Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. január 9., szerda

Catherine Rider: Csók Párizsban


A Csók New York-ban után Catherine Rider ezúttal egy Párizsba kalauzolja el a romantikára vágyó olvasóit. A kötet hősnője Sierra Fuentes, aki egy gondosan megtervezett párizsi utazás helyett egy életre szóló élményt kap Jean Luck-től, a helyes francia sráctól.
Gyere, éld át a Blogturné Klub tagjaival a romantikus kalandokat, és a turné végén a könyv egyik példánya is a tiéd lehet.

Catherine Rider Csók Párizsban című regényét Rácz-Stefán Tibi ajánlotta nekem. Megkérdezte, nem lenne-e kedvem csatlakozni a turnéjához, én meg átfutottam a fülszöveget, és úgy döntöttem, hogy jöhet. Ha nem is francia író írta a történetet (egyébként egy angol és egy amerikai szerzőpáros írta álnéven), mégis csak köze van Párizshoz, én meg szeretem azt a hangulatot, amit Franciaország nyújt a könyvek lapjain.

A történet egy Serena nevű lányról szól, aki azért utazik Párizsba, hogy végrehajtsa a Romantikus Projektet. Eme projekt arról szól, hogy végigjárja azokat a helyeket, amelyeket a szülei is végigjártak anno a nászútjukon, és emlékalbumot készít a túráról az édesanyjának. A nő ugyanis rosszul viseli, hogy a férje, Serena édesapja meghalt nemrég egy balesetben. A Romantikus Projekt azonban egy francia fiúnak, Jean-Lucnek köszönhetően nem úgy sül el, ahogyan ezt Serena előre megtervezte.

Felépítés

A történet egyetlen nap alatt játszódik. Serena megérkezik Párizsba, a nővére felelőtlenségének köszönhetően egy vadidegen srácra, Jean-Lucre marad a pesztrálása, és ketten együtt végigkalandozzák a várost. Számomra kicsit gyors volt így a tempó, én nem hiszek abban, hogy egyetlen nap alatt igazi barátság, majd szerelem lehet egy friss ismeretségből. Ha a cselekményt több napra, mondjuk legalább két hétre osztják fel az írók, akkor sokkal hihetőbb lett volna számomra a történet, és valószínűleg két hét is kevés arra, hogy az ember végigrohanjon egy listányi helyszínt Párizsban, ezért ugyanúgy fuccsba mehetett volna Serena terve. Persze, magát a történetet így is élveztem, csak jót mosolyogtam magamban azon, hogy ez a valóságban azért nem így működik az esetek 99,9%-ban.

A történet felváltva mutatja be nekünk Serena és Jean-Luc szemszögét E/1-ben. Ennek örültem, mert mindketten küzdenek olyan lelki problémákkal, amelyeket a másik szemén át nézve nem lehetett volna olyan pontosan és hitelesen bemutatni.

Egy szülő elvesztése

Serena elvileg az anyja miatt akarja végigcsinálni a Romantikus Projektet, ám valójában inkább neki van szüksége erre az egészre. Egyfelől, hogy feldolgozhassa az apja halálát, másfelől, hogy elgondolkozhasson a saját életéről.

A valós párizsi élményeket először fel akarja áldozni egy lista miatt. Olyan mereven ragaszkodik ahhoz, hogy tartsa magát a tervhez, hogy észre sem veszi a valóban fontos dolgokat, amik pedig ott vannak körülötte. De persze, ember tervez, Isten végez, és az égiek Jean-Lucöt küldték, hogy keresztbetegyen a listának, és közben valami még fontosabbat, jobbat adjon Serenának.

Serena viselkedését és érzéseit teljesen megértem. Sokszor az ember nem veszi észre, hogy mi az igazán jó neki. Ragaszkodik egy tervhez, egy álomhoz, mert azt gondolja, a boldogságához muszáj megvalósítania. Aztán jön a Sors, és teljesen más irányba tereli. Talán eleinte tart attól, hogy a korábbi terv félresiklása majd boldogtalanná teszi, aztán rájön, hogy sokkal boldogabb ebben az új helyzetben. Elmúlt az akarás görcse, és talán sokkal könnyebben megvalósul az eredeti álom is, ha már nem kényszeresen ragaszkodik hozzá az ember. Én pont ezen mentem át az írással kapcsolatban nemrég, úgyhogy igazolhatom, ez a szál teljesen reális a történetben érzelmi szempontból

Amikor a félelem irányít

Jean-Luc is elvesztette az apját, bár másképp, mint Serena. Az ő apja nem halt meg, csak épp elhagyta őt, és az USA-ban új családot alapított. A traumáját erősíti az is, hogy a nagypapája, aki segített őt az anyjának felnevelni, Alzheimer-kóros, és már fel sem ismeri őt, vagyis bár akaratán kívül, de ő is elhagyta.

Jean-Lucnek emiatt kötődési problémái vannak. Mivel fél attól, hogy újra elhagyja az, akit szeret, ezért próbára teszi maga körül az embereket. Direkt elutasítóan viselkedik velük, hogy lássa, lelépnek-e vagy mindennek ellenére maradnak. Bármilyen furán fog hangzani, az ő lelkét is tökéletesen sikerült megértenem. Én pont ugyanilyen vagyok. Nem tudom, milyen konkrét trauma miatt, de tény és való, hogy amikor valaki túl közel kerül hozzám, akár lehetséges párként, akár barátként, elkezdek önkéntelenül olyasmiket csinálni, amik miatt megharagudhat, és ha nem elég kitartó és nem szeret igazán, akkor leléphet. Ez nem egy tudatos dolog, mindig csak utólag jövök rá, hogy már megint ezt tettem. Épp ezért kicsit furcsa volt számomra, hogy Jean-Lucnek elég, hogy rájön arra, mit is csinált a volt barátnőjével kapcsolatban, és azonnal képes változtatni önmagán. Az ember nem tudja ilyen gyorsan legyőzni a zsigeri, tudatalatti félelmeit. Szóval magát a félelmét, lelkét megértem, a gyors változása viszont csak egy romantikus regényben történhet meg, a valóságban biztosan nem menne ennyire hirtelen. Ami persze nem baj, hiszen ez egy romantikus regény, nem a valóság. :)

A hasonló kirakós darab

Serena életében van egy másik srác is, akit az iskolából ismer, de összefutnak Párizsban is. Mindenki azt mondja és ő maga is úgy látja, hogy a srác tökéletesen illene hozzá, mivel ők ketten nagyon hasonló személyiségek. Ugyanúgy szeretik precízen rendszerezni a dolgaikat, ugyanolyan felelősségteljesek. De valahogy még sincs meg az a bizonyos szikra…

Ez a szál nagyon tetszett, mert tökéletesen bemutatta, hogy az ember nem képes irányítani az érzéseit. Nem tud valakibe csak azért beleszeretni, mert az úgy lenne logikus, a szerelem magától jön, és sokszor olyan emberekbe szeretünk bele, akikbe pontosan tudjuk, hogy veszélyes. Mert nagyon mások vagyunk, nagyon mást akarunk. De hát, ez van…

És néha ez a másság mégis sokkal jobban működik, mint ha egy hozzánk hasonlóval jönnénk össze. Persze fontosak a közös pontok, pl. Serena és Jean-Luc esetében is vannak ilyenek. Igazából szerintem ők tökéletesen kiegészítik egymást. Serena túl komolyan veszi az életet, és közben mégis lemaradna róla, ha nem lenne mellette Jean-Luc, aki emlékezteti a valóban fontos dolgokra. Jean-Lucnek pedig kell valaki, aki a földön tartja, amikor komoly helyzet van, erre pedig Serena tökéletesen alkalmas.

Kalandozás Párizsban

Párizsnak csak egy-két ismert helyén járunk a regényben a karaktereket követve, egyébként számomra ismeretlen terepen haladnak, de a francia hangulat így is átitatja teljesen a sorokat. Jó érzés volt olvasni a bulihajóról, az étteremről, ahol tényleg a vendég számít, a kis könyvesboltról az üzenő falával. Kicsit úgy éreztem, mintha én is egy nyaraláson (jobban mondva telelésen) lennék, tökéletes kikapcsolódás volt számomra az a néhány óra, amíg a regényt olvastam.

Tetszett az az ötlet is, ahogyan végül Jean-Luc megvalósítja az egyetemi fotós projektjét. Bár nem volt nagy meglepetés, végig tudtam, hogy ez lesz a projekt vége, mégis jó volt végigkövetni azt, ahogyan erre Jean-Luc is rájött.

A regényt azoknak ajánlom, akik vágynak egy kis romantikus kikapcsolódásra francia hangulatú környezetben.

Kedvenc karakter: Jean-Luc, Serena.

Kedvenc jelenet: amikor Serena az anyukájával beszél telefonon.

Kedvenc idézetek:

„– Az egyedüllét a könnyű. HA együtt vagy valakivel, akkor folyton kezelned kell őt is és a helyzeteket is. És pont ez… – Leterítette a kártyáit (csupa hatost és hetest), hogy még jobban kihangsúlyozza, amit mond. – …pont ez a te bajod, Serena. Szeretnéd, ha lenne valakid, de azt akarod, hogy az egyszerű és könnyű legyen. Fel kellene tenned magadnak a kérdést, hogy tényleg az-e a legjobb neked, ha a dolgok egyszerűek és könnyűek.”

„– Drágám, az emberek csak a filmvásznon tökéletesek. Mert ott könnyű, és bármi gondjuk is van, pár órán belül megoldódik. De a való életben a kapcsolatok komoly erőfeszítést igényelnek. Néha szüntelen erőfeszítést. Ez legalább annyira fárasztó, mint amennyire izgató is, és ha az igaziról van szó, akkor megéri.”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A könyv harmadik főszereplője Párizs, amit a főhősök keresztül-kasul bejárnak, és így mi is megismerhetjük a nagyobb látványosságokat.
A játék egyszerű! Minden állomáson találsz egy képet valamelyik párizsi látványosságról, a feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mi az.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:



a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 11. Sorok Között
01. 13. Könyvvilág
01. 15. Deszy könyvajánlója

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése