~ Sárga könyves út ~

2020. október 31., szombat

Benyák Zoltán: Képtelen történet – Blogturné

 
 
 
Benyák Zoltán legújabb regénye a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg. Főszereplője Max, a híres író és egy kislány, aki az egyik történetéből lép elé egy különös kéréssel. A Képtelen történet kettejük fantasztikus kalandjairól szól, melyet öt bloggerünk véleményez a blogturnénk során. Tarts velünk és fejtsd meg a rejtvényt, megnyerheted a könyv egy példányát!
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban olvastam Az utolsó emberig című regényt, ami bizonyította számomra, hogy Benyák Zoltán kiváló író. Épp ezért, amint megláttam, hogy új könyve érkezik, azonnal tudtam, hogy el kell olvasnom. Biztosra vettem, hogy most is valami izgalmasat kapok majd a kezembe, és nem is tévedtem.
 

Véleményem a könyvről

A történet Maxról, egy, a fantáziavilágában rekedt íróról szól, aki szó szerint csak üldögél az elefántcsont tornyában, míg az egyik teremtménye, egy kislány, Moira el nem megy hozzá, és a segítségét nem kéri. Elvették tőle ugyanis a legfontosabb kincsét, a Szív Alakú Dobozt, és vissza szeretné szerezni. Max végül kicsábul az általa létrehozott világba, hogy segítsen Moirának, és közben nemcsak érdekes kalandokban van része a kislány oldalán, hanem arra is fény derül, miért menekült el korábban a valóság elől.
 
– Szóval, Moira? Mi is a családneved?
– Nincs olyanom. Azt nem találta ki.
– Jellemző rám.
– Gondolom, nem volt szükség rá. Végül is, csak egy csípős nyelvű, pökhendi libácska vagyok. Így írt meg, bár az ilyen jelzőket talán nem kellene halmozni.
– Olykor márpedig muszáj.

A regény gyönyörűen bemutatja, milyen is egy író élete, lelki világa. Azt, hogy mennyire mélyen el tud merülni a történeteiben, miközben eltávolodik a valóságtól. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, és Maxnak nem is sikerül. Elveszik a saját fejében, és megfeledkezik az igazi életéről. Még az írásról is, ugyanis az sem megy neki egy ideje. Egészen addig, míg el nem jön a megfelelő ember, aki kirángatja őt a puszta létezésből az életbe.

Arról is reális képet kapunk, milyen lehet egy átlagos embernek (értsd: nem művész) együtt élnie egy íróval. Őszintén szólva, nem könnyű. Saját tapasztalatból tudom, mennyire frusztrál másokat az, ha egy író a családtagjuk, barátjuk. Sokszor elkalandozik a figyelmünk, azt sem halljuk meg, amit a fülünk mellett mondanak nekünk. És igen, el kell ismerni, ez borzalmasan idegesítő lehet. Pedig nem direkt vagyunk figyelmetlenek, nem azért nem halljuk meg a másikat, mert nem érdekel minket, egyszerűen csak elveszünk a gondolatainkban, fantáziánkban. Szóval teljesen átéreztem Max helyzetét, de azokét is, akiknek el kell viselniük Maxot.

Max mágikus világot teremtett, amelyben bármikor bármi megtörténhet, hiszen a fantázia határtalan, sem emberi, sem fizikai törvények nem köthetik meg. És épp ez teszi kalandossá Max és Moira útját. Mivel ennek a világnak nincsenek törvényei, ezért sosem tudhatjuk, milyen akadály kerül legközelebb a főszereplők útjába. Lényegében bármi vagy bárki felbukkanhat és keresztbe tehet nekik. Mágikus lény, természeti katasztrófa, vagy egy olyan személy, akit Max a valóságban is ismert, és papírra vetette karakterként.

A fülszövegben az Alice Csodaországbanhoz és az Óz, a nagy varázslóhoz hasonlítják a Képtelen történetet, és ez a határok nélküli fantáziavilág valóban hasonlít is a fenti történetekhez. Viszont számomra milliószor szórakoztatóbb, tanulságosabb volt Benyák Zoltán regénye, mint Alice vagy Dorothy története. Ez utóbbi kettőt valahogy sosem tudtam igazán élvezni, érteni, sem gyerekként, sem felnőttként, ellentétben a Képtelen történettel, amit imádtam és átéreztem. Egyfelől jobban tudtam azonosulni Max karakterével, mert íróként megértem őt, másfelől a világfelépítés is jobban tetszett, izgalmasabbnak találtam, a cselekményt pedig kalandosabbnak.

Tetszett a Moirával kapcsolatos titok, és a regény végén lévő fordulat is. Az elsőt egyáltalán nem sejtettem, a másodikkal kapcsolatban részsejtéseim voltak, de végül nem azzal a karakterrel kapcsolatban, akire én gondoltam. 
 

Hogy tetszett a könyv?

Könnyen azonosultam a főszereplővel, de megértettem a hozzá közel álló emberek érzéseit is. Élveztem a kalandjait Moirával, tetszett a világ felépítése és a történet végével is elégedett voltam.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy kalandos, fantáziadús, varázslatos regényt olvasni arról, milyen is egy írónak együtt élnie önmagával.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

 
Nyereményjáték:

Benyák Zoltán regényeinek első mondatait találhatod minden állomáson. A feladatod kitalálni a regény címét, amelyben szerepel a feladvány, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A nyereménykönyvet csak magyarországi címre postázzuk! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!


Első mondat a játékhoz:

Tom sötétben ébredt. Feketeség. Elöl és hátul, fent és lent.


Állomáslista:

Blogturné Klub
10. 31. Spirit Bliss - Sárga könyves út
11. 02. Kelly és Lupi olvas
11. 04. Flora the Sweaterist
11. 06. Spirit Bliss - Sárga könyves út - Interjú
11. 08. Utószó
11. 10. Hagyjatok! Olvasok!
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. október 30., péntek

Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója – Blogturné

 
 
 
A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Emma Steinkellner Egy kis boszi naplója c. képregénye. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Luna boszorkányosan jó történetét, mely szédületes kalandra invitálja az olvasót, miközben olyan fontos dologra hívja fel a figyelmet, mint az elfogadás.
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Egyfelől aranyosnak tűnt a borítója és fülszövege alapján. Másfelől a másságról, elfogadásról és gyűlöletről szól, ami mostanában eléggé aktuális téma, és nagyon fontos beszélni róla. Végül pedig, nagyon kíváncsi voltam, milyen is lehet egy képregénykönyv.
 

Véleményem a könyvről

A kötet pont jókor került a kezembe, mert halloweenre tökéletes szórakozás. A főszereplő, Luna Hush egész életében kívülállónak érezte magát Kramerville-ben, a kisvároskában, ahol él. Egy nap furcsa dolog történik vele, és rájön, hogy valójában boszorkány. Az édesanyja eltitkolta a származásukat, hogy normális életet élhessenek az emberek között. Luna azonban nem rejtegetni akarja a varázserejét, hanem kiélvezni, mert általa most először érzi azt, hogy végre önmaga lehet. Így mivel az anyja nem hajlandó tanítani őt, belenéz titokban a nő naplójába. Így jön rá, hogy az anyja valójában az 1600-as évek végén született Kramerville-ben, ahol az akkori polgármester és a lakók üldözték a boszorkányokat.

Kezdjük a külsőségekkel... Egy kemény borítós könyvről van szó. Az oldalak papírminősége jó, rendesen ki lehet nyitni a könyvet a képeket nézegetve anélkül, hogy szétesne az egész. A képregény rajzai kidolgozottak, a stílusuk kifejezetten tetszik. Főképp azért, mert nincsenek a karakterek túlidealizálva. Nem gyönyörűek, hanem szimplán csak emberiek. Imádtam az arckifejezéseiket, a haragtól kezdve az aggodalmon át a boldogságig mindenféle érzés megjelenik a karakterek arcán, ez pedig segített átélni az érzéseiket. A szövegbuborékokban lévő szövegek jól olvashatóak, az arányukat pont eltalálták, sem túl sok, sem túl kevés. Pont annyi, amennyi ahhoz kell, hogy megérthessük és élvezhessük a történetet.

Klassz, hogy Luna nemcsak abban különbözik a többiektől, hogy boszorkány, hanem ő egy afroamerikai karakter is. Szerintem fontos, hogy egyre több kisebbség kapjon lehetőséget saját hősök teremtésére a regényekben, filmekben, képregényekben és egyebekben, hogy néhány év, évtized múlva már egyáltalán ne menjen csodaszámba, ha egy főszereplő nem a többségi kategóriákba tartozik. Remélhetőleg, ha valaki tíz év múlva ír majd erről a kötetről, eszébe sem jut kiemelni, hogy afroamerikai a főszereplője, mert egyszerűen már nem lesz jelentősége ennek (hiszen megszokottá válik, hogy afroamerikai főszereplős könyveket olvashat az ember).

Egyébként a könyvben nincsen jelentősége Luna bőrszínének, ezzel senki nem foglalkozik a történetben, csak a boszorkányszármazásával. A boszorkánysággal kapcsolatban viszont nagyon szépen kirajzolódik a mások iránti gyűlölet működése, amely alapvetően a tudatlanságból fakad. Az emberek nem hajlandóak megismerni a boszorkányokat, és ismeretek hiányában veszélyesnek tartják őket. A félelem az, ami előhozza belőlük a gyűlöletet, és ez vezet ahhoz, hogy Luna édesanyjának, nagyanyjának és más boszorkányoknak is el kellett menekülniük, különben megölték volna őket.

Charlie, Luna legjobb barátja a bizonyíték arra, hogy mennyire fontos megismerni egymást. Ha valakit ismerünk, tudjuk, hogy jó ember, becsületes, kedves, akkor hiába derül ki, hogy valamiben más, mint mi, nem fogunk tartani tőle. Az ismeretlen félelmetes, de amint megismerjük, elkezdhetjük megérteni, megkedvelni vagy legalábbis elfogadni. Meglátjuk a másikban az embert, azt, hogy ha mások is vagyunk valamiben, a legfontosabb dolgokban mégis hasonlítunk.

Luna nagymamája is érdekes karakter. Ő az ellenpontja a boszorkánygyűlölő embereknek, mégsem különbözik tőlük sokban. Annyira eluralkodott rajta a félelem, hogy bármit megtenne azért, hogy elzárkózhasson a szeretteivel az emberi világtól. Nem látja, hogy az emberek is különbözőek. Igen, vannak köztük gonoszak, veszélyesek, de vannak kedvesek, elfogadók is. Szóval ő az a kisebbséghez tartozó személy, akit ugyanúgy elvakít a félelme, mint az őt gyűlölőket. És emiatt semmivel sem jobb náluk.

Az anya–lánya viszály elég realistán kirajzolódik a történetben. Luna anyja azt gondolja, ő pontosan tudja, mi a jó a lányának. Luna viszont lázadozik ellene. Vicces módon Luna nagymamája is úgy véli, pontosan tudja, mi a jó a lányának, és Luna anyja szintén lázadozik ez ellen. Az anyák képtelenek meghallgatni a lányaikat, a lányok pedig nem találják a módját, hogy őszintén megmagyarázzák az érzéseiket, és emiatt alakulnak ki a viták. Kommunikációs probléma. Szerintem ez sokunknak ismerős... Szeretjük a szüleinket, szeretjük a gyerekeinket, valahogy mégsem találjuk el velük kapcsolatban a megfelelő hangot. Talán, mert nem egyenlő partnerként kezeljük egymást. Adhatunk tanácsot, de nem tudhatjuk, hogy mi jó a másiknak, és ezért az akaratunkat sem kényszeríthetjük rá. És a másik oldalon állva nem kell megfogadnunk a tanácsot, de mondjuk el őszintén, mit is érzünk.

Nagyon tetszett a történet vége és az üzenete: ha valaki alapvetően jó ember, akkor képes lehet a változásra. Csak azonnali ítélkezés helyett inkább mutassunk neki példát, segítsünk neki ismeretekhez jutni. Mert bár rosszul gondolkozik, talán rossz dolgokat is tesz, nem biztos, hogy ez az ő hibája. Talán csak nem tud eleget ahhoz, hogy másképp cselekedhessen. Ez naivan hangozhat, de a valóságban is működik bizonyos esetekben. Volt olyan ismerősöm, aki homofób volt, leültem beszélgetni vele erről, és azóta teljesen nyitottan gondolkozik a melegekről, nyíltan kiáll mellettük. Egyszerűen csak vallásosnak lett nevelve, a vallásos környezete azt tanította neki, hogy melegnek lenni bűn, és amíg nem jutott másféle ismeretekhez, érvekhez, nem is tehetett arról, hogy helytelenül gondolkozik és érez. A változáshoz csak hallania kellett egy másik nézőpontot.
 

Hogy tetszett a könyv?

Egyfelől nagyon tetszett a képregény stílusa. Másfelől nagyon fontos témáról szól, az idegengyűlöletről. A történet szépen bemutatja, hogy mire képes a tudatlanság, de azt is, hogy mekkora ereje lehet a tudásnak. A sztori vége is efelé mutat, és ennek szintén örültem.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne tartalmas, érdekes, klasszul megrajzolt képregényt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 
 
Nyereményjáték:

Mostani játékunk során ki másoké is lehetne a főszerep, mint a fiatal boszorkányoké? Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon látható képek segítségével az adott boszorkányt, és a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Fontos, hogy a filmes-sorozatos karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!
 
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
 

Kép a játékhoz:
 
 


Állomáslista:

Blogturné Klub
10. 28. Hagyjatok! Olvasok!
10. 29. Utószó
10. 30. Spirit Bliss Sárga Könyves út
10. 31. A Szofisztikált Macska
11. 01. Dreamworld
11. 02. Könyv és más
11. 03. Csak olvass
11. 04. Olvasónapló
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. október 26., hétfő

Isikava Maszadzsi: Folyó a sötétben – A férfi, aki megszökött Észak-Koreából

 
 
 
A Folyó a sötétben egy olyan férfi önéletrajza, akinek sikerült megszöknie a kegyetlen észak-koreai rezsimből. Az idén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyvben Isikava Maszadzsi megrázó, szívszorító, ugyanakkor lebilincselő módon számol be a diktatúrában leélt éveiről, és arról, mi mindennel nézett szembe a szabadságért vívott küzdelmében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a nyereménykönyvért is!
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Érdekel a keleti kultúra, a társadalmi kérdések, a diktatúrákról szóló regények (hátha egyszer még hasznos lesz a túlélés szempontjából valami, amit ezekben olvastam XD ), szóval úgy gondoltam, ez a könyv több szempontból is hasznos lesz számomra. Így is lett.
 

Véleményem a könyvről

A folyó a sötétben egy igaz történet, amelyben az író, Isikava Maszadzsi elmeséli nekünk szinte az egész életét. A gyerekkora első felét Japánban töltötte, de az apja, aki koreai, átköltöztette az egész családjukat Észak-Koreába. A költözés előtt persze ígértek nekik fűt-fát-tökéletes életet, ám amikor megérkeztek, rá kell jönniük, hogy minden csak hazugság volt. Egy Észak-Koreához hasonló diktatúrából pedig szinte lehetetlenség megszabadulni. A könyv végigköveti az író felnőtté válásának útját, felnőttkori életének szörnyűségeit, a szökését az országból és az ezt követő próbálkozásait, hogy a családját is kimenthesse a pokolból.

A könyv elég vékonyka, kétszáz oldalas sincs, mégis több mondanivaló van benne, mint sok öt-hatszáz vagy még ennél is vastagabb könyvben. Először is megismerhetjük belőle, milyen egy bántalmazó családban élő gyereknek. Isikava apja ugyanis nagyon durván bánik a családjával, főképp a feleségével, aki végül már az életéért menekül előle. Érdekes, hogy Isikava nem éri be annyival, hogy az apját pusztán bántalmazó agresszorként jelenítse meg. Anélkül, hogy mentegetné a férfit vagy a tetteit, megérteti velünk az okokat, hogy miért is vált az apja ilyenné, és azt is megmutatja, hogy végül képes volt teljesen megváltozni. A férfit a magány és a harag, az otthontalanság és a kitaszítottság tette szörnyeteggé, ugyanis koreaiként élni Japánban egyet jelentett a megvetettséggel. Ha pedig azt mondják rád, szörnyeteg vagy, végül el is kezdesz akképp viselkedni. Ezért is tudták becsapni az apát, mert annyira vágyott egy hazára, ahol elfogadják, ahol közösséghez tartozhat, hogy nem vette észre, minden csak ámítás. Megbocsáthatatlan, amit Japánban tett a feleségével, a családjával, de amikor lehullt a hályog a szeméről, és rájött, hová vitte a családját, őszintén megváltozott, és ez értékelendő. Ritka az olyan férfi, aki képes ekkora változásra. A bűnei ettől még nem váltak semmissé, de legalább olyan emberré lett, aki többé nem követte el az adott bűnöket.

A családon belüli bántalmazás mellett bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan működik az idegengyűlölet. Japánban azért vetették meg Isikava apját, mert koreai volt, Észak-Koreában pedig azért vetették meg a feleségét és a félig japán gyerekeit, mert japánok. Nem tudtak igazán beilleszkedni sem Japánban, sem Észak-Koreában, mert két országhoz is tartoztak és mégsem tartoztak igazán egyikhez sem.

Természetesen megismerkedhetünk a könyv által a diktatúrák borzalmaival is, amikkel kéz a kézben járnak a társadalmi problémák. Az adott diktatúra egyszerre groteszk módon komikus és félelmetes. Tisztán látszik, hogy ha egy ilyen helyen a király meztelenül megy végig az alattvalói között bemutatva az "új ruháját", akkor a tömeg hiába látja, hogy meztelen, tapsolni fog neki. Amikor a kötelező földművesmunka esetében totálisan ostoba módon kellett ültetniük, mindenki tudta, hogy ezzel a módszerrel sokkal kevesebb termés lesz, mégis csinálták, amit mondtak nekik. Mert ha az életedről van szó, főképp, ha a szeretteid életéről, akkor simán bólogatsz, ha egy feletted álló azt mondja, a macskák ugatnak, a kutyák pedig nyávognak. És ez borzalmasan groteszk. Mintha az emberek agya meg lenne erőszakolva nap mint nap. És attól függ a túlélésük, hogy csendben hagyják-e magukat, vagy küzdenek és meghalnak. Egy idő után pedig már annyira belefásulsz a megerőszakolásba, hogy kezded meggyőzni magad, neked is jó ez. Ez a fajta agymosás halálra rémít. Mert az emberek többségét végül meg lehetne törni vele.

A legszörnyűbb a reménytelenség volt, amely benne volt minden egyes mondatban. A tudat, hogy nincs miért küzdeni, mert ha erődön felül tanulsz, dolgozol, akkor sem lesz jobb. Akkor is éhezni fog a családod és te magad is. Nem olyan kicsit korog a gyomrom, mert kimaradt a reggeli módon, hanem olyan füvön élsz hónapok óta, csak hogy élő csontvázként túléld a következő huszonnégy órát is módon. Nagyon rossz érzés volt az emberek szenvedéséről olvasni, miközben nekünk lényegében mindenünk megvan, bármennyit is panaszkodunk. És a legrosszabb az, hogy még mindig hagyjuk, hogy egy ilyen diktatúra működjön és egyre erősebb legyen. Nem tudom, mit lehetne tenni az emberek megmentéséért, de az, hogy senki nem tesz semmit, biztosan nem helyes.

Gyomorgörccsel, könnyekkel a szememben fejeztem be a könyvet, és az volt az első dolgom, hogy rákeressek az íróra. Meg akartam tudni, hogy mi történt vele és a családjával a könyv után. Amikor nem találtam semmit, ráírtam a kiadó egyik emberére, aki egyben az ismerősöm is, hátha ő hallott valamit az íróról. Ennyire nagy hatással volt rám a könyv. Nyugtalan voltam az utolsó oldal után és azóta is a történeten és szerencsétlen íróján meg a családján kattog az agyam.

Ez egy olyan könyv volt számomra, mint Orwelltől az 1984, csak még durvább, hiszen végig tudtam, hogy amiről olvasok, az valóban megtörtént. Megviselte a gyomromat és a lelkemet, de nagyon örülök, hogy elolvashattam. Mert tudnunk kell a világban történő borzalmakról. Hátha egyszer nemcsak rájövünk arra, mit tehetünk ellenük, hanem meg is merünk mozdulni, hogy cselekedjünk. Addig pedig azzal a tudattal kell együtt élnünk, hogy minden egyes nap minden egyes percében emberek milliói élnek borzalmas körülmények között a világ egyes tájain. Bennem ez a könyv ezt tudatosította, és arra kényszerített, hogy szembenézzek a világ sötét felével és a saját felelősségemmel is.
 

Hogy tetszett ez a könyv?

Megviselte a lelkemet, de hálás vagyok Rácz-Stefán Tibinek, amiért anno felhívta rá a figyelmemet. Hatalmas kár lett volna, ha nem olvasom el.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden felnőtt embernek, aki hajlandó meggyötörni a lelkét, hogy kitárhassa azt az egész világ felé.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

 
Nyereményjáték:

Ahhoz, hogy megnyerhessétek a Folyó a sötétben egy példányát, nincs más dolgotok, mint rájönni, melyik Észak-Koreáról, illetve az onnan való sikeres megmenekülésről szóló könyvekből származnak az idézetek.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

A diktatúrák erősnek és egységesnek tűnnek, de mindig gyengébbek, mint amilyennek látszanak. Egyetlen ember szeszélye irányítja őket, és ez az ember nem meríthet sokszínű véleményekből, vitákból, mint a demokráciákban, mert az ő uralma a megfélemlítésre épül, és egyetlen igazság van, az övé.


Állomáslista:

10. 21. Readinspo
10. 22. Könyv és más
10. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
10. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 28. Csak olvass!
10. 30. Sorok Között
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. október 24., szombat

Isikava Maszadzsi: Folyó a sötétben – A férfi, aki megszökött Észak-Koreából – Blogturné (Extra)

 
 
 
A Folyó a sötétben egy olyan férfi önéletrajza, akinek sikerült megszöknie a kegyetlen észak-koreai rezsimből. Az idén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyvben Isikava Maszadzsi megrázó, szívszorító, ugyanakkor lebilincselő módon számol be a diktatúrában leélt éveiről, és arról, mi mindennel nézett szembe a szabadságért vívott küzdelmében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a nyereménykönyvért is!


Ez a könyv olyan nagy hatással volt rám, hogy úgy éreztem, muszáj idézeteket is hoznom nektek belőle. Íme:



1.

A nagymamám tajtékzott a dühtől, mikor anyám meg én elmentünk hozzá, hogy közöljük vele apám ötletét. Kis híján gutaütést kapott.
– Ez egy rettenetes ötlet! Ezt nem gondolhatod komolyan. Minden koreai olyan barbár, mint a férjed. Emellett pedig te is meg a gyerekeid is japánok vagytok. Észak-Koreában bántani fognak benneteket. Egyszerűen tudom, hogy ennek nem lesz jó vége.
Sosem láttam annyira dühösnek, mint azon a napon.


2.

A villany működött ugyan, de a körték csak nagyon halovány, gyenge fényt adtak. Nem tudtam még akkoriban, mi az az alacsony feszültség. Kerestem, honnan jön a gáz, de nem találtam sehol. Még egy hideg vizes csapot sem találtam. Kinéztem az ablakon. Hát ott volt, körülbelül harminc méterre a háztól. Egy kút.
Anyám kétségbeesett. Hozzám hasonlóan ő sem akart hinni a szemének.
– Hogy fogunk mi itt élni?
A csupasz falak közt visszhangoztak a szavai.


3.

– Nagyon vigyáznotok kell. Mindannyiótoknak. Rászedtek azok a rohadékok. Az a kibaszott Cshongrjon! – üvöltötte. Remegett, és nem csak a düh miatt. Láttam, hogy valami végképp összetört benne. És rettegett.
Korábban nem láttam, hogy bármitől is félt volna. Mikor Japánban éltünk, bárki is állta az útját, annak egyszerűen nekiment. Még az sem izgatta, ha letartóztatták. Most azonban egész egyszerűen félt. És ettől én is halálra rémültem. Mikor megláttam szemében a rettegést és hallottam hangjában a felismerés keserűségét, egyszer s mindenkorra világossá vált számomra, hogy a pokolba kerültünk.


4.

Az aratást "őszi csatának" nevezték. Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki ez a kifejezés, de teljesen lefedte, milyen volt Kim Ir Szen stílusa. Minden "csata" volt, vagy "menetelés" és "háború". Ilyen szavakkal igyekezték bátorítani az embereket, hogy még jobban küzdjenek. És mindig olyan hanglejtéssel ejtették ezeket a kifejezéseket, hogy az egyszerre hangzott nevetségesnek és zavarosnak.


5.

– Edd meg mindkettő rizsgolyót – mondta apám.
Nagyon zavarba jöttem, és oda akartam adni neki az egyik golyót. Nem voltam hozzászokva, hogy apám ilyen kedves vagy figyelmes legyen velem.
– Nem, nem, nem – mondtam. – Osztozzunk meg rajta.
De ő ellökte a kezem. Ettől aztán elvesztettem az egyensúlyom és elestem. A rizsgolyók kiestek a tenyeremből, és legurultak a lejtőn. Apám utánuk iramodott és megtalálta őket. Mindkettő tiszta sár volt, de az apám akkor is felém nyújtotta őket.
– Anyád neked főzte, úgyhogy edd csak meg! – mondta. Majd legnagyobb meglepetésemre zokogni kezdett. Sosem láttam korábban, hogy sírt, vagy bármilyen érzelmet mutatott volna. Úgyhogy persze nálam is eltört a mécses. Valahogy attól, hogy az apám kimutatta az érzéseit, minden még rosszabb lett. Lenyomtam a torkomon a két rizsgolyót. És mire visszaértünk, az apám iránti szeretet gyökeret vert bennem, és szép lassan elkezdett növekedni.


6.

Öt éven át. Öt éven keresztül semmi rossz nem történt velem. Akkor lettem harmincegy éves.
És akkor Isten elunta magát.


7.

Felálltam és az ég felé kiáltottam.
– Miért kell ennyit szenvednünk? Mit tettük, amivel ezt érdemeltük?
Forró könnyek csorogtak le ázott arcomon.
Eltemettem a babát és elindultam lefelé a hegyről, miközben úgy üvöltöttem, mint egy őrült.


8.

Az jutott eszembe, hogy az egész életemet a félelem irányítja; az önállóság hiánya; az aggódás, hogy nem mondhatom el a véleményemet; a reménytelenség és kétségbeesés; meg a tudat, hogy az életem ennél soha, de soha nem lesz jobb. Kim Ir Szen fenyegető rendszere az életem minden területére kihatott – mintha folyamatosan pengét szorítottak volna a torkomhoz.


9.

De Kim Ir Szen soha nem tartotta be egyetlen ígéretét sem. Egyet sem. A "földi paradicsomról" beszélt, miközben épp az ellenkezőjét kaptuk tőle.
Mikor arra gondolok, hány embert végeztetett ki, hányan haltak éhen miatta és milyen mérhetetlen nagy szenvedést okozott, csak abban tudok reménykedni, hogy a neve az utókor számára egyet jelent majd az aljassággal.


10.

Mikor az ember éhen hal, még az ajkaiból meg az orrából is eltűnik a zsír. És miután eltűnik az ember ajka, mindig kilátszik a foga, mint egy vicsorgó kutyának. Az orra helyén pedig csak két lyuk marad. Bárcsak ne tudnék ilyesmiket, de sajnos tudok.
Végül megszólaltam.
– Csontvázak lettünk. Ha nem teszünk valamit, hamarosan meghalunk. Át kell jutnom a határon. Szeretném, hogy velem gyertek, de nem hiszem, hogy van annyi erőtök...
(...)
– Ha sikerül átszöknöm Japánba, bármibe is kerül, mindent megteszek majd azért, hogy benneteket is kimenekítselek.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

Nyereményjáték:

Ahhoz, hogy megnyerhessétek a Folyó a sötétben egy példányát, nincs más dolgotok, mint rájönni, melyik Észak-Koreáról, illetve az onnan való sikeres megmenekülésről szóló könyvekből származnak az idézetek.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

Az észak-koreaiaknak állandóan azt sulykolják, hogy a világ többi része tisztátalan, visszataszító és veszélyes hely. Az összes közül a legrosszabb Dél-Korea, amely valamilyen pöcegödör, pusztán azoknak az amerikai szemétládáknak az elszegényedett gyarmata, akiket mindannyian megtanultunk gyűlölni és félni.


Állomáslista:

10. 21. Readinspo
10. 22. Könyv és más
10. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
10. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 28. Csak olvass!
10. 30. Sorok Között
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. október 23., péntek

Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok – Blogturné

 


Koreeda Hirokazu különleges hangulatú regényében egy nem mindennapi családdal ismerkedhetünk meg, melynek tagjai sajátos sorsokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A szerző igen komoly kérdéseket vet fel ebben a rövidke kötetben, leginkább azt, hogy vajon a vér szerinti kötelékek erősebbek, vagy azok, amiket mi magunk választunk? Mi tesz igazán családdá egy családot? Ha kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Partvonal Könyvkiadó által felajánlott példányt!
 

Miért választottam ezt a könyvet?


Érdekel a keleti kultúra, ha van lehetőségem japán, koreai, kínai stb. íróktól olvasni, akkor azt megragadom. Volt már, amikor csalódtam, de olyan is, amikor valami nagyon klasszat sikerült kifognom. Ezúttal szerencsére a Bolti tolvajok által olyan könyv került a kezembe, ami nagy hatással volt rám.
 

Véleményem a könyvről

A regény egy "családról" szól, akik a legszegényebb réteghez tartoznak, és bolti lopásokból tartják fenn magukat. A családfő, Oszamu és a fia, Sóta az egyik "munkájuk" után hazafelé menet rábukkannak egy ötéves kislányra, akit kizártak a hidegbe a szülei. A gyereket egyértelműen bántalmazzák, elhanyagolják. Oszamu fogja, és szó nélkül hazaviszi magával a kicsit. Bár tartanak a következményektől, az egész család úgy dönt végül, hogy megtartják a gyereket. Új nevet adnak neki (Rin), levágják a haját, és onnantól kezdve ő is a család tagja.

Az első és legerősebb gondolat, ami olvasás közben ott motoszkált a fejemben, az volt, hogy mennyire könnyen ítélkezünk mások felett. Ha azt olvasnánk az újságban, hogy egy apa lopni tanította a fiát, biztos, hogy az első gondolatunk az lenne, hogy milyen apa az ilyen. De a könyvet olvasva az ember rájön, hogy a helyzet nem ennyire fekete vagy fehér.

Vannak emberek, akik olyan élethelyzetbe születtek vagy kerültek, amiből nagyon nehéz kitörni. Az adott családból a nagymama a férje után nyugdíjat kap, a feleség, Nobujo egy gyárban dolgozik, ahol ruhákat vasalnak, a húga, Aki pedig szexmunkás. Vagyis van bevételük, de egyszerűen nem elég ahhoz, hogy fenntarthassák a családjukat, és ez nem az ő hibájuk. Oszamu hol dolgozik, hol nem, baleset is éri, és nem egy túl munkabíró alak. Talán ő az, akinek a leginkább össze kéne szednie magát, de végül is nem csoda, hogy nincs motivációja hozzá. Ki akarna éhbérért keményen dolgozni?

Bepillanthatunk ezeknek az embereknek a lelkébe, a motivációikba (vagy azok hiányának okaiba), az érzéseikbe. És ha előítéletek nélkül tekintünk rájuk, valahol mélyen megérthetjük őket. Ebben az is segít, hogy tolvaj létükre több emberség szorult beléjük, mint sok a törvényeket (látszólag) betartó emberbe. Végül is, nem ők vernek és bántalmaznak egyéb módokon egy ötéves gyereket, hanem egy olyan házaspár, akik látszólag tisztességesen élnek. És ők, a bolti tolvajok azok, akik befogadnak és megmentenek egy számukra teljesen idegen kislányt. És nemcsak megmentik őt, hanem szeretik is.

Mivel a társadalom nem csak nálunk képes mindent fekete-fehérben látni, ezért végig sejtettem, hogy baj lesz még abból, hogy a törvények szerint "elrabolták" a kislányt. A törvény nem igazságos. Nem vizsgálja rendesen az egyes eseteket. Az emberek sem igazságosak és elfogulatlanok. Ezért kisebb gyomorgörccsel olvastam az oldalakat, mert vártam, hogy bármikor történhet valami rossz. És közben reméltem, hogy valahogyan mégis kimászik majd a slamasztikából az egész család. Azt persze nem mondhatom el, így történt-e...

A feleség, Nobujo és a kicsi Rin kapcsolata tetszett a legjobban. A nő nem is gondolt rá soha, hogy anya akarna lenni, de amikor belekényszerül a szerepbe, őszintén átéli és átérzi. Valóban anyaként szereti Rint, és a kislány is az anyjának tartja őt. Az ő kötelékük igazán megható volt számomra.
 
"Nobujo a térdei közé vette Rint, átkarolta, és együtt nézték a lángokat.
– Tudod... nem azért vertek meg, mert rossz voltál... – árulta el a kislánynak, lassan ejtve ki a szavakat. – Aki azt mondja, azért ver meg, mert szeret téged, az hazudik.
A nőben felsejlettek a harminc évvel azelőtti emlékek. A hangnem, amelyben beszélt, valahol az anyjáéra hasonlított.
– Aki szeret téged, az így tesz! – Nobujo szorosan megölelte a kislányt. Olyan erősen szorította, hogy az arcuk egymáshoz ért."

A történet egyszerre volt édes és szomorú. Sokszor elpityeredtem rajta, és kicsit megviselte a lelkemet. Ez egy végsőkig realista történet. De pont ebben van az értéke. Nem szépíti a dolgokat csak azért, hogy az olvasó éjszaka nyugodt lélekkel bújhasson ágyba. Meggyötri, hogy az utolsó oldalt követően még napokig a történet járjon a fejében.

Sajnos a könyv filmváltozatát még nem volt szerencsém megnézni, de biztos, hogy amint lehet, pótlom ezt az elmaradást. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit hoztak ki a filmből, mert a könyvet nagyon jó alapnak tartom hozzá.
 

Hogy tetszett a könyv?

Édes volt, és megrázó. Felnyitotta sok mindenben a szememet, már nem feltétlenül csak fekete-fehérben gondolkozom. Biztos, hogy sokáig eszembe fog jutni még ez a történet.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki bírja, ha kicsit kifacsarja a szívét egy nagyon jól sikerült történet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

 
Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban további japán szerzők könyveit gyűjtöttük össze nektek. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy felismerjétel és az író nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz: 
 

 
Állomáslista:

Blogturné Klub
10. 20. Könyv és más
10. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 24. Utószó
10. 26. Csak olvass!
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. október 22., csütörtök

Suzanne Selfors: Szilaj – Kirándulás Luckyval a lovak és barátok világába – Blogturné

 

 
Lovak, barátok és kalandok… Más nem is kell a remek szórakozáshoz és az izgalmas történetekhez, melyek a kicsiket és a nagyokat is elvarázsolják! Tarts Luckyval, Pruval, és barátaikkal, akik igazán különleges kalandokba keverednek a Móra Kiadó gondozásában megjelent regényekben, majd kalandozz Lucky vidám foglalkoztató füzetével! Ha velünk játszol, ráadásul nyerhetsz is egy könyvcsomagot a kötetekkel!
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Kisgyerekként imádtam az ilyen foglalkoztató, feladatos könyveket. Míg mások babáztak, én ilyenekkel szórakoztattam magam, és sokat tanultam belőlük. Ezért kíváncsi voltam, hogy vajon milyenek a mostani, jó harminc évvel későbbi foglalkoztató kötetek, és mivel a Szilaj-sorozat két mesekönyve tetszett, úgy véltem, az ezekhez kapcsolódót választom.
 

Véleményem a könyvről

A könyv teljesen bevonja az olvasó kisgyereket a világába. Úgy kezdődik az egész, mintha a gyerkőc megérkezett volna Miraderóba, ahol a vasútállomáson Lucky fogadja. A szöveg végig az olvasó gyerekkel beszélget közvetlen, baráti stílusban. Lucky és a barátnői Pru és Abigail bemutatkoznak az olvasónak, elmondják magukról a legfontosabb tudnivalókat, bemutatják a lovaikat is, és válaszolnak néhány érdekes és személyes kérdésre, majd arra kérik az olvasót, hogy ő is tegye meg ugyanezt. Vagyis az első fejezet a barátkozásról és egymás megismeréséről szól. A fejezet végén egy személyiségteszt is vár ránk, hogy megtudjuk, melyik barátnőre hasonlítunk a legjobban, Luckyra, Prura vagy Abigailre. Nekem Pru jött ki.

A második fejezetben megismerhetjük Miraderó városát és az ott lakókat. Készíthetünk rajzot és térképet a saját otthonunkról, megnézhetjük Lucky családfáját, és megmutathatjuk neki a miénket. Részt vehetünk egy ötórai teán, ezáltal megtanulhatjuk, hogyan kell teríteni ilyenkor. Valamint nyomozhatunk az után, hová tűnt Nyiszi. Az iskolában mozgóképet csinálhatunk, a fagylaltozóban álláskeresési tanácsokat kaphatunk, és elgondolkozhatunk azon, vajon milyen lesz a mi első állásunk. Végül megismerkedhetünk a lószerszámokkal.

A harmadik fejezet az állatoké. Megismerhetjük a lovakat, szamarakat, öszvéreket, tervezhetünk álomistállót, egy kérdéssornak köszönhetően megtudhatjuk, milyen ló illik hozzánk (nekem inkább a biciklit javasolta a teszt XD), megismerhetjük a lovak felépítését, patkódíszt készíthetünk, valamit Abigail megosztja velünk néhány receptjét is (lovak és emberek számára).

A negyedik fejezetben közelebbi ismeretségbe kerülhetünk a lovakkal, ugyanis a lovaglásról van szó benne. Először kapunk egy-egy kérdést a három barátnőtől a lovaglás alapjairól, majd nyerget, díjszalagot és lovaglóruhát is tervezhetünk. Megismerkedhetünk a lovas versenyek fajtáival, a versenyszámokkal. Végül Nyiszi szórakoztat minket a lovas vicceivel.

Végül részt vehetünk a Vadnyugati Vadócok kalandtúraklub programjain. Elkészíthetünk különböző ételeket magunknak és a madaraknak, kézműveskedés közben készíthetünk távcsövet, ülőpárnát és mágikus erővel bíró díszt. Végül jöhetnek a mesék a tábortűz körül. Először egy hiányos mesét kell kiegészítenünk a megfelelő szavakkal, majd be kell fejeznünk néhány elkezdett történetet. Titkosírást is tanulhatunk, és elgondolkozhatunk azon, hogy vajon milyen lovas állást választanánk magunknak, ha lehetne.

A kötetet egy szószedet zárja, amely elmagyarázza, mit jelentenek azok a szavak, amelyeket a könyvben sárga színnel kiemeltek.

A kötet klasszul hozta azt, amit elvártam tőle, sok-sok lovas játékra, feladatra, érdekességre számítottam, és ezek meg is voltak a könyvben. Emellett tetszett, hogy a szöveg közvetlenül az olvasóhoz szól. Még én is kellemesebben éreztem magam tőle, egy kisgyerek számára ez tényleg olyan, mintha néhány barátja szólna hozzá, akiket meglátogatott a városukban.

A feladatok igazán sokszínűek. Kézműveskedés, sütés, rajzolás, önismereti és tudásfelmérő tesztek, szövegalkotási feladatok és még sok egyéb izgalmas elfoglaltság vár arra a gyerkőcre, aki kézbe veszi ezt a könyvet. Az is klassz, hogy nemcsak feladatok, hanem érdekes kis ábrák, magyarázatok által is tanulhatnak az olvasók a lovakról, a teázásról, a lószerszámokról és más témákról.

Vagyis ez a kis kötet egyszerre nyújt a kis olvasóinak valamiféle baráti érzést, játékokat és tudást.
 

Hogy tetszett a könyv?

Nekem nagyon bejött, ha kislányként kaptam volna a kezembe, imádtam volna. Szerintem tökéletes a mostani kisgyerekeknek is, egyfelől a témája miatt, hiszen melyik gyerkőc ne szeretné a lovakat, másfelől a témák és feladatok sokszínűsége miatt.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kisgyereknek, aki szereti a lovakat, és szereti kreatív feladatokkal szórakoztatni magát.

Ha kíváncsi lettél, itt megtalálhatod a könyvet:
KATT 
 
 
Nyereményjáték:

Szilaj kétségkívül az egyik leghíresebb mesebeli paripa, de közel sem ő az egyetlen, aki ló létére fontos szerepet kapott egy történetben. Mostani nyereményjátékunkban híres lovakat kell felismernetek, de nem a nevükre vagyunk kíváncsiak, csupán arra, hogy melyik mesében tűntek fel ezek a nem mindennapi állatok. A helyes megfejtést írjátok be a Rafflecopter dobozba, és máris esélyetek nyílik rá, hogy megnyerjétek a könyveket!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

Kép a játékhoz:
 
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

2020. október 21., szerda

Jaymin Eve és Leia Stone: Anarchia (Kaptár-trilógia 2.) – Blogturné

 
 
 
A napokban folytatódik a Zafír Pöttyös Kaptár trilógia, már a második részt élvezhetjük a történetből, amiben Charlie egyre jobban fel akar lázadni a vámpírok ellen...
Az extra állomással tarkított blogturnén ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a regény egy példányát a kiadó felajánlásából.




Miért választottam ezt a könyvet?

Régebben olvastam az első részét a Kaptár-sorozatnak, és azt szórakoztatónak találtam, na meg érdekelt, hogy mi lesz a sorsa az egyszarvú parázslánynak, szóval, amikor kiderült, hogy jön a folytatás, azonnal lecsaptam rá. Nagyon jól tettem, mert ez a második rész még inkább lekötött, mint az első.


Véleményem a könyvről

Kicsit régen olvastam már az első részt, ezért vissza kellett zökkennem a világába, fel kellett idéznem, hol is maradt félbe a történet, de a folytatásnak hamar sikerült magába szippantania. Charlie ismét a Kaptárban van, és bár a legnagyobb titkára még nem jöttek rá, így is veszély fenyegeti. A vámpírok vezetői (Kvórum) közül valaki feni rá a fogát, és egy a parazsakat és vámpírokat gyűlölő, vallási fanatikus emberekből álló csoport is megnehezíti az életét. Közben vissza kell tartania a legjobb barátnőjét attól, hogy hülyeséget kövessen el, és vámpírrá változtassa magát. És ha ez még nem lenne elég, randija lesz a szexi hatos vezetőjével, Ryderrel.

Még mindig tartom, hogy bár a regénynek két írója van, ez egyáltalán nem látszik a történeten. Nem tudnám megmondani, hogy hol történtek a váltások, annyira sikerült egymásra hangolódnia a két szerzőnek. Ez szerintem nagyon klassz.

A regény stílusát kicsit megint szoknom kellett. Nekem Charlie beszédmódja túl csajos és esetenként olyan csúnya szavakat is használ, amiket én biztosan soha nem ejtenék ki a számon. Szóval én ezeken az írók helyében finomítottam volna. De ezen az apróságon hamar túl tudtam lendülni, mert a cselekmény annyira pörgős, akciódús volt, hogy egyszerűen faltam az oldalakat. Állandóan történt valami, és végig ott volt a feszültség a könyv oldalain. Főképp, mert elhintették azt, hogy van valaki a Charlie-hoz közel álló személyek között, aki áruló. Az utolsó oldalig azon gondolkoztam, vajon ki lehet, mert konkrétan senkiről nem tudnám elképzelni a barátai közül. Sajnos ez ebből a részből nem derült még ki, de így alig várom a folytatást, hogy végre megtudjam. Van egyébként egy tippem, de csak közvetett bizonyítékaim vannak az illető ellen, és valamiért nem is akarom elhinni, hogy ő a hunyó. Az nagyot ütne...

Charlie továbbra is belevaló női karakter. Nem tökéletes harcos, de kemény lány, aki nem várja tétlenül, hogy megmentse a parázs "herceg fehér lovon", hanem inkább ő megy megmenteni férfit, amikor bajba kerül. Nem is egyszer. Persze egyedül ő sem boldogulna, szüksége van a szexi hatosra testőrként és barátként is, de mégis egyenlő velük. Harcostársak, akik kölcsönösen védik egymást. Szóval Charlie és a szexi hatos közötti kapcsolat tökéletes példája annak, hogyan is kéne működnie a gyakorlatban a feminizmusnak.

Tessa Charlie legjobb barátnője, bár én néha a falra tudtam volna mászni a csajtól. Pont olyan személyiség, akit én hosszú távon képtelen lennék elviselni. Viszont végre megértettem azt, hogy Charlie mit is lát benne, de erről most nem írhatok többet. Ettől függetlenül több jelenetben is kényszert éreztem arra, hogy jól megrázzam. Charlie nem mondhatott el neki mindent a Kaptárról és az ott rájuk leselkedő veszélyekről, de többször is figyelmeztette Tessát, ne akarjon vámpír lenni, mert az nem akkora buli, mint képzeli. De persze Tessa csak megy a saját feje után. Kicsit hisztis, kicsit lelki sérült, kicsit egoista, kicsit butus... Nagyon féltem tőle, hogy a végén valamit keresztbe tesz Charlie és a szexi hatos terveinek...

Ryder amellett, hogy szexi, a végsőkig hűséges a barátaihoz. Az pedig határozottan a javára írható, hogy nem akarja elnyomni Charlie-t. Bízik benne, vigyáz rá, de nem korlátozza. Szóval feminista szemmel nézve klassz társ egy erős nő mellé.

A szexi hatos többi tagja viszont számomra kicsit egybemosódik. Tudom, hogy van egy skót köztük, egy informatikai zseni, egy meleg, egy titokzatos (bár ő lehet, hogy egyben a skót is, nem emlékszem...). Mind szexik, izmosak, Charlie védelmezői, és számomra nagyon egyformák. Valahogy nem látok elkülönült személyiségeket esetükben.

Lucas az a férfikarakter, aki talán a legkevesebbet szerepelt a regény lapjain, mégis számomra a legérdekesebb. Vámpír, aki a Kvórum tagja, de úgy tűnik, hogy kedveli Charlie-t, és segíti őt. Titokzatos, és most már azt hiszem, a nagy szívfájdalmát és célját is értem, hacsak nem derül ki róla még valami csavarként a harmadik könyvből.

Azt kicsit sajnáltam, hogy a vallási fanatikus emberszektának nem jutott nagyobb tér, csináltak némi felbolydulást, feldobták néhány akciójelenettel a sztorit, aztán ki is fújt a szerepük. És az is kérdéses számomra, hogy Charlie miért azt a tervet választotta, amit a könyv végén kiviteleztek a srácokkal, amikor a képességének köszönhetően könnyedén erőtlen emberré tehette volna az összes Kvórum-tagot. Elég lett volna valahogyan a vérvacsijukat kicserélni a saját vérére, és volt ellenség, nincs ellenség. Lehet, hogy ez valamiért nem megvalósítható ötlet, de nem kaptam indokot rá a regényből, hogy miért nem, mert nagy meglepetésemre Charlie-nak ez a megoldás eszébe sem jutott. Talán majd a folytatásból kiderül, hogy miért... Vagy rájön végül, hogy milyen feledékeny volt, és visszamegy megvacsiztatni a Kvórumot.


Hogy tetszett a könyv?

A stílus és nyelvezet nem áll hozzám közel, de tele volt akcióval, kalanddal, izgalommal, és ez könnyedén el tudta vonni erről a figyelmemet. Charlie és Ryder karaktere tökéletesen beleillik a feminista elvárásaimban, ami a nőket, férfiakat és az egymáshoz való viszonyukat illeti. Ezenkívül a szerzők elérték, hogy kíváncsian várjam a folytatást. Ami remélem, ezúttal hamarabb jön majd, mert már nagyon olvasnám...

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy izgi és egyedi vámpíros sztorit olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

Nyereményjáték:

Manapság már ritkán jelennek meg olyan regények, amikben vámpírok vannak, de nem volt ez mindig így :) A mostani játékunk során egy-egy imádott vámpíros történetből találsz idézetet, a feladatod, hogy beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

– Szánalmas vagy.
– Te pedig több 100 éve halott, csak túl öntelt ahhoz, hogy találj magadnak egy sírt és belefeküdj.


Állomáslista:

10. 15. Sorok között
10. 17. Fanni's Library
10. 19. Spirit Bliss Sárga könyves út extra állomás
10. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út értékelés
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz