Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2016. november 24., csütörtök

Legendás állatok és megfigyelésük - avagy légy önmagad!


Kíváncsian, mégis félve vártam, hogy megnézhessem a Legendás állatok és megfigyelésüket a moziban. Anyummal és a húgommal mentünk el, lévén ezt adtam nekik előzetes karácsonyi ajándékként.

Amikor a vagy húszperces reklámblokk után végre elkezdődött a film, az első gondolatom az volt, hogy milyen klasszul visszaadják a korabeli USA hangulatát a ruhákkal, frizurákkal, díszlettel. Nagyon jó ötlet volt egy cuki varázslényes, humoros jelenettel kezdeni a történetet, mert bevonzott engem és a többi nézőt is a filmbe. Egyaránt hangosan nevettünk a bankos jeleneten. Itt kezdtem megnyugodni, hogy talán még jó is lehet ez a film. És hála az égnek, így is lett.

A Harry Potter kötetekből mindig is hiányoltam, hogy kicsit jobban összeolvadjon a mugli- és a varázsvilág. Persze, ott voltak Dursley-ék, ott volt a mugli miniszterelnök, mégsem tudtunk meg sokat arról, hogy a hétköznapi muglik mellett hogyan élnek a mágusok, hogyan tudnak ennyi mindent eltitkolni. A Legendás állatok és megfigyelésükben ezt a hiányt pótolták számomra egy főszereplőnek mondható mugli karakterrel, aki véletlenül keveredik bele a nagy varázskalandba.

Általa megtudhatjuk, mi a protokoll olyan esetben, ha egy mágus lebukik egy mugli előtt. Azt is láthatjuk, milyen, amikor egy mugli először szembesül a varázsvilág létezésével, és ezen belül először látja a különböző apró vagy épp nem is olyan apró csodákat. Kiderül, hogyan tudna beilleszkedni egy mugli ebbe a varázslatos világba, és hogyan állnának a mágusok őhozzá. Ezek az új helyzetek pedig rengeteg vicces, aranyos, kedves jelenetet szültek. Számomra az egyik legkedvesebb és legérdekesebb szereplő ebben a varázslatról, boszorkányokról és varázslókról szóló filmben, ez a teljesen átlagos mugli. Talán azért, mert de jó lenne a helyében lenni! A segítségével elképzelhetjük, milyen lenne, ha ez az egész csoda velünk is megtörténne… 

A cím alapján arra is nagyon vártam, hogy minél több, minél varázslatosabb lényeket ismerhessek meg a filmből. Régi „ismerősöket” és újakat is. Ezt is tökéletesen megkaptam. A mágikus állatok egy része cuki, a másik része fenséges és gyönyörű, a maradék meg vicces. Nem volt olyan lény benne, ami valamilyen módon ne hatott volna rám, az egyiken nevettem, a másikat kedvem lett volna megszeretgetni, és volt olyan is, akit nagyra nyílt szemmel, elvarázsolva bámultam, akár egy gyerek.

A történet alapkoncepciója is elnyerte a tetszésemet. A Harry Potter sorozatnak, bár sokan mesének tartják, nagyon komoly mondanivalója volt. Nem véletlenül állított Rowling párhuzamot a történet és a II. világháború között, olyan problémát dolgozott fel a sárvérű-aranyvérű konfliktussal, ami a könyvek megjelenésekor és jelen pillanatban is nagyon aktuális.

A film mondandója hasonlóan aktuális problémát vet fel. Ne fojtsd el, aki vagy, ne mutasd magad másnak azért, hogy a tucatemberek befogadjanak, mert ideig-óráig viselhetsz maszkot, de hosszútávon belehalsz (és lehet, hogy mások is körülötted). Azt olvastam a neten, hogy néhányan a homoszexualitás és annak titkolásaként értelmezték ezt az üzenetet, de szerintem, bár egy meleg emberre is vonatkozhat a tanulság, úgy nagy általánosságban mindenkire levetíthető. Ki ne viselkedett volna életében minimum egyszer másképp, mint ahogyan szeretett volna, csak azért, mert el akarta nyerni mások figyelmét és szeretetét? A magazinok, a tévé, a társadalmi elvárások mind azt hirdetik, ilyennek, olyannak, amolyannak kell lenned, hogy normális, szép, okos, szerethető legyél. És ennek köszönhetően az emberek többsége nem önmaga, álarcot visel, mert megpróbál megfelelni az elvárásoknak. Többek között emiatt van annyi boldogtalan ember.

A színészi alakításokkal szintén elégedett vagyok. Eddie Redmayne nagyon jól hozta a különcök közt is különcnek számító Salmander figuráját. Magába forduló férfi, aki jobban boldogul az állatai között, mint az emberek között. Tetszett, hogy amikor másokkal beszélt, általában elbámult valamerre, és ha bele is nézett valaki szemébe, látszott rajta, hogy nehezen teszi meg, szinte azonnal el is kapta a pillantását. Ez és az ehhez hasonló kis apróságok sokat hozzátettek a karakter személyiségéhez. 

A Kowalskit játszó Dan Fogler külön gyöngyszem volt számomra. Nagyon jól hozta a szegény gyármunkás karakterét, aki többre vágyik a gyártósor melletti munkánál, jóindulatú, de kicsit hebehurgya. A varázsvilágot nem valami veszélyként, hanem csodás lehetőségként fogja fel, amit a nehézségek és ijesztő dolgok ellenére is meg akar ismerni. Olyan, akár egy nagy gyerek, és ez nagyon vicces és nagyon aranyos benne.

A Goldstein testvérpár, Tina és Queenie szimpatikusak voltak, de lényegében nem adtak semmi különöset nekem. Tina természetben pontosan illik Salmanderhez, Queenie pedig Kowalskihoz, együtt cukik, külön a női karakterek lényegtelennek tűntek számomra. Amit kicsit sajnálok, mert szeretem az érdekes, izgalmas női karaktereket, akik pasitól és szerelmi száltól függetlenül is lekötik a nézőt.

A Credence-t alakító Ezra Miller játéka is nagyon tetszett, csak szerintem túl keveset kaptunk belőle. Az a néhány jelenet, amit Colin Farrellel közösen forgattak le, zseniálisan sikerült, kicsit jobban is kibonthatták volna Credence szálát, mert érdekesnek tűnt.

Johnny Depp viszont… Esküszöm, félretettem azt, hogy elég nagy esély van rá, hogy nőverő. Úgy ültem le a film elé, hogy jó, ez van, nem tudom nézőként lecserélni, nézzük a színészi játékát, és azzal foglalkozzunk. Nem sokat játszik a filmben, de azt a keveset szerintem nem túl jól. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem Gridelwaldot. Külsőleg sem, de ami fontosabb, belsőleg sem. Egy okos, karizmatikus, vonzó és erős mágust képzeltem magam elé a könyvek alapján, lévén még Dumbledore-t is képes volt elbűvölni, megvezetni és belevinni a rosszba. Helyette kaptam egy öregedő, botoxos arcú, hülyén felnyírt és kiszőkített hajú, cseppet sem karizmatikus, inkább szánalmasnak tűnő Gridelwaldot. Nem, félretéve minden bulvárhírt, ami vagy igaz, vagy nem, Depp alakítása egyáltalán nem tetszett. :(

A krimi szálból, bár kevesebbet kaptunk, azért érdekesnek találtam. Azt, hogy ki a keresett gyermek, az első másodperctől tudtam, a film végén lévő csavart viszont nem sejtettem. Szóval lényegében adtak sikerélményt, mert volt, amit magamtól kitalálhattam, és adtak meglepetést is, mert az utolsó, nagy csavar egyáltalán fel sem merült bennem.

A képi világ gyönyörű volt, a zenék nagyon passzoltak a Harry Potter filmek világához, a karakterek többségét sikerült megszeretnem. Imádtam a vicces részeket, imádtam a legendás állatokat. Összességében úgy gondolom, az apró hibák ellenére egy nagyon jó filmet kaptam, ami visszahozta a Harry Potter történet nosztalgiáját, de ennél többet is adott: még szélesebb látókörben való bepillantást a varázsvilágba.

Nagyon várom a következő részt!

Kedvenc karakter: Kowalski, Salmander

Kedvenc rész: az elején a bankos jelenet

Kedvenc legendás állatok: orrontó furkász, bólintér

10/10 pont

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2016. november 17., csütörtök

Újjászületés

Néhány évvel ezelőtt beindítottam egy interjúblogot, amit nagyon szerettem csinálni, de aztán az életem úgy alakult, hogy nem maradt rá sem időm, sem energiám. Bármennyire is sajnáltam, félbe kellett hagynom. Reméltem, hogy egyszer majd újra beindíthatom, és igen, örömmel közölhetem, hogy végre eljött ennek is az ideje. Most megint úgy alakult az életem, hogy belefér még egy blog vezetése. :)

Elsőként egy olyan íróval készítettem interjút a blogra, aki nemcsak az írótársam, de a barátom is, és legújabb könyve igencsak különlegesre sikeredett. :) Aki ismer minket, kitalálhatta, hogy Szurovecz Kittiről van szó. :)

A vele készült, érdekes interjút itt olvashatjátok: Aki őszinte, sebezhetővé válik - Interjú Szurovecz Kittivel

 
És egy kis részlet az interjúból:

"Míg készült a kézirat, igyekeztem úgy kezelni az őszinteség kérdését, mintha egy naplót írnék, csak úgy magamnak. Megbeszéltem magammal, hogy oké, ez most ilyen lesz, ilyen nyers, ilyen nyílt, ilyen hétköznapi, vagy épp ilyen szélsőséges, ahogyan arra az adott momentumra emlékszem. Aztán a végén úgyis újraolvasom az egészet, és ha valamit túlzásnak érzek, azt húzom. Aztán az lett a vége, hogy nem húztam semmit (...)"


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2016. november 10., csütörtök

Salvador Dalí titkos élete, avagy egy őrült zseni önéletrajza


Salvador Dalí mint ember elsőként a Little Ashes filmnek köszönhetően kezdett el érdekelni. Bolond volt, de egyben zseni is, és engem mindig érdekelt a bolond zsenik gondolatvilága, az érzelmeik, az, hogy hogyan is működnek. Aztán kölcsönkértem egy barátomtól Salvador Dalí Egy zseni naplója című könyvét, ami érdekes volt, de még nekem is túl zavaros, bizarr, ezért nem igazán tetszett. Ám, mire a végére értem, a barátom már megvette nekem ajándékba a Salvador Dalí titkos élete című könyvet.

Sokáig csak a polcon várakozott az előző könyv csalódása miatt, ám végül rávettem magam a elolvasására, lévén, ha már úgyis megkaptam, miért ne… És nagyon jól tettem, hogy belekezdtem! Ez a könyv teljesen más hangulatú, stílusú volt, mint az előző.

Én magamban három részre osztottam a könyvet, Dalí gyerekkora, Dalí fiatalfelnőtt kora és Dalí Gala mellett.

Dalí gyerekkoráról olvasni érdekes volt, de egyben gyomorgörcsöt is okozott. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy ez a kölyök nemcsak különc, hanem pszichopata is. Olyasmiket tett, és olyasmiket akart tenni, amik megijesztettek. Már vártam, hogy mikor vallja be, hogy valójában lányokat, nőket sorozatgyilkolt le. Persze, tudtam, hogy nem, de az egész szöveg hangulata, a történések, a gondolatok mégis ilyen érzést keltettek bennem. Szóval, nem, a gyerek Dalí egyáltalán nem tetszett, és nagy dolog, ha nem szimpatikus számomra egy gyerek.

Aztán ahogy Dalí idősebb lett, bekerült az iskolába, az Akadémiára, úgy „szelídült” a személyisége pszichopata kezdeményből balhés, egoista különccé. Ez a személyisége már sokkal érdekesebb volt számomra, mert minden bolondságában kerestem a művészetet, az értelmet, a logikát. Ugyanis szerintem Dalí és a különcségei igenis logikusak, csak épp a saját logikája mentén kell értelmezni őket.

Az iskolás évekhez érve nagyon kíváncsi voltam Dalí és Lorca kapcsolatára, mert a Little Ashesben homoszexuális szerelem volt közöttük. Azt olvastam erről a könyvről egy cikkben, hogy ez alapján készítették el a filmet, mivel ebben Dalí írt a Lorcához fűződő érzéseiről. Nos, nem tudom, ki és miért írta azt a cikket, de valószínűleg sosem olvasta a könyvet. Mert Lorcát csak néhányszor említi Dalí, és azokból az említésekből pusztán annyi jön le, hogy a férfi azon kevesek közé tartozott, akiknek a tehetségét Dalí elismerte és csodálta. Szerelemről, de még csak vonzódásról sem ír Lorcával kapcsolatban.

Az egyetlen homoszexuális vonzódás, amiről ír, még gyerekkorában történt. Az egyik fiú osztálytársába szeretett bele, de lényegében ez is csak plátói volt.

Ezzel szemben a feleségéről, Galáról rengeteget ír, és ez alapján valóban szerette őt. Gala a lelki társa volt Dalínak, épp elég különc ahhoz, hogy megértse Dalí különcségeit, és épp elég józan, hogy visszatartsa Dalít a teljes őrülettől.

Persze, hogy mi igaz, és mi nem abból, amit Dalí leírt, abban nem vagyok teljesen biztos. Egy teljes fejezetet szentel olyan kitalált történeteknek, amiket valóságszerűen ír meg, de ő maga is beismeri, hogy sosem történtek meg, csak elképzelte őket. Ezek után, és mert bármit megtett volna a figyelemért, lehetségesnek tartom, hogy olyasmiket is tényként mesélt el, amik nem (vagy nem úgy) történtek meg, csak hogy még színesebb és zseniálisabb személyiségnek láttassa magát. És már ettől az ötlettől is színes és zseniális szerintem.

Nagyon érdekesek voltak a gondolatai, nagyon érdekesek voltak élete történései, még akkor is, ha a személyisége néha egyenesen ijesztőnek hatott. A valóságban nem hiszem, hogy ismerni akarnám, de olvasni róla, tőle, nagyon érdekfeszítőnek bizonyult.

A könyvet azoknak ajánlom, akik bírják a bizarr dolgokat, elvont gondolatokat és szélsőségesen különc embereket.

Kedvenc idézetek:

„– És hogyan élt a fiai nélkül, férfi nélkül, aki segített volna?
– Sosem éltem még jobban – mosolygott naivságomon. – Mindenem megvolt, ami kellett, és megőriztem a szellemiségemet. Érti?”

„Hányszor megállapítottam már, hogy az őrültek vonzzák az őrülteket! Bárhova is megyek, az őrültek és az öngyilkosok díszsorfala vár ott rám. Ösztönösen tudják, hogy közéjük tartozom, bár elismerik, hogy egyetlen apróság mégiscsak megkülönböztet az őrültektől: az, hogy én nem vagyok őrült.”

„Homályosan tudtam, azt játszom, hogy zsenivé válok. Ó, Salvador Dali, most már tudod! Ha zsenit játszol, azzá válsz!”

„Mit tehettem tehát ez év alatt? Egyetlen dolgot, de azt kitartóan: „hamis emlékeket” gyártottam. A valódi és a hamis emlékek közötti különbség ugyanaz,mint az ékszereknél: a hamisak igazibbnak, ragyogóbbnak látszanak.”

„– Nem. Majd ha idehozza a pénzt, odaadom a csekket.
– De hát mit csinálhatna azzal a csekkeddel? – próbálkozott a lehető legmeggyőzőbb hangon Gala.
– Mondjuk, megeszi!
– Miért enné meg?
– Én az ő helyében biztosan megenném!”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2016. november 7., hétfő

Ha együtt tölthetnék egy napot a karaktereimmel...


Gondolkoztatok már azon, hogy ha egy könyv szereplői életre kelnének, akkor mit kezdenétek velük? Például mivel töltenétek egy szombati napot… Nos, én elképzeltem, milyen lenne a Szem tevőivel és értőivel tölteni egy napot. Mit csinálhatnánk, ami nekik és nekem is szórakoztató lenne, és passzolna mindenki személyiségéhez...

Íme, erre jutottam:

1. Ana: pörgős személyiség, aki szereti a veszélyt, az adrenalint, úgyhogy olyan programot kellett kitalálnom, ami izgalmas lehet számára, de én is be merném vállalni. Ezért arra jutottam, hogy elmennénk egy ejtőernyős ugrásra. A száguldás, a repülés engem is mindig vonzott, és bízom benne, hogy egy jó pilóta és oktató mellett az életem is biztonságban lenne.  

2. Kaemon: profi harcművész, engem pedig érdekel a keleti harcművészet. Nem olyan durva és brutális, mint pl. a boksz, inkább a tánchoz tudnám hasonlítani. És persze támadás helyett a védekezést helyezi középpontba, ami megint csak nagyon szimpatikus számomra, mert nem vagyok az erőszak híve. Szóval mindig is meg szerettem volna tanulni az alapokat, és azt hiszem, Kaemon tudna mutatni néhány klassz fogást, amivel motiválna arra, hogy egyszer tényleg beiratkozzak egy harcművészeti órára.

3. Eye: nem a szavak embere, szereti a nyugalmat, békét. Ha kell, elvan az emberek között, de általában jobban szeret egyedül lenni. Ilyen szempontból nagyon hasonlít rám. Ahogyan abban is, hogy imádja a könyveket, nagyon szeret olvasni. Épp ezért nem kérdés, hogy a privát könyvtárában töltenénk a napot. Csendesen ülnénk a kényelmes fotelekben, jó könyveket olvasgatnánk, teát iszogatnánk, és ha olvasás közben esetleg felmerül bennünk valami érdekes gondolat, akkor azt megosztanánk a másikkal.

4. Adalynn: ő nem annyira visszahúzódó, mint Eye, de nem is olyan pörgős, mint Ana. Épp ezért egy otthonos kis teázóba vinném el. Egy finom tea és valami finom, cukor- és lisztmentes süti mellett jól elbeszélgetnénk az életről, a mindennapokról, könyvekről és filmekről és egyéb érdekes témákról. Így mindketten kimozdulnánk otthonról, de mégis a komfortzónánkon belül maradnánk, és kényelmesen érezhetnénk magunkat egymás társaságában.

5. Pepe: mivel imádja a terepjáróját, én pedig imádok úgy autókázni, hogy közben a szél az arcomba süvít, ezért megkérném, hogy csak úgy cél nélkül induljunk neki a nagyvilágnak. Közben valami gengszterrap menne CD-ről, és Pepe együtt rappelne az előadóval. Igaz, én nem vagyok oda az ilyen zenéért, de szórakoztató lenne Pepét rappelni látni és hallani.

6. Jeevan: szabadidejében imád számítógépes játékokkal játszani, úgyhogy beszállnék egy közös játékba. Valami stratégiai kalandjáték lenne, amihez ügyesség és ész is kell. Mivel van egy külön számítógép sarok az Origóban, amiben a legmodernebb gépek találhatók, és Jeevannak megvannak a legújabb és legklasszabb játékok, ezért biztosan jól elszórakoznánk.

7. Mihail: mogorva alak, elüldözi maga mellől az embereket, épp ezért senki nem tudja róla rajtam kívül, hogy szeret rajzolni. És nemcsak szeret, de tud is. Szóval megesküdnék neki, hogy senkinek nem árulom el ezt a kis titkát, ha készít rólam egy portrét. Erre persze megfenyegetne, de nem ijednék meg, lévén sosem bántana egy ártatlant. A végén feladná, és elkészítené a rajzot, csak hogy gyorsabban békén hagyjam.


8. Lafayette: Mivel imád főzni, és gyűjti a különleges ételek receptjeit, tanítanék neki valami magyaros ételt, és közösen megfőznénk. Aztán persze segítenék megteríteni, és megetetnénk az egész csapatot.

Nos, ezek alapján ti melyik tevővel vagy értővel töltenétek el egy napot? :)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2016. november 4., péntek

Megjelent, megjelent, megjelent!

A tegnapi nap során kijött a nyomdából A Szem 1. - Reményfosztottak című könyvem. :) Elvileg a mai naptól már a könyvesboltokban is megtalálható, de akár online is megrendelhetitek itt: Könyvrendelés

A könyvbemutatót decemberben lesz Pesten, a pontos időpont egyelőre képlékeny, de amint megtudok valamit, azonnal szólni fogok. :)

Ha valaki már most tudja, hogy decemberben biztosan nem tud eljönni a könyvbemutatóra, de mindenképpen dedikált példányra vágyik, akkor leadhatja a rendelését a spiritbliss24@gmail.com e-mail címen.

A mailbe írd bele a következőket: 

1.A nevedet
2. Hány dedikált példányt szeretnél
3. Ha házhoz rendelnéd, akkor a címedet
4. Ha Pick Pack Pontra kéred, akkor a kiadó honlapján található helyszínek közül az egyik pontos megnevezését.
5. A telefonszámodat
6. Az e-mail címedet

Fontos tudnivalók a rendeléshez:

A dedikált könyvet 21%-os kedvezménnyel rendelheted meg.

A kiszállítás 2 könyvtől ingyenes, 1 könyv rendelése esetén az itt található árak érvényesek: Árak

Mivel csak decemberben leszek Pesten, így akkor tudom dedikálni a kért könyveket. Szóval, aki dedikálva rendeli meg, arra számítson, hogy karácsonyi ajándék lesz belőle, mert sajnos várnia kell a dedikált könyvére decemberig.

Ha bárkinek bármi egyéb kérdése lenne, nyugodtan keressen meg, akár itt, akár Facebookon, akár mailben. :)

És előre is jó olvasást mindenkinek! :)

2016. november 1., kedd

Halloweeni TAG


1. Faragott tök
Milyen könyvet faragnál töklámpásnak?


Ha elég ügyes lennék (ami nem vagyok), akkor kifaragnám tökből az Éjkirályt George R. R. Martin Trónok harca című könyvéből. Az elég ijesztő lenne, így passzolna a halloween hangulatához.

  
2. Csínyt vagy csokit
Melyik könyvszereplővel indulnál édességszerző körútra?


Ha ehetnék csokit, amit sajnos nem tehetek, akkor Alexandra Bracken könyvéből, a Sötét elmékből a főszereplőt, Rubyt vinném magammal. Körbejárnánk a szomszédokat, begyűjtenénk a csokit, aztán mindegyikük emlékezetéből kitörölné, hogy már ott jártunk, és így körbejárhatnánk őket még egyszer második adagért. :D


3. Édes kukorica
Melyik könyv marad számodra mindig ugyanolyan édes?

J. K. Rowlingtól a Harry Potter sorozat. Szerintem azt még 90 évesen is olyan lelkesen fogom olvasni, akár egy gyerek. Sok jó könyv létezik, de kevés van köztük, amelyik örökre megváltoztatja az ember életét, és ez a sorozat ilyen több szempontból is. :)


4. Szellemek
Melyik szereplőt látogatnád meg szellemként?


A Trónok harcából Joffrey-t. Pszichopata, de baromi gyáva, és ez a kettő együtt szánalmassá teszi őt a szememben. Ha megjelennék neki szellemként, valószínűleg összegömbölyödve visítozna a szoba egyik sarkában, mint egy levágni való malac. Mókás lenne. XD 



5. Jelmezbe bújni
Melyik szereplő bőrébe bújnál egy napra?


Anna Gavalda Vigaszág című könyvéből Kate lennék. A világtól távol, egy kis, természetközeli helyen él, saját kertje van, állatai és gyerekek veszik körül. Minden napja békés, stresszmentes, minden napját igazán kiélvezheti, valódi boldogság veszi körül. És ami fontos, az élete teljesen az övé. Nem kötik meg a világ láncai. Vagyis úgy él, ahogyan én is szeretnék, de valószínűleg sosem lesz elég merszem hozzá (sem lehetőségem). Egyetlen napra azért jó lenne érezni, milyen is ennyire szabadon élni. :)


6. Varázslók és boszorkányok
Melyik a kedvenc pillanatod a Harry Potterben?


Piton emlékeit szeretem a legjobban, aminek köszönhetően betekintést nyerhetünk a gyerekkorába, az érzéseibe, a valódi énjébe és tetteinek egyetlen okába. Szerintem ez az egyik legfontosabb rész a hét könyvben, mert ettől áll össze teljes, egész kirakóssá mind Piton, mind Dumbledore karaktere.


7. Vér és erőszak
Melyik könyv volt olyan ijesztő, hogy le kellett tenned közben, hogy szünetet tarts?

Bár nem horrorfilmes ijesztő értelemben, de Laurie Halse Anderson Hadd mondjam el… című könyvét kb. oldalaként abba kellett hagynom, annyira megviselt. Egy 13 éves kislányról szól, akit megerőszakoltak, és a gondolatai, érzései annyira megterhelőek voltak lelkileg, hogy képtelen voltam többet olvasni belőle egyszerre. Néhány mondat után már görcsben volt a gyomrom, és olvasás után is borús maradt a kedvem. Nagyon jó könyv, de depresszióssá teszi az embert, úgyhogy akkor ajánlott olvasni, amikor az ember egyébként épp jó passzban van.

8. Rémtörténetek zseblámpával
Melyik könyves karakter tudná a legrémisztőbb sztorikat mesélni?

A Trónok harcából Ramsay Bolton. Az a pasi annyira pszichopata, hogy már attól gyomorgörcsöm van, ha meglátom. Szerintem baromi véres és parás történeteket tudna mesélni arról, hogyan kínozta a körülötte lévő embereket.


9. Kísértetház
Egy könyv, aminek még a gondolatától is szabadulni akartál?


Ábel a rengetegben. Az egyetlen kötelező olvasmány egész életem során, amit képtelen voltam kiolvasni. A feléig jutottam, aztán a falhoz vágtam a könyvet. És ez mindent elmond, azt hiszem, mivel úgy vigyázok a könyvekre, mintha hímes tojások lennének. Egyszer majd bele akarok kukkantani így felnőttként is, mert gyerekként szörnyűnek találtam, de megeshet, hogy csak nem voltam még elég érett hozzá.
 

10. Halloween parti a haverokkal
Avagy kik szórakozzanak még a tag kitöltésével?


Nem jelölök be senkit, mert szerintem úgy mókás ez, ha nem kötelező. Szóval, aki érdekesnek találja, az töltse ki. :)

(A TAG-et a http://metaforaszennyezes.blogspot.hu/ oldalon találtam.)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz