Jessa Maxwell: Aranykanál – Blogturné

A gasztrorealityk világába kalauzolja olvasóját Jessa Maxwell regénye. A Graftonban forgatott süteménysütő versenyen hat cukrász méri össze tudását, ezen felbuzdulva az Aranykanál turnéján a Blogturné Klub hat bloggere vállalkozik rá, hogy bemutassa nektek a történetet. Tartsatok velünk, s a 21. Század Kiadó jóvoltából egy kötetet meg is nyerhettek játékunkon!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, éveken keresztül néztük anyával a Sütimester című gasztrorealityt, és nagyon szerettük. A fülszöveg alapján úgy véltem, hogy az író ezt a műsort használta fel valamiféleképpen alapként, és ez kíváncsivá tett.

Véleményem a könyvről

A történet helyszíne a SütiShow forgatási helye egy gyönyörű, a világtól elzárt birtokon. Hat amatőr cukrász méri össze az erejét a versenyben, nekik kell bizonyítaniuk több körön keresztül a két bírának. Betsy Martinnak, a birtok tulajdonosának és egyben híres cukrásznak, valamint új zsűritársának, Archie Morrisnak, a Vágódeszka című műsor házigazdájának, mestercukrász-péknek. A kihívások összes napján történik valami furcsaság, mintha valaki keresztbe akarna tenni a versenyzőknek. Aztán egyik este hatalmas vihar tör ki, Betsy pedig kimegy a sátorhoz ellenőrizni a forgatási kellékeket, nehogy elázzanak. Arra viszont nem számít, hogy egy hullát talál a sátorban.

A megérzésem jó volt, a SütiShow szinte egy az egyben a Sütimestert adja vissza a történetben. Ami számomra nagyon nosztalgikus érzés volt, és kifejezetten tetszett. Nemcsak a verseny menete volt ugyanaz, hanem a két zsűritag is nagyon hasonlított a Sütimesterből Mary Berryre és Paul Hollywoodra. Persze inkább külsőre és gesztusokra, remélhetőleg az alaptermészetük egyáltalán nem olyan, mint a karaktereké volt a regényben.

A történteket a hat versenyző és Betsy szemszögéből követhetjük végig, ami azt jelenti, hogy hét különböző karakter fejébe is beleláthatunk, és így több infót is megszerezhetünk, ami jól jön akkor, ha olvasás közben magunk is gondolkozni akarunk azon, ki lehetett a gyilkos. Na meg azon, hogy egyáltalán ki az áldozat. Ugyanis ez a regény azért is különleges, mert bár már az elején megtudjuk, hogy valaki meghalt, az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, az, hogy nem Betsy volt (hiszen ő bukkan rá a hullára). Ebből pedig az következik, hogy az összes többi karakter miatt rághatjuk a körmünket.

És hogy kik is ezek a karakterek? Stella újságíró volt korábban, jól menő karrierrel. Aztán valamiért felmondott, munkanélküli lett, depresszióba esett, pánikrohamai lettek, és a sütésbe menekült. Sokáig nem ismerjük a titkát, csak érezzük, hogy volt valami komoly oka, amiért így alakult az élete, és hogy ez talán összefügg a versennyel, esetleg a gyilkossággal is. Stella karaktere jól visszaadja, milyen egy traumát átélt ember viselkedése, lelki világa.

Hannah a második legfiatalabb versenyző a műsor történetében. Egyfelől nagyon naiv, másfelől ki akar törni az unalmas kis életéből, és híres akar lenni. Ezt pedig nem a megfelelő módon csinálja. Ettől függetlenül nem ítélkeztem fölötte, mert érezni a fejezetein, hogy nem rossz ember, csak egyszerűen még fiatal és túl könnyen megbízik másokban. Őszintén aggódtam érte olvasás közben, és ő volt az egyik tippem arra nézve, hogy ki lesz végül az áldozat.

Gerald (bár nincs a regényben kimondva) meglátásaim szerint egy kicsit autista. Matematikatanár, vagyis imádja a számokat, mindent pontosan meg kell terveznie, és ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt ő várta, akkor teljesen kiborul. Érte is eléggé aggódtam, mert az igazságérzete is hatalmas, és féltem, hogy olyasmibe üti az orrát, ami majd veszélybe sodorja.

Pradyumna egy applikáció eladásával gazdagodott meg, de unja a gazdagok életét. Állandóan valami új és kalandos dologba vág bele, hogy felrázza önmagát, de bármit is csinál, egy idő után abba is beleun. Érdekes volt egy olyan karaktert látni a versenyben, aki lényegében csak poénból süt, mert igazából nem is érdekli az egész esemény versenyjellege. Tetszett, ahogy összebarátkozott Lottie-val, és az ő ügye fontosabbá vált számára, mint a győzelem.

Újra elindulok a hűtő felé, hogy kivegyem belőle a kecskesajtot, amikor döbbenten látom, hogy az ajtaja félig nyitva. Odarohanok, és szemügyre veszem a tésztámat, aminek mostanra teljesen ki kellett hűlnie. Meleg és nyúlós. A francba! Elromlott a hűtő? Valami elvonhatta a figyelmemet, bár ez valószínűtlen. Tudom, hogy bezártam az ajtaját, miután betettem a tésztát. Vagy mégsem?

Lottie egyébként egy idős hölgy, akinek szintén van egy titka. Már az elejétől sejteni lehet, hogy nem véletlenül jelentkezett a SütiShow-ba, és nem is feltétlenül csak azért, mert győzni szeretne. Azt jó ideig nem tudtam eldönteni, hogy rosszban sántikál, vagy pozitív karakter, még az is eszembe jutott, hogy esetleg ő a gyilkos. Pont azért, mert olyan kis cuki öreg néninek tűnik, vagyis alapvetően senki nem gondolna rá.

Peter kapta a legkevesebb szerepet a történetben sajnos. Annyit tudunk róla, hogy a férjével és az örökbefogadott kislányukkal él, és régi épületek felújításával foglalkozik. Ami azért teszi őt érdekessé, mert hát az egész SütiShow-t egy olyan birtokon forgatják, amelyen egy ilyen régi, felújításra váró épület áll. Ami annak ellenére, hogy Peternek kevés szerep jut a regényben, elég fontos infónak tűnik.

Betsy, a műsor házigazdája és zsűrije elsőre egy kedves, idős, mindenki nagymamája karakternek tűnik. Az ember sajnálja őt, mert a fejesek odateszik mellé Archie-t, anélkül, hogy őt megkérdeznék, ettől pedig úgy érzi, hogy le akarják cserélni. Aztán szép sorban derülnek ki a dolgok róla, és rá kell jönnünk, hogy ő sem az, akinek valójában látszik. Az érdekes az, hogy az első fejezetből biztosra tudhatjuk, hogy ennek ellenére nem ő lesz sem az áldozat, sem a tettes. Így felmerül a kérdés, akkor vajon miképpen kapcsolódik a bűnesethez...

Végül pedig Archie... Ő egy beképzelt, hímsoviniszta pasas, aki hazugságokkal és ígéretekkel elcsábítja a fiatal nőket, aztán rájuk unva mindenféle lelkifurdalás nélkül hajítja el őket. Nagyon ellenszenves karakter, de pont ezért nem gyanakodtam rá gyilkosként, mert azt túl egyszerűnek találtam volna.

Külön tetszettek a forgatások eseményei, mintha újra a tévében nézhettem volna egy ilyen sütőversenyt, szinte láttam a szemeim előtt a történéseket. Érdekes volt arról olvasni, hogy ki mit süt, hogyan áll neki a feladatnak, és kíváncsian vártam mindig, hogy ezúttal kinek tesznek keresztbe majd titokzatos módon, és miként.

A krimiszál szempontjából jó, hogy a történet egy zárt helyen játszódott korlátozott számú gyanúsított között, mert így mindenkit jól meg tudtam figyelni olvasás közben. Arra is figyeltem, hogy a saját fejezeteikben ki mit mond vagy gondol, és arra is, hogy egymásról mit gondolnak a karakterek.

Számomra igazán izgalmas volt a krimiszál, és szerencsére a végére szépen össze is állt minden logikusan.

Hogy tetszett ez a könyv?

Egyfelől a Sütimester-párhuzamok miatt nosztalgikus volt olvasni, másfelől a krimiszál nagyon izgalmas volt. Nem igazán találtam el, ki lesz az áldozat, és ki a gyilkos, ennek ellenére teljesen logikus volt a történet.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Sütimester-rajongóknak mindenképpen, de úgy általában azoknak, akik kedvelik a karakterközpontú krimiket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mi más játszhatná a turnéhoz kapcsolódó játékunkban a főszerepet, ha nem a finom sütemények? Minden állomáson találtok egy-egy rövid ismertetőt, receptet valamilyen édes (vagy sós?) desszertről. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok a helyes megfejtést.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Ismertető a játékhoz:

Ez a desszert francia eredetű, mely tojásfehérjéből felvert habgaluskákat tartalmazó vaníliás tejsodó. A különleges elnevezés szó a 18. század közepétől sok európai nyelvben megjelent, mint a képzeletbeli, misztikus ételeket jelölő kifejezés.

Állomáslista:

Blogturné

08. 21. Szembetűnő

08. 23. Readinspo

08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 27. Pandalány olvas

08. 29. KönyvParfé

08. 31. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Kate Atkinson: A léhaság szentélyei – Blogturné

Kevés olyan időszak van, ahol szívesebben élne az ember, mint az 1920-as évek. A Nagy Háború borzalmait a fergeteges és páratlan kulturális élet segített feldolgozni, szokatlanul lenge ruhákban, jazzel és alkohollal ködösített elmével. Kate Atkinson regényében 1926-ban járunk, és a londoni pezsgő éjszakai életbe nyerünk bepillantást. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről!

Miért választottam ezt a könyvet?

Ez egy vicces sztori, ugyanis véletlenül került hozzám ez a könyv. Egy másik helyett kaptam kavarodásból, ám végül mégsem cseréltem vissza, mert úgy gondoltam, megeshet, hogy ez a sors keze, és valamiért pont ezt a könyvet kell nekem most elolvasnom.

Véleményem a könyvről

Szerencsére kiderült, hogy egy jó stílusban megírt, érdekes könyvről van szó, úgyhogy végül egyáltalán nem bántam meg a félreértést.

A történet 1926-ban játszódik, és több szálon fut. Nellie Coker sokgyerekes anya és egyben a város alvilági bárhálózatának a tulajdonosa és vezetője. Nemcsak a rendőrség feni rá a fogát többféle okból is, hanem egyéb furcsa, titokzatos alakok is. Miközben az idősebb gyerekeivel próbálja kivédeni a támadásokat, egy gyilkos szedi az áldozatait a városban. Frobisher nyomozó a beépített ügynöknek álló könyvtáros kisasszony, Gwendolen segítségével próbálja lefülelni Nellie-t, valamint elkapni a sorozatgyilkost, és megtalálni két otthonról megszökött fiatal lányt, akik híres színésznők akarnak lenni.

Először is, a történet hangulata, az a világ, amelyet Atkinson leír, nagyon egzotikus, különleges. Régi gengszterfilmekben láttam korábban hasonlót, és annak ellenére, hogy nem vagyok a bűnözés híve, könyvben olvasni izgalmas volt erről a csillogóan mocskos világról. Főképp azért, mert kaptunk olyan főszereplőket is Nellie és a gyerekei személyében, akikről nem lehet azt mondani, hogy pozitív karakterek, de azt sem, hogy negatívak. Bűnözők, de azok a fajták, akiknek megvannak a maguk erkölcsi szabályai. A család tagjai bár elsőre úgy tűnik, hogy hidegen bánnak egymással, és időnként tesznek ostoba dolgokat is, mégis végül mindig összefognak, összetartanak.

Jó ellenpontja volt a Coker családnak a rendőrség néhány tagja, akik viszont annak ellenére, hogy jelvényt viseltek, valódi gonosz bűnözők. A történet szépen bemutatta, hogy az elsőre bűnözőnek látszó emberek nem feltétlenül velejükig gonoszak, ahogyan az elsőre a törvényt képviselők sem feltétlenül jók és hősiesek.

Frobisher volt talán az egyetlen karakter a történetben, aki valóban a becsületességet és a törvényt képviselte. Ő pontosan átlátta, hogy a kollégái milyen emberek, és mindig helyesen próbált cselekedni. Nagyon megkedveltem a karakterét. Sajnáltam őt a családi gondjai miatt, mert nehéz lehet egy mélydepressziós, szörnyű traumát átélt nőről gondoskodni. Igazából ez a szememben nem is házasság volt, inkább olyasmi, mint mikor valakinek gondoskodnia kell az ápolásra és felügyeletre szoruló rokonáról. Frobisher valószínűleg nem tudta, mit vállal, amikor elvette a nőt, és ugyanúgy egyfajta csapdába került, mint a Jane Eyre-ben Rochester. Érdekes volt őket együtt látni Gwendolennel, tetszett, hogy Frobisher komolyan vette őt, és úgy alapvetően tisztelettel, megbecsüléssel tekintett a nőkre, nem pedig olyan lenézően és lekicsinylően, mint abban a korban a férfiak jó része (ne meg persze sajnos még most is jó páran). A szálának a legvége elszomorított, sajnáltam, hogy úgy lett lezárva a sorsa, ahogyan, és meg is lepett a dolog. Viszont pont ezért ütött annyira szíven.

Frobisher nem volt ellene annak, hogy nők férfihivatást vállaljanak, sőt gyanította, hogy felülmúlnák a férfiakat. Elvégre a háborúban is helytálltak. Gwendolenra gondolt. El tudta képzelni őt a rendőrség kötelékében, ahogy parancsokat osztogat. Ügyesebben rendet tenne a Bow Streeten, mint amennyire ő az adott pillanatban képes volt rá.

Gwendolen karaktere volt a pozitív feminista példakép a sztoriban. Nellie is erős, okos, belevaló nő, de ő rosszra használja a képességeit, úgyhogy nem lehet valódi példaképként kezelni. Gwendolen viszont ugyanezen tulajdonságait a törvény és igazság szolgálatába állítja. Nagyon bátor, merész nő, aki az anyja halála után, kilépve a fojtogató és elnyomó életéből végre teljesen magára találhat. A kétfelé haladó romantikus szála is érdekes volt. Ott volt Frobisher, aki a jófiú a sztoriban, de felesége van. És ott volt Niven, Nellie legidősebb fia, aki amolyan rosszfiú (vagy legalábbis rossz körökben mozog a családja miatt), de annak nagyon vonzó. Őszintén szólva, én Frobishernek drukkoltam (azt reméltem, hogy talán a felesége, bár nagyon sajnáltam őt, végül meghal, és a férfi szabaddá válik).

Ennek ellenére kedveltem Niven karakterét, mert neki is megvolt a maga tisztessége. A Coker családból bizonyosan ő volt a legbecsületesebb.

A családja tudta Nivenről, hogy van gerince, és ez nagyon tetszett nekik, talán mert az újdonság erejével hatott rájuk. A Cokereknek gerincük nem, csak akaratuk volt. A „gerinc” a kurázsinak lenne a szinonimája? A háború alatt Niven gépfegyverropogás közepette futott megmenteni egy sebesültet, aztán rohant vissza a lövészárokba a sebesülttel a vállán. Majd megismételte ugyanezt, jóllehet addigra ő is megsebesült, mégis megtette, mert jóformán gyerekek voltak még, habár egyikük a hadtest parancsnoka volt, és Niven nem hitte, hogy meg kellene halniuk csupán azért, mert a kormányban ülő vadbarmok úgy gondolják, hogy a háború szükséges és jó. Ezt az alezredesnek is megmondta, bele a szemébe, amikor az éppen kitűzte volna a mellére a kitüntetést, így végül fegyelemsértés lett belőle.

A kedvenc karakterem viszont Freda volt. Ő az a fiatal lány, aki megszökik otthonról a barátnőjével, Florence-szel, hogy híres színésznők lehessenek. Freda igazi álmodozó, aki nagyon rossz családból származik. Az anyja pasija molesztálta őt úgy, hogy majdhogynem az anyja dobta oda neki a saját lányát. Freda emiatt menekült el végül otthonról az álmait kergetve. Én mint olvasó persze tudtam, hogy nem sok esélye van elérni a céljait, mégis tiszta szívemből drukkoltam neki. És iszonyatosan féltettem őt. Féltem, mert biztosra vettem, hogy a világ mocska be akarja majd kebelezni őt. Féltem, mert sejtettem, hogy milyen férfiak közelébe fog kerülni. És féltem, mert a sorozatgyilkos pont olyan fiatal lányokra vadászott, mint amilyen ő is.

– Népszerű jószág – újságolta Betty Coker az anyjának. – Egy kis cukorfalat.

– Új seprő – tette hozzá Shirley.

Nem vagyok egyik sem, gondolta Freda. Egy lány vagyok.

Bár a könyv nagy része nem volt akciódús, mégis izgalmasnak találtam. Mert a cselekmény hangulata így is nagyon feszült volt. Aggódtam Freda miatt, féltettem Florence-t is, rágtam a körmöm, hogy Gwendolennek se legyen baja, ha lebukik. Emellett Nellie-t és a családját is féltettem. Főképp a fiatalabb gyerekeit, akik lényegében nem tehettek az anyjuk üzelmeiről.

Amilyen szép lassan bontakozott ki a történet eleje (amit én egyáltalán nem bántam!), annyira gyorsnak éreztem a lezárást (amit egy kicsit bántam). Minden szál szépen lezárult, nem maradtak nyitva kérdések, logikus volt az egész, viszont jobb lett volna még körülbelül 100 oldalnyi plusz, hogy ne csak egy kivonatot, összefoglalást kapjunk a lezárásokból, hanem azok is szépen ki legyenek bontva.

Hogy tetszett ez a könyv?

Imádtam a hangulatát, az atmoszféráját a sztorinak, és nagyon megkedveltem több karaktert is. Bár nem volt akciódús a cselekmény, mégis képes volt fenntartani a figyelmemet. A regény eleje gyönyörűen ki lett bontva, ami sajnos nem mondható el a végéről. A vége az egyetlen gyenge pontja a történetnek.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a gengsztertörténetek atmoszféráját.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Történetünk az 1920-as években játszódik, ezért játékunk is ezen időszak körül forog. Az állomásokon olyan könyvekből találtok idézeteket, melyek ugyancsak ebben a korszakban játszódnak. A feladatotok, hogy kitaláljátok az adott könyv címét és szerzőjét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

„– Pocsékul néz ki! – állapította meg

– Az emésztésem – feleltem.

– Mi feküdte meg a gyomrát?

– A valóság.

– Akkor tessen a sor végére állni – vetette oda.”

Állomáslista:

Blogturné

08. 18. Szembetűnő

08. 20. KönyvParfé

08. 22. Könyv és más

08. 23. Olvasónapló

08. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 26. Readinspo

a Rafflecopter giveaway

   

Cathy Rentzenbrink: Hogyan írjunk memoárt? – Blogturné

Milyen tanácsokkal szolgálhat egy publikáló szerző a memoár írásával kapcsolatban? A Libri Kiadó gondozásában megjelent Hogyan írjunk memoárt című kiadványban Cathy Rentzenbrink vezeti végig olvasóját az önkifejezés egy lehetséges útján. Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével, és ismerjük meg együtt a tippeket és tanácsokat! A turnéval tartva meg is nyerhetitek a könyv egy példányát a kiadó jóvoltából.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mondanám, hogy valószínűleg sosem fogom megírni életem történetét, de soha ne mondd, hogy soha. Azért elég valószínű, hogy a memoár kimarad íróként az életemből. Ennek ellenére kíváncsi voltam erre a könyvre, mert olvasóként viszont nagyon szeretem a memoárokat. Híres emberekét is, és lényegében teljesen átlagos, mégis érdekes élettel és gondolatokkal bíró emberekét is. Szóval érdekelt, vajon miképp is kezd bele valaki abba, hogy önmagáról írjon, és mi kell ahhoz, hogy egy ilyen könyv jól sikerüljön, érdekelje az olvasókat.

Véleményem a könyvről

A kötet négy nagyobb részből áll, amikben nagyon rövidke fejezetek találhatók. Ez azért tetszett, mert így a rohanó hétköznapok során is, ha volt öt szabad percem, végig tudtam olvasni egy-egy fejezetet, nem kellett gondolat és mondat közben félbehagynom a könyvet.

Őszintén bevallom, korábban sosem hallottam Rentzenbrinkről, szóval teljesen tiszta lappal kezdtem bele a könyve olvasásába, anélkül, hogy ismertem volna a korábbi, saját életéről szóló könyveit. Nem voltak előzetes elvárásaim, mert az írással kapcsolatos könyvekről tudom, hogy a tutit egyik sem tudja megmondani, maximum segíthetnek irányt mutatni, ötleteket gyűjteni, ihletet adni vagy fogódzkodókat nyújtani.

Tetszett, hogy mindezt a szerző le is írja a könyvében. Mármint, hogy nincs nála az egyetlen Igazság, az a módszer, ami által mindenki zseniális író, zseniális memoáríró lesz egy csapásra. Ő csak elmeséli, hogy mik a saját módszerei, ő miként írta meg a könyveit, mi segített számára az alkotás folyamatában, hátha ez másoknak is segíthet.

Ez a könyv elsősorban nem konkrét írástechnikai tanácsokat ad, hanem inkább lelkieket. Egyfajta motivációs könyv íróknak, azon belül is olyan íróknak, akik memoárt szeretnének írni. Hogyan álljunk neki egyáltalán az írásnak? Milyen gátak vannak bennünk, amik visszatartanak minket az írástól? Hogyan győzhetjük le ezeket? Hogyan tarthatunk ki egy sztori megírása mellett, ahelyett, hogy elvesztenénk a lelkesedésünket és félbehagynánk?

Efféle kérdések merülnek fel a kötetben, és a szerző elmondja, neki mik voltak a válaszai. Valamint motivál minket, hogy megtaláljuk a saját válaszainkat.

Azért persze vannak konkrétan az írással kapcsolatos tanácsok is az oldalakon. Sőt, különböző kreatív, ösztönző feladatokat is találhatunk a fejezetekben, amiket elvégezve feloldhatjuk a gátjainkat, megtalálhatjuk a saját hangunkat, rendszerezhetjük a gondolatainkat, csiszolhatunk a történetünkön, és más hasonló, az írás szempontjából fejlesztő és hasznos dolgokat tehetünk.

A kötet érdekes volt, és annak ellenére, hogy nem tervezek memoárt írni, abból a szempontból hasznos is, hogy elgondolkoztatott azon, vajon miért hagytam fel részben az írással. Mármint most is írogatok, ahogyan egész életemben, mióta felfedeztem az írás örömét, de mindig jön egy ötlet, lelkesen belevágok, aztán valahol félúton elakad a dolog. Egyszerűen évek óta nem tudok befejezni egy regényt, pedig korábban hetet is összehoztam mindenféle gond nélkül. Szóval a könyvben lévő gondolatok és feladatok számomra azért érdekesek, mert talán segítenek megtalálni a bennem lévő gátat, ami miatt nem tudom befejezni a történeteimet.

Hogy tetszett ez a könyv?

Bár voltak benne írástechnikai ötletek és feladatok is, azt hiszem, ez inkább egy önsegítő könyv, ami arra jó, hogy rávedd magad az írásra, aztán pedig ne hagyd abba a különböző félelmeid és egyéb gátló tényezők miatt. És erre szerintem nagyon jó, mert olvasás közben tényleg elgondolkoztatja az embert íróként a saját helyzetéről. És az elgondolkodás az első lépés a megoldás felé...

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiknek van egy jó ötletük, amit meg akarnak írni (legyen memoár vagy akármi más), de valahogy nem tudnak nekiállni, vagy pedig írás közben elakadtak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az elmúlt évszázadokban számos memoár látott napvilágot, a mostani játékunkban pedig ezek közül válogattunk ki nektek néhányat. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet a 19–21. században megjelent visszaemlékezések és naplók közül. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be a memoár írójának nevét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fülszövegrészlet a játékhoz:

Ötven éve élem ezt az életet, negyvenkét éve próbálom kiókumlálni a rejtélyét. Lejegyzek sikereket és kudarcokat, örömöket és bánatokat, dolgokat, amik ámulattal töltenek el, és dolgokat, amiktől kirobban belőlem a nevetés. Hogyan legyek igazságos. Hogyan stresszeljek kevesebbet. Hogyan érezzem jól magam. Hogyan bántsam kevésbé az embereket. Hogyan bántsanak engem kevésbé. Hogyan legyek jó ember.

Állomáslista:

Blogturné

08. 15. Szembetűnő

08. 17. Olvasónapló

08. 19. Könyv és más

08. 21. Readinspo

08. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Meredith Russo: Születésnapok

Miért választottam ezt a könyvet?

Mert érdekelnek az emberi jogok, az elnyomott és egyre rosszabb helyzetben lévő kisebbségek. Szeretném megérteni a helyzetüket, szeretném ismerni az érzéseiket, gondolataikat, félelmeiket, gondjaikat és vágyaikat. Azért, hogy aztán támogatni és segíteni tudjam őket, amiben csak szükségük van rá. Szörnyűnek találom a gyűlöletet, ami az olyan kisebbségi embercsoportok felé árad, mint például a transzneműek. Muszáj a szeretet pártján állni. A megértésben pedig sokat segítenek a könyvek, legyenek szakkönyvek, vagy éppen regények. Ez nem az első könyv a témában, amit olvasok, és nem is az utolsó.

Véleményem a könyvről

A történet egy Morgan nevű lányról szól, aki fiú testbe született. Ericet, a legjobb barátját, konkrétan élete első pillanatától ismeri, ugyanis ugyanabban a kórházban jöttek a világra egy hóvihar közepette. A családjaik azóta is barátok, ahogyan Morgan és Eric is. Életük összes születésnapját együtt ünneplik, mi pedig a tizenharmadiktól a tizennyolcadikig követhetjük végig velük ezeket a napokat.

Először kicsit féltem attól, hogy évente csak egy nap történetét ismerhetjük meg a főszereplők életéből, mert attól tartottam, így majd szétesik a történet, nem tud igazán beszippantani. Szerencsére a félelmem alaptalan volt. Nem éreztem úgy egyik évváltásánál sem, hogy hiányérzetem lenne vagy kizökkentem volna a sztoriból. Szerencsére az író tökéletesen megtalálta a módját annak, hogy az időugrások ellenére egy teljes sztoriláncot kapjunk, ne pedig csak különálló láncszemeket.

Morgan 13 évesen már tökéletes tisztában van vele, hogy lánynak kellett volna születnie. Ez az első születésnapja, amikor előtör belőle a vágy, hogy kimondja ezt Ericnek. Tökéletes választás volt ehhez a vízi vidámpark helyszínnek és szimbólumnak. Az érzés, ahogy Morgan fulladozik a titkától, ahogy ki akarja adni magából, akár a lenyelt vizet, hogy végre levegőhöz juthasson... olvasás közben szinte én is alig kaptam levegőt. Aztán a vízi csúszdánál a felszabadult érzés szintén nagyon átérezhető volt. Amikor végre úgy érzed, hogy szabadon önmagad lehetsz, az valóban olyan érzés, mint végighasítani egy hatalmas vízi csúszdán. Mintha repülnél.

A tutaj ide-oda csapódik a csúszda csövében, a kanyarokban olyan magasra felfut a falra, hogy úgy érzem, mindjárt elrepülünk. Eric tébolyodottan vihog, és a felfröccsenő víz miatt az arca elé kapja a kezét. Én is nevetek. Az izgalom fokozódik és fokozódik, minden más érzelmet elnyel, és végül belekiáltom a sötétbe.

– Eric! Lány akarok lenni!

– Jól van! – kiáltja vissza.

Nem hiszem el.

Jól van? Jól van. Azt mondta, jól van.

Az egész testem nevet. Hagyom, hogy a nevetés kavarogjon bennem, majd kitörjön, mint a méreg a sebből, és súlytalanná válok.

Russo végig nagyon jó volt abban, hogy a különböző helyszínekkel, helyzetekkel, szimbólumokkal érzékeltesse a Morgan lelkében lejátszódó folyamatokat.

Morgan bizonytalansága, félelmei, vágyai bárki számára átérezhetőek, nem kell ehhez transzszexuálisnak lenni. Én is pontosan tudom, milyen az, amikor a társadalmi, környezeti nyomások hatására egyszerűen nem lehetsz önmagad valamilyen szempontból. Szerintem ezt az érzést szinte mindenki ismeri. Ha máshonnan nem, hát a gimiből, ahol a többségünk ideiglenesen vagy hosszabb távon, de ilyen-olyan szerepeket játszott, vagy hogy elfogadják, vagy hogy túlélje.

Elképzelem magamat szőrösen, vaskos izmokkal. Aztán telnek majd az évek, a lábam elvékonyodik, a hasam kikerekedik, halántéknál kopaszodni kezdek, a szakállam megőszül. Elképzelem, hogy olyan nőt veszek feleségül, akit nem kedvelek, úgyhogy nem kell majd bűntudatot éreznem, amikor rájön, hogy nem szeretem. Megpróbálom magam harmincévesnél idősebbnek elképzelni, de nem bírom. Akár halott is lehetnék.

Könnyű visszafojtani a lélegzetet, ha éppen csak a felszín alá merülsz. Most ráébredek, hogy mindvégig ezt hitettem el magammal... de ha most felnézek, nincs sehol a felszín. Kilométernyi mélybe süllyedtem, ahová már a fény sem ér el, ahol a nyomás betöri a bordáimat, ha pedig fel akarnék úszni, az áramlatok felismerhetetlenné teszik a testemet.

Mit tehetsz, ha nem úszhatsz felfelé, de lefelé sem, ugyanakkor ha egy helyben maradsz, megfulladsz? Hol a segítség? Miért nem jött rá senki, hogy segítségre van szükségem?

Nekem nem jut segítség. Sosem jutott.

Ha valaki nem érti a transzszexuálisokat, egyszerűen csak gondoljon arra, milyen érzés volt egy olyan pillanat az életében, amikor mások előtt nem mondhatott ki valami számára nagyon fontosat, amikor másnak kellett tettetnie magát, mint aki valójában. És ha fel tud idézni akár csak egyetlen ilyen pillanatot is az életéből, azt a szörnyű érzést, amit akkor érzett, szorozza meg százezerrel. Akkor talán egy kicsit megértheti, miken megy keresztül egy transzszexuális embertársa nap mint nap.

Nagyon-nagyon együttéreztem Morgannel. Egyfelől alig vártam, hogy végre tényleg kimondja a titkát. Másfelől aggódtam érte. Aggódtam, hogy miként reagál majd az apja, Eric, meg persze a többi körülötte lévő ember. Feltámadtak bennem az anyai ösztönök, és meg akartam védeni Morgant a gonosz szavaktól, tettektől, minden rossztól. Meg akartam ölelni, elmondani neki, hogy ő egy igazán szeretetre méltó ember. És azt akartam, hogy végre boldog lehessen.

Russo gyönyörűen végigvezette Morgant az útján, tökéletesen visszaadva minden egyes szakaszt. Az önmagában kételkedést, a beilleszkedni próbálást, a dühöt, az agressziót, az önbántalmazást, az öngyilkossági gondolatokat. Olvasás közben végig arra gondoltam, milyen szörnyű dolgokon kell keresztülmenniük a transzszexuálisoknak pusztán azért, mert a társadalom nem elfogadó, hanem gyűlölködő. Minden egyes szörnyűség, ami velük történik, amit átélnek, a mi hibánk. Igen, az enyém is. Mert a társadalom része vagyok. Az ilyen történetek pont ezért jók. Mert rádöbbentenek, hogy felelősek vagyunk azért, ami a világunkban történik, azért, hogy ártatlan emberek szenvednek közvetve miattunk is, és rábírnak minket a cselekvésre. És pont ezért félnek bizonyos körök az ilyen könyvektől. Mert ha átérezzük mások fájdalmát, akkor sokkal kevésbé tudunk tétlenek maradni. Akkor a félelem vagy az érdektelenség már nem kerekedhet felül a bennünk lévő szereteten.

Eric karakterét is nagyon megkedveltem, ő egy nagyon jó ember és nagyon jó barát. Ennek ellenére féltem tőle, hogy majd az apja és a tinédzsertársai nyomására, ahogy felnő, hátat fog fordítani Morgannek. Vagy legalábbis nem mer majd kiállni mellette nyíltan. Ahogyan attól is tartottam, hogy a saját érzései Morgan iránt majd annyira összezavarják és megijesztik, hogy ez lesz az, ami miatt eltávolodik a lánytól.

Érdekes volt Eric és Morgan kapcsolata. Az egész életüket egymás mellett töltötték, és ha Eric nem is tudta, kicsoda Morgan, akkor is érezte a lelke mélyén. Az, ahogy a saját érzései szép lassan kitisztultak, miközben rájött, hogy igen, Morgan a legjobb barátja, de annál valami sokkal több is, legalább annyira érdekes folyamat volt, mint Morgan önmagára találása.

A két fiatal családi kapcsolatai sem voltak egyszerűek. Eric apja egy homofób, transzfób zsarnok, aki a családját is bántalmazza lelkileg. A gyerekei tartanak tőle, és menekülnek az otthonukból, amint lehetőségük van rá, a felesége pedig tönkremegy mellette. Fogalmam sincs, hogyan lett Eric ennyire rendes srác egy ilyen apa mellett (a testvéreinek ez nem ment annyira könnyen...), talán részben Morgan barátságának hatására... Végig reméltem, hogy az apa végül megkapja méltó büntetését (mert sajnos nyilvánvalóan ő már egy pozitív változásra képtelen alak volt), mindenki otthagyja a fenébe, és az anya és a gyerekek végül nyugodtan és boldogan élhetnek nélküle.

Eric testvéri kapcsolatai is jól fel voltak építve a regényben, annak ellenére, hogy csak morzsákat kaptunk ezekből. De pont a megfelelő morzsákat ahhoz, hogy megértsük és átérezzük a családi helyzetüket, az egymás iránti viselkedésük okait, és úgy alapvetően a viselkedésük okait.

Morgan családja ennél sokkal szeretettelibb, ám az édesanyja korán meghal rákban. Videókat és leveleket hagy határa a gyermekének, amiket a lány mindig a születésnapján kap meg az apjától. Ezek az üzenetek nagy hatással vannak Morganre, és igazán szívbemarkolóak.

Morgan apukája sem tökéletes apa, követ el hibákat, vannak rossz reakciói, ennek ellenére ő egy igazán pozitív karakter. Mert mindennél jobban szereti Morgant. Feltétel nélkül. Amikor Morgan kételkedett ebben, konkrétan hangosan bátorítottam arra, hogy bízzon egy kicsit jobban az édesapjában. Nem fog csalódni. Hittem benne, hogy nem fog.

Hogy tetszett a könyv?

Morgant nagyon a szívembe zártam, igazán szerethető karakter volt. Teljesen átéreztem a félelmeit, és nagyon drukkoltam neki, hogy önmaga lehessen végül és megtalálja a boldogságát. Ericet is megkedveltem, ő egy bátor, kedves és szeretettel teli srác. Morgannel pedig tökéletesek voltak együtt mindenféle szempontból. Imádtam a közös jeleneteiket.

Két gyönyörű önismereti utat mutatott be ez a történet, mert mind Morgan, mind Eric magára talált a regény során.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki érezte már élete során legalább egyszer úgy, hogy valamiért nem lehet önmaga.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

   

Jorge Cham–Daniel Whiteson: Az univerzum – Gyakran ismételt kérdések és válaszok – Blogturné

Jorge Cham és Daniel Whiteson második magyarul is megjelent könyvében úgy magyarázzák el a tudományos eredményeket (vagy azok hiányát), hogy mindenki érti! Új könyvükben is röviden, szórakoztatóan és rengeteg vicces rajzzal illusztrálva lebbentik fel a fátylat a testünket alkotó részecskékről, a legtávolabbi galaxisokról és mindarról, ami a kettő között van.

Tartsatok bloggereinkkel ezen a tudományos blogturnén, de ne felejtsetek el játszani se, ugyanis az Európa Kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk meg is nyeri a könyvet!

Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem azokat a könyveket, amik a hétköznapi emberek nyelvén magyaráznak el tudományos dolgokat. Mert hát, azokat az embereket is érdekelheti a fizika, kémia, csillagászat, matematika és egyebek, akik alapvetően nem tudományos dolgokat tanultak, nem ezen a területen dolgoznak, vagyis laikusok.

Véleményem a könyvről

Az univerzum titokzatos és nagyon érdekes. Szerintem nincs ember, aki legalább gyerekkorában ne foglalkozott volna azzal, mi van az űrben, van-e élet más bolygókon, léteznek-e párhuzamos világok, lehetséges-e az időutazás és hasonlók. A tudósok egyre többet tudnak, tapasztalnak a tudomány és a technika fejlődésének köszönhetően, de sok olyan felvetés is van, ami megmaradt egyelőre elméleti szinten.

A könyvben humorosan és átlagemberek számára is érthetően adnak választ a könyv szerzői a mindannyiunkban felmerülő, az univerzummal kapcsolatos kérdésekre. A szerzők stílusa tényleg könnyed annak ellenére, hogy komoly tudományos elméleteket magyaráznak meg a könyv lapjain. Hétköznapi példákkal, humoros illusztrációkkal próbálják érthetővé és élvezhetővé tenni az egyébként száraznak és unalmasnak gondolt tudományt. És nemcsak próbálják, hanem sikerült is nekik.

Összesen húsz, az univerzummal kapcsolatos kérdés kerül elő a kötetben. Megtudhatjuk például, hogy vajon miért nem látogattak még meg minket az idegenek (vagy már itt is vannak?), lehet-e belőlünk valahol egy másolat, mi történik, ha beszippant valakit egy fekete lyuk, elpusztíthat-e minket egy, a földbe csapódó kisbolygó, megáll-e valaha az idő, van-e élet a halál után, számítógépes szimulációban élünk-e és mikor ég ki a nap...

Na és a legfontosabb kérdés, hogy E miért egyenlő mc2-tel...

A kérdések közül a legtöbbön én is gondolkoztam már korábban, valószínűleg a sci-fi könyveknek és filmeknek köszönhetően, amiket életem során olvastam és láttam. Az időutazás, a párhuzamos világok, az, hogy van-e olyan ember a világon, aki pont úgy néz ki, mint én, az idegenek létezése és látogatása, a gondolat, hogy valójában csak egy számítógépes szimuláció a világunk és mi magunk is, mind megfordult már a fejemben. Érdekes volt hozzáértő tudósoktól választ kapni ezekre a kérdésekre, mert hát, a regényekben és filmekben van ezernyi elmélet, de azok általában a fantázia szüleményei (sok a valóságban egyáltalán nem is lehetséges, csak az író, forgatókönyvíró fejében), és nincsenek tudományosan megmagyarázva.

Persze a válasz valójában ebben a könyvben sem igazán válasz. Hiszen nincs valódi tudományos bizonyíték a legtöbb feltett kérdésre. Pusztán elméletek vannak, amiket a szerzők végigvesznek, bemutatják nekünk ezeket. Elmondják, hogy milyen körülmények között lennének lehetségesek, levezetik a fizika és matematika segítségével, hogy miknek kéne klappolniuk ahhoz, hogy az adott dolog (pl. időutazás, multiverzum, gonosz hasonmás) valóban létezhessen.

Szóval, ha valaki valódi és megcáfolhatatlan válaszokat akar, csalódni fog, ezek nem léteznek, így könyvet sem lehetne írni róluk. Aki viszont szeret filozofálni és az elméleti felvetéseket a tudomány segítségével megvizsgálni, az imádni fogja ezt a kötetet.

Hogy tetszett a könyv?

Annak ellenére, hogy nyilvánvaló okokból nem ad valódi választ a felmerülő kérdésekre, nagyon érdekes és egyben szórakoztató is volt a könyv. A humoros illusztrációk kifejezetten tetszettek, ahogyan az is, hogy a szerzők hétköznapi példákkal (pl. banán- vagy ananászsmoothie-készítő ikertesó) vázolták fel az elméleteket.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnek az univerzumról elmélkedni, és némi tudományos magyarázat által bepillantást akarnak nyerni a működésébe és a titkaiba.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Minden állomáson Az univerzum – Gyakran ismételt kérdések és válaszok szerzőpárosáról teszünk fel nektek kérdéseket, és a három lehetséges válaszból ki kell választanotok a helyeset! Játékra fel!

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Kérdés a játékhoz:

Jorge Cham hogyan váltott „foglalkozást”?

1) szakácsból lett képregényrajzoló

2) karikaturistából lett kutató

3) kutatóból lett karikaturista

Állomáslista:

Blogturné

08. 13. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 16. Könyv és más

08. 19. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Miklya Luzsányi Mónika: Petőfi, a sztár – Rajongói kézikönyv – Blogturné

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepeljük idén. Miklya Luzsányi Mónika ebből az alkalomból egy különösen izgalmas kiadványt álmodott meg, melyben Petőfi személyét igyekszik közelebb hozni a fiatalokhoz. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, ők mit gondolnak erről az izgalmas infografikus kiadványról. És ne feledjétek, ha helyesen válaszoltok az állomásokon található kérdésekre, megnyerhetitek a Móra Könyvkiadó által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Petőfi-leszármazottként már 3 évesen a Petőfi-összest olvasgattam, és az érdeklődésem azóta is fennmaradt a költő iránt. Kíváncsiságból mindenféle könyvet elolvasok vele kapcsolatban, amihez csak hozzájutok, legyen az felnőtteknek vagy fiataloknak szóló kötet, ezért ezt sem hagyhattam ki.

Véleményem a könyvről

Sok fiataloknak készült, Petőfiről szóló könyvet olvastam már, de ez azért különleges és érdekes, mert egyfajta modern szemszögből, modern kivitelezéssel mutatja be nekünk a költőt. Erre már a cím is utal: Petőfi, a sztár – Rajongói kézikönyv.

Amikor egyetemre kerültem, teljesen újfajta szemszögből festették le nekem az óráimon Petőfit, mint a gimnáziumi történelem- és irodalomórákon. Gimiben ő egyfajta forradalmi hős volt, az egyetemen viszont úgy került elő mint az első „celeb”. Érdekes volt látni, hogy abban a korban hogyan érte el, hogy rá figyeljenek, miként keltette fel az érdeklődést maga és a versei iránt, hogyan viselkedett, mikről, milyen stílusban és kiknek írta a verseit. Ezeken az órákon nemcsak a forradalmihős-oldalát ismerhettük meg, hanem árnyaltabb, emberibb képet festettek nekünk Petőfiről, ami által a pozitív és negatív oldalát is megláthattuk.

Ez a kötet az egyetemi óráimra emlékeztetett. Egyfelől, mert egyfajta rajongani való celebként mutatja be Petőfit, másfelől, mert olyan negatív személyiségvonásai, tettei is megjelennek a könyvben, mint például a csapodárság.

Attól viszont egyáltalán nem kell félni, hogy száraz tananyagot tartalmaz a könyv, épp ellenkezőleg. Bár tele van tényekkel, adatokkal, amikből az olvasó tanulhat, ezeket úgy adja elő, mintha egy szórakoztató bulvármagazint olvasnánk. És bár alapvetően nem igazán tartom nagy értéknek a bulvármagazinokat, ebben az esetben kivételt teszek. Mert bár a forma, a kivitelezés valóban bulvárra hajaz, a tartalom mégis hasznos, szórakozva és könnyedén tanulhatnak belőle a fiatalok.

Tetszett a kötet sokszínűsége többféle szempontból is. Egyfelől az illusztrációk nagyon menők és humorosak, színessé teszik az oldalakat és feldobják a könyvet. Másfelől nemcsak szimpla szövegeket kapunk, amik infókat tartalmaznak Petőfiről, hanem fantáziadús módon adja elő nekünk az érdekességeket a szerző. Például beleolvashatunk a fiatal Petőfi iskolai ellenőrzőjébe, igaz-hamis játékban találgathatunk, hogy vajon Petőfi mivel bosszantotta a leginkább a katonai feletteseit, képregényben követhetjük végig a színészi próbálkozásait, megismerhetjük a kedvenc ételeit, egy „mennyire gáz” játékban elgondolkodhatunk Petőfi tetteinek erkölcsi vonatkozásairól is, beleolvashatunk a róla szóló, korabeli újságcikkekbe, bemutatják nekünk Petőfi öltözködési stílusát, de kapunk kvízt, személyiségtesztet, képzelt közösségi médiás posztokat, és még sok más érdekességet is.

Nagyon tetszik, hogy bár ez egy Petőfiről szóló könyv, a szerző mégis gondolt arra, hogy Szendrey Júlia saját oldalakat kapjon benne, ne csak egy lábjegyzetben legyen megemlítve mint Petőfi felesége.

Bár korábban is elég sok mindent tudtam Petőfiről, így a könyv túl sok új információt nem tartalmazott számomra, mégis akadt egy-két apróság, amiről korábban nem hallottam. És nagyon szórakoztató volt végigolvasni ezt a könyvet, mert tetszett a humora, a frissessége, a játékossága. Az, hogy tanít és szórakoztat egyszerre.

Szerintem a fiatalok imádni fogják, és nem mellesleg tanulhatnak is belőle. És mivel az ilyen játékos formában kapott infók jobban megmaradnak az ember fejében, mint egy száraz tankönyvi szöveg, talán tartósabb tudást is kaphatnak ebből a könyvből, mint egy szimpla irodalom- vagy történelemórán.

Hogy tetszett a könyv?

Szerintem így kell megírni és kivitelezni a 21. században egy fiataloknak szóló szórakoztató-oktató könyvet. Természetesen szükség van a tankönyvekre és tanórákra is, de az ehhez hasonló kötetek, úgy vélem, sokat segítenek abban, hogy a fiatalok fejében meg is maradjanak az információk, ne felejtsék el azokat öt perccel a dolgozat után.

Ez egy szórakoztató, sokszínű, érdekes, humoros könyv Petőfiről, ami szerintem hasznos a fiatalok számára (és még felnőttként is klassz volt olvasgatni).

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden fiatalnak, mert ebből szórakozva tanulhatnak Petőfiről. És minden felnőttnek, aki jókat akar kuncogni a humoros szövegeken és illusztrációkon.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Sokan mondják, ha Petőfi most élne, valószínűleg influenszer lenne. Mi is eljátszottunk ezzel a gondolattal, így átültettünk néhány versének a kezdő sorát emoji formába. Minden állomáson találtok egy-egy feladványt, nektek pedig ki kell találnotok az ikonokból, hogy a költő melyik művére gondoltunk, majd beírni a versek címét a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Emojik a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

08.07. Könyv és más

08.09. KönyvParfé

08.11. Spirit Bliss Sárga könyves út

08.13. Szembetűnő

a Rafflecopter giveaway