~ Sárga könyves út ~

2025. február 6., csütörtök

Scarlett St. Clair: A sötétség érintése (Hades és Persephone 1.) – Blogturné Extra



A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően Scarlett St. Clair Hades és Persephone-sztorijának már három része is eljutott a magyar olvasókhoz. Ezzel a három résszel kalandoznak most bloggereink az alvilágban. Tarts te is velünk, és a turné végén nyerhetsz a könyvekből egy saját példányt.


Ma néhány izgalmas idézetet hoztam nektek extraként, hogy belepillanthassatok a történetbe. Jó olvasást!


1.

– Mi az igazságot keressük, Persephone. Az igazság hatalom. Hatalomra vágysz?
Demetrinek fogalma sem lehetett róla, hogy valójában kinek teszi fel ezt a kérdést.
– Igen. Hatalmat akarok.
Demetri újra elmosolyodott, és ezúttal a fogai is kivillantak.
– Akkor jó helyed lesz itt.


2.

– Kitörlöm az emlékezetét... persze csak az után, hogy megbüntettem azért, ahogyan önnel bánt.
Persephonét kirázta a hideg.
– Nem tudhatta, hogy istennő vagyok.
– Azt viszont tudta, hogy egy hölgy, és hagyta, hogy a haragja úrrá legyen a józan eszén. Úgyhogy büntetést érdemel.


3.

– Amikor a holtak istene visszaadja az életedet, akkor az egy olyan szívesség, melyet soha nem lehet teljesen megfizetni.
Persephone összevonta a szemöldökét.
– Ezt nem értem.
– Nem csodálom, hiszen sosem járt a Tartarusban. – A küklopsz elhallgatott egy pillanatra, majd folytatta. – A világért se értsen félre. Önként álltam Hades szolgálatába, és örülök, hogy az összes isten közül éppen őt szolgálom. Ő nem olyan, mint a többi isten.


4.

– Isten vagy – motyogta Persephone meglepetten.
A férfi elmosolyodott, arca két oldalán gödröcskék jelentek meg.
– Az vagyok.
– Nem Hades vagy.
– Nem. Hermes.
– Aha – sóhajtotta Persephone, és visszaejtette a fejét.
– Aha?
– Igen, aha.
A férfi elvigyorodott.
– Szóval, hallottál már rólam?
Persephone grimaszt vágott.
– A fortélyok és tolvajok istene.
– Már ne haragudj, de kifelejtetted a kereskedést, az utakat, a sportot, az utazókat, a sportolókat, a heraldikát...
– Hogy mehetett ki a fejemből a heraldika... – motyogta Persephone, és reszketni kezdett.


5.

– A Lethe elveszi az emlékeidet. Hadesnak figyelmeztetnie kellett volna téged. Később majd leteremtem.
Persephone felnevetett, ahogy elképzelte, amint Hecate leteremti Hadest.
– Nézhetem?
– Ó, kedvesem, csakis a te jelenlétedben szándékozom megdorgálni.


6.

– Az élet nem könnyű odakint, Hades, néha maga az élet is elég büntetés. A halandóknak reményre van szükségük, nem fenyegetésekre és büntetésekre.


7.

– Ez meg mi?
Hecate lágyan elmosolyodott, és megvakarta a kis jószág fülét.
–Ő itt Gale. Egy görény. Egykoron boszorkány volt, de görényként viselkedett, úgyhogy görénnyé változtattam.


8.

– Egek, te meg hogy nézel ki?
A tavasz istennője elmosolyodott.
– Vérre menő fogócska volt.
– Remélem, győztél.
– Kicsináltak – ismerte el Persephone. – A gyerekek ügyesebbek.


9.

Demeter fagyos tekintettel mérte végig. Az a pillantás semmi jót nem ígért. Csak fájdalmat. Pusztítást. Persephone már látta is maga előtt a szalagcímeket. Az istenek háborúja elpuszította Új-Athént.


10.

– Nagyon sok mindenben vagy jó, Persephone. Főleg abban, hogy istennő legyél.
Persephone felhorkant.
– Ezt meg honnan veszed? Csak most tudtad meg, hogy az vagyok.
– Onnan, hogy kedves és együttérző vagy, harcolsz azért, amiben hiszel, de legfőképpen azért, mert harcolsz az emberekért. Az isteneknek éppen ez lenne a dolguk. Pont ezért nem árt, ha valaki emlékezteti őket erre, mert elég sokuk elfelejtette már. – Egy pillanatra Lexa elhallgatott. – Talán ezért születtél erre a világra.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyit tudtok Hadesról és Persephonéról. Minden állomáson találtok róluk egy kérdést, az a feladatotok, hogy a helyes választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják a római megfelelőjét Hadesnak?


Állomáslista:

Blogturné
02. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út (1. könyv – extra)
02. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út (1. könyv)
02. 10. Insane Life (2. könyv)
02. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út (2. könyv – extra)
02. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út (1. könyv)
02. 16. Insane Life (3. könyv)
02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (3. könyv – extra)
02. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út (1. könyv)
02. 22. Kitablar (1. könyv)
02. 24. Kitablar (2. könyv)
02. 26. Kitablar (3. könyv)

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2025. február 4., kedd

Fekete István: A koppányi aga testamentuma – Blogturné



1900. január 25-én született Fekete István József Attila-díjas magyar író, aki gyerekkorunktól kezdve számos ifjúsági könyv és állattörténet írójaként kíséri olvasói utunkat. A Blogturné Klub három bloggere az író születésének 125. évfordulója alkalmából nagyszabású turnéra indul a szerző könyveivel. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a turnéban részt vevő könyvek egyikét a Móra Könyvkiadó jóvoltából.


Miért választottam ezt a könyvet?

Bevallom őszintén, bár a valóságban imádom az állatokat, a könyvekben jobban lekötnek az emberi történetek. És bár fogalmam sem volt róla, hogy miről is szól ez a regény, valami olyasminek képzeltem, mint Az egri csillagokat, ami gyerekként nem igazán kötött le, viszont felnőttként újraolvasva nagyon tetszett.


Véleményem a könyvről

A történet a török hódoltság idején játszódik Magyarországon. A főszereplő Babocsai László, végvári vitéz, akinek az apját a koppányi aga, Oglu megölte egy párviadalban. László bosszúból párbajra hívja az agát, akit le is győz tisztességes harcban. Oglu tiszteletből haldoklása közben rá hagyja az összes vagyonát és a lányát. Mikor a szomszédos végvár korrupt, erőszakos várkapitánya, Kales tudomást szerez a kincsről, tervet sző, hogy megszerezhesse Lászlótól.

Amikor elkezdtem olvasni a regényt, az első gondolatom az volt, hogy nagyon tetszik a szöveg stílusa. A második pedig az, hogy a férfiak bolondok. László és Oglu harca tipikusan olyan, mint mikor egy filmben két pasi valami miatt agyonveri egymást, aztán véresen, teljesen kikészülve rájönnek, hogy igazából nem is utálják egymást annyira, kezet fognak, megveregetik egymás törött bordáit, aztán mennek, és megisznak egy korsó sört.

Nos, itt Oglu halála miatt a korsó sör elmaradt, de a „megöllek, majd mégis megbocsátok” tipikus férfihülyeséget tökéletesen prezentálták így is. A kolléganőimmel jól meg is beszéltük, hogy hasonló helyzetben mi, nőként vagy harcolnánk, és sosem bocsátanánk meg az ellenfélnek, mert olyasmit tett, ami megbocsáthatatlan, vagy ha képesek vagyunk a megbocsátásra, akkor azt még azelőtt megtennénk, hogy feleslegesen megvernénk vagy megölnénk bárkit is, vagy minket vernének, esetleg ölnének meg.

Ettől függetlenül a történet rögtön beszippantott, bár nem igazán azt kaptam tőle, amire először számítottam. Mikor Oglu megkérte Lászlót, hogy vigye haza az özvegy édesanyjához a lányát, és gondoskodjanak róla, azt hittem, hogy ez egy romantikus történet lesz, melyben László először a húgaként kezeli a lányt, ám szép lassan egymásba szeretnek, majd a múltbeli tragédiák ellenére összeházasodnak és boldogan élnek.

Nos nem.

Ez a történet egyáltalán nem egy romantikus sztori volt, és Oglu lánya valóban olyan lett csak László számára, mint egy húg.

És őszintén bevallom, én ennek nagyon örültem. Mert az általam várt szerelmi sztori elég uncsinak és elcsépeltnek tűnt. Helyette viszont egy átveréseken, trükkökön alapuló kémsztorit kaptam lényegében. Kales megpróbálja erőszakkal, majd átveréssel elszedni Lászlótól az aga kincseit, még az emberrablástól sem riad vissza, ám László bajtársa, Markó szintén egy átveréssel megpróbálja Kales terveit megakadályozni és Lászlót megmenteni.

Ami érdekes, hogy bár László volt a főszereplő, Markó karaktere legalább annyi figyelmet kapott a cselekményben, és igazából sokkal összetettebb és szerethetőbb karakter volt számomra. Igazi barát, hősies, bátor, fifikás, intelligens, és volt benne egyfajta lágyság, valami szeretetéhség, családra való vágy (anyára, apára, testvérekre), amitől az ember lányának, lásd nekem, kedve támadt egy kicsit megölelgetni. Igazi harcos, de nem az a macsó fajta, hanem olyan, akinek vannak érzései. Szóval igen, számomra ő volt a vonzó pasi a sztoriban, nem László.

A másik kedvenc karakterem az ifjú Máté volt, aki talpraesett, okos fiú. Talán jobban látja a világot, mint sok felnőtt körülötte.

– Fene se nézné ki belőled ezt az erőd – csodálkozott a horvát vitéz –, nincs kedved a vitézi életre?
– Nem tudom, uram... – tűnődött Máté. – Nehezen hagynám itt a berket, aztán meg azt sem tudom soha a magam buta fejével, hogy ki az ellenség, bár sokat törtem már ezen a fejem. Néha a törököt vágjátok, néha a németet, néha mind a kettőt. Magyar jobbágyokat kardra hánytok, mert a töröknek adót fizet, aztán elmentek, és mulatoztok a törökkel, mert – ti azt mondjátok – békesség vagyon a török császárral. Idejöttek a vallonok nektek segíteni, és levágnak benneteket... Mondom, uram – ne haragudj –, mindez nem fér az én fejembe, hát inkább annak maradnék, aki vagyok...
Bogics szinte megrendült a legényke világos esze járásától.
– Buta? Te vagy, fiam, az egyetlen okos ember ebben a fenekestül felfordult országban!

Lászlót is kedveltem, mert ő is a kezdeti hülyeség (az agával való harc, majd kibékülés) ellenére szimpatikus férfi volt, de valahogy egysíkúbbra sikeredett a karaktere.

Igazán érdekes volt, ahogyan a regény a törököket és a császáriakat ábrázolta. A törökök kifejezetten szimpatikusnak tűntek, még Oglu sem volt igazán gonosz. Egyszerű emberek, akiket a vezetőjük ide küldött, és igazából már nem is emlékeznek rá, miért is kéne a magyarokkal ellenségeknek lenniük. Házasodnak velünk, egy asztalnál esznek-isznak velünk (még bort és disznót is), és egyre inkább beolvadnak közénk. Néha persze vannak harcok, párbajok, de ezek sem az egymás iránti gyűlölet miatt robbannak ki, hanem hol felsőbb parancsra, hol férfiostobaságok miatt.

A császáriakról ezzel szemben elég negatív képet festett az író. Csak használják a magyarokat, harcba küldik őket, de amikor a zsíros falatokról van szó (pénzről, várról, egyéb vagyonról), akkor egymás között osztozkodnak csak. Kales sem olyan, mint Oglu. Míg Oglu egyáltalán nem gonosz ember, addig Kales valóban kegyetlen, kapzsi, hazug, becstelen és gonosz.

Az egymást átverős jelenetek nagyon érdekesek, kalandosak voltak, szó szerint élvezettel olvastam ezt a szálat, még a buszon is elővettem munkából hazafelé a könyvet, hogy megtudjam, hogyan is sült el Markó visszavágása Kalesnek.


Hogy tetszett ez a könyv?

Azt hiszem, most már kimondhatjuk, hogy nagyon tetszik Fekete István stílusa, és az emberekről szóló regényei jobban beszippantanak, mint az állatokról szólók. Ez a regény nem azt adta számomra, amire az elején számítottam, ennek ellenére, vagy épp pont ezért nagyon izgalmasnak, érdekesnek találtam. Markó karakterét nagyon megszerettem, és szó szerint izgultam érte bizonyos jelenetekben.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a kalandos történelmi regényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A turné minden állomásán találtok egy-egy kérdést Fekete István műveivel kapcsolatban, ami vonatkozhat egy adott mű történetére, keletkezésére, de akár arra is, hogy milyen állatot takar egy-egy elnevezés. A helyes választ írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz:

Kiről szól a Bogáncs című regény?


Állomáslista:

02. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út (A koppányi aga testamentuma)
02. 06. Szembetűnő (Csí és más elbeszélések)
02. 10. Szembetűnő (Hú)
02. 14. Könyv és más (Éjféli harangszó)
02. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út (Tüskevár)
02. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út (Téli berek)

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Annabel Abbs: Az ízek költészete – Blogturné



Annabel Abbs könyve a 19. századi angol tájra kalauzol bennünket, ahol egy vidéki kúria konyhájában egy költőnő a lírai receptjeivel kísérletezik, hogy kivívja végre helyét a férfiak által uralt könyvkiadás világában. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s less be te is Miss Eliza konyhájába. A turné végén tiéd lehet a könyv is a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.


Miért választottam ezt a könyvet?

Ritkán fordul elő ilyesmi, de a borítója miatt, ami nagyon tetszik. A kék-fehér illusztráció arany betűkkel egyszerűen gyönyörű.


Véleményem a könyvről

A történet a 19. században játszódik, és két fiatal nő szemszögéből meséli el az eseményeket. A karakterek egy része valóban létező emberekről lett mintázva, szóval ez egy valóságon alapuló, kitalált történet. Az egyik főszereplő Eliza Acton költő (és a kor emberei szemében vénlány), aki tehetős családban nőtt fel, de az apja váratlanul tönkremegy, majd elmenekül a hitelezői elől. Eliza és az anyja egyedül maradnak, így kénytelenek vendégházat működtetni, aminek a konyhájában Eliza elkezdi megismerni a konyhaművészetet, és elhatározza, hogy ír egy irodalmi minőségű receptkönyvet.

A másik főszereplő Ann Kirby, aki a legmélyebb szegénységből jött. Nem elég, hogy a szüleivel egy kalyibában lakik, és sokszor nincs mit enniük, az apja alkoholista lesz, az anyján pedig elhatalmasodik teljesen az őrület. A falubeli tiszteletes és a felesége elintézi, hogy Ann édesanyja elmegyógyintézetbe kerülhessen, a lányt pedig beajánlja Elizáék vendégházába cselédnek. A két nő teljesen egymásra talál a konyha világában, összebarátkoznak, de mindkettejük életét megkeserítik a titkok, amiket még egymásnak sem mernek elmondani.

Őszintén bevallom, amikor belekezdtem a történetbe, fogalmam sem volt, mire számíthatok pontosan, de szinte az első pillanattól valami olyan atmoszféra lengte körül a sztorit, ami azonnal beszippantott. Azt gondolnánk, hogy Eliza problémái költőként és egyedülálló nőként a 19. század problémái, ám miközben olvastam a fejezeteit, konkrét párhuzamokat tudtam vonni általam ismert vagy átélt 21. századi problémákkal.

Például Elizát nőként elhajtja egy kiadó férfi vezetője, mert a versírás komoly dolog, vagyis a férfiak dolga. A nők, így Eliza is, írjon csak szépen romantikus regényt vagy szakácskönyvet. Bár manapság már a nők is írhatnak verseket, de még mindig vannak olyan területek az irodalomban, amikből kizárják a nőket (teljesen vagy nagyrészt), és azokat a zsánereket, amiket nőinek tartanak, egyszerűen lebecsülik.

De a vénlánysággal szembeni előítéletek és elvárások sem változtak túl sokat. 40 éves „vénlányként” kismilliószor hallottam már rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, sőt, lényegében idegenektől is, hogy miért nem megyek férjhez, majd megbánom, kell a férfi a házba, hogy mindent megjavítson, majd magányos leszek idős koromra, hogy lesz így gyerekem, és ha nem lesz, akkor ki fog gondoskodni rólam, ha már öreg leszek stb. stb. stb.

Szóval igen, olvasás közben nagyon szomorúan nyugtáztam, hogy bár nyilvánvalóan történtek változások a 19. század óta, de azért még mindig egy csomó akkori elnyomó egyenlőtlenség és hülyeség ma is ugyanúgy létezik. Ennek köszönhetően pedig teljesen egyet tudtam érezni Elizával, engem is bosszantott, hogy nem hagyják költőként boldogulni, és hogy állandóan a házasodással nyomasztják.

Szerencsére Ann problémáit sosem kellett megtapasztalnom, de a mélyszegénység szintén sok helyen létezik a 21. században. Ann-nel is nagyon együtt tudtam érezni, mert tényleg borzalmas élete volt. Ennek ellenére értelmes lány, vannak vágyai, tervei, ötletei, amikről a legszörnyűbb helyzetekben sem mond le teljesen. Bár a lelkész segítségét nem szívjóságból kapja, mégis ez az, ami végül megváltoztatja az életét. Az, hogy Eliza mellé kerülhet a konyhára, nemcsak egy barátot ad neki, hanem életcélt is. Tanulhat, kreatívkodhat, megismerheti, milyen érzés, ha megbecsülik őt és a munkáját.

Egyébként a fentieken kívül még rengeteg más a nőket érintő probléma előkerült a történetben. Az áldozathibáztatás, amikor egy férfi molesztálása miatt a nőt teszik felelőssé és büntetik meg, a nők mentális egészsége, és az, hogy vagy nem kapnak segítséget, vagy ha kapnak, az csak még rosszabb, mintha nem kapnának, és van még egy fontos probléma, de azt nem árulhatom el, mert lelőném vele az egyik legnagyobb titkát a történetnek.

Ennek a titoknak a végkifejletét nagyon érdekes volt végignézni, mert az adott témával sokat nyomasztják szintén a nőket, és kíváncsi voltam, hogy vajon Eliza meghajol-e végül ezen nyomasztás előtt, vagy ismeri önmagát, ismeri a helyzetét, tudja, hogy mindenkinek mi a legjobb, és e szerint hozza meg a döntését.

Volt egy pont a történet során, amikor azt gondoltam, hogy ez egy LMBTQ+ történet lesz, mert az Eliza és Ann között kialakult kapcsolatot lelkileg elég intimnek és szorosnak írta le a szerző, és hát, más karakterek is tettek olyan megjegyzéseket, amik erre utaltak számomra. Azt is tudtam, hogy Elizának van valami titka, ami valahogyan kapcsolódik a szerelemhez, és egy lányra is utalt. Végül sikerült ezzel kapcsolatban meglepnie a történetnek, de természetesen nem árulom el, hogy milyen módon.

Nemcsak a 19. századi környezet, hanem a gasztronómiai szál is különleges hangulatot adott a könyvnek. Tetszett, hogy minden egyes fejezetnek egy olyan étel neve volt címe, ami valahogyan kapcsolódott ahhoz a fejezethez. Az pedig, ahogyan Eliza és Ann lelkesedett a főzésért, az ételekkel való kísérletezésért és a receptkönyvük írásához, olvasóként bennem is felébresztette a lelkesedést a gasztronómia iránt. A kötet végén pedig található néhány recept is Eliza valós receptkönyvéből, amit esetleg az érdeklődők ki is próbálhatnak.

Amilyen szép lassan bontakozik ki a történet a könyv háromnegyedéig, szerintem úgy el lett kapkodva a vége. Már az utolsó fejezeteknél tartottam, és még elképzelni nem tudtam, hogyan lehet lezárni a sztorit néhány oldalon. Végül a keretes szerkezet segített ebben az írónak. Ugyanis a regény elején van egy bevezető, ami már a jövőt mutatja meg, Ann itt egy özvegy férfinél dolgozik, akinek egyben a szeretője is, és ajándékként kap tőle egy receptkönyvet, ami visszahozza Ann emlékeit. Az utolsó részben ismét ebben a jövőben járunk Ann-nél, aki gyorsan összefoglalja, mi is történt vele az utolsó fejezet óta, mesél Elizáról is, valamint megtudhatjuk, hogy milyen jövő vár Annre. Kicsit aggódtam érte, hogy egy férfi szeretőjeként végzi, aztán esetleg bajba kerül, terhes lesz, kidobják, és onnantól vége az életének (abban a korban leányanyaként lényegében szó szerint). Természetesen azt nem árulom el, mi lett végül Ann sorsa. Csak az volt számomra túl gyors, hogy az utolsó fejezetből ismerhetjük meg lényegében Ann és Eliza további életét, néhány mondatban összefoglalva évek történését.


Hogy tetszett ez a regény?

A gyors lezárástól függetlenül nagyon tetszett ez a regény, körüllengte egyfajta különleges atmoszféra a főzésnek, recepteknek köszönhetően, ami azonnal beszippantott, és rengeteg olyan női témát dolgozott fel, ami szerintem még ma is fontos.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akiket érdekelnek a női sorsok, női barátságok, és esetleg a konyhaművészet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A kötethez kapcsolódóan a hazai szakácskönyvírónők nyomába eredünk. Minden állomáson egy-egy rövid leírást találtok magyar szakácskönyvszerzők munkásságáról. A feladatotok, hogy az adott szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Leírás a játékhoz:

1928-ban született Aranytoll-díjas magyar újságíró, gasztronómiai szakíró. 1955 és 1959 között a Magyar Nemzet háztartási rovatának vezetője volt. 1965 és 1990 között a Nők Lapja receptrovatának vezetőjeként is dolgozott. 1963 és 2011 között folyamatosan jelentetett meg szakácskönyveket (pl. Tejtermékekből télen-nyáron, Saláta ABC, Szinglik szakácskönyve. 444 recept és sok jó tanács egyedül élőknek).


Állomáslista:

01. 27. Szembetűnő
01. 29. Csak olvass!
02. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2025. február 2., vasárnap

Annabel Abbs: Az ízek költészete – Blogturné Extra



Annabel Abbs könyve a 19. századi angol tájra kalauzol bennünket, ahol egy vidéki kúria konyhájában egy költőnő lírai receptjeivel kísérletezik, hogy kivívja végre helyét a férfiak által uralt könyvkiadás világában. Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s less be te is Miss Eliza konyhájába. A turné végén tiéd lehet a könyv is a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.


Ezúttal is extraként néhány érdekes idézetet hoztam nektek a könyvből, ami talán felkeltheti a kíváncsiságotokat a regény iránt. Jó olvasást!


1.

– A költészet nem a hölgyek dolga – morogja.
Annyira megdöbbenek, hogy minden porcikám megmerevedik. Hát nem hallott Mrs. Hemansról? Vagy Miss L. E. Landonról? Vagy Ann Chandlerről? Már nyitom a szám, hogy tiltakozzam. De ő csak legyint egyet, mintha tudná, mit akarok mondani, és nem akarná hallani.
– A regényírás viszont... már egészen más. A kisregények, Miss Acton, igen népszerűek az ifjú hölgyek körében. – Az ifjú szót elnyújtja, szinte dallamosan ejti. Érzem, ahogy ismét az arcomba szökik a vér. És minden izgatottságom és dacom elpárolog.
– Romantikus kisregények. Nincs ilyesmije számomra?


2.

– Menjen haza, írjon nekem egy szakácskönyvet, és talán megegyezhetünk. Szép napot, Miss Acton!
A keze az íróasztalát beborító papírokon matat, egy pillanatra azt hiszem, a verseimet keresi. De aztán az ajtó felé mutat.
– Nem főzök... nem tudok főzni – makogom sután, és mint egy alvajáró, megindulok az ajtó felé.


3.

Attól rettegek a legjobban, hogy apámnak elmondjam a kudarcomat. Mindig hitt bennem, mindig támogatta a törekvéseimet. Ő adott pénzt, amikor iskolát akartam alapítani ifjú hölgyek számára. És ő finanszírozta az első verseskötetemet is, ragaszkodva ahhoz, hogy a papír és a kötés a legjobb minőségű legyen.


4.

– Túl sokat mutattál magadból abban a kötetben – teszi hozzá anyám. – Ami tapintatlanság volt tőled, emiatt néhány szomszéd nagyon furcsán nézett rám. Nem lett volna szabad a neved – a nevünk – alatt kiadnod őket, kedvesem. Túlságosan is elragadtatottak, túl kitárulkozók.
– Tehát Mr. Keats vagy Mr. Wordsworth felfedheti a szenvedélyeit, de nekem nem szabad? Erre céloz, anyám?
– Azt hiszem, anyánk csupán arra gondol, nem tudnád-e beérni azzal, hogy magadnak írogatsz. – mondja Edgar. – Az igazi költészetnek nincs szüksége közönségre, nem igaz?


5.

– És te mit akarsz, Ann?
– Én... – kezdem, majd megtorpanok. Aztán kibuggyannak belőlem az szavak. – Szakácsnő akarok lenni.
– Szakácsnő? – kérdez vissza Jack, majd kétrét görnyedve kacagni kezd, annyira, hogy kicsordul a könnye.
– Igen – felelem megbántottan. – Egyszerű szakácsnő.
Az üres kásás táljára mutat, majd ismét nevetni kezd. Aztán megtörli a szemét, és azt mondja, sajnálja, és hogy még ő is – három év konyhai szolgálat után – csak most lépett feljebb a nyársforgatásból.
Emlékeztetni akarom, hogy én tudok írni-olvasni, ő pedig nem. Hogy tudok álmodni. És reménykedni. De nem szólok semmit. Mi haszna lenne?
A tekintetem a polcra szegeződik, ahol egykor mama könyvei sorakoztak. És ekkor tudom, hogy egyedül vagyok. Furcsa, elhagyatott érzés kerít hatalmába. Mintha a világ végén lennék. Tökéletesen egyedül.


6.

– Atyaég, Eliza! A kezed! Szét van vagdosva! Ki fog feleségül venni ilyen kézzel?
– Nem várok házassági ajánlatot – forgatom a szemem.
– De mi van, ha Martin ezredesnek van egy fivére, aki jó parti lenne? – vágja rá anya, ujjbegyeivel lelapogatva a haját.
– Inkább leszek megvetett vénlány, mint hogy hozzámenjek egy köszvényes öregemberhez, aki ápolásra szorul.
– Ó, Eliza! Egy vénlány kevesebbet ér, mint egy sárgöröngy!


7.

Jack tévedett, mikor azt mondta, Isten egy falat kenyérben lakozik. Isten, azt hiszem, bármilyen szentségtörően hangzik is, egy korty kávéban lakozik.


8.

– Láttalak azzal a lánnyal, Eliza! És láttam, mennyire odavagy érte. Ezt nem tartom... – Itt megáll, mintha a megfelelő szót keresné. – Egészségesnek – mondja végül.


9.

Fájdalmas olvasni a kisasszony verseiben megjelenő gyötrelmet. Megrendítő és borzalmas! A versek arról szólnak, hogy meg akar halni, hogy vissza kell menni a hideg, sivár világba, hogy a hitvány becstelenség rabszolgája... lelkiismeret-furdalás... nyomorúság... szégyen... megvetés... szolgai bűntudat. És össze vagyok zavarodva. Hiszen Miss Elizának mindene megvan, amire csak vágyhat az ember. Vajon érzett valaha mardosó éhséget? Fázott már annyira, hogy nem tudott aludni a vacogástól? Volt-e már a derekához kötve őrült, meztelen anya napokon át? És mégis úgy tűnik, szomorúbb volt, mint én valaha.


10.

Hangjában valamiféle csillogás van, mintha egy tál folyékony aranyat ivott volna. És egy pillanatra megirigylem, hogy milyen egyszerű az élete. Természetesen volt, hogy éhezett és fázott. De soha nem kellett a saját ambícióival küzdenie, nem érezte a vénlányság maró fájdalmát annak minden kimondatlan kötelességével együtt, és nem tapasztalta a rosszallás ostorozó nyelvét. Ann egyszerűen csak él.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A kötethez kapcsolódóan a hazai szakácskönyvírónők nyomába eredünk. Minden állomáson egy-egy rövid leírást találtok magyar szakácskönyvszerzők munkásságáról. A feladatotok, hogy az adott szerző nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Leírás a játékhoz:

1879-ben született magyar színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, aki színházi- és filmszerepei mellett 1914-től több szakácskönyvet is megjelentetett, mint például a Száz specialitás vagy A konyha művészete. A magyar konyháról írt recepteskönyve német és francia nyelven is megjelent.


Állomáslista:

01. 27. Szembetűnő
01. 29. Csak olvass!
02. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
02. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz