Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő - Blogturné

Nagyszerű, hiánypótló kiadványt jelentet meg a Bookline Könyvek a könyvhétre, Fodor Marcsi - Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő címmel. A gyönyörűen illusztrált kötetről hat blogger véleményét olvashatjátok el a turné során, érdemes velünk tartani és megfejteni a feladványokat, a helyes megfejtők közül egy szerencsés megnyerheti a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Fodor Marcsi és Neset Adrienn 50 elszánt magyar nő című könyve feministaként nagyon érdekelt. Úgy gondolom, ez egy olyan mű, amire nagy szükség volt, hiszen a magyar nők, legyenek művészek, tudósok, sportolók vagy bármilyen más téren kiemelkedőt alkotó emberek, mostanáig szinte teljesen háttérbe voltak szorulva. Egyfelől megérdemlik, hogy ha megkésve is, de mindenki megtudja, milyen nagy tetteket vittek véghez egy olyan világban, amely sokszor még a mostaninál is jobban hátráltatta őket. Másfelől nagyon jó példát nyújthatnak azoknak a kislányoknak, akik ma dédelgetnek világmegváltó álmokat Magyarországon, de a rendszer, a társadalom, a tanáraik, a családjuk segítség helyett inkább megpróbálja visszanyomni őket az átlagos tömegbe.

Kivitelezés

Azt kell mondanom, ez a könyv nemcsak hasznos, hanem gyönyörű is. Még felnőttként is odavagyok érte, gyerekkoromban egyenesen elbűvölt volna. Minden fejezet elején találhatunk egy rajzot az adott híres, magyar nőről, hogy ezek a rajzok mennyire hasonlítanak a valóságra, azt nem igazán tudom, de őszintén szólva annyira klasszak, hogy olvasóként nem is nagyon izgattam magam ezen.

Az összes oldal ki van díszítve, színesek, képekkel vannak tele. A legjobb viszont az, hogy ez nem megy a tartalom rovására, hanem inkább hozzáad valami pluszt.

Amit eleinte kicsit hiányoltam, hogy a művészek esetében nem kaptunk képet, fotót az alkotásaikról. Bár olyan szempontból ez jó volt, hogy amelyik művész felkeltette a kíváncsiságomat, annak a Google-ben rákerestem a munkásságára. Vagyis sikerült a könyvnek aktív olvasóvá tennie, aki nemcsak végigolvassa a fejezeteket, hanem azután más helyen kutat is az adott témák után. Remélhetőleg ez nem csak nálam lesz így, hanem sok-sok felnőttből és gyerekből sikerül még kiváltani ezt a hatást.

A fejezetek felépítése

Minden fejezet négy oldalból áll, vagyis minden egyes híres nő ennyi oldalt kapott. Ez szerintem sem nem túl sok, sem nem túl kevés, vagyis pont jó arra, hogy elég érdekességet megtudjunk az adott személyekről, és mind a felnőttek, mind a gyerekek figyelme végig fennmaradjon.

Az első oldalon egy-egy rajzolt portré van az adott nőkről, amik, ahogy említettem is, nem tudom, mennyire realisták, viszont nagyon szépek. Ahhoz pedig egyenesen tökéletesek, hogy felkeltsék a gyerekek, fiatalok figyelmét.

A második oldalon egy rövidke, pár mondatos összefoglaló található arról, hogy az adott nő ki is volt, mivel foglalkozott, miért maradt fenn a neve.

A harmadik és negyedik oldalon találhatunk önéletrajzot, érdekességeket, információkat, vagyis hosszabb szöveges leírást az illetőről, az életéről, a tetteiről és a hozzá kapcsolható történelmi fogalmakról.

Sokszínűség

A kötetbe bekerülő nőket sikerült igazán sokszínűen kiválasztani. Művészek, tudósok, sportolók, felfedezők, haditudósítók, királynők, hercegnők, fejedelemasszonyok, apácák. Olyanok, akik a szegényeket, betegeket segítették, vagy éppen a nők útját egyengették, hogy tanulhassanak, a maguk urai lehessenek és karriert építhessenek.

Akadnak köztük, akiknek minden lehetőségük adott volt nagyot cselekedni, vagy mert gazdagnak születtek, vagy mert megfelelő támogatást kaptak a családjuktól, férjüktől, környezetüktől. És vannak olyanok is, akik a teljes reménytelenségből indultak, mégis véghezvittek valami nagyot. Az biztos, hogy mind hatással voltak a világra, az egész emberiség, de főképp a nők életére.

Szomorúság és boldogság

Ami szomorú volt számomra, hogy a kötetben szereplő nők történetében volt egy gyakran visszatérő elem. Az, hogy a társadalom és/vagy az állam megpróbálta visszafogni őket, és vagy a származásuk vagy nőként a lehetőségek hiánya miatt külföldön kötöttek ki végül, és ott végezték el az iskoláikat, dolgoztak, hajtottak végre nagy cselekedeteket. Akadt köztük, aki végül hazatért, de szomorú, hogy már régen is elüldözték azokat, akik okosak, tehetségesek voltak, ahelyett, hogy inkább segítették volna őket. Ez sajnos a mai napig jellemző a népünkre, aki tényleg kiemelkedően jó valamiben, és nem akarja, hogy elnyomják, az általában külföldön köt ki. Aztán persze, ha valami nagyot visz véghez odakint, akkor büszkén mondogatjuk, hogy magyar, mintha nekünk köszönhetné, hogy elért valamit…

Ami viszont büszkévé és boldoggá tett, hogy ezek a nők nem adták fel. Nem hagyták, hogy elnyomja őket egy hímsoviniszta társadalom vagy egy diktatórikus rendszer, hanem küzdöttek, tanultak, harcoltak, tették a dolgukat, és így vagy úgy, de megvalósították az álmaikat. Én magam is találtam példaképet közöttük magamnak, úgyhogy remélem, ezzel így lesznek a gyerekek, fiatalok és más felnőttek is, akik kezükbe veszik ezt a könyvet.

Kedvencek

Nagyon tetszett Szent Erzsébet története, főképp azért, mert megmutatta, hogy már régen is éltek olyan férfiak, akik igazán becsülték a nőket. Erzsébet férje ugyanis kiállt a felesége mellett a felháborodott rokonokkal szemben, amikor a nő a szegények megsegítésére költötte a kincstárban található pénzt. Ezen kívül olyannyira bízott felesége tehetségében, eszében, hogy amikor háborúba indult, öccse helyett Erzsébetre bízta az ország irányítását. Nos, erre csak annyit mondhatok, bár sok ilyen jó férfi, férj és uralkodó létezne, akkor boldogabb nők és boldogabb népek élnének a világon.

Déryné Széppataki Róza története azért fogott meg, mert színésznőként ő is átélte a hatalmi visszaélésből fakadó szexuális zaklatást, ugyanis a kolozsvári színház igazgatója pénzt ajánlott neki a „szolgálataiért”. Róza azonnal felmondott, de az ő metoo-ja nem úgy alakult, ahogy a mostani színházi (és egyéb) metoo-k a 21. században. Ugyanis akkor, a 19. században, a színház összes dolgozója felháborodott, összefogtak, kiálltak Róza mellett, és elérték, hogy a színésznő helyett az igazgatónak kelljen távoznia. Nos, elképesztő és szomorú, hogy akkoriban értelmesebben gondolkoztak és cselekedtek az emberek egy ilyen helyzetben, mint most. Ebből a szempontból tanulhatnánk tőlük!

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlom. Nőknek és férfiaknak, felnőtteknek és gyerekeknek. Csodaszép, érdekes, tanulságos és motiváló.

Kedvenc idézetek:

„Férje rokonainak nem tetszett, hogy Erzsébet a szegényekre költi a pénzt. Felesleges pazarlásnak tartották, a királylányt pedig ostobának, amiért nem nemesasszonyokhoz illő dolgokkal foglalkozik. De a férje mindig megvédte, mert szerette a jó szívéért. Annyira megbízott a feleségében, hogy amikor háborúba indult, nem a saját öccsére, hanem Erzsébetre bízta Türingia irányítását. Ám nehéz idők jöttek: egy árvíz miatt elpusztult a termés, és éhínség fenyegette a tartományt. Erzsébet ezért megnyitotta a palota éléskamráit, és ételt osztott a rászorulóknak. Amikor a férje hazatért, mindenki azt remélte, hogy leszidja majd a feleségét, amiért kiürítette a kincseskamrát. De ő inkább megdicsérte, mert számára is fontosabb volt a népe jóléte, mint az arany és az ezüst.” (Szent Erzsébet)

„Egy asszony nem tud harcolni! – nevettek a munkácsi várat körülvevő császári hadsereg vezetői. Nem tudták, mire képes egy nő, ha a gyermekeit védi. Zrínyi Ilona két éven át verte vissza az ostromukat, és ezért egész Európában hősként ünnepelték.” (Zrínyi Ilona)

„Megta­pasztalta, hogy nem a pálca és a szigor a legjobb nevelési eszköz, hanem a szeretet, amivel a gyerekekhez fordulunk, és az öröm, amit a tanulás okoz.” (Brunszvik Teréz)

„A kolozsvári színház igazgatója egyszer 1000 forintot kínált Déryné egyetlen csókjáért. A színésznő felháborodva utasította vissza az ajánlatot, és azonnal felmondott. A társulat egy emberként mellé állt: az igazgatót kirúgták, Dérynét pedig visszahívták.” (Déryné Széppataki Róza)

„Egy tanára egyszer azt mondta Margitnak, hogy a jó művész semmi másra nem gon­dol, csak az alkotásra. Ő pedig megfogadta a tanácsot. Úgy élt, mint egy apáca, napjait a munka töltötte ki. Élete végéig özvegy édesanyjával élt együtt, akit viccesen csak a „kisinasának” nevezett. Az anyukája ugyanis nemcsak pályája első lépéseinél segítette, de egész életében mellette ma­radt, és azért dolgozott, hogy a lánya élete könnyebb legyen. Nem meglepő hát, hogy Kovács Margit rengetegszer formázott édesanyákat: számára ez a kapcsolat volt a legfontosabb.” (Kovács Margit)

„A magyar közélet túlságosan férficentrikus. Ez tapasztalataim szerint sehol a világon nincsen így. Nálunk a nők nem vesznek részt a társadalmi életben. Talán még nem ébredtek rá, hogy ez mennyire fontos.” (Mészáros Márta)

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  

Nyereményjáték:

A mostani játék során olyan híres nőket kell felismerni, akik valami fontos dolgot tettek a női egyenjogúság kivívásáért. Minden állomáson találsz egy képet, a híres nő nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.07. Kelly & Lupi olvas

06.09. Szembetűnő

06. 13. Deszy Könyvajánlója

06. 15. Olvasónapló

06.16. Sorok Között Könyves Blog

06.17. Spirit Bliss Sárga könyves út

Könyvhét 2018.

Az idei Könyvhét még kalandosabb utazással kezdődött, mint a Könyvfesztivál. Először is úgy indultam neki a vonatútnak, hogy előtte egész éjszaka hatalmas vihar volt, olyanokat dörgött az ég, amilyet 33 évem alatt még sosem hallottam. Mintha közvetlenül a házunk mellett csapódtak volna be a villámok. Anyum reggel kérdezte is, biztosan neki akarok-e vágni az útnak, de én eltántoríthatatlan voltam, abban reménykedtem, hogy az eső éjszaka kieste magát Pesten is, és minden rendben lesz. Amikor felültem a Pécs-Kelenföld IC-re, épphogy csak szemerkélt az eső, úgyhogy kezdtem is megnyugodni. Aztán a vonattal olyan viharokon haladtunk keresztül, hogy már azt vizionáltam magam elé, mire megjelenek a Könyvhét helyszínén, már mindenki összecsomagolt, és hazament, csak én állok ott egyedül. XD

Volt egy izgalmas esőben átszállásom félúton vonatpótló buszra, végül azért szerencsésen megérkeztünk Kelenföldre. Itt várt rám Kolozs Kitti és Gruden Regina, akiknek meg a Budapesten belüli közlekedéssel gyűlt meg a bajuk, de hősiesen kijöttek elém.

Egy nagyon-nagyon kicsit megint eltévedtünk a Könyvhét helyszíne felé menet, de végül megérkeztünk oda. Kicsit nézelődtünk, beköszöntem a KMK standjához a lányoknak, mosdót kerestünk, aztán mentem is az Alexandra standjához. Még Palásthy Ági és Kozári Dorka dedikáló ideje tartott, de voltak olyan nagyon-nagyon kedvesek, hogy megosztották velem a dedikáló asztal napernyője alatt a helyet, hogy kevésbé ázzak agyon. Ugyanis az eső egyre jobban és jobban esett, és úgy tűnt, nem is akar egyhamar elállni.

Beszélgettünk Ágival és Dorkával, és kiderült, hogy Ági lánya tanult koreaiul és odavan a koreai dolgokért, szóval azonnal meg is beszéltük, hogy felveszem majd vele a kapcsolatot, hogy legyen kivel megbeszélnem a különböző nyelvi és egyéb kérdéseimet. :)

Az eső még akkor is zuhogott, amikor eljött a dedikálásom ideje. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy majd ácsorgok ott egy órát egyedül, mert ki is vállalná a bőrig ázást miattam, és mindig kellemesen meglep és felmelegíti a szívemet, hogy mégis vannak olyan bátor, hűséges olvasóim, akiknek mit sem számít a vihar. Tényleg szívből köszönöm nekik!

Dedikáltam könyveket, emlékkönyvet, megtudtam az egyik olvasómtól, hogy az én regényeim indították el a könyvmollyá válás útján, valamint találkoztam Mártival is, régi, kedves ismerősömmel. Mindenki nagyon kedves és az időjárás ellenére nagyon vidám és mosolygós volt, úgyhogy egy percre sem éreztem azt, hogy kár volt elindulni otthonról ebben az időben. Sőt, nagyon jól éreztem magam.

Dedikálás közben összefutottam Rácz-Stefán Tibivel és Deszyvel. Tibi ottfelejtette a kis könyvjelzős-tollas tatyóját a dedikáló asztalon, de leadtam a standnál dolgozó lányoknak, akik megőrizték, és visszaadták neki.

Amikor letelt az egy óra, Kitti, Regi, Márti és én elindultunk körülnézni a standoknál. Épphogy csak elkezdtük a nézelődést, amikor megállított egy aranyos lány, hogy sajnos a dedikálást lekéste, de aláírnám-e még neki a könyvét. Természetesen megálltunk az egyik szabad asztalnál, és dedikáltam neki egyet.

Ezután a Twister Kiadó standja felé vettem az irányt. Mivel a Blogturné Klub keretében én lettem az új kapcsolattartó a Twisterrel, így gondoltam, bemutatkozom nekik. Találkoztam is a Kiadó marketingesével, akit szintén Adrinak hívnak, és beszélgettünk egy kicsikét. Nagyon kedves volt tőle, hogy szánt rám némi időt a munka mellett. Rákérdeztem nála, hogy mikor jön ki A kárhozott folytatása, és azt mondta, hogy előbb még egy másik regénnyel foglalkozik a fordító, de utána jön az is. Mondtam, neki, hogy alig várom! :)

Továbbsétálva megálltam a Menő Könyveknél is, ahol beszélgetni kezdtem a Kiadó egyik munkatársával. Nagyon kedvesen mesélt nekem az új könyveikről, elmondta, melyik miről szól, milyen stílusú, melyiket miért szerethetném, és mivel átragadt rám a lelkesedése, rögtön el is hoztam két könyvet tőlük. Az egyik Király Anikótól a Strand, papucs, szerelem, ami az elmondása szerint nagyon humoros könyv. A másik Mészöly Ágnestől a Vágod? Ez azért izgi, mert sosem láttam még ilyen kivitelezésű könyvet ezelőtt. Egyfelől két oldalról is olvasható a könyv. Előröl és hátulról kezdve is más-más szemszögből van elmesélve a történet. Aztán amikor középen a két szemszög összeér, van néhány oldal, amit nekünk, olvasóknak kell ollóval szétvágni, és itt találhatjuk a történet befejezését. Nagyon klassz maga az ötlet, tetszik a kivitelezés is, úgyhogy alig várom, hogy belekezdhessek. És életemben először ollóval eshetek majd neki egy könyvnek úgy, hogy az nem számít rongálásnak. :D

Ezután körbejártuk a standokat, majd leültünk megnézni Pusztai Andrea Bizánc-trilógiájáról, valamint Trux Béla Eretnek című könyvéről szóló beszélgetést. Mindkettőt Rozsonits Judit vezényelte le, és mindkettő nagyon érdekesre sikeredett. A rossz csak az volt, hogy a beszélgetésnek köszönhetően még jobban vágyom Andi könyveire, és most már Béla könyvére is, de jelen pillanatban nincs pénzem egy könyvre sem, nemhogy négyre. Szipp… Viszont elhatároztam, hogy egyszer mindenképpen megveszem mind a Bizánc-trilógiát, mind az Eretneket.

A beszélgetések után még kódorogtunk egy kicsit, aztán betértünk a Mekibe, mert a lányoknak mosdó kellett. Ott beszélgettünk még egy kicsikét, majd végül elindultunk a Déli pályaudvarra a vonatomhoz. Természetesen, ahogy indulnom kellett, azonnal elállt az eső és kisütött a nap. :D Ó, és miközben kifelé verekedtük magunkat a tömegből, pont engem sikerült letojnia egy madárnak. :D Öröm az ürömben, hogy nem a hajamra vagy a ruhámra ment, hanem csak a karomra, így könnyen letörölhettem. XD

Még az utolsó pillanatban sikerült elkapnunk V. K. Bellonét néhány szóra és fényképre, aminek nagyon örültem, mert igazán megkedveltem őt a közös munka alatt, míg a Rabszolgák korának írásában segített.

Végül a lányok feltettek a vonatra. Most már tudtuk, hogy az első kocsik egyikébe kell felszállni, szóval nem a vécé mellett kellett utaznom, mint a Könyvfesztivál visszaútján, bár nem tudom, hogy ezt jobb lehetőségnek tartsam-e. Ugyanis, miután Kitti leszállt Kelenföldnél, leült velem szembe egy idős néni, akivel azon kívül, hogy úgy köhögött egész Pécsig, mint egy tbc-s, más gond nem volt. Viszont így a 3 órás út alatt végig azon gondolkoztam, vajon másnapra én is beteg leszek-e. Szerencsére nem lettem. :D

Az út most nem volt túl izgalmas, a nagy részét végigaludtam, a maradék időben pedig olvastam vagy bambultam ki a fejemből. Végül hazaértem, anyu várt a pályaudvaron, hazabuszoztunk, és legalább úgy örültem a kutyusaimnak hazaérve, ahogyan ők örültek nekem. :)

Itt megnézheted a többi Könyvhétről készült fotót: KATT

Ezer hála Kittinek és Reginek, amiért velem töltötték az egész napot, és külön köszönöm Kittinek, hogy végigfotózta a dedikálásomat. :) 

Ker Dukey - K. Webster: Ellopott babácskák - Blogturné

Ker Dukey és K. Webster: Ellopott babácskák című regénye egy beteg elméről és egy olyan nőről szól, aki elképzelhetetlen szenvedéseken ment át gyereklányként. A Könyvmolyképző Kiadó legújabb Rázós könyve rendesen meggyötri az olvasó lelkét, miközben bemutatja Jade múltját és jelenét. A turné során három bloggerünk véleményét olvashatjátok a könyvről, valamint ha megfejtitek a feladványainkat, ti is nyerhettek egy saját példányt. 

Ker Dukey és K. Webster Ellopott babácskák című regénye azért keltette fel a figyelmemet, mert mindig is kedveltem a Gyilkos elmékhez hasonló sorozatokat, történeteket. Belelátni egy pszichopata fejébe nagyon rémisztő és nagyon érdekes is egyben. Nem mellesleg a krimiket is szeretem, szóval úgy gondoltam, érdekes lehet számomra ez a könyv.

A történet egy Jade nevű nőről szól, akit a húgával együtt elrabol és négy évig fogva tart egy elmebeteg pszichopata. A szörnyeteg, Benny, babakészítő, és az elrabolt lányokat is úgy kezeli, akárha játék babák lennének. A testvéreknek szörnyű dolgokon kell átmenniük az évek során, ám Jade nem adja fel, megragadva egy váratlan lehetőséget, megszökik. Azt gondolja, hogy biztonságba érve majd a rendőrség segítségével kiszabadítja a húgát is, ám sem a kislányt, sem Bennyt nem találják meg. Múlnak az évek, Jade-ből rendőrnyomozó lesz, aki arra teszi fel az életét, hogy megtalálja a húgát, és segítsen a hozzá hasonló lányokon, nőkön.

Borzongató hangulat

Ez a regény valóban sötét, kegyetlen és borzongató. Olvasás közben az embernek görcsben van a gyomra, mert Benny egy igazi szadista, perverz elmebeteg, aki olyasmit tesz fiatal kislányokkal, amit az ember az ellenségének sem kívánna. Mindezt pedig az írópáros teljesen nyíltan és részletesen le is írja visszaemlékezések formájában. Nem szépítenek, nem finomítanak.

Olyannyira nem, hogy még egy olyan horroron és thrilleren nevelkedett emberkének is meg kell állnia néha lelki okok miatt az olvasással, amilyen én is vagyok. Az érzékenyebb lelkek számítsanak rá, hogy meg fogja viselni őket ez a történet, szóval inkább akkor vegyék kézbe, amikor alapjában véve pozitív hangulatban vannak.

Az áldozat bűntudata

Az írópáros zseniálisan visszaadja az áldozat bűntudatát. Jade nemcsak azért küzd az önváddal, mert úgy érzi, cserbenhagyta a húgát, hanem azért is, mert Benny elérte, hogy a saját teste árulóvá váljon. Sok megerőszakolt nő duplán éli meg a szégyent, mert erőszak közben orgazmusa lesz. Nem azért, mert valóban akarja azt, ami vele történik, egyszerűen ez csak egy testi reakció, amit bizonyos helyzetekben nem lehet legyőzni. Ám a tudat, hogy a testük élvezte az aktust, még inkább azt érezteti velük, hogy az ő hibájuk is, ami történt, és hogy ők is mocskosak és betegek. Pedig teljesen mindegy, hogyan reagál a testük, nem tehetnek semmiről. Az egyetlen bűnös az elkövető.

Szóval amennyire laikusként meg tudom állapítani, lelkileg, pszichológiailag szépen fel van építve Jade karaktere.

Gyilkos elme

Benny karaktere bár durván perverz, elmebeteg pszichopata, egyelőre nem igazán nyerte el pszichológiai értelemben az érdeklődésemet. Talán túl sok Gyilkos elméket és ehhez hasonló sorozatot láttam már, amik tele voltak ilyen Bennyhez hasonló karakterekkel, sőt, nála még sátánibb és rémisztőbb gyilkosokkal és erőszaktevőkkel, szóval nehéz már nekem olyan bűnözőt mutatni, akihez hasonlóval ne találkoztam volna már korábban egy sorozatban vagy egy könyv lapjain.

Bár a történetből még nem derült ki, miért lett Benny olyan, amilyen, korábbi filmes és könyves tapasztalataim alapján gyanítom, hogy a sztorijának köze lesz az anyjához vagy a lánytestvéréhez. Bár azért él bennem a remény, hogy végül valami teljesen más okot találnak ki a történet írói, amiért megkattant, nem pedig valami családi okot, ami valamelyik női családtaghoz kötődik. Sosem lehet tudni, még simán meglephetnek a folytatásban.

Krimi és szex

Nos, bevallom őszintén, nekem túl sok volt a történetben a szexjelenet. A visszaemlékezős jeleneteknek volt funkciója, bár ezeket nem is nevezném szexjeleneteknek, ezek inkább kínzási jelenetek. De ezek azért kellettek, hogy lássuk Benny karakterének pszichopataságát, és érzékeljük Jade személyiségének alakulását.

Ám a jelenbeli szexjelenetek többségével kapcsolatban inkább azt éreztem, hogy kellettek a 18+ karikás jelenetek egyfelől a lapok kitöltésére, másfelől azért, hogy az erre fogékony női olvasók elégedettek legyenek. Nekem túl tömény volt így. A végén már csak sóhajtottam egyet, hogy jó, akkor légyszi, dugjatok gyorsan, hogy visszatérhessünk végre a valódi eseményekhez, amik egyébként nagyon is érdekelnének.

Vagyis, én jobban örültem volna annak, ha több hangsúlyt kap a nyomozós krimi rész, több benne a fordulat, a nyom, amit követni lehet. Viszont, aki kedveli az erotikus regényeket, az biztosan imádni fogja a történetet, mert alapjában véve tényleg ízlésesen, erotikusan vannak megírva ezek a részek.

Két szerető

Bo Jade pasija, ő volt az, aki szép lassan összerakta őt darabjaiból, miután a lány megszökött Bennytől, és hazakerült. Jade türelmes, kedves pasiként írja le először, aki mindig mindent elnézett neki, segítette, óvta őt. Az még érthető is, hogy Jade nem szereti Bót, mert az érzéseinket nem tudjuk irányítani. Hiába jó ember valaki, ha nem szeretjük, akkor nem szeretjük. De számomra a türelmes jó ember képe után túl nagy és hirtelen fordulat az, ami történik. Olyan „gyorsan meg kell szabadulnunk a pasitól, ezért kell valami ok rá, amitől Jade lesz a jó a sztoriban, és Bo a szemétláda” érzésem volt. Szóval nekem ez nem volt eléggé kidolgozva, túl hirtelen volt a személyiségváltozás.

Aztán ott van Dillon, Jade társa. Kettejük között nyilvánvalóan szikrázik a levegő, és ők ketten tökéletesen összepasszolnak személyiségre is. Kicsit mondjuk para a pasi múltbeli tette, főképp rendőrként, de valahol mélyen teljesen érthető. Az pedig kifejezetten szimpatikus, hogy azt adja Jade-nek, amire a lánynak szüksége van.

A nagy titok és a történet vége

Nos, a pszichológusos jelenetek már az elejétől gyanúsak voltak. Bár nem tudtam volna szavakba önteni, miért, csak annyit éreztem, hogy Jade nagyon furcsán viselkedik, konkrétan, totál bunkó szegény pszichológus nővel. Szóval olvasás közben még azt terveztem, hogy azt írom, ezek a jelenetek kilógtak a sztoriból, aztán eljutottam a történet végére, megértettem, miért is voltak furcsák ezek a fejezetek, és rájöttem, hogy mégsem lógtak ki belőle.

Viszont a könyv közepétől sajnos már tudtam, hogy mi lesz a nagy csavar a történetben. Voltak olyan apró jelek, amikből szerintem simán rá lehetett jönni. Szóval nagy meglepetés nem ért. Viszont azt még mindig nem értem, mire várt Benny ennyi éven át, amikor simán visszarabolhatta volna Jade-et szinte bármikor. Esetleg még azelőtt, hogy rendőr lett volna belőle, és megtanulta volna megvédeni magát. Biztosan lett volna rá lehetősége, szóval miért várt eddig, ha annyira vissza akarta őt szerezni? Talán kiderül majd a folytatásból…

És a történet vége, nos, igen, erre csak annyit tudok mondani, hogy remélem, mielőbb megkapjuk a második részt.

A regényt annak ajánlom, aki lelkileg bírja a nagyon durva testi és lelki kínzásokról való olvasást, és aki szereti a Gyilkos elmékhez hasonló, izgalmas krimi/thriller történeteket. No meg aki kedveli az olyan sztorikat, amik tele vannak szexszel.

Kedvenc karakter: Jade

Kedvenc jelenet: nos, sok erőteljes jelenet volt a történetben, de mind elég megrázó, szóval olyat, ami pozitív érzéseket kiváltva tetszett volna nekem, nem igazán volt. Viszont a kínzós jelenetek nagyon ütöttek.

Kedvenc idézet:

„– A lelked minden egyes darabját magamhoz ölelem. Minden szilánkod az enyém, hogy önként felszabdaljam magam vele. Megéri a fájdalom. Sőt, boldogan állom a kínt, ha ezzel akár csak egy másodpercig is csillapítani tudom a tiédet.”

Értékelés: TETSZETT

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  

Nyereményjáték:

Ezúttal a játék során az lesz a feladat, hogy kitaláljátok az állomásokon található képek alapján, mely emberrablós filmre is gondoltunk. Nincs más dolgotok, csak írjátok be a filmek magyar címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.14. Spirit Bliss Sárga könyves út

06.15. Sorok Között Könyves Blog

06.16. Kelly & Lupi olvas

 

Kasie West: A távolság relatív - Blogturné

A Menő Könyvek gondozásában jelent meg Kasie West: A távolság relatív című regénye.
Két fiatal között kialakuló szerelemről olvashattok a regényben, ahol nagyon fontos szerepet kapnak a porcelánbabák, a nagyszülők és a gazdagság, vagy éppen annak hiánya. A blogturné állomásait érdemes követnetek, ugyanis a játékunk során egy szerencsés olvasó megnyerheti a könyvet. 

Kasie West A távolság relatív című könyvét azért vettem kézbe, mert vágytam valami könnyű kis romantikus történetre, ami kicsit megsimogatja a lelkemet. Bevallom őszintén, fogalmam sem volt, miről szól a könyv, úgy ajánlották, hogy olvassam el, én meg kíváncsi ember lévén bármibe örömmel beleolvasok, amibe csak lehetőségem adódik. Szerencsére, ezúttal sem bántam meg a kíváncsiságomat.

A történet egy fiatal lányról, Caymenről szól, akinek az apja abban a pillanatban lelépett, ahogy kiderült a létezése. Az anyját kitagadták a saját szülei, ám ő mégis vállalta a babát, megszülte és felnevelte. Anyának és lányának van egy bababoltja, Caymen a tanulás mellett lényegében azzal foglalkozik csak, hogy az anyjának segítsen ott. Aztán egyik nap besétál a boltba az egyik törzsvásárló idős hölgy unokája, Xander, akiről első pillantásra lerí, hogy gazdag.

Gazdag fiú, szegény lány

Amikor rájöttem, hogy a regény a gazdag fiú – szegény lány problémát állítja a középpontba, kicsikét megijedtem. Erről a felállásról szinte azonnal a Christian Grey féle gazdag ficsúrok jutnak eszembe, akik nemhogy vonzanának, hanem egyenesen taszítanak. Hála az égnek, Xander egyáltalán nem egy Grey-fajta srác. Ő az első pillanattól nagyon szerethető, minden mondata, reakciója, gesztusa pozitív és vonzó. Szóval nagyon megkönnyebbültem, amint felbukkant a karaktere a történetben, mert azonnal a szívembe zártam.

Cayment is megkedveltem, nagyon bírtam az ironikus beszólásait, de őt néha szívesen megráztam volna a vállainál fogva. A gazdagokkal szembeni előítéletei miatt sokszor olyasmiket látott Xander szavai és tettei mögé, amik nyilvánvalóan nem voltak ott. És ahelyett, hogy rákérdezett volna a dolgokra, és egyetlen másodperc alatt megtudta volna az igazságot, inkább hallgatott, és magában gyötrődött butaságokon. Persze, érthető, hogy így viselkedett, a reakciói teljesen karakterhűek. Az apja ugyanis, aki lelépett még a születése előtt egy gazdag ficsúr volt, aki csak szórakozott az anyjával, azután meg nem akarta vállalni a felelősséget. Szóval Caymen egész életében azt hallgatta az anyjától, hogy sose bízzon a gazdagokban, mert önző, egoista, megbízhatatlan emberek.

Szóval az alapproblémát három dolog adja valójában, az egyik, hogy Caymen sokszor nem mondja el a valódi érzéseit és gondolatait Xandernek, és nem kérdez rá nála őszintén azokra a dolgokra, amik zavarják. A másik, hogy fél attól, mit gondol majd az édesanyja, ha megtudja, hogy egy gazdag fiúba szerelmes. A harmadik pedig, hogy vajon Xander családja mit szól majd ahhoz, ha megtudják, hogy egy szegény lány után érdeklődik.

Önmagunk keresése

A másik központi téma a szerelmi szálon kívül, hogy Caymen és Xander is éppen abban a korszakában van, amikor megpróbálnak rájönni, mihez kezdhetnének az életükkel. Caymen nagyon érdeklődik a természettudományok iránt, de hiába nógatja a gimnáziumi tanára, úgy gondolja, nem hagyhatja cserben az anyját, és egyetem helyett muszáj a boltban segédkeznie. Folyton a csőd szélén egyensúlyoznak, és azt érzi, ha az egyetemet választaná, azzal cserbenhagyná az édesanyját.

Xander is úgy érzi, hogy a sorsa meg van pecsételve. A családjának hatalmas szállodalánca van, az apja pedig azt akarja, hogy ő vegye át a testvérei közül ezek irányítását majd. Xanderben viszont van egyfajta ellenállás az apjával szemben, nem akarja, hogy ő mondja meg neki, mihez kezdjen az életével.

A probléma azonban az, hogy egyik fiatal sem biztos benne, mit is kezdenének magukkal, ha semmi és senki nem láncolná meg őket. Épp ezért, kitalálják, hogy karriernapokat tartanak egymásnak. Xander feladata az, hogy kitalálja, vajon milyen állás illik Caymenhez, Caymené pedig, hogy Xander hivatását találja meg. Felváltva elviszik egymást különböző helyekre, ahol kipróbálhatnak különböző munkákat néhány órán át, hogy így kitapasztalják, meglássák, vajon mihez van tehetségük és kedvük.

Szerintem ezek a karriernapok baromi jók. Már csak azért is, mert kívülállóként az embernek fogalma sem lehet arról, hogy egy adott munka pontosan mivel jár együtt. Nagyjából tudjuk, mit csinál egy orvos, tanár, ügyvéd, takarító, taxisofőr stb., de a részleteket, amik végül is szerethetővé vagy utálhatóvá tesznek egy munkát, már csak akkor ismerjük meg, ha van lehetőségünk dolgozni az adott munkakörben. Ami szerintem, baromság, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az emberek jó része olyan hivatást és munkát választ, amiben végül nem boldog. Az iskolában beletömnek egy csomó elméletet a fejünkbe, pedig arra is figyelmet kéne fordítani, hogy gyakorlatban lássuk, mi vár ránk a minket érdeklő szakmákban, mert csak így tudnánk reálisan dönteni a sorsunkról.

Szóval ez az egész karriernap dolog szerintem baromi jó ötlet, és nagyon tetszett az a végeredmény, amire jutottak, főképp az, amit Xandernak tanácsol végül Caymen. Csak azt sajnáltam kicsit, hogy Caymen és Xander nem jutottak el még ennél is több munkahelyre kipróbálni magukat.

Lánya anyja

Caymen úgy gondolja, nem igazán hasonlít az anyjára, de szerintem pont ugyanolyanok. A nő is fél beszélni az érzéseiről. Ő is ahelyett, hogy megbeszélné a dolgokat másokkal, inkább titkolózik. Pedig a legtöbb esetben neki is elég lenne két mondatot váltani a szüleivel, a lányával, Xanderrel stb., és a problémái, ha nem is simán, de megoldódnának.

A történetben egyébként több titka is van Caymen anyjának, de az éppen aktuális titka az, ami végigkíséri a könyvet. A nő folyton eltűnik, azt mondja, hogy x helyre ment, de valójában nem, Caymen rájön, hogy a bababoltnak nagy a tartozása, valamint az utóbbi időben az anyja folyton fáradt és rosszul van. Caymen pedig hiába próbál rákérdezni az anyjánál, hogy mi a baj, az folyton eltereli a szót, füllent és nyugtatgatja.

Igazából volt egy-két tippem arra nézve, mi is lehet az anya titka. Caymen két dologra gondol, de én olvasás közben úgy véltem, egyikről sincs szó, és valami más lehet a gond. Végül félig kitaláltam a titkot, de csak félig.

A szegény, zenész srác

Caymen a legjobb barátnőjének köszönhetően ismeri meg Tikket, aki egy banda énekese. A fiú helyes, kedves, jól énekel és nem gazdag. Caymen anyukája csak és kizárólag ezen utolsó tulajdonsága miatt preferálja őt Xanderrel szemben. Cayment sem hagyja hidegen Tikk, ám ott van Xander is, aki szintén nagyon vonzza.

Xander volt nálam a nyerő végig, de Tikket is megkedveltem. Tényleg rendes srác, aki legalább annyira jó választás lenne egy lány számára, mint Xander.

Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik szeretnék egy kedves, romantikus történettel megsimogatni a lelküket.

Kedvenc karakterek: Xander, Tikk, Caymen

Kedvenc jelenetek: sírásós.

Kedvenc idézetek:

„– Nagyon összevesztünk anyuval.
– Miattam?
– Mennyire arrogáns vagy! Azt hiszed, hogy mindig minden rólad szól?
– Akkor mi miatt?
– Miattad.”

„– Az apád büszke lenne rád. Hogy olyan vagy, amilyen.
A torkom elszorul, a szemem megtelik könnyel. Próbálok úrrá lenni rajta, de nagyon meglep a saját erős reakcióm. Hogy mennyire vágytam rá, hogy valaki ezt mondja.
– New Yorkban él. Valami menő ügyvéd.
– Rákerestél?
– Muszáj volt. Lehet, hogy egy nap még szükségem lesz egy új vesére.”

„– Szükséged van valamire?
Rád.
– Nagyon hiányzott a reggeli forrócsokoládém, amire valaki rászoktatott, aztán megvonta tőlem.
– Most a magad finom módján azt akarod mondani, hogy hiányoztam a múlt héten?
– A forrócsoki hiányzott. Rád csak úgy gondolok, hogy te vagy a srác, aki szállítja nekem. Néha még a nevedet is elfelejtem, és olyankor csak úgy emlegetlek, hogy a forrócsokis srác.”

„Felkap egy névjegykártyát a kassza melletti tartóból, és megnézi.
– „És sok más”?
A bolt neve: Babák és sok más. Ugyanazt kérdezi, amit már annyian előtte, miután bejöttek, és nem láttak mást, csak babákat. Bólintok.
– Babák, és sok más baba.
Oldalra biccenti a fejét.
– Régebben tartottunk karkötőket, plüssállatokat, meg ilyesmit, de a babákat mardosta a féltékenység.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  

Nyereményjáték:

A regényben szereplő Xander egy szállodalánc tulajdonos fia, ehhez kapcsolódik a játékunk. Minden állomáson egy betűmix alapján kell kitalálnod, melyik híres szállodaláncra gondoltunk. A tagolás csupán a megtévesztést segíti, ne ebből indulj ki! Sok szerencsét!

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!

Betűk a játékhoz:
FOOLHARDIEST LAWS ROTA

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

06.06. Kelly és Lupi olvas

06.08. Dreamworld

06.10. Spirit Bliss Sárga könyves út