~ Sárga könyves út ~

2014. augusztus 24., vasárnap

XXX


Igen, 30 éves lettem szombaton. Betti megkérdezte tőlem, milyen érzés, de ugyanolyan, mint 29 évesnek lenni. Vagy 28, 27, 25, 20, 18 stb. évesnek. Nem érzem, hogy szombat óta más ember lennék, és a lelkem sem öregedett meg egyetlen pillanat alatt. :D

A szülinapozásom már csütörtökön megkezdődött, amikor is, anyutól és a párjától, Misitől kaptam egy klassz, új széket a számítógépes asztalomhoz. Most kevésbé fájós háttal ülhetek majd a számítógép előtt, miközben regényeket írok nektek, szóval nagyon örülök neki, és igazán tetszik. :) A húgomtól pedig kaptam egy régimódi fantasy regényt, olyan Harry Potter féleség lehet a fülszövege alapján, úgyhogy pont nekem való. :) 

Péntek késő délután lejött hozzám Pécsre a legjobb barátnőm, Zsuzsa, és a lánya, Fanny, és összejöttünk Bettiéknél egy hétvégére. Még pénteken megkaptam a tortámat, mert félő volt, hogy az Albertirsa-Pécs utazás után egy éjszakát már nem bírna ki egyben, így is állítólag életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta. :D A tortát Zsuzsa készítette mindenféle egészséges alapanyagból búzaliszt- és cukormentesen, így én is nyugodtan ehettem belőle. :) Naaaagyon finom volt, úgyhogy megérte a sok munkát és macerát. :)

Este játszottunk a Betti által készített társassal, filmet néztünk, beszélgettünk. 

Szombaton korán keltünk, mert 10 órakor a Zsolnay negyedben kezdődött egy tájékozódási kvízverseny, ami ingyenes volt, és még érdekesnek is tűnt, úgyhogy gondoltuk, megnézzük, milyen. Még indulás előtt, gyorsan megkaptam az ajándékaimat. :) Zsuzsa és Fanny megvették nekem a Salvador Dali titkos élete című könyvet, és kaptam egy fekete meg egy fehér cicás könyvjelzőt, amelyet Zsuzsa horgolt (remélem, azóta már nem fájnak az ujjaid…). :) Bettitől Anna Gavalda Vigaszág című könyvét kaptam, valamint egy Harry Potteres halál ereklyéi nyakláncot, amelyet azóta is viselek. :) Betti testvére (szintén Fanninak hívják) rajzolt nekem egy szépet, Zsuzsa unokája, Balázs pedig küldött nekem egy igazán kreatív hurkapálcás-rajzos-képregényes alkotást (a szülinapomat készítette el képregényként) meg egy másik hurkapálcás-rajzos alkotást. :) Evelin, aki a Spirit Bliss kulcstartók megalkotásánál segédkezett Bettinek, küldött nekem egyet a kulcstartók közül ajándékba. :) 

Ajándékozás után sietni kellett, nehogy lekéssük a tájékozódási játékot. Épp valami Szamárfül családi nap is volt a helyszínen, úgyhogy kicsit nehezen jöttünk rá, hol is lesz a játék, de végül megtaláltuk az asztalkát. Első körben egy kis elektronikus ketyere segítségével 5 navigációs feladatot kellett megoldanunk, ami szerintem könnyű volt, de azért érdekes. Aztán jött a kvízes része a játéknak. A kezünkbe nyomtak egy kitöltendő feladatlapot meg egy térképet, és fel kellett keresnünk a térképen bejelölt helyszíneket, ugyanis ott találhattuk meg a feladatlapon található kérdésekre a választ. Na, ez a játék már jobban megmozgatott minket mind fizikailag, mind szellemileg. Körbejártuk a térkép alapján az egész területet. A legtöbb kérdésre könnyen megtaláltuk a választ, de azért volt 3-4, amin törnünk kellett a fejünket. Nekem nagyon tetszett a játék, és szerintem a többiek is élvezték. :) 

Játék közben Zsuzsa kérésére beszereztünk egy-egy szamárfület. Gondoltam, ha már a helyszínen hülyét csinálunk magunkból, játsszunk nagyban, készítsünk képeket a netre is. :D

A Zsolnay negyedes program után elmentünk enni egy kínai büfébe, majd ismét Bettiékhez. Délutánra kicsit elfáradtunk, én majdnem belealudtam a filmbe, amit néztünk, de végül sikerült ébren maradni. Egy kávé és vacsora után végül magunkhoz tértünk, és játszottunk a Démoni érintéses társasjátékkal, amit készítettem. A lányok kissé sokat bajlódtak a lázadók csatornarendszerének kiépítésével, de azért remélem, hogy tetszett nekik a játék. :)

Ezután még filmezni akartunk, de végül fél 11-kor legyőzött minket a fáradtság és kidőltünk.

Ma délelőtt kikísértük Zsuzsát és Fannyt a vonathoz, és ezzel hivatalosan is véget ért a 30. születésnapom. :) Én nagyon jól éreztem magam, és ezúton is köszönöm Betti anyukájának, Bettinek és Fanninak a kedves vendéglátást, és hogy befogadtak minket egy hétvégére az otthonukba. És köszönöm Zsuzsának és Fannynak, hogy lejöttek Pécsre velem ünnepelni. :)

2014. augusztus 13., szerda

A leggyakoribb gondolat


2012-ben jelent meg a Démoni érintés sorozat első két része. Azóta nagyon sokan elmondtátok, megírtátok nekem a véleményeteket privátban is, nyilvánosan is. Nagyon egyedi és érdekes volt számomra mindegyikőtök véleménye, és volt egy gondolat, amely gyakorta visszatért az általatok mondottakban. Kíváncsiak vagytok, mi volt az? Nem, nem az, hogy Casimirt vagy épp Paytont szeretitek-e jobban, bár ez a téma is sokszor előkerült. :)

Azt hallottam a legtöbbször, hogy félve kezdtetek bele a történetbe. Tudjátok, a „Jaj, már megint egy vámpíros könyv!” effektusról beszélek, amely a vámpírmánia lecsengése óta sokszor előkerül. :)

A véleményeteknek viszont nagy örömömre mindig volt folytatása. Méghozzá az, hogy „De jó, hogy mégis elkezdtem olvasni, mert így rájöttem, hogy a könyved nem hasonlít egyáltalán más vámpírsztorikhoz sem. Nem hittem volna, hogy lehet még újat írni vámpírtémában, de tévedtem, ez tényleg új.”.

Azt hiszem, ennél szebb dicséretet nem is kaphattam volna tőletek. :) Ezúton is köszönöm. :)

Nemsokára a boltokba kerül a trilógia utolsó kötete is, amely szerintem fordulatosra és izgalmasra sikeredett (remélem, ti is így látjátok majd). De elsősorban tartottam magam ahhoz, hogy nem írok tipikus vámpírkönyvet. A jelen árnyai is teljesen más lesz, mint bármelyik mostanság megjelent vámpírtörténet, és nagyon-nagyon kíváncsian várom majd a véleményeteket róla. Remélem, hogy a többségnek tetszeni fog, és hogy a Team Casimirhez és a Team Paytonhöz tartozók is elégedettek lesznek, akárhogyan is alakuljon Katie-ék sorsa. :)