~ Sárga könyves út ~

2021. március 24., szerda

Kate Elizabeth Russell: Szép sötét Vanessám – Blogturné



A Szép sötét Vanessám hatalmas sikereket ért el külföldön, és ez nem véletlen. A Libri Könyvkiadó jóvoltából már a magyar olvasók is megismerkedhetnek Vanessa történetével, ráadásul ha a turné során velünk tartotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, évekkel ezelőtt olvastam Nabokovtól a Lolitát, és nagyon érdekes könyvnek találtam, amiről jókat beszélgettem, elmélkedtem más könyvmolyokkal. Már akkor azt mondtam, hogy Lolita, bárhogyan is viselkedik, vétlen áldozat a történetben. Egy kislány, aki természetes módon próbálgatja a szárnyait, de akit ennek ellenére sem lenne szabad kihasználnia egy felnőttnek. Viszont mivel a Lolita Humbert fejébe enged csak bepillantást, nem láthattunk tiszta képet Lolitáról, az érzéseiről, a sebeiről, a fájdalmáról. Azért voltam kíváncsi erre a könyvre, mert érdekelt az áldozat szemszöge, érzései, az, hogy ő hogyan érzékelte a vele történteket.


Véleményem a könyvről

A történet két idősíkon fut. Az egyikben megismerhetjük a gimnazista Vanessát, akinek a magányosságával, önbizalomhiányával és lelki sebeivel érzelmileg és szexuálisan is visszaél az irodalomtanára, Jacob Strane. A másikban már a felnőtt Vanessát láthatjuk, aki megtudta, hogy a metoo hatására több tanítványa/volt tanítványa is megvádolta Strane-t azzal, hogy szexuálisan zaklatta őket.

A felnőtt Vanessa egyszerűen képtelen beismerni azt, hogy őt megerőszakolták, bántalmazták, zaklatták. Hogy túléljen, elhiteti magával, hogy ami történt, az kölcsönös és igazi szerelem volt. Ám ennek ellentmond az, ahogyan Vanessa élete alakult. Drogokkal és alkohollal tudja csak átvészelni a napokat, a férfiakkal való kapcsolatai sem képesek normálisan alakulni, és állandó szorongás, depresszió gyötri. Vagyis Vanessa láthatóan sérült, és nem tud boldog, kiegyensúlyozott, nyugodt életet élni.

Azt, hogy Vanessa önáltatásban van, a múltbeli szál is alátámasztja. Jólesett neki, hogy egy művelt, idősebb férfi felfigyelt rá, foglalkozott vele, de érezhető volt a zavarodottsága is, amelyet Strane kihasznált. Ezen kívül az is tökéletesen átjött, hogy fizikailag nem vonzódott Strane-hez (sőt, sok esetben kifejezetten taszítónak találta), lelkileg egyáltalán nem állt készen a szexre, és ami történt vele, azt erőszakként élte meg mind fizikailag, mind lelkileg. Az pedig, hogy ennek ellenére újra és újra visszament Strane-hez egyetlen dolognak köszönhető, hogy ha nem teszi, akkor be kell ismernie önmagának, hogy megerőszakolták, bántalmazták és ő bizony áldozat. Erre képtelen, ezért inkább elhiteti önmagával, hogy ez egy szerelmi kapcsolat. Ahogyan a Stockholm-szindrómások is inkább elhitetik magukkal, hogy szerelmesek a fogvatartójukba, mert lelkileg szétesnének teljesen, ha szembe kéne nézniük a valódi helyzetükkel.

Ez a regény pszichológiai szempontból tökéletesen bemutatja, mi megy végbe egy Vanessához hasonló fiatal lányban hasonló helyzetben. Egy kívülálló laikus nem feltétlenül értheti meg egy ilyen bántalmazás, kihasználás folyamatát, csak azt látja, hogy egy fiatal lány látszólag "önként" belemegy egy "kapcsolatba" egy idősebb férfival. Ám a regény olvasása során rájöhetünk, hogy itt valójában nincsen szó önként beleegyezésről. Hiszen Vanessa és a korabeli lányok, ha testileg érettnek is látszanak, lelkileg, szellemileg még nem elég érettek ahhoz, hogy előre megértsék, pontosan tudják, mi vár rájuk.

Strane-nek viszont felnőttként tudnia kéne visszafogni magát. Az övé a teljes felelősség és ő az egyetlen bűnös ebben a történetben. Vanessa csak egy álmodozó, magányos lány, aki Strane-re leginkább úgy tekint, mint mi is tekintettünk fiatalon a kedvenc romantikus regényünk kitalált hősére. Elképzeltük, hogy belénk szeret, megcsókol, talán ennél többet is, de ettől még a valóságban nem álltunk volna készen egy valódi kapcsolatra és a szexre. Vanessának Strane egy plátói, képzeletbeli hős, és neki felnőtt férfiként nem lenne szabad kilépnie ebből a szerepből hús-vér férfiként, hogy kihasználja Vanessát.

Egyébként nagyon tipikus az a ragadozóviselkedés, ami Strane-t jellemzi, szépen felvázol a regény minden egyes manipulációfajtát, amit csak az ilyenek használni szoktak. Először is pontosan tudja, hogyan válassza ki a legmagányosabb lányt, ahogyan azt is, hogy mivel lehet elcsavarni egy ilyen lány fejét. Hát hogy ne lenne vonzó egy művelt, okos férfi, akivel könyvekről lehet beszélgetni? Aki nemcsak hajlandó elolvasni a diákja verseit, hanem még dicséri, ösztönzi is őt az alkotásra? Aztán persze jön a megfélemlítés. Te is benne voltál, te is akartad. Mit fognak gondolni mások? Nemcsak engem börtönöznek majd be, ha kiderül, de téged is elvesznek a szüleidtől és nevelőotthonba fogsz kerülni. Végül pedig marad a bűntudat- és szánalomkeltés. Te hoztad elő belőlem a szörnyet a viselkedéseddel, a kinézeteddel, pusztán azzal, hogy létezel. Én csak a szánalmas, esendő áldozatod vagyok. Ha kiderül a "szerelmünk", oda az egész életem.

– Igen, csakhogy az állam nem szereti az olyan szülőket, akik hagyják, hogy a gyerekük egy deviánssal pajtáskodjon. Merthogy ezt a bélyeget sütnék rám, a szexuális bűnelkövetőét. Miután engem őrizetbe vettek, első dolguk lenne, hogy gyámság alá vegyenek téved. Elszállítanának egy förtelmes helyre, tele a fiatalkorúak börtönéből frissiben kikerült kölykökkel, akik isten tudja, miket csinálnának veled. Kikerülne a jövőd a saját kezedből. Lemondhatnál az egyetemről, ha ez megtörténne. Feltehetően a középiskolát sem fejeznéd be. Talán nem hiszed el, Vanessa, de fogalmad sincs, milyen kegyetlen a rendszer. Alkalomadtán mindent el fognak követni, ami csak hatalmukban áll, hogy mindkettőnk életét tönkretegyék.

Nagyon tetszett, hogy a történet nemcsak a ragadozó és áldozata lelki, viselkedési metódusait mutatja be, hanem a környezet hozzáállását is. Azt, hogy a bentlakásos elitiskola milyen hibákat vét az ügy(ek) kinyomozása során (például az elkövetővel kísértetik be elbeszélgetésre az áldozatot az igazgatói irodába, és nyilvános bocsánatkérést követelnek az áldozattól, amiért "hazudott" újabb traumát okozva neki), és hogy elsősorban az iskolát védik, nehogy folt essen a hírnevén.

Aztán ott vannak Vanessa szülei is. Biztosan van pszichológiai magyarázat arra, hogy miért úgy reagálnak, ahogyan (főképp az anya), de én egyszerűen nem értem. Anyaként, ha tudom azt, amit Vanessa anyja is tudott, az a minimum, hogy kikaparom annak a nyomorultnak a szemét, aki bántotta a lányomat. De az biztos, hogy addig nem nyugszom, amíg börtönbe nem kerül. Az a struccpolitika, amit Vanessa szülei és a valóságban is egyes szülők folytatnak hasonló esetekben, számomra egyszerűen felfoghatatlan.

A regény lapjain végig ott a szorongás és depresszió, amely végigkíséri Vanessa életét a vele történt visszaéléstől kezdve. Egyszerűen valami olyan sötétség sugárzik Strane minden egyes mondatából, tettéből, hogy olvasás közben minden egyes közös jelenetüknél összeszorult a gyomrom és színtiszta undort éreztem.


Hogy tetszett a könyv?

Szorongtam tőle olvasás közben, nagyon hatott rám érzelmileg, de pont ezért voltam oda érte. Bár ez a regény nem annyira gyönyörű nyelvileg, mint Nabokov Lolitája, lévén nem szépirodalmi mű, de sokkal jobban, mélyebben, átérezhetőbben és érthetőbben mutatja be ezt a témát. Ebben a történetben teljesen nyilvánvaló, hogy ki az áldozat és ki a bűnös.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek. Hogy akik eddig nem értették az áldozatokat és őket hibáztatták, végre felfogják, hogy tévedtek! Akik pedig érzelmileg eddig is megértették a Lolitákat és Vanessákat, azok most pszichológiai szempontból is pontosan átlássák a helyzetüket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Az erőszak minden formája egy életre szóló trauma az áldozatoknak, de ez egy olyan dolog, amiről muszáj beszélni. Minden állomáson találtok egy írónőt, aki szintén feldolgozta ezt a nehéz témát, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a képen szereplő hölgy nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz:

Állomáslista:

03. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 26. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. március 17., szerda

Szabó Borbála: A János vitéz-kód



Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, legjobb tudomásom szerint Petőfi Sándor leszármazottai vagyunk a családommal, anyut még Petőfinek is hívják, csak mi, a húgommal már apa nevét kaptuk. Szóval gyerekkorom óta érdekelnek a Petőfivel kapcsolatos dolgok, például 3 évesen már a Petőfi-összest olvasgattam. Nagyon érdekelt, hogy vajon az egyik legismertebb alkotását (és egyben az egyik általános iskolai kötelező olvasmányt), a János vitézt hogyan lehet beépíteni egy ifjúsági regénybe.


Véleményem a könyvről

A történet négy fiatalról szól, akik pengék matekból, ám az irodalom nem nagyon érdekli őket. Éppen a János vitézt veszik magyarórán, amikor is egyikük, Berti a történet olvasása közben váratlanul eltűnik az iskolai könyvtárból. Ezzel egy időben a világ összes János vitéz-kötetében felbukkan egy külsőleg hozzá hasonló új szereplő, a világ pedig felbolydul.

Nagyon kedvelem az olyan fiataloknak szóló könyveket, amelyek nemcsak kalandosak, humorosak, aranyosak, hanem az olvasók agyát is megmozgatják valamiképpen. Ez a könyv pedig ilyen. Egyfelől klassz matek-, logikai feladatok bukkannak fel a fejezetekben, amelyeket az olvasó is megpróbálhat megfejteni. Másfelől végigkövethetjük a János vitéz történetét, még ha egy kicsit másképp is, mint az eredetiben, és kapunk némi irodalmi elemzést, értelmezést is hozzá.

Igazán ötletes, egyedi és klassz, ahogyan a János vitéz eredetijét összefésülte az író a Berti karakterét is tartalmazó alternatív változattal. Jókat derültem a régi és a modern beszédmód keveredésén, kíváncsian vártam, vajon hogyan alakítja át a sztorit Berti felbukkanása. Szerintem ez a regény simán megfelelő arra, hogy az olvasó fiatalok érdeklődését felkeltse az eredeti történet iránt, és elolvassák azt is. Már csak azért is, mert érdekelni fogja őket, hogy vajon Petőfi változata miben különbözik a regényben találhatótól.

– Nos? Elmondaná, mit tudnak az eltűnt illetőről?
– Nézd meg a híradóban, ha érdekel! – bökte oda Fanni, és láthatóan indulni készült.
Csakhogy valami elállta az útját. A riporternő rémülten meredt maga elé. A folyosó kövezetén egy szőke kislány állt előtte. A kislány zsenge kora ellenére eléggé izmos volt.
– Úristen, még egy gyerek? – rémüldözött a rúzsos száj. – Ezért már tényleg nem tudnak nekem eleget fizetni!
Maja megvetően azt mondta:
– Képzelje el, hogy mi nem tudunk tévét nézni, ugyanis suliba járunk! Úgyhogy el lehet mondani nyugodtan, hogy mi a helyzet a Bertivel, mivel nekünk amúgy a legjobb barátunk.

A Négy Einstein, vagyis a négy főszereplő fiatal mindegyike saját, kidolgozott személyiséggel rendelkezik. Maja belevaló, bátor, nagyszájú lány, aki olyan szövegeket nyom le akár a felnőtteknek is, amiken önkéntelenül is vigyorognom kellett. Ő volt az egyik kedvenc karakterem, mert amellett, hogy szimpatikus, nagyon jó példakép a korabeli lány olvasók számára. Leó anyuci pici fiacskája, mindentől fél, nagyon érzelgős. De pont ettől aranyos. Domonkos apja katona, úgyhogy ő egy picit érzelemmentesebb családból jött. Berti pedig... nos, ő a legösszetettebb gyerekkarakter. Alapvetően nem rossz gyerek, de a szülei viselkedése miatt füllentésekbe keveredik, olyan pénzt tesz zsebre, amit különtanárokra kapott, és hát egy kicsit önző, kicsit beképzelt, ez a viselkedés pedig előjön belőle akkor is, amikor bekerül a János vitézbe. Ez az oka annak, hogy a történet és maga Kukoricza Jancsi is kifordul önmagából Berti hatására. Sőt, Berti is kifordul önmagából.

Tetszett egyébként, hogy Bertit nem akarta az író hősként feltüntetni. Ő képviselte a történetben korunk esendő emberét, akit a pénz, hatalom simán rossz útra csábít. Főképp, ha nem jó példát lát maga előtt, ahogyan Berti is. Az apja ugyanis politikus, és mondjuk úgy, hogy nem a legrosszabb, de nem is a jó fajtából. Berti inkább egyfajta antihős lesz a János vitézben, aki elrontja az eredeti történet tanulságát, szépségét, és ezzel egyfajta tükröt mutat nekünk, 21. századi embereknek. Ugyanígy tükörmutatásként lehet felfogni Berti kütyümániáját is.

A valóságbeli események egyébként szintén jó pár tanulsággal szolgáltak. Egyfelől ott van Berti apja, akinek köszönhetően bepillantást kaphatunk abba, hogyan is működik a politika. Másfelől szintén Berti apjának, valamint az anyjának köszönhetően láthatjuk, milyen egy egymás szerető, mégis rosszul működő család. Ezenkívül egy riporternő, Fanni pontos látleletet nyújt a média világáról, ahol semmi sem szent.

Volt még egy gyerekkarakter, akit bírtam, Rozi. Ő egy kis "buzgómócsing", aki nagyon be akar kerülni a Négy Einstein alkotta matekversenycsapatba, de nem igazán jön össze neki a dolog. A többiek nem kedvelik őt, mert olyan típus, akit mások strébernek neveznének, de szerintem nagyon cuki volt a buzgósága. Én értékelem, ha valaki okos és szereti használni az agyát. Értékelem, ha hajlandó megdolgozni a céljaiért. És Rozi ilyen. Végig sajnáltam őt, amiért mindig lerázták, és reménykedtem, hogy végül valahogyan mégis elérheti a nagy vágyát, és csapattag lehet.


Hogy tetszett a könyv?

Kalandos és izgalmas volt, emellett görbe tükröt tartott a 21. századi életstílusnak, amelyben a kütyük, a bulvár, a politika, a pénz és hatalom azokat is tönkreteszi, akik egyébként alapvetően jó emberek akarnak lenni. Nagyon tetszettek a különböző matematikai és logikai feladatok, valamint a János vitéz alternatív változatát is humorosnak, ötletesnek találtam. És nem mellesleg úgy gondolom, ez a könyv tökéletesen alkalmas arra, hogy a diákok az eredeti történetet is örömmel elolvassák.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Olyan diákoknak, akiknek mostanság kell elolvasniuk az eredeti János vitézt, valamint olyan fiataloknak és felnőtteknek, akik már olvasták az eredetit és tetszett nekik.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. március 10., szerda

Bánó Attila: 30 új meghökkentő eset a magyar történelemből



Miért választottam ezt a könyvet?

Nos fiatalon nagyon szerettem a történelmet, az egyetemen is eredetileg magyar-történelem szakra jártam. Aztán az egyetemi tanárok (egy-két kivétel volt csak) a tiszteletre nagyon nem méltó viselkedésükkel egy időre elvették a kedvemet tőle. Szerencsére ez csak egy kis ideig tartott, amint megszabadultam abból a mérgező légkörből leadva a törit, rögtön visszatért a kedvem, hogy ilyen témában olvassak, műveljem magam.

Ezt a könyvet is azért választottam, mert érdekelt, hogy milyen meghökkentő esetekről lehet szó. Hallottam már ezekről korábban, vagy számomra is tud újdonságot mesélni a szerző?


Véleményem a könyvről

Először is nagyon tetszik a könyv borítója. Imádom a régi papír színét, a megsárgult újságokat, képeket. Nagyon jólesik ránézni a borítóra, és passzol is a könyv témájához az egész kompozíció.

Ahogy a cím is mutatja, a könyvben harminc különböző történetet olvashatunk végig a magyar történelemből. A meghökkentő számomra egy erős szó, előzetesen azt vártam el a sztoriktól, hogy tényleg meglepjenek és sokkoljanak egyszerre, de ez az érzés elmaradt. Voltak olyan fejezetek, amik újdonságokkal szolgáltak számomra, de azokban sem történt semmi olyasmi, amitől meghökkenést éreztem volna. A szerző mentségére szolgáljon, hogy egy 21. századi embert, aki horrorfilmeken nőtt fel, Trónok harcát nézett végig és minden nap figyelemmel követi a híreket nehéz meghökkenteni. Annyi durva dolgot látunk, hallunk nap mint nap, hogy a címben ígért meghökkentést elérni egyenesen lehetetlen kihívásnak tűnik. A fejezetek számomra meghökkentőek nem, de igazán érdekesek voltak. Szóval én a címben a meghökkentő helyett inkább az érdekes szót használtam volna, mert az tökéletesen lefedi, mit kap az olvasó a kötettől. És az érdekes legalább annyira klassz, mint a meghökkentő.

A könyvet a stílusa miatt inkább azoknak ajánlanám, akik odavannak a történelemért, és kifejezetten érdeklik őket az apró részletek is. Elég sok évszám, név, egyéb adat található a fejezetekben, rengeteg helyen idéz a szerző más történelemtudományos könyvekből vagy korabeli forrásokból, és nem lábjegyzetben, hanem a szövegben tünteti fel azt is, hogy pontosan ki ezen források, kötetek szerzője, esetleg mikor jelentek meg stb. Szóval vannak érdekes, izgalmas, mesélősebb részek, de vannak adatokkal teli, nehezebben olvasható, inkább csak a történelemmániásokat érdeklő részletek is a fejezetekben. Engem, mint volt töri szakost, lekötöttek ez utóbbiak is.

A régi forrásokból idézett részek egyébként kifejezetten érdekesek voltak, nagyon élveztem őket. Olyasmiket is megtudhattam belőlük, amiket a történelemkönyvekben nem említenek. Betekintést nyújtottak az adott történelmi személy életébe, a korszak szokásaiba, gondolkodásmódjába, egy-egy érdekes eseménybe.

A királyi udvar tekintélye ez idő tájt mélypontra süllyedt. Szerémi György, II. Lajos udvari káplánja, történetíró írta: a király olyan szegény volt, hogy gyakran ebéd vagy vacsora se került az asztalára. Szakácsa, Bonyák Mátyás a főpapoktól és főuraktól koldulgatott pénz és ennivalót a királyi asztal számára. Burgio pápai követ Rómába küldött jelentésében (1526. január 18.) szerepelt: "a király őfelsége akkora szükséget szenved, hogy olyankor élelmiszerekre sem telik". Március végén pedig már arról számolt be, hogy "s királynak nincs mit ennie, ezüstjét elzálogosította a zsidóknál, s nincs reménye, hogy pénzhez jusson".

A fejezetek (ahogy a cím is mutatja) a magyar történelemből emelnek ki részeket. Témák tekintetében elég sokszínűek, a harcoktól és gazdasági ügyektől kezdve az udvari intrikákon át a szerelmi szálakig minden megtalálható a fejezetekben. 

Nekem elsősorban azok a fejezetek tetszettek, amikben nem a harcokon volt a hangsúly, hanem tényleg valami kalandos, egyedi, érdekes sztorit kaptam. Például a posztókészítő története, akiről kiderült, hogy valójában ő a trónörökös, nagyon lekötött. Hogy megvédjék az életét, csecsemőként elrejtették, ezért fogalma sem volt egészen felnőttkoráig arról, kicsoda. Az, ahogy megpróbálta bebizonyítani, hogy ő valóban az, aki, nagyon érdekes volt. Esküszöm, annak ellenére, hogy ismerem a történelmet, még izgultam is azért, hogy sikerrel járjon, mert értékeltem az erőfeszítéseit, és hogy nem adta fel.

De érdekes volt a Nikápoly ostrománál a cipőorrlevágás története is. A franciák ugyanis hosszú orrú (nekünk szinte bohóccipőnek tűnő) cipőket viseltek, és a bolondok ezt a divatot átültették a katonaként viselt páncélcipőikre is. Ebben a cipőben persze nehézkes volt járni, lovagolni, létezni. Szóval a végén kénytelenek voltak levagdosni a vascipőik orrát. Ez is bizonyítja, hogy a divat néha hatalmas nagy ostobaság, és a hiúság szó szerint életveszélyes lehet.


Hogy tetszett a könyv?

Meghökkentő nem volt számomra, viszont érdekes történeteket választott ki a szerző a magyar történelemből. Én kicsit kevesebb évszámot, nevet, egyéb adatot tettem volna a szövegbe (inkább lábjegyzeteztem volna, ha valami nagyon fontos), hogy a laikusok dolgát is megkönnyítsem, de ettől függetlenül szerintem egy átlagolvasó is élvezhetik a könyvet. A történelemmel foglalkozók (akár szakmaként, akár hobbiként) viszont biztosan élvezni fogják a fejezeteket.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a történelmet, azon belül is a magyar történelmet, és kíváncsiak az érdekes részletekre, de azt sem bánják, ha ezek mellett sok adatot is kapnak majd.

Ha kíváncsi lettél itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2021. március 3., szerda

Polgár Judit: Legyél te is bajnok!



Miért választottam ezt a könyvet?

Mindig is szerettem sakkozni, csak épp sosem tudtam igazán. Mármint tisztában vagyok azzal, hogy melyik bábu hogyan léphet, mi a játék célja, és az alapszabályokat is ismerem, de egy-két lépésnél többet sosem tudtam előre átlátni, fogalmam sem volt a stratégiákról, "trükkökről". Arról, hogy melyik bábuval hová éri meg lépni, melyik mezőről tudja az adott bábu a leginkább uralni a táblát és hasonlók... Ezeket eddig sosem mondta el nekem senki, én magam pedig nem kezdtem el gondolkozni rajta. Az előre megtervezett lépésekkel kapcsolatban pedig úgy voltam, hogy béna vagyok ehhez, egyszerűen az agyam nem tud ennyi lépést előre átlátni, és kész. Szóval belenyugodtam, hogy bár a sakk klassz játék, sosem fogok fejlődni benne.

Ezt a könyvet is azért akartam csak elolvasni, mert azt reméltem, érdekes lesz. Nem gondoltam volna, hogy ténylegesen tanulhatok belőle olyasmiket, amik fejleszteni fogják a sakktudásomat. Hát, nagyon tévedtem.


Véleményem a könyvről

A könyv fejezetei lényegében három részből állnak: elmélet, feladatok és Polgár Judit életéből egy-egy érdekes történet (természetesen a sakkal kapcsolatos). Elvileg (legalábbis a fülszöveg szerint) a kötet a gyerekeknek szól, és ezt alá is támasztja a szövegek stílusa, ám úgy gondolom, sakkozni vágyó felnőttek számára is ugyanannyira hasznos és szórakoztató.

Az elméleti részben az tetszik, hogy nem száraz tényeket kapunk, hanem érdekesen megírt, életszerű példákkal elmagyarázott személyes hangvételű szövegeket. Meg akarod érteni, hogyan alakítsd ki a stratégiádat? Akkor képzeld el, hogy biciklizés közben leeresztett a kereked. A mattadás érdekel? Akkor képzelj el egy jó ételreceptet. El akarod sajátítani a megnyitási módokat? Gondolkodj el az épülő hidak és házak alapjairól. Polgár Judit a lapokon úgy magyaráz nekünk, mintha a barátunk lenne, mellettünk ülne éppen, és beszélgetve tanítana minket. Mindig is kedveltem az ilyen stílusú tanárokat, mert én kedvesség, dicséret, lelkesítés által tudok tanulni, nem szankciók, ledorongolás és hergelés által.

A kötet az alapoktól kezdi: megismerkedhetünk a bábukkal és a sakktáblával. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, először el is szontyolodtam, mert azt gondoltam, én ezt már tudom. A feladatok is feleslegesnek tűntek. Miért kéne a sakkozáshoz csukott szemmel is tudnom, hogy mely mezők sötétek, melyek világosak? Nem értettem... Ettől függetlenül becsülettel elkezdtem végezni a könyvben megadott feladatokat, mert ha már belekezdtem a könyvbe, akkor csináljam rendesen, hogy valós véleményt tudjak mondani nektek a kötetről. És tudjátok, mi történt?

Az első néhány fejezet után leültem játszani azzal a sakkprogrammal, amit korábban 100 esetből talán egyszer tudtam megverni, és az sem tudatos lépésekkel sikerült, hanem véletlenül, és 1:14 alatt megvertem. Aztán, csak hogy lássam, ez nem véletlen volt, azonnal újabb játékot kezdtem, és a második menetet is megnyertem 5:42 alatt. És most már nem véletlen lépésekkel, hanem azokat az információkat és módszereket felhasználva, amelyeket a könyvben olvastam. Persze nem lettem profi sakkozó, a gép azóta is egy csomószor legyőz engem, de már sokkal jobb arányokat produkálok, és sokkal jobban átlátom a lépéseket. Még ha vesztek is, akkor is nagyjából tudom, hol néztem be az adott meccset.

Vagyis azt kell mondanom, hogy bár a Polgár Judit által adott feladatoknak először nem láttam értelmét, utólag kiderült, hogy mindegyik nagyon-nagyon hasznos és fejlesztő volt számomra. Polgár Judit pontosan tudja, átlátja, hogy mit kell tudni ahhoz, hogy az ember tényleg megtanuljon sakkozni. És azzal is tisztában van, hogy ezt a tudást milyen módszerekkel, feladatokkal lehet megszerezni.

Miután az első néhány fejezetnek köszönhetően javítottam a számítógéppel szembeni arányaimon, még lelkesebben vetettem bele magam az összes feladatba. Innentől kezdve nem kérdőjeleztem meg azt, hogy melyiknek van értelme, hanem csak szép szorgalmasan elvégeztem őket. Voltak kicsit unalmasnak tűnő gyakorlatok (amiket NEM! szabad kihagyni, mert azokra is szükség van a fejlődéshez!), és voltak nagyon izgalmas feladatok is, amiken örömmel törtem az agyam. Ha sikerült megoldanom őket, boldog voltam, ha nem, akkor megnéztem hátul a megoldást, és ebből is tanultam.

Nagyon klassz, hogy a könyvet egyszerűen csak feldobó illusztrációk mellett (amik amúgy tényleg színessé, szebbé teszik az oldalakat, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember élvezettel nézegesse, lapozgassa a könyvet) az elmélet megértéséhez és a feladatokhoz is kapunk ábrákat. Ezek általában a sakktáblát, bábukat jelenítik meg, hogy amit olvasunk, azonnal át is láthassuk. Sokszor be vannak rajzolva a lépések, jelezve van, mire is kell éppen figyelnünk. Számomra ez nagy segítség volt, mert sajnos fogalmam sincs, hová lett gyerekkorom sakk-készlete, mostanság csak online szoktam sakkozni, viszont a megértéshez szükségem volt arra, hogy olvasás közben lássak egy sakktáblát rajta a bábukkal.

A Polgár Judit életével kapcsolatos kis sztorik Az én történetem címet viselik. Ezek kapcsolódnak a sakkhoz, de közben egy kis bepillantást engednek Polgár Judit életébe, családjába, lelkébe, gondolkodásmódjába is. Számomra ösztönzően hatottak. Sokszor lenézték, semmibe vették sakkozóként Polgár Juditot, főképp a férfiak, de ő nem adta fel. Tanult, gyakorolt, versenyzett, ment előre, és jól megvert mindenkit, aki lebecsülte csak mert lány, nő. Azt hiszem, ő az egyik legjobb magyar női példakép a kislányok és a nők számára, mert az eszével, tudásával, kitartásával érte el a céljait, és közben kitaposta az utat nekünk, a nőtársainak is. Hogy minket már ne becsüljenek úgy le, ha észről, tudásról, tanulásról van szó. Mert érünk annyit, tudunk annyit, mint a férfiak, csak hinnünk kell magunkban, nem feladni, tanulni, gyakorolni.

Ez a könyv is olyan számomra, hogy bár végigolvastam, nem teszem még a polcomra. Továbbra is lapozgatni fogom, gyakorlom a feladatokat, hogy ha leülök sakkozni akár egy géppel, akár egy élő emberrel, jobb arányokkal nyerjek, és ha vesztek is, értsem, hogy hol rontottam el.




Hogy tetszett a könyv?

Számomra sokkal több tudást adott, mint azt olvasás előtt gondoltam volna. Nagyon élveztem a feladatokat, nagyon motivált az a stílus, ahogyan Polgár Judit "hozzám szólt" az oldalakról, ahogyan magyarázott, és persze a saját történetei is ösztönzően hatottak rám.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden gyereknek és felnőttnek, akit érdekel a sakk, szeret játszani, és tudatosabban akar leülni a sakktábla elé, nem pedig csak úgy ösztönből, gondolkodás nélkül ide-oda lépegetni.

Ha kíváncsi lettél, innen megvásárolhatod a könyvet:

2021. március 1., hétfő

Stephenie Meyer: Midnight Sun – Blogturné



A Könyvmolyképző Kiadónak hála, hazánkban is megjelent a Midnight Sun, melyre világszerte olvasók milliói vártak. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a Twilight felejthetetlen történetét Edward szemszögéből. 
Ha kíváncsi vagy, hogyan is élte meg a Cullen fiú ezt az elsöprő erejű szerelmet, esetleg bepillantanál a múltjába, tarts velünk! 


Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, aki ismer, tudja, hogy a Twilight-sorozat nagyon fontos része volt az életemnek. Nemcsak azért, mert beszippantott a történet, hanem mert ennek köszönhetően elkezdtem írni a blogos ficemet, ami sok kedves olvasót, jó ismerőst és barátot vonzott körém. Ennek köszönhetően rengeteg klassz élményt élhettem át, valamint eljutottam odáig, hogy megjelenhetett az első regényem, az Árnyékvilág. Amit nem mellesleg Robert Pattinson élete ihletett. Szóval a Twilightnak köszönhetően minden szál szépen összefutott az életemben, és arra az útra terelt, ahová mindig is lépni akartam.

A rajongásom az évek alatt persze csökkent, de a történet mindig szép emlékeket ébreszt bennem, jólesik nosztalgiázni általa. Nem mellesleg, évekkel ezelőtt elolvastam a Midnight Sun első fejezeteit, amik nem túl szép módon felkerültek a netre, és már akkor is imádtam Edward szemszögét. Sokáig reménykedtem is, hogy Meyer mégis befejezi a regényt, aztán elvesztettem a reményt. Épp ezért volt kellemes meglepetés számomra, hogy évekkel később mégis megjelenhetett a Midnight Sun. És kérdés sem volt, hogy mindenképpen el akarom olvasni.


Véleményem a könyvről

Először is, nagyon kíváncsi voltam rá, hogy vajon ennyi év és az eredeti sztori iránti lelkesedés elhalványulása után mennyire tud beszippantani az Edward-szemszög. Nos, örömmel közölhetem, hogy amint elkezdtem olvasni a történetet, abban a pillanatban azzá a huszonéves lánnyá változtam, aki anno oda meg vissza volt a Twilightért és Edwardért. Ismét "beleszerettem" a történetbe és Edwardba is. Sőt, ki kell mondjam, a Midnight Sun sokkal jobban tetszik, mint az eredeti Bella-szemszög!

Szóval igen, a Midnight Sun Edward szemszögéből mutatja be a Twilightot. Féltem tőle, hogy vajon nem fogok-e unatkozni olvasás közben, de egyfelől már sok-sok éve olvastam utoljára a Twilightot, így a részletekre, apróbb beszélgetésekre, néhány történésre már nem is emlékeztem, vagyis úgy olvastam újra őket Edward szemszögéből, hogy az teljesen újnak tűnt, másfelől annyi valóban új részletet, jelenetet is tartalmazott a regény, hogy egyetlen percig sem unatkoztam. Faltam az oldalakat.

És hogy miért is tetszett jobban az Edward szemszög? Először is, kedvelem Bellát, de sosem voltam oda érte. Nem véletlen, hogy a ficemben sem ő, hanem az unokája kapta a főszerepet Edward mellett. Bella egy totál átlagos lány, akinek totál átlagos gondolatai vannak, és ennyi. Ezzel szemben Edward egy idős vámpír, aki sokat megélt, rengeteg tapasztalata van, vagyis a gondolatai összetettek, érdekesek. Sokszor filozofál az életről, halálról, vámpírlétről, szerelemről, családról, márpedig én imádok az élet dolgairól gondolkozni, és imádom az élet dolgairól meghallgatni más, kifejezetten intelligens és művelt emberek gondolatait.

Edward gondolatainak köszönhetően jobban megérthetjük azt, milyen vámpírnak lenni. Ezen belül pedig azt is, hogy milyen Edward számára vámpírnak lenni. Több vámpírképesség működésére is magyarázatot kapunk. Mennyire gyorsak, erősek, meddig terjednek ki a pluszképességeik, és hasonlók.

A Cullen család tagjait is sokkal mélyebben megismerhetjük. Bella nem látott bele a gondolataikba és ezáltal a lelkükbe, így csak felszínes képet festett róluk, főképp azokról, akikhez nem állt annyira közel. Edwardnak köszönhetően viszont mi is hallhatjuk Cullenék gondolatait. Valamint a pluszban kapott visszaemlékezések is sokat hozzátesznek a személyiségükhöz. Nagyon tetszett például, hogy Alice-ben mennyi szeretet lakozik. Egyfelől az első találkozása Edwarddal szörnyen édes, másfelől az is nagyon aranyos, hogy mennyire ragaszkodik Bellához pusztán a látomásai alapján már a legelejétől kezdve. Még egy szót sem válthattak egymással, máris a legjobb barátjaként tekint rá, és szó szerint szereti őt.

Jasper esetében az tetszett, hogy neki a mindene Alice. Mindent megtesz érte, olyasmiket is, amikre az eredeti történet alapján nem is gondolnánk. Minden gondolata az, hogy őt védje bármi áron.

Emmettet mindig is egy üres, felszínes szépfiúnak tartottam, mert Bella által semmi többet nem tudhattam meg róla. Edwardnak köszönhetően viszont már tudom, hogy egyfelől nagyon jó testvér, másfelől ott van benne az az igazi védelmezőösztön, ami csak a legjobb emberekben ébredhet fel. Amikor Bella veszélyben van, képes félretenni a harcvágyát, és ahelyett, hogy azt akarná minden áron kielégíteni, csak arra koncentrál, hogy Bellát megvédje. Nagyon megkedveltem őt.

Rose-zal ugyanígy vagyok. Mivel Bella szemén át láttam korábban, csak a felszínessége és a Bellával kapcsolatos ellenérzései alapján tudtam megítélni. Edward szemén át nézve viszont sokkal jobban megértem őt. A reakcióit, a Bellával szembeni ellenérzéseit, az érzéseit és vágyait. Őt is sikerült megkedvelnem.

Carlisle-t és Esmét mindig is kedveltem, de csak most, Edward emlékei és gondolatai miatt tudatosult bennem úgy igazán, hogy mindketten mennyire jó lelkek, főképp Carlisle. Nem véletlen, hogy a családja szinte szentként tekint rá.

Az Edward-szemszög abban is sokat segített, hogy egy kicsit jobban meg tudjam kedvelni Bellát. Az eredeti sztoriban sem utáltam, csak nem voltam oda érte. De itt, Edward szemén át látva őt, sokkal több értéket láthattam meg benne, mint amit ő mutatott magából a Twilightban.

Odavoltam azért, hogy a Twilightban kissé logikátlannak tűnő dolgok a Midnight Sunnak köszönhetően értelmet nyertek, kitisztultak. Engem például nagyon zavart az eredeti sztoriban, hogy nem értettem, miért nem tűnt fel Jameséknek az első pillanattól, hogy Bella ember. Vagy hogy miért is nem küzdöttek meg ott, a baseballpályán Cullenék Jamesékkel ahelyett, hogy menekülőre fogták volna, hiszen túlerőben voltak, győzhettek volna... Örülök neki, hogy ha utólag is, de Meyer megmagyarázott nekem mindent.

A visszaemlékezések is simogatták a kis lelkemet. Nagyon jó volt látni Edward és a többi Cullen múltját.

Korábban sokszor felmerült témaként könyves és női egyenjogúsággal foglalkozó oldalakon, hogy Edward elnyomó személyiség, és Bella egy bántalmazó kapcsolatba került bele. A Twilight esetében láttam ennek halovány nyomát, de a Midnight Sunban Edward gondolatait olvasva teljesen elvetettem ezt a gondolatot.

Igen, volt, amikor ijesztően vagy bunkón viselkedett Bellával. De csak mikor ténylegesen el akarta ijeszteni Bellát magától, vagy éppen magára öltötte egy 21. századi tinédzserfiú jellemét, és próbált úgy viselkedni, ahogyan azt maga körül tapasztalta. Ez nem Edwardról mond el mindent, hanem a körülötte lévő emberi fiúkról.

Igen, követte Bellát, bemászott az ablakán, megfigyelte őt, ami elsőre parának tűnik. De a végzettel kapcsolatos gondolata, vagyis hogy Bellát szó szerint üldözi a halál, ezt mind logikussá és szükségessé tette. Persze a szükségesség sokszor Edward belső félelméből, bizonytalanságából fakadt, de ő maga abban a pillanatban hitt benne, hogy ha nincs Bella közelében, akkor a lánynak baja esik. Vagyis nem perverz okok vezették, és nem is az a vágy, hogy uralkodjon Bella felett.

Igen, volt, hogy meg akarta mondani Bellának, mit tegyen. Mindig olyankor, amikor a lány életéről volt szó. És tegyük hozzá azt is, hogy néhány mély lélegzet után végül mindig Bella döntött. Minden egyes esetben. Edward végül sosem kényszerítette rá az akaratát.

Ami külön tetszett, hogy bár Bella sokszor önmagát ostorozza egy csomó minden miatt, Edward sosem nyomja át rá a felelősséget. Nem ejt ki olyan bántalmazó mondatokat a száján, amivel azt éreztetné Bellával, hogy ő a gyenge, béna, buta, és az ő hibája, ha Edward számára nehéz vámpírként, férfiként valami. Vagyis nem használja fel a "te hibád volt, megérdemelted" verbális bántalmazást, amit adott helyzetekben egy valódi bántalmazó könnyedén és örömmel megtenne.

– Nem, úgy értettem, hogy mit csináltam rosszul? – A hangja elszánt volt, komolyan beszélt. – Tudod, szeretnék résen lenni, úgyhogy legjobb, ha minél előbb megtanulom, mit nem szabad tennem. Ezzel például – az ujjbegyével lassan végigsimított a kezemen, egészen a csuklómig, fájdalom nélküli perzselés nyomát hagyva maga után –, úgy látom, nincs semmi baj.
Mennyire jellemző, hogy ennek a felelősségét is magára akarja vállalni.
– Semmit nem csináltál rosszul, Bella. Az egész az én hibám volt.

Nagyon érzékeny vagyok a nők elnyomásával és bántalmazásával kapcsolatos témákra, és nem szokott megtéveszteni egy helyes pasi külseje vagy megjátszottan kedves viselkedése, vagyis nem tartom magam könnyen manipulálhatónak, de Edward esetében nem kapcsolt be nálam a vészriasztás a tetteit, szavait, döntéseit megfigyelve. Mindegyikre találtam logikus, nem bántalmazói magyarázatot.

Hogy tetszett a könyv?

Az eredeti sztorit is szeretem, de Edward szemszöge sokkal jobban tetszett. Sokkal többet megtudhattam neki köszönhetően a vámpírokról, Cullenékről, új szemszögből láthattam Bellát, az apját, az iskolába járó diákokat. Látszik, hogy Edward nem egy tinisrác, a gondolatai sokkal mélyebbek, összetettebbek, és épp ezért izgalmasabbak is.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak mindenképpen, akik anno szerették a Twilight-sorozatot. És azoknak sem árt egy próbát tenni vele, akik Bella szemszögéért anno nem voltak oda, mert Edward sokkal érettebb, érdekesebb szemszöget képvisel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Cullen család tagjait. 
Minden állomáson találtok egy névjegykártyát, ami tartalmazza az adott karakter főbb ismertetőjegyeit, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni, kiről lehet szó. De vigyázat, egy kakukktojás is megbújt a családban!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Névjegy a játékhoz:


Állomáslista:

02. 25. Dreamworld
02. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway