~ Sárga könyves út ~

2022. augusztus 28., vasárnap

Robin Stevens: Hova tűnt Miss Bell? (Úrilányok nem gyilkolnak 1.) – Blogturné



Az Úrilányok nem gyilkolnak-sorozat első részében megismerkedhetünk a Wells és Wong Nyomozóiroda szenzációs hőseivel, akik könnyen belopják magukat a szívünkbe. A fordulatos ifjúsági krimit a Manó Könyvek adja ki magyarul és ha bloggereinkkel tartotok, s együtt nyomoztok a turnénk során, végül egy szerencsés olvasóé lehet a kiadó által felajánlott nyereménypéldány!


Miért választottam ezt a könyvet?

Több klassz ifjúsági krimiregényt is olvastam már, és általában nagyon jól szórakoztam rajtuk, időnként jobban, mint a felnőtteknek szóló krimiken. Szóval a fülszöveg alapján azt reméltem, hogy ez a történet is jó lesz kikapcsolódásként. Az csak pluszösztönzés volt, hogy ezekkel a kékkel festett oldalakkal nagyon klasszul néz ki a kötet.


Véleményem a könyvről

A sztori 1934-ben játszódik, a Deepdean Leányiskolában, ahol a 13 éves Hazel Wong egy este rátalál a tornateremben az egyik tanítóra, Miss Bellre. Holtan. Segítséget hív, de mire visszamegy a többiekkel, a holttest már eltűnt, másnap pedig arról tájékoztatják a lányokat, hogy Miss Bell felmondott, és elhagyta az iskolát. Hazel és a barátnője, Daisy korábban játékból alapított nyomozóirodájának így valódi ügye akad. A két lány elhatározza, kiderítik, ki gyilkolta meg a tanárukat.

A történteket Hazel szemszögéből ismerhetjük meg, méghozzá úgy, hogy a lány leír mindent egy nyomozati esetnaplóba. Így nemcsak az eseményeket követhetjük nyomon, hanem a lányok gondolatait, felvetéseit, elméleteit, a gyanúsítottak listáját, különböző pletykákat és valós nyomokat is megismerhetünk, mivel Hazel gyönyörűen összeszed maguknak és nekünk is mindent.

Először is nagyon érdekes volt a két főszereplő karakter és az egymáshoz való viszonyuk. Hazel Wong kínai származású, az apja küldte el őt tanulni a távoli lányiskolába, ahol eleinte kívülállónak érezte magát. Kitűnő tanuló volt, pedáns, olyan igazi jó kislány, a többieknek viszont csak egy furcsa idegen. A lányok, főképp Daisy nem viselkedtek vele túl szépen. Aztán elkezdett direkt hasonulni hozzájuk, elkezdte megjátszani, hogy nem az, aki, pont úgy, ahogyan Daisyn is észrevette. Ennek köszönhetően barátkoztak össze végül, mert Daisy tiszteli azt, aki igazán intelligens egy ilyen színjátékhoz, és ezáltal majdnem felér hozzá. Persze Daisynél ez a tisztelet annyit jelent, hogy Hazel csatlakozhatott hozzá valamiféle csatlósként.

– Úgy érted, hogy meggyilkolták?
– Igen! – bólintott Daisy. – Csak azt ne mondd, hogy még nem jutott eszedbe! Ó, Hazel, hogy ez milyen izgalmas! Egy igazi gyilkos van Deepdeanben! Persze mindig megvan az esélye annak, hogy lyukra futok. Az is lehet, hogy csak rossz pillanatban értél oda, és félreértettél valamit...
– Nem hinném – tiltakoztam bosszúsan.
– Vagy egyszerűen csak elkerültük a felmentő sereget. Hát... Ha így van, és nagyon remélem, hogy nem, akkor tudni fogjuk, amint beérünk holnap reggel. Elterjed a suliban, akár a mumpsz.
– De mi van, ha nem? – kérdeztem, habár valójában tudtam a választ.
– Ha mégsem – vigyorgott rám az ágyon pattogva Daisy –, akkor a Nyomozóirodánknak megvan az eddigi legjobb esete.


Daisy karakteréről nekem azonnal a Hazug csajok társaságából Alison jutott eszembe. Hideg, önző, tökéletesnek akar látszani, valamiféle szerepet játszik mindig, és a barátai addig a barátai (jobban mondva inkább csatlósai), amíg azt csinálják, amit elvár tőlük. Közben viszont mégsem tudja igazán utálni az ember, mert valahogy érezzük, hogy valahol mélyen van benne valami több, csak történt valami (a neveltetése vagy valami pluszesemény), ami megakadályozza abban, hogy valóban jó ember legyen. Mondjuk, az elég ijesztő volt benne, hogy konkrétan élvezte, hogy gyilkosság történt, valamiféle szórakozásnak, kihívásnak fogta fel a nyomozást, és szinte félelem nélkül kutatott egy gyilkos után.

Érdekes volt a két lány közötti dinamikát szemlélni. Hazel pontosan érzi, hogy Daisy nem úgy viselkedik vele, ahogyan azt egy barátnak kéne, mégsem képes otthagyni őt. Kötődik hozzá, megbocsát neki újra és újra. Szerintem klassz, hogy bár ez egy krimiregény, valós tinédzserproblémával is foglalkozik: a rossz, mérgező barátságokkal. Nem tudom, mi lesz a sorozat többi kötetében, de remélem, hogy végigviszi az író ezt a szálat vagy addig, hogy Daisy végül megnyílik és megváltozik, vagy addig, hogy Hazel elég erős lesz kilépni ebből a bántalmazó és elnyomó "baráti" kapcsolatból.

Az is jó ötlet volt, hogy nem a jelenben játszódik a történet, hanem a 20. század elején. Egyfelől érdekes volt bepillantást nyerni az adott korba, abba, miként működött akkoriban egy leányiskola. Másfelől ez lehetőséget adott arra, hogy a lányok és később a rendőrség valóban csak az intelligenciájukra, emberismeretükre alapozva nyomozzon, ne pedig a modern technika segítségével (amivel sokkal egyszerűbben és gyorsabban meg lehetne oldani egy bűntényt).

A nyomozós szálra nagyon kíváncsi voltam, mert ifjúsági krimi esetében nehéz megtalálni az egyensúlyt. Nem lehet egy sztori túl vérengzős és ijesztő, de nem lehet elbagatellizálni, rózsaszín felhőbe burkolni sem egy bűnesetet. Szerencsére Stevens pontosan tudta ezt, a gyilkosság és a helyzet épp elég ijesztő ahhoz, hogy úgy érezzük, valódi tétje van a lányok nyomozásának, de közben mégis az ifjúsági regény határain belül maradt félelemkeltés szempontjából.

Mindig tartok attól a krimik esetében, hogy jól kezdődnek, aztán a végük teljesen logikátlanná válik. Itt is megvolt a klassz kezdet, érdekes bűnügy, épp elég gyanúsított (sem túl kevés, sem túl sok), izgalmas nyomozás, apró nyomok, vagyis azonnal beindult az agyam, próbáltam rájönni, ki lehetett a tettes, és miért gyilkolt. Nagyon élveztem végig a nyomozást, mert az író pont jól adagolta az infókat és bűnjeleket. Egyetlen pillanatig sem hagyott unatkozni. És szerencsére a krimiszál végét sem rontotta el. A tettes személye és motivációja teljesen logikus (legalábbis abban a korban, amikor a történet játszódik).


Hogy tetszett a könyv?

Igazi élvezettel olvastam végig, beindította az agyamat a nyomozós szál, örültem, hogy csavaros volt, de végig teljesen logikus. Emellett tetszett a Hazel–Daisy kapcsolat dinamikája, a bántalmazó barátság témájának nagyon jól kidolgozott szála. Nagyon kíváncsian várom a folytatást.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden krimirajongónak, legyen fiatal vagy fiatal lelkű felnőtt.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Az ifjúsági regények között külön izgalmasak azok, ahol a fiatal szereplők nyomok után kutatnak. A mostani játékban hasonló témájú regények fülszövegeiből találtok idézeteket, a megfejtéseket, azaz a szerzők nevét és a könyv címét kell a Rafflecopter megfelelő sorába írni.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Fülszöveg a játékhoz:

Ám ezúttal komoly a dolog (bár most sem hiányzik a humor…), egy politikai merénylet leendő áldozatát kell megvédeni, elrejteni. A kalandokra éhes gyerekek és kissé flúgos felnőtt barátaik mindenre kaphatók.


Állomáslista:

08. 24. Csak olvass!
08. 26. Könyvvilág
08. 28. Spirit Bliss Sárga Könyves út
08. 30. Zakkant olvas

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. augusztus 27., szombat

Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! – A Szívzűr-hadművelet



Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, sajnos ez a sorozat utolsó könyve, így mindenképpen el akartam olvasni, hogy lezárjam magamban a történetet. Nem tudom, hogy Böszörményi valóban ezt szánta-e a Lúzer Rádió-sorozat végének, vagy sem, de szerencsére kerek egész lett a sztori, úgyhogy akár tudatos utolsó kötetnek is megfelel ez a rész.


Véleményem a könyvről

Mark élete elég zűrzavarossá válik. Az anyja bekattan, és valami lelki gurus nőcit költöztet a lakásukba, hogy a családját "normálissá" változtassa. A legrosszabb az, hogy Mark még Slambuchoz sem fordulhat tanácsért, mert a barátja furcsa módon állandóan lerázza és kerüli őt, Marknak pedig fogalma sincs róla, hogy miért.

Ez a könyv számomra olyan volt, mintha két különálló történet került volna egy kötetbe. Az egyik fele valóban a Szívzűr-hadműveletről szólt, vagyis egyfelől Slambuc száláról, amelyben Markék kiderítik, miért kerüli őket mostanság a srác, milyen bajba keveredett, és megpróbálják kimenteni belőle. Másfelől Mamaguru uralmának megszüntetéséről szintén egy szívzűrös módon. A könyv másik felében viszont már Pet próbálja megmenteni a karácsonyt. Mivel Bencus családjának kevés a pénze, Pet kitalálja, hogy tartsanak egy nagy lakótelepi közös karácsonyt, vegyenek egy közös fát az udvarra, és ünnepeljenek együtt. Ám ez az ötlet nem mindenkinek tetszik, sok akadályt kell legyőznie Petnek és a segítőinek, hogy boldog legyen a szenteste.

A szívzűrös történetrészben egyfelől jókat röhögtem Mamaguru hülyeségein, és azon, hogy a Kukec család hogyan szenved ezektől. Másfelől sajnáltam őket, mert ha megzizzen, akit szeretünk (ebben az esetben a Kukec anyuka), nagyon nehéz megmondani neki, hogy amit csinál, az totál hülyeség. Mamaguru karakterét  érdekesnek tartottam, mert sokáig nem tudtam hová tenni őt. Egy gonosz csaló, aki csak kihasznál másokat, és kiszedi a pénzt a lelkileg egyébként sem toppon lévő szerencsétlenekből? Vagy valóban hisz abban, amit csinál, jót akar, csak szimplán ő is zizi? Voltak olyan jelenetek, amikben nagyon nem kedveltem, aztán olyanok is, amiknél azt éreztem, hogy mégsem rossz ember, szóval összességében egészen összetett karakter lett.

A nyomozós szál is ismét kalandos és érdekes lett. Kíváncsi voltam, hogy mibe is keveredett Slambuc, aztán amikor nagyrészt kiderült, miért tűnt el a barátai elől, már arra voltam kíváncsi, mennyire keveredett bele az adott bűntényekbe. Vajon ő is bűnös, vagy csak átverték? Örültem, hogy Mark igazi barát, nem mond le Slambucról még akkor sem, amikor az bunkón viselkedik. Megérti, hogy miért teszi, és így is segíteni akar neki. Persze Slambucról gondolhatnánk, hogy nem érdemli meg, mert nem jó barát, de mentségére szóljon, hogy sok könyvön át bizonyította már az ellenkezőjét, és hát a tinédzserhormonok meg a szerelem a jó srácok fejét is átmoshatja időlegesen.

A karácsonyi kalamajka pedig egyszerre volt vicces és megható. Imádtam, hogy Pet és Tircsi milyen lelkesek, és milyen lelkesen vonják be a többieket is (önként vagy ráhatással) az előkészületekbe. Sikerült igazi karácsonyi hangulatot teremteni a könyv második felében, mert tele voltak a kalandok szeretettel, összetartással. Jó volt látni, hogy egy lakóközösség ennyire összetarthat.

A faszerző eksön azonban egyelőre csúfos kudarcot vallott, ma délután ugyanis a fent nevezett különítmény hiába járt végig legalább tucatnyi, a környék terein, parkolóiban, plázák előtti csilivili placcain dekkoló árust, még csak egy nyamvadt ágacskát sem tudtak lekarmolni tőlük.
– Azok odakinn mind hülyemajomfenekek! – dühöngött Pet.
– Mégis miért? – zöttyentem le mellé az ágyára, ami akkor épp duzzogóbarlangként üzemelt, vagyis plüssök serege árasztotta el.
– Pénzet akarnak a fáért! – tört ki a felháborodás pukkancs kis tesómból. – Hiába mondtam nekik, hogy közös karácsonylást kell csinálnunk, mert a Bencusék vastalanok, az Őszikékes nénik és bácsik meg egészen aprócska kisnyugdíjasok, az a sok fakupec popófej csak bornyúzta az új kaput.
– Bámult, mint bornyú az új kapura – javítottam ki.
– Ne piszkálják te is engemet, Majcsika, mer' úgy jársz, mint az az irigy, fát árulós lóbéka, aki még holnap is sántítani fog attól a mérgességtől, ami az én lábamból az ő bokájába költözött!

Örültem, hogy a könyv végére minden karakter szálát sikerült valamiképpen lezárni. Monyó változásával kapcsolatban csak azt sajnáltam, hogy nem derült ki, Halálvicsor is képes a változásra, de hát ez van, nem lehet a történetekben sem minden szerelmi szál tündérmese, néha kell a realizmus is. Monyó viszont jól elintézte a dolgokat, örülök, hogy mindig minden helyzetben vállalja önmagát, és nem érdekli, hogy mások mit szólnak hozzá.

A történet vége azért egy kicsikét szomorú. Egyfelől, mert Markék élete nagy fordulatot vesz, ami egyszerre jó és rossz, másfelől, mert tudom, hogy ez volt az utolsó kalandjuk. A Lúzer Rádió adása véget ért, és a család számára új élet kezdődik. Én meg csak szimplán örülök, hogy végigolvashattam ezt a könyvsorozatot, mert nagyon jó szórakozás volt.



Hogy tetszett a könyv?

Nagyon szerettem, és nagyon szomorú vagyok, amiért véget ért a történet, és nem lesz már új Lúzer Rádió-kaland, amire várhatok. Humoros, izgalmas volt. Imádtam, azt a családi és közösségi szeretetet és összetartást, ami a Kukec családot, a barátaikat és szomszédaikat jellemezte, és tetszett a karikatúraszerű, mégis reális társadalmi kritika, ami újra és újra előkerült az oldalakon.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne jól szórakozni, kikapcsolódni, nagyokat nevetni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. augusztus 25., csütörtök

Ecsédi Orsolya: Sárkányugatás (Kell egy csapat 3.) – Blogturné



Ecsédi Orsolya Kell egy csapat-sorozatának múlt évben megjelent a harmadik része Sárkányugatás címmel. Ezúttal három bloggerünk ered a főszereplők társaságában egy elveszett kutya (sárkány) nyomába.Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.


Miért választottam ezt a könyvet?

Ecsédi Orsolya könyvei mindig viccesek, szórakoztatóak, emellett mindig van bennük valami, ami észrevétlenül tudást, műveltséget ad át a fiatal (és az idősebb) olvasóknak. A sorozat első két része is nagyon tetszett, épp ezért kérdés sem volt, hogy a folytatást is szeretném elolvasni.


Véleményem a könyvről

Zizu, Anka és Báti ezúttal veszélyes kalandba keveredik. Lóri bácsit baleset éri, ezért előbb kórházba, majd (mivel rossz állapotban van fizikailag és szellemileg is) idősek otthonába kerül, a kutyája, Ulrik pedig (aki valójában egy elvarázsolt, veszélyes sárkány) megszökik a menhelyről. A gyerekeknek mielőbb meg kell találniuk, mielőtt véletlenül átváltozik, és felégeti, lerombolja egész Budapestet. Persze azt gondolnánk, hogy könnyű megtalálni egy sárkányt, de olvasás közben rá kell jönnünk, hogy ez nem így van.

Stílus tekintetében azt kaptam a könyvtől, amit az első két rész alapján vártam. Vicces és kalandos volt, és ezúttal is szépen bele voltak építve a versidézetek, amelyek egyfelől érdekessé tehetik a fiatalok számára a költészetet, másfelől jó játékot jelentenek, hiszen megpróbálhatjuk kitalálni, hogy vajon mely költő mely verséből idéztek éppen a karakterek.

A sztori tetszett, a vicces beszólások, szórakoztató kalandok mellett ezúttal két fontos téma is előkerült. Az egyik a hajléktalanság, a másik az öregség kérdése. Lóri bácsi, mint minden idős ember egy idő után már nem tudja ellátni sem magát, sem a feladatait. Ez Lóri bácsi esetében azért érdekesebb, mert ő a kutyabőrbe zárt sárkány őrzője, vagyis ha már képtelen ezt a szerepet betölteni, az veszélyt jelent sok ártatlan emberre nézve. Zizuék nemcsak Ulrikot akarják biztonságba helyezni, hanem Lóri bácsiért is aggódnak, aki rosszul viseli, hogy el kellett hagynia az otthonát, és már másokra van szorulva.

A hajléktalanság témája a második könyv egyik szereplőjéhez kapcsolódik, a Kábeleshez, aki nagy zűrt kavart korábban. A fiatal fiú az utcán él, ezért Zizuéknak minél előbb meg kell találniuk őt. Egyfelől, hogy a hidegben ne fagyjon halálra, másfelől, mert Ulrik őt választotta ki következő őrzőjének. Nagyon tetszett, hogy a gyerekek ennyire szívükön viselik egy rászoruló gondjait, nemcsak elfordítják a fejüket, ahogyan a legtöbb felnőtt teszi a valóságban, hanem ténylegesen segíteni próbálnak. A Kábeles pedig az a karakter, aki bebizonyítja, nem mindenki az, akinek elsőre látszik. Sokszor túl gyorsan ítélkezünk mások felett, pedig ha adnánk nekik esélyt, rájöhetnénk, hogy egyfelől nem ok nélkül olyanok, amilyenek, másfelől több van bennük, mint azt hittük.

Klassz volt a nyomozás, kutatás, szerettem, ahogyan a fiatalok lépésről lépésre haladtak, és nem adták fel a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben sem. Tetszett a kitartásuk és összetartásuk, ahogyan az is, hogy képesek voltak rávenni másokat is (az osztálytársaikat és a magyartanárukat), hogy segítsenek. Mert hát, mint más mesékből is tudjuk: együtt, összefogással mindent könnyebb megoldani, mint egyedül.

Ami viszont a legjobban tetszett, az a történet végén a nagy megoldás. Igazán klasszul ki lett találva, hogy végül minden és mindenki pontosan arra a helyre kerüljön, ahová való. Olyan volt, mintha egy kirakós játék utolsó eleme is bekerült volna a helyére.



Hogy tetszett a könyv?

Pontosan azt kaptam tőle, amit az első két rész alapján elvártam. Szórakoztató, vicces, kalandos volt, imádtam a versidézeteket benne. És tetszett az a két fontos és az olvasók számára is tanulságos téma, ami köré felépítette az író a cselekményt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki jól akar szórakozni, szeretne egy klassz, kalandos történettel kikapcsolódni egy kicsikét.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A sárkányokat mindenki féli és csodálja, szóval ezúttal a játékban is ők kerülnek főszerepbe. Minden állomáson találtok egy fényképet egy sárkányról, a feladatotok az lesz, hogy a Rafflecopter megfelelő helyére beírjátok, az adott sárkány nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:


Állomáslista:

08. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 26. Könyv és más
08. 28. Sorok között (interjús extra)

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. augusztus 24., szerda

Jane Austen: Meggyőző érvek – Blogturné



Jane Austen népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Regényei rengeteg írót és rendezőt megihlettek az évek során. A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a Meggyőző érvek legújabb kiadását!


Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon tetszik az Örök Kedvenc-sorozat könyveinek borítója, kivitelezése, ezért szeretném összegyűjteni a teljes sorozatot. Emellett nagyon szeretnék megbarátkozni Austennel. Aki ismer, tudja, hogy sokáig egyáltalán nem voltam jóban a történeteivel, ezek az új fordítások viszont egy kicsit közelebb hozták hozzám a stílusát, de még mindig nem igazán tudom, hányadán állok vele mint íróval. Szóval sorra olvasom a könyveit, próbálom megérteni és megszeretni azokat, ezzel is próbát akartam tenni.


Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Anne Elliot, aki bár a Kellynch-kastély urának a lánya, valahogy mégis kilóg a családból. Az apja és a lánytestvérei számára fontosak a külsőségek, a pletykák, a hírnév, míg ő inkább olvasni szeret és másokról gondoskodni, másoknak segíteni. Korábban eljegyezte magát egy akkor még bizonytalan anyagi és társadalmi helyzetű tengerésszel, ám idősebb barátnője és támogatója lebeszélte őt a házasságról. Hallgatott rá, de azóta is szereti a férfit. Néhány év múlva az Elliot család nehéz anyagi helyzetbe kerül, ki kell adniuk a kastélyt bérlőknek. A bérlő családjáról viszont kiderül, hogy a korábbi vőlegény közeli rokonuk, így Anne számára elkerülhetetlen a találkozás.

Ez az első olyan Austen-könyv, amit nemcsak hogy nem olvastam még korábban, filmként sem láttam, sőt, olvasás előtt azt sem tudtam, miről is fog szólni. Szóval teljesen tudatlanul álltam neki az olvasásnak, ezért nagyobb volt bennem a kíváncsiság, mint a korábbi Austen-könyvek olvasásakor. Érdekelt, hogy vajon kik lesznek a főszereplők, mi lesz a fő konfliktus, miről is fog szólni a történet.

Az alapok persze ugyanazok voltak, mint mindig. Bepillantást nyerhettünk a gazdagabb családok mindennapi életébe. Miként "barátkoznak", szórakoznak, milyen elvek szerint élnek, hogyan keresnek párt maguknak, milyen a házasságuk, mik a gondjaik, bajaik, mikről pletykálnak, és hasonlók. Szóval a történet dinamikája és környezete lényegében már ismerős volt, amikor elkezdtem olvasni a könyvet.

Anne karaktere is ismerős volt számomra, hiszen Austen szereti az okos, talpraesett, kicsit különc női főszereplőket, akik kilógnak az elkényeztetett, felszínes közegből, és valódi, erős elvekkel rendelkeznek.

Wentworth kapitány viszonylag kellemes meglepetést okozott, mert bár Anne megbántotta az érzéseit, lényegében az eljegyzésük felbontásával kifejezte, hogy csak akkor lenne a felesége, ha lenne belőle valaki (anyagilag és rangban), mégis amikor újra látja őt, tisztelettel viselkedik vele és mindig odafigyel rá (pl. ha elfáradt, suttyomban elintézi neki, hogy kocsival mehessen tovább, és hasonlók). Szóval nem a tipikus sértett, bunkó férfit hozza, hanem próbálja megérteni Anne döntését (amit az idősebb barátnője érvei hatására hozott meg), és tiszteletben tartani azt. Közben próbálja keresni a saját boldogságát, de az Anne iránti érzéseit nem tudja elfelejteni. Az egyetlen jelenet, amiben nem tetszett, amikor kifejtette, hogy szerinte nők nem valók a hajóra. Szerencsére volt ott egy női karakter, aki bizonyítani tudta az ellenkezőjét.

A történet nagy része lényegében Anne egyik már férjnél lévő lánytestvérének a környezetében játszódik, aki elvileg "beteg", ezért Anne odaköltözik hozzájuk egy időre, hogy gondoskodjon róla. Itt barátkozik össze más családokkal, itt kerül újra a kapitány közelébe. Lényegében a történet olyan, mintha egy régimódi nyaralás sztoriját olvashatnánk végig. A kis csapat kirándulni megy, bejárják a környéket, szórakoznak, beszélgetnek, filozofálnak, új embereket ismernek meg és régi barátokkal futnak össze.

– Ó, Charles elment lődözni. Hét óra óta nem láttam. Elment, pedig mondtam neki, hogy mennyire beteg vagyok. azt mondta, nem lesz oda sokáig, de mindjárt egy óra, és még sehol sincs. Biztosíthatlak, hogy ma egész délelőtt egy lelket sem láttam.
– A kisfiaid nem voltak veled?
– De igen, ameddig el tudtam viselni a zajongásukat, de olyan fegyelmezetlenek, hogy több velük a gondom, mint az örömöm. A kis Charles rá se hederít a szavamra, és Walter is éppoly rossz gyerek lesz.

Közben történik egy csúnya baleset is, ami kicsit felborítja az események dinamikáját és a karakterek közötti kapcsolatokat. Ez volt talán a könyv legizgalmasabb része, mert egyfelől érdekelt, mi történik majd a sérülttel, másfelől érdekelt, ki mit reagál a történtekre. Nem mellesleg a kapitány nézetein is sokat változtatott az esemény, elkezdte más szemmel látni azt a megfontoltságot, ami Anne-t jellemzi.

Persze volt a történetnek negatív szereplője is, bár ő az elején csak említés szintjén jelenik meg, később kerül csak be valóban a cselekménybe. Igazából nem sok vizet zavar.

Ez a történet számomra a valódi, erős szerelemről szól, és nem is feltétlenül Anne részéről, hanem inkább Wentworth kapitány részéről. Ő az, aki hajlandó lett volna már fiatalon elvenni Anne-t, aki megküzdött azért, hogy feljebb jusson a ranglétrán, aki tovább szerette a lányt csendben, a háttérből szenvedve, tiszteletben tartva a döntését, aki évek múltán is ugyanúgy szerelmes volt belé. Persze Anne-t is megértem nőként, mert főképp abban a korban fontos volt, hogy az emberről tudjon gondoskodni a férje, hiszen a nők (főképp az előkelőbb nők) nem igazán dolgozhattak. Mégis... úgy hiszem, hogy annak az Igazi Szerelemnek részéről is valahogyan le kellett volna győznie a félelmeket. Szerintem az eljegyzés felbontásán kívül másképp is el lehetett volna rendezni a dolgokat úgy, hogy biztonságban érezhesse magát.


Hogy tetszett a könyv?

Ugyanúgy elvoltam olvasás közben, mint a korábbi Austen-könyveknél. Ahogyan egy kolléganőmnek is mondtam, az Austen-könyvek esetében, így ennél is, túl kell lenni az első száz oldalon, fel kell fogni, hogy a sok név közül ki kicsoda, kinek a rokona, ismerőse, miként kapcsolódik a sztorihoz, és ha ez megvan, onnantól beszippantja az embert a történet.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Austen-rajongóknak mindenképpen, de azoknak is, akik éppen ugyanúgy próbálják megszeretni Austent, mint én.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e, hogy melyik regényből származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.


Állomáslista:

08. 22. Csak olvass!
08. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 26. Szaffi polca
08. 28. Könyvvilág
08. 30. Dreamworld
09. 01. Sorok között
09. 03. Readinspo

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. augusztus 14., vasárnap

Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára – Blogturné



Az Animus Kiadó kistestvére, azaz a Lampion Könyvek égisze alatt jelent meg Jennifer Lynn Barnes Örökösök viadala-sorozatának várta várt folytatása. Tartsatok velünk és a Blogturné Klub bloggereivel, akik mesélnek Az örökség ára című folytatásról. A turné végén neked is lehetőséged van megnyerni a regény egy példányát, ha te is ügyes vagy a szórejtvényekben, mint regények főszereplője, Avery! Nyomozásra fel!


Miért választottam ezt a könyvet?

Az első rész nagyon érdekes, rejtélyes volt, imádtam, ahogyan Avery és a srácok próbálják megfejteni a rejtvényeket, kitalálni, mit akar velük közölni az öreg Hawthorne a halála után, valamint azt, hogy miért pont Averyt tette meg az örökösének a saját vérrokonai helyett. Azt reméltem, hogy a folytatás is hasonló lesz, újabb titkok derülnek ki, és újabb rejtvények kerülnek elő.


Véleményem a könyvről

A történet onnan folytatódik, ahol az első rész befejeződött. Avery rádöbbent, hogy Toby (az öreg Hawthorne fia) mégsem halt meg, sőt, ismeri őt, ugyanis a hajléktalan, akivel éveken át sakkozott a parkban, valójában az elvileg elhunyt férfi. Újabb rejtvények kerülnek elő, Avery pedig rájön, hogy az anyja egész életében titkolózott előtte.

Az első könyvben is elsősorban a nyomozás, a rejtélyek és rejtvények érdekeltek, és ez most is így volt. A szerelmi szál, jobban mondva szerelmi szálak nem igazán kötöttek le, főképp, mert a két Hawthorne fiú, aki Avery kegyeit keresi, nagyon hasonló egymáshoz. Még a nevük is hasonlít, szóval sokszor meg kellett állnom olvasás közben, hogy helyre tegyem a fejemben, most épp melyikük is van a színen.

A legfiatalabb Hawthorne, Xander volt számomra a legérdekesebb, mert cuki és vicces volt. Jókat derültem a beszólásain.

– Maxine. – Xander bevetette a legelbűvölőbb Hawthorne-mosolyát. – Tudod, mit csodálok a legjobban kerek e világon? Egy nőt, aki ilyen bátran és szabadon használja a levegőbe rajzolt idézőjeleket. Hadd kérdezzem meg: mi a véleményed a robotokról, és zavar-e, ha néha felrobbannak?

Ebben a könyvben is előtérbe került az a színjátszás, ami a gazdagok életére jellemző. Játszaniuk kell az emberek, a kamerák előtt, nem mutathatják ki a valódi érzéseiket, nem mondhatják el a valódi gondolataikat, vagyis nem lehetnek teljesen önmaguk. Averynek is így kell élnie, és ezért őszintén sajnáltam őt. Szörnyű, mikor olyan környezetben élsz, ahol állandóan álarcot kell viselned.

Sejtettem, hogy újabb titokként előkerül az a lehetőség is, hogy Avery valójában Toby lánya, de a történetre, amit köré kerítettek, nem számítottam. Nem igazán tudom, hogy mit érezzek ezzel kapcsolatban. Egyfelől megértem Tobyt is, Avery anyját is, másfelől nem hiszem, hogy így kellett volna cselekedniük. Tobynak felelősséget kellett volna vállalnia a tetteiért, aztán pedig Avery anyját választani és megvédeni. Szóval nekem Toby gyenge jellemnek tűnt, Avery anyjával kapcsolatban pedig azt nem értettem, hogy miért kezdett aztán Avery apjával (vagy legalábbis azzal a férfival, akit Avery annak hisz, de hogy valóban az-e, az kiderül a könyvből), amikor nyilvánvalóan s*ggfej. Aztán meg, ami kiderül a könyv végén Tobyról, az megint csak kicsit túl van bonyolítva nekem.

Viszont maga a nyomozás nagyon érdekes volt. Talán néhány hajszállal még érdekesebbek is voltak maguk a rejtvények, mint az első részben. Tetszett, hogy új (vagy régi, de eddig ténylegesen nem aktív) szereplők is bekerültek a sztoriba többek között a fiúk apjai, valamint Avery állítólagos apja által. Ennek köszönhetően sokkal több gyanúsítottam volt, mint az első könyv esetében. Annak is örültem, hogy Max, Avery barátnője is ténylegesen visszatért a történetbe, főképp, hogy úgy tűnt, Xanderrel alakulgat valami közöttük.

Segítettem neki felállni a székből. A botjára támaszkodott, és mind az ötünket végigmért.
– Hát ez meg kicsoda? – mordult fel, amikor meglátta Maxet.
– Ő a barátom, Max – válaszolt Xander.
– A te barátod? – tátottam el a szám.
– Megígértem, hogy építek neki egy droidot – közölte vidáman a fiú. – Azóta nagyon jóban vagyunk.

Jó ötlet volt, hogy a nyomozásnak köszönhetően Avery kiszabadulhatott néhány napra a megszokott börtönéből, a Hawthorne-házból, ezáltal új helyszíneken járhattunk, ez felfrissítette a történetet. A Valódi Északos részeknél kifejezetten irigykedtem, klassz lehet egy ilyen helyen tölteni az idődet, ha éppen senki nem akar meggyilkolni, vagy hasonlók.

A borítón azt írják, hogy lesz még harmadik része is a történetnek, aminek igazán örülök. Nagyon kíváncsi lennék még egy-két dologra, és szerintem van még potenciál a folytatásban. Remélem, izgalmas lesz az utolsó nagy nyomozás, ami mindent és mindenkit helyre tesz végül.


Hogy tetszett a könyv?

A romantikus szerelmi háromszög még mindig nem kötött le, mert valahogy a két férfikarakter nem fogott meg. De a rejtélyekkel, rejtvényekkel teli nyomozós szál nagyon izgalmas volt. Engem ez fogott meg igazán a történetben, és örülök, hogy még egy könyvön keresztül fejtegethetem majd a titkokat Averyvel.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, akinek a lelke mélyén ott él egy nyomozó, aki szereti a rejtvényeket, a titokzatos nyomozásokat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Avery az örökségével együtt kap egy NFL csapatot is, így mostani játék is ehhez kapcsolódik. Minden blogon találsz néhány betűt egy-egy hiányzó NLF csapat nevéből. A te dolgod az lesz, hogy beírd a helyes csapatneveket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Készen állsz a játékra? Aki az összes helyes csapatot eltalálja megnyerheti Jennifer Lynn Barnes Az örökség ára című regényét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Betűk a játékhoz:

_ew Y_ _k _iant_


Állomáslista:

08. 14. Spirit Bliss Sárga Könyves út
08. 16. Fanni’s Library
08. 18. Readinspo
08. 20. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. augusztus 7., vasárnap

Agócs Írisz: Rajzolj egy krumplit! 4. – Lesz belőle tündér, sárkány, boszorkány... – Blogturné



Agócs Írisz negyedszer mutatja meg mindenkinek, mennyi mindent lehet rajzolni egyetlen krumpliformából. Három bloggerünk ezúttal a mesevilág ismert karaktereit rajzolhatta le a segítségével és tanácsaival. Tartsatok velünk a turné során, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből!


Miért választottam ezt a könyvet?

A négy eddig megjelent részből kettő már megvan, a harmadik valahogy egyelőre még kimaradt, de nem akartam megszakítani a hagyományt, ezért érdekelt a negyedik krumplirajzolós rész.


Véleményem a könyvről

Míg az első két könyvben főképp állatokat tanulhattunk meg rajzolni a krumpliformákból, ezúttal a mesék világának jól ismert karaktereivel tehetjük ugyanezt. Boszorkány, tündér, sárkány, lovag, öreg király, királylány, szegény asszony, óriás, többek között őket adja ki a krumpli végül.

A bevezetőben ismételten Agócs Írisz gondolatait, jó tanácsait és biztatását olvashatjuk. Ezúttal arra próbál ösztönözni minket, hogy a kötetet végigrajzolva végül bármit merjünk rajzolni, és ha egy vázlat a kukában köt ki, egyáltalán nem baj. Még a legnagyobb tehetségek is járnak így. Ez a gondolat sokat segített nemrég, amikor a sokadik rajzomat találtam bénának, és már azon voltam, hogy hagyom a fenébe az egészet. Végül mégsem dobtam félre a papírt és ceruzát, és a következő rajzom önmagamhoz képest egész jól sikerült. Vagyis sikerélménnyel fejeztem be a napot.

Ezt követően egy alapozófejezet következik, amelyben próbaképpen sima emberalakot tanulhatunk meg rajzolni krumpliból. Ez az emberalak végül bárkivé alakítható, megrajzolhatjuk önmagunkat, az ismerőseinket vagy bármilyen kitalált figurát.

Végül a huszonhárom mesealak következik. A negyedik kötetbeli alakokkal újabb szintre lépett a krumplis rajztanítás. Az állatokat korábban könnyebb volt megrajzolni, ám a negyedik részben lévő alakok már sokkal bonyolultabbak. Egyfelől azért, mert szerintem emberi alakot a legnehezebb rajzolni (és a kötetben nagyrészt emberalakok találhatók), másfelől mert ezek az alakok sokkal részletesebben vannak kidolgozva, már csak azért is, mert különböző frizurájuk, öltözékük, kiegészítőik stb. vannak.

Mindig kicsit tartok attól, hogy tud-e még újat mutatni nekem a Rajzolj egy krumplit-sorozat újabb kötete, de egyelőre még sosem kellett csalódnom. Ezzel a kötettel pedig nemcsak újat mutatott, hanem szintet is lépett a sorozat. Tetszik, hogy ahogyan a könyvekből tanuló emberek egyre ügyesebbé válnak a gyakorlással, úgy lesznek egyre nehezebbek a feladatok is. Hiszen, ha mindig ugyanazon a szinten maradnánk, abban nem lenne semmi kihívás, és idővel unalmassá válna. Agócs Írisz pedig nagyon jól eltalálta, hogy milyen ütemben kell haladni előre az úton, hogy az élvezhető legyen, sikerélményt nyújtson, de közben fejlődjünk is.

A fejezetekben ugyanúgy lépésről lépésre magyarázza el a szerző, miként varázsoljunk az egyszerű krumpliból szépséges rajzokat. Természetesen a leírások mellett rajzok is segítenek nekünk, hogy minden egyes vonalat a megfelelő helyre tegyünk. Míg az alapokhoz segítséget kapunk, azért a kreativitásunk és fantáziánk is kibontakozhat, mert a legvégén hozzáadhatjuk a saját kiegészítő motívumainkat, tárgyainkat, ruháinkat, színeinket az alkotáshoz, hogy ezáltal egyedivé tegyük, a saját stílusunk szerint alakítsuk. Én szeretek pl. vicces kis képregényszerűségeket csinálni belőlük, és hozzátenni a gondolataimat szöveges formában a rajzokhoz.



Hogy tetszett a könyv?

Tetszett, hogy megint tudott újat mutatni, és az is, hogy szintet ugrottunk, valóban egy fokkal nehezebb rajzokat tanulhattunk meg a kötetből, mint az előző részekből.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki azt hiszi, nem tud rajzolni, de mégis ott van benne a vágy, hogy ezt tegye.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Nyereményjáték:

A kötetből ismert mesekaraktereket tanulhatunk meg lerajzolni, ezért most velük kapcsolatos kérdésekre kell válaszolnotok a játékban. Írd be a válaszodat a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Milyen mesekarakter csalta csapdába Jancsit és Juliskát mézeskalácsok segítségével?


Állomáslista:

08. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 08. Csak olvass!
08. 10. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2022. augusztus 5., péntek

Gimesi Dóra: Emma csöndje – Blogturné



Gimesi Dóra legújabb könyvével a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A történet főszereplője Emma, egy igazán csendes kislány, aki nehezen találja a hangot az emberekkel. Borzasztóan megviselik a különböző éles hangok és zajok, különösen az iskolában. Az egyetlen hely, ahol igazán jól érzi magát, az az akvárium, ahol tengerbiológus szülei dolgoznak. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Emma történetét és kedves kis tengeri barátait és ha nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.


Miért választottam ezt a könyvet?

Szeretem az érzékenyítő könyveket, amik különleges kisgyerekekről szólnak, akik valamiért nehezen tudnak beilleszkedni a többiek közé, vagy éppen mások nem fogadják be őket. Sok hasonló témájú mesekönyvet olvastam már, mindegyik más és más problémáról szólt, mégis mindegyik aranyos, megható és tanulságos volt. Azt reméltem, hogy ez a mese is ilyen lesz.


Véleményem a könyvről

A történet Emmáról szól, aki többféle szempontból is más, mint a többi gyerek. Egyfelől nagyon érzékeny a hangokra, másfelől nehezen szólal meg mások előtt. A kortársai helyett az állatokkal jön ki inkább, képes megérteni őket, és jól érzi magát a társaságukban. A szülei egy akvárium állatkórházában dolgoznak, ahol Emma minden egyes élőlényt jól ismer. Egy nap egy furcsa, mentett kardszárnyú delfin érkezik hozzájuk, aki nem hajlandó szóba állni a többi állattal, elmenekül előlük, ha a közelébe úsznak. A többi állat azt hiszi, fennhordja az orrát, de Emma rájön, hogy teljesen más a helyzet. Segítenie kéne a delfinen, de ahhoz le kell győznie a saját félelmeit.

A könyv kemény borítós, kocka alakú, a belső lapok vastagabbak, úgyhogy kisgyerekek kezébe való kötet, mert elég tartós. Az illusztráció mind a borítón, mind a lapokon nagyon aranyos annak ellenére, hogy a rajzok stílusa számomra túl egyszerű és az illusztrátor túl szabályos formákkal dolgozik (a fej túl kerek, az orr túl hengeralakú stb.).

Szerintem pont jó a szöveg és a képek aránya, rengeteg rajz van az oldalakon, de a történetet sem hanyagolja el az író. Sok mesekönyvben alig van valami szöveg (egy oldalon 2-3 sor), és a stílusa, nyelvezete is túl egyszerű, itt viszont nincsen lebutítva a szöveg, és mennyiségre nem túl kevés, de nem is túl sok egy gyereknek.

Emmával nagyon együtt tudtam érezni. Bár én a hangokra nem vagyok érzékeny, ugyanúgy feszengtem gyerekként a többiek között, mint ő. Mostanra ez az érzés valamelyest csökkent, de még mindig nem szűnt meg teljesen. Szóval érthető számomra, hogy miért volt szívesebben az állatokkal az akváriumban, mint az iskolában.

Az egyelőre bizonytalan szó. Azt jelenti: most még nem, talán később, de az is lehet, hogy hamarosan. És nem lehet tudni, mikor van az a később vagy az a hamarosan. Olyan, mint a senki földje két ország között. Mint az amőbák sejtfala a mikroszkóp alatt. Mint a vihar előtti csend.
Egy hete, két napja és tizenkét órája egyelőre nem járok iskolába. A mama minden este megkérdezi, hogy megyünk-e holnap, és én néha tényleg menni akarok, de reggelre mindig beteg leszek valamitől. Vagy a hasam fáj, vagy a torkom, vagy a fejem. Így aztán nem megyünk. Egyelőre.

A történetet E/1-ben olvashatjuk Emma szemszögéből, így ténylegesen beleláthatunk a gondolataiba, érzéseibe, és még jobban megérthetjük őt. Bemutatja a saját szemszögéből az osztályát, mesél a velük és az általuk kiadott hangokkal kapcsolatos szorongásairól, az állatokhoz való kötődéséről, a félelmeiről. Beszélget az állatokkal, de hogy ténylegesen vagy csak a fantáziájának köszönhetően, azt minden olvasó eldönti maga. Én igazából ezt úgy képzeltem, hogy valójában csak a fantáziája hatalmas, és elképzeli, mit mondanának neki és egymásnak a különböző állatok. De a gyerekolvasók hihetik azt is, hogy valóban beszélget az akváriumban lakókkal.

Az állatok és Emma közötti beszélgetések egyfelől aranyosak és néhol viccesek voltak, másfelől sok tudományos tény is elhangzik bennük. Ezek egyáltalán nem szájbarágósak, hanem pont úgy vannak elmesélve, tálalva, hogy a gyerekek számára érdekes legyen és megragadjon a fejükben. Szóval sokat tanulhatnak a fiatal olvasók az állatokról, főképp a vízi állatokról ebből a könyvből úgy, hogy közben jól szórakoznak.

A kardszárnyú delfinről szóló szál nagyon tetszett. Nagyon klasszul kitalálta az író, hogy mi is a kis delfin "titka", miért viselkedik úgy, ahogy. Őszintén bevallom, én szimplán azt hittem, hogy magának való, eszembe sem jutott az, ami végül kiderült róla. Pedig teljesen logikus volt. Igazán jó tanulságot nyújt ez a szál gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt: nem szabad elsőre ítélkezni mások felett. Akkor sem, ha épp nem úgy viselkednek, ahogyan azt mi elvárnánk. Mert nem biztos, hogy szimplán bunkók, tiszteletlenek, beképzeltek, gonoszak, lehet, hogy valami más van a háttérben. Valami súlyos lelki vagy fizikai ok. Sosem lehet tudni, mi jár a másik fejében, mit érez. Könnyű ítélkezni mások felett, sokkal könnyebb, mint mélyebbre ásni és utánajárni a valóságnak. Emma szerencsére időben rájön erre, és így segíteni tud a delfinnek.

A könyvben megjelennek a sajnos nagyon is reálisan megfestett 21. századi emberek, akiknek fontosabb egy szelfi egy sérült állattal, minthogy az gyors segítséget kaphasson, és eldobálják a tengerparton a szemetüket.

Emma szüleinek hozzáállása viszont nagyon tetszik. Egyfelől arra tették fel az életüket, hogy az állatoknak segítsenek. Másfelől nagyon jól állnak Emma problémájához. Nem szidják meg, nem kényszerítik rá olyasmire, amitől fél, amit nem akar, hanem mellette állnak. Amikor arra van szükség, akkor pedig hagynak neki időt, hogy feldolgozza az érzéseit. Amikor akaratán kívül sérülést okoz félelmében az egyik osztálytársának, akkor sem viselkednek úgy vele, mintha rossz gyerek lenne, hanem elmagyarázzák neki, hogy mit tett, segítséget, támogatást és szeretetet nyújtanak neki. Hiszen csak így értheti meg, hogy soha többé nem szabad úgy viselkednie, ahogyan tette, akkor sem, ha épp megijed. Ha csak kiabálnának vele, megbüntetnék, ahogyan sajnos a szülők jó része tenné ösztönből, az csak rontana a helyzeten. Szóval szerintem nagyon jó szülők, és bár minden gyereknek ilyenek jutnának.


Hogy tetszett a könyv?

Nagyon édes könyv volt, sokat mosolyogtam rajta, és kétszer még könnyeztem is kicsikét. Tetszett a humora, az, hogy szórakoztatás közben észrevétlenül tanítja az olvasókat. És nagyon tetszett a mondanivalója, tanulsága.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kisgyereknek, mert nagyon fogják élvezni és szeretni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Ebben a játékban a különböző tengeri állatokra fogunk koncentrálni. Minden állomáson elrejtettük, egy a könyvben is szereplő állat nevét. Nektek nincs más dolgotok, mint az adott bejegyzésben megkeresni az általunk kiemelt betűket és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik állat nevét tudjátok kirakni az adott betűkből.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Állomáslista:

07. 30. Csak olvass!
08. 02. Könyv és más
08. 05. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 08. KönyvParfé

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz