~ Sárga könyves út ~

2025. június 18., szerda

Krekó Kata–Vibók Ildi: A hősnő útja – A női lélek kiteljesedése a mesék tükrében – Kulcslyuk Kiadó Blogturné Extra



A Kulcslyuk Kiadó jóvoltából ezúttal két könyvvel is megismerkedhettek, amelyek segítenek abban, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehessetek. Lépjetek bloggereinkkel a lelki fejlődés útjára, és a turné végén ti is nyerhettek egy könyvet.


Extraként ezúttal egy nagyon izgalmas interjút hoztam nektek a könyv két szerzőjével, akiknek nagyon köszönöm az érdekes válaszokat. 😊



– Honnan jött az ötlet, hogy népmesék tükrében írjatok nőkről szóló önismereti, önfejlesztő könyvet?

Vibók Ildi: – 2024 őszén – pont egy rázós élethelyzetben – jött egy meghívó a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár gyerekrészlegét vezető Bozzai Judittól és Zsigri Máriától – Juci, Ria, nem tudok elég hálás lenni Nektek! –, hogy indul egy meseterápiás műhely: A hősnő útja. Soha még csak hasonlón sem vettem részt, de most annyira éreztem, hogy ott kell lennem… Szóval elmentem. A mese – mit mondjak – telitalálat volt. A különböző érzések hetekig kavarogtak, de egyet biztosan tudtam, óriási szerencsém van, hogy létezik ez a csoport. És arra gondoltam, hogy a kevésbé szerencséseknek – akik nem találják meg ilyen könnyen ezt a mindenben támogató közeget – talán segíthetne egy könyv. Már van valamennyi tapasztalatom abban, milyen segítő szakemberrel könyvet írni, és azt is tudom, hogy lehetnek élethelyzetek amikor a könyv jelenti az egyetlen támaszunkat. Szóval – miután pár napig rágódtam a dolgon – ráírtam Katára...

Krékó Kata: – Pszichológusként több mint húsz éve dolgozom nőkkel. A terápiás eszköztáramat szeretem bővíteni, hogy minél inkább a nők egyedi igényei szerint tudjam alakítani a terápiás folyamatot. Így találtam rá Boldizsár Ildikó Metamorphoses Meseterápia módszerére, amit idén pont tíz éve sajátítottam el. A meseterápia engem is elvarázsolt, és nyolc éve elindítottam az önismereti meseműhely-foglalkozásokat nők számára. Először az Őrségben, ahol élek, majd 2025 szeptemberében Szombathelyen, ahol a Berzsenyi Dániel Könyvtár ad helyet a havonta megrendezett műhelynek. Ide látogatott el Vibók Ildi, és a csoport után egy rövid e-mailben megkérdezte tőlem, hogy van-e kedvem könyvet írni vele. Nekem pedig volt. 😊 Nagyon is.

A népmesék egyedülálló módon segítik a nőket a lelki kiteljesedés útján. A mese mint történet a legkülönfélébb élethelyzetekre kínál megoldási javaslatokat. Teszi mindezt szimbolikus formában. A mesét olvasva vagy hallgatva megnyílik a belső képzeleti tér, megelevenednek a szereplők, és útra kelünk a lelkünk zegzugos tájain. A mese elején a hősnő egy problémával találja szemben magát, amit a mese végére megold, miközben ellenfelekkel vagy kihívásokkal találkozik, és segítőkre tesz szert.

Önismereti és terápiás módszerként azért működik nagyon jól a mese női csoportban (vagy egyéni terápiás folyamatban), mert olyan szemléletet tükröz, amit én is hosszú éveken át csiszoltam. A hagyományos „férfiasabb” pszichológusi szemlélet helyett nagyon női módon lehet a mesékkel dolgozni. A mese nem ad tanácsot, hanem megoldási javaslatokat mutat. Ezzel eltűnik a „pszichológus mint szakember” szerep, és inkább kísérőként tudok jelen lenni a nőkkel. Továbbá megmutatja, hogy ezen az úton járunk mindannyian, és nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. A mese a testünkben és a képzeletünkben is megelevenedik, nem marad a ráció, az elme hideg terében – és így mély változásokat indít el bennünk. A szereplőkről beszélgetve pedig önmagunkról beszélünk, sokkal megengedőbb, nem direkt módon.

A kötetben szereplő hősnőkkel azonosulva reményt kaphatunk arra, hogy mi is megoldhatjuk az életünk problémáit. Csak el kell indulni az úton.


– Ketten dolgoztatok a köteten. Miként osztottátok fel egymás között az írást és a kiegészítő munkákat (tudományos kutatás, mesék keresése stb.)? Milyen volt a közös munka?

Ildi: – Könyvet írni jó dolog. Könyvet írni Katával: fantasztikus. Salamon király a varázsgyűrűje segítségével értett az állatok nyelvén. Én úgy érzem, mintha kaptam volna egy gyűrűt, aminek a segítségével kezdem hallani, mit mondanak a számomra a népmesék. Mert a népmese talán pont az a méltatlanul mellőzött kincs, amit gyerekként imádunk, de felnőtt korunkra – amikor igazán szólni tudna hozzánk – elfelejtünk. Soha nem gondoltam volna, mennyi mindenre kell odafigyelni, miközben más nép meséjét a mi valóban gyönyörű nyelvünkre ültetjük át. Hogy dolgok – amik felett átsiklik a szemünk – micsoda jelentéssel bírnak. A könyv végén megköszöntem Katának a barátságát és azt, hogy az írás izgalmasabb volt, mint egy skandináv krimisorozat, és hogy a népmesék már egész mást jelentenek nekem. És ez tényleg így van, pedig azóta még két krimisorozaton teszteltem a dolgot. 😊

Kata: – A közös munka nagyon inspiráló volt. Támogattuk és biztattuk egymást, sokat ötleteltünk, és közben a hétköznapi életünk történéseibe is beavattuk egymást. Barátság szövődött köztünk a munka során. Így jó alkotni. (Ez az igazi sisterhood megélése, amire egy későbbi kérdésnél utalsz.)

A mesék értelmezése volt az én fő feladatom. Ehhez olyan történeteket kellett válogatnunk, amelyek főhőse nő, és a női lélek kiteljesedésének útját járja. Az évek alatt sok ilyen mesét gyűjtöttem, de most a kötethez újabbakat is kerestünk. Sokat nyomoztunk az interneten, és idegen nyelvű könyveket is beszereztünk. Azt is fontosnak tartottuk, hogy rátaláljunk minden mese eredeti formájára.


– Nehéz volt rábukkanni a megfelelő mondanivalóval rendelkező, nőkről szóló népmesékre? Hogyan történt a válogatás közülük?

Ildi: – Inkább úgy mondanám, nem volt könnyű. Mert ugyan tényleg rengeteg mesét olvastunk végig, de nekem a „nehéz” mindig valami fárasztó tevékenységhez kapcsolódik, és ez akkor inkább inspiráló volt. Teljesen beszippantott a mesék világa. A szülinapom is akkortájt volt, és kaptam egy ősrégi zulu, egy tibeti meg egy kínai mesekönyvet is. 😊Ráadásul mindig meg akartuk találni egy adott mese legősibb fellelhető formáját. Igazi nyomozómunka volt.

Kata: – A népmeséknek csupán töredéke szól a nők fejlődésútjáról. Az a benyomásom, hogy sokkal több a férfi hősökről szóló történet. És bizony vannak olyan népmesék, amelyek a patriarchátus szemszögéből mutatják be a nőt: elérendő célként és a férfi kiválasztottjaként – akit a hős emel fel királynői minőségbe.

Sok kutatómunkát végeztünk ahhoz, hogy rátaláljunk a kötetben bemutatott gyöngyszemekre. Nagy kihívás, de fantasztikus érzés először „találkozni” egy hősnővel. Megismerni a történetét, és rácsodálkozni a benne lakozó szépségre és erőre.

Milyen szempontok szerint válogattunk? Kevésbé ismert meséket szerettünk volna elhozni a közönségnek. Olyan történeteket, amelyekkel nagy valószínűség szerint még nem találkoztak. Törekedtünk továbbá a kulturális sokszínűségre. Valamint az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy sokféle hősnőt mutassunk be. Mindenkinek más a története, más nehézséggel küzd, és más-más erőforrásra talál rá önmagában.


– Mely nép népmeséi állnak a legközelebb hozzátok?

Ildi: – Minden alkalommal, amikor kiválasztunk egy mesét, utazásra indulunk. Persze, csak az interneten keresztül, de én például végigjártam azokat a tájakat, ahonnét a mese származott, és amire csak rábukkantam, azt buzgón elolvastam az ott élő emberek történelméről, kultúrájáról, hétköznapjairól; még a turisztikai leírásokat is átböngésztem, de tényleg. És ezzel Kata is így volt, mert röpködtek közöttünk az izgalmasabbnál izgalmasabb információk. (Ennek amúgy nagy hasznát vettük a könyv végén lévő Tudásmorzsák fejezet megírásakor.) Egy idő után mintha már magunk is az ott élők emberek valamelyike lettünk volna. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ugyan kedvenc meséim vannak, de azok földrajzilag nemigen kötődnek egymáshoz. Amúgy bármelyik mesében is kalandoztunk, mindig beleszerettünk kicsit. Voltak könnyebb történetek – én magam meglehetős szószártyár tudok lenni, így az olasz mesék mintha csak nekem íródtak volna –, de az inuit mese szűkszavú, szikkadt keménységével tényleg megküzdöttem. Mindamellett lenyűgözőnek tartom… És persze ott vannak a kegyetlenségükben gyönyörű fekete-afrikai történetek, amikkel nagyon nehéz megbirkózni, vagy Tibet, ahol olyan leheletfinoman ábrázolják, hogyan cipeljük az elmúlt életek traumáit… Nem tudnék választani.

Kata: – Én igazán most döbbentem rá arra, hogy a mese megfogalmazása milyen mélyen tükrözi az adott kultúra világképét. Ildivel nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ez a sokszínűség a fordításban is megjelenjen. Például az inuit eszkimó mesék nagyon rövidek, minden szónak súlya van – tükrözik azt, ahogy ennek a népnek zord környezeti feltételek között kell életben maradni. Ezzel szemben egy indián mese tele van életteli természeti képekkel, és a hősei hosszú utat járnak be – nem spórolnak annyira az energiával. 😊Én mindegyik mesére ugyanúgy rácsodálkozom. Nem tudnék választani kedvencet.


– Az én kedvenc mesém a kötetből A Vadlúd Tó volt, mert számomra a sisterhoodról, a női összefogásról, női barátságról, egymás támogatásáról szólt, és mert nem az a vége, hogy a főszereplő nő férjhez megy és/vagy gyereket szül, hanem másképp találja meg a boldogságát és a helyét a világban. Nektek melyik a kedvenc mesétek a könyvből, és miért pont az?

Ildi: – A mese, ami örök kedvencem marad, A Rókalelkű. A főszereplője a legbölcsebb, legszabadabb teremtés, akivel olvasmányaim során összefutottam, és az életszemlélete rengeteget adhat mindannyiunknak. Persze akad mindig egy aktuális kedvenc – az a mese, ami megdolgoztat, attól függően, pont milyen élethelyzetben vagyok, és ez most számomra is A Vadlúd Tó. 😊

Kata: – Ezt a mesét én is nagyon szeretem. A női összetartozás érzése miatt, és az életszemlélete miatt. Ez egy kínai mese, és értelmezésem szerint a taoista wu wei koncepciót láthatjuk benne megjelenni. Mint a víz, együtt áramlik a természet törvényeivel a két lány, és így állítják helyre a rendet a világukban.

Valóban törekedtünk arra, hogy olyan meséket is bemutassunk, amik eltérnek a klasszikus narratívától: a hősnő férjhez megy, vagy boldog párkapcsolatban él, és esetleg gyermeke is születik. Ugyanakkor, a hősnő útja lélektani megközelítése szerint a mese cselekményét és szereplőit is a saját lelki világunkban találjuk meg. Tehát a mesebeli menyegző azt szimbolizálja, hogy a nő megteremtette magában a női és férfi minőségek egészséges egyensúlyát. Tehát önmagában teljes emberré vált. Ezek a mesék nem azt sugallják, hogy kiteljesedni csak kapcsolatokban tudunk. Sőt. Inkább azt mutatják meg, hogy minél teljesebb emberként lépünk be a kapcsolatainkba, annál többet tudunk adni a világnak. Ez az igazi boldogság.

Nem tudnék egy kedvenc mesét megnevezni. Azonban van egy mesehősnő, akivel a legmélyebb kapcsolatom van, ő pedig a Szóló szőlő királylánya. Őt vittem 10 évvel ezelőtt a meseterápiás képzés önismereti munkájába. Már kislány koromban megszólított, és azóta is újabb és újabb felfedezésekre vezet engem.


– Miben különböznek a népmesék a többi mesétől? Miért fontos szerintetek, hogy a nők (és persze mindenki más is) népmeséket is olvasson?

Ildi: – A népmesék valami egészen különleges ősi tudást hordoznak és adnak át az olvasóiknak – legyőzve az időt, és legyőzve a teret is. Nagyon sok ember, nagyon sok tapasztalat, nagyon sok élethelyzetre adott válasz, megoldás sűrűsödik össze egy-egy történetben. Az olvasásukkor pedig igazi önismereti utat járhatunk be akár egyedül is. Amikor A hősnő útja kötetben előforduló 13 népmesére gondolok, nem tizenhárom nő történetét látom magam előtt, hanem azét a rengeteg asszonyét, akinek a sorsa mind belefonódott azokba a sorokba, és aki a megélt tapasztalásaival a segítőinkké vált. Köszönöm Nekik...

Kata: – Kezdem azt gondolni, hogy a nőket leginkább az az erőtér gyógyítja, ami akkor jön létre, amikor körben ülünk, és meghallgatjuk egymás történetét. Nem adunk egymásnak tanácsot, senki sem szakértője a másik életének. Jelen vagyunk, figyelünk, és megtartjuk egymást. Ebből nagy hiányunk van a rohanó világban.

Az agyunk a történetekre teljesen máshogy reagál, mint a puszta tényekre vagy a száraz tanácsokra. Mondhatni felvillanyozódik 😊, sok agyterület együtt kezd dolgozni. Aktiválódnak az érzékszervekkel kapcsolatos területek és a mozgásért felelős agyterületek is. Azaz: teljesen át tudjuk élni, sok szinten meg tudjuk tapasztalni a kapott információt. Ez az információátadás egyik legtermészetesebb módja az idegrendszerünk számára. A történeteket átéljük érzelmileg is, és megmozgatja a képzeletünket. A történetek, és így a mesék is segítenek megértenünk a világunkat, és hozzá tudnak járulni a lelkünk és a közösségünk gyógyulásához. Ezenfelül a népmesék hozzákapcsolják a lelkünket és a szellemünket a világ rendjéhez.

Természetesen vannak, akik úgy érzik, hogy a mesék világa távol áll tőlük. Ez is rendben van. Azt azonban javaslom, hogy hozzanak ők is létre elfogadó, egymást támogató női kört, ahol elmesélik a történeteiket. Mert amikor történeteket, mesét hallgatunk akkor nem okos tanácsot kapunk. Hanem értékes javaslatokat és új szempontokat. Ehhez mindenki úgy kapcsolódik, ahogy szeretne: ötletet merít, megoldási javaslatot kap, vagy egyszerűen meglátja a reményt arra, hogy van kiút a legnehezebb helyzetből is.


– A könyv végén van egy összefoglaló a feminin és maszkulin minőségekről. Ez röviden arról szól, hogy vannak nőies és férfias lelki minőségek, de mindkettő minden emberben megtalálható különböző arányban, és a lényeg, hogy minden emberben a megfelelő egyensúlyba kerüljenek (ez az egyensúly pedig mindenkinél más és más). Elgondolkoztam azon ezt olvasva, hogy ha ezek a minőségek mindenkiben megvannak, tehát a nőkben nemcsak feminin, a férfiakban nemcsak maszkulin minőségek vannak, hanem mindenkiben van mindkettő, akkor miért kell ezeket megkülönböztetnünk és nemet adnunk nekik? Nem lehetnének egyszerűen csak különböző emberi minőségek, amiket egyensúlyba kell hoznia magában mindenkinek ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott személyisége és élete legyen?

Ildi: – A bennem élő biológus azt mondja, minél konkrétabban behatárolunk, minél pontosabban megnevezünk valamit – amikor kommunikálunk róla –, annál biztosabban tudhatjuk, hogy mind ugyanarra gondolunk. Az én agyam elég rendszerező, így számomra nagyon megkönnyítik a világban – és ebbe beletartozik a saját lelkem is – való eligazodást a minél pontosabb definíciók. Úgyhogy nekem ez a fajta felosztás sokat segít. Nem a különbségeket hangsúlyozza, csak a pontos meghatározás miatt szeretem, hogy van.

Kata: – Nagyon érdekes és fontos kérdés. A világunk kettősségekre épül. Ilyen dualitás a nappal és az éjszaka, a jó és a rossz, az igen és a nem. A mesék is kettősségekben gondolkoznak. A szereplők vagy jók, vagy rosszak. A jó jutalmat kap, a rossz megbűnhődik. Ilyen kettősség a női és a férfi is.

Nagyon bízom benne, hogy el fog jönni az az idő, amikor általánosságban fogunk beszélni emberi minőségekről és ezek egyéni vagy közösségen belüli egyensúlyáról. Most azonban még nem tartunk ott. Ugyanis nem minden minőség egyformán értékes a patriarchális világban.

Az egészséges férfias minőségeket sokkal többre tartja a társadalmunk. A patriarchátus azt mondja, hogy akkor vagy értékes, ha magas teljesítményt érsz el; ha kitartóan küzdesz még akkor is, ha a tested pihenni szeretne; ha az érzelmeidet háttérbe szorítod és racionális maradsz; ha a célt tartod szem előtt; ha egyedül érsz fel a csúcsra. A női minőségek ezt a pólust egészítik ki. A férfias stabilitást a női ciklikusság. A férfias racionalitást a női érzelmesség és intuíció. A férfias védelmet a női gondoskodás. A férfias küzdést a női ráhagyatkozás. A férfias kijavítás, megszerelés és a nőies elfogadás. És még sokáig sorolhatnám. Azonban ebből a felsorolásból is látszik, hogy társadalmi szinten a női minőségek java nem több furcsa hóbortnál.

Nevezhetnénk ezt a két egymást kiegészítő minőséget jinnek és jangnak is, azonban van még egy fontos szempont, amit érdemes mindenkinek megfontolni. Ezeknek a minőségeknek a működtetését testi szinten hormonok és az idegrendszer teszi lehetővé. A fent felsorolt férfias minőségekhez tesztoszteron és stresszhormonok kellenek. A női minőségeket pedig az ösztrogén, a progeszteron és az oxitocin támogatja többek között.

Terápiás munkám során azt vettem észre, hogy a férfiasan élő nők (akik rohannak, megfelelnek, sok felelősséget vállalnak, rengeteg döntést hoznak, nagy rajtuk a nyomás, alig pihennek) hajlamosak a hormonális zavarokra. Miért? Mert nincs a férfias működéshez megfelelő hormonális hátterük. Sokáig bírjuk, mert a szervezetünk nagyon ellenálló. Úgy veszem észre, hogy ha előbb nem, akkor a változókor környékén bukkannak fel a problémák. Mert nőként nem bírjuk tovább stresszhormonokkal az életet.

A stresszhormonok és a nemi hormonok azonos előanyagból képződnek. Ha a női szervezet hajt, küzd és teljesít, akkor ez a stressz kimeríti a hormonális erőforrásait, és idővel egészségügyi problémái lesznek. A férfi szervezetben lényegesen több a tesztoszteron. A férfinak szüksége is van arra, hogy teljesítsen, mert a tesztoszteron csak akkor termelődik megfelelően, ha rendre kimerülnek a készletek. A társadalmi elvárások a nők hormonális egészségét finoman szólva sem támogatják. Meggyőződésem, hogy ha a női minőségek az őket megillető méltó helyre kerülnének, akkor mindannyian sokkal boldogabbak és egészségesebbek lennénk.

A kötetben szereplő mesék hősnőinek zöme a patriarchális közeg miatt van bajban. Azt mutatják meg nekünk, hogy milyen sokféle módon találhatjuk meg a lelki egyensúlyunkat a jelenlegi társadalmi feltételek mellett is.


– A mesék mellett Lélekbonbonok, Tükör elnevezésű mélylélektani elemzések, valamint kérdések és feladatok is vannak a könyvben. Ezek mind adtak számomra valami pluszt, elgondolkoztam rajtuk. Időnként azonban más gondolatokat és -érzéseket is kiváltott belőlem egy-egy mese, mint amikről az elemzésekben olvastam. Baj, ha egy olvasó teljesen mást lát az adott mesében, mint amit ti láttatok, vagy elég, ha elmélkedésre késztetik a mesék, még ha időnként más irányba is indulnak el a gondolatai? Így is segíthetnek a kiegészítő szövegek és feladatok abban, hogy a lélekfejlődés útjára lépjen?

Ildi: – Én azt hiszem, a népmese egy olyan – rendkívül fontos – kommunikációs forma, amellyel múltbeli életutak üzennek a jelenbelieknek. És az emberi kommunikáció nagyon szabad és nyitott világ – szerencsénkre viszonylag kevés örökletes modullal. Van egy „szándéka” az adó félnek, és van a „vevő” hozzáállása. Mivel a mondandó korokon és kultúrákon át ível, még nagyobb lehet az eltérés a fejünkben megjelenő képben. De ez lehet, csak addig van így, amíg a fejünkkel vagyunk a mesében, mert abban a pillanatban, hogy megengedjük, hogy az ősök szava a lelkünkig hatoljon, a kiváltott érzések is közelíteni kezdenek. A Tükör fejezetek, a kérdések és a gyakorlatok talán ezt az elmélyülési folyamatot segíthetik, amikor az olvasó úgy gondolja, hogy beengedi őket. És mivel például én magam is folytonos változásban vagyok, újra és újra elővéve ezeket a részeket, nekem sem jelenti kétszer ugyanazt. Egyre többet kapok.

Kata: – A népmesék különlegessége az, hogy rendet teremtenek a lelkünkben. Olyan több ezer éves élettapasztalatokat összegeznek, amelyek a mai ember számára is nagyon aktuálisak. Nekünk azonban már segítségre van szükségünk a dekódoláshoz. Azonban bármilyen gondolati vagy elméleti körben is nézünk a mesére, mindig kerek egészet kapunk.

Nagy volt a csábítás, hogy racionális meseelemzés is helyet kapjon a kötetben (elsősorban szakemberek számára), de elvetettük ezt az ötletet. A mesék a testben kelnek életre, átéljük őket, azonosulunk a főszereplővel, megérezzük az érzéseit. A történetek nem maradhatnak az elme világában, mert úgy nem válhatnának a részünkké. Mégis módot kellett találnunk arra, hogy bemutassuk azt a lélektani utat, amit a hősnő bejár, azaz dekódoljuk a mese szimbolikus történését. Így történt, hogy Ildi felhívott kutyaetetés közben, és azt javasolta, hogy tartsunk Tükröt az olvasónak. A tükör – ha belenézünk – azt a fejlődési utat mutatja meg, amit a mese hősnőjével együtt bejártunk. Megmutatja, milyen készségekre és erőforrásokra tett szert a hősnő, és milyen feladatokkal birkózott meg.

Ez azonban csak egy megközelítés a sok lehetséges közül. Minden mese közös kincsünk, de az egyéni lélekben kel életre. Nem érdemes azon morfondírozni, hogy „mit akart ezzel mondani a költő”. Nagyszerű, ha az olvasó elmélkedik a mesén, vagy csak hagyja, hogy hasson rá a történet. A kérdések és gyakorlatok így is használhatók, mert szélesítik az önismeretet. A Tükör és a Lélekbonbon pedig – szándékunk szerint – simogatja a lelket.


– Ha nem ti lennétek ennek a kötetnek az írói, hanem valaki más, és olvasóként vennétek a kezetekbe, melyik mesét olvasnátok el elsőként belőle, és miért azt?

Ildi: – Most levettem a polcról a könyvet, és belenéztem. Az Oni nevetésével kezdeném. (Vajon miért is az a mese az első?) Vannak helyzetek, amikor a szörny olyan borzasztó, hogy az ember nem talál rajta más fogást – csak a humort és az isteni segítséget. Az én mesém most Az Oni nevetése lenne...

Kata: – Ma az együttérzés című fejezetet választanám, azaz a tibeti népmesét. Mindig, amikor rám tör a „nem vagyok elég jó” érzése, akkor szükségem van arra, hogy megértőbb és együttérzőbb legyek magammal.


– Ha lehetőségetek lenne írni egy saját modern népmesét, amiben bemutatjátok a modern nők életét, lelkét, problémáit, örömeit a jövő nemzedékeinek, miről szólna a ti mesétek? Mit tartanátok fontosnak átadni vele?

Ildi: – Izgalmas kérdés, és már nekem is eszembe jutott. A csapból is az folyik, hogy ez egy rohanó világ. És félő, hogy ami ennyire gyors, talán felületesebb is… Én alapjából egy lassú ember vagyok, és ez szerintem az egyik legjobb tulajdonságom. Legalábbis én nagyon szeretem. 😊 Az én mesém egy olyan nőről szólna, aki megtalálja az utat – persze, csak ha szükségesnek érzi –, ami a frusztráló rohanásból elvezeti őt egy nyugodtabb, lassabb, elmélkedőbb világba, aki legyőzi a külvilág egyre sürgetőbb, egyre pörgőbb életmódot követelő sárkányát. Mert valahol itt kezdődik nekem a szabadság. Jut eszembe – erről már van is mese: A Rókalelkű… 😁

Kata: – Több mint húsz éve dolgozom nőkkel, akik beavattak a bizalmukba, és rám bízták életük történetét. Azt látom, hogy a patriarchátus a bőrünk alá is beférkőzött. Először ott kell átírnunk, hogy a világban is helyreálljon a rend. Kiemelném a nőknek azt a szélsőségesen maszkulin hozzáállását önmagukhoz, miszerint: valami baj van velem, valamit meg kell magamon javítani (akár a külsőnkön, akár a lelkünkön, akár az életünkön). Az én mesém arról szólna, hogy bárhol is vagy az úton, jó helyen vagy. Értékes vagy, szeretve vagy, és fontos vagy.


– Mik a jövőbeli terveitek? Fogtok még közösen dolgozni könyvön, vagy külön-külön vágtok bele valami új projektbe?

Ildi: – A hősnő útja írása egy igazán intenzív időszak volt. Szó szerint éjjel-nappal, egyfolytában és mindig ezzel foglalkoztunk – röpködtek az e-mailek, napi több videóchat, még kutyasétáltatás közben is az éppen esedékes meséről beszéltem; a családom erősen megérezte, hogy pont milyen női sorsban vagyunk Katával… 😊 És ahogy az ilyenkor lenni szokott, amikor leadtuk a kéziratot, jöttek az elvonási tünetek… Szóval nem volt kérdés: A hősnő útja inkább a kezdete valaminek...

Kata: – A mi hősnői utunk folytatódik, mert tele vagyunk ötletekkel, és még sok mindent meg szeretnénk osztani veletek! Ahogy időm engedi, szeretnék összeállítani egy képzést nőkkel dolgozó szakemberek (pszichológus, coach, pedagógus, természetgyógyász stb.) számára, ami a nők egyedi igényeit veszi figyelembe.


– Hol találkozhatnak veletek a közeljövőben az olvasóitok, ha esetleg dedikálást szeretnének a könyvükbe?

Kata: – Mindkettőnk hősnői útja a természetbe vezetett minket. Ildi Ausztriában, egy csodálatos, magas hegy oldalában él, én pedig az Őrségben. Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Könyvtárban minden hónapban tartok A hősnő útja meseműhelyt, ide is várjuk az érdeklődőket. És hamarosan ellátogathattok a www.hosnoutja.hu honlapra is, ahol egy ajándék vár rátok: készítettünk egy ajándék fejezetet, amit letölthettek a honlapról. Minden aktuális hír és információ itt fellelhető lesz.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

A játék során minden állomáson egy népmese címét találhatjátok. A feladatotok ezúttal az, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére írjátok be, mely nép meséjéről van szó. (A https://estimesetar.blogspot.com/ oldal segíthet nektek a feladatban.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Cím a játékhoz:
Ogán Fia


Állomáslista:

06. 15. Szembetűnő
06. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra
06. 20. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2025. június 16., hétfő

Krekó Kata–Vibók Ildi: A hősnő útja – A női lélek kiteljesedése a mesék tükrében – Kulcslyuk Kiadó Blogturné




A Kulcslyuk Kiadó jóvoltából ezúttal két könyvvel is megismerkedhettek, amelyek segítenek abban, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak lehessetek. Lépjetek bloggereinkkel a lelki fejlődés útjára, és a turné végén ti is nyerhettek egy könyvet.


Miért választottam ezt a könyvet?

Feministaként minden olyan könyv érdekel, ami a nőkről és a nőknek szól, legyen szó regényről vagy épp önfejlesztő könyvről.


Véleményem a könyvről

A kötetben 13 + 1 (vagy inkább 1 + 13) népmese található a világ minden tájáról. Ezekben az a közös, hogy valamilyen módon mindegyik egy nőről, vagy úgy alapvetően a nőkről szól.

A kötet egy kis bevezetővel kezdődik, amelyből megtudhatjuk, hogy mi is vár ránk, ha elolvassuk ezt a könyvet, valamint tanácsokat kapunk arra nézve, hogyan is olvassuk és dolgozzuk fel a meséket és a hozzájuk tartozó elemzéseket, kérdéseket, feladatokat. Ezen fejezet után következik egy bevezetőmese (vagyis a + 1 mese), amihez még nincsen sem ajánló Lélekbonbon rész, sem mélylélektani elemzés, vagyis Tükör, sem kérdések és feladatok. Ez a mese a saját meglátásom szerint egyfajta ráhangolódás a kötetre.

A többi fejezet négy részből áll. Az első a Lélekbonbon, ami egyfajta ajánlása az adott mesének. Ez alapján döntheted el, hogy a mesében található élethelyzet, nehézség érdekel-e téged, tudod-e vonatkoztatni a saját életedre.

Én ezúttal nem válogattam a mesék közül, hiszen az egész könyvre kíváncsi voltam, hogy meg tudjam írni ezt a bejegyzést nektek. De volt jó pár olyan mese, amit a saját életemre is tudtam vonatkoztatni, és persze olyanok is, amiknek a problémái távol álltak tőlem.

A Lélekbonbon után következik maga a mese. Elég sokszínű történeteket rejt a kötet sokféle szempontból. Találhatunk benne japán, skót, magyar, kínai, tibeti, örmény, inuit, olasz, indiai, afrikai, indián és angol mesét is. Vannak az oldalakon hosszabb és rövidebb mesék. A nők problémái is eltérőek a mesékben. Van, aki a népét akarja megmenteni, van, aki a testvérét, akad olyan is, aki saját magát. Néhány nő az álmait próbálja valóra váltani, mások egy trauma elől menekülnek. Akad nő, aki az eszével éri el a célját, de olyan is, aki sisterhood segítséget kap, vagy épp az ereje, a jósága vezeti el a célig.

Őszintén bevallom, a népmesék távol állnak tőlem, valahogy gyerekként sem igazán voltam oda értük, és ez felnőttként sem változott. Ennek ellenére valahogy újra és újra visszatérnek az életembe megmutatni, hogy van bennük olyan érték, ami miatt mégis érdemes elolvasni őket. Ezúttal is szinte mindegyik mese elgondolkoztatott. Többek között azért, mert az utánuk következő Tükör című mélylélektani elemzések és a kérdések, feladatok felpörgették az agyamat. Többször is megesett, hogy teljesen más gondolat jutott eszembe egy-egy meséről, mint amit a szerzők leírtak az elemzésükben, de azt hiszem, ez nem baj, mert a lényeg, hogy beindították a gondolataimat. A kérdéseknek és feladatoknak köszönhetően pedig olyasmikről is elgondolkoztam az életemmel kapcsolatban, amikre eddig nem gondoltam.

A leginkább egyébként a kérdések és feladatok tetszettek a könyvben. Szerintem nagyon jól össze voltak válogatva, passzoltak a mesékhez, az adott témához, valóban megmozgatták az ember gondolatait, segítettek magába nézni. Szóval tudatos és értékes szakmai munkát látok mögöttük, nem csak úgy hasraütés-szerűen lettek kitalálva, mint sok más önfejlesztő könyvben.

A kedvenc mesém a Vadlúd Tó című volt, ami egy délnyugat-kínai mese. Azért ez tetszett a legjobban, mert itt mutatkozott meg a leginkább a sisterhood érzés számomra. A főszereplő nőnek, hogy elérje a célját és megsegítse a népét, egy másik női karakter segít. A két nő összefog, legyőzik az akadályokat és megmentik a népet. És a legjobb, hogy a sztori végén nem az a lezárás, hogy a főszereplő nő megtalálja a szerelmet, férjhez megy és szül egy vagon gyereket, aztán boldogan élnek, míg meg nem..., hanem az őt segítő nő lesz a társa barátként. Együtt élnek boldogan, együtt énekelnek naphosszat a csobogó patak partján, és a környező falvak összes asszonya a hőstettükről énekel minden évben. Vagyis nemcsak őket hozta össze a sisterhood, hanem a környező falvak összes asszonya átérezte azt. Csodás sztori, csodás lezárás. Imádtam!


Hogy tetszett ez a könyv?

Ahhoz képest, hogy alapvetően nem vagyok oda a népmesékért, nagyon lekötött az összes, könyvben található történet. Imádtam a kérdéseket és feladatokat, a Tükör részeknek köszönhetően pedig tényleg elgondolkoztattak a mesék, még ha néha kicsit mást is gondoltam róluk, mint a szerzők.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Minden lánynak és nőnek, aki szeretné kicsit átgondolni az életét, problémáit, és az érdeklődő és a nők lelkére és problémáira nyitott férfiaknak is.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

A játék során minden állomáson egy népmese címét találhatjátok. A feladatotok ezúttal az, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére írjátok be, mely nép meséjéről van szó. (A https://estimesetar.blogspot.com/ oldal segíthet nektek a feladatban.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Cím a játékhoz:

Isten és a koldus


Állomáslista:

06. 15. Szembetűnő
06. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra
06. 20. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2025. június 4., szerda

P. Szathmáry István: Bánatos férfiak kézikönyve – Blogturné



P. Szathmáry István első regényében egy kissé fásult krimiíró életébe nyerhetünk bepillantást, aki már beletörődött abba, hogy kiszámítható izgalmakat csak saját könyveiben élhet át. Éppen ezért ő maga számít rá a legkevésbé, hogy egy haláleset és a tökéletes magyar bűnügyi regény felbukkanása majd eltűnése fenekestül felforgatja az életét. Tartsatok három bloggerünkkel a Bánatos ​férfiak kézikönyve című kötet blogturnéján, játsszatok az állomásokon, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!


Miért választottam ezt a könyvet?

Van a kiadó oldalán egy beleolvasó, és az, valamint a fülszöveg alapján érdekes történetnek tűnt. Nem tudtam biztosan, hogy ez most konkrétan egy krimi lesz-e, vagy csak egy krimisztoriba ültetett társadalomkritika, esetleg a férfiak gondjairól szóló pszichológiai regény, de reméltem, hogy bármi is sül ki belőle végül, az jó lesz.


Véleményem a könyvről

A történet főszereplője egy átlagférfi, aki krimi tucatregényeket ír, a családi élete eléggé megkeseredett, és nem találja a helyét a világban és a saját életében. Aztán valami kizökkenti a mókuskerékből. A legjobb barátja, Nagykef, aki nála sokkal sikeresebb író, megírja a tökéletes magyar krimit Vércsetánc címmel, majd rögtön utána holtan találják, és a kézirata is eltűnik. A főszereplő nyomozni kezd, a múlt és a jelen titkai pedig egyaránt veszélybe sodorják.

Először is, nagyon tetszik az író stílusa. Szépirodalmi szintű, mégis könnyen olvasható és élvezhető. Észre sem vettem, és nagyon gyorsan a könyv végére értem, mert olvastatta magát a történet. Olvasás közben pedig rájöttem, hogy ez egy elég összetett sztori. Elsőre valóban szimpla kriminek tűnik: meggyilkolnak valakit, a főszereplő nyomozni kezd, és ki akarja deríteni, ki volt a tettes. Ám a mélyben egyfajta pszichológiai, filozofikus szál is rejtőzik, ami által megismerhetjük a főszereplő gondolatait, érzéseit, hozzáállását a világ különböző dolgaihoz, és betekintést nyerhetünk egy csalódásokkal teli életbe. Na meg az írók világába is.

Tetszett, ahogy P. Szathmáry megtévesztett, folyamatos kétségek között tartott és megmozgatta az agyamat. Ahogy haladtam előre a történetben, újabb és újabb elméleteket gyártottam arról, mi is történhetett. Először azt gondoltam a főszereplőjéről, hogy íme, egy újabb férfi, akinek nem jött össze az élet, ezért megkeseredett, elhanyagolja a feleségét és a gyerekét, és még inkább elcseszi a saját életét is.

Aztán szép lassan előkerült egy újabb meg újabb kirakós darab, és elkezdett azon járni az agyam, hogy talán semmi és senki nem az, aminek látszik. Felmerült bennem, hogy a főszereplő mentálisan instabil, és esetleg a halott íróbarátját is csak kitalálta, valójában nem is létezik, csak a fejében vagy az egyik történetében. Ezt erősítette meg bennem a Nyomozó karaktere is, aki nem tűnt valódi nyomozónak, de nem lehetett tudni, ki is valójában, valamint a banki ügyintézőnő is, akinek lényegében csak a hangja játszott szerepet a történetben. És hát, a főszereplő pszichológushoz járt, és nyilvánvalóan volt valami pszichés problémája. Szóval egy csomó karakterrel kapcsolatban azt éreztem, hogy mintha nem valós személyek lennének, simán el tudtam volna képzelni, hogy a főszereplő csak képzeli ezeket a karaktereket. De újabb apróságok jöttek, titkok a múltból, egy furcsa rendőrségi kihallgatás, és ismét elbizonytalanodtam.

Aztán újabb ötletem támadt... Nagykef személyisége és élete pont a főszereplőjével ellentétes. Nagykef íróként olyan célokat ért el, emberként pedig olyan életet élt, amilyenre a főszereplő is vágyott. Időnként érezni lehetett, hogy bár a barátjának nevezi Nagykefet, mégis féltékeny rá. Épp ezért felmerült bennem az is, hogy ő gyilkolta meg a barátját, csak ezt is törölte az agya, és egyszerűen nem emlékszik rá, mit tett. Talán a kéziratát akarta ellopni, vagy egyszerűen csak kiborult, hogy Nagykefnek összejött az, ami neki soha, megírta a tökéletes magyar krimit, és ettől gyilkos indulatai támadtak. Természetesen, hogy valamelyik elméletem bejött-e részben vagy egészben, azt nem árulom el, mindenki megtudhatja majd, ha elolvasta a könyvet.

„A fikció nem menedék, a meséhez nem csak szavak kellenek! A betűlisztbe vért is kell gyúrni, hogy a massza életre keljen, akár a gólem.”
És néha a vér a mesében fakad fel ugyan, ám kiderül, már rég átcsordult a valóságba.

A sok elmélet ellenére szinte a könyv végéig nem tudtam, hová is fog kifutni a történet. És ez klassz, mert általában nehéz meglepni.

Egy apró hiányossága akadt a történetnek, mégpedig a múltbeli sztori. A múltban történt valami, ami lényegében az egyik legfontosabb darabja volt a kirakósnak, de számomra homályos maradt. Mi történt pontosan? Ki hogyan járult hozzá az adott esethez, vagyis kit miért lehetne bűnösnek kikiáltani akár emberileg, akár jogilag? Csak felelőtlenség történt, vagy direkt tettet követtek el? A hajóskapitányról miért állítja a főszereplő, hogy ártatlan, amikor ha az történt, ami, ő is ugyanúgy felelős a tetteiért és döntéseiért, mint mindenki más? A főszereplő hogyan volt részese az egésznek, miért állítja magáról, hogy ártatlan, amikor ő is jelen volt? Miért nem emlékezett a dolgokra? Vele is történt valami, csak neki nem esett baja, vagy szimplán a látvány miatti trauma okozta a részleges amnéziát? Rengeteg kérdés maradt bennem ezzel kapcsolatban, amire nem tudtam tényszerű válaszokat találni az oldalakon.

A krimiszál mellett rengeteg filozofikus gondolat található a regényben az életről, az alkotásról, azon belül is az írásról, a családról, a magányról és sok egyéb másról, amivel egy hétköznapi olvasó azonosulni tud. Én ezek közül íróként kifejezetten érdekesnek találtam az írással, könyvkiadással kapcsolatos részeket. A főszereplőnek rendszeresen jelennek meg krimiregényei, amik jól is fogynak, viszonylag jól is keres velük, mégis úgy érzi, hogy eladta a lelkét, és boldogtalan emiatt. Az írásaival ugyanis nem teremt igazi értéket. Ezt jól mutatja az is, hogy kiderül, a krimisorozatáért és annak férfi főszereplőjéért leginkább az incelek rajonganak. Pedig az írónak nem ez volt a célja, őt magát is megrázza ez a tény. Időnként próbált valami értéket becsempészni a sztorijaiba, de a kiadója végül ezt megakadályozta. Pedig ő arra vágyik, hogy valami olyan irodalmi remekművet alkothasson, mint az elhunyt barátja. De az élethez pénz kell, a pénzt pedig könnyebb ponyvákkal előteremteni, így mindig csak halasztgatja, hogy tényleg azt írja, amit írni akar. Ez pedig nagyban hozzájárul a lelki gondjaihoz, depressziójához, fásultságához.

A családi élete is elég boldogtalan. A feleségével elhidegültek egymástól, a fia, bár egy házban laknak, lényegében nem beszél vele. Elsőre úgy tűnik, mindez a férfi hibája, és igen, az övé is, de ahogy haladunk a sztoriban, rá kell jönnünk, hogy nem csak ő a bűnös. Sőt, nem ő a főbűnös. Izgalmas volt, amikor lehullt az álarc, és végre mindenki felfedte a valódi arcát. Egy kicsit meg is lepett, mert ekkora változásra nem számítottam. De mivel a főszereplő szemén át láttuk a különböző karaktereket, és ő nem feltétlenül a teljes valóságot látta, ezért teljesen érthető, hogy miért kaptunk torz tükröt az adott szereplők személyiségéről.

A történet végét lényegében már korábban, a rendőrségi kihallgatás során megtudni, de akkor még nem áll össze, hogy pontosan hogyan is történtek a dolgok. Az biztos, hogy a végén sikerült meglepni. De itt is maradt némi ürességérzetem, mert nem tudni, mi történt végül a rendőrségi kihallgatást követően. Rájöttek a rendőrök, mi történt pontosan? Tudtak bizonyítékokat szerezni? A bűnösök megbűnhődtek?


Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes és egyedi volt, imádtam elméleteket gyártani, és imádtam, hogy fogalmam sem volt, mire számíthatok. Maradt néhány homályos folt a múltbeli esetnél és néhány lezáratlan kérdés a legvégén, de ennek ellenére igazán szórakoztató volt a történet.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy igazán egyedi krimisztorit szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Cser Kiadó további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„Anya a konyhában várakozott, tekintete türelmetlen volt, de ajka mosolygott, mintha karambol történt volna az arcán, bőre tele volt féknyomokkal.”


Állomáslista:

06. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 06. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2025. május 29., csütörtök

Lázár Ervin: Egy kis lalala – Blogturné



A Trend Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a Lázár Ervin groteszk novelláit egybegyűjtő könyvecske. Tarts három bloggerünkkel, és tudd meg többek között, hogy egyetlen ember megmenthet-e egy egész várost, és egy kis lalalával elűzhető-e a boldogtalanság. Természetesen a turné végén egy példányt is nyerhettek egy könyvből a kiadó jóvoltából.


Miért választottam ezt a könyvet?

Mivel Lázár Ervintől eddig csak a Négyszögletű Kerek Erdő című könyvet olvastam, azt is még általános iskolában, ezért gondoltam, pótlom a hiányosságaimat egy kicsit ezzel a könyvvel.


Véleményem a könyvről

Őszintén bevallom, a Négyszögletű Kerek Erdő miatt én azt hittem, hogy mesék lesznek ebben a kötetben is, de amikor elkezdtem olvasni, meglepetésemre rájöttem, hogy ezek valójában felnőtteknek szóló novellák. Amit egyáltalán nem bántam, mert szeretem a novellákat, és érdekesek is voltak.

A kötetben 24 darab novella található. A témájuk elég sokszínű, ami összeköti őket, hogy mindegyik kicsit groteszk és abszurd.

Nagyon régen olvastam hasonló novellákat, talán utoljára akkor, amikor kb. 15 éve Örkénytől kézbe vettem a Nászutasok a légypapíron című könyvet. A különbség a kettő között annyi volt, hogy azoknak a novelláknak emlékeim szerint mindig volt csattanójuk, mindegyik érthető és lezárt volt egy átlagolvasónak is.

Ebben az esetben sokszor éreztem azt, hogy bár az adott novella nagyon érdekes alapsztorival rendelkezik, izgatottan olvasom, és várom, mi fog kisülni belőle, de végül hát, nem sült ki belőle semmi. Egyszerűen lógva maradt. Lezáratlanul. Nem tudom, hogy mi volt az írói cél ezzel. Hogy maga Lázár Ervin sem tudta a titkokra a választ, vagy egyszerűen csak azt akarta, hogy az olvasó gondolkozzon egy kicsikét.

Ha ez utóbbi volt a cél, nos azt sikerült elérnie. Mert a novellák után mindig eltöprengtem azon, hogy vajon miről is szólnak pontosan, mit akart mondani velük Lázár Ervin az olvasóinak, mi a tanulságuk. Volt, amikor azt hiszem, sikerült valami logikus elméletet összehoznom, de volt olyan novella is, aminél a teljes homályban maradtam. Igazából, bármekkora hiányérzetem is maradt, lényegében élveztem ezeken a történeteken gondolkozni.

Az egyik kedvenc történetem A város megmentése című volt, ami számomra azzal a tanulsággal szolgált, hogy ha a gonosz kihív egy játékra, akkor ne fogadd el a játékszabályait. Az ő szabályai szerint ugyanis úgysem győzhetsz. Játssz a saját szabályaid szerint, és zavard össze ezzel a gonoszt. Gonosz alatt pedig itt érthetjük a valódi gonoszt, de akár egy diktatorikus rendszert is. Ha úgy játszol, ahogy ők fütyülnek, akkor esélyed sincs. De nem vagy köteles az ő kottájukból játszani, és elfogadni a szabályaikat. És ha kilépsz a szabályaik alól, talán megmentheted a világot, de legalábbis magadat.

A Masoko Köztársaság is nagyon hasonló témájú novella, bár teljesen ellentétes tanulsággal rendelkezik. Ha egy államban nem érzed otthon magad, nem kell feltétlenül szembeszállnod vele, és legyőznöd, egyszerűen csak alapíts sajátot. Persze csak szimbolikusan. Hozd létre a saját világodat, zárd ki azt a világot, ami csak széttépi a lelkedet, és találd meg önmagadban a boldogságot.

Letette a papundeklibőröndöt, kiáltani szeretett volna. Most tudta meg, hogy a Masoko Köztársaság nem halt meg. Ott van benne, legbelül. Északi, déli, keleti és nyugati határai egybeesnek ugyan, mégis jól megfér benne a Kudarc Múzeum, a Siker Kiállítás, északi fénye is van, és kék Krisztusa is.
A Masoko Köztársaság most már semmiféle határsértőnek nem elérhető.

Mindkét novella nagyon érdekes és elgondolkoztató volt számomra, és bár tényleg ellentétes tanácsot adnak, mégis mindegyikkel egyet tudok érteni. Mindkettő egy túlélési mód, és szerintem az adott ember személyiségétől függ, hogy melyik az, ami segíti a túlélésben és a boldog élet megtalálásában. A harc vagy a kiszakadás a világból.

Több novella főszereplője is egy Simf nevű férfi volt, de valamiért ezek a történetek nem függtek össze, még azt sem tudtam eldönteni, hogy ugyanarról a karakterről van-e szó, vagy pedig csak az író nem akart új nevet kitalálni, és ugyanúgy hívta több karakterét is.

A természet, a világ megmentésével is több történet foglalkozott. Ami elég aktuális téma, és elég egyedi módon dolgozta fel mindegyik novella. Van, amiben sikerült megakadályozni a bajt, de olyan is, amiben a természet fordult végül az ember ellen.


Hogy tetszett ez a könyv?

Elég egyedi és fura volt, kis hiányérzetet is hagytak bennem a nem teljesen lezárt, megmagyarázott novellák, ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, és a legtöbb novella elgondolkoztatott.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a furcsa, elvont, groteszk, nem feltétlenül lezárt, de elgondolkodtató novellákat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:


Nyereményjáték:

Hogy a ti napotok is szebb legyen, elrejtettünk számotokra egy kis lalalát a bejegyzéseinkben. Találjátok meg az eldugott hangjegyet, és írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére, hogy melyik szó alatt rejtőzött el.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Állomáslista:

05. 25. Szembetűnő
05. 27. Utószó
05. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz