~ Sárga könyves út ~

2018. május 31., csütörtök

Séverine Vidal - Manu Causse: Bicebóca szívek - Blogturné


A Könyvmolyképző Kiadó az Ünnepi Könyvhétre egy újabb mély mondanivalóval rendelkező, különleges francia Young Adult könyvvel lepi meg az olvasóit.
A Bicebóca szívekről a Blogturné Klub öt bloggere meséli el a véleményét, tartsatok velünk a turnén!
 

Séverine Vidal és Manu Causse Bicebóca szívek című regénye azért érdekelt, mert alapjában véve kedvelem a francia írók különleges stílusát, és az alapsztori is izgalmasnak tűnt. Az igazság az, hogy nagyon mást kaptam, mint amire a fülszöveg alapján számítottam, ugyanis azt végigolvasva úgy hittem, ez elsősorban egy romantikus sztori lesz, amelynek a lényege egy lelki-pszichológiai szál, ami bemutatja, hogyan szeret bele egy egészséges lány egy mozgássérült srácba.

A történet Vladról szól, aki egy integrációs program keretében egészséges gyerekek közé kerül az iskolában néhány mozgás- és értelmi sérült társával egyetemben. Vlad szerelmes lesz egy egészséges lányba, Lou-ba, aki épp egy másik, egészséges sráccal jár. Mindennek ellenére Lou és Vlad összebarátkoznak, így mikor Vlad jelentkezik egy rövidfilm-készítő pályázatra, Lou-t választja az egyik főszereplőnek.

Fontos téma

Úgy gondolom, a regény két írója nagyon fontos alaptémát választott. Nem tudom, mi a helyzet Franciaországban, de nálunk, Magyarországon, nagyon ráfér az emberekre, hogy egy kis nyitottságot és toleranciát tanuljanak. Ebben pedig sokat segíthetnek az olyan regények, amelyek bemutatják a „másnak” tartott emberek életét. Ezáltal lehetőségünk van rájönni, hogy ők is pont ugyanolyanok, mint mi, csak épp másfélék a mindennapi problémáik, mint nekünk.

Ez a regény azonban nem csak azért érdekes, mert megismerhetjük általa a sérült embereket, hanem azért is, mert bemutatja, hogyan lehet sikeresen integrálni őket az egészséges diákok közé egy iskolában. Olvastam pár cikket és tanulmányt ezzel kapcsolatban, és sajnos többször találkoztam azzal a gondolattal, nemcsak átlagemberek körében, hanem tanárok és politikusok körében is, hogy az integrációs törekvések elbuktak. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy aki „más”, annak speciális iskolába kéne járnia, elzárva egészséges társaitól.

Ám ez az elszigetelés azt eredményezi, hogy ha egy felnőtt ember véletlenül találkozik egy sérült embertársával, fogalma sincs róla, hogyan viselkedjen vele. Szóval szerintem, már gyerekként fontos lenne, hogy az egészséges gyerekek a mindennapokban is találkozhassanak sérült társaikkal, mert csak így szerezhetnek tapasztalatokat arról, milyen lehet betegen élni, miben és hogyan tudnak segíteni, hogyan viselkedjenek egy beteg társukkal. Vagyis így lehet őket nyitottságra, elfogadásra és megértésre nevelni.

Szóval úgy gondolom, hogy ez a regény segíthet megértetni az olvasókkal, mennyire fontos is az integráció. Hiszen ha Vlad nem kerül be ebbe az iskolába, és nem talál támogató, egészséges barátokat sérült barátai mellé, akkor valószínűleg sosem vág bele a filmezésbe. De ez fordítva is igaz, ha egészséges barátai nem találkoznak soha Vladdal, az ő életük is teljesen másképp alakul, és sokat vesztettek volna ezzel, főképp Lou és Saïd.

Túl rövid

Olvastam már rövidke francia regényt (Lakótárs kerestetik!), és azzal kapcsolatban nem éreztem semmiféle hiányérzetet. Itt viszont sajnos igen. Úgy érzem, az alaptörténetben egy csomó lehetőség rejlett volna még, amelyeket a szerzők sajnos nem ragadtak meg.

Nem mutatják be például azt a folyamatot, amely Lou és Vlad között lejátszódik. Az egyik pillanatban találkoztak, a másikban már barátok, Vlad persze szerelmes, de Lou eleinte nem így tekint rá, azután Lou hirtelen elkezdi másképp látni Vladot. De hogy Lou hogyan jutott el idáig, az egyáltalán nincs kifejtve, pedig igazán érdekes lehet az a lelki folyamat, amely lejátszódott benne. Ahogyan az a folyamat is, amely során megpróbálja elfogadni az érzéseit, és azokat az örömöket és nehézségeket, amelyek rá várhatnak, ha Vladot választja.

Izgalmas karakterfejlődések

Bár a szerelmi szál kifejtése szerintem hiányos, vannak olyan karakterek a történetben, amelyek gyönyörű lelki fejlődésen mennek keresztül. Ott van például Saïd. A srác bár nem beteg, a származása miatt pontosan tudja, milyen „másnak” lenni. A rossz tapasztalatoknak köszönhetően pedig állandóan dühös, folyton bajba keveredik, és képtelen uralkodni magán. Lényegében a könyv elején ő az iskola rosszfiúja, nem a pozitív, vonzó értelemben. Aztán Vlad hozzáállásának és eszének köszönhetően Saïd elkezd változni. Kicsit olyan volt nekem a kettejük barátsága, mint mikor valaki megszelídít egy vadállatot.

A másik szereplő, aki izgalmas és jól kidolgozott volt ilyen szempontból, az Mathilde. Ő egy kerekesszékes lány, aki képtelen elfogadni önmagát, és utálja az egész világot. Ám az ő életében is történik egy csomó új dolog, és ez elkezdi megváltoztatni az önmagáról és másokról alkotott képét is.

Érdekesek, de céltalanok

Volt két olyan karakter, akik bár önmagukban nézve érdekesek voltak, mégsem éreztem azt, hogy bármit hozzátennének a cselekményhez, és nem értem, hogy miért kaptak külön fejeteket. Az egyikük Dylan, egy downos fiú, akinek az alapszemélyisége nagyon szerethető. Egy csomó olyan megnyilvánulása volt, ami mosolyt csalt az arcomra olvasás közben, és… nos, egyszerűen cuki volt. De semmit nem tett hozzá a cselekményhez. Ha nem szerepelt volna a történetben, akkor is pont így alakult volna minden.

A másik feleslegesnek tűnő karakter Flachard igazgatóhelyettes. Ha esetleg ténylegesen támogatta volna Vlad forgatását valamivel, akkor azt mondom, hatása volt a cselekményre. De igazából az ő részei csak arról szóltak, hogy halálra dolgozza magát az igazgató helyett, folyton sorozatokat néz, és elégedetlen az életével. Ha kimaradt volna a könyvből, szintén nem éreztem volna hiányát a történet szempontjából.

Szóval, én őket mindenképpen csak mellékszereplőként jelenítettem volna meg saját fejezet nélkül.

A támogatás fontossága

Ami viszont gyönyörűen ki lett fejtve a regényben, hogy mennyire fontos mások támogatása. Ha vannak, akik melletted állnak és segítenek a céljaid elérésében, akkor lényegében bármire képes vagy. Egészséges és sérült emberként egyaránt. Azt hiszem, ennek a rövid regénykének ez a valódi mondanivalója, és ez éppen elég ahhoz, hogy örüljek, amiért végigolvashattam.

A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének kicsit belelátni néhány mozgás- és értelmi sérült fiatal mindennapjaiba, kíváncsiak rá, hogyan éreznek és gondolkoznak. És persze azoknak, akik egy cuki, mégis komoly témákról szóló könyvre vágynak.

Kedvenc karakter: Saïd, Vlad

Kedvenc jelenet: amikor Saïd először találkozik Vladdal.

Kedvenc idézetek:

„– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok.
Tudom, hogy Lou meglátta a botomat. Így folytatom:
– Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachardnak. Úgy nagy vonalakban.”

„– (…) Na gyerünk, hagyd ezt abba, öltözz, és spurizz a suliba, meglátod, jobban leszel.
– Spurizzak a suliba?
– Igen, illetve… jó, te is tudod, mit akarok mondani, Vladimir, nem kell minden szavamat betű szerint venni. Menj olyan gyorsan, ahogy tudsz…
– Vagyis botorkálj el a suliba!”

„– Szép napot, kicsi rozsdás robotom!
– Szép napot, édesanyukám!”

„– Már megint rád jött. Nagyon vladulsz ma.
– Midulok?
– Vladulsz. Vladulni azt jelenti, hogy haragszol az egész Földre, másokat büntetsz a fogyatékosságodért.”

„Utálatos fejet vág. Jól ismerem az ilyet: sunyi tekintet, fagyos kis mosoly. Ez is egy Dehátazé.
– Egy mi? – kérdi Lou hangyányit zabosan.
(…)
– Egy Dehátazé – magyarázom neki türelmesen. – Nem ismered? Az a típus, aki nem rasszista, de hát azé’…”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  


Nyereményjáték:

A Bicebóca szívek egyik főszereplője az álma, hogy rendező lehessen. Éppen ezért a mostani játékunk során híres francia rendezőkről találtok egy-egy képet, a feladatotok pedig kideríteni, hogy ki is ő. Egy ismertebb filmjének a címét azért a kép alá tesszük, hogy tuti meglegyen a megoldás.

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a helyes megfejtők között 3 példányt sorsolunk ki a regényből.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. 


Üvöltő szelek (1985)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05.27. Könyvvilág
05.29. Szembetűnő 
05.31. Spirit Bliss


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. május 12., szombat

Vámos Miklós: Töredelmes vallomás


Vámos Miklóstól a Töredelmes vallomás a harmadik könyvem, de az első novelláskötetem. A két regény, amit korábban olvastam tőle, nagyon tetszett, ezért lelkesen álltam neki a novelláinak is. Olvasás előtt azt gondoltam, hogy majd kitalált karakterekről szóló, kitalált történeteket találok a kötetben, ehelyett a címnek nagyon is megfelelően Vámos Miklós vallomásait olvashattam el, amelyeket a saját életéről szóló történetekben írt meg.

Belelátni egy idegen életébe

Nem vagyok az a típus, aki bulvármagazinokat olvas, nyomon követi a sztárok csipp-csupp ügyeit, és csorgatja a nyálát arra, hogy melyikük kivel, mikor, hol, hogyan. Ez engem teljesen hidegen hagy, mert mi közöm hozzá… Ami érdekel, az más emberek gondolkodásmódja, az érzéseik, hogy hogyan vélekednek egy-egy számomra fontos vagy érdekes dologról. És persze érdekelnek a történetek, amelyek egy régebbi kort vetítenek a szemem elé.

Vagyis nem az üres pletyka érdekel, hanem a mély tartalom.

Hála az égnek, ez a könyv pont azt adta nekem, ami le tudja kötni a figyelmemet. Vámos Miklós nem mint híres ember szólt hozzám a lapokról, hanem mint egy ember, akinek igazi mondanivalója, mesélni valója van. Nem bulvár szenzációhajhászásból, hanem mert őszintén ki akartak jönni belőle ezek a vallomások.

Kicsit olyan volt olvasás közben, mint mikor az ember leül a szüleivel, nagyszüleivel, vagy egy nála tapasztaltabb rokonával beszélgetni a múltról. Néhány órára nem is csak olvasónak éreztem magam, hanem inkább családtagnak, akit egy rokon beavat élete történetébe. Ez pedig főképp annak a közvetlen mesélésnek köszönhető, amely ezt a könyvet jellemzi.

Teljesen őszintén

A novellák közül egyiknél sem éreztem azt, hogy az író a hatás kedvéért „átkölti” a történteket, mindegyiket teljesen őszintének vélem. Főképp, mert Vámos Miklós olyasmiket is bevall ezekben a rövidke sztorikban, amiket az emberek többsége egyáltalán nem vagy nem szívesen mondana el senkinek. Itt most nem igazán botrányos dolgokra gondolok, hanem elsősorban olyan gondolatokra vagy érzésekre, amelyeket titkolni, szégyellni szokás. Bár én nem hiszem, hogy igazán szégyellni valóak, inkább csak nagyon emberiek.

Irigységből elkövetett fiatalkori könyvtári könyvlopás, egy haver cserbenhagyása az éttermi fizetéskor, bokrok takarásában pisilés, az öregedéstől való félelem, gyerekkori nehézségek, felnőttkori, családi gondok. A történetek átívelnek időn, Vámos Miklós gyerekkorától egészen a jelenéig találunk benne sztorikat, és témák szempontjából is igazán sokszínűek.

A novellákról

Sokféle érzelem előjött belőlem olvasás közben, nevettem és könnyeztem egyaránt. A legmegrázóbb történet számomra talán az volt, amelyben kiderült, hogy miért kezdett el dadogni Vámos Miklós gyerekkorában. Azt olvasva gondolatban megölelgettem kicsit a fejemben felbukkanó kisfiú alakját, annyira megrázó volt maga az esemény is, de az is, ahogyan szavakba lett öntve.

Azt is durva volt megtudni, hogy milyen terhek kerültek az író vállára már tinédzserként. Nagyon erős embernek tartom így ismeretlenül is, mert nem biztos, hogy én boldogultam volna adott helyzetben.

De csak hogy a vidám oldalról is beszéljünk, jót mosolyogtam azon a novellán, amikor Vámos Miklós hajnalban megérkezik a teniszpályára, és azon morog magában, hogy a játékpartnerei késnek. Persze nem késnek, más a helyzet, de nem lövöm le a poént.

Még csak harminchárom éves vagyok, de teljesen át tudtam érezni azokat a gondolatokat is, amelyeket az író az öregedésről írt. Nagyon gyorsan telik az idő, szinte észre sem vesszük, és az ember sokszor még mindig tininek, fiatalnak érzi magát. Amikor pedig időről időre tudatosul benne, hogy már nem az, az elég sokkoló tud lenni. Főképp, amikor a lélek és szellem még fiatalos, de a test már nem úgy működik, ahogy kéne, és egyszerűen elárul minket. Az öregedés tudata már most nehéz, később gondolom, még inkább az lesz.

Nagyon tetszettek azok a novellák is, amelyben található némi társadalomkritika és reflektálnak a mostani világra, a most élő emberek életének nehézségeire. Például kevés ember merné kimondani (vagy leírni) azt, hogy a gyerek a legtöbb esetben inkább szétválasztja a szülőket, semmint összehozná őket. Vagy azt, hogy a nagy fenét élünk kapitalizmusban, még odáig sem jutottunk el, hanem még mindig egy feudális rendszerben szenvedünk. Nekem nagyon bejön ez a bátor szókimondás, mert valljuk be, a mai világban, ahol könnyedén darabokra szedhetnek az interneten, és ellehetetleníthetnek a valódi életben, ha másképp gondolkodsz, ezeket nyíltan kimondani szerintem bátorság.

Üres oldalak rejtélye

Valami nagyon-nagyon rágja az oldalamat. Szörnyen kíváncsi vagyok ugyanis, hogy vajon milyen szerepe van a könyv végén található teljesen üres lapoknak. Van néhány szimbolikus értelmezés a fejemben, de igazán érdekelne, hogy Vámos Miklós mit mondana erről, mert ő biztosan valami teljesen más okot mondana rá, mint amik eszembe jutottak. Egyébként mókás, hogy az ember nemcsak érdekes szövegeken, hanem üres oldalakon is mennyit tud elmélkedni. Miközben az is lehet, hogy nincs is semmi értelmük. Bár azért remélem, hogy van, és nem hiába törtem a fejem az értelmezésén…

A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének néhány órát arra szánni, hogy meghallgassák egy másik ember életét, emlékeit, gondolatait, félelmeit és az őt emésztgető dolgokkal kapcsolatos vallomásait.

Kedvenc idézetek:

„Mikor a kapuhoz értem, már bezárták, remegett a mozgó szárnyban a fémvirágok mögött az üvegtábla. Apám kint állt az úttesten, immár egyedül, arccal a Hősök terének. Kiáltani akartam, de ismeretlen felnőtt tenyere tapadt a számra. Rám sziszegtek, kussoljak, mer a végén még idedurrant egyet! Ki? Mi? – de akkor már láttam. Kerekeken guruló acélmonstrum közelgett apámhoz, erősen dübörögve. Akár egy fordított katonasisak, tetején ponyva alól ágaskodtak ki a fedélzeti fegyverek. Jaj, lelövik! Jaj-jaj! – szabadulni akartam, de többen fogtak, szorítottak.
(…) Apám nem moccant. Ma már biztosra veszem, készen állott a halálra.
A következő másodpercek alatt én lényegében megöregedtem. Minden idegszálam fölkészült a sorozatlövések durrogására – volt szerencsém háborús filmeket látni a Munkácsy utcai kis moziban, melyet az arrafelé lakók köpködőnek hívtak. A megelőző napokban élőben is hallgattam a fegyverkelepelést, sokat lőttek arrafelé.
(…)
A kapualj kiürült, csak én maradtam ott. És attól fogva dadogtam. De nagyon ám.”

„Aki azt állítja, hogy a katonai szolgálat jót tesz a fiataloknak, ifjúhodjék meg, és vonuljon be. Vagy kaszárnyába. Vagy ideg- és elmeosztályra.”

„Nekünk itt és most, a huszonegyedik században minden másodperc számít és kell. Legfőbb küzdelmeinket a látszat ellenére nem a hülye főnökkel, a korlátolt pedagógussal, az ellenséges szomszéddal vagy a pénz előteremtéséért vívjuk. A mi állandó ellenfelünk az idő, melyet minél tökéletesebben tudunk mérni, annál könnyedebben szökken ki a markunkból. Egyre több kéne nekünk, futunk utána, megeshet, hogy éppen emiatt nem jut belőle elég szinte semmire.”

„A közhiedelemmel ellentétben a gyerek(ek) érkezése ritkábban erősíti meg a párkapcsolatot, mint ahányszor tönkreteszi. Bármit is hamukálnak erről a fennkölt szellemű, nőknek gyártott sajtótermékek. Az az anya, aki soha sem gondolt arra , hogy a gyerekét lemészárolja, a férjét szíven szúrja, s ő maga kiugrik egy toronyházból, alighanem elfojtja mindezt. Ugyanez áll arra az apára, aki sohasem érzett kétségbeesett menekülhetnéket abból a vircsaftból, amit családi életnek szokás hívni.”

„(…) a bizonytalanságban – aggodalomban, félelemben – tartás fokozatosan elbátortalanít, s a lázongás átadja helyét a letargiának. Abban az állapotban jogainkról megfeledkezünk, ember voltunk háttérbe szorul, és annyira kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, hogy szinte bármit megtehetnek velünk.
Ha kis történetünk tanulságát jó erősen agyunkba vésnénk, talán könnyebb volna emelt fővel élnünk. Jogilag és erkölcsileg megfelelő módon ellenállnunk. Tiltakoznunk. Magunkat kimentenünk a tehetetlenség hamis illúziójából. Mert valamit mindig tehetünk személyiségünk és sorstársaink érdekében. Legfőbb fegyverünk mégiscsak az összefogás, illetve a szolidaritás.”

„Pali hirtelen így szólt: Eszter, sütő. Ám Eszter nem hallotta. Nem, is látta azt, amit közülünk többen, mert a megnevezett konyhai eszköz a pult alatt volt, ő pedig tányérokat vett ki fölülről.
A sütő lángra lobbant. Látványnak gyönyörű. Pali megismételte, ugyanolyan visszafogottan: Eszter, sütő! – ám mire a felesége válaszolhatott volna, odaugrott, elcsavarta a nagy, fekete tekerentyűt, mely a konyha minden berendezését áramtalanította, majd egy nedves mosogatóronggyal kirántotta a tepsit, s körbecsapkodva eloltotta az égő sütőpapírt. A cseresznyés rácsos csodálatosképp érintetlen maradt. Kösz, mondta Eszter. Pali csak intett, hogy rendben, visszaült a helyére. Kész. Ennyi.
Az összes jelenlévő hím rátámadt volna a maga asszonyára: Te szerencsétlen, hányszor mondtam már, hogy figyelj oda, egyszer leégeted a lakást!!! És az összes nő hosszan mentegetőzött volna, bizonygatva, miért nem ő a hibás.
Akkor erről mélyen hallgattunk.
Hölgyeim és uraim, az a családi tűzhely máig is melengeti négyüket (született még egy gyerekük), a házasság tart, és meg sem haltak.”

„Hasonlóan védekezett a Mephisto című regény és film kulcsfigurája az igazolóbizottság előtt. Ő fényképen látható Adolf Hitler társaságában, mindketten Heil Hitler! karlendítéssel. Kérdezték: Komolyan állítja, hogy nem volt náci? Mire ő habozás nélkül: Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy ne kényszerüljek kezet fogni Hitlerrel. Végül őt igazolták, mert kiderült, hogy zsidó színészeket mentett, bújtatott.”

„Sokáig abban a hiszemben nézelődtem ebben a hazában, hogy a rendszerváltozás (1990) óta kapitalizmusban élünk. Kissé fapados ugyan, de mégiscsak a történelemkönyvekben leírt tőkés társadalom volna ez itt. Na jó, inkább tőkeszegény, ám azért a klasszikus szabályok (Marx-Engels) működnek, a gyárak és földbirtokok tulajdonosai az urak, s a munkavállalók a szegények.
Sajnos az utóbbi években rá kellett ébrednem, hogy nem tartunk ott. Még ott sem tartunk, Hölgyeim és uram, fájdalom, de feudális rendszer ez, annak sajátosságai szerint alakul a sorsunk. Hűbérurak és hűbéresek, két osztály van csak, vagy az egyikbe tartozunk, vagy a másikba.”

„Ha az oktatók a hűbéresek, milyen pozíció marad a gyermekeinknek? Hm, tapasztalataim alapján őket a magyar iskolarendszer rabszolgának tekinti, s akként kezeli.”

„Megszületésem óta látható a bal lábam sípcsontja fölött, tíz centire a bokámtól egy szabályos kör alakú, mélybarna anyajegy. A régi lyukas kétfilléresnél és a mostani egyforintosnál picivel kisebb. Óvodistaként megkérdezte anyukámtól, miért van ez ott. Azért, hogy ha elveszítenénk, erről mindig fölismerhesselek, mondta ő.
Nem örültem. Ugyan, miért veszítenének el? Ha mégis, vajon az arcomat még nem sikerült volna megjegyezniük? Ideje volna.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. május 10., csütörtök

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit - Blogturné


Seanan McGuire csodás kisregénye arról, hogy mi történik azokkal, akik megjárták a varázslatos világokat, mindenféle díjat nyert már, és a Fumax Kiadó jóvoltából el lehet végre olvasni magyarul is. Sőt, ha követitek a Blogturné Klub bloggereit, még nyerhettek is egy példányt és ti is megtudhatjátok, milyen kaput nyitnak a szívek. 

Seanan McGuire Minden szív kaput nyit című könyvének a fülszövege fogott meg elsőként. Azután megláttam a borítón, hogy a regény Hugo- , Nebula- és Locus-díjat nyert 2017-ben, és kíváncsi lettem, vajon mi lehet a könyvben, ami ennyi díjat érdemelt, és megérdemelten kapta-e őket.

A történet olyan eltűnt gyerekekről szól, akik más világokba tévedtek át, de valamiért visszakerültek a normális világba, ám a látottak után képtelenek visszailleszkedni a régi életükbe. A szüleik ezért elviszik őket egy intézetbe, amelyről azt gondolják, hogy valamiféle pszichiátriai intézet és iskola keveréke, ahol megértetik majd a gyerekeikkel, hogy csak képzelegtek. Az intézetet azonban egy olyan nő vezeti, aki gyerekkorában szintén áttévedt egy másik világba, és pontosan tudja, hogy a gyerekek igazat mondanak.

Izgalmasan elvont vagy túl elvont

Amikor valami elvont történetről van szó, mindig félek egy kicsikét, mert imádom az ilyen sztorikat, de van az a szint, amikor már azt mondom, hogy „Hű, ez nekem túl zavaros!”. Ez az a pont, amikor már nem látok semmi értelmet a sztoriban, csak úgy érzem, mintha az írója beszívva leírta volna a képzelgéseit. Ezért nem szeretem például az Alice Csodaországban című mesét sem, mert olyan, mintha Alice be lenne állva, és összefüggéstelenül hallucinálna mindenféle értelem nélküli dolgot.

Szóval tartottam ettől a sztoritól, mert lényegében itt is arról van szó, hogy a gyerekek eltűnnek különböző portálokon keresztül más világokba. Ez a portál lehet nyúlüreg, mint Alice esetében vagy szekrényajtó, mint a Narnia történet esetében, de még sok minden más is.

Azonban hiába kapcsolódik ilyen módon a regény Alice történetéhez, hála az égnek, az élvezhető elvont regények kategóriájába tartozik. Vannak kidolgozott karakterei, rendes, érthető cselekménye, valós gondok, amiket meg kell oldani, és valós célok, amiket el kell érni. Ezen kívül egy átlagolvasó számára is érthető üzenetet hordoz magában.

Szóval ez egy nagyon is élvezhető elvont történet számomra.

Különböző világok

Bár ténylegesen egyik világban sem járunk a cselekmény közben, csak a fiatalok elmondásai alapján ismerhetjük meg mindegyiket, mégis nagyon érdekesek a könyvbeli világok, amelyeket ellentétek alapján kategorizálnak be. A két legfőbb ellentét a Logika és az Oktalanság, valamint az Erény és a Romlottság, de ezek párosulhatnak is egymással, vagyis mehet valaki olyan világba, amely a Logika és a Romlottság kategóriájába is besorolható.

Logika világai logikus szabályok alapján működnek, míg az Oktalanság világaiban bármi megtörténhet mindenféle logikai alapszabálytól mentesen. Akár egyszarvúk is potyoghatnak az égből. Erény világában pedig természetesen egyfajta erényességre törekszenek (ez alatt azonban nem feltétlenül a mi világunk erényességét kell érteni), míg Romlottság világaiban nem számít, ki mit tesz, és hogyan viselkedik.

A fentebb említett példák alapján, Alice Csodaországát én az Oktalanság és Romlottság világába sorolnám, mert a világ működésében nincsen semmiféle logika, minden össze-vissza történik, és hát, a Szív Királynő és udvartartása nem éppen erkölcsösek.

A holtlelkű gyermek

A gyerekeket két csoportba lehet osztani. Az egyik csoportot annyira elborzasztotta a világ, amelybe került, hogy soha többé nem akar visszamenni oda, el akarják felejteni, és vissza akarnak térni a rendes életükbe. Ők egy olyan iskolába járnak, ami csak említés szintjén szerepel a regényben. Ott segítenek nekik a normális világba visszailleszkedni.

A másik csoport viszont úgy érezte, az a bizonyos másik világ az igazi otthona, és próbálnak mindenáron visszajutni oda, mert a normális világban képtelenek boldogan élni. A gond csak az, hogy nagyon ritka, amikor valaki kétszer is rálel a másik világa ajtajára. Így ebben a csoportban honvágytól, kitaszítottságtól szenvednek a gyerekek. Ők járnak Eleanor West iskolájába, aki nem a felejtésben akar segíteni nekik, hanem abban, hogy az emlékezés ellenére hogyan boldogulhatnak a régi életükben.

Nancy, a főszereplőlány ebbe a második csoportba tartozik. Ő a Holtak Csarnokaiban járt, ahol a Holtak Urát szolgálta. Megtanulta, hogyan legyen teljesen mozdulatlan, akár egy szobor, még a légzését és a szívverését is le tudja lassítani olyan szintre, hogy egy orvos talán halottnak is nyilvánítaná. Ezután a mozdulatlan, halott világ után pedig szörnyen sok(k) számára visszatérni egy élő, rohanó világba.

Amikor megkapja szobatársnak Sumit, az őrült, bolondos, folyton mozgó és rohanó lányt, először szó szerint beleszédül a közelségébe. Aztán Suminak köszönhetően szép sorban megismeri az iskolatársait, és rájön, hogy nincsen egyedül az érzéseivel.

Menők és kitaszítottak

Még sosem láttam olyan iskolát, amelyben ne lettek volna klikkek, ez itt sem maradhat el. Vannak az Erény világaiból érkezők, akik nemcsak lenézik a Romlottság világainak gyermekeit, hanem félnek is tőlük. Egyébként szerintem okkal, mármint tényleg a legtöbb Romlottságból jött fiatal totál para személyiség.

Van egy srác, aki egy csontvázvilágból jött, ahol egy emberi fül számára hallhatatlan furulyával tudott beszélgetni a csontvázlényekkel. Jah, és szerelmes lett egy csontvázlányba.

Aztán ott vannak az ikrek, akik közül az egyik egy vámpírurat szolgált, a másik pedig egy őrült tudós segédje lett, és az egy dolog, hogy holtakat tanulmányozott, az meg már egy másik, hogy elmondása szerint élő embert is boncolt.

Nancy pedig egyenesen a holtak birodalmából érkezett, és szinte vallásos módon tiszteli a halottakat.

Ezek után nem igazán csodálkozom azon, hogy azok a gyerekek, akik szivárványos, egyszarvús, vattacukorfelhős, erényes világokban jártak, nem értik a Romlottság világból érkezőket, és félnek is tőlük. Nancy egy helyen maga is bevallja, hogy egyszer talán képes lesz majd gyilkolni. Az ikrek egyike pedig egy gyilkosságot követően nem azzal védekezik, hogy ő sosem tenne ilyet, hanem azzal, hogy ha ő lenne a gyilkos, sosem találták volna meg a holttestet.

Aki kilóg a sorból

Kade egy nagyon érdekes karakter, ugyanis ő egyáltalán nem ijesztő, mégis kitaszított lélek. Ennek az az oka, hogy bár lány teste van, mégis fiúnak érzi magát és fiúként is él. Emiatt pedig nemcsak a saját szülei, de Tündérföld (a világ, amelybe átkerült) is kivetette magából. Tündérföldön azt hitték, hogy lány, ám amikor kiderült, hogy valójában fiú, visszazavarták a normális világba. A normális világban a szülei pedig elhozták Eleanor iskolájába, mert azt gondolták, itt majd „segítenek” nekik visszakapni a lányukat, és kinevelik Kade-ből a „butaságait”.

Az iskola az egyetlen hely, ahol Kade önmaga lehet, bár itt sem érti meg őt mindenki. Ahogy fentebb is írtam, nem egy sötét személyiség, csak azért csapódik a Romlottság világából jött gyerekekhez, mert tetszik neki Nancy.

Történet a történetben

Ez nemcsak egy fantasy történet, ez krimi regény is egyben. Vagyis 2in1 élményben lehet részünk olvasás közben.

Az iskolában ugyanis Nancy érkezése után különös gyilkosságok történnek. Az iskola lakói elkezdenek hullani, mint a legyek, és mindegyik holttestnek hiányzik egy testrésze. Egy olyan testrésze, amely a legfontosabb volt az illető számára. Az Erény gyerekei természetesen azonnal a Romlottság gyermekei között keresik a tettest, így az ellentétek még inkább kiéleződnek.

A Romlottság világából jöttek Nancyvel együtt összefognak, hogy kiderítsék mi is történik az iskolában, és bebizonyítsák, nem ők az elkövetők. A kérdés már csak annyi, hogy valóban más a tettes, vagy az illető közöttük van…

Ez a nyomozós szál nagyon izgalmas még úgy is, hogy egy bizonyos jelenet után szinte biztosra vettem, ki a tettes. Azt viszont nem tudtam, miért is csinálja, amit csinál, szóval ért egy kis meglepetés is.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy rövid, ám annál tartalmasabb sztorit olvasni, amely egy kicsit varázslatos, egy kicsit ijesztő, de mindenképpen érdekes és izgalmas.

Kedvenc karakterek: Kade, Nancy, Sumi

Kedvenc jelenetek: amikor a különböző világokról mesélnek a karakterek.

Kedvenc idézetek:

„- Mert a remény olyan kés, ami átmetszi a világok alapzatát is – vágta rá Sumi, és a hangja egyszerre kristálytiszta lett, nyoma sem volt benne többé a korábbi bohóckodásnak. Nyugodt pillantással nézett Nancyre. – A remény fáj. Ezt kell megtanulnod, méghozzá gyorsan, ha nem akarod, hogy téged is felmetsszen, belülről kifelé. A remény gonosz. A remény azt jelenti, hogy belekapaszkodsz a dolgokba, amelyek többé sosem lesznek ugyanolyanok, és cseppenként vérzel el, amíg semmi sem marad belőled.”

„- Miért van itt annyival több lány, mint fiú?
- Mert a „fiúk fiúsak” egy önbeteljesítő jóslat – válaszolta Lundy. – Általánosságban túl hangosak ahhoz, hogy könnyen elvesszenek vagy szem elől tévesszék őket. Ha ők eltűnnek, a szülők keresőcsapatokat szerveznek, hogy kihúzzák őket a mocsarakból, elrángassák a békaúsztatóktól. nem velük született, hanem tanult dolog ez. De megvédi őket az ajtóktól, biztonságban odahaza tartja őket. Nevezzük ironikusnak, ha tetszik, de annyira figyelünk a fiúk elkóborlásaira, hogy nincs is alkalmuk valóban elkóborolni. Észrevesszük, ha egy férfi elhallgat. De a lényeg a nők hallgatása.
- Ó – jegyezte meg Nancy. A maga rettenetes módján ennek volt értelme. A legtöbb fiú, akit ismert, nagyon zajos volt, és a szüleik és barátaik csak bátorították őket erre. Még ha a természetük csendes is lett volna, akkor is kényszerítették magukat a zajongásra, hogy ne szólják meg, ne gúnyolják ki őket. Hányan csusszanhattak volna át egy vén ruhásszekrényen, vagy le a nyúl üregébe, hogy egyszerűen eltűnjenek, anélkül, hogy ezer vészcsengő szólaljon meg? Megtalálják és hazahurcolják őket, mielőtt ráakadnának az első megbűvölt tükörre, vagy megmásznák az első tiltott tornyukat.
- Mindig is vártuk a fiú diákokat. Csak éppen nem jöttek sokan.”

„- Miss Whitman, az esélyek afelé mutatnak, hogy maga ezen a világon éli majd le az életét. Majd elmesélheti az embereknek a kalandjait, amikor távolibbá váltak, és amikor már kevésbé fáj beszélni róluk. Sok végzősünk úgy gondolja, hogy a megosztás ilyen módja egyaránt katartikus és kifizetődő. Az emberek szeretik a jó fantasyt.”

„A szülei szerették, efelől nem volt kétsége, de a szeretetük színekkel töltötte meg a bőröndjét, és újra meg újra megpróbálta randizni küldeni a helyi fiúkkal. A szeretetük meg akarta javítani őt, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy egyáltalán nem romlott el.”

- (…) Vigyázz magadra is, rendben? Nagyon sokan keresnek valakit, akit megvádolhatnak, és te vagy az iskola legjobb bűnbakja.
- Mindig is legjobb akartam lenni valamiben – felelte Jack bölcselkedve.”

„- És mi van például Narniával? – kérdezte Christopher. – Azok a gyerekek mindenféle ajtókon mentek át, és mégis mindig a nagy, beszélő oroszlán társaságában kötöttek ki.
- Az azért volt, mert Narnia egy keresztény tanmese, ami fantasynek tetteti magát, te segg – vágta rá egy másik fiú. – C. S. Lewis soha életében nem ment át sehová. Fogalma sem volt, hogyan működik a dolog. El akart mondani egy történetet, és valószínűleg hallott már a hozzánk hasonló gyerekekről, úgyhogy összegyúrta a dolgokat. Az összes író így csinálja. Összehordanak mindent, az emberek meg zabálják. Mi meg az igazságot mondjuk, erre a szüleink ilyen elegáns tébolydákba dugnak bennünket.” 

„- Minden csontvázat táncra tudok bírni. Megtiszteltetés, ha játszhatok nekik.
- Rendben. – Jack lehúzta a kesztyűjét, és Nancy felé intett vele. – Ti ketten határozottan egymáshoz valók vagytok. Ha nem találjátok meg az ajtótokat, összeházasodhattok, és világra hozhatjátok a riasztó, portálutazó gyerekek következő nemzedékét.”

„- (…) Ha tudnám, milyen íze van a sikolyok hangjának, azt is hozzáadnám, és amíg élek, nem is innék mást.
Christopher kortyolt, aztán megrázta a fejét, és megszólalt.
- Tudod, néha egészen elfelejtem, mennyire ijesztő vagy, de aztán fogod magad, és mondasz valami ilyesmit.”

„- Addig együtt is maradtak, amíg el nem érték a bejárat lépcsőit. Angela ott Kade-hez fordult.
- Igenis úgy gondoltam, ahogy mondtam. Perverz dolog, hogy megjátszod, mintha más volnál, mint ami vagy.
- Én éppen ezt akartam mondani neked – vágta rá Christopher. – Úgy értem, mindig olyan jól eljátszottad, hogy rendes ember vagy. Egészen megtévesztettél.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT


Nyereményjáték:

A világirodalom tele van csellengő gyerekekkel, most őket keressük meg. Minden blogon találtok egy idézetet ami olyan könyvből van, ahol a főszereplők más világokba látogattak el. Megfejtésként annak a könyvnek a szerzőjét és címét kérjük, amelyből a blogon található idézet származik. A nyertesek között egy könyvet fogunk kisorsolni!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05.10. Spirit Bliss
05.12. Always love a good book
05.14. Zakkant olvas

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2018. május 5., szombat

Anyák napi könyvajánló Top 5+1



Holnap Anyák napja, így gondoltam, összeállítok egy listát azoknak, akik szeretnének egy kis olvasásra szánt időt ajándékozni az anyukájuknak, és esetleg ajánlanának neki valami jó könyvet is. A legtöbb ilyen lista az anyaságról szóló könyveket ajánl, nos, én nem így teszek. Miért is kéne egy anyának még Anyák napján is csak az anyasággal foglalkoznia, amikor úgyis ezt teszi az év minden egyes napján? A listámon inkább olyan könyvek szerepelnek, amelyek segíthetnek kikapcsolódni az édesanyáknak legalább egyetlen napra.

1. Valami romantikus

Az édesanyák nők is, akik vágynak néha a romantikára. Nicolas Barreau Párizs mindig jó ötlet című regénye pedig ajándéknak is jó ötlet. Egy kis szerelem, némi titok, egy gyönyörű mese, és persze igazi párizsi hangulat, ezt adhatja ez a regény.

2. Valami önéletrajzi

Donáth Mirjam Mások álma című önéletrajzi történetei egészen New Yorkig repíthetik az édesanyákat. A könyv bemutatja, hogy az élet máshol sem feltétlenül könnyű, a lényeg pedig nem az, hogy másoknak megfeleljünk, hanem, hogy a saját helyünket megtaláljuk a világban. Hiszen nem lehet mindenki boldog ugyanattól és ugyanazon a helyen.

3. Valami kalandos

Egy csodásan kidolgozott fantasy világ, összetett karakterekkel benépesítve, akik ezernyi kalandot élnek meg a tengeren, a sivatagban és más egzotikus helyeken. Ezt adhatja az anyák számára V. K. Bellone Felvont vitorlák című regénye. Mindezt persze minőségi stílusban és gyönyörű borítóval.

4. Valami sírós-nevetős

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik! című regénye egy fiatal fiúról szól, aki egyedül próbál gondoskodni szellemileg sérült bátyjáról. Bár az alapsztori komoly, a stílus mégis könnyeddé és humorossá varázsolja a jeleneteket. Az anyukák biztosan egyszerre fognak könnyezni és nevetni olvasás közben.

5. Valami elgondolkoztató ifjúsági

David Levithan Nap nap után című regénye igazán jó kikapcsolódásnak. Egyetlen nap alatt ezernyi életet megélhetünk „A”-val, a lélekkel, aki minden reggel más ember testében ébred. Nem mellesleg, olvasás után megnézhetjük a regény filmváltozatát is a moziban.

+1 Valami krimi

Kicsit hazabeszélve A Szem 1. – Reményfosztottak is izgalmas, kalandos élményt nyújthat az anyukáknak. A csavaros krimiszál mellett persze a romantika sem maradhat el. Nem mellesleg a Szem tagjai összetettek, érdekesek és szerethetőek. Ó, és persze a könyv most 42%-os kedvezménnyel megvásárolható az Alexandra oldalán. :)


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz