Emma Lira: Bújj a bőrömbe – Blogturné

Az Alexandra Kiadó jóvoltából megjelent hazánkban Emma Lira fordulatos regénye, mely a szépség és a szörnyeteg valódi történetét dolgozza fel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják annak a férfinak a történetét, akinek születése pillanatától kezdve újra és újra bizonyítania kellett, hogy az emberek világába tartozik. De vajon létezhet happy end egy olyan ember számára, akit a kutya fiának csúfolnak? Győzedelmeskedhet az ész, a kedvesség és a szív, vagy ez csak a tündérmesék kiváltsága?

Kövesd turnénkat, ismerd meg a Bújj a bőrömbe történetét, és vidd haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

Miért választottam ezt a könyvet?

A szépség és a szörnyeteg a kedvenc mesém, ezerféle feldolgozást láttam és olvastam a témáról, azt is tudtam, hogy a valóságban is létezett egy férfi, aki valamiféle betegség miatt szőrösen született, és gyönyörű felesége, gyerekei voltak. Azonban ennyi volt, amit a mese valós háttérsztorijáról tudtam eddig. Úgy gondoltam, talán ebből a könyvből többet megtudhatok a valódi szépség és szörnyeteg életéről, szerelméről.

A történet három szemszögből mutatja be az eseményeket. Az egyik szemszög Diane-né, aki a király fattyú lánya. A másik szemszög Catherine-é, akit befogadott a királyi család, miután apró gyermekkorában legyilkolták a családját és ő maga a traumától, amit átélt, megnémult. A harmadik szemszög pedig természetesen a "szörnyetegé", akit többféle néven is szólítanak a könyvben attól függően, hogy éppen milyen környezetben van. Ő maga végül Petrusként azonosítja önmagát, szóval én is így fogom szólítani ebben a bejegyzésben.

Petrus 1547-ben született egy tenerifei barlangban egy tiltott kapcsolatból. Az apja az ottani király, de nem igazán törődik a fiával, akinek az egész testét szőr borítja. A gyereket Guancanchának nevezik itt, ami azt jelenti, a kutya fia. Petrus elbeszéléséből megtudhatjuk, miként hódították meg az otthonukat a nyugati, keresztény népek, és hogyan száműzte őt a saját népe még gyerekként, csak mert azzal vádolták, hogy elátkozottként ő az oka, amiért veszítenek a harcban. Petrus sok kalandot és veszélyt átél, de végül a francia király udvarában köt ki. Érdekességképpen viszik oda mint egy egzotikus állatot, ám a király meglátja benne az értelmes és érzékeny emberi lényt, és a gyerekeivel együtt taníttatni kezdi őt. Petrus itt ismeri meg Diane-ét, szinte testvérekként nőnek fel, aztán nagyobb korukban ez az érzés valami mássá változik át.

A király, aki megszokta már az állandó gúnyolódást, feltartott kezével csendet kért.

– Ez a lény egy gyermek. Egy kölyök, ha szívesebben tekintenek rá úgy – jelentette ki. – Árva, ijedt, messze az otthonától. Nem kellene újat adnunk neki? Nem szeretnénk, hogy udvarunk az elfogadás helye legyen?

(...)

– Nem akarom többé a "vadember" szót hallani, connétable – jelentette ki Henrik határozottan. – Magyarázza el mindenkinek, aki csak meghallgatja, hogy a neki megfelelő kegyben részesítjük. Ez a teremtés egy király fia. 

– Egy legyőzött királyé – pontosított Lorraine.

– Én is egy legyőzött király fia voltam, őméltósága – mutatott rá apám gyorsan, akár egy kígyó. – A paviai csatában. Ha esetleg valaki elfelejtette volna. – Végignézett a hallgatag jelenlévőkön. – Engem pedig nem a császár fiaival együtt taníttattak, hanem mint egy rabot. Vajon meg kellene ismételnem mások hibáit? nem kellene jobbnak lennem náluk?

Diane fejezeteiből megismerhetjük a saját származásának történetét, valamint bepillantást nyerhetünk az udvari pletykákba, viszonyokba, összeesküvésekbe. Ezek egyfelől történelmi szempontból érdekesek voltak, másfelől viszont engem sokszor kizökkentettek a történetből. Szívesebben olvastam volna Diane és Petrus közös gyerekkorának részleteiről, arról, hogyan is alakult ki közöttük a szerelem érzése. Így kicsit nekem olyan volt, mintha az egyik pillanatban még gyerekek lettek volna, aztán már hopp, szerelmesek. De nem kaptam meg a folyamatot, ami végigvezetett a változás útján. Nekem ez nagyon hiányzott. Többször is úgy éreztem, hogy az író feláldozta a cselekményt a történelem oltárán. Ami jó, ha történelmi regényről van szó, de nem feltétlenül jó, ha történelmi közegbe ültetett romantikus regényről. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy éppen melyiket is tartom a kezemben...

Egyébként sikerült megkedvelnem Petrust és Diane-t is, voltak nagyon jó párbeszédek közöttük, amik igazán megfogtak. Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam, miként is kerül elő a harmadik főszereplő a könyv második felében a saját fejezeteivel. Amikor Catherine megérkezik a királyi udvarba, először Petrus és Diane szemén keresztül láthatjuk őt. Akkor még csak egy traumatikus élményt átélt apró kislány. És Petrus meg Diane érzései is komolynak tűntek egymás iránt. Szóval érdekelt, miképpen alakulnak át ezek az érzések annyira, hogy végül Petrus Catherine mellett kössön ki.

– Vágyod a halált, de ellenáll? – kérdeztem ironikusan.

Ő keményen nézett rám. Szemében fémes csillogást láttam.

– Minden ellenáll – közölte. – A halál és a szerelem is. Talán ez a szörnyek sorsa.

– Ne becsüld túl magad, Pedro! – mondtam élesen, és elléptem tőle. – Henrik volt szörnyeteg, az angol király, aki lefejeztette a feleségeit. Te csak egy különösen szőrös férfi vagy.

Kifejezetten tetszett, hogy először csak a kényszer hozta össze az új párost, mert nekem túl hirtelen lett volna, ha azonnal egymásba szeretnek. Tetszett, hogy ezt a szálat nem kapkodta el az író. Bár itt is azt éreztem, hogy amikor végül átváltott a szereplők kapcsolata szerelembe, nem kaptam meg a folyamatot.

A regényben többször is előkerül a kitaszítottság témája. Az, hogy miként is bánnak egyesek olyan emberekkel, akik valamiben mások. Szívszorító volt olvasni arról, hogy egy emberrel, akinek annyi a "bűne", hogy szőrösebb, mint egy átlagember, úgy bánnak, akár egy állattal. És szívszorító volt látni, hogy a király és Diane (aztán később Catherine) meglátják a szőrös külső mögött a kifejezetten intelligens, érzékeny lelkű és értékes embert.

A történelemrajongóknak kifejezetten bejöhet ez a regény, mert nagyon szépen levezeti az akkori történelmi folyamatokat, eseményeket. Bemutatja a szemben álló feleket, az udvari összeesküvéseket és karddal vívott csatákat. Talán ezt a szálat még kidolgozottabbnak is éreztem, mint a szerelmi szálakat. Úgyhogy ha valakihez közelebb áll a történelem, mint a romantika, biztos, hogy élvezni fogja a történetet.

Hogy tetszett a könyv?

A három főszereplő karaktert sikerült megkedvelnem, és mivel szeretem a történelmet, ezért ezen események bemutatása is lekötött. Az érzelmi átmeneteknél viszont éreztem némi hiányosságot.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének bővebb történelmi betekintést abba a korba, amikor a valódi szépség és szörnyeteg élt.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az egyik legkedvesebb tündérmesénk a szépség és a szörnyeteg, ami számtalan filmkészítőt is megihletett már… És hát ki másé is lehetne a főszerep mostani játékunk során, mint a szörnyetegé? Mostani játékunk során tehát olyan színészeket keresünk, akiknek alkalma nyílt megformálni ezt a karaktert. Minden állomáson láthattok egy képet, rajta a szörnyeteg valamelyik megformálójával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába beírni az adott színész nevét.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

11. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 01. Csak olvass

12. 03. Utószó

12. 05. Dreamworld

a Rafflecopter giveaway

   

Anna Ruhe: Az illatok bűvös patikája – Blogturné

Az ősrégi villába költöző testvérek rálelnek a ház elrejtett részében egy olyan szobára, ahol a polcok különféle, titokzatos, apró üvegcséktől roskadoznak. Vajon mi történik, ha Luzie, az öccse, Benno és az új szomszédjuk, Mats kinyitják a csábítóan illatozó üvegcséket?

Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, olvassátok el az ajánlóinkat, és játsszatok velünk, ugyanis a turné végén az Alexandra kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk megnyeri Az illatok bűvös patikája első részét!

Miért választottam ezt a könyvet?

A borítón található illusztráció, valamint a könyv címe keltette fel a figyelmemet. A történet ezek alapján valamiféle varázslatos, mágikus világban játszódó ifjúsági fantasynek tűnt, ami nagyon is nekem való.

Véleményem a könyvről

A történetben Luzie és a családja beköltözik egy ősrégi villába, ami sötét titkokat rejt. A villa korábbi tulajdonosa a cselédlakást megtartotta magának, valamint a nagyon idős kertész is ott tevékenykedik a növényházba, amibe tilos a belépés. Ezen kívül egy furcsa nő és néhány furcsa levél is érkezik a villába. Luzie, a kisöccse, Benno és a szomszédfiú, Mats elkezdenek nyomozni a különös dolgok után, mígnem rábukkannak az illatok bűvös patikájára. Ekkor szabadulnak csak el igazán a dolgok. Valaki egy mágikus illattal törli a városlakók egy részének, így Luzie szüleinek az emlékeit is. A szülők a saját gyerekeiket sem ismerik fel. A gyerekeknek rá kell jönniük, ki áll a szörnyű tett mögött, és vissza kell fordítaniuk a mágikus illat hatását.

Először is nagyon tetszik a kötet kivitelezése. Már a borító is mágikus hatást kelt, valahogy vonzza az embert magához, a belső rajzok pedig még klasszabbak. Egyfelől igazán szépek, másfelől feldobják a történetet és tökéletesen passzolnak hozzá. Egy ifjúsági fantasykönyvnek szerintem így kell kinéznie, minimum.

A történet a fantasyelemeket vegyíti a krimielemekkel, ami nekem nagyon tetszett. Először a villa titkai után nyomoznak a gyerekek, aztán pedig az után, aki megfosztotta a szüleiket és a városlakókat az emlékeiktől. A történet első felében nagyon kíváncsi voltam arra, mire is bukkannak a gyerekek pontosan. Mi lehet a címben is szereplő bűvös patika, ki irányítja, hogyan működnek ezek az illatok...

Aztán a könyv második felében már azt találgattam, ki lehet a háttérből irányító bűnös. Igazából sikerült meglepnie az írónak, mert bár a városlakókat elbűvölő személyt eltaláltam, azt, hogy miként és miért vitte véghez a dolgot, nagyon nem. Sikerült teljesen meglepni végül, de tetszett, hogy ennek ellenére logikus volt a történet végig. Szóval én a nyomozós szálakkal végig elégedett voltam, izgalmasra sikerültek, tele voltak kalanddal és mágiával, és végül meglepetést is okoztak számomra.

Ekkor Benno odaszaladt hozzám, én pedig megálltam.

– Luzie, ez az üvegház olyan, mint a gluboszon lévő világ?

– Mire gondolsz? Milyen glubosz?

– Tudod, a glubosz a könyvtárszobában! Amelyik olyan magas, mint én. – Benno büszkén vigyorgott, én meg lassacskán felfogtam végre, mire gondol. Az én zseniális kisöcsém rájött valamire, amire én magamtól sohasem jöttem volna rá.

A főszereplők is tökéletesek szerintem egy ifjúsági sztorihoz. Luzie bátor lány, aki mindig a kalandok közepében találja magát. A kisöccse, Benno igazán édes. Imádom, ahogy kötődik a nővéréhez, és nagyon sajnáltam őt, amikor a szüleik nem ismertek rájuk. Ennél rosszabb érzés nem nagyon van egy gyerek számára szerintem. Mats pedig kedves srác. Őt is sajnáltam az apja miatt, remélem, hogy a következő könyvben sikerül kideríteni, mi lett vele végül.

A romantikus szál Luzie és Mats között aranyos volt, pont ennek a korosztálynak való "első szerelem" hangulatot adott olvasás közben.

Hogy tetszett a könyv?

Szerintem ilyen egy klassz ifjúsági fantasy külsőleg és belsőleg is. Imádom az illusztrációkat a kötetben, a történet pedig kalandos, titokzatos, varázslatos és fordulatos is volt. Kíváncsian várom a folytatást.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy mágiával és titkokkal teli kalandos és aranyos ifjúsági történettel kikapcsolódni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az Alexandra kiadó gondozásában találkozhatunk még fiataloknak szóló fantasy történetekkel, ezért úgy gondoltuk, hogy minden állomáson elrejtjük egy-egy, a mostanihoz hasonló regényt. Keressétek meg a kiemelt betűket és rakjátok ki belőlük a könyvek címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

11. 23. Hagyjatok! Olvasok!

11. 25. Könyv és más

11. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Ayana Gray: Indul a vadászat – Blogturné

Ayana Gray nemrég megjelent fantasy YA-regényében Lkossába kalandozunk, a városba, ahonnan kiveszett a mágia. Főszereplőink az elit harcossá válni vágyó ifjú, Ekon és a családja adósságát törlesztő tizenhat éves lány, Koffi. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, miként keresztezik egymást útjaik, és vajon sikerül-e legyőzniük a vérszomjas bestiát, a shetanit. A Cartaphilus kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti Beasts ​of Prey – Indul a vadászat egy példányát! Játsszatok velünk!

Miért választottam ezt a könyvet?

Mivel a történet a fekete kontinensen, általam kevéssé ismert környezetben játszódik olyan mítoszokat és legendákat felhasználva, amikről szintén keveset hallhattam eddig, úgy gondoltam, hogy ez nemcsak egy izgalmas fantasyregény lesz, hanem valami különlegeset, többet is ad majd számomra.

Véleményem a könyvről

A világból kiveszett a mágia, miután valamiféle Szakadásnak nevezett esemény következett be a múltban. Hogy miképpen, azt senki nem tudja. A történet két szálon fut. A múltbeli szálban megismerhetjük Adiah-t, a fiatal lányt, akit mindennél jobban vonz a káprázat. Ám a mágia nemcsak jóra képes, hanem veszélyes is lehet, főképp, ha egy szerelmes, lázadó tinédzserlány uralja.

A másik szál a jelenben játszódik, és két karakter nézőpontjából is bemutatja az eseményeket. Egyikük Koffi, aki az édesanyjával adósrabszolgaként dolgozik az Éjszakai Állatkertben, mígnem egy baleset során Koffi lehetőséget kap a szabadságra. Ám ezért nagy árat kell fizetnie. El kell fognia az évtizedek óta a közelben gyilkolászó szörnyet, a shetanit, hogy a vadállat legyen az állatkert új szenzációja.

A másik karakter Ekon, aki ugyanúgy a Hatok Fiai elit harcoscsapat tagja akar lenni, mint az elhunyt édesapja és a bátyja. Azonban egy hiba miatt száműzik őt, és csak egyetlen módon teheti jóvá a ballépését, ha megöli a shetanit. Koffinak és Ekonnak más a célja, mégis összefognak, hogy rábukkanjanak a Nagy Dzsungelben élő szörnyetegre.

– Senki nem tudja, mi okozta a Szakadást – folytatta az idős asszony –, de utána minden megváltozott Lkossában. Az emberek többé már nem segítségként, hanem fenyegetésként tekintettek a darajákra. Kiközösítették őket, vadásztak rájuk...

– Mint az állatokra – fejezte be Koffi. – Hát így veszett el a varázslat.

– Nem veszett el – csillant meg az öregasszony szeme. – Elrejtőzött.

A történet mitológiai alapja tényleg egyedi és egzotikus, ahogyan a környezet is az, amiben a sztori játszódik. Adiah karakterét először nem igazán tudtam hová tenni, csak a sokadik fejezete után jöttem rá, hogy az ő története a múltbeli eseményeket meséli el. Viszont amikor ez kitisztult előttem, onnantól kezdve pontosan tudtam, miként is kapcsolódik ő a jelenhez, mi történt vele. És klassz érzés volt erre rájönni, mintha a helyére tehettem volna egy kirakó utolsó darabját.

Koffi karaktere igazán szimpatikus volt, nagyon együtt tudtam érezni vele. Önhibáján kívül, az apja döntései miatt lesz már gyerekkorától kezdve rabszolga, lényegében az állatkert területén nő fel, még a szülővárosát, Lkossát sem ismeri, nemhogy a világ többi részét. Az anyjával különleges kapcsolata van, igazán szoros kötelék az övék. Koffi bátor lány, aki nem adja fel a legnehezebb helyzetekben sem.

Ekon is szerethető karakter volt annak ellenére, hogy őt nem lehet tökéletesnek nevezni. Megvannak a maga tévedései, időnként olyan döntéseket hoz, amik miatt az ember szeretné jól megrázni őt, hogy észhez térítse. De alapvetően jó ember. És ha hibázik is, mindig megpróbálja jóvá tenni. A Koffi és közte kialakuló kapcsolat igazán aranyos, remélem, hogy a folytatásban még tovább bontakozik majd.

A könyv lényegében egy kalandregény. Koffi és Ekon elindul a Nagy Dzsungelbe felkutatni a shetanit, eközben pedig ezernyi veszélyes, mágikus kalandot élnek át. Ezen kalandok során persze jobban megismerhetik önmagukat, az erősségeiket, gyengeségeiket, félelmeiket, valamint jobban megismerhetik egymást is. A dzsungelbeli mágikus szörnyek, állatok igazán érdekesek voltak. Kicsit morbid kinézetűek, de pont ettől egyediek. Igazán kalandosnak, fordulatosnak, izgalmasnak találtam ezt a vándorlást a dzsungelen át.

A könyv vége felé több titok is kiderül, több fordulat is történik. Megtudhatjuk, ki a gonosz, ki a jó, és azt is megtanulhatjuk, hogy a látszat néha csal. A történet vége pedig olyan függővég, hogy alig várom a második rész megjelenését.

Hogy tetszett a könyv?

Igazán izgalmas, fordulatos fantasy kalandregény volt, amely egy különleges kulturális közegben játszódott. Megkedveltem a főbb karaktereket, és bár néhány titokra magamtól rájöttem, tudott meglepetést is okozni számomra a történet.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az izgalmas, különleges környezetben játszódó, kalandos fantasyregényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Egyik főszereplőnk egy végzetes éjszakán szembekerül a shetanival, a vérszomjas fenevaddal, aki közel egy évszázada vadászik Lkossa város lakóira. Csupán a szerencsén múlik, hogy túléli a találkozást, de akadnak más veszélyes bestiák is. Minden állomáson találtok egy szörnyet, és a képek alapján ki kell találnotok, hogy melyik filmben/fandomban találhatóak!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

11. 21. Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra

11. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 27. Kelly és Lupi olvas

12. 01. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Angeline Boulley: A Tűzőrző lánya – Blogturné

Amerikában a november az őslakos indiánok kulturális örökségének hónapja. Ennek tiszteletére még novemberben megszerveztük az indián származású szerző, Angeline Boulley debütáló regényének turnéját. A Tűzőrző lánya egy talpraesett, ravasz, ojibwe törzsbeli leányzóról, Daunisról szól, akinek a városában szörnyű tragédiák történnek. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a könyvről!

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretek más kultúrákról olvasni, és érdekesnek tűnt, hogy bepillantást nyerhetek egy indián törzs életébe, abba, miképpen élnek most, a 21. században. Milyen szokásaik vannak, milyen gondokkal küzdenek, miképpen gondolkoznak a világról.

Véleményem a könyvről

A történet egy Daunis Fontaine nevű lányról szól, akinek az édesanyja fehér bőrű, gazdag családból származik, az apja viszont az indiánrezervátumban élt. A kettős származása miatt sem a fehérek, sem az indiánok között nem érzi, hogy teljesen elfogadnák. A közösségében gyilkosság történik, a tragédia pedig felnyitja Daunis szemét. Rá kell jönnie, ki terjeszt egy veszélyes, hallucinogén drogot a városban, mielőtt még több szerette kerülne veszélybe vagy halna meg.

Az első oldal izgalmasra sikerült annak ellenére, hogy kicsit homályos volt, mi is történik éppen a jelenetben. De pont ezért keltette fel a kíváncsiságomat, tudni akartam, ki és miért akarja megölni Daunist. Épp ezért, egy kicsikét csalódott voltam, amikor az első száz oldalon nem történt semmi érdekes. Egyszerűen csak megismerhettük Daunist, a családja két oldalát, a családtagjait, barátait és a várost. Először kicsit furcsa volt, hogy a szövegben úgy használta az író az indián kifejezéseket, mintha mindenkinek tudnia kéne, mit is jelentenek. Egy idő után persze összeállt, hogy miről is van szó, de eleinte zavart, hogy nem értem a számomra idegen szavakat, kifejezéseket, szokásokat. Kívülállónak éreztem magam ettől, olyannak, aki nem jut be a szövegbe, a történetbe, csak messziről figyel, és próbálja megérteni a dolgokat.

Szóval őszintén bevallom, az első száz oldal egyáltalán nem fogott meg. Ennek ellenére szerencse, hogy nem tettem félre a könyvet. Mert a századik oldal körül eljött az a jelenet, aminek egy részletét már a könyv elején is olvashattam. Megtudhattam, mi is történt a legelső oldalon. És innentől kezdve végre beindult a krimiszál, ami igazán érdekes, izgalmas volt.

Daunis a hatóságoknak titokban segítve nyomozni kezd a saját ismerősei, családtagjai után, hogy megtudja, ki áll az új drog készítésének és terjesztésének, valamint a gyilkosságoknak a hátterében. Tetszett, hogy bár Daunis kemény lány, jó sportoló, kiemelkedően okos, mégis csak egy fiatal tinédzser, nem pedig profi nyomozó. Akadnak nehézségei a bizonyítékok kutatása során, veszélyes helyzetekbe kerül, néha butaságot csinál, vagy épp nem veszi észre a szeme előtt lévő bizonyítékokat, mert érzelmileg túlságosan közel áll a gyanúsítható személyekhez. Szóval az egész olyan, mintha akár mi magunk kezdenénk nyomozásba. Amennyire kívülállónak éreztem magam az első száz oldalon, annyira bevonzott magába a sztori az ezt követő körülbelül 400 oldalon.

– Ide figyelj, senki sem beszélhet tiszteletlenül a nővéremről!

– De a pasik gyakran mondanak ilyeneket a lányokról. Te is így beszélsz a lányokról. – A döbbenet végre gondolatokká kristályosodik bennem. – Ha téged ennyire felbőszít, amikor rám tesznek megjegyzéseket... talán el kéne gondolkodnod, amikor te és a barátaid tesztek megjegyzéseket bármelyik lányra.

Levi döbbenten bámul rám. Fél percbe is beletelik, mire az öcsémnél bekövetkezik a LÁMPA FEL pillanat.

– Én még sosem gondoltam erre így – mondja. Amikor újra megölel, eltölt a reménység. Hiszen ő nem egy erőszakos gazember; ő az öcsém. Nem tökéletes, de képes a fejlődésre. Viszonzom az ölelését, ezúttal még szorosabban.

Krimiszálak esetében mindig rettegek attól, hogy ne szúrja el az író. Sokszor nagyon izgi a nyomozás, aztán a végén olyan megoldást kapunk, ami teljesen logikátlan. Na itt nem így történt. A nyomozás is nagyon izgalmas volt, és a végkifejlet is logikus és izgalmas lett. És nagyon realista. Mármint például azzal kapcsolatban, hogy a törvények mennyire védik a nőket. Vagy épp egy bűnöző miként tudja kijátszani a törvényeket. Szóval a krimiszál nagyon bejött, teljesen elégedett vagyok vele.

A romantikus szál sem okozott csalódást, ami esetemben nagy szó. Nem vagyok egy túl romantikus fajta, nem is olvasok általában olyan könyveket, amik csak a romantikáról, szerelemről szólnak. De itt kifejezetten tetszett ez a szál. Érdekes felhangot adott neki az, hogy minden egy hazugságra, álcára épült. Jamie karakterét is megkedveltem, tetszett a háttértörténete, és az is, ahogyan az egész szál végül lezárult. Na meg, pont jó arányban kaptuk a krimit és a romantikát, egyik sem nyomta el a másikat.

Rámutatok a nish hagyományőrző táncosnők élén álló June nagyira. – Ő Lily dédnagymamája. Törzsi Tanácsnak nevezte el a kutyáját, csak hogy parancsolgathasson neki: "Hozd ide a papucsomat, Tanács! Nem, Tanács! Rossz Törzsi Tanács!" – utánozom Nagyit.

Az indián szokásokat is érdekes volt megismerni. A vallási, szellemvilággal és természettel kapcsolatos szokásaik nagyon bejöttek, de a Törzsi Tanács már annyira nem volt szimpatikus (nekem körülbelül olyanoknak tűntek, mint a mi világunkban a konzervatív, szemellenzős, hatalommal bíró és visszaélő vén, begyöpösödött agyú férfipolitikusok).

Örültem, hogy külön a törzsbeli nők életébe is bepillantást nyerhettem, bár az elszomorított, hogy mennyire nehéz a helyzetük. Kiderült, hogy az indián nők többségét már zaklatták, bántalmazták, megerőszakolták legalább egyszer életük során. Az indián nők rettegnek attól, hogy ha lányuk születik, mi vár majd rá. A fehér ember és a saját törvényeik sem védik rendesen őket. Hogy valamiféle igazságot szolgáltassanak maguknak és egymásnak, egyetlen dolgot tehetnek, összefognak, és maguk állnak bosszút. A pokrócparti neve olyan, mintha valami szórakozás lenne, valójában azonban, ha egy indián nőt bántalmaz egy férfi, a törzs női összegyűlnek, elrabolják a férfit, pokrócba csavarják, és elverik. Ez az egyetlen mód, hogy legalább egy kicsit úgy érezzék, képesek megvédeni egymást és önmagukat. Az összetartásuk csodálatos és példamutató. Az pedig, hogy ilyesmiken mennek át, mélységesen szomorú.

Hogy tetszett a könyv?

Az első száz oldal annyira nem jött be, utána viszont teljesen beszippantott a történet. Elégedett voltam a krimiszállal és a romantikus szállal is, és örülök, hogy bepillantást nyerhettem egy számomra eddig alig ismert kultúrába egy olyan író által, aki maga is ennek a kultúrának a része.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az olyan izgalmas krimiket, amik egy általunk kevéssé ismert kultúrában játszódnak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Tűzőrző lányában fontos szerepet játszanak az ojibwe törzs kultúrájának részét képező gyógynövények. Ezért játékunk a magyar népi gyógyászatról szól. Feladatotok, hogy írjatok egy példát a Rafi-dobozba, mire használhatók az állomásokon említett gyógynövények.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Gyógynövény a játékhoz:

orbáncfű

Állomáslista:

Blogturné

11. 24. Readinspo

11. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 27. Könyv és más

11. 29. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Tavi Kata: Nincs több titok – Blogturné Extra

Nincs több titok címmel jelent meg Tavi Kata legújabb könyve a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Az írónő ismét az ifjúsági romantikus műfajban írta meg történetét, amelyben a főszereplő Helga egy megrázkódtató élmény után kialakult félelmét igyekszik legyőzni, ebben pedig olyasvalakitől kapja a legtöbb segítséget, akitől egyáltalán nem várta volna. Ha szeretnétek megnyerni a könyvet, tartsatok velünk és játsszatok a kiadó által felajánlott példányért.

Extraként ezúttal egy rapid, feleletválasztós interjút készítettem az íróval, Tavi Katával legújabb könyve, a Nincs több titok kapcsán. Köszönöm neki a válaszokat, nektek pedig jó szórakozást az interjúhoz! :)

– Egy trauma után: bezárkózás vagy azonnal visszaülni a lóra?

– Ez abszolút személyiségfüggő, hiszen mindenki másképp birkózik meg a traumákkal. Van, akinek kell egy kis idő gondolkodni, visszavonulni, míg mások azonnal képesek felállni és továbbmenni. Regényíróként számomra érdekesebb volt az a folyamat, ahol először bezárkózik a karakter, majd megpróbál ebből kilépni.

– Hercegkisasszonyként a megmentőre várni, vagy megtanulni megvédeni önmagad?

– Nem lehet mindenki harcos típus, a világban vannak hercegnők is, akik másban jók, és nem tudják megvédeni magukat. Mindkét típusnak megvan a maga létjogosultsága. A regény azzal foglalkozik, hogy ha eredendően harcosok vagyunk, akkor ne akarjunk gyávaságból hercegkisasszonyok lenni.

– Régi barátságok vagy új barátságok?

– Bármelyik, csak az ember önmaga lehessen a barátai mellett, és ne kelljen megalkudnia.

– Család, barátság vagy szerelem?

– Optimális esetben mindhárom egy pillért jelent a kiegyensúlyozott élethez.

– A félelmek elkendőzése és elnyomása vagy a félelmekkel való szembenézés?

– Nyilván a szembenézés lenne a lényeg, ez visz minket előre az utunkon, de sokszor inkább elnyomjuk magunkban ezeket az érzelmeket. Nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket, ehhez pedig sokszor idő kell. Senkit nem lehet megítélni azért, ha egy időre félreteszi a félelmeit magában, mert még nem képes megbirkózni velük.

– Hazugság, részigazságok vagy igazság?

– Elsőre talán az a jó válasz, hogy kizárólag az igazság a lényeg, de az igazságnak is ezer arca van. Óvatosan kell használni, mert ha nem a megfelelő helyen és időben hangzik el, akkor árthatunk is vele.

– A Griffendél vagy hazatoloncolás a Roxfort Expresszel?

– A regény elején hazatoloncolták volna a főhősömet (nyilván, ha csak a bátorság lenne a szempont), de hogy az út végén eljut-e a Griffendélbe, ahhoz el kell olvasni a regényt. :)

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során Tavi Kata korábban megjelent könyveiből fogunk idézni minden állomáson. A feladat, hogy kitaláljátok az írónő melyik könyvéből származik az idézet és beírjátok a megfejtést a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:

[…] a barátság olyan, mint egy hatalmas pókháló. Minden belekeveredett illető megérzi, ha egy másik megmozdul benne.

Állomáslista:

Blogturné

11. 15. Könyvvilág

11. 17. Kelly és Lupi olvas

11. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út – extra állomás

11. 21. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Tamzin Merchant: A Térképészek (A Kalaposok 2.)

Nagy örömünkre a Manó Könyvek kiadónál nemrég megjelent a tavalyi év nagy sikerének, A Kalaposoknak a folytatása! Tamzin Merchant fiataloknak szóló fantasyje Londonban játszódik, ahol a Kalapos család legifjabb tagja, Kordélia esténként az utcákat járja, hogy titokzatos módon eltűnt édesapja nyomára bukkanjon. Helyette a Térképészek titkos társaságára lel rá.

Tartsatok bloggereinkkel, kalandozzunk együtt Kordéliával, és ne felejtsetek el velünk játszani, ugyanis a turnénk végén egy szerencsés olvasónk meg fogja nyerni A Térképészek című könyvet!

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem a fiataloknak szóló fantasyregényeket, mert kicsit visszahozzák a fiatalkori Harry Potter-érzést számomra. Ennek a történetnek pedig kifejezetten egyedi lett az első része, úgyhogy kíváncsi voltam, vajon Kordélia megtalálja-e végül az édesapját.

Véleményem a könyvről

A történet ott folytatódik, ahol az első könyv befejeződött. Kordélia rátalált az apja által küldött térképre, amelynek tintája csak csillagfényben látszik. A térkép segítségével éjszakánként elkezd kutatni utána, ám mikor Aszat megszökik a kivégzéséről, fontosabbá válik, hogy megmentse tőle a világot és a varázslatot. A barátaival mindent megtesznek, hogy legyőzzék Aszatot, ám hogy ez sikerüljön, egyesíteniük kell a hosszú idő óta egymással ellenségeskedő Mestereket.

Kordélia és a barátai egyszerűen tökéletes karakterek egy ilyen ifjúsági fantasybe. Szerethetőek, bátrak, viccesek és cukik. Nagyon szerettem Sam karakterét. Most már nem olyan titokzatos, mint az első könyvben, hiszen kiderültek a titkai, de nagyon hűséges fogadott testvére Kordéliának. De imádtam Pupákot is, aki bár egy ellenséges házhoz tartozik, mégis szembeszáll az anyjával, és tovább barátkozik Kordéliával és Sammel. Pupák állandóan mindentől fél, de igazán bátor, hiszen a barátai kedvéért a szükséges pillanatokban mindig képes felülemelkedni önmagán. Az Órások között is akadt két nagyon cuki gyerkőc, Tiktak és Szöcske, akiken jókat mosolyogtam.

– Megértettem – jelentette ki Pupák ünnepélyesen. – És mindenben segítek, amiben csak tudok... még akkor is, ha félelmetes lesz.

Persze nem mindegyik gyerek ilyen barátságos a Mesterek leszáramazottai közül. A szülőktől nagyon könnyű eltanulni a gyűlölködést, akkor is, ha igazából nincs is semmi oka. A könyvből gyönyörűen látszik, miképpen működik például a valóságban is a rasszizmus, homofóbia és egyéb gyűlölködések. A Mesterek családjai különböző ijesztő hazugságokat találnak ki a többi családról, rémmeseként továbbadják ezt a gyerekeiknek, akik félelemből, tudatlanságból elkezdik ugyanúgy gyűlölni a többi családot, mint a szüleik. Ezt a gyűlöletet nagyon nehéz felülírni, Kordélia mégis megpróbálja. Mert tudja, hogy a felnőtteket már nehéz nevelni, de a gyerekeknél talán még elérhető a változás. És ha ők változnak, talán mégis képesek lesznek hatással lenni a családjaikra, és a jó cél érdekében egyesíteni az erejüket. Ez szintén így van a valóságban is. Az idősebb generációkat már nagyon nehéz nyitottságra, elfogadásra rávenni, ha egész életükben pont az ellenkezőjére nevelték őket. Ám a fiatalabb generációkban ott van a remény, hogy az új hozzáállással létrehozhatnak egy boldogabb, békésebb, a szeretetet előtérbe helyező világot. A fiatalabb generációk a könyvben és a valóságban is a világ és az emberiség túlélésének zálogai.

Nagyon izgalmas és fordulatos volt Kordélia nyomozása. Kíváncsian vártam, miféle titkok derülnek majd ki az apjáról, a Térképészekről, arról, hogy vajon ki lehet az a furcsa nő, aki olyan kalapot rendel magának a Kalaposoktól, amiben könnyen elrejtőzhet, és az is érdekelt, hogy vajon mi is Aszat terve, mi motiválja őt.

A könyv végére szépen összeállt minden, szerencsére logikusan zárult a történet. Mivel a szálakat az író elvarrta, csak remélni tudom, hogy Kordélia kalandjai nem fejeződtek be, és lesz még a történetnek folytatása.

Hogy tetszett a könyv?

Szerintem ez egy nagyon szórakoztató, fordulatos, kalandos ifjúsági fantasy, én igazán élveztem. A gyerekszereplőket pedig kifejezetten megszerettem, mindegyikük imádnivaló a maga módján. Még azok is, akik az elején gonosznak tűntek.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden fiatalnak és gyereklelkű felnőttnek, aki szereti a mágikus kalandokat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Történetünk Londonban játszódik, ezért úgy gondoltuk, hogy minden állomáson elrejtünk nektek egy-egy random szó alá egy londoni látványosságot. A feladatotok nem csupán megtalálni a képet, de ki is kell találnotok, hogy mi szerepel rajta és beírni a megfejtést a megfelelő helyre.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

11. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 25. Hagyjatok! Olvasok!

11. 30. Könyv és más 

a Rafflecopter giveaway

   

Max Brooks: Ösztönlények

Miért választottam ezt a könyvet?

Régen olvastam már Hard Selection-könyvet, pedig eddig mindig nagyon jó tapasztalatom volt ezekkel, úgyhogy azt éreztem, ideje ismét kézbe venni egyet. Ennek pedig érdekes volt a fülszövege. Sokféle szörnyről olvastam már könyvet a vámpírtól kezdve a farkasemberen át a szellemekig, de a nagylábú valami új volt számomra.

Véleményem a könyvről

A történet egy világtól elzárt erdő mélyén lévő falucskában, Greenloopban játszódik, amibe olyan emberek vonultak vissza, akik megunták a modern világ nyüzsgését, és bár modern technikával körülvéve, de el akartak zárkózni a társadalomtól. Kate Holland is ide költözik a férjével, és a terapeutája tanácsára naplóírásba kezdett. Mi és a történetbeli külvilág ebből a naplóból tudja meg végül, mi is történt Greenloopban, miután kitört a Rainier-hegyi vulkán, és ténylegesen is elzárta az ott élőket a világtól.

A könyv elején kicsit megijedtem, mert nem történt más, csak Kate és a férje, Dan beköltözését követhettük végig, megismerkedhettünk a falucska alapítóival és korábbi lakóival, valamint magával a faluval és a szabályaival, működésével. Ez is érdekes volt, de a fülszöveg alapján valami mozgalmasabbra számítottam. Aztán ahogy kitört a vulkán, megkönnyebbültem, mert beindult a cselekmény, előjöttek az emberi konfliktusok és egyéb veszélyek. Onnantól kezdve faltam az oldalakat.

Érdekes volt Kate és Dan kapcsolata. A házasságuk nem volt túl jó, amikor beköltöztek. Dan munkanélküli volt, egész nap a kanapén hevert, semmiben nem segített Kate-nek. Elsőre lustának tűnt, de amint beindultak az események, rá kellett jönnöm, hogy valójában egyáltalán nem az, csak nem találta a helyét a közös életükben. Amint veszély üzemmódba kapcsolt, ő lett a leghasznosabb férfi, akit nő vészhelyzetben csak maga mellé kívánhat. Bár a kezdőrúgást Mostar, egy idősebb nő adta meg neki, aki nem tűrte el, hogy csak úgy heverésszen, de szinte azonnal magára talált, rögtön pontosan tudta, mit is kell tennie, mivel tudná megóvni elsősorban a feleségét, aztán pedig a többieket. Végül kiderült, hogy kifejezetten okos és ügyes kezű férfi, csak épp egy időre elvesztette a motivációját.

Azok a szerencsétlen idióták nem vidéki életre vágytak. Hanem városira, vidéki környezetben. A környezetüket akarták átalakítani, nem ők maguk idomulni ahhoz. És igazából meg tudom érteni. Ki ne akarna elszakadni a csordától? Megértem, miért vágyták a városi kényelmet a város hátrahagyása nélkül. Tömeg, bűnözés, mocsok, zaj. Még a kertvárosban is. Annyi szabály, a minden lében kanál szomszédokról nem is beszélve. Amolyan 22-es csapdája, pláne az Egyesült Államokban, ahol a társadalom mindennél többre tartja a szabadságot. Megértem, hogy Greenloop hiperkonnektivitása a kompromisszummentesség illúzióját keltette.

De ennyi volt, és nem több. Illúzió.

Tekintete a vulkán mögött húzódó térkép végtelen ürességére vándorol.

Csak addig jó megszabadulni a többi birkától, míg vonítani nem kezdenek a farkasok.

Greenloop alapítóinak karaktere igazán érdekes, de inkább morbid módon. Tony és Yvette eredetileg tipikusan azok az emberek, akik megmondják neked a tutit arról, hogyan lehet egészségesen, lelki békében élni önmagunkkal, a természettel. Amolyan önképzett coachok. Látszólag nyugodtak, boldogok, de valójában lelkileg sokkal sérültebbek, mint azok az emberek, akik kimutatják a problémáikat. Ők elfedik mindenféle lelki gurus humbuggal a gondjaikat, és épp ezért ők omlanak össze elsőként a valódi bajban.

Van a történetben egy leszbikus házaspár, Effie és Carmen, ők az örökbe fogadott kislányukkal, Palominóval költöztek a faluba, aki elég kis magának való. Ami persze nem csoda, valószínűleg sok rossz dolog történt vele, mielőtt az anyukáihoz került volna. Az ő családjukat nagyon szerettem, hiába nem vér szerinti gyerekről van szó, mégis igazi anyaként szerették őt. És azt hiszem, nekik jutott az egyik legmeghatóbb és legmegrázóbb pillanat is, ami ezt bizonyítja.

A legérdekesebb és legösszetettebb mellékszereplő azonban mindenképpen Mostar. Az idős nő múltjában szörnyű dolgok történtek, amik viszont erőssé, okossá és harcképzetté tették őt. Ő az első a lakók közül, aki rájön, hogy mekkora bajban is vannak. Amikor a többiek még csak úgy vélik, ideiglenesen vannak elzárva a világtól, hamarosan jön a felmentőcsapat, és minden rendben lesz, Mostar már a legrosszabbra készül. Először bolond vénasszonynak hiszik, aztán rájönnek, hogy neki van igaza. Mások nem juthatnak el hozzájuk, ők nem juthatnak ki onnan, vagyis valószínűleg hónapokat kell majd túlélniük úgy a téli időszakban, hogy csak egymásra számíthatnak. Nem mellesleg közben abban sem lehetnek biztosak, hogy egyáltalán tényleg számíthatnak-e a másikra. Mert hát az éhes ember nem feltétlenül békés.

Már ez a szituáció is nagyon érdekes volt számomra. Vajon összefognak az ott lakók? Vagy egymás ellen fordulnak? Megbízhatnak a szomszédban, vagy az éjszaka majd hátba szúrja őket az ételtartalékaikért? Pszichológiai szempontból ez egy feszült és olvasóként izgalmas helyzet, nekem már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy élvezni tudjam a történetet.

Ám a szerző számára ez nem volt elég, újabb veszélyt adott a sztorihoz. Ugyanis a vulkánkitörés miatt az eddig az erdő legmélyén rejtőző nagylábúak is előbújnak, és hát húsevők. Az ember pedig hús. Ahogyan Greenloop lakói megpróbálják túlélni a helyzetet ezen az elzárt helyen, úgy a nagylábúak is erre törekszenek.

A könyvbeli nagylábúak nem olyan cukik és békések, mint a róluk készült mesékben. Leginkább az ősemberekhez tudnám hasonlítani őket. Mert nem feltétlenül gonoszok, hiszen egymáshoz kötődnek, ugyanúgy családokat alkotnak, mint mi, emberek. Ha meghal közülük valaki, meggyászolják. Viszont nem vagyunk számukra többek, mint hús. Viszonylag intelligens lényeknek is mondhatók, mert terveket készítenek, és értik, miként gondolkozik a prédájuk. És hát persze, emberként ijesztőek. Ahogyan egy ránk rontó oroszlán is az, mert hiába nem gonosz, hiába csak enni akar, attól még meg fog ölni minket.

Imádtam, ahogyan az emberek elkezdtek terveket szőni, és megvalósítani azokat. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lépés után mi következik, hogyan reagálnak rá a nagylábúak, és végül hogyan is alakul az emberek és "szörnyek" világtól elzárt háborúja.

Sejtettem, hogy nem egy rózsaszín happy endet kapok majd, próbáltam felkészíteni a lelkem a veszteségekre, de még így is többször szenvedtem szívfájdalmat olvasás közben. Érzelmileg nagyon hatott rám a történet attól a ponttól, hogy kitört a vulkán egészen az utolsó oldalig. Ahogy pedig a történet zárult... Nos, valószínűleg nem lesz folytatása a sztorinak, pedig én örömmel olvasnék még egy részt, amiből kiderül, hogy az utolsó oldalakon olvasható elméletek közül melyik a valós.

Hogy tetszett a könyv?

A vulkán kitörésétől kezdve imádtam. Pörgős volt, lelkileg nagyon hatott rám, aggódtam, sírtam, harcolni akartam Kate-ék mellett, ha belehalok is, közben pedig örültem, hogy én biztonságos helyről követhetem végig a történetüket.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik azokat a sztorikat, amik megmutatják az emberek lelkének legmélyét. Azt, hogy mivé válunk, miként cselekszünk valódi vészhelyzetben, amikor az életünk a tét.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT