Lázár Ervin: Egy kis lalala – Blogturné

A Trend Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a Lázár Ervin groteszk novelláit egybegyűjtő könyvecske. Tarts három bloggerünkkel, és tudd meg többek között, hogy egyetlen ember megmenthet-e egy egész várost, és egy kis lalalával elűzhető-e a boldogtalanság. Természetesen a turné végén egy példányt is nyerhettek egy könyvből a kiadó jóvoltából.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mivel Lázár Ervintől eddig csak a Négyszögletű Kerek Erdő című könyvet olvastam, azt is még általános iskolában, ezért gondoltam, pótlom a hiányosságaimat egy kicsit ezzel a könyvvel.

Véleményem a könyvről

Őszintén bevallom, a Négyszögletű Kerek Erdő miatt én azt hittem, hogy mesék lesznek ebben a kötetben is, de amikor elkezdtem olvasni, meglepetésemre rájöttem, hogy ezek valójában felnőtteknek szóló novellák. Amit egyáltalán nem bántam, mert szeretem a novellákat, és érdekesek is voltak.

A kötetben 24 darab novella található. A témájuk elég sokszínű, ami összeköti őket, hogy mindegyik kicsit groteszk és abszurd.

Nagyon régen olvastam hasonló novellákat, talán utoljára akkor, amikor kb. 15 éve Örkénytől kézbe vettem a Nászutasok a légypapíron című könyvet. A különbség a kettő között annyi volt, hogy azoknak a novelláknak emlékeim szerint mindig volt csattanójuk, mindegyik érthető és lezárt volt egy átlagolvasónak is.

Ebben az esetben sokszor éreztem azt, hogy bár az adott novella nagyon érdekes alapsztorival rendelkezik, izgatottan olvasom, és várom, mi fog kisülni belőle, de végül hát, nem sült ki belőle semmi. Egyszerűen lógva maradt. Lezáratlanul. Nem tudom, hogy mi volt az írói cél ezzel. Hogy maga Lázár Ervin sem tudta a titkokra a választ, vagy egyszerűen csak azt akarta, hogy az olvasó gondolkozzon egy kicsikét.

Ha ez utóbbi volt a cél, nos azt sikerült elérnie. Mert a novellák után mindig eltöprengtem azon, hogy vajon miről is szólnak pontosan, mit akart mondani velük Lázár Ervin az olvasóinak, mi a tanulságuk. Volt, amikor azt hiszem, sikerült valami logikus elméletet összehoznom, de volt olyan novella is, aminél a teljes homályban maradtam. Igazából, bármekkora hiányérzetem is maradt, lényegében élveztem ezeken a történeteken gondolkozni.

Az egyik kedvenc történetem A város megmentése című volt, ami számomra azzal a tanulsággal szolgált, hogy ha a gonosz kihív egy játékra, akkor ne fogadd el a játékszabályait. Az ő szabályai szerint ugyanis úgysem győzhetsz. Játssz a saját szabályaid szerint, és zavard össze ezzel a gonoszt. Gonosz alatt pedig itt érthetjük a valódi gonoszt, de akár egy diktatorikus rendszert is. Ha úgy játszol, ahogy ők fütyülnek, akkor esélyed sincs. De nem vagy köteles az ő kottájukból játszani, és elfogadni a szabályaikat. És ha kilépsz a szabályaik alól, talán megmentheted a világot, de legalábbis magadat.

A Masoko Köztársaság is nagyon hasonló témájú novella, bár teljesen ellentétes tanulsággal rendelkezik. Ha egy államban nem érzed otthon magad, nem kell feltétlenül szembeszállnod vele, és legyőznöd, egyszerűen csak alapíts sajátot. Persze csak szimbolikusan. Hozd létre a saját világodat, zárd ki azt a világot, ami csak széttépi a lelkedet, és találd meg önmagadban a boldogságot.

Letette a papundeklibőröndöt, kiáltani szeretett volna. Most tudta meg, hogy a Masoko Köztársaság nem halt meg. Ott van benne, legbelül. Északi, déli, keleti és nyugati határai egybeesnek ugyan, mégis jól megfér benne a Kudarc Múzeum, a Siker Kiállítás, északi fénye is van, és kék Krisztusa is.

A Masoko Köztársaság most már semmiféle határsértőnek nem elérhető.

Mindkét novella nagyon érdekes és elgondolkoztató volt számomra, és bár tényleg ellentétes tanácsot adnak, mégis mindegyikkel egyet tudok érteni. Mindkettő egy túlélési mód, és szerintem az adott ember személyiségétől függ, hogy melyik az, ami segíti a túlélésben és a boldog élet megtalálásában. A harc vagy a kiszakadás a világból.

Több novella főszereplője is egy Simf nevű férfi volt, de valamiért ezek a történetek nem függtek össze, még azt sem tudtam eldönteni, hogy ugyanarról a karakterről van-e szó, vagy pedig csak az író nem akart új nevet kitalálni, és ugyanúgy hívta több karakterét is.

A természet, a világ megmentésével is több történet foglalkozott. Ami elég aktuális téma, és elég egyedi módon dolgozta fel mindegyik novella. Van, amiben sikerült megakadályozni a bajt, de olyan is, amiben a természet fordult végül az ember ellen.

Hogy tetszett ez a könyv?

Elég egyedi és fura volt, kis hiányérzetet is hagytak bennem a nem teljesen lezárt, megmagyarázott novellák, ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, és a legtöbb novella elgondolkoztatott.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a furcsa, elvont, groteszk, nem feltétlenül lezárt, de elgondolkodtató novellákat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Hogy a ti napotok is szebb legyen, elrejtettünk számotokra egy kis lalalát a bejegyzéseinkben. Találjátok meg az eldugott hangjegyet, és írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére, hogy melyik szó alatt rejtőzött el.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Állomáslista:

Blogturné

05. 25. Szembetűnő

05. 27. Utószó

05. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Nagy Ádám–Pirisi Gábor: Nagy Testvér szeret téged – Blogturné

Az Athenaeum kiadó jóvoltából ezúttal kicsit másképp ismerkedhetünk meg Orwell 1984 című történetével. Nagy Ádám és Pirisi Gábor ugyanis kalandkönyvet csinált a sztoriból, amelyben mi, olvasók dönthetjük el, hogy mit csinálunk, vagy épp mit nem, és ezzel befolyásolhatjuk a cselekmény alakulását, valamint a sorsunkat is. Tarts ebben a sötét, ijesztő, ám mégis szórakoztatóan játékos úton hat bloggerünkkel, és a turné végén nyerj te is egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Orwelltől az 1984 című könyv az egyik legzseniálisabb, egyben legijesztőbb könyv, amit valaha olvastam, pedig jó pár disztópián túl vagyok már, és egyszerűen kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet átültetni ezt a történetet kalandkönyvbe.

Véleményem a könyvről

Ha esetleg valaki nem ismerné az 1984 című regényt, az egyfelől gyorsan olvassa el, mert megéri, másfelől íme egy kis összefoglaló neki. A történet főszereplője Winston Smith, egy átlagpolgár egy nagyon durván diktatórikus országban, ahol a Nagy Testvér mindent lát és mindent büntet. Winston éli a szürke, rettegéssel és elnyomással teli életét, mint akárki más, míg aztán meg nem ismerkedik egy nővel, és fel nem merül a lehetősége annak, hogy esetleg létezik egy lázadó csapat, amihez csatlakozhatna. A Nagy Testvér elől azonban nehéz bármit is titokban tartani...

Ebben a könyvben Winston Smith bőrébe bújhatunk, és mi hozhatjuk meg helyette a döntéseit.

Aki játszott már kalandkönyvvel, az pontosan tudja, miről is van szó. A történet számozott részekből áll, minden rész végén eldöntheted, hogy mit csinálsz vagy nem csinálsz, és ennek megfelelően megmondják, hogy hányadik résszel kell folytatnod a történetet. A döntésednek megfelelően mindig más és más történik veled. Időnként akár meg is halhatsz, de ez a szép a kitalált disztópiákban, egyszerűen visszamehetsz egy korábbi részhez másképp dönteni, hogy mások legyenek a következmények is.

Ez a kötet is pontosan így működik, tipikus kalandkönyv. Nincsen benne semmiféle pluszjáték vagy -teendő, egyszerűen csak döntéseket kell hozni, és megnézni a következményeit.

Bevallom őszintén, hogy sok-sok évvel ezelőtt olvastam az eredeti 1984-et (a Moly.hu-nak köszönhetően tudom, hogy pontosan 11 éve), és annyira sokkolt, főképp a vége, hogy az agyam sok mindent törölt már belőle. Épp ezért, bár sok minden ismerős volt a kalandkönyv szövegében, cselekményében, nem tudnám pontosan megmondani, hogy szöveg és cselekmény szintjén mennyit vettek át a szerzők az eredetiből, és mennyi volt újdonság és saját ötlet.

Az viszont biztos, hogy azt a sötét, gyomorszorító hangulatot, amire az eredeti olvasásából tisztán emlékszem, ez a könyv is képes volt hozni. Szórakoztató volt játszani vele, de közben az agyam folyton azon járt, hogy mi minden hasonlít a jelenlegi világunkhoz a regényben, és hogy ez akár valóság is lehetne a jövőben, ha így haladunk... Szóval, ha valaki épp nagyon depis korszakát éli, akkor halassza a játékot inkább egy pozitívabb időszakára.

Játék közben megpróbáltam úgy döntéseket hozni, ahogyan a valóságban is döntöttem volna, ha tényleg egy ennyire durva diktatúrában kéne élnem. És hát, mit mondjak... Valószínűleg nem élnék sokáig, pedig őszintén bevallom, volt, amikor gyáva módon úgy döntöttem egy-egy fejezet végén, hogy teszem, amit elvárnak tőlem, csak hogy egy kis nyugtom legyen (pl. megcsinálom a hülye kötelezően választható tévétornájukat). Majd egyszer újra végigmegyek a játékon másféle döntéseket hozva, hogy lássam, egy, a döntéseimnél gyávább vagy bátrabb úton mi a sztori végkimenetele.

A könyv végén található egy rövidke Újbeszél szótár, ami érdekes adalék, valamint egy kétoldalas írás Emmanuel Goldsteintől, melynek címe Az oligarchikus kollektivizmus elmélete és gyakorlata – A valós kép. Nos, ennek a kis tanulmánynak a vége elég ijesztő, mert igen ismerősek a benne lévő gondolatok. Túl ismerősek. És igen, a mai fejlett világban, ahol már arcfelismerő rendszerek vannak, és folyamatosan meg tudnak figyelni minket a telefonjainkon és egyéb technikai eszközeinken át, ha akarnak, simán el tudok képzelni egy, a fiktív tanulmány és a regény által leírt jövőt a valóságban is sajnos.

Hogy tetszett ez a könyv?

Egy teljesen rendben lévő kalandkönyv volt, ami nem adott pluszt, de hozta azt, amit egy kalandkönyvtől elvár az ember. És tökéletesen átadta azt a sötét, borús, depressziós, reménytelen hangulatot, amit az eredeti 1984 is közvetített.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy sötétebb hangulatú kalandkönyvvel játszani és kikapcsolódni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Nézzük meg, mennyire értitek az újbeszélt. Az állomásainkon találtok egy-egy leírást, ti pedig válasszátok ki a három lehetséges szó közül, hogy mit jelenthet. Írjátok be a helyes szó betűjelét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás és lehetséges válaszok a játékhoz:

Olyan bűn, amelynek még a gondolata sem született meg.

a. bűngond

b. előbűn

c. duplaplusznemjó

Állomáslista:

Blogturné

05. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 26. Hagyjatok! Olvasok!

05. 28. Fanny’s Library

05. 30. Könyv és más

06. 01. Csak olvass!

06. 04. Veronika’s Reader Feeder

a Rafflecopter giveaway

   

Sarina Bowen: Az új srác – Blogturné

A Könymolyképző Kiadónak köszönhetően újabb csodás LMBTQ+ könyvet vehetünk a kezünkbe magyarul, ami ezúttal a jéghoki világába kalauzol el minket. Tartsatok bloggereinkkel, és ismerjétek meg velünk együtt Hudsont és Gavint, a turné végén pedig természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Ez szintén egy olyan könyv volt, amit korrektúrázásra kaptam meg a kiadótól, de ha nem így történik, akkor is el szerettem volna olvasni, mert hát, LMBTQ+ könyv, és szeretem, valamint támogatom ezeket a történeteket.

Véleményem a könyvről

A történet egyik főszereplője Gavin, akit rahabilitációs edzőként alkalmaznak a Brooklyn Bruisers hokicsapatnál. Gavin számára ez egy fontos lehetőség, ugyanis épp új életet próbál kezdeni a férje halála után egyedülálló apaként. Így mikor kiderül, hogy a srác, akivel az első munkanapja előtt egy bárban összeakadt, az adott csapatban játszik, és titkolja a csapattársai és a főnökei előtt, hogy meleg, egy kissé felkavarodik az élete.

– Nemcsak hogy együtt fogunk dolgozni, hanem valószínűleg harminchat óra múlva masszírozni is fogom az alsótestén lévő sérülést.

– A meló előnyei – vihog a nővérem. – És hűha, öcskös! Mindig is tudtam, hogy helyes vagy, de nézzenek oda, még egy profi  sportolót is össze tudsz szedni egy bárban! Hajrá, Gavin!

Ahogyan Hudsonnak is, a másik főszereplőnek. Hudson nagyon jó játékos, mégis folyton eladják a csapatai. Szeretne letelepedni, megmaradni végre végleg egy csapatnál, és nyugodtabb életet élni, de állandóan attól retteg, hogy a Brooklyn Bruisers is túlad rajta. Ezért is nem meri vállalni, hogy meleg, mert egyszer már megütötte a bokáját a nyíltsága miatt. Ám mikor Gavin bekerül az életébe, most először érzi azt, hogy talán valami fontosabbra talált, mint a jéghoki, és esetleg megérné kockáztatni. A kérdés csak az, hogy elég bátor-e, hogy megtegye, főképp, hogy ehhez az apjával (és egyben menedzserével) is szembe kell szállnia.

Az eseményeket felváltva követhetjük végig Gavin és Hudson szemszögéből, ami szerintem klassz, mert így mindkét férfi fejébe beleláthatunk. Tudhatjuk, mit éreznek valójában, mitől félnek, mire vágynak, mit gondolnak. Így ha egymást félre is értik néha, mi pontosan érthetjük őket.

Nagyon tetszett, hogy mindkét srác múltja klasszul ki volt dolgozva. Nemcsak egy sablont kaptunk ezekről, hanem valóban olyasmik történtek velük, amiknek a jelenben is kihatásai voltak a döntéseikre, tetteikre, érzéseikre. Imádtam Gavint apaként látni, Jordyn pedig nagyon szeretni való, cuki és vicces kislány. Aranyos volt, hogy annyira rajongott az apukája és Hudson miatt is a jéghokiért. És klassz volt azt is látni, hogy Hudson milyen gyorsan megszerette Jordynt, és mennyire jól bánt vele.

– Hát ezért ácsorogtál az ajtó előtt? Ez az ő otthona. Nem akaszkodhatsz rá valakire, aki nehéz napnak néz elébe.

– De neki nem volt baj! – erősködik a kislány. – Majdnem kaptam tőle autogramot! Megmutathatnám a többieknek az osztályomban! Mondtam nekik, hogy Hudson Newgate szomszédjában lakom, és apu, nem hittek nekem! Azt mondták, fura vagyok.

– Ó, kicsim! – hallom Gavint. – Ilyen szörnyű az új iskola?

– Egyetlen barátom sincs.

Egyedül Gavin elhunyt férjének az anyja, vagyis Gavin anyósa ijesztett meg és akasztott ki. Mert bár értettem a fia elvesztése miatti fájdalmát, ahogyan azt is, hogy szeretne az unokája közelében lenni, a mód, ahogyan viselkedett elfogadhatatlan volt. Nagyon aggódtam, hogy zűrt fog okozni, és Gavinnek majd meg kell küzdenie vele a kislányáért, mert egy ilyen harc mindenkit megvisel, és sem Jordyn, sem Gavin nem érdemelte ezt a stresszt és aggódást.

Hudsont is megértettem a félelmei miatt. Az apjának köszönhetően lényegében úgy nőtt fel, hogy azt tanulta, a jéghoki a minden, és az élete célja, hogy profi és elismert jéghokisztár legyen belőle. Nehéz egy ilyen álmot veszélyeztetni, főképp ha egyszer már megégetted magad, még akkor is, ha mindezt az igaz szerelemért tennéd. Hudson apja pedig tökéletes manipulátor. Alig vártam, hogy Hudson végre rájöjjön erre, és szembeszálljon vele.

A két férfi közötti érzelmek jól voltak megírva. Az első perctől érezni lehetett közöttük a szikrákat, és tetszett, ahogy a kapcsolatuk egy kis bárbeli kalandból komollyá fejlődött. Jó volt köztük a kémia, szerethető karakterek voltak külön-külön és együtt is.

Elvileg lesz majd még folytatása a könyvnek, de van egy olyan érzésem, hogy az már más karakterekről fog szólni. Mivel Gavin és Hudson történetét szépen lezárja ez a könyv. Ettől függetlenül kíváncsi leszek a folytatásra, mert Bowen igazán jól ír.

Hogy tetszett ez a könyv?

Hudson és Gavin mindketten nagyon szerethető karakterek, és együtt is tökéletesen működött a kémiájuk. A problémáik, lelki gondjaik teljesen átérezhetőek voltak számomra, és imádtam a kis családi jeleneteiket Jordynnel, aki nagyon édes kislány.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy klassz, romantikus, érthető és átérezhető problémákkal teli LMBTQ+ regényt szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A könyv a jéghoki világát mutatja be nekünk egy szerelmi történeten keresztül. A játék során olyan könyvekről lesz szó, amelyek szintén egy-egy sportágat mutatnak be. A feladatotok az, hogy a fülszövegek alapján beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére, hogy az adott könyv középpontjában mely sportág áll.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fülszöveg a játékhoz:

Az lehet, hogy nem híres, nincs pénze, és a családja sem támogatja, de Katarina Shaw mindig is tudta, hogy olimpiai …-nak született. Amikor megismerkedik Heath Rochával, egy nevelőcsaládban ragadt, magányos fiúval, a köztük létrejövő kapcsolat veszélyes párossá teszi őket.

Állomáslista:

Blogturné

05. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 25. Hagyjatok! Olvasok!

05. 28. Angelika blogja

05. 30. Sorok között

a Rafflecopter giveaway

   

Layne Fargo: Pengeélen – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó újdonsága, Layne Fargo The Favorites – Pengeélen című kötete a hivatásos jégtáncosok világába kalauzol el bennünket, és bemutatja a benne lévő csillogást, ugyanakkor az árnyoldalát is. Mi kell ahhoz, hogy valakiből a legjobb váljon? Miről kell lemondania Katarina Shaw-nak a dobogó felső fokáért? Fájdalmas, mély életút: szárnyalás és zuhanás. Tarts te is bloggereinkkel, és a turné végén lehetőséged nyílik megnyerni a kötetből egy példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Korrektúrázni kaptam meg, úgyhogy nem saját választás volt. De hatalmas szerencsének tartom, hogy eljutott hozzám ez a könyv. Mert őszintén szólva a borítója, fülszövege alapján valószínűleg sosem olvastam volna el magamtól. És akkor lemaradtam volna egy zseniálisan jó történetről. Ugyanis bár elég sok könyvet korrektúráztam már a Könyvmolyképzőnek, és ezek közül a legtöbb nagyon tetszett, de ez volt eddig a kedvencem.

Véleményem a könyvről

A történet egy Üvöltő szelek-feldolgozás. A főszereplő, Katarina Shaw kislánykora óta arra vágyik, hogy profi jégtáncos lehessen és győzzön az olimpián. Még gyerekként ismerkedik meg táncospárjával és egyben szerelmével, Heath Rochával, akinek a múltja elég tragikus, és lényegében Katarina lesz a családja. Ám Heatht jobban érdekli Katarina, mint a jégtánc, a lány viszont legalább annyira szereti a szakmáját, mint Heatht, és a végletekig mindent megtesz azért, hogy elérje az álmait. Ez az álom azonban kettejük közé áll, ellentéteket szül, a pár pedig szerelmesekből hirtelen ellenfelekké válik. A kérdés csak az, hogy a szerelmük túléli-e a versengést, bosszút, összeesküvéseket és a média kavarásait, vagy ugyanolyan sorsra jut, mint az eredeti regény főszereplőié.

Szinte biztos vagyok benne, hogy az olvasók nagy része imádni fogja Heatht, és utálni fogja Katarinát. Mert Kat egy erős nő, aki tudja, mi a célja (és az nem elsősorban a szerelem, család, gyerekek), és ez még most, a 21. században is visszatetsző és megvetendő sokak szemében. Én viszont csodáltam Katarinát. Mert megmaradt a tisztessége, ő sosem csalt, nem tett direkt keresztbe az ellenfeleinek, nem kavart a háttérben, viszont fizikai és pszichés erején felül mindent megtett azért, hogy valóra váltsa az álmát, és olimpiai bajnok legyen jégtáncban.

Ezzel szemben Heath szerelme pont olyan önző és bántalmazó volt, mint az eredeti Üvöltő szelekben Heathcliffé. Megsértődött, összeesküdött Kat ellen, szavakkal és tettekkel is bántotta, és még az álmától is megpróbálta megfosztani őt. Mindezt állítólag a szerelmi bánat nevében. Heath tökéletes példája volt azoknak a férfiaknak, akik rossz körülmények közül jöttek, rátaláltak egy nőre, aki beléjük szeretett, ők pedig ahelyett, hogy építették és segítették volna az adott nőt (és fordítva), inkább foggal-körömmel belekapaszkodnak, és megpróbálják kisajátítani. És az sem zavarja őket, ha közben elpusztítják az adott nőt, mert ha az övék nem lehet, akkor ugyan ne legyen másé sem. Még akkor sem, ha ebben az esetben az a más a jégtánc, nem pedig egy másik férfi.

– Szépen dolgoztak ma – mondta Sheila. – Ritkán látni ennyi nyers erőt egy ilyen fiatal csapatban.

Fogaimat az ajkamba mélyesztettem, mert nem tudtam, mit feleljek.

Sheila a magasba húzta egyik tökéletesre szedett szemöldökét.

– Nem gondolja, hogy jól korcsolyáztak?

– Jobban is csinálhattam volna.

– Az ember mindig lehet jobb. De ettől még viselkedjen bajnokként! Ha nem hiszi el, hogy ön a legjobb, akkor más sem fogja. Érti?

Őszintén bevallom, bár voltak jó pillanatai Heathnek, én végig azért drukkoltam, hogy Kat zárja ki őt végre a szívéből és az életéből, felejtse el, jöjjön rá, hogy jobbat érdemel, és valósítsa meg az álmát. Vagy Heath még időben döbbenjen rá, hogy mekkora egy s*ggfej, és tényleg, őszintén változzon meg.

Persze, hogy mi történt végül, azt nem árulom el, de az biztos, hogy hatalmas fordulatok voltak a történetben, voltak pillanatok, amik teljesen sokkoltak, és szinte a sztori végéig fogalmam sem volt, mi is lesz majd a lezárás. Szóval nagyon izgalmas volt az egész. Főképp, mert tudtam, hogy mi az eredeti Üvöltő szelek vége, és féltem tőle, hogy vajon itt is hasonlóképpen zárul-e a főszereplők közös és egyéni sorsa.

Nagyon tetszettek egyébként az eredeti sztorival kapcsolatos párhuzamok mind a karakterek terén, mind a cselekményben. Fargo zseniálisan hozta az Üvöltő szelek sötét, borús hangulatát, ahogyan tökéletesen hozta a karakterek jellemét is. Mégis sikerült neki egy teljesen egyedi regény összehoznia. Szerintem ez a regény volt eddig a legjobb feldolgozás, amit valaha olvastam, pedig elég sok ilyen történet volt már a kezemben.

– Hé! – Letettem a tányért, és két kezembe vettem Heath arcát, ezzel kényszerítve, hogy rám nézzen. – Ne légy ilyen!

– Milyen?

– Morci. – Megcsókoltam. Szája rideg és érzéketlen maradt. – Bosszús.

– Tudtad, hogy nem akarok idejönni, Katarina!

 Lehullott róla a kezem.

– Akkor nem kellett volna eljönnöd! Senki sem kényszerített rá.

Már nem tudtam pontosan, hogy a partiról vagy úgy általában Los Angelesről beszélünk. Akárhogyan is, már elegem volt a hozzáállásából.

Érdekes volt a jégtánc világába is bekukkantani. Az ember azt hinné, hogy ez csak táncikálás a jégen, de valójában az egyik legkeményebb sport, ami csak létezik. Nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg és mentálisan is. És ha tényleg olyasféle összeesküvések, csalások folynak a háttérben, mint a regényben, akkor egy tisztességes sportolónak nagyon nehéz lehet elérni a céljait. Ahogyan Katnek is az volt.

A történet vége... Nos, kettős érzések maradtak bennem. Egyfelől értem az üzenetet, mert íróként én magam is átéltem mindazt, amit Kat, és ami történik, azt lehet egyfajta pozitív dologként is értékelni. Másfelől... igen, maradt bennem szomorúság és egyfajta hiányérzet. De ettől függetlenül szerintem ez egy zseniális történet zseniálisan megírva.

Hogy tetszett ez a könyv?

Az egyik legjobb feldolgozás, amit valaha olvastam, pedig elég sok járt már a kezemben. Imádtam Kat karakterét, mert becsületes maradt egy becstelen világban, és az igazságtalan akadályok ellenére is erején felül megtett mindent azért, hogy valóra váltsa az álmát. Közben viszont mindvégig tiszteletben tartotta a szerelmet, amit Heath iránt érzett. Heath karakterét már kevésbé szerettem, mert tipikus bántalmazó férfi, de az nagyon tetszett, hogy tökéletesen hozta a párhuzamot a személyisége Heathcliffével. Bár a történet alapja az Üvöltő szelek, és klasszak lettek a párhuzamok, a regény mégis teljesen egyedi lett. Tele volt izgalmas és meglepő fordulatokkal, és egészen a végéig fogalmam sem volt, hogyan fog befejeződni.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki egy csavaros, izgalmas, tanulságokkal teli Üvöltő szelek-feldolgozást szeretne olvasni egy erős, bátor, kitartó és tehetséges női főszereplővel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában női műkorcsolyázó olimpiai bajnokok állnak. Minden állomáson találtok egy-egy nevet (a magyar írása szerint), de kihagytunk belőlük pár betűt. A ti feladatotok, hogy a helyes megoldást beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Betűk a játékhoz:

K_m J_n_

Állomáslista:

Blogturné

05. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 24. Pandalány olvas

05. 26. Kitablar

05. 28. This is my (book) universe

05. 30. Olvasónapló

06. 01. Utószó

a Rafflecopter giveaway

   

Mat Youkee: Negyven nap a dzsungel fogságában – Blogturné

Mat Youkee könyvében négy uitoto gyermek történetét ismerhetitek meg, akiket 2023-ban negyvennapi keresés után találtak meg a dzsungelben. A csodával határos módon megmenekült gyerekekről bloggereink mesélnek nektek!

Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a Corvina kiadónak hála, egy szerencsés olvasónk megnyeri a turné végén a Negyven nap a dzsungel fogságában című könyvet!

Miért választottam ezt a könyvet?

Bár a hírekből nem hallottam az adott esetről, amit a könyv feldolgoz, de a fülszöveget olvasva nagyon kíváncsi lettem, mi is történt, hogyan élhette túl négy gyerek negyven napig a dzsungelben egy repülőgép-szerencsétlenség után.

Véleményem a könyvről

Amikor belekezdtem az olvasásba, fogalmam sem volt, hogy most egy valós eseményt feldolgozó fiktív regényt kapok-e, vagy egyfajta dokumentumkönyvet (nem tudom, létezik-e ilyen kategória ténylegesen...), ami tényszerűen elmondja nekünk a történteket, mint egy dokumentumfilm, csak épp írásban.

Nos, nem regényről, hanem tényszerű dokumentumkönyvről van szó, hogy lerántsam a leplet. Amit egyáltalán nem bántam, mert érdekes volt az íróval végignyomozni, kutatni azt, hogy mi is történhetett, sorra venni a bizonyítékokat, a tanúkat, és összerakni a kirakót.

A valóságban 2023 júniusában négy uitoto gyerek az anyjukkal, Magdalenával együtt lezuhant egy repülőgéppel, az anya és a gépen lévő többi felnőtt azonnal meghalt, a négy gyerek pedig, köztük egy csecsemő, negyven napot töltött egyedül a dzsungelben. Természetesen a katonaság, a törzsek tagjaiból verbuvált csapatok, a családtagok egy része folyamatosan kereste a gyerekeket, valamiért mégsem sikerült őket negyven napig megtalálni. De vajon miért? És vajon tényleg a gerillák elől menekült Magdalena a gyerekeivel a lezuhant repülőn? Vagy más állt a háttérben?

Amikor belekezdtem a könyvbe, egy kicsikét megijedtem, mert a szerző elkezdte bemutatni az uitotókat, aztán Magdalena és még pár családtag, az esethez kapcsolódó egyéb személy múltját, életét, és attól féltem, hogy magára a balesetre, a dzsungelben töltött időre nem marad elég oldal. Aztán utólag rájöttem, hogy mi is volt a célja ennek a kitérőnek, és örültem, hogy nem maradt ki a kötetből, mert így állt össze a történet kerek egésszé. Azáltal, hogy megismerhettük Magdalena első házasságát, és a férfit, akivel ezután együtt élt, valamint az egész repülőút feltételezett előzményeit. Azért feltételezett, mert a könyv végén olyan fordulatokra derül fény, amik teljesen megváltoztatták az események hátterét, és azt, amit néhány emberről gondoltam. Nagyon meglepődtem, amikor bizonyos emberekről kiderült, hogy nem is azok, akiknek gondoltam őket, valamint azon is, hogy Magdalenáék valószínűleg nem is a gerillák elől menekültek, amikor felültek arra a bizonyos repülőre. Igazán érdekes volt, ahogy a könyv írója kiderítette az apró tényeket, és megpróbálta összerakni belőlük a valóságot.

A bennszülött vadász számára nem magától értetődő jog a dzsungelben élelmet szerezi, hanem tárgyalásos diplomáciai művelet, azaz tapintattal és alázattal kell eljárni. A sikeres vadászat inkább a szellemek nagyvonalúságának, mint a vadász ügyességének köszönhető.

A dzsungelben töltött napok elmesélése nem egész olyan lett, mint amilyenre számítottam. Azt hittem, hogy majd több részletet tudunk meg arról, hogyan is élték meg és túl a gyerekek az egészet, de az ő szemszögükből csak néhány fejezet szólt. A fejezetek többsége inkább a katonaság, a rokonok és a törzsek kutatómunkáját mutatta be. Ami egyébként igazán érdekes volt. Megismerhettem egy olyan népet és kultúrát, amiről korábban konkrétan semmit nem tudtam. A uitotók hiedelmei és életmódja nagyon távol áll tőlem, és őszintén bevallom, amikor a katonaság időnként rájuk hagyatkozott a gyerekek kutatása során, a magasba szaladt a szemöldököm. Mármint... drogot meg alkoholt adtak a törzs tagjainak, sámánoknak, hogy majd ők megmondják betépve, különböző szertartások és szellemek segítségével, hol kell keresni a gyerekeket, meg egyéb badarságok, amik egy civilizált országban elképzelhetetlen módszernek tűnnek. De az Amazonas menti dzsungelben teljesen megszokott dolgok, amikben sokan tényleg hisznek, még a hatóság emberei közül is. Bizarr volt egy ennyire visszamaradott társadalomba bepillantást nyerni, mintha egy több száz évvel ezelőtti bennszülött törzs életébe nyerhettem volna bepillantást. Csak hát, ők most, a 21. században élnek.

Időnként elgondolkoztam azon, hogy vajon, ha a kutatócsoportok egy kicsit modernebb gondolkodásúak, akkor hamarabb megtalálják-e a gyerekeket, és van egy olyan sejtésem, hogy igen. Azért beszívott, részeg emberek nem igazán számítanak szerintem megbízható kutatócsapatnak, és lehet, hogy a különböző „szellemek” és egyéb misztikus dolgok is félrevezették egy párszor a kutatókat. És hát, a gyerekek is ebben a hívő környezetben nevelkedtek, szóval ha nem rejtőznek el az őket kutatók hangját hallva, mert azt hiszik, hogy a dzsungel gonosz szellemei, akkor valószínűleg sokkal hamarabb megmenekülnek.

Nos, igen, sokat számít az, hogy hiedelmek és szellemek vezetnek-e, vagy pedig tudományos tények és módszerek...

De attól függetlenül, hogy nagyon messze áll tőlem ez a tudománytalan, spirituális hozzáállás, érdekes volt megismerkedni az uitotókkal, érdekes volt bepillantást nyerni Kolumbia történelmébe és jelenlegi politikai helyzetébe, ahogy az ottani hétköznapi emberek életébe is, valamint a katonaság és a törzsek közötti ellentétbe.

Azt jó volt látni, hogy az eltűnt gyerekek lényegében egymással szemben álló embereket és csoportokat is összehoztak egy időre. Tényleg mindenki azért küzdött, hogy megtalálja őket (még akkor is, ha szerintem túl elvont, túl spirituális és nem működő módszerekkel). Az emberek (rokonok és idegenek) vállalták a dzsungellel járó szenvedést azért, hogy megmentsék ezeket a kicsiket. Az önfeláldozás ezen szintje igazán megható volt.

Ahogyan az a rész is, amikor végre rábukkantak a gyerekekre. Amikor a kisfiú első mondata a megmentőjéhez nem az volt, hogy a fájdalmáról, éhségéről panaszkodjon, segítséget kérjen vagy hasonló, hanem az, hogy: „Meghalt a mamám.”, konkrétan elsírtam magam. De több ilyen számomra megható jelenet is volt ennél a résznél.

A férfiak tárt karokkal közeledtek, mintha a kapuban várnák a labdát, és lassú mozdulatokkal bekerítették a gyerekeket. Kék pólót és fekete mellényt viseltek. Leguggoltak hozzájuk, mosolyogtak, lágy hangon szóltak hozzájuk.

Tien, még mindig a földön ülve, az egyik férfira nézett, és megszólalt:

– Meghalt a mamám.

Az biztos, hogy Lesly (14 éve volt a balesetkor) és Soleiny (9 éves volt a balesetkor), a két idősebb lány baromi erősek és ügyesek voltak. Az, ahogyan életben tartották egymást, valamint az öccsüket, Tient (5 éves volt a balesetkor) és a kishúgukat, Cristint (pár hónapos csecsemő volt a balesetkor), egyszerűen emberfeletti. Nem hiszem, hogy én akár csak magamat életben tudtam volna tartani egy ilyen helyzetben.

Épp ezért a könyv vége eléggé fájó, mert bár a gyerekek megmenekültek, koránt sincs megoldva az életük. Hogy hogyan is élnek most, és miért érzem szomorúnak magam, ha rájuk gondolok, azt nem spoilerezem le, de ha valaki elolvassa a könyvet, az érteni fogja.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes volt egy teljesen más kultúrát megismerni, bepillantást nyerni egy általam alig ismert ország életébe, működésébe. A baleset, aztán pedig a dzsungelbeli túlélés és kutatás szintén izgalmas volt, akadtak részek, amiknél konkrétan könnyes lett a szemem.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne egy valóban megtörtént, titokzatos és érdekes esetet felderíteni a könyv írójával karöltve.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy összekevert betűkből álló szót, és a ti feladatotok, hogy kibogozzátok őket! Annyit segítünk, hogy mindegyik szónak köze van a könyvhöz.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Betűk a játékhoz:

aulokibm

Állomáslista:

Blogturné

05. 15. Hagyjatok! Olvasok!

05. 17. Könyv és más

05. 19. Szembetűnő

05. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 23. Kelly és Lupi olvas

a Rafflecopter giveaway

   

Rosie Talbot: Tizenhat lélek – Blogturné

Egy igazán izgalmas könyvet hozott el nekünk a Könyvmolyképző Kiadó, amely Tizenhat lélek címen jelent meg. Charlie szemén keresztül megismerhetjük a szellemek világát, amely egy csodálatos, mégis igazán veszélyes utazásra invitál minket. Ha kíváncsi vagy, Charlie miként menti meg az eltűnt lelkeket, tarts velünk, és nyerd meg a könyv egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Mert LMBTQ+ regény, és egyfelől szeretem ezeket a történeteket, másfelől a jelenlegi helyzetben úgy érzem, mindenféle támogatás elkel ezeknek a történeteknek és a közösségnek itt, Magyarországon. Én pedig ezen a módon tudom megadni ezt a támogatást.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Charlie, egy meleg srác, aki néhány évvel ezelőtt meghalt egy betegségben, újraélesztették, és ettől kezdve látóvá vált. Vagyis látja a szellemeket. Ettől nem túl boldog, ugyanis bár a szellemek az élő embereknek nem árthatnak, a látókat képesek megérinteni, vagyis árthatnak is nekik. De aki nem akar ártani, az is folyton a gondjaival zaklatja Charlie-t. Neki pedig épp elég az iskola, a titok, hogy meleg és szellemeket lát, nem akarja még a lelkeket is pesztrálni.

Ám egy nap a szellemek elkezdenek eltünedezni. Valaki foglyul ejti őket, hogy gonosz célokra használja fel. Charlie-nak pedig nincs mit tenni, mégis segítenie kell a lelkeknek, mielőtt az egész világ elpusztul. Ebben segítségére lesz néhány szellem barátja, valamint egy titokzatos gazdag (és transz) srác, Sam, aki szintén látó.

Charlie karaktere nagyon érdekes volt. Történt vele több dolog is a múltban, ami miatt mindenkivel szemben bizalmatlan, és ahelyett, hogy meg akarná érteni a képességét, és megtanulná jóra használni, inkább retteg tőle, elnyomja, nem akar foglalkozni vele. Többször is fogtam a fejemet, mert amikor valakiről negatívan gondolkodott, pl. azt hitte, hogy épp őt beszélik ki, ellene esküdtek össze, én olvasóként éreztem, hogy nagyon félreérti a dolgokat. Legszívesebben megállítottam volna, hogy a szemébe nézzek, és megmondjam neki, ne gondolkozzon ennyire negatívan.

Persze érthető, miért lett ilyen. Az élete több szempontból sem könnyű, és megégette magát már egy párszor. Egyfelől majdnem meghalt többször is. Másfelől az egyik ilyen eset miatt amputálni kellett mindkét lábát, vagyis műlábakkal él. És bár majdnem ugyanolyan élete van, mint akárki másnak, azért mégis vannak nehézségei emiatt. A kalandok során pedig főképp, mert nem tud úgy mászni, futni, mozogni, mint egy lábakkal rendelkező karakter. Szóval megértem, hogy kerülné a bajt, mert nehezebb boldogulnia. Aztán ott van a melegség, amit titkol a családja elől. Volt egy negatív élménye a legjobb barátjával és egy csókkal kapcsolatban, és ez is hozzájárult a bizalmatlanságához. Az meg, hogy szellemeket lát... nos igen, ki hinne neki? Szörnyű lehet a családja előtt is titkolni, de én is félnék a helyében, hogy őrültnek néznének, ha elmondanám. És meg is érteném, ha őrültnek néznének...

Ezek a gyengeségek viszont szerethetővé tették Charlie-t, és hozzájárultak ahhoz is, hogy a könyvben gyönyörű karakterfejlődésen menjen keresztül. A könyv eleji Charlie homlokegyenest másképp gondolkodik és más jövőt tervez, mint a könyv végi Charlie.

Sam karaktere szintén szimpatikus. Ő pont Charlie ellentéte, az, aki gond nélkül képes felvállalni önmagát, legyen szó a transzságáról vagy a szellemlátásról. Sam egyfajta adományként éli meg a képességét, amit nem hagyhat figyelmen kívül, muszáj vele jót tennie. Ő az, aki lényegében belerángatja Charlie-t egy izgalmas, de szó szerint életveszélyes nyomozásba.

A kettejük közötti vonzalom kialakulása nekem egy kicsit gyors volt, meg nem is éreztem annyira a szikrát közöttük, mint más történetekben. De ez betudható annak, hogy egy fiatalokról szóló regényről van szó, amiben két tinisrác végre olyasvalakivel találkozik, akivel hasonlítanak egymásra, akivel megértik egymás problémáit, és emiatt villámgyorsan kialakul közöttük a kötelék (még akkor is, ha tagadják, vagy legalábbis Charlie).

Imádtam Charlie kishúgait, nagyon cukik és belevalók voltak, és Ollie, a szellemsrác karaktere is nagyon aranyos volt. Jókat mosolyogtam a jeleneteiken és a vicces beszólásaikon.

– Az a férfi félelmetes. – Poppy kis arca komoly. – Nem akarom, hogy vele menj.

– Nem megyek, Pops, ígérem. Nem hiszem, hogy igazi rendőr. – Letérdelek, hogy megöleljem. Olyan kicsinek tűnik hirtelen, csak egy aprócska kisgyereknek. – El kell távolítanom őt innen, hogy mindenki biztonságban legyen, rendben? Engem akar.

– Miért? – kérdezi Lorna.

– Mert megöltél valakit? – mondja Danielle.

– Persze, hogy nem – mondom. Őszintén csalódottnak tűnik. 

A szellemek világa is igazán érdekes volt. Tetszett, hogy Talbot aprólékosan kidolgozta a szellemvilág működésének elveit. Néha kellett egy kis idő, míg megértettem, miről is van szó, mi hogyan működik, de izgalmas volt ez a része a történetnek.

Ahogyan a szellemrablós, gyilkosos krimiszál is. Érezni lehetett, hogy valódi tétje van a nyomozásnak, hogy Charlie-ék valóban megsérülhetnek, sőt, akár meg is halhatnak, ahogyan a szellemek is végleg odaveszhetnek. Volt olyan része a titkoknak, amit sejtettem, de akadt olyan fordulat is, ami igazán meglepett. Az biztos, hogy kíváncsian olvastam végig a történetet, érdekelt, hogy mi is lesz végül a rejtélyek megoldása.

Tetszett, hogy az LMBTQ+ több betűje is megjelent a történetben. Volt meleg, transz és biszexuális (vagy esetleg demi, pán, ezt nem tudtam eldönteni, de azt hiszem, még a karakternél is képlékeny volt az önmegismerés) szereplő is. De a legjobb, hogy nem ez állt a történet középpontjában. Csak mellékes dolog volt, hogy ki kihez vonzódik vagy milyen nemű, a lényeg a fantasy- és kalandszálon volt.

Persze kellenek azok a történetek, amikben az LMBTQ+ szál a lényeg, az ezzel kapcsolatos problémák állnak a sztori középpontjában, de kellenek olyan történetek is, amik egyszerű fantasyk, krimik, sci-fik stb., csak éppen LMBTQ+ szereplőkkel. Három dolog miatt fontos ez. Egyfelől, mert ezek a könyvek egyszerűen csak megmutatják, hogy léteznek. Most, amikor fóliával, törvényekkel és egyebekkel akarják elrejteni az LMBTQ+ embereket, mintha nem is lennének, különösen fontos megmutatni, hogy de, igen, itt vannak, és itt is maradnak. Nem lehet eltüntetni őket sem a könyvekből, sem a való életből! A másik, ami miatt fontosak az ilyen könyvek, hogy az LMBTQ+ emberek saját fantasy, sci-fi, krimi stb. hősöket kaphassanak. És a harmadik, hogy a nem LMBTQ+ emberek láthassák, hogy az LMBTQ+ emberek is pont ugyanolyanok, mint a heterók, és az LMBTQ+ karaktereket tartalmazó regények is pont ugyanolyanok, mint a heteró karaktereket tartalmazók (és pont ezért a heteró olvasók számára is szórakoztatóak, érdekesek lehetnek ezek a történetek).

Bár a regény sztorija lényegében szépen lezárult, láttam, hogy elvileg lesz még folytatás, amit nagyon várok. Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz egy szellemes kaland egy magabiztosabb, nyitottabb Charlie-val. És persze Sammel meg a szellembarátokkal.

Hogy tetszett ez a könyv?

Igazán kalandos, fordulatos, izgalmas szellemsztori volt, aminek a világát szépen felépítette az író. A karaktereket igazán kedveltem, főképp a cuki emberi és szellemgyerekeket, akik nagyon viccesek voltak. Tetszett, hogy valódi tétje volt a nyomozásnak és a kalandszálnak, tényleg aggódhattam a karakterek épségéért és életéért. Voltak fordulatok, amik igazán megleptek, és őszintén kíváncsi vagyok a folytatásra is.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a tinikről szóló kalandos fantasytörténeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során olyan képekkel találkozhattok, amelyek egy-egy ismert filmhez kapcsolódnak. Nincs más dolgotok, mint a képen látható filmet beazonosítani, és a film címét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

05. 11. Milyen könyvet olvassak?

05. 13. Hagyjatok! Olvasok!

05. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 17. Olvasónapló

05. 19. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Szabó Magda: Csigaház

Miért választottam ezt a könyvet?

Több könyvét is olvastam már Szabó Magdának, és eddig mindegyik tetszett, szép lassan majd szeretném az összes könyvét sorra venni, és most ezt volt lehetőségem elolvasni. Azért is voltam különösen kíváncsi erre, mert ez a legkorábbi regénye, amiről jelen pillanatban tudomásunk van, és ezt is csak alig hét éve találták meg két iskolai kockás füzetben. Érdekelt, hogy Szabó Magda vajon hogyan írt a húszas évei végén, milyen lehetett az első hosszabb története.

Véleményem a könyvről

A történet egy Csigaház nevű panzióban játszódik, és az ott lakó emberek életének egy-egy fontosabb momentumát, eseményét mutatja be. Többek között Júliáét, a fiatal lányét, aki azért menekült a panzióba, mert rajtakapta a mostohaanyját a férfival, aki látszólag neki udvarolt. Edmundét, akinek épp most halt meg egy rokona, de az örökség körül nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerette volna, és ezért nem tudja anyagilag megadni azt a nőnek, akit el akarna venni feleségül, amit az adott nő elvárna. Wachtlét, aki egy titokzatos barátját várja a panzióba, és valamiféle politikai összeesküvés részese. Valamint Antonét, a sofőrét, aki szerelmes a Csigaház cselédlányába, Trudiba.

Először is, nagyon tetszik ez az új kiadás. Egyfelől, mert szépnek találom ezzel a rövidebb méretű külső borítóval, ami egy nagyobb belső borítót takar, másfelől, mert igazán praktikus a kivitelezése. Mivel sokat buszozok (és a buszon olvasok), fontos, hogy a könyv, amit olvasok, ne legyen túl nehéz, és ne terhelje meg a csuklómat, ne essen szét, ha rendesen kinyitom az oldalakat, és mindenféle fényviszonyban olvasható legyen benne a szöveg, vagyis megfelelő legyen a betűméret, a sorok távolsága és hasonlók. Ez a könyv tökéletesen megfelelt ezeknek a kitételeknek.

Az is tetszett, hogy a történet szövegébe be-be lett illesztve egy-egy oldal az eredeti kéziratból, vagyis megnézhettem, milyen volt Szabó Magda kézírása. Nos, el kell mondanom, hogy nem túl olvasható... Jó ideig bogarászni kell a szöveget, hogy az ember össze tudjon rakni egy-egy mondatot. De ennek ellenére tényleg érdekes volt látni ezeket az oldalakat, és adott egyfajta pluszt a könyvhöz.

De térjünk rá a történetre... Nos, igen, látszik, hogy ez a kisregény egy első vagy legalábbis nagyon korai próbálkozás. A regény elején sorra bukkantak fel a szereplők anélkül, hogy meg lett volna magyarázva, ki kicsoda. Úgyhogy idő kellett, mire összeraktam, éppen kiről is van szó, és az illető hogyan kapcsolódik a Csigaházhoz vagy épp a többi karakterhez.

Az élet minden pillanatban bevégződhet, és jobb, ha az ember eléri a célját, aztán csalódik benne, mint ha el sem éri, s holtáig azt képzeli: sokat vesztett.

A különböző szálak sem mindig voltak teljesen kidolgozva. Úgy tűnik, volt, ami az írót jobban érdekelte, ezért sokat foglalkozott vele, és részletesebben kifejtette, míg más szálakat épphogy csak felszínesen érintett. Több szál igazából le sincs zárva a történet végén, amiről nem tudom eldönteni, hogy direkt van-e így, és az író az olvasó képzeletére akarta bízni, hogy mi is történik az adott karakterekkel, vagy pedig egyszerűen nem fejezte be ténylegesen a füzetkéjében ezt a kisregényt. Esetleg egy másik füzetben megtette ezt, csak az nem került elő...

A legjobban kidolgozott szál Júliáé a kisregényben, az ő problémáját több szemszögből is megszemlélhetjük. Egyfelől a saját szemén át, aztán az apja, a mostohaanyja, a szerető és a mostohaanya testvére szemén át is. Kiderül, hogy a mostohaanya, Dolly jóval fiatalabb a férjénél, és bár a férje nagyon rendes, mégsem tudja azt adni Dollynak a kora miatt, amire a nőnek szüksége lenne a boldogsághoz. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy Dolly szerelmes lett-e Dornerbe, a szeretőjébe, vagy csak pillanatnyi fellángolás tört rá, és a szál lezárása sem árulja el ezt úgy igazán. Mintha Dolly elbizonytalanodott volna a döntéseit illetően, és most egyszerűen egy ideig parkolópályára helyezné Dornert.

Az biztos, hogy Dolly nem egy gonosz nő, nem is rossz erkölcsű, szimplán csak esendő. A férje orvos, sokat dolgozik, és jóval idősebb is nála, így az életük, a személyiségük fejlettsége valószínűleg nincs párhuzamban. Ennek ellenére én a helyében a férjét választottam volna, mert tökéletesen úgy kezelte a megcsalást, ahogyan azt egy a feleségét szerető és megértő, értelmes, becsületes, rendes férfinak kezelnie kéne minden esetben. Feminista szemmel nagyon elégedett voltam vele ebből szempontból.

– (...) Mérlegelted az eseményeket, és mint úriember arra a meggyőződésre jutottál, hogy miután úgyis mindent tudok, a legbecsületesebb dolog lesz eljönni ide, és helytállni mindenért. Quasi. Így lehetne a legpontosabban fogalmazni. Eljöttél ide, megkérni a feleségem kezét.

Mindennek ellenére tökéletesen megértettem Júlia dühét, csalódottságát és fájdalmát is. Dolly nemcsak a férjét, hanem a nevelt lányát is becsapta és elárulta. Én kívülállóként láttam, hogy alapvetően nem rossz ember, de ettől még sem a férjének, sem Júliának nem lesz könnyebb.

Trudi szerelmi sztorija bár korántsem volt ennyire kifejtve mégis aranyosra sikeredett. Azt hiszem, ebben a könyvben, bár vannak másféle szálak is, mégis a szerelmi szálakra lett több hangsúly fektetve, azok lehettek fontosabbak az írónak.

A politikai szál, őszintén bevallom, számomra körülbelül teljesen értelmezhetetlen volt. Vagy azért, mert nem ismerem a pontos történelmi hátteret, vagy mert valóban nem volt rendesen kifejtve, nem tudom. Értelmezésem szerint Wacht és a barátai a nácik ellen próbáltak valahogy szövetkezni, de hogy mi volt a pontos terv, kik voltak ők, számomra elég homályos maradt.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nem ez volt a legjobb könyv, amit eddig Szabó Magdától olvastam, de mint első ismert kisregénye, érdekes volt. Júliáék szála szépen ki volt fejtve, a többi szál viszont kicsit kezdetleges és lezáratlan maradt. Megvoltak a kezdők hibái ebben a történetben, mégis élveztem.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Akik még soha nem olvastak semmit Szabó Magdától, azok ne ezzel a könyvvel kezdjék szerintem. Vagyis inkább azoknak ajánlom, akik már tudják, hogyan ír a felnőtt, ténylegesen írónak nevezhető Szabó Magda, mert egyfajta visszatekintésnek nagyon érdekes ez a kisregény, hiszen látni, hogy hogyan írt régen, aztán pedig mennyit fejlődött.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT