Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2017. augusztus 19., szombat

Habsburg Book TAG


1. I. Ferdinánd (1503-1564): Az ő neve Magyarország három részre szakadásához (is) köthető. Azt már kevesebben tudják, hogy hosszú évekig használt közigazgatási rendszert hozott létre. Talán ez a „legszárazabb” tananyag vele kapcsolatban. Tehát melyik a legunalmasabb könyv, amit eddig olvastál?

Azt hiszem, az Odüsszeiát untam a leginkább még gimiben. Muszájból végigolvastam, mert jó kislány voltam, de nem leltem benne semmi élvezetet.

2. II. Miksa (1527-1576): „Kakukktojás” volt a családon belül, protestáns nézeteket vallott, és igazi művészlélek volt. Nem igazán tudott megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Sokszor ingatag volt a véleményét illetően. Melyik az a könyv, aminek megítélésében bizonytalan vagy?

A könyvtolvaj. Tetszett, és jó könyvnek tartom, de nem vagyok biztos benne, hogy egy olyan nagyon komoly témát, mint a II. világháború, szabad-e egy nem létező karakter, a halál szemszögéből feldolgozni. Mármint… manapság sok az ostoba, gyűlölködő ember, akik azt is megkérdőjelezik, ami tagadhatatlan tény, és azáltal, hogy egy kitalált lény meséli el a történetet, kissé hiteltelennek tűnik, mint egy mese. Pedig hát, ha maga a sztori kitalált is, amin alapszik, az sajnos a valóság.

3. Mátyás (1557-1619): Nagyon későn nősült meg, ötven felett, szóval nem siette el a dolgokat. Melyik az a könyv, aminek az olvasását régóta halogatod?

A Trónok harca negyedik és ötödik részét, a Varjak lakomáját és a Sárkányok táncát már régóta végig szeretném olvasni. Az egyetlen dolog, ami miatt a negyedik könyv felénél félretettem a történetet, és halogatom a továbbolvasást, hogy iszonyatosan kis betűkkel van nyomtatva a történet. Rossz a szemem, sokszor kitör rajtam a migrén is, és nagyon nehezen olvasok olyasmit, ami ennyire kisbetűs és hosszú.

4. I. Lipót (1640-1705): Egy ideig sikerült abszolút uralkodóként érvényesülnie a Magyar Királyságban, noha íratlan alkotmányunk ezt tiltotta. Melyik az utolsó három hónapból az a könyv, ami a kedvenced, vagyis „mindent visz”?

Hű, az a helyzet, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert az elmúlt három hónapban szinte csak olyan könyveket fogtam ki, amik nagyon tetszettek. Szóval nem tudok választani Benjamin Alire Sáenztől az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, Ava Dellairától a Kedves halottak!, Amy Tinterától a Rebel – Az új kezdet, Alexandra Brackentől az Az idő vándorai, Jenny Hantól A fiúknak, akiket valaha szerettem és Marie Rutkoskitól A nyertes átka című könyv közül. Mindegyik más, de mindegyik totál beszippantott olvasás közben.

5. Mária Terézia (1717-1780): Nagyon sokat tett az oktatásért. Ezért a kérdés, hogy melyik az a kötelező olvasmány, amit nyugodt szívvel ajánlanál bárkinek?

Nincsen olyan kötelező olvasmány, amit mindenkinek ajánlanék. Minden ember más és más, mindenkinek más tetszik, így biztos, hogy a szerintem legjobb kötelező olvasmányokat is unná vagy egyenesen utálná valaki. Amondó vagyok, hogy mindenki válassza ki azt, amelyik neki bejön.

6. II. József (1741-1791): Jelentős rendeletei és intézkedései mellett elterjedt róla, hogy rettentően szeretett spórolni. Melyik könyvre költöttél a legkevesebbet? (Nyilván az ingyenes és ajándékkönyveket kívül.)

100 Ft-ért vettem Robin Cooktól az Agy című könyvet két évvel ezelőtt a Könyvfesztiválon. A plusz poén, hogy csak itthon jöttem rá, hogy már megvan tőle ez a könyv, igaz, egy régebbi kiadásban. XD

7. Erzsébet királyné (Sissy, 1837-1898): Életmódját tekintve jelentősen megelőzte a századot, amiben élt. Rendszeresen lovagolt, tornázott. Tehát melyik az a könyv, ami mostanában megmozgatta a fantáziádat?

Legutóbb Marie Rutkoskitól A nyertes átka. Nehezen indult a barátságunk, de a közepétől már faltam az oldalakat, és nagyon izgalmasnak találom azt a szinte legyőzhetetlen ellentétet, ami a két főszereplő szerelme között áll akadályként.

8. Erzsébet királyné (Sissy, 1837-1898): Mivel ő a kedvencem, megérdemel egy ráadást. :) Köztudott volt, hogy nagyon szerette a magyarokat. Az udvarhölgyei között is voltak néhányan. Itt egyszerűen kedvenc magyar szerzőkre, illetve kedvenc magyar könyvekre vagyok kíváncsi!

Gárdonyi Gézától az Egri csillagok, On Saitól a Calderon, Jandácsik Páltól az Állatok maszkabálja és Beninától a Megsebzett szabadság.

9. Rudolf főherceg és a szeretője Mary Vestera (1858-1889, 1871-1889): Valószínűsíthetően együtt lettek öngyilkosok Mayerlingben. A trónörököshöz pedig nagy reményeket fűztek. Melyik az a dráma, vagy drámai történet, amelyiken nagy hatással volt rád?

Nagyon kedveltem anno gimiben Molière drámáit. Olyannyira, hogy a Tartuffe mellett, ami kötelező volt, elolvastam Molière többi történetét is, csak úgy, szórakozásból.

10. Ferenc Ferdinánd főherceg és a felsége, Zsófia (1863- 1914, 1868-1914): 1914-ben Szarajevóban merénylet áldozatai lettek. Ennek kapcsán ki az a szereplő páros, akit szívesen likvidálnál?

A Trónok harcából Cersei és Jaime. Igaz, Jaime sokat fejlődött pozitív irányba a történet során, de még mindig nem jött rá, hogy Cersei velejéig gonosz. Szerintem rá fog jönni, és ő fogja végül megölni, hogy megakadályozzon valami szörnyű tettet, de aztán képtelen együtt élni a tudattal, és önmagával is végez valamilyen módon. Valószínűleg feláldozza magát egy harcban, miközben megment valaki mást (vagy úgy kompletten az emberiséget). Szóval Cersei megérdemelné a halált, Jaime pedig, mivel elválaszthatatlanok, mindenképpen követné.

A Book TAG-re Bakos Laura hívott ki, köszönöm neki. :) Az ő válaszait itt találhatjátok: https://moly.hu/karcok/956582

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. augusztus 13., vasárnap

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem - avagy vissza a tinédzserkorba


Jenny Han A fiúknak, akiket valaha szerettem című könyvére a készülő filmváltozata hívta fel a figyelmemet. Úgy gondoltam, mielőtt megnézném a filmet, mindenképpen el kéne olvasni a könyvet, szóval felkerült a listámra, és mások ajánlására a hozzám érkező könyves csomagból, ebbe kezdtem bele elsőként. Ha egy szóval kéne jellemeznem a történetet hiperszuperírtócuki. :D

A sztori főszereplője egy koreai-amerikai lány, Lara Jean. Az édesanyja meghalt, az apja neveli őt, a nővérét, Margot-ot, és a kishúgukat, Kittyt. Az édesanyjuk halála óta Margot egyfajta anyaszerepet tölt be a húgai életében, épp ezért, amikor úgy dönt, hogy a világ másik felébe megy egyetemre, Lara Jean kissé pánikba esik. A pánik csak fokozódik, amikor rájön, hogy az évekkel korábban írt szerelmes leveleit, amelyeket sosem szándékozott elküldeni annak az öt fiúnak, aki tetszett neki, valaki ellopta, és szétküldte a címzetteknek. És ezáltal elkezdődik a hatalmas kavarodás, sok nevetés, igazi fiatalos romantika és egy baromi jó könyvélmény.

A könyv három nagy vonzereje

Az egyik vonzerő, hogy nagyon szimpatikus karaktereket vonultat fel. Alig néhány oldalt olvastam csak, és máris megkedveltem Lara Jeant és a családját. Nem tökéletesek, mégis annyira szerethetőek, hogy az ember olvasás közben önkéntelenül is a családjuk részének kezdi érezni önmagát. Utoljára talán gyerekkoromban éreztem ezt, amikor a Bír-lakhoz és Egyről a kettőréhez hasonló családi sorozatokat néztem a tévében.

A másik vonzerő a tinédzserkori élmények felidézése. Lara Jean szemén keresztül nézve a világot mi is ismét tinédzserek lehetünk, eszünkbe jutnak a saját élményeink, a sulis szerelmeink, a legnagyobb égéseink, és néhány vicces eset is. Számomra a gimis évek nem voltak túl jók, kevés pozitív élményem van akkoriból, de ez a történet eszembe juttatta ezeket, valamint kicsikét átélhettem általa olyasmiket is, amik az én fiatalkoromból részben vagy egészben kimaradtak. Néhány napra azt képzelhettem, hogy megint tizenéves vagyok, és Lara Jeannel együtt élhettem át ennek a kornak minden pozitívumát.

A harmadik vonzerő pedig Jenny Han könnyed, humoros, mégis mélyebb mondanivalókkal is rendelkező stílusa. Nagyon tetszett, hogy rövidebb fejezetekből állt a regény, mert így sokkal gyorsabban haladtam vele, és ha valamiért félbe kellett hagynom, akkor nem a fejezet közepén kellett félretennem a könyvet. Rengeteget mosolyogtam egyébként olvasás közben, tele volt aranyos, poénos jelenetekkel a történet. Egyszer még hangosan fel is röhögtem, ami nálam elég nagy szó.

Szerethető karakterek

Lara Jean egy teljesen átlagos tinédzserlány, megvannak az erényei, a hibái, a vágyai és félelmei, és pont ez teszi őt szerethetővé. Szinte akármelyik olvasó bele tudja képzelni magát a helyébe, ezáltal pedig jobban át lehet érezni a problémáit, örömeit, vívódásait. Az, hogy ő a középső gyerek, szintén jó húzás, mivel így egyszerre ismeri a nővéri örömeket és nyűgöket, és a húgok örömeit és nyűgjeit. Vagyis azon olvasók, akiknek legalább egy testvérük van, akár nővérek, akár húgok, magukra ismerhetnek Lara Jean testvéri szerepében.

Margot-ról azt olvastam, hogy sok olvasó számára ellenszenves, de én nagyobb testvérként tökéletesen megértem őt. Sokszor érzéketlennek látszik, de valójában mély érzésű, talán sokkal érzékenyebb, mint a két húga. Mivel ő a legnagyobb, úgy gondolja, neki kell erősnek lenni, tartani a lelket a kisebbekben és az egyedül maradt apjában, ezért nem mutathatja ki a gyengeségeit. Ő a család tartópillérje, aki nem omolhat csak úgy össze. Amikor elutazik, Lara Jean azt gondolja, hogy Margotnak nem is hiányoznak, jól beilleszkedett Skóciában, de Margot karácsonyi viselkedésén tökéletesen látszik, hogy ez nem igaz. Honvágya van, hiányozik neki a családja, épp ezért fáj neki annyira, hogy úgy látja, mégsem volt olyan fontos szerepe a családban, hiszen az az ő távollétében is látszólag tökéletesen működik.

Kitty tipikus legkisebb gyerek. Vagány, talpra esett, iszonyatosan cuki, de egyben elkényeztetett is. Jókat mosolyogtam rajta, mint akármelyik kisgyereken, de bevallom őszintén, őt kedveltem a legkevésbé a Song lányok közül. Sokkal inkább együtt tudok érezni Margot-val és Lara Jeannel, mert inkább olyan vagyok, mint ők.

Lara Jeanék édesapja igazi apa. Szereti a lányait, próbál mindent megadni nekik, amit csak tud, de persze, egyedül nehéz helyzetben van. Amit meg lehet tudni róla a könyvből, az szimpatikussá és jó apává teszi a szememben. Nagyon tetszik például, hogy bár a felesége már nincsen velük sajnos, mégis aktívan tesz azért, hogy a koreai szokások is megmaradjanak valamelyest a lányai életében. Megtehetné, hogy csak a saját, amerikai életmódját kényszeríti rájuk, mégsem teszi.

Josh a megbízható szomszédfiú, akit a Song lányok kiskoruk óta ismernek, és szinte már családtag náluk. Ő Margot fiúja, de Lara Jean is szerelmes belé, csak elnyomja az érzéseit, mert a nővére fontosabb számára, mint önmaga. Igazából nagyon szimpatikus srác, az a típus, akiről tudod, hogy egyszer majd, néhány év múlva valakinek jó férje lesz. A könyv során a kérdés csak az, hogy vajon Margot-nak vagy Lara Jeannek.

Egészen addig úgy gondoltam, biztosan Josh a főszereplősrác a történetben, míg fel nem bukkant Peter. Az ember elsőre azt mondaná, hogy ő Josh tökéletes ellentéte, de ez csak a látszat szerintem. Petert az iskola ügyeletes szépfiújának tartják, aki beképzelt, egoista és felszínes, ám ennél sokkal több van benne. Valójában ugyanannyira jó srác, mint Josh, csak kevesen látják meg a valódi énjét a felszín alatt. Eleinte Lara Jean is csak a felszínt látja, ám minél több időt tölt vele egy egyezség miatt, annál inkább megkedveli Petert.

Chris Lara Jean egyik legközelebbi barátnője. Elsőre nem értettem, hogy miért, hiszen teljesen más személyiségek. Chris bulizós, pasizós, belemegy olyasmikbe is, amikbe ennyi idősen nem igazán okos dolog (igazából felnőttként sem az, de az már mindenkinek a maga dolga). Lara Jean ezzel szemben otthonülő, visszahúzódó és lényegében ártatlan lélek. Aztán rájöttem, hogy igazából tökéletesen passzolnak egymáshoz. Chris nem mászik Lara Jean nyakára, néha felbukkan nála, de külön éli a vadulós életét. Nem akarja a saját életmódját rákényszeríteni Lara Jeanre, ahogyan Lara Jean sem az ő életmódját Chrisre. És attól függetlenül, hogy nem egymás nyakában élnek, ha bármelyiküknek bármi gondja, baja van, akkor feltétel nélkül számíthat a másik vigasztalására, segítségére, támogatására.

Egyszerű, mégis nagyszerű történet

Ez a regény nem a nagy csavarok regénye. Egyetlen titok van benne, hogy vajon ki küldte szét Lara Jean privát leveleit, de szerintem ez is könnyedén kitalálható már az elején (legalább is én azonnal szinte biztosra tudtam). Akciódúsnak vagy pörgősnek sem mondanám. Jenny Han inkább az érzéseinkkel, a bennünk élő tinédzser felszínre hozásával operál. Méghozzá zseniálisan. Néhány oldal alatt képes elérni, hogy a történet és Lara Jean családjának részévé váljunk. Együtt nevetünk, aggódunk, szomorkodunk Lara Jeannel, és persze együtt rágjuk a körmünket, hogy a megfelelő fiút válassza, és probléma nélkül egymásra találjanak.

Mindenkinek szívből ajánlom, aki szeretne egy kicsit nosztalgiázni a tinédzserkorán, szívesen válna egy klassz család részévé némi időre, kedveli a romantikus történeteket, és szeretne jókat kuncogni sok-sok humoros jeleneten és beszóláson.

Kedvenc jelenet: amikor Peter aranyosan bánik Kittyvel, és ezért Lara Jean megpuszilja.

Kedvenc karakterek: Lara Jean, Peter, Josh.

Kedvenc idézetek:

„- Én tizenkettő voltam, te tizenegy. Megengedtem, hogy ráülj a robogómra. Emlékszel? A szemem fénye volt. Két éven keresztül az összes születésnapi pénzem félretettem, hogy meg tudjam venni. És hagytam, hogy menj vele.
- Azt hittem, csak nagylelkűségből.
- Nekimentél valaminek, és meghúztad az oldalát – folytatja. – Erre emlékszel?
- Aha. Arra, hogy sírtál.
- Nem sírtam. Jogosan elkeseredtem.”

„- Hé, nem is vagyok annyira kicsi! – tiltakozom.
- Milyen magas vagy? – kérdi Darrell.
- Százhatvan centi – füllentek. Inkább százötvenhét.
Gabe a szemétbe hajítja a kanalát.
- Olyan kicsi vagy, hogy akár zsebre is tehetnélek! – viccelődik. A fiúk jót kacagnak ezen, Peter zavartan mosolyog. Ekkora Gabe hirtelen felkap, és feldob a vállára, mint egy kisgyereket az apukája.
- Gabe! Tegyél le! – visítom, miközben kapálózok és verem a mellét.
Elkezd körbe-körbe forogni velem. A srácok hangosan röhögnek.
- Örökbe fogadlak, Large! Te leszel az én kis kedvencem, és a régi hörcsögketrecemben foglak tartani!
Annyira kacagok, hogy alig kapok levegőt, de közben szédülök is.”

„- Ami azt illeti, tényleg hasonlítasz egy kicsit a nagymamámra – jegyzi meg Peter. – Nem szeretsz káromkodni. Viszont szeretsz sütni. És péntek esténként otthon ülsz. Azta! A saját nagymamámmal randizok! Durva.”

„- Honnan tudsz ilyen sokat a hazudozásról?
- Ó, gyerekként állandóan hazudoztam. – Bár akkor nem úgy gondoltam rá. Egyfajta szerepjátékként éltem meg. Bemeséltem Kittynek, hogy örökbe fogadott gyerek, és az igazi családja egy vándorcirkusszal járja a világot. Emiatt kezdett el tornászni.”

„- Álljunk meg egy szóra! Nem is olvastad a Harry Pottert?
- Az első kettőt olvastam.
- Akkor tudnod kéne, ki az a Hisztis Myrtle!
- Már nagyon régen volt. Ő volt az egyik csaj a festményeken?
- Dehogy! Hogy bírtad abbahagyni a Titkok kamrája után? A harmadik kötet a legjobb mind közül. Úgy értem, kész őrület! – Az arcát kémlelem. – Van neked lelked?”

„- Ne sírj, apa! – szól rá Kitty, mire apa bólint, és a karjába zárja.
- Megtennél nekem egy szívességet, Kitty? – kérdi tőle.
- Mit?
- Mindig ennyi idős maradnál?
- Lehet szó róla, ha kapok egy kiskutyát – vágja rá Kitty gondolkodás nélkül.
Apám harsogó nevetésben tör ki, és Kitty is vele nevet.”

„Van egyfajta veszekedés, amire csak testvérek között kerülhet sor. Amikor olyat mond az ember, amit nem lehet visszaszívni. Kimondjuk, mert nem tudjuk magunkban tartani, mivel a dühtől nem látunk, és valahol ki kell engedni magunkból. Minden elsötétül a szemünk előtt.”

10 / 10 pont

Ha kíváncsi lettél, itt vásárolhatod meg a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. augusztus 11., péntek

Harry Potter Book TAG


ROXFORT | Egy hely, ahol Harry és barátai rengeteget tanultak a varázslásról, önmagukról és az őket körülvevő világról
Egy könyv, ami fontos leckéket tanított neked


Anna Gavaldától a Vigaszág. Megtanította számomra, hogy bár nehéz és lemondásokkal járhat, az ember ki tud szakadni a mindennapok mókuskerekéből, a boldogtalanságból, a szürke életből, csak rá kell jönnie, hogy nem az a fontos az életben, amit a mai társadalom a fejünkbe sulykol, hanem azok a dolgok, amiket nem lehet pénzen megvásárolni.

MÁGIAÜGYI MINISZTÉRIUM | Teli titkokkal
Egy könyv, amit "eltitkoltak előtted" nagyon sokáig (vagyis egy könyv, amiről csak nemrég szereztél tudomást, pedig már rég megjelent)

 Trónok harca sorozat. Elvileg már 2003-ban megjelent Magyarországon az első könyv első kiadása, de én csak körülbelül 3-4 éve találkoztam vele először. Akkor azt hittem, ez nem nekem való, ez a könyv inkább a férfiaknak szól. Aztán 2 éve valami furcsa sugallatnak köszönhetően mégis megvettem az első könyvet a Könyvfesztiválon, mert úgy éreztem, haza akar jönni velem. Elkezdtem olvasni, és egyszerűen beleszerettem a történetbe.

AZ ODÚ | Otthon, édes otthon, Weasley-ék otthona, de otthont adott már Harrynek és Hermionénak is. Tele van boldogsággal és jó emlékekkel
Egy könyv, amire mindig számíthatsz, hogy mosolyt csal az arcodra


A legfrissebb olvasmányom, Jenny Hantól A fiúknak, akiket valaha szerettem című könyv. Végigmosolyogtam az egészet, annyira cuki kis történet. Biztos vagyok benne, hogy ha később újraolvasom, szintén jókat mosolygok majd rajta.

KINGS CROSS | Egy hely, ami utazást és új kezdetet szimbolizál
A kedvenc könyved, amiben a főszereplő kalandos útra indul

Jack Kerouactól az Úton című könyv nagyon tetszett, pont azért, mert a főszereplő csak úgy nekivágott a nagyvilágnak, mindent hátrahagyva, teljesen szabadon. Nagyon vágyom én is egy ilyen lehetőségre annak ellenére, hogy én nem úgy élném meg, ahogyan ő és a haverjai. Biztosan nem drogoznék, innék és szexelnék össze-vissza közben, mert az nem én lennék. Viszont a felelősség- és stresszmentes szabadság részét (azt, hogy oda megyek, ahová én akarok, és azt csinálom, amit én akarok) nagyon irigylem az utazásuknak.

GODRIC'S HOLLOW | Harry szülőfaluja. Habár veszélyekkel teli hely, mégis követnie kell a hangot, ami ide hívja
Egy könyv, amit annál ellenére elolvastál, hogy mennyi rossz értékelés született róla
 

Bevallom őszintén, olvasás előtt nem nagyon szoktam értékeléseket olvasni pont azért, hogy ne befolyásoljanak. Mindig csak olvasás után nézem meg mások véleményét, amikor már kialakult a saját véleményem. Viszont akkor mindig utánanézek, ki mit gondol az adott könyvről, mert érdekel, hogy ugyanúgy látják-e mások az adott történetet, mint én, vagy van, amit én másképp gondolok.

ABSZOL ÚT | Vásárolj, amennyit csak bírsz!
Egy könyv, amit annyira szeretsz, hogy akár háromszoros árat is fizetnél érte, hogy megvedd, ha nem lenne még meg
 

A Harry Potter sorozat. Az az alap, muszáj meglennie mindegyik könyvének. Hála az égnek, itt ülnek már a polcomon, úgyhogy nem kell értük háromszoros árat fizetnem, de ha kéne is, biztosan megszerezném őket. Olyannyira ragaszkodom ezekhez a könyveimhez, hogy egyszer azt álmodtam, tűz ütött ki a házunkban, mindenki menekült, de én visszamentem, hogy kimentsem a HP könyveimet is. Nem tudom, lesz-e egyszer gyerekem, de ha igen, az biztos, hogy ezt a könyvsorozatot rá akarom hagyni.

9 ÉS 3/4-IK VÁGÁNY | Utazzunk!
Egy könyv, ami azonnal beszippantott a világába
 

Sara Gurentől a Vizet az elefántnak című könyv. Korábban csak egyszer jártam cirkuszban, még gyerekként, és hatalmas csalódás volt, de a könyvben lévő cirkuszi világ annyira bevonzott, hogy amikor legközelebb egy olasz cirkusz jött a városunkba, elmentem az előadásukra, és imádtam.

ROXMORTS | Harry, Ron és Hermione rengeteg kalandjának helyszíne
Egy könyv, ami egy kalandozó baráti társaság vagy csapat történetét meséli el

Alexandra Brackentől a Sötét elmék. Igaz, a benne lévő csapat nem önszántából kalandozik, hanem menekül az életéért, de menekülés közben ide-oda utazgatnak, rengeteg minden történik velük, sok izgalmas kalandot élnek át.

Ezt a Book TAG-et ezen az oldalon találtam: https://addicted-to-the-books.blogspot.hu/2017/07/wizarding-world-book-tag.html

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. augusztus 8., kedd

Alexandra Bracken: Az idő vándorai - avagy szerelem, amely évszázadokon ível át


Alexandra Brackentől nem ez az első könyvem, mivel korábban olvastam már tőle a Sötét elmék trilógia első két részét is. Az a sorozata is nagyon tetszik, a harmadik rész már itt is vár rám a könyvespolcon. Szóval, amikor kinéztem magamnak az új sorozata első részét, Az idő vándorait, biztosra vettem, hogy tetszeni fog, és volt egy sejtésem, hogy mit várhatok alapjaiban ettől a könyvtől. Az előfeltevésem egy része beigazolódott, egy része nem, de mindent összevetve, imádtam a történetet.

Stílus és szöveg

A történet egy fiatal lányról, Ettáról szól, aki a mi korunk szülötte, és aki váratlanul belekeveredik egy időutazós kalandba. Az egyik pillanatban még a 21. században van, és a hegedűkoncertjére készül, a másikban pedig visszakerül 1776-ba, és az Atlanti-óceánon találja magát, egy kalózhajón, ami épp csatát vív egy másik hajóval. A kalózhajó kapitányának nevelt fia, Nicholas megmenti az életét és megígéri neki, hogy vigyáz rá, ám ez nem jelenti, hogy Etta biztonságban lenne.

Bracken stílusa ebben a regényben is kifinomult és zseniális, pont, ahogyan elvártam tőle. Nagyon kíváncsi voltam, vajon a regény nyelvezete, a leírások, párbeszédek vissza tudják-e adni az adott korok légkörét, és azt kell mondanom, hogy igen. Miközben a különböző évszázadokról és különböző helyszínekről olvas az ember, élénken megelevenedik lelki szemei előtt a múlt. Ami pedig számomra nagyon fontos, hogy a különböző helyszínek leírásai egyáltalán nem voltak unalmasak. Bevallom őszintén, általában nem vagyok túl jóban a leírásokkal, sok regényben unalmasnak, száraznak találom őket, de ebben az esetben ez egyáltalán nem így volt. Láttam magam előtt az épületeket, a környezetet, az embereket, az emberek korabeli ruházatát, éreztem a szagokat, hallottam a hangokat, és szörnyen élveztem mindezt.

Bracken egyébként az E/3 mellett döntött, amit szerintem nagyon jól tett, elsősorban pont a leírások miatt. Így jobban be tudta mutatni a helyszíneket, a szereplőket, az egyes karakterek személyiségét és múltját, és ez segít nekünk, olvasóknak megismerni a körülöttünk felderengő, a történelemkönyvekből ismerős, mégis teljesen új világok részleteit.

Amire nem számítottam

Bevallom őszintén, arra mérget mertem volna venni, hogy a könyv stílusa tetszeni fog, de a könyv történetét teljesen másképp képzeltem. A fülszöveg alapján úgy hittem, hogy Etta átkerül 1776-ba a kalózhajóra, és a kalandjai lényegében ott játszódnak majd. Több hajózást, több kalózkodást vártam előzetesen. Aztán persze, a könyv elején jó pár fejezeten át ezt is kaptam, ám végül a történet cselekménye áttevődött más helyszínekre.

Amit végül egyáltalán nem bántam.

Utólag belegondolva, ha végig adott világban, a kalózok között játszódik a történet, félő, hogy átment volna egyszerű romantikus sztoriba, amihez az időutazás csak mellékes kellék.

Így viszont ez a történet sokkal több volt, mint egyszerű romantikus sztori. Az időutazás került a középpontba, bejárhattunk több különböző kort és helyszínt, és ennek köszönhetően ez egy igazi kalandregény lett, amelynek minden egyes oldala izgalmas. Szó szerint. Az ember ugyanis izgatottan várja, hogy legközelebb melyik évszázadba, hová kerülnek majd a karakterek, és ott milyen veszélyek és kihívások várják őket.

Vagyis azt hiszem, végül sokkal többet kaptam ettől a történettől, mint amire eredetileg számítottam. Bár van romantika a könyvben, mégis sokkal több egy romantikus regénynél.

„Kalóz” és kalóz

Etta az egész életét a zenének szentelte, semmi más nem létezett számára. Nem tanult harcolni, nem ismeri a túlélés alapjait, az egyetlen, amit az időutazás során fel tud használni az anyja történetei, amiket festmények formájában akasztott ki a nappalijuk falára. Etta sosem tulajdonított ezeknek semmiféle többletjelentést, ám az időutazás során rá kellett jönnie, hogy az anyja a saját időutazásait mesélte el általuk, és ezzel nyomokat hagyott Etta számára.

Ami még segíti Ettát a kalandokban, az a személyisége. Bár kiképzést sosem kapott, mégis bátor, erős, talpraesett. Olyan nő, aki nem riad meg a kihívásoktól, hanem szembemegy velük. Talán ez az, ami Nicholasnak is elsőre megtetszik benne, és ezért is nevezi el őt „kalóznak”.

Nicholas mulattként (fehér bőrű az apja, és fekete az anyja) egy olyan korba született, ahol nincsen túl sok lehetősége. Sokáig rabszolgaként élte az életét az édesanyjával egyetemben, aztán egy kalózkapitány magához vette őt, és a fiaként nevelte. Értelmes, tudásszomjjal rendelkező férfi, aki többre vágyik, mint amit a világa nyújtani tud neki. Így, amikor megkísérti az „ördög” Cyrus Ironwood, a saját nagyapja személyében, aki az időutazók csoportjának egyfajta diktatórikus vezetője, nem csoda, hogy Nicholas elgyengül. Az öreg szabadságot, saját hajót, jobb jövőt ígér neki, ám Nicholasnak rá kell ébrednie, hogy a szerződéssel, amit kötött, lényegében a lelkét adta el. Amikor pedig Etta is képbe kerül, döntenie kell, a saját szabadsága és a lány védelmezése között.

Régi világ, ósdi szabályok, nehéz szerelem

A szerelmi szál több szempontból is bonyolult. Egyfelől mind Ettának, mind Nicholasnak van olyan titka, amelyet nem mer felfedni a másik előtt, ez pedig a legromantikusabb pillanatban is falat képez közöttük. Másfelől különböző korokból jöttek, és mindkettejüknek megvan a maga élete, a maga céljai, a maga tervei.

Ha Etta otthagyná a saját világát, és Nicholaséban telepedne le, búcsút inthetne a zenei karrierjének, ami lényegében az egész eddigi életét jelentette. Nőként elveszítené azokat a jogokat, amiket a mi korunkra már kiharcoltunk magunknak. Valamint Nicholasszal is csak titokban élhetne együtt, lévén abban a korban egy fekete és fehér ember kapcsolatát bűnnek tartották, és jobb esetben megvetés, rosszabban halál járt érte.

Ha Nicholas hagyná ott a saját világát a 21. század kedvéért, akkor élete összes küzdelme, szenvedése és munkája, hogy saját hajót szerezzen magának és szabad lehessen, feleslegessé válna. Egy élet álmáról pedig nagyon nehéz lemondani. Ezen kívül fogalmuk sincsen róla, hogyan tudna beilleszkedni a 21. századba, hogyan szerezne iratokat, személyazonosságot, hogyan boldogulhatna úgy, hogy sem iskolái, sem szakmája nincsen.

Bevallom őszintén, elképzelni sem tudom, hogyan tud Bracken ebből a történetből happy endet kihozni úgy, hogy mindkét szereplő megkapja a neki kijáró teljes boldogságot. De nagyon remélem, hogy kitalál valamit az utolsó könyvre, mert nagyon megszerettem Ettát is és Nicholast is, és azt szeretném, ha végül mindketten boldogok lehetnének.

Mellékszereplők

Több izgalmas mellékszereplő is van a történetben. Az egyik Sophia. Ő is időutazó, és az öreg Ironwood unokájához szánták feleségül. Okos lány, de olyan korokba kényszerítik, ahol a nőknek nincsen sem szava, sem joga. Nagyon tetszik, hogy Bracken egy beszélgetés során mutatja be számunkra a személyiségét, a vágyait és a motivációit még a regény elején. Amikor Etta megérkezik a múltba, Sophia az egyetlen, aki mindent tud róla, így csak tőle kaphat információkat arról, mi is történt vele pontosan. Belekezdenek egy játékba, hogy kiismerjék egymást, felváltva kérdezhetnek a másiktól bármit. Etta természetesen az időutazásról, az adott korról és olyasmikről kérdez, amik segíthetik a túlélését az idegen világban. Sophia ezzel szemben olyan kérdéseket tesz fel, amikből látszik, hogy mennyire szenved az elnyomástól, attól, hogy nőként semmibe veszik őt. Csak és kizárólag az motiválja, hogy bebizonyítsa Ironwoodnak, ér annyit, mint a fiai és a fiúunokája, sőt, talán még többet is.

Bevallom őszintén, kettős érzéseim vannak Sophiával kapcsolatban. Egyfelől nagyon együtt érzek vele, mint minden elnyomott és semmibe vett nővel. Másfelől vannak tettei, amikkel így sem értek egyet. Nagyon nem. Egyelőre úgy gondolom, még bármi lehet vele, mert nem velejéig gonosz, csak kétségbeesetten vágyik az elismerésre. Kíváncsian várom, mi lesz a sorsa…

A másik számomra izgalmas főszerelő, Rose, Etta édesanyja. Róla nem tudok spoilerezés nélkül túl sok mindent írni, de elég összetett karakter. Ő is időutazó, sok kalandban volt része, míg le nem telepedett a 21. században, és meg nem szülte Ettát. Nem ismerni a valódi céljait, és teljesen más ember, mint amilyennek Etta az utazása előtt gondolta. Igazából még én sem tudom egyelőre hová tenni, és épp ezért annyira érdekes számomra.

A harmadik izgalmas mellékszereplő pedig Cyrus Ironwood. Az öreg kezében van az összes időutazó sorsa, úgy irányítja őket az idő sakktábláján, hogy mindig ő győzhessen, és az sem érdekli, ha a rokonai, emberei belehalnak a küldetéseikbe. Az ember azt gondolja, hogy csak egy hataloméhes, önző szemétláda, és igen, lényegében az is, mégis van olyan titok az életében, ami egy kicsikét árnyaltabbá, és ezáltal érdekesebbé teszi őt.

Amit kicsit sajnálok, hogy több érdekesnek tűnő mellékszereplő csak picike szerepet kapott, legalább is egyelőre. Szívesen megismertem volna jobban Nicholas nevelőapját és fogadott testvérét, a kalózhajón szolgáló hajósinas kölyköt és Hasszánt is. Reménykedem benne, hogy még előkerülnek majd a folytatásban, mert izgalmas személyiségnek tűntek.

Időutazás

Mindig kíváncsian állok az időutazós könyvekhez, mert saját tapasztalatból tudom, mennyire nehéz felépíteni egy logikus elméletet arra nézve, hogyan működik az idő. Valószínűleg ezért van az, hogy az általam olvasott, ilyen témájú könyvek nagy része arról szólt, hogy a főszereplő átkerül egy másik korba, ott próbál boldogulni, míg végül rá nem jön, hogyan juthatna haza. Vagyis az időutazás során egyetlen múltbeli időpontba szoktak általában eljutni a szereplők. A Démoni érintésben annyit változtattam, hogy két múltbeli időpontban járnak Katie-ék a jelenen kívül, és már ezt a három idősíkot (középkor, a Sötétség kora előtti évek, a Sötétség kora utáni évek) nagyon nehéz volt logikusan felépíteni és összehangolni.

Szóval úgy gondolom, Alexandra Bracken nagyon merész író, hogy be merte vállalni, a karakterei folyamatosan utazgatnak az időben, és nemcsak egy, nem is kettő, hanem rengeteg korba eljutnak.

Bevallom őszintén, még nem értem teljesen a könyvben lévő időutazás összes szabályát, vannak számomra még homályos foltok, de mivel ezek a főszereplők számára is homályosak egyelőre, így remélhetőleg a következő könyvekben választ kaphatunk a kérdéseikre, és ezáltal megérthetjük teljesen az itteni időutazás szabályait.

A történetet szívből ajánlom azoknak, akik kedvelik a régi korokban játszódó történeteket, de nem egyszerű romantikus regényre vágynak, hanem valami sokkal többre és mélyebbre. Azok is élvezni fogják szerintem, akik bírják az izgalmas kalandregényeket egy kis misztikummal megfűszerezve.

Kedvenc karakterek: Etta, Nicholas, a hajósinas.

Kedvenc részek: amikor Etta a kalózhajóra kerül, és amikor a bombázás elől a föld alá menekülnek.

Kedvenc idézetek:

- Soha nem kentem még le pofont senkinek – vallotta be Etta.
- Na, és hogy tetszik?
- Jobban tetszett volna, ha a fickó kirepül a székéből, ahogyan elképzeltem magamban.”
- Lehet, hogy nehezen hiszi el, de most jobb kedvében van, mint reggel volt – morogta Etta a foga között. – Akkor az útiláda felét hozzám vágta, csak mert fel merészeltem ébreszteni.
- Á, az Ironwoodok szokásos nyájassága – dünnyögte Nicholas. – Gondolom, aztán kegyeddel szedette fel, amit széthajigált.
- Igazából én öntöttem le vízzel a lavórból, hogy lehűljön kissé. – Etta arca elsötétült, miközben nézték, hogy nyekken meg a hintó, ahogy Sophia felült rá. – De bevallom, szívesebben borítottam volna rá a bilit.
Nicholas meglepetésében hangosan felnevetett.”

„- Szívesen megnyugtatnám kegyedet, hogy Cyrus Ironwood nyájasabban fogadja majd. Sajnos azonban figyelmeztetnem kell; ez a vadállat, ha megérzi valakiben a félelmet, élvezettel szaggatja ízekre az áldozatát.
Etta nekidurálta magát, és elindult felfele a dombon a fiú előtt.
- Ne féljen, itt vagyok, megvédem – vetette oda fanyar kis mosollyal.”

„A sötét életre keltette a lány szunnyadozó érzékszerveit: orrát megcsapta a dzsungel édeskés rothadásszaga. Apró szemű eső kopogott a köveken és a lombokon. Nicholas keze a feje búbjára talált, és megsimogatta, ahogyan utána tapogatózott.
- Add, édes istenem, hogy te legyél az, ne egy újabb tigris! – fohászkodott Nicholas. Etta elnevette magát.”

„- Megkíséreltük a lehetetlent – suttogta a lány fülébe. – Annyi időt loptunk magunknak, amennyit lehet. Ezt már soha senki nem veheti el tőlünk!
- Csak éppen nem elég – súgta vissza Etta.
- Tudom, Etta, tudom – mondta Nicholas, és máris hátrált egy lépést. – Mégsem tarthatott örökké.”

10 / 10 pont

Ha kíváncsi lettél, itt vásárolhatod meg a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz