Somfai Anna: One More Cup of Coffee (Nyár Walesben) – Blogturné

Somfai Anna legújabb ifjúsági regényén keresztül Walesbe repíti az olvasókat, ahol egy fiatal zongorakedvelő lány élete nagy kalandját éli át egy táborban, ahol nem csak kalandokra, de lassan önmagára is rálel. Tartsatok velünk a blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon szeretek olyan történeteket olvasni, amelyek más országban játszódnak, és a segítségükkel kicsit felfedezhetem a világot. Wales egész érdekes választásnak tűnt, mert semmit nem tudok róla, szóval azt reméltem, hogy megismerhetem egy kicsit a regénynek köszönhetően.

Külcsín és kivitelezés

Egy puha borítós, átlagos méretű könyvről van szó. Nem okozott gondot számomra, hogy magammal cipeljem a buszutakon, be a munkahelyemre, mert nem egy súlyos darab. A borító behajtott fülein egy idézet és az író rövid életrajza található.

A borító kékes árnyalatú, az ég, a tenger és egy világítótorony látszik rajta. Az ég kicsit borús, mintha épp vihar készülődne. Van egy viharjelenet a történetben, szóval valószínűleg erre utalhat a kép. A borító egész jól néz ki, és tetszik, ahogyan a cím O betűjét egy csésze kávé jeleníti meg.

Szóval 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Ahogy már fentebb említettem, szeretem az olyan történeteket, amik elvisznek magukkal külföldre. Érdekes új kultúrákat, tájakat, szokásokat megismerni, és kicsit tényleg olyan, mintha az ember kiszakadna a megszokott kis világából.

A zenét is szeretem, szóval jó ötletnek találtam, hogy a főszereplő, Lili szeret zenélni, keresi a jövőjét ezen a téren, és próbálja leküzdeni az akadályokat, amiket az anyja és az élet elé tesz.

A fiatalok útkeresése, önmaguk felfedezése nem új téma, de ha sikerül olyan problémákat előhozni egy történetben, amik sok tinédzser érintenek, amiket olvasóként könnyű átélni, akkor a sokszor feldolgozott téma is adhat valami újat és valami fontosat. Itt is előkerültek családi problémák, a jövővel kapcsolatos tervek, szerelmi civakodások és hasonlók, amik a legtöbb fiatal életében így vagy úgy, de valamikor felbukkannak.

5-ből 5 pont.

Cselekmény

Lili egy katedrálisokat restauráló diáktáborba utazik a nyáron Walesbe. Itt megismerkedik egy csomó más fiatallal, többek között Dylannel, Oliverrel és Paolával. Dylan az első perctől tetszik neki, de Oliver sem hagyja teljesen hidegen. Paolának és egy új ismerősüknek köszönhetően pedig lehetőséget kap arra, hogy egy kicsit azzal foglalkozzon, amivel a legjobban szeret: a zenével.

Ami tetszett, hogy bár a történet a fiatalok nyelvén szól a fiatal olvasókhoz, mégis minőségi a stílusa, gördülékenyen lehet olvasni. Érezni, hogy az író ismeri a mai tinédzserek nyelvezetét, szlengjét. Azt nem tudom, hogy ő maga hány éves, mert nem néztem utána, de vagy nemrég volt fiatal, vagy sok fiatal veszi körül, vagy nagyon szépen utánakutatott a mai fiatalok nyelvének.

Lili szülei éppen válófélben vannak, mert az apja beleszeretett egy, a feleségénél sokkal fiatalabb nőbe, és otthagyta a családját. Lili emiatt összeveszett az apjával, egy ideje nem beszélt vele, nem találkozott vele, de nagyon hiányolja őt. Viszont nem igazán tudja, hogyan léphetnének túl a történteken. Az anyjával sem felhőtlen a viszonya, mert a nő nem támogatja őt a zenélésben, inkább azt akarja, hogy ügyvéd, orvos legyen, vagy valami más komolyabb szakmát válasszon. Dylan pedig sosem ismerte az apját, most viszont lehetősége van rá életében először, hogy találkozzon vele. Bár az apámmal kapcsolatos problémáim nekem teljesen mások voltak, mint kettejüknek, ettől függetlenül át tudtam érezni a csalódottságot, elhagyatottságot, dühöt, félelmet, szeretetvágyat, amit érezhettek.

Vannak házasságok, kapcsolatok, amik nem működnek, és ilyenkor egyáltalán nem baj, ha a felek elválnak. De sosem mindegy, hogy hogyan, milyen körülmények között. Például, nem mindegy Lili esetében, hogy az apa még benne volt a házasságában, amikor már félrenézegetett, ahogyan az sem, hogy nem ült le rendesen átbeszélni a dolgokat, a döntéseit, a döntése gyerekeire vonatkozó következményeit Lilivel (és a többi gyerekével). Szóval igen, Lili jogosan volt kiborulva emiatt. És az sem mindegy, hogy Dylan apja vajon tudott-e arról, hogy gyereke született, vagy sem, amikor eltűnt Dylan anyjának az életéből.

Azt is teljesen megértettem, milyen, amikor van egy álmod, de egy csomó akadály hárul eléd. Anya engem szerencsére mindig támogatott az írásban, de voltak emberek, akik hülyének néztek az álmaim miatt, és voltak más nehézségek is, amiket nehéz volt legyőzni. És hát, fiatalon ének-zene tagozatos voltam általános iskolában. Ha az akkori kórusvezetőnk, Magdi néni nem hív félre engem és egy másik osztálytársamat, hogy közölje, hogy nehogy a Művészetibe merjünk jelentkezni, mert nem akar szégyenkezni miattunk, akkor lehet, hogy másképp alakul az életem, és a zenei pályán megyek tovább. (Hozzáteszem, nem lett volna oka szégyenkezni, de olyan természete volt annak a nőnek, hogy a versenyeink előtt mindig leüvöltötte a fejünket, hogy mennyire sz*rok vagyunk, lemondja az egészet, aztán másnap valahogy mégis mindig arany minősítést kaptunk, első helyen végeztünk... Szóval egy megkeseredett, tanárnak totálisan alkalmatlan nőszemély volt. Csak hát gyerekként ezt még nem láttuk át, és elhittük neki, hogy bénák vagyunk.)

Szóval érdeklődve vártam, hogy Lili mire is jut a zenéléssel, főképp, hogy a történet során több különböző lehetősége is volt arra, hogy esetleg elinduljon a zenei pályán valamilyen formában. Jó ötlet volt egyébként a közösségi média használata első lépésként, mert a 21. században ez valóban kiugrási lehetőség lehet egy tehetséges ember számára.

A könyvben egyébként egy csomó klasszikus és modern zeneszám említve van, és dalszövegrészleteket is találhatunk az oldalakon. Ez azért klassz, mert arra ösztönzik az olvasót, hogy rákeressen ezekre a zenékre, és meghallgassa őket.

Ha nem is részletesen kifejtve, központi témaként, de egyéb fontos, a tinédzsereket (is) érintő témák is előkerültek a történetben. Például az evési nehézségek, az önelfogadás kérdése, az egyik szerettünk elvesztése okozta gyász feldolgozása, vagy épp a menekültek kérdése és a magyarországi politikai helyzet.

Ami kicsit távolabb állt tőlem a történetben, az a táborozós és a romantikus szál. Lehet, hogy végérvényesen felnőttem, nem tudom, de már nehezen viselem, ha egy könyvben a karakterek ostoba és felelőtlen döntéseket hoznak (egymás után többet is). Az még hagyján, amikor fiatalok teszik ezt, mert hát, fiatalok (bár ők is felbosszantanak, mert ennyi idősen azért nekem már volt felelősség- és veszélyérzetem), de amikor felnőtt emberek képtelenek vigyázni a rájuk bízott fiatalokra, az ténylegesen dühít. Lényegében a cselekmény nagy része abból állt, hogy Liliék kiszöktek a szállásukról a tiltás ellenére, bajba keveredtek, leszidták őket, aztán újra kiszöktek, megint történt valami gond, megint leszidták őket, aztán újabb hülyeséget csináltak, megint leszidták őket, és így tovább, és így tovább, míg végül lényegében olyan életveszélyes döntéseket hoztak, hogy csodálom, nem adták el a veséiket szervkereskedők, vagy valami hasonló. Őszintén szólva, csak a szerencsén és az írón múlt, nem Liliék döntésein.

Sajnáltam, hogy a restaurálásból végül nem sok minden lett, mert a fiatalok a tábor témája ellenére konkrétan alig dolgoztak valamit. Ez persze tinédzserszemszögből elég reális, mert ki akarna dolgozni, ha helyette kalandozhat is... Olvasóként viszont érdekes lehetett volna bepillantást nyerni mind egy régi katedrális múltjába, mind a restaurálás folyamatában. De ezt kevésbé bántam, mint azt, hogy végül alig kaptam valamit Walesből.

A történet lényegében akárhol játszódhatott volna, mert nem igazán tudtam meg Walesre jellemző érdekességeket, szokásokat, bármit, aminek köszönhetően el akarnék oda utazni, hogy megnézzem a saját szememmel. Amikor anno az Otthon, svédes otthon című könyvet olvastam, az annyi mindent átadott Svédországról, hogy néhány napon belül beszereztem egy csomó svéd nyelvkönyvet, és elhatároztam, hogy egyszer eljutok oda, mert annyira elvarázsoltak az ottani népszokások, a nyelv, a táj, minden... Itt viszont a tengerparton és a fókákon kívül lényegében semmi Walesre jellemzőt nem igazán kaptam, ami beszippanthatott volna. Így Wales lényegében csak a történet díszlete lett, nem egy „élő-lélegző” helyszín.

5-ből 3,5 pont.

Karakterek

Lili alapvetően egy szimpatikus tinilány, akinek vannak átérezhető családi gondjai és olyan álmai, amiknek a megvalósulásáért drukkolunk olvasás közben. Bár voltak neki is felelőtlen döntései, azért ő mindig kicsit visszafogottabb volt, és általában mások vitték bele a bajba. Szerintem, ha tiszta a feje (értsd: nem vakítja el a rózsaszín köd), akkor kevesebb bolondságot követ el. De ez egy tinitől nem szokatlan, csak hát, felnőttként arról olvasni, hogyan hoz egymás után rossz és veszélyes döntéseket, egy kicsit kiborító volt. Időként kedvem lett volna elé toppanni, és megkérdezni tőle, hogy: „Mi a túrót csinálsz, édes lányom?” 😅 Szóval igen, felnőttem, és már felnőtt szemszögből látom a tinédzser karakterek viselkedését.

Dylan horkantva felnevet, széttolja a könyökét az asztalnál, és egy mozdulattal lesodorja az egyik kávéscsészét.

– Oh, damn it!

A barista odaugrik egy ronggyal, de véletlenül nekicsapja a vizes rongyot Dylan lábának.

– Húzz már innét – förmed rá Dylan, mire a lány szemét elfutja a könny.

– Bocsánat, nem akartam – suttogja.

– Mi kérünk bocsánatot – hajolok le hozzá, és segítek feltörölni a kávét. – A barátom kicsit másnapos.

– Semmi bajom! – ugrik fel Dylan, és cseppet sem izgatja, hogy ezzel kilöki Teresa kezéből a pekándiós szeletet. – Leszámítva, hogy egész reggel Oliverrel lógtál.

A könyvben van egy szerelmi háromszög Lili, Dylan és Oliver között. És ezzel kapcsolatban is csak azt tudom mondani, hogy igen, felnőttem. Dylan karaktere számomra egy hatalmas red flag volt végig. Dühkitörései vannak, ilyenkor bunkó másokkal, szélsőségesen féltékeny, állandóan balhézik emiatt, folyton veszélybe keveri Lilit, és nem törődik azzal, hogy a lánynak baja eshet, és hasonlók. És persze, a történet megmagyarázza ezt azzal, hogy rajta van az autispektrumon, de ez nem mentség, attól ő még egy red flages srác egy fiatal lány számára. Végig azért drukkoltam olvasás közben, hogy Lili jöjjön rá erre, és végül Olivert válassza.

Mert Dylannel szemben Oliver egy nagyon rendes srác. Például: Lili elázott az esőben, reszket, fázik, Oliver első gondolata az, hogy odaadja neki a kabátját, aztán, tudva, hogy Lili Dylannel van, nem vár hálát, még egy jó szót sem, hanem arrébb vonul, és békén hagyja Lilit. Erre megjelenik Dylan, aki észre sem veszi, hogy Lili majdnem halálra fagy, hogy beteg lehet a hideg miatt, hanem inkább azon kezd balhézni, hogy a lány miért viseli a másik fiú kabátját. Red flag, red flag, red flag!

Szóval nem igazán értem, hogy Lili miért volt oda annyira Dylanért, bár igen, tudom, vannak totálisan önsorsrontó lányok és nők sajnos. Én minden esetre az első pillanattól kezdve határozottan Olivert választottam volna, és végig reméltem, hogy Lili szeméről is feloszlik a rózsaszín köd Dylannel kapcsolatban. Hogy így történt-e, azt természetesen nem spoilerezem le.

És ahogy sejthetitek, igen, Oliver volt a könyvből a kedvenc karakterem, mert ő a jó fiú, és én a jó fiúkat szeretem.

Paola karaktere viszont még Lilinél is felelőtlenebb volt szerelmi téren, és bár a könyv utalt erre néhány helyen, nekem hiányzott a végső tanulság ebből a szálból.

5-ből 4 pont.

Lezárás

Maradtak bennem amolyan nyitott kérdések, több szál nem lett úgy elvarrva, ahogyan arra számítottam volna (pl. Paoláé), és kicsit túl gyorsan és könnyen meg lett oldva a hazajutás problémája.

5-ből 3,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Ha tinédzserként olvastam volna ezt a könyvet, valószínűleg jobban viselem a könyvbeli fiatalok döntéseit, felnőttként viszont nehéz volt látni, hogy mennyire felelőtlenek, és mennyire nincsen veszélyérzetük. Viszont így legalább végigizgultam a könyvet, mert állandóan attól rettegtem, hogy valami bajuk történik. Lili családi és a jövőbeli terveivel kapcsolatos problémáit teljesen át tudtam érezni, viszont a szerelmi szál esetében nem értem, miért volt oda annyira Dylanért, amikor ő határozottan red flages srác. Én Oliver mellett, aki egy igazi imádni való, rendes srác, észre sem vettem volna Dylant, az biztos. Szerettem volna kicsit többet látni Walesből is, megismerni az országot, a szokásait, az ott élőket és hasonlók.

5-ből 3,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Főképp tiniknek, mert ők valószínűleg jobban meg fogják érteni a könyv szereplőinek döntéseit, érzéseit.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A regényben nagy szerepe van a zenének, így a mostani játékunk során olyan előadók neveinek betűit rejtettük el a bejegyzésekben, akik helyet kaptak a történetben. A feladat az, hogy a betűket helyes sorrendbe állítva kitaláljátok, hogy kire gondoltunk, majd a helyes megoldást beírjátok a Tally-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

04. 17. Veronika’s Reader Feeder

04. 20. Csak olvass!

04. 22. Könyv és más

04. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 27. Kelly és Lupi olvas

04. 29. Ambivalentina

Kádár Annamária–Láng Anna: Minden jó, ha karácsonyra készülünk (interaktív mesekönyv) – Blogturné

Hópihe táncol az ablak előtt, a sütőből mézeskalács illata száll, és már mindenki izgatottan várja a karácsonyt! A Blogturné Klub ezúttal egy varázslatos, interaktív mesekönyvvel, a „Minden jó, ha karácsonyra készülünk” kötettel indul az ünnepi kalandra. Tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Tiniknek és felnőtteknek való interaktív könyvekből már olvastam jó párat, kíváncsi voltam, hogy a kisebbeknek szánt milyen is lehet.

Külcsín és kivitelezés

Egy nagy méretű, kemény borítós, ám vékonyka könyvről van szó, melynek a borítóján egy négytagú család (anya-apa-gyerekek) éppen karácsonyfát díszít. A háttér a piros árnyalataiban játszik, és jobb oldalt egy függőleges sávban a karácsonyhoz kapcsolódó, egyszerű kis rajzocskák találhatók. Ez utóbbiak kíváncsivá tettek, mert szinte biztosra vettem, hogy kinyitva a könyvet lesz valami jelentőségük. Nem tévedtem.

Belelapozva a könyvbe kiderült, hogy a belső oldalak körülbelül két és fél centivel beljebb érnek véget, mint a borító, csak a jobb oldalukon a borítón is látható kis jelek lógnak ki a borító széléig. Ezek a jelek segítenek navigálni a fejezetek között, miután a könyvet olvasó gyerek meghozta a maga döntéseit. Szerintem baromi jól néz ki az, ahogyan ezt az egészet megoldották, és könnyű eligazodni rajta egy kisgyereknek is.

A borítón lévő és a belső illusztrációk is illenek a témához, a történethez, és szerintem nagyon cukik. Külön örülök neki, hogy nem AI-s képeket használtak, ahogyan sajnos több kiadó is, hanem megfizettek egy valódi művészt. Láng Anna gyönyörű illusztrációi megérték a pénzüket.

Szóval nekem a külcsín 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Az, hogy a kicsiknek is készítsenek egy interaktív könyvecskét, amivel kapcsolatban ők dönthetnek arról, hogy merrefelé haladjon a történet, szerintem jó ötlet. Ahogy az előszóban is olvashatjuk, fontos, hogy már kisgyermekkorban megtanuljanak választani, döntéseket hozni, kifejezni a saját akaratukat, lássák, hogy a döntéseik következményekkel járnak, és hasonlók. Szóval az alapötlet sokféle szempontból fejlesztheti a gyerekeket.

Az, hogy mindezt egy karácsonyi történettel teszik, szintén klassz ötlet. A gyerekek szeretik az ünnepeket, klassz, hangulatos rajzokat lehet készíteni a témához, és a karácsonyi időszakban talán arra is több ideje van a szülőknek, hogy nyugisan leüljenek a gyerekeikkel akár a karácsonyfa alá, és felolvassanak nekik.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

A könyvben 15 fejezet van, mindegyik tartalmaz egy kis történetet a főszereplő család karácsonyra való készülődéséről. Ezek a történetek szerintem az ötlet gyenge pontjai, mert számomra túl egyszerűek. Nincs bennük semmi fordulat, titok, izgalom. Egyszerűen csak az van leírva, hogy az adott család épp karácsonyi díszeket készít, régi fotókat nézeget, korcsolyázik vagy épp mesét olvas. Ezek a tevékenységek nagyon szórakoztatóak lehetnek a valóságban, klassz karácsonyi hangulatot teremthetnek, amikor valóban ezeket csináljuk a családdal, de leírva... uncsik. Még úgy is, hogy a szöveg stílusa amúgy szép és hangulatos. Rég voltam gyerek, de úgy gondolom, hogy kicsiként is ennél jóval többre vágytam volna egy karácsonyi történettől. Ettől függetlenül lehet, hogy vannak olyan gyerekek, akiknek ez bőven elég, nem tudom, de számomra biztosan nem lett volna az.

Ami viszont adott némi pozitívumot ezeknek a történeteknek, hogy a gyerekek olyan karácsonyi szokásokról is olvashatnak bennük, amik talán még nem túl ismerősek számukra. Például a hagymakalendáriumról még én sem hallottam korábban. Vagyis új infókat kaphatnak, és esetleg ötleteket is arra nézve, hogy mit csináljanak ők a családjukkal karácsonykor.

A fejezetek végén található néhány a témához kapcsolódó kérdés, amely elgondolkoztathatja a kicsiket, és beszélgetést kezdeményezhet köztük és a szüleik között. Például arról, hogy van-e olyan karácsonyi díszük, amihez különleges emlékük fűződik, vagy hogy mi a kedvenc ajándékuk, amit valaha karácsonyra kaptak. Na ezt a részt viszont nagyon hasznosnak találtam, egyfelől, mert akadt jó pár érdekes kérdés is, másfelől, mert a mai világban nagy szükség van arra, hogy valami beszélgetésre ösztönözze a családokat, és úgy vélem, ezek a kérdések tényleg jók lehetnek erre.

Ezenkívül bizonyos fejezetek végén található egy eldöntendő kérdés arról, hogy vajon a következő fejezetben mit csináljanak a főszereplő gyerekek. Készítsenek adventi naptárt, vagy menjenek korcsolyázni? Ültessenek Luca-napi búzát, vagy nézzék meg a hagymakalendáriumot? A kérdések alatt pedig ott van a választásokhoz kapcsolódó kis jelecske, amit a jobb oldali sávban is láthatunk, így a gyerekek maguktól könnyedén kikereshetik az általuk választott fejezetet.

Szóval 5-ből 3 pont.

Karakterek

Az egész történet egy négytagú családról szól, amit apa, anya és két gyerek (egy fiú és egy lány) tesz ki. A felnőtt karakterek szerethetőek, a gyerekek cukik, és egy szerető, jól funkcionáló család képét mutatják. Vagyis jó példát nyújtanak arról, milyennek kéne lennie egy jól működő családnak, és hogyan kéne jól, békében, nyugalomban, szeretetben együtt karácsonyozni. Ami klassz dolog.

Ami kevésbé, hogy a legtöbb család és családi karácsony nem feltétlenül ilyen. Egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz. Talán mindkettő lehet, és helyzettől, gyerektől függ. Mert egyfelől tényleg jó példát mutat a történetbeli család. Másfelől ez egy nem ilyen szerető és nyugis családban élő gyerekben ébreszthet pozitív, de negatív érzéseket is. Pozitívat, mert láthatja, hogy léteznek jól működő családok és nyugis karácsonyok is. Negatívat, mert elszomorodhat, hogy az ő családja és a karácsonyuk nem ilyen.

Szóval 5-ből 4 pont.

Lezárás

Egy olvasásra nem lehet végigmenni a könyv összes fejezetén. A gyerek négyszer tud dönteni, és mindenképpen eljut egy olyan fejezethez, aminél véget ér a történet. Az, hogy csak maximum négy fejezetig tarthat egy olvasás szerintem egyáltalán nem gond. Mármint egyfelől a kisebb gyerekek valószínűleg körülbelül ennyit tudnak megfelelő és fejlesztő módon feldolgozni egyszerre. Másfelől a szülőknek körülbelül ennyi férhet bele az idejükbe egy olvasás alkalmával. Ezenkívül így többször is elő lehet venni ezt a mesekönyvet, és mindig más döntéseket hozva más fejezeteket elolvasni.

Ami viszont kicsit fura számomra, hogy a lezáró fejezetek teljesen random véget érnek, nem zárják le ténylegesen a sztorit. Szerintem logikusabb lett volna úgy megcsinálni, hogy mindegyik választási lánc utolsó láncszeme az utolsó fejezet legyen, ami lényegében ténylegesen befejezi a karácsonyi sztorit.

Szóval 5-ből 4 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A könyv kivitelezése és az illusztrációk gyönyörűek, az alapötlet is nagyon jó, a fejezetek végén lévő kérdések pedig valóban elgondolkoztatóak, és összehozhatják a családot egy jó kis beszélgetésre. De a történet számomra túl egyszerű, és túl tökéletesnek van ábrázolva mind a család, mind a karácsonyi készülődés. Nincs igazi cselekmény, semmi fordulat, semmi titok, semmi izgalom, csak leírás a karácsonyi készülődésről. És hát, valljuk be őszintén, a legtöbb család és családi karácsonyi készülődés nem ennyire idilli...

Szóval összességében 5-ből 4 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Az olyan gyerkőcöknek, akik nem vágynak izgalomra, érdekes fordulatokra, elég nekik egy teljesen rózsaszín felhőkbe öltöztetett történet a karácsonyra való készülődésről.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ebben a játékban különböző különleges ünnepi szokásokról olvashattok, nektek pedig ki kell találnotok, melyik országból származnak! Tartsatok velünk, és derítsétek ki, hogyan ünnepel a világ!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Hozzájuk karácsony után, január 6-ra virradóra a jóságos boszorkány, a Befana érkezik, hogy a gondosan kikészített zoknikba a jóknak ajándékot, a rosszaknak pedig széndarabot vigyen.

Állomáslista:

Blogturné

11. 12. Milyen könyvet olvassak?

11. 13. Utószó

11. 14. Könyv és más

11. 15. Sorok között

11. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

11. 17. Csak olvass!

11. 18. Veronika's Reader Feeder

11. 19. Szembetűnő

Kristyn J. Miller: A többi már történelem – Blogturné

Clara és Theodore gyerekkori legjobb barátok, mégis mindez megszakadt egyik pillanatról a másikra. Egy közös munka kapcsán viszont ismét találkoznak, és felszínre kerülnek a rég eltemetett érzések, sérelmek. Clara és Teddy története bizonyítja, hogy az idő sem képes eltörölni az igazi érzelmeket. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nem igazán vagyok oda a szimpla romantikus sztorikért, így magamtól nem választottam volna ki ezt a könyvet, de én kaptam meg első korrektorként javításra. Egyébként ezért is szeretek regényeket korrektúrázni, mert sokszor emiatt át kell lépnem a komfortzónámat, és így új élményekhez juthatok. Van, hogy nem nagyon jókhoz, de olyan is megesik, hogy kifejezetten élvezhetőkhöz.

Külcsín és kivitelezés

Sajnos ez a könyv sincs fizikai példányként nálam, úgyhogy csak a borítóról tudok véleményt mondani. Háááááát... Egyfelől nem értem, hogy felnőtteknek szóló könyvek esetén miért kell erőltetni ezt a gyerekkönyvbe illő, rajzos stílust a borítókon. Másfelől, bevallom, nem tudom, mennyi köze volt az MI-nak a borító készítéséhez, de van egy olyan érzésem, hogy sok. Főképp a borítón lévő pasi fejtartása miatt. Amikor először ránéztem a borítóra, olyan volt, mintha a férfi felső teste előrefelé sétálna, felém, míg a lábai és a belé karoló nő, az ellenkező irányba. Nem igazán értem, miért ez lett a borító, de a KMK-val kapcsolatban valahogy sosem volt egy ízlésünk ilyen téren, a saját könyveim borítóit sem szeretem (kivéve A Szemét, mert az egyedi és szép lett szerintem). Az egyetlen, ami tetszik a borítón, az az őszi hangulatú színvilága.

Maga az illusztráció amúgy lényegében illik a sztorihoz. Azt hiszem, a borítón lévő épület az egyetem akar lenni, és a két főszereplő pedig elvileg afelé sétál egymásba karolva, mivel hát, ott dolgoznak.

Szóval a borítóra 5-ből 2 pontot adok.

Alapötlet

A főszereplő, Clara egyetemi oktató, aki eljutott arra a szintre, hogy talán kinevezett professzor lehet belőle. Ám váratlanul újra felbukkan (az egyetemen oktatóként) a gyerekkori szerelme, Teddy, akivel valami titok miatt elszakadtak egymástól, már régóta nem is beszélnek, és Clara élete újra a feje tetejére áll.

Igazából feminista szemszögből tök érdekes az alapsztori, mert arról a belső konfliktusról szól, hogy egy nő vajon képes-e megvalósítani önmagát, az álmait úgy, hogy közben a szerelmet se kelljen feladnia, vagy pedig kénytelen választani. Ezt a konfliktust pedig bemutatja úgy, hogy egy, a tinédzserkorból épphogy csak kilépő lány miképp dönt, valamint azt is megtudhatjuk, hogy ugyanez a nő, már valóban felnőttként hogyan látja a helyzetet, és miféle döntést hoz. Szóval kétféle élethelyzetet is megismerhetünk így.

Én az alapötletre 5-ből 5 pontot adnék.

Cselekmény

A történet E/1 szemszöges, és Clara bőrébe bújva, váltakozva mutatja be a jelenbeli és a múltbeli történéseket is. Ez szerintem jó ötlet volt, egyfelől, mert E/1-ben ténylegesen is tisztában lehetünk Clara minden gondolatával és érzésével, és így talán jobban megérthetjük, mit miért tesz, miért dönt úgy, ahogy. Másfelől a jelent is jobban meg lehet érteni úgy, hogy tudod, mi történt Clara gyerek- és tinédzserkorában.

A múltbeli történésekből megtudhatjuk, hogy miként találkozott Teddyvel egy nyári táborban, hogyan barátkoztak össze, és miként alakult át a barátságuk valami többé. Miféle problémákkal küzdöttek, hogyan éreztek egymás iránt, és végül, miért szakadtak el egymástól olyan szinten, hogy találkozni és beszélni is kínos lett Clarának Teddyvel, nemhogy együtt dolgozni.

Reagan előrángatott néhány emléket, felkavarta kicsit a port az archívumban, de úgysem számít, hiszen már tíz év eltelt azóta. Úgyhogy nem fogom rajta levezetni a feszültségemet. Úgy fogom kezelni a helyzetet, mint egy felnőtt.

*

– Szállj le rólam! – visítja Reagan, de alig érhető, amit mond, mert az arca a matracnak nyomódik.

A takaró és a lepedő teljesen össze van gabalyodva, mellékterméke a csatának, ami azután tört ki, hogy azt mondta, meg kéne köszönnöm neki a tegnap estét, hiszen így végre előre tudunk lépni Teddyvel. Mivel amúgy is másnapos, egy percbe sem telt, hogy felülkerekedjek rajta, most pedig a hátán ülök, és a matracba nyomom az arcát.

Imádtam ezeket a múltbeli történéseket olvasni, mert olyan volt, mintha egy kirakós játék darabkáit kapnám meg szépen sorban, hogy végül összeálljon a kép. És bár őszintén szólva valami nagyobb titokra számítottam, de én teljesen megértem azt a belső konfliktust, ami Clarában lejátszódott. Mert igen, lehet, hogy nem kellett volna feladnia az álmait Teddy mellett, de ha körülnézünk a világban, megnézzük a nők lehetőségeit, sorsát, azt láthatjuk, hogy még egy rendes, támogató férj mellett is csak ritkán tudják kiépíteni azt a karriert, amire vágynak. Sokuknál jön a babaprojekt, és onnantól kezdve a nőt bedarálja az anyaság, az álmainak meg annyi. És persze, van olyan nő, aki végül rájön, hogy így is boldog tud lenni, de sokan későn kapnak csak észbe, hogy lényegében lemondtak arról az életről, amiről álmodoztak, egy férfi miatt, a szerelem miatt, és mégsem boldogok.

Szóval bár látszólag az adott titok apróság, én feminista nőként totál megértem, miért döntött végül úgy Clara, ahogyan. És szerintem akkor és ott, ennyire fiatalon, úgy, hogy a teljes lehetséges karrierje előtte állt még, nem döntött rosszul.

A jelenbeli részeknél kíváncsi voltam, hogyan viszonyul majd egymáshoz Clara és Teddy, miként tudnak együtt dolgozni, hogyan alakul ki ismét valamiféle kapocs köztük. És az is érdekelt, hogyan dönt majd Clara ezúttal.

Ami picit furcsa volt számomra, az a felnőtt Clara. Időnként úgy viselkedett és gondolkozott, mintha még mindig tinédzser lenne. És igen, megesik, hogy találkozunk egy régi emberrel a múltból, és pillanatokra visszavedlünk azzá, akik egykor voltunk, de azért mégis csak egy egyetemi oktatóról beszélünk, aki épp most válhat kinevezett professzorrá, egy nőről, aki olyan céltudatos volt, hogy már fiatalon is képes volt meghozni nehéz döntéseket. Szóval a jelenbeli Clara nekem egy hajszállal kevésbé volt szimpi és érthető, mint a fiatalkori énje.

A cselekményre emiatt 5-ből 4 pontot adok.

Karakterek

Clara karaktere egy céltudatos, intelligens nő, aki már gyerekként pontosan tudja, mi akar lenni, mit akar kezdeni az életével, és bár van, ami néha megingatja, mégis kitart, meghozza a szükséges döntéseket, és csak megy előre, hogy megvalósítsa az álmait. A felnőttkori viselkedésében volt néhány fura dolog számomra, de alapvetően megértettem őt.

– Mi történt köztetek? – kérdezi Reagan.– Miért érdekel ennyire? – kérdezek vissza, és elzárom a csapot.– Csak úgy. – Feláll a bárszékről, és visszatolja a pult alá. – Csak kíváncsi vagyok, főleg így, hogy ő fog tanítani. Remélem, nem kapok rosszabb jegyet, ha rájön, hogy a tesód vagyok.

– Teddy nem tenne ilyet – biztosítom jóval magabiztosabban, mint az helyénvaló lenne. Igazából már nem ismerem Teddyt annyira jól; több ideje nem beszéltünk, mint amennyi ideig barátok voltunk. Gyakorlatilag idegen számomra, és ennek így is kell maradnia.

Teddy fiatalon és felnőttként is szimpatikus volt lényegében. Épp ezért tartottam Clarát erős személyiségnek, mert egy s*ggfejet könnyebb lett volna elhagyni, de valakit, aki valóban szerethető és szereti az embert, sokkal nehezebb. Kíváncsi voltam, hogy felnőttként hogyan fog Teddy viselkedni, ha újra találkozik majd Clarával. Vajon hozza-e a tipikus narcisztikusférfi-viselkedést, sértődötten viselkedik-e Clara döntései miatt... De szerencsére nagyon jól kezelte a helyzetet, egyáltalán nem mutatott red flageket ezzel kapcsolatban.

Clara húga, Reagan volt még elég egyedi és érdekes karakter. Nem tudom, mennyire örültem volna neki, ha a húgom részegen olyasmit tesz, amit ő, de a regényben leírva vicces helyzet volt. És a karaktere ellenpontozta Clara karakterét, két teljesen más hozzáállást, gondolkodásmódot ismerhettünk meg neki köszönhetően.

A többi karakter kicsit sablonos volt, ott voltak amolyan háttérfiguraként, de túl sokat nem tettek hozzá a történethez, igazából még a nevüket sem sikerült megjegyeznem.

Szóval a karakterekre 5-ből 3,5 pontot adok.

Lezárás

Kíváncsi voltam, hogy a már felnőtt Clara milyen döntéseket hoz majd, és igazából nem sikerült meglepni. A történet körülbelül úgy zárult, ahogyan azt vártam. Ami nem baj, mert végül is jó lezárás volt, csak nem volt benne semmiféle csavar vagy érdekesség.

Szóval 5-ből 3,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A romantikus regények még mindig nem a kedvenceim, de egy történetnek jó volt. Nem untam a sztorit, a főszereplőket is egészen megkedveltem, tetszett, hogy nemcsak a jelent, de a múltat is megismerhetem, és így jobban megérthetem a miérteket. Szóval attól függetlenül, hogy munka miatt olvastam, kikapcsolódásnak is megfelelt a történet.

Összességében 5-ből 3,5 pontot adok.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a romantikus sztorikat, és vágynak egy kis olvasás általi kikapcsolódásra.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során különböző kérdéseket teszünk fel, amelyekre a választ a beleolvasóban találjátok. A helyes megfejtéseket írjátok be az adott állomáshoz tartozó dobozba.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják Clara egyetemi konzulensét?

Állomáslista:

Blogturné

10. 07. Milyen könyvet olvassak?

10. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 11. Utószó

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája – Blogturné

A Trend Kiadónak köszönhetően megismerkedhetünk a 19. századi Japánnal, a szamurájok életével és a teázás misztikumával. Tartsatok velünk Cyril Gely Szohó mester utolsó teája című könyvének turnéján, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege keltette fel a kíváncsiságomat, amiből kiderül, hogy a könyv egy japán lányról szól, aki elhatározza, hogy bármi áron szamuráj lesz belőle. Feminista nőként pedig érdekelnek a női sorsokról szóló regények, akár a múltban, akár a jelenben játszódnak.

Külcsín és kivitelezés

A kötet az átlagosnál kisebb méretű, vékonyka, alig több mint 150 oldal, és nagyon könnyű. Ami azért fontos számomra, mert sokszor cipelem magammal a munkahelyemre az éppen aktuális olvasmányomat, és ennek egyfelől alig volt súlya, másfelől ha a buszon akartam olvasni, akár állva is megtehettem, mert apróbb női kézhez van méretezve és nem tört le tőle a csuklóm.

A könyv borítóján található illusztráció szerintem gyönyörű. Egyfelől nagyon illik a könyv témájához és hangulatához is, másfelől a rajta lévő jelképek passzolnak a történethez és Japánhoz. A színvilága kék és rózsaszín, ami szintén nagyon bejön.

Élfestett könyv, de szimplán csak egyszínű rózsaszín, nincs rajta semmiféle minta. Máskor kicsit csalódott vagyok, ha csak egyszínűre van festve a könyv éle, mert olyan feleslegesnek tűnik ilyenkor az élfestés, de ebben az esetben valahogy ez a szimpla rózsaszín nagyon illik a borítóillusztrációhoz, és olyan kellemes ránézni.

Szóval 5-ből 5 pontot adok rá.

Alapötlet

Az alapötlet igazán feminista téma, úgyhogy nekem bejött. Egy fiatal lány, Ibuki, aki egész életében olyan jövőre vágyott, ami korábban csak a férfiaknak adatott meg. Aki egész életében azt hallgatta, hogy ő nem lehet az, aki lenni akar, helyette feleségül kell mennie valakihez, mert ez a nők dolga. Aki bár szereti az apját, sőt, szereti azt is, akihez hozzáadnák, mégis inkább a szabadságot választja. Férfiruhát ölt, megszökik, nekiindul a veszélyes világnak, hogy megtalálja a szamurájt, aki hajlandó a mestere lenni. És ha nem is teljesen úgy, ahogyan azt elképzelte, de lényegében megéli az álmait, és rálel a szabadságára.

Rengeteg régi és modern történet szól hasonlóról, ez talán azért más kicsit, mert számunkra egzotikus és kevéssé ismert környezetben játszódik, így megismerhetünk egy olyan gondolkodásmódot, ami a női elnyomás tekintetében hasonló a nyugatihoz, ám mégis sok mindenben teljesen más.

A másik, ami megkülönbözteti ezt a történetet a többitől, hogy Ibuki egy olyan utat választ, ami régen valóban dicső volt, de mostanra elavulttá vált, és megszűnőfélben van, így egyfajta kettős akadállyal kell szembenéznie. A japán uralkodó ugyanis szélnek eresztette a szamurájokat, akik azóta lényegében munkanélküliek. Sok közülük beállt bűnözőnek, mások próbálják megtartani a becsületüket. És közben olyan konfliktus van köztük és az uralkodó között, ami fegyveres összetűzéssel fenyeget.

Én az alapötletre 5-ből 5 pontot adok.

Cselekmény

A könyv rövidke fejezetekből áll, amit szeretek, mert ha épp dolgom van, megzavar valami, nem egy fejezet közepén kell félretennem az olvasnivalómat.

A fejezetekből megismerhetjük Ibukit, a múltját, a kalandjait, hogy hová fut ki az élete végül, és a mesterét, Szohó Akirát is. Szohó egy olyan szamuráj, aki eljutott arra a pontra, hogy már képtelen volt gyilkolni, ezért becsületbeli öngyilkosságra ítélték, ám ő nem tette meg, inkább hazament a feleségéhez, ezzel a kultúrájában szégyent hozva a saját és a felesége fejére. A felesége végül meghalt, ő pedig a világtól elvonulva, szégyenben éli az életét, míg Ibuki fel nem bukkan.

– A kardforgatás titka abban rejlik, hogy az ember nem vonja ki a kardját a hüvelyéből.

A regény stílusa nagyon tömör, és sok helyen elvont is. Az író a konkrét cselekmény esetében csak a lényeget írja le, és időnként beszúr valami filozófiai elmélkedést vagy néhány mondatot a tájról, a természetről, a teáról. Bár a regény írója francia, szerintem ezzel jól hozza a régimódi keleti stílust. Az már más kérdés, hogy én nem vagyok kibékülve ezzel a stílussal. Azért nem vagyok kibékülve vele, mert bár sok mindent megtudhat az ember a regény karaktereinek múltjáról, jelenéről, gondolatairól, valahogy ez a stílus mégis távol tart tőlük olvasóként. Nem utáltam a karaktereket, csak épp megszeretni sem tudtam őket. Semmiféle érzést nem váltottak ki belőlem, teljesen semlegesek maradtak a számomra. Szóval, aki bírja a tipikus régies keleti stílusú történeteket, annak nagyon be fog jönni ez a könyv, hozzám viszont sokkal közelebb állnak a modern stílusú keleti történetek.

A cselekményre 5-ből 3 pontot adok, mert a könyvben található versek (dzsiszeik) nagyon tetszettek, és a filozófiai gondolatok közül is sok megjáratta az agyamat. Viszont a cselekmény nem nagyon kötött le, és érzelmileg nem vonzott be a történet.

Karakterek

Ibuki karaktere feminista szempontból izgalmas. Egy nővel, aki a férfiak világában keresi a helyét, még a 21. században is lehet azonosulni. Az más kérdés, hogy ha már „férfiak világa”, biztosan nem a harc része vonzana. A harc, a háború a férfiak hülyesége, az ő farokméregetésük és kapzsiságuk miatt tör ki szinte mindig, a nők meg csak szenvednek az egésztől. Ha már háborúval akarnék foglalkozni, akkor azzal foglalkoznék, hogyan lehetne megakadályozni, elkerülni. De ettől függetlenül maga az érzés, hogy nőként vágysz valamire, de a férfiak szerint nem kaphatod meg, pusztán azért, mert nő vagy, nagyon ismerős.

Ibuki igazán kitartó, mindent felad, hogy az álmáért küzdhessen. Ami számomra igazán erőssé tette a döntését, hogy nem egy rossz emberhez akarták férjhez adni, az apja is szerette őt, szóval nem rossz körülményekből, rossz életből szökött meg, hanem egy lényegében biztonságos környezetből, ahol szerették, és ahol ő is szerette mind az apját, mind a számára kiválasztott férjet. De annyira vágyott megvalósítani a céljait, hogy az fontosabb volt számára mindennél. Enélkül, bármilyen is a környezet, amiben élt, tudta, hogy nem lenne képes boldog lenni.

Vagyis ő az a karakter, aki tökéletesen megmutatja, hogy mindenki mástól és másképp boldog, nincs egyetlen recept rá. Nem kell feltétlenül rosszul élni ahhoz, hogy boldogtalan legyél, épp elég, ha nem úgy élsz jól, ahogyan arra mindig is vágytál.

Szohó mester karaktere, nos, elég érdekes. Ő az a szamuráj, akinek a becsületénél többet ért az, hogy a feleségét ne hagyja magára. És bár a felesége ezt szégyenként élte meg, mert olyan társadalomban nőtt fel, amiben ez a döntés annak számított, szerintem nagyon bátor döntés volt. A társadalmi megvetést és kirekesztettséget választani a szerelmedért... nos, én ezt egyáltalán nem tudom elítélni. Mondjuk, ha simán azért nem gyilkolta volna meg magát, mert nem akar meghalni, azt sem tudnám elítélni. Ez a rituális öngyilkosságosdi is egy tipikus férfihülyeség a szememben. Mert ilyenkor nem feltétlenül te magad akarsz meghalni, mint egy átlagos öngyilkosságnál, amikor valamiért nem látod a kiutat a problémáidból, mert beszűkült a tudatod. Ez nem igazán saját döntés. Hanem mások várják el tőled, hogy a becsületedért megtedd. Akkor is, ha te még élni akarnál.

– (...) A kard szükségszerűen rövid életű. A tea maradandó. De legfőképpen ezt jegyezd meg jól: a kard életeket vesz el. A tea életet ad.

– Nem azt mondta, hogy a kardforgatás és a teaivás közben ugyanazt az ízt érzi az ember?

– Valóban. De gondolj csak bele: az alvás és a halál is sok mindenben hasonlít. Pedig milyen különbözőek...

Szohó mester és Ibuki között valamiféle nagyon furcsa apa-lánya kapcsolat alakult ki, ami időnként azért zavarba hozott. Pl. amikor Szohó meztelenül mászkált Ibuki előtt, csak mert elmondása szerint hülye lenne nem kihasználni a lehetőséget, ha megteheti... He? Szóval Szohó karakterének ez az a része, amivel egyáltalán nem tudtam szimpatizálni. Ha valakit a lányomnak érzek, meg úgy alapvetően semmilyen nőt nem hozunk zavarba azzal, hogy meztelenül mászkálunk előtte. Ez nem nudista életmód, ahol ha oké neked a meztelenség, akkor elmehetsz az adott nudista helyre, ha nem oké, akkor a közelébe sem kell menned, hanem lényegében szexuális zaklatás. Szóval igen, Szohó mestert csak azért nem utáltam, mert tudom, hogy abban a régi világban még másképp gondolkoztak az emberek, és nem foglalkoztatta őket a nemi erőszak sem nagyon, nemhogy „egy kis zaklatás”.

Megszeretni nem igazán tudtam a karaktereket az elbeszélés stílusa miatt, de Ibuki karakterében feministaként azért láttam a lehetőséget, szóval 5-ből 3 pontot adnék.

Lezárás

A történet lezárása nagyot dobott a történeten számomra, az utolsó fejezeteket jobban élveztem, mint a könyv nagy részét. Olyan csavar történt ugyanis a végén, amire nem igazán számítottam, és Ibuki élete és sorsa is másképp nyert értelmet, mint ahogyan azt vártam. Ami számomra pozitív volt, mert elvileg a szamurájság volt az álma, lényegében viszont inkább a szabadság, ami ezzel járt volna. És ez utóbbit nem feltétlenül csak úgy érhette el, hogy szamurájjá válik. De erre csak szép lassan jön rá Szohó mester tanításai során, amikor megismeri a teakészítés, a teafogyasztás művészetét.

Szóval a lezárás nekem 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Az alapsztori feminista szemmel nézve érdekes volt, a történet lezárása is nagyon tetszett, de valahogy ez a régimódi, keleti stílus nem az én világom. Ettől függetlenül voltak a sztoriban izgalmas filozófiai gondolatok, amik elgondolkoztattak, és nem esett nehezemre elolvasni ezt a könyvet.

Szóval összességében 5-ből 3,5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a régimódi keleti stílusban megírt regényeket, a tömör cselekményt, némi filozofálással és természeti leírásokkal vegyítve.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A turné minden állomásán találhattok majd egy kérdést, amire a beleolvasó alapján tudtok választ adni. Írjátok be a Tallyba, a megfelelő helyekre a helyes válaszokat.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz:

Mivel foglalkozott Szohó Akira édesapja?

Állomáslista:

Blogturné

09. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 02. Szembetűnő

10. 04. Könyv és más

10. 06. Ambivalentina

Tally-űrlap:

Bea Fitzgerald: Harcolj a szerelemért! – Blogturné

A Menő Könyveknek és Bea Fitzgeraldnak köszönhetően egy újabb görög mitológia ihlette regényben merülhetünk el. Ezúttal Kasszandra trójai hercegnő és meg nem értett jövőbelátó és a férjétől megszökött spártai Heléna történetét ismerhetjük meg, akik ellenfélként kezdik, hogy aztán együtt harcoljanak a megtámadott Trójáért és az ott élő emberekért. Tarts hat bloggerünkkel a trójai háborúba, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Imádtam Fitzgerald sorozatának előző részét, ami Hádészról és Perszephonéról szólt, és azt reméltem, hogy az újabb rész is izgalmas lesz, bármelyik mitológiai alakról is szóljon (merthogy nem néztem utána, ez a rész miről, kikről fog szólni, így meglepetés volt számomra, amikor elkezdtem olvasni a könyvet).

Külcsín és kivitelezés

Ez a kék borító sokkal-sokkal jobb, mint az első rész szemkiégető, borzalmasan rózsaszín borítója. A stílusa hasonló az előzőhöz, de nekem sokkal jobban tetszik. Nem az a fajta borító, aminél elámulok, és a látvány miatt azonnal leveszem a polcról a könyvet, de elmegy. Viszont a könyv túl nagy méretű, vastag és nehéz, így olvasás közben kikészíti az ember csuklóját.

5-ből 3 pontot adok rá.

Alapötlet

Az író ismét a görög mitológiához nyúlt vissza. Ezúttal Kasszandra hercegnő, az elátkozott jósnő és Heléna, a trójai háborút kirobbantó (vagy mégsem?), első férjétől szökött királyné lett a regény főszereplője, vagyis nagy örömömre egy LMBTQ+ történetet kaptam, ami végre nem férfiakról, hanem nőkről szól. Nagyon ritka az ilyen, úgyhogy mindig örülök, ha egy újabb jelenhet meg a magyar könyvpiacon, mert a női szerelemnek is kell a támogatás, és a nőket szerető nőknek is szükségük van arra, hogy hozzájuk hasonlóan érző nőkről is olvashassanak.

Az alapsztori jó ötlet volt feminista szemmel nézve. Adott egy hercegnő, Kasszandra, aki nemet mond egy férfinak, Apollón istennek, mire a férfi bedurcizik (mert hát, ő egy isten, és ha ránéz egy nőre, akkor annak el kéne alélnia tőle, és megtiszteltetésnek venni, hogy meg akarja dugni), és megpróbálja megtörni, tönkretenni őt. És adott egy királyné, Heléna, akit az első férje dísztárgyként tartott, a második piedesztálra emeli, de valójában egyáltalán nem ismeri, és akit azzal vádolnak, hogy ő robbantott ki egy háborút. Ezzel szemben a férfiak nem is érte, hanem a tulajdonjoguk megsértése miatt ölik egymást, mert nehogy már egy nő elhagyhassa szabadon a férjét, ha az nem teszi őt boldoggá, sőt, megfosztja a szabad akaratától.

Az alapötletre 5-ből 5 pontot adok.

Cselekmény

A cselekmény nagyon szépen levezette azt, milyen, amikor egy nő visszautasít egy férfit, mire a férfi bosszút esküszik. Kasszandra konkrétan azoknak a nőknek a jelképe, akik hiába mondanak igazat, nem hisz nekik senki, bolondnak nézik őket, csak mert egy férfi hitelteleníti a szavaikat (itt egy átokkal, a valóságban a szavaival és tetteivel). Azoknak a nőknek a jelképe, akiket a visszautasított férfi elidegenít mindenkitől, folyamatosan zaklat és üldöz, fenyeget és bántalmaz. Imádtam, hogy a történetben az is benne van, hogy a nem akkor is nem, ha korábban esetleg valamiért igent mondtál, de aztán meggondoltad magad. Akár még a szex kellős közepén is jogában áll bárkinek meggondolnia magát, ha nem esik jól neki, nem akarja, és ha a másik nem akar leállni, az erőszak.

Heléna szála pedig azt mutatja be szépen, hogy milyen az, amikor a férfiak pusztán dísztárgyként, a saját szükségleteik (nem csak szexuális, hanem egófényező) kielégítőjeként kezelik a nőket. Helénának a fél élete azzal telt, hogy nem lehetett önmaga, mert mindig azzá kellett válnia, akinek a férjei akarták. Menelaosz teljesen elnyomta őt, agresszív módon. Parisz pedig bár alapvetően rendes ember, és tudatosan sosem akarta bántani Helénát, mégis rákényszerítette a viselkedésével, hogy meg kelljen játszania magát, hogy boldoggá tegye Pariszt. Mert hiába vagy jó ember, ha patriarchális környezetben nőttél fel, akkor önkéntelenül is átveszed, amit másoktól láttál.

Heléna (a képet a Helen of Troy oldalról vettem).

Szóval igen, a cselekmény azon része, ami a nők problémáit, elnyomását mutatja be, nagyon szépen ki lett dolgozva. Ahogyan az is, ahová végül tanulságként eljutunk, vagyis: sisterhood mindörökké, mert csak így érhetünk el bármit is.

Viszont a cselekmény egyéb részei... Hát, hogy is mondjam... kicsit unalmasak voltak. A regény lényegében nem szólt másról, mint hogy Kasszandra lát valamit (mármint a látomásaiban), megpróbálja (vagy megpróbálják) megakadályozni, visszafordítani, átírni, nyüglődnek rajta ezerrel, de végül nem jön össze a dolog. A valódi események (politikai, hadi, diplomáciai) pedig a nőktől távol, a falakon túl vagy épp négy fal között, csak a férfiak jelenlétében történnek, ezeket viszont nem részletezi a regény, lévén sem Kasszandra, sem Heléna nincs jelen, hogy a szemükön keresztül láthassunk mindent, hanem csak egy-egy mondatban jut el hozzánk, mi is történik éppen. Ha valaki meghal, az is csak ki van jelentve, hogy X. Y. meghalt, nem láthatjuk, hogyan, nem érezhetjük át igazán. Ami persze szimbolikusan tök szépen megmutatja, hogy milyen az, amikor a nőket kizárják a valódi történésekből, de ha regényt olvasol, akkor nem azt akarod érezni, hogy ki vagy zárva az izgalmakból.

Arra viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a sok sikertelen próbálkozás után vajon a történet vége megváltozik-e, vagy követi az eredeti mitológiai sztorit. Vajon sikerül Kasszandrának megmentenie a családját, a népét, Helénát és önmagát? Vagy kiderül, hogy a sorsot és egy isten átkát mégsem lehet megkerülni, végül úgyis oda lyukadunk ki, ahová a sors eredetileg eltervezte, csak más útvonalon? Természetesen azt nem árulom el, hogy milyen válaszokat kaptam a kérdéseimre, de az tuti, hogy az utolsó tíz oldal volt a legizgalmasabb a könyvben.

A cselekményre 5-ből 3 pontot adnék, mert a feminista szál klassz volt, de úgy egyébként nem volt valódi cselekménye a történetnek.

Karakterek

Bevallom őszintén az elején nem igazán kedveltem sem Kasszandra, sem Heléna karakterét. Ez valószínűleg azért volt, mert eleinte egymást marták nagyon durván ahelyett, hogy összefogtak és összezártak volna az őket uralni, irányítani akaró férfiakkal szemben. Tudom, hogy a valóságban is sokszor ez történik, hogy az elnyomóink helyett inkább más nőket gyötrünk mi is, csak hogy magunkat védjük, jobbnak érezzük, vagy épp megfeleljünk a férfiak elvárásainak, és tudom, hogy lényegében emiatt történhetett karakterfejlődés is a regényben. Mégis nagyon ellenszenves volt számomra, hogy a két főszereplő így viselkedett eleinte, és emiatt nem igazán tudtam őket megkedvelni.

Heléna karaktere egyébként is furcsán kettős volt számomra. Az író hol törékeny, elesett, a férfiak védelmére szoruló, a férfiaknak megfelelni akaró nőként ábrázolta, hol belevaló, harcos, lázadó nőként. És persze lehetett volna ezt úgy csinálni, hogy hihető legyen, mindkét személyiség ott él benne, de valahogy mégsem sikerült szerintem összeegyeztetni reálisan a kettőt. Heléna az egyik pillanatban harcolni tanítja a nőket, és szembemegy a férfiak véleményével, a másikban meg simán árulást követ el egy fényjellel, csak mert fél, és a saját élete lesz hirtelen a legfontosabb. Kicsit olyan volt, mintha az író nem tudta volna eldönteni, hogy milyen is legyen a karaktere, ezért megpróbált totál ellentétes tulajdonságokat beleerőltetni egy személybe.

Kasszandra karaktere kiegyensúlyozottabb volt ilyen szempontból, csak ő meg lényegében nem csinált semmit az egész cselekmény során, csak látomásokat látott, nagyon szenvedett, és ráhagyta a cselekvést Helénára meg a többi nőre. Csak a sztori legvégén vált valódi cselekvővé. Azt viszont értékeltem benne, hogy annak ellenére, hogy az emberek nem hittek neki, őrültnek nézték (még a saját anyja is), mégsem mondta azt, hogy „Csesszétek meg, akkor pusztuljatok mindannyian, én leléptem.” Hanem valóban fontos volt számára a nép megmentése.

Kasszandra (a képet a Cassandra Tattoo oldalról vettem).

A Kasszandra és Heléna közötti kémia sem jött át nekem egyáltalán. Imádom az LMBTQ+ könyveket, imádom a női szerelemről szóló könyveket, de itt nem éreztem a szikrát, nem láttam a folyamatot, ahogyan a két nő egymásba szeret. Szerintem sokkal jobb történet lehetett volna ez, ha kivételesen meghagyja az író a két nőt igaz barátoknak, egymás mellett kiálló nőtestvéreknek.

Szóval 5-ből szintén 3 pontot adnék a karakterekre. Voltak szimpi tulajdonságaik, de valahogy nem működtek sem külön-külön, sem együtt úgy igazán.

Lezárás

Az utolsó néhány fejezet nagyon izgalmas lett, számomra sokkal izgalmasabb, mint az azt megelőző 500 oldal. Csak kár, hogy ennyit kellett várni arra, hogy úgy igazán beinduljon a cselekmény, és a főszereplők valóban elkezdjenek ténylegesen cselekedni. De a lezárással lényegében elégedett voltam, mert érdekes lett, és kérdések, kétségek sem maradtak bennem. És itt éreztem úgy igazán azt a sisterhoodot, ami mindig megmelengeti a lelkemet.

Szóval 5-ből 4 pontot adok a lezárásra.

Hogy tetszett ez a könyv?

Először örültem, hogy LMBTQ+ könyv, annak még jobban, hogy a női szerelemről szólt, de valahogy nem sikerült jól átadni ezt a szálat. Viszont tetszett a feminista vonal benne, szépen bemutatott egy csomó női problémát. De a karakterek nem fogtak meg, és úgy alapvetően a cselekmény (leszámítva az utolsó néhány fejezetet) elég állóvízszerű volt. Ismerve a Hádész–Perszephoné-könyvet, Fitzgerald tud ennél jobbat is írni.

Szóval összességében 5-ből 3 pontot adnék rá.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a feminista témákról szóló regényeket, de nem zavarja őket, ha a cselekmény nem túl mozgalmas.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal Kasszandra és Heléna személyével kapcsolatban találhattok kérdéseket a blogjainkon. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés a játékhoz:

Ki volt Heléna isteni apja?

Állomáslista:

Blogturné

09. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

09. 02. This is my (book) universe.

09. 04. Könyv és más

09. 06. Csak olvass!

09. 08. Dreamworld

09. 10. Hagyjatok! Olvasok!

09. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway