Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. május 12., szombat

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás


Vámos Miklóstól a Töredelmes vallomás a harmadik könyvem, de az első novelláskötetem. A két regény, amit korábban olvastam tőle, nagyon tetszett, ezért lelkesen álltam neki a novelláinak is. Olvasás előtt azt gondoltam, hogy majd kitalált karakterekről szóló, kitalált történeteket találok a kötetben, ehelyett a címnek nagyon is megfelelően Vámos Miklós vallomásait olvashattam el, amelyeket a saját életéről szóló történetekben írt meg.

Belelátni egy idegen életébe

Nem vagyok az a típus, aki bulvármagazinokat olvas, nyomon követi a sztárok csipp-csupp ügyeit, és csorgatja a nyálát arra, hogy melyikük kivel, mikor, hol, hogyan. Ez engem teljesen hidegen hagy, mert mi közöm hozzá… Ami érdekel, az más emberek gondolkodásmódja, az érzéseik, hogy hogyan vélekednek egy-egy számomra fontos vagy érdekes dologról. És persze érdekelnek a történetek, amelyek egy régebbi kort vetítenek a szemem elé.

Vagyis nem az üres pletyka érdekel, hanem a mély tartalom.

Hála az égnek, ez a könyv pont azt adta nekem, ami le tudja kötni a figyelmemet. Vámos Miklós nem mint híres ember szólt hozzám a lapokról, hanem mint egy ember, akinek igazi mondanivalója, mesélni valója van. Nem bulvár szenzációhajhászásból, hanem mert őszintén ki akartak jönni belőle ezek a vallomások.

Kicsit olyan volt olvasás közben, mint mikor az ember leül a szüleivel, nagyszüleivel, vagy egy nála tapasztaltabb rokonával beszélgetni a múltról. Néhány órára nem is csak olvasónak éreztem magam, hanem inkább családtagnak, akit egy rokon beavat élete történetébe. Ez pedig főképp annak a közvetlen mesélésnek köszönhető, amely ezt a könyvet jellemzi.

Teljesen őszintén

A novellák közül egyiknél sem éreztem azt, hogy az író a hatás kedvéért „átkölti” a történteket, mindegyiket teljesen őszintének vélem. Főképp, mert Vámos Miklós olyasmiket is bevall ezekben a rövidke sztorikban, amiket az emberek többsége egyáltalán nem vagy nem szívesen mondana el senkinek. Itt most nem igazán botrányos dolgokra gondolok, hanem elsősorban olyan gondolatokra vagy érzésekre, amelyeket titkolni, szégyellni szokás. Bár én nem hiszem, hogy igazán szégyellni valóak, inkább csak nagyon emberiek.

Irigységből elkövetett fiatalkori könyvtári könyvlopás, egy haver cserbenhagyása az éttermi fizetéskor, bokrok takarásában pisilés, az öregedéstől való félelem, gyerekkori nehézségek, felnőttkori, családi gondok. A történetek átívelnek időn, Vámos Miklós gyerekkorától egészen a jelenéig találunk benne sztorikat, és témák szempontjából is igazán sokszínűek.

A novellákról

Sokféle érzelem előjött belőlem olvasás közben, nevettem és könnyeztem egyaránt. A legmegrázóbb történet számomra talán az volt, amelyben kiderült, hogy miért kezdett el dadogni Vámos Miklós gyerekkorában. Azt olvasva gondolatban megölelgettem kicsit a fejemben felbukkanó kisfiú alakját, annyira megrázó volt maga az esemény is, de az is, ahogyan szavakba lett öntve.

Azt is durva volt megtudni, hogy milyen terhek kerültek az író vállára már tinédzserként. Nagyon erős embernek tartom így ismeretlenül is, mert nem biztos, hogy én boldogultam volna adott helyzetben.

De csak hogy a vidám oldalról is beszéljünk, jót mosolyogtam azon a novellán, amikor Vámos Miklós hajnalban megérkezik a teniszpályára, és azon morog magában, hogy a játékpartnerei késnek. Persze nem késnek, más a helyzet, de nem lövöm le a poént.

Még csak harminchárom éves vagyok, de teljesen át tudtam érezni azokat a gondolatokat is, amelyeket az író az öregedésről írt. Nagyon gyorsan telik az idő, szinte észre sem vesszük, és az ember sokszor még mindig tininek, fiatalnak érzi magát. Amikor pedig időről időre tudatosul benne, hogy már nem az, az elég sokkoló tud lenni. Főképp, amikor a lélek és szellem még fiatalos, de a test már nem úgy működik, ahogy kéne, és egyszerűen elárul minket. Az öregedés tudata már most nehéz, később gondolom, még inkább az lesz.

Nagyon tetszettek azok a novellák is, amelyben található némi társadalomkritika és reflektálnak a mostani világra, a most élő emberek életének nehézségeire. Például kevés ember merné kimondani (vagy leírni) azt, hogy a gyerek a legtöbb esetben inkább szétválasztja a szülőket, semmint összehozná őket. Vagy azt, hogy a nagy fenét élünk kapitalizmusban, még odáig sem jutottunk el, hanem még mindig egy feudális rendszerben szenvedünk. Nekem nagyon bejön ez a bátor szókimondás, mert valljuk be, a mai világban, ahol könnyedén darabokra szedhetnek az interneten, és ellehetetleníthetnek a valódi életben, ha másképp gondolkodsz, ezeket nyíltan kimondani szerintem bátorság.

Üres oldalak rejtélye

Valami nagyon-nagyon rágja az oldalamat. Szörnyen kíváncsi vagyok ugyanis, hogy vajon milyen szerepe van a könyv végén található teljesen üres lapoknak. Van néhány szimbolikus értelmezés a fejemben, de igazán érdekelne, hogy Vámos Miklós mit mondana erről, mert ő biztosan valami teljesen más okot mondana rá, mint amik eszembe jutottak. Egyébként mókás, hogy az ember nemcsak érdekes szövegeken, hanem üres oldalakon is mennyit tud elmélkedni. Miközben az is lehet, hogy nincs is semmi értelmük. Bár azért remélem, hogy van, és nem hiába törtem a fejem az értelmezésén…

A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének néhány órát arra szánni, hogy meghallgassák egy másik ember életét, emlékeit, gondolatait, félelmeit és az őt emésztgető dolgokkal kapcsolatos vallomásait.

Kedvenc idézetek:

„Mikor a kapuhoz értem, már bezárták, remegett a mozgó szárnyban a fémvirágok mögött az üvegtábla. Apám kint állt az úttesten, immár egyedül, arccal a Hősök terének. Kiáltani akartam, de ismeretlen felnőtt tenyere tapadt a számra. Rám sziszegtek, kussoljak, mer a végén még idedurrant egyet! Ki? Mi? – de akkor már láttam. Kerekeken guruló acélmonstrum közelgett apámhoz, erősen dübörögve. Akár egy fordított katonasisak, tetején ponyva alól ágaskodtak ki a fedélzeti fegyverek. Jaj, lelövik! Jaj-jaj! – szabadulni akartam, de többen fogtak, szorítottak.
(…) Apám nem moccant. Ma már biztosra veszem, készen állott a halálra.
A következő másodpercek alatt én lényegében megöregedtem. Minden idegszálam fölkészült a sorozatlövések durrogására – volt szerencsém háborús filmeket látni a Munkácsy utcai kis moziban, melyet az arrafelé lakók köpködőnek hívtak. A megelőző napokban élőben is hallgattam a fegyverkelepelést, sokat lőttek arrafelé.
(…)
A kapualj kiürült, csak én maradtam ott. És attól fogva dadogtam. De nagyon ám.”

„Aki azt állítja, hogy a katonai szolgálat jót tesz a fiataloknak, ifjúhodjék meg, és vonuljon be. Vagy kaszárnyába. Vagy ideg- és elmeosztályra.”

„Nekünk itt és most, a huszonegyedik században minden másodperc számít és kell. Legfőbb küzdelmeinket a látszat ellenére nem a hülye főnökkel, a korlátolt pedagógussal, az ellenséges szomszéddal vagy a pénz előteremtéséért vívjuk. A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyedebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.”

„A közhiedelemmel ellentétben a gyerek(ek) érkezése ritkábban erősíti meg a párkapcsolatot, mint ahányszor tönkreteszi. Bármit is hamukálnak erről a fennkölt szellemű, nőknek gyártott sajtótermékek. Az az anya, aki soha sem gondolt arra , hogy a gyerekét lemészárolja, a férjét szíven szúrja, s ő maga kiugrik egy toronyházból, alighanem elfojtja mindezt. Ugyanez áll arra az apára, aki sohasem érzett kétségbeesett menekülhetnéket abból a vircsaftból, amit családi életnek szokás hívni.”

„(…) a bizonytalanságban – aggodalomban, félelemben – tartás fokozatosan elbátortalanít, s a lázongás átadja helyét a letargiának. Abban az állapotban jogainkról megfeledkezünk, ember voltunk háttérbe szorul, és annyira kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, hogy szinte bármit megtehetnek velünk.
Ha kis történetünk tanulságát jó erősen agyunkba vésnénk, talán könnyebb volna emelt fővel élnünk. Jogilag és erkölcsileg megfelelő módon ellenállnunk. Tiltakoznunk. Magunkat kimentenünk a tehetetlenség hamis illúziójából. Mert valamit mindig tehetünk személyiségünk és sorstársaink érdekében. Legfőbb fegyverünk mégiscsak az összefogás, illetve a szolidaritás.”

„Pali hirtelen így szólt: Eszter, sütő. Ám Eszter nem hallotta. Nem, is látta azt, amit közülünk többen, mert a megnevezett konyhai eszköz a pult alatt volt, ő pedig tányérokat vett ki fölülről.
A sütő lángra lobbant. Látványnak gyönyörű. Pali megismételte, ugyanolyan visszafogottan: Eszter, sütő! – ám mire a felesége válaszolhatott volna, odaugrott, elcsavarta a nagy, fekete tekerentyűt, mely a konyha minden berendezését áramtalanította, majd egy nedves mosogatóronggyal kirántotta a tepsit, s körbecsapkodva eloltotta az égő sütőpapírt. A cseresznyés rácsos csodálatosképp érintetlen maradt. Kösz, mondta Eszter. Pali csak intett, hogy rendben, visszaült a helyére. Kész. Ennyi.
Az összes jelenlévő hím rátámadt volna a maga asszonyára: Te szerencsétlen, hányszor mondtam már, hogy figyelj oda, egyszer leégeted a lakást!!! És az összes nő hosszan mentegetőzött volna, bizonygatva, miért nem ő a hibás.
Akkor erről mélyen hallgattunk.
Hölgyeim és uraim, az a családi tűzhely máig is melengeti négyüket (született még egy gyerekük), a házasság tart, és meg sem haltak.”

„Hasonlóan védekezett a Mephisto című regény és film kulcsfigurája az igazolóbizottság előtt. Ő fényképen látható Adolf Hitler társaságában, mindketten Heil Hitler! karlendítéssel. Kérdezték: Komolyan állítja, hogy nem volt náci? Mire ő habozás nélkül: Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ne kényszerüljek kezet fogni Hitlerrel. Végül őt igazolták, mert kiderült, hogy zsidó színészeket mentett, bújtatott.”

„Sokáig abban a hiszemben nézelődtem ebben a hazában, hogy a rendszerváltozás (1990) óta kapitalizmusban élünk. Kissé fapados ugyan, de mégiscsak a történelemkönyvekben leírt tőkés társadalom volna ez itt. Na jó, inkább tőkeszegény, ám azért a klasszikus szabályok (Marx-Engels) működnek, a gyárak és földbirtokok tulajdonosai az urak, s a munkavállalók a szegények.
Sajnos az utóbbi években rá kellett ébrednem, hogy nem tartunk ott. Még ott sem tartunk, Hölgyeim és uram, fájdalom, de feudális rendszer ez, annak sajátosságai szerint alakul a sorsunk. Hűbérurak és hűbéresek, két osztály van csak, vagy az egyikbe tartozunk, vagy a másikba.”

„Ha az oktatók a hűbéresek, milyen pozíció marad a gyermekeinknek? Hm, tapasztalataim alapján őket a magyar iskolarendszer rabszolgának tekinti, s akként kezeli.”

„Megszületésem óta látható a bal lábam sípcsontja fölött, tíz centire a bokámtól egy szabályos kör alakú, mélybarna anyajegy. A régi lyukas kétfilléresnél és a mostani egyforintosnál picivel kisebb. Óvodistaként megkérdezte anyukámtól, miért van ez ott. Azért, hogy ha elveszítenénk, erről mindig fölismerhesselek, mondta ő.
Nem örültem. Ugyan, miért veszítenének el? Ha mégis, vajon az arcomat még nem sikerült volna megjegyezniük? Ideje volna.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. május 10., csütörtök

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit - Blogturné


Seanan McGuire csodás kisregénye arról, hogy mi történik azokkal, akik megjárták a varázslatos világokat, mindenféle díjat nyert már, és a Fumax Kiadó jóvoltából el lehet végre olvasni magyarul is. Sőt, ha követitek a Blogturné Klub bloggereit, még nyerhettek is egy példányt és ti is megtudhatjátok, milyen kaput nyitnak a szívek. 

Seanan McGuire Minden szív kaput nyit című könyvének a fülszövege fogott meg elsőként. Azután megláttam a borítón, hogy a regény Hugo- , Nebula- és Locus-díjat nyert 2017-ben, és kíváncsi lettem, vajon mi lehet a könyvben, ami ennyi díjat érdemelt, és megérdemelten kapta-e őket.

A történet olyan eltűnt gyerekekről szól, akik más világokba tévedtek át, de valamiért visszakerültek a normális világba, ám a látottak után képtelenek visszailleszkedni a régi életükbe. A szüleik ezért elviszik őket egy intézetbe, amelyről azt gondolják, hogy valamiféle pszichiátriai intézet és iskola keveréke, ahol megértetik majd a gyerekeikkel, hogy csak képzelegtek. Az intézetet azonban egy olyan nő vezeti, aki gyerekkorában szintén áttévedt egy másik világba, és pontosan tudja, hogy a gyerekek igazat mondanak.

Izgalmasan elvont vagy túl elvont

Amikor valami elvont történetről van szó, mindig félek egy kicsikét, mert imádom az ilyen sztorikat, de van az a szint, amikor már azt mondom, hogy „Hű, ez nekem túl zavaros!”. Ez az a pont, amikor már nem látok semmi értelmet a sztoriban, csak úgy érzem, mintha az írója beszívva leírta volna a képzelgéseit. Ezért nem szeretem például az Alice Csodaországban című mesét sem, mert olyan, mintha Alice be lenne állva, és összefüggéstelenül hallucinálna mindenféle értelem nélküli dolgot.

Szóval tartottam ettől a sztoritól, mert lényegében itt is arról van szó, hogy a gyerekek eltűnnek különböző portálokon keresztül más világokba. Ez a portál lehet nyúlüreg, mint Alice esetében vagy szekrényajtó, mint a Narnia történet esetében, de még sok minden más is.

Azonban hiába kapcsolódik ilyen módon a regény Alice történetéhez, hála az égnek, az élvezhető elvont regények kategóriájába tartozik. Vannak kidolgozott karakterei, rendes, érthető cselekménye, valós gondok, amiket meg kell oldani, és valós célok, amiket el kell érni. Ezen kívül egy átlagolvasó számára is érthető üzenetet hordoz magában.

Szóval ez egy nagyon is élvezhető elvont történet számomra.

Különböző világok

Bár ténylegesen egyik világban sem járunk a cselekmény közben, csak a fiatalok elmondásai alapján ismerhetjük meg mindegyiket, mégis nagyon érdekesek a könyvbeli világok, amelyeket ellentétek alapján kategorizálnak be. A két legfőbb ellentét a Logika és az Oktalanság, valamint az Erény és a Romlottság, de ezek párosulhatnak is egymással, vagyis mehet valaki olyan világba, amely a Logika és a Romlottság kategóriájába is besorolható.

Logika világai logikus szabályok alapján működnek, míg az Oktalanság világaiban bármi megtörténhet mindenféle logikai alapszabálytól mentesen. Akár egyszarvúk is potyoghatnak az égből. Erény világában pedig természetesen egyfajta erényességre törekszenek (ez alatt azonban nem feltétlenül a mi világunk erényességét kell érteni), míg Romlottság világaiban nem számít, ki mit tesz, és hogyan viselkedik.

A fentebb említett példák alapján, Alice Csodaországát én az Oktalanság és Romlottság világába sorolnám, mert a világ működésében nincsen semmiféle logika, minden össze-vissza történik, és hát, a Szív Királynő és udvartartása nem éppen erkölcsösek.

A holtlelkű gyermek

A gyerekeket két csoportba lehet osztani. Az egyik csoportot annyira elborzasztotta a világ, amelybe került, hogy soha többé nem akar visszamenni oda, el akarják felejteni, és vissza akarnak térni a rendes életükbe. Ők egy olyan iskolába járnak, ami csak említés szintjén szerepel a regényben. Ott segítenek nekik a normális világba visszailleszkedni.

A másik csoport viszont úgy érezte, az a bizonyos másik világ az igazi otthona, és próbálnak mindenáron visszajutni oda, mert a normális világban képtelenek boldogan élni. A gond csak az, hogy nagyon ritka, amikor valaki kétszer is rálel a másik világa ajtajára. Így ebben a csoportban honvágytól, kitaszítottságtól szenvednek a gyerekek. Ők járnak Eleanor West iskolájába, aki nem a felejtésben akar segíteni nekik, hanem abban, hogy az emlékezés ellenére hogyan boldogulhatnak a régi életükben.

Nancy, a főszereplőlány ebbe a második csoportba tartozik. Ő a Holtak Csarnokaiban járt, ahol a Holtak Urát szolgálta. Megtanulta, hogyan legyen teljesen mozdulatlan, akár egy szobor, még a légzését és a szívverését is le tudja lassítani olyan szintre, hogy egy orvos talán halottnak is nyilvánítaná. Ezután a mozdulatlan, halott világ után pedig szörnyen sok(k) számára visszatérni egy élő, rohanó világba.

Amikor megkapja szobatársnak Sumit, az őrült, bolondos, folyton mozgó és rohanó lányt, először szó szerint beleszédül a közelségébe. Aztán Suminak köszönhetően szép sorban megismeri az iskolatársait, és rájön, hogy nincsen egyedül az érzéseivel.

Menők és kitaszítottak

Még sosem láttam olyan iskolát, amelyben ne lettek volna klikkek, ez itt sem maradhat el. Vannak az Erény világaiból érkezők, akik nemcsak lenézik a Romlottság világainak gyermekeit, hanem félnek is tőlük. Egyébként szerintem okkal, mármint tényleg a legtöbb Romlottságból jött fiatal totál para személyiség.

Van egy srác, aki egy csontvázvilágból jött, ahol egy emberi fül számára hallhatatlan furulyával tudott beszélgetni a csontvázlényekkel. Jah, és szerelmes lett egy csontvázlányba.

Aztán ott vannak az ikrek, akik közül az egyik egy vámpírurat szolgált, a másik pedig egy őrült tudós segédje lett, és az egy dolog, hogy holtakat tanulmányozott, az meg már egy másik, hogy elmondása szerint élő embert is boncolt.

Nancy pedig egyenesen a holtak birodalmából érkezett, és szinte vallásos módon tiszteli a halottakat.

Ezek után nem igazán csodálkozom azon, hogy azok a gyerekek, akik szivárványos, egyszarvús, vattacukorfelhős, erényes világokban jártak, nem értik a Romlottság világból érkezőket, és félnek is tőlük. Nancy egy helyen maga is bevallja, hogy egyszer talán képes lesz majd gyilkolni. Az ikrek egyike pedig egy gyilkosságot követően nem azzal védekezik, hogy ő sosem tenne ilyet, hanem azzal, hogy ha ő lenne a gyilkos, sosem találták volna meg a holttestet.

Aki kilóg a sorból

Kade egy nagyon érdekes karakter, ugyanis ő egyáltalán nem ijesztő, mégis kitaszított lélek. Ennek az az oka, hogy bár lány teste van, mégis fiúnak érzi magát és fiúként is él. Emiatt pedig nemcsak a saját szülei, de Tündérföld (a világ, amelybe átkerült) is kivetette magából. Tündérföldön azt hitték, hogy lány, ám amikor kiderült, hogy valójában fiú, visszazavarták a normális világba. A normális világban a szülei pedig elhozták Eleanor iskolájába, mert azt gondolták, itt majd „segítenek” nekik visszakapni a lányukat, és kinevelik Kade-ből a „butaságait”.

Az iskola az egyetlen hely, ahol Kade önmaga lehet, bár itt sem érti meg őt mindenki. Ahogy fentebb is írtam, nem egy sötét személyiség, csak azért csapódik a Romlottság világából jött gyerekekhez, mert tetszik neki Nancy.

Történet a történetben

Ez nemcsak egy fantasy történet, ez krimi regény is egyben. Vagyis 2in1 élményben lehet részünk olvasás közben.

Az iskolában ugyanis Nancy érkezése után különös gyilkosságok történnek. Az iskola lakói elkezdenek hullani, mint a legyek, és mindegyik holttestnek hiányzik egy testrésze. Egy olyan testrésze, amely a legfontosabb volt az illető számára. Az Erény gyerekei természetesen azonnal a Romlottság gyermekei között keresik a tettest, így az ellentétek még inkább kiéleződnek.

A Romlottság világából jöttek Nancyvel együtt összefognak, hogy kiderítsék mi is történik az iskolában, és bebizonyítsák, nem ők az elkövetők. A kérdés már csak annyi, hogy valóban más a tettes, vagy az illető közöttük van…

Ez a nyomozós szál nagyon izgalmas még úgy is, hogy egy bizonyos jelenet után szinte biztosra vettem, ki a tettes. Azt viszont nem tudtam, miért is csinálja, amit csinál, szóval ért egy kis meglepetés is.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy rövid, ám annál tartalmasabb sztorit olvasni, amely egy kicsit varázslatos, egy kicsit ijesztő, de mindenképpen érdekes és izgalmas.

Kedvenc karakterek: Kade, Nancy, Sumi

Kedvenc jelenetek: amikor a különböző világokról mesélnek a karakterek.

Kedvenc idézetek:

„- Mert a remény olyan kés, ami átmetszi a világok alapzatát is – vágta rá Sumi, és a hangja egyszerre kristálytiszta lett, nyoma sem volt benne többé a korábbi bohóckodásnak. Nyugodt pillantással nézett Nancyre. – A remény fáj. Ezt kell megtanulnod, méghozzá gyorsan, ha nem akarod, hogy téged is felmetsszen, belülről kifelé. A remény gonosz. A remény azt jelenti, hogy belekapaszkodsz a dolgokba, amelyek többé sosem lesznek ugyanolyanok, és cseppenként vérzel el, amíg semmi sem marad belőled.”

„- Miért van itt annyival több lány, mint fiú?
- Mert a „fiúk fiúsak” egy önbeteljesítő jóslat – válaszolta Lundy. – Általánosságban túl hangosak ahhoz, hogy könnyen elvesszenek vagy szem elől tévesszék őket. Ha ők eltűnnek, a szülők keresőcsapatokat szerveznek, hogy kihúzzák őket a mocsarakból, elrángassák a békaúsztatóktól. nem velük született, hanem tanult dolog ez. De megvédi őket az ajtóktól, biztonságban odahaza tartja őket. Nevezzük ironikusnak, ha tetszik, de annyira figyelünk a fiúk elkóborlásaira, hogy nincs is alkalmuk valóban elkóborolni. Észrevesszük, ha egy férfi elhallgat. De a lényeg a nők hallgatása.
- Ó – jegyezte meg Nancy. A maga rettenetes módján ennek volt értelme. A legtöbb fiú, akit ismert, nagyon zajos volt, és a szüleik és barátaik csak bátorították őket erre. Még ha a természetük csendes is lett volna, akkor is kényszerítették magukat a zajongásra, hogy ne szólják meg, ne gúnyolják ki őket. Hányan csusszanhattak volna át egy vén ruhásszekrényen, vagy le a nyúl üregébe, hogy egyszerűen eltűnjenek, anélkül, hogy ezer vészcsengő szólaljon meg? Megtalálják és hazahurcolják őket, mielőtt ráakadnának az első megbűvölt tükörre, vagy megmásznák az első tiltott tornyukat.
- Mindig is vártuk a fiú diákokat. Csak éppen nem jöttek sokan.”

„- Miss Whitman, az esélyek afelé mutatnak, hogy maga ezen a világon éli majd le az életét. Majd elmesélheti az embereknek a kalandjait, amikor távolibbá váltak, és amikor már kevésbé fáj beszélni róluk. Sok végzősünk úgy gondolja, hogy a megosztás ilyen módja egyaránt katartikus és kifizetődő. Az emberek szeretik a jó fantasyt.”

„A szülei szerették, efelől nem volt kétsége, de a szeretetük színekkel töltötte meg a bőröndjét, és újra meg újra megpróbálta randizni küldeni a helyi fiúkkal. A szeretetük meg akarta javítani őt, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy egyáltalán nem romlott el.”

- (…) Vigyázz magadra is, rendben? Nagyon sokan keresnek valakit, akit megvádolhatnak, és te vagy az iskola legjobb bűnbakja.
- Mindig is legjobb akartam lenni valamiben – felelte Jack bölcselkedve.”

„- És mi van például Narniával? – kérdezte Christopher. – Azok a gyerekek mindenféle ajtókon mentek át, és mégis mindig a nagy, beszélő oroszlán társaságában kötöttek ki.
- Az azért volt, mert Narnia egy keresztény tanmese, ami fantasynek tetteti magát, te segg – vágta rá egy másik fiú. – C. S. Lewis soha életében nem ment át sehová. Fogalma sem volt, hogyan működik a dolog. El akart mondani egy történetet, és valószínűleg hallott már a hozzánk hasonló gyerekekről, úgyhogy összegyúrta a dolgokat. Az összes író így csinálja. Összehordanak mindent, az emberek meg zabálják. Mi meg az igazságot mondjuk, erre a szüleink ilyen elegáns tébolydákba dugnak bennünket.” 

„- Minden csontvázat táncra tudok bírni. Megtiszteltetés, ha játszhatok nekik.
- Rendben. – Jack lehúzta a kesztyűjét, és Nancy felé intett vele. – Ti ketten határozottan egymáshoz valók vagytok. Ha nem találjátok meg az ajtótokat, összeházasodhattok, és világra hozhatjátok a riasztó, portálutazó gyerekek következő nemzedékét.”

„- (…) Ha tudnám, milyen íze van a sikolyok hangjának, azt is hozzáadnám, és amíg élek, nem is innék mást.
Christopher kortyolt, aztán megrázta a fejét, és megszólalt.
- Tudod, néha egészen elfelejtem, mennyire ijesztő vagy, de aztán fogod magad, és mondasz valami ilyesmit.”

„- Addig együtt is maradtak, amíg el nem érték a bejárat lépcsőit. Angela ott Kade-hez fordult.
- Igenis úgy gondoltam, ahogy mondtam. Perverz dolog, hogy megjátszod, mintha más volnál, mint ami vagy.
- Én éppen ezt akartam mondani neked – vágta rá Christopher. – Úgy értem, mindig olyan jól eljátszottad, hogy rendes ember vagy. Egészen megtévesztettél.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT


Nyereményjáték:

A világirodalom tele van csellengő gyerekekkel, most őket keressük meg. Minden blogon találtok egy idézetet ami olyan könyvből van, ahol a főszereplők más világokba látogattak el. Megfejtésként annak a könyvnek a szerzőjét és címét kérjük, amelyből a blogon található idézet származik. A nyertesek között egy könyvet fogunk kisorsolni!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05.10. Spirit Bliss
05.12. Always love a good book
05.14. Zakkant olvas

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. május 5., szombat

Anyák napi könyvajánló Top 5+1



Holnap Anyák napja, így gondoltam, összeállítok egy listát azoknak, akik szeretnének egy kis olvasásra szánt időt ajándékozni az anyukájuknak, és esetleg ajánlanának neki valami jó könyvet is. A legtöbb ilyen lista az anyaságról szóló könyveket ajánl, nos, én nem így teszek. Miért is kéne egy anyának még Anyák napján is csak az anyasággal foglalkoznia, amikor úgyis ezt teszi az év minden egyes napján? A listámon inkább olyan könyvek szerepelnek, amelyek segíthetnek kikapcsolódni az édesanyáknak legalább egyetlen napra.

1. Valami romantikus

Az édesanyák nők is, akik vágynak néha a romantikára. Nicolas Barreau Párizs mindig jó ötlet című regénye pedig ajándéknak is jó ötlet. Egy kis szerelem, némi titok, egy gyönyörű mese, és persze igazi párizsi hangulat, ezt adhatja ez a regény.

2. Valami önéletrajzi

Donáth Mirjam Mások álma című önéletrajzi történetei egészen New Yorkig repíthetik az édesanyákat. A könyv bemutatja, hogy az élet máshol sem feltétlenül könnyű, a lényeg pedig nem az, hogy másoknak megfeleljünk, hanem, hogy a saját helyünket megtaláljuk a világban. Hiszen nem lehet mindenki boldog ugyanattól és ugyanazon a helyen.

3. Valami kalandos

Egy csodásan kidolgozott fantasy világ, összetett karakterekkel benépesítve, akik ezernyi kalandot élnek meg a tengeren, a sivatagban és más egzotikus helyeken. Ezt adhatja az anyák számára V. K. Bellone Felvont vitorlák című regénye. Mindezt persze minőségi stílusban és gyönyörű borítóval.

4. Valami sírós-nevetős

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik! című regénye egy fiatal fiúról szól, aki egyedül próbál gondoskodni szellemileg sérült bátyjáról. Bár az alapsztori komoly, a stílus mégis könnyeddé és humorossá varázsolja a jeleneteket. Az anyukák biztosan egyszerre fognak könnyezni és nevetni olvasás közben.

5. Valami elgondolkoztató ifjúsági

David Levithan Nap nap után című regénye igazán jó kikapcsolódásnak. Egyetlen nap alatt ezernyi életet megélhetünk „A”-val, a lélekkel, aki minden reggel más ember testében ébred. Nem mellesleg, olvasás után megnézhetjük a regény filmváltozatát is a moziban.

+1 Valami krimi

Kicsit hazabeszélve A Szem 1. – Reményfosztottak is izgalmas, kalandos élményt nyújthat az anyukáknak. A csavaros krimiszál mellett persze a romantika sem maradhat el. Nem mellesleg a Szem tagjai összetettek, érdekesek és szerethetőek. Ó, és persze a könyv most 42%-os kedvezménnyel megvásárolható az Alexandra oldalán. :)


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. április 29., vasárnap

David Levithan: Nap nap után


David Levithan Nap nap után című regényére a filmváltozat trailere hívta fel a figyelmemet. Néhány éve láttam egy koreai filmet, amely ugyanezt a témát dolgozta fel, csak annak felnőttek voltak a főszereplői, és érdekelt, hogy egy ifjúsági regényben hogyan is dolgozzák fel ezt az egyáltalán nem könnyű alapsztorit.

A regény egy „A” nevű lélekről szól, aki születése óta minden egyes nap más ember testében ébred. Arra az egy napra átveszi az irányítást az adott test fölött úgy, hogy a testhez tartozó lélek valamiféle módosított emlékeket kap a 24 óráról. Vagyis senki sem tud „A” létezéséről. Egészen addig, míg egy nap „A” egy Justin nevű fiú testében nem ébred, és össze nem ismerkedik a fiú barátnőjével, Rhianonnal. „A” ugyanis beleszeret a lányba, és képtelen 24 óra után örökre elszakadni tőle. Hogy vele maradhasson, elárulja neki létezése titkát.

Minden nap egy új nap

A regény legnagyobb erőssége, hogy fenntartja az ember kíváncsiságát. Valahányszor „A” egy napjának végére érsz, muszáj tovább olvasnod, mert érdekel, hogy legközelebb kinek a bőrében fog felébredni, és mi történik majd vele az adott ember testében. Drukkolunk neki, hogy valami klassz emberben ébredjen, de közben meg azt is várjuk, hogy egy problémás életben találja magát, amit izgalmas elviselnie egy napon keresztül.

A sok-sok élet közül nekem az öngyilkosságot tervezgető lány története volt a legérdekesebb. Kíváncsi voltam, mit kezd „A” azzal a tudattal, hogy ha nem tesz semmit, akkor a lány nemsokára meg fog halni. Vajon kibírja, hogy nem avatkozik a test életébe, vagy kitalál valamit, hogy megmentse a lányt…

Burok és lélek

Sokszor halljuk azt, hogy a külső nem fontos, a lélek szépsége számít igazán, és ez nagyon szépen is hangzik, csakhogy részben igaz. A külsőnk, akármilyen szomorú is ez, meghatároz minket. Például, ha én nem így néznék ki, ahogy, valószínűleg más élmények értek volna az életben, és más személyiségem lenne. És ezzel szerintem mások is így vannak. Persze a külső nem minden, ha valakinek rohad a lelke, akkor mindegy milyen jól néz ki, nem ér semmit. Viszont sok olyan szép lelkű ember van, aki szörnyen magányos, mert a külseje alapján esélyt sem kap másoktól arra, hogy megmutassa, milyen is ő igazán és mennyire szerethető.

Szóval igen, áltathatjuk magunkat, de a külső a legtöbb esetben legalább minimális szinten számít.

Épp ezért érdekes kérdés az, mi van, ha valaki minden napot más testben tölt. Egyik nap fiú, másik nap lány, fekete, fehér, ázsiai, magas, alacsony, beteg, egészséges, túlsúlyos, sovány, csúnya, gyönyörű. Lehetséges, hogy valaki mindenféle testet szeretni tudjon, csak mert szerelmes a testekben lévő lélekbe? És lehetséges, hogy valaki ép elmével elviselje, hogy minden egyes nap más külsővel ébred más élethelyzetben?

A legnehezebb

„A” egész életében testről testre utazott, így nem ismeri az érzést, hogy milyen egyetlen testhez tartozni. Gyerekként nem is tudta, hogy különleges. Bár érezte, hogy valami furcsa, azt gondolta, hogy minden ember pont úgy él, ahogyan ő. Később döbbent csak rá, hogy ez nem így van, és talán onnantól kezdve vált ez az egész nehézzé számára. Onnantól más lett, mint a többiek, és olyan titkot kellett őrizgetnie, amely miatt kitaszítottá vált. Szóval talán nem is az a legnehezebb számára, hogy minden reggel egy új testbe és új életbe csöppen, hanem az, hogy nincsen, akivel megoszthatja a titkait, érzéseit, gondolatait. Vagyis magányos.

Ez a magány viszi rá, hogy elmondja a titkát Rhiannonnak, akit egyébként alig ismer, hiszen csak egyetlen napot töltöttek együtt, míg ő a lány fiújának a testében volt. Azt a napot mindketten csodásnak élték meg, de normális esetben ennyi nem lenne elég ahhoz, hogy valaki bevallja egy másik embernek a legféltettebb titkát, ami akár a létezését is veszélybe keverheti.

Ám „A” magánya hatalmas, sokkal nagyobb, mint amit egy átlagos ember el tud képzelni, ezért beszél, ezért lesz szerelmes egyetlen nap után egy lényegében ismeretlen lányba, ezért vállalja a kockázatot.

Szabadság és jövő

Ami még nagyon nehéz lehet „A”-nak, hogy nincsen jövője úgy, ahogyan más embereknek. Nincs családja, nem lehetnek barátai, nem tud minden nap a szeretett nő mellett ébredni, hiába akar, nem lehet szakmája, állása. Minden új nap egy új kezdet, amely teljesen tiszta lappal indul.

Ez egyfelől szörnyen szomorú, mert az emberek többsége állandóságra, biztonságra vágyik. Ha nem is mindenben, de legalább az olyan alapdolgokban, mint hogy legyen hová hazamennie, vagy legyen legalább néhány ember az életében, akit a családjának mondhat.

Másfelől ez az élet szabadsággal is jár, hiszen ha elrontottál valamit az adott napon, annak másnap rád nézve már nincsenek következményei. Ezzel persze egy jó ember nem él vissza, „A” is próbál minél kevesebb bonyodalmat okozni azoknak a lelkeknek, akiknek kölcsönveszi a testét. Ám néha nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan szeretné, és ilyenkor nem neki kell tartani attól, hogy mi lesz másnap.

Szerelem?

Bár teljesen megértem Rhiannon kétségeit, végig úgy éreztem, hogy ő nem szerelmes „A”-ba. Legyezgeti a hiúságát, hogy egy ilyen különleges lény beleszeretett, izgalmasnak találja, hogy egyedül ő ismer egy ilyen fajsúlyú titkot, és néha jól esik neki kalandozni „A”-val. De nem szerelmes.

Bár megértem, hogy az ember nem vonzódhat mindenkihez fizikailag, amikor „A” olyan testbe került, ami Rhiannont egyáltalán nem vonzotta, úgy éreztem, hogy a lány teljesen elvesztette az érdeklődését „A” iránt. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Csak és kizárólag akkor szeretett vele lenni, amikor „A” kölcsönteste fizikailag is vonzotta őt. Ez pedig nem szerelem az én értelmezésemben.

Még ha egy test nem is vonz, attól még, ha valaki szerelmes, szereti együtt tölteni az idejét az adott lélekkel. Nem kell fizikai vonzalmat érezni iránta, anélkül is lehet érdeklődni az adott lélek iránt, beszélgetni vele, élvezni vele az adott programot, megélni vele a napot. Én, ha Rhiannon helyében lennék, és valóban szeretném „A”-t, így álltam volna a dolgokhoz.

Micsoda „A”?

Nagyon érdekelne, hogy mi is „A” valójában. Van rá ezernyi elméletem a letaszított angyaltól kezdve, a földönkívüli testmegszállón át, a gyermekig, akinek bár a teste túl korán meghalt, a lelke még nem akarta elhagyni a földet. Sajnos az első könyvben csak kérdések vannak, válaszok nem, ám úgy hallottam, hogy még idén megjelenik a történet folytatása, és abban remélhetőleg „A” származása és kiléte is magyarázatot kap majd.

Arra is nagyon kíváncsi vagyok, vajon tényleg van-e mód arra, hogy „A” örökre egyetlen testben maradhasson úgy, hogy közben nem árt más léleknek. Mondjuk egy haldokló vagy egy kómás beteg megszállása, vagy valami hasonló. És kérdés, hogy mire ez kiderül, vajon Rhiannon hol tart már az életében… Mert én úgy érzem, nem valószínű, hogy várni fog „A”-ra.

Szóval kíváncsian várom a folytatást, valamint a filmet is nagyon szeretném majd megnézni, mert a trailere alapján izgalmasnak tűnt.

Kicsoda „A”?

Sok olvasóban felmerül a kérdés, hogy „A” vajon lány vagy fiú, és hetero-, homo- vagy biszexuális. Hiszen egyszer ilyen, egyszer olyan testben van, és elmondása szerint az első szerelme fiú volt, Rhiannon viszont lány. Rhiannon számára is fontos kérdés „A” neme, ahogyan a testek neme is, amelyekben „A” lakik éppen az adott napon.

„A” számára furcsa, hogy Rhiannon nem vonzódik hozzá, amikor ő lánytestben van, hiszen ő, akkor is ő, a test meg csak egy burok, a felszín, semmi több. Vagyis „A” számára egyáltalán nem fontos, hogy milyen nemű, vagy nincsen neme, vagy lány és fiú is egyszerre. És neki más emberek neme sem számít, ha szerelmes lesz, akkor nem egy testet szeret, hanem a benne lévő lelket, legyen az fiúé vagy lányé.

A valóságban is létezik ilyesmi, úgy nevezik pánszexualitás. Aki pánszexuális, az képes lány és fiút is szeretni, de csak azért, mert számára nem a test, hanem a lélek az elsődleges. Beleszeret egy ember személyiségébe, és hogy az adott személyiség női vagy férfi nemi szervekkel bír-e, az mindegy. Akinek megszereti a személyiségét, ahhoz nemtől, testtől függetlenül vonzódni fog fizikailag is.

Szóval én úgy tekintek „A”-ra, mint aki egyfajta egész jin és jang, vagyis megvannak benne a női és a férfi lélek jellemzői is egyszerre. És szerintem ő pánszexuális, vagyis más lelkekbe szeret bele, és mindegy számára, hogy az illető férfi-e vagy nő.

Rhiannonnal kapcsolatban viszont teljesen egyértelmű, hogy heteroszexuális, mert semmiféle vonzalmat nem mutat „A” lánytestei iránt.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy olyan regényt olvasni, amely fejezetről fejezetre fenntartja a kíváncsiságukat, és nem ereszti őket, míg a történet végére nem érnek.

Kedvenc karakter: „A”

Kedvenc jelenet: amikor „A” elmondja Rhiannonnak, hogy kicsoda.

Kedvenc idézetek:

„Attól, hogy beleszeretünk valakibe, még nem látunk bele a fejébe. Legfeljebb a saját érzéseinkkel vagyunk tisztában.”

„Eleinte nehezen kezeltem, hogy nem kötődöm senkihez, és nem marad nyoma az ottlétemnek. Amikor fiatalabb voltam, ki voltam éhezve a barátságokra, és az emberek közelségére. Anélkül alakítottam ki kötelékeket, hogy tisztában lettem volna vele, milyen gyorsan és végérvényesen befejeződhetnek. Személyes sorsomként éltem át másokéit; mintha a barátaik az enyémek lettek volna, a szüleik pedig az én szüleim. Egy idő után azonban megálljt parancsoltam magamnak. Túl fájdalmas volt a megannyi szakítás.
Sodródom csupán, magányos vagyok, ugyanakkor független és szabad.”

„Tudod… tisztában vagyok vele, hogy szörnyen hangzik az egész, mégis jó, hogy annyi mindent tapasztaltam. Nehéz átfogó képet kapni az élet sokszínűségéről ugyanabból a testből és nézőpontból szemlélve a dolgokat. Amikor azonban minden nap változol, közelebb kerülsz az egyetemességhez. A mindennapok apró részleteihez. Ahány ember bőrébe bújsz, annyiféleképpen érezheted a cseresznye ízét. A kék árnyalatait. Láthatod, hogy a fiúk felé milyen elvárásokat támasztanak. Megtanulod, ha egy szülő esti mesét mond neked, az azt jelenti, hogy jó szülő lehet, mert tudod, hogy sokan erre nem szakítanak időt. Megtanulod, mennyit ér egy nap, mert tudod, hogy mennyire különbözhetnek egymástól. Ha megkérdezed az embereket, hogy mi volt a különbség a hétfői és a keddi napjuk között, legfeljebb annyit vesznek észre, hogy más volt a vacsora. De nem nekem. Ezer nézőpontból ismerem a világot, és tisztában vagyok a sokrétegűségével.”

„Azt hittem, a szerelem mindent legyőz. De a szerelem egymaga nem győzhet le semmit.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
               

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz