Max Seeck: Boszorkányvadász – Blogturné

 

 

Az Animus kiadó legfrissebb skandináv krimije ezúttal Helsinki városába kalauzol bennünket, ahol egy híres bestseller író feleségét holtan találják. A gyilkosság kísértetiesen hasonlít az áldozat férjének regényében leírtakhoz. A nyomozók, élükön a múltját gondosan titkoló Jessica Niemivel nem is sejtik, milyen ördögi ügybe tenyereltek. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjetek egy példányt a kötetből!

Miért választottam ezt a könyvet?

Régóta hallom azt másoktól, hogy mennyire izgalmasak és egyediek a skandináv krimik. Az egyik kolléganőm is odavan értük. Én viszont emlékeim szerint korábban még egyet sem olvastam közülük. Szóval most már kíváncsi voltam, vajon miért is szeretik az emberek ezeket a regényeket. A könyv címe és fülszövege elég érdekesnek tűnt, ezért választottam ezt a könyvet az első skandinávkrimi-élményként.

 

Véleményem a könyvről

Egy híres író feleségét pont olyan módon gyilkolják meg, ahogyan azt a férje a könyvében megírta korábban. Amikor a rendőrség nyomozni kezd, hamar rájönnek, hogy nem a feleség az egyetlen, akit egy regénybeli módszerrel végeztek ki. Megkezdődik a nyomozás, a csapatot egy Jessica Niemi nevű rendőrnő vezeti. Az ügy akkor lesz még zavarosabb, amikor rádöbbennek, hogy a tettesek direkt nekik, elsősorban Jessicának üzengetnek a tetteikkel.

Nos, most már értem, hogy miért szeretik ennyien a skandináv krimiket. A történet összetett, csavarokkal teli. Mindig, amikor már azt hittem, tudom, mi fog történni, előkerült egy újabb titok, fordulat, ami meglepett és felizgatta a fantáziámat. Olvasás közben folyamatosan kirakóztam az információkkal, próbáltam rájönni, kik lehetnek a gyilkosok, mi motiválja őket, mi a céljuk.

Nagyon tetszett, hogy tényleg senkiről nem tudhattuk biztosan, hogy áldozat vagy tettes, jó vagy rossz. Még magával a főszereplővel, Jessicával kapcsolatban is voltak kétségeim. Ugyanis néhány rész bepillantást engedett a múltjába, ami alapot adott a gyanúra, hogy a személyisége nem teljesen ép a vele történtek miatt.

De gyanús volt Jessica legközelebbi nyomozótársa, Jusuf is, hiszen sokszor Jessica mellett volt, így manipulálhatta a nyomokat. Valamint a főnökük, Erne is elgondolkoztatott. Ugyanis súlyos beteg, vagyis nincs vesztenivalója. Ha akadt múltbéli sérelme, azt most következmények nélkül torolhatná meg. Emellett Jessica alkalmi partnere is gyanús volt, mert simán el tudtam képzelni, hogy pl. csak megjátszotta a részegséget, amikor felment a nő lakására, valójában pedig valamilyen céllal volt ott (és az nem a szex). Az íróról sem tudtam sokáig eldönteni, hogy most manipulált áldozat vagy ő is benne van az egészben. Bár én inkább az áldozatra tippeltem végig.

Nagyon tetszett, hogy teljesen össze tudott kavarni az író. Sikerült is meglepnie néhány karakterrel kapcsolatban, hiszen olyanokról is kiderült, hogy valamilyen módon benne vannak a gyilkosságokban, akikről egyáltalán nem gondoltam volna. A fő elkövető kiléte egyedi volt, sajnos mégsem ütött úgy igazán. Nekem egy kicsit túl elvont volt a gondolkodásmódja, és nem is igazán értettem, hogy mi a végső célja neki és a társainak. Szóval a végével kapcsolatban azt éreztem, hogy az írónak volt egy kiemelkedően jó ötlete, amit a könyv háromnegyedéig tökéletesen kivitelezett, de a végét nem gondolta át annyira, amennyire kellett volna.

Ami a legzavarosabb volt számomra, az a történet legvége. Igyekszem spoilermentes lenni és virágnyelven megfogalmazni... Értem, hogy Jessica ugyanazzal küzd, mint anno az anyja, de akkor most ez azt jelenti, hogy ő megteszi azt, ami elől az anyja menekült? És mi volt azzal a balesettel? Miért tette az anyja azt, amit? Azt hitte, csak így szállhat ki bizonyos dolgokból a családjával együtt, vagy pont hogy már benne volt ezekben a dolgokban, és ez volt a küldetése? Valahogy nem tudtam összerakni az egészet, képtelen voltam értelmezni, mi is van most...

 

A másik, amin elgondolkoztam, hogy a könyv tele volt karakterekkel, mégsem tudtam egyiket sem úgy igazán megkedvelni. Talán még Erne volt az, aki némi együttérzést elő tudott csalni belőlem, de vele kapcsolatban is csak haloványan éreztem azt a kötődést, ami karakter és olvasó között létrejöhet. Nem tudom, mi volt ennek az oka, de így alakult.

 

Hogy tetszett a könyv?

 
Alapvetően izgalmas és fordulatos volt. Sajnos a karakterekhez érzelmileg nem tudtam kötődni, de az agyamat megmozgatta a történet. A gyilkosok motivációja számomra nem volt elég meggyőző, és a Jessicával kapcsolatos dolgokat nem értem a legvégén, ez kicsit zavar.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv. 

 

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak tökéletes lesz, akik még csak most ismerkednek a skandináv krimikkel. Minden apró hiba ellenére jó első olvasmány volt ebben a témakörben.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 

 

Nyereményjáték:

Az Animus kiadó az évek során elhozta nekünk a skandináv krimik színe-javát. Játékunkban ezúttal skandináv krimik borítóinak részleteit találjátok, ezek alapján kell kitalálnotok, melyik könyvre gondoltunk. A Rafflecopter dobozba a könyv címét és szerzőjét is várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz: 

 

 

Állomáslista:

10. 01. A Szofisztikált Macska
10. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 05. Könyv és más

 
Blogturné Klub

 

a Rafflecopter giveaway

 

 

New Moon premier - filmélményem

Volt olyan szerencsém, hogy húgom és a férje be tudott juttatni engem és Szandit a tegnap éjféli New Moon vetítésre teljesen ingyen. A 22:50-es busszal mentünk a mozihoz, de már sokkal korábban kezdtünk izgulni. Szandi már délután óta, nekem csak az utolsó másfél órában szűkült a gyomrom apróra, és lett a pulzusom olyan gyors, mintha Edward személyesen állna előttem a maga gyönyörűséges módján.

A buszmegállóban való toporgást, a buszozást, és a moziban való várakozást átugrom, mert semmi különös nem történt azon kívül, hogy izgatottan vártuk, hogy végre bejuthassunk a 3-as terembe.

Aztán végre eljött az idő, bementünk, az utolsó pillanatban helyünk is lett (meg kellett várni, hogy a jeggyel rendelkezők elfoglalják a helyeiket, de szerencsére, volt még üres szék számunkra is), és elkezdődtek a reklámok. Elővettem a kis dugi nasimat a táskámból, mert nem szeretem a kukoricát, de kaját bevinni elvileg nem lehet (jó, hogy nekünk nőknek van táskánk, amiben bármit bárhová be tudunk cipelni), ettem belőle a reklámok alatt két falatot, aztán elkezdődött a film, és attól a pillanattól csak a vászon létezett, a kaja meg jött haza velem a moziból. :D

Összességében véve, imádtam a filmet. Persze, mint mindig, most is volt egy-két dolog, amit én másképp csináltam volna, de ez minden film esetében így van. :)

Figyelem mostantól SPOILER következik:

Szóval, Rob zseniális volt. Látni lehetett rajta a megtörtséget, a fájdalmat, a szerelmet, a vágyat, a gyötrődést… Mindent, amit csak Edwardnak éreznie kellett. Kedvencem a szakítós jelenet, mikor Edward keménynek és hidegnek tűnik Bella előtt, aztán mikor hozzá hajol, homlokon csókolja, és Bella ugye, nem látja épp az arcát, a vonásai egyetlen másodpercre tükrözik a kínt. Zseniális arcjáték volt Robtól. Imádtam!

Kristen is jó volt, én az első részben is bírtam, bár tudom, hogy sokan nem kedvelik őt. Szerintem, jó színésznő. Nekem átjön az, aminek át kellett jönnie Bella karakteréből. És ami a legfontosabb, megvan közte és Rob között az a vibrálás, ami miatt Edward és Bella szerelme hihető a vásznon.

Jacob… Meglepően tetszett. Nem, nem az izmai… Nem vagyok oda a túl izmos pasikért. De nem számítottam rá, hogy ennyire jól játszik majd. Tökéletesen adta a reménytelenül szerelmes, vigasztalásból ölelgetni való kölyökkutyust. Szóval, vele is elégedett voltam, bár Taylor Robhoz és Jacob Edwardhoz képest semmi. Még a közelében sincs… De azért magához és az elvárásaimhoz képest jól alakított.

Charlie megint imádni való volt. :D Bírom azt a pasit, annyira aranyos, ahogy kis esetlenül törődni próbál a lányával, és nagyon viccesek a beszólásai. Szóval, őt továbbra is szeretem. :)
Cullenék… Jasper haja olyan szörnyű… Szipp… Nem tudom, ki adta rá azt a parókát, de minimum megetetném vele. Grrrr… Viszont, Jazz meglepően vicces volt ebben a filmben. Vagy háromszor is nevetni tudtam egy-egy beszólásán. :D

Alice-t nem lehet nem imádni. :) Még mindig tökéletes választásnak tartom Ashley-t a szerepre. Ő egyszerűen Alice. Nagyon szeretem!

Carlisle és Esme… Carlisle haja nem volt olyan szörnyű, mint amilyennek a képek alapján gondoltam előzetesen. De lehetett volna jobb is. Esmének pedig nem sok szerepe volt a filmben. Szóval, ő jól játszott, csak keveset.

Rosalie és Emmett is csak épphogy jelen vannak a filmben. Remélem, hogy az Eclipse-ben végre őket is többször láthatjuk majd.

Victoria megint csak gyönyörű volt. Imádtam azt a rövid harcjelenetét a farkasokkal. És nagyon tetszett, hogy a filmben úgy oldották meg Harry Clearwater szívrohamát, hogy azt Victoria okozta. Így minden mindennel összefüggött abban a jelenetben. Szóval, klassz volt. :) Jaj, és Victoria haja gyönyörű! És nem hiszem el, hogy az Eclipse-ben már nem Rachelle lesz Victoria… Nem akarom azt a másik randa, protekciós nőszemélyt! :-/

A farkasok is tetszettek. Olyan marconák voltak, és a farkasalakuk szerintem, tök jó volt. Elég valósághű, és tök jól megcsinálták, hogy tényleg olyan magasnak látsszanak, mint egy ember, és mégis eléggé farkasszerűek legyenek ahhoz, hogy a nézőnek tetsszenek. A színészek is jól játszottak, bár mint mondtam, nem hatnak meg a csupaizom pasik, és farkasok helyett inkább Cullenékat néztem volna. De azért nem volt gondom velük.

A Volturi esetében azt hiszem, inkább a külsőségekre adtak és a harcjelenetre. Aro arcán láttam egyedül érzelmeket néha, de a többiek, mint az unott viaszszobrok. Igen, tudom, baromi öreg vámpírok, akik már mindent unnak, de… Gonosznak és hidegnek másképp is lehet lenni. Pl. a Harry Potter filmekben Voldemort is hideg, kimért, felsőbbrendűen viselkedő, és nem teljesen élő valaki, mégis több élet volt benne, mint a Volturi tagjaiban. Szóval, Aro tetszett, a többiek inkább csak díszletként voltak jelen szerintem.

Volt a filmben néhány „érdekes” jelenet is… Az egyik az volt, mikor Edward az óra alatt áll, Bella odarohan hozzá, belöki a napfény elől a kapualjba, aztán változtattak a könyv történésein. Ugyanis, Edward itt vallja be Bellának, hogy valójában szereti őt, nem akarta elhagyni, nem tud nélküle élni stb. Ami vicces, mert a Volturi tagjait odaküldték megállítani Edwardot, mielőtt hülyeséget csinálhatna, de aztán persze, látták, hogy hoppá, Bellával épp romantikus jelenet van, várjuk már meg, amíg kiromantikázzák magukat, és csak utána zavarjuk meg őket. :D

A másik a fejbetörős jelenet… Mikor Edward Felix-szel harcol, Felix a padlóhoz vágja őt, és Edward koponyája megreped… Most nem azért, de nem úgy volt, hogy széttépni és elégetni lehet csak a vámpírokat, és más nem tesz bennük kárt? Edward még azt is mondta, hogy ha lezuhanna vele egy repülő vagy ne adj isten, autóval fának menne (ami valószínűleg, lehetetlenség), akkor is túlélné egy karcolás nélkül. Azért valljuk be egy repülő földbe csapódása elég kemény lehet. Edward koponyája pedig betörik, csak mert Felix a márványpadlóhoz vágja… Érdekes… Persze, mikor James vagdosta a Twilightban a tükörhöz, oszlophoz, padlóhoz stb., akkor semmi ilyesmi nem történt. És a gyors öngyógyulás a farkasok tulajdonsága, nem a vámpíroké. :P Szóval, ez a jelenet bár hatásos volt, mert izgalmasra sikerült, nem tartotta be véleményem szerint, Meyer vámpírvilágának a törvényeit (amik számomra nagyon fontosak…).

És az is vicces volt, hogy Bella felpofozott egy farkast, és nem hogy nem tört bele a keze, de még csak nem is fájdult meg. :D

Ami még zavart, hogy volt pár idióta tinilány a közönség soraiban, akik Jacob pólólevételekor és Edward toronyóra alatti megjelenésekor visongtak, mint a levágni való kismalacok. :P Jacobnál még kevésbé zavart, de az, aki egy olyan fontos pillanatban, mint Edward öngyilkossági kísérlete, csak huhogni és visongani tud, nem igazi rajongó, mert nem érti ennek a pillanatnak a fontosságát, csak azt látja, hogy hűűűűű, meztelen férfi mellkas… :P Oké, oké, Edward gyönyörű, elkábítja az embert, de nem hinném, hogy ebben a jelenetben ez lenne a fontos. Szóval, az ilyen tinédzserlányok nem igazán fogják fel a Twilight valódi értelmét… Elég gáz… Szerintem…

Tetszett az is, hogy Edward mellkasát nem csupaszították le úgy, mint a farkasokét. Nem, nem feltétlenül azért, mert szeretem a szőrös mellkast. :D Hanem azért, mert mikor Edward meghalt és vámpír lett, még nem volt divat a szőrtelenítés, és így szerintem, valóságosabb volt az egész. (Amúgy, azon gondolkoztatok már, hogy mi lenne, ha a Cullen nők rövid szoknyában és vállpántos felsőben jelennének meg egyszer? :D )

Nem tetszett, hogy kimaradt az óratornyos jelenetnél az, hogy Edward azt mondja, Carlisle-nak mégis igaza volt, vagyis, létezik a mennyország. Szerintem, ez a legmeghatóbb pillanat a könyvben, én legalább is, olvasás közben itt bőgtem el magam, és sajnálom, hogy ez csak egyetlen szóban nyilvánult meg a filmben, amit nem is feliratoztak alá. Így nem volt olyan hatásos…

És azt is sajnáltam, hogy kimaradt az a csillagos, holdas gyönyörű idézet, amit Edward mond Bellának azután, hogy visszajöttek Volterrából. Az is olyan gyönyörű, kár volt kihagyni.

Jah, és imádtam, hogy feliratos volt eredeti hanggal, mert a szinkron annyira pocsék, hogy sírni tudnék, ha meghallom, viszont, a felirat is vicces volt néha… :D Pl. tudtátok, hogy Edward nem akarja Bellát hajthatatlanná tenni? :D Halhatatlan helyett… :D De még így is milliószor jobb volt, mintha szinkronnal adták volna… Brrrrrr…

A film vége is egy kicsit fura volt… Az utolsó mondat után hirtelen vége, én meg ültem, és valami még hiányzott a számomra… Olyan befejezetlennek tűnt. De lehet, hogy csak azért, mert bármeddig el tudtam volna nézni még... :D

SPOILER vége!!!

De összességében véve, a film nagyon jó, nagyon érzelmes, nagyon izgalmas (az egyik jelenetnél annyira szorítottam a táskámat, hogy beletört a körmöm :D ), a színészek profin átadták, amit elvárhattunk tőlük, és érdemes megnézni mindenképpen (nem is egyszer!). Én szinte lélegzés nélkül néztem végig az egészet, le sem vettem a szemem a vászonról, a szakítós jelenetnél még egy könnycsepp is kigördült, szóval, nagy hatással van az emberre, ha az megérti a történések jelentőségét, a háttérben megbújó jelentéseket, és nem pusztán a csupasz mellkasokért megy el a moziba. :)

Kicsit még most is a film hatása alatt vagyok. Alig aludtam, mert amikor hazaértem, ahhoz képest, hogy hajnali 3 volt, pörgött az agyam, valamikor 5 óra körül aludtam el, fél 9-9 körül már fenn is voltam, és azóta is a New Moon jár a fejemben. :)

Szóval, mindenki menjen el a moziba, és nézze meg, mert érdemes! :)

Egyébként, valószínűleg, jövő héten csütörtökön megint megyünk Szandival és Freebbel a 15:00-kor kezdődő vetítésre, szóval, aki pécsi vagy tud utazni, és szeretne eljönni velünk, az szóljon. :)