Makra Ferenc mindent megtesz azért, hogy beleolvadjon a környezetébe, holott külseje, tehetsége és viselkedése egyaránt kiemeli őt a társai közül. Az ő drámai életét követhetjük végig Kertész Ákos regényében, megismerve a korszakot, a 20. század közepének magyar világát is. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és a Trend Kiadó jóvoltából, meg is nyerhettek egy példányt a kötetből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Őszintén bevallom, nem tudnám megmondani. Elolvastam a fülszövegét, és valamiért úgy éreztem, hogy el kell olvasnom.
Véleményem a könyvről
A történet egy Makra nevű férfiról szól, aki éli a kis életét, van munkája, van menyasszonya, ám húsvétkor elmegy a haverjaival mulatni, és ez romba dönti az addig elképzelt jövőjét. A haverjai meg akarnak erőszakolni egy nőt, ő viszont megállítja őket, mégis neki kell otthagynia az otthonát, a munkáját, az életét, mert árulónak tartják, aki beköpte a barátait a rendőrségen.
Ez a regény nem egy könnyű olvasmány. Hosszú, kacskaringós mondatokból áll, két nagyobb részt leszámítva nincsen kisebb fejezetekre, vagy bármiféle rövidebb szakaszokra osztva, vagyis a mondatok között egyáltalán nincsen pihenő. És ide-oda ugrál az időben és a gondolatok között. Nagyon érdekes, de egyben agyilag nagyon fárasztó is volt olvasni számomra. De ezt egyáltalán nem bánom, mert az a típus vagyok, aki imádja használni az agyát.
Makra karaktere finoman szólva is nagyon érdekes. A regény végéig nem tudtam eldönteni, hogy utálom, semleges számomra vagy kedvelem, fogalmam sincs róla. Voltak tettei és gondolatai, amiket megértettem, és voltak olyanok is, amik miatt egyenesen ellenszenves volt pillanatnyilag. Egyszerre volt bátor és gyáva. Gondolkodás nélkül nekiment a barátainak és összeverte őket, hogy megmentsen egy nőt tőlük, de mindezt nem azért tette, mert meg akarta védeni a nőt, vagy elítélte az erőszakot, hanem valami belső, zsigeri okból, amit sem ő, sem én nem igazán értettem. Felbosszantotta, amikor egy ismerőse felpofozta a feleségét, és majdnem ösztönösen neki is ment, ám később ő maga ütött meg egy nőt.
Szóval igen, Makra egy nagyon furcsa ember, akinek a motivációin, személyiségén, döntésein érdekes és érdemes elmélkedni, de nem lehet megfejteni. Vagy legalábbis nekem nem sikerült. Talán csak egy szimpla átlagember, aki néha jót tesz, néha rosszul dönt, néha ösztönből cselekszik, és ahelyett, hogy saját maga hozná a döntéseit tudatosan, hagyja, hogy mások elvárásai, az élet és az ösztönei ide-oda taszigálják, mint egy bábut.
A regény két részből áll. Az elsőben végigkövethetjük Makra elűzetését az otthonából, a menekülését Pestre, és azt, ahogy beleszeret Valiba, a lázadó, független művészbe. Lényegében az ő kapcsolatuk történetét meséli el ez a rész, egy szerelmi történetet, amit közben átsző a politika, a filozófia, a művészet és a társadalomkritika.
Vali valamivel szimpatikusabb volt számomra, mint Makra, bár vele kapcsolatban is voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy tévedtem, mégsem olyan kedvelhető ember, amilyennek hittem. Például utáltam, hogy falaz egy pasinak a felesége előtt, hogy a pasi simán enyeleghessen a szeretőjével. Vali alapvetően feminista, de ennél a jelenetnél ezt nem éreztem. Egy igazi feminista sosem árulná el egy nőtestvérét így, még akkor sem, ha nem szimpatikus számára.
Viszont Vali az, aki előhozta Makrából azt a valakit, aki szerintem Makra valójában. Makra ugyanis tehetséges művész, és bár nem túl tanult, mégis olyan mély filozófiai, politikai gondolatok vannak benne, amik kevés emberben. Vali az első és egyetlen, aki meglátja Makrában, hogy értelmes és tehetséges, és megpróbálja támogatni őt abban, hogy kibontakoztathassa ezt az énjét. Makra azonban valamiért halálra rémül ettől.
(...) és nem gondol arra, hogy az a nyomorult katona sok esetben tényleg csak kényszerből megy, amerre vezénylik; és ha a világ egyszer komolyan venné, hogy ölni pedig egyáltalán nem szabad, másképp élhetnének az emberek; nem is volt olyan marha az a Jézus, mikor a felebaráti szeretetet kitalálta. – Jaj, de nehéz veled! – sóhajtott nevetve Vali. – Ha legalább buta szépfiú volnál, de te gondolkodsz is...
Egész életében különböző társadalmi elvárásokat és „igazságokat” hallgatott, de Vera mellett ezek már nem működnek többé, és ez megijeszti. Azt mondták neki, hogy jó feleség csak olyan nőből lehet, aki szűz. Azt mondták neki, hogy egy férfi sorsa az, hogy jó munkája legyen, saját lakást szerezzen, feleségül vegyen egy rendes lányt, és gyerekeik legyenek. Vali viszont nem olyan lány, amilyennek leírták a rendes feleséget, Makra ennek ellenére őt szereti. Vali nem akar férjhez menni, és főképp nem akar gyereket, Makra ennek ellenére őt szereti.
És Makra egyszerűen nem tud mit kezdeni a benne élő ellentmondásokkal, és fél attól, hogy a társadalom által sulykolt elvárások helyett a saját érzéseire hallgasson Valival és önmagával kapcsolatban is.
Nagyon kíváncsi voltam, mire jut végül. Sikerül-e kibontakoznia, vagy egyszerűen betagolódik a szürke elvárások és szürke emberek közé.
A könyv második fele tíz évvel később játszódik, megtudhatjuk belőle, mi történt Makrával, milyen életet választott magának. Ahogy bepillantást nyerhetünk egy kicsit még a múltba is, amiben láthatjuk, miféle nagy döntést hozott Valival kapcsolatban. Ez a rész is egy szerelmi történet. Feleséggel, szeretőkkel, mégis valahogy láthatatlanul Vali áll a középpontban.
Nem nagyon akarok ennek a résznek az eseményeiről írni, mert úgy érdekes elolvasni a könyvet, ha nem tudja az ember előre Makra döntéseit. De a könyv háromnegyedénél történik egy hatalmas fordulat, amire egyáltalán nem számítottam. Értem és nem értem egyszerre. És valószínűleg még sokáig gondolkodni fogok a miérteken.
Ez a könyv szerintem arról szól, hogy a társadalmi elvárások és az, hogy félünk mások lenni, másként élni, másként dönteni, mint ahogy azt elvárják tőlünk, lényegében tönkreteszik az életünket. És arról, hogy „beszariságból még nem született semmi”, ahogy Vali is mondja. Nem mondom, hogy az ő döntései jobbak voltak, de azt hiszem, ő szabadabban élt, és kevesebb megbánással, mint Makra.
Hogy tetszett ez a könyv?
Nehéz olvasmány volt, nagyon lefárasztotta az agyamat, de imádtam, hogy ennyit gondolkozhattam rajta. Makra és Vali nem voltak tökéletesen szerethető karakterek, valahogy mégis érdekes volt olvasni róluk.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Azoknak, akik nem ijednek meg a kihívásoktól olvasóként. Akik nem bánják, ha a szöveg nyelvileg és gondolatilag is nehezen emészthető, ha egyszer érdemes megemészteni.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
A szerző további köteteinek nyomába eredünk a Makra nyereményjátékában. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a szerző valamely könyvéből, a feladatotok pedig, hogy a könyv címét a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Idézet a játékhoz:
„…úgy tanulta, hogy a nyomozónak eleinte ne legyenek elképzelései, sodortassa magát, vitesse magát az árral, az eseményekkel, elképzeléseken és kombinációkon ráér akkor gondolkodni, ha már megbízható adatok, tények birtokában van. Egy dolgot nem szabad soha elveszítenie: a kíváncsiságát…”
Állomáslista:
02. 18. Szembetűnő
02. 20. Utószó
02. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése