A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megismerkedhetünk Patrickkal, vagyis röviden GUP-pal, Maisie és Grant meleg nagybácsijával, aki egy családi tragédia után magához veszi a két gyereket. Kövessétek végig négy bloggerünkkel ezt a hol vicces, hol megrázó és megható történetet, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Mert az alaptörténete alapján egy nagyon cuki, humoros és megható LMBTQ+ regényre számítottam, ami jól fog majd esni a lelkemnek.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője, Patrick, akinek a vállára hirtelen nagy teher kerül, mikor kénytelen magához fogadni az unokahúgát, Maisie-t és az unokaöccsét, Grantet. A gyerekek édesanyja (és egyben Patrick legjobb barátja) súlyos betegségben meghalt, az apjuk pedig (Patrick testvére) a lelki terhek hatására gyógyszerfüggő lett, így elvonóra kell mennie, hogy aztán képes legyen gondoskodni a gyerekeiről. Patrick nem igazán érzi alkalmasnak magát arra, hogy gyerekeket neveljen, főképp, mivel még mindig gyászolja a férfit, akit szeretett, és bár korábban sikeres színész volt, évek óta elzárkózva él a világtól.
Cuki gyerekekről regényt írni, soha nem lehet baklövés. Egy olyan pasiról regényt írni, aki azt hiszi magáról, hogy nem való neki gyerek, mégis csodásan bánik a gyerekekkel, megint csak nem lehet baklövés. Rengeteg film, sorozat, könyv felhasználta már ezt az alapsztorit, hogy megolvassza a nők és érző férfiak szívét, az újdonság az, hogy ezúttal nem egy (vagy több) heteró férfinak kell gondoskodnia a gyerekekről, hanem egy meleg férfinak. Ami egyébként nem jelent túl sok különbséget, hiszen egy meleg férfi pont annyira alkalmas (pót)apának, mint egy heteró.
Patrick humora elég egyedi. Őszintén bevallom, néhány poénját nem igazán értettem (pl. a három orros dolgot, mármint alapvetően tudom, mire mondják, hogy van egy harmadik orra, de az nekem valahogy nem illett a helyzetbe), más poénjai viszont tényleg viccesek voltak, még ha néha morbidak is. De az igazi humort inkább a gyerekek szolgáltatták. Imádom a gyerekszájas poénokat, néha olyan dolgokat tudnak mondani a kicsit, hogy az ember képtelen abbahagyni a röhögést. Így volt ez Maisie és Grant esetében is. Grant cukiságához még az is hozzátett, hogy kiesett egy foga és pöszén beszélt, úgyhogy miközben olvastam a szövegét, szinte hallottam is lelki füleimmel a selypítését.
Bár tele van aranyos családi jelenetekkel a regény, van mélysége is. Egyfelől ott a gyerekek gyásza, az a szál, ahogyan Patrick próbál segíteni nekik, hogy feldolgozzák a tragikus veszteségüket. Másfelől Patricknak magának is helyre kell hoznia az életét, és fel kell dolgoznia a saját gyászát. Korábban híres színész volt, most pedig úgy él, mint egy remete. Elzárkózik a világtól, a barátoktól, a családtól, a lehetséges szerelemtől, a munkától, mindentől. És bár elsőre úgy tűnhet, gondtalan élete van, hiszen nincs más dolga, mint reggeltől estig a medencében lebzselni, valójában nagyon jól jön neki, hogy a gyerekek felbukkannak az életében.
A gyereknevelést persze külső tényezők is nehezítik, egy nővér, aki mindenbe beleüti az orrát, csak hogy ne kelljen a saját problémáival foglalkoznia. Egy földrengés. Egy felbukkanó kezdő, de lelkes ügynök, aki szeretné újra felfuttatni Patrick karrierjét, hogy a saját karrierjét is megalapozza. Újabb és újabb akadályok kerülnek elő, amiket Patricknak a gyerekekkel együtt meg kell ugrania.
Egy apró szerelmi szál is van a könyvben, ami azért tetszett, mert aranyos lett, mégsem dominálta a történetet. A hangsúly mindvégig a gyerekek és Patrick kapcsolatán maradt, a szerelmi szál csak egy kis kiegészítés volt ehhez. A múltbeli része szomorú és dühítő egyszerre. Szomorú, mert Patrick elvesztette, akit szeretett, dühítő, mert az érzéseit, a szerelmét, a szerelmével való kapcsolatát nem tisztelték annyira, amennyire bárki és bármelyik kapcsolat megérdemli a tiszteletet (mind emberileg, mind jogilag). A jelenbeli része pedig romantikus, reménykeltő és kicsit szexi is (úgy, hogy semmiféle tényleges szexjelenet nincs a könyvben).
Imádtam, hogy Patrick annyira nyitott és spontán volt, és mindig a gyerekek érdekeit tartotta szem előtt. Mert hát, miért is ne lehetne például nyáron karácsony, ha egyszer épp arra van szüksége egy gyereknek? És imádtam, hogy a gyerekek is mennyire kötődni kezdtek Patrickhez az együtt töltött idő során. Patrick pontosan azt adta nekik, amire az adott helyzetben szükség volt, megértést, együttérzést, vidámságot, vagy épp együtt szomorkodást, figyelemelterelést és beszélgetést. Mivel ő maga is ismerte a veszteség érzését, pontosan tudta, mit éreznek a gyerekek, és emiatt ösztönösen ráérzett, mikor mit kell tennie.
Hogy tetszett ez a könyv?
Egy-két poént nem értettem benne, de alapvetően nagyon humoros volt. A gyerekek édesek, Patrick a gyerekekkel szintén nagyon édes. És volt mélysége a sztorinak.
Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretnek, aranyos gyerekekről szóló, humoros, de közben néhol megható történeteket olvasni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Bár szép, de nem könnyű dolog gyerekeket befogadni az otthonunkba, az életünkbe. Játékunk során olyan filmeket kell felismerned, amiben hasonló történik. A feladatod, hogy beírd a film címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
03. 23. Utószó
03. 25. Olvasónapló
03. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 29. Hagyjatok! Olvasok!
