Rebecca Yarros: Wilder (Renegátok 1.) – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy új sorozat első részét tarthatjuk a kezünkben Rebecca Yarrostól. A Wilder egy belevaló, bátor influenszercsapatról szól, aminek a tagjai a leglehetetlenebb trükköket és legvadabb mutatványokat kísérlik meg a világon, a fizika törvényeit és a saját határaikat feszegetve. Tartsatok négy bloggerünkkel az izgalmas hajóúton, ami szerelemmel, veszélyekkel és kalandokkal teli lesz, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, nem én választottam ezt a könyvet, hanem rám osztották korrektúrázni. Amikor először belekezdtem, egy kicsikét megijedtem, mert korábban azt gondoltam, ezek a romantikus regények nem az én világom, de a munka az munka, ez van. Aztán ahogy belemerültem a javításokba és a történetbe, számomra is váratlanul azt vettem észre, hogy élvezem a sztorit, kedvelem a karaktereket, kíváncsi vagyok a titkokra. Szóval azt hiszem, a korrektúrázásnak köszönhetően átléptem a komfortzónámat, amit amúgy magamtól nem biztos, hogy megtettem volna, és rájöttem, hogy az ilyen történetekben is elég jól érzem magam.

Véleményem a könyvről

A történet két főszereplője Leah és Paxton, az ő szemszögükből láthatjuk felváltva az eseményeket. Leah két éve hatalmas traumán ment át, aminek köszönhetően mostanáig lényegében a négy fal között élte az életét. Ám most úgy döntött, hogy kilép a kalitkájából, jelentkezett egy oktatási programra, aminek a keretében egy luxushajóúton vehet részt, tanulhat, tapasztalatokat szerezhet. Cserébe csak annyit kell tennie, hogy korrepetálja Paxtont. A srác egy influencercsapat vezetője és fenegyereke. A Renegátok újra és újra a fizika és a saját határaikat feszegetik, miközben veszélyes trükköket és kaszkadőrmutatványokat csinálnak meg a kamerák előtt. Paxton segít Leah-nak, hogy átlépje a határait és feldolgozza a múltbeli traumáit, cserébe Leah nemcsak a tananyagra tanítja meg, hanem őszintén szeretni is. Ám a történet nem ennyire egyszerű, valaki újra meg újra megbuherálja a Renegátok trükkjeihez szükséges felszereléseket, és életveszélybe sodorja ezáltal a srácokat. De vajon ki és miért akar ártani nekik?

Nos, az influencerek többségéről nem igazán van jó véleményem, mert sokan semmiféle értéket nem teremtenek a hírnévért és pénzért cserébe, sőt, olyanok is vannak, akik csak rombolnak és ártanak, ami még rosszabb. Szóval kicsit megijedtem, amikor rájöttem, hogy ez lesz a könyv témája. De látva, hogy Paxton és a többi Renegát mennyi időt, energiát, erőfeszítést tesz bele egy-egy mutatványba, és hogy szívből és lelkesedésből csinálnak mindent, kicsit megnyugodtam. Az tény, hogy nem értem, miért vállalnak be emberek ilyen veszélyes mutatványokat, amikben akkor is megsérülhetnek, ha senki nem szabotálja őket direkt, de ugyanúgy nem értem, miért megy valaki tűzoltónak, rendőrnek és hasonlók. És hát, más meg azt nem érti, miért megy valaki írónak vagy könyves bloggernek, mert nem látja a művészet értékét és közvetlen hasznát, de ettől még van neki. Azt viszont őszintén értékelni tudtam, hogy Paxtonék nem a gazdagságért vagy a hírnévért csinálják ezt az egészet, hanem hogy segítsenek valakin, és mert egyszerűen valamiféle elhivatottságot éreznek a kaszkadőrszakma iránt.

Leah helyzetét viszont sikerült az első pillanattól átéreznem, amikor pedig konkrétan kiderült, mi is történt vele a múltban, ez az érzés csak erősödött. Teljesen megértem azokat az embereket, akik begubóznak egy trauma hatására, még kisebb traumákéra is, mint amit Leah átélt. Őszintén, a helyében én lehet, hogy soha nem jöttem volna ki a dologból, annyira megrázó lehetett.

Épp ezért egy kicsit bosszús voltam Paxtonra, mert túlságosan erőltette azt, hogy Leah részt vegyen különböző veszélyes őrültségekben. Persze ő nem tudott a traumáról, de sosem lehet tudni, hogy ki mit élt át a múltban, és miért fél azoktól a dolgoktól, amiktől. Meg úgy alapból, még trauma nélkül sem kényszerítünk bele másokat olyan helyzetbe, amitől látjuk, hogy tartanak és kényelmetlen vagy ijesztő számukra. Szóval ilyen szempontból szerintem Paxton elég gázul viselkedett.

Persze utólag lehet azt mondani, hogy ez kellett Leah-nak ahhoz, hogy magához térjen, összeszedje magát, de elsülhetett volna akár fordítva is, és még jobban traumatizálódhatott volna.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a két főszereplő között megvolt a kémia, a traumatikus jeleneteket leszámítva tetszett, ahogyan egymáshoz viszonyultak, még a csipkelődéseik is.

Ami még tetszett, hogy a történet meg tudott lepni. Azt gondoltam, hogy csak egyetlen titok van benne, méghozzá az, hogy ki és miért szabotálja a mutatványokat, de amikor nem is számítottam rá, kiderült egy másik nagy titok is. A szabotálós titokra voltak ötleteim, arra is gyanakodtam, aki végül a hunyó lett, de mellette volt még két ember, akiről el tudtam volna képzelni, hogy ő lesz a hunyó. Szóval ez a szál is izgalmas volt számomra, mert nem tudtam biztosra a megoldását. A másik titok kiderülése pedig meglepett, érzelmileg hatott rám, és nagyon kíváncsi voltam, hogy miként tudja ezt Paxton úgy kimagyarázni, hogy én és Leah is megbocsásson neki.

Külön ki kell emelnem, hogy a hajóút és az ezzel járó világjárás, kirándulások és kalandok egyfelől nagyon feldobták a sztorit, másfelől klassz volt, hogy megismertették velem a világ különböző tájait, kultúráit. Ezek a kultúrák nem mindig voltak szimpik, de attól még érdekes volt látni, miként élnek egy másik országban.

A mellékszereplők között is volt jó pár izgalmasnak tűnő karakter, ezért kíváncsian várom, hogy a következő részeket is kézbe vehessem magyarul, és jobban megismerhessem őket, ezúttal főszereplőként.

Hogy tetszett ez a könyv?

Paxton néha kicsit felbosszantott, de alapvetően kedveltem a karakterét. Tetszett az a szenvedély, amivel a munkájához állt, még úgy is, hogy nem igazán értem, miért akarja valaki az életét kockáztatni mutatványok miatt. Leah is nagyon szimpatikus volt, teljesen átéreztem a traumáját, és kíváncsi voltam, képes lesz-e feldolgozni a vele történteket. A titkok szála fordulatosra, izgalmasra és meglepőre sikeredett, tetszett, hogy nem tudtam biztosra a megoldásokat, de mindegyik logikusan volt felépítve.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az extrém és egzotikus körülmények között játszódó romantikus sztorikat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Olvass bele a könyvbe a kiadó oldalán található linken, és írd be a helyes válaszokat a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Mennyi ideig tart a hajóút?

Állomáslista:

Blogturné

03. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

03. 28. Kelly és Lupi olvas

03. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 01. Zakkant olvas

04. 03. Kitablar

   

A borzalmak hívása – Rémtörténetek a világ minden tájáról – Blogturné

Az Agave Könyveknek köszönhetően a horror rajongói újra egy különleges antológiát tarthatnak a kezükben, melyet James D. Jenkins és Ryan Cagle szerkesztett. Ebben az új válogatásban ismét a világ legkülönfélébb pontjairól mazsolázhatunk, megismerve Izland, Haiti, Észtország, India vagy éppen Puerto Rico kortárs horrorszerzőit egy-egy novella erejéig. Tartsatok három bloggerünkkel a turnén, vegyetek részt a nyereményjátékban, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!

Miért választottam ezt a könyvet?

Az előző horrorantológia turnéján is részt vettem, és érdekelt, hogy ebben az új novelláskötetben vajon milyen novellákat találok majd.

Véleményem a könyvről

Szeretek novellásköteteket olvasni, mert míg egy regény esetében 50-50%, hogy vagy tetszik, vagy nem, addig a novelláknál annyi esélyem van nekem tetsző történetet találni az adott kötetben, ahány novellát tartalmaz. És nem volt még olyan novelláskötet, amiben ne találtam volna legalább néhány számomra klassz és érdekes történetet.

Valamiért gyerekkorom óta szeretem a horrorsztorikat, szeretek biztonságos közegben rettegni. Filmek esetében könnyű rám hozni a parát, de könyvek esetében ez sokkal nehezebb. Ha nem látom a szememmel a történéseket, csak olvasom, valahogy kevésbé hat rám. De épp ezért, ha egy horrorregény vagy -novella kiborít, akkor elmondhatjuk, hogy jól volt megírva.

Ebben a kötetben összesen húsz novellát olvashattam el. A történeteket a világ minden tájáról szedték össze. Található az antológiában izlandi, dán, lengyel, francia, svájci, Puerto Ricó-i, haiti, brazil, argentin, észt, orosz, dél-koreai, bolgár, kínai, máltai, görög, izraeli, indiai és japán történet is. Vannak köztük hosszabbak, rövidebbek, modernek, régi mondákat feldolgozók, és témáik tekintetében is elég változatosak. Azt kicsit sajnáltam, hogy ezúttal magyar történet nem került a kötetbe, mert az előző részben emlékeim szerint a magyar sztori volt az egyik kedvencem.

Összességében azt tudom mondani a történetekről, hogy voltak köztük, amik kifejezetten tetszettek, akadtak, amiket átlagosnak találtam, de olyanok is, amik teljesen hidegen hagytak. Az biztos, hogy elég változatos volt a kötet minősége. Arányaiban nézve, a novellák többségét érdekesnek találtam, még ha akadt is köztük olyan, amit én biztosan nem soroltam volna a horrorkategóriába.

Az összes novella előtt van egy kis figyelemfelkeltő és érdekes információkat tartalmazó szöveg. Ezekből megtudhatjuk, hogy az adott országban miként viszonyulnak a horrorhoz, olvashatunk az adott novellával kapcsolatos érdekességekről, valamint más az országhoz kapcsolható horrorsztorikról, az adott novella írójáról is, és sok egyéb izgalmas dologról.

Mind a húsz novelláról túl hosszú bejegyzést tudnék csak írni, ezért inkább kiválogattam azokat, amik vagy nagyon tetszettek, vagy valamiféle fontos gondolatokat ébresztettek bennem, ami miatt úgy érzem, érdemes volt elolvasnom őket. Íme:

A Fehércsont hárfa című novella, bár arról szól, hogy egy feleség csontról csontra feláldozza önmagát azért, hogy a férje álmát valóra váltsa, számomra mégsem volt horror. Nem ijesztett meg egyáltalán, csak elszomorított. Ez a történet számomra egyfajta feminista kritika volt azzal kapcsolatban, hogy a nőktől elvárják még most, a 21. században is, hogy szó szerint mindenüket feláldozzák a férjükért. És persze cserében nem kapnak semmit, csak szenvedést.

A háború című novellát sem sorolnám a horrorok közé, inkább egyfajta baromi jól megírt társadalomkritika. A történet lényegében arról szól, hogy egy ország diktatórikus vezetése hogyan hiteti el az emberekkel, hogy háborúban állnak (pedig nem), és miként tartja őket rettegésben egy nem létező ellenséggel. Ezt a történetet baromi aktuálisnak találtam mind a világot, mind az országunkat elnézve. Érdekes és egyben ijesztő volt látni, hogy mennyire egyszerű megvezetni az embereket, ahogyan azt is, hogy a hétköznapi emberek miként szállnak be a játékba önként csak azért, hogy ne érezzék magukat a rendszer veszteseinek. Azt hiszem, bár én nem tettem volna be egy horrorkötetbe, mégis ez volt a novellák közül a kedvencem, mert ezt találtam a legérdekesebbnek, és ennek találtam a mondanivalóját a legaktuálisabbnak.

Vicces módon valahogy pont azok a novellák fogtak meg leginkább, amik nem feltétlenül horrortörténetek. Így van ez a Hamuálmok cíművel is, ami szerintem egy pszichésen beteg, önbántalmazó lány története. A lány hétévesen a kandalló tüzében egy tűzmadarat lát, ami teljesen elbűvöli, meg akarja érinteni, emiatt pedig megég a karja. Innentől kezdve minden lángban, minden tűzben a madarat kutatja, valamint megszállottan hiszi, hogy a lángok okozta sebhelye alatt valami mássá vált ő maga is részben. Megrázó volt az önbántalmazásáról olvasni, és végig azon gondolkoztam, vajon mit jelképezhet a tűzmadár. Vajon mi érhette őt gyerekkorában, ami miatt kialakult nála ez a pszichés, önbántalmazással együtt járó betegség?

A szerelem természete című novellára nem tudom azt mondani, hogy tetszett, mert egyszerűen túl elborzasztó volt ahhoz, hogy ezt a szót használhassam. Egy fiatal pornós pár nagy népszerűségre tesz szert az interneten, ám az egyik élő videójukban a lány brutálisan megkínozza és meggyilkolja a fiút. Ez a tett is megrázó és elborzasztó volt számomra, de az, hogy a kínzást és gyilkosságot mások élőben végignézték, biztatták rá a lányt, sőt, elélveztek rá, egyszerűen brutális. El sem tudom képzelni, milyen ember képes élvezni más szenvedését és haláltusáját, de a szomorú az, hogy tudom, rengeteg ilyen van. Olyanok, mint a novella főszereplője is, aki végignézi a videót, lelkileg és fizikailag is élvezi, aztán befekszik az ágyba a párja mellé, és nyugodtan elalszik. Félelmetes belegondolni, hogy a szörnyek köztünk élnek, és bárhol lehetnek. Még az az ember is lehet szörnyeteg, akiről úgy gondolod, teljesen megbízhatsz benne. Az, akivel egy ágyban alszol.

És végül, amit valódi horrornovellának mondanék, és nagyon tetszett is, az az utolsó történet, melynek A láthatatlan világ csodái a címe. Arról szól a sztori, hogy egy férfi egy könyvben talál egy láthatatlanná tévő varázsigét, amit ki is próbál, és láss csodát, az emberek onnantól nem látják őt. Csakhogy kiderül, hogy nem láthatatlan lett, hanem valami egészen más történt vele. És ha most azt hiszitek, hogy a megoldás az, hogy meghalt, tévedtek. Először én is erre gondoltam, de valami sokkal érdekesebb történt. Ami amúgy a maga bizarr és ijesztő módján logikus is. Szóval tetszett ennek a novellának a világa, még ha ijesztő is volt, mert egyedinek éreztem, és nagyon érdekesnek.

És ha már meséltem azokról a novellákról, amik tetszettek, volt egy olyan is, ami nagyon nem, mert egyszerűen sem a stílusával, sem magával a történettel nem tudtam mit kezdeni. Ez pedig az Indiából származó novella volt, a Menedék a viharban. Nem állítom, hogy nem jó, mert biztosan nem véletlenül került be ebben a kötetbe, csak egyszerűen nem nekem való.

A többi novellát átlagosan érdekesnek találtam, élveztem az olvasásukat, de nem kapcsolódott hozzájuk semmiféle nagyon érdekes pluszgondolatom.

Hogy tetszett ez a könyv?

Szerintem egy jól összerakott novelláskötet volt, amiben találtam néhány nagyon tetsző történetet, egy-két egyáltalán nem tetszőt, és az összes többit átlagosan élveztem. Általában ilyen szokott lenni a novelláskötetekben az arány. Az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, hogy több olyan sztori is volt a könyvben, amit én nem mondanék horrornak (attól függetlenül, hogy ezek között is voltak baromi jó novellák).

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik novellaolvasással tölteni az idejüket, és szeretik a horrorosan ijesztő és a nem horrorosan megrázó és elgondolkoztató történeteket is.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban az Agave Könyvek borzongatóbb kínálatából szemezünk. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:

Állomáslista:

Blogturné

03. 24. Könyv és más

03. 26. Milyen könyvet olvassak?

03. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

   

Tina Köpke: Hunting Souls (Egybeforrt lelkünk) – Blogturné

A Menő Könyveknek köszönhetően bepillantást nyerhetünk Katrina, az élőhalott lány igencsak izgalmas és mágikus életébe, amelyben felbukkan egy igencsak vonzó vadász, jó pár élőhalott, akiknek nem lenne szabad léteznie, sőt, még maga a Halál is. Tarts három bloggerünkkel ezen a sötétséggel teli úton, és a végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Imádom a sötétebb hangulatú fantasytörténeteket, amik tele vannak mindenféle túlvilági lénnyel, szóval úgy gondoltam, jó szórakozás lesz elolvasni ezt a történetet.

Véleményem a könyvről

A borítója és az élfestése ennek a könyvnek is gyönyörű. A fekete háttérszín a vörös virágokkal, koponyával, emberi szívvel és hasonlókkal, egyfelől baromi jól néz ki olyan gótos módon, másfelől totálisan illik a történethez és Katrina személyiségéhez.

A történet főszereplője egy Katrina Smythe nevű tinilány, aki elsőre átlagosnak tűnhet, hiszen a családjával él, és gimibe jár, mint a kortársai. De Katrina kicsit sem átlagos. Valójában élőhalott, a szülei vámpírok, a húga boszorkány, a bátyja pedig vérfarkas. Az életét azonban nem az dúlja fel, hogy el kell titkolnia az emberek előtt a valódi kilétét, hanem az, hogy a szomszédba beköltözik egy új család, Walkerék, akikről kiderül, hogy vadászok. Vagyis természetfeletti lények gyilkolásával töltik az idejüket. Ám ezúttal nem ölni jöttek, hanem segítséget kérni Smythe-éktől, ugyanis a lányukat valaki élőhalottá változtatta. Katrina először nem akar segíteni, még Tate Walker, a jóképű, hasonló korú vadász kérésére sem, végül mégis meggondolja magát. Ugyanis a Halál közli vele, hogy ha nem jön rá, kik változtatják át tömegével az embereket élőhalottakká, akkor év végéig az egyik szerette meg fog halni.

– (...) Hogy vagy?

– Ragyogóan – csivitelem, és megvillantom a legszörnyűbb mosolyomat.

– Milyen kár! Mindig remélem, hogy végre elmegyünk egy kis kiruccanásra.

– Jól hangzik, de inkább csak flörtölnék a Halállal, mint hogy igazi randira menjek vele.

– Ez jellemző a generációdra, egyszerűen nem tudtok elköteleződni.

A történet világa nagyon emlékeztetett az Addams Family világára és Katrina Wednesday-re. Ami egyáltalán nem baj, mert imádom Wednesday morbid, életunt, sötét stílusát. Az író pont annyit változtatott a karakteren és a családján, hogy ne legyen pont ugyanaz, mint az Addams Familyben, de azért hasonlítson rá annyira, hogy az olvasót biztosan elkapja a nosztalgikus érzés. Jókat derültem Katrina haláli poénjain, és kicsit sajnáltam, hogy nem volt belőlük még több a könyvben, és csak időnként csillogtatta meg ezt a fajta humorát.

– Hogy találták ki a szülei ezt a nevet?

– A Katrina hurrikán után neveztek el.

– Az egyik legsúlyosabb természeti katasztrófa után?

– El tud képzelni ennél nagyobb megtiszteltetést?

Amikor belekezdtem a könyvbe, elsőre magával ragadott a cselekmény. Kíváncsi voltam, hogyan segít Katrina a Smythe lányon, miként csinál belőle olyan jól nevelt élőhalottat, mint ő, aki nem akar embereket harapdálni. Ahogy az is érdekelt, miként nyomozzák ki, hogy ki vagy kik állnak az eltűnt emberek élőhalottá változtatása mögött, miért csinálják ezt az adott valakik, mi a céljuk. Szóval tele volt sok érdekes titokkal, rejtéllyel a történet, ami mind felkeltette az érdeklődésemet. Azt a rejtélyt mondjuk, hogy melyik szerette van veszélyben Katrinának, az első pillanattól tudtam, és az utolsó oldalakon már azt is tudtam, hogyan lesz veszélyben, még mielőtt megtörtént volna az, ami.

Ám mivel így is maradtak titkok jócskán, bevallom őszintén, kicsikét csalódtam, amikor rájöttem, hogy ez az első rész bizony nem a nyomozásról fog szólni, vagy legalábbis nem igazán. A fő hangsúlyt az író a romantikára fektette. Szinte az egész könyv arról szólt, hogy Katrina és Tate között miként alakul ki egyfajta romantikus (és mágikus) kötelék, hogyan kezelik az érzéseiket először, miként próbálják távol tartani egymástól magukat, hiszen ellentétes oldalon állnak, aztán hogyan jönnek rá, hogy erre nem képesek.

Annak örültem, hogy a romantikus szál nem tette tönkre Katrina karakterét, mert féltem tőle, hogy majd egy nyafogó, rózsaszín felhők között úszkáló, tipikus tinilánnyá változtatja a szerelem, de szerencsére egyelőre megmaradt önmaga az érzései ellenére.

– Nagyon csalódott vagyok – mondom neki és apának. – Más szülők bármit megtennének azért, hogy a lányuk ne aludjon egy szobában egy fiúval.

Anya vidáman mosolyog.

– Semmi bajunk azzal, ha közelebb kerültök, feltéve, hogy nem ölitek meg egymást.

Ez történik, ha az embernek felvilágosult, szexpozitív szülei vannak. Rosszabbak, mint a vén hippik! Mindenre nyitottak, de amikor egy ideiglenes lelki társ meggyilkolásáról van szó, meghátrálnak.

Sejthettem volna.

Tate karaktere szerethető volt, tetszett, ahogy megváltozott a gondolkodásmódja a természetfeletti lényekről Katrinának és a családjának köszönhetően. Remélhetőleg a sztori végére nemcsak a családját, hanem az egész vadászszövetséget sikerül megreformálnia.

Érdekes volt betekintést nyerni mind a természetfeletti világba, mind a vadászok világába egy-egy ünnepi esemény által. Mindkét esemény megmutatta, hogy nincs olyan, hogy egy teljes csoport jó vagy gonosz legyen. Mind a természetfeletti lények, mind a vadászok között vannak jó emberek, akik senkinek nem ártanak ok nélkül (maximum önvédelemből vagy mások védelmében), és vannak gonosz emberek, akik képesek rossz dolgokat tenni. És mindkét oldalon jelen van a rasszizmus. A természetfelettiek egy része az embereket nézi le, a vadászok egy része pedig az összes természetfelettit kiirtandó gonosznak tekinti. Ez a szál igazán érdekes, úgyhogy őszintén kíváncsi vagyok rá, miként fog átalakulni a folytatásban a regény világa a történet legvégére.

A könyv elég durva függővéggel zárult, ami bár egyáltalán nem lepett meg, mert már oldalakkal korábban valahogy megéreztem, hogy mi fog történni, mégis elérte azt, hogy tudni akarjam, hogyan lesz megoldva az adott probléma a folytatásban.

Hogy tetszett ez a könyv?

Katrina személyisége és az Addams Family-párhuzamok klasszak voltak, pont nekem való ez a fajta sötét, morbid humor és világ. A könyvben felmerülő kérdések, titkok és rejtélyek is izgalmasnak ígérkeztek, viszont nem lettek eléggé kidolgozva ebben az első részben. A (sötét és morbid Rómeó és Júlia típusú) romantika teljesen elnyomott minden mást, a nyomozásból szinte csak morzsácskákat kaptunk, és egyelőre semmi nem derült ki, de még csak valódi nyomokat sem találhattunk. Ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, és remélem, hogy a második részben már a nyomozás és a rejtélyek megoldása is nagyobb hangsúlyt kap.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik az Addams Family sötét, morbid humorát és romantikáját.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A regényben elég sok utalás van más filmekre, sorozatokra, könyvekre. A feladatotok az, hogy az idézetek és az összekevert betűk alapján kitaláljátok, hogy mely filmről/sorozatról/könyvről beszél Katrina. A helyes választ írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet és betűk a játékhoz:

„Amióta az eszemet tudom, imádom az …-t. Nem a Modern családot, A Simpson családot vagy – Lilith kegyelmezzen élőhalott lelkemnek – a Kardashianokat.

Nem. A kedvenc tévés családom egy furcsa, a társadalomból kitaszított alakokból álló csapat, akik határozottan vonzódnak az olyan groteszk és morbid dolgokhoz, mint a temetők, a mérgekkel elkövetett gyilkosságok és a levágott rózsafejek.”

BETŰK: FlydaA mdsmia

Állomáslista:

Blogturné

03. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út

03. 31. This is my (book) universe

04. 03. Könyv és más

   

Rebecca Yarros: Wilder (A Renegátok 1.) – Blogturné Extra

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy új sorozat első részét tarthatjuk a kezünkben Rebecca Yarrostól. A Wilder egy belevaló, bátor influenszercsapatról szól, aminek a tagjai a leglehetetlenebb trükköket és legvadabb mutatványokat kísérlik meg a világon, a fizika törvényeit és a saját határaikat feszegetve. Tartsatok négy bloggerünkkel az izgalmas hajóúton, ami szerelemmel, veszélyekkel és kalandokkal teli lesz, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Ezúttal néhány klassz idézetet hoztam nektek a könyvből, de természetesen, később mesélek majd nektek arról is, milyen volt korrektúrázni, és hogy tetszett a történet.

1.

– Ez a tiéd, Bambi – mondta, és átnyújtotta nekem a kezében lévő hevedert.

– Tessék? – sápítoztam.

Ne nézz le! Koncentrálj rá!

– Bambi, tudod… mert pont úgy nézel ki, mint egy őzike a reflektorfényben – válaszolta.

– Bambi egy fiú, és mi a fenéért kellene nekem ez a heveder?

– Azért! – Landon két vastag drótkötél felé mutatott, amiket Paxton éppen szemügyre vett, és amik a torony tetejéről vezettek – ez rohadtul nem lehet igaz – a medence végében lévő falhoz. Ami a hajón volt. A mi hajónkon. Ami a kikötőben várakozott, legalább hat emelettel alattunk.

2.

– És igen, Leah valóban megrémült, de erősebb, mint hinnéd!

– Miből gondolod ezt? – Remegett és alig kapott levegőt. A fehér lepedőmön több szín van, mint az ő arcán volt, amikor bezuhantunk a medencébe.

– Először is, megcsinálta a mutatványt! Mondhatott volna nemet is, és követelhette volna, hogy vidd vissza a hajóra, és pontosan tudod, hogy megtetted volna. De nem kérte! Bekötötte magát, és bízott benned.

– Igen, és nézd meg, mi lett a vége!

3.

A kis Eleanor Baxter megtette azt, amit életemben még egyetlen lány sem: szemrebbenés nélkül kidobott.

Tudtam, hogy nem véletlenül kedvelem őt.

4.

– Mit adsz cserébe, ha elmegyek? – szegeztem neki a kérdést. Este lenne időm leellenőrizni a megmaradt felszerelést. A szeme elkerekedett.

– Egy vállveregetést, amiért jó tanuló vagy. A magántanárod vagyok, nem a dadád. Most pedig légy nagyfiú, és viselkedj felnőtt módjára!

5.

– Megálltál már egy pillanatra átgondolni, hogy túl gyorsan haladsz ahhoz, hogy élvezz bármit is magad körül, mielőtt az végleg el tűnne?

6.

– Ráérsz? – kérdeztem Landont az ajtóból.

– Úgy nézek ki? – szólt vissza egy könyv mögül.

– Úgy nézel ki, mint akinek el kellene terelni a figyelmét.

Leengedte a könyvet, és felhorkant.

– Vannak emberek, akik szeretnek olvasni, Pax. Egyszer neked is ki kellene próbálnod.

7.

– Jó, hogy vagy neki – jegyezte meg Brooke halkan.

– Senkije sem vagyok – válaszoltam. – Csak a felkészítője.

– Ha ezt tényleg komolyan gondolod, akkor talán neked van szükséged felkészítésre.

8.

– Ha válaszolnál az e-mailjeidre, nem kellene körberepülnöm a világot ahhoz, hogy megtaláljalak.

– Baromság, akkor is átrepülnéd a világot, ha megkívánnád a fagyit!

9.

– Paxton egy seggfej!

– De az tuti, hogy kedvel téged – vágta rá, és kifelé menet megállt, hogy készítsen egy képet.

– Miből gondolod ezt? – A bánásmód, amiben az elmúlt napokban részesültem, határozottan nem ezt az elméletet támasztotta alá.

– A tengeren kifogytunk abból a francia pörkölésű kávéból, amit szeretsz.

– Ne! – sóhajtottam. – Az éltető erőm!

Nevetett.

– Igen, nos, Paxton megtudta, és elintézte, hogy az ő adagját is te kapd meg.

10.

Lassan kinyitotta a szemét, és pislogott néhányat, mielőtt álmos, szexi mosollyal rám nézett.

– Ez bacon?

Felnevettem.

– Minden srác pontosan ezt akarja hallani másnap reggel. Hagyjuk is a „neked milyen volt” kínos témáját, és térjünk rá a baconre!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Olvass bele a könyvbe a kiadó oldalán található linken, és írd be a helyes válaszokat a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Melyik városból indul útjára a tengerjáró hajó?

Állomáslista:

Blogturné

03. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

03. 28. Kelly és Lupi olvas

03. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 01. Zakkant olvas

04. 03. Kitablar