Sam Coffman: Túlélők kertje – Blogturné

Gondoltál már arra, mi történne, ha bekövetkezne valami katasztrófa, ami miatt bezárnának a boltok, leállna a szállítmányozás, és nem tudnál ételhez és vízhez jutni a megszokott, kényelmes módon? A Corvina Kiadó és Sam Coffman jóvoltából most túlélheted az apokalipszist, elég, ha követed a Túlélők kertje – Hogyan termesszük meg magunknak az élelmiszert című könyv tanácsait. Készülj fel velünk a turné során a világvégére, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Olvastam anno egy disztópiát, amiben a főszereplő lány lényegében úgy él túl egy éhínséggel járó apokalipszist, hogy talál egy régi könyvet, ami alapján elkezdi saját magának megtermelni az ételt. Amikor megláttam Coffman könyvét, azonnal az jutott eszembe, hogy elnézve a világot, talán nem lenne hülyeség, ha legalább egy könyvem lenne arról, hogyan ne haljak éhen, ha esetleg még az életemben összedőlne a civilizációnk kártyavára...

Külcsín és kivitelezés

Egy kemény borítós könyvről van szó, amiben belül vastagabb oldalak vannak. Súlyra nem túl könnyű, de azért nem is túl nehéz, és elég jó minőségű ahhoz, hogy ha eljön az apokalipszis, akkor menekülés közben magaddal tudd cipelni, és ne szakadjon el vagy sérüljön meg másképp könnyen.

A borító háttere barnás-narancsos, és a fehér-feketével írt szerző nevén és a címen kívül két csöves kukorica, valamint egy sárga hátterű tábla található rajta, a táblán pedig egy ásó van. Az illusztrációnak olyan hangulata van, mint egy jelző- vagy figyelmeztetőtáblának, ami illik a tartalom hangulatához.

A könyvön belül klasszul rendszerezve találjuk a dolgokat, felsorolásokkal, színes fotókkal, ábrákkal és egyebekkel segítik megérteni a leírtakat, és elmagyarázni, hogy pontosan mit is kell tennünk. Na meg persze, ezek fel is dobják a könyvet, mert az ember sokkal szívesebben nézeget egy képekkel teli, színes könyvet, mint a tömény szöveget.

Szóval 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Körülnézve a világban, átélve a Covid-mizériát, az orosz–ukrán háború kitörését a szomszédban, valamint ezernyi disztópiát olvasva és filmként látva, őszintén szólva simán el tudnám képzelni, hogy még az életünkben kitör valamiféle apokalipszis. Pedig úgy egy évtizede még csak mosolyogtam a világvégehívőkön, és kissé bolondnak tartottam őket. Mostanra viszont szerintem aktuális lett komolyan átgondolni, mit tenne az ember, ha valóban összedőlne körülötte a világ, és az olyan alapdolgokat sem tudná könnyen megszerezni, mint az élelmiszer. Az emberek jó része nagyvárosokban él, és már halovány lilája nincsen arról, hogyan kell növényeket termeszteni, haszonállatokat tartani, úgyhogy ha valóban az életünk múlna ilyesmiken, hát nem indulnánk túl sok eséllyel.

Ez a könyv pont azért jó ötlet, mert aktuális, és érthetően, részletesen elmagyarázza a laikusoknak, hogy mit is kell tenniük, ha túl akarnak élni egy apokalipszist.

Szóval az aktualitása miatt 5-ből 5 pont.

Tartalom

A könyv bevezetője legalább olyan gyomorszorító és izgalmas volt, mintha egy disztópikus világvégeregényt olvastam volna. A szerző olyan stílusban, olyan hangulatot átadva magyarázza el, miért is lenne szüksége mindenkinek arra, hogy értsen az élelmiszer-termesztéshez, és már most nekiálljon felkészülni a jövőbeli gondokra, hogy tényleg azzal a gondolattal olvastam végig a könyvet, hogy nagyon oda kell figyeljek minden szavára, mert bármikor szükségem lehet még a lapokon lévő tudásra. Valamint rögtön elkezdett járni az agyam azon, hogyan tudnék még most, a viszonylagos biztonságban nekikezdeni az alapok megvalósításának.

A lényeg négy nagy részből áll, amin belül rövidebb fejezeteket és alfejezeteket találhatunk. Az első rész 1. fejezetéből megtudhatjuk, mit kell tennünk a világvége kitörésének első 5 napjában, hogy gyorsan olyan élelmiszerhez juthassunk, aminek köszönhetően megtarthatjuk az erőnket, egészségünket, és úgy alapvetően nem halunk éhen rögtön az elején. Itt olvashatunk a csírákról és mikrozöldségekről, arról, hogy mi kell a csíráztatáshoz, hogyan kell végezni a műveletet, milyen magokat érdemes csíráztatni, és még recepteket is kapunk, hogy tudjuk, hogyan érdemes elkészítenünk ételként a csírákat és mikrozöldeket.

A második fejezetben arról van szó, mit érdemes termeszteni az első 5 hétben, ha hosszabb ideig állna fenn a probléma, és változatosabbá, egészségesebbé kéne tennünk rövid idő alatt a táplálkozásunkat. Megismerhetjük a 12 leggyorsabban fejlődő növényt, és a gombatermesztésről, valamint -tárolásról is részletes információkat kapunk. Természetesen a receptek itt sem maradhatnak el.

A második nagyobb rész már arra készít fel, hogy mi történik, ha az apokalipszis nemcsak néhány hétig tart, hanem hónapokig vagy évekig. Vagyis az itteni fejezetekből megtudhatjuk, hogyan tartsuk magunkat életben hosszabb távon. Ebben a fenntartható túlélőkert lehet a segítségünkre. Ekkor már jobban át kell gondolnunk, hogy miket is termesszünk, figyelembe kell vennünk az éghajlatot, az évszakok változását, azt, hogy még változatosabban és egészségesebben tudjunk táplálkozni, és hosszú távon se legyen csömörünk, hiánybetegségünk, és ne gyengüljünk le.

Megtudhatjuk, hogy melyik évszakban miket érdemes termeszteni, mely növényeket érdemes egymás mellé ültetni, mert segíthetik egymást. Már a gyümölcs- és diófák ültetése is előkerül. És természetesen hosszú távon fel kell készülnünk az öntözésre, így többféle módszert is elmagyaráz nekünk a szerző ezzel kapcsolatban. Azt is át kell gondolnunk, hogy milyen módszerrel termesztjük a növényeinket, magaságyásban vagy szabadföldön, polikultúrás növénytermesztéssel vagy erdőkertészetben.

Részletesen szóba kerül, hogy miként javíthatjuk a talajminőséget komposzttal, és mivel trágyára is szükségünk van, így elkerülhetetlen, hogy különböző állatokat is tartsunk. Ezek kiválasztásáról, tartásáról és tenyésztéséről is sok mindent megtanulhatunk a könyvből. És hát, a túlélésért mindent, így a humántrágya kérdése is előkerül, mik a veszélyei, használjuk-e, és ha igen, hogyan.

Ez után egy még undibb, de érdekes fejezet következik, ami a rovarokról szól. De nemcsak arról, hogyan kell a kártevőket távol tartani a növényeinktől, vagy kiirtani őket. Hanem arról is, hogyan használhatjuk őket táplálékként. Az állataink és igen, saját magunk táplálására is. Még ehhez is kapunk recepteket a szerzőtől. És hát, bármennyire is undorítónak tűnik a gondolat, hogy lárvákat és rovarokat együnk, ezek mind fehérjék, és ha a túlélés a tét, akkor nincs kérdés, rá kell fanyalodni.

A harmadik nagyobb rész már nem a néhány évig tartó termesztésre készít fel, hanem a non-stop, folyamatos termesztésre, amikor már tudjuk, hogy a régi életünk sosem fog visszatérni. Megismerkedhetünk a szukcessziós ültetéssel, hogy folyamatosan legyen mit betakarítanunk és ennünk. Mivel itt már tényleg extra hosszú távra tervezünk, így megtudhatjuk, hogyan kell tárolni a növényeket, valamint megismerkedhetünk az aszalással is.

Hogy a termésszezont meghosszabbíthassuk, részletes segítséget kapunk a hidegház és az üvegház létrehozásához, valamint arról is olvashatunk, hogyan termeszthetünk különböző növényeket a föld alatt.

És persze, hogy legyen mit termesztenünk, fontos, hogy legyen saját vetőmagbankunk. Ezt már mindenképpen a világvége előtt el kell kezdenünk kiépíteni, a könyvből pedig megtudhatjuk, hogyan. Ha mást nem is, azt hiszem, ezt mindenképpen megpróbálom majd létrehozni, legrosszabb (vagyis legjobb) esetben lesz egy klassz kis vetőmaggyűjteményem, amire sosem lesz szükségem.

A könyv végén találtam meg a számomra legfontosabb fejezetet. Ugyanis hogyan készülhetne fel az a világvége utáni élelmiszer-termesztésre, aki egy kis panellakásban lakik, és nincsen saját földterülete... Nos a 9. fejezet választ adott nekem erre a kérdésre, ugyanis megtudhatjuk belőle, hogyan kell gyorsan kis területen kertet építeni, valamint gyűjtögetni. Szalmabálás kiskert, zsákkert, függőleges kertek, illetve gerillakertészkedés elhagyott telkeken, parkokban, ha panellakó vagy, ezek menthetik meg az életedet vészhelyzet esetén.

A könyv végén lévő függelékben végül konkrétan felkészítenek minket három világvégehelyzetre: a hurrikán, az aszály és a radioaktivitás miattira. Az első ebből valószínűleg nem érint minket soha itt, Magyarországon, az aszály viszont már felütötte a fejét itt is, és lehet még rosszabb a helyzet idővel. És hát, van atomerőművünk, meg épül egy újabb, amikről csak remélhetjük, hogy biztonságosak (de hát, ott volt Csernobil is...), meg elég sok bolond, istenkomplexusos vezető uralja most a világot, közülük is bármikor megkattanhat egy, és többen rendelkeznek is atomfegyverrel, szóval a radioaktivitás sem teljesen kizárt.

Tetszett, hogy a szerző tényleg, szó szerint minden apróságra gondolt a témával kapcsolatban, mindent lépésről lépésre, nagyon részletesen és egy átlagember számára is teljesen érthető módon írt le. Az is jó érzés volt, hogy bár elég para gondolat egy világvégehelyzet, olvasás közben mégis úgy éreztem, hogy ha esetleg bekövetkezne, a könyvnek köszönhetően akár még képes is lehetnék túlélni a szeretteimmel. És ez azt jelzi, hogy tényleg úgy adta át a szerző a tudását, hogy azt az élelmiszer-természetéshez egyáltalán nem értő, tudatlan panellakó (lásd én) is felfogja, és meg tudja valósítani. Ha nem egy nagyobb területen, akkor kisebb területeken.

Szóval tökéletesen azt kaptam ettől a könyvről, amiért el akartam olvasni, így 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon hasznosnak találtam ezt a könyvet. A szerző úgy adott át mindent részletesen, hogy azt egy teljesen laikus is megértse, és ha szükséges, meg is tudja a magyarázatok alapján valósítani. Minden apróságra és fontos dologra kitért a kötet, úgy gondolom, semmi nem maradt ki, a szerző olyasmikre is gondolt, amik nekem eszembe sem jutottak volna. A fotók, illusztrációk segítették a megértést, és egy jó adag önbizalmat is öntött belém a könyv, ami miatt úgy érzem, ha eljönne a világvége, elég nagy eséllyel képes lennék élelmet termelni magamnak és a szeretteimnek a könyv segítségével. Szóval tuti, hogy a polcon olyan helyre teszem majd ezt a könyvet, ahonnan vészhelyzet esetén könnyen lekaphatom, és az is biztos, hogy ha esetleg menekülős világvége lesz, az elsők között fogom bepakolni a túlélőcsomagomba ezt a könyvet.

Vagyis 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik nem pánikolnak a világvége miatt, de fel akarnak készülni mindenre a biztonság kedvéért.

Ha kíváncsi lettél, itt megvárásolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Elrejtettük az állomásainkon két a túléléshez fontos zöldség nevét. Találd meg a betűket, tedd őket helyes sorrendbe, és írd be az adott zöldség nevét a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Állomáslista:

Blogturné

12. 08. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 10. Könyv és más

Király Anikó: Az Ordasverem éneke (Az Éjféli Rémmondó 2.) – Blogturné

Végre valahára a kezünkben tarthatjuk Király Anikó Az Éjféli Rémmondó című sorozatának második részét, Az Ordasverem énekét. Kövessük Leventét a Duna angyalához, nyomozzunk Garami Andrással együtt a titokzatos Eleonóra után, legyünk Lili és Dante társai az úton. Legyünk közösen tanúi annak, hogy miként alakul Hedvig és nagymamája találkozása. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, ezt a könyvet totális tévedésből választottam turnéra. Ugyanis, amikor jelentkezni lehetett rá, felmentem a Líra oldalára, elolvastam a fülszövegét, ami nagyon érdekes volt, megnéztem a borítóját, ami kifejezetten tetszett, és rögtön jelentkeztem is rá blogturnézni. A gond csak az, hogy a borítót piciben láttam, és így nem tűnt fel az a két picike kis vonal (II) a közepén, ami azt jelezte, hogy ez egy második rész, a Líra oldalán pedig sem a címnél, sem a fülszövegben nem jelezték ezt. Pár napja kézbe vettem a könyvet, hogy most akkor nekiállok elolvasni, és amikor fellapoztam, és megláttam az elején, hogy első fejezet helyett egy „Ami eddig történt” résszel kezdődik, akkor egy pillanatra megállt bennem az ütő. Mert hát, most mit csináljak? Olvassak el egy második részt, mikor az elsőt még nem olvastam? Érteni fogom? Tudok majd teljes értékű értékelést írni róla? Vagy szóljak a kiadónak és a turnés társaimnak, hogy hát, elcseszerintettem a dolgot?

Nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy úgy döntöttem, elolvasom először az „Ami eddig történt” részt, aztán belekezdek a történetbe, és meglátjuk, mi lesz...

Hála a jó égnek, mintha az író számított volna arra, hogy lesz legalább egy ilyen hülye, mint én, mert a könyv elején részletes beszámolót kaptam arról, mi történt az első részben, és így gond nélkül be tudtam kapcsolódni a történetbe. Ha apróságokról le is maradtam, az maximum a könyv 1%-a lehet, mert mind a szereplőket el tudtam helyezni a sztoriban, mind a cselekményszálakat tökéletesen értettem. Ez amúgy annak is köszönhető, hogy a fejezetekben az író lényegében mindig bemutatta az adott karaktert, mesélt arról, kicsoda, mi történt a múltjában, hogyan kapcsolódik a többi karakterhez, milyen küldetés hajtja éppen, és hasonlók.

Szóval hála a jó égnek, cseppet sem éreztem azt, hogy elvesztem a sztoriban, azt viszont igen, hogy így, a második részt elolvasva nagyon kíváncsi vagyok az első részre is, szóval biztos, hogy meg fogom majd venni valamikor, és utólag pótlom a hiányosságaimat.

Külcsín és kivitelezés

Ahogy már fentebb említettem, a borító nagyon szép lett. A háttér sötétpiros, rajta feketével egy épület és különböző a történethez kapcsolható jelképek vannak, mint például molylepke vagy gombák. Külön ajándékként négy szintén csoda szép, baromi jó stílusban megrajzolt, és a történet hangulatát zseniálisan visszaadó könyvjelzőt találtam, amiket imádok. A könyvjelző-illusztrációk a történethez kapcsolható termékek, cégek hirdetései lényegében, pl. Ottó barát szellemhajtó citromfüves illóolaját ajánlja az egyik, míg a másik a Duna angyalának gyógyító csodakönnyeit. Ez a kis ajándék nagyon kedves, hasznos és szép is egyben, szóval köszönöm.

A könyv kemény borítós, a belső lapok minőségiek, a betűméret pont megfelelő az olvasáshoz akkor is, ha valakinek már romlik a szeme, mint nekem, és mintha a sorköz egy picit tágabb lenne, mint egy átlagos könyvben, ami szintén megkönnyíti az olvasást.

Szóval nekem 5-ből 5 pont.

Alapötlet

A történet az 1800-as évek végén játszódik az Osztrák–Magyar Monarchiában, de egy alternatív világban, ahol léteznek természetfeletti lények, furcsa képességekkel bíró gyerekek és felnőttek. És létezik egy Természetfeletti Hivatal, ami különböző módokon kordában akarja tartani ezeket a különleges lényeket és embereket. A sztori lényege nagyon röviden, hogy a természetfeletti lények és képességgel bíró emberek próbálják visszanyerni vagy megtartani a szabadságukat, így vagy rejtőzködnek, vagy különböző terveket hajtanak végre, míg a hivatal vezetői és dolgozói igyekeznek elfogni, megállítani, bezárni, esetleg megölni őket.

Hasonló alapsztorival találkoztam már sok helyen, kapásból a Napernyő Protektorátus és a Stranger Things jutott eszembe, amikben hasonló alapok találhatók. Ám Király Anikónak a stílusával, a különleges történetvezetésével és a szerintem kifejezetten jó karakteralkotásával sikerült egyedivé, újszerűvé és izgalmassá tenni a sztoriját.

Szóval 5-ből 5 pont.

Cselekmény

A cselekményről nagyon nehéz írni, mert ezerfelé ágazó. A hangsúly a történetben nem is igazán a cselekményen van, hanem inkább a karaktereken, és minden karakternek megvan a külön küldetése, külön célja, külön cselekményszála. Amik persze mind összekapcsolódnak valamilyen módon, mégis különállóak.

A fejezetek E/3-ban íródtak, és szinte mindegyik fejezet középpontjában másik karakter áll. Van olyan karakter, akinek több fejezet is jutott, és előfordul, hogy az adott fejezetben X karakter a lényeg, de mellette ott van Y mellékesen, a következő fejezetben viszont Y karakter kerül a reflektorfénybe, és X lesz a mellékszereplő mellette.

– Zsófinak nem szabadna kiszöknie – jegyezte meg halkan az idősebb, de a lemondó hangjából ítélve már letett arról, hogy bármiről is meggyőzze a többieket.

– Én inkább azon csodálkozom, hogy visszaszökik. Ha én madárrá változhatnék, a büdös életben nem találkoznék veletek újra.

Erre a megjegyzésére többen felhördültek.

– Ugyan, Márton, egy napot sem bírnál ki nélkülünk.

Ezenkívül időnként visszatérünk a múltba, és bepillantást nyerhetünk a már leégett Ordasverembe, ahol anno a különleges képességgel bíró gyerekek intézete (pontosabban börtöne) volt. Valamint a különböző karakterek gyerekkorát, fiatalkorát is meg-megidézi az író általában visszaemlékezések formájában. Azt nem tudom, hogy ezekről a múltbeli dolgokról volt-e szó, és ha igen, mennyi, az első könyvben, de örültem neki, hogy itt előkerültek, mert egyfelől jobban megértettem ezek segítségével a dolgokat, másfelől mélységet adtak a karaktereknek.

Annak ellenére, hogy karakterről karakterre, cselekményszálról cselekményszálra ugrottunk szinte fejezetenként, mégsem éreztem azt, hogy széttöredezne a történet, vagy ne lehetne követni, ki kicsoda, és mi történik. Ami az író tehetségét jelzi, mert ilyen sok fontos karakter esetén csodaszámba megy, ha nem esik szét egy történet teljesen.

Szóval számomra 5-ből 5 pont.

Karakterek

Ahogy már fentebb írtam, ez egy karakterközpontú regény. Olyan sok főbb karakter van benne, hogy őszintén szólva olvasás közben már nem is számoltam. És mindegyik karakter érdekes! De tényleg, egyet sem tudnék mondani, akinek a fejezetét akár csak egy kicsit is untam volna. Persze voltak kedvenceim (pl. Lantos, Hedvig, Félszemű, Ignác), és akadt olyan, aki kevésbé volt szimpatikus vagy érdekes, sőt, olyan is, aki baromi érdekesnek tűnt, de épphogy csak felbukkant ebben a második részben, és még szívesen olvastam volna róla (remélhetőleg a harmadik részben majd lesz rá lehetőségem), de mindegyik karakter csodásan ki volt dolgozva, és egyikre sem tudnám azt mondani, hogy unalmas vagy rosszul megírt volt.

Lantos az, aki miatt el akarom majd mindenképpen olvasni az első részt is, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, mi is történt pontosan Ordasveremben és Ordasveremmel. Lantos az egyik ott élő gyerek volt, aki eltitkolta, milyen komoly képessége is van, hogy a Természetfeletti Hivatal ne használhassa fel őt a céljaira. Egyébként arra képes, hogy ha valakit megérint, akkor rá tudja kényszeríteni az akaratát, amivel lássuk be, tehet jót, de lehet nagyon komoly fegyver is akár más, akár a saját kezében. Lényegében ő volt a vezér az ordasvermi gyerekek között, de mikor a hely leégett, megszökött. Azóta pedig átlagos embernek tetteti magát, felnőtt, és illusztrátorként dolgozik a Váczi Remete szerkesztőségében. Nagyon érdekes és szerethető karakter, aki fel akarja kutatni a múltja egyik nagyon fontos szereplőjét, akit korábban halottnak hitt. Ignác is hozzá kapcsolódik még gyerekkorukból. Nagyon érdekesnek találtam a múltbeli történetüket, valamint remélem, hogy még a jelenben is összehozza őket újra a sors annak ellenére, hogy Ignác nem igazán szeretné ezt.

Hedvig azért tetszett, mert belevaló lány. Mint megtudtam, az első részben férfi ruhát öltve akart a Váczi Remeténél dolgozni, de kiderült, hogy kicsoda, az apja valami intézetbe küldte, ahonnan megszökött, és ebben a második részben a halottlátó nagymamáját akarja megkeresni, aki évekkel ezelőtt egyik napról a másikra eltűnt az életéből, és Hedvig nem érti, miért. Abban a korban azok a dolgok, amiket Hedvig fiatal nőként tett és tesz, igazán bátornak számítanak.

– Tetten értél. Nem tagadhatom tovább nagyságomat. Az Országházban lenne a helyem, fel is ajánlották, maga Kossuth Lajos.

Hedvig a fejét rázva felhorkantott.

– De hát ő már meghalt.

– Éppen ezért utasítottam vissza – vágta rá Félszemű. – Szellemekkel nem alkuszunk. Nem lehet megbízni bennük.

– Úgy gondolom, a hiányzó szemed miatt több hely marad a fejedben az ostobaságokra.

Félszemű pedig sokat szenvedett, titokzatos karakternek tűnt, akinek mindennek ellenére jó lelke van, és akinek a szála ebben a könyvben elég izgalmas pontnál szakadt félbe egy női ruhába öltözött férfi társaságában egy sikátorban. Szóval nagyon érdekelne, hogy mi lesz vele ezek után.

A Fausztusz családnak is nagyon fontos cselekményszála van. A családfő, Mihály irányítja most a Természetfeletti Hivatalt, a bátyja, András pedig egy norára vadászik, aki viszont el akarja pusztítani a hivatalt, meg akar szerezni egy titokzatos és nagyon fontos bestiáriumot, és meg akarja gyilkoltatni Ferenc Józsefet. Ebben a szálban vannak titkok, összeesküvések, kalandok és izgalmak, és még egy kis nyomozás is.

Még rengeteg izgalmas karakter van a sztoriban, de nem akarom mindegyiküket külön bemutatni, mert akkor elég hosszú lenne ez a bejegyzés.

De nekem ez is 5-ből 5 pont.

Lezárás

A történet Hedvig fejezetével zárul, de az előtte lévő fejezetben egy rémálom teszi érdekessé ennek az utolsó fejezetnek a végét. Az egyik karakter ugyanis megálmodja, hogy milyen veszély vár azokra, akik azon a hajón tartózkodnak éppen, amin Hedvig is. De hogy az álom valóra válik-e, baja esik-e valakinek, az a harmadik kötetre marad, ugyanis kaptunk egy nagyon izgalmas pillanatban lezárt függővéget.

Ami hát, olvasóként kicsit frusztráló, mert most azonnal olvasnám tovább a történetet, de íróként jó írói fogás, pont azért, mert így az olvasók extrán kíváncsiak a folytatásra.

Szóval 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Annak ellenére, hogy én hülye kihagytam az első részt, és csak egy tévedés miatt került a kezembe a második, nagyon-nagyon élveztem ezt a második kötetet. Szerintem szinte mindent értettem benne, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy az első rész hiánya miatt valami nem állna össze a fejemben. Tetszett a cselekmény, és érdekesnek találtam a történet világát is, de a középpontban a jól kidolgozott, nagyon összetett karakterek álltak, akik tényleg mindannyian érdekfeszítőek voltak számomra. Biztos, hogy be fogom szerezni az első könyvet, hogy pótoljam utólag a hiányosságaimat, és az is biztos, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra.

Szóval összességében 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik egy egyedi stílusú, minőségi nyelvezetű, jól kidolgozott világú, összetett és érdekes karakterekkel teli történetet szeretnének olvasni. És bár ez a második rész önmagában is érthető, azért ti kezdjétek az elsővel.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az Ordasverem éneke című kötet a sorozatnak már a második része, így a karaktereket régi kedves ismerősként köszönthetjük. A játékban most rájuk koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy nevet, de a betűi sajnos a nagy kavarodásban összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint a megfelelő sorba beírni, hogy melyik szereplőre gondolhattunk.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Betűk a játékhoz: 

Totó tabár

Állomáslista:

Blogturné

12. 03. Csak olvass!

12. 05. Könyv és más

12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út

Edward Brooke-Hitching: Az ég atlasza – Blogturné

Ismerjétek meg az égbolt felfedezésének történetét, és kalandozzatok a csillagok között Edward Brooke-Hitching szemet gyönyörködtető ismeretterjesztő kötetével, Az ég atlaszával. Tartsatok bloggereinkkel, akik a turnénk során bemutatják neked a könyvet, és ha játszol velünk, akár a Corvina Kiadó által felajánlott könyvpéldányt is megnyerheted!

Miért választottam ezt a könyvet?

Már gyerekkoromban is szerettem a gyönyörű ismeretterjesztő albumokat, könyveket. Akkoriban is drágábbak voltak a regényeknél, ezért csak ritkán kaptam egyet-egyet, de olyankor nagyon örültem mindegyiknek. Most, mikor megláttam ezt a könyvet, azonnal éltem a lehetőséggel, hogy elolvashassam, mert mindig is érdekeltek az égbolt titkai.

Külcsín és kivitelezés

Amikor a futár meghozta ezt a könyvet, és kibontottam a csomagot, nem túlzás, hogy elállt a lélegzetem. Szerintem még soha nem blogturnéztam ennyire gyönyörűséges könyvvel. No meg ennyire drágával sem. Amikor jelentkeztem a turnéra, nem néztem meg, mennyibe kerül a kötet, így mikor megkaptam, és megláttam a hátsó borítón az árát, attól is elállt a lélegzetem. Nemcsak ilyen gyönyörűséges, de szerintem ilyen drága könyvvel sem turnéztam még soha (17.990 Ft). De abban a pillanatban, hogy belelapoztam a könyvbe, és megláttam, hogy nemcsak a külcsín, hanem a belbecs is kiemelkedően igényes, úgy voltam vele, hogy teljes mértékben megéri az árát ez a könyv. És remélem, hogy minél több ember megengedheti majd magának, hogy megvásárolja.

A könyv kemény borítós, és van egy leszedhető papírborítója is. A papírborítón lévő illusztráció a különböző csillagképeket ábrázolja kétféle módon. Például az oroszlán csillagképnél van egy tényleges oroszlánrajz, rajta pedig csillogó aranyszínnel az azt kiadó csillagok helyezkednek el. A háttér pedig kék, mint az ég. Egyszerűen gyönyörű az egész, jólesik ránézni is. A belső kemény borító egyszínű lila (pont olyan lila, amit nagyon szeretek), rajta pedig aranyszínnel található a könyv címe és írója. Igaz ez elég minimalista, szerintem mégis nagyon jól néz ki.

A könyv belseje minőségi, vastagabb lapokat tartalmaz, és szintén tele van gyönyörű képekkel. Vannak térképek, fotók, régi könyvillusztrációk, szobrok, minden, amit élvezetes és érdekes tüzetesen megnézegetni. Persze szöveg is található a könyvben, és talán ez az egyetlen, amibe picikét bele tudok kötni (bár ez semmit nem von le a kötet értékéből), hogy az én szememnek túl aprócska betűket választottak. Vagyis annak, aki már nem jól lát, kicsit nehezebben és lassabban mehet az olvasás.

A kötet elég súlyos, szóval inkább asztal melletti olvasgatásra ajánlanám otthon, de azt hiszem, egy ilyen ismeretterjesztő albumtól nem várhatjuk el, hogy pihekönnyű legyen.

Szóval nekem 5-ből 5 pont, mert hiába a súlya és a pici betűk, ez a kötet egyszerűen csoda szép. A legszebb könyvem, pedig több ezer van.

Alapötlet

Nem tudom, hogy létezik-e más átfogó és ennyire alapos mű az égboltról, de az biztos, hogy ez a téma mindig is érdekelte az embereket. Nemcsak a gyerekek, még a felnőttek is csodálva és kíváncsian tekintenek fel az égre, mert tele van titkokkal, amik beindítják a fantáziánkat. Hiába halad a tudomány előre, nemcsak az ősembereknek volt rejtélyes az égbolt, számunkra, 21. századi emberek számára is maradt épp elég kérdés a témában.

Szóval szerintem jó ötlet volt ezt a témát választani egy tudományos, ismeretterjesztő könyvhöz, mert elég tág a célcsoportja.

Vagyis 5-ből 5 pont.

Tartalom

A kötet felépítése kronologikus. Az őskortól kezdve a modern korig veszi végig a különböző népek és országok viszonyát az égbolthoz, a felfedezéseiket, a különböző hozzájuk kapcsolható tárgyi emlékeket, mondákat, érdekes történeteket és tényeket. Korszak szerint négy nagyobb fejezetre osztotta a szerző a kötetet, ezekben pedig több különböző hosszúságú alfejezet található. Mindegyik alfejezetben van szöveg és több illusztráció, kép is. Véleményem szerint pont eltalálták az arányokat, mert nem érzi azt az ember, hogy képeskönyvet nézeget, de azt sem, hogy túl töményen borítják a nyakába a szöveges információkat. Egyébként a képeken is elég sok információra és érdekességre bukkanhat az ember, ha alaposan megnézegeti azokat.

Az adatok és érdekességek aránya is jó lett. A szöveg egyáltalán nem olyan, mintha egy száraz tankönyvet olvasna az ember, mert mindig újabb és újabb izgalmas tudományos elméletek, sztorik, mondák és egyebek törik meg pihenésképpen a szimpla adatokat. És bár érdekeltek a tények is, mivel nem vagyok tudós, és nem kell szükségszerűen évszámokat és egyéb adatokat tudnom, így ezek az érdekességek jobban lekötöttek egy kicsit.

Például vicces és érdekes volt megtudni, hogy az 1830-as években egy médiahamisítás által elhitették az emberekkel, hogy a holdon furcsa növények és lények élnek. Pl. emberdenevérek.

Tetszett az is, hogy a nők is kaptak egy kis külön figyelmet a kötetben. Például a Halley-üstökös kapcsán megemlíti a könyv Nicole-Reine Lepaute nevét, aki az 1700-as években azon kevés nő közé tartozott, aki csillagászattal foglalkozott. De külön fejezetben megismerhetjük Pickering asszisztensnőit is, akik különböző fontos számításokkal és adatgyűjtéssel segítették Pickering munkáját, aki csillagász és asztrofotós volt.

Más híres tudósembereket is megismerhetünk a kötetből, olyanokat, akikről már hallhattunk az iskolában (pl. Newton), de olyanokat is, akiknek a létezéséről eddig nem is tudtunk. Elolvashatjuk, min dolgoztak, milyen elméleteket állítottak fel, és ez milyen hatással volt a tudományra és a világunkra.

Ez csak egy kis ízelítő volt mindazon érdekességekből, amiket a könyv tartalmaz, mert tele van ilyesmikkel.

Egyébként a kötet nagy része számomra teljesen új információkat tartalmazott, olyasmiket, amikről még sosem hallottam sehol, szóval olvasás közben egy percig sem unatkoztam.

Vagyis nekem 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A kötet egyszerűen gyönyörű kívül-belül, és tartalmilag is igényes, összeszedett, érdekes és szerteágazó. Tökéletes az aránya a szövegnek és a különböző érdekes illusztrációknak, térképeknek, képeknek, és tökéletes az aránya a tudományos tényeknek, adatoknak és az érdekességeknek is. Tény, hogy nagyon drága a kötet, de ha valakinek futja rá, nagyon megéri megvenni.

Szóval 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akiket mindig is érdekeltek az égbolt titkai, szeretnek tudományos témákról olvasni és szívesen nézegetnek meg tüzetesebben nagyon érdekes térképeket és egyéb képeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Csodáljátok meg velünk a csillagos égboltot, és ismerjétek fel a csillagképeket a legújabb játékunkban! Minden állomáson egy csillagképet találtok, nektek pedig csak annyi a dolgotok, hogy beírjátok a nevét a form megfelelő sorába.

(Figyelem! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

12. 02. Utószó

12. 04. Könyv és más

12. 06. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 08. Hagyjatok! Olvasok!

12. 09. Veronika’s Reader Feeder

Erich Kästner: Interjú a Mikulással – Blogturné

Hamarosan itt a karácsony, és rengeteg, a témával kapcsolatos könyv jelenik meg ilyenkor. Romantikus regények, családi történetek, mesekönyvek… A Trend kiadónak köszönhetően most viszont azok is karácsonyi olvasmányra lelhetnek, akik valami különlegesebbre és egyedibbre vágynak. Valamire, ami egyszerre ünnepien boldog és szomorkás. Valamire, ami nemcsak megsimogatja a lelket, hanem el is gondolkoztat. Valami, ami társadalom- és rendszerkritikával is bír. Erich Kästner Interjú a Mikulással című könyve pontosan ilyen. Tartsatok három bloggerünkkel a turné során, és a végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Miért választottam ezt a könyvet?

Gyerekként olvastam Erich Kästnertől A két Lotti és az Emil és a detektívek, valamint az Emil és a három iker című könyvet, és bár ez utóbbi kettőre kb. egyáltalán nem emlékszem már, arra viszont igen, hogy anno tetszettek. Szóval gondoltam, miért is ne nosztalgiázhatnék egy kicsit, és térhetnék vissza egy olyan író könyvéhez, akitől utoljára általános iskolás koromban olvastam.

Külcsín és kivitelezés

A könyv puha borítós, kis méretű és vékonyka, és ami nagyon tetszett, hogy nem ragasztott, hanem cérnafűzésű. Nagyon-nagyon könnyű, úgyhogy simán cipelheti magával az ember, és olvashatja akár a buszon állva is. Ezt igazán értékeltem, mert valóban a buszon olvasgattam, és nem tört le a csuklóm tőle.

A borító kivitelezése minimalista, de ez ebben az esetben egyáltalán nem zavart. A háttér fekete, és kékes színű foltocskák vannak rajta, amik szerintem hópelyhek akarnak lenni. Középen pedig egy Mikulás-sapka, valamint -arcszőrzet található, valódi arc nélkül, csak úgy a semmiben lebegnek. Ez az arctalanság talán a Mikulás titokzatosságát jelképezi. Ez az arctalanság, vagyis felismerhetetlenség egyébként az egyik novellában is fontos szerepet kap majd, de erről később...

A sötét háttér és a piros-fehér Mikulás-fej nagyon jól visszaadják a könyv hangulatát. Ugyanis a kötetben lévő novellákon és verseken hol vidáman mosolyogtam, hol kissé elszomorodtam, vagy épp mélyebben elgondolkoztam. Vagyis a sötét háttér a komolyabb, szomorúbb novellákat és verseket szimbolizálhatja, a háttérből kiragyogó piros-fehér illusztráció pedig a kötet vidámabb történeteit.

Nekem a külcsín és kivitelezés most mindenképpen 5-ből 5 pont.

Alapötlet

Karácsony közeledtével megszaporodnak az ünnepekről szóló, az ünnepek idején játszódó könyvek. Főképp romantikus regényeket láttam mostanában megjelenni a témában. De találkoztam már karácsonyi novelláskötettel és mesekönyvvel is. Ez a kötet viszont nagyon más, mint a többi. Mind hangulatában, mind abban, ahogyan az ünnepi témakört kezeli. Ebben a könyvben ugyanis nemcsak szívet melengető, aranyos karácsonyi sztorik vannak, hanem akad benne szomorkás történet, de olyan is, ami társadalmi vagy rendszerkritikát fogalmaz meg. A Mikulás pedig nem feltétlenül mindig egy aranyos, jóságos ajándékhozó bácsika benne, van olyan, amikor nem árt elpakolnod az értékeidet, ha beengeded az otthonodba.

Szóval igen, ez egy sokszínű és egyedi hangulatú könyvecske, ami nem a szokásos ünnepi érzést adja, ám számomra ez egyáltalán nem volt baj, sőt! Kellemes meglepetésként ért, hogy sokkal mélyebb történeteket kaptam, mint amilyenekre számítottam.

Szóval 5-ből 5 pont.

Novellák

A kötetben 23 történet van, ebből 11 verses formában. Bár mindegyik kapcsolódik szorosan vagy lazábban a karácsonyhoz valamilyen módon, mégis mindegyik teljesen egyedi mind témájában, mind stílusát tekintve. Szóval ez egy nagyon-nagyon sokszínű kötet. Olvasás közben mindig kíváncsian vártam, hogy vajon a következő novella vagy vers milyen lesz, és mit fog adni nekem.

Ami meglepett, hogy egyetlen novella kivételével az összes tetszett, általában novellás/verses kötetek esetében az arány nem szokott ennyire jó lenni. Mindegyik novella és vers vagy elgondolkoztatott, vagy érzelmileg hatott rám. Bár nem hittem volna, de az egyik novellán még el is pityeredtem egy kicsikét.

Ez a pityergős novella volt egyébként a kedvencem a könyvből. A címe Koch tanár úr, a karácsonyi angyal. Egy kisfiúról szól, aki egy bentlakásos iskolában tanul, és alig várja, hogy karácsonyra hazautazhasson a szüleihez. Ám a karácsonyi szünet előtt levelet kap az édesanyjától, aki szívszaggató sorokban elmondja neki, hogy képtelenek voltak összegyűjteni annyi pénzt, amennyibe a vonatjegye került volna, úgyhogy a fiúnak az iskolában kell tölteni az ünnepeket, külön tőlük. Az egyik tanár észreveszi a kisfiú mélységes szomorúságát, és ahogy a novella címe is mutatja, karácsonyi angyallá avanzsálja magát. Annyira átérezhető volt mind az anyuka, mind a kisfiú elkeseredettsége, és annyira megható volt, ahogy egymást biztatták, hogy ne legyenek szomorúak, na meg Koch tanár úr is annyira kedves volt, hogy bizony a sorokat olvasva kicsordultak a könnyeim, pedig épp a munkahelyemen olvastam a novellát az egyik szünetemben.

De a kötet első novellája is (ami amúgy az egész könyv címadó novellája is egyben) nagyon bejött, mert az egyediségével azonnal bevonzott és megfogott. Ez a történet a fentebb már emlegetett Mikulásról szól, aki elől el kell zárnia az embernek az értékeit. Mert hát, fogalmunk sincs, hogy is nézhet ki valójában a Mikulás, az arcát nem ismerjük, az öltözékét pedig bárki felveheti...

Valószínűleg Kästner is úgy gondolta, ahogyan én gondolom, hogy a gyerekek sokszor okosabbak, mint a felnőttek. Mert míg a felnőtt karakterét simán át tudta verni egy Mikulás, addig a gyerek karakterét nem sikerült az Én, szegény Mikulás! című novellában. Ezen is jól szórakoztam, és nagyon aranyosnak találtam.

Csalódott már szegény fejünk,

mégis mindig reménykedünk.

Az ember – nem várnánk tőle –

bizakodva néz előre.

Kész szerencse e fenti tény.

Nincs más kincse, mint a remény.

Kell is neki. Remény nélkül

az életbe belekékül.

Bár a legtöbbször regényeket szoktam olvasni, azért időnként novelláskötetek is kerülnek a kezembe, viszont verseket valamiért csak ritkán olvasok. Épp ezért meglepett, hogy ebben a könyvben több olyan versre is rábukkantam, amit bár más-más okból, de igazán érdekesnek és izgalmasnak találtam. Az egyiket például azért, mert szerintem nagyon egyedi módon arról szólt, hogy vajon hogyan érzi magát az a pincér, aki még szentestén is dolgozik. De a társadalom- és rendszerkritikus, szomorkás verseket is szerettem, mert alapvetően nem ilyesmit várna az ember egy karácsonyi verstől. Szóval nagyon érdekes gondolatnak találtam azt, hogy a nagyon komoly témákat összepárosította az író az ünnepekkel. Furcsa párosítás, de számomra működött.

Még jó pár novella és vers volt a kötetben, amiket imádtam, de nem akarom mindegyiket elmesélni, inkább olvassátok majd ti is végig, mert megéri.

5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon meglepődtem rajta, hogy 23 novellából és versből csak egyetlen novella nem fogott meg egyáltalán, az összes többi vagy érzelmileg hatott rám, vagy elgondolkodtatott. A novellák és versek stílusa és témája sokszínű, vannak boldog, vicces történetek a kötetben, de akadnak meghatóak és szomorkásak is. Ez nem egy tipikus karácsonyi kötet, az biztos, de engem pont ez az egyedisége ejtett rabul. Lényegében egyetlen szuszra végigolvastam a kötetet, és nem azért, mert vékonyka volt, hanem azért, mert nem tudtam letenni.

Szóval összességében 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik nem a szokásos habos-babos karácsonyi történetekre vágynak, hanem azoknál valami sokkal mélyebbre.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ezúttal Erich Kästner egyéb műveinek címeit kell kitalálnotok képrejtvények alapján. A mű címét írjátok be a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

12. 03. Spirit Bliss Sárga könyves út

12. 05. Szembetűnő

12. 07. Könyv és más