~ Sárga könyves út ~

2018. július 29., vasárnap

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos - Blogturné


A szolgálólány meséje és az Alias Grace után a Jelenkor Kiadó újabb Margaret Atwood regényt hozott el nekünk új köntösben. A vak bérgyilkos történetével három állomásos blogturné keretében ismerkedhettek meg, s ha velünk tartotok, a turné végén meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

Margaret Atwood A vak bérgyilkos könyvét azért választottam ki, mert az írónő neve garantálta számomra, hogy tetszeni fog a regény. Eddig két könyvét olvastam (A szolgálólány meséje, Alias Grace), és bár nagyon különböztek egymástól, mindegyik kiemelkedően jó volt a maga módján. Most is arra számítottam, hogy egy teljesen új oldalát ismerhetem majd meg Atwoodnak, ami nem hasonlít a korábbi olvasásélményeimre, de odaleszek érte.

A történet több szálon fut, az egyikben egy idős hölgy, Iris meséli el a családja történetét elsősorban a saját és a húga, Laura életére koncentrálva. A másikban az idős hölgy jelenét ismerhetjük meg, azt, hogyan küzd a múlt démonaival és az öregséggel. A harmadik A vak bérgyilkos meséje, amely egyrészt elmond több sci-fi fantasy történetet, másrészt elmeséli egy titkos szerelem történetét. Az utolsó pedig rövid újságcikkekből, tudósításokból áll, amelyek valamilyen módon kötődnek a történet egyéb szálaihoz.

Állandó megújulás

Ahogy fentebb is írtam, korábban azt tapasztaltam, hogy Atwood nem marad meg egy stílusnál, témakörnél, zsánernél, hanem mindig mást és mást kap tőle az olvasó. Ez nekem nagyon tetszik, mert mindig kíváncsian várom, hogy most vajon mit ad nekem, de közben tudom, hogy bármit is ad majd, annak értéke lesz.

A mostani regénye egy titkokkal teli családregény és izgalmas korrajz romantikus, valamint sci-fi szállal vegyítve. Vagyis olyan, mintha egyszerre több történetet is kapnánk egyetlen regényben, ám ezek a történetek végül összekapcsolódnak egymással.

Jelen és múlt

Az idős hölgy, Iris jelenbeli története leginkább azért érdekes, mert nemcsak neki, hanem sokaknak nehezen megy az idősödés és elmúlás gondolatának és megélésének feldolgozása, valamint az, hogy túltegyék magukat a múlton. Nagyon szépen megmutatja ezeket a gyötrődéseket, kétségeket a mű, és azt is, hogy mennyi testi gonddal kell megküzdenie egy öregembernek, aki szellemben és lélekben még huszonévesnek érzi magát. Tisztára skizofrén állapot, mert a tested már nem képes bizonyos alapdolgokra (például lemenni a lépcsőn a mosógéphez), mégis megpróbálod, hiszen nem lehet, hogy annyira öreg legyél, hogy még egy apróság sem megy.

Nagyon tetszett, hogy az öreg Irisre az vigyáz, aki, mert így összeérnek a múltbeli és jelenbeli szálak, és mindezt nagyon aranyos módon teszik, mintha Iris az oroszlánveremből, ahová taszította az élet, végül öregkorára mégis hazakeveredett volna lelkileg is. Ha az őt vigyázó személy néha bosszantja is, mégis csak olyasvalaki, aki szereti őt és szívből gondoskodik róla.

Iris mi mást is tehetne, ha már a teste megöregedett, visszaemlékszik a múltra, és természetesen elmesélni nekünk.

A déd-, nagyszüleivel és a szüleivel kezdi a mesét, és azzal, hogyan alakult meg a családi gombgyár, aminek köszönhetően az elitbe kerültek. A múlt ezen részét eléggé zanzásítva kapjuk meg, így nem fogott meg úgy igazán.

Ám amint Iris rátér a sajátmagáról és húgáról szóló részekre, azonnal beszippantott ez a szál. Gyerekkoruktól kezdve végigkövethetjük a testvérek életét, sorsát, velük izgulhatunk, szenvedhetünk, örülhetünk, borzongatunk. Számomra mindkét testvér nagyon szimpatikus volt, pedig teljesen más személyiségek, és egyikük sem hibátlan.

Iris tipikus nagytestvér, akit néha bosszant a kishúga, de a génjeiben van, hogy szeresse és védelmezze. Ő komoly, önfeláldozó személyiség, aki lényegében azért nyomorítja meg a saját életét már fiatalon, hogy megmentse a családját a csődtől. Laura ezzel szemben kissé elvarázsolt, különc személyiség, bár az önfeláldozás benne is erősen jelen van. Folyton a kis álomvilágában él, nagyon foglalkoztatja a vallás, bár Istent egyáltalán nem látja tökéletesnek, szociálisan nagyon érzékeny, és teljesen másképp látja az embereket, a világot, mint ahogyan a legtöbben. Nem tud beilleszkedni az iskolában sem, mert van saját véleménye, amit nem hagy elfojtani.

A vak bérgyilkos meséje

A regény a fiatal Laura halálával kezdődik, aki ráhagyja élete legnagyobb titkát a nővérére. Ez a titok csak szép lassan derül ki, bár én sejtettem, hogy miről is lesz szó, ahogyan azt a másik titkot is, ami A vak bérgyilkos meséjéhez kötődik.

Ezt a regényt Laura első és egyetlen remekművének tartják az irodalomhoz értő emberek a könyvben. Iris már Laura halála után jelentette meg azért, hogy egyfajta igazságot szolgáltasson neki.

A regénybeli regény egy fiatal nőről szól, aki titokban találkozgat egy férfival. Nyilvánvalóan szerelmesek egymásba, bár ezt önmaguk és egymás elől is próbálják titkolni, mert félnek attól, hogy megsebzik őket az érzéseik. A férfi ahelyett, hogy szerelmet vallana a nőnek, a találkozóikon sci-fi történetekkel szórakoztatja őt.

Az egyik egy olyan világról szól, ahol a gyerekrabszolgákat finom anyag szövésére kényszerítik, és mikor belevakulnak a munkába, vagy egy bordélyba kerülnek, vagy vak bérgyilkos lesz belőlük. Az egyik ilyen bérgyilkost fogadják fel az elnyomó rendszer megbuktatására, ám ő az akció közben beleszeret egy gyönyörű és néma szűzbe, akit egy vallási szertartás keretében fel akarnak áldozni.

A másik mese arról szól, hogy a gyíkemberek megtámadták a Földet, két katona pedig, miközben harcol velük, halálosan megsebesül. Azt hiszik, itt a vég, ám mikor az ájulásból magukhoz térnek, már semmi bajuk. Egy olyan bolygón találják magukat, amelyen csak szép nők vannak, akik bármilyen kívánságukat teljesítik. Először a Paradicsomban érzik magukat, ám aztán rájönnek, hogy mindennek van negatív oldala is.

Mindkét mese nagyon szórakoztató volt számomra, jól hozta a korabeli sci-fik hangulatát. A lánnyal együtt én is mindig vártam, hogy a férfi nekikezdjen a mesének. Ez egyébként amolyan megfordított Ezeregy éjszaka meséi volt, mert a férfi volt az, aki folytatásos történettel akarta magához kötni a nőt, akit szeret.

Újságcikkek

Először nem igazán értettem őket, mert annyi név volt bennük, hogy azt sem tudtam, ki kicsoda, miről szól a cikk, és kihez kapcsolódik. Aztán ahogy jobban megismertem a karaktereket, úgy kezdtek értelmet nyerni a cikkek is.

Szerintem egyébként nem adtak hozzá túl sokat a történethez, de amolyan kis érdekességnek jók voltak.

Szerelmi szál

Iris és Laura szinte még kislányok, amikor megismerkednek egy fiatal férfival, Alex Thomasszal, aki első pillantásra elbűvöli őket. Később Alex Thomast kommunista lázítással vádolják, valamint azzal, hogy társaival felgyújtotta Irisék apjának gombgyárát. A lányok nem hiszik el a vádakat, így hosszú ideig bújtatják a férfit a padláson a hatóságok elől. Ezalatt az idő alatt mindketten kötődni kezdenek hozzá érzelmileg.

Évekkel később Iris belekényszerül egy házasságba egy szemétládával azért, hogy megmentse az apját, a húgát és a gombgyárat. Már férjes asszony, amikor újra viszontlátja a múltbeli szökevényt. Valamint a húga is ekkoriban említi, hogy látta a férfit az utcán.

Mivel mindkettejük életébe visszatért a közös gyerekkori szerelem, nem lehet biztosan tudni, melyikük is az a nő, akiről A vak bérgyilkos meséjében olvashatunk. Iris vagy Laura keveredett bele egy tiltott kapcsolatba? Vagy esetleg a férfi mindkettejükkel viszonyt folytat titokban? És mi köze lehet ennek Laura halálához?

Két gyűlölt szereplő

Iris férjét és sógornőjét egyszerűen utáltam. Kihasználták Iris családjának nehéz helyzetét, megkaparintották Irist, a családi vagyont, a családi otthont és még Laurát is. Manipulatív, hazug szemétládák.

Iris tökéletesen megtestesíti azokat a nőket, akiket a családjuk vagy a körülményeik belekényszerítettek egy házasságba. Egy olyan férfi mellett kell élnie, elviselnie őt az ágyban, teljesíteni minden utasítását, akitől undorodik. Valahányszor mélyebben belegondoltam magam a helyzetébe, borzongás tört rám, és felkavarodott a gyomrom. Borzalmasan sajnáltam őt, még akkor is, ha néha nagyon buta volt. Ezt a butaságot persze betudhatjuk annak, hogy tizennyolc évesen, vagyis szörnyen fiatalon került be ebbe a házasságba, amikor még nem volt kiforrva a személyisége.

Azokat viszont, amikor már idősebb korában eltűrt a sógornőjétől a lányával és az unokájával kapcsolatban, egyszerűen nem értem. Én foggal-körömmel küzdöttem volna az ellen a banya ellen, és sosem adtam volna fel.

Egy súlyos titok is kiderül a férjről és sógornőről, amivel kapcsolatban nem szeretnék spoierezni, bár szerintem ez is könnyen kitalálható. Én legalább is szinte azonnal megéreztem, hogy miről is van szó, és be is jött a gyanúm.

A regényt azoknak ajánlom, akik kedvelik az összetett, mély karakterábrázolással rendelkező, ám cselekményében lassabb történeteket.

Kedvenc karakterek: Iris, Laura, Myra és a férje.

Kedvenc jelenetek: a sci-fi történet jelenetei, valamin azok a jelenetek, ahol Iris és Laura még kislányok.

Kedvenc idézetek:

„Kéne neked egy kutya.
A lány felnevet. Egy kutya? Minek?
Akkor lenne ürügyed. Vihetnéd sétálni. A kutyát meg engem.
Féltékeny lenne rád, feleli a lány. Te meg azt hinnéd, a kutyát szeretem jobban.
De persze nem szeretnéd jobban. Igaz?
A lány szeme tágra nyílik. Már miért ne szeretném?”

„Istenük sok volt. Egy isten mindig jól jön, szinte mindent igazolni lehet vele, s ez alól Sakiel-Norn istenei sem voltak kivételek. Húsevők voltak egytől egyig: kedvelték az állatáldozatokat, de az emberi vért értékelték a legtöbbre.”

„( (…) Legyünk hálásak az élet apró ajándékaiért, mondaná Reenie. Miért lennénk hálásak?, kérdezné Laura. Miért olyan aprók?)”

„- Csirkefogók voltak – magyarázta Reenie -, de nem gazemberek.
- Mi a különbség? – kérdeztem.
Reenie felsóhajtott. – Remélem, soha nem kell majd megtanulnod – felelte.”

„A vallás a bot, amivel vágóhídra hajtják a katonákat, s ha bárki bármi mást mond, az csak ájtatos, hazug duma.”

„(…) Ne egyél meg semmit, amit magad nem ölnél meg!
Utána zöld filctollal: Ne ölj meg semmit, amit magad nem ennél meg!
Az alatt golyóstollal: Ne ölj!
Alatta lila filccel: Ne egyél!
Végül legalul, egyelőre az utolsó szó gyanánt, kövér fekete betűkkel ez áll: Picsába a vegetáriánusokkal! „Minden isten húsevő” – Laura Chase.
Laura tovább él.”

„Utálom a kedvességet. Utálom azokat az embereket, akik a kedvességükkel kérkednek. Arrogáns, kicsinyes jótékonykodók, akik a kedvességüket porciózzák ki. Utálatos férgek.”

Azon kezdte emészteni magát, hogy hol is található pontosan Isten. Ebben a tanítónő volt a ludas: Isten mindenütt jelen van, mondogatta, Laura pedig tisztázni szerette volna: vajon Isten ott van a napban is? A holdba is? A konyhában, a fürdőszobában, az ágy alatt is? (…) Laura nem szerette volna, hogy Isten csak úgy váratlanul előbukkanjon, ami, figyelembe véve az utóbbi időben tanúsított viselkedését, voltaképp teljesen érthető volt. (…)
Isten minden bizonnyal a partvisszekrényben lakik. Ez tűnt a legvalószínűbb helynek. Ott ólálkodott, mint valami bogaras és talán veszélyes nagybácsi, ám Laura nem győződhetett meg róla, hogy valóban ott van-e, mivel félt kinyitni az ajtót. „Isten a szívetekben van!”, mondta legközelebb a tanító néni, és ez ha lehet, még rosszabb volt. Mert ha a partvisszekrényben van, akkor valamit mégiscsak lehet csinálni, például becsukni az ajtót.”

„- Nem vagyok szenilis! – morogtam. – Ha leégetem a házat, legyetek nyugodtak, hogy szándékosan tettem!”

- Mit művelsz, Laura? Hiszen ez a Biblia!
- Kivágom azokat a részeket, amik nem tetszenek.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A regény egyik alkotóeleme a történet egyik főszereplőjének, Iris visszaemlékezése, melynek nyomán megérthetjük Laura Chase regényét is. Nyereményjátékunkban minden állomáson elrejtettünk egy-egy olyan, a 20. században élt írónőt, közéleti szereplőt, akinek visszaemlékezése, naplója már megjelent (vagy hamarosan megjelenik). A feladatotok, hogy a kiemelt betűkből kirakjátok az adott személy nevét, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. Kalandra fel!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.23. Szembetűnő
07. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út 

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2018. július 28., szombat

R. J. Hendon: Korcsok - Blogturné


R. J. Hendon Korcsok című regényének nemcsak a borítója sikerült igazán jól, a történet is igazán egyedi, összetett és fordulatos. A magyar író disztópiáját ezúttal a Blogturné Klub három bloggere véleményezi majd. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek belőle egy példányt. 

R. J. Hendon Korcsok című könyve már az előtt érdekelni kezdett, hogy kiderült, turnét csinálunk neki. A gyönyörű borító és az érdekes fülszöveg azt a reményt keltette bennem, hogy valami újat és egyedit kapok, na meg persze szórakoztatót és elgondolkoztatót.

A történet egy olyan világban játszódik, amelyet kettéoszt a Fal. Odabent, Overtoun városában olyan emberek élnek, akik teljesen elzárkóznak a természettől. Tudósaik egyfajta steril környezetet alakítottak ki, melyben nincsen szerepe a növényeknek és állatoknak, sőt, még az emberek génjeibe is belenyúltak. Odakint barbárok vannak, akik együtt élnek a természettel, állatok húsát eszik, de sokkal rosszabbak az életkörülményeik, mint az overtouniaknak. Rany és a nővére, Soya eredetileg barbárok, ám a szüleik becsempésztették őket a Fal mögé, egy overtouni nő személyazonosságot hamisított nekik, és azóta is ő neveli a két lányt azt hazudva mindenkinek, hogy az unokái. A gond csak az, hogy a titkok előbb vagy utóbb úgyis kiderülnek.

YA vagy nem YA?

A YA-t mostanában szinte csak és kizárólag az olyan történetekkel szokták azonosítani, amelyek stílusban és nyelvileg átlagos minőségűek, és a történetükben fontos szerepet játszik a romantika, a szerelem, a jó pasik és időnként némi erotika is. Nos, ez a könyv nagyon nem ilyen.

Természetesen nincsen baj a fent említett YA-kkal sem, sőt, megvan a maguk haszna, és időnként jólesnek kikapcsolódásként, de az ember szeme mégis felcsillan, amikor esetenként ezeknél stílusban és nyelvileg magasabb színvonalat képviselő sztorival találkozik, amelynek nem a romantika és a szépfiúk (vagy vonzó rosszfiúk) állnak a középpontjában.

A Korcsok is ezt a magasabb nyelvi és stílusbeli szintet képviseli. A középpontjában pedig nem a szerelem áll, hanem a kalandos cselekmény, jól kidolgozott, fejlődésre képes karakterek, valamint igen fontos társadalmi problémák.

A történet egyik főszereplője (szerintem ő az elsődleges főszereplő) egy tízéves kislány, Rany, aki a körülményei és képessége miatt értelmileg és érzelmileg fejlettebb, mint a kortársai. Vagyis a sztori valóban egy fiatal lányról szól, így mondhatnánk, hogy fiatalokról és fiataloknak szól. Ám ez nem teljesen igaz, ugyanis nem csak ők élvezhetik ezt a történetet. Leginkább a Harry Potter sorozatot tudnám példaként felhozni, amely ifjúsági történet, ám az összetettsége, mélysége, politikai és társadalmi szálai miatt a felnőtteket is tökéletesen leköti. Itt is erről van szó.

Szóval a regényt nem tudnám színtisztán az ifjúsági regény kategóriába besorolni, szerintem éppen a határán áll, amikor is minden korosztályhoz szól valamilyen módon.

Kik a jók, kik a rosszak?

Az ifjúsági (és sok nem ifjúsági) történetekben általában vannak a jók, akiknek drukkolni kell, és vannak a gonoszok, akiket le kell győzni, az olvasó számára pedig egyértelmű, hogy ki kicsoda. Ebben a regényben két nép áll szemben egymással, az overtouniak és a barbárok, ám őszintén szólva, nem tudnám egyikükre sem ráhúzni a „jók” vagy a „rosszak” címkéjét. És nekem ez nagyon tetszik.

Itt nem két idea feszül egymásnak, hanem hús-vér emberek. Mindkét csoportban vannak kedves, önfeláldozó, bátor, védelmező emberek, és vannak kegyetlen, álnok, hazug, önző, gonosz emberek.

A regény elején azt gondoltam, hogy nem így lesz majd, és egyértelműen az overtouniak a kizsákmányoló gonoszok, a barbárok pedig az elnyomott jók, ám ahogy haladt előre a cselekmény, és egyre több mindent megtudtam arról, hogy miért olyanok az overtouni emberek, amilyenek, valamint megismertem a barbár embereket is, az előfeltevésem úgy dőlt meg.

Az overtouniak technikailag fejlettek, aminek megvan a negatív és pozitív oldala is. Pozitív, hogy a génmódosításoknak köszönhetően képtelenek megbetegedni, nincsen testszaguk, valamint a hajukat, szemöldöküket, szempillájukat kivéve teljesen szőrtelenek, így nem kell a szőrtelenítés macerás procedúrájával foglalkozniuk (ezért egyébként jobban irigylem őket, mint az egészségükért… XD ). Negatív a szememben, hogy a nőknek nem nőnek meg a mellei. Persze, ez nem feltétlenül igazi negatívum, ám mivel nő vagyok, nem örülnék neki, ha elveszíteném a testem és nőiségem egy fontos részét. Erről olvasni kb. olyan érzés volt, mintha egy férfi arról olvasna, hogy egy adott világban a férfiaknak nincsen nemi szerve. Úgy éreztem, hogy a nőket direkt megfosztották valamitől, ami hozzájuk tartozik. E mellett még valamit beléjük ültettek genetikusan, ami a mellek hiányánál jóval negatívabb, ám erről inkább nem spoilereznék.

A városban élők a természetet is teljesen kizárják az életükből, undorodnak, rettegnek mindentől, ami a része, főképp a korcsoktól, akik valójában az általunk ismert kutyák leszármazottjai. Ez utóbbi rettegésük azonban nem alaptalan, ugyanis a korcsok rendszeresen bejutnak valahogyan a Fal mögé, rátámadnak az overtouniakra, és megmarják, megcsonkítják, megölik őket.

A barbárok lényegében olyanok, mint a technikailag egy még fejletlen korszakba visszasüllyedt emberek. Ők nem estek át genetikai módosításon, így szőrösödnek, izzadnak, a nőknek van mellük és meg is tudnak betegedni. Bár az overtouniak büntetik, titokban növényeket termesztenek és állatokat tartanak, elsősorban azért, hogy legyen mit enniük. Csak dolgozni járnak be a Fal mögé, szóval mondhatni, hogy az overtouniak rabszolgái. Velük végeztetik a piszkos és nehéz munkákat, cserébe némi pénzért, genetikailag létrehozott élelemért, és a barbárok nem inthetnek be nekik, mert az overtouniak modern fegyvereikkel bármikor lemészárolhatják őket, ha engedetlenek.

A fentiekből úgy tűnik, hogy nyilvánvaló a jó-rossz felosztás, ám valami miatt az overtouni polgárok nem feltétlenül tehetnek arról, ahogyan viselkednek (az ok kiderül a regényből), ezen kívül van köztük olyan, aki mindennek ellenére segíteni próbál a barbároknak. Például az a nő, aki befogadja és rejtegeti Ranyt és Soyát, vagy Egart Lorens, aki a kutyák viselkedését kutatja, és közben összebarátkozik Soyával.

A barbárok pedig bár elnyomottak, nem mind jók. Van köztük, aki ártatlan kutyákat, gyerekeket is képes lenne feláldozni azért, hogy bosszút álljon az overtouniakon, és ha hatalom kerülne a kezébe, nem nézné, hogy melyik overtouni ártatlan, vagy azt, hogy gyerek-e még, lemészárolná őket gondolkodás nélkül egytől egyig.

Szóval olvasás közben azt kívántam, hogy a barbárok szabaduljanak fel az elnyomás alól, de nem akartam, hogy mindezt úgy tegyék, hogy közben az overtouniaknak baja essen. Mert egyik népet sem éreztem velejéig gonosznak, aki pusztulást érdemel.

Négy szemszög

Az egyik szemszög, ahogy már fentebb is említettem, Ranyé. A kislány eredetileg barbár, titokban él Overtoun fala mögött a nővérével. Az egész életük egy nagy aggodalom, ugyanis bármikor lebukhatnak, és akkor az a minimum, hogy száműzik őket a Falon kívülre. Ez azért lenne baj, mert Rany súlyos beteg, Soya pedig úgy véli, csak akkor találhatja meg a gyógymódot, ha Overtounban marad.

Rany egyébként többféle módon is különleges kislány. Egyfelől a kutyák, akik mindenkire nézve veszélyesek, őt valamiért nem bántják. Másfelől van egy különleges képessége, melynek köszönhetően a város vezetőinek figyelmét is felkelti.

Számomra igazán szerethető karakter volt, bátor, okos, talpraesett. És nagyon tetszett az, ahogyan a kutyákkal viselkedett. A hideg jelenbe visszahozta kicsit azt a szívmelengető múltat, amelyben még a kutya az ember legjobb barátjának számított.

A másik szemszöget Egart Lorens kapta. A kutyákat tanulmányozó tudós egy véletlennek köszönhetően jön rá Rany és Soya titkára, és bár retteg attól, hogy lebuknak és megbüntetik őt, mégis hallgat, sőt, segít a két lánynak.

Az ő karaktere a személyiségfejlődés miatt fogott meg. Eleinte egy nem túl bátor, esetlen férfit láthatunk, aki kisebbségi komplexussal küzd, és nem találja a helyét a világban. Aztán, ahogy haladnak előre az események, és bizonyos dolgok és személyek hatással lesznek az érzéseire, úgy válik egyre bátrabbá, önfeláldozóbbá.

Az egyetlen szerelmi szál is hozzá kapcsolódik, ugyanis Soya elsőre meglátja benne azt, amit ő sem lát önmagában: hogy mennyire jó ember. Nekem bejött, hogy nem ez a szál volt a regény középpontjában, és csak szép finoman éreztette az író velünk, hogy valami alakulgat.

A harmadik szemszöget egy igazán izgalmas karakter kapta, Helwyr Baid, aki városőr, vagyis az overtouni rendszert szolgálja. Évekkel ezelőtt egy feladata közben néhány megvadult korcs megölte a társát, őt pedig brutálisan megcsonkította. Az arca teljesen elcsúfult a marásoktól, ezenkívül elvesztette a szemét és az egyik karját is. Az arcát nem tudták helyrehozni, ám a további szolgálatért cserébe fejlett robotszemet és robotkart kapott.

A testi sérülései lelkieket is okoztak, egyfelől azóta halálosan retteg a kutyáktól, másfelől kegyetlenné és hideggé vált. Azért találtam érdekesnek a karakterét, mert időről időre láttam némi halovány emberséget felpislákolni a gondolatai között, ám ezeket szinte azonnal el is fojtotta. Szóval érdekelt, hogy vajon meddig megy el a kegyetlenséggel, és van-e számára valamiféle visszaút, vagy végleg elveszett lélek marad. Nagyon remélem, hogy a második könyvben visszatér még a karaktere, és tartogat számomra néhány meglepetést.

Az utolsó szemszög szintén különleges, ugyanis egy kutya, Angyal fejébe láthatunk be általa. Angyal ugyanolyan vad, kóbor kutyaként éli az életét, mint összes többi társa, egészen addig, míg nem találkozik egy furcsa kislánnyal. Rany az első ember, aki ahelyett, hogy bántani akarná őt, inkább gondoskodik róla és szereti. Angyal eleinte nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzá, aztán hosszú idő után ő lesz az első kutya, aki ismét az ember legjobb barátjává válik.

Bevallom, az első fejezet, amely Angyal szemszögéből mutatta be a történéseket, nem igazán kötött le. Féltem is tőle, hogy mi lesz, ha végig így marad, de felesleges volt. Ugyanis ahogy kezdett kibontakozni ez a kutyás szál, úgy kezdtem egyre jobban imádni ezt a szemszöget. Mivel van két shi-tzu kutyusom, akiket tiszta szívemből szeretek, nagyon meghatott, ahogyan Rany és Angyal szép lassan egymásra talált. Teljesen megértettem és átéreztem az egymás iránti kötődésüket és szeretetüket. És nagyon szép volt végigkövetni Angyal érzéseit, ahogy Rany egy idegen és ijesztő kislányból a világ legfontosabb személyévé vált számára.

Meglepetés meglepetés hátán

Ritkán olvasok olyan regényt, amely esetében nem tudom legalább nagyjából előre, hogy mi fog történni a következő fejezetekben vagy a regény legvégén. Az írók sokszor sablonokkal dolgoznak, így ha ezeket valaki ismeri, könnyedén ki lehet találni a folytatást.

A Korcsokat azért imádtam, mert sosem azt történt, amire számítottam. Amikor azt hittem, pontosan tudom, mi fog történni az adott karakterrel, biztos, hogy végül valami teljesen más történt, amire egyáltalán nem számítottam. Vagyis egyetlen pillanatra sem unatkoztam olvasás közben, mert újra és újra sikerült meglepni.

Természetesen a történet vége sem az lett, amit vártam. Sikerült megdöbbenteni és lesokkolni. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást, mert elképzelésem sincs, hogyan alakulnak majd az események, és hogyan alakul Rany és Angyal sorsa.

A történetet egyaránt ajánlom olyan fiataloknak és felnőtteknek is, akik kedvelik a minőségi stílust, történetvezetést és karakterépítést.

 
Kedvenc karakterek: Rany, Soya, Angyal, Baid.

Kedvenc jelenet: amikor Angyal először érzi azt, hogy Rany mellett biztonságban van.

Kedvenc idézetek:

„Sejtette, miért nem irtotta ki a szer a többi állatot, de amikor előadta az ötletét mamának, miszerint a patkányok megtanulták, hogy ne egyenek abból, amibe az egyik társuk már belepusztult, az asszony hangos nevetésben tört ki.
- Jaj, kis drágám, ezeknek nincs annyi eszük! Állatok, ők nem tanulnak. Azt csak az ilyen okos kislányok tudnak, mint te.”

„Futva indult el, többé egy pillantást sem vetett a barbár nőre vagy a véres pólyára. Ki akarta törölni a fejéből a látottakat.
Mindennap megesik itt az ilyesmi – emlékeztette magát. – Ha nem is egy eltévedt töltény, de a betegségek, a vadállatok, a paraziták megtizedelik a kráterlakók ivadékait. Ezért szülnek ezek ennyit. Benne van a pakliban, hogy néhányan nem élik meg a felnőttkort. Annak a nőnek alighanem maradt még négy-öt kölyke…

„- (…) Az overtouni Helma Seren az élete árán védelmezett téged.
- De miért?
- Alighanem az oka egyszerűbb, egyszersmind bonyolultabb, mint azt gondolnád. Együttérzésből. Szeretetből. Az ilyesmi nem csak a városi polgárok közt ritka, itt a Kráterben se fogod sűrűn tapasztalni, azt garantálhatom. Én mégis azt szeretném, ha a veled történtekből te Helma Seren kedvességére emlékeznél, nem annak a férfinak a kegyetlenségére.”

„- Ezek az állatok szenvednek.
Erre a Gyógyító mosolya eltűnt.
- Ezek tyúkok. Én emberéletekről beszéltem az előbb.
- Tudom.
- Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom, hogy melyik a fontosabb.
- Az overtouniak szemében maguk is állatszámba mennek. Akkor most ők fontosabbak, mint maguk?”

„- (…) Az élelem a legnagyobb kincs a Földön. Aki az élelmet előállítja, az a világ ura. A hatalmasoknak jó volt ez a járvány. Egy darabig… Kapóra jött nekik az új helyzet, az emberek megrendült bizalma a természetben. A mesterséges élelmiszerek kereslete százszorosára ugrott. Eszük ágában nem volt megszüntetni a járványt. Csak akkor próbálkoztak vele, amikor már annyira elharapózott, hogy kezelhetetlenné vált. De addigra elkéstek.
- Hagyták, hogy ez történjen?
A Gyógyító csak legyintett.
- Elkövettek ennél már nagyobb disznóságokat is, Rany. Legfeljebb nem lett ilyen következménye.”

„Coldstone szemében viszont azt az izzást látta, amely elhamarkodott döntéseket szokott megelőzni. A gyűjtögető beszéde új emlékeket ébresztett fel benne: buzdító szavak, heves, harcba hívó jelmondatok ugrottak be neki, ami pedig ezeket követte… halál.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
 


Nyereményjáték:

A Korcsokban fontos szerepet játszanak az állatok, főképp a kutyák, úgyhogy ezúttal híres kutyakarakterek nevét kell kitalálnotok az állomásokon található leírások alapján. Vagyis a feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a híres kutyakarakter nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

J. K. Rowling karaktere, aki csak időként “öltözik” kutyabőrbe animágusi képességeinek köszönhetően.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.28. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.30. Deszy könyvajánlója

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. július 24., kedd

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig


Benyák Zoltán Az utolsó emberig című regényére egy ajánlás után figyeltem fel. Izgalmasnak és újszerűnek tűnt a történet, és mivel jókat hallottam másoktól is Benyák Zoltán írásairól, de korábban még nem volt lehetőségem olvasni tőle, most kapva kaptam az alkalmon.

A regény lényegében két lélek egymással és a világért folytatott harcáról szól. És hogy miért lelket írok ember helyett? Azért, mert ez a két (jobban mondva három, de erről majd később…) lélek testről testre vándorol a különböző történelmi korokban, végigkövetve az emberiség fejlődését, vagy úgy is mondhatnám, visszafejlődését.

Összefüggő regény vagy különálló novellák

Olvastam utólag néhány véleményt a könyvről, ezek között megjelenik az a felvetés, hogy a könyv valójában egy novellagyűjtemény, nem pedig regény. Nos, tény és való, hogy a teljes történet rövidebb történetekből áll össze, ám ezek véleményem szerint olyan szorosan összefüggnek, hogy nem tudnám őket novelláknak nevezni. Szerintem ez egy regény, csak épp a fejezetek is kerek, lezárt egészek.

Bár a fejezetek főszereplői mindig más és más bőrbe bújnak, mégis ugyanazok a személyiségek, már ez is összefűzi a fejezeteket regénnyé. Ezen kívül a két lélek közötti konfliktus, harc is végigível a történeten.

Jó és rossz harca

Ahogy elkezdtem olvasni a történetet, azonnal az jutott eszembe, hogy ez Az ember tragédiája modern regényváltozata. Lucifer és Ádám ismét nekiindult a különböző koroknak, csak éppen más formában.

Az első életekben teljesen hozza is a „jó és rossz lélek harcának” párhuzamát a történet. A jó lélek megpróbál segíteni az emberiségen (vagy legalább is bízni abban, hogy van jó az emberekben, ami megmenteni való), miközben a rossz lélek megpróbálja bebizonyítani, hogy az emberiség rossz úton jár, valamint megpróbálja a jó lelket bűnre csábítani.

Eljön az a pont is, amikor a jó lélek kilátástalannak talál mindent, és belefásul a harcba. Az újabb és újabb életben ért csalódások után úgy érzi, semmi értelme küzdeni a rossz lélekkel, mert bármit is tesz, az emberiség egyre rosszabb és rosszabb döntéseket hoz.

A történet vége azonban mind történéseiben, mind hangulatában eltér Az ember tragédiájától, és sikerül többféle szempontból is meglepni az olvasót.

Még több eltérés

Nemcsak a történet vége az, amiben a regény eltér Madách drámájától. Míg a drámában Lucifer az, aki irányítja a dolgokat, ő repíti Ádámot korról korra, és mutatja meg neki azt, amit mutatni szeretne, addig ebben a történetben egyik lélek sem irányító, mindketten csak tehetetlen áldozatai az állandó újjászületésnek. Ők maguk sem tudják, miért születnek mindig újra, egy felsőbb erő, valamiféle isten teszi-e ezt velük, vagy a természet furcsa mutációi ők. Nem dönthetnek arról, milyen korba vetődnek, milyen testbe születnek, így egyikük sincs felkészülve arra, ami éppen rá vár. Vagyis lényegében egyenlő ellenfelek.

A másik eltérés, hogy mi, olvasók nem látjuk a két lélek összes életét. A rossz lélek beszél arról ugyanis a jó léleknek, hogy jócskán azelőtt is már éltek és küzdöttek egymással, hogy a jó lélek emlékezni kezdett volna az előző életeire. Valamint a fejezetekben lévő életek között is vannak olyan életek, amelyekről nem olvashatunk.

Ismert és ismeretlen gazdatestek

A történetben a lelkek hol ismert történelmi szereplők bőrében születnek újjá, hol teljesen átlagos emberek bőrében. Nekem mindkét változat nagyon tetszett. Az ismert szereplősök azért, mert olyan volt, mintha régi ismerősökről olvashatnék kicsit más formában. Az átlagemberes részek pedig azért, mert kíváncsi voltam, milyen formában képesek megküzdeni a lelkek egymással úgy, hogy lényegében pont ugyanolyanok, mint én vagy bárki más, és ugyanolyan kevés eszköz áll rendelkezésükre a világ irányítására, mint nekünk.

Mivel szeretem a meglepetéseket, nem olvastam el előre, hogy milyen korokba és testekbe bújnak majd a lelkek, úgyhogy olvasás közben derült mindig fény erre. Így kíváncsian várhattam egy-egy új fejezetet. Épp ezért, mivel szerintem poén, ha magunk fedezzük fel olvasás közben, hogy hová is keveredtünk a lelkekkel együtt, nem sorolom fel a korokat, amelyekbe eljutnak, és a személyiségeket, akiket megtestesítenek.

Ami viszont érdekes lehet, és nem spoiler, hogy hogyan is történik ez az újjászületés dolog. Eleinte a két lélek nem emlékszik az előző életeire. Aztán a gonosz lélek az, aki először emlékezni kezd, a jó lélek csak később jön rá, mi is történt és történik vele. Hogy ez miért van, azt nem lehet tudni.

Az újjászületés eleinte úgy működik, hogy a lelkek egy-egy kisbaba testében születnek újjá, felnőnek, megharcolnak egymással, aztán valahogyan meghalnak (nem mindig egymás keze által, és nem mindig erőszakos halállal), és a lelkük átkerül egy újabb csecsemőbe.

Ez a tendencia azonban a 20. századhoz érve megváltozik. Ahogy felgyorsul az emberek élete, és minden eszeveszett gyorsasággal változik körülöttünk, a lelkek sem érnek rá arra, hogy mindig teljesen előröl, egy csecsemőben való újjászületéstől kezdjék az életüket. Ők maguk sem tudják, hogyan, de a halálaik után elkezdenek felnőtt emberekben újjászületni. Nekem ez a megoldás nagyon bejött, totálisan illik a „fejlődő” világ rohanásához az, hogy még a lelkek is sietnek reinkarnálódni.

A nő

A bevezetőmben említettem, hogy valójában nem két, hanem három újjászülető lélek van a történetben. Ugyanis van egy női lélek, amely ugyanúgy reinkarnálódik mindig, mint a két férfilélek. A különbség annyi, hogy a női lélek soha nem emlékszik arra, hogy egyszer már élt, és mi történt vele az előző életeiben. Az életekben egyébként általában mindkét férfilélekkel találkozik, és a jó lélek az, akihez a legtöbb esetben érzelmileg jobban kötődik, de úgy éreztem, hogy ő csak egy mellékszereplő, akinek nincsen sok hatása sem a két férfilélekre, sem az eseményekre, sem a világra.

Egészen az utolsó oldalakig.

Ott ugyanis mellékszereplőből hirtelen azzá a személlyé válik, akin ténylegesen az emberiség sorsa múlik. De hogy milyen módon, és mi lesz a kimenetele ennek, azt természetesen nem árulom el.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnek mélyen elgondolkozni a világ dolgain, azon, hogy hová tart az emberiség, és vajon érdemesek vagyunk-e egy jobb sorsra, vagy a rossz természetünk miatt megérdemeljük a pusztulást.

Kedvenc jelenetek: azok a jelenetek, amelyekben a két férfilélek lefolytatja az adott életbeli „nagy beszélgetésüket” a világról és emberiségről.

Kedvenc idézetek:

„- Milyen csodálatos! – A csillagmezőt nézte felettünk. – Pompásak és ragyogók. Tudja, hogy maradhatnak ilyenek? Mert olyan messze vannak, hogy nem érhetünk hozzájuk a mocskos kezünkkel.”

„Az ételosztás, a rongyosok pásztorának lenni, utcai apostolként a falra firkálni nem valami szent küldetés volt számomra. Hittem, hogy az ilyesminek belülről kell fakadnia, különben annyit ér, mint egy köpet a szomjazó lába előtt. Szerintem Lucifer tárt karokkal várja az ájtatosokat odalent.”

„- Ezek azt hiszik, az már forradalom, ha levágunk pár fejet. Szerintem az igazi forradalom abban áll, hogy meg tudod-e változtatni azokat a bizonyos fejeket.”

„- Mit akarsz a világtól? – Azt hiszem, nem sok londoni szajha kérdez ilyesmit a vendégeitől.
- Hogy legyen jobb hozzám egy kicsit. Legyen jobb mindenkihez.”

„Isten kegyes a némákkal, mert azok nem vonják kérdőre.”

„- Van a Bibliában egy rész, amin mindig jót nevetek. Tudod, amikor Mózes felmászik a hegyre, és lejön két kőtáblával, amibe a tízparancsolat van bevésve. Isten törvényei. Ne paráználkodj! Szívja a fogát, hogy ezt ugyan hogy fogja eladni. Tovább olvassa, és még nagyobb lehetetlen kívánalmat talál. Ne ölj! Képtelenség. No mindegy, a parancs az parancs, ráadásul itt tíz is van belőle. Visszaér a táborba a hegy lábánál, és látja, hogy míg odavolt, a társai erkölcsileg olyan mélyre csúsztak, ahová az iménti hegyet háromszor is el lehetne ásni. Erre fogja a kőtáblákat, és földhöz vágja, hogy azok porrá törnek.
- Mit akarsz ezzel, Harvey? – pillantok az órámra.
- Arra gondoltam, ha Isten olyannak akart minket, mint a parancsolatok, akkor miért nem eleve olyannak teremtett?
- Mert a szabad választás…
- Ó, hagyd már ezt a demokrata baromságot! A lélegzés sem szabad választás kérdése. Ha az lenne, már mind megfulladtunk volna. Ennyi erővel benyomhatta volna a zsigerek közé egymás tiszteletét is. De nem… Ő valami egészen mást ültetett belénk.”

„- Egy világot találtam a világomon belül. Korhadt, festett, bűnös falakat, mocskos felépítményt. Ebben az emberek nem emberek voltak többé, hanem mozgó tőke, az országok befektetési alapok, kivételi számlák, a nemzetek taglózásra váró állatok. A korrupció csupán egy elavult szó, ha elég mélyre ás az ember, közel sem írja le azt, amit láttam. Maga és a magához hasonlók nemcsak életben tartják ezt a világot, de építik, tágítják is mindennap. Egyre növekszik, a hazugságháló egyre bonyolultabb…
- Alaposan kidolgozott paranoia…
- …míg egy napon már nyugodtan mondhatnak igazat is, hiszen már senki sem fogja elhinni.”

„- Ne vádolja őket! – mondta Adam. – Ez egyszerű irigység. Imádják látni, ahogy a hőseik elesnek, a sztárjaik megalázkodnak, az idoljaik elbuknak. Ettől valahogy kevésbé érzik magukat középszerűnek.”

„- Kik voltunk mi? – folytattam az elmélkedést. – Úgy értem, találkoztunk az Újvilágba tartó hajó előtt is?
- Tucatszor. Talán többször. Egyszer, a Római Birodalom idején például keresztet cipeltél egy hegyre.
- Szórakozol velem?
- Talán igen, talán nem. Talán jól állt neked a töviskorona, és talán én voltam Pilátus, vagy csak a katona, aki oldalba szúrt a jelenet végén. Remélem, bánt, hogy a tettvágyad megfakult azóta.”

„Kilépek az ajtón. A folyosó akár egy vágóhíd. A legrosszabb, amit valaha láttam, pedig láttam már sok mindent. De ez… Büdösebb, mocskosabb, véresebb. Szétforgácsolódott hús. Az evolúció talán nem más, mint a gyilkosság művészetének tökéletesítése.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. július 19., csütörtök

Kiersten White: Több mint különleges - Blogturné

 
Négy évvel ezelőtt Evie jött, látott és meghódította az olvasók szívét. Most végre megérkezett a folytatás, a Supernaturally, amiben Evie immáron átlagos életet él, ami korántsem olyan csodás, mint ahogy azt várta. Ráadásul új problémák keletkeznek az életében...
A bohókás, romantikus és izgalmakkal fűszerezett regényről a Blogturné Klub három bloggere mesél, és ha velünk játszol, nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Kiersten White Több mint különleges című regényét mindenképpen el akartam olvasni, mert az első rész kíváncsivá tett, és érdekelt, hogyan alakul Evie élete.

A regény ott folytatódik, ahol az első félbemaradt. Evie kilépett az NPEH-ből, és próbálja az átlagos tinédzserlányok életét élni. Iskolába jár, főiskolára készül, szerelmes az első fiújába, Lendbe és szabadidejében egy kis büfében dolgozik. A gond csak az, hogy Evie egyáltalán nem átlagos. A pasija ugyanis halhatatlan, a munkahelyére vámpírok, törpék, farkasemberek és más furcsa lények járnak enni, és nagyon úgy tűnik, hogy valaki veszélyes természetfelettieket küld rá. Emellett az NPEH is újra felbukkan az életében, hogy megkérjék, dolgozzon újra nekik, mert szükségük van a segítségére.

Még mindig humoros és egyedi

A történet stílusa ugyanolyan, akár az első könyvé. Evie kiszólogat nekünk, olvasóknak, ezáltal közel érezhetjük magunkhoz, úgy érezhetjük, mi is kicsit az ő világában élünk, míg a könyv a kezünkben van. Ezen kívül a beszólások sokszor mosolygásra, kuncogásra késztetnek.

Vagyis még mindig üdítő, egyedi és fiatalos a történet szövege, és így könnyű és kellemes olvasni azt.

Evie problémái

Nos, a regény lelki és romantikus szála nagyrészt Evie belső problémázásán alapul. Ez egyfelől hiteles, mert Evie még csak egy tinédzserlány, akit úgymond burokban neveltek. Nincs tisztában a külvilág működésével, azzal, hogyan kell viselkedni egy párkapcsolatban és hasonlók. Másfelől az olvasó számára, aki nem volt elzárva a valóságtól, furcsának tűnhetnek Evie gondjai, tettei.

Ugyanis az egész első könyvben arról szóltak a gondolatai, hogy mennyire szeretne normális tinédzserlány lenni. Most a második könyvben viszont az a gondja, hogy unja az átlagosságot, és hiányzik neki, hogy valamiben különleges legyen. Plusz utálja, hogy hazudnak neki a származását és sok mást illetően, de ő maga is hazudik Lendnek arról, hogy a fiú halhatatlan.

Szóval furcsa lehet számunkra, hogy így viselkedik, gondolkozik, ám ha jobban belegondolunk, teljesen reális a karakterét tekintve. Ugyanis az, hogy vágyunk valamire, és azt hisszük, attól lesz jó és teljes az életünk, nem jelenti azt, hogy amikor megkaptuk, nem jöhetünk rá, hogy valójában nem is erre volt szükségünk. Valamint az ember sokszor fél attól, hogy az igazság miatt elveszíti azt, akit szeret, és még ha ez butaság és helytelen is, képesek vagyunk hazudni azért, hogy megvédjük a kapcsolatunkat.

Ami viszont a legfurcsább lehet, hogy Evie egyfajta testvéri kapcsolatot alakít ki azzal a lénnyel, aki az első könyvben a főgonosz volt. Valahol mélyen értem, hogy miért teszi, de az naivságra vall, hogy bízik az illetőben, és hisz a szavainak. Ennek a bizalomnak két vége lehet, vagy Evie csinál majd a folytatásban egy nagy hülyeséget, és megbánja, mert csalódni fog, vagy kiderül, hogy még egy gonosz tetteket elkövető személy is megváltozhat bizonyos körülmények között, és Evie kap maga mellé egy harcostársat. Meglátjuk…

Láthatatlan fiú és tündér

Nos, Lend számomra még mindig a láthatatlan fiú, szó szerint. Van, Evie-vel jár, de lényegében nem sok vizet zavar. A cselekmény nagy részében nem is vesz részt, Evie megoldja maga a dolgait, vagy valaki más szegődik mellé, nem Lend. Szóval hiába Lend a főszereplő srác elvileg, gyakorlatilag számomra érdektelen mellékszereplő maradt.

Ezzel szemben Reth, a tündér, még mindig izgalmas karakter, mert nem lehet sem jónak, sem gonosznak mondani. Sosem lehet tudni, hogy mire készül, mit szeretne, de valahogy az ember mégis bízni akar abban, hogy végül jót akar majd Evie-nek. Ő egyébként az is, aki a legtöbbet tudja Evie múltjáról, vagyis kulcsszerepe van abban, hogy Evie megismerhesse saját magát.

Az új főgonosz

Nos, mivel nem akarom lelőni, hogy kiről is van szó, csak általánosságokban beszélnék róla. Lélektanilag, személyiségét nézve szépen fel van építve, érthető és logikus, hogy miért lett olyan, amilyen, és miért akarja azt tenni, amit.

Viszont sajnos, túl korán rájönni arra, hogy ki is a hunyó. Egyfelől, mert túl kevés a lehetséges gyanúsítottak száma, másfelől, mert ha az ember logikusan végiggondolja, akkor bizonyos cselekményeket csak és kizárólag az adott személy tudott végrehajtani.

Szóval személyiségre jó az új főgonosz, de több elterelést is be lehetett volna tenni a regénybe, álnyomokat, még több gyanúsítottat, mert így túl korán kitaláltam, ki is az illető.

Visszatérő egyediség

Az első könyv első fele nagyon egyedire sikerült, egyáltalán nem hasonlított a történet egyetlen általam ismert YA fantasyre sem, ám aztán a könyv második felében előjöttek a sablonos események, amit nagyon sajnáltam.

Kíváncsian vártam, hogy a második rész marad-e a sablonosságnál, vagy visszatér az egyedi útra, és hála az égnek, elmondhatom, hogy ez utóbbi történt. Bár Evie halandó gimibe jár, ez a tény lényegében háttérbe szorult a történetben, és újra előtérbe került Evie különleges oldala. Jót tett a sztorinak, hogy Evie életében újra felbukkant Raquel és az NPEH, mert így ismét a kalandok, pörgős események, fantasys elemek kaptak hangsúlyt, méghozzá egyedi módon.

A történetet azoknak ajánlom, akik kedvelik az egyedi, kalandos, YA fantasyket, és vágynak egy-két napnyi kellemes kikapcsolódásra Evie társaságában.

Kedvenc karakterek: Evie, Reth

Kedvenc jelenetek: amikor Reth elárulja a nagy titkot Evie-nak.

Kedvenc idézetek:

„Mintha nem lenne elég, hogy a vámpír törzsvendégek fele folyamatosan azzal próbálkozott, hogy gondolatátvitellel meggyőzzön arról, hogy ne akarjak borravalót.
Mindig akarok borravalót, ti zsugori élőhalottak.
Amúgy vicces volt látni, hogy a vámpírok egyre dühösebbek lettek, mert nem tudtak megpuhítani. David és Arianna nem fecsegték el, hogy röntgenszememmel átlátok minden álcán, és ezt nagyra értékeltem bennük, mert kissé megkönnyítette a dolgom.
Letéptem a számlát a tömbről, és levágtam az ajkát nyalogató vámpír asztalára.
- A jatt tizenöt százalék, mint mindig.
Durcás képet vágott, de aztán lélegzetelállító mosoly terült el az arcán. Vagyis lélegzetelállító lett volna, ha az álcája alatt nem láttam volna minden egyes őrlőfogát, ami a rothadó arcáról rám villant. Megpróbálta megfogni a kezem, de elrántottam.
- Komolyan beszéltem. Vagy azt akarod, hogy a következő Bloody Marydbe egy kis fokhagymaport csempésszek?”

„- Megoldható lenne, hogy ne beszélgessünk?
- Pedig annyira kellemes a társaságod. De persze ha inkább a lényem fényében szeretnél sütkérezni, azt nagyon meg tudom érteni. Valószínűleg teljesen hatalmába kerített az érzés, hogy a kezedet fogom, és áhítatos csendben akarod a pillanatot élvezni.
A szememet forgattam.
- Pontosan, mindjárt elájulok, alig tudom összekapni magam.”

„- Aúú! – jajdultunk fel kórusban, ő az orrát fogta, én meg szegény, szerencsétlen kezemet ráztam. Miért nem mondta senki nekem korábban, mennyire fáj, ha valakit orrba verünk?
- Megütöttél!
- Meg akartál harapni!
Dühösen néztünk egymásra. Részéről ez kevésbé volt hatásos, mert még mindig az orrát fogta.
- És most mi lesz? – fújtatott a keze mögül.
- Ennyire nem terveztem előre.”

„- Te nem harapod meg az embereket?
Hátradőlt, és az égre nézett.
- Már régen nem.
- De miért? – Sok olyan vámpírt ismertem, mint Arianna, aki ugyan nem ivott embervért, de trollvért sem. Most hallottam először olyat, hogy egy vérszívó paranormálisokat vett célba.
- Mert még emlékszem arra, aranyom, milyen is, amikor az embernek ver a szíve. Emlékszem, milyen volt, amikor még nem voltam szörnyeteg. Jobban érzem magam, ha csak messziről szemlélem az emberiséget, ahogy felnőnek mellettem, öregszenek, és úgy változnak, ahogy én sosem fogok.”

„- Tényleg utálod a tündérösvényt, ugye? – kérdezte Jack.
- Ilyennek képzelem a poklot. Nincs tűz, nincs kén, csak minden fekete és üres, ahol az ember örök magányra van ítélve.
Jack nevetett.
- A poklot? Remélhetőleg hamarosan cáfolhatjuk ezt az elméletet. Egyébként, ha ez lenne a pokol, akkor itt lennék veled?
- Nem tudom. Ha a tisztítótűz azt jelenti, hogy az embert örökre összezárják egy idegőrlő személlyel, akkor lehet, hogy igen.”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  


Nyereményjáték:

A könyvben számos természetfeletti lény felbukkan, így a játékunk most rendhagyó lesz. Minden állomáson találtok majd egy kérdést, amire a Rafflecopter doboz megfelelő sorában kell válaszolni.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Feladat a játékhoz:

Sorolj fel legalább 3 könyvet, amiben vérfarkasok szerepelnek!
A válaszod írd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.17. CBooks
07.19. Spirit Bliss

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

2018. július 18., szerda

Rosie Walsh: Hét nap szerelem - Blogturné


Egy újabb izgalmas és különös történettel bővült a Maxim Kiadó Dream válogatás sorozata. A 7 nap szerelem Rosie Walsh első könyve, és indulásból magasra helyezi a mércét. A Blogturné Klub három bloggerét követve megtudhatod ők hogyan viszonyulnak ehhez a nem mindennapi történethez és versenybe szállhatsz a kiadó által felajánlott könyvért. 

Rosie Walsh 7 nap szerelem című regényét a fülszövege alapján választottam ki, ugyanis rögtön egy rejtéllyel indítja be az ember fantáziáját. Azt reméltem, hogy egy fordulatos, izgalmas romantikus történetet kapok majd, és a reményem be is teljesült, bár annyiban azért csalóka volt a fülszöveg, hogy azt hittem belőle, fiatal szerelmesek lesznek a főszereplői, ezzel szemben egy középkorú párral találtam szemben magam az első oldalakon.

Szóval a történet egy Sarah nevű, negyvenes nőről szól, aki épp válófélben van a férjétől. Hazamegy a gyerekkori otthonába, ahol évekkel korábban történt valami tragédia, és miközben a környéken sétál, belebotlik Eddie-be. A férfival azonnal egymásba szeretnek, és hét tökéletes napot töltenek együtt. Ezután mindkettejüknek vissza kell térniük a hétköznapi életükbe, de megbeszélik, hogy miután elintéztek néhány dolgot, kitalálják, hogyan folytassák együtt az életüket. Eddie azonban se szó, se beszéd eltűnik. Mindenki azt mondja Sarah-nak, hogy a férfi csak szórakozott vele, lépjen tovább, ám a nő biztos benne, hogy Eddie-nek komoly oka van arra, hogy nem jelentkezik.

A történet felépítése

A regény Sarah szemszögével kezdődik. Ide-oda ugrálva az időben elmeséli nekünk, mi történt az Eddie-vel töltött hét nap alatt, valamint azt is megtudhatjuk tőle, mi történik éppen a jelenben, amikor fogalma sincs róla, miért tűnt el Eddie.

A visszaemlékezős jelenetek számomra igazán romantikusak voltak. A környezet, Sarah gondolatai, a párbeszédek, amiket Eddie-vel lefojtattak, és már alapból az is humorosan aranyos volt, ahogyan találkoztak. Egyszerűen jó volt olvasni ezeket a részeket, mert sütött belőlük, hogy Sarah és Eddie között valódi érzelmi kötelék alakult ki.

A fejezetek között található néhány levél is, amiről nem írnék semmit, mert fontos szerepük van a történet nagy fordulatában.

A regény második fele már azután történik, hogy megtudtuk a nagy csavart, és Eddie szemszögéből mutatja be a történetet. Ez leginkább az érzéseiről, az anyja problémáiról és a Sarah-val kapcsolatos gyötrődéséről szól.

Sikerült-e meglepni

Ahogy fentebb is említettem, a hét nap eseményeinek elmesélése során nagyon érezni, hogy Eddie is épp annyira beleszeretett Sarah-ba, akár a nő belé. Épp ezért, amikor a jelenben Sarah azon gyötrődik, hogy valami biztosan történt Eddie-vel, gondolkodás nélkül hittem neki. A hét nap alatti történések után elképzelni sem tudtam volna, hogy Eddie csak megjátszotta magát, kihasználta Sarah-t, azután simán lelépett. Mivel pedig ezt a lehetőséget kizártam, elkezdett munkálkodni bennem a kíváncsiság, hogy vajon miért tűnhetett el.

Igazából két nagyon sablonos lehetőség jutott az eszembe. Az egyik, hogy Eddie megtudta, valami halálos betegsége van, vagy esetleg baleset érte, amputálták a lábát, és úgy érzi, nem varrhat ekkora terhet Sarah nyakába. A másik, hogy Eddie-nek köze van Sarah fiatalkori tragédiájához.

Hála az égnek, a valódi megoldással sikerült meglepni, de persze nem spoilerezek el semmit. A lényeg, hogy van a sztoriban egy csavar, ami meghökkenti az olvasót, mert nem erre számított.

Érdekes mellékszálak

Elsősorban Sarah életében és fejezeteiben vannak olyan mellékszálak, amelyeket izgalmasnak találtam. Egyfelől Sarah egy olyan jótékonysági szervezetet vezet, amely bohócdoktorokat közvetít ki a kórházakba a beteg gyerekekhez. Ezen a szálon megismerhetjük Sarah volt férjét és annak új párját, akinek érdekes az élettörténete és személyisége.

Aztán ott van Sarah egyik amerikai barátnője és annak a férje, akik már évek óta küzdenek azért, hogy saját gyerekük lehessen. Ennek a tragédiája is szépen kirajzolódik annak ellenére, hogy tényleg csak egy mellékszálról van szó.

És persze Sarah két legjobb barátja is nagyon szerethető. Jo egy alapjában véve kemény nő, aki benne ragadt egy rossz kapcsolatban egy rossz férfi mellett. Van egy kisfia, Rudi, aki imádnivaló a nagyon okos, mégis vicces beszólásaival, és aki sokszor sokkal tisztábban látja maga körül a világot, mint maguk a felnőttek. A másik legjobb barát, Tommy pedig mostanra sikeres, jóképű férfi, ám gyerekkorában az iskola lúzere volt, és most azzal a férfival kell együtt dolgoznia egy projektben, aki korábban az iskolában bántalmazta őt.

Itt egyfelől előjön az, hogy mennyire nehéz túltenni magunkat a gyerekkori sérelmeken, és hogy egy pillanat alatt sikeres felnőttből vissza tudunk változni sérült kisgyerekké. Másfelől Jo helyzete is érdekes, és az, hogy miért marad egy rossz férfival, amikor egy jó is ott van az orra előtt. Rudi pedig egyszerűen csak feldobja a történetet, és kimondja a nagy igazságokat, amiket a felnőttek nem tudnak vagy akarnak.

Eddie életében is van egy mellékszál, de erről megint csak nehéz lenne spoilermentesen mesélni, úgyhogy majd meglátjátok, ha elolvassátok a regényt.

A valós probléma

A regény egy nagyon fontos dologra is felhívja az ember figyelmét. Arra, hogy sok probléma abból fakad, ha nem beszéljük meg őket. Persze sokszor nehéz odaállni a másik elé, és elmondani, mi a helyzet, de ha nem tesszük meg, annak mindig sokkal rosszabb a vége, mint ha gyorsan túlesünk a kényelmetlen beszélgetéseken.

Szóval ez a regény lényegében arról szól, hogy legyünk őszinték mind magunkkal, mind másokkal, mert akkor könnyebben megoldódnak a gondjaink, mint ha mindig mindent elfojtunk és elhallgatunk.

A könyvet annak ajánlom, aki kedveli a felnőttekről szóló, de igazán romantikus történeteket, amelyek fel vannak dobva némi titokkal és rejtéllyel.

Kedvenc karakterek: Sarah, Eddie, Rudi

Kedvenc jelenet: a hét napra való vissza emlékezéses jelenetek, valamint Rudi jelenetei.

Kedvenc idézetek:

„Felnevettem, ő pedig megcsókolta az orromat, és azon töprengtem, hogyan lehetséges, hogy az ember heteket, hónapokat – sőt éveket – tölt őgyelgéssel, és igazából semmi sem változik; aztán csupán néhány óra leforgása alatt élete forgatókönyve teljesen átíródik.”

„– Az a helyzet, Jo, hogy te abból indulsz ki, hogy egyetértek veled Sarah-val kapcsolatban. De én nem vagyok benne biztos. – A hangja lágy volt és kimért, mint egy veszély elől kitérő macska.
– Tessék?
– Lázadást jósolok – suttogta Rudi.”

„– „A világ magasba emelte hát korbácsát” – olvastam fel hangosan, amikor rám került a sor – vajon hová fog lesújtani?”
Meglepve megálltam, aztán újra felolvastam a mondatot. Bár az osztálytársaim bámultak és Mrs. Rushby is engem nézett, háromszor aláhúztam a mondatot, mielőtt folytattam, mert ezek a szavak olyan tökéletesen megfogalmazták, hogy éreztem magam az idő nagy részében, hogy megdöbbentett, hogyan írhatta ezt le valaki rajtam kívül.
„A világ magasba emelte hát korbácsát; vajon hová fog lesújtani?”
Ez az! – gondolta tizenhét éves énem. Ez az örökös éberség. Figyelni az eget, beleszagolni a levegőbe, felkészülni a szerencsétlenségre. Ez vagyok én.”

„– Összetörte a szívedet? – kérdezte Rudi. – Az a férfi?
Mindenki elhallgatott. Sem Jo, sem Tommy nem tudott rám nézni. De Rudi igen, Rudi apró mandulavágású szemével és tökéletes gyermeki világlátásával.
– Összetörte a szívedet, Sarah?
– Én… Hát, igen – feleltem, amikor megtaláltam a hangom. – Igen, attól tartok, összetörte.
Rudi hintázott a sarkán és engem figyelt.
– Ő egy gonosztevő – jelentette ki alapos mérlegelés után. – És egy fing.
– Az – értettem egyet.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  


Nyereményjáték:

Nyereményjátékunk minden állomásán egy-egy olyan könyvet találtok, melynek cselekménye során az egyik szereplő eltűnik, halottnak nyilvánítják, vagy egyszerűen csak hosszú ideje nem lehet róla semmit sem tudni, de a történet végére épen és egészségesen előkerül. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyvben szereplő eltűnt személy nevét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Könyvcím a nyereményjátékhoz:
Jayne Ann Krentz: Zabolátlan szívek


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

07.15. Betonka szerint a világ...
07.17. Spirit Bliss
07.19. Kelly & Lupi olvas

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz