~ Sárga könyves út ~

2023. április 29., szombat

Peter Wohlleben: Ha a fák lélegzethez jutnának – Blogturné



A Park Könyvkiadónak köszönhetően most elolvashatunk egy a bolygónk és életünk szempontjából igazán fontos könyvet a fákról. Ezúttal négy bloggerünkkel kereshettek válaszokat arra a kérdésre, hogyan segíthetnek a fák a klímaváltozással kapcsolatban. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem a természettudományos könyveket, és érdekel a környezetvédelem, hiszen a bolygónk jóléte egyben a mi jólétünk is, és nagyon úgy tűnik, hogy mindkettő veszélyben van. Nem a távoli jövőben, hanem már most.


Véleményem a könyvről

Bár azzal tisztában voltam eddig is, hogy a fák nagyon fontos szerepet játszanak a bolygó életében, és ezáltal az emberiség fennmaradásában is, a tudásom csak a felszínt kapargatta. Ez a könyv segített, hogy sokkal komplexebben lássam a fákat, a növényvilágot, az élővilágot.

A könyv három fejezetre tagolódik. Az elsőben lényegében a fákról, erdőkről tudhatunk meg nagyon érdekes információkat. Ez a fejezet azért tetszett nagyon, mert tényleg értelmes, tanulni képes, egymással kapcsolatban álló élőlényekként beszélt a fákról. Bár tudásom nem sok van a fákkal és növényekkel kapcsolatban, mindig is úgy hittem, hogy értelmesebb élőlények, mint azt mi emberek felfoghatnánk. Persze másképp értelmesek, mint az emberek vagy az állatok, de azok.

A könyvből megtudhattam például, hogy a fák képesek tanulni, alkalmazkodni a kihívásokhoz, a klímaváltozáshoz (már persze, ha nem irtjuk ki őket, és hagyjuk nekik). Az író úgy beszél róluk, mintha családot alkotnának, szülőkként és gyerekekként festi le őket, olyan kapcsolatot ír le, aminek során kommunikálnak egymással, tanítanak és tanulnak. Együttműködnek egymással, figyelmeztetik egymást a veszélyre, ellátják egymást táplálékkal, és megosztják egymással az emlékeiket.

Ez a fejezet nemcsak más képet festett számomra a fákról, mint amit egész életem során képzeltem róluk, hanem rengeteg új, számomra meglepő információt is tartalmazott. Rengeteget. Sok tudományos könyvet olvastam már, de határozottan állítom, hogy ebből tanultam a legtöbb újdonságot. A könyv tartalmazta tényekből körülbelül ha 5-10%-ot ismertem korábban, és akkor lehet, hogy sokat mondok.

És voltak tévhitek is, amiket ez a könyv megcáfolt. Például gyerekként azt tanultam, hogy a fák azért hullatják le ősszel a leveleiket, hogy megszabaduljanak a súlytól. A könyvből viszont megtudhattam, hogy van egy másik, komolyabb oka is az őszi lombhullatásnak. Mégpedig az, hogy a leveleken összegyűlt eső, nedvesség ne párologjon el egyszerűen, vagyis ne menjen kárba. Ősszel, télen, amikor nincs hőség, a fáknak nincs szükségük a levelekre, ha lehullatják őket, a rajtuk lévő víz lekerülhet a földbe, és így lesz víztartaléka a fáknak nyárra.

Arról is tanultunk anno, hogy miként változik a falevelek színe az évszakok során, de sosem gondolkoztunk el azon, hogy vajon miért. Ám a könyvben erről is olvashatunk. Előkerül például, hogy miért pazarolják az energiáikat a fák arra, hogy vörösre színezzék a leveleiket. A válaszban még a tudósok is bizonytalanok, de vannak olyan elméleteik, amik nagyon érdekesek. Nekem nagyon tetszett a levéltetves magyarázat, mégpedig azért, mert pont az ellenkezője derült ki belőle, mint amire számítottam. Mégpedig az, hogy a vörös szín a fák esetében nem figyelmeztető szín, hiszen a tetvek nem érzékelik a vöröset, hanem inkább rejtőzködő. Ami azért izgalmas, mert az emberi világban ez pont fordítva van, sosem jutna eszünkbe vörösben rejtőzködni.

A második fejezet az erdőgazdálkodásról szól. Igazából engem felbosszantott, hogy ha igaz, amit olvastam, akkor azok, akiknek érteniük kéne a fákhoz, az erdőkhöz, a természethez, vagyis az erdészek mennyit ártanak a tudatlanságukkal és a kapzsiságukkal a bolygónknak. Igaz, hogy vannak fatelepítések, de ha nem a megfelelő fajta fákat telepítik, ha importált, nem őshonos fákkal szórják tele az erdőket, az nem sokat segít a bolygónknak. És ők is tudják, hogy ez csak látszatmegoldás, ami valójában nem a bolygónkat védi, hanem csak a jövőbeli nyersanyagellátásról, vagyis a pénzről szól.

Nagyon érdekes volt az, ahogyan az éghajlati övek eltolódásáról mesélt az író. Hogy a fák miként alkalmazkodnának hozzá maguktól, és mi hogyan nyúlunk bele ebbe a folyamatba Mert bár azt hisszük, hogy a fák mozdulatlan óriások, képletesen szólva, képesek a vándorlásra.

A könyv kitér a többi élőlényre is, ami kapcsolatban állhat a fákkal. Az előző fejezetben a baktériumokról volt szó, itt pedig többek között azokról a rovarokról, gombákról, amik potyautasként bekerülnek az európai környezetbe más tájakról, és itt is ragadnak, mivel a betelepített import fafajokkal ide hoztuk számukra a kedvenc ételeiket. Ilyen potyautas rovar például a duglászgubacsszúnyog is.

De szó van az őzekről is, akikből még többet akarnak kilövetni, mert állítólag károsak a frissen elültetett fákra nézve. Hogy szükség van-e a vadásztevékenységre bizonyos formában, azt én laikusként nem tudom eldönteni, de azt látom, hogy ha szükség is van, nem úgy, ahogyan jelenleg zajlik. A könyv szerzője is bizonyítékokkal támasztja alá, hogy az őzek, szarvasok, vaddisznók önmaguktól (betegségek, éhezés, zsákmányszerző állatok által) képesek lennének az állományszabályozásra. És ahogy a könyv is írja, milyen véletlen, hogy pont azokról az állatokról mondják, hogy ember által kell szabályozni a szaporodásukat, amikre évszázadok óta puszta szórakozásból lövöldöznek a vadászatokon...

A farkasok is előkerülnek a könyvben mint klímavédők. A fejezet címét olvasva kíváncsi lettem, vajon hogyan is kapcsolódnak a farkasok a klímánkhoz, de ezt a könyvet olvasva végül rá kellett jönnöm, hogy minden mindennel összefügg végül is.

Ebben a fejezetben arról is olvashatunk, hogyan lesz a jó szándékból káros tevékenység. Megtudhatjuk, hogy egy olyan jó kezdeményezés, mint a közösségi faültetés, miként tolódhat el rossz döntésekkel rossz irányba. Ez megint csak újdonság volt számomra, mert a faültetéses akciókat mindig pozitív felhanggal közvetítik az emberek felé, olyan tettként, ami megmenti a bolygónkat, és sosem gondoltam bele, hogy ezt is lehet rosszul csinálni.

A könyv ezen része kitér az emberiség egyik legfontosabb dolgára is, a vécépapírra. Ez egyfelől kicsit vicces volt, másfelől valóban elgondolkoztató. Mert a vécépapír PCOS-es nőként számomra mindig is tényleg a világ egyik legfontosabb dolga volt, de hát, fákat kell kivágni hozzá, lévén papírból van. A fejezet elgondolkoztatott azon, miként lehetne megoldani ezt a problémát, és bár nagyon furának tűnnek azok a speciális vécéöblítők, amikkel vécézéskor meg lehet mosakodni odalent, lehet, hogy nem ártana, ha kipróbálnánk és elterjednének... Nem tudom, hogy mennyire megoldható ez, főképp a menstruáló nők esetében. De ezt csak akkor tudnánk meg, ha lenne esélyünk megpróbálni.

A harmadik fejezet a jövő erdőjét mutatja be. Már a fejezet első két mondata felkeltette a figyelmemet: "Egyetlen fa? Ugyan mit számít?". Ugyanis mióta elkezdtük érezni a bőrünkön a globális felmelegedést, azt vettem észre, hogy egyre több fát ültetnek a panelházunk köré. És nagyon örültem neki. Még kicsik a fák, de vannak körülöttünk régebben ültetettek, és igen, szükség van rájuk. Nagyon is. Alig várom, hogy a most még kicsike fák végre megnőjenek, lombjuk legyen, és megóvjanak kicsit a nyári hőségtől, felfrissítsék oxigénnel a környezetünket. Azt sajnos nem tudom, hogy az új fák milyen fajtájúak, de remélem, hogy olyat ültettek, ami tényleg hasznos lesz a környezet számára és számunkra is. Mert csak akkor értjük meg, hogy mennyit számít akár csak egy fa is, ha a hatalmas hőségben behúzódhatunk alá.

Ebben a részben olvashatunk arról, hogy át kéne alakítani az erdészeti gazdálkodást, és miként is kéne ezt megtenni. Ehhez laikusként nem igazán értek, de hajlamos vagyok logikusnak találni és elhinni azt, amit a könyv szerzője leírt.


Hogy tetszett a könyv?

Rengeteg új, érdekes információt találtam benne, aminek köszönhetően tényleg másképp tekintek a fákra, mint korábban.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének többet megtudni a fákról, és arról, hogy milyen fontos részei a világunknak, mennyire fontos szerepük van abban, hogy a bolygónk és mi is élhessünk.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A könyv segítségével jobban megismerhetjük a fákat, ezért a játékban is velük kapcsolatos kérdéseket teszünk fel nektek. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes válasz betűjelét a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Honnan tudja a lúdfű, hogy ki tartozik a rokonai közé, és ki nem?

a. a levelek színéből
b. a gyökerekből
c. a kibocsátott illatanyagból


Állomáslista:

04. 22. Utószó
04. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 30. KönyvParfé

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. április 26., szerda

A. M. Howell: A titkos csillagvizsgáló – Blogturné



A. M. Howell ifjúsági regényében főhőseink nemcsak a Halley-üstökös bűvöletében élnek, de még egy évtizedes családi titkot is meg kell fejteniük. A fordulatos, szívmelengető történetet családról, bátorságról és az igazság fontosságáról a Manó Könyvek adta ki magyarul, és ha bloggereinkkel tartotok a turnénk során, végül egy szerencsés olvasóé lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!


Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy ez egy izgalmas ifjúsági fantasytörténet lesz, de részben tévedtem. Valóban izgalmas volt, de nem fantasy. Ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, mert nagyon szórakoztató volt.


Véleményem a könyvről

1910 májusa van, és a Halley-üstökös a föld felé közeledik. Az emberek egy része kíváncsi érdekességként várja, mások elhiszik az álhíreket, és attól félnek, az üstökös pusztulást hoz az emberiségre, ezért a világvégére készülnek. Nancy a húgával, Violettel, az édesanyjával és a nevelőapjával éldegél boldogan és gondtalanul, mígnem az üstökös érkezése előtt néhány nappal Nancy anyukája fogja őt és a húgát, hagy egy üzenetet a férjének, és elindul New Yorkba, Nancy nagypapájához, akiről Nancy egész életében úgy tudta, hogy már meghalt. Megérkezve ezernyi titok és rejtély várja Nancyt. Vajon miért nem hagyhatják el a nagypapájuk házát, ami egyben csillagvizsgáló is? Miért nem láthatja meg őket senki? Mitől fél az édesanyja és a nagyapja? Hová járkálnak ki éjszakánként? És miért fenyegeti a polgármester a nagypapát?

Ahogy fentebb is írtam, először azt vártam, hogy valami mágikus dologra derül fény a rejtélyek kutatása közben, de erre nem került sor. Amit egyáltalán nem sajnáltam, mert a történet így is épp elég szórakoztató, titokzatos, érdekes és kalandos volt. Rengeteg olyan rejtély akadt benne, aminek a megoldására nagyon kíváncsi voltam. Persze próbáltam találgatni, de végül nem sikerült rájönnöm a titkokra. De ez sem zavart, mert az egész sztori logikusan volt felépítve, és a végére szépen megmagyaráztak mindent.

– Jó reggelt, Mrs. Cavendish. Merre van a férje ma reggel? – kérdezte éles, nyílt hangon.
– Ó... hát... ma vasárnap van, polgármester úr. A férjem nem dolgozik vasárnap – mondta Mrs. Cavendish, aki ajkára mosolyt erőltetett ugye, de a tekintete komor maradt.
A polgármester megsemmisítő pillantást mért Mrs. Cavendishre.
– Nos, ma igenis dolgozik.
Nancy látta, hogy Burch megemelkedik, arcán megfeszülnek az izmok.
– Burch – szólította meg a fiút a polgármester mézesmázos hangon.
– Igen? – nézett a fiú egyenesen a polgármester szemébe.
– Nem azt akartad mondani, hogy "Igenis, polgármester úr"? – húzta össze a szemét a polgármester.
Némi csönd támadt majd Mrs. Cavendish megköszörülte a torkát.
– Igenis, polgármester úr – bökte ki végül Burch, miközben lassan ökölbe szorította a kezét.

Amikor előkerült a gonosz polgármester, aki tipikus példája azon korrupt, harácsoló politikusoknak, akik azt gondolják, a hatalmukkal bármit megtehetnek, úgyis megússzák, csak még érdekesebbé vált a helyzet. Mivel ez a szál tökéletesen bemutatta, milyen kilátástalannak tűnik szembeszállni egy gazdag, hatalmat birtokló személlyel. Az emberek nem mernek ellentmondani neki, mert úgy érzik, egyedül képtelenek megállítani, hiszen a rendőrség úgysem nekik hinne, a polgármester pedig egy csettintéssel tönkreteheti a családjukat, az életüket.

Pedig ha összefognának, ha nem egyedül próbálkoznának, hanem együtt, sokkal egyszerűbb lenne a helyzet. De ahogy a valóságban nem tudatosul ez az emberekben, ugyanúgy a történetben sem. Ez a szál elég realista, ahogyan az is, hogy naiv gyerekek kellenek ahhoz, hogy ráébresszék a felnőtteket a helyes lépésekre. Olyan gyerekek, akik még hisznek abban, hogy a világ igazságos, hogy ki kell állni önmagunkért és másokért, hogy a gonosz végül elnyeri méltó büntetését, a jónak pedig happy end jár.

Nancy és Violet nemcsak a nagypapájuknak és a városlakóknak mutatja meg, hogy hogyan lehet legyőzni egy gonosz hatalmaskodót, hanem nekünk, olvasóknak is. Összefogással. Ezt persze a polgármester is nagyon jól tudja, ezért alázza meg az embereket, hogy szégyenükben ne merjenek beszélni. Hogy eltávolodjanak egymástól, még a saját családjuktól is. Mert külön-külön gyengék. Pontosan ez folyik most nagyban a világunkban, szóval nagyon kellenek nekünk a Nancyk és Violettek, akik még látják a helyes utat, és rávezethetik azokat a felnőtteket is, akik már elvesztették a reményt, a hitet abban, hogy a jó mindig győz, de csak együtt.

Burch egy fiatal srác a városból, akinek az apját szintén a markában tartja a polgármester. Nehéz helyzetben van, mert nem akar ártani az apjának, a családjának, de mivel még fiatal, benne is erősen dolgozik az igazságérzet, ezért segít Nancyéknek.

Mindhárom gyereket nagyon megkedveltem, igazán bátrak, okosak és jóságosak. Violet pedig nagyon aranyos, ő a legkisebb köztük, és ezért sokszor úgy érzi, hogy kihagyják a dolgokból, ám végül mégis megkapja a maga fontos szerepét.


Hogy tetszett a könyv?

Számomra nagyon érdekes volt a valóságunkkal kapcsolatos párhuzam, a fontos tanulság, amit meg kéne tanulnunk, hogy megváltoztathassuk az egész világot. Az, hogy felnőtt emberek miként hagyják elnyomni, megalázni magunkat, mert félnek a következményektől, mert szégyellik magukat. Hagyják, hogy elszigeteljék őket egymástól, miközben csak össze kéne fogni, és együtt bármilyen hatalmaskodót könnyedén le lehetne győzni.

Nancy, Violet és Burch nagyon klassz karakterek voltak. Egyfelől szerethetőek, másfelől tökéletes példaképek nemcsak a fiatal, hanem a felnőtt olvasók számára is. A történet maga pedig titokzatos, izgalmas, kalandos volt, nem lehetett egy percig sem unni.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a történetet.


Kiknek ajánlom a történetet?

Azoknak, akik bátorságot akarnak gyűjteni. Na meg persze azoknak, akik szeretnének egy szórakoztató történetet olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A könyvben szereplő Halley-üstökös egy csillagászról kapta a nevét. Játékunkban híres csillagászokról olvashattok leírást, megfejtésként az ő nevüket kell beírni a Rafflecopter megfelelő sorába

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Leírás a játékhoz:

Itáliai fizikus és csillagász, matematikus, természettudós. Az újkori fizika egyik megalapítója, a kísérleti tudományos módszer megalapozója. Elsők között épített mikroszkópot. A csillagászatban ugyancsak az elsők között használt távcsöveket csillagászati jelenségek és égi objektumok megfigyelésére.


Állomáslista:

04. 20. Readinspo
04. 22. Csak olvass!
04. 26. Spirit Bliss Sárga Könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. április 25., kedd

Katarzyna Ryrych: A Bojtorjánmező lakói – Blogturné



A Móra kiadó jóvoltából elolvashatjuk azt a mesekönyvet, ami 2017-ben az év legjobb gyerekkönyve lett. A Bojtorjánmező lakóival ezúttal három bloggerünk kalandozik, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem az olyan aranyos meséket, amiket jó érzés esti meseként olvasgatni egy fárasztó nap végén. A fülszöveg és a borító alapján úgy gondoltam, ez egy ilyen mesékkel teli kötet lehet...


Véleményem a könyvről

A kötetben 21 mese található, amelyek különálló, kerek kis történetek, de a helyszín, a Bojtorjánmező, valamint az újra és újra megjelenő karakterek összekapcsolják ezeket. A könyvnek olyan régimódi, esti meséket tartalmazó kötet stílusa van, ezért nosztalgikus érzés volt kézbe venni. Az illusztrációk aranyosak, illenek a mesékhez, szerintem tetszeni fognak a gyerekeknek.

A történet, ahogy a cím is mutatja, a Bojtorjánmezőn játszódik, ami egy szegénynegyedbeli lakótelepféleség. Itt él a Boszorkány a fekete macskájával, valamint egy csomó gyerek, akik mindig különféle kalandokba keverednek.

A Bojtorjánmező gyerkőceinek többségét egy-egy tulajdonságukról nevezte el az író, pl.: Legokosabb, Legbátrabb, Legerősebb stb. Ez talán azért volt jó ötlet, mert így minden gyerek megtalálhatja azt a karaktert, aki a legjobban hasonlít rá, és elképzelheti, hogy milyen lenne, ha ő volna az az adott karakter. A rendes becenévvel rendelkezők különböző könyves-filmes neveket kaptak, például van köztük Szutykos Harry Potter és Jack Sparrow is, akiknek a neve egyfelől vicces, másfelől ismerős a gyerekeknek, ezért jó érzést kelthet bennük, nem mellesleg kíváncsiak lesznek rá, miért is kapták ismert karakterek nevét a könyvbeli gyerkőcök. De ugyanígy érdekes a felnőtt, új szomszéd Dr. A. Kula neve is, ami jócskán meg is ijeszti a gyerekeket.

Magda talán emlékeim szerint az egyetlen gyerek, akinek valódi neve van, de hogy miért pont ő a kiválasztott, arra egyelőre nem tudtam rájönni.

A mesék bemutatják a gyerekek gondjait, és egyfajta szociológiai körképet nyújtanak a felnőtt olvasóknak. Ugyanis Bojtorjánmező összes gyerkőcének van valamilyen szociális, lelki vagy fizikai problémája. Szutykos Harry Potter még a szegény családok közül is a legszegényebben él, Legnagyobb nemcsak a súlyával küzd, hanem az apukája depressziója és alkoholizmusa is teherként nyomja a lelkét. Jack Sparrow rákbeteg, ezért elveszítette a haját, a gazdag negyedben élő gyerekek csúfolják, ő pedig magányosnak érzi magát. De találkozhatunk a mesékben árva, szeretethiányos gyerekkel, egy kislánnyal, aki elvesztette a szeme világát, és még sorolhatnám.

Vagyis a kötet meséi érzékenyíteni próbálják az olvasó gyerekeket más gyerekek problémái iránt. De mindezt úgy teszik, hogy történetekbe ültetik ezeket a dolgokat, megmutatják, hogy a könyvbeli gyerekek miképpen reagálnak az adott helyzetekre, vagyis nem szájbarágósan próbálják oktatni az olvasókat, hanem a cselekmény, a karakterek által szórakoztatva.

Vannak a könyvben szomorkásabb mesék, de vannak viccesek és aranyosak is. Alapvetően tele vannak a történetek varázslattal, mágikus dolgokkal a Boszorkánnyal kezdve a beszélő fekete macskáján át a békává változtatott gazdag lányig. De a könyvbeli mágia egyáltalán nem ijesztő vagy gonosz, általában azért van, hogy segítsen a gyerekeknek, ha bajba kerülnek, gondjaik vannak.

– Várjon csak! – Ambrózi doktor utánaszaladt, köntöse szélét lobogtatva. – Mit eszik?
A vörös hajú hölgy ledermedt.
– Doktor úr, csak nem kívánja tenyészteni?
Ambrózi doktor hevesen tiltakozott.
– Tenyészteni? Nem, nem, semmi esetre sem. De nem éheztethetem halálra! Megértheti, orvosi etika. Időről időre meg kell majd etetni...
– Megetetni... – helyeselt a vörös hajú hölgy. – ...igen, megetetni. Lerágott csonttal. A leghagyományosabbal. A csemegeboltból – magyarázta. – Ha mindenképpen muszáj ennie valamit.

Két kedvenc mesém volt a kötetből. Az egyik az Unalom, amelyben egy titokzatos és veszélyes élőlény kerül Dr. A. Kula állatorvoshoz, a gyerekek pedig megpróbálják kideríteni, milyen lény is lakik a lezárt dobozban. Ám véletlenül kiengedik, és onnantól kezdve egyiküknek sincs kedve semmihez.

A másik kedvencem A páfrány virága, amiben a gyerekek egy olyan virág után kutatnak, ami teljesítheti a kívánságaikat. A virágot végül Magda találja meg, aki önzetlenül másoknak segít a varázskívánságok által. Magda nagyon aranyos kislánynak tűnt az összes mesében, de itt szerettem meg igazán őt.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon kedves kis mesék voltak a kötetben, bár akadt köztük pár borongósabb témájú. De mindegyik olyan társadalmi, lelki, testi problémákról szólt, amikről nagyon fontos mesélni a gyerekeknek, hogy nyitottak, elfogadóak legyenek egymással és önmagukkal.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a régimódi, estimese-szerű, fontos tanulságokkal és varázslattal teli meséket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A mesék szereplői gyerekek, ezért játékunkban olyan történetek címét keressük, amelyekben szintén gyerekek játsszák a főszerepet. Nincs más dolgotok, mint beírni a címeket a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Fülszövegrészlet a játékhoz:

Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt.


Állomáslista:

04. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 27. Csak olvass!
04. 29. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. április 24., hétfő

Eva-Maria Bast: A királynő – Blogturné



A Kossuth Kiadó és Eva-Maria Bast jóvoltából jobban megismerhetjük II. Erzsébet emberi oldalát A királynő című könyvben. Ezúttal három bloggerünk követi végig Lilibet fiatalkorát egészen a koronázásáig. Természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Kicsit megkésve, nemrég elkezdtem nézni A korona című sorozatot a Netflixen egy kolléganőm/barátnőm ajánlására. Egyelőre a második évad elején tartok, de nagyon teszik. Bár alapvetően nem igazán támogatom a királyságot, szerintem iszonyatosan káros, elavult dolog, ami lelkileg csak megnyomorít egy csomó embert, többek között a királyi család tagjait is, talán pont ezért érdekes belelátni kicsit az életükbe, hogy miként is működik ez az egész rendszer. Bár tisztában vagyok vele mind a sorozat, mind a könyv esetében, hogy nem feltétlenül igaz minden, amit látok és olvasok, mégis ad valami alapot, hogy jobban megértsem, miért is működik még mindig, ha döcögve is, a brit királyi család és a királyság.


Véleményem a könyvről

A történet 1944-től mutatja be Erzsébet, vagyis Lilibet életét egészen a koronázásáig. Bepillantást nyerhetünk Lilibet hétköznapjaiba, a családtagjaival való kapcsolatába, abba, miként működik a palota, a Fülöppel való szerelmébe, házasságába és gondjaikba, abba, hogyan élte meg az anyaságot és azt a tudatot, hogy egyszer majd ő veszi át királynőként az apja helyét a trónon.

Mivel ez a könyv lényegében a Netflix-sorozat első évadát fedi le, kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz számomra érdekes, újszerű. Természetesen az írónak nehéz dolga volt, lévén valós személyek életéről írt, így vannak tények és történések, amiket nem tudott másképp alakítani, mint ahogy azok a valóságban és a sorozatban történtek. De a sorozatban nem mutattak meg mindent, amit pedig igen, azt nem mindig bontották ki részletesen, valamint sokszor más eseményeket, szemszögeket hangsúlyoztak ki, míg a többit csak megemlítették.

Így például a könyvből részletesebben megtudhattuk, Lilibet miként csatlakozott a hadsereg szerelőműhelyéhez, miket tanult ott, hogyan vizsgázott. Ahogyan azt az egyébként nagyon klassz jelenetet is végigkövethettük a könyv oldalain, ami a sorozatból teljesen kimaradt, amikor a háború végén Lilibet és a húga álruhában kimegy az ünneplő tömegbe, és elvegyül köztük. Nekem ez volt az egyik kedvenc jelenetem egyébként a regényből, mert szerintem a jó uralkodóknak ismerniük kell a népüket. A jó uralkodók részei a népnek, nem pedig fölötte állnak. Itt egy kicsit azt érezhettem, hogy ha Lilibeten múlik, és hagyják neki, talán szíve szerint más királynő lett volna belőle.

Jól emlékszik húga vékonyka hangjára:
– Akkor te egyszer majd királynő leszel?
– Azt hiszem – felelte akkoriban Lilibet.
– Te szegény! – jegyezte meg Margit.

Ami kifejezetten érdekes volt a könyvben, hogy sokkal jobban együtt tudtam érezni Lilibettel, mint a sorozatban. A sorozatban sokszor sajnáltam Fülöpöt (bár volt, amiért haragudtam rá), olvasás közben viszont inkább Lilibet oldalán álltam. Valahogy a lapokon sokkal jobban átjöttek a gondolatai, érzései, és ezáltal én is együttérzőbb, megértőbb tudtam lenni vele.

A könyvben a Lilibetben lévő, belső anyai konfliktusok is jobban előtérbe kerültek. A filmben inkább arra fektettek hangsúlyt, hogy milyen volt Károly kapcsolata kiskorában Fülöppel, ám a könyvben megtudhatjuk, miféle lelki viharok dúltak Lilibetben, aki vágyott egy kis szabadságra, ám közben furdalta a lelkiismeret, hogy talán nem elég jó anyja a gyerekeinek.

Az esküvői előkészületek alatti bakik és aggodalmak, pedig kifejezetten szórakoztatóak voltak, mert korábban sehonnan nem hallottam róluk.

Szóval sok hasonlóság volt a film és a könyv között, hiszen egy valós történetet nem lehet túlságosan megváltoztatni, ám az író máshová tette a hangsúlyokat, és ez újszerűvé varázsolta a sztorit olyasvalaki számára is, aki látta a Netflix-sorozat első évadát.

Egyébként a könyv hangulata legalább annyira beszippantott, mint a sorozaté. Lényegében néhány óra alatt elolvastam a regényt kisebb megszakításokkal, mert nem tudtam letenni. Volt egyfajta delejező vonzereje, ami miatt faltam az oldalakat.


Véleményem a könyvről

Hangulatában nagyon hasonlított a Netflix-sorozathoz, de ezt cseppet sem bántam, mert így azonnal beszippantott a regény, amíg nem értem az utolsó oldalra, nem is bírtam abbahagyni az olvasást. Történetében viszont képes volt új dolgokat adni, mert olyan történésekre fektette a hangsúlyt, amiket a sorozat nem vagy csak kissé mutatott be. Lilibet számomra sokkal emberibb volt a regényben, jobban együtt tudtam érezni vele, jobban megértettem az érzéseit, tetteit.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik érdekel Erzsébet királynő fiatalkora, az az időszak, amikor megházasodott, gyerekei születtek, de még távoli tehernek tűnt a trón.


Ha kíváncsi lettél itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A történetben fontos szerepet játszik Erzsébet és Fülöp házassága, kapcsolata, ezért a mostani játékban különböző királyi esküvőkről lesz szó. A feladat, hogy kitaláljátok, melyik ország királyi párjáról láttok fotót az esküvői ruhájukban az állomásokon, és beírjátok ezt a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:

04. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 26. KönyvParfé
04. 28. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. április 23., vasárnap

Corinne Giampaglia: Ella és a tavaszi szél – Blogturné



A Manó Könyvek jóvoltából Ella téli kalandja után most átélhetjük vele a tavasz nyújtotta szépségeket és varázslatot. Ezúttal négy bloggerünk csatlakozik Ellához és a testvéreihez. Természetesen ti is nyerhettek egy példányt a kötetből a turné végén.


Miért választottam ezt a könyvet?

Az Ella és a téli varázs című mesekönyvet egyszerűen gyönyörűnek tartottam, ezért biztosra vettem, hogy ez a tavaszi rész is teljesen el fog bűvölni.


Véleményem a könyvről

A könyv kivitelezését továbbra is gyönyörűnek találom. Giampaglia csodás illusztrátor, a rajzai varázslatosak. Akár a történet olvasása nélkül is jólesik az embernek nézegetni a könyvben lévő képeket, amik egyszerűen cukik.

Ebben a részben Ella és az öccse, Erik meg akarják tudni a tavasz titkát, ezért a "hírnök" nyomába erednek. Közben megtanulják édesanyjuktól, hogy mit jelent adományozni, vagyis úgy adni ajándékot, hogy cserébe nem várunk semmit, és részt vesznek egy mágikus ünnepségen is.

Erre a könyvre tényleg nem lehet mást mondani, csak hogy nagyon cuki. Ella és Erik annyira gyermekien naivak és fantáziadúsak, hogy olvasás közben az ember eszébe juttatják a saját gyerekkorát, amikor még hinni tudott azokban a varázslatos dolgokban, amikben a mesebeli testvérpár.

A történetnek volt mondanivalója, tanulsága is, ami a fiatal olvasók számára fontos lehet, főképp egy olyan önző és egoista világban, mint amiben most élünk. Az adományozás, az, hogy úgy adjunk valamit, hogy mi nem feltétlenül kapunk érte semmit, igazán fontos dolog. Főképp, hogy valójában mégis kapunk valamit minden egyes alkalommal, amikor önzetlenül jót cselekszünk: egy megfoghatatlan, kellemes érzést, ami miatt úgy érezzük, megérte.

A mese a természet szeretetére és tiszteletére is nevel. Megmutatja, milyen varázslatosak a növények, az évszakok (ezúttal a tavasz) és az állatok. Ella és Erik egyfajta mágikus világként tekint a természetre, és a mese nekünk is ad egy varázsszemüveget, hogy kicsit az ő szemükön át, a gyerekek szemén át nézhessünk a világra. Hogy a könyvben lévő mágikus dolgok valódiak-e, vagy csak a gyerekek képzeletében léteznek, lényegében mindegy is, mert a képzelet által teremtett varázslat is csodálatos dolog.


Hogy tetszett a könyv?

Először is, imádom az illusztrációkat benne, cukik és gyönyörűek mind stílusukban, mind színvilágukban (ami egyébként passzol a tavaszhoz). A mesének van tanulsága, önzetlenségre és a természet szeretetére tanítja a kicsiket, de nem szájbarágós módon, hanem inkább varázslatos élményeket adva.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Akik szeretik a kedves, cuki, varázslattal teli meséket és a gyönyörű illusztrációkat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Ezúttal tavasszal kapcsolatos idézeteket találhattok minden állomáson. A feladatotok az, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába, hogy kitől származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

Úgy sajog ez a vad tavasz,
mint a letépett ragtapasz
helyén a bőr,
pedig beforrt a tél sebe:
már burjánzik a fény fele
a nyers gyönyör.


Állomáslista:

04. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 24. Utószó
04. 25. Könyv és más
04. 26. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. április 21., péntek

Charles Dickens: Copperfield Dávid (Gyermekévek, ifjúság) – Blogturné



A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Charles Dickens jelentősen önéletrajzi ihletésű regényének egy részét, vagyis a Copperfield Dávidnak a gyermekéveivel és ifjúságával foglalkozó részét. A regény az angol író nyolcadik regénye, mely 1849–50-ben előbb folytatásokban, majd 1850-ben kötetben is megjelent. Az 1867-es kiadás előszavában ezt írta: "mint igen sok szerető szülőnek, van nekem is szívem legmélyében egy kedvenc gyermekem, és ez David Copperfield." Tarts bloggereinkkel a turnén, ismerjük meg Copperfield Dávid életét közösen, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!


Miért választottam ezt a könyvet?

Egy csomó olyan klasszikus van, amit annak ellenére nem olvastam még soha, hogy hároméves korom óta könyvmoly vagyok, és magyar szakot végeztem. Ám mivel szeretem pótolni az elmaradásaimat, ezért szép lassan minden elmaradt történetet elolvasok. Ez is ezek közé tartozik. Ezenkívül a kötet az Örök Kedvencek-sorozatban jelent meg, aminek a kivitelezése egyszerűen gyönyörű, és mint korábban említettem, össze szeretném gyűjteni az összes példányt belőle.


Véleményem a könyvről

A történet, mint a cím is mutatja, egy Copperfield Dávid nevű fiúról szól. Ez az első kötet a gyerekkorát és az ifjúságát mutatja be az olvasóknak, de remélhetőleg megjelenik majd a folytatás is, aminek segítségével tovább követhetjük majd Dávid életét.

Dávid az édesanyjával és a házvezetőnő-féleségükkel, Peggottyval él egy kis házban. Az édesapja meghalt még azelőtt, hogy ő megszületett volna. Egész boldog, békés életük van, míg az anya össze nem ismerkedik egy férfival, Murdstone-nal, és hozzá nem megy feleségül. A férfi elsőre kedvesnek, gondoskodónak tetteti magát, ám amint nyeregben van, kiderül, hogy egy zsarnokoskodó, agresszív szemétláda. A felesége szép lassan elsorvad mellette, Dávid pedig érzelmi és fizikai bántalmazások közepette éli az életét. Végül a férfi beadja egy bentlakásos iskolába, de az sem jobb hely, az igazgató szintén egy agresszor. Dávid élete persze ezek után sem marad egyhangú, újra és újra fordulatot vesz, míg végül végigjár egy kalandos, sokszor iszonyatosan nehéz, időnként szeretettel teli utat, ami alatt fiatal férfi válik belőle.

A történetet Dávid meséli el nekünk E/1-ben, visszaemlékezve a saját múltjára, így sokszor a már felnőtt Dávid gondolatait is elolvashatjuk az adott történésekről, nemcsak azt, hogy mi történt a még gyerek Dáviddal. Nekem tetszett ez a megoldás, mert így rögtön beleláthattam abba, vajon miféle ember is vált belőle, körülbelül mire számíthatok a történet és a karakterének alakulása során.

Ahogy olvasni kezdtem, azonnal megszerettem a kis Dávidot. Imádni való kisfiú, aki gyermekien naiv és tisztalelkű, imádja az édesanyját és Peggottyt, és ha a világ jó és igazságos lenne, akkor csak és kizárólag szeretetet és jó dolgokat érdemelne. Naivságában sokszor félreértelmezi az emberek szavait, szándékait, ezért átverik, kihasználják. Ez egyszerre volt igazán aranyos, de ijesztő is. Aranyos volt, mert egyfajta gyermeki humort vitt a történetbe, ám ijesztő, mert pontosan tudtam, hogy még sokat fog szenvedni azért, mert az emberek majd kihasználják a naivságát.

Gyűlöltem Murdstone-t és a nővérét, akik megkeserítették a Copperfield család életét. Dávidot tiszta szívből sajnáltam, Peggottyt pedig nagyon megszerettem a hűsége miatt. Az anyát próbáltam megérteni, hiszen ő is áldozat, és olyan korban nőtt fel, amikor egy feleség nem mondhatott nemet a férjének. De közben fájt a szívem Dávid miatt, akit nemcsak a nevelőapja bántalmazott, hanem az anyja is cserbenhagyott. Mert bármi is történt a nővel, ő volt a felnőtt, ő volt az anya, meg kellett volna védenie a fiát bármi áron. Persze, tudom, pszichológiai szempontból ez nem ennyire egyszerű, ezért nem is tudom igazán elítélni az anyát, de nem is értek egyet a tétlenségével. Én biztos, hogy ha másként nem megy, az első éjszaka megöltem volna álmában a férjemet, amint először bántja a gyerekemet. Aztán lesz velem, ami lesz. A szívemmel legalábbis ezt érzem, az agyam meg tudja, hogy ez egy olyan nőnek, aki nem úgy lett szocializálva, mint én, nem ennyire egyszerű. Szóval ez egy nagyon bonyolult és nehéz téma, és az anyával kapcsolatos érzéseim is elég bonyolultak. Mindenesetre őt is sajnáltam.

Egy olyan iskolában, amelyet puszta kegyetlenkedéssel és erőszakkal igazgattak, nem sokat lehet tanulni, akár ostoba tökfilkó az igazgatója, akár nem. Azt hiszem, ezek a fiúk is csakolyan tudatlanok voltak általában, mint akármelyik más iskola tanulói; túl sokat nyaggatták és verték őket, semhogy tanulni tudtak volna; éppúgy nem érhettek el semmi eredményt a tanulásban, mint ahogyan senki nem érhet el semmi eredményt semmilyen téren, ha az élete örökös gonddal-bajjal, gyötrelemmel van tele.

A történet szép korrajzot adott. Megmutatta a különböző rétegek életét, azt, miként működhetett akkor egy bentlakásos iskola, ha rossz ember vezette, hogy mennyire semmibe vették a gyerekek életét, ahogyan a nőkét is. Volt egyfajta régies hangulata, ami bevonzotta az embert olvasás közben. Egyszerre volt érdekes, és könnyebbült meg tőle az ember lánya, hogy nem abba a korba született.

Nagyon megkedveltem Peggotty családját, akik halászok, és adtak Dávidnak néhány csodálatos, mesés hetet, amikor náluk "nyaralt". Nagyon egyszerű, de jólelkű emberek, akik gondoskodnak egymásról még akkor is, ha nem mind vér szerinti rokonok. Ők testesítik meg a könyvben az igazi, szerető családot.

Dávid nagynénje is érdekes karakter. Már felbukkan a könyv elején is, Dávid születésekor, aztán hosszú időre eltűnik a történetből, majd ismét visszatér. Elsőre mogorva nőnek tűnik, aki bolondnak tartja azokat a lányokat, akik férjhez mennek, azt gondolja, hogy a házasság és a férjek csak tönkreteszik, megkeserítik, halálba kergetik az asszonyokat. Ezért is nem foglalkozik a születésekor Dáviddal, mert benne is csak egy jövőbeli nőgyötrőt lát. Aztán amikor később találkoznak, rá kell döbbennünk, hogy ez a nő nem ennyire egyszerű, sokkal összetettebb, mint azt elsőre láthattuk. Engem kicsit Marilla Cuthbertre emlékeztetett az Anne Shirley-történetekből. Szigorú, megvannak a maga szabályai és rigolyái, de azért jó szíve van.

Dávid fiatal felnőttként sem változik sokat, a naivsága ugyanúgy megmarad, ezért kicsit féltem őt. Főképp a volt osztálytársától, Steerforthtól, aki már az iskolában is átverte a pénzzel és egyebekkel, csak Dávid erre nem jött rá. Ő valamiféle szent példaképként tekint Steerforth-ra, de én tartok tőle, hogy a folytatásban csalódni fog.

A könyv vége nekem túl hirtelen, nem tudom, hogy miért pont ott vágták ketté a történetet, ahol. De lehet, hogy csak annyira élveztem az olvasást, hogy még bőven folytattam volna tovább. Remélem, hogy a második résszel hamarosan megtehetem.


Hogy tetszett a történet?

Engem teljesen beszippantott. Eddig ez a kedvenc regényem az Örök Kedvencek-sorozatból. Dávid nagyon szeretnivaló, imádtam az életéről olvasni. Együttéreztem vele, felélesztette az anyai védelmező ösztönömet, legszívesebben beugrottam volna a történetbe, hogy megóvjam őt azoktól, akik bántják. Imádtam Peggotty karakterét, nagyon megkedveltem a családját, és Dávid nagynénje is elnyerte a szimpátiámat. A történet hol aranyosan vicces, hol megható volt, egész végig lekötött.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy tényleg szórakoztató, érdekes klasszikust akar olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A Copperfield Dávid című kötet a kiadó Örök Kedvencek-sorozat részeként kapott új kiadást. Ebben a játékban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek a sorozat már megjelent címeit. Minden állomáson találtok egy fülszövegrészletet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megírni, hogy melyik kötetről van szó.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Fülszövegrészlet:

„… ​megpillantottam egy feketébe öltözött, magas, előkelő nőalakot. Arcán olyasmi tükröződött, ami, ha egyszer látta az ember, arra késztette, hogy ismét szemügyre vegye. Haja hollófekete volt, hosszú, fényes csigákba fésülve… arcbőre tiszta és sápadt; hosszú, fekete pillái elfedték szemét, szépen kirajzolt szemöldöke azonban kifejező volt; boltozatos homloka értelemre valló, orra tökéletes sasorr, arcvonásai hibátlanok – csak az orcája és a szeme volt kissé beesett, ajka pedig, noha szép vonalú, kissé keskeny, szorosra zárt, ami, úgy véltem, nem vall nagyon engedékeny vagy nyájas kedélyre…”


Állomáslista:

04. 16. Csak olvass!
04. 20. Könyv és más
04. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 22. Readinspo

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. április 17., hétfő

Avatar: A víz útja (Képes útmutató) – Blogturné



A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent az Avatar: ​A víz útja című képes útmutató. A kötet bemutatja a különböző szereplőket, tárgyakat és helyszíneket, a csodás és részletgazdag illusztrációk segítségével pedig elmerülhetünk a filmek világában. Tartsatok velünk, merüljetek el a szuperhősök univerzumában, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.


Miért választottam ezt a könyvet?

Az Avatar első filmje nagyon tetszett, olyan volt, mint egy modern Pocahontas-történet, csak éppen sokkal összetettebb, kidolgozottabb, és talán átérezhetőbb is egy 21. századi ember számára. A második filmet sajnos még nem láttam, de amint legálisan felkerül a Disney+-ra (azt hallottam, ott lesz megtalálható), megnézem majd. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Úgy gondoltam, hogy nem árt, ha előtte azért elolvasom ezt a könyvet, és reméltem, hogy nagy spoilerek a cselekménnyel kapcsolatban nem lesznek benne.


Véleményem a könyvről

Egy nagy méretű, kemény fedeles, színes, gazdagon illusztrált, gyönyörű könyvről van szó, amiért első látásra odavan az ember. Tetszik, hogy minden egyes oldal ad valami pluszt, még az első, általában üres, vagy kiadási infókat tartalmazó oldalakon is találhatók illusztrációk és információk.

A könyv hét fejezetre van osztva, ezekből megismerehtjük a Sully családot, a klánjukat, az Omatikaya klánt, az emberek alkotta RDA szervezetet, az általuk működtetett Rekom-programot, amely továbbfejlesztve az avatár módszert, ember-na'vi hibrideket hoz létre, az második filmben lévő új klánt, a Metkayina klánt, valamint az óceán élővilágát.

Voltak ismerős információk a kötetben, amikről már az első filmben is hallhattam, de a fejezetek többsége, mivel a második filmhez kapcsolódott, új dolgokkal is megismertetett. Lényegében olyan volt ez a könyv, mint egy természettudományos lexikon, csak éppen nem egy valós bolygót mutatott be, hanem egy kitaláltat. Ettől függetlenül, vagy talán épp ezért, nagyon érdekes volt megismerni a Pandorát.

Tetszett, hogy nemcsak általános dolgokat tudhattam meg a könyvből, hanem apró részleteket is. A karakterek öltözékéről, fegyverzetéről, a lakhelyeikről, táboraikról, a sátorszerű maruikról, arról, hogy miket esznek, hogyan tálalják, milyen eszközöket használnak a hétköznapi dolgokhoz (pokróc, függőágy, vízhordó, kosár, teáspohár stb.), a biolabor felszereléséről, az RDA új létesítményéről, annak felépítéséről, felszereltségéről, a járműveikről, fegyvereikről és egyéb érdekes dolgokról, amikre a filmben valószínűleg nem térnek ki részletesen, vagy az embernek fel sem tűnnek. Én például nem igazán szoktam megfigyelni egy filmben a szereplők által viselt kiegészítőket és egyéb apróságokat, ha elsodor a cselekmény, pedig sokszor nagyon érdekesek, és pluszüzenetet közvetítenek. Ez a könyv jó arra, hogy ezek a pluszdolgok eljuthassanak hozzánk.

A legérdekesebb fejezetek számomra a Metakayina klánt és az óceán világát bemutató részek, mert ezekről korábban, a második film ismerete híján még nem hallottam. Nem éreztem úgy, hogy spoilereket kapok általuk, inkább csak úgy, hogy megismerhetek valami újat, ami miatt még inkább meg akarom nézni az új részt.

A legérdekesebb a tengeri na'vik szellemfája volt, ugyanis nekik is van a víz alatt. Én azt hittem az első film alapján, hogy csak az az egy valódi fa létezik a bolygón, ami az Omatikaya klán területén volt, úgyhogy ez igazi újdonság volt számomra.

A víz alatti élőlények azért érdekesek, mert lényegében nem tudnám megmondani, hogy valódi, földi növényekről vagy állatokról van-e szó, vagy kitalált pandorabeliekről. A mi óceánjaink is annyi titokzatos, általam nem ismert lényt rejtenek, hogy simán elhinném, a könyv lapjain lévők tényleg léteznek. Elsőre az iluk lesznek a kedvenceim a történetből, mert a leírás alapján olyanok lehetnek, mint a delfinek, és külsőleg is cukinak tűnnek a maguk módján.





Hogy tetszett a könyv?

Gyönyörűen kivitelezett könyvről van szó, amit jó érzés lapozgatni. Tele van klassz illusztrációkkal, és megismerhetünk belőle érdekes, a filmeket kiegészítő információkat. Nem éreztem, hogy nagy spoilereket tudtam volna meg belőle, de azt igen, hogy a könyv után még inkább várom, hogy megnézhessem a második filmet.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az Avatar-filmeket, és elvarázsolta őket a Pandora világa.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A mostani játékunk az Avatar világához kötődik. Minden oldalon találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kérdés a játékhoz:

Mi a neve az Alfa Centauri-rendszerben található bolygónak, ahol az Avatar játszódik?


Állomáslista:

04.15.: Csak olvass!
04.17.: Spirit Bliss Sárga könyves út
04.19.: Dreamworld

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz