Robin Stevens: Hajtűrejtély Hongkongban (Úrilányok nem gyilkolnak 6.) – Blogturné

Immáron hatodik alkalommal követhetjük Daisy Wells és Hazel Wong detektív irodájának ténykedését. Ez alkalommal Hazel otthoni terepén tesznek hőseink látogatást, ugyanis Hongkongba utaznak. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megismerkedjetek a kiváló regénysorozat legújabb darabjával, és ha velünk játszotok, esélyetek van megnyerni a Manó Könyvek által felajánlott regény egy példányát is.

Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, mert érdekes, csavaros, megmozgatja az agyamat, és a két főszereplője igazán egyedi személyiség. Szóval kérdés sem volt, hogy el szeretném olvasni a hatodik részt is, na meg persze az ez után következőket is.

Véleményem a könyvről

Hazel nagypapája meghalt, ezért haza kell utaznia Hongkongba, hogy a családjával legyen a gyászidőszakban. Természetesen Daisy is vele tart lelki támaszként. Ám odahaza nagy meglepetés vár Hazelre, neki és a két húgának kisöccse született, akit a kínai kultúrában többre tartanak, mint a lánygyerekeket. Hazel emiatt nemcsak a jövőjét érzi veszélyben (hiszen eddig azért tanulhatott Angliában, mert fiútestvér nélküli legidősebb lánygyerek volt), hanem úgy érzi, az édesapja figyelmét és szeretetét is elvesztette. Valamint a dadájáét is, akit a második édesanyjaként szeret, ám most az öccse dadájának nevezte ki az apja. Így érthető, hogy nem igazán van oda az öccséért. Ám amikor valaki elrabolja a kicsit, mégis mindent megtesz Daisyvel, hogy kiderítsék, ki az elkövető, és visszaszerezzék a testvérét.

Nagyon tetszik, hogy mikor azt gondolom, Stevens már nem tud valószínűleg semmi újat mutatni, ő bebizonyítja, hogy tévedek. Csodás ötlet volt ezúttal Hongkongba helyezni a cselekményt, mert így ismét új helyszínen járhatunk, méghozzá egy olyan egzotikus helyszínen, aminek a kultúrája teljesen különbözik a miénktől. Vagyis ezúttal a nyomozás során teljesen más logika alapján kellett Hazelnek és Daisynek elindulnia, ahogyan nekünk is, mivel a kínai emberek teljesen másképp gondolkoznak, nagyon hagyománykövetőek, olyan dolgokban hisznek, amikben mi nem, és hasonlók. Ettől függetlenül viszont hasonló motivációik vannak, hasonló érzéseik. Szóval egyszerre különbözünk és hasonlítunk egymáshoz.

Ez már csak azért is megnehezítette és egyedivé tette a nyomozást, mert ezúttal Hazel kezébe került az irányítás. Ő beszél kínaiul, így olyan dolgokat is ki tud hallgatni, amiket Daisy nem, emellett ismeri a kínai hagyományokat, gondolkodásmódot, embereket és persze magát a helyszínt is. Izgalmas volt látni, hogy Daisy miként engedi ki a gyeplőt a kezéből, és hogy Hazel a saját terepén mennyivel másképp viselkedik.

Egyébként még mindig imádom mindkét lányt. Daisy nagyon furcsa személyiség, de az biztos, hogy jó barát, és Hazel is az. Szeretem őket együtt, mert kiegészítik és támogatják egymást.

Ezúttal is több gyanúsítottunk volt, akik szinte mind gyanúsak voltak. Az egyik tettes személyét valahogy az elejétől sejtettem, de bizonyos okokból mégis meg voltam lepve, hogy igazam volt. A másik tettesről viszont nem tudtam volna ilyen biztosan megmondani, hogy ő az, bár fenn volt a gyanúsítottaim listáján. Szóval volt sikerélményem olvasás és nyomozás közben, de sikerült kicsit meglepni is. És ami a legjobb, hogy még mindig teljesen logikusan vannak felépítve öt könyv után is a bűnesetek és a nyomozás.

A felénél tartottunk, mikor May odarohant és megkérdezte, mit csinálunk.

– Unalmas felnőtt dolgok – siettem lehűteni.

– Szerintem hazudsz – közölte May. – Vannak érdekes felnőtt dolgok is. Ha felnövök, kalózkirálynő leszek!

Botját lengetve elrohant megint, mi meg csak néztünk.

– Vigyázzon rá meg Rose-ra, ha majd visszatérek Angliába – kértem Ah Lant. – Ne hagyja, hogy túl nagy veszélynek tegyék ki magukat.

– Nem merem megígérni – támaszkodott Ah Lan a gereblyéje nyelére. – A húgai, ugyebár. A vérük hajtja őket.

Imádtam megismerni Hazel családját. Főképp a kishúgait, akik mindketten nagyon cukik voltak, és a „kis kalóz” jeleneteinek sikerült megmosolyogtatnia. Hazel apja... hát, őszintén szólva nem igazán szimpatikus, mert a kultúrájukban a gazdag férfiak eléggé hímsoviniszták, elnyomóak, és ő is az. De az tagadhatatlan, hogy szereti Hazelt, a másik két lányát és a fiát is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Hazel félelmei vajon valóra válnak-e, és tényleg veszélybe kerül-e az öccse születése miatt a további oktatása, a szabad angliai élete és a családban betöltött helye, vagy alaptalanok az aggodalmai.

De nemcsak a családtagok kaptak szerepet a családi jeleneteknél, hanem a szolgálók is, akik közül többet is nagyon megkedveltem. Mert bár akadtak köztük gyanúsabbak, mégis azt éreztem, hogy valóban hűségesek a családhoz, és tényleg meg akarják védeni Hazelt. Többek között nagyon érdekes karakternek találtam Ah Lant, egy fiatal fiút, aki Hazel családjánál szolgál, de közben tagja az egyik kínai triádnak.

A triádok világába is izgalmas volt betekinteni. Ezek a kínai bűnözői csoportok igazán érdekesen működnek. Egyfelől simán embereket gyilkolnak, másfelől létezik valamiféle becsületkódexük. Épp ezért érdekelt, hogy vajon Hazelék mit kezdenek azzal a triáddal, ami belekeveredett az ügyükbe, és arra is, hogy a triád mit kezd a lányokkal.

Imádom, hogy még hat könyv után is új dolgokat tudtam meg Hazelről és Daisyről, és hogy még mindig képesek ők is a karakterfejlődésre, nem rekedtek meg egy ponton.

Hogy tetszett ez a könyv?

Még mindig pont ugyanúgy imádom, mint az elején. A minőség cseppet sem romlott még így hat könyv után sem. Hazel és Daisy izgalmas karakterek, és folyamatosan fejlődnek, változnak. A többi karakter is összetett és érdekes, a nyomozás pedig kalandos volt, a bűnügy logikusan lett felépítve, és nagyon tetszett, hogy ismét egy számunkra egzotikus környezetben nyomozhattunk.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Krimirajongóknak, és azoknak, akik szeretik az egyedi személyiséggel bíró főszereplőket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Mivel már a hatodik részénél járunk a sorozatnak, játékunkban korábbi ismereteinket eleveníthetjük fel, úgyhogy az Úrilányok nem gyilkolnak előző kalandjaival kapcsolatos kérdésekre kell helyesen válaszolni.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés a játékhoz:

Melyik egyetemi városban töltötték a lányok a karácsonyt?

Állomáslista:

Blogturné

08. 28. Olvasónapló

08. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 30. Csak olvass!

a Rafflecopter giveaway

   

James Islington: A sokaság akarata – Blogturné

James Islington monumentális fantasyregénye már meghódította a világot, és az Agave Könyveknek köszönhetően most már magyar nyelven is olvasható. Tarts bloggereinkkel, és merülj el te is A sokaság akarata különleges, izgalmas világában, ha pedig velünk játszol, akkor akár a könyv egy példányát is megnyerheted!

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege alapján egy nagyon komoly, nagyon összetett disztopikus történetnek tűnt, és én szeretem az ilyeneket.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője egy Vis Telimus nevű fiú, aki a Cateni Köztársaságban, vagy más néven a Hierarchiában él. Egy árvaház lakója, közben egy furcsa börtönben dolgozik, éjszakánként pedig illegális harcokba és fogadásokba bonyolódik. Ám valójában ő Suus szigetének hercege, akiről mindenki azt hiszi, hogy a családjával együtt meghalt, amikor a Hierarchia megszállta az otthonukat. Egy nap furcsa férfi (Ulciscor) jelenik meg a börtönben, majd később az árvaházban is, és közli Visszel, hogy örökbe akarja fogadni. Ám cserébe azt várja, hogy Vis a gazdag családok gyerekeit összegyűjtő Akadémiára járjon, ott a megfelelő szintre jusson a ranglétrán, és közben derítse ki, hogy mi történt Ulciscor öccsével évekkel ezelőtt. Ugyanis Ulciscor úgy hiszi, hogy nem öngyilkos lett, hanem az Akadémia principalisa (igazgatója) gyilkolta meg. Közben az Hierarchiát vezető három csoportosulás, a Vallás, a Katonaság és a Kormányzat is egymásnak feszül a hatalomért, és kezdetét veszi egy összeesküvésekkel és titkokkal teli, egyelőre titkos és csendes háború.

A könyv több mint 800 oldalas, de ez esetben cseppet sem éreztem úgy, hogy túlságosan el lett húzva. Nagyon érdekes és összetett volt, tele mindenféle problémával, politikai és társadalmi kérdéssel, titkokkal és rejtélyekkel.

Már az adott társadalom felépítése is igazán izgalmas volt, bár kellett némi idő, míg összeraktam magamban, mit is jelent az akarat, és hogyan működik az átadása. Az embereket ugyanis nyolc szintre osztották be ebben a világban. A nyolcadik szinten lévők, vagyis octavusok vannak a legtöbben, ők átadják az akaratuk (én úgy értelmeztem, hogy az életerejük) felét a hetes szinten lévőknek (septimusok), akik már kicsit kevesebben vannak, és szintén átadnak az akaratukból a hatos szinten lévőknek (sextusok), akik még kevesebben vannak, így még több akarattal bírhatnak. Ők is akaratot adnak át az ötös szintűeknek (quintusok), akik a négyeseknek (quartusok), és így tovább, és így tovább, míg a legfelsőbb szinthez (princeps) nem érünk, aminek a tagjai a legkevesebben vannak, viszont a legtöbb akarattal bírnak és így a legerősebbek (fizikailag is, meg valamiféle mágikus képességük is van).

– A testi állapotod irreleváns – vágja rá bosszantó határozottsággal. – Ulciscornak kételyei vannak a temperamentumoddal kapcsolatban; én intellektuálisan fel tudlak készíteni az Akadémiára, de érzelmileg nem. És ha az utóbbira nem állsz készen, akkor hiába is fecsérelnénk az időnket az előbbire. Ezért ki kellett derítenem, milyen.

– Az egy istenek verte iskola – hörgöm. – Nézze meg a hátamat! Nekem már rohadtul nem tudnak ártani.

Lanistia az arcához emeli a kezét. Leveszi a szemüvegét.

Visszarettenek.

Mindkét szeme helyén fehér heges, üres szemüreg tátong.

(...)

– Ez csak egy apróság a nagy egészből, amit az Akadémia elvett tőlem – mondja, míg visszabiggyeszti a szemüvegét az orrára. Látom, hogy majdnem észrevehetetlenül remeg a keze. – Az embernek mindig van még mit vesztenie, Vis.

Vagyis a rendszer lényegében arra a sokaságra épül, akiktől elveszik az akaratot vagy épp nagyon keveset kapnak belőle. Ami felveti azt a nagyon izgalmas kérdést: vajon a legelnyomottabb réteg is bűnös, ha fenntart egy elnyomó, kizsákmányoló rendszert és együttműködik vele?

Ez volt az a kérdés, ami a lázadókat, vagyis az anguisokat is érdekessé tette a szememben. Egyfelől egy igazságtalan rendszer ellen harcolnak, és a céljukért meghalni is hajlandóak, csak az a probléma, hogy ártatlanokat ölni is. Vagyis ők nem tartják a társadalmi ranglétra alján lévő embereket ártatlannak, úgy gondolják, pont olyan bűnösök, mint a felsőbb szinteken lévő vezetők, és így megérdemlik a halált is.

– Ártatlanok voltak.

– Ártatlanok? – fakad ki most sértetten Estevan. – Nem az akaratukat önként Caten céljainak átengedő octavusok és septimusok?

– De, viszont...

– Akkor ők is részei az egésznek, vagyis a bűn az ő bűnük is.

– Nem volt választásuk.

– Neked volt? Vagy neki meg nekem? – szögezi le Estevan eltántoríthatatlanul, a hangja keményebb a kőnél.

Ezért nem tudtam velük teljesen együttérezni annak ellenére, hogy megértem, miért próbálják legyőzni a Hierarchiát. Viszont kíváncsi voltam, hogy Vis vajon hogyan fog érezni velük kapcsolatban. Neki is komoly oka lenne arra, hogy a gyűlölet vezesse, hiszen a Hierarchia kivégezte a családját, elvesztette miattuk az otthonát, a népét, hercegből elszegényedett gyerek lett belőle. Mégis reméltem, hogy kiderül, benne is ott vannak azok a kétségek az anguisok módszereivel kapcsolatban, amik bennem.

Vis egyébként nagyon érdekes és kedvelhető karakter, de mellette rengeteg egyéb izgalmas szereplő is van a történetben. Ulciscor, akiről nem tudom eldönteni, hogy jó ember-e. Pusztán a testvére miatt fenyegetőzik időnként, és csak a szája jár, de egyébként nem ártana Visnek, vagy valóban képes lenne őt eltiporni, ha nem tenné, amivel megbízta? Aztán ott van Veridius principalis, akiről szintén nem tudom eldönteni, hogy jó vagy gonosz karakter, mert valahogy azt érzem, hogy Ulciscor téved vele kapcsolatban, viszont tényleg van valami a háttérben, egy súlyos titok, ami miatt emberek halnak meg, és az igazgató látszólag nem tesz ellene semmit.

Vis iskolatársai és barátai is kifejezetten érdekesek, mert mindegyiküknek jól kidolgozott személyisége van. A két kedvencem Eidhin és Callidus. Egyfelől, mert érdekesen kezdődött a hármuk ismeretsége, és klassz fejlődésen ment keresztül a kapcsolatuk, másfelől, mert úgy tűnt, hogy igazi, megbízható barátok, akik mindig mindenben egymás mellett állnak majd. Mindkettejüknek érdekes háttérsztorija van, és mindketten pont elég szerepet kaptak a történetben ahhoz, hogy a szívemhez nőjenek. Épp ezért a könyv végén volt egy jelenet, amin egy pöttyet bőgtem, de azt nem árulom el, hogy miért.

Emissa karaktere is érdekes volt, de őt megint csak nem tudom egyelőre hová tenni. Úgy éreztem, hogy szereti Vist, ám van valami nagy titka, tud valamit, amit mi és Vis egyelőre még nem. És nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi az.

Bár az író nagy hangsúly fektetett a világépítésre, ezáltal a leírásokra és a filozofálásra is, a történet cseppet sem volt unalmas vagy vontatott. Folyton történt valami izgalmas, valami kalandos és akciódús. Amikor már épp kezdtem volna megnyugodni, akkor bumm, jött valami váratlan, ami miatt ismét aggódhattam Visért és a többi karakterért.

Emellett Islington nagyon jól át tudta adni Vis érzéseit. Például, amikor visszatért Suus szigetére új emberként, akkor szinte nekem is megszakadt a szívem miatta. Egyszerűen teljesen átéreztem, amit ő is érzett. De sok egyéb ilyen jelenet volt még, amikor sikerült teljesen bevonzania a sztorinak, és a karakterek érzései szinte az enyémek voltak.

Hogy tetszett ez a könyv?

Tele volt egy csomó érdekes filozófiai és morális kérdéssel, amin azóta is járatom az agyamat, hogy az utolsó oldalra értem. Ennek ellenére nem volt vontatott a sztori, mindig történt benne valami izgalmas, érdekes, akciódús. Vis karakterét nagyon megkedveltem, és a mellékszereplők között is volt jó pár, akit izgalmasnak, érdekesnek vagy épp szerethetőnek találtam. A könyv vége egy pöttyet homályos volt számomra, de épp ezért nagyon érdekel a folytatás, mert most már nagyon kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből az egészből.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az elgondolkoztató, izgalmas történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Ahhoz, hogy nyerhessetek egy példányt A sokaság akaratából, nincs más dolgod, mint elolvasni a kötet beleolvasóját, és megválaszolni a blogokon található kérdéseket. A helyes válaszokat ne felejtsétek el beírni a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Hogy hívják Vis társát az őrségben?

Állomáslista:

Blogturné

08. 22. Utószó

08. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 26. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Sarah Beth Durst: Bűbájok boltja – Blogturné

 

A Bűbájok boltja egy mesésen idilli történet lopott varázskönyvekről, titkos bűbájokról orvosságokról, váratlan barátságokról, lekvárokról és a szerelemről. Egy történet arról, hogy mi történik akkor, ha kilépünk a biztonságos csigaházunkból, és elkezdünk nyitni a többiek felé. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a regény világában, ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Miért választottam ezt a könyvet?

Gyönyörűnek találtam a borítóját az élfestéssel együtt, és azt reméltem, hogy a történet is annyira varázslatos lesz, mint az illusztrációk hangulata.

Véleményem a könyvről

A történet főszereplője Kiela, az Alyssiumi Nagy Könyvtár egyik könyvtárosa, aki az egész életét a polcok között tölti, mígnem kitör a forradalom. Ennek fő oka, hogy az uralkodóréteg elzárja a mágiával kapcsolatos tudást a köznép elől. Mikor a pusztítás elér a könyvtárig, Kiela összepakol annyi mágikus tudást rejtő könyvet, amennyit csak tud, hogy megmentse azokat, és segédjével, Cazzal, a mágikus póknövénnyel elmenekül a könyvtárból. Mivel fogalma sincs, hová menjen, gyerekkori otthona, Caltrey, egy kis sziget felé veszi az irányt, azt remélve, hogy azt nem érte el a forrongás, és meghúzhatja magát egy ideig. Mivel tiltott könyvek vannak nála, először megpróbál remeteéletet élni, ám a barátságos szomszédság ezt lehetetlenné teszi. Aztán mikor rájön, hogy a könyvbeli tudással segíthetne is a sziget lakóin, nyit egy lekvárboltot, amiben nemcsak lekvárt, hanem orvosságnak álcázott bűbájokat is árul az emberek számára. Kivéve, mikor épp ingyen adja. Természetesen a forradalom hatása végül a szigetet is eléri, Kielának pedig attól kell félnie, hogy megbüntetik, amiért tiltott könyvek vannak nála, és tiltott mágiát használt.

Nos, ez volt a legcukibb könyv, amit valaha olvastam. Bár egy diktatúrával és forradalommal indítunk, ez a történet mégsem egy tipikus sötét, ijesztő, gyomorszorító, disztópikus sztori. Egyfelől Caltrey szigete annyira csodálatos, békés, kellemes kis hely, hogy az ember egyszerűen csak kényelmesen elmerül benne olvasás közben. Másfelől Kiela és Caz olyan vicces és szerethető páros, hogy az ember szinte az összes párbeszédüket végigmosolyogja. De a többi karakter is (egyetlen morcos, gonosz vénember kivételével) mind szerethető, igazi jó szomszéd. Rég éreztem már úgy, hogy szívesen beköltöztem volna egy történet világába, de ezúttal gondolkodás nélkül csomagoltam volna, ha lehetséges.

– Nem mindig azok az emberek jelentik a családot, akikhez a vér köt – mondta Larran, majd újabb deszkát illesztett a könyvespolc elé, és elkezdte a helyére kalapálni.

Kiela körülbelül olyan személyiség, mint én, úgyhogy teljesen azonosulni tudtam vele. Az életét a könyvek és az olvasás teszi ki. Nem igazán vannak barátai, de úgy érzi, nem is vágyik rájuk. Tökéletesen elég számára Caz, aki lényegében a fogadott családtagja. Aztán berobban az életébe egy kedves, segítőkész pasas, Larran, aki pont a szomszédban lakik. És Larran a személyiségével, a tiszta lelkével és gyönyörű szívével szép lassan áttöri a falakat, amiket Kiela épített maga köré. Nem úgy, hogy kényszerrel megváltoztatja a lányt, hanem úgy, hogy egyszerűen elfogadja őt olyannak, amilyen. Megismeri és tiszteletben tartja a határait. És amilyen rég éreztem olyasmit, hogy örömmel beköltöznék egy regény világába, olyan rég éreztem azt is, hogy ha a férfi szereplője létezne, gondolkodás nélkül feleségül mennék hozzá. Larrannek viszont bármikor igent mondanék. Főképp a regény végén lévő jelenet után, mert az tette fel számomra a pontot az i-re. Larran a tökéletes férfi, a tökéletes férj, egyszerűen azért, mert igazi jó ember. És bizonyíték arra, hogy a sötét múltú, tapló-bunkón viselkedő rosszfiú karakterek ideje lejárt, és épp itt az ideje, hogy ilyen csodálatos, rendes férfiakat kapjunk a könyvek lapjain.

Cazt és Mípet (ő egy később létrehozott kis varázskaktusz) is imádtam, annyira cukik, viccesek voltak. Külön-külön is, de együtt meg főképp. Nagyon jókat mosolyogtam a jeleneteiken, Caz beszólásain, ők voltak azok, akik humort hoztak a történetbe még a szomorúbb vagy veszélyesebb pillanatokban is.

– Kiela! – robogott ki Caz az ajtón, hogy az indái alig érték a földet. Csak szaladt, egészen addig, míg nagy lendületet véve fel tudott ugrani a lány karjaiba. Leveleit szorosan Kiela nyaka köré fonta. – Azt hittem, meghaltál!

Kiela ügyet sem vetett a póknövény nedvességtől sáros földlabdájára. Szorosan magához ölelte az összes levelével együtt.

– Jól vagyok, és nagyon boldog, hogy veled is minden rendben!

– Lecsaphatott volna rád egy villám, elsodorhatott volna a tenger, rád dőlhetett volna egy fa! Már félig elkészültem a nekrológoddal. Egyébként nagyon szép dolgokat írtam bele.

– Hát, nem is tudom, mit mondjak – kacagott Kiela. – Köszönöm?

– Jambikus pentameterben írtam.

– Elképesztő!

– Több különböző változatot kellett készítenem aszerint, hogy milyen módon haltál meg.

A cselekmény nagy része igazából kellemesen nyugis volt. Mindig történtek dolgok, de inkább olyasmik, amiket ámultan, elvarázsolva olvastam, mert annyira csodálatosak, érdekesek, elbűvölőek voltak. Csak a könyv felénél jött be egy kicsit akciódúsabb szál, amikor Kiela, aztán pedig egy másik szereplő is bajba kerül a mágia és egyéb dolgok miatt.

Imádtam a szigeten lakó embereket. A mogorva vénembert leszámítva, mindegyiküket. Őszintén szólva introvertáltként én sem szeretem, ha az emberek túl közel jönnek a kis életemhez, de ha már valakiket be kéne engednem, hát egy ilyen szomszédságot akarnék. Akik nemcsak úgy mellettem laknak, hanem igazi barátok is. Olyan barátok, akik nemcsak akkor barátok, amikor minden klassz, hanem akkor is, amikor bajban vagy, és segítség kell.

Hogy tetszett ez a könyv?

Számomra tökéletes könyv volt. Elbűvölt a világa, a hangulata olyan kellemesen varázslatos volt, és megszerettem a karaktereket, akiknek kidolgozott, egyedi személyiségük volt. Bármikor szívesen odaköltöznék Caltrey szigetére, és megtaláltam a történetben a tökéletes férfit is, akihez bármikor gondolkodás nélkül feleségül mennék. A történet humoros volt, és pont annyira izgalmas, amennyire szükség volt erre.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének egy varázslatos, kellemes hangulatú, nagyon pozitív szemléletű regényt olvasni, és megmelengetni a lelküket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Az Agave Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés a játékhoz:

Milyen tárgyakat menekített ki Kiela és Caz a tűz elől?

Állomások

Blogturné

08. 08. Csak olvass!

08. 10. Kitablar

08. 12. Fanni's Library

08. 14. Olvasónapló

08. 16. Hagyjatok! Olvasok!

08. 18. This is my (book) universe.

08. 20. Utószó

08. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 24. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

   

Holly Black: Fekete szív (Átokvetők 3.) – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően Holly Black Átokvetők-sorozatának a 2. és 3. része is megjelenhetett magyarul. Ezúttal három bloggerünkkel kalandozhatsz az átokvetők alvilágában, ahol időnként a rosszfiúk a jók és a jófiúk a rosszak, és sosem tudhatod, hogy kiben bízhatsz. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

Az első két kötet után igazán kíváncsi voltam rá, hogy Cassel vajon miféle döntéseket fog hozni, melyik utat választja majd. Belép a szövetségi ügynökök közé, vagy pedig a maffia csábítja el.

Véleményem a könyvről

A történet megint csak ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Cassel két tűz közé szorult, a szövetségiek maguknak akarják őt, és máris meg akarják szervezni az első akcióját. A feladata az lenne, hogy kiiktassa Patton kormányzót. Hogy az édesanyját védje, valamint hogy Patton ne tudja megszavaztatni az átokvetők jogait súlyosan csorbító és életüket komolyan veszélyeztető törvényt, Cassel elvállalja a feladatot. Ám Barron arra figyelmezteti, hogy a szövetségiek tőrbe akarják csalni. Cassel nem tudja, kinek higgyen, kiben bízzon. Közben az iskolában egy titokzatos lány, Mina Lange is megkeresi és a segítségét kéri, mert állítólag meztelen fotókkal zsarolta meg valaki.

Nos, Cassel gyötrődése, hogy melyik oldalra álljon, és főképp, hogy egyáltalán eldöntse, melyik a jó oldal, még mindig nagyon érdekes volt. Már csak azért is, mert én magam sem tudtam eldönteni, hogy kikben bízhatok. Remélni akartam, hogy a szövetségiek a jófiúk, mert azért mégis megnyugtató érzés tudni, hogy van egy jó oldal, aminek a tagjai vigyáznak az ártatlan emberekre, de olvasás közben végig érezni lehetett, hogy azért ez nem ennyire egyszerű.

A maffia köreiben is voltak emberek, akik bár követtek el rossz dolgokat, bűntetteket, akár gyilkosságokat is, mégsem mondtam volna rájuk azt, hogy velejükig gonoszak. És a szövetségiek között is volt olyan, aki bár elvileg a törvény és a jók oldalán állt, mégis képes volt rossz dolgokat tenni. És a maffiához tartozó átokvetőket már csak azért sem tudtam teljesen elítélni, mert lényegében a politika, a társadalom, a törvények kényszerítették bele őket a bűnökbe. Szó szerint a túlélés miatt tömörültek maffiacsaládokba, nem pedig azért, mert valóban gonosz bűnözők voltak. És esetükben is létezett valamiféle betyárbecsület a becsületesebb tagok között, vagyis voltak elveik, erkölcsi szabályaik.

Most már tudom, miért félnek az emberek annyira az átváltoztatóktól. Most már tudom, miért akarnak irányítani. Most már értem.

Megtehetem, hogy besétálok valakinek a házába, megcsókolom a feleségét, leülök az asztalához, és együtt vacsorázok a családjával. Megtehetem, hogy a reptéren elemelek egy útlevelet, húsz percen belül pedig már úgy nézek ki, mintha mindig is az enyém lett volna. Lehetek én a feketerigó, ami az ablakpárkányon ül. Lehetek a macska, ami a kerítésen lopakodik. Oda megyek, ahova akarok, megtehetem az elképzelhető legalávalóbb dolgokat, és mégis, soha, semmi bizonyíték nem lesz, ami az én személyemet ezekhez köti. Lehet, hogy ma úgy nézek ki, mint önmagam, de holnap talán már olyan leszek, mint te. Teljesen átvehetem a helyedet.

A pokolba is, most már én is félek magamtól!

Mina Lange szála viszont nekem valahogy nem illett a történetbe. Egyfelől nem igazán értettem a terveiben a logikát, amikor Cassel és Sam elkezdték találgatni, hogy mit miért mondott, tett a lány, én csak pislogtam, hogy egyfelől ezt honnan logikázták ki, másfelől, miért bonyolította volna meg ennyire Mina Lang a szálakat, amikor ennél egyszerűbben is elérhette volna, amit akart. Szóval nekem ez egy töltelékszálnak tűnt, mert a főszállal az író nem tudott elég oldalt összehozni.

Sam és Daneca szála is elég furi volt. Az előző könyvekből úgy tűnt, hogy bár voltak gondjaik, szeretik egymást. Most meg hirtelen bejött egy harmadik a képbe, és nagyon úgy tűnt, hogy Daneca ezt a harmadikat jobban szereti, mint Samet. És ez a harmadik is szereti őt. És bár értem, hogy ez Casselnek miért nem tetszett, a legvégén a fotós dolog, amit tett, szerintem nem volt helyes. Lehet, hogy jobb, ha Daneca bizonyos okok miatt jobb, ha távol tartja magát ettől a harmadiktól, de ezt neki kellett volna eldöntenie. Cassel elvette tőle a szabad döntés lehetőségét, a szabad akaratot, és ez akkor sincs rendben, ha esetleg valóban jót tett ezzel Danecának. És attól a bizonyos harmadiktól is elvette a lehetőséget arra, hogy esetleg boldog legyen, és jobb ember legyen.

Lila és Cassel szála viszont egész szépen alakult, kíváncsi voltam, hogyan végződik majd, és lényegében elégedett voltam a lezárásával.

Barron annak az embernek a rémült tekintetével mered rám, aki ebben a pillanatban döbbent csak rá, hogy talán mégis ő a normálisabb testvér a családban.

A regény vége nagyon izgalmas volt. Érdekelt, hogy végül Cassel kinek hisz majd, a saját bátyjának vagy a szövetségieknek. Ahogyan az is, hogy a szövetségiek tényleg el akarják-e árulni Casselt, vagy sem. Amit végül Cassel tett az akció során, arra nem számítottam. Érdekes volt, de mégis valahogy maradtak bennem kétségek... Huh, ezt nem tudom, hogyan írjam meg spoiler nélkül, de kb. ugyanazt a hibát követte el, amit az anyja, és nem értem, hogy miért lett végül más végkimenetele a dolognak... Szóval igen, izgi volt az egész, de nekem itt valahogy megbicsaklott a logika, csakúgy, mint a Mina Lang-os mellékszálnál. Reménykedtem benne, hogy a végére összeállnak ugyanolyan szépen a dolgok, mint a második könyv végén, mert ott is először logikátlannak éreztem pár dolgot, de aztán annyira gyönyörűen és logikusan ki lett találva minden. De itt sajnos nem ez történt.

Hogy tetszett ez a könyv?

Érdekes és izgalmas volt, de szerintem ez volt a trilógia leggyengébb része. Az író a harmadik könyvre elfáradt, elfogytak az ötletei, és ettől logikátlanná vált sajnos. Ettől függetlenül élveztem a regény olvasását, mert megszerettem a karaktereket, és tényleg volt jó pár izgi rész benne.

Szóval összességében TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik az első két rész után tudni szeretnék, hogyan zárul Cassel története, milyen döntéseket hoz a sorsával kapcsolatban.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A gengszterek világa ijesztő, ám egyben egzotikus is. Ezúttal híres gengszterek nevére vagyunk kíváncsiak a játék során. A feladatotok, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok a megfelelő nevet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Olasz származású amerikai maffiózó volt, aki elsősorban az Egyesült Államokban működtette bűnszervezetét. Az amerikai maffia végrehajtójaként került hatalomra a szesztilalom idején. Lucky Luciano régi munkatársa és gyermekkori barátja volt és részt vett a Castellammarese háborúban, valamint hozzájárult a maffia és a szervezett bűnözés felemelkedéséhez az Amerikai Egyesült Államokban.

Állomáslista:

Blogturné

08. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 03. Hagyjatok! Olvasok!

08. 05. Dreamworld

08. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 09. Hagyjatok! Olvasok!

08. 11. Dreamworld

a Rafflecopter giveaway

   

Holly Black: A vörös kesztyű (Átokvetők 2.) – Blogturné

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően Holly Black Átokvetők-sorozatának a 2. és 3. része is megjelenhetett magyarul. Ezúttal három bloggerünkkel kalandozhatsz az átokvetők alvilágában, ahol időnként a rosszfiúk a jók és a jófiúk a rosszak, és sosem tudhatod, hogy kiben bízhatsz. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Miért választottam ezt a könyvet?

A sorozat első része tetszett, elég egyedi történet, nem az az tucatfantasy, szóval gondoltam, szívesen elolvasnám a második könyvet is.

Véleményem a könyvről

Cassel az első rész végén rájött, hogy átváltoztató, és hogy a bátyjai bérgyilkosságokra használták fel az erejét, majd az emlékeket kitörölték a fejéből. Ezenkívül az anyja egy átokkal rávette a lányt, Lilát, akibe Cassel gyerekkora óta szerelmes, hogy ő is szerelmes legyen a fiúba. Ám Cassel elég tisztességes ahhoz, hogy ne akarjon visszaélni ezzel, ezért távol szeretné tartani magát Lilától, amíg az átok hatása meg nem szűnik. Visszamegy az iskolába, remélve, hogy az utolsó évét átlagos diákként töltheti el, ám egy nap FBI-ügynökök várnak rá, akik közlik vele, hogy az idősebb bátyját meggyilkolták. Azt akarják, hogy segítsen megtalálni a gyilkosát, és dolgozzon ezentúl nekik. Közben viszont Zacharov, az átokvetők egyik családjának maffiafőnöke (Lila apja) szintén azt akarja elérni, hogy Cassel neki dolgozzon. És ha ez nem lenne elég, a fiatalabb bátyja arra próbálja rávenni, hogy álljon át vele egy másik maffiacsaládhoz. Szóval mindenki Casselt akarja, miközben ő próbálja kideríteni, mi történt a meggyilkolt bátyjával, és igyekszik nem visszaélni a Lilára kivetett átokkal.

Ez a rész egy picivel jobban tetszett, mint az első könyv. Izgalmas volt, fordulatos, tele volt titkokkal és meglepetésekkel. Szóval nagyon szórakoztató volt számomra olvasni, és gyorsan a végére is értem.

A történet világa még mindig nagyon érdekes. Megszoktam, hogy a regényekben általában vannak a jók és vannak a rosszak, és egyszerű megállapítani, hogy melyik oldal melyik. Ám itt konkrétan a maffia világában járunk, olyan emberek között, akik szinte mind tettek már rosszat, a többségük gyilkolt is. Mégis közülük sokakat nem tudtam utálni, mert annyira emberiek voltak, az író úgy alkotta meg őket, hogy lássuk, nem velejükig gonoszak, hanem van bennük némi jó is.

– Nem mondom, hidegvérű egy kölyök vagy! – jegyzi meg Hunt ügynök.

– Belsőmet kínzó fájdalmamat sztoikus tekintetem mögé rejtem.

Azért sem tudtam teljesen elítélni a karakterek nagy részét, mert lényegében az adott társadalom, az adott kormány működése kényszerítette bele az átokvetőket ebbe a maffiaéletbe. Ebben a második részben meg is említik, hogy néhány generációval ezelőtt még békés, átlagos életet élhettek az átokvetők, aztán megváltozott a világ, és lényegében a túlélés érdekében tömörültek maffiacsaládokba, hogy megvédjék magukat és egymást a kormánytól, a kirekesztő törvényektől, a rasszizmustól. Talán ha a mágiamentes emberek nem kezelték volna alapból bűnözőként, megvetendőként, nem is emberi lényként az átokvetőket, akkor ők is másféle életet élnének.

Az átokvetők jogaiért való tüntetésről azonnal a mostani Budapest Pride jutott eszembe, és az egész helyzet, a jogaikat csorbító törvényjavaslat és egyebek nagyon hasonlítottak az LMBTQ+ emberek megbélyegzéséhez és elnyomásához.

– Cassel – mondja a lány. – Pontosan tudom, hogy téged az egész nem érdekel. A szavazás novemberben lesz. Most novemberben. Ha a második törvényjavaslatot sikerül elfogadtatni, akkor mindenkinek kötelező lesz teszteltetni magát. Mindenkinek. És mindegy, mennyire határozottan állítja a New Jersey-i kormány, hogy az adatokat bizalmasan kezeli majd, a nyakamat rá, hogy nem így lesz. Az átokvetők hamarosan nem juthatnak álláshoz, nem bérelhetnek lakást, és egytől egyig börtönbe zárják őket csak azért, mert olyan hatalommal születtek, amit nem is kértek.

Cassel nyomozása nagyon érdekes volt. Arra már az elején rájöttem, hogy ki gyilkolta meg az aktában lévő férfiakat, de azzal kapcsolatban, hogy ki ölte meg a testvérét, elég bizonytalan voltam. Volt három gyanúsítottam, és végül az egyikük lett a hunyó, de végig bizonytalan voltam.

Amikor Cassel a végén elkezdte végrehajtani mindennel kapcsolatban a tervét, először nem nagyon értettem, hogy mire is készül pontosan a még élő testvérével, az FBI-jal és más egyebekkel kapcsolatban, de a végére olyan szépen összeállt minden. Nagyon tetszett, ahogy az utolsó 2-3 fejezetre az összes kirakó a helyére pattant.

Daneca és Sam karaktere volt a legszimpatikusabb a mellékszereplők közül. Mindketten nagyon jó barátok, mindig Cassel mellett állnak, segítenek neki. Daneca titka meglepett, de megértem, hogy miért nem beszélt róla még Samnek és Casselnek sem. A Lilával kapcsolatos szerelmi szál pedig egész érdekes volt. Kíváncsi voltam végig, hogy vajon Lila még mindig az átok hatása miatt szereti-e Casselt, vagy az már rég elmúlt, és magától is szereti. Szerintem egyébként magától is, még ha dühös is rá éppen.

Valamikor úgy gondoltam, hogy soha nem lennék képes elárulni a saját családomat, soha nem lennék képes valakire szerelmi átkot rakatni, soha nem lennék képes olyanná válni, mint Philip. Most azonban, mintha napról napra jobban hasonlítanék hozzá. Az élet telis-tele van lehetőségekkel, hogy az ember szar döntéseket hozhasson, amiknek eredményeképpen jobban érzi magát. És az első ilyen után a többi már gyerekjátéknak tűnik.

Ő és Cassel maffiaügyileg elég nehéz helyzetben vannak, mert egyikük sem gonosz, és egyikük sem vágyik bűnözőéletre. Egyszerűen csak Lila beleszületett az egészben az apjának köszönhetően, Cassel pedig belekeveredett a dolgokba a képessége miatt úgy, hogy nem könnyű kiszállni az egészből. Kíváncsi vagyok, hogy a történet végén vajon sikerül-e nekik valahogyan új, tiszta életet kezdeniük, és hogy együtt teszik-e ezt meg, vagy külön-külön utakon járva.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes és egyedi a regény világa ezzel a mágikus maffiatémával, izgalmas volt a nyomozás, kíváncsi voltam a titkokra, és hogy ki volt Cassel bátyjának a gyilkosa, valamint arra is, hogy Cassel meg tud-e maradni a jó úton, vagy áttéved az árnyékos oldalra. Ez a második rész egy kicsit jobban tetszett, mint az első, és kíváncsian várom, mi történik majd a harmadik könyvben.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik szeretik, ha a karakterek az árnyékban császkálnak, vagyis nem tökéletesen jók.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A gengszterek világa ijesztő, ám egyben egzotikus is. Ezúttal híres gengszterek nevére vagyunk kíváncsiak a játék során. A feladatotok, hogy a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére beírjátok a megfelelő nevet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Leírás a játékhoz:

Alvilági neve Sebhelyesarcú. Amerikai gengszter, az életéről készített filmeknek és a sajtónak köszönhetően világszerte ismertté vált, hírhedt bűnöző. A mai szervezett bűnözés alapjait ő fektette le. Ennek fő motorja a korrupcióban rejlett, aminek mestere volt.

Állomáslista:

Blogturné

08. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 03. Hagyjatok! Olvasok!

08. 05. Dreamworld

08. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út

08. 09. Hagyjatok! Olvasok!

08. 11. Dreamworld

a Rafflecopter giveaway