~ Sárga könyves út ~

2018. november 24., szombat

Szabados Ágnes: Van időm olvasni - Blogturné


Szabados Ágnes Nincs időm olvasni! facebookos csoportja és kihívása rövid idő alatt nagyon ismert és kedvelt lett a könyvmolyok között, és olyanokat is könyvmollyá tett, akik korábban egyáltalán nem vagy csak keveset olvastak. Ági most egy különleges könyvvel kedveskedik nekünk, melyben nemcsak rendszerezhetjük az olvasnivalóinkat, hanem vezetése ösztönözhet is arra, hogy még több könyvet vegyünk a kezünkbe. A turné során 10 blogger mondja el a véleményét a Van időm olvasni nevezetű olvasónaplóról, a turné végén pedig ti is nyerhettek belőle egy saját példányt. 

Szabados Ági Nincs időm olvasni! kihívását már régóta nyomon követem a Facebookon. Tetszett maga az ötlet, Ágit nagyon kedvesnek és közvetlennek találom a posztjai alapján, úgyhogy amikor kiderült, hogy megjelenik a Van időm olvasni! olvasónapló, azonnal kíváncsi lettem, milyen is lesz pontosan.

Nyomtatott vs. virtuális

Gyerekkoromban kb. ötször kezdtem el naplót vezetni, de mindig félbe maradt, mert az a típusú ember vagyok, aki a hétköznapi kis eseményeket annyira érdektelennek érzi, hogy sem beszélni, sem írni nem tud róluk. Miért is írnám le, mi történt aznap a suliban, kivel mit beszéltem, mit játszottunk, vagy hogy épp mérges voltam egyik szünetben xy-ra, mert ezt és ezt csinálta. Ezeket pillanatnyi dolgoknak éreztem akkor is, most is, amik másnapra már egyáltalán nem fontosak számomra, és így minek is örökíteném meg őket papíron.

Nekem mindig is a könyvek okozta élmények és a saját belső, sokszor a könyvekkel is kapcsolatos, mélyebb gondolataim voltak azok, amelyek érdemesek arra, hogy beszéljek róluk. Ezért is lettem tag a Moly.hu-n, és ezért kezdtem bele a saját könyves blogomba. Ezek azonban olyan felületek, amelyek megmaradása nagy részben nem tőlem függ. A szolgáltató bármikor gondolhatja úgy, hogy ennyi volt, és töröl az oldallal együtt mindent, amit eddig jelöltem, leírtam.

Egy nyomtatott olvasónapló ezzel szemben sokkal maradandóbb. Persze, ez is megsemmisülhet, de remélhetőleg nem fog tűzben leégni a házunk vagy történik hasonló tragédia. Így pedig akár egy egész életen át megmaradhat, sőt, talán évszázadokon át. Az olvasónaplóval együtt pedig fennmaradnak a gondolataim is.

Szóval nekem, mint könyvmániás embernek, aki szeret kézzel írni, és előnyben részesíti a nyomtatott, kézzel megfogható könyveket, a virtuális, nem kézzelfogható honlapoknál, ez az olvasónapló egy igazi kincs. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Kivitelezés

Az olvasónapló kemény borítós, ahogy a kötését elnéztem, minőségi munka, a lapjai vastagabbak, vagyis ha beleír az ember, nem látszik át az írása a másik oldalra is. Úgyhogy én tartós kis könyvnek találom, ami nem fog néhány hónap, év alatt szétesni. Olyan méretű, mint egy napló, határidőnapló, vagyis kicsivel kisebb, mint egy átlagos könyv, ez azért jó, mert így könnyebb betenni a táskába, magunkkal vinni, és mondjuk utazás közben leírni a gondolatainkat egy adott könyvről.

Van benne egy olyan kis rögzített anyagcsík könyvjelző, amit a régi könyvekbe is tettek, és ami bennem mindig nosztalgiát kelt. Na meg persze hasznos is! Ugyanis nem mindig van kézközelben könyvjelző, és ilyenkor könnyebb egy a könyvhöz tartozó könyvjelzővel megjelölni az adott oldalt, mint előhalászni egy tiszta zsepit.

A könyvecske színvilága is megfogott. Imádom ezt a barackszínt, mert kellemes, megnyugtató hatása van, és a betűk kékje tökéletesen illik hozzá.

Szóval én a kivitelezésre csillagos ötöst adnék.

Tartalom 

Az első oldalacskán egy adatlapféleség van, amelyen a napló tulajdonosa röviden elmondhatja, kicsoda. Név, e-mail-cím, kedvenc könyv, kedvenc műfaj, kedvenc hely, ahol olvasni szoktál, valamint a legfontosabb tudnivaló rólad. Tetszik, hogy a hat infóból négy kapcsolódik a könyvekhez és az olvasáshoz.

Ez után van egy kedves levél és üzenet Ágitól, amiben leírja, hogy mi is ez a könyv, és hogyan indult a Nincs időm olvasni kihívás.

És aztán jön a lényeg, egy betűrendes könyves adatlap, amelyen vezethetjük, hogy mit olvastunk, mikor kezdtük el, mikor fejeztük be, készíthetünk szöveges értékelést, valamint csillagozhatjuk is, hogy mennyire tetszett az adott könyv. Leírhatjuk a kedvenc idézetünket, azt, hogy mi volt a legfontosabb dolog, amit az adott könyv adott nekünk, valamint, hogy hogyan találtunk rá erre az olvasnivalóra. Végül jelölhetjük, hogy érdemesnek tartjuk-e a könyvet az újraolvasásra később.

Elsőre jó ötletnek tűnt, hogy betűrendben vezethetjük az olvasott könyveinket, viszont felmerült bennem, hogy nem biztos, hogy egy-egy betűhöz elég lesz az adott oldalak száma, valamint biztosan lesz olyan is, hogy míg mondjuk az S betűhöz túl sok S kezdőbetűs írótól olvasok majd, addig a Ü betűhöz nem kerül majd semmi. A könyv valamennyire ezt is figyelembe vette, mert több oldal került a gyakrabban előforduló betűkhöz, mint a ritkábban használtakhoz, de még így sem biztos, hogy minden stimmelni fog.

Szóval én arra jutottam, hogy inkább olvasási időrendben írom be majd a könyveket figyelmen kívül hagyva a betűrendet. Lehet, hogy így többet kell lapoznom majd, hogy visszakeressek egy adott könyvet, de nem jövök majd zavarba, ha egy betűhöz már nincsen több oldalam, miközben más betűknél meg sok üres maradt. Szóval probléma megoldva. :)

Ezen kívül arra jutottam még, hogy ha kapható lesz az olvasónapló hosszú távon is, akkor minden évben újat indítok majd, hogy éves felbontásban láthassam (és tehessem el az utókor számára), hogy adott évben miket is olvastam.

A betűrendes könyvadatlapok között betűcsoportonként található egy könyvekkel, olvasással kapcsolatos idézet. Volt olyan, amit már ismertem korábbról, de olyan is, amit nem, viszont tetszett. Pl. ilyen számomra új, de tetsző idézet volt Carlos Ruiz Zafóné, Péterfy-Novák Éváé és Puskás Petié. Jó, hogy külföldi és magyar íróktól és egyéb hírességektől is válogattak a könyvbe idézeteket, mert az, ahogyan a könyvekről és az olvasásról beszélnek akár csak néhány szóval, sok mindent elmond róluk. Fontos dolgokat. Őszintén szólva, a magyar celebekkel kapcsolatban sokszor tartózkodó vagyok, de pont azért jó, hogy olvashattam a gondolataikat ebben a témában, mert ettől egy másik oldalukat is megláthattam. Egy olyan oldalt, ami számomra sokkal fontosabb és értékesebb, mint az, amit az újságokban, tévéképernyőn mutatnak (és ami sokszor talán nem is reális képet ad róluk).

A betűrendes mutató után összegyűjthetjük néhány oldalon keresztül a kedvenc idézeteinket, majd jön egy Olvasni mindenhol lehet megnevezésű oldal, amelyen képecskékkel felsorolják, hogy hol is van az a mindenhol: buszon, orvosi rendelőben, autóban (bár reméljük, hogy csak az anyósülésre és a hátsó ülésekre gondoltak… :D ), stb.

Aztán jön az az oldal, ami nekem a legjobban tetszik. Egy táblázatocska, amelyben színes ceruzák segítségével az év minden napján jelölhetem majd, hogy adott napon mennyit olvastam. Erre nagyon kíváncsi vagyok, mert sosem mértem fel, hogy milyen arányban olvasok. Szóval elhatároztam, hogy január 1-től jelölni fogom minden egyes nap, és év végén kíváncsi leszek, milyen mintázat jön ki.

Van a könyv vége felé könyves kívánság- és várólista is, amelyre beírhatjuk az adott könyvek címét, és jelölhetjük, hogy már sikerült-e megszerezni őket, megjelentek-e már.

Majd jön a következő számomra nagyon érdekes és izgalmas dolog, egy kis feladatos rész évszakokra lebontva. Különböző feladatokat ad a könyv, hogy hol, milyen helyzetben olvass az adott évszakban, valamint különböző témakörös feladatokat is ad arról, hogy milyen könyveket olvass el. Kíváncsi leszek, hogy mennyi feladatot sikerül teljesítenem majd a jövő év során.

Van egy páros oldal, amelynek az egyik felére összeszedtek néhány gondolatot arról, hogy miért is szeret az ember olvasni, míg a másik oldalra repülő könyvecskékre írhatod össze a saját okaidat.

Végül előkerül a Nincs időm olvasni kihívás is, ugyanis a 2017-es, 2018-as és a leendő 2019-es év kihívásainak listájánál jelölhetjük, hogy mely könyvet olvastuk el az adott hónapban, és csillagozhatjuk, hogy az mennyire tetszett nekünk.

Ezután megtudhatjuk egy képi folyamatábrán, hogyan is készül egy könyv. Az író elviszi a kiadóba a kéziratot rész mondjuk kicsit régimódi, mert már e-mailben küldünk szerintem szinte minden kéziratot a kiadóknak, de úgy egyébként szépen levezetik a könyv megszületésének útját az ötlet megfoganásától addig a pontig, hogy az olvasó elkezdi olvasni az adott történetet.

Biztosan ti is voltatok már úgy, hogy olvastatok egy könyvet, és eszetekbe jutott, hogy ajánlani kéne egy rokonotoknak, barátotoknak, ismerősötöknek, mert biztosan tetszene neki, de aztán mire beszélni tudtatok vele, már rég kiment a fejetekből az egész. Nos, ebben a könyvecskében felírhatjátok magatoknak azt is, hogy mely könyvet kinek szeretnétek ajánlani. Ez az olyan feledékenyeknek, mint én is, nagyon jól jöhet.

Végül van egy könyves naptár, amelyben feljegyezheted a téged érdeklő könyves eseményeket, majd egy Jegyzeteim rész, ahová bármi mást felírhatsz, amit a többi oldalra nem tudtál.

Összességében azt tudom mondani, hogy sok olyan lehetőséget találtam a Van időm olvasni olvasónaplóban, amely érdekes lesz számomra, nagy lelkesedéssel fogom vezeti a 2019-es évben.

Az Olvasónaplót azoknak ajánlom, akik szeretnék az idősebb önmaguk és talán a jövő számára is tartós formában megörökíteni az olvasmányélményeiket, könyvekről szóló gondolataikat. Meg azoknak, akik olyan grafománok, mint én, és élvezik, ha kézzel kis rublikákat meg adatlapokat töltögethetnek ki.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A Nincs időm olvasni csoportban Ági minden hónapban más témát ad meg, amelyhez olvashatunk. A játék során a 2017-ben és 2018-ban meghirdetett témákhoz kapcsolódó könyvek címét kell kitalálnotok leírás alapján. Feladatotok, hogy a Rafflecopterbe írjátok be a történetek magyar nyelvű címét.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

2018-ban márciusi témaként egy kortárs női író könyvét kellett elolvasni. A most keresett könyv nemrég jelent meg egy olyan írónőtől, aki a WMN.hu magazin főmunkatársa. A regény főszereplője Nyilánszki Mari, aki fullasztó, szeretet nélküli családi légkörből próbál kitörni és boldoggá válni.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 25. Nem félünk a könyvektől!
11. 26. A Szofisztikált Macska
11. 27. Never Let Me Go
11. 28. Függővég
11. 29. Deszy könyvajánlója
11. 30. Szembetűnő
12. 01. Sorok között
12. 02. Olvasónapló
12. 03. Könyv és más

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2018. november 20., kedd

Rupi Kaur: Tej és méz – Blogturné


Egy igazán különleges könyvvel indul most turnéra a Blogturné Klub csapata. Rupi Kaur verseskötete igazi gyöngyszem, amit a világ minden táján imádnak. A költőnő nem szépíti a valóságot, tabuk nélkül mutatja meg azt is, ami fáj.
Tarts velünk Te is, akár szereted a költeményeket, akár nem - itt a helyed, és csak a végén döntsd el, Neked való-e a kötet. Ha ügyes vagy, a Könyvmolyképző által felajánlott 3 kötet egyikét is megnyerheted. 

Ezúttal egy rendhagyó értékeléssel érkeztem, ugyanis nem egy regényről vagy novelláskötetről írok, hanem egy gyűjteményről, amelyben versek és próza egyaránt olvasható. Rupi Kaur Tej és méz című kötete feministaként a témáival keltette fel a figyelmemet. Belenéztem, és úgy éreztem, hogy nekem ezt végig kell olvasnom.

A könyv 4 fejezetből áll, melyek a fájdalom, a szeretet, a törés és a gyógyulás címet kapták. Ezekben szó van a nőiségről, anyaságról, családról, szerelemről, csalódásról, abúzusról, önmagunk összetöréséről, majd egésszé válásáról és még sok-sok témáról, amely nemcsak a nőket, hanem az érdeklődő, nyitott férfiakat is érdekelheti.

Őszintén bevallom, a versekkel kapcsolatban régimódi vagyok. Számomra a vers az, amelynek megszabott szótagszáma, rímei és egyéb szabályosságai vannak. Azok a szövegek, amiket ebben a kötetben találtam, számomra inkább irodalmi igényességgel megfogalmazott gondolatok, érzések, életbölcsességek. Amik persze legalább annyira értékesek, mint egy vers, csak egyszerűen mások.

Rupi Kaur nagyon őszintén, nyíltan beszél olyan dolgokról, amelyek minden nő életében szerepet játszanak, mégsem beszélünk róluk. Mert szégyelljük, gyengeségnek érezzük, félünk, hogy mások megszólnak miatta. Pedig kell ez a fajta szókimondás, mert összehoz minket, nőket. Erősebbek leszünk tőle, ha beszélünk, ha nem szégyenkezünk, ha látjuk, hogy más is átéli azt, amit mi, és nem vagyunk egyedül.

Szóval örülök, hogy egyre többször kerülnek elő ezek a témák akár versek, akár gondolatok, akár regények vagy csak szimplán beszélgetések formájában, mert így érezhetjük, hogy sorstársak vagyunk, és talán ahelyett, hogy marjuk egymást, inkább odaállunk támogatni nőtársainkat.

Na, de térjünk vissza Rupi Kaur írásaira. Voltak szövegei, amik nagyon megfogtak, elgondolkoztattak vagy épp szíven ütöttek, és persze olyanok is, amelyek kevésbé érintettek meg. Valószínűleg mindenkinek más fog tetszeni a kötetből az alapján, hogy az ő életében milyen problémák, gondok, érzések merültek eddig fel központi témaként.

Rupi Kaur ír a családjáról, az anyjáról, az apjáról, apró, mégis megrázó utalásokat tesz a családon belüli abúzusról, valamint arról, hogy mennyi terhet kellett és kell cipelnie mind a családjában, mind a környezetében a nőknek. Sokkoló volt az a szövege, amelyben arról ír, nem tudja, hogy az anyja szereti-e vagy féli a férjét, mert mindkét érzés ugyanolyannak tűnik számára.

Sok szerelemről, párkapcsolatról, szakításról szóló írása is van. Engem azok fogtak meg igazán ezek közül, amelyekben arról vall, hogyan rombolta le egy-egy férfi az önbecsülését, hogyan kezdett félni a saját hangjától, és hogy mennyire káros az, ha egy apa „szeretetből” kiabál a lányával, mert a lányban felnőve tudat alatt is az marad meg, amikor párt választ magának, hogy ez a szeretet. Annyira szépen és megrázóan átjön, hogy más emberek milyen durva kihatással vannak a személyiségünkre, az önbecsülésünkre. Hogy egyetlen szó, pillantás, megjegyzés képes szilánkokra törni minket, újra egésszé válni viszont hosszú évek kemény munkája.

Minden nőnek ajánlom ezt a könyvet, aki szeretné úgy érezni, hogy nincs egyedül a gondjaival és érzéseivel, valamint minden férfinak, aki szeretné kicsit jobban megérteni a nők mindennapi problémáit és érzéseit.

Kedvenc szövegek:

„annyira féltél
a hangomtól
hogy úgy döntöttem
én is félek tőle”

 
„ahányszor
azt mondod a lányodnak
hogy csak szeretetből
kiabálsz vele
arra tanítod hogy keverje össze
a haragot a kedvességgel
ami jó ötletnek tűnhet
amíg bízni nem kezd azokban
a férfiakban akik bántják
mert annyira olyanok
mint te


- lányos apáknak”


„a szexhez két ember kell
ha az egyik csak fekszik nem csinál semmit
mert nem áll készen
nincs hozzá kedve
vagy csak nem akarja
a másik mégis a testébe
hatol az nem szerelem
az erőszak”


„nagyon hasonlítasz anyádra

azt hiszem van bennem a gyengédségéből is


a szemed akár az övé


mert mindketten elfáradtunk


és a kezed is


egyformán fonnyadnak az ujjaink


de ez a düh... anyádból hiányzik a harag


stimmel
a düh az egyetlen
amit apámtól örököltem”


„nem
nem szerelem
első látásra lesz
amikor találkozunk
szerelem első emlékre
lesz ez majd igazából
mert láttalak már anyám szemében
amikor azt mondja hogy olyan férfihoz
menjek feleségül amilyennek a fiamat nevelném”


„nem akarom hogy te
töltsd ki bennem az ürességet
egyedül is teljes akarok lenni
annyira teljes akarok lenni
hogy megvilágítsak egy egész várost
aztán
meg akarlak kapni
mert mi ketten együtt akár
lángra is lobbantjuk”


„a magány annak a jele hogy borzasztóan szükséged van önmagadra”


„szeress
bele
a magányodba”


„amikor legközelebb
megjegyzi hogy a
lábadon már nő
a szőr emlékeztesd
hogy a tested
nem az otthona
ő csak vendég
figyelmeztesd hogy
ne lépje át
a határokat
soha többé”


„a hátunk olyan
történeteket mesél
hogy nincs könyvgerinc
ami elbírná
őket


- színes bőrű nők”


„mind annyira
szépnek születtünk


a legnagyobb tragédia ha
elhitetik hogy nem vagyunk azok”


„te vagy
önmagad
lelki társa”

„szőr
ha nem lenne ott helye
akkor eleve
nem is nőne a testünkön


- harcban állunk azzal ami természettől fogva hozzánk tartozik”


„persze hogy sikeres akarok lenni
de nem magamért vágyom a sikerre
azért van rá szükségem hogy
elég tejet és mézet
kapjak amivel másokat is
sikerhez segíthetek”


Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
 


Nyereményjáték:
Mostani turnénkon szeretnénk a nyereményjátékkal is népszerűsíteni kicsit a költészetet. Így minden állomáson találtok egy-egy versidézetet. Mi pedig természetesen a vers költőjére és címére vagyunk kíváncsiak.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Idézet a játékhoz:


Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,


a Rafflecopter giveaway


Állomáslista:

11. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út – Értékelés
11. 22. Sorok között – Extra
11. 24. CBooks – Értékelés
11. 26. Hagyjatok! Olvasok! – Értékelés
11. 28. Deszy könyvajánlója – Értékelés

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2018. november 18., vasárnap

Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (vélemény a filmről)


Csütörtökön megnéztem a moziban a Legendás állatok – Grindelwald bűntetteit, és bár általában könyvekről írok ide értékelést, ez a film egy olyan történetuniverzum része, amely nagy hatással volt az egész életemre, így muszáj véleményt nyilvánítanom. Sajnos spoilermentesen nem nagyon lehet rendesen írni a filmről, ezért azt ajánlanám, hogy csak az olvassa el ezt a bejegyzést, aki már látta a filmet. Aki még nem látta, várja ki, míg megnézheti, a bejegyzésem nem szalad el. :)

Vagyis SPOILER következik!!!

1. A látványvilág ismételten gyönyörű volt. A filmet nézve ismét gyereknek érezhettem magam, tágra nyílt szemmel figyeltem a varázslatokat, legendás állatokat és egyéb effekteket. Tökéletes munkát végeztek a film ezen részén dolgozó szakemberek.

2. Nagyon-nagyon tetszett Nagini szála, részben azért, mert kb. 10 éve egy HP ficet író ismerősöm már felvetette azt az ötletet, hogy mi van, ha Nagini valójában egy elátkozott nő. Ha nem magyarul írt volna, azt mondom, Rowling olvasta a ficét, és onnan merítette az ötletet. XD Nagyon izgalmas Nagini karaktere, mert emberként jó lélek, ez abból is látszik, ahogyan a film végén dönt. Szóval kicsit szomorú, hogy végül örökre bestiává válik, és végül Voldemort mellett köt ki (emberként biztosan nem állt volna mellé). Az ő története olyan kellemesen nosztalgikus és drámai egyszerre, mert tudjuk, hogy mi is lesz majd vele a jövőben.

3. Leta Lestrange szála is bejött. Ő olyan Perselus Piton-i karakter, aki mindig kívülálló volt még a Roxfortban is, rásütötték a gonosz bélyegét, holott csak magányos, és bűntudat gyötri egy múltbeli tette miatt. Nagyon tetszett az a döntés, amelyet a film végén hozott, megrázó volt.

4. Eddie Redmayne még mindig nagyon jól hozza Göthe karakterét. Tetszett, ahogyan kameraállás szempontjából megoldották azokat a jeleneteket, amikor Letával beszélgetett, totál jól visszaadta, hogy Göthe milyen szemszögből látja a világot, ha egy számára fontos ember is jelen van éppen benne.

5. Nagyon bejött Göthe és Theseus testvéri kapcsolatának megjelenítése. Baromi jól hozták azt az igazi testvéri viszont, amiben néha utálod a testvéredet, néha haragszol rá, nem érted a viselkedését és sokszor idegesít, de közben meg, ha olyan helyzet adódik, akkor meghalnál érte. Az a jelenet pedig totál poén volt, amikor Tina varázslattal hátrataszította Theseust, Göthe pedig nagyra nyílt szemmel valami olyasmit mondott, hogy ez élete legjobb napja. XD

6. Jude Law szintén nagyon jól hozta szerintem Dumbledore-t. Már most látszott rajta az az erő és manipulációs képesség, amely idős varázslóként is jól jellemezte. Amikor Göthének azt mondja, hogy talán ő az egyetlen, akit csodál ezen a világon, akkor magamban felröhögtem, mert Harrynek is pont ilyesmiket mondogatott. Pontosan tudja Göthével és tudta Harryvel kapcsolatban is, hogy ezzel nem az egójukat simogatja, mint sok elismerésre vágyó ember esetében, hanem hálásak lesznek neki, amiért valamiféle kedvességet mutatott irányukba, nem akarnak majd csalódást okozni neki, és ezáltal ráveheti őket, hogy kövessék az utasításait.

7. Ezra Miller szintén kiemelkedett Credence szerepében. Az igazság az, hogy jó lett volna, ha kicsit jobban rákoncentrál a film az ő szálára, mert szerintem elvitte volna a hátán az egész történetet az a nyomozás, ahogy a múltja, a szülei és a saját kiléte után kutat. Így kicsit összecsapott lett ez a szál is, a többi is, viszont ez semmit nem vont le Ezra Miller tökéletes játékából.

8. Tetszett, hogy megjelent a Roxfort is a filmben. Jó volt visszamenni kicsit az iskolába, pont olyan nosztalgiát éreztem, amilyen Leta is, amikor az osztályteremben az egyik padot nézegette.

9. Nagyon féltem Johnny Depp alakításától, de el kell ismernem, hogy a végén, a nagy beszéde alatt kirázott a hideg. Ettől függetlenül a külsejével még mindig nem vagyok elégedett, baromi gagyin néz ki, ezt szerintem a sminkmesterek és stylistek nagyon félrenézték.

10. McGalagony megjelenése a Roxfortban teljesen felesleges volt. Egyfelől logikátlan, mert az eredeti HP sztori alapján McGalagony akkor még nem taníthatott ott (ha jól emlékszem, még kislány volt akkoriban), másfelől, mert a karaktere nem tett hozzá semmit a sztorihoz. Néhányszor felbukkant, még egy közelit sem mutattak róla, nem csinált semmi különöset, és ennyi.

11. Örültem, hogy ha nem is szó szerint, de kimondták a filmben, hogy Dumbledore és Grindelwald között szerelmi kapcsolat volt. Azt viszont még nem döntöttem el, örülök-e annak, hogy behozták ezt az üvegcsés-esküs dolgot okként, hogy Dumledore miért nem támadhatja meg Grindelwaldot. Szerintem bőven elég lett volna okként az, hogy Dumbledore szerelmes még mindig Grindelwaldba, és egészen a legvégsőkig nem tudja rávenni magát arra, hogy bántsa őt. Ez a lelki konfliktus igen érdekes lehetett volna, mert nehéz még akkor is szembeszállni valakivel, akit szeretsz, ha tudod, hogy szörnyű dolgokat tesz.

12. Ami miatt borzalmasan szomorú voltam, az a Jacob-Queenie szál. Az első részben talán Jacobot imádtam a legjobban, mert volt egy csomó poénos jelenete, és mert minden egyes varázsvilágba vágyó rajongó felismerhette önmagát benne és kicsit irigyelhette, amiért mugliként megkapta azt, amiről gyerekkorunk óta álmodozunk. Most azonban egyetlen igazán poénos jelenet sem maradt meg bennem vele kapcsolatban. Az egész szála arról szólt, hogy Queenie-vel nyüglődik azon, hogy nem házasodhatnak össze. Ami persze, természetesen igazságtalan és szörnyű érzés lehet nekik. De emiatt nem egymást kéne marniuk, hanem még jobban egymás mellett állni, és megtalálni a megoldást. Ami nem Grindelwald. Queenie ebben a második részben egy hisztis, szőke, agyatlan liba lett. Nem őrült, nem gonosz, hanem mélységesen buta. Mert hát, „hé, az összes hozzám közel álló ember, akikben bíznom kéne, azt gondolja, hogy Grindelwald gonosz, de ők a hülyék, csak én vagyok helikopter. Szóval mit is kéne tennem? Hát csatlakozom Gridelwaldhoz!” Erre csak a fejemet tudom fogni…
Viszont attól függetlenül, hogy élvezni nem tudtam ezt a szálat, mert elveszett belőle az, ami az első részben még megvolt és tetszett, jól bemutatta, hogy egy profi manipulátor milyen könnyedén át tudja mosni egy egyébként jó ember agyát is. Csak azt kell mondania, ígérnie, amire a jó ember a legjobban vágyik, a borzalmakat egy másik szemszögből kell bemutatni (lehetne még rosszabb is, lásd II. világháború megmutatása), és a jó ember máris a rossz oldalra áll, és hajlandó rossz dolgokat tenni.

13. Tina karaktere még mindig teljesen érdektelen számomra. Valahogy annyira semmilyen a személyisége, hogy az összes többi női karakter izgalmasabbnak tűnt a filmben.

14. A film vége… Nos, ha Grindelwald igazat mondott Credence-nek, akkor számomra teljesen hiteltelenné válik a történet, mint előzménysorozat. McGalagonyt még elnéztem, mert ez csak egy apró és a történetre semmilyen hatást nem gyakorló változtatás volt, de ha tényleg behoznak egy elcsépelt elveszett öcs szálat, azt nem tudnám megenni. Szóval nagyon bízom benne, hogy Grindelwald csak hazudott, hogy ezzel manipulálja Credence-t.

Összességében élveztem a filmet, bár voltak hiányosságai, csak a végével kapcsolatban vagyok egyelőre bizonytalan.

Ti mit gondoltok, nektek bejött a film?

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. november 16., péntek

Rebecca Ross: A királynő felemelkedése - Blogturné


A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Rebecca Ross: A királynő felemelkedése című regényét. Egy vérbeli fantasy történet elevenedik meg a lapokon, ahol a hősnőnk belecsöppen az intrikákkal teli hatalmi harcokba, rá kell jönnie, hogyan segíthetné a valódi uralkodót a trónra. Érdemes követni a hat állomást, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk helyes megfejtői között. 

Rebecca Ross A királynő felemelkedése című regénye a fülszövegével fogott meg, és azért, mert érdekelnek azok a fantasyk, amelyek teljesen saját világot építenek fel, mutatnak be. Ezekből én is tanulhatok íróként, akkor is, ha jól sikerült történetről van szó, és akkor is, ha a hibáiból okulhatok.

A történet egy Brienna nevű lányról szól, akinek valeniai származású édesanyja meghalt, maevanai apját pedig nem ismeri. A nagyapja, hogy elrejtse őt az apa elől, beadja egy iskolába, ahol az öt hivatás egyikének mesternőjévé képzik ki a diákokat. Brienna hosszas töprengés után a tudás hivatását választja, az utolsó éve azonban furcsán alakul. Mesterétől kap egy könyvet, amelynek hatására látomása támad egy apai őséről. Ezután rájön, ő az egyetlen, aki képes lehet elkergetni trónjáról a véreskezű, kegyetlen maevanai királyt, hogy a jogos örökös, egy királynő üljön a helyére.

Arányok

A regény eleje nagyon jól indult. Érdekes volt Brienna élete az iskolában, ahogyan készül a végső megmérettetésre, és közben szomorkodik, hogy el kell búcsúznia a társaitól, akikkel éveken keresztül együtt tanult és élt, és akiket a családjának érez. Nagyon izgalmasnak látszott az a bimbózó szerelmi szál is, ami közte, és a tanára között kezdett alakulni.

Ám aztán, ahogy kikerült Brienna az iskolából, és belecsöppent egy összeesküvésbe, valahogy túlságosan felgyorsultak a dolgok. Az összeesküvés egyik vezetője lányává fogadja Briennát, és hazaviszi magához. Egyetlen nyarat tölt Brienna az új családjánál, de ezalatt egyfelől szoros kötelék alakul ki közte és a nevelőapja, valamint közte és az mostohaöccse között, másfelől összebarátkozik a leendő, száműzött királynővel, megtanul vívni, kitervel és megszervez egy lázadást, és nekiindul megdönteni egy birodalmat. Őszintén szólva, én azt vártam volna, hogy legalább néhány évet eltölt a fogadott apjánál, mielőtt mindez a sok dolog megtörténik. Ugyanis az ember nem két perc alatt fogad érzelmileg is valakit a családjába, és nem két perc alatt épít fel egy haditervet úgy, hogy csak rápillantott egyszer egy térképre. Szóval számomra ez túl gyors volt, és nem reális.

Sajnos a rohanó érzés a későbbiekben is megmaradt bennem. Minden túl hirtelen történt, az egyik pillanatban még ez van, a másikban már az, szinte percről percre változott a helyzet.

A cselekmény maga egyébként érdekes volt, csak én több időt és oldalt hagytam volna rá, hogy tényleg reálisan kibontakozzon.

Tanár-diák szerelem

Hiszem, hogy egy tanárnak példát kell mutatnia, és nem helyes, ha romantikus módon közeledik egy diákjához. Épp ezért tetszett az, hogy Cartier mester hét év alatt egyszer sem közeledett Briennához, mindig visszafogta, sőt, hűvösnek és érzelemmentesnek mutatta magát. Csak akkor mutatta meg az igazi érzéseit, amikor Brienna már végzett az iskolában, és pártfogót keresett magának. Ebből azonnal azt éreztem, hogy Cartier tisztességes férfi, akármilyen titkokat is rejteget.

Márpedig vannak titkai. Briennát sikerült is meglepnie velük, de sajnos engem nem igazán. Ross elég sok sablont használt a történetéhez, amely más regényekben is megtalálható, épp ezért nem volt nehéz kitalálni a titkokat, és sajnos nem tudott sem Cartier esetében, sem más fordulataival döbbenetet okozni számomra, és végig kiszámítható volt a történet.

Szórakoztató sztori sablonokkal

Nos, igen, azt bizton állíthatom, hogy szórakoztatott a regény olvasása. Érdekes volt a világ, az iskola, ahol Brienna tanult, az összeesküvés, jó volt a romantikus szál. Kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt. De… Mostanában több kiemelkedően jó és egyedi fantasyt is olvastam, és talán ezért éreztem nagyon azt, hogy ez bizony nem egyedi. Ne értsetek félre, nem rossz, sőt! Jó a stílusa, jó a világfelépítése, jó a karakterkidolgozása, ám nem tudott meglepni a fordulataival, nem tudott igazán elvarázsolni. Mert már sokszor olvastam ehhez hasonló sztorit.

Persze, ez még csak az első könyv volt, és szeretném elolvasni a másodikat is, hátha Rossnak abban sikerül kitalálnia egy olyan fordulatot, amelyre nem számítok. Főképp azért, mert elképzelni sem tudom, hogy az első könyv lezárása után még miről szólhat egy második rész, de kíváncsi vagyok rá.

A regényt azoknak ajánlom, akik vágynak néhány napnyi kellemes kikapcsolódásra, pihenésre és szórakozásra, és nem zavarja őket, ha mindezt sablonok által kaphatják meg.

Kedvenc karakter: Cartier

Kedvenc jelenet: amikor a támogatókeresés éjszakáján Cartier odamegy Briennához.

Kedvenc idézetek:

„– Egy dolgot tudnod kell rólam – mormolta, miközben könyökével félretolta üres levesestányérját. – Ha valaki a családomat fenyegeti, habozás nélkül megölöm.
– De hisz még csak vérrokona sem vagyok – suttogtam. Megdöbbentett ez az acélos határozottság. Alig egy napja voltam a fogadott lánya.
– A családom tagja vagy.”

„– Nem tudtad, hogy a lányok sokkal értékesebbek és becsesebbek a fiúknál? – Felvonta a szemöldökét, de a tekintete még mindig szelíd volt. – Az apák valóban örülnek egy-két fiúnak, de igazából lányt akarnak. Épp ezért az apa mindenkit megöl, akinek akár csak egy fenyegető gondolata is van a lányáról.”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Nyereményjáték:

A regényben jelentős szerepük van a csillagképeknek, a tudóspalánták a vizsga után a köpenyük hátán viselik a választott csillagkép hímzést. Minden állomáson találtok egy csillagképet, melynek a magyar megnevezését kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Vigyázat, nem mindegyik zodiákus jegy!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11. 13. Dreamworld
11. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 17. Sorok között

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2018. november 14., szerda

Christelle Dabos: A tükörjáró 2. – Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban - Blogturné


Christelle Dabos Tükörjáró című sorozatának első része sokakat elvarázsolt, és most végre megjelent a folytatás, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban. A regény hozza a formáját, a Harry Potter varázslatát vegyíti a Trónok harca udvari intrikáival igazán egyedi és izgalmas formában. Tarts velünk a turnén, ahol négy bloggerünk mutatja be Ophélie kalandjait a Sarkon, és nyerj te is egy saját példányt a könyvből. 

Christelle Dabos A tükörjáró sorozatának már az első része is nagyon tetszett, de a másodikat, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban címűt egyenesen imádtam. Olyannyira, hogy a Harry Potter és a Trónok harca mellett bekerült a kedvenc fantasy regényeim közé. Ami nagy szó, mert mint említettem, 34 évem alatt összesen 2 regénysorozatnak sikerült ezt elérnie eddig.

A történet ott folytatódik, ahol az első könyv véget ért. Ophélienek el kell nyernie a Sark családfőjének, Faruknak a védelmét, mert majdhogynem az összes sarki család vagy ki akarja nyírni, vagy manipulációval, fenyegetéssel a maga oldalára akarja állítani őt. Ám most már nem csak az udvari intrikáktól kell tartania, ugyanis Légvár legvédettebb területén, a Holdvilágban egyre-másra tűnnek el az emberek. És talán Ophélie lesz a következő…

A Sark kegyetlen, izgalmas világa

Dabosnak sikerült egy olyan világot, és azon belül egy olyan helyszínt teremtenie a Sarkkal, amely egyszerre bűvöli el és taszítja az embert. A Légvárban ugyanis minden szépség csak illúzió, ezt az illúziót pedig bármikor az ember ellen fordíthatják. A saját szemednek sem hihetsz, nem tudhatod, mi valódi, mi hamis. Ez pedig szerintem szörnyen ijesztő. Ahogyan azok is, akik képesek jól használni ezt az illúziót. Ebben a kötetben például egy Kunigunda nevű nőtől rázott ki a hideg párszor, aki mestere mások elkápráztatásának, lévén illúzióbordélyt vezet.

Faruk és környezete is egyszerre fenséges és ideglelő. Faruk hatalmas erővel bír, már azzal kínt okoz az embernek, ha csak ránéz. Emellett a kóros feledékenysége és a természete miatt elég kiszámíthatatlan is. Az ember, ha elé kerül, nem tudhatja előre, hogy jutalmat kap-e vagy halálbüntetést. Ennek ellenére Faruk igencsak összetett, érdekes és valahol szerethető karakter is, de erről majd később kicsit bővebben írok.

A Sark is olyan, mint Faruk, van egy kegyetlen, veszélyes, felszínes oldala, de van gyönyörű oldala is. Új helyszínként megjelenik egy sarki nyaralóhely, ahol nincsenek illúziók, csak a természetes táj, ami sokkal varázslatosabb Ophélie szemén át, mint Légvár.

Szóval a történet világfelépítése összetett, izgalmas, ijesztő és egyben gyönyörű. Dabos tökéletes munkát végzett.
 
Tökéletesen tökéletlen, egyedi főszereplők

Ophélie és Thorn számomra a tökéletes karakterek. Van egy jól kidolgozott alapszemélyiségük, képesek a fejlődésre úgy, hogy közben azért nem veszítik el önmagukat, emellett emberien tökéletlenek mind külsőleg, mind belsőleg. Bevallom őszintén, unom már a tökéletes szépfiúkat és az önmagukat csúnyának tartó, de valójában bombanőket, akik kívülről csillognak, de odabent nincs semmi különös. Ophélie és Thorn lehet, hogy kívül csúnyácskák, de a lelkük értékes, a személyiségük összetett, és pont a tökéletlenségük miatt annyira szerethetőek.

Míg az első könyvben a romantikus szál igencsak haloványan látszott, addig most, a másodikban már szépen előtérbe került. Ami nagyon klassz, hogy nem lett egyáltalán elkapkodva. Onnan, hogy Ophélie fél Thorntól és megveti őt, szép lassan és hitelesen jutunk el addig, hogy elkezdi megérteni és megszeretni a vőlegényét. És onnan, hogy Thorn lenézi és csak egy buta, ügyetlen fruskának tartja Ophélie-t, szép lassan és hitelesen jutunk el addig, hogy elkezdi őt csodálni és szerelmes lesz belé.

A sok elkapkodott, nem túl hitelesen kidolgozott szerelmi szál után más regényekben, ez a szépen kidolgozott, teljesen reális szál valóságos felüdülés volt számomra. I-mád-tam! Mert egyszerűen gyönyörű és aranyos volt, és mert elhittem, hogy igen, két átlagos ember így szeret a valóságban is szép lassan egymásba. Nem egy szempillantás alatt, nem külsőségek miatt, hanem mert időt hagynak arra, hogy megismerjék a másikat, és ha alapvetően csúnyácskák is, megszépüljenek a lelküktől egymás szemében.

Egyébként, ahogy fentebb is írtam, mindketten nagyon sokat fejlődtek az első regény óta. Ophélie ügyetlen, félénk kislányként érkezett a Sarkra, de azok után, amiket átélt és megtapasztalt, elkezd szép lassan felnőni. Bátrabb lesz, jobban átlátja az udvari intrikákat, és megtanulja, hogyan álljon ki magáért. Thorn pedig hideg, érzelemmentes, egyedül a számok és a rend világában boldoguló, szabálymániás hivatalnokból olyan férfi lesz, aki képes felrúgni a szabályait azért, akit szeret.

Isten kiválasztottja

Mellékszereplőkből most leginkább Faruk fogott meg. Ahogy fentebb is írtam, neki két különböző oldala van. Egyfelől félelmetes a kiszámíthatatlansága és ereje miatt, másfelől nagyon törékeny és esendő. Az, hogy nem emlékszik rá, honnan jött, kicsoda, mit jelent számára a Könyve, hogy a jelenlegi életének is elfeledi a történéseit, még a gyermekére és annak anyjára is emlékeztetni kell, borzalmas érzés lehet. Valahol mélyen szereti őket, én legalább is így éreztem, csak egyszerűen valami átoknak, sérülésnek, büntetésnek vagy Isten tudja csak, minek köszönhetően (szó szerint!), nem emlékszik rájuk, és nem emlékszik arra, hogy szereti őket. Csak a hiányérzet gyötri, mert a lelke mélyén érzi, hogy valami fontosat felejt el újra és újra.

Farukot én olyannak láttam, mint egy nagyon erős kisfiú, aki akaratán kívül él vissza az erejével, mert egyszerűen nem érti, hogy mennyire erős, és nem fogja fel, hogy az emberek pedig mennyire törékenyek. Egy magányos gyerek, aki szeretetre vágyik, családra vágyik, keresi önmagát és össze van zavarodva.

Nagyon érdekesek voltak a régi életéről szóló emléktöredékek. Borzalmasan kíváncsi vagyok, hogy kicsoda Isten, és mi történt Farukkal és a testvéreivel korábban. Miért vesztették el a családfők az emlékezetüket, és miért hiányzik ugyanaz az oldal a Könyveikből? Vajon az az Isten, akit Faruk ismert, azonos azzal, akit mi megismerhetünk? Vagy ő csak egy bitorló, aki Istennek mondja magát, de valójában nem az? Kitől retteg és miért? Mi a célja? És ha nem ő az igazi Isten, akkor az igazi Isten vajon jó vagy gonosz? És persze, kire emlékezteti Ophélie Farukot?

Tetszik ez az újfajta értelmezése a vallásnak és Istennek a történetben, mert ilyen nézőpontot még egyetlen regényben sem láttam eddig. Nagyon elgondolkoztató mind a történet szempontjából, mind a létező vallások értelmezésének szempontjából. Ezen kívül nagyon izgatja a fantáziámat ez a sok kérdés és kétség. Alig várom, hogy végre válaszokat kapjak a folytatásból!

Nyomozás az eltűntek után

A fantasy mellett egy krimiszálat is kaptunk Dabostól. Légvár legbiztonságosabb területéről ugyanis fontos pozíciókat betöltő emberek tűnnek el szőrén-szálán. Ezt megelőzően mind fenyegetőlevelet kapnak Isten szolgájának nevében. Pont olyat, amilyet Ophélie is kap, és amelyben azt írják neki, hogy Istennek nem tetsző dolog a Thornnal való házassága, így ha nem bontja fel, akkor megjárja.

Amellett, hogy Ophélie maga is veszélyben van, egyben nyomozószerepbe is kényszerül. Természetesen Thorn is beszáll a dologba, és bár külön-külön szálon, de mindketten hozzájárulnak ahhoz, hogy a végén fény derüljön mindenre.

Nagyon Thorn személyiségéhez méltónak találom azokat a döntéseket, amelyeket a krimiszál megoldása után hoz meg. Nem mindegyikkel értek egyet, mert én, más személyiségként valószínűleg másképp döntöttem volna, de az ő karaktere így volt hiteles. Az utolsó pillanatig hiteles maradt. És a végén olyan megható jelenetei vannak Ophélie-vel, amiktől összeszorult a szívem és a gyomrom, ám mindezt úgy érte el Dabos, hogy egy pillanatig sem éreztem, hogy Thorn vagy Ophélie kizökkent volna önmagából. Ami a szememben hatalmas teljesítmény. Így ír egy kitűnő író.

A könyvet mindenkinek ajánlom. Fiataloknak, korombelieknek, idősebbeknek, nőknek és férfiaknak. Úgy vélem, ez az a fantasy történet, ami mindenkit képes lekötni valamivel.

Kedvenc karakterek: Thorn, Ophélie, Faruk

Kedvenc jelenetek: az esőben ázós jelenet és Thorn meg Ophélie utolsó négyszemközti beszélgetése.

Kedvenc idézetek:

„– Komolyan sajnálom ezt az asszonyt – szólalt meg Roseline néni, akinek némi lökdösődés árán végre sikerült odaküzdenie magát az unokahúga mellé. – Nem lehet könnyű egy olyan férfit szeretni, akinek gyémántsmukkokra van szüksége ahhoz, hogy emlékezzen, kivel került bensőségesebb viszonyba.”

„– Egyesíthetnénk az erőinket, tubicám. Miért kellene hadakoznunk egymással mindenféle nevetséges családi viták miatt? Mindenekelőtt nők vagyunk. Mi több, vállalkozó szellemű nők.”

„Thorn hajlott háttal kuporgott törökülésben, a törzse alig mozdult, de közben két hosszú karjával fáradhatatlanul kaszált a levegőben: próbált rendet vágni a rendetlenségben. Könyvelése értékes dokumentumait egyenként kisimítgatta, összehajtogatta, majd besorolta, és tette mindezt olyan aprólékos figyelemmel, hogy egy-egy kupacban még a papírlapok sarkát is egymáshoz illesztette. Amikor jobban megnézte, Ophélie azt is észrevette, hogy az iratkötegek a parketta lécei mentén tökéletesen szimmetrikus elrendezésben sorakoznak egymás mellett a földön. Ha ehhez még azt a merőben szokatlan dobókocka- és fiolagyűjteményt is hozzávette, amelyeket az asztal alatt talált, úgy érezte, komolyan el kell gondolkodnia azon, Thorn nem zizzent-e egy kicsit.”

„– (…) De mindenekelőtt Thornnak segítsen – kérlelte Berenilde, és alig hallgatóan elcsuklott a hangja. – A miatt a fiú miatt sokat emésztem magam, időnként úgy érzem, alig ismerem. Arról, hogy mi jár a fejében, fogalmam sincs, de ami azon túl van, abban jobban eligazodom, mint ő maga, nyugodtan megbízhat bennem. Ha engem kérdez, nem is a kezére van igazán szüksége, hanem a szívére.”

„– Mindig mindent egyedül akar megoldani – folytatta Ophélie fojtott hangon –, csak használja az embereket, babuként tologatja őket, még ha az egész világ megutálja is önt ezért.
– És ön, ön is utál?
– Azt hiszem, nem. Már nem.
– Akkor jó – dünnyögte Thorn az orra alatt. – Mert még soha nem törtem ennyit magam, hogy egy bizonyos személy ne tartson utálatosnak.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT


Nyereményjáték:

A Tükörjáró sorozat egy különleges fantasyvilágban játszódik, így a mostani feladatotok az lesz, hogy címszavak alapján kitaláljátok más különleges világgal rendelkező történetek címét. Feladatotok, hogy a Rafflecopterbe írjátok be a történetek magyar nyelvű címét (könyvsorozat esetében az első könyv magyar nyelvű címét).

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Címszavak: sárkányok, Éjkirály, Mások, rémfarkas, Deres


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:


11. 12. A Szofisztikált Macska
11. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 16. Könyv és más
11. 18. Kelly & Lupi olvas


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. november 1., csütörtök

Jessica Townsend: Nevermoor – Morrigan Crow négy próbája - Blogturné


A Kolibri Kiadó jóvoltából immár magyarul is megismerkedhetünk az elátkozott gyermeknek számító Morrigan Crow-val, akit egy Jupiter nevű idegen elvisz Nevermoorba, ahol a lánynak ki kell állnia 4 próbát, hogy felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba. Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink Morrigan Crow kalandjáról, tartsatok velük, mert a turné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott 3 könyv egyikét!

Amióta fiatalon elolvastam a Harry Potter-sorozatot, azóta várok arra, hogy jöjjön egy könyv, ami hasonló érzéseket vált ki belőlem, és hasonló hangulatot nyújt, mint Rowling műve. Nos, örömmel mondhatom, hogy végre megszületett a várva várt történet, Jessica Townsend ugyanis megírta a Nevermoor – Morrigan Crow négy próbája című regénysorozat első részét. Persze a Harry Potter nyomába semmi sem érhet, de eddig ez az a regény, ami a leginkább megközelítette számomra.

A történet egy Morrigan Crow nevű kislányról szól, akit elátkozottnak hisznek, mivel Napszálltakor született. Ha valami rossz dolog történik a közelében, valaki eltöri korcsolyázás közben a lábát, az ebédre készített pite rosszul sikerül, baleset történik a város másik felében, az emberek azt mondják, az elátkozott lány hibája. Mindenki retteg Morrigentől, sokan utálják, még a családja is úgy bánik vele, mint ha nem is létezne. Az átok legijesztőbb része azonban az, hogy Morrigan nem fogja megérni a felnőttkort, ugyanis ahogy 12 éves korában eljön a következő Napszállta, meg fog halni, mint a többi elátkozott gyermek. Amire azonban ő sem számít, hogy a halála napján, még éjfél előtt felbukkan az életében egy furcsa férfi, Jupiter, aki azt állítja, ha vele tart Nevermoorba, és felvételt nyer a Csudálatos Társaságba, akkor nem kell meghalnia.

Imádom a mágiát!

A HP4 filmváltozatában Harry tágra nyílt szemmel lép be Weasleyék elvarázsolt sátrába, és a címben szereplő mondat csúszik ki a száján: „Imádom a mágiát!” Nos, én is pont így éreztem magam anno a Harry Potter első olvasásakor, és most is a Nevermoor olvasása közben is.

Townsend egy igazi varázslatos világot épített fel, amely apróságokban hasonlít ugyan a HP világára, mégis más, de legalább annyira lenyűgöző. Nevermoort és a világot ebben az esetben a Csuda működteti, ettől függ lényegében minden, az áram-, víz-, élelmiszerellátás, a közlekedés, vagyis az emberek hétköznapi élete. Itt nincsen varázsvilág és muglivilág, minden ember életének része a Csuda, még ha nem is ugyanolyan mértékben és formában.

A történet központja hely szempontjából egy nevermoori hotel,a Deukalión, amelyet Jupiter vezet, és ahol Morrigan életében először otthon érezheti magát. A hotel is „csudálatos”, a helyiségek állandóan változnak, van egy szoba, ahol az árnyékok életre kelnek, a csillár pedig időnként lepottyan, hogy aztán új, más formájú nőjön ki a plafonból, az egyik lakó egy vámpírtörpe és a házvezető egy óriási, beszélő macska.

Morrigan azonban csak akkor maradhat Nevermoorban (és életben), ha a Csudálatos Társaság beveszi a tagjai közé. Ez a társaság olyan különleges képességekkel bíró gyerekeket keres, akik valamilyen módon hasznosak lehetnek a közösségüknek. Hogy kiderítsék, ki hasznos, négy próbán kell átmennie a gyerekeknek. A négy próba nemcsak a gyerekek különleges képességeit méri fel, hanem a különböző tulajdonságaikat is teszteli, pl. őszinteség, bátorság, ész, kitartás.

Míg a hotelt és Nevermoor világát gyönyörűen bemutatta az írónő, addig úgy éreztem, hogy a Társaságról túl keveset tudok. Kik a vezetői (csak a nevüket és néhány apróságot tudunk meg róluk), mi a céljuk, miért gyűjtik a tehetséges gyerekeket, milyen tehetség fontos számukra és miért pont az? Egyfelől érdekes, hogy titokzatosak voltak, mert így felmerült bennem az is, hogy esetleg nem feltétlenül színtisztán jók a céljaik (legalábbis vannak önző céljaik is). Másfelől jó lett volna jobban megismerni a Társaságot, de remélhetőleg ezt a folytatásban pótolja majd az írónő.

Ami mégis hasonlított

Morrigan egy magányos kislány, akit kitaszított a családja és a többi ember is. Bár neki él az édesapja, van egy nevelőanyja, egy nagymamája, mégis elmondhatjuk, hogy ugyanúgy nincsen igazi családja, mint ahogyan Harry Potternek sem volt. Ugyanis a vérrokonság nem sokat jelent, ha nincsen igazi szeretet a rokonok között.

Ahogyan Harry, úgy Morrigan is vágyik arra, hogy szeressék, hogy otthonra találjon, barátokra, családra. Ezért is akar csatlakozni a Társasághoz (már persze azon kívül, hogy élni szeretne). Úgy gondolja, ha tag lehet, új, igazi családra lel majd. Vagyis Morrigannak pont azt jelenti Nevermoor, a hotel és a Társaság, amit Harrynek jelentett a varázsvilág, a Roxfort és a barátai.

Morrigan egy igazán szerethető karakter. Átlagos kislány, akit sosem szeretett senki, és akivel együtt várjuk, hogy végre rátaláljon azokra, akik szeretni tudják. Aztán mikor megtalálja őket, vele örülünk. Annak ellenére, hogy azt írtam, átlagos, valójában vannak olyan tulajdonságai, amik átlagon felülivé teszik, de hogy mik is ezek pontosan, azt majd olvasás közben megtudjátok.

Jupiter is emlékeztetett valakire, méghozzá Dumbledore-ra, csak éppen a fiatalabb kiadására. Jupiter bolondos férfi, akit az ember elsőre nem is vesz teljesen komolyan (lásd Dumbledore is elég bolondos a lila talárjában, ahogy citromport kínálgat, és állítólag az a legnagyobb vágya, hogy meleg zoknikat kapjon). De ez csak a felszín. Jupiter valójában sokkal többet tud, mint bármelyik másik szereplő. Ő az, aki tudja, mi folyik a háttérben, kicsoda Morrigan, és miért kell megmentenie és Nevermoorba hoznia. A háttérből mozgatja a szálakat, irányítva és segítve Morrigant, akit valóban megszeret, akárcsak Dumbledore Harryt.

Ezek a halovány hasonlóságok azonban egyáltalán nem bosszantottak (nem éreztem őket koppintásnak), hanem egyenesen vonzottak, egyfajta otthonos érzést adtak számomra, mint mikor elmész egy teljesen idegen helyre, ami egyáltalán nem hasonlít az otthonodra, aztán észreveszel benne egy vázát vagy egy képet, ami otthon is megtalálható, és ettől hirtelen kellemes érzés tölt el. Vagyis a Nevermoor egy egyedi, új világ, ahová az otthonosság kedvéért mégis be lett csempészve egy kevéske a HP életérzésből.

A sárkánylovas barát, a félszemű barát és a felejthető lány

Hawthorne szintén részt vesz a Társaság próbáin, az ő különleges képessége, hogy mesterien lovagol sárkányokon. Kicsit szeleburdi, kedveli a csínyeket, de végig érezni, hogy van benne valami komolyság is, ez főképp a sárkányos jelenetben jön majd elő erőteljesen. Első pillanattól kedveli Morrigant, és igaz baráttá válik a próbák során. Mivel ez egy sorozat, az is lehet, hogy a végén nem csak barát lesz belőle, ha a folytatás során Morrigan és ő is idősebbek lesznek majd. Én legalábbis reménykedem valami ilyesmiben, mert aranyosak együtt.

Jack, akinek a fél szemét szemkötő fedi, kicsit összetettebb karakter, mint Hawthorne. Eleinte mogorvának tűnik, úgy látszik, mintha valamiért nem örülne annak, hogy Morrigant a nagybátyja (Jupiter) a szárnyai alá vette, de hogy miért, azt csak később értjük meg Morrigannel együtt. A kutya-macska kapcsolat miatt lényegében őt is el tudnám képzelni végül Morrigan mellett nem pusztán barátként, ha már felnőttek.

Szóval mindkét fiú érdekes valamiért, és egyelőre nem tudom eldönteni, hogy lesz-e szerelmi szál majd később velük és Morrigannel, vagy maradunk a gyerekkönyv változatnál, és ők nem nőnek majd úgy fel az utolsó könyvre, mint mondjuk Harry Potterék.

Van még egy különleges karakter a könyvben, ő egy a próbákon részt vevő lány, Cadence. A történet beképzelt csajának a társaságában tartózkodik állandóan, úgy látszik, mintha barátnők lennének, de mindenféle különös dolog történik Cadence körül. Például az emberek egyszerűen nem emlékeznek rá. Kivéve Morrigant. Nagyon izgalmas volt azon gondolkozni, miért is lehet ez. Morrigan csak hallucinálja őt, és azért nem emlékeznek rá a többiek, mert nem is volt jelen az adott jelenetekben? Esetleg szellem lenne, akit csak Morrigan lát? Vagy más oka van ennek a furcsaságnak?

A Csudamíves

Minden fantasy könyvbe kell egy gonosz, ebben a történetben ez a Csudamíves. A Csudamívesek valaha nagy köztiszteletnek örvendtek, ők foglalkoztak azzal, hogy a Csuda jól működtesse a világot. Aztán jött egy Csudamíves, aki a hatalmát a saját hasznára kezdte használni, hogy meghódítsa az egész világot. Embereket ölt, borzalmakat művelt, ám a nevermooriak rájöttek, hogyan zárhatják ki őt a városukból örökre. Vagy legalább is ők így hitték. De persze a Csudamíves nem adta fel, vissza akar jutni Nevermoorba, hogy folytassa, amit elkezdett.

Érdekes és egyedi a történetben, hogy ez egyelőre nem a jó és a rossz harca. Morrigan nem a kiválasztott hős, akinek le kell győznie a gonoszt. A Csudamíves ugyanis azt gondolja, Morrigan lelke ugyanolyan sötét, mint az övé, vagyis egyfajta sorstársnak tekinti, nem ellenségnek. Hogy mi a pontos terve, az kiderül majd a könyvből, ahogyan a folytatásból remélhetőleg az is, hogy vajon Morrigan a jó úton marad-e, vagy meginog valami miatt, és enged a sötétség csábításának…

Számomra ez a változat sokkal izgalmasabb, mint amikor egy történetben van a tökéletes jófiú (vagy jólány), aki akár az életét is feláldozná azért, hogy megvédje a világot, és elpusztítsa a gonoszt. Harryt pl. mindig kissé bolondnak tartottam, amiért önként meghalt volna. Persze önfeláldozó, hősies bolondnak, akire igazán büszke lehet az ember, de ettől a túlzott jóságtól és mártírkodástól valahogy túl egysíkú lett a karaktere. Ugyanis a valóságban igencsak kevés a mártír, az emberek ennél sokkal összetettebbek. Van bennük jóság, önfeláldozás is, de némi önzés és sötétség szintén megtalálható mindenkiben. És csak kevesen dobnák oda az életüket a világért.

Szóval nekem Morrigan karaktere sokkal emberibb, sokkal hihetőbb, reálisabb. Ő is jó kislány, önfeláldozó kislány, de közben van egy kicsike sötétség is benne, amitől sokkal kiszámíthatatlanabb, és így sokkal izgalmasabb is.

Ezt a könyvet ajánlom a Harry Potter-generációnak, aki Harryékkel együtt nőtt fel, mert tökéletes nosztalgiát nyújt ez a könyv, miközben újszerű és egyedi. És ajánlom azoknak is, akik nem a Harry Potter-generációhoz tartoznak, de imádják a mágiát!

Kedvenc karakterek: Morrigan, Jupiter

Kedvenc jelenet: amikor Jupiter elmegy Morriganért.

Kedvenc idézetek:

„– Szereztél egy barátot.
– Azt hiszem.
– Történt még valami érdekes?
Morrigan egy pillanatra elgondolkodott.
– Azt hiszem, szereztem egy ellenséget is.
– Én csak tizenkét évesen szereztem az első ellenségemet – mondta elismerően Jupiter.
– Talán ez a képességem?”

„– Na ide figyeljen, North! A Szabadállam határrendészeti szabálysértésekről szóló törvénye nagyon szigorú, és ha illegális menekültet rejteget, legalább huszonnyolcat megszeg a rendelkezések közül. Nagy bajban van, fiam. Az illegális menekültek sorscsapást jelentenek, és nekem kötelességem őrizni Nevermoor határait, és megvédeni polgárait a Köztársaság söpredékétől, akik be akarnak sunnyogni a Szabadállamba.
Jupiter hirtelen elkomolyodott.
– Nemes és vitéz feladat a Szabadállamot védelmezni azoktól, akik leginkább rászorulnak a segítségére – mondta halkan.”

„Fenestra hallgatott egy ideig, Morrigan azt hitte, állva elaludt, de akkor egy meleg, nedves és smirglis valami végignyalta a jobb orcáját. Megint szipogott, mire Fen szeretettel hozzádörgölte nagy, szürke fejét a vállához.
– Kösz, Fen – mondta halkan. Hallotta, hogy a macska az ajtó felé caplat. – Fen?
– Mm?
– A nyálad szardíniaszagú.
– Ja, hát macska vagyok.
– Most szardíniaszagú az arcom.
– Nem érdekel. Macska vagyok.
– Jóccakát, Fen.
– Jó éjt, Morrigan.”

„– (…) Az emberek imádják a drámát. Eleinte maguk kis szerencsétlenek szánalom és együttérzés tárgyai voltak, amiért olyan zsenge korban elveszítik a jelentéktelen életüket. De valahol útközben kiütközött az emberek valódi, aljas természete, és mindenki kényelmes bűnbakra talált az elátkozott gyerekekben. Akikre ujjal lehet mutogatni, ha valami félresikerül. Miért ment tönkre a termésem? Okoljuk az elátkozott gyereket! Miért vesztettem el az állásomat? Okoljuk az elátkozott gyereket! Hamarosan minden bajért és nyűgért az elátkozott gyerek lett a felelős. (…)”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A Kolibri kiadónál nagyon izgalmas ifjúsági fantasy regények jelentek meg az elmúlt években, amik felkeltették bloggereink figyelmét. A mostani feladat az, hogy a borító részletről felismerjétek a könyvet, és beírjátok a címét a megfelelő helyre a rafflecopter dobozban!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

10. 28. Olvasónapló
10. 31. Spirit Bliss Sárga könyves út

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz