E. M. Forster: Szoba kilátással – Blogturné

A Menő Könyvek egy talán méltatlanul elfeledett klasszikust hozott el a magyar olvasóknak új köntösben, s a Blogturné Klub három bloggere vállalkozott arra, hogy veletek együtt újra felfedezze E. M. Forster regényét. Tartsatok velünk, ismerjük meg Lucy Honeychurch történetét! A turnéval tartva pedig – ahogy lenni szokott – megnyerhetitek a kötet egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mostanában rákattantam az ilyen múltban játszódó, romantikus klasszikusokra, mint pl. Austen vagy a Bontë nővérek regényei. Feministaként látni akarom, miként éltek régen a nők, miféle gondjaik voltak, miktől szenvedtek, és hogyan próbáltak boldogok lenni. Az érdekes az, hogy ez az első ilyen típusú regény, amit nem egy nő, hanem egy férfi írt, szóval nagyon kíváncsi voltam, vajon ő miként formálta meg a karaktereit.

Véleményem a könyvről

A történet egy Lucy nevű lányról szól, akit a nagynénje, Miss Bartlett elkísér egy Firenzei utazásra. Az utazás során összeismerkednek egy apával és a fiával, George-dzsal, akik úgymond kitaszítottak az úri körökben. Egyfelől, mert nem vallásosak (máris szimpik voltak számomra...), másfelől, mert nem az elvárt és ostoba társadalmi szabályok szerint viselkednek, hanem fesztelenül (és ezzel még szimpibbek lettek...). Lucyt a szabályok tiszteletére nevelték, de a lelke mélyén szabad akar lenni, ezért nem csoda, hogy az utazás során közte és George között kialakul valami. Ám mikor a nagynéni rájön erre, elszakítja egymástól a fiatalokat. Lucy végül hazautazik és más menyasszonya lesz, ám a sors ismét az útjába tereli George-ot.

Nagyon érdekes volt, hogy olvasás közben azt éreztem, egy férfi író sokkal feministább művet tudott alkotni, mint azok a női írók, akiktől korábban ugyanebből a zsánerből olvastam. Egyfelől ott volt Lucy karaktere, aki próbált megfelelni a kor nők iránti elvárásainak, de fuldoklott tőlük. Szabad akart lenni, élni, új dolgokat kipróbálni, szeretni azt, aki iránt valóban érez valamit. Amikor próbált beilleszkedni a rendszerbe, még akkor is nagyon jól átjött, hogy ez nem fog működni, mert a rendszer megfojtja a valódi énjét.

Aztán ott volt George és az apja karaktere. A rendszerbe szintén nem illő George is fuldoklik az életében. Az apja látja ezt, és Lucytól próbál segítséget kérni. George az apja nevelésének köszönhetően látja a világ hibáit, és ettől depressziós. Lucy felbukkanása hozza őt vissza az életbe és ad reményt neki, hogy lehet jobb is a jövő. George karaktere azért klassz, mert nem az a tipikus férfi karakter. Ő nem egy érzéketlen macsó, hanem egy érzékeny férfi, akinek láthatjuk az érzéseit, a fájdalmát, a „gyengeségét”, ami az én szememben egyébként erősség. Az ő karaktere tökéletesen passzol a feminista nézőponthoz. A hímsoviniszta világ azt várja el a férfiaktól, hogy legyenek erősek, ne mutassák ki az érzéseiket, főképp ne a félelmeiket és a fájdalmukat. Ebbe pedig rengeteg férfi belerokkan. Mert igen, a férfiaknak is vannak érzéseik, és ha elfojtják őket, akkor vagy belehalnak, vagy más hal bele az agressziójukba. A feminizmus ezzel szemben felszabadítaná őket, nemhogy elnézné az érzéseik kimutatását, hanem egyenesen erősségnek, pozitívumnak, vonzónak tekinti. George pedig ennek a nézetnek a megtestesülése a regényben.

Lucynak talán bármi tetszett volna, amit George művel, de a félszegsége egyenesen a szívében hatolt: a férfiak végtére nem istenek, hanem éppoly emberiek és suták, mint a leányok; még a férfiak is szenvedhetnek megmagyarázhatatlan vágyaktól, és segítségre szorulhatnak.

De feminista szemmel talán a legjobban megalkotott karakter, Cecil. Nos, ő az a férfi, aki hangosan bizonygatja, hogy mennyire nyitott, elfogadó nézeteket vall, de egyáltalán nem ezeknek megfelelően cselekszik. A valóságban is sok férfi azt hangoztatja, hogy feminista, elfogadó nézeteket vall, de amint a saját életéről, barátnőjéről, feleségéről van szó, máris visszatér a hímsovinizmushoz és patriarchátushoz a saját kényelme miatt. Cecil szavai is elsőre pozitívnak tűnnek, aztán az ember szép lassan rájön, hogy nem elfogadó és kedves, hanem lekezelő. Nem művelt, hanem sznob. Lucyval is csak addig bánik jól, amíg a lány igent nem mond neki, ezt követően a tulajdonaként kezeli, leszólja, irányítja. Forster nagyon jól átlátta, hogyan működik egy ilyen férfi.

– (...) Ez pontosan ilyen ember – gúnyt űz másokból, az élet legszentebb dolgaiból, amit csak talál. Legközelebb pedig együtt találom magukat, és azon kapom, hogy védelmezi, és arra oktatja magát meg az édesanyját, hogy háborodjanak fel, amikor magának kellett volna eldöntenie, hogy felháborodik-e vagy sem. Tökéletesen jellemző Cecilre. Nem meri engedni, hogy egy nő határozzon. Ez a típus fogta vissza ezer esztendővel Európát. Minden áldott pillanatban neveli, megmondja, mi bájos vagy szórakoztató, vagy hölgyhöz illő, megmondja, hogy egy férfi mit talál nőiesnek. És maga, éppen maga, őrá hallgat, ahelyett, hogy saját magára hallgatna.

A történet első fele a firenzei utazásról szól, és őszintén bevallom, ez a fél kicsit unalmas volt számomra. Ám a második fél bőven kárpótolt ezért. Jó volt látni, hogyan ébred rá Lucy arra, hogy ki is ő, mit akar, és milyen ember valójában Cecil. Mindkét részben elég sokat megtudunk az adott kor társadalmáról, arról, hogy miként gondolkoztak és éltek az átlagemberek. Szóval ez a regény egyfajta társadalmi körkép is sok-sok tipikusan viselkedő mellékszereplővel.

Hogy tetszett a könyv?

Nos, feminista szemmel olvasva kifejezetten érdekes volt. Meglepett, hogy egy férfi sokkal hitelesebb regényt tudott alkotni a témában, mint a hasonló zsánerben alkotó női írók. De örülök neki, hogy voltak és vannak férfiak, akik tisztán látnak.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki kedveli a klasszikus romantikus regényeket feminista felhanggal.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A 19. századi angol irodalom bővelkedik a nők társadalmi helyét és jogait is firtató regényekben, melyek ügyesen csomagolva sok esetben öltöttek testet romantikus történetben. Mostani játékunkban ilyen könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg(részlet)et, a feladatotok pedig, hogy a szerzőt és a könyv címét is beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fülszöveg a játékhoz:

„… megpillantottam egy feketébe öltözött, magas, előkelő nőalakot. Arcán olyasmi tükröződött, ami, ha egyszer látta az ember, arra késztette, hogy ismét szemügyre vegye. Haja hollófekete volt, hosszú, fényes csigákba fésülve… arcbőre tiszta és sápadt; hosszú, fekete pillái elfedték szemét, szépen kirajzolt szemöldöke azonban kifejező volt; boltozatos homloka értelemre valló, orra tökéletes sasorr, arcvonásai hibátlanok – csak az orcája és a szeme volt kissé beesett, ajka pedig, noha szép vonalú, kissé keskeny, szorosra zárt, ami, úgy véltem, nem vall nagyon engedékeny vagy nyájas kedélyre…” – ilyennek ismeri meg a wildfelli kastély titokzatos úrnőjét az ifjú és kissé komolytalan kisbirtokos, Gilbert Markham.

Állomáslista:

Blogturné

07.18. Szembetűnő

07.21. Spirit Bliss Sárga könyves út

07.24. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Adam Silvera: Csak emlékeket hagytál nekem – Blogturné

A Menő Könyveknek köszönhetően Adam Silvera egy újabb regényével facsarja ki két kézzel a szívünket. A Csak emlékeket hagytál nekem egy Griffin nevű srácról szól, aki megtalálja, aztán elveszíti élete szerelmét. A keserédes történetet ezúttal négy bloggerünkkel követheted nyomon, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban olvastam már Adam Silverától, és amikor az egyik bloggertársam, Tibi felhívta erre az új könyvére a figyelmemet, nem kellett sokáig győzködnie (kb. két mondatába telt), hogy a turnéban a helyem.

Véleményem a könyvről

A történet egy Griffin nevű srácról szól, aki nagyon fiatalon megtalálta a szerelmet a legjobb barátjában, Theóban. Bár a főiskola elválasztotta őket egymástól, Theo új kapcsolatba is kezdett egy másik fiúval, Jacksonnal, Griffin hisz benne, hogy a sors a jövőben újra összetereli majd őket, mert egymásnak vannak teremtve. A sors azonban másképp dönt, Theo ugyanis balesetet szenved és meghal. Griffinnek pedig valahogyan fel kell dolgoznia ezt a hatalmas veszteséget. Azt a veszteséget, amit senki más nem érthet meg teljesen, csak Jackson.

Nos, nagyon ritkán találok olyan könyvet, ami érzelmileg teljesen kikészít, de ez olyan volt. Az elejét szinte végigbőgtem, aztán dühös voltam, szó szerint éreztem az árulást, fájdalmat, veszteséget, és még vagy ezerféle olyan érzelmet, amitől a szívem ténylegesen és minden költői túlzás nélkül fájt. Olvasás közben néhány oldalanként félre kellett tennem a könyvet, hogy összeszedjem magam, mert teljesen kiborultam, sírtam, rám tört a depresszió. Szóval igen, ez a könyv nagyon ütős, nagyon hat érzelmileg az olvasókra. Egyszerre zseniális és fáj nagyon, de nagyon.

A sztori két szálon fut. Egyfelől a jelenben, ahol Theo már meghalt, és láthatjuk, miként hat ez Griffinre, végigkövethetjük a gyász folyamatát és a veszteség feldolgozását. Másfelől bepillantást nyerhetünk a múltba, ugyanis a másik szálban Silvera elmeséli nekünk, hogyan jött össze a két srác, miket éltek át együtt, és hogyan szakadtak el egymástól a főiskola, aztán a halál miatt.

A legjobban az tetszett a történetben, hogy sem a karakterek, sem az események nincsenek túlidealizálva. A karakterek nem szentek, hanem szimplán csak esendő emberek. Megvan mindenkinek a saját hibája, mindannyian tesznek hülyeségeket, de minden hülye tettnek megvan a pszichológiai oka. És a hibáik ellenére mindannyian szerethető karakterek.

Griffin egy naiv, kedves srác, aki valóban szereti Theót. Ő az első szerelme és nem mellesleg a legjobb barátja is egyben. És bár ő az, aki szabadon engedi Theót, amikor a fiú főiskolára megy, ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire önzetlenül szereti. Őszintén átéreztem a veszteségét, fájdalmát, ahogyan azt is, amikor magányosnak, megcsalva, elárulva érezte magát.

Jacksont is megkedveltem, ám mivel Griffin volt a történet főszereplője, az ő szívébe és agyába bújhattam bele olvasóként, ezért ugyanúgy fájt Jackson létezése és jelenléte számomra, mint Griffinnek.

Aztán ott van még Wade karaktere. Ő Griffin és Theo gyerekkori barátja, aki időközben összeveszett valamin Theóval és eltávolodott tőle, Theo halála után pedig Griffin is elhanyagolja őt. Wade karaktere azért érdekes, mert az elején egyáltalán nem tűnik érdekesnek. Ő a harmadik kerék, jófej, vicces, támogató és elfogadó, de úgy látszik, hogy nincs túl nagy szerepe a sztoriban. Aztán kiderül egy titok, ami mindent megváltoztat vele kapcsolatban. Nekem kicsit éles volt a fordulat, mivel semmiféle előzményét nem láttam a dolognak, de a végén rájöttem, hogy tetszik, amit történt.

Őszintén szólva, Theo karakterét tudtam a legkevésbé megkedvelni. Nem utáltam, és nagyon sajnáltam, hogy meghalt, de sokszor haragudtam rá. Önző volt, mert bár új életet kezdett egy új sráccal, Griffint is meg akarta tartani talonban. Nem tudom, hogy azért, mert valóban vele akart a jövőben új életet kezdeni, és Jackson csak egy főiskolai kaland volt számára, vagy szimplán a tulajdonaként tekintett rá, és azt akarta, hogy bár neki nem kell, másé se legyen. A lényeg, hogy ő nem szerette olyan önzetlenül Griffint, mint fordítva. Az pedig, hogy egy közös, nagyon személyes gesztusukat megmutatta Jacksonnak is, rohadt nagy szemétség és igazi árulás volt tőle.

Ennek ellenére Theo nem volt gonosz, csak egy nagyon hülye fiatal srác, aki önző, egoista, és nem gondol bele, hogy másnak mennyi fájdalmat okoz. Nem lett túl szerethető karakter, de reálisan volt megalkotva. Ha körülnézek a világban, rengeteg hozzá hasonló fiatal srácot látok. Talán idővel benőtt volna a feje lágya, idővel rájött volna, hogy helytelen, amit tesz Griffinnel és Jacksonnal is, de nem maradt ideje felnőni és megváltozni.

Az emlékek semmit nem érnek. Bárki újrahasznosíthatja vagy utolsó szálig ki is dobhatja őket. Nem valami szent kincsesláda tartalmáról beszélünk, ahogy eddig hittem. Voltunk valami, de az emlékek kevesek ahhoz, hogy valamit örökre életben tartsanak. Te nem az a legjobb barát, nem az életem szerelme vagy, akit az egész elmúlt hónapban gyászoltam. 

Többet nem akarok beszélni veled.

A lényeg, hogy a megismerkedésük időszakától eltekintve végig azt éreztem, hogy Griffin jobbat érdemel. És Jackson is.

Viszont... nagyon bizarr volt számomra, hogy felmerült az a lehetőség, hogy ez a jobb esetleg Griffinnek Jackson lesz, Jacksonnak pedig Griffin. Nem is tudom... Egyfelől Griffin tuti mazochista, mert bár Jackson nem bűnös, semmi rosszat nem tett azzal, hogy egy már egyedülálló sráccal kezdett járni, mégsem tartom egészségesnek, hogy a két srác egymás közelébe került. Ha én lettem volna Griffin, látni sem akartam volna soha Jacksont. Soha. Képtelen lettem volna beszélgetni vele, vagy csak ránézni. Olvasás közben végig meg akartam rázni Griffint, hogy mi a fenét csinálsz? Miért kínzod magad?

És csak reméltem, hogy nem az lesz a könyv vége, hogy a két srác összejön, mert az egy igazán egészségtelen kapcsolat lenne a múltat nézve.

Hogy mi történt a könyv végén, természetesen nem árulom el, annyit viszont elmondhatok, hogy sikerült rendesen meglepni. Kiderült egy olyan titok Griffinről, ami mindent a feje tetejére állított. Először furcsa is volt, de ahogy végül összeállt a kép, rájöttem, hogy ez pont így tökéletes.

Szóval nagyon elégedett voltam a sztori lezárásával, mert Silvera megtalálta azt az utat, ami Griffin lelkének valóban jót tesz.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon nagyot ütött. Zseniális történet, de az olvasása közben mintha a szívem ki akart volna szakadni a helyéről. Ám pont ezért imádtam. Ilyen egy jó regény, érzelmileg hat az olvasóra.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki bírja, ha egy könyv darabokra marcangolja a lelkét.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A gyász a központi témája ennek a könyvnek, ezért ezúttal olyan történeteket keresünk a játék során, amely ugyanezzel a témával foglalkoznak. Nincs más dolgotok, mint a fülszövegrészlet alapján beírni az adott könyv címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fülszövegrészlet a játékhoz:

A romantikus regény hőse Sara, egy kedves, szeretetreméltó és dús fantáziával megáldott kislány, aki egy angol leánynevelőintézetben tanul. Édesanyja után váratlanul elveszíti édesapját is, s az addigi jómódból belecsöppen a teljes szegénységbe: ahol addig a tanulók dísze volt, ott szolgasorba kerül, kegyelemkenyéren élhet tovább.

Állomáslista:

Blogturné

07. 13. Hagyjatok! Olvasok!

07. 15. Csak olvass!

07. 17. Sorok között

07. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Mörk Leonóra: Szentjánosfű – Blogturné

A Jaffa Kiadónak köszönhetően újabb Mörk Leonóra-könyvet vehetünk a kezünkbe, melynek Szentjánosfű a címe. A történet egy fiatal lány megpróbáltatásairól szól a szerelemhez és boldogsághoz vezető útja során. Ezen az úton most három bloggerünkkel haladhattok végig, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Több regényt is olvastam már az írótól, és nagyon bejön a stílusa, igazán tetszettek az eddigi történetei. Őszintén bevallom, nem igazán szeretem a romantikus történeteket, mert sokszor túl nyálasak számomra, de vannak kivételek. És Mörk Leonóra regényei azok. Ő valahogy pont az én szájízem szerint ír romantikus történeteket.

Véleményem a könyvről

A történet az 1630-as években játszódik. A Vlieland szigetén élő, árva fiatal lány, Aelke véletlenül találkozik egy séta során egy siketnéma férfival, aki festőként keresi a kenyerét. A két fiatal azonnal egymásba szeret, és ennek meg is lesz a gyümölcse. Ám Jannak váratlanul el kell hagynia a szigetet, és bár vissza akar térni a szerelméhez, a sors eltéríti őt. Aelkét pedig közben a nagynénje, hogy mentse a leányanyaság szégyenétől, férjhez akarja adni egy jómódú katonatiszthez.

A könyv stílusától, karakterépítésétől és cselekményvezetésétől pontosan azt kaptam, amit az író korábbi könyvei miatt vártam. Egy szépen kidolgozott, romantikus, de nem túlságosan nyálas, múltbeli környezetbe ültetett, nagyrészt realista sztorit. Ahogy fentebb is említettem, nekem ez bejön, teljesen lekötött olvasás közben a könyv, igazán élveztem.

Aelke egy fiatal, naiv lány, aki lényegében semmit nem tud sem az életről, sem a szerelemről, míg nem találkozik Jannal. Nekem egy kicsit gyors volt az érzéseik kibontakozása. Persze, nagyon-nagyon ritkán van szerelem első látásra, de szerintem kicsit több időt is eltölthettek volna együtt a történet elején, hogy tényleg megismerhessék egymást. Vagy legalábbis én szívesen olvasgattam volna ezekről az első lépésekről hosszabban.

Egyébként Aelke karakterén keresztül érdekes volt látni a fiatal lányok helyzetét abban a korban. Egyfelől, hogy mennyire nem voltak felkészítve sem érzelmileg, sem tudás szempontjából a szerelemre, az életre. Elzárták őket ettől a tudástól, és így egyáltalán nem csoda, ha végül „bajba” kerültek. Ez történik, ha a gyerekek, fiatalok nem kapnak rendes felvilágosítást. Aelke nem volt ledér, egyszerűen csak hirtelen találkozott egy férfival, aki iránt érzései támadtak, és mivel tudása nem volt, ösztönösen tette, amire vágyott. A következményekkel pedig a hiányosságai miatt nem számolt. Ennyi történt.

Jan férfiként már felvilágosultabb volt, szóval őszintén bevallom, az ő karakterére egy kicsit mérges voltam. Találkozott egy nyilvánvalóan naiv, fiatal lánnyal, elvette a szüzességét, aztán eltűnt. És értem én, hogy volt élete a szigeten túl, ahogyan azt is, hogy vissza akart térni Aelkéhez, de nem igaz, hogy nem küldhetett volna el valakit a lányhoz akár egy levéllel, hogy várjon rá, vissza fog térni, vagy azért, hogy az illető elvigye hozzá Aelkét. Nem tudom... Nagyon másképp kellett volna cselekednie, mert lényegében ő okozott minden bajt és bonyodalmat.

Ennek ellenére nem volt antipatikus a karaktere, mert alapvetően jóindulatú, becsületes férfi volt, csak valahogy mégis nagyon rosszul kezelte a helyzetet. De hát kellenek a bonyodalmak egy regénybe, különben az állandó boldogság dögunalom lenne.

– Néni, néni, én nem akarok hazugságban élni! – ragadta meg könyörögve a nagynénje kezét. Az asszony szeme teleszaladt könnyek, úgy válaszolt:

– Kislányom, már jó ideje abban élsz.

Nagyon tetszett, hogy nem voltak a történések túlromantizálva, nagyon is realisztikusnak tűntek. Mármint Jan, amikor megtudta, hogy Aelke férjhez ment, kiborult, de nem fogadott cölibátust, élte tovább az életét, ahogyan a valóságban is tenné a férfiak többsége, még ha ez nem is tűnik túl romantikusnak. És Aelke férje sem volt egy szörnyeteg, hogy nyilvánvaló legyen, őt kell utálni, és a szerelmeseknek kell drukkolni. Egy átlagos férfi volt, aki bár annak a kornak megfelelően, de mondhatjuk, hogy szerette a feleségét.

De több más dolog is történik a regényben, ami megrázó és realisztikus. Szóval ez nem egy nyálas fajta romantikus sztori.

A történet vége nem igazán lepett meg. Konkrétan erre a befejezésre számítottam, mert másképp nem nagyon lehetett volna megoldani a dolgokat. Kivéve egy nagyon drámai és sötét fordulattal, de reméltem, hogy ilyesmi nem történik. Annak ellenére, hogy a lezárás nem volt meglepő, elégedett vagyok vele, mert úgy tettem le a könyvet, hogy a lelkem békés és boldog volt tőle. Azt hiszem, ez egy olyan sztori, aminél szükség volt az elvárt végre.

Hogy tetszett a könyv?

Megkaptam tőle mindazt, amit az író előző könyvei után elvártam. Romantikus volt, de nem nyálas, a karakterek kedvelhetőek és összetettek, a cselekmény pedig realisztikus és ha nem is fordulatos, de érdekes.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy igazán kellemes, a múltban játszódó romantikus regényt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A történetben szerepet kap a szentjánosfű, ezért a játékunkban ezúttal ezzel a virággal kapcsolatos kérdéseket találhattok. A feladatotok, hogy beírjátok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Hogyan nevezik még a szentjánosfűt? (Több neve is van, elég egyet megírni!)

Állomáslista:

Blogturné

07. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 17. Kelly és Lupi olvas

07. 19. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója – Blogturné

A Móra kiadónak köszönhetően új kiadásban olvashatjuk el Sue Townsend a 13 és ¾ éves Adrian Mole életéről szóló regényét, mely 1982-ben jelent meg először, és azóta sorozatot, musicalt is készítettek belőle. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Miért választottam ezt a könyvet?

Egyfelől korábban olvastam a Szeleburdi család című könyvet (ami szintén egy naplóregény, és egy tinédzserfiú életéről szól), és az nagyon-nagyon tetszett, és azt reméltem, hogy Adrian Mole naplója is olyan vicces és aranyos lesz. Másfelől néhány turnés társam olvasta már évekkel ezelőtt ezt a könyvet, és azt mondták, hogy akkor tetszett nekik.

Véleményem a könyvről

A könyvben a 13 és 3/4 éves Adrian naplóját olvashatjuk el. A bejegyzéseiből megismerhetjük a hétköznapjait, a családi problémáit, az iskolai gondjait, a szerelmi életét, és úgy alapvetően az érzéseit és gondolatait.

Mivel a történet 1982-ben íródott, ezért olvasóként számítani kell rá, hogy elavult, időnként szexista, homofób, rasszista gondolatokat is tartalmaz. Jah, és az állatvédelem beindulásának időszaka előtt született. Őszintén szólva, amikor belekezdtem az olvasásába, szoktatnom kellett magam a gondolathoz, hogy ez egy régi könyv, és amolyan történelmi emlékként kell rá tekinteni. Amikor ez sikerült, elkezdtem élvezni az olvasást, mert egyébként vannak benne nem szexista, rasszista, homofób és az állatvédőket idegbajba kergető humoros gondolatok is. Nem mellesleg tényleg jó korlenyomat, mert tökéletesen látni a segítségével, hogy mi változott azóta, és mi nem (sajnos).

Adrian életének a középpontjában a szülei rossz házassága és az először reménytelennek tűnő szerelme áll elsősorban. Ez a két szál végigkíséri az egész könyvet, a sok egyéb mellékszál pedig színesíti a sztorit.

Adrian apja kicsit sokat iszik, aztán elveszti az állását, végül a felesége is lelép a szomszéddal, mert „kitör rajta” a feminizmus. Ez volt az a pont, ahol megpróbáltam nyugodt kívülállóként szemlélni a képet, ami más könyvek esetében is sikerült már, szóval volt benne gyakorlatom.

Apa szerint a nőknek otthon kéne ülni a fazék mellett. Súgva mondta, nehogy halálra karatézzák.

Egyfelől bekerült a feminizmus mint téma a történetbe, ami jó. Másfelől a nőket sokszor hisztis, komoly ok nélkül elégedetlen, döntésképtelen, egyik férfitól a másikig ingázó libáknak festi le az író, ami hát nem jó. Adrian anyja nem túl szimpatikus karakter, mert valóban nem törődik a fiával, megcsalja a férjét, aztán amikor rájön, hogy az új pasi sem jobb, visszatáncol, és hasonlók. Viszont ellenpontként, a fia és a férje tényleg cselédként tekint rá, tényként kezelik, hogy az ő dolga a háztartás vezetése, a főzés, mosás, takarítás, és amikor fellázad, és a fiára meg a férjére maradnak mindezek, akkor ők kiakadnak. Szóval a könyv érezteti, hogy az anyának van némi igaza, amiért elege lett, de közben mégis negatív, rossz tulajdonságokkal rendelkező, nem igazán kedvelhető karakterként ábrázolja őt az író, ami miatt a feminizmus hisztinek tűnik, nem komoly és nagyon fontos eszmének, ami valójában.

Ami kicsit ellensúlyozza a dolgokat, hogy az apa legalább annyira unszimpatikus és nem kedvelhető karakter, mint az anya. Szóval a könyv végül is nem elfogult egyik nem felé sem végletesen.

Kértem apától öt font ötvenet az osztálykirándulásra a British Museumba. Dühbe gurult, és azt kérdezte: – Hova lett az ingyenes oktatás? – Mondtam neki, hogy fogalmam sincs.

Ami vicces, hogy Adriant végül azért tudtam megkedvelni, mert a szüleit nagyon nem kedveltem. Lényegében megsajnáltam őt. Gyerekként a rossz tulajdonságait a szülei nevelésére (vagy annak hiányára) lehet visszavezetni, szóval ezekről nem ő tehet. És neki legalább vannak jó tulajdonságai is a történetben. Például önzetlenül segít egy idős, mogorvának tűnő bácsinak, aki már alig tudja ellátni magát. És végül kiderül, hogy nem is utálja annyira a kutyáját, és úgy alapvetően a kutyákat, ahogyan a történet eleji morgolódásaiból tűnt. Nem mellesleg tényleg igazi kamaszproblémái vannak, amik együttérzést váltottak ki belőlem, és úgy írt ezekről, hogy az valóban vicces volt. Azt hiszem, ezeket a részeket szerettem a könyvben a leginkább.

A szerelmi szál közte és az egyik osztálytársnője, Pandora között szintén aranyos volt. Adrian tipikus esetlen kamaszfiúként próbálta felkelteni Pandora figyelmét, ami sokáig nem járt sikerrel. Amikor pedig mégis, újféle gondjai támadtak Adriannek.

Talán Pandora karaktere volt az egyetlen, aki lényegében végig szimpatikus volt. Belevaló, karakán, feminista lány, aki még a rendszerrel (lásd iskola) is hajlandó szembeszállni az alapvető emberi jogokért (piros zokni viseléséhez való jog az előírt fekete helyett) a saját tinédzserszintjén.

Pandora szerint a nők túlélik a férfiakat. Azt mondja, ez a kárpótlás, amiért korábban a nőknek többet kell szenvedniük.

A történet nemcsak azt mutatja be, milyen nehéz felnőni, főképp egy szétesőfélben lévő családban, hanem bepillantást nyerhetünk a többi között olyan dolgokba is, mint az idős emberek gondjai és az iskolai bántalmazás dinamikája. Szóval annak ellenére, hogy a történet sok része elavult gondolatokat tartalmaz, azért nem teljesen ósdi. Vannak benne értékek is, amik miatt érdemes sóhajtva beletörődni a liberális feministaként nem tetsző sorok létezésébe.

A történet egy kicsikét hirtelen ér véget, amit sajnáltam, mert addigra már élveztem az olvasását, és érdekelt, mi lesz Adriannel. De elvileg van folytatás, szóval kíváncsian várom, mi lesz a 14 és 3/4 éves Adrian Mole sorsa.

Hogy tetszett ez a könyv?

Félre kellett tennem a liberális feminista énemet, és úgy kellett olvasnom ezt a történetet, mint az 1980-as évek kortükrét. Annak pedig érdekes volt, még akkor is, ha sok gondolatával nagyon nem értek egyet. Adrian karakterét végül sikerült megszeretnem, tényleg vicces volt a naplója. Pandora pedig klassz lány karakter volt.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki kíváncsi rá, milyen problémákkal küzdött az 1980-as években egy tinédzser, milyenek voltak a hétköznapjai, mi járt a fejében és miként érzett.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal olyan regények címét kell kitalálnotok, amelyben Adrianhez hasonlóan egy-egy fiatal gyerek naplóban meséli el az olvasóknak az életét. Nincs más dolgotok, mint beírni a regény címét (sorozat esetén az első könyv címét) a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Picurka sírt, hogy teát kér. Kapott teát, akkor azért kezdett sírni, hogy kiskutyát szeretne.”

Állomáslista:

Blogturné

07. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út

07. 11. Kelly és Lupi olvas

07. 14. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

J. M. Miro: Hétköznapi szörnyetegek – Blogturné

Az Agave Kiadónak köszönhetően, már magyar nyelven is olvashatjuk J. M. Miro sötét elemekkel átszőtt fantasytörténetét, a Hétköznapi szörnyetegeket. A viktoriánus korabeli Anglia és a feszültséggel teli légkör bloggereinket is elvarázsolta. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Cairndale Intézet titkait és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege alapján összetett, izgalmas fantasytörténetnek tűnt, valamint a borítója is nagyon tetszett. Szóval szerettem volna egy kalandos, érdekes könyves kikapcsolódást magamnak így a nyárra.

Véleményem a könyvről

A történet az 1800-as évek végén játszódik, és több szálon fut, amik végül összeérnek. Az egyik szál egy kisbabáról, Marlowe-ról szól, akit egy menekülő nő talál egy halottnak hitt asszony mellett egy száguldó vonat egyik vagonjában, amire felugrott. A nő magához veszi Marlowe-t, és egy cirkuszhoz csapódva új életet próbál kezdeni. Ám hamar rájön, hogy ez nem könnyű úgy, hogy Marlowe különleges képességekkel bíró fiúcska.

A másik szál egy félvér fiúról, Charlie Ovidról szól, aki egy baleset során megöli véletlenül a fehér munkaadóját, emiatt pedig halálra ítélik. A csavar az, hogy Charlie képtelen meghalni. Mindenféle sérülése beheged, a teste pedig önmagát gyógyítja.

A harmadik szálban két nyomozó, akiket a Cairndale Intézet bérelt fel, megpróbálja megkeresni Marlowe-t és Charlie-t. El akarják vinni őket az intézetbe, ahol különleges képességekkel rendelkező gyerekek és felnőttek élnek. A probléma csak az, hogy egy múltbeli szörnyeteg ismét felbukkan, és ő is Marlowe-t akarja. Hogy pontosan miért, az rejtély.

Végül pedig betekintést kaphatunk az egyik főgonosz múltjába is. Ami azért érdekes, mert a múltban egy igazán szerethető, jó ember volt, és olvasóként nagyon kíváncsi rá az ember, miként tért le az útról, hogyan lett az a szörny, akitől meg kell menteni Marlowe-t.

Először is, bár a történet alapjával sok regényben és filmben találkozhattunk már (különleges képességű gyerekek egy különleges iskolába kerülnek, és meg kell küzdeniük egy gonosz lénnyel), ez a regény egyáltalán nem elcsépelt. Az író képes volt úgy alakítani a karaktereket, az eseményeket, hogy egy igazán egyedi, izgalmas, különleges történetet kapjunk. Miro stílusa nagyon bejön, pont olyan, ami azonnal bevonzza az embert, és a regény végéig meg is tartja a figyelmét.

A könyvben lévő szinte összes karakter zseniálisra sikeredett. A többségüket igazán megszerettem, akit pedig a személyisége miatt nem lehetett szeretni (mert gonosz volt), azt is izgalmasnak, összetettnek találtam, és szerettem olvasni róla.

Marlowe nagyon-nagyon cuki karakter. Egy kisgyerek, aki sok mindenen ment át, sokszor nagyon komolyan kellett viselkednie, mégis megmaradt ártatlan, gyermeki léleknek. Tudtam, hogy van valami rejtély a származása körül, de én mást tippeltem volna, mint ami végül kiderült róla. Nagyon tetszett a Charlie-val való barátsága, a korkülönbség miatt mintha talált volna magának egy idősebb testvért.

– Az a kérdés, gyermekem, hogy honnan származik a tehetségünk – felelte lágyabb hangon Miss Davenshaw. – A válasz pedig az, hogy az anyánk méhében fejlődünk ki, és akkor kapunk meg mindent, amik vagyunk. Ami eltér a normálistól, visszataszítónak tűnik. De nem az. Nem az.

Charlie-t is igazán megszerettem. Sajnáltam őt a múltja miatt, félvérként élni abban a korban alapvetően borzalmas lehetett, a különleges képessége csak hab volt a torta tetején. Igazán bátor srác és jó ember.

Mindig nagyon örülök, ha egy regényben sok-sok erős, belevaló női példakép van, és ez a történet tele volt ilyenekkel.

Először is ott volt Marlowe cirluszbeli nevelőanyja, Brynt, akit fogadni mernék, hogy a Trónok harca-beli Brienne ihletett. Nagydarab, marcona nő, akinek a lelke érzékeny, a szíve pedig aranyból van. Az egyik legszeretetre méltóbb karakter volt a regényben.

Alice – a női nyomozó, aki begyűjti az iskola számára a gyerekeket – is igazán belevaló szereplőnek bizonyult. Egyfelől érdekes volt belelátni, hogy nőként abban a korban miként boldogulhatott egy olyan munkakörben, amit általában férfiak töltöttek be, másfelől vicces volt, hogy próbált kemény és hidegfejű nyomozó maradni, de Marlowe és Charlie szinte elsőre meghódították a szívét, és a végére ő is amolyan pótanyukájuk lett, aki foggal-körömmel (és persze fegyverrel) védte őket. A háttérsztorija is izgalmas volt, főképp, hogy valamelyest őt is hozzákapcsolta a különleges képességekkel bíró emberek világához, még ha ő maga egy egyszerű halandó is.

Szintén nagyon erős női karakter volt a történetben Mrs. Harrogate. Ő lényegében az iskola vezetőjének jobbkeze, aki irányítja a gyerekek összegyűjtését, szállítását, kapcsolatban áll a nyomozókkal, és lényegében mindent elintéz az iskolán kívül, amit el kell. Bár régimódi úriasszonynak tűnik elsőre, bírtam, hogy simán képes harcolni, bepiszkolni a kezét. Nagyon durva dolgokon megy át a sztoriban, a vége felé már egyszerre sajnáltam, és voltam igazán büszke az erejére és kitartására.

És persze ott van Komako és Ribs, a két különleges lány az iskolából. Komako a pornak tud parancsolni az akaratával, Ribs pedig láthatatlanná tud válni. Komakónak a háttérsztorija volt nagyon izgalmas és megrázó, amit szerencsére egy időugrással ténylegesen el is olvashatunk. Ribs pedig egyszerűen imádnivaló karakter. Nagyszájú, belevaló, vagány kiscsaj, akit nem lehet nem imádni. Remélem, hogy a folytatásban az ő háttérsztoriját is megkapjuk, mert érdekelne, honnan jött, miket élt át, mielőtt az intézetbe vitték volna.

A főgonoszok is érdekesre sikeredtek, már csak azért is, mert egyfelől több gonoszt kellett legyőzni a történet során, és egyik ijesztőbb volt, mint a másik. Másfelől, mert bizonyos emberekről nem lehetett elsőre tudni, hogy valóban gonoszok-e, avagy sem. Az író nagyon szépen elültette a gyanút az emberben, hogy amit a karakterek hisznek egy-egy másik karakterről, az nem biztos, hogy tényleg úgy is van, és végig kételkedtem a szürke határon mozgó személyekben. Van, akiről még most sem tudnám megmondani, hogy tényleg gonosznak lehet-e tekinteni annak ellenére, hogy tett gonosz dolgokat. De gondolom, erre majd fény derül a folytatásban.

Hogy tetszett ez a könyv?

A történet végig izgalmas és kalandos volt, minden betűje lekötött, mindig alig vártam, hogy végre kézbe vehessem a könyvet, amikor épp nem értem rá olvasni. A cselekmény vége felé volt számomra néhány furcsa dolog, ami logikailag kissé bicegett, de egyelőre nem tudom eldönteni, hogy valóban bicegtek, vagy majd a folytatásban ezek is a helyükre kerülnek. De alapvetően nagyon elégedett voltam a regénnyel, és kíváncsian várom a folytatást.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy izgalmas, összetett, kalandos fantasyt szeretne olvasni, aminek nagyon szerethető és/vagy érdekes karakterei vannak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A kötet műfaja dark fantasy, így most a játékunk is ehhez a zsánerhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely a műfaj egy ismert regényére utal. Nektek nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott regény címe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„Az emberek a puszta létezésükkel is nagy zajt csapnak.”

Állomáslista:

Blogturné

06. 26. Csak olvass!

06. 27. A Szofisztikált Macska

06. 29. Könyv és más

07. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway