Mostani turnénk során a gyermekeink érzelmi fejlődésére fókuszálunk, amelyhez 4 csodálatos könyvet szeretnénk bemutatni Nektek a Kulcslyuk Kiadó jóvoltából. Szó lesz testvérféltékenységről (pszichológiai útmutatóval), érzelemszabályozásról és az érzelmi intelligencia fejlesztéséről. Tarts velünk a turné során, és ha a szerencse melléd szegődik, megnyerheted az általad választott könyv egy példányát.
Extraként ezúttal egy érdekes interjút hoztam nektek Szegleti Gabriellával, Az ugyanolyan királyfi című könyv egyik szerzőjével. Jó olvasást hozzá! 😊
– Generációkat neveltek arra, hogy az érzések gyengeségek, nem szabad őket kimutatni, el kell őket fojtani. Szerinted van esély arra, hogy a most fiatal generációk tényleg megtanulhassák az érzéseik felismerését, egészséges feldolgozását? És arra, hogy az idősebb generációk hozzáállása megváltozzon a saját és mások érzéseihez is?
– A gyerek a szülőtől tanulja meg, hogyan kezelje az érzéseit, a dühöt, a szomorúságot, a csalódást. Ha azt hallja, hogy pl. „a fiúk nem sírnak”, a gyermek azt tanulja meg ebből, hogy „az érzelmeim rosszak”, így az érzések elfojtása, szégyen vagy túlreagálás alakulhat ki. A generációk nem egyszerre változnak, hanem egymást húzva-feszítve. A kulcs nem az, hogy egyszerre mindenki „érzelmileg tudatos legyen”, hanem hogy az érzések ne legyenek szégyenletesek vagy veszélyesek. Bár még mindig erős, de már nem egyeduralkodó norma, hogy „az erős ember nem érez”. Csökken a szégyen az érzelmek körül. A fiatalabb generációk esetében egyre nagyobb az esély a változásra. Egyrészt nyelvük lett az érzésekhez. Ma már olyan fogalmak (érzelemszabályozás, határok, trauma, önreflexió) kerülnek be a közbeszédbe, amelyek korábban hiányoztak. Ami megnevezhető, az feldolgozhatóbb. Másrészt az érzelmi tanulás egyre korábban kezdődik. Szerencsére az egyre több óvodai–iskolai program, pszichoedukáció, online tartalmak révén a gyerekek előbb tanulnak az érzéseikről, mint a szüleik valaha.
Az idősebb generációk számára az érzelemelnyomás adaptív túlélési stratégia volt, nem jellemhiba (háború, hiány, autoriter rendszerek, „nem volt tér az érzésekre”). Azt gondolom, a változás ritkán elméleti belátásból történik, inkább kapcsolati tapasztalatból: pl. az unokával való kapcsolatból.
– Mesélnél nekünk arról, mikor és miért döntöttél úgy, hogy pszichológiát akarsz tanulni, ezzel akarsz foglalkozni?
– Ilyenkor olyan közhelyes dolgokat illik mondani, hogy segíteni akartam az embereken, de az az igazság, hogy ilyen családba születtem bele. Ma is ebben hiszek, és így nevelem a gyermekemet, hogy segíteni nem valami extra dolog, a mindennapok része. Tehát ami miatt pszichológus lettem, az a tudományos érdeklődés, hihetetlenül izgalmasnak tartom az idegrendszer és a psziché működését.
– Melyik volt az az érzelem, amit a legnehezebb volt számodra kezelni gyerekként?
– Arra nem emlékszem, hogy számomra mi volt az, de ha egyetlen érzelmet kellene kiemelni, amelyet gyermekként a legnehezebb felismerni, elviselni és egészségesen feldolgozni, az a szégyen. Mert a szégyen nem azt üzeni, hogy „valami rosszat tettem”, hanem azt, hogy „velem valami baj van.” Ez gyerekkorban különösen romboló, mert a személyiség kialakulásának idején zajlik. A gyerek még nem tudja elválasztani a viselkedést az önértékeléstől. Egy tekintet, egy sóhaj, egy összehasonlítás („bezzeg a testvéred, az osztálytársad” stb.) elég hozzá. A szégyen egy csendes érzelem. Nem „kitör”, mint a düh, hanem befelé fordul, így a felnőttek számára gyakran láthatatlan, de a szégyen ritkán marad „tiszta” formában. Átalakulhat dühé („rossz vagyok, ezért támadok”), szorongássá („ha hibázom, elveszítem a szeretetet”), visszahúzódássá („jobb, ha nem csinálom, úgysem sikerül”) vagy perfekcionizmussá („akkor leszek elfogadható, ha tökéletes vagyok”). Sok gyermekkori problémás viselkedés mögött valójában kezeletlen szégyen áll.
– Most, felnőttként van olyan érzelem, amit még mindig nehezen ismersz fel magadban, vagy nehezen kezdesz vele valamit?
– Az érzelemszabályozás egy egymással kölcsönhatásban álló biológiai, pszichológiai és környezeti tényezőből ered. Így természetesen, ha stresszesebb időszakot élünk meg, fáradtabbak vagyunk, túl kevés a pihenés és túl sok a stimuláció, az gyengíti a szabályozási képességünket. Így vagyok ezzel én is, mint mindenki más. Ilyen esetekben még fontosabb, hogy a megfelelő gyakorlati technikákat alkalmazzuk. Számomra a mozgás kifejezetten segít a stresszcsökkentésben. Fontos, hogy mindenki megtalálja a számára legsegítőbb eszköztárat.
– A történetben szereplő királyfi a családtagjai (szülei és nagymamája) elvárásai miatt omlik össze. Egyszerűen képtelen megfelelni ezeknek, ami elszomorítja. Mennyire kell megfelelnünk másoknak, és mennyire kell önmagunknak lenni ahhoz, hogy egészséges gyerek és később felnőtt lehessen belőlünk?
– A probléma nem a megfelelés, hanem amikor a kapcsolat ára az önfeladás, amikor a külső elvárások vezérlik az önértékelést, az érzelmek elfojtása egyfajta „biztonsági stratégiává” válik. A gyerekek természetesen alkalmazkodnak, mert így „működnek”, de szükségük van arra, hogy megtapasztalják:
· A kapcsolataim nem szűnnek meg attól, hogy önmagam vagyok.
· Az érzéseim elviselhetők mások számára.
· Lehet nemet mondani anélkül, hogy elveszíteném a szeretetet.
Ha ezek hiányoznak, akkor a gyerek vagy túlzottan megfelel („jó gyerek” szindróma), vagy lázadással, indulatokkal védi az identitását.
– A könyvben különböző kérdések, játékok, gyakorlatok vannak, amik segítenek a gyerekeknek felismerni és kezelni az érzéseiket, a felnőtteknek pedig abban, hogy hogyan támogathatják a gyerekeiket vagy a rájuk bízott gyerekeket ebben. Ezeket a módszereket kipróbáltad konkrétan a munkád során? Hogyan döntötted el, hogy mely kérdések, játékok, gyakorlatok kerüljenek be a könyvbe?
– Azok a gyakorlatok, technikák kerültek a könyvbe, amik valóban működnek, amiket terápiás helyzetekben is alkalmazunk, tanítunk a gyermekeknek, szülőknek. Az érzelemszabályozás fejlesztésében 3 fontos lépés/szabály van.
1. Legyünk példaképek (szülőként először nekünk kell megtanulni kezelni az érzéseinket, hogy példát tudjunk mutatni).
2. Beszélgetés és elfogadás (ismerjük fel az érzéseket és a szerepüket, különböztessük meg a viselkedéstől, ne legyen szégyellni való dolog érezni).
3. Gyakorlati technikák (találjunk rá a saját gyakorlatainkra, legyen ez légzőgyakorlat, mozgás, kreatív tevékenység, relaxáció stb.).
Erre törekedtünk a technikák kiválasztásánál is, hogy mindenki megtalálhassa a számára használható eszközt.
– Milyen volt a közös munka Vibók Ildivel? Először megírta a mesét, és utána készült el a gyakorlatokat, kérdéseket, játékokat tartalmazó rész általad, vagy pont fordítva történt? Te mennyire szóltál bele a mese alakulásába?
– Ez egy izgalmas interaktív és dinamikus folyamat volt, amiben egymás ötletei, gondolatai folyamatosan formálták a másikat. Először rövid összefoglalókat írtam az alapérzésekről, esetekről, amikkel a munkám során találkoztam, ezekből Ildi elkezdett ötletelni. Egy zseni, kimeríthetetlen kreativitással, szerintem 10 mesekönyvet lehetne teleírni azokból a történetekből, amiket felvetett. Ezekből persze nekem is újabb és újabb gondolatom támadt, és így tovább.
– Miért érezted úgy, hogy nemcsak a gyerekekhez kell szólnod a könyvben, hanem a felnőttekhez is?
– Az érzelemszabályozással nem születünk, ezt a készséget tanuljuk. A szülők szerepe, példamutatása, készségei, hogy támogató és ítélkezésmentes légkört teremtsenek, ahol a gyermek szabadon kifejezheti érzelmeit, a legfontosabb. Ebben szükséges, hogy ők is támogatást, útmutatást kapjanak, hogy megfelelően tudják segíteni a gyermekeiket.
– Lesz folytatása a könyvnek? Ha igen, miről fog szólni? Esetleg megtudhatjuk, milyen volt Jonatán és Piros együtt eltöltött nyara, és újabb érzelmeket ismerhetünk meg?
– Rendkívül élveztük, szerettük ennek a könyvnek a születését, fontosnak tartjuk, mindkettőnknek és a kiadónak is szívügye a téma, így elképzelhető. Az interjú közben is születtek új ötleteim…
– Ennek nagyon-nagyon örülök. Köszönöm szépen az izgalmas válaszaidat, és további sok ihletet neked! 😊
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során híres, mondhatni klasszikus mesékből idézünk Nektek. A Ti feladatotok kitalálni mi a mese címe, és beírni a helyes megfejtést a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
„A végzetedet te irányítod. Nincs szükséged varázslatra hozzá. És nincs varázslat arra sem, hogy megoldhasd a problémákat!”
Állomáslista:
12. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Szegleti Gabriellával
12. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Barcs Krisztával
12. 25. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú Deliága Évával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése