémképekből. Nem hagyott elmerülni bennük. Szóval az érzéseink tudatos vizsgálata nagyon hasznos dolog. Ha megértjük, mit miért érzünk, akkor megszabadulhatunk a rossz emlékektől vagy negatív jövőképektől. (Hozzáteszem, az adott dolog végül jól alakult, úgyhogy teljesen felesleges lett volna gyötörnöm magam.)

A könyv tele van magyarázatokkal, példázatokkal, olyan történetekkel, amelyek megmutatják, hogy ismert és kevésbé ismert emberek vagy nagy gondolkodók hogyan értelmezik és élik meg az icsigo-icsiét. Különböző módszerekről is olvashatunk, amelyek nekünk is segíthetnek. A fenti múlt-jövő-jelen táblázat nem az egyetlen ilyen a kötetben. Kapunk például egy nyolcpontos zen leckét, és azt is megtudhatjuk, hogyan használhatjuk az érzékszerveinket a pillanatok megéléséhez. Végül a könyv végén az icsigo-icsie tíz alapelvét is összefoglalják nekünk.

Számomra élvezet volt elolvasni ezt a könyvet, és nemcsak azért, mert olvasmányosan és érdekesen írták meg, hanem azért is, mert segített tanulni önmagamról néhány dolgot. Azokat a pszichológiai, önismereti könyveket szeretem, amelyek olvasása közben úgy érzem, nem az egyetlen igazságot akarják letuszkolni a torkomon, hanem csak adnak néhány támpontot, aminek a kipróbálásával megtalálhatom önmagam és azt az életet, amit élni szeretnék. Ez egy ilyen könyv volt, rávezetett, hagyott gondolkodni, hagyta, hogy én magam akarjam kipróbálni azt, amit benne olvastam.

Én továbbra is követni fogom a könyvbeli tanácsokat, mert számomra bejöttek. Azóta másképp állok az érzéseimhez, főképp a negatív érzéseimhez, és másképp állok a pillanatokhoz is.

 

Hogy tetszett a könyv?

Számomra élvezetes és tanulságos olvasmány volt. Hatással volt a lelkemre, elgondolkoztatott, és igen, néhány helyzetben segített tudatosítani bennem az érzéseimet és a pillanat fontosságát.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Akik szeretnének rájönni, hogy a sokféle mód közül ők hogyan tudják megragadni az egyedi és megismételhetetlen pillanatokat a jelenben.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

 

Nyereményjáték:

Mivel az Icsigo-icsie című könyv igyekszik rávezetni minket arra, hogyan változtathatunk az életünkön és az életmódunkon a jó irányba, úgy gondoltuk, hogy a játékunkkal felhívjuk a hozzá hasonló kiadványokra a figyelmeteket. Az állomásokon található borítórészletek alapján ki kell találnotok az életmódjavító könyvek CÍMÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

Borítórészlet a játékhoz:

 

Állomáslista:

Blogturné Klub
11. 06. Hagyjatok! Olvasok! (Borítómustra)
11. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 11. Booktastic Boglinc
11. 14. Readinspo

11. 16. Hagyjatok! Olvasok!

 

a Rafflecopter giveaway

 

Fiatalok, merészek, lenyűgözőek – 25 fiatal, aki megváltoztatta a világot – Blogturné

 

 

 

Vannak fiatalok, akik egészen kivételesek, kiemelkednek a korosztályukból. Minden cselekedetükkel példát mutatnak, és nemcsak nekünk, de a következő generációnak is segítenek. A Kolibri Kiadó gondozásában megjelent Fiatalok, merészek, lenyűgözőek című kötet csupa ilyen fiatalt mutat be. Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a nagyszerű könyvet, és ha mellétek áll a szerencse nyerhettek is egy példányt a kötetből.

 

Miért választottam ezt a könyvet?

Úgy gondolom, hogy a világunk több szempontból is nagy bajban van, és a fiatalok azok, akikben van és mindig is volt potenciál, hogy változásokat hozzanak. Ezért érdekelt, hogy milyen fiatalok voltak a múltban és vannak a jelenben, akik olyan nagy tettet vittek véghez, hogy érdemes írni róluk és példaképpé emelni őket.

 

Véleményem a könyvről

A könyv kivitelezése nagyon szépen sikerült. A kemény borító jó minőségű papíroldalakat rejt, amelyekről szépen tördelt szöveg és színes portrék néznek vissza ránk. Nagyon jó ötletnek találom, hogy nem fotók kerültek be a merész fiatalokról, hanem rajzok. Egyfelől szépek, színesek, másfelől különleges hangulatot adnak a könyvnek lapozgatás közben.

Ahogy a cím is mutatja, a kötetből 25 fiatalt ismerhetünk meg, 14 lányt és 11 fiút. Azt hiszem, ez az első a kezembe kerülő, valós személyeket bemutató könyv, amelyben a lányok vannak többen. Őszintén szólva, ennek nagyon örülök, mert a lányoknak, nőknek nagyon szükségük van az erős és pozitív női példaképekre.

A kiválasztott fiatalok elég változatos képet mutatnak. A legkorábban született, Anne Frank (1929), míg a legkésőbb született, Greta Thunberg (2003). Vannak köztük olyanok, akik már elhunytak, és olyanok is, akik még élnek. A terület is nagyon széles spektrumú, amelyen belül tevékenykednek vagy tevékenykedtek. Van köztük emberjogi harcos, sportoló, költő, jótékonysággal foglalkozó, feltaláló, környezetvédő, rapper, zenész és focista is. Akadnak szegények és gazdagabbak. Olyanok, akik az életüket kockáztatták a tetteikkel, és olyanok is, akik a biztonságban nem elkényelmesedve a náluk rosszabb helyzetben lévőkért tettek.

Természetesen vannak a kötetben ismert arcok, Anne Frank, Malala és Greta Thunberg, valamint olyan is, akiről már hallottam, de nem sokat. Ilyen például Boyan Slat, aki arra tette fel az életét, hogy eltüntesse az óceánokból és tengerekből a műanyag szemetet. De a bemutatott fiatalok többsége eddig ismeretlen volt számomra. Vagyis a kötet képes volt új ismereteket nyújtani számomra. Több olyan fiatal lánnyal és fiúval is "megismerkedhettem", akik nagy dolgokat vittek véghez, a nevük mégsem terjedt el annyira, mint megérdemelnék. Ez a könyv segít, hogy orvosoljuk ezt, minél többen megismerhessük ezeket a nagyszerű emberpalántákat, és így a nevük fennmaradjon. Vagyis, hogy példaképpé válhassanak.

A fejezetekben találhatunk mindegyik fiatalról egy rövid bemutatószöveget, egy hosszabb leírást az életükről és a véghez vitt nagy tetteikről, egy nagy méretű portrét, valamint egy idézetet tőlük. Emellett minden fejezetben van egy kérdéses, vitás szituáció, amely a jelenkori gyerekek életében merülhet fel, és a kötet szerzője megválaszolja, hogy vajon az adott merész fiatal mit tett vagy tanácsolt volna az adott helyzetben. Ez a kérdés-tanács rész inkább a fiatal olvasóknak érdekes, a felnőttek számára, mint én is vagyok, annyira nem. Viszont az adott emberkék életéről szóló leírás nagyon-nagyon érdekes volt számomra is. Izgalmas volt megismerni őket, bepillantást nyerni a tetteikbe és ezáltal a lelkükbe is.

Nekem azok a fejezetek tetszettek a legjobban, amelyben valamilyen emberjogi témában cselekvő fiatalról volt szó, hiszen hozzám is ez a téma áll a legközelebb. Ezek a gyerekek sokszor szó szerint vállalták az életveszélyt, hogy változtathassanak a világon. Olyan helyekről jöttek, ahol terror, háború, szegénység, elnyomás, nőgyűlölet veszélyezteti az embereket, de ők kiálltak a jogaikért és minden ember jogaiért. Claudette Colvin, Tavakkul Karmán, Deng Adut, Ikbál Maszíh, George Mpanga, Thandiwe Chama, Sonita Alizadeh, Malala Juszufzai, Emma González, a fejezeteik és tetteik azt bizonyítják számomra, hogy nincs lehetetlen. Ha ők képesek voltak hátrányos helyzetből indulva valamiféle változást hozni a világba, akkor mi, akik jobb helyzetből indulhatunk, miért ne lennénk?

Rajtuk kívül nagyon tetszett még Sunakali Budha fejezete. Ő egy nepáli hegyek között élő, nagyon szegény közösségből származó lány, aki focicsapatot verbuvált más lányokból. Olyan nehézségeket győztek le, csak hogy focizhassanak és részt vehessenek az országos női labdarúgó-bajnokságon, amiktől a mostani "bátor" focista férfiak sírva fakadnának és feladnák az egész karrierjüket. Mindennap korán keltek, hogy a kemény munkájuk előtt edzeni tudjanak a hóban. Igen, a hóban. Aztán két napon át gyalogoltak, hogy odaérjenek arra a felszállópályára, ahonnan repülővel eljuthattak a bajnokság helyszínére. És hiába győztek, ők bizony nem kaptak milliókat. A győzelem után visszamentek a szegénységbe. Na ez az igazi elszántság. Amikor csak a játék öröméért játszol, de azt tiszta szívből.

Nagyon érdekes volt még Victoria Arlen fejezete is, aki tizenegy évesen váratlanul kómába esett, végül mégis aranyérmes paralimpikon lett belőle. De Alexandra Scott, az a négyéves, rákos kislány sem semmi, aki élete maradék négy évét azzal töltötte, hogy másoknak gyűjtsön adományokat.

Csodás gyerekek és fiatalok vannak ebben a kötetben, akik igazi példaképek lehetnek nemcsak a fiatalok számára, hanem számunkra, felnőtteknek is.

A kötet elején bemutatkoznak az illusztrátorok. A kötet végén pedig találhatunk egy tesztet, hogy megtudjuk, melyik bátor fiatalra hasonlítunk a leginkább. Nekem döntetlen jött ki, vagyis Samantha Smithre és Sheku Kanneh-Masonre is hasonlítok, akik kíváncsiak, eltökéltek és szorgalmasak. Ezenkívül van a könyv végén egy idővonal, ami segít elhelyezni a 25 fiatalt az időben.

 

Hogy tetszett a könyv?

Örültem, hogy a lányok egy kicsit fölényben voltak ezúttal, mert ritka az ilyesmi. És annak is örültem, hogy többségükben olyan fiatal személyeket ismerhettem meg a kötetből, akikről korábban még nem hallottam. Gyönyörűek voltak az illusztrációként készített portrék, és úgy gondolom, jó példaképeket válogatott össze a könyv szerzője.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki erőt akar gyűjteni ahhoz, hogy változtasson akár saját életén, akár a világon. Ha a könyvben lévő gyerekeknek és fiataloknak sikerült, akkor nekünk is fog.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

Nyereményjáték:

Vannak olyan fiatalok, akik nyilvánosan is vállalják véleményüket, felszólalnak és igazságot követelnek! A kötetben szereplő fiatalok egytől-egyig megrengették a világot, igazi példaképpé váltak, rengetegen ismerik a nevüket.
Ezen a turnén egy különleges játékra invitálunk benneteket. Nincsenek jó és rossz válaszok, csupán a véleményetekre vagyunk kíváncsiak. Mindegyik állomáson találtok egy kérdést, a válaszotokat írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. )


Kérdés a játékhoz:

Mi az amit megváltoztatnál legszívesebben a világban?


Állomáslista:

Blogturné Klub
10. 28. Sorok között
10. 30. Könyv és más
11. 02. Readinspo
11. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 06. Csak olvass!

 

a Rafflecopter giveaway

 

Benyák Zoltán: Képtelen történet – Blogturné extra (Interjú)

 

 

 

Benyák Zoltán legújabb regénye a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg. Főszereplője Max, a híres író és egy kislány, aki az egyik történetéből lép elé egy különös kéréssel. A Képtelen történet kettejük fantasztikus kalandjairól szól, melyet öt bloggerünk véleményez a blogturnénk során. Tarts velünk és fejtsd meg a rejtvényt, megnyerheted a könyv egy példányát!


1. Legújabb könyved, a Képtelen történet szerintem „kortalan”. Ugyanúgy élvezhetik a fiatal gyerekek, tinédzserek, akárcsak a felnőttek. A két főszereplőd is ezt mutatja, egyikük egy felnőtt férfi, Max, másikuk egy kislány, Moira. Benned is ott van ez a kettősség? Felnőtt és gyermek egy testben?

De még mennyire. Azt hiszem, nagyon egészséges lelkileg, ha valamennyi gyerekséget át tudunk menteni felnőttkorunkra. Persze a túl sok éppolyan rossz, mint a semmi. De egy jó adagra azért szükség van. Bennem reményeim szerint marad annyi gyerekség, amiből táplálkozni tudok, mikor a felnőttek világa unalmassá válik. A Képtelen történet is egy kicsit visszatalálás a gyermekkorhoz. 

 

2. Max, a főszereplőd író, aki a saját maga által teremtett világban él. Bár az író mindig benne van kicsit a karaktereiben, de sosem lehet őt egyikkel sem teljesen azonosítani, mégis felmerül a kérdés: Maxot nagyrészt magadról mintáztad?

Egy bizonyos százalékban igen. Mikor Max a tornyában él egyedül, és csak a kitalált teremtményei veszik körül, velük tud beszélni, annál jobban nem tudnám megfogalmazni az írás folyamatát. Az író számára megszűnik az itteni világ, elhagyja azt, és belép abba a másikba, amit ő teremtett. Persze vannak különbségek is. Az ő asszonya megelégelte ezt a dolgot, az életvitelét, és ellene fordult. Én az életben szerencsésebb vagyok. Sok támogatást kapok otthon, hogy a könyveim megszülethessenek. 

 

3. Max elmenekül a valóság elől, és elbújik a történeteiben. Ha a te történeteid világa is létezővé válna, a valóságot vagy a fantáziavilágot választanád? Melyikben élnél szívesebben?

A világ elítéli az eszképizmust. Azt mondják, minden fantasztikus történet menekülés a valós világtól, ami nem jó, mert nem nézünk szembe a gondokkal. Vagyunk páran, akik másként látjuk. A fantasztikum sokrétű dolog, aminek egyik válfaját felfoghatjuk karikatúraként. Egyes részleteket, kiemeljük, felnagyítjuk, és ezzel sikerül talán megérteni. Ha sikerül, akkor azzal a valódi világban leszünk jobbak. Hogy én melyikben élnék szívesen? Én valahol mindig a kettő között éltem. Jó itt lenni. 

 

4. Max számára a Bíbor város a legfontosabb helyszín a történeteiből. Van olyan hely a te történeteidben, ami legalább ugyanilyen fontos számodra?

Én azt a jelenetet szeretem, mikor a lány és az író versenyeznek, hogy ki tud több cseresznyét betömni a szájába. Azután meg köpködik a magokat. Ezt én is így csináltam gyerekként a haverokkal. Szóval a cseresznyefának, és annak a fejezetnek nagy jelentősége van számomra. 

 

5. Na és olyan karaktered, akivel kapcsolatban örülnél, ha tényleg létezne?

A beszélő macska. Egyértelműen. Nekem van macsekom, és nagyon szeretem. De mindig is érdekelt, hogy vajon mi járhat a fejében. Mit tudna mondani nekem egy olyan lény, aki ennyire pimasz, és istennek gondolja magát. :) Biztosan jókat vitatkoznánk. 

 

6. Max szavai teremtőerővel bírnak. Hiszel abban, hogy ha nem is ténylegesen, de az írók a szavaikkal hatással lehetnek a világra? Ha igen, te milyen módon szeretnél hatni?

Igen, hiszek. De ritkán következik be, hogy egy regény forradalmat csinál. Orwell 1984-e nem állított meg egyetlen kommunista diktatúrát sem, pedig annál jobb esettanulmányt nem sokat írtak. Ellenpélda lehet mondjuk Arthur C. Clarke, akinek a Napvitorlások (ha jól emlékszem ez a címe) novellája állítólag fejlesztéseket indukált a NASA-nál. Egy erős regény indukálhat szubkultúrákat esetleg. De ami a legfontosabb, az az egyénre kivetített hatása. A könyv a legközelebbi kapcsolat két ember agya között. Így a hatása gyakrabban kifejtődik egyes személyekre, mint kollektíven a világra. Ez azért nagy szó. 

 

7. Max Bíbor városban találkozik egy régi nagyon jó barátjával és két az életét megkeserítő ellenségével is. Számodra ki lenne a felbukkanó barát és ellenség, ha lenne egy saját Bíbor városod?

Érdekes kérdés. Az ellenségeimet elhagytam. Barátból kevés van. Inkább velük találkoznék a Bíbor városomban. Srácok a középiskolából, bár sajnos néhányan már nincsenek velünk, a katonaévemből egy személy, többen az első munkahelyemről, ahol remek csapatunk volt. Beülnénk egy kocsmába, felhoznánk a régi sztorikat és nevetnénk. Jó lenne. 

 

8. Egy íróval általában nem könnyű együtt élni. Elvarázsoltak vagyunk, sokszor annyira belemerülünk a fantáziánkba, hogy azt sem tudjuk, mi folyik körülöttünk. A szeretteink beszélnek mellettünk, de fel sem fogjuk, mert a fejünkben is zizegnek a karakterek éppen. Max is túlságosan belemerül a történeteibe, és elveszti a kapcsolatot a külvilággal. Szerinted mi a titka annak, hogy egy író egyensúly találjon a való világ és a fantáziavilág között?

Ezt a csatát az író már elvesztette. :) Akkor is fantáziál, mikor nem a papír vagy a szövegszerkesztő előtt ül. A felhőkben űrhajókat lát, a rántottában meg szörnyet. Ráadásul, amit ő egyensúlynak gondol, azt a körülötte élők már rég nem vélik annak. És mikor nem figyelünk, akkor az ujjukkal köröznek a halántékuknál, mutatva a többieknek, hogy: ”Vigyázz! Ez kettyós!” Pedig mi szeretünk ilyenek lenni. Meg aztán, nincs is más választás. :)

 

9. A következő regényed kikhez fog szólni? Visszatérsz a felnőttekhez, vagy maradsz ennél a kortalan stílusnál, amely a fiatalabb olvasókat is bevonzza?

Mindkettőt szeretném. Vannak félig kész történeteim ide is, oda is. Egyelőre több ötletem van, mint amennyit írni tudok. 

 

10. Ebben a felbolydult világban sok könyves esemény, író-olvasó találkozó elmaradt. Te hogyan tartod a kapcsolatot az olvadóiddal? Esetleg hozzájuthatnak valamilyen módon az aláírásodhoz a saját Képtelen történet-példányukba?

Ez egy nehéz év. Az olvasókkal a közösségi oldalakon tudom tartani a kapcsolatot. Akik dedikáltatni akarnak, azok pedig ne csüggedjenek, mert lesznek még jobb idők, lesznek még találkozók. A nagy bezárkózás évében pedig olvassunk többet. Hátha most lesz ideje rá azoknak is, akiknek eddig nem volt. Találkozunk a lapok között. :)



Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

 

Nyereményjáték:

Benyák Zoltán regényeinek első mondatait találhatod minden állomáson. A feladatod kitalálni a regény címét, amelyben szerepel a feladvány, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A nyereménykönyvet csak magyarországi címre postázzuk! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Első mondat a játékhoz:

Valami mozgott a szemétben. Nem a szél volt az.


Állomáslista:

Blogturné Klub
10.31 Spirit Bliss - Sárga könyves út
11.02 Kelly és Lupi olvas
11.04 Flora the Sweaterist
11.06 Spirit Bliss - Sárga könyves út - Interjú
11.08 Utószó
11.10 Hagyjatok! Olvasok!

 

a Rafflecopter giveaway