Miért választottam ezt a könyvet?
Az alapötlet nagyon egyedinek és érdekesnek tűnt. Kíváncsi voltam, hogy ez most valami fantasy, vagy inkább filozofikus mű, esetleg sima romantikus regény egy kis varázslattal megspékelve.
Véleményem a könyvről
A főszereplő, Lauren egy harmincas éveiben járó szingli nő, aki épp hazaér a legjobb barátnője lánybúcsújáról, amikor is egy férfit talál a lakásában, aki állítólag a férje. Lauren nem igazán érti, mi is történik, ám amikor a férfi felmegy valamiért a padlásra, és lefelé már egy másik férfi érkezik, aki szintén Lauren férjeként viselkedik, rájön, hogy itt valami furcsa, mágikus dolog történik. Valahányszor egy férj felmegy a padlásra, egy újabb érkezik helyette, kicsit (vagy épp nagyon) megváltoztatva Lauren életét, és megmutatva, hogyan élhetne Lauren egy párhuzamos dimenzióban.
Az alapötlet és a megvalósítás is nagyon érdekes volt számomra, főképp azért, mert őszintén bevallom, Lauren nem volt egy nagyon pozitív női karakter számomra. Sokszor hozott olyan döntéseket, amik miatt felszínesnek, felelőtlennek, éretlennek éreztem őt. Viszont pont ebből látszik, hogy jó a könyv, mert annak ellenére, hogy Lauren nem nőtt a szívemhez, mégis nagyon élveztem az elsőtől az utolsó oldalig.
A komoly randizás már-már képtelenségnek tűnt: úgy félt tőle, mintha arra készülne, hogy megnézeti az évek óta elhanyagolt fogait. Ki tudja, hány hibát, lyukat, meglazult tömést, miegymást fedez föl a fogorvos, és milyen költségekkel jár mindez? Ki tudja, hányféle okból alkalmatlan ő egy kapcsolatra? Párszor megpróbálta összerakni a profilját egy randiappon, de aztán félbehagyta a dolgot. Megrémítette, hogy el kell döntenie, ki akar lenni, és mit keres. Arra jutott, hogy még mindig jobb, ha bebeszélni magának, hogy ő így boldog, mint ha valami mást hajkurász, és kudarcot vall.
A
férjek jöttek és mentek a történetben, volt, aki hosszabb ideig maradt, de akadt olyan is, aki épphogy csak megjelent, Lauren már küldte is vissza a padlásra. Voltak humoros jelenetek, de ijesztőek, vagy épp elgondolkoztatóak is. Vagyis elég változatos alternatív dimenziókba nyerhettünk betekintést.
Megesett, hogy nem igazán értettem Laurent, mert olyan dolgok alapján ítélkezett konkrétan azonnal, első pillantásra a férfiak felett, amik apróságok voltak. Pl., hogy milyen cipő van rajtuk, amikor eljönnek a padláslétrán. Egy béna cipős pasi is lehet nagyon rendes, és folyton az járt a fejemben, hogy lehet, hogy épp élete szerelmét küldte vissza anélkül, hogy akár esélyt adott volna neki. Ezzel szemben olyanokat is hosszabban megtartott, akiket én rövid időn belül visszaküldtem volna. Például a gazdag pasit, mert aki csak szép dísztárgynak tart, és aki mellett elunom az életemet, az biztosan nem az Igazi, még akkor sem, ha palotája és arany úszómedencéje van.
Volt olyan pasi is, aki elég ijesztő volt, és emiatt sajnáltam Laurent. Belecsöppenni a semmiből egy bántalmazó kapcsolatba, nem semmi trauma. Laurennel együtt izgultam, hogy sikerül-e valahogy visszacsalni a padlásra a pasast.
De akadt olyan férj is, akit bármikor örömmel elfogadtam volna örökre. Például Carter nagyon szimpatikusnak tűnt, és az első pillanattól azon aggódtam, nehogy a padlás közelébe menjen Lauren tudta nélkül. Az ő történetszáluk a későbbiekben is nagyon érdekesen folytatódott (mivel ha egy pasi felmegy a padlásra nem szűnik meg létezni, csak éppen már nem Lauren férje többé, és vagy egyáltalán nem ismeri őt, vagy más minőségben ismeri őt), és nagyon izgalmas tanulságokat lehetett levonni abból, ahogyan végül végződött.
Zach Ephron is szimpatikus volt, és az ő száluknál éreztem a leginkább azt, hogy Lauren nagyon érzéketlen és felszínes. Még ha csak egy perce is lett Zach az új férje, nem ismeri és nem szereti őt, akkor is, legalább mint érző emberért aggódhatott volna érte. Ha előttem történik meg egy ilyen baleset ilyen következményekkel, akár egy vadidegennel is, akkor is egyfelől együttérzek vele, sajnálom őt, másfelől feldúlt leszek az egésztől. De Lauren totál érzelemmentes maradt, és csak azért aggódott, hogy így nem fogja tudni gyorsan visszaküldeni Zachet a padlásra, nem pedig azért, mert a férfinak fájdalmai vannak.
De hát mégiscsak eltört a gerince! – emlékezeti magát Lauren.
Méghozzá azért, mert lemászott a padlásról, ahova őmiatta került.
Továbbá az orvosa szerint egy centivel alacsonyabb lesz a baleset miatt.
– Akkor is tudnál szeretni, ha ötcentis törpike lennék? – kérdi egyik reggel tök komolyan Zach. – Egy kis minimanó, aki a bokádig ér.
– Ugyanúgy szeretnélek, mint most – feleli Lauren, és ez nem hazugság.
Voltak többször visszatérő férjek is, például Amos, aki Lauren eredeti dimenziójában is egy ideig együtt járt a lánnyal, csak aztán szakítottak, és akkor is felbukkant az életében, amikor Laurennek épp más férje volt. Kíváncsi voltam, hogy velük mi fog történni, vajon miért bukkan fel újra és újra Amos, mit kell tőle Laurennek megtanulnia, miféle tanulsággal szolgálhat az ő állandó megjelenése.
Aki még nagyon érdekes férj volt, az Bohai. Ő azért volt érdekes, mert ugyanazon ment keresztül éppen, mint Lauren. Különböző dimenziók életeit élte mindig más feleséggel, vagy épp férjjel, mivel biszexuális. Nagyon örültem, amikor felbukkant, mert az, hogy elmondta, esetében miként működik ez az egész, segített jobban megérteni az egész helyzetet és a dimenzióváltás szabályait. Az alapján, amiket mesélt magáról, ő sem volt mindig szimpatikus személyiség, de úgy vélem, hogy sokkal többet tanult ezekből a bizarr életváltásokból, mint Lauren. És ő sokkal hamarabb meg is találta a kiutat emiatt. Az viszont igazán klassz volt, hogy összebarátkoztak Laurennel, és megpróbálták segíteni egymást a különböző életekben. Szörnyű lehet egyedül cipelni egy ilyen titkot, tudni, hogy az életed nem a valódi életed, a férjed vagy feleséged egy idegen számodra, minden házastársváltáskor megváltozik valamelyest az életed, és nem mindig a jó irányba, és hiába is mondanád el ezt bárkinek, úgysem hinne neked, azt hinné, megőrültél. Az, hogy Lauren és Bohai egymásra találtak barátként és sorstársként, adott egyfajta lelki biztonságot számukra.
– Akkor jöhet a következő kérdés, amit fölírtam. Neked mindig férjed van, ugye?
– Aha. Neked pedig hol ez, hol az.
– Több mint a fele férj. Ami egy kicsit... Szóval az eredeti életemben több nőm volt, mint pasim, ezért fura, hogy most fordítva van. Viszont van benne ráció, mert nem igazán vagyok híve a házasságnak, mint olyannak, és talán ezért megyek el messzebbre a pasikkal, érted? Mert velük úgy vagyok, hogy: „Oké, bassza meg, házasodjunk össze, és aki ezt megtagadná tőlünk, az kapja be! Dacoljunk a társadalom és a bácsikáink rosszalló tekintetével!” A nőkkel viszont úgy vagyok, hogy: „A vállunkban nyomó hagyomány kötelez rá, hogy vegyelek nőül, pfuj!” Már bocs. És azért megtettem már vagy százvalahányszor, elvek ide vagy oda.
Még hosszasan sorolhatnám a férjeket, hiszen elég sokan voltak, de nem teszem. A lényeg, hogy mindig kíváncsian vártam, ki lesz az új pasi, miként változott meg Lauren élete az új dimenzióban, hogyan érzi majd ott magát, be tud-e illeszkedni, miféle pozitív vagy negatív kalandok várják. Ez a történet lényegében olyan volt, mintha sok kis apró meglepetést bonthattam volna fel egymás után, mindig érdekelt, mi is lesz a következő csomag tartalma.
A regény vége... Nos, őszintén nem az lett, amire számítottam. Azt hittem, hogy vagy visszakerül Lauren valahogy az eredeti életébe, és tanulva a sok-sok alternatív életéből végre összeszedi magát, és a megfelelő döntéseket hozza. Vagy az egyik életében úgy dönt, hogy ott marad, elválik az adott férjétől, elköltözik a házból, amiben a varázspadlás van, és ténylegesen ő maga keresi meg a hozzá illő férfit (vagy épp rájön, hogy nem kell neki férfi, és szingliként is boldog).
Egyik tippem sem jött be, de nem árulom el, mi történt végül. Annyit mondhatok csak, hogy egyfelől a lezárás alapján Lauren nem tanult semmit a több száz házasságából, ugyanúgy nem tudatosan, nem felnőtt, felelősségteljes emberként dönt, másfelől viszont ennek ellenére szerintem nagyon klasszul fejeződik be a története, igazán pozitívan.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nagyon izgalmas volt. Annak ellenére, hogy Lauren nem lopta be magát a szívembe, egyetlen percig sem untam az olvasást. Mindig kíváncsian vártam, ezúttal milyen férj és élet vár rá, hogyan alakulnak a dolgai, mi fog történni vele az adott dimenzióban. Arra is kíváncsi voltam, hogy vajon a legvégén miként alakul a történet, miféle döntéseket fog hozni Lauren.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnek filozofálni, elmélkedni az életről, nőkről, férfiakról, házasságról, sorsszerűségről és hasonlókról.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A történethez kapcsolódóan az Athenaeum kiadványai közül szemezgetünk. Minden bejegyzésben elrejtettünk egy-egy könyvet egy olyan szó alatt, ami szorosan kapcsolódik a Férjek történetéhez. Kattintsatok a szóra, s az alatta rejtőző könyv címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Állomáslista:
08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
