A nagysikerű Heartstopper - Fülig beléd zúgtam című képregény folytatása szinte azonnal követte a nemrég kiadott első részt, hiszen a magyar közönség azonnal a szívébe fogadta Nick-et and Charlie-t. Bloggereink alig várták, hogy ismét elmerülhessenek Alice Oseman bájos, romantikus képregényében, hát tartsatok velük legújabb blogturnénkon!
Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is!
Miért néztem meg ezt a filmet?
Nos, az első három rész után nyilvánvaló volt, hogy nem hagyom félbe a sorozatot, mert annyi pozitív érzést adott számomra, hogy arról képtelen lettem volna lemondani.
A film története röviden
Charlie és Nick végre bevallották egymásnak az egymás iránti vonzalmukat és érzelmeiket, és bár vannak döccenők a kapcsolatukban, együtt megpróbálják legyőzni ezeket. Közben Tao és Elle között is alakulgatnak a gyengéd érzelmek, Tarának és Darcynak pedig a felvállalt kapcsolatuk miatt a homofóbiával kell megküzdenie.
Véleményem a filmről
A második képregény lényegében lefedi a sorozat első évadát a negyediktől a nyolcadik részig. Igaz, hogy a képregényből sok minden kimaradt, de ugyanúgy a tengerparti jelenettel, valamint a Nick és az édesanyja közötti beszélgetéssel zárul a képregény és a sorozat is. Vagyis ezúttal a teljes első évadról elmondhatom nektek a véleményemet, és remélem, hogy mire kijön a 3. képregény, a sorozat 2. évadával is elkészülnek, mert már bezsongva várom mindkettőt.
A teljes sorozat alatt imádtam a színészeket, végig nagyon jól hozták a karaktereket. Talán ez az a sorozat, amiben minden egyes színésszel száz százalékig elégedett vagyok. A többi filmben, sorozatban mindig volt olyan emberke, aki szerintem nem passzolt a karakterhez, én másképp képzeltem el, itt viszont mindkét főszereplő és minden egyes pozitív és negatív mellékszereplő tökéletes volt. Mindegyikük külseje, mimikája, játéka pontosan azt hozta, amit elvártam. Szóval hatalmas ölelés azoknak, akik kiválogatták a színészeket, mert ez esetben tökéletes munkát végeztek. Egyetlen percig sem éreztem azt, hogy a sorozat végére bármelyik szereplő belefáradt volna a játékba, érezni lehetett, hogy mindegyikük imádja az adott helyzetet és élvezi a forgatást.
Nick... Nos a harmadik rész után csinál butaságokat, de alapvetően ő a legjobblelkűbb srác, akivel valaha filmekben találkoztam. Mindig próbál helyesen dönteni, ha pedig hibázott, vállalja, bocsánatot kér, és tökéletesen javítja a hibát. Nem fél kimutatni az érzéseit (még úgy sem, hogy nyíltan nem vállalja egyelőre a biszexualitását) sem Charlie iránt, sem úgy egyébként. Ha valami gond van, akkor nem elmenekül előle, hanem megbeszéli az adott karakterrel a dolgokat (lásd többszöri beszélgetés Taóval, a randi lemondása miatti magyarázat Imogennek és végül a beszélgetés az anyukájával is). Vagyis tökéletes ellentéte az elvárt férfiideálnak, akinek keménynek kell lennie, sosem félhet, sosem sírhat, sosem mutathatja ki az érzéseit és hasonlók, és mégis... számomra ő a Tökéletes Srác, akiből néhány év múlva a Tökéletes Férfi lesz. Istenem, bár tele lenne a világ Nick Nelsonokkal, mi, nők (és persze a meleg srácok) tökéletesen boldogan élhetnénk a földi mennyországban.
Charlie még mindig egy ölelgetni való cukorfalat. Valahányszor boldog és tele szájjal vigyorog, nekem is vigyorognom kell, és valahányszor szomorú vagy önmarcangol, legszívesebben megölelgetném, és elmondanám neki, hogy ő úgy tökéletes, ahogy van, a világ idióta, ami ezt nem látja. Végig nagyon drukkoltam neki, hogy minden rendben menjen, találja meg azt Nickkel, amire vágyik.
Persze Charlie-t és Nicket nem csak külön-külön kell nézni. Számomra ők a Tökéletes Pár. Szeretik egymást, és ezt nem félnek kimutatni egymás előtt. Nem szégyellik a gyengeségeiket, a bennük lévő gyengédséget, és úgy alapvetően az érzéseiket. A férfiak, sőt, állítom, hogy a nők többsége sem képes ennyire őszintén önmaga lenni egy kapcsolatban, pedig ennek így kéne működnie. Én mindig azt mondom, hogy inkább vagyok egyedül, mint rossz társaságban, és igen, a sorozatot nézve tudatosult bennem, hogy én ILYEN kapcsolatot akarok magamnak. Amiben a párommal mindketten ennyire önmagunk lehetünk egymás mellett. Amiben nem ijesztő, hanem felszabadító kimutatni a gyengeségeinket is. Amiben építjük, jobbá tesszük a másikat és a másik életét. Ha pedig ez nem jön össze, akkor jobb egyedül, mint egy ennél rosszabb kapcsolatban élni valakivel. Lehet, hogy örökre egyedül maradok, de én ennél nem adom alább, mert számomra nem érné meg.
Sosem hittem volna, hogy egy tinikről szóló sorozat képes lesz bemutatni a tökéletes párkapcsolatot, de bármilyen egyszerűnek is tűnik Charlie és Nick története, ebből látszik, hogy mégis mennyire mély, sokrétű, tartalmas az egész sztori.
A sorozatban több olyan konfliktus is előkerült, ami a képregényben nem, szóval annak ellenére, hogy a képregényt már olvastam, volt min izgulnom, rágnom magam a sorozat nézése közben is. Bennel kapcsolatosan is voltak olyan részek, amik a képregényből kimaradtak, pedig nagyon szépen előhozták a belső konfliktust Charlie-ban. Ezek miatt összeszorulhatott a gyomrunk, de közben izgalmas is volt, mert kérdésessé vált, miként jutunk el a boldogságig, ha Charlie nem teszi helyre a lelkét és az önmagával szembeni kétségeit. Valamint a mellékszereplők is olyan helyzetekbe keveredtek, ami adott valami pluszt és újdonságot a képregényhez képest.
Imádtam, ahogyan Nick szép lassan eljutott addig a pontig, míg elszállt a félelme, és képessé vált elengedni az ostoba, korlátolt emberek véleményét, hogy szabadon együtt lehessen Charlie-val.
Nagyon klassz volt az is, ahogyan Charlie végül megerősödött lelkileg. Az, ahogyan az utolsó részben beszélt Bennel, egyszerűen tökéletes volt. Őszintén szólva, én nagyon kíváncsi vagyok a folytatásban Benre. Nagyon szemét módon viselkedett többször is, és erre nincs mentsége, mégsem tudom utálni őt, csak sajnálni. Mert szerintem ő nem gonosz alapvetően, csak lelkileg nagyon sérült. Szívből remélem, hogy Charlie hatására végül hajlandó lesz leásni önmagába, rájönni, hogy ki is ő valójában, felvállalni a valódi énjét, és ezáltal meggyógyítani a haraggal teli lelkét. Szerintem az ő karakteréből ki lehetne hozni még valami jót, meg lehetne mutatni általa, hogy önmagunk elfojtása mekkora károkat okoz a lelkünkben, de ha képesek vagyunk változtatni, bátorrá válni, akkor megszabadulhatunk a dühünktől, és jobb, boldogabb emberré válhatunk.
Darcy és Tara kapcsolatában is előjöttek a problémák, de ezek nem egymás között alakultak ki, hanem Tara és a külvilág között. Online és a valóságban is eljutnak Tarához olyan homofób reakciók, amelyek rosszulesnek neki, és az a nagy szerencse, hogy Darcyval ezt nagyon jól kezelik, támogatják egymást, amikor fáj.
A sorozat nézése közben, után rájöttem, hogy ezek a fiatalok a sorozatban segítenek abban, hogy az őket nézők is egyre erősebbé váljanak. Mert amikor legközelebb valami homofób vagy egyéb bántalmazó beszólást, viccet hallunk, azonnal Charlie, Tara, Nick és a többiek fájdalmas, csalódott arckifejezése ugrik be, és jobban át tudjuk érezni azt, vajon miként eshetnek a mondottak valakinek, aki érintett. "Vicces", de a sorozat óta bizonyos helyzetekben megkérdezem magamtól, vajon mit tenne most Nick Nelson? És próbálok helyesen dönteni. Nem mondom, hogy mindig sikerül, de vannak már apróbb sikerélményeim.
Elle és Tao között is tovább alakulgatnak a dolgok, nagyon kíváncsian vártam, hogy vajon a sorozat végére elcsattan-e az első csók, és végül szerintem pont úgy zárták le az ő szálukat egyelőre, ahogyan kell. Azt hiszem, nehezebb helyzetben vannak, mint Charlie és Nick vagy Tara és Darcy, szóval nekik több idő kell ahhoz, hogy végül minden tökéletesen menjen.
Még mindig imádom Charlie nővérét, Torit, az a jelenet, ahol Charlie kiborul, mert úgy érzi, mindenki életét csak elrontja, Tori pedig megvigasztalja őt, szívfacsaróan szép. Ahogy megcsillan a könnycsepp a szemében, mert fáj hallania, hogy Charlie szenved... Ha Nick a Tökéletes Férfi, akkor Tori a Tökéletes Testvér.
És persze Nick anyukája a Tökéletes Anya. Ahogyan Nick vallomására reagál, az hibátlan. Nem mond vagy tesz sokat, de amit igen, azt pont a megfelelő módon. Minden egyes szava és reakciója maga a tökély. Mindenki ilyen elfogadó, nyitott, valóban feltétel nélkül szerető anyát érdemelne, és akkor tele lenne boldog, egészséges lelkű emberekkel a világ.
Történet: 5
A képregényhez képest tökéletesen kibővítették a cselekményt, behoztak olyan szálakat, amik kifejezetten jót tettek a sztorinak, mert mélyebb, izgalmasabb, érdekesebb lett tőlük.
Színészek: 5*
Ez az a film, amiben az összes színészt tökéletesen választották ki, mind hiba nélkül hozzák a karaktereiket az elsőtől az utolsó filmkockáig, ami elképesztő.
Kivitelezés: 5
A képregénystílus még mindig bejön, és szerintem az összes háttérben dolgozó ember zseniálisan profi.
Ez a sorozat számomra minden konfliktusával együtt maga a színtiszta boldogság. Az én lelkemnek nagyon jót tett, és alig várom a folytatást. Azt hallottam, hogy már a 2. és 3. évadra is rábólintott a Netflix, remélem, hogy tényleg így van, mert kell nekem az az érzés, amit Nick, Charlie és a barátaik története ad.
Addig is, míg újabb adagot kapunk a boldogságból, nézzétek végig az első évadot a Netflixen, valamint szerezzétek be a második részét a képregénynek itt:
Nyereményjáték:
Az első rész kapcsán LMBTQ kötetek idézeteit kutattuk, ezúttal viszont fel kell ismernetek, hogy mely LMBTQ filmekből származó képek szerepelnek az egyes állomásokon! Jó keresgélést!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
06. 15. Hagyjatok! Olvasok!
06. 17. Booktastic Boglinc
06. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 21. Csak olvass!
06. 23. Fanni's Library
06. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
06. 27. Könyv és más
06. 29. Utószó
07. 01. Dreamworld
07. 03. Dreamworld (extra)
07. 05. Deszy könyvajánlója
07. 07. Ambivalentina
