Légrádi Gergely: Éppen annyi – Blogturné

Légrádi Gergely az elmúlt évben megjelent Falaink című könyve után idén az Éppen annyi című történetfüzérrel, novelláskötettel örvendeztette meg az olvasókat. Kövessétek végig a Blogturné Klub háromállomásos turnéját, ismerjétek meg a kötetet, s a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát a Kalligram Kiadó felajánlásában.

Miért választottam ezt a könyvet?

Múlt évben olvastam az író Falaink című regényét, ami kifejezetten érdekes volt, és kíváncsi voltam, milyen novellákat ír.

Külcsín és kivitelezés

Egy puha borítós kisebb méretű, vékonyka és könnyű könyvről van szó, amit simán hurcolhatunk magunkkal akárhová, mert például buszozás közben, a munkahelyünkön ebédszünet alatt is könnyedén olvasgathatjuk. Alig van súlya, és csuklókímélő a tartása.

A borító illusztrációja nagyon egyszerű. A háttér sötétkék, rajta apró fehér, kavargó vonalak vannak. Ezekről nem tudtam eldönteni, hogy az eget vagy valamiféle áramló folyót, tengert jelképeznek-e, esetleg valami teljesen mást. Az ég vagy a tenger kettényílik egy repülő madárnak, akár Mózesnek a tenger, szóval hajlok a tengerértelmezés felé. A borító hátulján hasonló illusztráció van, csak azon már három madár ücsörög a felhőkön vagy a hullámokon, vagy fogalmam sincs hol. A madarak amúgy fecskéknek tűnnek.

5-ből 4 pontot adok, mert klassz, hogy könnyen cipelhető és olvasható kötetről van szó, de az illusztrációja kivitelezésében nekem túl egyszerű, jelentésében pedig nem tudtam konkrétan értelmezni, csak ötleteim vannak, de azok sem tudom, miként kapcsolódnak a kötetben található novellákhoz.

A kötet felépítése és témája

A könyv öt nagyobb részre tagolódik, mindegyikben nyolc novella található. Vannak kivételek, de a történetek többsége a családról szól. Nagyrészt vagy diszfunkcionális családokról (alkoholista apa, veszekedő házaspár, előző családból származó gyerek, akit a mostani gyerek utál stb.), vagy olyan felnőttekről, akik épp most vagy nemrég vesztették el (vagy ténylegesen, vagy leépülés miatt átvitt értelemben) valamelyik szülőjüket, nagyszülőjüket.

A novellák elég borongósak, nem is emlékszem rá, hogy volt-e benne olyan történet, amire azt mondanám, hogy legalább egy kicsit pozitív hangulata volt. Amit igazából nem bántam, én teljesen jól elvagyok általában a borongós hangulatú történetekkel, bár most néhány novella egy picit nagyobbat ütött, mint úgy egyébként tette volna. Apámmal elég rossz volt a kapcsolatom mindig is, alkoholista volt, huszonévesen láttam őt utoljára, amikor is telefonon közölte a húgommal, hogy kitagad minket (hogy miért, halovány lilám nincs, mert mi soha nem ártottunk neki, fordítva viszont ez nem igaz). Aztán nemrég valakitől megtudtuk, hogy a kórházban haldoklik, a belső szerveit kicsinálta az alkohollal, végül meghalt. Szóval nemcsak a kapcsolatom, az érzéseim is bonyolultak vele és a történtekkel kapcsolatban, és így elég érdekes érzés volt hozzá hasonló apákról és helyzetekről olvasni pont most.

A novellákat én inkább hangulatnovelláknak éreztem, semmint olyan történeteknek, amik direkt módon tanítani akarnak nekünk valamit. Inkább csak átjárják az embert zsigerileg, és hagyják, hogy te magad döntsd el, van-e bennük tanulság, és ha igen, mi. Például a féltékeny féltesó felett sem ítélkeznek, csak szimplán leírják az érzéseit, gondolatait, te pedig olvasóként eldöntheted, hogy át tudod-e érezni őket, egyetértesz-e velük, vagy pedig a megvetett első házasságból származó gyerek pártján állsz. Ahogyan az alkoholista felett sem mond ítéletet a novella, aki azért halt meg, mert aznap is ivott, amikor megfelelő szervet találtak a számára, így nem tudták megműteni, egyszerűen csak elmondja, mi történt, és te majd érzel, ahogy érzel, gondolsz, amit gondolsz.

A hangulatteremtéshez amúgy klasszul hozzájárulhat az a zenei lista, ami a könyv végében található. A szerző mindegyik novellához ajánlott egy zeneművet, amit szerinte érdemes az adott novella olvasása közben meghallgatni. Őszintén bevallom, nem volt lehetőségem mindegyik zeneművet meghallgatni, de bele-belehallgattam a listába, és tényleg adnak valami pluszt a hozzájuk kapcsolt novellákhoz.

5-ből 5 pontot adnék, mert a hangulat nagyon átjött a novellák olvasása közben.

A novellák

Az író stílusa már a regénye olvasásakor is tetszett, most is hasonlóan jól megírt novellákat kaptam. Légrádi Gergely nagyon ért ahhoz, hogy a szavaival hangulatot teremtsen, és elgondolkoztassa az embert.

Voltak olyan novellák, amiket nem nagyon tudtam hova tenni (pl. a végén az egymondatosak), vagy épp az adott történet elején elég homályos volt a helyzet, nem értettem, hogy most mi is történik, és csak később állt össze a kép ezzel kapcsolatban. És akadtak olyan novellák is, amik azonnal bevonzottak. Összességében elégedett vagyok a kötettel, mert érdeklődve olvastam, hatott rám érzelmileg, és több novella is elgondolkoztatott.

Négy történet maradt meg nagyon bennem. Az egyik a fentebb már emlegetett alkoholistáé, akit nem tudtak megműteni, mert aznap is ivott, amikor megfelelő szervet találtak neki, és így meghal. Ezt apám halála után eléggé gyomorszorító érzéssel olvastam végig, mert igen, ha valaki alkoholista, akkor a túlélés érdekében sem tud sokszor megfelelő döntéseket hozni. Ami az eszemmel érthető, mivel ez egy durva függőség, viszont ettől függetlenül dühöt is érzek emiatt, mert senki nem fog fegyvert egyetlen ember fejéhez sem, hogy kezdjen el inni, és legyen függő belőle.

A másik a szintén már fentebb emlegetett féltestvéres sztori, mert bár értem az új gyerek ellenérzéseit, mégis sajnáltam az előző házasságból származó gyereket. Ő nem tehet arról, hogy létezik. Nem tehet arról, hogy az apa valószínűleg ugyanúgy lesz*rja az új gyerekét, aki ezért érez féltékenységet amiatt a rövid idő miatt is, amit a féltestvére az apjával tölthet.

A harmadik pedig egy demens nagypapáról, a lányáról és az unokájáról szól, akik együtt sétálnak, és a nagypapa orrát törölgetik, mert a férfi már azt sem veszi észre, hogy folyik az orra. Igazából ez egy elég ijesztő novella volt számomra, talán még egy horrorsztorinál is ijesztőbb, mert túl valóságos. Bárkivel előfordulhat, hogy egy betegség miatt zavarossá válik a tudata, és az is, hogy egy szerettével történik ilyesmi, neki pedig végig kell néznie. Ez utóbbi számomra sokkal borzalmasabb, mert ha nem tudom, mi történik velem és körülöttem, akkor szenvedni sem szenvedek miatta, de ha látnom kell azt az embert ilyen állapotban, akit szeretek, és nem tudok segíteni rajta, tehetetlen vagyok, az az egyik legrosszabb érzés a világon.

De a negyedik volt a kedvenc novellám az egész kötetből, mert bár ez pont nem illett a családi témakörbe, mégis elgondolkoztató volt. És sci-fi, imádom a sci-fit. Lényegében az életről szólt. Mi számít élőnek? Ki számít embernek? Tudhatod-e biztosra, hogy valódi ember vagy? Megeshet-e, hogy egy számítógépes program szentül meg van győződve arról, hogy ő egy hús-vér ember? Nagyon izgalmas kérdések, mert őszintén szólva, sokszor eszembe jutott már, hogy az életünk, a valóságunk igazából nem is létezik, csak mi hisszük létezőnek. Mint a Mátrixban. Ez egy nagyon izgalmas elmélet, amiben nem hiszek, de nem is tudom azt mondani, hogy kizárt. Az emberi test, az emberi agy, a világ különböző folyamatai nagyon hasonlóan működnek a számítógépes programokhoz. Szóval igen, ez egy baromi érdekes gondolat, és a novella is nagyon izgalmasan fogta meg a témát szerintem.

Szóval 5-ből 4 pont, mert voltak novellák, amiket nem igazán értettem, vagy nem fogtak meg annyira, de a többségük tetszett.

Hogy tetszett ez a könyv?

Igazán érdekes novelláskötet volt. Pont egy olyan pillanatomban kapott el, amikor sokkal jobban megérintettek és elgondolkoztattak a családról szóló témák, és a sokszor borús, depressziós hangulata is illett az enyémhez. Akadt néhány novella, aminek a lényegét nem igazán értettem, de nagyrészt szórakoztató volt a kötet.

Szóval összességében 5-ből 4 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a kicsit depressziós hangulatú, főképp a családokról, azok működéséről, a családtagok közötti kapcsolatokról szóló novellákat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A turnéhoz kapcsolódó játékban a szerző további könyveinek nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet Légrádi Gergely valamely kötetéből, a feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Idézet a játékhoz:

„Mögötted a könyvtár. Annyi könyvet zsúfoltál be, hogy még beporosodni sem tud.”

Állomáslista:

Blogturné

10. 20. Szembetűnő

10. 21. Könyv és más

10. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út

Alexene Farol Follmuth: A tizenkettedik lovag – Blogturné

Viola Reyes a Tizenkettedik lovag nevű MMORPG rajongójaként arra kényszerül, hogy ne női játékosként, hanem férfi karakterként játsszon. Mi történik, ha a Vi számára ellenszenves, lusta diáktanácselnök is játszani kezd? Vajon Jack Orsino sportsérülése és a közös videójátékos kalandok közelebb hozzák őket egymáshoz a valóságban is?

Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, de ne felejtsetek el játszani se, mert a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri A tizenkettedik lovag című regényt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Egy megérzés miatt olvastam el ezt a regényt. Eredetileg nem is jelentkeztem erre a turnéra, már el is kezdték megszervezni a többiek, amikor valahogyan szembejött velem a könyv, és azt éreztem, hogy mégis el kell olvasnom. Fogalmam sincs, miért, mert a fülszöveg alapján egy szimpla tinisztorinak tűnt, valamiért mégis úgy döntöttem, hogy oké, turnézok vele én is. És milyen jól működnek a megérzéseim, mert ez a könyv sokkal több annál, mint aminek elsőre látszik!

Külcsín és kivitelezés

Általában nem igazán vagyok oda a rajzolt borítókért annak ellenére, hogy sok illusztráció önmagában szépre sikerül, mert ha valami nem gyerekeknek készült, akkor zavaró számomra, ha mégis mesekönyvbe illő illusztráció szerepel a borítóján, de ezúttal nem igazán voltak ellenérzéseim. Valószínűleg azért, mert a történetben a karakterek egy online játék szereplőinek a bőrébe bújnak, vagyis a sztoriban „nem hús-vér” formában is léteznek bizonyos módon. És így a borítón lévő rajz passzolt az oldalakon található sztorihoz.

A borítón egyébként a két főszereplő, Vi és Jack található. Vi a karaktere páncélját és kardját viseli, Jack pedig a focimezét, egy koronát a fején, és a kezében mankók vannak. Vagyis míg Vi a játékbeli énjét adja, addig Jack esetében keveredik a játék és a valóság a rajzon. Ez pedig szintén passzol a sztorihoz. Vi kardot szegez Jackre, de mivel a srác mosolyog, ezért ez csak egy játékos harc közöttük, ami szintén passzol a sztorihoz. A talpuk alatti körök és a fejük feletti képecskék a számítógépes játékra utalnak. És külön kiemelném, hogy hasonlítanak a könyvbeli önmagukhoz a rajzon, aminek nagyon örülök, mert utálom, ha a borítón lévő alakok totál másképp néznek ki, mint ahogyan az író leírta őket.

Szóval 5-ből 5 pontot adok.

Alapötlet

Az író Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című történetét dolgozta fel és adott rá 21. századi köntöst. Sok Shakespeare-darabot olvastam már, de őszintén bevallom, ez pont kimaradt valamiért. Tudom, miről szól az eredeti történet, mert többek között Alice Oseman Loveless című könyvében is ezt adják elő a szereplők az egyetemen, és ott elmesélik a történet alapsztoriját, de ez csak felszínes tudás. Ezen minimális ismeret alapján voltak párhuzamok az eredeti történet és a regény között, de valószínűleg el kéne olvasnom a Shakespeare-darabot ahhoz, hogy minden apró utalást észrevehessek.

Az biztos, hogy ez egy 100%-ig feminista regény, szóval igen, pontosan nekem szólt. Vit egy feminista újságíró anya nevelte fel, szóval sokkal tisztábban látja maga körül a fiúk viselkedését, a patriarchális elnyomást, mint más korabeli lányok. Ennek köszönhetően Vit mindenki mogorvának és magának valónak tartja, még a legjobb barátnője is azt a tanácsot adja neki, hogy legyen kicsit kedvesebb a srácokkal, hagyja néha győzni őket, fogja vissza a képességeit, tudását, mert a fiúk nem szeretnek veszíteni, főképp nem egy lánytól. Vi viszont a végletekig hű az elveihez, nem hajlandó meghajolni egyetlen férfi/fiú előtt sem, és nem hajlandó megjátszani magát, csak hogy elfogadják. Még akkor sem, ha emiatt elveszíti az állítólagos barátait. És emiatt nagyon azonosulni tudtam vele, mert én pontosan ugyanilyen vagyok.

Ami egyszerre jó és rossz is. Jó, mert nem hagyjuk megtörni magunkat, nem hagyjuk, hogy átmossák az agyunkat, hogy elvegyék a személyiségünket, és modern rabszolgasorba kényszerítsenek. Rossz, mert szeretnénk szeretni, és szeretnénk, ha szeretnének, csak ehhez baromi nehéz megtalálni a megfelelő embert (és nehezen is adunk esélyt másoknak azért, mert kb. esélytelennek látjuk, hogy pont az adott ember lesz a megfelelő, és alapból a csalódásra készülünk). Azt, aki nem akar elnyomni, hanem büszke az erőnkre és kitartásunkra. Azt, aki nem érzi magát kevesebbnek attól, ha valamiben mi vagyunk esetleg a jobbak. Azt, aki nemcsak azt várja el, hogy mi támogassuk őt, hanem ő is támogat minket. És nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is az egyenlőség elvét követi. Szóval elvhűnek lenni elég magányos dolog.

Tetszett, hogy nemcsak a nők szemszögéből mutatja be a könyv a patriarchátus negatívumait és a feminizmust, hanem Jack karakterének köszönhetően a férfiak szemszögéből is. Jack amerikai futballt játszik, ő az iskola sztárjátékosa, ám az egyik meccsen megsérül a térde, és jó időre kiesik a játékból (az sem biztos, hogy valaha képes lesz folytatni). Ennek köszönhetően el kell gondolkoznia a jövőjén, és azt is meg kell tanulnia, hogy miként fejezze ki és dolgozza fel az érzéseit. Mert hát a férfiak esetében sok-sok évszázadon át azzal járt a patriarchátus, hogy el kellett nyomniuk az érzéseiket.

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, őszintén bevallom, nem tudtam, hogy lesz-e benne fantasyszál, de nem volt. Vi és Jack csak egy online szerepjáték, a Tizenkettedik lovag keretein belül ismerkednek meg Artúr király világával, ami tele van lovagokkal, mágusokkal és egyéb lényekkel. Nem vagyok gamer, mert bár mindig is vonzott ez a világ, imádok játszani, valahogy sosem volt lehetőségem kipróbálni ezeket a játékokat (sem technikai eszközöm nem volt hozzá, sem ilyesmi iránt érdeklődő játékostársaim). Ennek ellenére olvasni is nagyon érdekes volt erről a hobbiról, vagy nevezhetném életmódnak is. Jó ötlet volt szerintem behozni a regénybe, mert egyfelől adott egyfajta érdekes hangulatot a sztorinak, másfelől zseniális tanulságai voltak. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen játék elidegeníti egymástól az embereket, ez egy magányos játék, miközben pont az a lényege, hogy egyedül nem tudod végigvinni, szükséged van hozzá egy társra mindenképpen. Az utolsó szintet követő érdekesség pedig nagyon ütős volt, lényegében megmutatta Vinek, hogy nagyon is van létjogosultsága ebben a világban a nőknek.

Szóval az alapötlet szintén 5-ből 5 pont.

A kép forrása: 8181dUn4oSL._UF1000,1000_QL80_.jpg (1000×780)

Cselekmény

A történetet Vi és Jack szemszögéből felváltva olvashatjuk E/1-ben, ami klassz, mert érdekes volt mindkettejük fejébe és érzéseibe belelátni. Szerintem azért volt ez fontos, mert női olvasóként jobban megérthettem egy férfi karakter lelkivilágát, a férfi olvasók pedig jobban megérthetik a nők lelkivilágát, problémáit, érzéseit.

Bár hatalmas fordulatok nem történtek a cselekményben, mégis nagyon izgalmasnak találtam. Mert olyasféle jelenetekből és gondolatokból áll össze a történet, amiken rengeteget lehet gondolkozni, filozofálni, és amikből sokat lehet tanulni is. Az anya-lánya, apa-fia, testvérek és különböző barátok közötti szálak mind-mind tele voltak ilyesféle tanulságokkal. Nekem például az volt a leghasznosabb, hogy ha ki is tartok az elveim mellett, időnként megérné adni egy-egy lehetőséget bizonyos embereknek arra, hogy bizonyíthassanak.

– Jack – mondom kétségbeesetten –, ugye tudod, hogy igazából… egy ribanc vagyok?

Erre felhorkan.

– Persze, hogy tudom, Vi. Már ha ez azt jelenti, hogy sosem adod fel. Sosem fogadod el a vereséget. Nem hajtasz térdet, csak mert valaki ezt várja el tőled – mondja, és a keze még mindig az enyém közelében táncol. – Ha ettől ribanc leszel, Vi, akkor rendben, és remélem, sosem változol meg. Sőt, azt is remélem, hogy te változtatsz meg engem. Szeretném azt hinni, hogy már meg is tetted.

Szóval ebben a regényben nem a pörgős cselekmény volt a fontos, hanem inkább az érdekes párbeszédek, a karakterfejlődések, a morális kérdések, a nők és lányok problémái (és persze a fiúké, férfiaké is), ezeket viszont gyönyörűen kifejtette, felépítette az író. Minden jelenetnek, minden párbeszédnek volt valami súlya és jelentősége.

Szóval a cselekmény, ha nem is volt fordulatos, nagyon jól kidolgozott volt, így 5-ből 5 pontot adok rá.

Karakterek

Viola minden mondatát, rezzenését megértettem és átéreztem. A csalódottságát, amiért a legjobb barátnője meghajlik a fiúk előtt inkább, és elárulja őt. A félelmét, hogy végül az anyját is megváltoztatja majd a pasi, akivel járni kezdett. A dühét, amiért lányként nem veszik őt komolyan az élő és online szerepjátékos világban, pedig sokkal profibb és okosabb játékos, mint a fiúk többsége. A frusztráltságát, hogy ő végzi el a srácok munkáját is az iskolai szervezőfeladatokkal kapcsolatban, mert azok miután elnyertek egy tisztséget, már sz*rnak bele a feladataikba, és ráhárítják Vire azok elvégzését, megoldását. Igen, Viola a lábujjától a feje búbjáig feminista, és ezért szívből szerettem őt. És reméltem, hogy legalább ő a történetben megtalálja majd azt a társat, aki valóban a társra lesz, nem az elnyomója.

Jack alapvetően nem egy rossz srác, de rá is hatással volt tudat alatt az a patriarchális világ, amiben felnőtt. Simán normálisnak veszi, hogy kap egy tisztséget, élvezi az előnyeit, de a feladatait ráhagyja Vire, a lányra, aki majd úgyis megcsinálja helyette a dolgokat. Amikor mégis megszervez egy online szerepjátékos eseményt, eszébe sem jut, hogy esetleg az a lányokat is érdekelhetné, csak a fiúkat próbálja rávenni, hogy csatlakozzanak. És hogy akkor mégis mi a különbség közte és más pasik között? Az, hogy Jack nemcsak fejlődőképes, hanem konkrétan akar is fejlődni. Észreveszi, amikor hülyén viselkedik, és belső igénye van arra, hogy jobbá váljon. Nem nézi le Vit, hanem tényleg meghallgatja, és tanul tőle. És ez nagy szó egy patriarchális világban felnőtt sráctól.

Nagyon tetszettek Vi és Jack való életbeli szópárbajai, és az is ahogyan a karaktereik bőrébe bújva megnyíltak egymásnak. Mert igaz, hogy Vi egy férfi karakter mögé rejtőzve, névtelenül beszélgetett és játszott Jackkel, vagyis a srác nem tudta, hogy Vi a játékostársa (azt hitte, hogy Vi fiú ikertestvére az, mert Vi ezt füllentette), mégis mindketten teljesen önmagukat adhatták a játék és az online beszélgetéseik során, valamint a valóságban is.

Érdekes karakter volt még Olivia, Jack volt barátnője is. Jack egyezséget kötött Vivel, aminek a lényege az volt, hogy ő elvégzi végre a tisztégével járó feladatokat, amiket eddig Vire testált, Vi pedig cserébe megtudja neki, hogy Olivia miért is szakított vele. Amúgy vicces volt, mert az első gondolatom a szakítás okára az volt, ami végül ki is derült, de csak röhögtem magamon, hogy á, már mindenbe ezt látom bele, tuti tévedek. De nem. 😂 Hogy pontosan miről is van szó, nem árulom el, de jót kuncogtam magamon és azon is, hogy tényleg igazam volt.

Vi anyukája és tesója is klassz karakterek voltak. Tetszett, hogy Vi az anyukájával teljesen őszintén beszélhet bármiről, és az is aranyos volt, hogy a tesója folyamatosan támogatni akarta őt mindenben (annak ellenére, hogy ez Vinek fel sem tűnt a nagy önsajnálatban dagonyázástól).

– Nem vagyunk barátok – mondom neki –, és ha nem akarod, hogy feljelentselek zaklatás miatt, akkor jobb, ha békén hagysz.

– Hűha, Vi! – mondja Antonia olyan hangon, mintha kajánul elrontottam volna a szórakozását. – Történt valami, vagy csak…?

– Semmi – feleli George az arcára fagyott mosollyal. – Rendben, Vi. Megértettem. Sosem lehet tudni, hogy ki érti a viccet.  

A nyugtalanság gazként ver gyökeret a mellkasomban, kivirágzik, majd elszárad. Gyorsan elfordulok, és motyogok valamit arról, hogy Bashnek kell segítenem.

– Elnézést kérek a viselkedéséért – mondja Antonia halkan a hátam mögött. – Ő már csak ilyen. 

Már nem láthatnak, de úgy torpanok meg, mintha a szavak tőrként hatolnának belém. Úgy érzem, megfulladok.

– Semmi baj, kedvesem – feleli George. – Viola híres a… forrófejűségéről.

– Így is mondhatjuk – nevet fel Antonia, és ettől felfordul a gyomrom.

Antonia (Vi korábbi legjobb barátnője) karaktere tökéletes példája volt annak a lánytípusnak, aki nem gonosz, nem rossz, csak épp naiv, meg akar felelni a fiúknak, és nem veszi észre azokat a red flageket, amiket Vi például azonnal meglát. Ő valóban azt gondolja, hogy Vivel van a probléma, hogy oda is rosszat képzel, ahol nincs is, és nem látja tisztán a körülötte lévő fiúkat, a tetteik mögött megbúvó célokat és érdekeket. Örültem annak, hogy az ő karaktere is fejlődésen ment át, és nem lett végleg elfelejtve, miután Vivel megromlott a barátsága.

A karakterek szerintem nagyon jól ki voltak dolgozva, szóval nem adhatok mást, mint 5-ből 5 pont.

Lezárás

A történet lezárása nem volt túl meglepő, pontosan az történt, amire számítottam, ennek ellenére egyáltalán nem vagyok csalódott, mert ez ebben az esetben pont így volt tökéletes.

Szóval 5-ből 5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

Én is meg vagyok lepve rajta, de nekem nagyon bejött. Imádtam, hogy színtiszta feminista történet volt, szerintem ennyire feminista szórakoztató irodalmi regényt én még nem is olvastam korábban. Sok mindent át tudtam érezni benne, elgondolkoztatott, megszerettem a főszereplőket és a mellékkarakterek közül is jó párat, imádtam a Vi és Jack közötti párbeszédeket, jeleneteket, és csak úgy szimplán élveztem a történetet.

Szóval összességében 5-ből 5 pont.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik egy valóban feminista regényt szeretnének olvasni úgy, hogy közben jól is szórakoznak.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó oldalán találtok egy beleolvasót Alexene Farol Follmuth nemrég megjelent YA-regényébe, aminek segítségével könnyedén meg fogjátok tudni válaszolni az egyes állomásokon található, könyvhöz kapcsolódó kérdéseinket! Jó olvasást!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Kinek az amulettjéről szól a küldetés?

Állomáslista:

Blogturné

10. 05. Hagyjatok! Olvasok!

10. 09. Utószó

10. 12. Dreamworld

10. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út

A. B. Poranek: Ahol megdermed a sötét – Blogturné

A. B. Poranek regénye, az Ahol megdermed a sötét egy veszélyes világba kalauzol el bennünket, egy sötét erdő mélyére, ahol a rettegett leszy él – de ő maradt egyedül Liska utolsó reménye arra, hogy megszabaduljon a mágiájától. Ám ahhoz egy évet az erdőben kell töltenie a leszy mellett. Vajon megéri ez a csere? Tudd meg te is, hiszen a blogturné végén kisorsolunk egy példányt a regényből!

Miért választottam ezt a könyvet?

A kiadótól meglepetésdobozban kaptuk meg a könyvet apróbb, cuki ajándékokkal, és mivel tetszett a fülszöveg, és érdekelt, hogy milyen apróságokat adnak a könyv mellé, így jelentkeztem a turnéra. Egyébként az ajándékba kapott kitűzőt kitettem a mindennap használt hátizsákomra, mert nagyon tetszik, és a többi ajándék is klassz lett.

Külcsín és kivitelezés

A könyv mérete és a papírok minősége teljesen átlagos, a borítója viszont nekem extrán bejön. A történetben lévő sötét és misztikus erdő fái és egyéb növényei, valamint a két főszereplő van rajta rajzként. De egyfelől a rajz végre nem gyerekkönyvre illő, hanem tökéletesen passzol egy felnőtteknek szóló fantasyhez, másfelől a karakterek pontosan olyannak vannak ábrázolva, amilyennek az író a regényben leírta, és amilyennek ez alapján én elképzeltem őket. Utálom, amikor a borítón rajta vannak a karakterek, de egyáltalán nem hasonlítanak a sztoriban leírtakhoz, szóval ez egy hatalmas pluszpont a borító tervezőjének. A könyv egyébként élfestett, és szintén az erdő növényei és fái találhatók meg rajta.

A borító sötét hangulata is tökéletesen passzol a gótikus sztorihoz, szóval nekem ez 5-ből 5 pontos.

Alapötlet

A történet egyfajta, a lengyel folklóron alapuló, gótikus „Szépség és a szörnyeteg”-feldolgozás. Egyfelől örültem, hogy bepillantást nyerhetek a lengyel folklórba, mert mindig izgalmas és érdekes belelátni más népek gondolatvilágába, mondáiba, életmódjába, másfelől nagyon bejött ez a kicsit sötétebb stílus. Érdekes és egyedi hangulata volt a regénynek, ami szinte azonnal bevonzott, és végig fenn is tartotta az érdeklődésemet. Más volt, mint a legtöbb fantasy, amit olvastam, és pont ezért találtam érdekesnek. A sztoriban található lényekről sem hallottam még korábban ilyesformán. Persze, olvastam, láttam történeteket pl. olyan vízidémonnőkről, akik azért csábították be a vízbe az embereket, hogy megöljék őket, meg hasonlók, de a lengyel változat mégis némileg különbözött ezektől.

A „Szépség és a szörnyeteg”-vonalnak is örültem, mert az eredeti sztorit is nagyon szeretem, és mindig kíváncsivá tesz, hogy fel tudja-e még dolgozni valaki tényleg egyedi módon. Ebben az esetben úgy éreztem, hogy igen, sikerült.

– Jóságos isten! – lihegi.

– Nem egészen – mondja a leszy, és óvatosan méregeti. – De még mindig kellemesebb a bók, mint ha sikoltozni kezdenél, amikor meglátsz.

A történet főszereplője Liska, aki egy nagyon vallásos falucskában él, ahol az emberek a mágiát a gonosz eszközének tartják, és félnek mindentől, ami más. Ami baj, ugyanis Liskának mágikus képességei vannak. A szülei, hogy megvédjék őt, elhitetik vele, hogy el kell nyomnia magában a varázslatot, a mágiát azonban nem egyszerű elfojtani. Liska maga is elhiszi, hogy gonosz, de nem akar az lenni, ugyanolyan átlagos életet szeretne, mint bárki másé. Ezért egy nap nekivág a közeli, sötét és mágikus erdőnek, mert állítólag nő benne valahol egy virág, ami teljesítheti a kívánságát: elveheti a varázserejét.

Az erdőben találkozik a területet védő leszy démonnal, akivel végül üzletet köt. A démon nem öli meg, amiért le akarta szedni a virágot, helyette, ha Liska egy éven át mellette marad, és szolgálja őt, akkor az év leteltével megfosztja Liskát a varázserejétől, és átlagos lány lehet belőle. Liska azonban rájön, hogy nem ő az első, aki alkut kötött a leszyvel, és az elődeinek rejtélyes módon nyoma veszett.

Én 5-ből 5 pontot adok az alapötletre, mert különleges ez a gótikus, lengyel folklórvonal, engem nagyon beszippantott.

A kép forrása: Where The Dark Stands Still Fanart | TikTok

Cselekmény

Nagyon sok romantikus fantasy elköveti azt a hibát, hogy vagy túlságosan nagy hangsúlyt fektet a romantikára, és elsikkad a fantasyvilág és -szál kidolgozása, vagy tök jó fantasyszálat hoz össze az író, jól felépített világgal, ám a romantika valahogy halovány marad, egyáltalán nem fogja meg az embert olvasóként.

Nos, ebben a könyvben számomra megvolt az egyensúly. Nagyon jól kiépített, izgalmas fantasyvilágot és cselekményszálat kaptam, de közben meg bevonzott a romantika része is a sztorinak. Miközben mindig történt valami izgalmas és érdekes, a Liska és a leszy között kibontakozó érzelmek sem sikkadtak el, hanem gyönyörűen, lépésről lépésre épültek ki.

A történet tele volt titkokkal és rejtélyekkel, főképp a leszy múltjával kapcsolatban, és azzal, hogy vajon valóban gonosz és gyilkos démon-e, vagy pedig ez csak a látszat. És igen, voltak dolgok és fordulatok, amikkel sikerült meglepni.

Tetszett, hogy mind Liska, mind a leszy múltjába bepillanthattunk egy kicsikét különböző módokon, mert ezektől a visszatekintésektől még összetettebb lett a személyiségük.

Szóval 5-ből 5 pont.

Karakterek

Liska karakterfejlődése nagyon szépen ki lett dolgozva a regényben. A történet elején egy önmagát utáló, a képességeit elrejtő, azoktól rettegő fiatal lány, aki bátran besétál egy veszélyes lényekkel teli erdőbe, viszont önmagáért képtelen kiállni. A történet során azonban megismeri önmagát, a képességeit, megtanulja kezelni őket, és megtanulja önmagát is szeretni és megvédeni. Ebben persze nagyban segíti az, hogy a leszy teljesen támogatja őt abban, hogy önmaga legyen. A leszy előtt nem kell elrejtenie sem a képességeit, sem az érzéseit.

Liska igazán kedvelhető karakter, de a leszyt még nála is érdekesebbnek találtam. Egyfelől ismét egy biszex férfi főszereplő, juhúúúú! Úgy örülök neki, hogy ez már egyáltalán nem tabu a könyvekben, és teljesen természetesen módon illeszkedik a sztoriba, cseppet sem szájbarágósan vagy direkt módon. A leszy korábbi szerelme csak szimplán egy férfi volt, és kész, most pedig Liska az, aki iránt érez valamit. Nincs itt semmi különös, ugyanis ez is totál természetes. Liska még csak meg sem lepődik a dolgon, amikor rájön, és nem tartja ettől kevésbé férfiasnak vagy vonzónak a leszyt.

– Én csak fel akarlak készíteni. Ha... ha meghalok, nem akarom, hogy gyászolj. Ígérd meg...

– Elég! – Liskát hirtelen elfogja az ingerültség, megragadja a leszy ingét, és közelebb húzza magához. – Hagyd ezt abba! Te vagy a legborzasztóbb fiú, akivel életemben találkoztam, de az enyém vagy, és nem hagyom, hogy elvegyen valami házsártos, vén istenség.

Másfelől a leszyt körbelengik a titkok, ami engem nagyon megfogott. Kíváncsi voltam, hogy az író végül teljesen „kifehéríti-e”, vagy megmarad egyfajta szürke karakternek, aki a sötétség és a fény, a jó és a gonosz határán egyensúlyoz. Valakinek, aki tett rossz dolgokat, mégis alapvetően jó lélek. Mert abban kb. a történet elejétől biztos voltam, hogy a leszy nem velejéig gonosz. Végül, ami kiderült róla, a múltja, a háttérsztorija, a régi szerelmi története, az alkuja, nagyon érdekes és összetett karakterré tette. És Liska meg közte határozottan megvolt az a plusz, az a bizsergés, ami miatt elhittem, hogy vonzódnak egymáshoz, szeretik egymást.

A mellékszereplők közül Jaga a házi szellem karaktere fogott még meg, aki picit néha para volt, de közben meg érezni lehetett, hogy kötődik Liskához valamiféle pozitív, baráti módon. És neki is érdekes háttérsztorija volt. Valamint Maksio karakterét is nagyon megszerettem. Ő egy kisfiú, aki az egyik kaland során Liska életének a részévé válik, és ő is olyan titkot rejteget, amire nem számítottam. Mármint éreztem, hogy valahogy furcsa kisfiú, de arra nem gondoltam, ami kiderült róla.

Amúgy tök sok érdekes mellékszereplő van még a sztoriban. Liska anyja, a gyerekkori barátnője és egyben unokatestvére, a falu papja, Kazimiera, a leszy talán egyetlen emberi barátféléje. Mindegyikükben van valami, ami érdekes, elgondolkoztató.

Szóval a karakterekre is 5-ből 5 pontot adok.

A kép forrása: Pin by Chantal Michela on Books are worlds of paper in 2025 | Fan book, Book aesthetic, Book characters

Lezárás

Még az utolsó fejezeteknél is azt hittem, hogy egy totál átlagos befejezést kapok majd, de sikerült nagyon meglepni. Az író baromi bátor volt, és olyasmit tett, amire egyáltalán nem számítottam. Biztosan lesz, aki emiatt csalódottnak érzi majd magát, de én a fájó érzések ellenére is örülök neki, hogy valami mást kaptam, mint általában. És az epilógus külön nagyon tetszett feministaként, imádtam! Hozzáteszem, nem bánnék egy folytatást, akár Liskával a főszerepben, akár Basiával (ő csak a sztori legvégén bukkan fel nagyon rövid időre, de az alatt belopta magát a szívembe).

Szóval a lezárás 5-ből 5 pont, és esetemben még egy csillag is jár az ötös mellé a bátorságért.

Hogy tetszett ez a könyv?

Kicsit félve álltam neki, mert korábban semmit nem tudtam a lengyel folklórról, és fogalmam sem volt, tetszeni fog-e, de nagyon bejött ez a gótikus, sötét stílus. A romantikus szál és a kalandszál tökéletes egyensúlyban voltak, egyik sem nyomta el a másikat. Liska karakterfejlődése gyönyörű volt, a leszy karaktere pedig izgalmas és titokzatos. A történet vége nagyon meglepett, de imádtam, hogy az író mert bátor döntéseket hozni, és feministaként az epilógus megmelengette a szívemet.

Szóval összességében mi mást is adhatnék, mint 5-ből 5 pontot.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a kicsit sötétebb sztorikat, amik egyszerre izgalmasak és romantikusak, és nem ijednek meg egy olyan befejezéstől, ami nagyot üt.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Barangoljuk be a General Press kiadó választékát! A mostani nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint megfejteni, hogy az állomásokon található fülszövegrészlet melyik kötethez tartozik! A regény szerzőjét és címét írjátok be a megfelelő állomáshoz!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Fülszövegrészlet a játékhoz:

„Az Eduárd kori Angliában egy fiatal nemes, Sir Robin Blyth úgy dönt, elfogad egy kormányzati tisztséget.”

Állomáslista:

Blogturné

09. 27. Kitablar

09. 29. Hagyjatok! Olvasok!

10. 01. Csak olvass!

10. 03. Fanni’s Library

10. 05. Milyen könyvet olvassak?

10. 07. Utószó

10. 09. Könyv és más

10. 11. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 13. Dreamworld

10. 15. Sorok Között

Kristyn J. Miller: A többi már történelem – Blogturné

Clara és Theodore gyerekkori legjobb barátok, mégis mindez megszakadt egyik pillanatról a másikra. Egy közös munka kapcsán viszont ismét találkoznak, és felszínre kerülnek a rég eltemetett érzések, sérelmek. Clara és Teddy története bizonyítja, hogy az idő sem képes eltörölni az igazi érzelmeket. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a könyvről, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nem igazán vagyok oda a szimpla romantikus sztorikért, így magamtól nem választottam volna ki ezt a könyvet, de én kaptam meg első korrektorként javításra. Egyébként ezért is szeretek regényeket korrektúrázni, mert sokszor emiatt át kell lépnem a komfortzónámat, és így új élményekhez juthatok. Van, hogy nem nagyon jókhoz, de olyan is megesik, hogy kifejezetten élvezhetőkhöz.

Külcsín és kivitelezés

Sajnos ez a könyv sincs fizikai példányként nálam, úgyhogy csak a borítóról tudok véleményt mondani. Háááááát... Egyfelől nem értem, hogy felnőtteknek szóló könyvek esetén miért kell erőltetni ezt a gyerekkönyvbe illő, rajzos stílust a borítókon. Másfelől, bevallom, nem tudom, mennyi köze volt az MI-nak a borító készítéséhez, de van egy olyan érzésem, hogy sok. Főképp a borítón lévő pasi fejtartása miatt. Amikor először ránéztem a borítóra, olyan volt, mintha a férfi felső teste előrefelé sétálna, felém, míg a lábai és a belé karoló nő, az ellenkező irányba. Nem igazán értem, miért ez lett a borító, de a KMK-val kapcsolatban valahogy sosem volt egy ízlésünk ilyen téren, a saját könyveim borítóit sem szeretem (kivéve A Szemét, mert az egyedi és szép lett szerintem). Az egyetlen, ami tetszik a borítón, az az őszi hangulatú színvilága.

Maga az illusztráció amúgy lényegében illik a sztorihoz. Azt hiszem, a borítón lévő épület az egyetem akar lenni, és a két főszereplő pedig elvileg afelé sétál egymásba karolva, mivel hát, ott dolgoznak.

Szóval a borítóra 5-ből 2 pontot adok.

Alapötlet

A főszereplő, Clara egyetemi oktató, aki eljutott arra a szintre, hogy talán kinevezett professzor lehet belőle. Ám váratlanul újra felbukkan (az egyetemen oktatóként) a gyerekkori szerelme, Teddy, akivel valami titok miatt elszakadtak egymástól, már régóta nem is beszélnek, és Clara élete újra a feje tetejére áll.

Igazából feminista szemszögből tök érdekes az alapsztori, mert arról a belső konfliktusról szól, hogy egy nő vajon képes-e megvalósítani önmagát, az álmait úgy, hogy közben a szerelmet se kelljen feladnia, vagy pedig kénytelen választani. Ezt a konfliktust pedig bemutatja úgy, hogy egy, a tinédzserkorból épphogy csak kilépő lány miképp dönt, valamint azt is megtudhatjuk, hogy ugyanez a nő, már valóban felnőttként hogyan látja a helyzetet, és miféle döntést hoz. Szóval kétféle élethelyzetet is megismerhetünk így.

Én az alapötletre 5-ből 5 pontot adnék.

Cselekmény

A történet E/1 szemszöges, és Clara bőrébe bújva, váltakozva mutatja be a jelenbeli és a múltbeli történéseket is. Ez szerintem jó ötlet volt, egyfelől, mert E/1-ben ténylegesen is tisztában lehetünk Clara minden gondolatával és érzésével, és így talán jobban megérthetjük, mit miért tesz, miért dönt úgy, ahogy. Másfelől a jelent is jobban meg lehet érteni úgy, hogy tudod, mi történt Clara gyerek- és tinédzserkorában.

A múltbeli történésekből megtudhatjuk, hogy miként találkozott Teddyvel egy nyári táborban, hogyan barátkoztak össze, és miként alakult át a barátságuk valami többé. Miféle problémákkal küzdöttek, hogyan éreztek egymás iránt, és végül, miért szakadtak el egymástól olyan szinten, hogy találkozni és beszélni is kínos lett Clarának Teddyvel, nemhogy együtt dolgozni.

Reagan előrángatott néhány emléket, felkavarta kicsit a port az archívumban, de úgysem számít, hiszen már tíz év eltelt azóta. Úgyhogy nem fogom rajta levezetni a feszültségemet. Úgy fogom kezelni a helyzetet, mint egy felnőtt.

*

– Szállj le rólam! – visítja Reagan, de alig érhető, amit mond, mert az arca a matracnak nyomódik.

A takaró és a lepedő teljesen össze van gabalyodva, mellékterméke a csatának, ami azután tört ki, hogy azt mondta, meg kéne köszönnöm neki a tegnap estét, hiszen így végre előre tudunk lépni Teddyvel. Mivel amúgy is másnapos, egy percbe sem telt, hogy felülkerekedjek rajta, most pedig a hátán ülök, és a matracba nyomom az arcát.

Imádtam ezeket a múltbeli történéseket olvasni, mert olyan volt, mintha egy kirakós játék darabkáit kapnám meg szépen sorban, hogy végül összeálljon a kép. És bár őszintén szólva valami nagyobb titokra számítottam, de én teljesen megértem azt a belső konfliktust, ami Clarában lejátszódott. Mert igen, lehet, hogy nem kellett volna feladnia az álmait Teddy mellett, de ha körülnézünk a világban, megnézzük a nők lehetőségeit, sorsát, azt láthatjuk, hogy még egy rendes, támogató férj mellett is csak ritkán tudják kiépíteni azt a karriert, amire vágynak. Sokuknál jön a babaprojekt, és onnantól kezdve a nőt bedarálja az anyaság, az álmainak meg annyi. És persze, van olyan nő, aki végül rájön, hogy így is boldog tud lenni, de sokan későn kapnak csak észbe, hogy lényegében lemondtak arról az életről, amiről álmodoztak, egy férfi miatt, a szerelem miatt, és mégsem boldogok.

Szóval bár látszólag az adott titok apróság, én feminista nőként totál megértem, miért döntött végül úgy Clara, ahogyan. És szerintem akkor és ott, ennyire fiatalon, úgy, hogy a teljes lehetséges karrierje előtte állt még, nem döntött rosszul.

A jelenbeli részeknél kíváncsi voltam, hogyan viszonyul majd egymáshoz Clara és Teddy, miként tudnak együtt dolgozni, hogyan alakul ki ismét valamiféle kapocs köztük. És az is érdekelt, hogyan dönt majd Clara ezúttal.

Ami picit furcsa volt számomra, az a felnőtt Clara. Időnként úgy viselkedett és gondolkozott, mintha még mindig tinédzser lenne. És igen, megesik, hogy találkozunk egy régi emberrel a múltból, és pillanatokra visszavedlünk azzá, akik egykor voltunk, de azért mégis csak egy egyetemi oktatóról beszélünk, aki épp most válhat kinevezett professzorrá, egy nőről, aki olyan céltudatos volt, hogy már fiatalon is képes volt meghozni nehéz döntéseket. Szóval a jelenbeli Clara nekem egy hajszállal kevésbé volt szimpi és érthető, mint a fiatalkori énje.

A cselekményre emiatt 5-ből 4 pontot adok.

Karakterek

Clara karaktere egy céltudatos, intelligens nő, aki már gyerekként pontosan tudja, mi akar lenni, mit akar kezdeni az életével, és bár van, ami néha megingatja, mégis kitart, meghozza a szükséges döntéseket, és csak megy előre, hogy megvalósítsa az álmait. A felnőttkori viselkedésében volt néhány fura dolog számomra, de alapvetően megértettem őt.

– Mi történt köztetek? – kérdezi Reagan.– Miért érdekel ennyire? – kérdezek vissza, és elzárom a csapot.– Csak úgy. – Feláll a bárszékről, és visszatolja a pult alá. – Csak kíváncsi vagyok, főleg így, hogy ő fog tanítani. Remélem, nem kapok rosszabb jegyet, ha rájön, hogy a tesód vagyok.

– Teddy nem tenne ilyet – biztosítom jóval magabiztosabban, mint az helyénvaló lenne. Igazából már nem ismerem Teddyt annyira jól; több ideje nem beszéltünk, mint amennyi ideig barátok voltunk. Gyakorlatilag idegen számomra, és ennek így is kell maradnia.

Teddy fiatalon és felnőttként is szimpatikus volt lényegében. Épp ezért tartottam Clarát erős személyiségnek, mert egy s*ggfejet könnyebb lett volna elhagyni, de valakit, aki valóban szerethető és szereti az embert, sokkal nehezebb. Kíváncsi voltam, hogy felnőttként hogyan fog Teddy viselkedni, ha újra találkozik majd Clarával. Vajon hozza-e a tipikus narcisztikusférfi-viselkedést, sértődötten viselkedik-e Clara döntései miatt... De szerencsére nagyon jól kezelte a helyzetet, egyáltalán nem mutatott red flageket ezzel kapcsolatban.

Clara húga, Reagan volt még elég egyedi és érdekes karakter. Nem tudom, mennyire örültem volna neki, ha a húgom részegen olyasmit tesz, amit ő, de a regényben leírva vicces helyzet volt. És a karaktere ellenpontozta Clara karakterét, két teljesen más hozzáállást, gondolkodásmódot ismerhettünk meg neki köszönhetően.

A többi karakter kicsit sablonos volt, ott voltak amolyan háttérfiguraként, de túl sokat nem tettek hozzá a történethez, igazából még a nevüket sem sikerült megjegyeznem.

Szóval a karakterekre 5-ből 3,5 pontot adok.

Lezárás

Kíváncsi voltam, hogy a már felnőtt Clara milyen döntéseket hoz majd, és igazából nem sikerült meglepni. A történet körülbelül úgy zárult, ahogyan azt vártam. Ami nem baj, mert végül is jó lezárás volt, csak nem volt benne semmiféle csavar vagy érdekesség.

Szóval 5-ből 3,5 pont.

Hogy tetszett ez a könyv?

A romantikus regények még mindig nem a kedvenceim, de egy történetnek jó volt. Nem untam a sztorit, a főszereplőket is egészen megkedveltem, tetszett, hogy nemcsak a jelent, de a múltat is megismerhetem, és így jobban megérthetem a miérteket. Szóval attól függetlenül, hogy munka miatt olvastam, kikapcsolódásnak is megfelelt a történet.

Összességében 5-ből 3,5 pontot adok.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a romantikus sztorikat, és vágynak egy kis olvasás általi kikapcsolódásra.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Játékunk során különböző kérdéseket teszünk fel, amelyekre a választ a beleolvasóban találjátok. A helyes megfejtéseket írjátok be az adott állomáshoz tartozó dobozba.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják Clara egyetemi konzulensét?

Állomáslista:

Blogturné

10. 07. Milyen könyvet olvassak?

10. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út

10. 11. Utószó