James Islington monumentális fantasyregénye már meghódította a világot, és az Agave Könyveknek köszönhetően most már magyar nyelven is olvasható. Tarts bloggereinkkel, és merülj el te is A sokaság akarata különleges, izgalmas világában, ha pedig velünk játszol, akkor akár a könyv egy példányát is megnyerheted!
Miért választottam ezt a könyvet?
A fülszövege alapján egy nagyon komoly, nagyon összetett disztopikus történetnek tűnt, és én szeretem az ilyeneket.
Véleményem a könyvről
A történet főszereplője egy Vis Telimus nevű fiú, aki a Cateni Köztársaságban, vagy más néven a Hierarchiában él. Egy árvaház lakója, közben egy furcsa börtönben dolgozik, éjszakánként pedig illegális harcokba és fogadásokba bonyolódik. Ám valójában ő Suus szigetének hercege, akiről mindenki azt hiszi, hogy a családjával együtt meghalt, amikor a Hierarchia megszállta az otthonukat. Egy nap furcsa férfi (Ulciscor) jelenik meg a börtönben, majd később az árvaházban is, és közli Visszel, hogy örökbe akarja fogadni. Ám cserébe azt várja, hogy Vis a gazdag családok gyerekeit összegyűjtő Akadémiára járjon, ott a megfelelő szintre jusson a ranglétrán, és közben derítse ki, hogy mi történt Ulciscor öccsével évekkel ezelőtt. Ugyanis Ulciscor úgy hiszi, hogy nem öngyilkos lett, hanem az Akadémia principalisa (igazgatója) gyilkolta meg. Közben az Hierarchiát vezető három csoportosulás, a Vallás, a Katonaság és a Kormányzat is egymásnak feszül a hatalomért, és kezdetét veszi egy összeesküvésekkel és titkokkal teli, egyelőre titkos és csendes háború.
A könyv több mint 800 oldalas, de ez esetben cseppet sem éreztem úgy, hogy túlságosan el lett húzva. Nagyon érdekes és összetett volt, tele mindenféle problémával, politikai és társadalmi kérdéssel, titkokkal és rejtélyekkel.
Már az adott társadalom felépítése is igazán izgalmas volt, bár kellett némi idő, míg összeraktam magamban, mit is jelent az akarat, és hogyan működik az átadása. Az embereket ugyanis nyolc szintre osztották be ebben a világban. A nyolcadik szinten lévők, vagyis octavusok vannak a legtöbben, ők átadják az akaratuk (én úgy értelmeztem, hogy az életerejük) felét a hetes szinten lévőknek (septimusok), akik már kicsit kevesebben vannak, és szintén átadnak az akaratukból a hatos szinten lévőknek (sextusok), akik még kevesebben vannak, így még több akarattal bírhatnak. Ők is akaratot adnak át az ötös szintűeknek (quintusok), akik a négyeseknek (quartusok), és így tovább, és így tovább, míg a legfelsőbb szinthez (princeps) nem érünk, aminek a tagjai a legkevesebben vannak, viszont a legtöbb akarattal bírnak és így a legerősebbek (fizikailag is, meg valamiféle mágikus képességük is van).
– A testi állapotod irreleváns – vágja rá bosszantó határozottsággal. – Ulciscornak kételyei vannak a temperamentumoddal kapcsolatban; én intellektuálisan fel tudlak készíteni az Akadémiára, de érzelmileg nem. És ha az utóbbira nem állsz készen, akkor hiába is fecsérelnénk az időnket az előbbire. Ezért ki kellett derítenem, milyen.– Az egy istenek verte iskola – hörgöm. – Nézze meg a hátamat! Nekem már rohadtul nem tudnak ártani.Lanistia az arcához emeli a kezét. Leveszi a szemüvegét.Visszarettenek.Mindkét szeme helyén fehér heges, üres szemüreg tátong.(...)– Ez csak egy apróság a nagy egészből, amit az Akadémia elvett tőlem – mondja, míg visszabiggyeszti a szemüvegét az orrára. Látom, hogy majdnem észrevehetetlenül remeg a keze. – Az embernek mindig van még mit vesztenie, Vis.
Vagyis a rendszer lényegében arra a sokaságra épül, akiktől elveszik az akaratot vagy épp nagyon keveset kapnak belőle. Ami felveti azt a nagyon izgalmas kérdést: vajon a legelnyomottabb réteg is bűnös, ha fenntart egy elnyomó, kizsákmányoló rendszert és együttműködik vele?
Ez volt az a kérdés, ami a lázadókat, vagyis az anguisokat is érdekessé tette a szememben. Egyfelől egy igazságtalan rendszer ellen harcolnak, és a céljukért meghalni is hajlandóak, csak az a probléma, hogy ártatlanokat ölni is. Vagyis ők nem tartják a társadalmi ranglétra alján lévő embereket ártatlannak, úgy gondolják, pont olyan bűnösök, mint a felsőbb szinteken lévő vezetők, és így megérdemlik a halált is.
– Ártatlanok voltak.– Ártatlanok? – fakad ki most sértetten Estevan. – Nem az akaratukat önként Caten céljainak átengedő octavusok és septimusok?– De, viszont...– Akkor ők is részei az egésznek, vagyis a bűn az ő bűnük is.– Nem volt választásuk.– Neked volt? Vagy neki meg nekem? – szögezi le Estevan eltántoríthatatlanul, a hangja keményebb a kőnél.
Ezért nem tudtam velük teljesen együttérezni annak ellenére, hogy megértem, miért próbálják legyőzni a Hierarchiát. Viszont kíváncsi voltam, hogy Vis vajon hogyan fog érezni velük kapcsolatban. Neki is komoly oka lenne arra, hogy a gyűlölet vezesse, hiszen a Hierarchia kivégezte a családját, elvesztette miattuk az otthonát, a népét, hercegből elszegényedett gyerek lett belőle. Mégis reméltem, hogy kiderül, benne is ott vannak azok a kétségek az anguisok módszereivel kapcsolatban, amik bennem.
Vis egyébként nagyon érdekes és kedvelhető karakter, de mellette rengeteg egyéb izgalmas szereplő is van a történetben. Ulciscor, akiről nem tudom eldönteni, hogy jó ember-e. Pusztán a testvére miatt fenyegetőzik időnként, és csak a szája jár, de egyébként nem ártana Visnek, vagy valóban képes lenne őt eltiporni, ha nem tenné, amivel megbízta? Aztán ott van Veridius principalis, akiről szintén nem tudom eldönteni, hogy jó vagy gonosz karakter, mert valahogy azt érzem, hogy Ulciscor téved vele kapcsolatban, viszont tényleg van valami a háttérben, egy súlyos titok, ami miatt emberek halnak meg, és az igazgató látszólag nem tesz ellene semmit.
Vis iskolatársai és barátai is kifejezetten érdekesek, mert mindegyiküknek jól kidolgozott személyisége van. A két kedvencem Eidhin és Callidus. Egyfelől, mert érdekesen kezdődött a hármuk ismeretsége, és klassz fejlődésen ment keresztül a kapcsolatuk, másfelől, mert úgy tűnt, hogy igazi, megbízható barátok, akik mindig mindenben egymás mellett állnak majd. Mindkettejüknek érdekes háttérsztorija van, és mindketten pont elég szerepet kaptak a történetben ahhoz, hogy a szívemhez nőjenek. Épp ezért a könyv végén volt egy jelenet, amin egy pöttyet bőgtem, de azt nem árulom el, hogy miért.
Emissa karaktere is érdekes volt, de őt megint csak nem tudom egyelőre hová tenni. Úgy éreztem, hogy szereti Vist, ám van valami nagy titka, tud valamit, amit mi és Vis egyelőre még nem. És nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi az.
Bár az író nagy hangsúly fektetett a világépítésre, ezáltal a leírásokra és a filozofálásra is, a történet cseppet sem volt unalmas vagy vontatott. Folyton történt valami izgalmas, valami kalandos és akciódús. Amikor már épp kezdtem volna megnyugodni, akkor bumm, jött valami váratlan, ami miatt ismét aggódhattam Visért és a többi karakterért.
Emellett Islington nagyon jól át tudta adni Vis érzéseit. Például, amikor visszatért Suus szigetére új emberként, akkor szinte nekem is megszakadt a szívem miatta. Egyszerűen teljesen átéreztem, amit ő is érzett. De sok egyéb ilyen jelenet volt még, amikor sikerült teljesen bevonzania a sztorinak, és a karakterek érzései szinte az enyémek voltak.
Hogy tetszett ez a könyv?
Tele volt egy csomó érdekes filozófiai és morális kérdéssel, amin azóta is járatom az agyamat, hogy az utolsó oldalra értem. Ennek ellenére nem volt vontatott a sztori, mindig történt benne valami izgalmas, érdekes, akciódús. Vis karakterét nagyon megkedveltem, és a mellékszereplők között is volt jó pár, akit izgalmasnak, érdekesnek vagy épp szerethetőnek találtam. A könyv vége egy pöttyet homályos volt számomra, de épp ezért nagyon érdekel a folytatás, mert most már nagyon kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből az egészből.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti az elgondolkoztató, izgalmas történeteket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod ezt a könyvet:
Nyereményjáték:
Ahhoz, hogy nyerhessetek egy példányt A sokaság akaratából, nincs más dolgod, mint elolvasni a kötet beleolvasóját, és megválaszolni a blogokon található kérdéseket. A helyes válaszokat ne felejtsétek el beírni a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Hogy hívják Vis társát az őrségben?
Állomáslista:
08. 22. Utószó
08. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út
08. 26. Könyv és más
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése